A Szerződések és az Európai Parlament

 

Az 1951-ben aláírt első szerződés hozta létre a Parlamenti Közgyűlést, amelyet később Európai Parlamentre kereszteltek át. Az eredeti szerződés célja az volt, hogy hat ország – amelyek korábban háborúban álltak egymással – együttműködést folytasson közös célok megvalósítása érdekében. A későbbi szerződésekben új együttműködési területekről született megállapodás, illetve az európai uniós intézmények működését szándékozták javítani, ahogy a tagság 6 országról fokozatosan 27-re bővült. Például az agrárpolitikát az EGK-Szerződéssel vezették be, míg a Nizzai Szerződés megreformálta az EU intézményi felépítését.

 
 

Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék a Szerződésekkel összhangban gyakorolják hatáskörüket. A Bizottságot a „Szerződések őreként” tartják számon. Amikor új szerződés kidolgozására vagy egy meglévő szerződés módosítására kerül sor, kormányközi konferenciát (kkk) hívnak össze a tagállamok kormányai részvételével. A Parlamenttel konzultálnak, az pedig véleményt fogalmaz meg a szerződésről annak kialakítása és kidolgozása során.

A Parlament minden egyes újabb szerződéssel szélesebb demokratikus, felügyeleti és jogalkotási hatáskörre tett szert. Az 1975-ben aláírt Brüsszeli Szerződés feljogosította a Parlamentet, hogy minden év végén ellenőrizze az Európai Unió elszámolását, és értékelje, bölcsen és megfelelő célokra használta-e fel a Bizottság az EU költségvetését. Az Egységes Európai Okmányban (1986-ban aláírt szerződés) foglalt új kiegészítések értelmében újabb ország csak akkor csatlakozhat az Európai Unióhoz, ha azt a Parlament jóváhagyja. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés jelentősen megerősítette a Parlament szerepét a Tanáccsal folytatott közös jogalkotási munkában számos olyan területen, amelyek a közösségi jog hatálya alá tartoznak (fogyasztóvédelem, törvényes munkavállalás lehetősége más országban, környezetvédelmi kérdések, csak hogy néhányat említsünk).

A legfrissebb, a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba.

Ez erősíti az Európai Parlament szerepét, nagyobb felelősséggel ruházza fel a nemzeti parlamenteket az európai politika irányának meghatározásában, valamint kezdeményezési jogot biztosít az európai polgároknak. A Lisszaboni Szerződés bővíti a Parlament – mint megnövekedett költségvetési hatáskörrel rendelkező társjogalkotó – hatásköreit. A Parlament emellett központi szerepet kap az Európai Bizottság elnökének megválasztásában.

Ratifikált szerződések
Lisszaboni Szerződés
 

Az európai reformszerződés kidolgozásáért felelős kormányközi konferencia 2007. július 23-án kezdte meg munkáját Lisszabonban (az Európai Parlament képviselői: Elmar Brok, Enrique Barón Crespo és Andrew Duff).. A szerződés szövegét az állam- és kormányfők 2007. október 18–19-én hagyták jóvá Lisszabonban. A Lisszaboni Szerződést az EP elnöke, Hans-Gert Pöttering jelenlétében írták alá 2007. december 13-án, miután az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács elnökei a Parlamentben kihirdették az Európai Unió Alapjogi Chartáját.

2008. február 19-ére az Európai Parlament elfogadta a Lisszaboni Szerződést (Corbett–Méndez de Vigo-jelentés). A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlamentet illeti a jog, hogy az Európai Tanács az európai parlamenti választások eredményeit figyelembe vevő ajánlása alapján kinevezze a Bizottság elnökét. Az együttdöntést, amelyre „rendes jogalkotási eljárásként” hivatkoznak, további új területekre is kiterjesztették.

Néhány kivételtől eltekintve a Lisszaboni Szerződés a Tanáccsal egyenrangú jogalkotóvá teszi az Európai Parlamentet olyan területeken, ahol korábban nem így volt, mégpedig az európai uniós költségvetés terén (ahol a Parlament teljes egyenlőséget élvez), a mezőgazdasági politikában, valamint a bel- és igazságügy területén.

A Szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba, miután mind a 27 tagállam ratifikálta.

  • Aláírás: Lisszabon (Portugália), 2007. december 13.
  • Hatálybalépés:2009. december 1.
 
