További elérhető honlapok:
Jóllehet az 1950-es években az Európai Unió politikai osztálya még nem érezte, hogy szükség volna ifjúsági politikára, az a rá következő évtizedekben mind a Közösségben, mind azon kívül a kormányok egyik prioritásává vált.
A szakpolitikai bizottság nevében készített, „Az ifjúsági és oktatási politika az Európai Közösségek keretében” című jelentés (1972. február) hangsúlyozta az Európai Parlament abbéli szándékát, hogy fokozza az ifjúság iránti felelősségvállalását.
Az ezen első szakaszban meghatározott célkitűzések a következők voltak: 1) megnyitni a fiatalok előtt a jövőbe vezető utat; 2) reagálni a fiatalok által gyakorolt politikai nyomásra, és 3) felkelteni a fiatalok érdeklődését Európa építése iránt.
Az ezen első szakaszban meghatározott célkitűzések a következők voltak: 1) megnyitni a fiatalok előtt a jövőbe vezető utat; 2) reagálni a fiatalok által gyakorolt politikai nyomásra, és 3) felkelteni a fiatalok érdeklődését Európa építése iránt.
Az ENSZ 1985-ben meghirdette az ifjúság nemzetközi évét, és az Európai Parlament aktívan részt vett a projektben a fiatalok szociális és gazdasági helyzete javításának előmozdítására irányuló intézkedések meghozatalával (e tárgyban lásd az ifjúság nemzetközi évéről szóló, 1985. júliusi jelentést).
Az említett jelentés kidolgozása során felvetődő problémák egyebek mellett a következők voltak: az esélyegyenlőség elve, a szakképzés, a diplomák és a tanulmányi idők elismerése, az európai dimenzió beépítése a Közösség országainak tanulmányi programjaiba, a munkanélküliség a fiatalok körében, a hallgatói mobilitás stb.
A hallgatói mobilitás kérdésében 1986-ban korszakalkotó jelentőségű döntés született: az Európai Parlament támogatja az ERASMUS (European Community Action Scheme for the Mobility of University Students) program elfogadását. Ez a Rotterdami Erasmus idejében fenntartott, egyetemek közötti cserekapcsolatok mintájára létrejött kezdeményezés számottevően növeli a fiatal egyetemi hallgatók mobilitását, és kedvező irányú változásokat indít el mentalitásukban és szokásaikban.
Ugyanezen indíttatástól vezérelve 1994-ben az oktatási, képzési és a fiatalokat célzó mobilitási programok ésszerűsítésére került sor, melynek keretében ezeket a következő három nagy programba sorolták: a Socrates, a Leonardo da Vinci és a Program Európa számára III.
Végül 2008-ban elindult a 2009–2013-as időszakra szóló Erasmus Mundus program (amely harmadik országokkal való együttműködések előtt is nyitva áll). E program középpontjában az Európai Unió kiválósági központként való előmozdítására irányuló elképzelés áll.
Az Erasmus program, amely 2012-ben fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte, a világ legsikeresebb diákcsere-programjának bizonyult: az Erasmusnak köszönhetően évente több mint 230 000 egyetemi hallgatónak nyílik lehetősége külföldön tanulmányokat folytatni, ami azt jelenti, hogy 1987-es létrehozása óta ezt összesen mintegy 3 millió hallgató tehette meg!
Itt csupán néhány sorban foglaltuk össze a fiatalokat és az oktatást érintő közösségi kezdeményezések fejlődésének legfontosabb állomásait. Amennyiben mélyebben érdeklődik a téma iránt, az Irattár és Dokumentációs Központ az alábbi dokumentumok tanulmányozását javasolja:
