JELENTÉS az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról

1.4.2015 - (2014/2223(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó: Elisabeth Köstinger
A vélemény előadója (*):
Francesc Gambús, Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
(*)       Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról

(2014/2223(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2013) 0659),

–       tekintettel a Bizottság szolgálatainak az e közleményhez csatolt (SWD(2013)0342) és (SWD(2013)0343) számú munkadokumentumaira,

–       tekintettel a Mezőgazdaság és Halászati Tanács 2014. május 19-i ülésének az új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló következtetéseire,

–       tekintettel a Régiók Bizottságának „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című 2014. január 30-i véleményére,

–       tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett„Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című bizottsági közleményről szóló 2014. július 10-i véleményére,

–       tekintettel az Európai Unió erdészeti stratégiájának végrehajtásáról szóló, 2006. február 16-i állásfoglalására[1],

–       tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra,

–       tekintettel az Európa 2020 stratégiára, amely az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezést is magában foglalja;

–       tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2013)0216),

–       tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0126/2015),

A.     mivel az Európai Unió nem rendelkezik hatáskörrel a közös erdőgazdálkodási politika kidolgozására, ugyanakkor az Unió egyes politikái hatást gyakorolhatnak a nemzeti erdőgazdálkodási politikákra, miközben a tagállamok hozzák meg az erdőgazdálkodás és az erdők tekintetében a megfelelő politikai megközelítésekre vonatkozó döntéseket;

B.     mivel a tagállamok egyértelmű hatásköre ellenére megvannak a potenciális előnyei annak, ha az erdőalapú ágazatot, e fontos, európai szinten, de különösen a vidéki térségekben munkahelyeket garantáló, továbbá az ökoszisztémákat védő és mindenki számára környezetvédelmi előnyöket nyújtó gazdasági ágazatot jobban és aktívabban összehangolják és pozícionálják a tagállami hatáskör sérelme nélkül;

C.     mivel a fa megújuló erőforrás, amely gyakran kevéssé kiaknázott Európában, és szavatolni kell e nyersanyag intelligens és fenntartható felhasználását, többek között a know-how továbbfejlesztése és cseréje révén is;

D.     mivel az erdők az egyedi növény-, állat- és gombavilág forrását jelentik;

E.     mivel az erdők méretüket és jellegzetességeiket tekintve jelentős eltéréseket mutatnak, és néhány tagállam területének több mint felét erdők borítják; mivel a fenntartható gazdálkodás keretében kezelt erdők rendkívül fontosak a helyi, regionális, európai és nemzetközi értékteremtés, a vidéki térségekben a foglalkoztatás biztosításaés – különösen a strukturálisan hátrányos helyzetű régiókban – az emberi egészség javát szolgáló, biogazdaságon alapuló társadalomhoz való hozzájárulás szempontjából, és egyúttal jelentős mértékben hozzájárulnak a környezet és az éghajlat védelméhez, valamint a biológiai sokféleséghez is;

F.     mivel az erdei biomassza az egyik legfontosabb megújuló energiaforrás; mivel az európai erdők jelenleg az uniós szén-dioxid-kibocsátás mintegy 10%-át kötik meg és tárolják, és ily módon határozottan hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérséklését célzó erőfeszítésekhez;

G.     mivel társadalmunk urbanizálódása következtében az uniós polgároknak kevés a kapcsolata az erdőkkel, és csekély ismeretekkel rendelkeznek az erdőgazdálkodást és annak a jólétre, a munkahelyekre, az éghajlatra, a környezetre, az emberi egészségre és a teljes értékteremtési láncra gyakorolt hatását, valamint a tágabb ökoszisztémával való kapcsolatát illetően;

H.     mivel egyre több uniós szakpolitika támaszt igényeket az erdőkkel szemben; mivel ezeket az igényeket gondosan mérlegelni kell, valamint a fa biogazdaságban való új felhasználási módjai és a bioenergia iránti igényt erőforrás-hatékonyságnak, új technológiák használatának és a fenntartható ellátás korlátainak tiszteletben tartásának kell kísérnie;

I.      mivel az európai erdőgazdálkodás a fenntartható gazdálkodáson és a hosszú távú tervezésen alapul, és a fenntarthatóság elvét minden szinten (a helyi szinttől a globális szintig) még erőteljesebben érvényesíteni kell a munkahelyteremtés, a biológiai sokféleség védelme, az éghajlatváltozás mérséklése és az elsivatagosodás elleni küzdelem érdekében;

J.      mivel ki kell emelni az erdők gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szerepét a kulturális és természeti örökség védelmének és előmozdításának és a fenntartható (öko)turizmus összefüggésében;

K.     mivel a világ népességének növekedése egyre nagyobb energiaigénnyel párosul, ezért az erdőknek fontosabb szerepet kell játszaniuk az Unió jövőbeli energiaszerkezetében;

Általános megjegyzések – Az erdő, az erdőgazdálkodás és az erdőalapú ágazatok szerepe a gazdaságban és a társadalomban

1.      üdvözli a Bizottság új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló közleményét és az azt kísérő munkadokumentumokat, és nyomatékosan rámutat arra, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia súlypontját a fenntartható erdőgazdálkodásra és gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból az erdők többfunkciós szerepére kell helyezni, továbbá biztosítani kell az erdőgazdálkodáshoz közvetlen vagy közvetett módon kapcsolódó közösségi szakpolitikák jobb koordinációját és az azokról szóló jobb tájékoztatást; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az egyre intenzívebb európai szakpolitikai kezdeményezések, így a gazdaság- és foglalkoztatáspolitika, az energiapolitika, a környezet- és éghajlatvédelmi politika az erdőgazdálkodás erőteljesebb hozzájárulását követelik meg;

2.      hangsúlyozza, hogy szisztematikusabban meg kell határozni az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások értékét, és azt figyelembe kell venni az állami és magánszektoron belüli döntéshozatalkor;

3.      rámutat, hogy csak az egészséges és ellenálló hegyvidéki erdők képesek teljes mértékben betölteni azt a szerepüket, hogy védjék az embereket és a természetet, mivel megakadályozzák a lavinák lezúdulását és a kőomlást, valamint az áradásokkal szemben természetes védelmet nyújtanak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen különösen a határokon átnyúló információcsere;

4.      ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a közösségi szintre emelésre irányuló minden kísérletet le kell állítani, és tiszteletben kell tartani az ágazat helyi és regionális jellegét és a tagállamok hatásköri illetékességét, emellett törekedni kell az Európai Unió és a tagállamok egyes hatásköreinek összeegyeztetésére;

5.      hangsúlyozza, hogy az EU erdeit igen nagy változatosság jellemzi, többek között jelentős különbségek vannak az erdők tulajdonviszonyai, mérete, jellege és a felmerülő kihívások tekintetében;

6.      hangsúlyozza, hogy az EU erdészeti stratégiának figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy az erdők az egyes tagállamok területének több mint felét borítják, és hogy a fenntartható módon kezelt erdők tehát rendkívül fontosak, mivel hozzáadott értéket teremtenek helyi és regionális szinten, és munkahelyeket teremtenek a vidéki térségekben, ugyanakkor jelentős mértékben hozzájárulnak a környezetvédelemhez;

7.      hangsúlyozza a táj adottságaihoz igazodó őshonos fafajtákból álló, ellenálló vegyes erdők különösen értékes szerepét, valamint az általuk nyújtott alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokra és a biológiai sokféleséghez való hozzájárulásukat;

8.      felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az erdőtulajdonosok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megőrizzék a helyi viszonyoknak megfelelő, őshonos vegyes erdőket, illetve ilyen erdőket telepítsenek;

9.      csalódottságának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az erdészeti dolgozók munkakörülményeit referenciaként nem emelik be a javasolt stratégiába, és arra kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az intelligens munkaszervezés, a magas szintű technológiai előírások és a minőségi munkahelyek kérdését;

10.    megjegyzi, hogy az erdőgazdálkodási ágazat napjainkban több mint 3 millió európai polgárt foglalkoztat, és hangsúlyozza, hogy az ágazat hosszú távú versenyképessége csak szakképzett munkaerővel érhető el;

11.    úgy véli, hogy az uniós erdészeti stratégiának meg kell határoznia azokat a feltételeket, amely lehetővé teszik, hogy az EU megfelelő képzési létesítményekkel és olyan munkaerővel rendelkezzen, amely maradéktalanul ismeri az erdészeti ágazatot érintő jelenlegi kihívásokat és veszélyeket, és egyben ismeri az erdőgazdálkodásra vonatkozó biztonsági szabályokat is;

12.    hangsúlyozza egy közös, átfogó és holisztikus stratégia szükségességét, és üdvözli az erdők és az erdőalapú ágazat gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi szerepének és előnyeinek elismerését az EU-ban;

13.    úgy véli, hogy ezen elismerés szilárd alapot biztosít az EU erdészeti ágazata számára, többek között az erdőket érintő katasztrófák megelőzése és kezelése során, az energiahatékonyság javítására, a versenyképesség fokozására, a foglalkoztatás növelésére, valamint az erdőalapú iparágak megerősítésére és az ökológiai funkciók megőrzésére;

14.    hangsúlyozza, hogy a biogazdaság jelentős szerepet játszik a növekedéssel, foglalkoztatással és befektetéssel kapcsolatos új bizottsági prioritások elérésében;