 
Nizzai Szerződés
 

Az Alapjogi Chartát az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács elnökei írták alá az Európai Tanács nizzai ülésén. Az Európai Unióról szóló szerződést, az Európai Közösségeket létrehozó szerződéseket és egyes kapcsolódó jogi aktusokat módosító Nizzai Szerződést az Európai Parlament elnöke, Nicole Fontaine jelenlétében írták alá. A Nizzai Szerződés célja az Európai Unió intézményi struktúrájának megreformálása volt annak érdekében, hogy megbirkózzon az újabb bővítések jelentette kihívásokkal. A Nizzai Szerződéssel megnövekedtek a Parlament jogalkotási és felügyeleti hatáskörei, és a minősített többséggel történő szavazást több területre is kiterjesztették a Tanácson belül.

  • Aláírva: Nizza (Franciaország), 2001. február 26.
  • Hatálybalépés: 2003. február 1

Az Európai Unió Alapjogi Chartája

  • Aláírva: Nizza (Franciaország), 2000. december 7., és némiképp módosítva Strasbourgban (Franciaország), 2007. december 12-én.
  • Hatálybalépés: a Lisszaboni Szerződés részeként (korábban a sikertelennek bizonyult Európai Alkotmányt létrehozó szerződés tervezetének részeként), a Charta a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően válik jogilag kötelező érvényűvé.
 
 
Amszterdami Szerződés
 

1996 márciusában, Torinóban kormányközi konferenciára került sor azzal a céllal, hogy felülvizsgálják az Európai Unióról szóló szerződést. Az ezt követően létrejött, az EU-Szerződést, az Európai Közösségeket létrehozó szerződéseket és egyes kapcsolódó jogi aktusokat módosító Amszterdami Szerződést az Európai Parlament elnöke, José María Gil-Robles jelenlétében írták alá.

A Szerződés 1999. májusi hatálybalépésével az együttdöntési eljárást leegyszerűsítették, hatályát pedig kiterjesztették. A Parlamentet ezúton feljogosították a Bizottság elnökének jelölt személy jóváhagyására.

  • Aláírva: Amszterdam (Hollandia), 1997. október 2.
  • Hatálybalépés: 1999. május 1.
 
 
Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz) / Maastrichti Szerződés
 

Az Európai Unióról szóló szerződést Maastrichtban írták alá az Európai Parlament elnöke, Egon Klepsch jelenlétében. E Szerződés értelmében az Unió az Európai Közösségekre épül (első pillér), és két további együttműködési területtel bővül (második és harmadik pillér): ezek a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a bel- és igazságügy (IB).

Az Európai Unióról szóló szerződés hatálybalépésével az Európai Gazdasági Közösségből (EGK) Európai Közösség (EK) lett. Az együttdöntési eljárás bevezetésével és az együttműködési eljárás kiterjesztésével megnövekedtek az EP jogalkotási és felügyeleti hatáskörei.

Az új Szerződés értelmében az Európai Parlamentnek joga van felkérni a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot olyan ügyekre vonatkozóan, amelyek – véleménye szerint – megkívánják egy közösségi jogi aktus kidolgozását. Ezenkívül a Bizottság tagjainak kinevezéséhez immáron az Európai Parlament jóváhagyása is szükséges, és az európai ombudsman kinevezése is a Parlament feladata.

  • Aláírva: Maastricht (Hollandia), 1992. február 7.
  • Hatálybalépés: 1993. november 1.
 
 
Egységes Európai Okmány (EEO)
 

Az első kormányközi konferencia 1985. szeptember 9-én kezdte meg munkáját Olaszország elnökletével. A tárgyalások eredményeként 1986. február 28-án, Brüsszelben elfogadták az Egységes Európai Okmányt.

Az Egységes Európai Okmány módosította az Európai Közösségeket létrehozó szerződéseket, és európai politikai együttműködést teremtett. Az Egységes Európai Okmány (EEO) hatálybalépésével hivatalossá vált az „Európai Parlament” elnevezés (amelyet a Közgyűlés 1962 óta használt). Az EEO emellett – az együttműködési és a hozzájárulási eljárás bevezetésével – bővítette az EP jogalkotási hatásköreit.

  • Aláírva: Luxembourg (Luxemburg), 1986. február 17. és Hága (Hollandia), 1986. február 28.
  • Hatálybalépés: 1987. július 1.
 
 
Második Költségvetési Szerződés (Brüsszeli Szerződés)

Az 1975. évi Brüsszeli Szerződés ismételten módosított egyes, a Szerződésekben megállapított pénzügyi rendelkezéseket. Megerősítette a Közgyűlés költségvetési hatásköreit (feljogosítja az EP-t arra, hogy elutasítsa a közösségi költségvetést, és mentesítse a Bizottságot a költségvetés végrehajtása tekintetében), továbbá rendelkezett a Számvevőszék létrehozásáról.

  • Aláírva: Brüsszel (Belgium), 1975. július 22.
  • Hatálybalépés: 1977. június 1.
 
