Eljárás : 2014/2216(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0023/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0023/2015

Viták :

PV 11/03/2015 - 15
CRE 11/03/2015 - 15

Szavazatok :

PV 12/03/2015 - 8.6
CRE 12/03/2015 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0076

JELENTÉS     
PDF 715kWORD 612k
20.2.2015
PE 541.530v03-00 A8-0023/2015

„Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2014/2216(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Pier Antonio Panzeri

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 ANNEX I
 ANNEX II
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

„Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2014/2216(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire,

–       tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, és annak 25. évfordulójáról szóló 2014. november 27-i állásfoglalására(1),

–       tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi nyilatkozatára(2), a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési programjára és Közgyűlése határozataira,

–       tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–       tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 21. cikkére,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–       tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(3),

–       tekintettel a Tanács által 2014. június 23-án elfogadott, „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban 2013-ban” című jelentésre,

–       tekintettel a Tanács által 2014. július 22-én jóváhagyott, 2013-ban a KKBP fő szempontjairól és alapvető választásairól szóló éves jelentésre,

–       tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió fejlesztésre és külső támogatásra vonatkozó politikájáról és annak 2013. évi végrehajtásáról szóló, 2014. augusztus 13-án elfogadott 2014. évi éves jelentésére (COM(2014)0501) és annak kísérő dokumentumaira,

–       tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására(4),

–       tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

–       tekintettel az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások kiadásának tizedik évfordulója alkalmából 2014. június 23-án elfogadott tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(5),

–       tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásokra,

–       tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében az EU prioritásairól szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(6),

–       tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2014. április 2-i ajánlására(7),

–       tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(8),

–       tekintettel az agresszió bűncselekményéről szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(9),

–       tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(10),

–       tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(11),

–       tekintettel a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Partnerség a dél-mediterrán térséggel a demokráciáért és a közös jólétért” című, 2011. március 8-i közös közleményére (COM/2011/0200),

–       tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2012. december 20-i határozatára(12),

–       tekintettel a kínzás világszerte történő felszámolásáról szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(13),

–       tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(14),

–       tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889. és 1960. számú határozatára,

–       tekintettel a Tanács által 2011. május 13-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés európai uniós mutatóiról szóló jelentésre,

–       tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) által a 2011. június 16-i 17/4. sz. határozatban elfogadott, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtásáról rendelkező, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelvekre,

–       tekintettel a Bizottság által 2013. június 17-én közzétett, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról szóló ikt (információs és kommunikációs technológiák) ágazati útmutatóra,

–       tekintettel az UNHRC 2014. június 26-i határozatára, amely egy nyílt végű kormányközi munkacsoport létrehozására szólít fel, amelynek feladata „egy jogilag kötelező erejű, nemzetközi eszköz kidolgozása lenne, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozná a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét”,

–       tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(15),

–       tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására(16),

–       tekintettel „Az emberi jogok és a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(17),

–       tekintettel az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(18),

–       tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(19),

–       tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(20),

–       tekintettel a Bizottságnak és a Bizottság alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A konfliktusok által érintett és magas kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése: Az integrált uniós megközelítés kialakítása felé” című, 2014. március 5-i közös közleményére (JOIN(2014)0008),

–       tekintettel az ENSZ korrupció elleni egyezményére (UNCAC),

–       tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(21),

–       tekintettel a Tanácsnak az EU átfogó megközelítéséről szóló, 2014. május 12-i következtetéseire,

–       tekintettel a Tanácshoz intézett, az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elvéről (R2P) szóló, 2013. április 18-i ajánlására(22),

–       tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0023/2015),

A.     mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke tovább erősítette az EU kötelezettségvállalásait arra, hogy olyan közös kül- és biztonságpolitikát alakítson ki, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás, a nemzetközi jog és igazságszolgáltatás előmozdítása, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának elvei vezérelnek; mivel az EUSZ 6. cikke szerint „az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez”;

B.     mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

C.     mivel az emberi jogok egyetemességének és oszthatatlanságának tiszteletben tartása, előmozdítása és védelmezése az EU kül- és biztonságpolitikájának alapja; mivel az emberi jogok egyetemességét komolyan megkérdőjelezi számos tekintélyelvű rezsim, különösen a multilaterális fórumokon;

D.     mivel a világ népességének több mint fele még mindig nem demokratikus rendszerekben él, és az elmúlt években a szabadság világszerte folyamatosan csökkent;

E.     mivel a demokratikus rendszereket nem csak az határozza meg, hogy választásokat rendeznek, hanem az is, hogy tiszteletben tartják a jogállamiságot, a szólásszabadságot, az emberi jogokat, valamint a független bíróságokat és a pártatlan közigazgatást;

F.     mivel az EU hitelességét a külkapcsolatokban és a nemzetközi színtéren erősíteni fogja belső és külső politikáinak a demokrácia és az emberi jogok terén megfigyelhető növekvő következetessége;

G.     mivel a Bizottság új alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette, hogy az emberi jogok az egyik átfogó prioritását jelentik, és azok érvényesülését iránytűként kívánja használni a harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatban; mivel megismételte az EU amelletti elkötelezettségét is, hogy „kivétel nélkül” a külkapcsolatok valamennyi területén előmozdítja az emberi jogokat; mivel 2015 elején az EU napirendjén lesz az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési terv elfogadása, valamint az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának megújítása;

H.    mivel 2014. június 23-án a Tanács elfogadta az emberi jogok és a demokrácia 2013-ban tapasztalt globális helyzetéről szóló uniós éves jelentést, amely felöleli az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtásának első teljes évét; mivel 2013 egyben az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának az első teljes éve is volt; mivel e képviselőnek támogatnia kell az Uniót tevékenységeinek koordinálásában, hogy egyértelműbbé és láthatóbbá tegye az emberi jogok – különösen a nők jogainak – világszerte történő érvényesítésének előmozdítása érdekében végzett munkáját;

I.      mivel az emberi jogok és a demokrácia 2013-ban tapasztalt globális helyzetéről szóló uniós éves jelentés, valamint a beszámolási időszakát követő események kérlelhetetlenül emlékeztetnek arra, hogy milyen súlyos emberi ára van az emberi jogok be nem tartásának; mivel az EU-ra nézve káros következményekkel jár az, ha a harmadik országokban nem tartják be az emberi jogokat, hiszen az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása és a legitim demokratikus részvétel hiánya instabilitáshoz, bukott államokhoz, humanitárius válságokhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet, olyan jelenségekhez, amelyekre az EU köteles reagálni;

J.      mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

K.     mivel az EU és tagállamai létrehozása óta rendíthetetlen szövetségesei a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, pénzügyi, politikai, diplomáciai és logisztikai támogatást nyújtva számára, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

L.     mivel 2014. július 17-i állásfoglalásában a Parlament megismételte a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma – többek között az agresszió bűntettével kapcsolatos – kampalai módosításainak elfogadása melletti erőteljes támogatását, és felszólított valamennyi uniós tagállamot, hogy ezeket ratifikálja és építse be nemzeti jogszabályaiba; mivel az agresszió bűncselekményével kapcsolatos módosítás hozzá fog járulni a nemzetközi szintű jogállamisághoz, valamint a világ békéjéhez és biztonságához azáltal, hogy visszatartó szerepet játszik az erőszak jogellenes alkalmazásával szemben, és ezáltal proaktívan hozzájárul az ilyen bűncselekmények megelőzéséhez és a tartós béke megszilárdításához;

M.    mivel az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának New Yorkban, 2015. március 9–20-án tartandó 59. ülésszakának fő témája a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform nyomon követése lesz, beleértve a végrehajtását akadályozó jelenlegi kihívásokat is, és ezért az ülésszak a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére, valamint arra is összpontosít, hogy milyen lehetőségek vannak a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére a millenniumi fejlesztési célok 2015 utáni menetrendjében;

N.     mivel a minden gyermek számára ingyenes alapfokú oktatás a gyermekek jogairól szóló, 1989. évi ENSZ-egyezményben meghatározott alapvető jog; mivel a gyermek- és felnőttoktatás hozzájárul a szegénység és a gyermekhalandóság csökkentéséhez és a helyes környezetvédelmi gyakorlatok előmozdításához; mivel az oktatáshoz való egyetemes hozzáférés szorosan kapcsolódik a nemek közötti egyenlőségre irányuló millenniumi fejlesztési célhoz, elsősorban az alapfokú oktatás befejezése terén; mivel ezt a célt még messze nem sikerült elérni;

O.     mivel fegyveres konfliktusok idején a nők és a gyermekek – többek között a női és gyermekkorú menekültek, menedékkérők és hontalan személyek – alkotják a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjait, és mivel a humanitárius válságok alatt a lakóhelyüket elhagyni kényszerült serdülő lányokat lényegesen nagyobb veszély fenyegeti;

P.     mivel a nőkkel szembeni megkülönböztetés és erőszak semmilyen formája – többek között a szexuális visszaélés, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasságok, az úgynevezett „becsületbeli bűncselekmények”, a nők üzleti célú szexuális kizsákmányolása és a családon belüli erőszak – sem igazolható semmilyen politikai, társadalmi, vallási vagy kulturális, sem a népi vagy törzsi hagyományokra alapozott indokkal;

Q.     mivel egyértelmű kapcsolat van a korrupció és az emberi jogok megsértése között; mivel az állami és magánszektorban előforduló korrupció tartósítja és súlyosbítja az egyenlőtlenséget és a megkülönböztetést, és következésképpen megakadályozza a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyenlő gyakorlását; mivel bebizonyosodott, hogy a korrupciós cselekmények gyakran összekapcsolódnak az emberi jogok megsértésével, a hatalommal való visszaéléssel és az elszámoltathatóság hiányával;

R.     mivel a munkajogok és a szakszervezeti jogok világszerte súlyos támadásoknak vannak kitéve, miközben a vállalatok működési módja mély hatást gyakorol a munkavállalók, a közösségek és a fogyasztók jogaira Európán belül és kívül; mivel a nemzetközi emberi jogi normák kötelezik az államokat az emberi jogok oltalmazására, valamint annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó vállalatok ne sértsék meg az emberi jogokat, és hogy az áldozatok számára hatékony jogorvoslati formák álljanak rendelkezésre;

S.     mivel az üzleti közösség fontos szerepet tölt be az emberi jogok előmozdításában, és mivel ezek az erőfeszítések kifejezetten kívánatosak, és azokat az állami intézményeknek világszerte támogatniuk kell; mivel az emberi jogok előmozdítását a kormány és a magánszektor közötti együttműködés platformjának kell tekinteni;

T.     mivel a harmadik országoknak kínált továbbfejlesztett általános preferenciarendszerbe (GSP+) kötelezően bele kell foglalni az emberi jogokra és a munkajogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények tiszteletben tartására irányuló záradékot;

U.     mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikke rögzíti, hogy a nagykorú férfiak és nők fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül jogosultak házasságot kötni és családot alapítani, és a férfiakat és nőket egyenlő jogok illetik meg a házasság tekintetében, annak tartama alatt és felbontásakor, és hogy házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni;

V.     mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni; mivel a menekültek helyzetéről szóló ENSZ-egyezmény egyértelműen megállapítja, hogy minden menekült különleges védelemre jogosult, és egyetlen állam sem utasíthat ki vagy küldhet vissza menekülteket olyan területre, ahol üldözéssel vagy életük vagy szabadságuk veszélyeztetésével szembesülnek;

W.    mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke elismeri a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jogot; mivel a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos jogsértések száma jelentősen megugrott, többek között a vallási vetületű konfliktusok növekvő száma következtében;

X.     mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel 25. évfordulóját ünnepli a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amely a légszelesebb körben ratifikált emberi jogi szerződés; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28 sz. határozata felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

Y.     mivel az éghajlatváltozás hatásai, így a hőmérséklet-emelkedés, a tengerszint emelkedése és a szélsőségesebb éghajlat, súlyosbítani fogják a globális instabilitás által támasztott kihívásokat, és ebből adódóan növelik a súlyos emberi jogi jogsértések veszélyét;

Z.     mivel a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés olyan emberi jog, amely a megfelelő életszínvonalhoz való jogból eredeztethető, és elválaszthatatlanul kapcsolódik az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, valamint az élethez és az emberi méltósághoz való joghoz; mivel mintegy 2,6 milliárd ember – a fejlődő világ fele – még egyszerű „fejlettebb” latrinával sem rendelkezik, 1,1 milliárd ember pedig semmiféle ivóvízhez nem fér hozzá;

Aa.   mivel ez a jelentés – amely egyúttal a Tanács által elfogadott, az emberi jogok és a demokrácia 2013-ban tapasztalt globális helyzetéről szóló uniós éves jelentésre adott válasz – az ezen a szakpolitikai területen folytatott uniós tevékenységek előretekintő elemzése; mivel az előző éves jelentésekről és az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálatáról szóló állásfoglalásaiban a Parlament hangsúlyozta annak szükségességét, hogy folyamatosan vizsgálja az emberi jogok dimenziójának a tevékenységeibe való beépítésével és a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság megsértése tekintetében elfogadott sürgős állásfoglalásainak, valamint az EU harmadik államokkal kötött összes megállapodásában szereplő emberi jogi és demokráciazáradékok tiszteletben tartásának nyomon követésével kapcsolatos saját gyakorlatait;

Az emberi jogok központi helye az EU külső politikáiban

1.      emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambuluma megerősíti, hogy az EU „tevékenységei középpontjába az egyént és az emberi méltóságot állítja”;

2.      felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy az emberi jogokat kezeljék központi elemként az Unió harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatában – beleértve a stratégiai partnereket is – és minden magas szintű nyilatkozatban és találkozón; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU emberi jogi politikáját hatékonyan, következetesen és koherens módon, az EUSZ 21. cikkében és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretben meghatározott egyértelmű kötelezettségekkel összhangban hajtsák végre; üdvözli, hogy a Bizottság új alelnöke/az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője határozottan kinyilvánította szilárd elkötelezettségét ezen elvek végrehajtása mellett;

3.      hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok egységesen lépjenek fel az emberi jogok oszthatatlanságának, sérthetetlenségének és egyetemességének támogatása mellett, és ratifikálják az ENSZ által elfogadott valamennyi nemzetközi emberi jogi okmányt; felhívja az EU-t, hogy az EUSZ 21. cikkével összhangban tartsa fenn az emberi jogok oszthatatlanságát és sérthetetlenségét, beleértve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített jogokat is; felhívja az EU-t, hogy a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel kezdeményezett kapcsolatának alapjaként mozdítsa még inkább elő az egyetemes emberi jogokat, mind a politikai, mind pedig az emberi jogi párbeszédekben és a kereskedelmi tárgyalásokban;

4.      üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a jogállamiság követelményét a bővítési folyamat középpontjába helyezi; sürgeti az EU-t, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon az emberi jogokat és a kisebbségekhez tartozó személyek jogait védelmező rendelkezések végrehajtását;

5.      figyelmeztet azonban annak nem szándékolt következményeire, ha folyamatosan bővítik az emberi jogok listáját, és ideológiailag vagy politikailag vitatott kérdéseket vesznek fel, mivel ez végső soron csökkentheti az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága valódi eszméjének általános támogatottságát;

6.      rámutat arra, hogy az emberi szenvedés mellett az EU-nak figyelembe kell vennie az emberi jogok be nem tartásának valamennyi egyéb következményét is, amennyiben az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása és a legitim demokratikus részvétel hiánya instabilitáshoz, bukott államokhoz, humanitárius válságokhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet, olyan jelenségekhez, amelyek akadályozzák az EU által a fejlesztési politikája keretében tett erőfeszítéseket, és amelyekre az EU vagy a tagállamai kötelesek reagálni a kül- és biztonságpolitika területén; ezzel összefüggésben üdvözli az EU arra irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi jogsértéseket felvegye a válságmegelőzéssel kapcsolatos korai riasztási mátrixába; mindazonáltal határozottabb megelőző fellépésre szólít fel, és sürgeti az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy emberi jogokon alapuló válságmegelőzési komponenst, amelyet be kell illeszteni a külső konfliktusokkal és válságokkal kapcsolatos átfogó uniós megközelítésbe, valamint a következő felülvizsgált európai biztonsági stratégiába;

7.      véleménye szerint az EU-nak, beleértve küldöttségeit is, fel kellene ismernie azokat a korai jeleket, mint például a kisebbségek elnyomását és az emberi jogok megsértését, amelyek esetleges konfliktusokra és humanitárius katasztrófákra utalnak; felhívja az EU-t, hogy alakítson ki bevált gyakorlatokat az emberi jogok előmozdítására és védelmére katasztrófát vagy válságot követően, külön figyelmet fordítva a fogyatékossággal élőkre, a nőkre és gyermekekre és egyéb kiszolgáltatott csoportokra, oly módon, hogy adatokat szolgáltat és megfelelő intézkedéseket tesz a fogyatékossággal élőkre történő konkrét hivatkozásokkal, a fogyatékossággal élőkre is kiterjedő katasztrófakockázat csökkentésére vonatkozó tervek rendelkezésre állásával, az érintett szolgáltató személyzet valamennyi tagjának képzésével, valamint a hozzáférhető vészhelyzeti menedékhelyek és katasztrófavédelmi helyszínek arányával kapcsolatban, a kárenyhítés, helyreállítás és újjáépítés során az emberi jogok általános érvényesítésére összpontosítva, miközben tiszteletben tartja az emberiesség, pártatlanság, semlegesség és függetlenség humanitárius elveit, valamint a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, igényeken alapuló megközelítést;

8.      szorgalmazza, hogy az Unió biztosítson szinergiákat a Stabilitási Eszköz, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és a Demokráciáért Európai Alapítvány kínálta támogatási lehetőségek között;

9.      mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a terrorizmus következtében világszerte egyre több a súlyos emberi jogi jogsértés; utal a 2014-es jelentésre, amely 2012-ről 2013-ra a terrorista tevékenységek gyakoriságának 62%-os emelkedését jelezte, továbbá azt, hogy ugyanezen időszakban 15-ről 24-re nőtt azon országok száma, ahol 50-nél több halálos áldozatot követelő terrortámadást követtek el; sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy tekintettel a terrorista tevékenység erősödésére, működjenek együtt jobban és hatékonyabban a kormányokkal a terrorizmus valamennyi formája elleni küzdelemben;

10.    fenntartja, hogy a népirtás és egyéb emberiesség elleni bűncselekmények tagadása, valamint a rasszista indíttatású, idegengyűlöleten vagy vallási csoport elleni gyűlöleten alapuló cselekmények az emberi jogok és alapvető szabadságok egyértelmű megsértését jelentik, és ekként elítélendők;

11     felhívja Federica Mogherini alelnök/főképviselőt és az uniós külügyminisztereket, hogy rendszeresen tűzzék a Külügyek Tanácsának napirendjére az emberi jogi jogvédők, újságírók, politikai aktivisták és a jogaikat békés úton gyakorlók szabadon bocsátása érdekében tett uniós erőfeszítések ügyét;

Az emberi jogok és a demokrácia globális helyzetéről szóló uniós éves jelentés mint az Unió emberi jogi és demokráciapolitikájának jelentéstételi eszköze

12.    üdvözli, hogy a Tanács elfogadta az emberi jogok és a demokrácia 2013-ban tapasztalt globális helyzetéről szóló uniós éves jelentést; felkéri az új alelnököt/főképviselőt, hogy kötelezze el magát amellett, hogy a jövőben részt vesz a Parlament plenáris ülésén kifejezetten az EU emberi jogi és demokráciapolitikájáról tartandó két éves vitán, hogy előterjeszti az uniós jelentést, és választ ad a Parlament jelentésére;

13.    sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem adott írásbeli választ a Parlamentnek „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című 2012. évi éves jelentésről szóló, fentebb említett állásfoglalására, és úgy véli, hogy ezek az írásbeli válaszok rendkívül fontosak a témában folytatott intézményközi együttműködéshez, és azokat nem helyettesítheti a plenáris ülésen folytatott vita, amely kevesebb időt biztosít az elmélyült végiggondolásra és a Parlament által felvetett összes pont szisztematikus megválaszolására;

14.    üdvözli, hogy az EKSZ és a Bizottság átfogóan és egyértelműen beszámol a jelentéstételi időszakban végrehajtott uniós fellépésekről; megismétli azonban azon véleményét, hogy különösen az országjelentéseknek lehetővé kell tenniük a főbb pozitív és negatív trendek áttekintését, valamint értékelniük kell az uniós fellépés hatékonyságát; megjegyzi, hogy az alaposabb nyilvános jelentéstétel – amely az eddig bizalmas uniós emberi jogi országstratégiákban meghatározott prioritásokon és mutatókon alapul – ösztönözné az emberi jogi feltételesség következetesebb végrehajtását és az uniós politikák emberi jogi hatásának értékelését;

15.    fenntartja azt a véleményét, hogy az uniós intézményeknek együttesen kellene törekedniük az emberi jogok és a demokrácia globális helyzetéről szóló éves jelentés formátumának javítására azzal a céllal, hogy a lakosság széles körét érhesse el és emellett megőrizhesse az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtási jelentéseként rá jellemző átfogó jelleget; megismétli, hogy készen áll az uniós intézmények között a jövőbeli jelentések elkészítése során folytatott aktív és konstruktív együttműködésben való részvételre; megismétli azon kérését, hogy az éves jelentésbe illesszenek be egy szakaszt a cselekvési terv tagállamok általi végrehajtásáról;

Az uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtása

16.    ismételten kifejezésre juttatja, hogy nagyra értékeli a Tanács által 2012-ben elfogadott, az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretet és cselekvési tervet, amelyet fontos fejleménynek tekint a szakpolitika fejlődésének megújításában, valamint az EU Szerződésből eredő azon kötelezettségvállalásának megerősítésében, hogy „kivétel nélkül” általánosan érvényesíti az emberi jogokat az EU valamennyi külső politikájában;

17.    emlékeztet arra, hogy az emberi jogok kérdése az Unió külső tevékenységének alapvető jelentőségű részévé, kétoldalú, sokoldalú és intézményi kapcsolataiban identitása valós elemévé vált;

18.    nagyra értékeli az EKSZ és a Bizottság erőfeszítéseit, hogy jelentést tettek a Parlamentnek az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó első uniós cselekvési terv végrehajtásáról; felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy vonja be a tagállamokat, a Bizottságot, a Parlamentet, a civil társadalmat, valamint a regionális és nemzetközi szervezeteket a 2015 elején hatályba lépő új cselekvési terv elfogadásához vezető felülvizsgálatba és konzultációkba; üdvözli az arra irányuló vitákat, hogy az új cselekvési tervben a célkitűzéseket jobb fontossági sorrendbe állítsák, továbbá javítsák ezen uniós külpolitikai eszköz érthetőségét, hatékonyságát és egységességét, azonban óva int attól, hogy szűkítsék a cselekvési terv hatókörét vagy engedjenek az emberi jogok általános érvényesítésére irányuló célokból az uniós szakpolitikai területeken;

19.    szorgalmazza, hogy az EU külső tevékenységének összes szereplője azonosuljon az EU emberi jogokkal kapcsolatos külpolitikájával és annak különböző eszközeivel, és hogy az összes szereplő átfogóan vegye figyelembe az emberi jogokat, többek között azzal, hogy az érintett tisztviselőknek rendszeres képzéseket szerveznek az emberi jogokról;

20.    aggodalmának ad hangot különösen a stratégiai keretben vállalt azon kötelezettség végrehajtásával kapcsolatban, hogy az emberi jogokat központi elemként kezelik az Unió harmadik országokhoz fűződő kapcsolataiban, beleértve a stratégiai partnereket is; ezért sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet e kötelezettségvállalás végrehajtására és annak biztosítására, hogy az emberi jogokat általánosan érvényesítsék az EU stratégiai partnereihez fűződő kapcsolataiban olyan kiemelten fontos kontextusokban, mint a csúcstalálkozók és a tanácsi következtetések; ajánlja továbbá, hogy amennyiben valamely olyan partnerország, amellyel megállapodást kötöttek, súlyosan megsérti az emberi jogokat, az EU tegyen hatékonyabb lépéseket a megállapodásban szereplő emberi jogi záradékokban előírt megfelelő szankciók végrehajtására, ideértve a megállapodás esetleges (ideiglenes) felfüggesztését;

21.    felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy az összes többi biztossal egyeztetve dolgozzon ki olyan programot, amely általánosan érvényesíti az emberi jogokat a különböző uniós tevékenységekben, különösen a fejlesztés, a migráció, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, az internetes adatvédelem, a kereskedelem, a beruházások, a technológia és az üzlet területén;

22.    üdvözli az alelnök/főképviselő azon nyilvános kijelentését, hogy felül kell vizsgálni az EU valamennyi stratégiai partnerével, például Kínával és Oroszországgal kapcsolatos stratégiáját, és felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy hivatali ideje alatt kezelje kiemelten az emberi jogokat ezen országok tekintetében, tisztázva azt, hogy az emberi jogok súlyos megsértése veszélyezteti az EU és a stratégiai partnerei közötti kétoldalú kapcsolatokat;

Az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének megbízatása

23.    elismeri az EU emberi jogokkal foglalkozó első különleges képviselője megbízatásának fontosságát, és elismerését fejezi ki a jelenlegi megbízottnak az eddig elvégzett munkájáért; arra ösztönzi az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét, hogy növelje az Unió láthatóságát és szerepvállalását a megfelelő multilaterális szervezetekben és regionális emberi jogi mechanizmusokban (az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében, az Afrikai Unióban és az Iszlám Együttműködés Szervezetében), mozdítsa elő az uniós emberi jogi iránymutatásokban megjelenő alapvető uniós tematikus prioritásokat, munkálkodjon világszerte a civil társadalom felelősségvállalásának ösztönzésén, és járuljon hozzá az EU emberi jogi politikájának általános érvényesítéséhez, koherenciájához, következetességéhez és hatékonyságához, valamint a csendes és nyilvános diplomácia közötti megfelelő egyensúly megteremtéséhez; elismeri, hogy láthatóbbá kell tenni az emberi jogi különleges képviselő szerepkörét, akinek a megfelelő koordináció érdekében az Európai Unió intézményeiben működő különböző szolgálatok támogatásával saját kezdeményezési és nyilvános felszólalási joggal kell rendelkeznie;

24.    felhívja a Tanácsot, hogy általános elvként fogadja el azt a gyakorlatot, hogy a földrajzi területekért felelős uniós különleges képviselők megbízatásába módszeresen beépítik az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjével folytatott együttműködést;

25.    kéri az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője pozíciójának fenntartását annak állandó tisztséggé alakítása érdekében, biztosítva számára a szerepének teljes betöltéséhez szükséges eszközöket, beleértve a nyilvános diplomácia alkalmazásának lehetőségét;

Az EU emberi jogi és demokráciapolitikájának belső és külső koherenciája

26.    hangsúlyozza, hogy az Unió emberi jogi politikájának következetesen összhangban kell állnia a Szerződésből eredő kötelezettségekkel, biztosítva a belső és külső politikák közötti összhangot, és elkerülve a kettős mérce alkalmazását; ezért kéri, hogy a Külügyek Tanácsa fogadjon el következtetéseket a stratégiai partnerek tekintetében az emberi jogokról; ebben az összefüggésben határozzanak meg a tagállamok és az uniós tisztviselők számára közös küszöbértékeket azon emberi jogi aggályokkal kapcsolatban, amelyeket minimumként fel kell vetniük a stratégiai partnereik előtt, szem előtt tartva eközben az egyes országok helyzetének körülményeit;

27.    hangsúlyozza, hogy az Unió harmadik országokra vonatkozó egységes fellépése hitelességének és ennélfogva hatékonyságának feltétele, továbbá hogy a különbségek és az egységesség hiánya veszélyezteti a fellépése hatékonyságát, és olykor hatástalanná teszi az emberi jogokkal kapcsolatban kinyilvánított álláspontjait; emlékeztet arra, hogy a felmerülő számos nehézség ellenére a külpolitika területén az egységesség továbbra is kiemelt cél, amelynek az összes szakpolitikai szereplő megbízatásának középpontjában kell állnia.