15.    tudomásul veszi, hogy az EU-nak támogatnia kell a nemzeti politikákat az aktív, többfunkciós, fenntartható erdőgazdálkodás elérése érdekében, beleértve a különböző erdőtípusokra vonatkozó gazdálkodást, valamint a határokon átnyúló kihívásokkal – mint például az erdőtüzekkel, az éghajlat változásaival, a természeti katasztrófákkal és az idegenhonos özönfajokkal – szembeni együttműködés megerősítését;

16.    úgy véli, hogy a stratégiában mélyrehatóbban kell foglalkozni a fák betegségeinek problémájával, mint például a tölgyek pusztulásával, amely károkat okoz Portugália, Spanyolország és Franciaország paratölgyerdőiben, különleges madárvédelmi területeket és bioszféra-rezervátumokat is érintve;

17.    rámutat, hogy a fa iránti kereslet előrejelzések szerinti növekedése lehetőség, egyszersmind pedig kihívás is az erdők és valamennyi erdőalapú ágazat számára, főként azért, mert az éghajlatváltozás következtében várhatóan az erdőket gyakrabban és súlyosabban sújtják majd aszályok, tűzvészek, viharok és fertőzések; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy óvni kell az erdőket ezektől a fokozódó fenyegetésektől, valamint hogy össze kell egyeztetni termelő- és védőfunkcióikat;

18.    üdvözli az erdőtakaró méretének főként őshonos fafajtákkal történő növelésére irányuló fellépést, különösen az élelmiszer-termelésre nem alkalmas – főként a városi területekhez közel elhelyezkedő – területeken a káros hőhatások mérséklése, a szennyezés csökkentése, valamint az emberek és az erdők közötti kapcsolatok javítása érdekében;

19.    kifejezetten támogatja a Bizottságnak az erdőkkel összefüggő foglalkoztatás és jólétteremtés Európában történő fenntartható előmozdítására irányuló törekvéseit,

20.    hangsúlyozza, hogy a fa és – a parafához, faszármazékokhoz, többek között textilrostokhoz hasonló – más erdőalapú anyagok fenntartható termelése és felhasználása fontos szerepet játszik a fenntartható gazdasági modellek kialakítására és a zöld munkahelyek teremtésére nézve;

21.    felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze az értéklánc végén tapasztalható ellátási nehézségeket, amelyek a harmadik országokban a kereslet, különösen a rönkfa iránti kereslet növekedésével állnak összefüggésben, valamint hogy támogassa az ágazatot;

22.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek ösztönzőket annak érdekében, hogy a női erdőtulajdonosok egyre növekvő csoportja számára külön tanácsadást és támogatást biztosítsanak, hogy erdeikkel aktívan és fenntarthatóan gazdálkodjanak;

23.    kiemeli, hogy az uniós erdők mintegy 60%-a magántulajdonban van, és közel 16 millió magán erdőtulajdonos van, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza a tulajdon és a tulajdonjogok jelentőségét, és támogat minden olyan intézkedést, amely lehetővé teszi az érdekszövetségek számára, hogy részt vegyenek a fenntartható erdőgazdálkodás megerősítéséről és megvalósításáról szóló párbeszédben és javítsák az információcserét;

24.    rámutat arra, hogy az erdőtulajdonosok a vidéki térségek meghatározó szereplői, és ezzel összefüggésben üdvözli az erdőgazdálkodásnak és az agrárerdészetnek a 2014–2020-as időszakra szóló KAP keretében megvalósuló vidékfejlesztési programon belüli elismerését;

25.    úgy véli, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia hatékonyabban végrehajtható, ha azt megfelelően összehangolják a meglévő uniós finanszírozással, többek között az EMVA-val;

26.    hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a régióknak lehetőségük van kihasználni az egyes vidékfejlesztési programok keretében rendelkezésre álló forrásokat, hogy támogassák a fenntartható erdőgazdálkodást és előmozdítsák az agrárerdészetet, és ily módon olyan környezeti közjavakat biztosítsanak, mint például oxigéntermelés, a szén-dioxid elnyelése és a terményeknek az időjárás hatásaival szemben nyújtott védelme, valamint ösztönözzék a helyi gazdaságot, és környezetbarát munkahelyeket teremtsenek;

27.    elismeri, hogy az erdőgazdálkodással és a fakitermeléssel összefüggésben javítani kell a szállítást és a logisztikát; felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki ezért fenntartható, kevesebb kedvezőtlen éghajlati hatással járó logisztikai és fakitermelési rendszereket, amelyeknek részét kell, hogy képezze a fenntartható bioüzemanyaggal hajtott tehergépjárművek és hajók alkalmazása, valamint a vasutak fokozott igénybevétele; szorgalmazza, hogy e célból vegyék igénybe az Unió strukturális alapjait és vidékfejlesztési programjait;

28.    elismeri az erdőknek az emberek fizikai és mentális egészségére gyakorolt pozitív hatását,valamint azt, hogy az erdők által biztosított közjavak a környezetvédelemmel és a szabadidős tevékenységekkel összefüggésben fontos értéket képviselnek, továbbá hozzájárulnak az életminőséghez, különösen az oxigénellátás, a szénmegkötés, a levegő megszűrése, a víz tárolása és megszűrése, az erózió szabályozása és a lavina elleni védelem, valamint a szabadtéri tevékenységekhez biztosított tér tekintetében;

29.    ösztönzi az erdők és a fás területek megközelíthetőségének elősegítése érdekében a városi területek és az erdők közötti tömegközlekedést;

30.    hangsúlyozza az erdőkkel összefüggő egyéb tevékenységek, például a fától eltérő erdészeti termékek (gombák és bogyós gyümölcsök) szedésének, valamint a legeltetés és a méhészkedés fontos szerepét;

31.    felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az olyan gazdasági tevékenységeket, amelyek a gyógyszeripar, a kozmetikai ipar és az élelmiszeripar számára nyersanyagforrásként szolgálhatnak, továbbá alternatív megoldást kínálhatnak a munkanélküliség és a vidéki területekről való elvándorlás kezelése terén, valamint támogassa az e tevékenységekből származó, az emberi egészségre jótékony hatással járó termékeket;

Erőforrás-hatékonyság – A fa mint fenntartható nyersanyag (fenntartható erdőgazdálkodás)

32.    hangsúlyozza, hogy a fa és más fakitermelésből származó termékek mint megújuló és éghajlatbarát nyersanyagok hasznosítása és a fenntartható erdőgazdálkodás fontos szerepet játszik az Európai Unió társadalompolitikai céljai, így az energetikai átállás, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint az Európa 2020 és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából; rámutat arra, hogy az aktív erdőgazdálkodás hiánya e célok ellen hat;

33.    hangsúlyozza, hogy azon erdők CO₂-elnyelő kapacitása, ahol erdőgazdálkodás folyik, nagyobb, mint ott, ahol ilyen gazdálkodásra nem kerül sor, és hangsúlyozza a fenntartható erdőgazdálkodás jelentőségét az uniós erdők szénmegkötési potenciáljának maximalizálásában;

34.    úgy véli, hogy az erdőket nem szabad pusztán szén-dioxid-elnyelőknek tekinteni;

35.    hangsúlyozza, hogy ki kell használni az európai erdei erőforrások és erdészeti anyagok újrahasznosításának és hatékony felhasználásának lehetőségét, mivel ezáltal csökkenthető az Unióban jelentkező kereskedelmimérleg-hiány, javítható az Unió faipari önellátó képessége és az erdészeti ágazat versenyképessége, csökkenthető a nem fenntartható erdőgazdálkodás, megóvható a környezet, valamint csökkenthető a harmadik országokban zajló erdőirtás;

36.    határozottan támogatja a fa mint korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyag erőforrás-hatékony felhasználását, és a fafelhasználás kapcsán a jogilag kötelező prioritási sorrend ellen emel szót, mivel az egyrészt korlátozza az energiapiacot és a biomassza új és innovatív hasznosítási módjainak fejlődését, másrészt pedig egyes távoli és vidéki területeken, már csak infrastrukturális okokból is, megvalósíthatatlan;

37.    támogatja a tengerentúli közlekedés okozta szénlábnyom minimalizálása, valamint a fenntartható helyi termelés ösztönzése érdekében a nyitott, piacorientált megközelítést és az összes piaci szereplő szabadságát, elsőbbséget biztosítva a helyileg előállított faanyagnak;

38.    mivel az Unió néhány legnagyobb biomasszaforrása a leggyérebben lakott és legtávolabbi térségekben található, elengedhetetlennek tartja, hogy a stratégia az ilyen térségek sajátosságait is teljes mértékben figyelembe vegye;

39.    az energiaszegénység elleni küzdelemnek, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret megújuló energiával kapcsolatos céljaihoz való hozzájárulásnak, valamint az új vállalkozási lehetőségek megnyitásának egyik eszközeként elismeri a fa energetikai szempontból meglévő értékét;

40.    úgy véli, hogy az erdei erőforrások jobb hasznosításának biztosítása érdekében az új erdőgazdálkodási stratégiának jobb együttműködést kell lehetővé tennie a faalapú iparágak strukturálásának és a szereplők átcsoportosításának kérdésével kapcsolatban;

41.    úgy véli, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásnak általánosan elismert és elfogadott elveken és eszközökön, például a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó kritériumokon és mutatókon kell alapulnia, amelyeknek a fa végső felhasználásától függetlenül minden esetben ki kell terjedniük az egész ágazatra;

