További elérhető honlapok:
Az együttdöntési eljárást az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés vezette be (1992), az Amszterdami Szerződés (1999) pedig kiterjesztette és hatékonyabbá tette. A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződéssel a rendes jogalkotási eljárásnak átkeresztelt eljárás vált az uniós döntéshozatali rendszer fő jogalkotási eljárásává.
A rendes jogalkotási eljárás egyenlő súlyt ad az Európai Parlament és az Unió Tanácsa számára a különféle területeken (például gazdasági irányítás, bevándorlás, energia, közlekedés, környezetvédelem és fogyasztóvédelem). Az európai jogszabályok döntő többségét az Európai Parlament és a Tanács közösen fogadja el.
A Bizottság megküldi javaslatát a Parlamentnek és a Tanácsnak.
Az eljárás – nagy vonalakban – a következő módon zajlik:
Általában a Bizottság az a szerv, amely jogalkotási aktusra irányuló javaslatot terjeszt elő. Azonban az Európai Parlament is kezdeményezhet jogalkotást, illetve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében a javaslat származhat a Bizottságtól vagy a tagállamok egynegyedétől is. A Bíróság és az Európai Beruházási Bank is kérelmezheti jogalkotási aktus elfogadását, továbbá az Európai Központi Banknak jogában áll jogalkotási aktus elfogadására irányuló ajánlást benyújtani.
A jogalkotási javaslatot az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak nyújtják be, és továbbítják azt a tagállamok parlamentjei számára is.
A nemzeti parlamentek nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt nyújthatnak be az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökei számára arról, hogy a jogszabálytervezet megfelel-e a szubszidiaritás elvének.
A Parlament a jogalkotási javaslatról első olvasatban álláspontot fogad el. Erre nem szabtak meg időkorlátot.
A Parlament előadója jelentéstervezetet készít, melyet a képviselőcsoportok megvitatnak, és az illetékes parlamenti bizottságok módosítanak.
A plenáris ülésen a Parlament egyszerű többséggel elfogadja álláspontját.
Az álláspont tartalmazhat módosításokat az eredeti jogalkotási javaslathoz képest.
Amennyiben a parlamenti álláspont nem tartalmaz módosításokat, és amennyiben a Tanács is elfogadja az eredeti javaslatot, az aktust a Tanács minősített többséggel elfogadja, majd az Európai Parlament és a Tanács elnökei aláírják, a Hivatalos Lapban pedig kihirdetik.
Amennyiben a Parlament álláspontja módosításokat tartalmaz:
Amennyiben a Tanács elfogadja az összes módosítást és az eredeti javaslaton egyéb tekintetben nem változtat, az aktust a Tanács minősített többséggel elfogadja, majd azt aláírják és kihirdetik.
Amennyiben a Tanács nem fogadja el az összes módosítást, vagy elutasítja azokat, minősített többséggel elfogadja álláspontját, melyet második olvasatra továbbít a Parlamentnek. A Tanács köteles kimerítő indokolást adni arról, milyen okok vezették a közös álláspont meghozatalára. A Bizottság tájékoztatja a Parlamentet a Bizottság álláspontjáról.
A második olvasatban a Parlament a tanácsi álláspontot vizsgálja. Három (legfeljebb négy) hónapos határidőn belül a következőket teheti:
Jóváhagyhatja a tanácsi álláspontot, vagy a nevezett határidőn belül nem nyilvánít véleményt. A jogalkotási aktus ilyenkor elfogadottnak tekintendő, azt aláírják és kihirdetik.
A tanácsi álláspontot a képviselők abszolút többségével elutasítja. Ebben az esetben az eljárást véglegesen lezárják.
A tanácsi álláspontra vonatkozóan a képviselők abszolút többségével módosításokat javasolnak. A parlamenti álláspontot ezután továbbítják a Tanácsnak és a Bizottságnak. A Tanácsnak három (legfeljebb négy) hónap áll rendelkezésére a reagálásra.
Azon szövegek kapcsán, amelyeket az első két olvasat során nem sikerült elfogadni, meg kell indítani az egyeztetési eljárást.
A 27 tagállam képviselőiből, valamint a 27 európai parlamenti képviselőből álló, a képviselőcsoportok viszonylagos erejét tükröző parlamenti küldöttségből egyeztetőbizottságot hívnak össze.
A bizottság megvizsgálja a tanácsi álláspontot és a Parlament második olvasatban hozott módosításait. Az egyeztetőbizottságnak hat (legfeljebb nyolc) hét áll rendelkezésére, hogy megegyezésre jusson és közös szövegtervezetet dolgozzon ki.
Amennyiben az egyeztetőbizottság a nevezett határidőn belül nem hagyja jóvá a közös szövegtervezetet, akkor az aktus elvetettnek tekintendő, és az eljárást lezárják.
Ha az egyeztetőbizottság jóváhagyja a közös szövegtervezetet, akkor azt jóváhagyásra a Tanács és a Parlament elé terjesztik. A Tanácsnak és a Parlamentnek hat (legfeljebb nyolc) hét áll a rendelkezésére a jóváhagyáshoz. A Tanács minősített döntéssel határoz, a Parlament pedig a leadott szavazatok többségével. Miután mindkét fél jóváhagyta a szöveget, azt aláírják és kihirdetik.
A (1) Bizottság egyidejűleg a (2) Parlament és a (3) Tanács elé terjeszt egy jogalkotási javaslatot.
A Parlament elfogadja (4) álláspontját, és azt a Tanács elé terjeszti.
Ha a Tanács egyetért a parlament első olvasatának eredményével: a (5) jogalkotási szöveget elfogadják.
Ha (1) a Tanács nem fogadja el a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontját, (2) saját álláspontot alakít ki.
(3) A Parlamentnek 3 hónapja van reagálni (ez az időszak kérésre 4 hónapra meghosszabbítható). A Parlament elfogadhatja a Tanács álláspontját, vagy nem foglal állást és (4) a jogalkotási szöveget a tanácsi álláspont formájában elfogadják.
Másik lehetőség, hogy a Parlament bizonyos korlátozások figyelembevételével módosításokat terjeszt elő a Tanács álláspontjához. Ebben az esetben:
Miután megszületett a megállapodás, (1) az egyeztetõbizottság elfogadja (2) a Tanács álláspontján és az EP második olvasatbeli módosításain alapuló „közös szövegtervezetet”.
Ha a Tanács és (3) a Parliament teljes egészében jóváhagyja a „közös szövegtervezetet”, (4) az aktust elfogadják.
Ha az egyeztetõbizottság nem tud közös szövegben megállapodni, illetve a Tanács vagy a Parlament nem hagyja azt jóvá, (5) az szöveget el nem fogadottnak kell tekinteni.