További elérhető honlapok:
Az Európai Parlament a jogalkotói hatáskört az Európai Unió Tanácsával közösen, vele egyenlő mértékben gyakorolja. A Parlament tehát felhatalmazással bír az európai jogszabályok (irányelvek, rendeletek) meghozatalára. A Parlament jóváhagyhatja, módosíthatja vagy elutasíthatja európai jogalkotási aktusok tartalmát.
A képviselő egy parlamenti bizottságban jelentést készít egy „jogalkotási szövegre” vonatkozó javaslatról, amelyet a jogalkotói kezdeményezés kizárólagos jogával rendelkező Bizottság terjesztett elő. A parlamenti bizottság megszavazza, adott esetben módosítja a jelentést. A módosított szöveg plenáris ülésszakon is szavazásra kerül, ezáltal az Európai Parlament kialakítja álláspontját. Ez a folyamat egyszer vagy többször is megismétlődik, az eljárás típusától és attól függően, melyik szakaszban sikerül megegyezésre jutni a Tanáccsal.
A jogalkotási aktusok elfogadása tekintetében kétféle eljárás különböztethető meg. A rendes jogalkotói eljárás (az együttdöntés) során az Európai Parlament a Tanáccsal egyenrangú félként lép fel, a különleges jogalkotói eljárások pedig kizárólag rendkívüli esetekre alkalmazandók, és ezek során a Parlamentnek csupán tanácsadói szerepe van.
Bizonyos kérdésekben (például adóügy) az Európai Parlament csupán tanácsadó véleményt nyilvánít – ezt az eljárást nevezik konzultációnak. Bizonyos esetekben a Szerződés kötelezően előírja a konzultációt, mert a jogalap ezt elengedhetetlenné teszi, ilyenkor a javaslat csak akkor emelkedhet jogerőre, ha a Parlament véleményét nyilvánított. Ilyen esetben tehát a Tanács nem jogosult kizárólagos döntéshozatalra.
A Parlament felkérheti a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatokat a Tanácshoz.
A Parlament ténylegesen részt vesz új jogalkotási szövegek kialakításában, ugyanis figyelemmel kíséri a Bizottság éves munkáját, és felhívja a figyelmét arra, hogy milyen jogalkotási aktusok meghozatala volna helyénvaló.