42.    támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együtt a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó ambiciózus, objektív és számon kérhető kritériumokat és mutatókat kíván kidolgozni, hangsúlyozva, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó egységes jelentéstétel páneurópai kiindulópontját és a fenntarthatósági tanúsítás alapját képező kritériumoknak összhangban kell állniuk a Forest Europe (az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia)[2] keretében elfogadott követelményekkel és az Európában található erdőfajták sokféleségének figyelembevételével;

43.    elismeri, hogy az erdészeti termékek iránti növekvő kereslet, amely elsősorban a biomasszából származó megújuló energiák fejlődéséből fakad, olyan új intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek a fenntartható erdőgazdálkodás biztosítása mellett növelik a rendelkezésre álló famennyiséget;

44.    rámutat a Forest Europe keretében az „európai erdőgazdálkodási egyezmény” – azaz a fenntartható erdőgazdálkodásnak és az erdőgazdálkodási politikán belüli érdekek közötti egyensúly javításának kötelező kerete – tekintetében folyó tárgyalásokon[3] elért jelentős előrelépésekre, valamint felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy újrakezdjék a tárgyalásokat és előmozdítsák azok sikeres lezárását;

45.    úgy véli, hogy az erdőgazdálkodási tervek vagy az azokkal egyenértékű eszközök fontos stratégiai eszközök lehetnek bizonyos konkrét intézkedéseknek az egyes vállalkozások szintjén történő végrehajtása, a hosszú távú tervezés, valamint az európai erdők esetében a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtása tekintetében; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az e tervekben szereplő konkrét intézkedések erdőgazdaságok szintjén történő végrehajtásának továbbra is a nemzeti szabályozás hatálya alá kell tartoznia;

46.    felszólítja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elveivel összhangban kövessék nyomon és mozdítsák elő az erdőgazdálkodási tervek végrehajtását, anélkül, hogy felesleges adminisztratív terheket hoznának létre;

47.    üdvözli az erdőgazdálkodási tervek és a Natura 2000 területek tekintetében készülő gazdálkodási tervek világos különválasztását;

48.    rámutat arra, hogy az erdőgazdálkodási tervek csupán a bizonyos méret feletti gazdasággal rendelkező kedvezményezettek számára előfeltételei annak, hogy uniós vidékfejlesztési támogatásban részesüljenek, és a küszöbérték alatti méretű erdők mentesülnek ez alól; megjegyzi továbbá, hogy egyenértékű eszközök is jóváhagyhatók;

49.    felszólítja a tagállamokat, hogy a jogszabályok végrehajtásakor maradéktalanul használják ki ezt a meglévő rugalmasságot, különösen a kisebb szereplőknek kedvezve;

50.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek ösztönzőket, és támogassanak olyan új üzleti modelleket, például termelési közösségeket, amelyek célja a kis magán erdőtulajdonosok arra való ösztönzése, hogy erdeikkel aktívan és fenntarthatóan gazdálkodjanak;

51.    kitart amellett, hogy a stratégia megfelelő módon történő végrehajtása érdekében alapvető fontossággal bír egy olyan meghatározott, hosszú távú cselekvési terv megléte, amely a hozzáadottérték- és munkahelyteremtés céljából hangsúlyozza az erdőkből származó faanyag mobilizálásának és fenntartható használatának jelentőségét, ugyanakkor pedig eszközöket biztosít a magántulajdonban álló erdészeti vállalkozások megerősítésére, és támogatja az erdőtulajdonosok szervezett csoportosulásait;

52.    hangsúlyozza, hogy a hatékony erőforrás-gazdálkodásnak ki kell terjednie a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földterületek erdősítésére, illetve a mezővédő erdősávok létrehozására irányuló támogatási programokra;

Kutatás és fejlesztés – Oktatás és képzés

53.    úgy véli, hogy kiemelt jelentőséget kellene tulajdonítani a kutatás gyakorlati alkalmazásának, mivel az új elgondolások az ágazat egészének javát szolgálhatják, és az erdőalapú iparág a növekedés szempontjából nagy lehetőségeket rejt magában; úgy véli továbbá, hogy az ágazaton belüli további innovációs beruházások új termelési réseket nyithatnak és hatékonyabb ipari folyamatokat hozhatnak létre, amelyek biztosítanák a rendelkezésre álló erőforrások ésszerűbb felhasználását, valamint minimalizálhatnák az erdészeti erőforrásokra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat;

54.    felszólítja a Bizottságot, hogy az erdőgazdálkodás és a faipar prioritásainak szempontjából értékelje az európai kutatási és fejlesztési programokat (Horizont 2020) és a kis- és középvállalkozások versenyképességét támogató programot (COSME), és adott esetben dolgozzon ki új eszközöket az erdőalapú ágazat számára, valamint az új, innovatív faipari termékekkel kapcsolatos költségkímélő megoldások terén ösztönözze a célozott kutatást a fenntartható faalapú biogazdaság fejlődésének támogatása érdekében;

55.    üdvözli az erdőkkel kapcsolatos bevált gyakorlatok és meglévő ismeretek tagállamok közötti megosztásának előnyeit, és felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassa az iparág, a tudományos szakemberek és a termelők közötti információcserét;

56.    hangsúlyozza az uniós kutatási, fejlesztési és innovációs keretprogramok támogatásának jelentőségét az intelligens és fenntartható növekedés, a magasabb hozzáadott értékű termékek, a tisztább technológiák és a technológiai haladás magasabb szintjének elérésében, különösen a minőségi bioüzemanyagok terén és a fa építőipari felhasználásában, illetve az autóiparban és a textilágazatban is;

57.    emlékeztet arra, hogy a Bizottság szerint a biogazdaság 2009-ben több mint 2000 milliárd euró értékű piacként 20 millió embernek adott munkát, ami a teljes uniós foglalkoztatás 9%-a volt;

58.    megállapítja, hogy a Horizont 2020 keretprogramon belül a biogazdasághoz kapcsolódó kutatásra és innovációra fordított minden euró hozzávetőleg 10 euró hozzáadott értéket teremt; hangsúlyozza, hogy az erdők kulcsszerepet játszanak a biogazdaságban, és ez a jövőben is így lesz;

59.    úgy véli, hogy a kutatás és a technológia területén elért előrehaladásnak megfelelően ösztönözni kell a kőolajalapú vagy nagy hőigényű nyersanyagok fával és fakitermelésből származó termékekkel történő felváltását, ami pozitívan járulhat hozzá a további előnyök eléréséhez az éghajlat-változás mérséklése, valamint a munkahelyteremtés tekintetében;

60.    hangsúlyozza, hogy el kell végezni az erdőalapú iparágak értékláncát befolyásoló összes uniós jogszabály költségelemzését azzal a céllal, hogy minden felesleges és terhet jelentő bürokrácia megszűnjön, illetve létrejöjjön az iparág hosszú távú versenyképességének fenntartható növekedéséhez szükséges keret, valamint hogy ugyanakkor támogatást kapjon az az elv, amely szerint az erdészeti ágazatot és az erdőalapú ágazatok értékláncait érintő jogalkotási javaslatokat hatásvizsgálat segítségével alaposan meg kell vizsgálni;

61.    úgy véli, hogy az erdőkre vonatkozó ismeretanyag bővítése alapvető jelentőséggel bír a kutatás számára, és az erdőgazdálkodási stratégia végrehajtásához elengedhetetlenek a megbízható információk;

62.    megállapítja, hogy a Copernicus program és más európai szintű űrprogramok keretében rendelkezésre állnak információs és ellenőrzési erőforrások, és javasolja ezen erőforrások és eszközök fokozott igénybevételét;

63.    rámutat arra, hogy a nemzeti erdőnyilvántartások az erdők állományfelmérésének átfogó nyomonkövetési eszközei, és figyelembe veszik a regionális szempontokat, valamint kielégítik a bürokrácia és a költségek csökkentése iránti igényeket;

64.    üdvözli a Bizottságnak a nemzeti adatokon alapuló, európai erdészeti információs rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit, valamint az új és meglévő adatok összehasonlíthatóságának javítását célzó kezdeményezéseit, ezért meg kívánja erősíteni az erdészet és a faalapú ágazat gazdasági és foglalkoztatási adatainak elemzését;

65.    különösen kiemeli, hogy hosszabb távon gyűjtött adatokra van szükség ahhoz, hogy elősegítsék az erdőgazdálkodás terén tapasztalható tendenciák megértését és annak éghajlatváltozáshoz való hozzáigazítását;

66.    úgy véli, hogy a gyakorlott és kellően képzett munkaerő elengedhetetlen a fenntartható erdőgazdálkodás sikeres megvalósításához, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket, és lehetőség szerint használják ki a meglévő európai eszközöket, így az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapot (EMVA), az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), az Európai Szociális Alapot (ESZA) és az európai képzési programokat (Oktatás és képzés 2020), hogy támogassák a generációs megújulást, és megoldást találjanak az erdők esetében a képzett munkaerő terén mutatkozó hiányra;

67.    felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az ágazattal kapcsolatos tájékoztató kampányok bevezetését, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet az ágazat által a munkanélküliség és az elvándorlás kezelése terén kínált lehetőségekre, valamint növeljék az ágazat vonzerejét a fiatalok körében;

68.    úgy véli, hogy különösen az új szereplők és a fiatal erdészek, illetve az építőipar meglévő munkavállalói számára képzési programokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy növeljék a fa felhasználásában rejlő lehetőségekkel kapcsolatos ismereteiket, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás és a termelési láncban később következő szakaszok tekintetében továbbra is biztosított legyen a tudásátadás;

