A négy fő jogalkotási eljárás mellett léteznek egyéb, az Európai Parlament által egyedi területeken alkalmazott eljárások is.
A Bizottság és az Európai Központi Bank jelentéseket készít a Tanács számára arról, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamok milyen előrehaladást értek el a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósításával kapcsolatos kötelezettségeik teljesítése tekintetében.
A Tanács az Európai Parlament véleménynyilvánítását követően és a Bizottság javaslatára határoz arról, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamok közül melyek teljesítik az egységes pénznemnek az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésében előírt kritériumok alapján történő bevezetéséhez szükséges feltételeket, és megszünteti e tagállamok eltéréseit. A Parlament ebben az eljárásban tömbszavazással szavaz a módosításokról, és módosító javaslatot nem tehet.
Az Unió – egyéb célkitűzései mellett – a szociális partnerek közötti párbeszéd fejlesztésére törekszik, különösen megállapodások vagy egyezmények megkötésének lehetővé tétele céljából.
Az EUMSZ 154. cikkének megfelelően a Bizottság feladatai közé tartozik a szociális partnerekkel folytatott, uniós szintű párbeszéd előmozdítása, ezért a Bizottság a szociális partnerekkel való konzultációt követően a Parlament elé terjeszti az uniós közösségi fellépés lehetséges irányvonalait.
Minden bizottsági dokumentumot, illetve a szociális partnerekkel kötendő minden megállapodást az Európai Parlament illetékes bizottsága elé terjesztenek. Ha a szociális partnerek között megállapodás jött létre, és közösen kérelmezik, hogy a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 155. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Tanácsnak a Bizottság javaslatára meghozott határozatával hajtsák végre, az illetékes bizottság a kérelem elfogadását vagy elutasítását ajánló állásfoglalási indítványt terjeszt elő.
Ha a Bizottság a jogalkotás helyett inkább az önkéntes megállapodásokhoz kíván folyamodni, erről tájékoztatja az Európai Parlamentet. Az illetékes parlamenti bizottság a 48. cikknek megfelelően saját kezdeményezésű jelentést készíthet. Ha a Bizottság önkéntes megállapodást szándékozik aláírni, erről tájékoztatja az Európai Parlamentet. Az illetékes parlamenti bizottság állásfoglalásra irányuló indítványt nyújthat be, amelyben a javaslat elfogadását vagy elvetését indítványozza, és pontosítja mindazokat a feltételeket, amelyektől a javaslat elfogadása vagy elvetése függ.
A hivatalos kodifikáció azt az eljárást jelenti, amelynek célja a kodifikáció tárgyát képező jogalkotási aktusok hatályon kívül helyezése, és azoknak egy közös jogalkotási aktussal történő felváltása. A jogalkotási aktus e megerősített formájában magában foglalja az első hatályba lépése óta eszközölt valamennyi módosítását. Egyetlen lényegi módosítást sem tartalmaz. A kodifikáció lehetővé teszi az EU jogi szabályozásának – amely gyakori módosításokon esik át – átláthatóbb olvasatát. A Parlament jogi ügyekben illetékes bizottsága megvizsgálja a Bizottság kodifikációra irányuló javaslatát. Amennyiben az lényegi módosításokat nem tartalmaz, a 46. cikkben előírt jelentés elfogadására vonatkozó egyszerűsített eljárás alkalmazandó. A Parlament egyetlen szavazással, módosítások és vita nélkül határoz.
A Bizottság a meglévő jogszabályi keretek között végrehajtási rendelkezéseket hozhat. E rendelkezések tervezetét a tagállamok által delegált szakértőkből álló bizottságok elé terjesztik, és tájékoztatásul vagy vizsgálat céljából megküldik az Európai Parlament számára. A Parlament az illetékes parlamenti bizottság javaslatára állásfoglalást fogadhat el az intézkedéssel szemben, kimutatva, hogy a Bizottság tervezetében foglalt végrehajtási intézkedések túllépnek az érintett jogi aktusban előírt hatáskörön, a tervezet nem áll összhangban az alapját képező jogi eszköz tartalmával vagy nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elveit, ezért a Parlament kéri a Bizottságot, hogy vonja vissza vagy módosítsa a végrehajtási intézkedések tervezetét, illetve a megfelelő jogalkotási eljárás alkalmazásával terjesszen elő másik javaslatot.
Amennyiben egy jogalkotási aktus a Bizottságot felruházza egy jogalkotási aktus bizonyos, nem lényegi elemeinek módosítására vagy kiegészítésére vonatkozó hatáskörrel, úgy az illetékes bizottság megvizsgál bármely, a Parlamenthez ellenőrzés céljából eljuttatott, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, és a jogalkotási aktus rendelkezéseivel összhangban, állásfoglalásra irányuló indítvány formájában a Parlament elé terjeszthet bármely megfelelő javaslatot.