Eljárás : 2014/2143(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0037/2014

Előterjesztett szövegek :

A8-0037/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 25/11/2014 - 7.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2014)0059

JELENTÉS     
PDF 251kWORD 248k
17.11.2014
PE 539.607v02-00 A8-0037/2014

a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről

(2014/2143(INI))

Fejlesztési Bizottság

Előadó: Davor Ivo Stier

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről

(2014/2143(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára,

–       tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportja által 2014. júliusban elfogadott jelentésre,

–       tekintettel a fenntartható fejlesztésfinanszírozással foglalkozó kormányközi szakértői ENSZ-bizottság által 2014. augusztus 8-án elfogadott jelentésre,

–       tekintettel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum 2014. júliusi miniszteri nyilatkozatára,

–       tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló, 2014. évi ENSZ-jelentésre,

–       tekintettel a GPEDC 2014. áprilisi mexikói magas szintű ülésének záródokumentumára,

–       tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995 szeptemberében elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra és az azt követő záródokumentumokra,

–       tekintettel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) 1994-ben Kairóban elfogadott cselekvési programjára és az azt követő, 20 évvel későbbi felülvizsgálatra,

–       tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–       tekintettel az ENSZ „Nemek közötti egyenlőség: fejlődési táblázat, 2012” című jelentésére, amely értékeli a nyolc millenniumi fejlesztési cél nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szempontjainak javulását,

–       tekintettel az 1992. évi ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia eredményeire, valamint a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2012. június 20–22. között Brazíliában, Rio de Janeiróban tartott utókonferencia jelentésére,

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) „Az emberi fejlődés fenntartása: A sebezhetőség csökkentése és az ellenálló képesség erősítése” című 2014-es emberi fejlődési jelentésére,

–       tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrenddel foglalkozó, kiemelkedő szakértőkből álló magas szintű munkacsoportjának 2013. májusi jelentésére,

–       tekintettel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2012. június 20–22. között Rio de Janeiróban tartott ENSZ-konferencia jelentésére,

–       tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrendjének rendszerszintű előkészületeivel foglalkozó ENSZ-csapatnak az ENSZ főtitkárához benyújtott, „A mindenkinek kívánt jövő megvalósítása” című 2012. júniusi jelentésére,

–       tekintettel „Az ígéret betartása: egységben a millenniumi fejlesztési célok eléréséért” című határozatra, amelyet az ENSZ Közgyűlése a 2010. évi hatvanötödik ülésszakának a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó magas szintű plenáris ülésén fogadott el,

–       tekintettel a legkevésbé fejlett országokra irányuló, a 2011–2020-as évtizedre szóló isztambuli cselekvési programra,

–       tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–       tekintettel „Az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának helyzete” című FAO-jelentésre,

–       tekintettel a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról szóló, 2011 decemberében Puszanban megrendezett magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–       tekintettel az UNDP „Félidőn túl: A millenniumi fejlesztési célok elérése” című, 2010 januárjában kiadott jelentésére,

–       tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok jogi keretére,

–       tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrendjének rendszerszintű előkészületeivel foglalkozó ENSZ-csapat munkájára, amely az ENSZ gazdasági és szociális ügyekért felelős osztálya (UNDESA) és az UNDP közös irányítása alatt valósul meg, valamennyi ENSZ-ügynökség támogatása és az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultáció mellett,

–       tekintettel a WHO 2008. május 24-i közegészségügyre, innovációra és szellemi tulajdonra vonatkozó globális stratégiájára és cselekvési tervére,

–       tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra,

–       tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi nyilatkozatra,

–       tekintettel a fejlesztési politikáról létrejött európai konszenzusra(1) és az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló magatartási kódexére(2),

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „ valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–       tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az „Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–       tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2014. június 2-i közleményére (COM(2014)0335),

–       tekintettel a Bizottság „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című, 2014. május 13-i közleményére (COM (2014)0263),

–       tekintettel a „Jogokon alapuló megközelítés, amely az összes emberi jogot összefogja az uniós fejlesztési együttműködéshez” című eszközkészletre, a 2014. április 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)152),

–       tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i közleményére (COM(2013)0092),

–       tekintettel a Bizottság „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2012. szeptember 12-i közleményére (COM(2012)0492),

–       tekintettel a Bizottság „A 2015 utáni fejlesztési keret felé” címmel, egy uniós álláspont előkészítéséről rendezett nyilvános konzultációjára, amely 2012. június 15-től szeptember 15-ig tartott,

–       tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság az EU fejlesztési politikájáról szóló, „Az európai konszenzus” című együttes nyilatkozatára(3),

–       tekintettel a Bizottság „Politikák fejlesztési célú koherenciája” című, 2005. április 12-i közleményére (COM(2005)0134), és a Külügyek Tanácsának 2012. május 14-i 3166. ülésén elfogadott, a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című következtetéseire,

–       tekintettel a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–       tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett 2014. április 2-i ajánlására(5),

–       tekintettel a fejlesztés 2015-ös európai évéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2014. április 2-i jogalkotási állásfoglalására(6),

–       tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról – a 2015 utáni keret kialakításáról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(7),

–       tekintettel a Külügyek Tanácsának a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló, 2014. május 19-i következtetéseire,

–       tekintettel a Külügyek Tanácsának a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés 2015 utáni finanszírozásáról szóló, 2013. december 12-i következtetéseire,

–       tekintettel a 2015-öt követő időszakra vonatkozó fejlesztési menetrendről szóló, 2014. június 20-i AKCS–EU közös nyilatkozatra,

–       tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a 2015 utáni átfogó menetrendről szóló, 2013. június 25-i következtetéseire,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0037/2014),

A.     mivel 2000-ben az összes fontos érdekelt fél összeült a millenniumi fejlesztési célok kitűzése érdekében, hogy 2015-re el lehessen érni a fejlesztési és a szegénység felszámolására vonatkozó konkrét célokat;

B.     mivel a millenniumi fejlesztési célok tudatosították, hogy a globális szegénység felszámolása sürgős kihívás és globális cselekvési prioritás; mivel a millenniumi fejlesztési célok elérésének mértéke változó, de a mélyszegénység csökkentésében, a malária és a tuberkulózis elleni küzdelemben, az ivóvízhez való hozzáférés javításában és az alapfokú oktatással kapcsolatban a beiskolázás terén tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentésében látható pozitív hatásokat sikerült elérni; mivel a millenniumi fejlesztési célok bizonyos hiányosságaival részletesen foglalkozni kell a 2015 utáni időszakra vonatkozó keret meghatározása során;

C.     mivel a jelenlegi millenniumi fejlesztési célok megvalósítása terén elért előrehaladás értékelése rámutatott, hogy az új keretben döntő fontosságú a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés előmozdítása közötti erős kapcsolat, valamint az egységes és egyetemes célok sora, a differenciált megközelítésekkel együtt;

D.     mivel az előrejelzések szerint a városi lakosság száma a jelenlegi 3,6 milliárdról több mint 6 milliárdra fog nőni, a legnagyobb városokból pedig több mint 100 millió lakost számláló megavárosok lesznek; mivel a túlzott mértékű urbanizáció minden szempontból aláássa a fejlődés fenntarthatóságát;

E.     mivel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia követelte a reproduktív és szexuális egészségügyi, többek között a családtervezési szolgáltatásokhoz való hozzáférést; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy 2013-ban a becslések szerint 289 000 nő halt meg a terhesség ideje alatt és gyermekszülésben; emlékeztet az 5. millenniumi fejlesztési célra, és arra, hogy az anyák halálozási rátájának csaknem egyharmaddal való csökkentése érdekében a nőknek hatékony fogamzásgátlási módszerekhez és családtervezéshez kell hozzájutniuk;

F.     mivel nem egyenletes a szegénység visszaszorítása, és az országok közötti, a mind a fejlett, mind a fejlődő országokban növekedést mutató egyenlőtlenségek kiemelt fejlesztési kihívást jelentenek, különösen az alacsony jövedelmű országokban és a közepes jövedelmű országokban; mivel 1,5 milliárd ember él szegénységben, többszörös nélkülözésben, ami az egészségügyet, az oktatást és az életszínvonalat illeti, különösen a konfliktusok által érintett és az instabil államokban;

G.     mivel az erőszakos konfliktusok és a humanitárius válságok továbbra is romboló hatással vannak a fejlesztési erőfeszítésekre; mivel a nőket jobban sújtják a katonai konfliktusok és válságok;

H.     mivel további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy felére lehessen csökkenteni az éhezéstől szenvedők arányát, mivel 162 millió kisgyermeket fenyeget az alultápláltság veszélye; mivel a„rejtett éhezés” a mikrotápanyagok hiányát jelenti, ami a termelékenység csökkenésével összefüggésben visszafordíthatatlan egészségügyi, illetve társadalmi és gazdasági következményekkel is járhat;

I.      figyelembe véve, hogy 2014 a Családi Gazdálkodás Nemzetközi Éve;

J.      mivel a fejlődéshez való jogról szóló 1986-os nyilatkozat a fejlődést alapvető emberi jogként határozza meg; mivel a nyilatkozat az emberi jogokon alapuló megközelítés mellett foglal állást, amelyet az összes emberi jog (gazdasági, szociális, kulturális, polgári és politikai) érvényre juttatása jellemez; mivel a nyilatkozat a nemzetközi együttműködés erősítése mellett is elkötelezi magát;

K.     mivel az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás veszélyezteti a szegénység csökkentését a meglévő kiszolgáltatottság növelésével, azzal együtt, hogy sok fejlődő ország még mindig a mezőgazdaságtól és az éghajlatérzékeny természeti erőforrásoktól függ, és nem rendelkezik az éghajlattal kapcsolatos kockázatok kezeléséhez szükséges képességekkel; mivel sürgető szükség van az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának globális csökkentésére és a természeti erőforrások igazságosabb és fenntarthatóbb kezelésének és irányításának elérésére;

L.     mivel az egészséggel kapcsolatos millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett előrelépés nagymértékben az évekkel korábban végrehajtott K+F beruházásokon alapult; mivel a szellemi tulajdonjogoknak nem szabad akadályozniuk a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférést;

M.    mivel a szegénység és egyenlőtlenség generációkon átívelő ciklusának megszakításához elengedhetetlen előfeltétel, hogy minden gyermek, fiatal és felnőtt hozzáférhessen a kisgyermekkori fejlesztési programokhoz, valamint a lehető legmagasabb színvonalú oktatáshoz és képzéshez;

N.     mivel alig történt előrelépés a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalása terén; mivel a nők gyakran hátrányos megkülönböztetés és erőszak áldozatai;

O.     mivel globális szinten a nők és lányok alkotják a mélyszegénységben élők többségét, és mivel a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai szükséges feltételei a 2015 utáni globális fejlesztési keret sikerének; mivel becslések szerint a világon naponta 800 nő hal meg a terhesség vagy szülés során fellépő komplikációk miatt; mivel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia követelte a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférést, ami akár életmentő is lehet;

P.     mivel a migránsok több mint fele nő;

Q.     mivel Afrika lényegesen több tőkét exportál a világba jogellenes pénzáramlásokon keresztül, mint amennyit nemzetközi segélyként és átutalásként kap;

R.     mivel az új fenntartható fejlesztési keret lehetőséget kínál a civil társadalmi szervezetek, a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek széles körű bevonásának biztosítására;

S.     mivel több új és méltányos munkahelyet kell létesíteni a demográfiai növekedésre való globális válaszadás céljából; mivel a magánszektor a fejlett és a fejlődő országokban is jelentős munkahelyteremtő, és ezáltal nélkülözhetetlen partner lehet a szegénység elleni küzdelemben, ha világos elszámoltathatósági mechanizmusokat vezetnek be, és maradéktalanul tiszteletben tartják a szociális védelemre vonatkozó nemzetközi előírásokat;

T.     mivel a fejlődő országokban a segélyezés továbbra is különleges szerepet játszik a szegénység csökkentésében és gyökeres változást előidézni képes tényezőként;

U.     mivel a hazai erőforrások mozgósítása fontos a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelemben;

V.     mivel az EU és a tagállamai a legnagyobb fejlesztésisegély-nyújtók, ennélfogva továbbra is ösztönző erőként kell közreműködniük az ENSZ keretében sorra kerülő tárgyalások következő szakaszában, előmozdítva különösen az emberi jogokon, egyenlőségen, megkülönböztetésmentességen, részvételen és befogadáson alapuló megközelítést a keret tervezése és végrehajtása során;

W.    mivel a Tanács a 2014. decemberi következtetéseiben le fogja fektetni a következetes elveket és a tárgyalási stratégia fő vonalait;

X.     mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza politikák fejlesztési célú koherenciáját;

I.    A millenniumi fejlesztési célok: értékelés és új kihívások

1.      kiemeli, hogy az utóbbi években megváltozott a globális környezet, többek között jelentős változások következtek be a globális gazdasági és politikai egyensúly vonatkozásában, és hogy bár egyes fejlődő és feltörekvő gazdaságok jelentős gazdasági növekedést értek el, még mindig nagymértékű és egyre növekvő egyenlőtlenséggel szembesülnek; megítélése szerint új megközelítésre van szükség, amely felöleli a globális kormányzást, jobban összpontosítva a politikák fejlesztési célú koherenciájára és a globális közjavak biztosítására;

2.      emlékeztet arra, hogy bár a millenniumi fejlesztési céloknak megvan az az előnyük, hogy lényegre törőek, nem foglalkoztak a szegénységet és egyenlőtlenséget előidéző alapvető strukturális tényezőkkel; hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési keretnek átalakító jellegűnek kell lennie azáltal, hogy megvizsgálja a szegénység és az egyenlőtlenség kiváltó okait, és így elvégzi a jelenlegi millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos befejezetlen munkát;

3.      hangsúlyozza, hogy a 2000-ben kitűzött millenniumi fejlesztési célok a közepes jövedelmű országokban és a fejlődő országokban számos sikert értek el, a fejlődés azonban egyenlőtlen volt, mind az országokon belül, mind azok között, ezért ezeket az eredményeket helyesen kell elemezni, és le kell vonni a tanulságokat a 2015 utáni globális fejlesztési keret kialakítása során;

4.      emlékeztet arra, hogy bár a millenniumi fejlesztési célok alapjaiban változtattak az emberek életén, az olyan fontos kérdések, mint az emberi jogok megsértései, a nemek közötti egyenlőtlenséget is magában foglaló egyenlőtlenségek, a fegyveres konfliktusok és a terrorizmus, az éghajlatváltozás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a tulajdonjogok hiánya, a földdel kapcsolatos jogok hiánya, a migráció, az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való korlátozott hozzáférés, a demográfiai változások, a források szűkössége, a biológiai sokféleség csökkenése, a korrupció, az adócsalás és az adókikerülés, a fenntarthatatlan növekedés, a munkanélküliség, valamint a pénzügyi és gazdasági válságok továbbra is rendkívül összetett és kölcsönösen összefüggő kihívásokat jelentenek az elkövetkező évtizedekre, ami miatt olyan új fejlődési irányokat kell találni, amelyek mindenki számára inkluzív és fenntartható fejlődést eredményezhetnek;

5.      hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóság az egyik legfontosabb kihívás, amelynek kudarca valószínűleg az emberi fejlődés minden dimenzióját fenyegeti; emlékeztet különösen arra, hogy a környezetkárosodás hatalmas akadályt jelent a mélyszegénység és az éhezés felszámolásával kapcsolatos célkitűzés teljesítése szempontjából; emlékeztet például arra, hogy a tartós egyenlőtlenségek és a szűkös erőforrásokért folyó küzdelem a konfliktusok, az éhezés, az instabilitás és az erőszak fő mozgatórugói, amelyek viszont az emberi fejlődést és a fenntartható fejlődés elérésére irányuló erőfeszítéseket visszafogó fő tényezők;

6.      hangsúlyozza, hogy az új keretnek hatékonyan kell reagálnia ezekre a kihívásokra, és foglalkoznia kell olyan fontos kérdésekkel, mint az összes ember méltóságának tiszteletben tartása, az igazságosság, az egyenlőség, a jó kormányzás, a demokrácia, a jogállamiság, a béke és a biztonság, az éghajlatváltozás, a katasztrófakockázat-csökkentés és az ellenálló képesség kiépítése, a biológiai sokszínűség megőrzése, az inkluzív és fenntartható fejlődés, a tulajdonjogok, a földdel kapcsolatos jogok, az egészségügy és a szociális védelem, az oktatás, a kutatás és az innováció, valamint a nők, a gyermekek, a fiatalok és a kisebbségek jogai;

7.      hangsúlyozza, hogy az új fejlesztési keretnek jellegét tekintve egyetemesnek és valamennyi országban, többek között az uniós tagállamokban is alkalmazandónak kell lennie, ennélfogva mind a fejlett, mind a fejlődő országok szempontjából relevánsnak és méltányosnak kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie az eltérő országos körülményeket, kapacitásokat, szakpolitikákat és prioritásokat; hangsúlyozza, hogy a létrehozott új felelősségi köröket és terheket egyenlően, de igazságosan kell megosztani valamennyi ország között; felszólítja az Uniót, hogy közölje, milyen konkrét intézkedéseket és kötelezettségvállalásokat tud javasolni az egyetemesség elvének nemzeti és nemzetközi követése érdekében;

8.      hangsúlyozza, hogy a minden szinten érvényesülő kölcsönös elszámoltathatóságnak és átláthatóságnak kell alkotnia az új fejlesztési keret gerincét, továbbá fontos, hogy a nemzeti kormányok és más szereplők, köztük a magánszektor, elszámoltathatók legyenek a keret végrehajtásáért;

9.      felszólítja az EU-t, hogy irányítsa a folyamatot egy egységes, átfogó és integrált 2015 utáni globális fejlesztési keret meghatározása felé, és üdvözli azt a konszenzust, hogy az új globális fejlesztési menetrendhez a végrehajtási eszközök megerősítésére és a fenntartható fejlődésre irányuló globális partnerség megújítására van szükség;

II.  Egy megújult globális partnerség, illetve egy erős és koherens uniós álláspont szükségessége

10     felszólítja az EU-t, hogy vállaljon aktív szerepet egy új globális partnerség kialakításában, amely mozgósít minden országot, köztük a feltörekvő gazdaságokat is, valamint minden érintett érdekelt felet, ideértve a magánszektort, a civil társadalmi szervezeteket, a helyi hatóságokat és a nemzeti parlamenteket;

11.    felszólítja az EU-t, hogy fogadjon el erős, koherens és egységes álláspontot a soron következő kormányközi tárgyalások során, figyelembe véve az ezen állásfoglalásban hangsúlyozott prioritásokat;

12.    támogatja a nyílt munkacsoport következtetéseit; úgy véli ugyanakkor, hogy az e következtetésekben megfogalmazott keretet akár csoportosítani is lehet, a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés három dimenziója közötti egyensúly megtartása mellett, és nem a jogokon alapuló megközelítés, vagy ambiciózusabb és innovatívabb célok kárára;

13.    hangsúlyozza, hogy az új globális keretnek magában kell foglalnia a megfelelő intézményi struktúrát, a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés előmozdításának fő céljait szem előtt tartva, a végrehajtásának felügyeletére vonatkozó világos iránymutatásokkal, és hogy e struktúrának megoldást kell adnia a leendő keret összetett problémáira és különböző részei közötti egymásra ható kapcsolatokra is;

14.    úgy véli, hogy a politikák fenntartható fejlesztési célú koherenciája a 2015 utáni keret végrehajtásának kulcsfontosságú eszköze; e célból felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy az iránymutatások, hatásvizsgálatok és nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusok révén a politikák fejlesztési célú koherenciája a keretben megvalósuljon;

15.    hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési menetrend egyetemessége az EU és a tagállamok részéről nagyobb követelményt támasztó kötelezettségvállalásokat von maga után; hangsúlyozza, hogy a globális keret szerinti új fenntartható fejlesztési céloknak az EU belső és külső szakpolitikáiban egyaránt tükröződniük kell majd;

III. Kiemelt tevékenységi területek

16.    emlékeztet arra, hogy a szegénység felszámolásának továbbra is a 2015 utáni globális fejlesztési menetrend fő prioritásának kell lennie, csakúgy mint a gazdasági, ökológiai és társadalmi fenntarthatóság összekapcsolódó pilléreivel és a megerősített partnerséggel kapcsolatos kérdések kezelésének;

A szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés

17.    hangsúlyozza, hogy a szegénység felszámolásának, az egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek és a fenntartható fejlődésnek alapvető szerepet kell kapnia a 2015 utáni globális fejlesztési keretben; kiemeli, hogy a keretnek emberközpontúnak kell lennie, és jogokon alapuló megközelítés alkalmazásával kell foglalkoznia az igazságosság hiányának kérdésével, miközben az új keret egyik fő prioritása az egyenlőtlenségek csökkentése mind az országokon belül, mind azok között;

18.    úgy véli, hogy az egyenlőtlenség akadályozza a fejlődést és a szegénység visszaszorítását célzó erőfeszítéseket; megismétli, hogy a szegénység felszámolása, az egyenlőség és a fenntartható fejlődés csak valamennyi kiszolgáltatott csoport figyelembevételével és az igazságos hozzáférés, a fenntartható felhasználás és a jó kormányzás támogatásával lehetséges; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az új keretben önálló célként támogassák az ENSZ nyílt munkacsoportja által javasolt 10. fenntartható fejlesztési célt;

19.    kiemeli, hogy célul kell kitűzni a napi 2 dollárból való megélhetést jelentő mélyszegénység felszámolását, ha azt akarjuk, hogy a keret valóban átalakulást hozzon;

20.    hangsúlyozza, hogy a jövőbeli keretnek foglalkoznia kell a szegénység és az egyenlőtlenség többdimenziós vonatkozásaival, amelyek túlmutatnak a jövedelem hiányán, és kiterjednek az emberi méltóság kérdésére és annak valamennyi dimenziójára, beleértve a társadalmi dimenziókat is; hangsúlyozza, hogy a szegénységet nem csupán a jövedelmi szint alapján kell megítélni, hanem a GDP mellett a jólléti mutatókat is figyelembe kell venni;

21.    javasolja, hogy nagyobb mértékű és a jó kormányzás kritériumaitól függő általános költségvetési és/vagy ágazati támogatással segítsék az államépítést;

22.    úgy véli, hogy az egyenlőtlenségekkel szemben alkalmazott holisztikus megközelítés elfogadásával együtt jár többek között a liberalizációs menetrend szegénységre és egyenlőtlenségre gyakorolt hatásának kezelése; emlékeztet például arra, hogy a legkevésbé fejlett országok nehézségekkel néznek szembe, hogy ellensúlyozzák a kereskedelmi adóknak a kereskedelmi liberalizáció miatti csökkenését; kiemeli azt is, hogy a nagymértékben globalizálódó gazdaságban a munkavállalók alkuereje csökkent a liberalizáció révén, ami viszont veszélyezteti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a méltányos munka programban felsorolt jogok érvényesítését; ennek megfelelően sürgeti az Uniót, hogy oly módon alakítsa ki kereskedelempolitikai stratégiáját, hogy fenntartsa és védelmezze a magas szintű szociális és környezetvédelmi normákat, ugyanakkor megakadályozza a szociális és környezeti dömping minden formáját;

23.    hangsúlyozza, hogy a jó kormányzás, a fenntartható fejlődés, a növekedés és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése között fontos és kölcsönös összefüggés áll fenn; kiemeli a jog- és esélyegyenlőség, illetve a társadalmi párbeszéd elősegítésének fontosságát; a szegénységnek a GDP-n alapulónál átfogóbb, a fejlődés szélesebb körű mutatóit tartalmazó meghatározását szorgalmazza;

24.    emlékeztet az erős és stabil középosztály meghatározó gazdasági és társadalmi szerepére; hangsúlyozza, hogy a középosztályt jobban be kell vonni az inkluzív növekedést elősegítő politikai folyamatba;

25.    szorgalmazza, hogy minden országban, a fejlettekben és a fejlődőkben is az ökológiai szempontból fenntartható fejlődést támogassák a megújuló természeti erőforrások fenntartható felhasználása és a környezet védelme révén;

26.    hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fenntartható fejlődést a regionális fejlesztés kiegyensúlyozása, a kisebb városok fejlődésének ösztönzése és a nagyvárosok túlzott mértékű növekedésének megakadályozása révén;

Az emberi jogokon alapuló megközelítés

27.    üdvözli az emberi jogokon alapuló és emberközpontú megközelítés ösztönzésének felvételét az ENSZ nyílt munkacsoportja által javasolt fenntartható fejlesztési célok közé; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy eddig nem sikerült egy ambiciózusabb megközelítést felvállalni, és hangsúlyozza, hogy egy ilyen megközelítés feltétlenül szükséges a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egyenlőtlenség gyökereinek kezeléséhez;

28.    hangsúlyozza minden ember valamennyi emberi jogának mindenfajta megkülönböztetés nélküli egyetemességét, oszthatatlanságát és egymástól való függését, minden ember méltósághoz való alapvető jogával kezdve, különös figyelmet fordítva a nők és a lányok emberi jogaira, beleértve a szexuális és a reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés elősegítését, emellett hangsúlyozza a migránsok és a kisebbségek, köztük az LMBTI személyek és a HIV-vel élők emberi jogainak védelmét és tiszteletben tartását; kiemeli a fogyatékossággal élők jogai tiszteletben tartásának és elősegítésének fontosságát az új keretben;

29.    felszólítja az EU-t arra, hogy hangsúlyozza a 2015 utáni menetrenden belül egy megfelelő jogi keret elfogadását és végrehajtása prioritásként való kezelésének fontosságát, illetve azt, hogy a nemzeti és helyi szakpolitikáknak fel kell lépniük a korrupció és a büntetlenség ellen, biztosítva az igazságszolgáltatás pártatlan és független intézményeihez való egyenlő hozzáférést és az emberi jogok megsértésére vonatkozó hatékony jogorvoslati lehetőségeket, különösen a társadalom perifériájára szorult csoportok tekintetében, valamint az emberi jogi jogvédők védelmét; hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési keretnek biztosítania kell a jó kormányzást, a demokráciát és a jogállamiságot;

30.    felszólítja az EU-t, hogy a közelgő kormányközi tárgyalásokon kettőzze meg az annak biztosítására irányuló erőfeszítéseket, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítés és a fejlődéshez való jog a 2015 utáni fejlesztési keret alapvető koncepcióivá váljanak, és hogy ezért az emberi jogokon alapuló megközelítés kulcsfontosságú pillérei – az egyetemesség és az oszthatatlanság, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség, az elszámoltathatóság és a jogállamiság, a részvétel és a befogadás – beépüljenek a 2015 utáni globális fejlesztési keret tervezésébe, végrehajtásába és ellenőrzésébe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új keretben önálló célként maradjon meg az ENSZ nyílt munkacsoportja által javasolt 16. fenntartható fejlesztési cél;

Konfliktusmegelőzés, konfliktus utáni újjáépítés, béketeremtés és a tartós béke támogatása

31.    úgy véli, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési keretben megfelelően tükröződnie kell az instabil államokban való szerepvállalásról szóló új megállapodásnak és a Puszanban egyeztetett béketeremtési és államépítési céloknak; kiemeli, hogy az új keretben különös figyelmet kell fordítani az instabil államokra; üdvözli, hogy a békés társadalmak támogatása az Unió prioritásai közé tartozik, és hogy ez az új keret fontos elemévé válik; úgy véli emellett, hogy rendkívül fontos olyan strukturális, intenzív és hosszú távú partnerségeket kezdeni, amelyek a biztonsági ágazat reformját, valamint a jogállamiság és a demokratikus intézmények létrehozását helyezik az előtérbe;

32     hangsúlyozza, hogy az új keretnek foglalkoznia kell a konfliktus és az instabilitás kiváltó okaival; szorgalmazza, hogy az uniós intézmények vezessenek be reaktívabb eljárásokat a konfliktus utáni helyzetekben, és fogadjanak el olyan stratégiát, amely révén a fejlesztési támogatás jobban szolgálhatja a biztonsági célokat;

33.    határozottan elítéli a konfliktusövezetekben a bírósági eljárás és büntetés hiányát, különösen ami a nők és a lányok ellen irányuló szexuális erőszakot illeti; hangsúlyozza, hogy az új globális keretben meg kell kettőzni az erőfeszítéseket a fegyveres konfliktusok által érintett civilek védelme érdekében, javítani kell a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférést különösen a nők és gyermekek számára, és meg kell erősíteni a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés közötti kapcsolatot;

34.    elismeri a nők hozzájárulásának fontosságát a konfliktusmegelőzési és béketeremtési erőfeszítésekhez, és ezért felszólít az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325 sz. határozatának előmozdítására a nők konfliktuskezelésben és demokráciaépítésben való részvételének biztosítása érdekében;

Az éghajlatváltozás mérséklése, a környezet védelme és a katasztrófakockázat csökkentése

35.    úgy véli, hogy az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, mint több területet érintő kérdést, látható és ambiciózus módon, hatékonyan érvényesíteni kell a 2015 utáni globális fejlesztési keretben; támogatja az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére és az új generáció számára jobb jövő biztosítására irányuló széles körű intézkedéseket, köztük a környezetre káros támogatások fokozatos kivezetését; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a fenntartható energiára, mivel az az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából kulcsfontosságú;

36.    hangsúlyozza, hogy az érvényesítési folyamat nem vezethet a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) olyan éghajlat-politikai célokra való felhasználásához, amelyek közvetlenül nem csökkentik a szegénységet;

37.    úgy véli, hogy sok szegény közösség már szembesül az éghajlatváltozás következményeivel, miközben ezért őket terheli a legkevesebb felelősség; megismétli, hogy a szén-dioxid-mentes stratégiákra összpontosítva sürgősen fel kell lépni a kibocsátáscsökkentés érdekében; hangsúlyozza, hogy az energiahatékony és megújuló energián alapuló gazdaság felé tett lépések a szegénység felszámolása terén előrelépést jelenthetnek; úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell a megújuló, megbízható és megfizethető energiaszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést;

38.    üdvözli az éghajlatváltozás mérséklésének és a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának határozott jelenlétét és beépülését a nyílt munkacsoport záródokumentumába, ideértve az óceánok és tengerek, valamint a biológiai sokféleség és az erdők megőrzését is;

39.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új keretben szerepeljenek humanitárius segítségnyújtási, kapacitásépítési, megelőző és az alulról építkező részvételt elősegítő intézkedések, hogy hatékonyan csökkentsék a katasztrófakockázatot, és erősítsék az ellenálló képességet; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a katasztrófát követő helyzetekben a vészhelyzetre való reagálásra, helyreállításra és újjáépítésre szolgáló nemzetközi támogatást, koordinációt és erőforrásokat;

40     elismeri, hogy a nők megkülönböztetett szerepet játszanak a fenntarthatóságban, és ezért kéri a nemek közötti egyenlőség szempontjának beépítését a környezetvédelmi és éghajlatváltozási politikákba annak biztosítása érdekében, hogy csökkenjenek a nemek közötti egyenlőtlenségek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló erőforrásokhoz való hozzáférés és az azok feletti ellenőrzés terén;

Élelmezésbiztonság, táplálkozás, fenntartható mezőgazdaság, a talajromlás elleni küzdelem, víz és megfelelő higiénés körülmények

41.    üdvözli, hogy az élelmezés és a táplálkozás biztonsága kiemelt terület lett az új globális fejlesztési keretben, és üdvözli, hogy a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoport záródokumentumába önálló célként vették fel az éhezés felszámolását, az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás elérését, valamint a fenntartható mezőgazdaság előmozdítását; elismeri a női mezőgazdasági termelők élelmezésbiztonsággal kapcsolatos konkrét szükségleteit, amelyeket az új keret kialakítása során figyelembe kell venni;

42.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy foglalkozzanak a fenntartható mezőgazdaság és halászat termelékenységének javításával való összefüggéssel, amely kevesebb élelmiszer elvesztéséhez és hulladékká válásához, a természeti erőforrásokkal való átlátható gazdálkodáshoz és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz vezet;

43.    rámutat arra, hogy a kistermelők földbirtoklásának biztonsága – amely figyelembe veszi a hagyományos földhasználati jogokat – egyszerre serkenti a helyi gazdaságokat és növeli az élelmezésbiztonságot;

44.    felhívja a figyelmet arra, hogy annak érdekében, hogy a „Zéró éhezés” kezdeményezés keretében világos célt lehessen kitűzni és 2025-ig véget lehessen vetni a botrányos éhezésnek, túl kell lépni az élelmezésbiztonságon, és alapvető emberi jognak tartja az élelmiszert; hangsúlyozza, hogy az éhezés felszámolására és az alultápláltság, valamint a „rejtett éhezés” megszüntetésére irányuló erőfeszítéseknek különösen a gyermekekre és a szoptató nőkre kell összpontosítaniuk;

45.    hangsúlyozza a Rio+20 konferencia talajromlásra vonatkozó kötelezettségvállalásai és az élelmiszerhez való jogról és a földhaszonbérletről szóló FAO-iránymutatások valamennyi országban való végrehajtásának fontosságát; hangsúlyozza a globális jó kormányzás fontosságát a földfoglalás megakadályozásában;

46.    hangsúlyozza, hogy a földágazatban meg kell erősíteni a jó kormányzást, és hogy a földeket meg kell óvni annak növekvő kockázatától, hogy azokat gazdasági csoportosulások vásárolják fel;

47.    rámutat arra, hogy fontos megvizsgálni a biztonságos ivóvízhez való egyetemes hozzáférést, a megfelelő higiénés körülményeket és az integrált vízgazdálkodást; hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a veszélyes vegyi anyagok használatának csökkentése és a szennyezés megakadályozása érdekében;

Egészség és oktatás

48.    úgy véli, hogy az egészségügyi ágazat döntő szerepet játszik a társadalmak gazdasági és szociális fejlődésében; kéri ezért az EU-t, hogy az új globális keretben összpontosítson a méltányos, egyetemes és fenntartható egészségvédelemre, különös hangsúlyt helyezve a gyermekek és az anyák megfizethető egészségügyi ellátására, többek között a megelőzhető gyermekágyi, újszülött- és gyermekhalál felszámolására, valamint az AIDS, a tuberkulózis, a malária és más fertőző járványos betegségek megszüntetésére vonatkozó ambiciózus célkitűzésekre;

49.    elismeri az egészséget mint emberi jogot; rámutat a jó higiéniához és a magas szintű egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés fontosságára, beleértve a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokat is; kéri az EU-t, hogy helyezzen különös hangsúlyt a legkiszolgáltatottabb csoportok egészségügyi rendszer tekintetében történő kirekesztésének és megkülönböztetésének megakadályozására;

50.    kiemeli annak rendkívüli fontosságát, hogy folytatódjon a vízhez, a megfelelő higiénés feltételekhez és a higiéniához való hozzáférés javítására irányuló munka, minthogy olyan horizontális kérdésről van szó, amely a 2015 utáni menetrendben szereplő más célok – így az egészség, az oktatás és a nemek közötti egyenlőség – elérését is érinti;

51.    hangsúlyozza, hogy az oktatás a kulcs az önfenntartó társadalmak kialakulásához; arra sürget, hogy a valamennyi szinten magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférés képezze részét az új globális fejlesztési keretnek, valamint hogy a keret foglalkozzon az oktatáshoz való hozzáférés kérdésével a vész- és válsághelyzetek tekintetében is; hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a polgári és politikai jogok teljes körű gyakorlása révén megvalósuló aktív polgári szerepvállalást, valamint a tudáson alapuló és innovatív társadalmak építését;

52.    sürgeti a Bizottságot, hogy a 2015 utáni keretben mozdítsa elő az egészséghez és az oktatáshoz való hozzáférés terén fennálló egyenlőtlenségek megszüntetésére vonatkozó prioritást, és abba vegyen fel konkrét intézkedéseket a hátrányos helyzetű személyek és a megkülönböztetés által fenyegetett csoportok elérése céljából;

A nők központi szerepe a 2015 utáni globális fejlesztési keretben

53.    üdvözli azt a tényt, hogy a nyílt munkacsoport záródokumentuma prioritásként ismeri el a nők és lányok társadalmi szerepvállalása és a nemek közötti egyenlőség fontosságát, figyelembe véve a nőknek az új globális fejlesztési keretben betöltött központi szerepét; kéri az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a nyílt munkacsoport felhívását a nemek közötti egyenlőség önálló célként való kitűzésére a nemek közötti egyenlőség valamennyi célkitűzésben való általános érvényesítésének biztosítása mellett, valamint hogy mozdítsák elő a nők és lányok jogaival kapcsolatos ambiciózus célok beillesztését és e célok fokozottabb végrehajtását;

54.    ismételten nyomatékosítja a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erőszak valamennyi formája megszüntetésének fontosságát az új keretben; hangsúlyozza valamennyi megkülönböztető jogszabály és gyakorlat kiiktatásának fontosságát; sürgeti az EU-t, hogy az új globális keretben az emberi jogok területén kiemelt prioritásként határozza meg az erőszak valamennyi formájának, így a családon belüli erőszaknak, az emberkereskedelemnek, a szexuális kizsákmányolásnak és a szexuális zaklatásnak és valamennyi káros gyakorlatnak – többek között a gyermekházasságnak, a korai házasságnak és a kényszerházasságnak, valamint a női nemi szervek megcsonkításának – megszüntetését;

55.    úgy véli, hogy a 2015 utáni globális menetrendnek világos üzenetet kell közvetítenie a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételét illetően;

56.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mind a nők, mind a férfiak számára egyenlő hozzáférést biztosítsanak a foglalkoztatáshoz, valamint az azonos értékű munkáért mindenütt biztosítsák az egyenlő díjazást; elismeri a gyermeket vállaló nők azon joga védelmének szükségességét, hogy emellett alkalmazásban maradjanak;

57.    hangsúlyozza a lányoknak az oktatás valamennyi szintjéhez való hozzáférése fokozásának, és a tanulással kapcsolatos nemi akadályok felszámolásának fontosságát;

58     hangsúlyozza az egészségügyi szolgáltatásokhoz, például a családtervezéshez való egyetemes hozzáférés biztosításának fontosságát, ideértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat is;

59.    rámutat arra, hogy a migráns nők számára konkrét és hatékony védelmi mechanizmusokat kell kidolgozni, és elismeri a nők migrációhoz és egy új kultúrába való beilleszkedéshez való jogának fontosságát;

Inkluzív és fenntartható növekedés, foglalkoztatás és méltányos munkahelyteremtés

60.    hangsúlyozza, hogy a megfelelő munkahelyteremtéssel és erőforrás-hatékonysággal kísért, egy fenntarthatóbb fogyasztási és termelési modell felé való elmozdulásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés kulcsfontosságú a 2015 utáni keret sikeréhez; úgy véli, hogy a kvalitatív mutatók meghatározása kritikus jelentőségű mind a fejlesztési folyamat befogadó és fenntartható jellegének foka, mind pedig annak nyomon követése szempontjából, hogy milyen mértékben kezelik a leginkább rászoruló és kiszolgáltatott csoportok szükségleteit;

61.    hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen annak nyomon követése, hogy a gazdasági fejlődésből milyen mértékben részesülnek a leginkább rászoruló és kiszolgáltatott csoportok, valamint hogy mely bérek tartanak lépést a termelékenység növekedésével; emlékeztet arra, hogy az állam kötelessége alapvető szociális szolgáltatásokat biztosítani polgárai számára, és ezáltal hozzájárulni a szegénység felszámolásához; úgy véli, hogy elengedhetetlen a nemzeti szinten meghatározott szociális védelmi minimumok és a minimálbér szabályozása a fejlődő országokban;

62.    felhívja az EU-t arra, hogy teremtsen ösztönző környezetet a vállalkozói készség, a kereskedelem, a befektetés és az innováció számára, ami elő fogja segíteni az egyenlőtlenségek csökkentését, és amelynek a célja a társadalmi igazságosság erősítése;

63.    hangsúlyozza, hogy az új globális fejlesztési keretben fokozatosan meg kell szüntetni a gyermekmunkát;

64.    olyan új globális keretet szorgalmaz, amely a párbeszéden, az átláthatóságon és a tiszteleten alapuló, méltányosabb és fenntarthatóbb kereskedelmi rendszert teremt, amely nagyobb fokú méltányosságra törekszik a nemzetközi kereskedelemben; az az álláspontja, hogy a Fair Trade jól példázza a sikeres partnerséget, amelyben világszerte sok, az ellátási lánc különböző szakaszaiban működő érdekelt fél vesz részt, amely biztosítja a hátrányos helyzetű termelők – különösen a nők – piacra jutását, fenntartható megélhetést garantál, tiszteletben tartja a munkaügyi normákat, fokozatosan megszünteti a gyermekmunkát, és ösztönzi a környezeti szempontból fenntartható gazdálkodási és termelési gyakorlatokat;

65.    hangsúlyozza, hogy az új globális keretnek támogatnia kell egy WTO keretein belüli egyetemes, átlátható, szabályokon alapuló, nyílt, megkülönböztetéstől mentes és méltányos multilaterális kereskedelmi rendszert; kéri az EU-t, hogy ismételten gondolja át a fenntartható fejlődési politikákkal kapcsolatos stratégiáit, a tisztességes kereskedelmet is ideértve;

66.    kéri a zöld ösztönzők, például a zöld munkahelyteremtés kifejlesztésének támogatását;

67.    hangsúlyozza, hogy az új globális keretben fontos foglalkozni az ifjúsági munkanélküliséggel;

A magánszektor

68.    hangsúlyozza, hogy a magánszektor vezető szerepet játszhat az inkluzív és fenntartható növekedésben, ha figyelembe veszik a fő fejlesztési elveket, így az emberi jogokat, a munkavállalói jogokat, a vállalati elszámoltathatósági és átláthatósági mechanizmusokat, a társadalmi párbeszédet és a környezeti kötelezettségvállalásokat; kéri az EU-t, hogy támogassa olyan szabályozási rendszerek felépítését, amelyek csökkentenék a túlságosan nehéz adminisztratív terheket, elősegítenék a jó kormányzást, leküzdenék a vesztegetést és a korrupciót, valamint támogatnák a munkahelyteremtést; kitart amellett, hogy jogi kötelező erővel rendelkező szabályok révén javítani kell a multinacionális vállalkozások vállalati társadalmi felelősségvállalását; e körülmények között úgy ítéli meg, hogy a magánszektornak vezető szerepet kell játszania az inkluzív és fenntartható gazdasági fejlődésben;

69.    átlátható és méltányos szabályokat kér a helyi és nemzetközi piacra jutás tekintetében, amelyek minden érintett érdekelt fél számára egyenlő esélyeket biztosítanak;

70.    rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az új keret fontos elemét kell képeznie;

71.    kéri az EU-t, hogy gondoskodjon arról, hogy a magánszektorba áramló valamennyi támogatás kövesse a fejlesztéshatékonysági elveket, valamint biztosítsa, hogy a magánszektor a fejlődő országokban az emberek szegénységből való kiemelését célozza;

72.    üdvözli azt a tanácsi ajánlást, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kkv-k támogatására a kisvállalkozások tulajdonosai számára kedvező, a forráshoz jutást és a képzéshez való hozzáférést elősegítő környezet megteremtése által;

73.    támogatja különösen a szociális vállalkozási kezdeményezés továbbfejlesztését a fejlesztési együttműködés terén; kéri olyan új eszközök létrehozását, amelyek elősegítik a kis- és középvállalkozások közötti jobb koordinációt a fejlett és a fejlődő országokban;

74.    sürgeti az EU-t, hogy a 2015 utáni menetrendben biztosítson prioritást az igazságos adózásnak és a hazai források mozgósításának, mivel ennek jelentős szerepet kell játszania a társadalom átalakításában, a szegénység felszámolásában és az egyenlőtlenségek csökkentésében;

A civil társadalom

75.    elismeri, hogy az új keretben részvételen alapuló megközelítésre van szükség, amelynek a szereplők minden szinten történő bevonására kell törekednie, hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek és köztük a női szervezetek kulcsfontosságú szerepét a nőknek a fejlődés támogatóiként és az egyetemesség, egyenlőség, befogadó jelleg, elszámoltathatóság és átláthatóság elősegítőiként a globális fejlődésben betöltött központi szerepét illetően; hangsúlyozza a helyben működő szervezetekkel folytatott párbeszéd, valamint az emberek és a közösségek közvetlen részvétele elősegítésének fontosságát;

76.    hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek sajátos szerepét a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, az emberi jogok és a demokratikus elvek előmozdításában, különösen azokban az országokban, amelyekben az államépítés korai szakaszban jár, és az állam és a kormány kapacitásai korlátozottak;

Helyi hatóságok és nemzeti parlamentek

77.    hangsúlyozza a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek fejlesztési tervezésbe, végrehajtásba és a pénzügyi támogatás áramlásába a való bevonásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy ehhez valódi részvételi folyamatra lenne szükség már a kidolgozási fázis elején, és hogy ebből a szempontból el kell ismerni és meg kell erősíteni a decentralizált állami támogatást;

IV. A pénzügyi források mozgósítása

78.    sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek eleget annak a kötelezettségvállalásuknak, hogy a GNI legalább 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, ezen belül pedig a GNI legalább 0,2%-át a legkevésbé fejlett országokhoz és más rendkívül rászoruló államokhoz irányítják; kéri az EU részéről a 2015 utáni finanszírozás következetes és átfogó nemzetközi megközelítését; ismételten hangsúlyozza a más donorokkal való szoros együttműködés szükségességét az újabb innovatív pénzügyi mechanizmusok – így a pénzügyi tranzakciós adó – kidolgozása során;

79.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fejlesztés keretében tiszteletben tartsák a tulajdonlás elvét; emlékeztet arra, hogy meg kell erősíteni a donorok és a partnerországok közötti politikai párbeszédet;

80.    emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásnak továbbra is a szegénység felszámolását célzó európai fejlesztési együttműködési politika alapvető elemét kell képeznie;

81.    felhívja az EU-t, hogy értékelje az összehangolási mechanizmusokat annak érdekében, hogy biztosítsa azok átláthatóságát és elszámoltathatóságát, valamint hogy azok egyértelműen a fenntartható fejlődést szolgálják; kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé harmonizált szegénységcsökkentési stratégiákon alapuló iránymutatásokat;

82.    ismételten felhív arra, hogy tegyék a fejlesztési finanszírozás kiemelt prioritásává a korrupció, a pénzmosás, az adócsalás és adóelkerülés, az adóparadicsomok, a jogszerűtlen tőkeáramlások és a káros adózási konstrukciók leküzdését; emlékeztet arra, hogy a becslések szerint a fejlődő országok a jogszerűtlen tőkeáramlások következtében csaknem 6 trillió dollárt veszítettek el az elmúlt évtizedben, ami messze meghaladja az ugyanezen időszakban nyújtott hivatalos fejlesztési támogatást, és így hangsúlyozza az átláthatóság és a globális jó kormányzás megerősítésének fontosságát;

83.    felhívja az EU-t, hogy ahol csak lehetséges, könnyítse meg a köz-magán társulásokat, és adjon elsőbbséget annak, hogy az állami erőforrásokkal társulva bevonják a magánszektor tapasztalatait, szakértelmét és irányítási rendszereit;

84.    kéri az EU-t, hogy továbbra is támogassa a fejlődő országoknak a köz- és magánforrások mobilizálásának növelésére irányuló erőfeszítéseit, és segítse őket olyan igazságos, fenntartható és méltányos adórendszerek bevezetésében, amelyek a szegénység és a segélyfüggőség csökkenéséhez vezetnek;

V.  Mutatók és elszámoltathatóság

85.    hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető és részletes, megbízható adatok döntő fontosságúak ahhoz, hogy az új kerethez megfelelő szakpolitikákat lehessen kidolgozni, és el lehessen számoltatni a kormányokat és a nemzetközi közösséget;

86.    hangsúlyozza, hogy erős elszámoltathatósági mechanizmusokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országok eleget tegyenek kötelezettségvállalásaiknak, és eredményesen megbirkózzanak azokkal a szegénységgel és a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásokkal, amelyekkel a 2015 utáni keret foglalkozni fog; hangsúlyozza, hogy a keretnek bizonyítékokon kell alapulnia, továbbá pénzügyi célértékeket és minden szinten robusztus nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusokat kell magában foglalnia; emlékeztet arra, hogy a nyomon követési mechanizmusnak részét kell képezze egy nyitottságon és átláthatóságon alapuló felülvizsgálati folyamat;

87.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának és a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoport elnökének.

(1)

HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

(2)

A Tanács 2007. május 15-i 9558/07. számú következtetései.

(3)

HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

(4)

HL L 77., 2014.3.15., 44. o.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259.

(6)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0269.

(7)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0283.


INDOKOLÁS

I. Millenniumi fejlesztési célok – eredmények és új kihívások

2000 szeptemberében az ENSZ elfogadta a Millenniumi Nyilatkozatot, amit konkrét, időhöz kötött, 2015-ig elérendő célok kijelölése követett.

A millenniumi fejlesztési célok hatalmas változást hoztak az emberek életében. A millenniumi fejlesztési célok elérésére kitűzött céldátum előtt kevesebb mint egy évvel a világnak sikerült felére csökkentenie a mélyszegénységet, és a malária és a tuberkulózis elleni küzdelemben tett erőfeszítések is meggyőző eredményeket mutatnak.

A millenniumi fejlesztési célok másik fontos eredménye az volt, hogy a kormányok, a nemzetközi közösség, a civil társadalom és a magánszektor összefogott a fejlődés és a szegénység felszámolásának konkrét céljai érdekében.

Ahhoz azonban további erőfeszítésekre van szükség, hogy felére lehessen csökkenteni az éhezéstől szenvedők arányát. A 2014-es emberi fejlődési jelentés hangsúlyozza, hogy a tartós kiszolgáltatottság veszélyezteti az emberiség fejlődését, ha a szakpolitikák és társadalmi normák útján nem kezelik szisztematikusan.

A globális kihívások várhatóan még tovább fognak nőni az olyan fontos kérdések miatt mint a szegénység, az emberi jogok megsértése, a fegyveres konfliktusok és a terrorizmus, az éghajlatváltozás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a migráció, a munkanélküliség, a demográfiai változások, a korrupció, az erőforrások szűkössége, az instabil növekedés, a pénzügyi és gazdasági válságok. Új fejlesztési utakra van szükség, amelyek elvezethetnek az inkluzív és fenntartható fejlődéshez.

A 2015 utáni menetrendhez ezért kell egy valódi, átfogó megújított globális partnerség, amely elismeri az eszközök összes típusának hozzájárulását, és képes kezelni a technológiát és az innovációt, a kapacitásépítést és a kereskedelmet.

Miért van szükség e dokumentumra?

A millenniumi fejlesztési célokról szóló ENSZ-rendezvény (2013. szeptember), valamint a 2015 utáni időszakról szóló jelentések nyomán nagyobb lendületet vettek az új keretről folyó tárgyalások, mégpedig a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoport (a továbbiakban: „a nyílt munkacsoport”) és a fenntartható fejlesztésfinanszírozással foglalkozó kormányközi szakértői bizottság (ICESDEF) keretében.

Az átfogó uniós álláspontot intenzív konzultációkat követően az Európai Bizottság dolgozta ki, majd a Tanács és az Európai Parlament hagyta jóvá. A 2015 utáni menetrendről szóló uniós álláspont alapjait a „Méltó életet mindenkinek” közlemény rakta le.

A közlemény felszólított a globális problémát jelentő kérdések kezelésére, amilyen a szegénység, az egészség, az élelmezésbiztonság, az oktatás, a nemek közötti egyenlőség, a víz és megfelelő higiénés körülmények, a fenntartható energiaellátás, a méltányos munka, az inkluzív és fenntartható növekedés, az egyenlőtlenség, a fenntartható fogyasztás és termelés, a biológiai sokféleség, a talajromlás, valamint a tengerek és óceánok. Azt is kimondta, hogy a 2015 utáni keretnek biztosítania kell a jogokon alapuló megközelítést, és foglalkoznia kell az igazságossággal, az egyenlőséggel és méltányossággal, a jó kormányzással, a demokráciával és a jogállamisággal, a társadalmi békével és az erőszakmentességgel.

Az Európai Parlament mélyen elkötelezett amellett, hogy a 2015 utáni időszakra egy nagyra törő fejlesztési menetrend készüljön. Ezzel a jelentéssel szeretnénk hozzájárulni egy koherens, következetes uniós álláspont kialakításához, amelyet a Tanács 2014. decemberben fog elfogadni. A tanácsi következtetések fogják kijelölni az EU elveit és a tárgyalási stratégiájának fő irányait.

III. Kiemelt tevékenységi területek

A szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés

Az előadó emlékeztet arra, hogy a nyílt munkacsoport a fenntartható fejlesztési célokról szóló beszámolójában helytállóan több újonnan megjelenő kiemelt területet jelöl meg. Fokozatosan a központi elemekre kell helyezni a hangsúlyt, és ezekből ki kell alakítani az egyetemes, mérhető célok világos és behatárolható körét.

Az új fejlesztési keretben alapvető szerepet kell kapnia a szegénység felszámolásának, valamint a jó kormányzásnak, az emberi jogokon alapuló megközelítésnek és a fenntartható fejlődésnek, és foglalkoznia kell a szegénység és az egyenlőtlenség többdimenziós vonatkozásaival is, amelyek túlmutatnak a jövedelem hiányán.

Az emberi jogokon alapuló megközelítés

A 2015 utáni keretnek biztosítania kell az emberi jogokon alapuló megközelítést, valamint a békés társadalmak kiépítésének elősegítését. Az új menetrendben foglalkozni kell az igazságosság, a jó kormányzás, a demokrácia és a jogállamiság kérdésével is. Az előadó határozottan hisz abban, hogy ezen a téren ambiciózusabb megközelítést kellene tanúsítani.

A tárgyalások e döntő pontján az EU-nak a harmadik országokkal folytatott párbeszédbe a jogok mindegyikét be kellene építenie, mivel ez rendkívül fontos a fenntartható fejlődéshez.

Az előadó szeretne emlékeztetni arra, hogy a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében olyan, minden szinten jelen lévő intézményekre van szükség, amelyek hatékonyak, átláthatók, elszámoltathatók és demokratikusak. Az előadó ezért szorgalmazza a korrupció visszaszorítására irányuló megfelelő jogi keret és nemzeti szakpolitikák elfogadását és végrehajtását, biztosítva az igazságügyi intézmények hozzáférhetőségét, pártatlanságát és függetlenségét.

Konfliktusmegelőzés, konfliktus utáni újjáépítés, béketeremtés és a tartós béke támogatása

Az EU elismerte, hogy a fenntartható fejlődés nem lehetséges béke és biztonság nélkül, és ez fordítva is igaz: fejlesztés és a szegénység felszámolása nélkül nem lesz tartós béke. A 2015 utáni keretben ezért tükröződnie kell a Puszanban egyeztetett béketeremtési és államépítési céloknak. A társadalmi béke támogatásának fontos elemként kell megjelennie az új menetrendben.

Éghajlatváltozás és a katasztrófakockázat csökkentése

Napjaink egyik legnagyobb kihívását, az éghajlatváltozás mérséklését sürgősen és hatékonyan érvényesíteni kell az új fejlesztési menetrendben. Az éghajlatváltozáshoz szorosan kapcsolódik a katasztrófakockázat csökkentése, valamint az ellenálló képesség megerősítése.

A katasztrófakockázat csökkentésével kapcsolatban fontos emlékeztetni arra, hogy a legszegényebb országok vannak a leginkább kitéve a kockázatnak, és a veszélyeztetettség összes tényezőjével foglalkozni kell.

A fenntartható energiaellátást szintén meghatározó eszköznek kell tekinteni a szegénység felszámolásában. Ehhez stratégiai megközelítés kell a források diverzifikálása, az ökoszisztéma és a természeti erőforrások védelme és az integrált vízgazdálkodás terén.

Élelmezésbiztonság, táplálkozás, fenntartható mezőgazdaság, talajromlás, víz és megfelelő higiénés körülmények

Az előadó üdvözli azt a fejleményt, hogy az élelmezés és a táplálkozás biztonsága kiemelt terület lett az új fejlesztési menetrendben, és emlékeztet arra, hogy meg kell teremteni a kapcsolódást a fenntartható mezőgazdasággal, a halászattal, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodással és az éghajlatváltozással.

Az előadó hangsúlyozza, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az alultápláltság megszüntetése érdekében, különös tekintettel a gyermekekre.

Mint azt a Rio+20 konferencia kötelezettségvállalásai nyomatékosították, a talajromlás fontos területe a fenntartható fejlődésnek és a környezetbarát gazdaságnak. A talajromlás megszüntetése ezért döntő fontosságú.

A Rio+20 konferencián elismerték, hogy „a víz a fenntartható fejlődés kulcsa”, és mindhárom dimenziójában meghatározó. Az előadó úgy véli, hogy az új menetrendnek ösztönöznie kell a vízkészlettel kapcsolatos integrált megközelítést, és ennek egyetemesen elfogadott célokban kell kifejeződnie, amelyek egyszerűek, mérhetőek, alkalmasak arra, hogy irányt mutassanak a szakpolitikáknak és az erőforrásoknak, és lehetővé teszik, hogy az érdekeltek konkrét eredményeket érjenek el, amivel javítanak az emberek életén, továbbá védik a környezetet.

Egészség és oktatás

Az előadó hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődéshez fontos az egészség és az oktatás. A 2015 utáni menetrendben ezért meg kell jelennie az említett kérdésekkel foglalkozó egyedi céloknak.

Az EU-nak az új fejlesztési keretben hangsúlyt kell helyeznie a méltányos és egyetemes egészségügyi ellátás támogatására a minőségi kiadások és a színvonalas egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés révén.

Az előadó hangsúlyozza továbbá, hogy lehetővé kell tenni a hozzáférést a színvonalas oktatás minden szintjéhez, hogy ez erősítse a részvételi polgárságot és a tudás alapú, innovatív társadalom fejlődését.

Különösen fontos az egyenlőtlenségek megszüntetése az egészséghez és oktatáshoz való hozzáférésben, és a leghátrányosabb helyzetű csoportok elérésére szolgáló intézkedések kidolgozása az új kereten belül.

A nők központi szerepe az új fejlesztési keretben

Az előadó üdvözli azt a tényt, hogy a 2015 utáni fejlesztési menetrend prioritásként ismerte el a nők társadalmi szerepvállalását.

Fontos továbbá, hogy kiemelten kezeljük a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának megszüntetését. Rendkívül fontos, hogy az EU az új keret kiemelt prioritásai közé sorolja az összes ártalmas gyakorlat felszámolását, ideértve többek között a gyermekházasságot, a korai vagy kényszerházasságot és a női nemi szervek megcsonkítását.

Az új fejlesztési keretben hangsúlyt kell helyezni a foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférésre, valamint az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásra is.

Inkluzív és fenntartható növekedés, foglalkoztatás és méltányos munka

A globális pénzügyi és gazdasági válság lelassította a növekedést, és ez foglalkoztatási válsághoz vezetett. Az előadó hangsúlyozza az inkluzív növekedés fontosságát és a méltányos munkahelyek ösztönzését.

A 2015 utáni keretről folyó tárgyalások jó lehetőséget adnak arra, hogy az EU támogassa a vállalkozás, a kereskedelem, a befektetés és az innováció számára ösztönző környezet megteremtését, ami elő fogja segíteni az egyenlőtlenségek csökkentését, és a társadalmi igazságosság megerősítésére irányul.

Magánszektor

A magánszektor a munkahelyek mintegy 90%-át adja, és ezáltal nélkülözhetetlen partner a szegénység elleni küzdelemben.

Az előadó úgy véli, hogy a magánszektornak vezető szerepet kell játszania az inkluzív és fenntartható növekedésben. Ezzel összefüggésben üdvözli a Tanács ajánlásait, miszerint nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kkv-k, valamint a szociális vállalkozások és szövetkezetek támogatására, mivel ezek fontos tényezők a fenntartható fejlődés előmozdításában.

Civil társadalom

Az előadó azon a véleményen van, hogy az új 2015 utáni keretben a civil társadalmi szervezeteknek fontos szerepet kell játszaniuk a kormányok elszámoltatásában és a saját fejlődéséért felelősséget vállaló, részvételi társadalom megteremtésében.

Helyi hatóságok

A helyi hatóságokat a valódi részvételi folyamat révén kezdettől fogva be kell vonni az új fejlesztési keretbe. Az előadó azon a véleményen van, hogy a helyi hatóságok jelentős mértékben hozzájárulnak a fejlesztés hatékonyságához, mivel ők ismerik legjobban a helyi közösség szükségleteit, ezért ők tudják a legátfogóbban kezelni ezeket.

V. A pénzügyi források mozgósítása

A 2015 utáni célokban mérlegelni kell a jövedelmi szintjüktől függetlenül minden országra vonatkozó kölcsönös célok és kötelezettségek meghatározását.

Az előadó úgy véli, hogy az EU-nak tovább kell folytatnia a szoros együttműködést a többi donorral, hogy újabb innovatív mechanizmusokat dolgozzon ki a fejlesztéshez, új partnerségeket teremtsen, és kiegészítse a finanszírozás egyéb forrásait.

Az előadó azt ajánlja továbbá, hogy az összehangolási mechanizmusok legyenek átláthatók, elszámoltathatók, és legyenek egyértelmű hatással a fenntartható fejlődésre. Határozottan ajánlja az összetartó, határozott megközelítést a tiltott pénzmozgások elleni fellépésben, hogy erősödjön az átláthatóság és a jó kormányzás.

Az előadó úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is szoros együttműködést kell folytatnia a fejlődő országokkal, hogy segítse a hazai bevételek növelését és a fenntartható, méltányos adórendszerek kialakítását.

VII. Mutatók és elszámoltathatóság

Az előadó emlékeztet arra, hogy a megfelelő szakpolitika kidolgozásához és a kormányok és a fejlesztésben érdekelt felek elszámoltatásához feltétlen szükség van a megbízható adatokra. Azt ajánlja, hogy az EU szorgalmazza az előrehaladás, az egyenlőtlenségek és a veszélyeztetettség mérésére szolgáló legjobb mutatókról folyó tárgyalásokat.

VIII. Az erős, világos és összetartó uniós álláspont szükségessége

Az előadó értékeli az EU részvételét a 2015 utáni tárgyalásokban és a kiállását egy egységes, átfogó keret mellett, amely minden országra vonatkozik, és foglalkozik a fenntartható fejlődés három dimenziójával. Úgy véli, hogy az EU-nak ragaszkodnia kell a lényeghez és a stratégiai célkitűzésekhez. Üdvözli az előrehaladást és a nyílt munkacsoport közreműködését, de úgy véli, hogy a következtetésekben megnevezett célokat egyszerűsíteni, a számukat pedig jelentősen csökkenteni kell.

Úgy véli továbbá, hogy az EU-nak érdemben hozzá kell járulnia az olyan világos rendelkezések meghatározásához, amelyek biztosítják, hogy az új keret alapelve az emberi jogokon alapuló megközelítés és a jó kormányzás legyen.

Az előadó úgy véli, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája ugyancsak döntő szempont a 2015 utáni fejlesztési menetrend sikeréhez. Ezért az élelmezésbiztonságról, a táplálkozásról és a fenntartható mezőgazdaságról részletesebb javaslatokat kell benyújtani.

Az előadó végezetül hangsúlyozza, hogy meg kell hallgatni azoknak az országoknak és regionális csoportoknak a véleményét, amelyek támogatják az uniós prioritásokat és ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, és ennek katalizátor szerepet kell játszania a regionális csoportokban.


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (6.11.2014)

a Fejlesztési Bizottság részére

a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről

(2014/2143(INI))

A vélemény előadója: Malin Björk

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–    tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW);

–    tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett negyedik Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, valamint ezt követően az ENSZ Peking +5, +10 és +15 rendkívüli ülésein 2000. június 9-én, 2005. március 11-én és 2010. március 2-án elfogadott, a Pekingi Nyilatkozat és a Cselekvési Platform végrehajtására irányuló további fellépésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra;

–   tekintettel az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programjának végrehajtására, amelyben a globális közösség elismerte és megerősítette, hogy a szexuális és reproduktív egészség és a reproduktív jogok elengedhetetlenek a fenntartható fejlődéshez;

A.  mivel két millenniumi fejlesztési cél kifejezetten a nők jogaival foglalkozik, nevezetesen a nemek közötti egyenlőség elősegítésével és a nők társadalmi szerepvállalásának erősítésével (3. cél), valamint az anyák egészségének javításával (5. cél), három másik pedig a nők és lányok életkörülményeivel: a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása (2. cél), a gyermekhalandóság csökkentése (4. cél) és a HIV/AIDS, a malária és más betegségek elleni küzdelem (6. cél);

B.  mivel a tagállamok a Pekingi Cselekvési Platform keretein belül elkötelezték magukat a nemek közötti egyenlőség elősegítése mellett tizenkét kritikus problématerületen; mivel a Tanács a 15 évre kiterjedő végrehajtási felülvizsgálatában megállapította, hogy a nők jogait továbbra is biztosítani kell e területek többségében;

C. mivel az Unió elkötelezte magát a fejlesztési együttműködésben a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére irányuló, a 2010 és 2015 közötti időszakra szóló cselekvési terv mellett, a végrehajtás üteme azonban nagyon lassú, mint ahogy azt a 2014. május 19-i tanácsi következtetések is kiemelik;