28.    mindemellett alapvető fontosságúnak tartja, hogy a harmadik országokkal való kapcsolataiban az Unió által az emberi jogokra vonatkozóan felállított követelmények a tagállamokra is egyenlően érvényesek legyenek; ezért emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament éves jelentést fogad el az alapvető jogok uniós helyzetéről, amelyet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság készít el;

29.    felhívja az EKSZ-t, hogy erősítse meg az emberi jogok védelmezésére szánt uniós források irányítását, ellenőrzését és elszámoltathatóságát;

30.    rámutat azokra a jelentős kihívásokra, amelyeket Oroszország teremtett azzal, hogy annektálta a Krím félszigetet, és folyamatosan részt vesz a kelet-ukrajnai katonai műveletekben; hangsúlyozza, hogy ez az agressziós politika folytatása annak, hogy Oroszország a tekintélyelvű rendszer felé tolódik, és az országban romlik az emberi jogok helyzete; hangsúlyozza, hogy Oroszország immár „stratégiai kihívás” az EU számára, és többé nem felel meg a stratégiai partnerség kritériumainak;

31.    felhívja az EU-t, hogy hatékonyan kezelje a belső emberi jogi kihívásokat, mint például a romák helyzetét, a menekültekkel és migránsokkal szembeni bánásmódot, az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetést, a fogvatartási körülményeket és a média szabadságát a tagállamokban, hogy külső emberi jogi politikájában fenntarthassa hitelességét és következetességét; sajnálatosnak tartja, hogy a roma kisebbség továbbra is megkülönböztetéssel, rasszizmussal és társadalmi kirekesztéssel szembesül mind az Európai Unióban, mind pedig a nyugat-balkáni tagjelölt országokban és Törökországban; e tekintetben megjegyzi, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása a Bizottság 2014–2015-re vonatkozó bővítési stratégiájában az egyik legfőbb kihívásként szerepel;

Az EU emberi jogi politikai eszközei

Emberi jogi országstratégiák és az uniós küldöttségek szerepe

32.    elismerését fejezi ki az EKSZ felé az emberi jogi országstratégiák első ciklusának sikeres befejezéséért, amelyet úgy dolgoztak ki, hogy erőteljesen hangsúlyozták az uniós küldöttségek felelősségvállalását; sajnálatosnak tartja azonban, hogy az országstratégiák tartalma továbbra sem átlátható, továbbá különösen azt, hogy a Parlament megfelelő tájékoztatása nem történt meg, és újfent felhív legalább az egyes országstratégiák fő prioritásainak közzétételére, és kéri, hogy a megfelelő fokú ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a Parlament megfelelő keretek között hozzáférhessen a stratégiákhoz; ösztönzi az EKSZ-t, hogy fogadjon el mutatókat a stratégiák hatékonyságának értékelésére, és az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés országokról szóló fejezeteit még határozottabb módon kezelje úgy, mint az országstratégiák végrehajtási jelentéseit; emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy biztosítja az emberi jogi országstratégiák figyelembevételét a harmadik országokkal kapcsolatos valamennyi politikai döntéshozatali szinten, beleértve az emberi jogi és politikai párbeszédeket;

33.    hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az uniós küldöttségek készítsenek éves jelentést az emberi jogok területén folytatott tevékenységeikről;

34.    üdvözli, hogy az uniós küldöttségekben csaknem teljesen kiépült az emberi jogi kapcsolattartó pontok és az emberi jogi jogvédők összekötő tisztviselőinek hálózata; felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy dolgozzanak ki egyértelmű műveleti iránymutatásokat ezek küldöttségeken belüli szerepére vonatkozóan, hogy teljes mértékben ki tudják használni lehetőségeiket, hogy hiteles normákat állítsanak fel, és elkerüljék az uniós küldöttségek között a következetlenségeket;

35.    szorgalmazza, hogy világszerte erősítsék meg a tagállamok diplomáciai hálózatai és az EU küldöttségei közötti együttműködést annak érdekében, hogy a harmadik országokban hozzájárulhassanak az emberi jogi munkacsoportok munkájához;

36.    felhívja az EKSZ-t annak biztosítására, hogy a bebörtönzött emberi jogi jogvédők ügyét vessék fel az EU és a harmadik országok közötti összes magas szintű találkozón, beleértve az együttműködési tanács/társulási tanács üléseit is; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és a harmadik országok között létrejött valamennyi emberi jogi országstratégiában külön szakasz foglalkozzon a bebörtönzött jogvédőkkel;

37.    emlékeztet arra a kötelezettségvállalásra, hogy az emberi jogokat beépítik valamennyi uniós hatásvizsgálatba; ragaszkodik ehhez a kötelezettségvállaláshoz annak biztosítása érdekében, hogy az EU tiszteletben tartsa, védelmezze és érvényesítse az emberi jogokat, és a külső politikákat és tevékenységeket az emberi jogok külföldön történő megerősítése érdekében alakítsák ki és hajtsák végre; felhívja az EU-t, hogy a civil társadalommal és az uniós intézményekkel jobban konzultálva és egyeztetve javítsa az emberi jogi hatásvizsgálatok minőségét és módszerességét;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

38.    megismétli, hogy támogatja a kifejezetten az emberi jogokról folyó párbeszédeket mint az uniós emberi jogi politika eszközeit, feltéve, hogy azok nem öncélúak, hanem a partner konkrét kötelezettségvállalásainak és eredményeinek biztosítására szolgáló eszközök; elismeri annak értékét, ha emberi jogi témákról párbeszédet kezdeményeznek különösen olyan országokkal, ahol súlyos emberi jogi problémák vannak; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak le kell vonnia az egyértelmű politikai következtetéseket, ha az emberi jogi párbeszéd nem vezet pozitív eredményre amiatt, hogy a partner nem hajlandó abban jóhiszeműen részt venni, és valós elkötelezettséget vállalni a reform mellett, és hangsúlyt kell helyeznie a nyilvános diplomáciára annak biztosítása érdekében, hogy az EU emberi jogi politikájának hitelessége ne kerüljön veszélybe a nyilvánosság előtt; óva int továbbá attól, hogy az emberi jogi kérdéseket levegyék a magas szintű politikai párbeszéd napirendjéről; ragaszkodik ahhoz, hogy a kockázatnak kitett vagy bebörtönzött emberi jogi jogvédők és politikai foglyok egyedi ügyeit az EU ténylegesen, elszámoltatható és átlátható módon vesse fel; az emberi jogok súlyos megsértése esetére azt követeli, hogy a kérdés kerüljön minden szinten a politikai párbeszéd középpontjába;

39.    sürgeti az EKSZ-t, hogy dolgozzon ki egy átfogó felülvizsgálati mechanizmust annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a párbeszédek értékelésében, tekintettel arra, hogy azokkal nem sikerült jelentős és kézzelfogható eredményeket elérni; sürgeti továbbá az Uniót, hogy emelje meg referenciaszintjeit az intézkedések sikere és a hatékonyabb párbeszéd érdekében, ami hozzájárul majd ahhoz, hogy a súlyos emberi jogi problémákkal küzdő országok közeledjenek az emberi jogok nemzetközi normáihoz; figyelemmel arra, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédnek nem sikerült jelentős és kézzelfogható eredményeket elérnie, valamint tekintettel a közelmúltbeli hongkongi eseményekre, sürgeti az EU-t, hogy gondolja újra emberi jogi stratégiáját, és fogadjon el koherensebb, egységesebb és stratégiaibb szemléletet az emberi jogokkal kapcsolatban;

40.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a párbeszéd struktúrájának, formátumának, rendszerességének, módszerének sokfélesége és bizalmas jellege következtében e párbeszédekre vonatkozóan nincsenek tényleges nyomon követési és értékelési mechanizmusok, sem előrehaladást mérő mutatók; ajánlja, hogy a Parlamenttel konzultálva minden egyes párbeszéd tekintetében egyértelműen határozzák meg a célokat és értékeljék az eredményeket;

41.    sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is tartsa fenn a kapcsolatot mindazokkal az országokkal, amelyekkel jelenleg emberi jogi párbeszédet folytat, konkrét kötelezettségvállalásokat kérve az adott hatóságoktól és rendszeresen nyomon követve a konzultációk során felvetett követeléseiket;

Az EU emberi jogi iránymutatásai

42.    üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogaira vonatkozó uniós iránymutatásokat és a vallásszabadságról és a meggyőződés szabadságáról szóló uniós iránymutatásokat, mindkettőt a 2013-as beszámolási évben, továbbá hogy 2014-ben elfogadta az online és offline szólásszabadságról szóló iránymutatásokat;

43.    megismételi, hogy az iránymutatások elfogadása nem vezethet be szelektivitást az emberi jogok rendszerébe, mivel továbbra is az egyetemesség és az oszthatatlanság elve a legfontosabb; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye világossá az iránymutatások hatálya alá tartozó témakörök kiválasztási folyamatát azzal, hogy a Parlament és a civil társadalom szereplőinek bevonásával meghatározza a kiválasztási kritériumokat;

44.    felszólítja a Bizottságot, hogy egészítse ki az iránymutatásokat, tartalmuk és formájuk összehangolása révén azokat egyértelműbbé téve, és azokban meg kellene határozni a célkitűzéseket, kritériumokat, eszközöket, menetrendeket, mutatókat és a rendszeres értékelést; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a kínzással kapcsolatban a Parlament a közelmúltban az iránymutatások „hatékony és eredményorientált” végrehajtását ajánlotta;

45.    javasolja, hogy a civil társadalom szereplői nagyobb mértékben vegyenek részt az iránymutatások kidolgozásában, értékelésében és felülvizsgálatában;

46.    sürgeti az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket az uniós iránymutatások országszintű végrehajtására és értékelésére; arra is bátorítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek továbbképzést és tájékoztató programokat az EKSZ és az uniós küldöttségek személyzete, valamint a tagállamok diplomatái körében annak biztosítására, hogy az uniós emberi jogi iránymutatások elérjék szándékolt hatásukat a helyben folytatott politika formálásában;

A demokratizálódás és a választások támogatására irányuló európai uniós politikák

47.    hangsúlyozza, hogy a demokratikus rendszereket nem csak az határozza meg, hogy választásokat rendeznek, hanem az is, hogy tiszteletben tartják a jogállamiságot, a szólásszabadságot, az emberi jogokat, valamint a független bíróságokat és pártatlan közigazgatást; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassa a harmadik országokban elindult demokratizálódási folyamatokat; e tekintetben hangsúlyozza a választási megfigyelő missziók jelentései és ajánlásai nyomon követésének fontosságát, az érintett országgal a demokrácia támogatása érdekében folytatott uniós együttműködés részeként használva ezeket, és megbízva a választási megfigyelők vezetőjét, hogy a Parlament átfogó demokráciatámogatási megközelítésének koherens részeként és a Parlament állandó szerveinek támogatásával töltsön be különleges szerepet az ajánlások végrehajtásának nyomon követésében; kiemeli, hogy az EU választási megfigyelő missziói pozitív szerepet tölthetnek be az Unió mint partner hitelességének biztosítása céljából;

48.    felhívja az EU-t, hogy folytassa a bevált gyakorlatok meghatározásával kapcsolatos munkát ezen a területen a demokratizálódási folyamatok támogatása és konszolidálása céljából; ösztönzi azon politikai és műveleti eszközök kialakítását, amelyeket a kiemelt országokban kell alkalmazni annak érdekében, hogy az emberi jogi és demokráciatámogatási intézkedéseket, a konfliktusmegelőzési intézkedéseket és a közvetítést is beleértve, koherens, rugalmas és hiteles módon beépítsék az uniós megközelítésbe;

49.    hangsúlyozza, hogy a politikai átmenetet és demokratizálódást össze kell kapcsolni az emberi jogok tiszteletével, az igazságosság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a megbékélés és a jogállamiság előmozdításával, valamint a demokratikus intézmények létrehozásának támogatásával; felszólít a szabadon és tisztességesen megválasztott parlamentek módszeres támogatására; hangsúlyozza, hogy be kell fektetni a kormányzó és ellenzéki pártok közötti politikai párbeszédbe;

50.    emlékeztet arra, hogy az arab tavaszt követően az Európai Unió újradefiniálta a dél-mediterrán térséggel szembeni szomszédságpolitikáját, és hangsúlyt fektetett a civil társadalom szerepére, valamint a „többért többet” elvre annak érdekében, hogy erősebb partnerségeket alakítson ki a szomszédjaival, és támogassa demokratikus reformjaikat és átalakulásukat;

51.    úgy véli, hogy a harmadik országokkal fenntartott uniós kapcsolatokat a teljesítményorientált, „többet többért” megközelítésnek kell vezérelnie, valamint hogy az Uniónak csak akkor szabadna kiemelt státuszt biztosítania a partnerországoknak, ha teljesítik az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos világos követelményeket, és hogy az Uniónak nem szabad visszariadnia e státusz befagyasztásától, amennyiben ezek a követelmények már nem teljesülnek;

52.    felhív az új technológiák és a világháló hatékony felhasználására, hogy az emberi jogokról, a demokráciáról és az uniós programokról szóló tájékoztatást világszerte a lehető legtöbb ember számára hozzáférhetővé tegyék;

53.    üdvözli a kilenc uniós küldöttség által a demokráciatámogatás koherenciájának az uniós külkapcsolatokban való fokozása érdekében a kísérleti országokban eddig végzett munkát, ahogy azt a 2009-es és 2010-es tanácsi következtetések kezdeményezték, és amit 2012-ben beépítettek az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretbe és cselekvési tervbe is;

54.    felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy még jobban hangolják össze fellépésüket a Parlamenttel a kísérleti országok második generációja tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi uniós intézmény részt vegyen a demokrácia hatékony támogatásában a harmadik országokban, és egyesítse szakértelmét;

55.    gratulál a Demokráciáért Európai Alapítványnak a szomszédságunkban a demokrácia előmozdítása terén végzett hatékony munkájához, és támogatja mandátumának óvatos kiterjesztését a demokratizálódásért küzdő más társadalmakra is; felhívja a tagállamokat, hogy a szolidaritás és a kötelezettségvállalás szellemében nyújtsanak elegendő finanszírozást az Alapítvány költségvetése számára, hogy a legrugalmasabb és leghatékonyabb támogatást biztosítsák a demokratikus változás helyi szereplői számára;

56.    hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nők szerepét az emberi jogok és a demokratikus átalakulás előmozdításában, a konfliktusmegelőzés támogatásában, valamint a politikai részvétel és képviselet megerősítésében; megjegyzi ezzel kapcsolatban azt is, hogy az uniós választási megfigyelő missziók jelentéseiben megfogalmazott, a nők választási folyamatban való teljes körű és egyenlő részvételére vonatkozó ajánlásokat figyelembe kell venni és nyomon kell követni;

57.    emlékeztet arra, hogy a bővítés az EU legsikeresebb demokratizáló erőfeszítése volt, és hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkánnal folytatott tárgyalások továbbra is a fő eszközt jelentik abban, hogy segítséget nyújtsanak ezeknek az országoknak az érett demokratikus társadalmak kialakításában;

Az emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós támogatás

58.    üdvözli az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások tizedik évfordulóján a kifejezetten az emberi jogi jogvédőkről elfogadott tanácsi következtetéseket; üdvözli továbbá, hogy a Bizottság egyre nagyobb mértékben használja a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének forrásait arra, hogy szükséghelyzeti támogatást nyújtson a közvetlen veszélynek kitett emberi jogi jogvédőknek, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a továbbiakban is keressen új módszereket az emberi jogi jogvédők támogatására; ennek keretében felhívja a figyelmet a Demokráciáért Európai Alapítvány mint a demokráciapárti aktivistákat, a bloggereket és újságírókat világszerte segítő és védő eszköz fontosságára;

59.    sajnálja, hogy az emberi jogi jogvédők üldözése és kirekesztése továbbra is elterjedt tendencia világszerte, különösen azokban az országokban, amelyek nem fogadják el az emberi jogok egyetemességét;

60.    felhívja az EU-t, hogy összpontosítson különösen a világszerte bebörtönzött emberi jogi jogvédők ügyére, és arra, hogy az EU-nak együttesen határozottabban kell fellépnie e személyek szabadon bocsátásának biztosítása érdekében, mégpedig – egyéb stratégiák mellett – egy európai parlamenti belső munkacsoport létrehozásával, amely a civil társadalommal folytatott szoros együttműködésen keresztül folyamatosan tájékozódik a világszerte bebörtönzött aktivisták ügyeiről;

61.    megismétli az EKSZ-hez intézett felhívását, hogy folytassa a nem kormányzati szervezetek, emberi jogi jogvédők, a civil társadalom aktivistái, az újságírók és az ügyvédek védelmezését az uniós emberi jogi párbeszédek hatékonyságának növelése és az EU tematikus prioritásainak és emberi jogi iránymutatásainak előmozdítása révén; ebben az összefüggésben ösztönzi olyan kampányok szervezését, amelyek célja, hogy az EU politikai célkitűzései elérésének elősegítése érdekében a harmadik országok távoli térségeiben dolgozó emberi jogi jogvédőket is elérjék;

62.    felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós támogatások és más programok ne csak a nagy nem kormányzati szervezetek számára, hanem a helyi kapacitásépítés számára is elérhetőek legyenek; ezért sürgeti a bürokratikus teher csökkentését az elszámoltathatóság pályázati és elszámolási eljárásokban való fenntartása mellett, és ösztönzi, hogy figyelembe vegyék a civil társadalomra az elnyomó rezsimek által gyakorolt egyre nagyobb nyomást; pragmatikusabb megközelítést kér a demokratikus átmenet társadalmaival kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő szervezeteket és személyeket támogassák;

63.    felkéri az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy kezdeményezzenek tényleges és pragmatikus politikai párbeszédet az emberi jogi jogvédőkkel és a nem kormányzati szervezetekkel, amelyek arra irányulnak, hogy megtalálják a munkájukat támogató környezet elősegítésének legjobb módjait; felkéri az EU-t, hogy fokozza a harmadik országokban folytatott aktív diplomáciai munkáját, és erősítse meg az emberi jogi kapcsolattartó pontok pozícióját annak érdekében, hogy általánosan érvényesítsék az emberi jogokat az adott uniós küldöttség mindennapi politikai munkájában, mégpedig azáltal, hogy rendszeresen felvetik a politikai foglyok nevét, tárgyalási megfigyelést végeznek, látogatásokat tesznek a börtönökben, és nyomon követik a szóban forgó ügyek alakulását; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fel kell használnia a nyilvános diplomáciát az emberi jogi jogvédők támogatására, és követelnie kell a fogvatartott emberi jogi aktivisták szabadon bocsátását; ragaszkodik ahhoz, hogy a vezető uniós képviselők – beleértve az alelnököt/főképviselőt, a Tanács elnökét, a biztosokat, az EU különleges képviselőit és a tagállamok kormányzati tisztviselőit – módszeresen találkozzanak az emberi jogi jogvédőkkel, különösen amikor olyan országokba utaznak, amelyekben a civil társadalomra nyomás nehezedik;

64.    felhívja az alelnököt/főképviselőt és az uniós külügyminisztereket, hogy a Külügyek Tanácsa keretében évente tartsanak egy ülést, amelyen az emberi jogi jogvédők, újságírók, politikai aktivisták és a jogaikat békésen gyakorló személyek szabadon bocsátására irányuló uniós erőfeszítéseket vitatják meg, különös figyelmet fordítva azokra az ügyekre, amelyeket az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos ügyek megvitatásáról szóló európai parlamenti állásfoglalások felvetnek;

Az egyetemes emberi jogok és a multilaterális emberi jogi szervezetek számára nyújtott uniós támogatás

65.    megismétli a Parlament és az Emberi Jogi Albizottság kötelezettségvállalását, hogy támogatja egy erős multilaterális emberi jogi rendszer létrehozását az ENSZ égisze alatt, amely felöleli az ENSZ Közgyűlés harmadik bizottságát, az Emberi Jogi Tanácsot, az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalát, valamint a témával foglalkozó szakosodott ENSZ-ügynökségek, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által végzett munkát, valamint az ENSZ különleges eljárásait;

66.    emlékeztet az Emberi Jogok Európai Bírósága által az emberi jogok mint alapvető értékek és elvek tiszteletben tartásával és megerősítésével kapcsolatban kiadott határozatok, és azok érintett országok általi végrehajtásának fontosságára;

67.    emlékeztet határozott álláspontjára, hogy intézményesíteni kívánja jelenlétét az ENSZ Közgyűlésének ülésszakain, ahogy azt az Emberi Jogi Tanáccsal kapcsolatos uniós prioritásokról szóló, 2013. február 7-i állásfoglalásában is megfogalmazta, és elengedhetetlennek tartja annak a gyakorlatnak a folytatását, hogy európai parlamenti delegációt küldjön az EJT és az ENSZ Közgyűlés megfelelő üléseire, és sajnálja, hogy 2014-ben ez a gyakorlat megszakadt;

68.    megismétli annak fontosságát, hogy az EU aktívan részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen a Közgyűlés harmadik bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; bátorítja a tagállamokat erre a részvételre, a határozatok végrehajtásának társszponzorálása és vezetése, a vitákban és az interaktív párbeszédekben való aktív részvétel és nyilatkozatok kibocsátása révén; határozattan támogatja az EU régiókon átívelő kezdeményezésekkel kapcsolatos, egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatát;