 
Luxembourgi Szerződés

Szerződés egyes költségvetési rendelkezések módosításáról / Első Költségvetési Szerződés

A Szerződésekben megállapított egyes költségvetési rendelkezések módosításáról szóló Luxembourgi Szerződés aláírásával bővültek a Közgyűlés költségvetési hatáskörei, mivel a tagállamok pénzügyi hozzájárulásait „saját források” váltották fel.

  • Aláírva: Luxembourg (Luxemburg), 1970. április 22.
  • Hatálybalépés: 1971. január 1.
 
 
Egyesítési Szerződés

Szerződés az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés/Egyesítési Szerződés

 

Az 1965. évi Egyesítési Szerződés egyesítette a végrehajtókat. Az ESZAK, az EGK és az Euratom által létrehozott intézmények egyesítésének eredményeként létrejött az Európai Közösségek.

  • Aláírva: Brüsszel (Belgium), 1965. április 8.
  • Hatálybalépés: 1967. július 1.
 
 
Euratom-Szerződés

Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés

 

1957. március 25-én két szerződés aláírására került sor, melyek az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget (EAEK vagy Euratom) létrehozó szerződés. Az Euratom-Szerződés legfőbb céljai többek között a következők voltak:

  • a kutatás előmozdítása és a műszaki információk terjesztése,
  • egységes biztonsági előírások megállapítása a lakosság és az iparágban dolgozó munkavállalók védelme érdekében,
  • a kutatás elősegítése,
  • annak biztosítása, hogy a polgári célokat szolgáló hasadóanyagokat nem használják fel más célokra, különösen nem katonai célokra.

Az Euratom értéke világosan körvonalazódik a bővítések vonatkozásában. Az atomenergia számos kelet-európai ország számára fontos energiaforrás, ugyanakkor az atomerőműveikben alkalmazott biztonsági előírások, valamint a lakosság és a munkavállalók védelmi szintje nem mindig kielégítő. Az Euratom megteremtette az uniós támogatás keretét.

  • Aláírva: Róma (Olaszország), 1957. március 25.
  • Hatálybalépés: 1958. január 1.
 
 
Római Szerződés (EGK-Szerződés)

Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés

 

1957. március 25-én két szerződés aláírására került sor, amelyek az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget (EAEK vagy Euratom) létrehozó szerződés. Mindkét új közösség tekintetében a döntéseket a Tanács hozta meg, a Bizottság javaslata alapján. A Parlamenti Közgyűléssel konzultálnak, amely ezt követően véleményeket dolgoz ki a Tanács számára. A Közgyűlés képviselőinek száma 142 főre emelkedett. Az Európai Parlamenti Közgyűlés első ülését a következő évben, 1958. március 19-én tartotta. A Római Szerződés külön rendelkezést fogalmaz meg a képviselők közvetlen megválasztására vonatkozóan (ennek végrehajtására 1979-ben került sor).

  • Aláírva: Róma (Olaszország), 1957. március 25.
  • Hatálybalépés: 1958. január 1.
 
 
Párizsi Szerződés

Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés (ESZAK-Szerződés)

 

Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létrehozó szerződést Párizsban írta alá Belgium, Franciaország, Olaszország, a Németországi Szövetségi Köztársaság, Luxemburg és Hollandia. A szerződés 50 évre lépett hatályba. Az Európai Parlamenti Közgyűlés képviselőit nemzeti parlamentjeik delegálták. A Közgyűlésnek jogában állt feloszlatni a Főhatóságot (a mai Bizottság elődje).

  • Aláírva: Párizs (Franciaország), 1951. április 18.
  • Hatálybalépés: 1952. július 26.
  • Hatályát vesztette: 2002. július 23.
 
 
 
Nem ratifikált szerződések
Az Európai Alkotmányt létrehozó szerződés tervezete (nem ratifikált szerződés)
 

Az Európai Alkotmányt létrehozó szerződést 2004. június 18-án fogadta el az Európai Tanács, és még abban az évben aláírták Rómában az EP elnöke, Josep Borrell Fontelles jelenlétében. Az Európai Parlament jóváhagyását követően (Méndez de Vigo – Leinen-jelentés) a Szerződést Franciaország és Hollandia népszavazás keretében elutasította (2005. május 29-én, illetve 2005. június 1-jén).

Az alkotmányos szerződés elutasítását követően a tagállamok elkezdtek dolgozni a Lisszaboni Szerződésen.

  • Aláírva: Róma (Olaszország), 2004. október 29.
  • Hatálybalépés: nem ratifikálta mind a 27 tagállam
 
 
 
 
Tools