69.    elismeri, hogy az erdészeti termékek teljes életciklusára vonatkozó fenntartható gazdálkodás jelentős mértékben hozzájárulhat a zöld gazdaság célkitűzéseinek megvalósításához, különösen azokéhoz, amelyek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az erőforrások hatékony felhasználására vonatkoznak;

70.    úgy véli, hogy a tagállamoknak elő kellene mozdítaniuk az erdészeti termékek fenntartható építőipari felhasználását, például a fenntartható forrásból származó nyersanyagokból épült, megfizethetőbb házak építése során történő alkalmazásukat;

71.    felhívja a figyelmet azon hagyományos, nagy értékű felhasználási formákra – például a fa építőipari és csomagolóanyagként történő felhasználására –, amelyekben továbbra is jelentős növekedési potenciál rejlik;

72.    megjegyzi, hogy a jelenlegi technológiai fejlesztések lehetővé teszik a főkent fából épült, nagy befogadóképességű lakóövezetek építését, számottevően csökkentve ezáltal az építőiparból származó szén-dioxid-kibocsátást;

73.    hangsúlyozza, hogy a különböző tagállamokban eltérnek az építési célú fafelhasználás szabályai; ezért szorgalmazza, hogy uniós szabályok elfogadásával mozdítsák elő a fa szélesebb körű építőipari alkalmazását;

74.    felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki kezdeményezéseket a tudás- és technológiaátadás támogatása, valamint az erdőgazdálkodás és az erdőalapú ágazatok terén a kutatás és az innováció támogatására szolgáló, meglévő uniós programok maradéktalan kihasználása céljából;

75.    megjegyzi, hogy jelentős hiányosságok mutatkoznak az erdőgazdálkodásnak az éghajlatváltozáshoz történő hozzáigazítására irányuló tudományos és technológiai kutatásban, ezen belül pedig az olyan kártevők és betegségek szaporodásával járó hatásokkal kapcsolatos kutatásban, amelyek komoly fenyegetést jelentenek az európai erdők és az erdőalapú ágazatok számára;

76.    ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tevőlegesen hívják fel a figyelmet az európai erdők és erdőgazdálkodás gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi szerepére, valamint a fenntartható, erdőre épülő biogazdaság, illetve a fa mint az Európai Unió egyik fő megújuló nyersanyaga jelentőségére;

77.    fontosnak tartja a biomassza ésszerű felhasználására és a gyorsan növekedő energianövények fejlesztésére irányuló tudományos kutatás ösztönzését, valamint a biomassza-hulladék felhasználására szolgáló gazdasági ösztönzést biztosító modell kialakítását;

Globális kihívás – Környezetvédelem és éghajlatváltozás

78.    hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás pozitív hatással van a biológiai sokféleségre és az éghajlatváltozás következményeinek enyhítésére, és csökkentheti az erdőtüzek, a kártevőkkel való fertőződés és a betegségek kockázatát;

79.    rámutat arra, hogy vannak olyan kérdéskörök, amelyeket tovább kellene vizsgálni, konkrétan a növényevők túlnépesedésének problémája, az erdők egészségi állapota és a fenntartható fatermelés megkönnyítése, az erdők genetikai erőforrásai, az erdőtüzek megelőzésére és leküzdésére, valamint a talajerózió elkerülésére irányuló intézkedések, valamint a növénytakaró helyreállítása;

80.    elismeri, hogy a rövid vágásfordulójú erdészet fenntartható fabiomasszával tud szolgálni, miközben biztosítja a terület szükséges fenntartását, ekként pedig csökkenti a pihentetett vagy elhagyott területeken a talajerózió és a földcsuszamlások kockázatát;

81.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket az 5. sz. aicsi célkitűzés elérésére, amelynek értelmében valamennyi természetes élőhely – köztük az erdők – csökkenésének arányát 2020-ra legalább a felére kell csökkenteni, és – amennyire lehetséges – a nullához közeli szintre kell hozni, a pusztulást és a töredezettséget pedig jelentős mértékben csökkenteni kell;

82.    rámutat arra, hogy a biogazdaságra mint Európa intelligens és zöld növekedésének kulcsfontosságú elemére szükség van az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés céljainak Európa 2020 stratégia keretében történő megvalósításához, és hogy a fa mint nyersanyag jelentős szerepet játszik e bioalapú gazdaság elérése felé tett előrehaladás szempontjából;

83.    úgy véli, hogy az erdészeti értékláncok gazdasági életképességének az innováció és a technológiaátadás révén történő elősegítése érdekében fontos előmozdítani a biogazdaság koncepciójának – a nyersanyag-kínálat fenntarthatósági határainak tiszteletben tartása melletti – alkalmazását;

84.    nagyobb támogatást szorgalmaz a különféle erdészeti termékek számára, biztosítandó az erdészeti termékek különféle keresleteinek kiegyensúlyozottságát és a fenntartható kínálati potenciálhoz, valamint az erdők által kínált más ökoszisztéma-funkciókhoz és -szolgáltatásokhoz képest történő értékelését;

85.    komoly aggodalmának ad hangot a világszerte – különösen a fejlődő országokban – zajló és gyakran illegális fakitermelésnek betudható erdőirtás üteme miatt;

86.    támogatja azokat a mechanizmusokat, amelyek az erdőgazdálkodás fenntarthatóbb felhasználás irányába tartó globális továbbfejlődését mozdítják elő, és ennek kapcsán rámutat különösen a fáról szóló uniós rendeletre[4], melynek célja az illegális fakitermelés és a harmadik országokból importált illegális fa európai piacokon való forgalomba hozatala elleni küzdelem, valamint az Európai Unióba történő fabehozatal engedélyezési rendszerére (FLEGT)[5] és az önkéntes partnerségi megállapodásokra;

87.    felszólítja a Bizottságot, hogy tegye közzé a fáról szóló uniós rendelet működésének és hatékonyságának rég várt felülvizsgálatát, valamint hangsúlyozza, hogy az új rendeletnek arányosnak kellene lennie, és – a rendelet céljának veszélyeztetése nélkül – meg kellene vizsgálnia az európai erdőtulajdonosokra és erdészekre háruló szükségtelen költségek és jelentéstételi kötelezettségek csökkentésének módjait;

88.    úgy véli, hogy a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás jelentette kihívásokra tekintettel az ökoszisztémáknak és a fajok populációinak egészségesnek, biológiailag sokfélének és erősnek kell lenniük ahhoz, hogy ellenállóak legyenek;

89.    rámutat azokra a lehetőségekre, amelyeket a Natura 2000 területek kínálnak, ahol – kivételes természeti erőforrásaiknak köszönhetően – lehetőség van kiemelkedő környezeti és kulturális minőségű erdészeti termékek és szolgáltatások előállítására;

90.    hangsúlyozza az egészséges erdei ökoszisztémáknak az állat- és növényvilág számára élőhelyet biztosító közegként betöltött jelentőségét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az olyan jó szándékú jogszabályok, mint az uniós élőhelyvédelmi irányelv, hatással vannak a földgazdálkodási döntésekre, és azokat az arányosság elvének megfelelően kell végrehajtani;

91.    elismeri az erdőknek a kapcsolódó ágazatok fejlődésében játszott szerepét, és e tekintetben kitart amellett, hogy fontos támogatni a beporzási folyamatot elősegítő mézelő fák termesztőit;

92.    úgy véli, hogy egyes problémák, különösen az illegális fakitermelés, globális szinten érintik az erdészeti ágazatot, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a kapcsolódó nemzetközi szervezeteknél erősítse meg az erdészeti ágazat támogatását;

93.    megállapítja, hogy fokozódik a biomassza – és különösen a fa – iránti kereslet, és ezért üdvözli a Bizottság és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassák a fejlődő országokat az erdészeti politika és az erdőjogi rendelkezések javítását célzó intézkedéseikben, különösen a REDD+[6] (az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentése) keretében;

94.    felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy erdőirtással és erdőpusztulással foglalkozó cselekvési tervet az erdőirtásról szóló közleményben meghatározott célok megvalósítása érdekében, ahogyan azt a hetedik környezetvédelmi cselekvési program szorgalmazza; fontosnak tartja, hogy ne csak a már létező erdők megóvásáról és gazdálkodásáról szülessenek rendelkezések, hanem a kiirtott erdőterületek újratelepítéséről is;

95.    úgy véli továbbá, hogy külön ki kell térni azoknak a területeknek kiterjedt újraerdősítésére, amelyeken többször erdőtűz pusztított;

Végrehajtás és jelentéstétel

96.    hangsúlyozza, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása többéves összehangolt folyamat, amelynek során figyelembe kell venni a Parlament véleményét, valamint a stratégiát hatékonyan, következetesen és kevés bürokrácia mellett kellene végrehajtani;

97.    sajnálja, hogy a végrehajtási folyamat részben azelőtt megkezdődött, hogy a Parlament elfogadta volna álláspontját, és úgy véli, hogy ez nincs összhangban az erdészettel kapcsolatos szakpolitikák jobb összehangolásának céljával, ahogy azt a Bizottság a stratégia szövegében állítja;

98.    úgy véli, hogy az új stratégiának kapcsolatokat kell kialakítania az Unió és a tagállamok finanszírozási stratégiái és tervei között, és növelnie kell az egységességet az ágazatokon átívelő tevékenységek tervezése, finanszírozása és végrehajtása szintjén;

99.    szorgalmazza a stratégia inkluzív, kellően strukturált és kiegyensúlyozott végrehajtását;

100.  úgy véli ezért, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság megbízatását meg kell erősíteni és több erőforrással kell ellátni, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára, hogy az új uniós erdészeti stratégia unós szintű végrehajtása során maradéktalanul kihasználja a tagállamok szakértelmét; felszólítja a Bizottságot, hogy az erdőgazdálkodásra és a faiparra hatást gyakorló minden kezdeményezés vagy jogszabály-tervezet előterjesztése előtt kellő időben konzultáljon az Erdészeti Állandó Bizottsággal;

101.  hangsúlyozza az erdészettel és parafával foglalkozó társadalmi párbeszédben részt vevő csoport és az egyéb érdekelt felek fontos szerepét, és szorgalmazza ezeknek a stratégia végrehajtásába történő megfelelő bevonását;

102.  úgy véli, hogy az erdészeti problémák transzverzális jellege miatt a fenntartható erdőgazdálkodás és a kapcsolódó iparágak sajátos jellegét esetlegesen érintő bármilyen intézkedés meghozatala előtt a Bizottság különböző szervei közötti belső együttműködésre van szükség; ezért arra kéri a Környezetvédelmi, az Éghajlatpolitikai, a Mezőgazdasági, az Energiaügyi és a Kutatási és Innovációs Főigazgatóságot, valamint az egyéb érintett főigazgatóságokat, hogy stratégiai szinten működjenek együtt annak érdekében, hogy a fokozott koordináció és kommunikáció révén biztosítsák a stratégia hatékony végrehajtását;

103.  úgy véli, hogy tekintettel a Bizottság által a növekedés, foglalkoztatás és beruházások tekintetében meghatározott prioritásokra, az új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása során kiemelten kell kezelni az erdészeti ágazat versenyképességének és fenntarthatóságának előmozdítását, a vidéki és városi térségek támogatását, a tudásbázis kiszélesítését, az erdők védelmét és ökoszisztémáik megőrzését, a koordináció és kommunikáció előmozdítását, valamint a fa és a fától eltérő erdészeti termékek fokozott falhasználását is;

104.  felszólítja a Bizottságot, hogy konkrét intézkedéseket tartalmazó, határozott cselekvési tervvel egészítse ki a stratégiát, valamint évente számoljon be a Parlamentnek a stratégia konkrét fellépéseinek végrehajtása terén elért eredményekről;

105.  egy bővített AGRI–ENVI–ITRE bizottság összehívása mellett emel szót, hogy lehetőség nyíljon az új uniós erdőgazdálkodási stratégia végrehajtása során elért eredmények kiegyensúlyozott megvitatására;

106.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0068.
• [2]  Forest Europe – miniszteri konferencia az európai erdők védelmében, államközi tárgyalóbizottság, amelynek célja az európai erdőkről szóló jogilag kötelező egyezmény megkötése: http://www.foresteurope.org/
• [3]  Lásd: http://www.forestnegotiations.org/
• [4]  Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról.
• [5]  A Tanács 2173/2005/EK rendelete (2005. december 20.) az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról (FLEGT = az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme).
• [6]  Az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentésére irányuló program: http://unfccc.int/methods/redd/items/7377.php

INDOKOLÁS

Az erdők és az erdőgazdálkodás számos kiegészítő gazdasági előnnyel járnak, és egyben az életminőség, a fenntarthatóság, a munkahelyek és az értékteremtés legjobb garanciái. A foglalkoztatást tekintve az erdészeti ágazat több mint 3,5 millió munkahellyel Európa-szerte a harmadik helyen áll, közvetlenül a fém- és az élelmiszeripar mögött. A több mint 451 820 erdőalapú üzem 7%-kal járul hozzá a gazdasági növekedéshez, úgy, hogy az éves növedéknek csupán 60%-át termelik ki.

A fa fontos erőforrás, amely a vidéki térség számára nagy gazdasági jelentőséggel bír. Az európai erdők erdészeti üzemek és több mint 16 millió erdőtulajdonos általi gondos ápolása és az azokkal való gazdálkodás szavatolja, hogy az erdők fenntarthatóan be tudják tölteni ökológiai, gazdasági és társadalmi szerepüket. Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy az európai erdők több mint 50%-a magántulajdonban van.

A fenntartható erdőgazdálkodás az erdőállomány következő nemzedékek számára való hosszú távú megőrzését jelenti. És valóban, az ENSZ 1992-es Rio de Janeirói környezetvédelmi konferenciájának vezérelve az alábbi volt: A fenntartható fejlődés úgy felel meg a jelenlegi generáció szükségleteinek, hogy közben nem veszélyezteti a jövő nemzedékek azon lehetőségeit, hogy kielégítsék saját szükségleteiket és megválaszthassák életmódjukat.

Az előadó – e számokat és vezérelveket követve – olyan jelentést terjeszt elő, amelynek célja, hogy tovább erősítse az erdőket és az erdőalapú ágazatot társadalmi, gazdasági és ökológiai szerepében, és előtérbe helyezze a fát, amely fenntartható nyersanyagként Európa fontos erőforrása.

Tekintettel arra, hogy az erdőgazdálkodást sok uniós szakpolitikai terület befolyásolja, így az energia-, a környezet- és az éghajlatvédelmi politika, az előadó elengedhetetlennek tartja, hogy az új uniós erdőgazdálkodási stratégia a jobb koordinációra helyezze a hangsúlyt, hogy az erdőgazdálkodás és az erdők jobb helyre kerüljenek az egyes európai stratégiákban, és következetesebb megközelítést lehessen találni. Ennek kapcsán különösen riasztók a Bizottságon belüli párhuzamos, egymástól eltérő eljárásmódok. Az egyszerűsítés és a jobb jogalkotás értelmében ezért a Bizottságon belüli struktúrákat is alaposan meg kell vizsgálni. Az Erdészeti Állandó Bizottság erősítése e Bizottságon belül tapasztalható párhuzamosságok ellen hatna.

Az előadó ezenkívül úgy véli, hogy nem szabad újabb bürokratikus terheket róni az erdőtulajdonosokra és az erdészekre. Kifejezetten felemeli a hangját a kötelező erdőgazdálkodási tervek ellen, és kifejezetten elutasítja a Natura 2000 tervek elkészítésének az erdőtulajdonosokra való áthárítását is. Ezenfelül úgy véli, hogy a fenntarthatósági kritériumok egy minőségi kritériumnak felelnek meg, és ezeknek mindig a teljes ágazatra kell vonatkozniuk. Ennek kapcsán, tekintettel az európai erdők heterogenitására, nem létezhet egységes kritériumrendszer. Az előadó ezzel összefüggésben kifejezetten támogatja a Forest Europe keretében az „európai erdészeti egyezmény” megvalósítására irányuló törekvéseket.

Az előadó ezen túlmenően úgy véli, hogy a jobb koordináció keretében külön figyelmet kell fordítani a kutatásra és fejlesztésre, mert a teljes erdészeti ágazat és a termelési lánc később következő szakaszai is profitálhatnak az új, hatékony termelési lehetőségekből és termékelképzelésekből. Ezenkívül a biogazdaság és a fenntartható nyersanyag-felhasználás innovációs lehetőségei és továbbfejlesztése révén a környezetvédelem és az éghajlatvédelem számára is jelentős szolgálatot teszünk.

Amellett, hogy az erdőgazdálkodás vitathatatlanul fontos a vidéki térség számára, az előadó fontosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy az erdőgazdaság a városokban is zajlik, és különösen a termelési lánc későbbi szakaszai sok munkahelyet teremtenek a városi térségben. A társadalom urbanizálódása révén egyre kevesebb az erdőkkel és az erdőgazdálkodással, valamint ezeknek a jóléthez és a munkahelyekhez való hozzájárulásával kapcsolatos ismeret. Támogatni kell tehát a „Tanterem az erdőben – erdő a tanteremben” elvének megfelelő kezdeményezéseket, amelyek megszüntetik a város és az erdő közötti szakadékot.

Az előadó végezetül még egyszer hangsúlyozni kívánja, hogy az új uniós erdőgazdálkodási stratégia kevés bürokráciával járó végrehajtásában érdekelt, amely megerősítést jelent az ágazat számára, és nem ró rá további terheket.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (25.2.2015)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról
(2014/2223(INI))

A vélemény előadója: Francesc Gambús

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottság új európai erdészeti stratégiáról szóló közleményét, és hangsúlyozza, hogy az erdők védelmével és az erdőgazdálkodással kapcsolatos ösztönzőket a közlemény szerves részeként abba bele kell foglalni; szem előtt tartva a szubszidiaritás elvét, hangsúlyozza egy közös, átfogó, holisztikus és egységes stratégia szükségességét az erdők és az erdészeti ágazat többfunkciós szerepének Unión belüli megerősítése érdekében az általuk nyújtott tágabb társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi előnyök tekintetében, valamint az erdőket érintő katasztrófák megelőzése és kezelése céljából;

2.  megjegyzi, hogy az európai erdők óriási értéket képviselnek a biológiai sokféleség és az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából, beleértve többek között a vízmegtartást, az árvízvédelmet, valamint az éghajlatváltozás nagy jelentőségű enyhítését azáltal, hogy az uniós szén-dioxid-kibocsátás 10%-át elnyelik és megkötik; úgy véli ezért, hogy az erdőknek magas szintű védelemben kell részesülniük, az erdei fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetét pedig javítani kell, amint azt a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig tartó uniós stratégia és a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzései megkövetelik; kiemeli az európai erdők jelentős hányadát felölelő Natura 2000 hálózat által e tekintetben nyújtott lehetőségeket;

3.  hangsúlyozza, hogy az Unió egyetértett abban, hogy 2020-ig meg kell állítani a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások – köztük a beporzás – romlását, fenntartja az ökoszisztémákat és szolgáltatásaikat, és helyreállítja a leromlott ökoszisztémák legalább 15%-át; hozzáteszi, hogy az Unió abban is egyetértett, hogy az erdőgazdálkodásnak fenntarthatónak kell lennie, az erdőknek, az erdők biológiai sokféleségének és az általuk nyújtott szolgáltatásoknak védelemben kell részesülniük, és a lehetőségekhez képest javítani kell azokat, továbbá javítani kell az erdők éghajlatváltozással, tűzvészekkel, viharokkal, kártevőkkel és fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét; hangsúlyozza ezenkívül, hogy ennek megfelelően olyan megújított uniós erdészeti stratégia kidolgozására és végrehajtására van szükség, amely figyelembe veszi az erdőkkel szembeni igények és az erdők előnyeinek sokféleségét, és hozzájárul a fokozottabban stratégiai erdővédelmi és -fejlesztési megközelítéshez, többek között fenntartható erdőgazdálkodás útján[1];

4.  kitart amellett, hogy a stratégia megfelelő módon történő végrehajtása érdekében alapvető fontossággal bír egy olyan meghatározott, hosszú távú cselekvési terv megléte, amely a hozzáadottérték- és munkahely-teremtés céljából hangsúlyozza az erdőkből származó faanyagok mobilizálásának és fenntartható kiaknázásának jelentőségét, ugyanakkor pedig eszközöket biztosít a magántulajdonban álló erdészeti vállalkozások megerősítésére és támogatja az erdőtulajdonosok szervezett csoportosulásait;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jelenlegi erdősültségi szintek fokozásának, az erdőirtás megakadályozásának, valamint a meglévő erdők és erdős területek minősége javításának céljából vegyék fontolóra az erdőtakaróra vonatkozóan uniós szintű célok bevezetését; ajánlja az erdőtakaró méretének növelését, különösen az élelmiszer-termelésre nem alkalmas – főként a városi területekhez közel elhelyezkedő – területeken a káros hőhatások mérséklése, a szennyezés csökkentése, valamint az emberek és az erdők közötti kapcsolatok javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy e tekintetben körültekintő tervezésre van szükség; úgy véli, hogy az erdőket nem szabad pusztán a gazdaság más ágazataiból származó kibocsátások növekedésének ellensúlyozására szolgáló szén-dioxid-elnyelőknek tekinteni;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket az 5. sz. aicsi célkitűzés elérésére, amelynek értelmében valamennyi természetes élőhely – köztük az erdők – csökkenésének arányát 2020-ra legalább a felére kell csökkenteni, és – amennyire lehetséges – a nullához közeli szintre kell hozni, a pusztulást és a töredezettséget pedig jelentős mértékben csökkenteni kell[2];

7.  úgy véli, hogy kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani a kutatásnak, mivel az új elgondolások az ágazat egészének javát szolgálhatják;

8.  ösztönzi a városokban a faültetést mint a városi szennyezéssel és az ember alkotta tájakkal összefüggő környezetvédelmi kihívások oly módon történő kezelésének egyik módját, amely például nyáron árnyékot biztosít, hőhullámok idején pedig mérsékli a levegő hőmérsékletét;

9.  üdvözli az uniós fogyasztásnak az erdőirtásra gyakorolt hatásáról szóló, 2013. évi európai bizottsági tanulmányt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlamentnek a 2009. április 23-i állásfoglalásban[3] szereplő kérése ellenére a tanulmány nem foglalkozik az erdőpusztulással; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a tanulmányban megállapított hatások enyhítésére, hozzájárulva ezzel a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos uniós és nemzetközi szintű környezetvédelmi célok és kötelezettségvállalások megvalósításához; felszólítja a Bizottságot, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban[4] előírtak szerint e célból tegyen közzé uniós cselekvési tervet az erdőirtásról és az erdőpusztulásról;

10. sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kifizetések erdőgazdálkodási ösztönzőkként történő alkalmazásának lehetőségét, szem előtt tartva az erdő mint megújuló és éghajlatbarát nyersanyag jelentőségét és az erdőalapú értékláncok szerepét; megjegyzi, hogy a fenntartható erőgazdálkodás pozitív hatással van a biológiai sokszínűségre, az éghajlatra, valamint az erdők tűzvészekkel, viharokkal, kártevőkkel és betegségekkel szembeni védelmére és ellenálló képességére, továbbá alapvető fontosságú a gazdasági fejlődés szempontjából, különösen a vidéki területeken és a távoli térségekben;

11. szorgalmazza, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az erdőtakaró bővítésére, valamint a fenntartható erdei ökoszisztémáknak a további természetbarát erdészeti módszerek alkalmazása révén történő megőrzésére és kialakítására; úgy véli, hogy az erdészeti erőforrások ésszerű használatát a rönkkitermelés hatékonyabb felügyeletével, a vállalkozások tevékenységeinek optimalizálásával, valamint minden más hatékony eszköz alkalmazásával kell biztosítani;

12. hangsúlyozza, hogy a tudományos kutatások szerint az erdőgazdálkodással érintett erdők CO₂-elnyelő kapacitása magasabb, mint az erdőgazdálkodással nem érintetteké; ennélfogva elismeri az erdőgazdálkodás alá vont erdőterületeknek az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítésekkel és a vidéki területeken a munkahelyteremtéssel kapcsolatos jelentős szerepét; hangsúlyozza a fenntartható erdőgazdálkodás jelentőségét az uniós erdők szénmegkötési potenciáljának maximalizálásában[5];

13. emlékeztetve arra, hogy mindmáig nem létezik az erdőtüzek megelőzésére irányuló konkrét erdészeti politika, hangsúlyozza, hogy – különösen a Földközi-tenger térségében – rendszeresek az erdőtüzek, amelyek egyrészt okai, másrészt következményei az éghajlatváltozásnak; megjegyzi, hogy a viharok, az erdőtüzek és az erdei kártevők fejlettebb és aktív erdészeti technikákkal – többek között a legeltetés és a közös agrárpolitika szerinti agrár-erdészeti gyakorlatok révén – csökkenthetők;

14. fontosnak tartja, hogy rendelkezések szülessenek ne csak a már létező erdők megóvására és erdőgazdálkodásának szabályozásán, hanem a kiirtott erdőterületek újratelepítésére is; továbbá fontosnak tartja külön kitérni azoknak a területeknek kiterjedt újraerdősítésére, amelyeken többször erdőtűz pusztított;

15. aggodalmát fejezi ki azon fokozódó tendencia miatt, hogy az erdőket elsősorban gazdasági szempontból veszik figyelembe, értéküket pedig az ott kitermelhető fára korlátozzák, figyelmen kívül hagyva azokat az igencsak jelentős környezetvédelmi és társadalmi előnyöket, amelyeket szintén biztosítanak; hangsúlyozza, hogy az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások értékét még módszeresebben kell meghatározni, valamint hogy azt az állami és magánszektorbeli döntéshozatal keretében figyelembe kell venni;

16. rámutat, hogy meg kell erősíteni és teljes mértékben ki kell használni az idegenhonos özönfajok, kártevők és betegségek elterjedése miatt az erdőkre nehezedő, határokon átnyúló nyomások kezelésére szolgáló uniós mechanizmusokat;

17. hangsúlyozza, hogy mivel az erdők mérete és jellemzői jelentős mértékben eltérnek – oly módon, hogy néhány tagállam területének több mint a felét erők borítják – a fenntartható erdőgazdálkodás alá vont erdőterületek rendkívül fontos szerepet játszanak helyi és regionális szinten a hozzáadott érték és a vidéki területeken a munkahelyek biztosításában, ugyanakkor létfontosságúan járulnak hozzá a környezethez;

18. üdvözli, hogy az új stratégia hivatkozást tartalmaz az erdei kártevők problémájára; mindazonáltal – figyelembe véve az idegenhonos özönfajokkal és azok erdőkre gyakorolt lehetséges hatásaival kapcsolatos új jogszabályokat – úgy véli, hogy a Bizottságnak új, kiegészítő pénzügyi eszközöket kell javasolnia az érintett területek küzdelmének támogatására a tartósan meghonosodó özönfajokkal és az új idegenhonos özönfajokkal szemben;

19. mivel az Unió néhány legnagyobb biomasszaforrása a leggyérebben lakott és legtávolabbi térségekben található, elengedhetetlennek tartja, hogy a stratégia az ilyen gyérebben lakott és távoli térségek sajátosságait is teljes mértékben figyelembe vegye;

20. úgy véli, hogy a stratégiában mélyrehatóbban kell foglalkozni a fák betegségeinek problémájával, mint például a tölgyek pusztulásával, amely károkat okoz Portugália, Spanyolország és Franciaország paratölgyerdőiben, különleges madárvédelmi területeket és bioszféra-rezervátumokat is érintve; úgy véli, hogy a Bizottságnak a fák betegségei elleni küzdelem érdekében a vidékfejlesztési célokon túlmutató hatékony intézkedéseket és konkrét forrásokat kellett volna bevezetnie a stratégiába;

