A Nyugat-Balkán

Az EU Nyugat-Balkánnal kapcsolatos politikájának kidolgozásakor annak elősegítését tartotta szem előtt, hogy a régió országai fokozatosan integrálódjanak az Unióba. 2013. július 1-jén a hét ország közül Horvátország csatlakozott elsőként az Unióhoz, Montenegró, Szerbia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Albánia pedig hivatalos tagjelölt országok. Montenegróval és Szerbiával elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, és megnyíltak a csatlakozási fejezetek. Bosznia-Hercegovina (amely 2016 elején nyújtotta be uniós csatlakozási kérelmét) és Koszovó potenciális tagjelölt.

Jogalap

  • Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címe: Az EU külpolitikai fellépései.
  • Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke: Nemzetközi kereskedelmi megállapodások.
  • Az EUSZ 49. cikke: A csatlakozás iránti kérelem benyújtásának kritériumai és az uniós tagság feltételei.

Célkitűzések

Az Európai Unió célja a béke, a stabilitás és a gazdasági fejlődés előmozdítása a Nyugat-Balkánon, valamint az uniós integráció kilátásba helyezése a térség számára.

Előzmények

Az EU 1999-ben indította el az Unió és a régió országai közötti kapcsolatok keretéül szolgáló stabilizációs és társulási folyamatot, valamint az összes kulcsfontosságú nemzetközi szereplőt bevonó tágabb kezdeményezést, a stabilitási paktumot. 2008-ban a stabilitási paktumot a Regionális Együttműködési Tanács váltotta fel. Az Európai Tanács 2003-ban, a Szalonikiben tartott ülésén kijelentette, hogy a stabilizációs és társulási folyamat összes országa potenciális uniós tagjelölt ország.

Eszközök

a.A stabilizációs és társulási folyamat

Az 1999-ben elindított stabilizációs és társulási folyamat stratégiai keretül szolgál a Nyugat-Balkán országainak az Európai Unióhoz történő fokozatos közeledéséhez. Ennek alapját a kétoldalú szerződéses kapcsolatok, a pénzügyi segítségnyújtás, a politikai párbeszéd, a kereskedelmi kapcsolatok és a regionális együttműködés képezi.

A szerződéses kapcsolatok stabilizációs és társulási megállapodásokban öltenek formát. Ezek az érintett országokkal való politikai és gazdasági együttműködést, illetve egy szabadkereskedelmi térség létrehozását biztosítják. A közös demokratikus elveken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló stabilizációs és társulási megállapodások révén állandó együttműködési struktúrák jönnek létre. A Stabilizációs és Társulási Tanács miniszteri szinten évente ülésezik, és felügyeli az adott megállapodás alkalmazását és végrehajtását. Munkáját a Stabilizációs és Társulási Bizottság segíti. Végül pedig egy Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság biztosítja a nyugat-balkáni országok parlamentjei és az Európai Parlament közötti együttműködést azt követően, hogy hatályba léptek a vonatkozó stabilizációs és társulási megállapodások.

A Koszovóval kötött stabilizációs és társulási megállapodások 2016. áprilisi hatálybalépése óta valamennyi nyugat-balkáni tagjelölt és potenciális tagjelölt országgal van hatályos stabilizációs és társulási megállapodás. Koszovó esetében a megállapodás egy kizárólag uniós hatáskörbe tartozó megállapodás lesz, amelyet a tagállamoknak nem kell megerősíteniük (öt tagállam nem ismeri el Koszovót független államként). A stabilizációs és társulási megállapodás kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos aspektusait ideiglenes megállapodások tartalmazzák: általában nem sokkal az aláírást követően hatályba lépnek, mivel a kereskedelem az Unió „kizárólagos” hatáskörébe tartozik.

b.A csatlakozási folyamat

Az Unióhoz való csatlakozást kérelmező országoknak meg kell felelniük a koppenhágai politikai kritériumoknak (lásd „Az Unió bővítése” című tájékoztatót). Ha egy országot már tagjelöltként elismertek, akkor teljesítenie kell a folyamat különböző szakaszait, és ennek sebessége főként saját előrehaladásától függ.

A tagjelölt országoknak valamennyi uniós jogszabályt – a közösségi vívmányokat – el kell fogadniuk, illetve végre kell hajtaniuk. A Bizottság rendszeresen beszámol az elért eredményekről. Minden fontos határozatot a Tanács egyhangú döntéssel hoz meg a tárgyalások megkezdésétől egészen azok lezárásáig. A csatlakozási szerződést a szerződő államok általi ratifikációt megelőzően az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia.

A tagjelölt és potenciális tagjelölt országok a szükséges reformok végrehajtására pénzügyi támogatásban részesülnek. Az uniós előcsatlakozási támogatás 2007 óta egy különálló, egységes eszközön, az ún. előcsatlakozási támogatási eszközön (IPA) keresztül valósul meg.

A legtöbb tagjelölt és potenciális tagjelölt ország is részt vehet uniós programokban, például az Erasmus és az Erasmus Mundus diákprogramokban.

c.Regionális együttműködés

Az európai integráció és a regionális együttműködés szorosan összefonódik. A stabilizációs és társulási folyamat egyik kulcsfontosságú célkitűzése a régió országainak arra való ösztönzése, hogy a szakpolitikai területek széles skáláján együttműködjenek, többek között a háborús bűnösök bíróság elé állítása, a határkérdések rendezése, a menekültügy és a szervezett bűnözés elleni fellépés területén. Az IPA-n belül külön keretösszeget határoztak meg a regionális együttműködésre és a határokon átnyúló programokra.

A szarajevói székhellyel rendelkező Regionális Együttműködési Tanács (RCC) a délkelet-európai együttműködési folyamat (SEECP) égisze alatt működik. Az RCC célja a nem uniós tagok európai és euro-atlanti törekvéseinek támogatása, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés, az energia és az infrastruktúra, a bel- és igazságügy, a biztonsági együttműködés, a humántőke építése és a parlamenti kapcsolatok terén történő együttműködés fejlesztése. Az Unió és számos tagállama támogatja és részt vesz az RCC munkájában.

Egy másik fontos regionális kezdeményezés a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA), amely nemcsak a vámokat csökkenti, hanem kormányzati közbeszerzésekre, állami támogatásokra és szellemi tulajdonjogokra irányadó rendelkezéseket is tartalmaz.

A Nyugat-Balkán országai is részt vehetnek a regionális keretekben, így az Energiaközösségben, az európai közös légtérben, a Dél-kelet Európai Közlekedési Megfigyelő Állomásban és a Regionális Közigazgatási Képzési Központban.

d.Vízummentes utazás

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia állampolgárai 2009 decemberétől, míg Albánia és Bosznia-Hercegovina állampolgárai 2010 novemberétől utazhatnak vízummentesen a schengeni térségbe. A vízumliberalizációról 2012 januárjában kezdődött párbeszéd Koszovóval. A Bizottság a Koszovó által e téren elért eredményekről szóló, 2016. májusi negyedik jelentésében megállapította, hogy Koszovó minden követelményt teljesített, de két rendkívül fontos kérdéssel – köztük a Montenegróval kötött határmegállapodással – még foglalkozni kell, mielőtt javaslatát elfogadja az Európai Parlament és a Tanács. 2016. szeptember 5-én a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) is kezdeményezte, hogy a vízumliberalizációval kapcsolatos tárgyalások a még hátralévő követelmények teljesítésétől függjenek.

A jelenlegi helyzet

a.Albánia

Albánia 2009. április 28-án, pár nappal az EU–Albánia stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépését követően csatlakozási kérelmet nyújtott be. 2010 októberében a Bizottság a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta, amint az ország teljesít 12 „kiemelt prioritást”. A Bizottság megfelelő előrehaladást regisztrált 2012-ben, és javasolta, hogy Albánia számára adják meg a tagjelölt státuszt, amennyiben az ország a még függőben lévő reformokat végrehajtja. Ezeket a feltételeket a 2013. júniusi – a nemzetközi megfigyelők által pozitívan véleményezett – parlamenti választások előtt jórészt teljesítették. 2013 októberében ezért a Bizottság egyértelműen javasolta, hogy Albánia számára adják meg az uniós tagjelölti státuszt. A Tanács 2013 decemberében tudomásul vette az ajánlást, és 2014 júliusában megadta a tagjelölt státuszt. A tárgyalások konkrét kezdete attól függ, hogy Albánia milyen eredményeket ér el öt kiemelt prioritás tekintetében és különösen az igazságügyi reformról szóló, közelmúltban elfogadott jogszabály végrehajtása terén.