69.    ismételten hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az emberi jogi kérdésekben hatékony koordináció és együttműködés jellemezze az Európai Külügyi Szolgálat, a Bizottság, a Parlament és a tagállamok közötti kapcsolatokat; szorgalmazza, hogy az Európai Külügyi Szolgálat – különösen az EU genfi és New York-i küldöttségének közreműködésével – megfelelő időben tartott tartalmas konzultációk alapján fokozza az EU koherenciáját, és egységesen mutassa be az Unió álláspontját;

70.    emlékeztet az Európai Unió Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ) végzett tevékenységének fontosságára, most, amikor e szervezet a 40 éves fennállásának mérlegét készül megvonni; ösztönzi, hogy vonják szorosabbra az EU, az EBESZ és az Európa Tanács közötti kapcsolatokat;

71.    emlékeztet továbbá az Európa Tanács által e területen végzett munka fontosságára és arra, hogy a szerződéseknek megfelelően az Európai Uniónak mihamarabb csatlakoznia kell az emberi jogok európai egyezményéhez;

72.    megerősíti annak fontosságát, hogy az ENSZ Közgyűlés, a harmadik bizottság és az Emberi Jogi Tanács keretében New Yorkban és Genfben végzett munkát a koherencia biztosítása érdekében beépítsék az EU megfelelő külső és belső tevékenységeibe;

A nemzetközi büntetőjoggal és a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos európai uniós politika

73.    megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját arra vonatkozóan, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legaggasztóbb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és szolgáltassanak igazságot a háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket; emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság alapvetően fontos szerepet tölt be az igazságszolgáltatás és a megbékélés kettős folyamatában; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és nyújtsanak számára erős diplomáciai és politikai támogatást a kétoldalú kapcsolatokban és valamennyi fórumon, az ENSZ-et is beleértve; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; felhívja az EU-t, a tagállamokat és az EU különleges képviselőjét, hogy tevőlegesen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, határozatainak végrehajtását és a Római Statútum szerinti bűncselekmények tekintetében a büntetlenség elleni küzdelmet; véleménye szerint a részes államok számának emelkedése fontos előrelépés a Nemzetközi Büntetőbíróság egyetemes jellegének megerősítése felé; üdvözli, hogy Elefántcsontpart 2013 februárjában ratifikálta a Római Statútumot, azonban sajnálja, hogy 2014-ben egy állam sem ratifikálta azt; szorgalmazza, hogy az EU és tagállamai fokozzák a Római Statútum ratifikálásának és végrehajtásának előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy szélesítsék a nemzetközi jog szerint súlyos bűncselekmények áldozatainak a igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését; felhívja az uniós tagállamokat, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának részes államaiként biztosítsák a Bíróság számára a szükséges erőforrásokat, hogy az igazságosan és eredményesen tudja mandátumát gyakorolni; ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is nyújtson támogatást a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás számára, azáltal is, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén (EIDHR) keresztül támogatja a civil társadalom szereplőit;

74.    megismétli a nemzetközi igazságszolgáltatással és nemzetközi humanitárius joggal foglalkozó uniós különleges képviselői tisztség létrehozására irányuló felhívását, hogy ezek a témák megkapják az őket megillető kiemelt helyet és láthatóságot, hogy ténylegesen előmozdítsák az uniós menetrendet, és az EU valamennyi külső fellépésében általánosan érvényesítsék a büntetlenség elleni küzdelmet;

75.    sajnálja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát még nem vették fel az új GSP-rendeletben rögzített, a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges egyezményeket tartalmazó listára; felhívja a figyelmet arra, hogy a GSP+ státuszra jelentkezők között vannak olyan országok (pl. Örményország és Pakisztán), amelyek nem részes államai a Statútumnak, és nem is erősítették meg azt; megismétli azon ajánlását, hogy a Római Statútumot a jövőben vegyék fel az egyezmények nevezett listájára;

76.    megismétli az EU-hoz intézett felhívását, hogy fogadjon el közös álláspontot az agresszió bűntettéről és a kampalai módosításokról, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikat gyorsan hozzák összhangba a kampalai módosítások fogalommeghatározásaival, valamint a Római Statútum szerinti egyéb kötelezettségekkel, hogy lehetővé tegyék a tagállamok által végzett nemzeti nyomozásokat és büntetőeljárásokat, és fokozzák az együttműködést a Bírósággal;

77.    az örmény népirtás 100. évfordulójához közelítve felhív valamennyi uniós tagállamot, hogy jogilag ismerje el ezt a népirtást, és ösztönzi a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy továbbra is működjenek közre az örmény népirtás elismertetésében;

78.    sürgeti az EKSZ-t, hogy a harmadik országokban terjessze a bűncselekmények és az erőszak áldozatainak jogaival, védelmével és támogatásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat, és folytasson információcserét a korrupcióellenes politikákról harmadik országokkal, mivel a korrupció gyakran a büntetlenséghez vezető út, és az áldozatokkal szembeni igazságtalanság gyökere;

Az Európai Unió fellépése a halálbüntetés ellen

79.    megismétli, hogy egyöntetűen ellenzi a halálbüntetést, és bátorítja az EU-t és tagállamait, hogy kiemelt politikai kérdésként törekedjenek a halálbüntetés globális eltörlésére; sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is éberen kövesse nyomon az összes országban e téren zajló fejleményeket, és használja az összes rendelkezésére álló befolyásolási eszközt;

80.    teljes körűen támogatja az ENSZ Közgyűlésnek a halálbüntetés alkalmazására kihirdetett moratóriumról azóló, 2014. decemberi határozatát(23);

81.    felhívja az EU-t, hogy világszerte minden lehetséges fórumon továbbra is vesse be az együttműködést és a diplomáciát a halálbüntetés eltörlése érdekében, összhangban a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokkal, továbbá hogy biztosítsa azt is, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot teljes körűen tartsák tiszteletben minden olyan személy esetében, akire kivégzés vár, és a beismerő vallomás kikényszerítéséhez ne alkalmazzanak kínzást vagy más megalázó bánásmódot;

82.    aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelentések szerint 2012 és 2013 között globális szinten nőtt a kivégzések száma, jóllehet kivégzéseket az országok egyre szűkülő kisebbségében hajtanak végre; felhívja az EU-t, hogy tegyen megfelelő lépéseket azzal kapcsolatban, hogy Kínában és Iránban folyamatosan magas a kivégzések aránya, 2013-ban Indonéziában, Kuvaitban, Nigériában és Vietnamban újrakezdték a kivégzéseket, 2013-ban Iránban, Szaúd-Arábiában és Jemenben kiskorúakat végeztek ki, Irakban és Szaúd-Arábiában pedig számottevően nőtt a jelentett kivégzések száma;

83.    üdvözli, hogy az Egyesült Államokban új lendületet vett a vita a halálbüntetés önkényes természetéről és arról, hogy magában hordozza a tévedés lehetőségét, hogy kampány folyik a kivégzéshez használt anyagok Európából az Egyesült Államokba való szállításának megállítására, és hogy 2013-ban Maryland állam eltörölte a halálbüntetést; arra bátorítja az alelnököt/főképviselőt, az EU különleges képviselőjét és az EKSZ-t, hogy vegyék fel a kapcsolatot az Egyesült Államok szövetségi kormányával és állami kormányaival annak érdekében, hogy felgyorsítsák a halálbüntetés megszüntetésének folyamatát az Egyesült Államokban, hogy az emberi jogok, a nemzetközi igazságszolgáltatás és a demokrácia hiteles előmozdításával nemzetközi szinten megerősítsék a transzatlanti együttműködést;

84.    arra bátorítja az Bizottságot, hogy használja ki a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze által most biztosított rugalmasságot a halálbüntetés eltörléséért folyó kampány új módjainak feltárása és olyan intézkedések támogatása érdekében, amelyek célja a halálbüntetés vagy a kivégzések megelőzése;

85.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU továbbra is kövesse nyomon a kivégzések végrehajtásának feltételeit azokban az országokban, ahol a halálbüntetés még létezik, valamint hogy támogassa a halálbüntetés teljes körű eltörlésére irányuló jogi és alkotmányos reformokat;

86.    újfent megismétli szilárd meggyőződését, hogy mivel a halálbüntetés sérti a személyi sérthetetlenséghez és az emberi méltósághoz való jogot, összeegyeztethetetlen a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés nemzetközi jogi tilalmával, és felhívja az EKSZ-t, valamint a tagállamokat, hogy hivatalosan ismerjék el ezt az összeegyeztethetetlenséget, és ennek megfelelően módosítsák az Unió halálbüntetéssel kapcsolatos politikáját; hangsúlyozza, hogy a halálbüntetésre és a kínzásra vonatkozó uniós iránymutatásokat horizontálisan kell értelmezni;

A kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés elleni uniós fellépés

87.    sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy annak fényében, hogy világszerte továbbra is beszámolnak a kínzás és a visszaélések széles körben elterjedt gyakorlatáról, fokozza a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemre irányuló uniós erőfeszítéseket; megismétli aggályát, hogy az EU fellépése ezen a területen továbbra is jobbára elégtelen, és elmarad a kínzásról szóló uniós iránymutatás szerinti kötelezettségvállalásaitól; nagyobb uniós támogatást kér különösen a kínzást megelőző nemzeti és regionális mechanizmusok létrehozására és megerősítésére; tudomásul veszi a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható egyes áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló, 2014. január 14-i bizottsági javaslatot, amely egyúttal válasz a Parlament 2010. június 17-i állásfoglalására;

88.    rámutat, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statúmának 7. és 8. cikke szerint a módszeresen vagy jelentős számban elkövetett kínzás háborús bűncselekménynek vagy emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet; hangsúlyozza, hogy a védelmezés felelősségének elve különleges felelősséggel ruházza fel a nemzetközi közösséget, amelynek gyakorolnia kell azt;

89.    arra bátorítja az EKSZ-t, hogy részletesen kísérje figyelemmel ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának, a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyve alapján létrehozott albizottságnak és az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságának az országokra vonatkozó következtetéseit, és módszeresen vesse fel ezeket az aggályokat az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédekben és a nyilvános nyilatkozatokban; arra is felhívja az EKSZ-t – különösen az uniós küldöttségeket – és a tagállamokat, főként a helyi nagykövetségeiket, hogy hatékonyabban mozdítsák elő a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatások végrehajtását; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák a kínzás, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazásához használható eszközök kereskedelmének ellenőrzését, valamint a kettős felhasználású technológiák és eszközök kereskedelmének ellenőrzését;

90.    hangsúlyozza, hogy egyes kiszolgáltatott csoportok – így az etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségek – tagjai fogvatartásuk során gyakrabban szenvednek el kínzást vagy megalázó bánásmódot, ezért fokozott figyelmet igényelnek;

91.    elítéli, hogy európai vállalkozások olyan termékeket és fegyvereket exportálnak, amelyek kínzás és egyéb büntetés, vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazására, köztük tüntetések leverésére használhatók; ezzel összefüggésben támogatja az 1236/2005/EK rendelet felülvizsgálatát;

92.    megismétli annak fontosságát, hogy hatékony exportellenőrzési mechanizmusokat vezessenek be a kivégzésre felhasználható bizonyos gyógyszerekre és a kínzásra felhasználható eszközökre; felszólítja a Bizottságot, hogy oly módon kezelje a rendeletben még meglévő joghézagokat, hogy olyan általános szabályt vezet be a végfelhasználásra, amely tiltja minden olyan szer kivitelét, amelyeket kínzásra vagy kivégzésre lehet felhasználni;

93.    felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy az összes harmadik ország ratifikálja a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló, 2006. december 20-i nemzetközi egyezményt;

Emberi jogok az EU kereskedelmi megállapodásaiban és egyéb nemzetközi megállapodásokban

94.    felszólítja az Európai Uniót annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodások segítsék elő a gazdasági és társadalmi fejlődésüket, és biztosítsák a természeti erőforrásaikkal, többek között a termőfölddel és a vízzel való helyes gazdálkodást; megismétli arra irányuló felhívását, hogy az EU harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodásaiba – köztük a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba is – rendszerszinten építsenek be kötelező, végrehajtható és feltétel nélküli emberi jogi záradékokat, és kéri, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról folyó tárgyalások korai szakaszában nagyobb mértékben konzultáljanak az Európai Parlamenttel, továbbá kéri az emberi jogi záradékok alkalmazásának hatékony nyomon követését, valamint a megállapodások emberi jogi szempontjairól szóló jelentés benyújtását a Parlament illetékes bizottságának;

95.    emlékeztet arra, hogy a kereskedelempolitika hozzájárul az Európai Unió általános céljainak teljesítéséhez, és hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerint „a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”; rámutat ezenfelül, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke értelmében az Unió „hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”.

96.    felhívja az Európai Bizottságot, hogy jövőbeni kereskedelmi stratégiája kidolgozásakor vegye figyelembe a kereskedelem és a nemzetközi megállapodások emberi jogok nemzetközi szintű előmozdításában betöltött fontos szerepét;

97.    hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásához hozzájáruló többoldalú kereskedelmi keret biztosítása érdekében folytatni kell az Európai Unió, és elsősorban a Kereskedelmi Világszervezet és az ENSZ közötti többoldalú együttműködést és párbeszédet;

98.    rámutat, hogy az általános preferenciarendszer (GSP) előfeltétele a nemzetközi emberi jogi egyezményekben foglalt elvek tiszteletben tartása, és középpontjában a kedvezményezett országok munkával kapcsolatos normái állnak, illetve a kiegészítő vámpreferenciára vonatkozó különös szabályozást tartalmaz előmozdítandó az emberi jogokkal és a munkajoggal, a környezetvédelemmel és a felelősségteljes kormányzással kapcsolatos alapvető nemzetközi egyezmények ratifikálását és tényleges végrehajtását; emlékeztet arra, hogy e feltételek figyelmen kívül hagyása a kereskedelmi rendszer felfüggesztését vonhatja magával; felhívja a figyelmet a GSP+ rendszer kedvezményezett országai által kötött nemzetközi egyezmények végrehajtása rendszeresen nyomon követésének és értékelésének fontosságára;

99.    üdvözli, hogy 2014. január 1-jén hatályba lépett a felülvizsgált GSP-rendszer; emlékeztet arra, hogy az általános vámkedvezmény-rendszerben megtartották a GSP+-t, ami a GSP+ rendszerben részt venni kívánó kérelmező országoktól megköveteli, hogy az emberi jogokra és a munkavállalók jogaira vonatkozó nemzetközi egyezmények tiszteletben tartása terén teljes mértékben és teljes körűen működjenek együtt a nemzetközi szervezetekkel;

Az üzleti vállalkozások és az emberi jogok

100.  sajnálatosnak tartja, hogy még mindig nem létezik átfogó megközelítés annak nyomon követésére, hogy a vállalkozások világszinten hogyan tartják magukat az emberi jogokhoz, és hogy ez lehetővé teszi bizonyos államok és vállalatok számára e szabályok megkerülését; hangsúlyozza ezért, hogy a vállalkozások társadalmi felelősségére (CSR) vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat kell elfogadni; határozottan támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtását; különösen felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be eredményes intézkedéseket, hogy működőképessé váljon a John Ruggie, az ENSZ-főtitkár üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozó különleges képviselője által előterjesztett, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keret; emlékeztet annak fontosságára, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit népszerűsíteni kell, többek között az EU-n kívüli üzleti műveletek esetében is, és hogy ezek tiszteletben tartását a teljes ellátási láncon belül biztosítani kell, különösen az illegális fakereskedelem, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme és a konfliktusövezetekből származó ásványok kereskedelme vonatkozásában; meggyőződése, hogy az európai vállalatoknak és azok leányvállalatainak és alvállalkozóinak kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk az üzleti magatartásra és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában és terjesztésében a világon mindenütt;

101.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ világszerte ösztönözze az uniós küldöttségeket az uniós vállalkozásokkal való kapcsolatfelvételre, valamint arra, hogy előmozdítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, és biztosítsák, hogy az üzleti vállalkozások és emberi jogok kérdését felvegyék a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) helyi pályázati felhívásainak kiemelt témái közé; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti joguk hatálya alá tartozó vállalkozások székhelyüknek harmadik országokba való áthelyezéskor, illetve tevékenységük ottani végzésekor ne hagyják figyelmen kívül az alkalmazandó emberi jogok, szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartását;

102.  felhívja a figyelmet a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, 2011–2014 közötti uniós stratégiára, amelyben az EU felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti tervet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtására; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy tegyen rendszeresen jelentést az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek uniós tagállamok általi végrehajtásáról, beleértve nemzeti cselekvési terveiket is; sajnálatosnak tekinti, hogy a Bizottság nem tett előrelépést az Európai Parlament azon felkérését illetően, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely megköveteli az uniós vállalatoktól annak biztosítását, hogy ügyleteik ne támogassák konfliktusok kiváltóit vagy súlyos emberi jogi jogsértések elkövetőit;

103.  újra megerősíti, hogy az európai vállalkozásoknak megfelelő gondossággal kell eljárniuk annak biztosítása érdekében, hogy tevékenységük – bárhol is végzik azt – tiszteletben tartsa az emberi jogokat; hangsúlyozza az európai pénzügyi intézmények által támogatott projektek emberi jogi hatásáról, társadalmi és környezeti vonatkozásairól való ésszerű beszámolás fontosságát; ragaszkodik ahhoz, hogy ezeknek az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy tevékenységeik megfeleljenek az EUSZ 21. cikkének, amely többek között tartalmazza az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget;

104.  megállapítja, hogy a vállalkozásoknak ezt kihívás helyett új üzleti lehetőségek teremtésére kínálkozó alkalomnak kell tekinteniük azokban a régiókban, amelyek a leginkább rászorulnak a fenntartható és felelős beruházásokra, illetve olyan eszköznek, amely hozzájárul az emberi jogok tiszteletben tartásához a fejlődő országokban;

105.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a tagállamokban letelepedett, harmadik országok állampolgárai vagy harmadik országok tulajdonában álló vállalatok ne támogassák konfliktusok vagy súlyos emberi jogi jogsértések elkövetőit, ideértve a rabszolgaság olyan modern formáit is, mint az emberkereskedelem és az emberek irtózatos körülmények közötti foglalkoztatása;

106.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy indítson el határozott kezdeményezéseket annak érdekében, hogy javítsa az EU-n kívüli üzleti műveletekhez kapcsolódó emberi jogi jogsértések áldozatainak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését; ugyancsak kitart amellett, hogy tényleges jogorvoslatot kell bevezetni az emberi jogok megsértésében bűnös vállalatok szankcionálására, és jogorvoslatot kell biztosítani az ilyen jogsértések áldozatai számára;

107.  felhívja az EU-t, hogy vegyen részt az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi okmányról kialakuló vitában;

108.  emlékeztet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) okmányaiban rögzített négy alapvető és egyetemes munkaügyi normára, nevezetesen az egyesülési szabadságra és a kollektív tárgyalásokhoz való jogra, a kényszermunka, a kizsákmányolás és a rabszolgaság minden formájának felszámolására, a gyermekmunka eltörlésére és a foglalkoztatás terén a megkülönböztetés megszüntetésére;

109.  rámutat különösen arra, hogy sürgető szükség van az egyesülési szabadság tiszteletben tartása és az ezen a területen alkalmazott elnyomás minden formája – többek között a szakszervezeti aktivisták meggyilkolása – elleni küzdelemre;

110.  mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy az ILO szerint világszerte körülbelül 21 millió férfi, nő és gyermek él a rabszolgaság valamilyen formájában; kiemeli, hogy az emberi jogokat átfogó és oszthatatlan módon kell kezelni a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális, kulturális és környezeti jogok hangsúlyozásával, erőteljes és feltétlen kötelezettséget vállalva betartásukra, mivel e jogok nélkül nem létezhet fejlesztés; hangsúlyozza, hogy a szegénység kiváltó okait kell kezelni; kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi munkaügyi előírásokat az ILO méltányos munka progra mjának betartásával összhangban, és kéri egy egyetemes szociális védelmi minimum megállapítását; véleménye szerint a szociális kérdéseknek központibb helyet kellene kapniuk az EU külkapcsolataiban; ezzel összefüggésben sajnálatosnak tartja, hogy az EU nem rendelkezik a valamennyi külső kereskedelmi megállapodásba beillesztendő, egységes megfogalmazású „szociális záradékkal”; sürgeti az EU-t, hogy ennek megfelelően minden külső kereskedelmi megállapodásába foglaljon bele egy, a fejlesztésről szóló fejezetet és egy olyan szociális záradékot, amely tükrözi az ILO legfontosabb munkaügyi előírásait;

111.  megállapítja, hogy a világszerte romló biztonsági helyzet és a 2008-as összeomlás óta súlyosbodó pénzügyi válság a világ legszegényebb országaiban a gyermekmunka igénybevételének fokozódásához vezetett, valamint jogi és hírnévvel kapcsolatos következményeket vonhat maga után azon vállalkozások esetében, amelyek a fejlődő világból szereznek be árukat; sürgeti a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t, hogy továbbra is mozdítsák elő a gyermekmunka felszámolására irányuló nemzetközi programot, különösen a fejlődő országokban, ahol a család jövedelmének kiegészítése érdekében sajnálatosan nagy számú gyermeket állítanak munkába;

Az Unió fellépése az online és offline szólásszabadság biztosítása és a megfigyelési technológiák emberi jogo kra gyakorolt hatásának korlátozása érdekében

112.  elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiák gyors fejlődése világszerte átalakította a szólásszabadság gyakorlása és az információkhoz való hozzáférés környezetét, nyilvánvaló előnyöket és komoly aggályokat is felvetve; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy a Tanács 2014 májusában külön iránymutatásokat fogadott el az online és offline szólásszabadságról;

113.  újfent megismétli, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a média szabadsága és függetlensége, valamint a pluralizmus a fenntartható demokrácia lényegi elemei, amelyek maximalizálják a civil társadalom bevonását és lehetővé teszik az állampolgárok számára érdekeik érvényesítését, ennélfogva pedig elengedhetetlenek a közéletben az átláthatóság és elszámoltathatóság biztosításához;

114.  felszólít a fokozott támogatásra a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók és bloggerek védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az információhoz és kommunikációhoz való, korlátlan hozzáférés, valamint az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítése terén;

115.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy kísérjék szorosabban figyelemmel, és egyértelműen és gyorsan ítéljék el a szólásszabadság minden korlátozását, beleértve a rágalmazásra vonatkozó és egyéb korlátozó jellegű büntetőjogi intézkedések agresszív alkalmazását, az újságíróként vagy a médiához kapcsolódó egyéb szakmák gyakorlójaként való regisztráció korlátozó kritériumait vagy nagy terhet jelentő eljárásait, valamint hozzanak létre médiaügynökséget, továbbá tegyenek határozott kezdeményezéseket a közérdekű információkhoz való jobb hozzáférés támogatására;

116.  elítéli a digitális kommunikáció valamennyi korlátozását, beleértve a weboldalak beszüntetését és a személyes fiókok blokkolását is, ha az a civil társadalom, a polgár szabadságjogok aktivistái és a szabad média ellen irányul;

117.  aggodalmának ad hangot a megfigyelési, cenzorálási és szűrési technológiák terjesztése és terjedése miatt, amelyek egyre növekvő fenyegetést jelentenek az emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó aktivisták számára az autokratikus országokban, a demokratikus országokban pedig aggasztó kérdéseket vetnek fel a magánélethez való joggal kapcsolatban, még akkor is, ha legitim célok, például a terrorelhárítás, állambiztonság vagy a bűnüldözés ürügyén használják fel azokat;

118.  elismeri, hogy az emberi jogi jogsértésekre és az európai digitális infrastruktúra elleni támadásra felhasználható adatfeltörési és megfigyelési technológiák fontos gyártói Európában vannak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az európai export-ellenőrzési rendszereket annak megakadályozása érdekében, hogy a veszélyes technológia rossz kezekbe kerüljön;

119.  üdvözli, hogy a Bizottság 2013 júniusában közzétette az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról szóló ikt (információs és kommunikációs technológiák) ágazati útmutatót; továbbra is aggasztja azonban az olyan termékek és szolgáltatások forgalmazása, amelyek célja az internet-hozzáférés megtagadása vagy az internetes adatforgalom és a mobilkommunikáció tömeges megfigyelésének vagy nyomon követésének lehetővé tétele, a keresési eredmények szűrése, illetve a magánbeszélgetésekbe való behatolás; felhívja a figyelmet „Az exportellenőrzési politikák felülvizsgálata: a biztonság és versenyképesség biztosítása változó világunkban” című, 2014. április 24-i bizottsági közleményre (COM(2014)0244), amely többek között elismeri az egyes információs és kommunikációs technológiák (ikt) exportja tekintetében felmerülő emberi jogi problémákat; ezért felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan javítható a helyzet aktualizált export-ellenőrzési iránymutatások esetleges elfogadása érdekében;

120.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a digitális biztonsági technológiák kifejlesztésével és terjesztésével kapcsolatos kezdeményezések támogatását annak érdekében, hogy biztonságos adatgyűjtési, titkosítási és adattárolási mechanizmusokat nyújtson az emberi jogi jogvédők számára, hogy el tudják kerülni az elnyomó kormányok általi megfigyelést;

A civil társadalom és a gyülekezési és egyesülési szabadság számára nyújtott uniós támogatás

121.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ számos országában szűkülnek a törvényes civil társadalmi fellépés keretei; úgy véli, hogy a szabad civil társadalom az emberi jogok és a demokratikus értékek védelmezésének és támogatásának egyik alapköve valamennyi társadalomban; e tekintetben üdvözöl minden olyan uniós programot, amelynek célja a harmadik országbeli fiatal szakemberek képzése és a hallgatói csereprogramok egyszerűsítése a harmadik országok állampolgárai számára, mivel ezek ösztönzik a fiatalok aktív részvételét a demokráciaépítésben, és ténylegesen hozzájárulnak a civil társadalom fejlődéséhez;

122.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy kísérjék szorosabban figyelemmel, és egyértelműen és gyorsan ítéljék el a gyülekezés és egyesülés szabadságának minden korlátozását, beleértve a civil társadalmi szervezetek betiltását, a rágalmazásra vonatkozó és egyéb korlátozó jellegű büntetőjogi intézkedések agresszív alkalmazását, a túlzott regisztrációs és jelentéstételi követelményeket, a külföldi finanszírozást túlzottan korlátozó szabályokat, illetve azt is, hogy megtiltják a nem kormányzati szervezeteknek, hogy politikai tevékenységekben vegyenek részt, illetve kapcsolatot ápoljanak külföldiekkel;

123.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a politikai párbeszéd minden szintjén – a legmagasabb szinten is – vessék fel a gyülekezési és egyesülési jog megsértésének eseteit, amennyiben a párbeszéd más formái, például az emberi jogi párbeszéd nem járt helyi szinten konkrét javulással; sürgeti az EU-t és a tagállamait, hogy használják fel ezeket a párbeszédeket az aggodalomra okot adó egyedi ügyek felvetésére, különös tekintettel mindazon esetekre, melyekben csak a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való joguk gyakorlása miatt börtönöztek be embereket;

124.  szorgalmazza, hogy az uniós küldöttségek és a tagállamok nagykövetségeinek képviselői kövessék nyomon az emberi jogi jogvédők és mindazok bírósági eljárásait, akiket csak azért tartanak fogva, mert gyakorolták a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogukat, és adott esetben nyilvánosan ítéljék el a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését;

125.  felhívja az EU-t, hogy a gyülekezés és egyesülés szabadságának tiszteletben tartását és előmozdítását tegye az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó jövőbeli uniós cselekvési terv fő prioritásává, és e tekintetben határozzon meg konkrét fellépéseket, mivel a gyülekezés és egyesülés szabadsága a demokrácia és a nyitott társadalom alapvető eleme;

126.  megismétli arra vonatkozóan adott jóváhagyását, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze forrásainak többségét fordítsák világszerte az emberi jogi jogvédők és a civil társadalmi fellépések támogatására, és támogatja a jogvédő alapok kialakítását, hogy segítséget nyújtsanak a büntetőeljárás alá vont újságírók és aktivisták számára, hogy jogi képviselethez jussanak, és tisztességes eljárásban részesüljenek;

127.  hangsúlyozza a nemzeti emberi jogi intézmények fontosságát az emberi jogok nyomon követésében és a tudatosításban, valamint a jogsértések áldozatai számára a jogorvoslat biztosításában; felhívja az Uniót, hogy a Párizsi Elvekkel összhangban dolgozzon ki szakpolitikákat a nemzeti emberi jogi intézmények támogatására, és tegye ezt prioritássá a külső segítségnyújtásban, különösen az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz keretében;

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

128.  elítéli a világnézeten, valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszak és megkülönböztetés minden formáját az EUSZ 10. cikkében előírtak szerint; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte folyamatosan érkeznek a hírek a –többek között közel-keleti – vallási kisebbségekkel szembeni erőszakról és megkülönböztetésről; hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága alapvető emberi jog, amely kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint bármely vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásához vagy ki nem fejezéséhez való jogot, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke rögzíti;

129.  felhívja az Európai Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a vallási kisebbségeket tartsák tiszteletben világszerte, különösen a Közel-Keleten, ahol az ISIS és más terrorista csoportok üldözik a keresztényeket, többek között a katolikusokat, az apostoli vallást követő örményeket, a kopt keresztényeket és a jeziditákat, valamint a muszlim kisebbségeket;

130.  határozottan elítéli a keresztények ellen világszerte számos országban elkövetett erőszakot, és szolidaritását fejezi ki az áldozatok családja felé; mély aggodalmának ad hangot a keresztény közösségekkel szembeni elnyomás, megkülönböztetés, intolerancia és erőszakos támadások előfordulása miatt, különösen Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten; felhívja továbbá a kormányokat, hogy az összes felelőst állítsák bíróság elé; mélyen aggasztja a keresztények jelenlegi helyzete Észak-Koreában, Szomáliában, Szíriában, Irakban, Afganisztánban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban, Üzbegisztánban, Jemenben, Nigériában és számos más országban, ahol a keresztények félelemben élnek amiatt, hogy megölik, megkínozzák, megerőszakolják és elrabolják őket, és végig kell nézniük templomaik megrongálását és lerombolását,

131.  mély aggodalmának ad hangot a muzulmán rohingják kisebbségéhez tartozó személyek burmai/mianmari helyzete miatt, akiktől megtagadják a burmai állampolgárságot, és módszeres emberi jogi jogsértésekkel és üldöztetéssel szembesülnek; emlékeztet 2013. június 13-i, a muzulmán rohingják helyzetről szóló állásfoglalására(24);

132.  üdvözli, hogy a 2013-as beszámolási évben elfogadták a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet ezen iránymutatások végrehajtására mind a nemzetközi és regionális fórumokon, mind pedig a harmadik országokhoz fűződő kétoldalú kapcsolatokban, különös figyelmet fordítva az aposztaták kiszolgáltatott helyzetére; üdvözli az EU új főképviselőjének nyilatkozatát, miszerint a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága egyike a három emberi jogi prioritásnak; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy kezdeményezzen állandó párbeszédet a nem kormányzati szervezetekkel, a vallási vagy világnézeti csoportokkal és a vallási vezetőkkel;

133.  üdvözli, hogy az EU a nemzetközi és regionális fórumokon, köztük az ENSZ-ben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ), az Európa Tanácsban és más regionális mechanizmusokban kötelezettséget vállalt a vallásszabadsághoz és a meggyőződés szabadságához való jog előmozdítására; ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is terjessze elő a vallás és meggyőződés szabadságáról szóló éves állásfoglalását az ENSZ Közgyűlésén, és támogassa a lelkiismereti és vallásszabadság ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatását;

A nők és lányok jogai

134.  üdvözli, hogy az EU támogatja a nemi kérdésekben elfogadott ENSZ-határozatokat, nevezetesen a nők és lányok elleni erőszak felszámolásáról szóló határozatot, a nők elleni megkülönböztetésről szóló határozatot, a véleménynyilvánítás szabadsága által a nők társadalmi szerepvállalásának növelésében betöltött szerepről szóló határozatot, valamint az ENSZ korai és kényszerházasságról és a női nemi szervek megcsonkításáról kiadott nyilatkozatait;

135.  felhívja az EU-t, hogy aktívan vegyen részt az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 59. ülésszakán, és folytassa a küzdelmet minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy aláássa az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformját többek között az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés mint alapvető emberi jog, valamint a szexuális és reproduktív jogok tekintetében;

136.  sajnálatosnak tartja, hogy a nők és lányok teste, különösen szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat tekintve a mai napig ideológiai csatározások tárgyát képezik, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy ismerjék el a nők és lányok testi épséghez és önálló döntéshozatalhoz való elidegeníthetetlen jogát többek között az önkéntes családtervezéshez való hozzáférés, a biztonságos és törvényes abortusz joga, továbbá azon jog vonatkozásában, hogy ne váljanak erőszak, köztük a női nemi szervek csonkítása, gyermek-, korai és kényszerházasság, illetve házasságon belüli nemi erőszak áldozataivá;

137.  ismételten elítéli a nők és lányok elleni erőszak és bántalmazás minden formáját, különösen a nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását és a családon belüli erőszakot; ennek megfelelően felhívja az Európa Tanács tagállamait, hogy írják alá és ratifikálják a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményt; felhívja az EU-t, hogy tegyen lépéseket az egyezményhez való csatlakozás érdekében, hogy biztosítsa a koherenciát az EU nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos belső és külső fellépései között;

138.  mélyen aggasztja, hogy a kormányok szemet hunynak a nőkkel szembeni nemi erőszak embertelen esetei felett egy olyan korban, amikor világszinten minden harmadik nő valamikor élete során erőszak áldozatává válik; sürgeti az EKSZ-t, hogy fokozza a nemi erőszakkal és a szexuális erőszakkal szembeni küzdelem bevált gyakorlatainak megosztását a harmadik országokban annak érdekében, hogy ezt a problémát a gyökerénél kezeljék;

139.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatóságok dolgozzanak ki férfiaknak – és különösen a fiatal generációknak – szóló tájékoztató kampányokat a nemi alapú erőszak valamennyi fajtájának megelőzésére és fokozatos felszámolására; kiemeli, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi dolgozók, a rendőrök, az ügyészek és a bírák megfelelő képzést kapjanak az erőszak áldozatainak ellátásához és támogatásához mind az EU-ban, mind harmadik országokban;

140.  hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak – beleértve a szokásjogból vagy hagyományokból fakadó ártó szándékú gyakorlatokat is – az alapvető jogok – különösen az emberi méltósághoz, az élethez és a személyi sérthetetlenséghez való jog – megsértését jelenti;

141.  rámutat arra, hogy a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény fontos és jogilag kötelező nemzetközi eszköz, ezért ha egyre több ország csatlakozik hozzá, jelentősen hozzá fog járulni az áldozatok védelmére és helyzetének megerősítésére, valamint az e területen folytatott nemzetközi együttműködés előmozdítására irányuló integrált politika kialakításához;

142.  felszólítja a Tanácsot, hogy a „nemek szerint szelektált” abortusz kérdését vegye fel a nők és lányok elleni erőszakra vonatkozó uniós iránymutatásokba; ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki erre a jelenségre vonatkozó adatgyűjtési módszereket és indikátorokat, és bátorítja az EKSZ-t, hogy ezt a kérdést vegye fel az emberi jogi országstratégiák kidolgozásába és végrehajtásába;

143.  hangsúlyozza a tájékoztató és a figyelemfelkeltő kampányok lebonyolításának jelentőségét azon közösségekben, ahol általános gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása, a fiatal lányokkal való szexuális visszaélés, a korai és a kényszerházasságok, a nők ellen elkövetett gyilkosságok és az emberi jogok más nemi alapú megsértése, továbbá hangsúlyozza azon emberi jogi jogvédők ilyen kampányok előkészítésébe és végrehajtásába való bevonásának fontosságát, akik már küzdenek e gyakorlatok felszámolásáért; emlékeztet arra, hogy a gyermekházasságok, a korai és kényszerházasságok és a törvényes minimális házasságkötési korhatár alkalmazásának mellőzése, amellett, hogy a gyermekek jogainak megsértését képezik, ténylegesen gátolják a nők önrendelkezésének kialakulását;

144.  határozottan elítéli a nőkkel és lányokkal szembeni nemi erőszak mint háborús taktika alkalmazását, többek között a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót, a nemi alapú üldöztetést (ideértve a női nemi szervek megcsonkítását), az emberkereskedelmet, a szexturizmust, a korai és a kényszerházasságot, a becsületbeli alapon elkövetett gyilkosságokat és a szexuális erőszak minden más, hasonlóan súlyos formáját; ezzel összefüggésben továbbra is súlyosan aggasztja a például az afrikai Nagy-tavak térségben és Szíriában kialakult helyzet; támogatja a UN Women, az ENSZ-nek a nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadója, valamint az ENSZ-nek a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselője munkáját; üdvözli, hogy 2014-ben a Szaharov-díjat Dr. Denis Mukwege számára ítélték oda az olyan lányok és nők védelmében végzett egyedülálló küzdelméért, akik fegyveres konfliktusokban szexuális erőszak áldozatává váltak;

145.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban háborús bűncselekménynek, az emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekményeknek minősülnek; üdvözli ezzel összefüggésben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2106. számú, a konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló, 2013. június 24-én elfogadott határozatát, amely leszögezi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszik a nemi erőszak és más, szexuális jellegű bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége ellen vívott küzdelemben; felhívja az EU-t, hogy maradéktalanul támogassa ezen elvek érvényesítését;

146.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mérföldkőnek számító, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozatával összhangban átvilágítja a a közös biztonság- és védelempolitikai missziók emberi jogi és a nemi szempontú vonatkozásait; e tekintetben megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett felhívását, hogy a fenntartható megbékélés kialakításának folyamata során támogassa a nők békefolyamatban való rendszerszintű részvételét mint alapvető elemet, és ismerje el, hogy a kofliktusmegelőzésben, a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktus utáni újjáépítésben, valamint a demokratikus átalakulás folyamatában általánosan érvényesíteni kell a nemi szempontokat;

147.  úgy véli, hogy a nők politikai döntéshozatalban való alulreprezentáltsága az alapvető jogok és a demokrácia kérdése, olyan értékeké, amelyek megmutatják, képesek-e a kormányok teljesen elkötelezni magukat a demokráciaépítés és annak fenntartásának folyamata mellett; üdvözli a jogszabály által előírt egyenlőségi rendszereket és nemi kvótákat, és felszólít az ehhez szükséges jogalkotási folyamat mielőbbi kidolgozására;

148.  arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a nők átfogó részvételét a politikai és gazdasági döntéshozatalban, különösen a békeépítés, a demokratikus átmenet és a konfliktusrendezés folyamataiban; ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlődő országokban kiemelten kezeljék a nők gazdasági és politikai emancipációját, segítve a vállalkozásokban, valamint a regionális projektekben és helyi fejlesztési projektek végrehajtásában való részvételüket;

149.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nők számára Európában és a világ többi részén, hogy a férfiakhoz hasonlóan minden ideológiai, politikai és vallási kötöttségtől mentesen gyakorolhassák az egyéni szabad választáshoz fűződő jogot;

Az emberi jogok és a korrupció

150.  emlékeztet arra, hogy a korrupció az emberi jogok megsértésének egy formája, és hogy az Európai Unió kizárólagos hatáskört kért az ENSZ Korrupció elleni Egyezményének (UNCAC) aláírása tekintetében;

151.  sajnálatosnak tartja, hogy eddig nem követte cselekvés a Parlament alelnökhöz/főképviselőhöz intézett felkérését, hogy terjessze elő a korrupció elleni uniós cselekvési tervet az UNCAC ajánlásainak hatékony nyomon követése érdekében, beleértve a részes államok azon kötelezettségét is, hogy tegyék közzé és terjesszék a korrupcióval kapcsolatos információkat, alakítsák ki a jogsértések bejelentésének csatornáit, és hozzanak létre megfelelő jogi keretet a tanúk védelme és a civil társadalom e területen folytatott tevékenységei számára;

152.  sürgeti, hogy az Europol alakítson ki harmadik országokkal a korrupció és a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb küzdelem érdekében még több stratégiai és operatív partnerséget;  

153.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki innovatív pénzügyi mechanizmusokat a költségvetési reformok végrehajtásához, és erősítse a korrupció, az illegális pénzmozgások és az adóelkerülés elleni küzdelmet; ebben az összefüggésben arra bátorít, hogy mérlegeljék a köz- és magánszféra közötti partnerségek igénybevételét, a támogatások és kölcsönök vegyítését és a fejlődő országok segítését a hazai erőforrások jobb mobilizálásában;

154.  megállapítja, hogy azokban a harmadik országokban, amelyekben gyenge a kormányzás és amelyekbe nagy mennyiségű segély áramlik be, egyben nagyobb a korrupció aránya is, ami azzal a következménnyel jár, hogy a fejlesztési támogatás szándékolt célja eltérül és gyengül az emberi jogok fejlődése; felhívja az EKSZ-t, hogy annak érdekében, hogy a harmadik országokban előmozdítsa az emberi jogokat, támogasson olyan fejlesztési programokat, amelyeknél a humanitárius segély és az átláthatóság kéz a kézben járnak;

155.  megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett felhívását, hogy támogassák egy különleges ENSZ-előadó kinevezését, aki a pénzügyi bűncselekményekkel, a korrupcióval és az emberi jogokkal foglalkozna;

Emberkereskedelem

156.  elítéli az emberkereskedelem illegális üzleti tevékenységét, a szervek eltávolítása céljából folytatott emberkereskedelmet, valamint minden olyan kizsákmányoló üzleti tevékenységet, amely a testi épséghez való jog megsértésével és erőszak alkalmazásával jár; hangsúlyozza, hogy küzdeni kell az emberkereskedelem ellen, amelynek áldozatai többnyire szexuális célból kizsákmányolt nők;

157.  felhívja az EU-t, hogy mind a belső, mind pedig a külső szakpolitikáiban kezelje prioritásként az emberkereskedelem elleni küzdelmet, külön figyelmet fordítva az áldozatok védelmére; felszólít az uniós erőfeszítések fokozására és rendszeres felülvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy fokozott együttműködésre van szükség a harmadik országokkal a jó gyakorlatok cseréje és a nemzetközi emberkereskedő hálózatok felszámolása érdekében, amely hálózatok az internetet is használják új áldozatok felkutatására; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania a 2011/36/EU irányelvet és az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os uniós stratégiát;

Kasztalapú megkülönböztetés

158.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedőivel szemben elkövetett, folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; felhívja az EU-t, hogy fogadjon el szakpolitikát a kasztalapú megkülönböztetés megszüntetésére irányuló közvetlen fellépésre, és az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervébe vegyen fel a kasztalapú megkülönböztetésre vonatkozó politikai célkitűzéseket;

Az LMBTI-személyek jogai

159.  sajnálatosnak tartja, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből hét országban – Szaúd-Arábiában, Nigériában, Mauritániában, Szudánban, Sierra Leonéban, Jemenben, Afganisztánban, Iránban, a Maldív-szigeteken és Bruneiben – halálbüntetéssel sújtják, valamint 20 országban továbbra is büntetendő a transzneműség; határozottan elítéli, hogy utóbbi időben nő a diszkrimináló törvények száma, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk és nemi identitásuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények nem maradhatnak büntetlenül; ösztönzi a nigériai, ugandai, malawi, indiai és oroszországi helyzet szoros figyelemmel kísérését, mivel ezen országokban az új törvények vagy a legutóbbi jogi fejlemények súlyosan fenyegetik a szexuális kisebbségek szabadságát; ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosának folyamatos munkáját, amelynek célja a hátrány osan megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok elleni küzdelem, valamint támogatja azt a munkát, amelyet az ENSZ általánosabb értelemben e téren végez;

160.  támogatja azt az elképzelést, hogy az EKSZ ezen a területen állítson fel prioritásokat intézkedései között, és helyezzen különös hangsúlyt azokra a helyzetekre, ahol halálbüntetés fenyeget, és/vagy kínzást és megalázó bánásmódot alkalmaznak az LMBTI-személyekkel szemben, a halálbüntetésre vonatkozó uniós iránymutatásokkal és a kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésekről vagy bánásmódokról szóló uniós iránymutatásokkal összhangban elítélve ezeket a gyakorlatokat;

161.  üdvözli, hogy 2013-ban uniós iránymutatásokat fogadtak el a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozóan; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy vessék fel az LMBTI-jogok kérdését a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és a multilaterális fórumokon; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és az EKSZ továbbra is felvesse az LMBTI-jogok kérdését a politikai és emberi jogi párbeszédekben, és a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét felhasználja az LMBTI-jogokat védelmező szervezetek támogatására, eszközt adva számukra a homofób és transzfób törvények és az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés megtámadásához, tudatosítva a nyilvánosság körében az eltérő szexuális irányultságú és nemi identitású személyek által elszenvedett megkülönböztetést és erőszakot, és biztosítva a sürgősségi segítségnyújtást a támogatásra szoruló személyek számára (a pszichoszociális és orvosi segítségtől kezdve a közvetítésig és az újrabeilleszkedési támogatásig);

162.  tudomásul veszi, hogy a világon egyre több országban – jelenleg tizenhét országban – legalizálták az azonos neműek közötti házasságot és polgári élettársi kapcsolatot; bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz;

163.  felhívja az Európai Bizottságot és az Egészségügyi Világszervezetet, hogy a nemi identitással kapcsolatos zavarokat vegye le a mentális és viselkedési rendellenességek listájáról; felhívja a Bizottságot arra irányuló erőfeszítéseinek fokozására, hogy véget vessen a transznemű identitás kórossá minősítésének; arra bátorítja az államokat, hogy biztosítsanak gyors, hozzáférhető és átlátható, az önrendelkezéshez való jogot tiszteletben tartó eljárásokat a nemek elismerésére;

164.  üdvözli, hogy nő azon követelmény törvénytelenné nyilvánításának politikai támogatottsága, amely szerint a nem jogi elismeréséhez sterilizálás szükséges, ahogy azt az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója megfogalmazta, és támogatja azt a nézetet, hogy az ilyen követelményeket a testi épséghez való jog, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok megsértéseként kell kezelni és büntetőeljárás alá vonni;

165.  üdvözli, hogy 2013 októberében megsemmisítették azt a moldovai törvényt, amely megtiltotta a „házasságtól vagy családtól eltérő minden egyéb kapcsolat hirdetését”, és felszólítja Litvániát és Oroszországot is a moldovai példa követésére; sajnálatosnak tartja a 2013. decemberi horvátországi népszavazás kimenetelét, amely megerősítette az azonos neműek közötti házasság alkotmányos tilalmát; rámutat, hogy hasonló népszavazást tartanak 2015 februárjában Szlovákiában; sajnálatosnak tartja, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban a Parlament jelenleg mérlegeli az azonos neműek közötti házasságot alkotmányosan tiltó törvényjavaslatot; hangsúlyozza, hogy az ilyen fejlemények hozzájárulnak a homofóbia és a megkülönböztetés légkörének kialakulásához; hangsúlyozza, hogy nagy szükség van az LMBTI-személyek alapvető jogainak és szabadságainak jobb védelmére, beleértve az előítéletből elkövetett bűncselekményekre vonatkozó jogszabályok elfogadását és a megkülönböztetés elleni jogszabályokat is; kéri a nemzeti hatóságokat, hogy ítéljék el a szexuális irányultságon, nemi identitáson és nemi önkifejezésen alapuló gyűlöletkeltést és erőszakot; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek az olyan jogintézményekhez, mint az együttélés, a bejelentett élettársi viszony vagy a házasság;

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai

166.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek sajátos szükségletekkel rendelkeznek, és hogy elő kell mozdítani a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és tényleges egyenlőséget a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén;

A fogyatékossággal élő személyek jogai

167.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) ratifikálását; megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények hatékonyan végrehajtsák az egyezményt, és különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek összes jogát az EU valamennyi szakpolitikai eszközébe, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU az illetékes nemzetközi és regionális szervezetekkel és a civil társadalommal, különösen pedig a fogyatékossággal élő személyeket tömörítő szervezetekkel együttműködve lépjen fel annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi fejlesztési programok a fogyatékossággal élő személyek hozzáférési igényeit is figyelembe vegyék;

168.  szorgalmazza, hogy az alelnök/főképviselő folytassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) azon országok által ratifikálása és végrehajtása folyamatának támogatását, amelyek azt még nem ratifikálták és nem hajtották végre;

169.  szorgalmazza, hogy az EKSZ részletesen kísérje figyelemmel a fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó bizottság által közzétett országspecifikus megállapításokat és ajánlásokat, és módszeresen vesse fel ezeket az aggályokat az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédekben és a nyilvános nyilatkozatokban; felhívja a Bizottságot, hogy készítse elő és dolgozza ki a fogyatékossággal élő személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós vezérelveket, hogy e tekintetben biztosíton módszeres és koherens szakpolitikát még a harmadik országokkal folytatott párbeszédekben és tárgyalásokban is;

170.  kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy világszerte szorgalmazza az uniós küldöttségek civil társadalommal való kapcsolatfelvételét, hogy előmozdítsák a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak eredményes érvényesítését;

A gyermekek jogai

171.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy ambiciózus és átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre, ahogy azt a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalásában kérte(25);

172.  üdvözli, hogy az EU együttműködik az UNICEF-fel, aminek eredményeként eszközkészletet dolgoztak ki a gyermekek jogainak a fejlesztéspolitikában való általános érvényesítésére, támogatva az alapvető millenniumi fejlesztési célokat és a gyermekvédelmi programokat a gyermekjogok érvényesítése érdekében, különösen kényes helyzetekben; üdvözli különösen a Gyermekjogi Kiáltványt, és az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek többi képviselőjét is arra bátorítja, hogy írják alá a kiáltványt, és váljanak „gyermekjogi élharcossá”; üdvözli, hogy a Nobel-díj keretében az EU-nak odaítélt pénzt a konfliktushelyzetnek kitett gyermekek támogatására használják fel; emlékeztet annak fontosságára, hogy pszichológiai támogatást és segítséget kell nyújtani minden erőszakos eseménynek kitett vagy háborús áldozattá vált gyermeknek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a konfliktusokban érintett gyermekek oktatáshoz való hozzáférését; üdvözli, hogy az EU 2013 októberében Brazíliavárosban részt vett a gyermekmunkáról tartott harmadik globális konferencián, és részt vett a gyermekmunkáról szóló háromoldalú nyilatkozattal kapcsolatos tárgyalásokon;

173.  hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a gyermekkényszermunka és a gyermekek kizsákmányolásának minden formája ellen; felszólít a gyermekek munkaerő-piaci kizsákmányolásával kapcsolatos tudatosságot segítő, hatályos nemzeti és nemzetközi szabályok hatékonyabb végrehajtására;

174.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is lépjen fel a gyermek jogaival kapcsolatban, külön figyelmet fordítva a gyermekek elleni erőszakra, a kínzást is beleértve, mivel az utóbbi időben több ízben gyermekek kínzásáról és fogva tartásáról számoltak be; kéri, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a gyermekkényszermunka, gyermekszegénység és a gyermekek alultpláltságának problémájára, és ezzel összefüggésben az egyetemes alapfokú oktatásra vonatkozó célra, a gyermekhalandóság csökkentésére, valamint a gyermekházasságok és káros gyakorlatok, a gyermekek fegyveres csoportokba való besorolásának és lefegyverzésük, rehabilitációjuk és ezt követő újrabeilleszkedésük kérdésére, illetve hogy a gyermekboszorkányság kérdését tűzzék az érintett országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd napirendjére; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekek jogai elsőbbséget élvezzenek az EU külső politikájában, fejlesztési együttműködésében és humanitárius segítségnyújtásában a megfelelő finanszírozás biztosítása és vészhelyzetekben a gyermekek védelmi szintjének növelése érdekében; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy évente számoljon be a Parlamentnek a gyermekközpontú uniós külső fellépéssel kapcsolatban elért eredményekről; kiemeli, hogy a gyerekek és a serdülőkorúak csak olyan munkában vehetnek részt, amely nem befolyásolja az egészségüket és személyes fejlődésüket, és nem akadályozza őket iskolai kötelezettségeikben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekek jogai elsőbbséget élvezzenek az EU külső politikájában;

175.  megjegyzi, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény jogalkotási, adminisztratív, szociális és oktatási intézkedéseket követel meg a gyermekmunkával kapcsolatban, elismerve, hogy egy több dimenziót felölelő megközelítésre van szükség; kiemeli annak szükséges voltát, hogy az eredményes alkalmazás érdekében a jogszabályokhoz oktatás és szakképzés formájában alternatívát kínáló szakpolitikai beavatkozások, valamint a gyermekeknek és a családoknak ellátást nyújtó szociális védelmi intézkedések társuljanak;

176.  felhívja az EU-t, hogy folytassa a gyermekmunka megakadályozására és megszüntetésére irányuló támogató környezet, a szociális párbeszéd, valamint a köz- és magánszféra gyermekmunka felszámolásával kapcsolatos összehangolt fellépésének előmozdítását; hangsúlyozza, hogy a konfliktus által sújtott és konfliktus utáni országokban támogatást kell nyújtani és kapacitásokat kell kiépíteni a gyermekmunka elleni küzdelem érdekében;

177.  megismétli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokra vonatkozó felülvizsgált végrehajtási stratégia megvalósítása érdekében; ezzel összefüggésben felszólít arra, hogy a Stabilitási Eszköz, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze keretében rendelkezésre álló erőforrásokat eredményesebben használják fel a gyermekkatonaság jelenségének kezelésére; szorgalmazza, hogy az EU még jobban mélyítse el együttműködését az ENSZ gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különmegbízottjával, támogatva a cselekvési terveket, valamint a nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusokat; felhív az ENSZ gyermek jogairól szóló egyezményének egyetemes ratifikálására, különös tekintette annak harmadik fakultatív jegyzőkönyvére, amely lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy panaszt nyújtsanak be az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának; felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak arra, hogy az Unió egyoldalúan csatlakozzon a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez;

178.  rámutat arra, hogy a gyermekek alultápláltsága és hiányos táplálkozása a fejlődő országokban súlyos aggályokat vet fel; üdvözli ezzel összefüggésben a táplálkozásról tartott második nemzetközi konferencián nemrégiben elfogadott cselekvési keretet, amely globális célként tűzi ki világszerte a fejlődésben visszamaradt öt év alatti gyermekek számának 40%-os csökkentését;

179.  megerősíti, hogy az oktatáshoz való hozzáférés a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezmény 28. cikkében meghatározott alapvető jog; hangsúlyozza, hogy az Unió és a tagállamok által végrehajtott összes intézkedés keretében javítani kell a gyermekek minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését;

180.  sajnálja, hogy világszerte még mindig vannak országok, amelyek vonakodnak aláírni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amely részletes iránymutatást ad a fogyatékossággal élő gyermekek védelme érdekében a befogadó társadalmak kialakítására;

181.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelem érdekében hajtsanak végre összehangolt humanitárius segélyezési és a fejlesztési politikákat;

Az őslakos népek jogai

182.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az őslakosok különösen ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy a legtöbbjük a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, nem fér hozzá a politikai döntéshozatali vagy igazságszolgáltatási rendszerhez; különösen aggasztják a beszámolók szerinti jelentős földfelvásárlások, a lakóhely elhagyására kényszerítés és a fegyveres konfliktusból fakadó emberi jogi visszaélések;

A migrációval és menekültekkel kapcsolatos uniós fellépés

183.  elítéli a Földközi-tengeren bekövetkezett halálesetek drámai mennyiségét, amelyet a Nemzetközi Migrációs Szervezet a „halálos utazásokról” készített jelentésében 2013-ban 3000-re becsült, amivel ez a tenger a világ leghalálosabb térsége az illegális migráció számára; rendkívül aggasztják azok a beszámolók, amelyek szerint a migránsok és menedékkérők az EU-ba tartó útjuk során emberi jogi visszaélések áldozatává válnak; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy e problémák elleni küzdelem érdekében működjenek együtt az ENSZ-szel, a regionális mechanizmusokkal, a kormányokkal és a nem kormányzati szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy sürgősen határozottabb, a szolidaritás elvében még mélyebben gyökerező, integráltabb politikákat kell kidolgozni uniós szinten a migránsokkal, menekültekkel és menedékkérőkkel kapcsolatos sürgető kérdések olyan módon történő kezelése érdekében, amely összhangban van a nemzetközi emberi jogi normákkal és az alapvető emberi méltósággal, és felhívja az EU-t, hogy a kísérő nélküli kiskorúak és a leginkább kiszolgáltatottak védelme érdekében hozzon létre egy közös európai menekültügyi rendszert, és Unió-szerte garantálja a befogadási eljárásokra vonatkozó hatékony közös normákat; felkéri az alelnököt/főképviselőt, a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztost és az EKSZ-t, hogy fokozza a tagállamok körében az együttműködést és a terhek igazságos elosztását, beleértve a menekültek befogadását és áttelepítését, valamint a keresési és mentési szolgálatokban való közreműködést is, hogy segítséget nyújtsanak azoknak a migránsoknak, akik veszélybe kerülnek a tengeren, amikor megpróbálják elérni az uniós partokat; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy az európai és nemzetközi felségvizeken tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága is megerősítette; emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy kialakítja a legális migráció megfelelő csatornáit; felhívja ezért a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a nemrégiben elfogadott uniós menedékjogi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat; felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek részt az áttelepítési programokban, és fokozzák a regionális védelmi programok kidolgozását a leginkább érintett térségekben; hangsúlyozza, hogy az illegális migráció kiváltó okait kell kezelni; szorgalmazza, hogy az EKSZ és a tagállamok részletesen kísérjék figyelemmel az emberkereskedelem vagy -csempészet kiinduló országait, tranzitországait és célországait; felkéri az alelnökök/főképviselőt és a tagállamokat, hogy a származási és tranzitországokkal együttműködve – többek között az Unió partnerországaiban – erősítsék tovább az Unió külső fellépését, módszeresen vessék fel ezeket az aggályokat az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédekben és a nyilvános nyilatkozatokban, a legmagasabb szintű együttműködést szorgalmazva ezekkel az országokkal az emberkereskedelemből hasznot húzó illegális maffiák leküzdése érdekében;

184.  megítélése szerint a migráns gyermekek különösen kiszolgáltatottak, különösen ha kísérő nélkül utaznak; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorúak mindenekelőtt gyermekekként kezelendők, és a velük való foglalkozás során a gyermekvédelemnek, nem pedig a bevándorláspolitikának kell irányadónak lennie, tiszteletben tartva ezzel a gyermek mindenek felett álló érdekére vonatkozó alapelvet;

185.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy folytassa a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény és annak jegyzőkönyvei ratifikációs folyamatának támogatását, különös tekintettel az emberkereskedelemről, és különösen a nők és gyermekek kereskedelméről szóló, a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni küzdelemről szóló, és a lőfegyverek, részeik és alkatrészeik, valamint lőszereik tiltott előállítása és kereskedelme elleni jegyzőkönyveire;

186.  felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás letárgyalása és végrehajtása során tartsák be a nemzetközi emberi jogokat, a menekültekre vonatkozó jogszabályokat és a nemzetközi tengerjogot, és kéri, hogy megkötésük előtt konzultáljanak vele; követeli, hogy nagyobb fokú átláthatóságot biztosítsanak az ilyen megállapodásokról folyó tárgyalások során, és építsenek be nyomon követési mechanizmusokat a nem uniós államokkal folytatott migrációs együttműködés és a határ-ellenőrzési intézkedések emberi jogi hatásairól; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogokat általánosan érvényesíteni kell és nyomon kell követni a Frontex által végzett valamennyi tevékenységben;

187.  felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a migrációs és határellenőrzési programjainak független értékelését az uniós és nem uniós államokban, azzal a céllal, hogy jobb intézkedéseket javasoljon az emberi jogi jogsértések megelőzésére;

188.  szorgalmazza, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal a menedékkérők nemzetközi védelmének megerősítése érdekében alakítson ki partnerségeket harmadik országokkal;

189.  üdvözli, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának kritériumát felvették a vízummentességi megállapodásokról harmadik országokkal folytatott tárgyalások megkezdéséhez figyelembe veendő kulcsfontosságú kritériumok listájára(26); felhívja a Bizottságot, hogy ezt az új kritériumot a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd elmélyítését előmozdító eszközként használja fel abban a stratégiai és gazdasági keretben, amelyet a vízumokról folytatott tárgyalások alkotnak;

190.  elítéli, hogy az EU-ban egyre szélesebb körben büntetendővé teszik az illegális migrációt az érintett személyek emberi jogainak hátrányára; sürgeti, hogy haladéktalanul hozzák létre a szükséges emberi jogi garanciákat, valamint az elszámoltathatósági és a végrehajtási mechanizmusokat;

191.  felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy aktívan vegyenek részt az „éghajlati menekültek” fogalmáról folytatott vitában, beleértve annak lehetséges jogi meghatározását is a nemzetközi jogban vagy bármely, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásban;

192.  elismeri, hogy a hontalanság komoly emberi jogi problémát jelent; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy minden uniós külső fellépés keretében küzdjön a hontalanság ellen, különösen a nemi, vallási vagy kisebbségi helyzeten alapuló állampolgársági törvényekben foglalt megkülönböztetés kezelésével, a gyermekek állampolgársághoz való jogának elősegítésével, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által indított, a hontalanság 2024-ig történő megszüntetésére irányuló kampány támogatásával;

Az emberi jogok és a fejlesztés

193.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása, beleértve a gazdasági, kulturális, szociális és környezeti jogokat, az élelemhez való hozzáférés, a jó kormányzás, a demokratikus értékek, a béke, a biztonság és a tisztességes és hatékony igazságszolgáltatási rendszerhez való hozzáférés a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésének, illetve a millenniumi fejlesztési célok elérésének előfeltétele; úgy véli, hogy az emberi jogoknak átfogó módon jelen kell lenniük a 2015 utáni ütemterv valamennyi célkitűzésében, végcéljában és mutatójában; hangsúlyozza azt is, hogy az ütemterv végrehajtásának szilárd átláthatósági és elszámoltathatósági mechanizmusokon kell alapulnia; megerősíti, hogy a kormányzással és az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak mérhetőeknek és nyomon követhetőeknek kell lenniük;

194.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ elismerte, hogy az emberi jogokon alapuló fejlesztési megközelítés nélkül a fejlesztési célok nem érhetők el teljes mértékben; felhívja az EU-t, hogy maradjon éber annak biztosítása kapcsán, hogy az emberi jogi jogvédők és a civil társadalmi tér kérdéseit kifejezetten beépítsék a millenniumi fejlesztési célok utáni időszakról szóló vitákba;

195.  hangsúlyozza a mélyszegénység és az emberi jogok hiánya közötti kölcsönös összefüggést, és rámutat arra, hogy elvkészletet kell kidolgozni az emberi jogokkal kapcsolatos normák és kritériumok alkalmazására vonatkozóan a mélyszegénységgel szembeni küzdelem terén;

196.  kiemeli a politikák fejlesztési célú koherenciájának fontosságát az emberi jogok betartatása terén; ebből a célból megismétli, hogy ténylegesen iránymutatásokat, hatásvizsgálatokat, nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusokat kell elfogadni a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósítására az uniós és tagállami politikákban, különösen a kereskedelem és a mezőgazdaság terén; az a véleménye, hogy az EU-nak e téren meg kell őriznie politikai vezető szerepét; felhívja ezért az EU-t, hogy a részt vevő partnerországokkal indítson el nemzetközi szinten (az ENSZ, a G20 stb. keretében) kezdeményezéseket a politikák fejlesztési célú koherenciájának egyetemes ütemtervvé való átalakítására;

197.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében jobban hangolják össze fejlesztési menetrendjüket, a fejlesztéspolitikát az Unió külkapcsolatainak előterébe helyezve, hogy a fejlesztésen keresztül jobban összehangolják a nemzeti prioritásokat és az emberi jogok előmozdításának európai menetrendjeit, figyelembe véve az EU fejlesztéspolitikájába beágyazott összetett feltételrendszereket;

198.  felhívja az EKSZ-t, hogy a főképviselőnek/a Bizottság alelnökének koordinálásával jobban kapcsolja össze a kül- és biztonságpolitikát a fejlesztéspolitikával annak érdekében, hogy az uniós fejlesztéspolitikán keresztül szinergiákat építsen ki, és biztosítsa az emberi jogok egyetemes alkalmazására irányuló koherens megközelítést; felhívja továbbá az EU-t, hogy a többoldalú fórumokon jobban hangolja össze külső fellépéseit a felemelkedő gazdaságokkal, például a BRICS-országokkal a globális kormányzási problémák kezelése és a különböző fejlesztési menetrendjeik koordinálásán keresztül az emberi jogok előmozdítása érdekében;

199.  sürgeti az Európai Uniót, hogy hatékonyabban érvényesítse az emberi jogokat és a demokráciát a fejlesztési együttműködés minden területén, és biztosítsa, hogy az EU fejlesztési programjai hozzájárulnak ahhoz, hogy a partnerországok betartsák a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket;

200.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fejlesztési támogatást összekapcsolják a demokratizálódásra irányuló hiteles erőfeszítésekkel;

201.  felhívja a Hatásvizsgálati Testületet, hogy a Bizottság elnökének felügyelete mellett biztosítsa, hogy figyelembe vegyék az emberi jogok helyzetére gyakorolt hatást az EU fejlesztési együttműködési projektekről beszélve és viszont;

202.    felismeri annak fontosságát, hogy a nem kormányzati szervezeteket aktívan be kell vonni az emberi jogi rendelkezések megtervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe, hogy a politika alakítása és az emberi jogi rendelkezések eredményességének biztosítása a lehető legszélesebb körű civil társadalmi részvétellel valósuljon meg;

203.  üdvözli az EU új Segítségnyújtási Önkéntesszolgálatát, amely a 2014–2020 közötti időszakban mintegy 18 000 európai és harmadik országbeli személy számára biztosít lehetőséget arra, hogy világszerte humanitárius műveletekben vegyenek részt ott, ahol a segítségnyújtásra a legégetőbb szükség mutatkozik, és a szolidaritásról tegyenek tanúbizonyságot azáltal, hogy segítséget kínálnak a természeti vagy ember okozta katasztrófák által sújtott közösségek számára;

204.  összevont uniós fellépésre szólít fel a földszerzések problémájának kezelésére a nagyarányú földszerzések megakadályozására irányuló megfelelő intézkedések előmozdításával az érintett országokban és az ezen országokban tevékenykedő uniós és egyéb európai vállalatoknál; megjegyzi, hogy a világon az éhezés és szegénység egyik fő oka az, hogy megtagadják a vidék és a városok szegényeitől a földhöz és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférést, ami hatást fejt ki a helyi közösségekre emberi jogaik, különösen a megfelelő élelemhez való joguk érvényesítése tekintetében; kéri az uniós kereskedelmi politika által a nagyarányú földszerzésekre gyakorolt hatás értékelését; üdvözli az Unió részvételét a nemzeti élelmezésbiztonság keretében a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó globális önkéntes iránymutatások kidolgozásában, amelyeket az ENSZ égisze alatt fogadtak el, és felszólít ezek végrehajtására, valamint kötelező erejű iránymutatások elfogadására a nagyarányú földszerzések megakadályozása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy sürgősen általánosan érvényesíteni kell az emberi jogokat és a szegénységcsökkentési megfontolásokat a nagy földterületek befektetők általi megvásárlására vagy hosszú távú bérletére vonatkozó döntéshozatalban; úgy véli, hogy az EU által erre a kérdésre adott válasz fontos próbája lesz annak, hogy mennyire elkötelezett az iránt, hogy fejlesztési együttműködési politikájában a Lisszaboni Szerződésben előirányzottak szerint egy jogokon alapuló megközelítés felé mozduljon el, amelynek révén az EU fejlesztéspolitikája hozzájárulna a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődéséhez, elsődlegesen a világban fennálló szegénység felszámolása céljából; felszólítja az EU-t, hogy az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival összhangban kötelezze el magát az agroökológia mint az élelemhez való jog biztosításának eszköze irányába történő alapvető elmozdulás mellett;

205.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy az őslakos népeket különösen sújtják az erőforrások kitermelésével összefüggő emberi jogi jogsértések; felhívja az EKSZ-t, hogy támogasson a bányászati és egyéb kitermelő ágazatok átláthatóságát és jó irányítását célzó szigorú jogi kereteket és kezdeményezéseket, amelyek tiszteletben tartják a helyi lakosok szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot;

206.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy a kiszolgáltatott csoportokat különösen érinti az emberi jogok környezetkárosodással összefüggő megsértése, mivel a monokultúrás ültetvények, a fakitermelés, az infrastruktúra bővülése, valamint a gáz- és olajkitermelés, a bioüzemanyagok, a bányászat vagy a nagy vízi erőművek támogatása egyaránt erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz vezet; felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a 7. környezetvédelmi cselekvési programot, és dolgozzon ki átfogó tervet az erdőirtás és az erdőpusztulás, valamint azok környezeti, társadalmi és emberi jogi hatásainak kezelésére;

207.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési, oktatási és egészségügyi programok bevezetése előmozdítja a szegénység elleni küzdelmet, továbbá hozzájárul a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemhez; kéri, hogy az EU – az EKSZ Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos stratégiájának mintájára – világszerte még több stratégiát dolgozzon ki;

208.  hangsúlyozza, hogy az ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés terén már elért előrelépések ellenére mintegy 2,6 milliárd ember még mindig nem rendelkezik megfelelő higiénés körülményekkel, 1,1 milliárd ember pedig semmiféle ivóvízhez nem fér hozzá; véleménye szerint ez nem csak az erőforrások, hanem a politikai akarat hiányának is betudható; felhívja ezért a kormányokat, hogy garantálják az ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférést, különös figyelmet fordítva a nőkre és gyermekekre;

209.  a közegészségre, az innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozására szólít fel, amely többek között új ösztönző rendszereket tár fel a WHO a kutatás-fejlesztés terén a finanszírozás és a koordináció aspektusával foglalkozó konzultatív szakértői munkacsoportjának (CEWG) 2012. évi jelentésében felvázoltakkal összhangban, annak érdekében, hogy védelmezzék minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen – fajon, valláson, politikai meggyőződésen vagy gazdasági és szociális körülmények alapján történő megkülönböztetés nélkül; hangsúlyozza, hogy a HIV-járvány továbbra is sújtja a nőket és a lányokat, és egyben ők azok, akik leginkább részt vesznek közösségeikben a betegek gondozásában;

Nemzetközi kulturális és sportesemények és emberi jogok

210.  kifogásolja azt az egyre terjedő gyakorlatot, hogy a tekintélyelvű államok hatalmas sport- és kulturális eseményeknek adnak otthont nemzetközi legitimitásuk növelése érdekében, miközben belföldön továbbra is visszaszorítják az ellenvéleményeket; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy kezdeményezzen párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól, figyelemmel a Bakuban 2015-ben megrendezendő első európai játékokra és az Oroszországban 2018-ban megrendezendő FIFA labdarúgó-világbajnokságra; kéri egy uniós politikai keret kidolgozását a sporttal és az emberi jogokkal kapcsolatban, és kéri, hogy a megfelelő kötelezettségvállalásokat építsék be az emberi jogokra vonatkozó következő cselekvési tervbe;

Az Európai Parlament emberi jogi tevékenységének fokozása

211.  megismétli elkötelezettségét a Parlament saját eljárásainak, folyamatainak és struktúráinak folyamatos javítása mellett, annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia fellépéseinek és politikáinak középpontjában legyenek; felhívja a figyelmet arra, hogy többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díján keresztül elkötelezetté vált emberi jogok mellett; úgy véli továbbá, hogy az Emberi Jogi Albizottság küldetésének teljesítéséhez, amely az Eljárási Szabályzat szerint „az Unió külső politikái és emberi jogi politikája közötti összhang biztosítása”, az egész Parlamentre kiterjedő hatékony együttműködés és az emberi jogok általános érvényesítése szükséges;

212.  felhív az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására vonatkozóan az Európai Parlament parlamentközi küldöttségeinek készített iránymutatások jobb végrehajtására, és ösztönöz az iránymutatások felülvizsgálatára, melyet az Emberi Jogi Albizottsággal együttműködésben a küldöttségi elnökök értekezletének kell elvégeznie; ajánlja ezzel összefüggésben egy olyan gyakorlat bevezetését, amelynek keretében szisztematikusabban és átláthatóbban vetik fel az emberi jogi kérdéseket a harmadik országokban tett küldöttségi látogatások során, különösen a Parlament állásfoglalásaiban említett egyedi esetekben és a kockázatnak kitett Szaharov-díjasok és Szaharov-díjra jelöltek esetében, és beszámolnak a megtett intézkedésekről az Emberi Jogi Albizottságnak írásban és – ha politikailag indokolt – egyedi eligazító üléseken;

213.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan gondolkodni kell arról, hogy milyen módon lehet legmegfelelőbben maximalizálni az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéséről szóló parlamenti állásfoglalások hitelességét, láthatóságát és hatékonyságát, és hangsúlyozza, hogy megfelelően össze kell hangolni az összes európai intézmény, valamint a Demokráciáért Európai Alapítvány által végzett nyomon követést; hangsúlyozza különösen a sürgős parlamenti állásfoglalásokban felvetett kérdések intézményi nyomon követésének szükségességét;

214.  ösztönzi, hogy az emberi jogok támogatásával és előmozdításával kapcsolatban a Parlament rendelkezésére álló különböző eszközöket egyetlen stratégiai dokumentumban foglalják össze, amelyet a Parlament a plenáris ülésen fogad el; felhív, hogy hozzanak létre egy rendszeresen frissített weboldalt, amely felsorolja az Európai Parlament sürgős állásfoglalásaiban említett emberi jogi jogvédőket, és hozzanak létre egy belső parlamenti munkacsoportot is, amely világszerte nyomon követi e felsorolt emberi jogi jogvédők ügyeit, arra bátorítva a harmadik országokba utazó küldöttségeket, hogy találkozzanak velük;

* * *

215.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 69. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.

(2)

A/RES/55/2.

(3)

A 11855/2012 tanácsi dokumentum.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0575.

(5)

HL C 236. E, 2011.8.12, 69. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252.

(7)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259.

(8)

HL C 59. E, 2012.2.28, 150. o.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0013.

(10)

HL C 33. E, 2013.2.5, 165. o.

(11)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.

(12)

A/RES/67/176.

(13)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0206.

(14)

HL C 236. E, 2011.8.12, 107. o.

(15)

HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.

(16)

HL C 290. E, 2006.11.29, 107. o.

(17)

HL C 99. E, 2012.4.3, 31. o.

(18)

HL C 99. E, 2012.4.3, 94. o.

(19)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059.

(20)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0420.

(21)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394.

(22)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0180.

(23)

A/RES/69/186.

(24)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0286.

(25)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.

(26)

az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 509/2014/EU rendelete a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 149., 2014.5.20., 67. o.);


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (22.1.2015)

a Külügyi Bizottság részére

„Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2014/2216(INI))

A vélemény előadója: Heidi Hautala

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása, beleértve a gazdasági, kulturális, szociális és környezeti jogokat, az élelemhez való hozzáférés, a jó kormányzás, a demokratikus értékek, a béke, a biztonság és a tisztességes és hatékony igazságszolgáltatási rendszerhez való hozzáférés a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésének, illetve a millenniumi fejlesztési célok elérésének előfeltétele; úgy véli, hogy az emberi jogoknak átfogó módon jelen kell lenniük a 2015 utáni ütemterv valamennyi célkitűzésében, végcéljában és mutatójában; hangsúlyozza azt is, hogy az ütemterv végrehajtásának szilárd átláthatósági és elszámoltathatósági mechanizmusokon kell alapulnia; megerősíti, hogy a kormányzással és az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalások mérhetők és nyomon követhetők;

2.  felhívja az EU-t, hogy fokozza a közelgő kormányközi tárgyalásokon annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítés és az egyenlőtlenségek csökkentése a 2015 utáni világszintű fejlesztés alapelvei legyenek, és konkrétan kerüljenek be maguk a célok közé is; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a 2015 utáni ütemterv kiterjedjen többek között a nők jogaira, a gyermekek jogaira, a jó kormányzásra, a demokráciára és a jogállamiságra, az egyesüléshez és a véleménynyilvánításhoz való jogra, az egészségügyi ellátás általános elérhetőségére, valamint a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra, mivel ezek a fejlesztés kulcsfontosságú elemei; hangsúlyozza, hogy a migráció és a fejlődés közötti kapcsolatnak fontos helyet kell elfoglalnia a 2015 utáni ütemtervben;

3.  hangsúlyozza, hogy a globális fejlesztési erőfeszítéseknek – ezen belül az EU erőfeszítéseinek és külső fellépésének – az alapvető emberi jogok és valamennyi ember egyenlő méltósága tiszteletben tartásának biztosítására kell irányulniuk;

4.  nagy aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint világszerte körülbelül 21 millió férfi, nő és gyermek él a rabszolgaság valamilyen formájában; kiemeli, hogy az emberi jogokat átfogó és oszthatatlan módon kell kezelni a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális, kulturális és környezeti jogok hangsúlyozásával, erőteljes és feltétlen kötelezettséget vállalva betartásukra, mivel e jogok nélkül nem létezhet fejlesztés; hangsúlyozza, hogy a szegénység kiváltó okait kell kezelni; kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi munkaügyi előírásokat az ILO méltányos munka programjának betartásával összhangban, és kéri egy egyetemes szociális védelmi minimum kialakítását; véleménye szerint a szociális kérdéseknek központibb helyet kellene kapniuk az EU külkapcsolataiban; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy az EU nem rendelkezik a valamennyi külső kereskedelmi megállapodásba beillesztendő, egységes megfogalmazású „szociális záradékkal”; ennek megfelelően sürgeti az EU-t, hogy valamennyi külső kereskedelmi megállapodásába foglaljon bele egy, a fejlesztésről szóló fejezetet és egy olyan szociális záradékot, amely tükrözi az ILO legfontosabb munkaügyi előírásait;

5.  megállapítja, hogy a világszerte romló biztonsági helyzet és a 2008-as összeomlás óta súlyosbodó pénzügyi válság a világ legszegényebb országaiban a gyermekmunka igénybevételének fokozódásához vezetett, valamint jogi és hírnévvel kapcsolatos következményeket vonhat maga után azon vállalkozások esetében, amelyek a fejlődő világból szereznek be árukat; sürgeti a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t, hogy továbbra is mozdítsák elő a gyermekmunka felszámolására irányuló nemzetközi programot, különösen a fejlődő országokban, ahol a család jövedelmének kiegészítése érdekében sajnálatosan nagy számú gyermeket állítanak munkába;

6.  hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség az emberi jogok és a demokrácia általános érvényesítéséhez a fejlesztési együttműködés egészében; kiemeli, hogy az EU-nak és küldöttségeinek az emberi jogokon alapuló megközelítést kell alkalmazniuk az uniós programokban, politikákban és a fejlesztési segélyezést támogató technikai segítségnyújtásban, különösen az új eszköztárt; ösztönzi a tagállamokat arra is, hogy fogadjanak el emberi jogokon alapuló megközelítést fejlesztési politikáikban és a segélyek terén, például azáltal, hogy hangsúlyozzák az átláthatóság, az emberi jogok, a jó kormányzás, a demokrácia és a politikai részvétel fontosságát a költségvetési és ágazati támogatási párbeszédek során; ugyanakkor felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő és óvja meg a demokratikus felelősségvállalást, a civil társadalom részvételét és a fejlesztési segélyek átláthatóságát (az utóbbit az EU átláthatósági garanciája keretében);

7.  megállapítja, hogy azokban a harmadik országokban, amelyekben gyenge a kormányzás és amelyekbe nagy mennyiségű segély áramlik be, egyben nagyobb a korrupció aránya is, ami azzal a következménnyel jár, hogy a fejlesztési támogatás szándékolt célja eltérül és gyengül az emberi jogok fejlődése; felhívja az EKSZ-t, hogy annak érdekében, hogy a harmadik országokban előmozdítsa az emberi jogokat, támogasson olyan fejlesztési programokat, amelyeknél a humanitárius segély és az átláthatóság kéz a kézben járnak;

8.  kéri az EU-t, hogy segítse elő az elszámoltathatóságot célzó nemzeti, regionális és nemzetközi mechanizmusok, így a Nemzetközi Büntetőbíróság, a nemzeti bíróságok, a parlamentek, a nemzeti emberi jogi intézmények és a civil társadalom külpolitikai fellépéseinek megerősödését;

9.  felismeri annak fontosságát, hogy a nem kormányzati szervezeteket aktívan be kell vonni az emberi jogi rendelkezések megtervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe, hogy a politika alakítása és az emberi jogi rendelkezések eredményességének biztosítása a lehető legszélesebb körű civil társadalmi részvétellel valósuljon meg;

10. kéri az Európai Bizottságot, hogy tanúsítson határozottabb és következetesebb fellépést azon leghátrányosabb helyzetű csoportok megkülönböztetése elleni küzdelemben, amelyek a leggyakrabban szenvednek el megkülönböztetést és kirekesztést faji alapon, fogyatékosságuk, migráns vagy őslakos voltuk, életkoruk, szexuális irányultságuk és nemi identitásuk miatt;

11. sajnálja, hogy még mindig nem létezik átfogó megközelítés annak nyomon követésére, hogy a vállalkozások világszinten hogyan tartják magukat az emberi jogokhoz, és hogy ez lehetővé teszi bizonyos államok és vállalatok számára e szabályok megkerülését; hangsúlyozza ezért, hogy a vállalkozások társadalmi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező szabályokat kell elfogadni; különösen felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson eredményes intézkedéseket, hogy működőképessé váljon a John Ruggie, az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozó különleges képviselője által előterjesztett, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keret; ugyancsak kitart amellett, hogy tényleges jogorvoslatot kell bevezetni az emberi jogok megsértésében bűnös vállalatok szankcionálására, és jogorvoslatot kell biztosítani az ilyen jogsértések áldozatai számára;

12. felhívja a figyelmet a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, 2011–2014 közötti uniós stratégiára, amelyben az EU felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti tervet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtására;

13. megállapítja, hogy a vállalkozásoknak ezt kihívás helyett új üzleti lehetőségek teremtésére kínálkozó alkalomnak kell tekinteniük azokban a régiókban, amelyek a leginkább rászorulnak a fenntartható és felelős beruházásokra, és olyan eszköznek, amely hozzájárul az emberi jogok tiszteletben tartásához a fejlődő országokban;

14. kiemeli a politikák fejlesztési célú koherenciájának fontosságát az emberi jogok betartatása terén; ebből a célból megismétli, hogy ténylegesen iránymutatásokat, hatásvizsgálatokat, nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusokat kell elfogadni a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósítására az uniós és tagállami politikákban, különösen a kereskedelem és a mezőgazdaság terén; az a véleménye, hogy az EU-nak e téren meg kell őriznie politikai vezető szerepét; felhívja ezért az EU-t, hogy a részt vevő partnerországokkal együtt indítson el nemzetközi szinten (az ENSZ, a G20 stb. keretében) kezdeményezéseket a politikák fejlesztési célú koherenciájának egyetemes ütemtervvé való átalakítására;

15. hangsúlyozza, hogy több GSP+ státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését, de ez nem vezetett a preferenciák felfüggesztéséhez, ami ellentmond a politikák fejlesztési célú koherenciája elvének; ezért sürgeti a GSP+ tényleges végrehajtását a megfelelő átlátható jelentéstételi mechanizmussal és a civil társadalom által végzett nyomon követéshez biztosított támogatással együtt; azt is sajnálatosnak tartja, hogy az uniós preferenciális kereskedelmi megállapodások nem határoznak meg tényleges végrehajtási mechanizmusokat; ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodásokba következetesen emberi jogi záradékokat kell foglalni, és e záradékoknak panasztételi mechanizmust kell tartalmazniuk;

16. kéri, hogy a nagyarányú földszerzések megakadályozására irányuló megfelelő intézkedések előmozdításával az EU tegyen összevont erőfeszítéseket a földszerzésekkel szemben az érintett országokban és az ezen országokban tevékenykedő uniós és egyéb európai vállalatoknál; kéri az uniós kereskedelmi politika által a nagyarányú földszerzésekre gyakorolt hatás értékelését, a nemzeti élelmezésbiztonság keretében a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó globális önkéntes iránymutatások végrehajtását és kötelező erejű iránymutatások elfogadását a nagyarányú földszerzések megakadályozására; felszólítja az EU-t, hogy az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival összhangban kötelezze el magát az agroökológia mint az élelemhez való jog biztosításának eszköze irányába történő alapvető elmozdulás mellett;

17. mély aggodalommal állapítja meg, hogy az őslakos népeket különösen sújtják az erőforrások kitermelésével összefüggő emberi jogi jogsértések; felhívja az EKSZ-t, hogy támogasson a bányászati és egyéb kitermelő ágazatok átláthatóságát és jó irányítását célzó szigorú jogi kereteket és kezdeményezéseket, amelyek tiszteletben tartják a helyi lakosok szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot;

18. mély aggodalommal állapítja meg, hogy a kiszolgáltatott csoportokat különösen érinti az emberi jogok környezetkárosodással összefüggő megsértése, mivel a monokultúrás ültetvények, a fakitermelés, az infrastruktúra bővülése, valamint a gáz- és olajkitermelés, a bioüzemanyagok, a bányászat vagy a nagy vízi erőművek támogatása egyaránt erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz vezet; felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a 7. környezetvédelmi cselekvési programot, és dolgozzon ki átfogó tervet az erdőirtás és az erdőpusztulás, valamint azok környezeti, társadalmi és emberi jogi hatásainak kezelésére;

19. véleménye szerint az EU-nak, beleértve küldöttségeit is, fel kellene ismernie azokat a korai jeleket, mint például a kisebbségek elnyomását és az emberi jogok megsértését, amelyek esetleges konfliktusokra és humanitárius katasztrófákra utalnak; felhívja az EU-t, hogy alakítson ki bevált gyakorlatokat az emberi jogok előmozdítására és védelmére katasztrófát vagy válságot követően, külön figyelmet fordítva a fogyatékossággal élőkre, a nőkre és gyermekekre és egyéb kiszolgáltatott csoportokra, oly módon, hogy adatokat szolgáltat és megfelelő intézkedéseket tesz a fogyatékossággal élőkre történő konkrét hivatkozásokkal, a fogyatékossággal élőkre is kiterjedő katasztrófakockázat csökkentésére vonatkozó tervek rendelkezésre állásával, az érintett szolgáltató személyzet valamennyi tagjának képzésével, valamint a hozzáférhető vészhelyzeti menedékhelyek és katasztrófavédelmi helyszínek arányával kapcsolatban, a kárenyhítés, helyreállítás és újjáépítés során az emberi jogok általános érvényesítésére összpontosítva, miközben tiszteletben tartja az emberiesség, pártatlanság, semlegesség és függetlenség humanitárius elveit, valamint a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, igényeken alapuló megközelítést;

20. ismételten nyomatékosítja a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erőszak valamennyi formája megszüntetésének fontosságát; sürgeti az EU-t, hogy külső fellépésén belül kiemelt prioritásként határozza meg az erőszak valamennyi formájának, így a családon belüli erőszaknak, az emberkereskedelemnek, a szexuális kizsákmányolásnak és a szexuális zaklatásnak, továbbá valamennyi káros gyakorlatnak – többek között a gyermekházasságnak, a korai házasságnak és a kényszerházasságnak, valamint a női nemi szervek megcsonkításának – megszüntetését;

21. kiemeli a biztonság, a fejlesztés és az emberi jogok összekapcsolásának fontosságát; ebben a tekintetben erőteljesen elítéli a szexuális erőszak alkalmazását a fegyveres konfliktusokban, többnyire a nők és a fiatal gyermekek ellen, ami folyamatosan tapasztalható gyakorlat egyes törékeny fejlődő államokban, például a Kongói Demokratikus Köztársaságban és különösen annak keleti tartományaiban, és amelyet az ENSZ, a helyi hatóságok és a nem kormányzati szervezetek, illetve Dr. Denis Mukwege, a Parlament 2014. évi Szaharov-díjának kitüntetettje már évek óta elítél; felhívja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy menekültügyi, migrációs és határellenőrzési politikáik feleljenek meg a nemzetközi emberi jogi normáknak;

22. sajnálattal veszi tudomásul az uniós éves jelentéssel kapcsolatban, hogy általános részének 153 oldala nem tartalmaz külön fejezetet a fejlesztésről, hanem csak két fél oldalt szentel külön ennek a tárgynak.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

21.1.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Louis Aliot, Beatriz Becerra Basterrechea, Kostas Chrysogonos, Nirj Deva, Doru-Claudian Frunzulică, Nathan Gill, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Linda McAvan, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Seb Dance, Louis-Joseph Manscour

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Rosa D’Amato


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (4.2.2015)

a Külügyi Bizottság részére

„Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2014/2216(INI))

A vélemény előadója: Jana Žitňanská

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a 2010. február 24. és 26. között Genfben megrendezett, halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus zárónyilatkozatára, amely sürgeti a halálbüntetés egyetemes eltörlését,

A. mivel az EU rendelkezik egy, az emberi jogokért felelős különleges képviselővel, és e képviselőnek támogatnia kell az Uniót tevékenységeinek koordinálásában, hogy egyértelműbbé és láthatóbbá tegye az emberi jogok – különösen a nők jogainak – világszerte történő érvényesítésének előmozdítása érdekében végzett munkáját;

B.  mivel a nemi alapú erőszak, különösen a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak a nők testi épséghez való jogának megsértését jelenti, és súlyos és tartós következményekkel járhat az áldozat egészségére nézve;

C. mivel a nemi alapú erőszak következményei hatással vannak az áldozatok jólétére életük minden területén;

D. mivel a demokrácia gyakorlása feltételezi a nők és férfiak jogainak és polgárjogi státuszának egyenlőségét;

E.  mivel fegyveres konfliktusok idején a nők és a gyermekek – többek között a női és gyermekkorú menekültek, menedékkérők és hontalan személyek – alkotják a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjait, és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült serdülő lányok esetében jelentősen fokozódnak a humanitárius válságok során okozott kockázatok;

F.  mivel a nőkkel szembeni erőszak és/vagy megkülönböztetés semmilyen politikai, vallási vagy kulturális alapon nem indokolható;

G. mivel a nők és lányok elleni – és különösen a családon belüli – erőszak az emberi jogok megsértésének legelterjedtebb formája a világon, amely kortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi;

H. mivel a nemi alapú erőszak a meghatározása szerint olyan típusú erőszak, amely nemi hovatartozása, nemi identitása vagy nemiségének kifejeződése alapján irányul az egyén ellen, vagy amely bizonyos nemhez tartozó egyéneket aránytalanul érint;

I.   mivel a fogyatékkal élő nők és lányok esetében nagyobb az erőszak, a bántalmazás és a gondtalan bánásmód kockázata – különösen intézményesített keretek között –, ami gyakran a kérdés figyelmen kívül hagyásához vezet;

J.   mivel a nők jogai és a nemek közti egyenlőség előmozdításának, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemnek az EU és a harmadik országok közötti emberi jogi párbeszéd alapvető és döntő fontosságú részét kell képeznie; mivel a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) pozitív szerepet tölt be; mivel azokban a helyzetekben, amikor az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Bizottság együttműködést kezd valamely országgal, időben azonosítaniuk kell a megoldásra váró elsődleges problémákat, hogy a finanszírozást és a forrásokat jobban hozzáigazíthassák a célkitűzésekhez;

K. mivel az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások a nők és férfiak közötti egyenlőség alapvető tényezői, és mivel ezek még nem mindenhol biztosítottak a világban;

L.  mivel a szexuális és a reproduktív egészség és jogok az alapvető emberi jogokban gyökereznek és az emberi méltóság lényeges elemei(3);

M. mivel a nőkkel szembeni megkülönböztetés és erőszak egyik formája – többek között a szexuális visszaélés, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasságok, az úgynevezett „becsületbeli bűncselekmények”, a nők üzleti célú szexuális kizsákmányolása és a családon belüli erőszak – sem igazolható semmilyen politikai, társadalmi, vallási vagy kulturális, sem a népi vagy törzsi hagyományokra alapozott indokkal;

1.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatóságok dolgozzanak ki férfiaknak – és különösen a fiatal generációknak – szóló tájékoztató kampányokat a nemi alapú erőszak valamennyi fajtájának megelőzésére és fokozatos felszámolására; kiemeli, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi dolgozók, a rendőrök, az ügyészek és a bírák megfelelő képzést kapjanak az erőszak áldozatainak ellátásához és támogatásához mind az EU-ban, mind harmadik országokban;

2.  arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a nők átfogó részvételét a politikai és gazdasági döntéshozatalban, különösen a békeépítés, a demokratikus átmenet és a konfliktusrendezés folyamataiban; ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlődő országokban kiemelten kezeljék a nők gazdasági és politikai emancipációját, segítve a vállalkozásokban, valamint a regionális projektekben és helyi fejlesztési projektek végrehajtásában való részvételüket;

3.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentése, a nemi alapú erőszak elleni küzdelem, valamint az egyenlőség és a nők jogainak előmozdítása különösen fontosak az életképes és demokratikus társadalmak fejlődéséhez;

4.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nők számára Európában és a világ többi részén, hogy a férfiakhoz hasonlóan minden ideológiai, politikai és vallási kötöttségtől mentesen gyakorolhassák az egyéni szabad választáshoz fűződő jogot;

5.  ennek megfelelően felhívja az Európa Tanács tagállamait, hogy írják alá és ratifikálják a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményt; felhívja ezzel kapcsolatban magát az EU-t, hogy tegyen lépéseket az egyezményhez való csatlakozás érdekében, hogy biztosítsa a koherenciát az EU nők elleni erőszakkal kapcsolatos belső és külső fellépései között;

6.  hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak hatékony leküzdése érdekében a nőkkel és a lányokkal kapcsolatos társadalmi hozzáállás megváltoztatására van szükség, tekintve, hogy a nőket túl gyakran alárendelt szerepekben ábrázolják, az ellenük irányuló erőszakot pedig túl gyakran elnézik, vagy lebecsülik annak súlyát; hangsúlyozza, hogy a nemi sztereotípiák a nők jogai megsértésének és a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeknek a legfőbb tényezői között szerepelnek; megjegyzi, hogy különös figyelmet kell fordítani azokra az alkotmányos, jogszabályi és szabályozási rendelkezésekre, amelyek nemük miatt hátrányosan megkülönböztetik a nőket például az igazságszolgáltatáshoz, a tulajdonhoz, a hitelhez, az egészségügyi ellátáshoz vagy akár az oktatáshoz való hozzáférés terén; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy hangsúlyozza a férfiak közreműködésének fontosságát a nők jogairól szóló tájékoztató és tudatosító kampányokban;

7.  mélységes aggodalmának ad hangot a nemi alapú erőszak eseteinek világszintű növekedése miatt, ami az egész világot sújtó válság egyik következménye, és különösen aggódik a nők és a lányok ellen elkövetett gyilkosságok növekvő aránya miatt Mexikóban, valamint Közép- és Dél-Amerika más országaiban, melyek az általánossá váló erőszak és strukturális megkülönböztetés részét képezik; mélységesen elítéli a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, a nők és a lányok ellen elkövetett gyilkosságok formájában megmutatkozó abnormális bűncselekményeket és e bűncselekmények büntetlenül hagyását, ami további ürügyet és ösztönzőt jelent a gyilkosok számára;

8.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az oktatáshoz való jog és hozzáférés terén kifejtett erőfeszítéseket, különösen a lányok tekintetében; üdvözli, hogy a gyermekek jogaiért folytatott küzdelmükért Malála Júszafzai és Kailás Szatjárthi Nobel-békedíjat kaptak; megjegyzi, hogy az oktatáshoz való hozzáférés részben más emberi jogok, így a lelkiismereti és vallásszabadság vagy a politikai életben való részvétel teljes körű gyakorlását is befolyásolja;

9.  felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket a nők helyzetének kezelése, illetve szabadságuk garantálása és legalapvetőbb jogaik tiszteletben tartása érdekében, továbbá fogadjanak el intézkedéseket a nők és gyermekek kizsákmányolásának, valamint a velük szemben elkövetett visszaéléseknek és erőszaknak a megelőzése érdekében;

10. sürgeti az ENSZ-t, különösen a nők elleni erőszak kérdésével megbízott különleges előadóját, Rashida Manjoo-t, hogy a büntetlenség elkerülése és a teljes elszámoltathatóság biztosítása érdekében tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést a nőkkel és lányokkal szemben elkövetett visszaélések és erőszakos cselekmények áldozatainak felkutatására és az ilyen esetekkel kapcsolatos tények és körülmények kivizsgálására és megállapítására; támogatja Zainab Hawa Bangura, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja munkáját;

11. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten foglalkozzanak a nőkkel szembeni erőszaknak, valamint az emberi jogok megsértése nemi dimenziójának kérdésével, különösen a kétoldalú társulási megállapodások, továbbá a hatályos vagy tárgyalás alatt álló nemzetközi kereskedelmi megállapodások összefüggésében;

12. üdvözli a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottság ajánlásait a konfliktusmegelőzésről, illetve a konfliktus- és konfliktus utáni helyzetekről, az ENSZ Biztonsági Tanácsának mérföldkőnek számító, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozatával összhangban; emlékezteti továbbá a nemzetközi közösséget a nők és lányok biztonságáról való gondoskodás szükségességére, különösen a női emberi jogi aktivisták esetében, akik gyakran válnak erőszak célpontjaivá, valamint felszólít az erőszakos közösülés és a kényszerprostitúció elleni védelemre; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak áldozatait segíteni kell a jogi eljárások során, és rámutat arra, hogy e tekintetben a hatósági és nem hatósági szervezetek valódi segítséget nyújthatnak az áldozatoknak;

13. megismétli, hogy a női nemi szervek megcsonkítása az emberi jogok súlyos megsértését képezi, és hogy különös figyelmet kell szentelni e jelenségnek az EU és azon országok közötti párbeszéd során, amelyekben széles körben alkalmazzák ezt a gyakorlatot; kiemeli továbbá, hogy a női nemi szervek megcsonkítása súlyos és tartós következményekkel jár a nők egészségére, következésképpen fejlődési kilátásaikra nézve; bátorítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is foglalkozzanak a női nemi szervek megcsonkításának ügyével az olyan partnerországokkal folytatott politikai és szakpolitikai párbeszéd során, ahol a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát még mindig folytatják;

14. a lehető leghatározottabban elítéli a közelmúltbeli és jelenlegi válságok alatti fegyveres konfliktushelyzetekben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket, és különösen a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, a nemi erőszakot és a szexuális erőszak más formáit, a kínzásokat, illetve az önkényes letartóztatásokat és fogva tartásokat, különösen a leginkább kiszolgáltatott nők és gyermekek helyzetét tekintve; felszólítja az EU-t, hogy folytasson küzdelmet a büntetlenség ellen minden ilyen esetben, és támogassa a nemzeti igazságszolgáltatási szervek és a Nemzetközi Büntetőbíróság arra irányuló fellépését, hogy e cselekmények elkövetői bíróság elé kerüljenek;

15. hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy ne csorbuljanak a Pekingi Cselekvési Platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében; hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartása, illetve a kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférés segíti a terhesgondozást és azt, hogy elkerüljék a nagy kockázatú szüléseket, továbbá csökkentsék a csecsemő- és gyermekhalandóságot; rámutat arra, hogy a családtervezés, az anyák egészsége és a biztonságos abortusszal kapcsolatos szolgáltatások fontos elemei annak, hogy meg lehessen menteni nők életét, és hogy az életmentő abortusz megtagadása az emberi jogok súlyos megsértésének minősül; felszólítja az EU-t, hogy továbbra is védje a szexuális és reproduktív egészséget és az ahhoz kapcsolódó jogokat, és hangsúlyozza, hogy e politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés és különösen „A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (2010–2015)” című jövőbeli cselekvési terv középpontjába kell állítani, többek között a helyi civil társadalmak részvételével zajló politikai párbeszéd és egyedi fellépések révén;

16. hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak – beleértve a szokásjogból és hagyományokból fakadó ártó szándékú gyakorlatokat is – az alapvető jogok – különösen az emberi méltósághoz, az élethez és a személyi sérthetetlenséghez való jog – megsértését jelenti;

17. határozottan elítéli a nők ellen elkövetett szexuális erőszak háborús fegyverként történő folyamatos alkalmazását; hangsúlyozza, hogy van még tennivaló a nemzetközi jog érvényesítése, illetve a konfliktusokban bántalmazást szenvedett nők és lányok pszichológiai támogatáshoz való hozzáférésének biztosítása terén; üdvözli, hogy 2014-ben Dr. Denis Mukwegének ítélték oda a Szaharov-díjat a nőkkel szembeni szexuális erőszak elleni küzdelem terén bizonyított elkötelezettségéért, és felszólítja az EU-t, a tagállamokat, a nemzetközi szervezeteket és a civil társadalmat, hogy fokozzák együttműködésüket a tudatosság növelése és a büntetlenség elleni harc érdekében;

18. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nők szerepét az emberi jogok és a demokratikus átalakulás előmozdításában, a konfliktusmegelőzés támogatásában, valamint a politikai részvétel és képviselet megerősítésében; megjegyzi ezzel kapcsolatban azt is, hogy az uniós választási megfigyelő missziók jelentéseiben megfogalmazott, a nők választási folyamatban való teljes körű és egyenlő részvételére vonatkozó ajánlásokat figyelembe kell venni és nyomon kell követni;

19. felszólít arra, hogy azonnal vessenek véget a demokráciáért és jogaik védelméért – elsősorban az arab tavasz országaiban – tüntető nők elleni és a nők jogait védő aktivisták elleni valamennyi erőszakos cselekménynek, szexuális támadásnak és egyéb formában elkövetett megalázó bánásmódnak; felszólít valamennyi ilyen eset alapos és pártatlan kivizsgálására, valamint a felelősök teljes körű elszámoltatására is;

20. rámutat arra, hogy a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezmény fontos és jogilag kötelező nemzetközi eszköz, ezért ha egyre több ország csatlakozik hozzá, jelentősen hozzá fog járulni az áldozatok védelmére és helyzetének megerősítésére, valamint az e területen folytatott nemzetközi együttműködés előmozdítására irányuló integrált politika kialakításához;

21. hangsúlyozza, hogy küzdeni kell az emberkereskedelem ellen, amelynek áldozatai többnyire szexuális célból kizsákmányolt nők; hangsúlyozza, hogy fokozott együttműködésre van szükség a harmadik országokkal a jó gyakorlatok cseréje és a nemzetközi emberkereskedő hálózatok felszámolása érdekében, amely hálózatok az internetet is használják új áldozatok felkutatására;

22. hangsúlyozza a tájékoztató és a figyelemfelkeltő kampányok lebonyolításának jelentőségét azon közösségekben, ahol általános gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása, a fiatal lányokkal való szexuális visszaélés, a korai és a kényszerházasságok, a nők ellen elkövetett gyilkosságok és az emberi jogok más nemi alapú megsértése, továbbá hangsúlyozza azon emberi jogi jogvédők e kampányok előkészítésébe és végrehajtásába való bevonásának fontosságát, akik már küzdenek e gyakorlatok felszámolásáért; emlékeztet arra, hogy a gyermekházasságok, a korai és kényszerházasságok és a törvényes minimális házasságkötési korhatár alkalmazásának mellőzése, amellett, hogy sértik a gyermekek jogait, ténylegesen gátolják a nők társadalmi szerepvállalását;

23. megismétli, hogy a nemzetközi közösség prioritásként azonosította a fogyatékkal élő nők helyzetét; emlékeztet az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala által közzétett következtetésekre, melyek kimondták, hogy a fogyatékkal élő nők és lányok elleni erőszak kezelését célzó politikákat és programokat a fogyatékkal élőkkel szorosan együttműködve kell kidolgozni, elismerve önállóságukat, valamint a fogyatékossággal foglalkozó szervezetekkel, beleértve a túlélőknek szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket is; hangsúlyozza az intézmények rendszeres felügyeletének és a gondozóknak nyújtott megfelelő képzések fontosságát;

24. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy külpolitikájukban aktívan mozdítsák elő a nemi, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy hitbéli meggyőződésen, fogyatékosságon, koron, illetve szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentességet, többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) révén;

25. felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy határozottan mozdítsák elő és védelmezzék a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogainak maradéktalan érvényesítését;

26. felhívja a Bizottságot, hogy külpolitikájának kidolgozása során, különösen a nemzetközi megállapodások megkötését illetően, tegye általánossá a nemi szempontú hatásvizsgálatok alkalmazását;

27. hangsúlyozza az emberi jogi jogsértések megakadályozásának fontosságát, különösen a roma nők és gyermekek esetében, akik gyakran többszörös megkülönböztetés áldozatai; hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a roma nők helyzetét, és első lépésként megfelelő lakhatási politikát kell kialakítani helyzetük javítása érdekében;

28. üdvözli és támogatja a Pekingi Cselekvési Platform végrehajtásának felgyorsításáról szóló, 2014 novemberében Addisz-Abebában megrendezett kilencedik afrikai nőügyi konferencián elfogadott nyilatkozatot, amelyben a nők reproduktív egészsége és a HIV/AIDS terén felszólítanak a szexuális és reprodukciós egészséghez kapcsolódó jogok megerősítésére, többek között a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó jogszabályok elfogadásával és végrehajtásával, a tizenéveseket és a nőket megszólító figyelemfelhívó és tájékoztató szolgáltatásokkal, egyebek mellett a szexuális egészséggel kapcsolatos átfogó oktatással, tájékoztatással és szolgáltatásokkal; ismételten felszólít a családtervezési szolgáltatások és a fogamzásgátló eszközök bővítésére, valamint a biztonságos és törvényes abortusz lehetőségének – a nemzeti joggal és politikákkal összhangban történő – biztosítására, valamint a nők reproduktív jogának védelmére azáltal, hogy szexuális zaklatás, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén engedélyezik a gyógyszeres terhességmegszakítást, az emberi jogokról és a népek jogairól szóló afrikai charta maputói jegyzőkönyvével összhangban;

29. úgy véli, hogy a nők politikai döntéshozatalban való alulreprezentáltsága az alapvető jogok és a demokrácia kérdése, ami kiemeli, hogy a kormányok képesek-e teljesen elkötelezni magukat a demokráciaépítés és annak fenntartásának folyamata mellett; üdvözli a jogszabály által előírt egyenlőségi rendszereket és nemi kvótákat, és felszólít az ehhez szükséges jogalkotási folyamat mielőbbi kidolgozására;

30. felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák a valamennyi emberi jogot felölelő, jogokon alapuló megközelítést, és hogy a 2015 utáni időszakra szóló fejlesztési politikai menetrendben továbbra is aktívan és önálló célként védelmezzék a nők és a lányok társadalmi szerepvállalását, valamint jogaik előmozdítását, tiszteletben tartását és érvényesítését – ideértve az átfogó szexuális nevelést és a szexuális és reproduktív jogokhoz való hozzáférést, illetve a nemek közötti egyenlőséget is –, amelyek mind előfeltételei a gendercídium leküzdésének;

31 hangsúlyozza a sztereotípiákkal való szembeszállás fontosságát, amely nemcsak pozitív képek réven valósulhat meg, hanem a fogyatékossággal élő nők valós, inspiráló példája réven is, bemutatva, hogy képességeik hogyan kompenzáljak fogyatékosságukat és teszik lehetővé, hogy sikeresek legyenek a szakmai és családi élet terén, valamint elkerülve a negatív sztereotípiák felerősödését a fogyatékkal elő nőkre vonatkozóan használt nyelvezetben, beszédekben és szakpolitikákban; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre proaktív intézkedéseket a fogyatékossággal élő nők munkaerő-piaci bevonása érdekében;

32. ismételten kinyilvánítja régóta képviselt álláspontját, amely szerint minden körülmények között elutasítja a halálbüntetést, és sürgeti a kivégzésekre vonatkozó moratórium azonnali bevezetését azokban az országokban, ahol még alkalmaznak halálbüntetést;

33. sürgeti a tagállamokat, hogy saját nemzeti oktatási rendszerük tiszteletben tartása mellett következetesen alkalmazzák az inkluzív oktatás alapelveit a hátrányos társadalmi helyzetű és a fogyatékkal élő gyermekek oktatása keretében;

34. a közegészségre, az innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozására szólít fel, amely többek között új ösztönző rendszereket tár fel a WHO konzultatív szakértői munkacsoportjának (CEWG) a kutatás-fejlesztés terén a finanszírozás és a koordináció aspektusával foglalkozó 2012. évi jelentésében felvázoltakkal összhangban, annak érdekében, hogy védelmezzék minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen fajon, valláson, politikai meggyőződésen vagy gazdasági és szociális körülmények alapján történő megkülönböztetés nélkül; hangsúlyozza, hogy a nők és a lányok továbbra is központi szerepet kapnak a HIV-járványban, mivel a betegek ápolását végzik saját közösségeikben;

35. sajnálatosnak tartja, hogy a nők és lányok teste, különösen szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat tekintve a mai napig ideológiai csatározások tárgyát képezi, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy ismerjék el a nők és lányok testi épséghez és önálló döntéshozatalhoz való elidegeníthetetlen jogát többek között az önkéntes családtervezéshez való hozzáférés, a biztonságos és törvényes abortusz joga, továbbá azon jog vonatkozásában, hogy ne váljanak erőszak, köztük a női nemi szervek csonkítása, gyermek-, korai és kényszerházasság, illetve házasságon belüli nemi erőszak áldozataivá;

36. sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy részletesen vizsgálják felül a Pekingi Cselekvési Platformot annak 2015-ben esedékes 20. évfordulója alkalmából;

37. sürgeti a Bizottságot, hogy az EU belső és külső politikái közötti összhang biztosítása érdekében a soron következő uniós egészségügyi stratégiájában a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat vegye fel az alapvető emberi jogok közé;

38. ragaszkodik ahhoz, hogy a nemek közötti egyensúly legyen az EKSZ tengerentúli misszióinak szerves része, és hogy mindegyik misszió rendelkezzen a nők és a lányok jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó külön stratégiával, valamint egy, a nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezethez az EKSZ következő emberi jogi cselekvési tervében;

39. hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai által biztosított humanitárius segítségnyújtásra ne vonatkozzanak más támogató partnerek által a szükséges orvosi ellátásra vonatkozóan felállított korlátozások, többek között a fegyveres konfliktusokban nemi erőszak áldozatává vált nők és lányok esetében a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés tekintetében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.1.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

6

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Vicky Maeijer, Angelika Mlinar, Krisztina Morvai, Marijana Petir, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Jordi Sebastià, Michaela Šojdrová, Beatrix von Storch, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Biljana Borzan, Linnéa Engström, Rosa Estaràs Ferragut, Kostadinka Kuneva, Marc Tarabella

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0062.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059.

(3)

Lásd a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programjának 7.2. és 7.3. pontját.


ANNEX I

INDIVIDUAL CASES RAISED BY THE EUROPEAN PARLIAMENT BETWEEN JANUARY AND DECEMBER 2013

COUNTRY

Individual

BACKGROUND

ACTION TAKEN BY PARLIAMENT

AZERBAIJAN

 

Ilgar Mammadov

 

 

Mr Mammadov is a leader of the opposition REAL movement and director of the Council of Europe’s Baku School of Political Studies. Mr Mammadov and Mr Yaqublu were arrested by Azerbaijani authorities on 4 February 2013 and have been unlawfully detained since then. Mr Mammadov is accused of inciting riots in the town of Ismaili after he visited the town. The initial pre-trial detention has been extended twice in an apparent attempt to keep Mr Mammadov behind bars pending the forthcoming elections. According to recent reports Ilgar Mammadov has been placed in a punishment cell, raising concerns that he is being singled out. Before his arrest Mr Mammadov had been confirmed as the REAL opposition party’s candidate for the Azerbaijani presidential elections scheduled for October 2013. The Council of Europe representative in Baku was not admitted to the initial court hearing in February 2013 and, in addition, a group of Council of Europe ambassadors who visited Azerbaijan were not allowed to see Mr Mammadov.

 

 

 

In its resolution adopted on 13 June 2013, the European Parliament:

 

- Strongly condemns the detention of Mr Mammadov, calls for his immediate and unconditional release and an end to his prosecution, and urges the Azerbaijani authorities to investigate the charges against him in a speedy, fair, transparent and independent manner

 

- Expresses serious concern over reports by human rights defenders and domestic and international NGOs about the alleged use of fabricated charges against politicians, activists and journalists

 

- Condemns any intimidation, arrest, detention or prosecution of opposition party leaders or members, activists, journalists or bloggers solely because they have expressed their views and exercised their fundamental rights and freedoms in accordance with international standards

Tofiq Yaqublu

Mr Yaqublu is a deputy chair of the Musavat opposition party. Mr Yaqublu and Mr Mammadov were arrested by Azerbaijani authorities on 4 February 2013 and have been unlawfully detained since then.

BAHRAIN

 

Mohammed al-Maskati

 

 

Mohammed al-Maskati, a president of the Bahrain Youth Society for Human Rights, was arrested on 16 October 2012 on charges of participating in an ‘illegal gathering’ in Manama a week earlier. Mr al-Maskati was released on bail the next day and no court date has been set.

 

 

 

In its resolution adopted on 17 January 2013, the European Parliament:

 

- Condemns the ongoing human rights violations by the Bahraini authorities and security forces, particularly the use of violence, the excessive use of tear gas, the use of birdshot at short range, the ban on all forms of protest and the arrest and detention of peaceful protesters who choose to exercise their rights to freedom of expression and peaceful assembly, despite the very welcome concrete set of recommendations made by the BICI and the stated commitment by the Bahraini authorities to implementing the BICI reforms Reiterates its demand that the Bahraini security forces and authorities stop the use of violence against peaceful protesters and end the on-going repression of political dissent through prosecution, detention and torture; urges the authorities fully to respect fundamental freedoms, particularly the freedoms of assembly and expression, both online and offline, and immediately to end all restrictions on access to information and communication technologies; calls on the Bahraini authorities to implement the necessary democratic reforms and to encourage inclusive and constructive national dialogue, including direct talks between the government and opposition components, which are currently not involved in dialogue, so as to allow reconciliation and restore collective social consensus in the country

 

- Considers strongly regrettable the latest sentences imposed on opposition activists and medical personnel and calls for the immediate and unconditional release of all Bahraini political prisoners, including teachers, doctors and other medical staff, who have been detained and charged with alleged violations related to the rights of expression, peaceful assembly and association, in particular Sayed Yousif al-Muhafadha, Nabeel Rajab and Abdulhadi al-Khawaja

 

- Calls on the Government of Bahrain to take all necessary steps to guarantee the competence, independence and impartiality of the judiciary in Bahrain and to ensure that it acts in full accordance with international human rights standards, and in particular to ensure that the courts cannot be used for political purposes or to sanction the legitimate exercise of universally guaranteed rights and freedoms; calls on the Bahraini Government to strengthen the rights of defendants, inter alia by ensuring that they enjoy fair trial guarantees, allowing them effectively to challenge the evidence against them, providing for independent judicial oversight of the grounds for detention and ensuring that detainees are protected from abusive treatment during criminal investigations

 

Sayed Yousif al-Muhafdha

Sayed Yousif al-Muhafdha, a Vice-President of the Bahraini Centre for Human Rights (BCHR), who has campaigned tirelessly for the release of many activists, in particular Nabeel Rajab, President of the BCHR, and Jalila al-Salman, former Vice-President of the Bahrain Teachers’ Association, was detained and charged on 18 December 2012 with using social media to disseminate false news. His case has been adjourned until 17 January 2013. He has been detained on several occasions by the Bahraini authorities as part of the ongoing systematic targeting, harassment and detention of human rights defenders in Bahrain.

 

Abdulhadi al-Khawaja

and

Ibrahim Sharif

Abdulhadi al-Khawaja and Ibrahim Sharif were among eight of activists, condemned to life imprisonment, after Bahrain’s Court of Cassation upheld prison terms for 13 prominent activists charged with plotting to overthrow the monarchy on 7 January 2013.This verdict is final and the only avenue left for the defendants is a royal pardon.

BANGLADESH

 

Abdul Kalam Azad

 

 

On 21 January 2013 the International Crimes Tribunal (ICT) announced its verdict against Abdul Kalam Azad for crimes against humanity committed during the war of independence in 1971 and sentenced him to death following his trial in absentia.

 

 

In its resolution adopted on 14 March 2013, the European Parliament:

 

- Is deeply concerned about the recent outbreak of violence in Bangladesh following the ICT verdicts and expresses its sorrow at the recent casualties

 

- Expresses its condolences to relatives and acquaintances of those killed and injured as a result of the violence

 

- Acknowledges the need for reconciliation, justice and accountability for the crimes committed during the 1971 war of independence; stresses the important role of the ICT in this matter

 

- Reiterates its strong opposition to use of the death penalty in all cases and under any circumstances

 

- Calls on the Bangladeshi authorities to commute all death sentences, to build on the positive development of there not having been any executions in 2012, and to introduce an official moratorium on executions as a first step towards the abolition of capital punishment

 

- Deplores the reported irregularities in the functioning of the ICT, such as the alleged intimidation, harassment and forced disappearance of witnesses, as well as evidence of illicit cooperation between judges, prosecutors and the government; insists, in particular, that the law enforcement authorities enhance measures to guarantee effective witness protection

 

- Calls on the Bangladeshi Government to ensure that the ICT adheres strictly to national and international judicial standards; stresses, in this connection, the guarantee of a free, fair and transparent trial as well as the right of victims to protection, truth, justice and reparation

 

- Calls on the Bangladeshi Government to redouble its efforts to enforce the rule of law and order; recalls its obligation to honour its international commitments in the field of human rights

 

 

In its resolution adopted on 21 November 2013, the European Parliament:

 

- Urges the Bangladeshi authorities to carry out prompt, independent and transparent investigations into cases involving violations of the rights of human rights defenders, including threats, attacks, killings, torture and ill-treatment, in order to identify all those responsible and bring them to justice; underlines, in particular, the case of labour leader Aminul Islam, as well as those of journalists Sagar Sarowar and Meherun Runi

 

Abdul Qader Mollah

On 5 February 2013 the ICT sentenced Abdul Qader Mollah to life imprisonment, triggering emotionally charged but largely peaceful protests by mostly young people at the Shahbagh intersection in Dhaka. This so-called ‘Shahbagh Movement’ was calling for the application of the death penalty in the verdict as well as for a society and politics free of religious extremism.

Aminul Islam

Aminul Islam was a Bangladeshi trade unionist, a human rights defender and a leader of the Bangladesh Center of Worker Solidarity, which has advocated for improved working conditions and higher wages. He was murdered in 2012. The authorities have failed to launch effective investigations into torture and extrajudicial killing of Aminul Islam.

BURMA

 

Dr Tun Aung

 

 

Dr Tun Aung is a 65-year-old medical doctor and respected community leader from Rakhine state. He was arrested in June 2012 and sentenced to 17 years in prison on what have widely been denounced by human rights groups, including Amnesty International, as politically motivated charges.

 

 

In its resolution adopted on 13 June 2013, the European Parliament:

 

- Condemns the grave violations of human rights and the violence perpetrated against Rohingya Muslims in Burma/Myanmar and calls on all sides to refrain from the use of violence

 

- Welcomes the announcement by President U Thein Sein on 4 June 2013 that all political prisoners in Burma/Myanmar will be released; reiterates its position that the release of all political prisoners, including Dr Tun Aung, should take place without delay or conditions and with the full restoration of their rights and freedoms

 

CHINA

 

Liu Xiaobo

 

 

Liu Xiaobo is a Chinese literary critic, writer, professor, and human rights activist who called for political reforms and the end of communist single-party rule. During his fourth prison term, he was awarded the 2010 Nobel Peace Prize for "his long and non-violent struggle for fundamental human rights in China." He is currently incarcerated as a political prisoner in Jinzhou, Liaoning.

 

 

 

In its resolution adopted on 14 March 2013, the European Parliament:

 

- Admires and supports the courage and activism of those Chinese citizens acting in socially responsible ways to promote and defend universally recognised social and human rights, and to challenge and correct well-known social dangers and/or criminal acts such as corruption, abuses of office, environmental damage, AIDS infection, food poisoning, construction fraud in relation to schools, and illegal land and property expropriation, often committed by local party authorities; denounces all instances of official retaliation against these Chinese citizens; urges the Chinese leadership to encourage civil responsibility in terms of observing social human rights and to rehabilitate officially persecuted and punished defenders of these rights; reminds the Chinese leadership to comply strictly with domestic and international human rights law

 

- Strongly endorses the critical comments of Chinese lawyers and jurists that the humiliating detainment of suspects for more than 15 days conflicts with the International Covenant on Civil and Political Rights (ICCPR), which China signed in October 1998; expresses its concern at the unwillingness of the Chinese Government to ratify the ICCPR, a situation which is still pending; deplores the fact that under the new Criminal Procedures Law of 2013 police and state security authorities can even detain a suspect for more than 14 months without any assistance from a lawyer; fully supports the criticism of Chinese jurists that the police retain the option not only of keeping suspects under house arrest, but also of detaining them under the rules on ‘arrest at a determined place’; backs all initiatives by Chinese jurists with a view to real reform of the PRC’s Criminal Procedures Law

 

Hu Jia

Hu Jia is an activist and dissident in the People's Republic of China. His work has focused on the Chinese democracy movement, Chinese environmentalist movement, and HIV/AIDS in the People's Republic of China; he was the 2008 Sakharov Prize laureate. Hu Jia remains under house arrest and is subject to extensive surveillance and restricted communication.

 

DJIBOUTI

 

Mydaneh Abdallah Okieh

 

 

Mydaneh Abdallah Okieh is a journalist responsible for communication by the opposition coalition USN. He is accused of ‘slandering the police’ for having posted on the social network Facebook pictures of demonstrators who were victims of repression. On 26 June 2013 the Court of Appeal increased his sentence from 45 days to five months. Despite being ill-treated in prison, he was refused access to a doctor several times.

 

 

In its resolution adopted on 4 July 2013, the European Parliament:

 

- Expresses its strong concern about the situation in Djibouti since the parliamentary elections of 22 February 2013 and the tense political climate in the country; is particularly concerned about reports of mass arrests of members of the opposition, suppression of demonstrations held to protest about irregularities in the elections, and assaults on the freedom of the media

 

- Calls on the Djibouti authorities to put an end to repression of political adversaries and to release everybody who is being detained on political grounds

 

- Calls on the Djiboutian authorities to guarantee respect for the human rights recognised in the national and international agreements which Djibouti has signed and to safeguard civil and political rights and freedoms, including the right to demonstrate peacefully and freedom of the press

 

EGYPT

 

Mohamed Morsi

 

 

Mohamed Morsi is a politician who served as the fifth president of Egypt, from 30 June 2012 to 3 July 2013, when he was removed by Field Marshal Abdel Fattah el-Sisi after June 2013 Egyptian protests and 2013 Egyptian coup d'état. Mohamed Morsi has been detained since 3 July 2013 in an unknown place and has been referred for trial by the country’s state prosecutor, together with 14 other persons including leading figures of the Muslim Brotherhood, on charges of incitement to murder and violence; whereas many members of the Muslim Brotherhood have been arrested, including most of its leaders awaiting trial.

 

 

 

In its resolution adopted on 12 September 2013, the European Parliament:

 

- Expresses its concerns at the political developments in Egypt; calls on the Egyptian authorities, in order to create the necessary conditions for an inclusive political process, to end the state of emergency as soon as possible, to release all political prisoners, including the ousted former President Morsi, and to treat detainees with full respect for their international obligations

 

JAPAN

 

Hakamada Iwao

 

 

 

Hakamada Iwao is believed to be the world’s longest serving death row prisoner, being on death row since 1968. He has spent the past 43 years in prison in Japan, under threat of execution. In 1968, Hakamada, a former professional boxer from Shizuoka prefecture, was convicted of the murder of the managing director of the factory where he worked, as well as the man's wife and his two children. He was found guilty at an unfair trial, principally on the basis of a confession he made after 20 days of interrogation by police, and without a lawyer present. Hakamada later withdrew the confession, saying that he had been beaten and threatened.

 

 

 

A letter of concern was sent on 23 July 2013

 

INDIA

 

Mohammad Afzal Guru

 

 

Mohammad Afzal Guru was sentenced to death in 2002 after being convicted of conspiracy in relation to the December 2001 attack on the Parliament of India, and was executed by the Indian authorities on 9 February 2013. Despite a curfew imposed in large parts of Indian-administered Kashmir, Afzal Guru’s death was followed by protests.

 

 

In its resolution adopted on 23 May 2013, the European Parliament:

 

- Reiterates its long-standing opposition to the death penalty under all circumstances, and calls once again for an immediate moratorium on executions in those countries where the death penalty is still applied

 

- Condemns the Government of India’s execution in secret of Afzal Guru at New Delhi’s Tihar Jail on 9 February 2013, in opposition to the worldwide trend towards the abolition of capital punishment, and expresses its regret that Afzal Guru’s wife and other family members were not informed of his imminent execution and burial

 

- Calls on the Government of India to return Afzal Guru’s body to his family

 

- Urges the Indian authorities to maintain adherence to the highest national and international judicial standards in all trials and judicial proceedings, and to provide the necessary legal assistance to all prisoners and persons facing trial; Calls on the Government and Parliament of India to adopt legislation introducing a permanent moratorium on executions, with the objective of abolishing the death penalty in the near future

 

ISRAEL

 

Arafat Jaradat

 

 

Arafat Jaradat was arrested on 18 February 2013 on suspicion of throwing stones at Israeli targets, and he died on 23 February 2013 in Megiddo prison. The cause of his death is disputed; the Israeli authorities maintain that he died of a heart attack; the Palestinian authorities maintain that he died as a result of torture.

 

 

 

In its resolution adopted on 14 March 2013, the European Parliament:

 

- Calls once again for the immediate release of all imprisoned members of the PLC, including Marwan Barghouti

 

- Expresses its deepest concern at the death of Palestinian prisoner Arafat Jaradat on 23 February 2013 while in Israeli custody, and extends its condolences to his family

 

- Is deeply concerned by the renewed tensions in the West Bank following Mr Jaradat’s death in Megiddo prison under disputed circumstances; calls on all parties to exercise maximum restraint and to refrain from provocative actions in order to prevent further violence, and to take positive steps to establish the truth and defuse the current tensions

 

- Calls on the Israeli authorities promptly to open independent, impartial and transparent investigations into the circumstances of Mr Jaradat’s death and into all allegations of torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment of Palestinian prisoners

 

- Reiterates its support for Israel’s legitimate security concerns; believes, however, that the rule of law must be fully respected in the treatment of all prisoners, this being crucial for a democratic country; calls, therefore, on the Israeli Government to respect the rights of Palestinian prisoners and to protect their health and lives.

 

IRAN

 

Saeed Abedini

 

 

Saeed Abedini is an Iranian-American pastor imprisoned in Iran since 26 September 2012. He was sentenced on 27 January 2013 by a revolutionary court in Iran to an eight-year prison term on charges of disturbing national security by creating a network of Christian churches in private homes. It is reported that Saeed Abedini has suffered physical and psychological abuse in prison.

 

 

In its resolution adopted on 10 October 2013, the European Parliament:

 

- Is deeply concerned about the fate of Pastor Saeed Abedini, who has been detained for over a year and was sentenced to eight years of prison in Iran on charges related to his religious beliefs

 

- Calls on the Government of Iran to exonerate and immediately release Saeed Abedini and all other individuals held or charged on account of their religion

 

- Reiterates its call on Iran to take steps to ensure that full respect is shown for the right to freedom of religion or belief, including by ensuring that its legislation and practices fully conform to Article 18 of the ICCPR; points out that this also requires that the right of everyone to change his or her religion, if he or she so chooses, be unconditionally and fully guaranteed

 

KAZAKHSTAN

 

Aliya Turusbekova

 

 

On 21 December 2012, following a lawsuit introduced on 20 November 2012 by Kazakhstan’s Prosecutor-General, the Almaty District Court banned the unregistered opposition party ‘Alga!’ on charges of extremism. The ban makes, Aliya Turusbekova, the wife of Vladimir Kozlov, personally liable.

 

 

In its resolution adopted on 18 April 2013, the European Parliament:

 

- Strongly criticises the court decision to ban opposition parties on charges of extremism, including the unregistered party ‘Alga!’, as well as to ban key independent media actors, given that this violates the principles of freedom of expression and assembly and raises major concerns with regard to future repression of independent media and the opposition

 

- Calls on the authorities to respect the principles and commitments of the OSCE standards on freedom of expression, assembly and association; encourages Kazakhstan to view criticisms not as a threat but as a constructive tool with which to improve policies and inclusiveness

 

- Stresses that Aliya Turusbekova cannot be held responsible for actions of third persons

 

- Calls on the EU and the Member States to seek guarantees that protect journalists, opposition activists and human rights defenders and their families, and in particular those visiting the EU institutions to discuss human rights issues, against any kind of subsequent personal threats, pressures or prosecution;

6. Reiterates its concern over the detentions of opposition leaders, journalists and lawyers on the basis of trials which fall short of international standards, and reaffirms its call for the release of all persons convicted on the basis of vague criminal charges which could be considered to be politically motivated, including among others Vladimir Kozlov, Vadim Kurashim and Roza Tuletaeva; expresses its concern with regard to the fairness of trials, and reiterates its call for the guaranteeing of transparency and international standards in trials, an end to convictions on the basis of the above vague criminal charges, and the upholding of the independence of the judiciary

 

- Calls on the Kazakh authorities to guarantee detention conditions that conform to international standards and to allow adequate medical treatment for all prisoners, including the opposition leader Vladimir Kozlov; calls for the full implementation of improvements included in the recent reform of the prison system and for further improvement to meet international standards

 

- Strongly emphasises that the legitimate fight against terrorism and extremism should not be used as an excuse to ban opposition activity, hinder freedom of expression or hamper the independency of the judiciary

 

- Calls on Kazakhstan to create a climate where opposition activists, journalists and lawyers can freely exercise their activities, including via necessary legal reforms; stresses the EU’s commitment to supporting Kazakhstan in this effort

 

Vladimir Kozlov

Vladimir Kozlov is the leader of the largest opposition party in Kazakhstan; namely 'Alga!' ('Forward!'), who was sentenced to seven and a half years in prison and confiscation of property on charges of ‘inciting social discord’, ‘calling for the forcible overthrow of the constitutional order’ and ‘creating and leading an organised group with the aim of committing crimes’.

Vadim Kuramshin

Vadim Kuramshin is a human rights defender who was sentenced to 12 years in prison for blackmailing the district attorney’s assistant. This sentence was confirmed by the Appeal Court on 14 February 2013. On 7 December 2012 Mr Kurashim’s re-arrest took place on his return from the OSCE conference in September in Warsaw and came after his release following a previous trial in August 2012.

Roza Tuletaeva

On 3 January 2012, Roza Tuletaeva was arrested by members of the Kazakh State Security Committee at her home. In detention she was tortured, and later brought to trial for two separate criminal cases related to her work as a leader of the oil workers’ strike committee at the OzenMunaiGaz oil company.

LAOS

 

Sombath Somphone

 

 

Sombath Somphone is a prominent figure in social development and youth education. He disappeared on 15 December 2012 in the capital of Laos, Vientiane. The CCTV footage obtained by his family shows that Sombath Somphone was last seen with local police at the Thadeau police post around 6 p.m. on the date of his disappearance, and was driven away in a car by men in civilian clothes.

In a statement of 19 December 2012 the Lao Government confirmed the incident as recorded on the security camera. The UN and 65 international human rights organisations have expressed fears that Sombath Somphone may have been subjected to enforced disappearance, possibly related to his work, as well as their grave concern over his safety and the lack of progress and information in the investigations by the Lao authorities into the facts of his disappearance. Sombath Somphone is widely appreciated and well-known for his extensive work in the field of sustainable and fair development, notably through the creation in 1996 of PADETC, the Training Centre for Participative Development. He was awarded the Ramon Magsaysay Award for Community Leadership in 2005. In October 2012 Sombath Somphone, as a member of the Lao National Organising Committee, was one of the organisers of the 9th Asia-Europe People-to-People Forum held in Vientiane ahead of the ASEM 9, and was also one of the keynote speakers.

 

 

In its resolution adopted on 7 February 2013, the European Parliament:

 

- Expresses its deep concern regarding the disappearance, safety and wellbeing of Sombath Somphone

 

- Is concerned at the tardiness and lack of transparency of the investigations into the disappearance of Sombath Somphone; calls on the Lao authorities to undertake prompt, transparent and thorough investigations, in accordance with their obligations under international human rights law, and to ensure the immediate and safe return of Sombath

Somphone to his family

 

- Calls on the VP/HR to closely monitor the Lao Government's investigations into the disappearance of Sombath Somphone

 

- Asks the Lao authorities to reaffirm publicly the legality and legitimacy of the work being done in favour of sustainable development and social justice, in order to counter the intimidation provoked by disappearances such as that of Sombath Somphone

 

- Welcomes the visit of a group of ASEAN parliamentarians to Laos in January 2013 to seek information about Sombath Somphone, and calls on the ASEAN Human Rights

Commission to establish a committee of inquiry to investigate the events surrounding the enforced disappearance of Sombath Somphone

 

A letter of concern was sent on 20 December 2013.

 

RUSSIA

 

Alexei Navalny

 

 

Alexei Navalny is a prominent lawyer, anti-corruption campaigner and social activist. He is on trial in Russia on charges which, he claims, represent a politically motivated attempt to punish him as one of the most prominent opponents of the government. Navalny has consistently exposed massive corruption within the highest levels of the Russian state apparatus.

 

 

In its resolution adopted on 13 June 2013, the European Parliament:

 

- Expresses its serious concerns about the recent repressive laws and their arbitrary enforcement by the Russian authorities, often leading to harassment of NGOs, civil society activists, human rights defenders and minorities

 

- Expresses deep concern at reports of politically motivated trials, unfair procedures and failures to investigate serious crimes such as killings, harassment and other acts of violence, as evidenced in the Magnitsky, Khodorkovsky, Politkovskaya and other cases; urges the Russian judicial and law enforcement authorities to carry out their duties in an effective, impartial and independent manner in order to bring perpetrators to justice

 

- Recalls its recommendation on common visa restrictions for Russian officials involved in the Sergei Magnitsky case and asks the Council and the Commission to implement an EU-wide visa ban and to freeze the financial assets in the EU of all officials involved in the death of Magnitsky, which is being prosecuted posthumously, and of other serious human rights violators in Russia; stresses that those individuals must not benefit from any EU-Russia visa facilitation agreement

 

- Urges the Member States to facilitate and positively assess visa requests from persecuted Russian political activists

 

- Welcomes the recent re-opening of proceedings in the case of the murder of Anna Politkovskaya, more than six years after she was shot, but shares the concern that the question of who ordered the murder is unlikely to emerge from the case

 

- Expresses its deepest concern at the case of Alexei Navalny and deplores the allegedly politically motivated nature of his prosecution; urges the Russian authorities to ensure that he is accorded his full rights and that his trial meets internationally accepted standards of due process; calls, in this connection, on the EU Delegation and Member States’ Missions in Russia to monitor the trials of all human rights defenders, including that of Navalny and others, in particular at regional level.

 

RWANDA

 

Victoire Ingabire

 

 

Victoire Ingabire, who was ultimately barred from standing in the election, was arrested on 14 October 2010. Ms Ingabire’s political activities have focused on, among others issues, the rule of law, freedom of political associations and the empowerment of women in Rwanda. On 30 October 2012 Victoire Ingabire was sentenced to eight years in prison. She was convicted of two updated charges and acquitted of four others, she was found guilty of conspiracy to harm the authorities using terrorism, and of minimising the 1994 genocide, on the basis of her presumed relations with the Democratic Forces for the Liberation of Rwanda (FDLR), a Hutu rebel group. On 25 March 2013 Victoire Ingabire took the stand in her appeal trial and called for a re-examination of the evidence. In April 2013, in the course of her appeal before the Supreme Court, while she was cleared of the six charges lodged by the prosecution, she was sentenced on new charges that were not based on legal documents and that, according to her defence counsel, had not been presented during the trial. The two new charges include negationism/revisionism and high treason.

 

 

 

In its resolution adopted on 23 May 2013, the European Parliament:

 

- Expresses its deep concern at the initial trial of Victoire Ingabire, which did not meet international standards, not least as regards her right to the presumption of innocence, and which was based on fabricated evidence and confessions from co-accused who had been held in military detention at Camp Kami, where torture is alleged to have been used to coerce their confessions

 

- Strongly condemns the politically motivated nature of the trial, the prosecution of political opponents and the prejudging of the trial outcome; calls on the Rwandan judiciary to ensure a prompt and fair appeal for Ms Victoire Ingabire that meets the standards set by Rwandan and international law

 

- Calls for the principle of equality to be upheld through measures to ensure that each party – prosecution and defence – is given the same procedural means of and opportunity for discovery of material evidence available during the trial, and is given equal opportunity to make its case; encourages better testing of evidence, including means to ensure that it was not obtained by torture

 

- Calls on the EU to send observers to monitor the Victoire Ingabire appeal trial

 

- Stresses its respect for the independence of the judicial system of Rwanda, but reminds the Rwandan authorities that the EU, in the context of the official political dialogue with Rwanda under Article 8 of the Cotonou Agreement, has raised its concerns with regard to the respect due to human rights and the right to a fair trial

 

Bernard Ntaganda

Bernard Ntaganda is a founder of the PS-Imberakuri party, who was sentenced to four years in prison on charges of endangering national security, ‘divisionism’ and attempting to organise demonstrations without authorisation.

SPAIN/

KAZAKHSTAN

 

Aleksandr Pavlov

 

 

 

Alexandr Pavlov is a Kazakh dissident who was in detention in Spain, facing potential extradition to Kazakhstan. In Kazakhstan, Aleksandr Pavlov was charged with "expropriation or embezzlement of trusted property" and "plotting a terrorist attack". He and his lawyer claim these accusations are fabricated. Mr Pavlov is the former head of security of Mukhtar Ablyazov, the main Kazakh opposition figure. There are fears for Mr Pavlov’s health and human rights should he be sent back to Kazakhstan, where, as a result of his previous occupation, there are indeed serious concerns that he might face ill-treatment and not be granted a fair trial.

 

 

 

A letter of concern was sent on 4 November 2013.

USA/CUBA

 

Fernando González Gerardo Hernández Ramón Labañino

 

Antonio Guerrero René González

 

 

 

In 1998 five people were imprisoned in the USA since 1998 on charges related to their activities as intelligence agents for the Cuban government. The men, known as the Cuban Five, are Cuban nationals Fernando González (aka Ruben Campa), Gerardo Hernández and Ramón Labañino (aka Luis Medina), and US nationals Antonio Guerrero and René González. All are serving long prison sentences in US federal prisons.

 

 

 

A letter of concern was sent on 13 May 2013.

UZBEKISTAN

 

Sergei Naumov

 

 

Sergei Naumov was detained in his home city of Urgench on 21 September and has since then been held inommunicado. Naumov has reported on environmental issues and human rights abuses, including the use of forced labour in the cotton industry in Khorezm, an otherwise little-reported part of Uzbekistan.

 

 

A letter of concern was sent on 26 September 2013.

VIETNAM

 

Nguyen Van Hai/Dieu Cay

 

Pan Thanh Hai

 

Ta Phong Tan

 

 

Nguyen Van Hai/Dieu Cay, Ta Phong Tan and Pan Thanh Hai are prominent journalists and bloggers in Vietnam. They were sentenced to prison for posting articles on the website of the Vietnamese Club of Free Journalists. On September 24, 2012, the People’s Court of Ho Chi Minh City convicted blogger Nguyen Van Hai (a.k.a Dieu Cay) and sentenced him to 12 years in prison, followed by 5 years’ probation and restricted movement; blogger Ta Phong Tan was sentenced to 10 years in prison, plus 3 years’ probation with restricted movement; and blogger Phan Thanh Hai (a.k.a Anhbasg) was sentenced to 4 years in prison, plus by 3 years’ probation with restricted movement.

 

 

In its resolution adopted on 18 April 2013, the European Parliament:

 

- Expresses its deep concern about the conviction and harsh sentencing of journalists and bloggers in Vietnam; condemns the continuing violations of human rights, including political intimidation, harassment, assaults, arbitrary arrests, heavy prison sentences and unfair trials, in Vietnam perpetrated against political activists, journalists, bloggers, dissidents and human rights defenders, both on- and offline, in clear violation of Vietnam’s international human rights obligations;

 

- Urges the authorities to immediately and unconditionally release all bloggers, online journalists and human rights defenders; calls upon the government to cease all forms of repression against those who exercise their rights to freedom of expression, freedom of belief and freedom of assembly in accordance with international human rights standards

 

- Calls on the Vietnamese government to amend or repeal legislation that restricts the right to freedom of expression and freedom of the press in order to provide a forum for dialogue and democratic debate; calls also on the government to modify the draft ‘Decree on the Management, Provision, Use of Internet Services and Information Content Online’ to ensure that it protects the right to freedom of expression online

 

- Urges the Vietnamese government to cease forced evictions, to secure freedom of expression for those who denounce abuses on land issues, and to guarantee those who have been forcibly evicted access to legal remedies and adequate compensation in conformity with international standards and obligations under international human rights law

 

ZIMBABWE

 

Okay Machisa

 

 

Okay Machisa, National Executive Director of the Zimbabwe Human Rights Association (ZimRights) and Chairperson of the Crisis in Zimbabwe Coalition, was arrested on 14 January 2013. Okay Machisa was charged with ‘publishing falsehoods’, ‘forgery’ and ‘fraud’, thus contravening Sections 31, 136 and 137 of the Criminal Law (Codification and Reform) Act and allegedly attempting to defraud the Registrar General’s Office by forging and manufacturing counterfeit copies of certificates of voter registration. Okay Machisa remained in detention in Harare and Rhodesville police stations; he was granted bail by the High Court subject to excessive conditions

 

 

In its resolution adopted on 7 February 2013, the European Parliament:

 

- Condemns the continuing violation of human rights, including the political intimidation, harassment and arbitrary arrest of human rights activists

 

- Calls upon the authorities of Zimbabwe to release all human rights defenders detained for exercising human rights activities, to end judicial harassment and to fully investigate abuses faced by human rights defenders

 

- Calls upon the authorities of Zimbabwe to release Ms Dorcas Shereni and Mr Leo Chamahwinya immediately and unconditionally

 

- Calls upon the authorities of Zimbabwe to guarantee in all circumstances the physical and psychological integrity of Messrs Okay Machisa and Leo Chamahwinya, Ms Dorcas Shereni and Ms Faith Mamutse

Leo Chamahwinya

 

Dorcas Shereni

Leo Chamahwinya, the Education Programmes Officer of ZimRights, and Dorcas Shereni, the Highfields local chapter Chairperson, a member of ZimRights – are facing arbitrary detention and judicial harassment and are remanded until 4 February 2013 under a decision taken by the Magistrate Court on 21 January 2013. The arrest and detention of Machisa, Chamahwinya and Shereni followed a police raid on the ZimRights offices on 13 December 2012. These arrests occurred just a few weeks after ZimRights denounced the trend of increasing police brutality across Zimbabwe and called for urgent action by the competent authorities to address these human rights violations.


ANNEX II

LIST OF RESOLUTIONS

List of resolutions adopted by the European Parliament during the year 2013, and relating directly or indirectly to human rights violations in the world.

Country

Date of adoption in plenary

Title

Africa

Central African Republic

12.12.2013

Situation in the Central African Republic

Central African Republic

12.09.2013

Situation in the Central African Republic

Central African Republic

17.01.2013

Situation in the Central African Republic

Democratic Republic Of Congo

12.09.2013

Situation in the Democratic Republic of Congo

Djibouti

04.07.2013

Situation in Djibouti

Nigeria

04.07.2013

Situation in Nigeria

Rwanda

23.05.2013

Rwanda: case of Victoire Ingabire

Sudan

10.10.2013

Clashes in Sudan and subsequent media censorship

Zimbabwe

07.02.2013

Detention of human rights activists in Zimbabwe

Americas

Bolivia

21.11.2013

Fair justice in Bolivia, in particular the cases of Előd Tóásó and Mario Tadić

USA

23.05.2013

Guantànamo: hunger strike by prisoners

Asia

Asia

13.06.2013

Asia: Situation of Rohingya Muslims

Azerbaijan

13.06.2013

Azerbaijan: Case of Ilgar Mammadov

Bangladesh

21.11.2013

Bangladesh: human rights and forthcoming elections

Bangladesh

14.03.2013

Situation in Bangladesh

China

12.12.2013

Organ harvesting in China

India

23.05.2013

India: execution of Mohammad Afzal Guru and its implications

India

17.01.2013

Violence against women in India

Kazakhstan

18.04.2013

Human rights situation in Kazakhstan

Laos

07.02.2013

Laos: the case of Sombath Somphone

Pakistan

07.02.2013

Recent attacks on medical aid workers in Pakistan

Sri Lanka

12.12.2013

Situation in Sri Lanka

Vietnam

18.04.2013

Vietnam, in particular freedom of expression

Europe

Russia

13.06.2013

Rule of law in Russia

Middle East

Bahrain

12.09.2013

Human rights situation in Bahrain

Bahrain

17.01.2013

Human rights situation in Bahrain

Iraq

10.10.2013

Recent violence in Iraq

Iraq

14.03.2013

Iraq: plight of minority groups, in particular the Iraqi Turkmen

Palestine

14.03.2013

Case of Arafat Jaradat and situation of Palestine prisoners in Israeli jails

Qatar

21.11.2013

Qatar: situation of migrant workers

Cross-cutting

Christian Communities

10.10.2013

Recent cases of violence and persecution against Christians, notably in Maaloula (Syria) and Peshawar (Pakistan) and the case of Pastor Saeed Abedini (Iran)


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

9.2.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

49

8

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lars Adaktusson, Francisco Assis, Petras Auštrevičius, Amjud Bashir, Goffredo Maria Bettini, Mario Borghezio, Elmar Brok, Klaus Buchner, Fabio Massimo Castaldo, Lorenzo Cesa, Aymeric Chauprade, Javier Couso Permuy, Andi Cristea, Arnaud Danjean, Marcel de Graaff, Georgios Epitideios, Eugen Freund, Richard Howitt, Pablo Iglesias, Sandra Kalniete, Manolis Kefalogiannis, Tunne Kelam, Afzal Khan, Janusz Korwin-Mikke, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Arne Lietz, Barbara Lochbihler, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, David McAllister, Tamás Meszerics, Francisco José Millán Mon, Javier Nart, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Alojz Peterle, Kati Piri, Andrej Plenković, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Jacek Saryusz-Wolski, Alyn Smith, Jaromír Štětina, Charles Tannock, Eleni Theocharous, László Tőkés, Ivo Vajgl, Elena Valenciano, Hilde Vautmans

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Zigmantas Balčytis, Angel Dzhambazki, Marek Jurek, Antonio López-Istúriz White, David Martin, Fernando Maura Barandiarán, Igor Šoltes

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Doru-Claudian Frunzulică, Miroslav Mikolášik, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Beatrix von Storch

Jogi nyilatkozat