D. mivel a millenniumi fejlesztési célok a közepes jövedelmű és a fejlődő országok esetében ugyan eredményre vezettek, a nemek közötti egyenlőség és a női szerepvállalás erősítése terén nem egyértelmű a siker, így a 3. cél még nagyrészt megvalósításra vár;

E.  mivel az 5. millenniumi fejlesztési cél teljesítése terén tapasztalható a legnagyobb lemaradás, és a szexuális és reproduktív jogokkal − és azon belül a fogamzásgátlással és az abortusszal − kapcsolatos információkhoz való hozzáférés alapvető a nők szerepvállalásához; mivel becslések szerint a világon naponta 800 nő hal meg a terhesség vagy szülés során fellépő komplikációk miatt; és a fejlődő világban körülbelül 222 millió nő nem jut hozzá biztonságos és korszerű családtervezési módszerekhez, miközben a családtervezésre szánt fejlesztési támogatásnak az egészségre irányuló globális segélyezéshez viszonyított aránya csökken;

F.  mivel a HIV-fertőzöttek több mint 60%-a nő és lány, akik így továbbra is a HIV-járvány epicentrumában vannak (6. cél);

G. mivel a nők a fejlesztéspolitika kulcsfontosságú szereplői; mivel a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának erősítése, valamint a nők és lányok emberi jogainak érvényesítése a 2015-öt követő fejlesztési keret egyik prioritása lett;

H. mivel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia célkitűzéseinek 2014-en túli megvalósítására irányuló felülvizsgálat szerint a nőkkel és lányokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés továbbra is fennáll valamennyi társadalomban; a felülvizsgálat hangsúlyozza, hogy az egyéni jogok – mint például a szexuális és reproduktív jogok – érvényesítése és az egyéni képességek kibontakoztatása a fenntartható fejlődés alapját képezik(1);

I.   mivel a nőket fokozottabban sújtják a katonai konfliktusok, valamint a gazdasági válságok és éghajlati szükséghelyzetek, és mivel a nők egyre nagyobb arányban vannak jelen a migrációs áramlásokban, immár a migránsok felét alkotva;

J.   mivel Európában és szerte a világon növekszik a migráció, és számos nőt ér hátrányos megkülönböztetés és erőszak, ha kultúrát, vallást vagy életmódot akarnak váltani;

K. mivel világszerte a nők és a lányok alkotják a mélyszegénységben élők többségét, a nők nagyon jelentős szerepet töltenek be a világ mezőgazdasági termelésében, és a fejlődő országokban a mezőgazdasági munkaerő 43%-át teszik ki(2), de a termőföldek kevesebb mint 10%-át birtokolják;

L.  mivel minden évben 14 millió fiatal lányt kényszerítenek házasságra; mivel a világon minden harmadik nő verés, zaklatás, nemi erőszak vagy egyéb bántalmazás áldozatává válik; és mivel az erőszak és a nemi erőszak a 15 és 44 év közötti nők körében nagyobb kockázatot jelent, mind a rák, a közúti baleset, a háború vagy a malária;

M. mivel a női szegénység és a nemek közötti egyenlőtlenségek is alapvető okai, illetve kényszerítő tényezői a nőkkel és lányokkal szexuális kizsákmányolás céljából folytatott kereskedelemnek, és mivel a nők és lányok szexiparban történő kizsákmányolása a világ minden régiójában jelen van;

N. mivel az életmentő abortusz megtagadása az emberi jogok súlyos megsértésének minősül;

O. mivel a gyermekágyi halandóság aránya 15-ször magasabb a fejlődő országokban, mint a fejlett országokban;

P.  mivel a világon 62 millió fiatal lány nem jár iskolába;

Q. mivel az átfogó szexuális oktatás, az ifjúságbarát reproduktív egészségügyi szolgáltatások, illetve a korai és kényszerházasságok, a szexuális zaklatás és az erőszak felszámolását célzó intézkedések hiánya megakadályozza különösen a lányokat abban, hogy iskolába járjanak és befejezzék a tanulmányaikat, ami a nemek közötti egyenlőtlenségek és a szegénység egyik eredője;

R.  mivel az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás megvalósítása a nemek közötti egyenlőség elérése szempontjából kulcsfontosságú kérdés;

S.  mivel a nőket, és különösen az anyákat gyakran éri hátrányos megkülönböztetés a munkához való hozzáférés terén, a foglalkoztatás típusától függően; és mivel ez erőteljesen rontja karrierkilátásaikat;

T.  mivel számos országban a nemzeti jogszabályok nem biztosítják ugyanazokat a jogokat a férfiak és a nők számára;

1.  felszólít a jelenlegi millenniumi fejlesztési célok végrehajtásának előmozdítására, hogy hatékonyabban lehessen kezelni a nemek közötti egyenlőtlenség strukturális okait, és hatékonyabban lehessen előmozdítani a nők társadalmi szerepvállalását, valamint a valódi egyenlőség megvalósításához továbbra is szükséges strukturális változásokat, és hangsúlyozza, hogy az elmaradás olyan különböző okokra vezethető vissza, mint például az erőforrások hiánya, a politikai akarat hiánya, a férfiközpontú modell dominanciája a politikai életben és a választott kormányzati testületekben, a pártok támogatásának hiánya a nők irányában, társadalmi-gazdasági akadályok, az időhiány a nők részéről, a közösségi tömegmédia szerepe, valamint az olyan társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás és együttműködés hiánya, mint a szakszervezetek és a női szervezetek, valamint az olyan szakpolitikák, amelyek korlátozni próbálják a nőknek és lányoknak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jogait és hozzáférését, ideértve a biztonságos abortuszhoz kapcsolódó humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó támogatói korlátozását a donorországok részéről;

2.  sürgeti az Egyesült Nemzeteket, hogy a 2015-öt követő globális fejlesztési keretbe a nemek közötti egyenlőséget, a nők jogait, a nők társadalmi szerepvállalását és a nők és lányok emberi jogait − a nyílt munkacsoport javaslatának megfelelően(3) − önálló célként és a méltányos és inkluzív fenntartható fejlődés alapvető előfeltételeként illesszék be, valamint integrálják e keret valamennyi célkitűzésébe a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését, továbbá a nemekhez kötődő célokat és mutatókat, különös tekintettel a hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenségek halmozott formái miatt fokozott marginalizációnak kitett nőkre;

3.  sajnálja, hogy a nők és lányok teste, különösen pedig szexuális és reproduktív egészségük és jogaik a mai napig ideológiai csatározások tárgyát képezik, és kéri, hogy a 2015-öt követő fejlesztési keret ismerje el a nők és lányok elidegeníthetetlen jogát a testi épséghez és az önálló döntéshozatalhoz; többek között az önkéntes családtervezéshez való hozzáférés, a biztonságos és törvényes abortusz jogát, továbbá a jogot arra, hogy ne váljanak erőszak, köztük a női nemi szervek csonkítása, gyermek-, korai és kényszerházasság, illetve párkapcsolaton belüli nemi erőszak áldozataivá;

4.  a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezési eszközöket is magában foglaló, a szükséges finanszírozási mechanizmusokkal ellátott, a nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési terv kidolgozására szólít fel az egyenlőtlenségek halmozott és strukturális kiváltó okai, valamint a nemen, etnikai hovatartozáson, kulturális vagy vallási háttéren, szexuális irányultságon, nemi identitáson, egészségi állapoton és képességeken alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében;

5.  olyan nagyra törő, a nemekhez kötődő célok kitűzését szorgalmazza, melyek megszüntetik a szegénység női problémává válását és a nemek közötti egyenlőtlenségeket, többek között azzal, hogy javítják a nők és a lányok minőségi oktatáshoz − többek között a középfokú oktatáshoz − való hozzáférését, a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést, a nők és a lányok szexuális és reproduktív egészséghez való hozzáférését és az ilyen jogok gyakorlását, beleértve a családtervezést és az abortuszt, a nők és lányok elleni erőszak minden formájának és a nemi alapú erőszaknak a megszüntetését, valamint támogatják a nők társadalmi és gazdasági függetlenségét, főként a foglalkoztatás és a döntéshozatali folyamatokban történő részvétel terén; hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság segít három jelentős munkaerőpiaci probléma: a munkanélküliség, a munkahelyi bizonytalanság, valamint a társadalmi és munkaerőpiaci kirekesztés orvoslásában;

6.  világos stratégiára szólít fel, amely biztosítja a nők és anyák hátrányos megkülönböztetés nélküli hozzáférését a munkához, megvédve az egyidejű anyasághoz és munkához való jogot;

7.  kiemeli, hogy a nőknek a politikai döntéshozatalban és a tárgyalásokban, különösen a konfliktusmegelőzésben, a békefolyamatokban és a békeépítésben való részvétele alapvető fontosságú az államok stabilitásához és megerősítéséhez, és így a fejlődéshez szükséges előnyös feltételek megteremtéséhez; felszólít az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. sz. határozatának előmozdítására a nők konfliktuskezelésben és demokráciaépítésben való résztvételének biztosítása érdekében;

8.  határozottan elítéli a nők ellen elkövetett szexuális erőszak háborús fegyverként történő folyamatos alkalmazását; hangsúlyozza, hogy van még tennivaló a nemzetközi jog érvényesítése, illetve a konfliktusokban bántalmazást szenvedett nők és lányok pszichológiai támogatáshoz való hozzáférésének biztosítása terén;

9.  elítéli a konfliktusövezetekben a nőkkel szemben erőszakot elkövetők elleni bírósági eljárás és büntetés hiányát; részletesebb adatokat és statisztikákat sürget a konfliktusövezetekben a nőkkel szembeni erőszakkal vádolt támadók büntetlenségével kapcsolatban;

10. sürgeti, hogy az Unió és a tagállamai által biztosított humanitárius segítségnyújtásra ne vonatkozzanak az adományozók által felállított korlátozások a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés tekintetében a fegyveres konfliktusokban nemi erőszak áldozatává vált nők és lányok esetében;

11. ragaszkodik egy, a nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezethez az EKSZ következő emberi jogi cselekvési tervében;

12. ragaszkodik hozzá, hogy a nemek közötti egyensúly érvényesüljön az EKSZ tengerentúli misszióiban, és hogy mindegyik misszió rendelkezzen külön nőjogi és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiával;

13. elismeri, hogy a lányok és fiatal nők különösen hátrányos helyzetűek és veszélyeztetettek, valamint kiemeli, hogy a lányok oktatáshoz való joga megsértésének megszüntetése érdekében fontosak a támogató oktatási rendszerek, amelyek hozzáférést biztosítanak az alapvető oktatási szükségletekhez, különös figyelemmel az írás-olvasás oktatására és a szakmai képzésre; emlékeztet arra, hogy külön hangsúlyt kell fektetni a lányok erőszaktól mentes életének biztosítására, a diszkriminatív jogszabályok és gyakorlatok megszüntetésére, valamint a lányok és fiatal nők globális emancipációjára;