b.Bosznia-Hercegovina

Bosznia és Hercegovina potenciális tagjelölt ország. 2008 júniusában megállapodtak és aláírtak egy stabilizációs és társulási megállapodást, ám hatálybalépését elnapolták, legfőképp amiatt, mert az ország nem hajtotta végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának egyik elvi ítéletét. Az országgal kapcsolatos új uniós megközelítésnek köszönhetően, amely nagyobb hangsúlyt helyez a gazdasági kormányzásra, 2015. június 1-jén hatályba lépett a hosszú ideje várt stabilizációs és társulási megállapodás. 2016. február 15-én Bosznia-Hercegovina hivatalosan benyújtotta uniós tagságra vonatkozó kérelmét, és a Tanács tekintettel az elért jelentős eredményekre szeptember 20-án felkérte a Bizottságot, hogy véleményezze az ország uniós felvételi kérelmét. Első lépésként a 2016. december 9-én a Bizottság átadott egy átfogó kérdőívet a hatóságoknak. Az Unió továbbá támogatást biztosít az 1995-ös daytoni békeszerződés végrehajtásához, különösen az ALTHEA-művelet révén.

c.Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság 2004 márciusában folyamodott uniós tagságért, 2005 decemberében pedig megszerezte a tagjelölti státuszt. A Bizottság 2009-ben javasolta, hogy a csatlakozási tárgyalásokat kezdjék meg az országgal. Az Európai Parlament ezt támogatta, és az ajánlást azóta minden bizottsági eredményjelentésben és parlamenti állásfoglalásban megismétlik. A Bizottság ugyanakkor 2015. és 2016. évi jelentésében az erre vonatkozó ajánlást a 2015. júniusi/júliusi politikai megállapodás (az ún. pržinói megállapodás) végrehajtásának folytatásától és a kiemelten sürgős reformok végrehajtása terén elért jelentős haladástól tette függővé. Súlyos akadályt képez a Görögországgal hosszú ideje folytatott és idáig meg nem oldott névvita (Macedónia).

d.Koszovó

Bosznia-Hercegovinához hasonlóan Koszovó is potenciális tagjelölt ország. Az Unió Koszovó függetlenségének 2008 februárjában történt egyoldalú kinyilvánítását követően kijelentette, hogy Koszovó egyértelműen „európai távlatokkal” rendelkezik. Öt ország (Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia) kivételével az összes tagállam elismerte Koszovó függetlenségét. A régióban Szerbia és Bosznia-Hercegovina nem ismerte el Koszovót. Az EU kinevezte koszovói különleges képviselőjét, aki egyben uniós kirendeltségvezető is, és létrehozta az európai uniós jogállamiság-missziót (EULEX). 2012 júniusában vízumliberalizációs menetrendet fogadtak el. A Bizottság a Koszovó által e téren elért eredményekről szóló, 2016. májusi negyedik jelentésében megállapította, hogy Koszovó minden követelményt teljesített, de két lezáratlan kérdéssel – köztük a Montenegróval kötött határkijelölési megállapodás parlamenti ratifikációjával – még foglalkozni kell, mielőtt javaslatát elfogadja az Európai Parlament és a Tanács. 2016. szeptember 5-én a Parlament LIBE bizottsága is kezdeményezte, hogy a vízumliberalizációval kapcsolatos tárgyalások a még hátralévő követelmények teljesítésétől függjenek. Miután 2013 áprilisában Belgrád és Pristina mérföldkőnek számító megállapodást írt alá a kapcsolatok rendezéséről, az Európai Tanács 2013 júniusában a stabilizációs és társulási megállapodásról szóló, Koszovóval folytatandó tárgyalások megkezdéséről döntött. A stabilizációs és társulási megállapodást 2015. október 27-én írták alá, és 2016. április 1-jén lépett hatályba, miután a koszovói nemzetgyűlés és az Európai Parlament ratifikálta (egyetértés). 2016. november 9-én elfogadták az elkövetkező 12–18 hónapra szóló európai reformprogramot. Koszovó jövendőbeli uniós integrációja – Szerbia integrációjához hasonlóan – szorosan kapcsolódik az Unió közreműködésével Koszovó és Szerbia között zajló magas szintű párbeszéd eredményeihez és végrehajtásához.

e.Montenegró

Montenegró 2008. decemberben, több mint két évvel (az összes uniós tagállam által elismert) függetlenségének kikiáltását követően nyújtott be csatlakozási kérelmet. Montenegró 2010 decemberében kapta meg a tagjelölti státuszt, és 2012 júniusában megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Összhangban a csatlakozási folyamat „új uniós megközelítésével” a tárgyalások korai szakaszában, 2013 decemberében megnyitották a jogállamisággal kapcsolatos, döntő jelentőségű fejezeteket, azaz az igazságügyi reformról és az alapvető jogokról szóló, 23. fejezetet és a jog érvényesüléséről, a szabadságról és a biztonságról szóló, 24. fejezetet. Montenegróval 2017. június végére az összesen 35 fejezetből 28-at nyitottak meg.

f.Szerbia

Szerbia 2009 decemberében nyújtotta be európai uniós tagság iránti kérelmét. 2012 márciusában azt követően kapta meg a tagjelölt státuszt, hogy Belgrád és Pristina között megszületett a Koszovó regionális képviseletéről szóló megállapodás. Az Európai Tanács 2013. júniusi ülésén elismerte, hogy Szerbia előrelépést tett Koszovóval való kapcsolatainak rendezése terén, különösen az Unió közvetítésével Belgrád és Pristina között zajló, folyamatban lévő párbeszéd révén, így jóváhagyta a Bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy induljanak el a csatlakozási tárgyalások Szerbiával. Az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás 2013 szeptemberében lépett életbe, és Szerbiával a csatlakozási tárgyalások hivatalosan 2014. január 21-én kezdődtek el. 2015 decemberében két fejezet megnyitására került sor, ebből az egyik a Koszovóval fennálló kapcsolatok normalizálására vonatkozik. A jogállamiságról szóló, kulcsfontosságú 23. és 24. fejezetet július 18-án nyitották meg. 2017. június végére összesen tíz fejezetet nyitottak meg.

Az Európai Parlament szerepe

Az Európai Parlament teljes körűen részt vesz a stabilizációs és társulási folyamatban, és beleegyezése az összes stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséhez szükséges (az EUMSZ 218. cikkének (6) bekezdése). A Parlament beleegyezése szükséges továbbá az Unióhoz történő bármely új csatlakozás esetében is (az EUSZ 49. cikke). A Parlamentnek költségvetési hatásköre révén közvetlen befolyása van az előcsatlakozási támogatási eszközre előirányzott pénzösszegekre. A tagjelölt és potenciális tagjelölt országokért felelős állandó előadókat kinevező parlamenti Külügyi Bizottság rendszeresen tart eszmecserét a bővítési tárgyalásokért felelős biztossal, magas szintű kormányképviselőkkel, szakemberekkel és a civil társadalom képviselőivel. A Parlament álláspontját éves állásfoglalások formájában fejezi ki, reagálva a Bizottság legfrissebb éves országjelentéseire. Végül, de nem utolsósorban, a Parlament rendszeres kétoldalú kapcsolatokat ápol a nyugat-balkáni országok parlamentjeivel küldöttségei révén, amelyek évente egyszer vagy kétszer találkoznak kollégáikkal, hogy megvitassák a stabilizációs és társulási folyamat és az uniós csatlakozási folyamat szempontjából lényeges kérdéseket.

André De Munter

02/2018