Az emberi jogok védelme az EU-n kívül 

Az Európai Parlament az EU határain túl is az emberi jogok hangos és állandó szószólója.

A Szaharov-díj nyertese, Nelson Mandela és az Európai Parlament elnöke, Simone Veil találkozója Strasbourgban  

Az Európai Parlament – miként maga az EU is – felszólított minden országot, hogy hajtsa végre az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és más nemzetközi emberi jogi szerződéseket.

A Parlament azt is igyekszik biztosítani, hogy az EU valamennyi nemzetközi tevékenysége – beleértve a kereskedelmet és a támogatást is – összhangban legyen az emberi jogi elvekkel.

A halálbüntetés és a kínzás hosszú évek óta a figyelem középpontjában áll. A  Parlament által különös figyelemmel kísért témák  sora a közelmúltban kiegészült az emberkereskedelemmel, a digitális jogokkal és más aktuális témákkal.

Hangok sok forrásból

Az Európai Parlament elnöke nyilvános nyilatkozatokban és üléseken szól a visszaélésekről.

A Külügyi Bizottság  és az emberi jogokkal foglalkozó albizottság   felhívja a figyelmet a jogsértésekre, és segít más képviselőknek a vitában való részvételben.

Valamint a Parlament strasbourgi plenáris üléshetén a kedd délutáni időpontban minden európai parlamenti képviselő egyesíti erejét e téren. Ezt a időpontot ugyanis az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekről folytatott vitáknak és  „sürgős állásfoglalásoknak”  szentelik.

Ezek az erőfeszítések eredményeket hoztak.

Egyes kormányok újragondolták intézkedéseiket, többek között a halálbüntetés bevezetése tekintetében is. Egyes nemzeti parlamentek pedig módosították vagy nem fogadták el a Parlament állásfoglalásaiban kifogásolt jogszabályokat.

Szaharov-díj

Az Európai Parlament minden évben odaítéli a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat  az emberi jogokért és alapvető szabadságjogokért küzdő személyeknek vagy szervezeteknek.

A díj három évtizede hívja fel a figyelmet öt kontinensen kialakult helyzetekre.

A díjat egyes esetekben olyan egyéniségeknek ítélték oda, akiket hazájukban büntetéssel sújtottak, mert a szabadság előmozdításáért küzdöttek.

Közöttük volt például a Szaúd-Arábiában a véleménynyilvánítás szabadságának védelme miatt bebörtönzött blogger, Ráif Badavi, aki 2015-ben kapta meg a díjat. 

A díjat 2017-ben hasonlóképpen Venezuela demokratikus ellenzéke és politikai foglyok százai együttesen kapták meg.

Máskor a díjat az emberi jogokért küzdő elismert személyiségek kapták meg állhatatos – és sokszor sok fájdalommal járó – munkájuk elismeréséül.

A díj 2014-es nyertese egy orvos volt a Kongói Demokratikus Köztársaságból, aki saját szavai szerint „gyötrelmesen szembesült” a háborúban megerőszakolt és brutálisan bántalmazott nők problémáival. Azóta életét a segítségnyújtásnak szentelte, szülővárosában több, mint 40 000 áldozatot gyógyított, és felhívta a nemzetközi közösség figyelmét a szörnyűségekre.

Denis Mukwege és minden díjazott erőfeszítése összekapcsolódik a Szaharov-díj hálózatában, amely egyúttal kapcsolatot biztosít európai parlamenti képviselőkkel és a civil társadalommal is, fokozva az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekben folytatott együttműködést.