14. ragaszkodik ahhoz, hogy minden lány számára biztosítsák a minőségi alap- és középfokú oktatáshoz való ingyenes és könnyebb hozzáférést, különös figyelemmel a leginkább marginalizált csoportokra;

15. kéri, hogy az állami rendszerekhez kapcsolódó megerősített szakpolitikák minőségi, fenntartható és egyenlő egészségügyi ellátást biztosítsanak, különös figyelemmel az idősekre és a fogyatékossággal élő személyekre;

16. rámutat, hogy bármilyen egészségügyi célkitűzésnek magában kell foglalnia az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog érvényesítését, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a nők saját maguk rendelkezzenek irányítással a szexuális és reproduktív jogaik felett, nevezetesen a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való könnyű hozzáférésen keresztül, emellett rámutat, hogy a reproduktív egészséghez való jog az emberi jogok szerves része; ezzel összefüggésben határozottan köveleti a kényszersterilizáció büntetendővé tételét;

17. felszólít a nőkkel és lányokkal szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés és erőszak minden formájának kiküszöbölésére, és ezért sürgeti az ENSZ-t, hogy a nőkkel szembeni erőszak minden formájának felszámolását elsődleges célként fogalmazza meg, valamint hogy fejlessze tovább azon intézkedéseket, melyek különösen felhívják a figyelmet az erőszak szélsőséges formáira, mint például a családon belüli erőszakra, a becsületgyilkosságra, az emberkereskedelemre, a kényszerházasságra, a szexuális kizsákmányolásra és a női nemi szervek megcsonkítására, különösen a háborús övezetekben élő nők esetében, illetve hogy küzdjön a nők elleni erőszak olyan társadalmi következményeivel szemben, mint a nők egyenlőtlen fejlődése, hátrányos megkülönböztetése és kiszolgáltatottsága a gazdaságban; véleménye szerint a nők elleni erőszak az emberi jogok súlyos megsértését jelenti, amely semmilyen esetben sem igazolható a vallás, a kultúra vagy a hagyományok alapján;

18. hangsúlyozza, hogy az Uniónak az új globális fejlesztési keretben ki kell emelnie a részvételi alapon történő megközelítés fontosságát a szereplők, köztük a civil társadalom és elsősorban a női szervezetek, valamint a nemi egyenlőséggel foglalkozó szervezetek mindenkori és minden szinten történő bevonása céljából, mivel a helyi szintű szilárd társadalmi elszámoltathatósági mechanizmusoknak vissza kell köszönniük a fejlesztési tervek nemzeti nyomon követésében, ami valódi befogadó kormányzáshoz vezetne helyi, regionális és nemzeti szinten;

19. elengedhetetlennek tartja az életkorra és a nemre vonatkozó célzott adatok gyűjtését az ezekhez igazodó szakpolitikák megvalósítása érdekében;

20. rámutat, hogy a 2015 utáni keretnek fel kell számolnia a szegénység kiváltó okait a mindenki, főleg a szegénységben élő, illetve a marginalizált és a rosszul ellátott népesség számára elérhető egyenlő következmények és a társadalmi szerepvállalás elősegítésével, különös tekintettel a nőkre, lányokra és fiatalokra;

21. kéri, hogy az emberi jogi elvek képezzék a 2015 utáni keret alapját, amelynek foglalkoznia kell különösen az egyenlőtlenség és a megkülönböztetés, valamint a társadalom perifériára szorult és hátrányos helyzetű tagjai részvételének és szerepvállalásának kérdéseivel, különös figyelmet fordítva a nők, a fiatalok, a migránsok, a HIV-ben szenvedők, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek (LMBTI) és a fogyatékossággal élők jogaira;

22. rámutat arra, hogy konkrét és hatékony mechanizmusokat kell kidolgozni a migráns nők védelmére;

23. sürgeti az ENSZ-t, hogy a millenniumi fejlesztési célokban hangsúlyozza a nőknek a migrációhoz és egy új kultúrába való integrációhoz, az erőszakkal és támadásokkal való szembesülés nélküli életmódváltáshoz való jogát;

24. kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani a fenntartható fejlődés pénzügyi és jogi akadályainak leküzdésére, illetve a nők emberi jogainak védelmére és érvényesítésére; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy foglalkozzon azokkal az igazságtalan szociális, gazdasági és környezeti feltételekkel, amelyek miatt a szegénység tartósan női problémává válik, vegye fel a küzdelmet a természeti erőforrások árucikké tételével, illetve a nők és lányok társadalmi szerepvállalását akadályozó, az élelmiszer-önrendelkezést érintő fenyegetésekkel szemben, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza a külföldi befektetők nagyarányú földtulajdonszerzésének kérdését, amely a helyi mezőgazdasági termelőket érinti, és amely súlyos következményekkel jár a nőkre és gyermekekre nézve;

25. sajnálja, hogy a javasolt célok nem ismerik el a környezeti veszélyeknek a nők és lányok életére gyakorolt eltérő hatásait, illetve a fenntarthatósághoz és a békeépítési tevékenységekhez való hozzájárulás tekintetében betöltött megkülönböztetett szerepüket, valamint hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés összes jövőbeli céljának − beleértve a nőkre és lányokra vonatkozó konkrét célkitűzéseket is − tartalmaznia kell a nemi szempontokat;

26. elengedhetetlennek tartja, hogy – az Uniót érintően az Európai Fejlesztési Alap felhasználásával – kidolgozásra kerüljön egy, nemi dimenziót magában foglaló globális finanszírozási keret a fenntartható fejlődés új célkitűzéseinek megvalósítása érdekében;

27. kitart amellett, hogy figyelembe kell venni a női mezőgazdasági termelők különleges szükségleteit, kiváltképpen az élelmezésbiztonság kihívásaival összefüggésben;

28. kéri, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését mint átfogó kérdést építsék be az éghajlat-változási és a környezetpolitikákba, végrehajtásuktól egészen az értékelésükig, hogy tényszerű információk álljanak rendelkezésre e szakpolitikák hatásainak értékeléséhez és javításához, valamint hangsúlyozza, hogy − tekintettel az éghajlatváltozáshatásainak és azok kezelésének jelentős nemi dimenziójára − az Uniónak ragaszkodnia kellene egy nemek szempontjából méltányos, részvételen és jogokon alapuló megközelítéshez, hogy érezhetően csökkenjenek a nemek közötti egyenlőtlenségek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás erőforrásaihoz való hozzáférés és az azok feletti rendelkezés terén, továbbá ki kell állnia a nemek közötti egyensúly mellett az éghajlathoz és a katasztrófákhoz kapcsolódó döntéshozatali folyamatok minden szintjén;

29. mivel a 2015 utáni fejlesztési keret a globális fejlesztés egyetemes programja lesz, sürgeti az Európai Bizottságot, hogy foglalja bele a szexuális és reproduktív jogokat a következő európai uniós egészségügyi stratégiájába;

30. kéri, hogy a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés biztosítása ismét kerüljön be az új globális fejlesztési keretbe, és azt kezeljék prioritásként, többek között megfelelő mértékű anyagi támogatást biztosítva a családtervezéshez;

31. hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartása és az ezekhez való hozzáférés hozzájárul minden egészséggel kapcsolatos millenniumi fejlesztési cél eléréséhez: a terhesgondozás és a magas kockázatú szülések megelőzésének képessége csökkentik a csecsemő- és gyermekhalandóságot; rámutat arra, hogy a családtervezés, az anyák egészsége és a biztonságos abortusszal kapcsolatos szolgáltatások fontos elemei annak, hogy meg lehessen menteni nők életét;

32. célzott uniós projektek megvalósítására szólít fel a szexuális és reproduktív jogok elősegítésére a kevésbé fejlett országokban a gyermekágyi halandóság megelőzésének támogatása érdekében;

33. olyan új globális keret létrehozására szólít fel, amely egy méltányosabb és fenntarthatóbb, párbeszéden, átláthatóságon és tiszteleten alapuló kereskedelmi rendszert alakít ki, amely nagyobb méltányosságra törekszik a nemzetközi kereskedelemben; úgy véli, hogy a Fair Trade jól példázza a sikeres partnerséget, amelyben világszerte sok, az ellátási lánc különböző szakaszaiban működő érdekelt fél vesz részt, és amely biztosítja a hátrányos helyzetű termelők – különösen a nők – piacra jutását, fenntartható megélhetést garantál, tiszteletben tartja a munkaügyi normákat, fokozatosan megszünteti a gyermekmunkát, és ösztönzi a környezeti szempontból fenntartható gazdálkodási és termelési gyakorlatokat;

34. sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy részletesen vizsgálják felül a Pekingi Cselekvési Platformot annak 2015-ben esedékes 20. évfordulója alkalmából;

35. kitart amellett, hogy a nőket a fejlesztés elősegítőiként kell kezelni, és ezért ki kell kérni a véleményüket, nem utolsó sorban a civil társadalmon keresztül.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.11.2014

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

28

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Anna Maria Corazza Bildt, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Barbara Matera, Angelika Mlinar, Maria Noichl, Marijana Petir, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Ángela Vallina, Elissavet Vozemberg, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Mariya Gabriel, Arne Gericke, Sophia in ‘t Veld, Kostadinka Kuneva, Constance Le Grip, Elly Schlein, Dubravka Šuica, Monika Vana

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Hugues Bayet, Rosa D’Amato, Michela Giuffrida, Edouard Martin

(1)

http://icpdbeyond2014.org/uploads/browser/files/93632_unfpa_eng_web.pdf.

(2)

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete – infografika, hiv.: http://www.fao.org/resources/infographics/infographics-details/en/c/180754/

(3)

A nyílt munkacsoport (OWG) 2014. július 19-i ülésén született dokumentum: OWG_Outcome_Document_19_July_2014, http://www.worldwewant2015.org/file/449888/download/489787,

http://www.worldwewant2015.org/owg


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS

Mellette: 24

PPE: Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, György Schöpflin, Davor Ivo Stier, Bogdan Brunon Wenta, Joachim Zeller

 

S-D: Doru-Claudian Frunzulică, Juan Fernando López Aguilar, Louis-Joseph Manscour, Linda McAvan, Norbert Neuser, , Elly Schlein, Pedro Silva Pereira

 

ECR:Nirj Deva, Arne Gericke

 

ALDE: Catherine Bearder, Charles Goerens, Paavo Väyrynen

 

GUE/NGL: Kostas Chrysogonos, Lola Sánchez Caldentey,

 

Verts/ALE:Heidi Hautala, Maria Heubuch

 

EFDD: Ignazio Corrao

Ellene: 3

EFDD: Nathan Gill

 

NI: Louis Aliot, Hans Jansen

Tartózkodás: 1

PPE: Anna Záborská


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

11.11.2014

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

3

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Louis Aliot, Kostas Chrysogonos, Ignazio Corrao, Nirj Deva, Doru-Claudian Frunzulică, Nathan Gill, Charles Goerens, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Hans Jansen, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Linda McAvan, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Catherine Bearder, Juan Fernando López Aguilar, Louis-Joseph Manscour, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Arne Gericke

Jogi nyilatkozat