EP & The Lisbon Treaty

 

A Lisszaboni Szerződés új jogalkotási hatáskörrel ruházza fel az Európai Parlamentet, amely mostantól az EU jogszabályok túlnyomó többségéről dönthet. A Parlament és a Miniszterek Tanácsa több mint 40 új kérdésben határoz együttdöntési eljárásban, köztük a mezőgazdaság, az energiapolitika, a bevándorlás és az EU-alapok. A Parlament mondja ki az utolsó szót az EU költségvetéséről. Nagyobb hatáskör, több felelősség. A Parlamentnek, amely az egyetlen közvetlenül megválasztott uniós intézmény, új eszközök állnak rendelkezésére, hogy elszámoltathatóvá tegye az EU-t a polgárai felé.

 
 
Jerzy Buzek EP elnök közleménye a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséről

2009. december 1. történelmi jelentőségű nap lesz az Európai Unió életében. Ezen a napon lép ugyanis hatályba a Lisszaboni Szerződés, amely csaknem egy évtizednyi belső vita végére tesz pontot. A Szerződés erősíti a demokráciát az Európai Unión belül, és jelentősen bővíti az Európai Parlament hatásköreit. Az Európai Parlament jogalkotási hatásköreinek bővítése csaknem megkétszerezi az intézmény súlyát.

 
 
Új EP: nagyobb hatáskör, több felelősség

A Lisszaboni Szerződés minden eddiginél jobban megnöveli az Európai Parlament befolyását Európa életének alakítására. A nagyobb hatáskör a polgárok, a nemzeti parlamentek és az Európai Unió iránti nagyobb felelősséggel is jár.

Minden új EU-szerződés megnövelte az Európai Parlament jogalkotói hatáskörét. A Lisszaboni Szerződés az uniós jogszabályok túlnyomó többsége esetében a Miniszterek Tanácsával egyenrangú társjogalkotóvá emelte a Parlamentet.

Nagyobb hatáskör

A Lisszaboni Szerződés erősebb jogalkotóvá teszi az Európai Parlamentet, azáltal, hogy több mint 40 új területre terjeszti ki az „együttdöntési eljárást”, amelynek értelmében a Parlament a Tanáccsal egyenlő jogokat élvez. Ilyen új területek a mezőgazdaság, az energiabiztonság, a bevándorlás, a bel-és igazságügy, az egészségügy és a strukturális alapok.

A Parlament nagyobb szerephez jut a költségvetés tervezésénél, mivel megszűnik a „kötelező” és a „nem kötelező” kiadások megkülönböztetése. A Parlament a Tanáccsal együtt dönt az EU költségvetésének egészéről.

Több felelősség

A nagyobb hatáskör több felelősséggel is jár. A Parlament döntései eddig soha nem látott mértékben közvetlenül érintik az európai polgárok mindennapi életét. A Parlament ellátja az uniós polgárok jogainak védelmét, összhangban a Lisszaboni Szerződésben foglalt alapjogi chartával.

Az EP-képviselők és az uniós intézmények közötti kapcsolat is megváltozik. Mostantól a Parlament választja meg az Európai Bizottság elnökét, és a Parlament hozzájárulásához lesz szükség a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő kinevezéséhez.

Végül, a Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament javaslatot tehet a szerződések módosítására.

 
 
 
Az Európai Parlament és a Lisszaboni Szerződés 5 pontban
 
1. Új EP: jobban felvértezve a mai kihívásokkal szemben

A Lisszaboni Szerződés javítja az EU és a Parlament cselekvő- és teljesítőképességét. Amikor Európa és a világ többi része olyan új kihívásokkal néz szembe, mint a globalizáció, a demográfiai változások, az éghajlatváltozás, az energiabiztonság és a terrorizmus egyetlen állam sem képes önmagában hatékonyan kezelni őket. Csak együttműködve, hatékonyabb, elszámoltatható, átlátható és következetes munkával, egységes fellépéssel képes Európa reagálni a polgárai által megfogalmazott aggodalmakra. A reformszerződés jobban felvértezi a Parlamentet a ma és a holnap kihívásaival szemben – a növekvő EU-ban. A Lisszaboni Szerződés felruházza a Parlamentet azzal az új joggal is, hogy a jövőben javaslatot tehessen a szerződések módosítására.

 
 
2. Új EP: nagyobb befolyás Európa alakításában

A Lisszaboni Szerződés minden eddiginél jobban megnöveli az Európai Parlament befolyását Európa életének alakítására. Azáltal, hogy jogalkotói hatáskörét több mint 40 új területre terjesztik ki, a Parlament a tagállamok kormányait képviselő Miniszterek Tanácsával egyenrangú társjogalkotóvá válik. A mezőgazdaság, az energiabiztonság, a bevándorlás, a bel-és igazságügy, az egészségügy és a strukturális alapok csak néhány olyan terület, ahol a Parlament teljes jogkört szerez. Döntéseinek egyre erősödő hatásai lesznek a mindennapi életben.

 
 
3. Új EP: szigorúbb felügyelet az EU költségvetése felett

Mostantól kezdve a Parlament a Miniszterek Tanácsával együtt dönt majd a teljes EU költségvetésről. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően nem a Parlamentet illette meg az utolsó szó joga az olyan „kötelező kiadások” kapcsán (az EU-költségvetés kb. 45%-a), mint például a mezőgazdasággal vagy nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos kiadások. Ez megváltozott, mivel ezentúl a Parlament, illetve az EU-tagállamok kormányai felelnek a teljes EU-költségvetésért. Az ön Parlamentjének nemcsak meghatározó beleszólása lesz az általános kiadási prioritásokba, de szigorúbb ellenőrzést gyakorol majd az EU költségvetése felett is.

 
 
4. Új EP: nagyobb beleszólás az EU vezetőinek kiválasztásába

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament nemcsak új szabályokról és a költségvetésről dönt, hanem abba is nagyobb beleszólása lesz, hogy kik vezessék az EU-t. A Parlament választja az Európai Bizottság elnökét, akit az EU állam- és kormányfői előzetesen jelölnek, figyelembe véve az európai választások eredményeit. A Parlament hozzájárulása szükséges továbbá az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kinevezéséhez, aki egyben a Bizottság alelnöki teendőit is ellátja.

 
 
5. Új EP: az európai polgárok erősebb hangja

Az új hatáskör nagyobb felelősséget is jelent. Az egyetlen közvetlenül megválasztott uniós intézményként a Parlamentnek új eszközei lesznek, hogy erősebb hangot biztosítson az általa képviselt 500 millió állampolgárnak, és elszámoltathatóvá tegye feléjük az EU-t. A Parlamentnek gondoskodnia kell arról, hogy a Lisszaboni Szerződésbe foglalt, az uniós polgárok polgári, politikai, gazdasági és szociális jogait tömörítő Alapjogi Chartát, valamint az uniós polgári kezdeményezés jogát, amely lehetővé teszi, hogy egymillió uniós polgár szakpolitikai javaslatok indítványozását kezdeményezze, hatékonyan végrehajtsák. A Parlament ezenkívül biztosítani fogja a nemzeti parlamentek jogainak védelmét, hogy azok kifogást emelhessenek olyan jogalkotási javaslatok ügyében, amelyeket megítélésük szerint nemzeti szinten jobban tudnának kezelni.