21. rámutat, hogy a fa iránti kereslet előrejelzések szerinti növekedése lehetőség, egyszersmind pedig kihívás is az erdők és valamennyi erdőalapú ágazat számára, főként azért, mert az éghajlatváltozás következtében várhatóan az erdőket gyakrabban és súlyosabban sújtják majd aszályok, tűzvészek, viharok és fertőzések; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy óvni kell az erdőket ezektől a fokozódó fenyegetésektől, valamint hogy össze kell egyeztetni termelő- és védőfunkcióikat;

22. hangsúlyozza, hogy sürgősen tisztázni kell az erdei biomassza energia céljából történő különböző felhasználásainak üvegházhatását, és meg kell határozni azokat a felhasználásokat, amelyek a politika időkeretein belül a mérséklés szempontjából a legnagyobb előnyöket tudják elérni;

23. az erdőtüzek megelőzése tekintetében üdvözli az egyes tagállamokban elfogadott intézkedéseket, amelyek a leégett területeken ideiglenesen megtiltják az építkezést, hogy ezzel megelőzzék a telekspekulációs indíttatásból szándékosan okozott erdőtüzeket;

24. fontosnak tartja előmozdítani a biogazdaság koncepciójának – a nyersanyagkínálat fenntarthatósági határainak tiszteletben tartása melletti – végrehajtását, az erdészeti értékláncok gazdasági életképességének elősegítése érdekében az innováció és a technológiaátadás révén, és ezzel összefüggésben azt, hogy nagyobb támogatást kapjanak a különféle erdészeti termékek, biztosítandó az erdészeti termékek különféle keresleteinek kiegyensúlyozottságát és a fenntartható kínálati potenciálhoz, valamint az erdők által kínált más ökoszisztéma-funkciókhoz és -szolgáltatásokhoz képest történő értékelését; hangsúlyozza, hogy a biogazdaság jelentős szerepet játszik a növekedéssel, foglalkoztatással és befektetéssel kapcsolatos új bizottsági prioritások elérésében;

25. úgy véli, hogy a kutatás és a technológia területén elért előrehaladásnak megfelelően ösztönözni kell a kőolajalapú vagy hőintenzív nyersanyagok fával és fakitermelésből származó termékekkel történő felváltását, ami pozitívan járulhat hozzá az éghajlatváltozás mérséklése, valamint a munkahelyteremtés tekintetében a további előnyök eléréséhez;

26. hangsúlyozza, hogy a fa és – a parafához, zöld vegyszerekhez és textilrostokhoz hasonló – más anyagok fenntartható termelése fontos szerepet játszik a fenntartható gazdasági modellek kialakítására és a zöld munkahelyek teremtésére nézve;

27. hangsúlyozza, hogy az uniós éghajlat-változási célkitűzések eléréséhez létfontosságú, hogy a fát erőforrás-hatékony módon, a „lépcsőzetes felhasználás” elvével összhangban használják fel; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós éghajlat- és energiapolitikákban biztosítsa az erdészeti erőforrások hatékony felhasználását;

28. újólag felszólítja a Bizottságot, hogy – a biomasszaforrások nem hatékony felhasználásának korlátozása érdekében az életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátások figyelembevételével – javasoljon fenntarthatósági kritériumokat a szilárd és a gáznemű biomasszára vonatkozóan; felszólít arra, hogy az uniós éghajlatváltozás-politikai eszközök keretében vizsgálják felül és korlátozzák a biomassza-égetés szén-dioxid-semlegességének feltételezését;

29. hangsúlyozza, hogy ki kell használni az európai erdei erőforrások és erdészeti anyagok újrahasznosításának és hatékony felhasználásának lehetőségét, mivel ezáltal csökkenthető az Unióban jelentkező kereskedelmimérleg-hiány, javítható az Unió faipari önellátó képessége és az erdészeti ágazat versenyképessége, csökkenthető a nem fenntartható erdőgazdálkodás, megóvható a környezet, valamint csökkenthető a harmadik országokban zajló erdőirtás;

30. úgy véli, hogy a tengerentúli szállítás okozta ökológiai lábnyom minimalizálása, valamint a fenntartható helyi termelés ösztönzése érdekében az Uniónak a helyi forrásból származó fát, a helyi fakitermelésből származó termékeket, illetve a helyi erdei biomasszát kell előnyben részesítenie az Unión kívülről behozott fával szemben;

31. kifejezetten támogatja a fa erőforrás-hatékony felhasználását, és ellenzi a fafelhasználást előnyben részesítő, jogilag kötelező erejű szabályokat, mivel ez nemcsak hogy korlátozza az energiapiacot, valamint a biomassza új és innovatív felhasználási módjainak kifejlesztését, hanem azt számos távoli és vidéki térségben lehetetlen is végrehajtani; ezzel összefüggésben olyan nyílt, piacorientált megközelítést támogat, amely lehetővé teszi a különböző piaci szereplők számára az – EU biogazdaságában várhatóan hatalmas szerepet játszó – fejlett, faalapú anyagokban és vegyi anyagokban rejlő lehetőség fejlesztését;

32. komoly aggodalmának ad hangot a világszerte – különösen a fejlődő országokban – zajló és gyakran az illegális fakitermelésnek betudható erdőirtás üteme miatt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az erdei ökoszisztémákat veszélyeztető és az európai fakereskedők versenyképességét hátrányosan érintő illegális fakereskedelem megakadályozása céljából átfogóan vizsgálják felül a fáról szóló uniós irányelvet, valamint a faimportra vonatkozó FLEGT-rendszert; javasolja olyan vonatkozó közbeszerzési szabályok alkalmazását vagy kiigazítását, amelyek ösztönöznék a megfelelően tanúsított fa és a fakitermelésből származó megfelelően tanúsított termékek beszerzését;

33. emlékeztet arra, hogy – a fenntartható erdőgazdálkodással összhangban – 2020-ra erdőgazdálkodási terveknek, illetve azokkal egyenértékű eszközöknek kell hatályban lenniük valamennyi, köztulajdonban álló erdő és az uniós vidékfejlesztési politika keretében finanszírozásban részesülő, bizonyos méretet meghaladó erdőgazdálkodási üzemek tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és mozdítsák elő az erdőgazdálkodási tervek végrehajtását, anélkül, hogy felesleges adminisztratív terheket hoznának létre és figyelembe véve az arányosság, a szubszidiaritás és a „gondolkozz először kicsiben” elveket;

34. hangsúlyozza, hogy a globális kihívásokkal többoldalú globális fórumokon kell foglalkozni; sürgeti a Bizottságot, hogy a fenntarthatatlan gazdálkodási gyakorlatok és az illegális kereskedelem csökkentése, a környezet védelme és a globális erdőirtás mérséklése érdekében vállaljon vezető szerepet a globálisan fenntartható erdészeti politika előmozdításában; felszólítja a Bizottságot, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban[6] előírtak szerint e célból tegyen közzé uniós cselekvési tervet az erdőirtásról és az erdőpusztulásról;

35. hangsúlyozza, hogy a különböző tagállamokban eltérnek az építési célú fafelhasználás szabályai; ezért kéri, hogy a Bizottság kötelezze el magát amellett, hogy uniós szabályok létrehozásával segíti a fából történő építkezések továbbfejlesztését;

36. üdvözli, hogy a Bizottság hangsúlyt fektet az erdők genetikai sokféleségének védelmére és fokozására, és hangsúlyozza a genetikai szempontból sokszínű fapopulációk éghajlatváltozáshoz való, egyes közelmúltbeli kutatásokban bizonyított alkalmazkodó készségét;

37. elismeri a fák és az erdők által az ember fizikai és mentális egészségére gyakorolt pozitív hatásokat, és ösztönzi az önkormányzati hatóságokat, hogy az erdők és a fás területek megközelíthetőségének elősegítése érdekében tartsák fenn, illetve javítsák a városi területek és az erdők közötti tömegközlekedést;

38. felszólítja a tagállamokat, hogy erdőgazdálkodási terveik elfogadása és végrehajtása során alkalmazzanak a biológiai sokféleségre vonatkozó különleges intézkedéseket, kiváltképpen a védett fajok és természetes élőhelyek megőrzésére irányuló konkrét intézkedéseket, ezek állapotának javítása érdekében mind a Natura 2000-be tartozó, mind az azon kívüli területeken;

39. támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együtt a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó ambiciózus, objektív és számon kérhető kritériumokat és mutatókat kíván kidolgozni az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia (Forest Europe) keretében elvégzett munka és az Európában található erdőfajták sokféleségének figyelembevételével; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye közzé a fáról szóló uniós rendelet működésének és hatékonyságának rég várt felülvizsgálatát;

40. fontosnak tartja a biomassza ésszerű felhasználására és a gyorsan növekedő energianövények fejlesztésére irányuló tudományos kutatás ösztönzését, valamint a biomassza-hulladék felhasználására szolgáló gazdasági ösztönzést biztosító modell kialakítását;

41. hangsúlyozza, hogy az erdők a szabadidős tevékenységekkel összefüggésben magas értékkel bírnak, amit a közvélemény-kutatások igazolnak; emlékeztet rá, hogy ez jelenti az európai polgárok számára az erdők és fás területek egyik elsődleges előnyét;

42. elismeri, hogy a rövid vágásfordulójú erdészet fenntartható fabiomasszával tud szolgálni, miközben biztosítja a terület szükséges fenntartását, ekként pedig csökkenti a pihentetett vagy elhagyott területeken a talajerózió és a földcsuszamlások kockázatát;

43. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a biomassza – és különösen a fa – iránti fokozódó kereslet széles körű erdőirtást válthat ki a fejlődő országokban, ahol az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokkal nem kell elszámolni a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében; hangsúlyozza, hogy amellett, hogy ez hatással lehet a talajminőségre, a vízkörforgásra és a biológiai sokféleségre, fokozza a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez (CBD) és az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében a fejlődő országokban keletkező kibocsátások csökkentésére vonatkozó ENSZ együttműködési programhoz (REDD) hasonló nemzetközi megállapodásokra nehezedő nyomást;

44. elismeri, hogy az erdészeti termékek teljes életciklusára vonatkozó fenntartható gazdálkodás jelentős mértékben hozzájárulhat a zöld gazdaság célkitűzéseinek megvalósításához, különösen azokéhoz, amelyek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az erőforrások hatékony felhasználására vonatkoznak; úgy véli, hogy e célból a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk az erdészeti termékek fenntartható felhasználását az építőiparban;

45. sürgeti a tagállamokat, hogy erdészeti politikáikat oly módon alakítsák ki, hogy teljes mértékben figyelembe veszik az erdőknek a biológiai sokféleség megóvásával, a talajerózió megelőzésével, a szénmegkötéssel és a levegőtisztítással, valamint a vízkörforgás fenntartásával összefüggésben fennálló jelentőségét;

46. felszólít az európai erdei erőforrások – köztük valamennyi fából és nem fából készült erdészeti termék és szolgáltatás – harmonizált nyomon követésének megerősítésére, ami a fenntartható erdőgazdálkodást szolgáló, helytálló politikai tervezés és döntéshozatal egyik alapja; úgy véli, hogy ennélfogva a meglévő testületekre és szervezetekre épülő olyan eszközre van szükség, melynek célja, hogy – az erdőkkel kapcsolatos kockázatoknak az erdő- és földgazdálkodásba történő beépítése révén csökkentve a zavarok hatásait – biztosítsa a jó ellenálló képességű erdők meglétét Európában.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.2.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	63 4 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Catherine Bearder, Ivo Belet, Biljana Borzan, Lynn Boylan, Cristian-Silviu Bușoi, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Mireille D’Ornano, Miriam Dalli, Seb Dance, Angélique Delahaye, Jørn Dohrmann, Ian Duncan, Stefan Eck, Bas Eickhout, Eleonora Evi, José Inácio Faria, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Enrico Gasbarra, Gerben-Jan Gerbrandy, Jens Gieseke, Sylvie Goddyn, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Marcus Pretzell, Frédérique Ries, Michèle Rivasi, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Renate Sommer, Tibor Szanyi, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Glenis Willmott, Jadwiga Wiśniewska
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Paul Brannen, Nicola Caputo, Mark Demesmaeker, Esther Herranz García, Merja Kyllönen, Jo Leinen, Younous Omarjee, Marit Paulsen, Alojz Peterle, Sirpa Pietikäinen, Julia Reid, Bart Staes
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Andrew Lewer

• [1]  Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról
• [2]  Az Európai Parlament 2012. április 20-i állásfoglalása: Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia (2011/2307(INI)) – Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0146.
• [3]  Az Európai Parlament 2009. április 23-i állásfoglalása az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezeléséről az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben (OJ C 184. E, 2010.7.8., 4. o.).
• [4]  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. november 20-i 1386/2013/EU határozata.
• [5]  Lásd az Európai Parlament 2014. február 5-i állásfoglalását a 2030-ig szóló energiaügyi ütemtervről (Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094): „hangsúlyozza, hogy az aktív erdőgazdálkodás, amely fokozza a növekedést és ezáltal a szén-dioxid-elnyelést, fontos és költséghatékony módja annak, hogy az éghajlati célkitűzések megvalósítását támogassuk; felhívja a figyelmet arra, hogy az aktív műveléssel létrehozott erdő minden egyes további köbmétere mintegy 1,3 tonna szén-dioxid elnyelését eredményezi; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki ösztönzőket annak érdekében, hogy az erdőtulajdonosok aktívan hozzájáruljanak az éghajlat érdekében tett erőfeszítések fokozásához, például olyan regionális intézkedések középpontba állításával, amelyek növelik az erdősítés mértékét és a szén-dioxid elnyelését”.
• [6]  Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról.

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (24.2.2015)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról
(2014/2223(INI))

A vélemény előadója: Marek Józef Gróbarczyk

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az erdőgazdálkodás teljes egészében a tagállamok felelőssége, hogy a szubszidiaritás elvét fenn kell tartani, és az egyes tagállamok regionális körülményeit, tulajdonosi modelljeit és prioritásait tiszteletben kell tartani, valamint hogy az Uniónak nem szabad új piaci korlátozásokat bevezetnie az erdőkre és a faalapú termékekre vonatkozóan, azért, hogy biztosítsa a tulajdonosi elveket és a piaci szabadságot az erdészeti értéklánc résztvevői számára;

2.  üdvözli az uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló új bizottsági közlemény (COM(2013)0659), elfogadását, mivel az keretet biztosít a tagállamoknak a fenntartható erdőgazdálkodás, valamint az annak előmozdítására irányuló összehangolt fellépésre, hogy az erdők betölthessék többrétű, gazdasági, társadalmi és ökológiai szerepüket;

3.  úgy véli, hogy mivel különböző jellegű és méretű erdők léteznek, a stratégiáknak figyelembe kell venniük, hogy egyes tagállamok területének több mint felét erdő borítja;

4.  mivel az Unió néhány legjelentősebb biomassza-erőforrása a legritkábban lakott és legtávolabbi térségekben található, elengedhetetlen, hogy a stratégia e ritkábban lakott régiók sajátosságait is maradéktalanul figyelembe vegye;

5.  tudomásul veszi, hogy az EU-nak közreműködésével támogatnia kell a nemzeti politikákat az aktív, többfunkciós, fenntartható erdőgazdálkodás elérése érdekében, beleértve a különböző erdőtípusokra vonatkozó gazdálkodást, valamint a határokon átnyúló megnövekedett veszélyekkel – mint például az erdőtüzekkel, az illegális fakitermeléssel, az illegális fabehozatallal és a kártevőkkel – szembeni együttműködés megerősítését; hangsúlyozza az erdőkhöz kapcsolódó kérdések egységes megközelítésének szükségességét az uniós, különösen a mezőgazdasághoz, a biológiai sokféleséghez, az éghajlathoz, a megújuló energiához, a víz- és a talajgazdálkodáshoz, az iparhoz, kutatáshoz és innovációhoz, az energiahatékonysághoz és az erőforrás-hatékonysághoz kapcsolódó politikákban; e tekintetben hangsúlyozza a Natura 2000 területek jelentőségét, amennyiben – kivételes természeti erőforrásaiknak köszönhetően – lehetőség van kiemelkedő környezeti és kulturális minőségű termékek és szolgáltatások folyamatos előállítására;

6.  úgy véli, hogy az új erdészeti stratégia végrehajtásának ellensúlyoznia kell a célzott erdőpolitikai rendelkezések hiányát az Európai Unióról szóló szerződésben, egyúttal tiszteletben tartva a tagállamok e területen meglévő hatáskörét, és biztosítania kell az erdészeti ágazathoz kapcsolódó kérdésekre vonatkozó uniós és tagállami politikák nemzetközi szintű összhangját;

7.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság kiemelt szerepet játszik annak biztosításában, hogy az uniós és tagállami szakértők már a kezdetektől folyamatos párbeszédet folytassanak, valamint hogy minden érdekelt felet bevonjanak a folyamatba, elősegítve ezzel az egységes politikaalkotást az erdőgazdálkodás terén;

8.  támogatja a tagállamok elkötelezettségét a fenntartható erdőgazdálkodásnak az erdőkre vonatkozó jelenlegi európai politikai keret kulcsfontosságú elemeivel, a Forest Europe kritériumaival és mutatóival összhangban történő végrehajtása iránt;

9.  üdvözli, hogy prioritást kapott a fenntarthatóság három (gazdasági, szociális és környezeti) pillére, amely erős alapot ad az erdők nélkülözhetetlen szerepe és a forráshatékonyság támogatásához, a versenyképesség növeléséhez, a foglalkoztatás fellendítéséhez, valamint az erdészet és az erdőalapú ágazatok szerepének, illetve az ökológiai ciklusok fenntartásának megerősítéséhez a zöld gazdaságban; elismeri az erdőknek a lakosság egészségéhez kapcsolódó társadalmi szerepét

10. emlékeztet arra, hogy a Bizottság szerint a biogazdaság 2009-ben több mint 2000 milliárd euró értékű piacként 20 millió embernek adott munkát, ami a teljes uniós foglalkoztatás 9%-a volt; megállapítja, hogy a Horizont 2020 keretprogramon belül a biogazdasághoz kapcsolódó kutatásra és innovációra fordított minden euró hozzávetőleg 10 euró hozzáadott értéket teremt; hangsúlyozza, hogy az erdők kulcsszerepet játszanak a biogazdaságban, és ez a jövőben is így lesz;

11. úgy véli, hogy az erdők és az erdőgazdálkodási ágazat vidékfejlesztéshez, fenntartható növekedéshez és munkahelyteremtéshez való hozzájárulásának megerősítésére irányuló, az uniós erdőgazdálkodási stratégiában foglalt célkitűzésének teljes mértékben figyelembe kell vennie az erdőkből származó gazdasági, szociális, kulturális és környezeti árukat és szolgáltatásokat – többek között a szabadidős és turisztikai szolgáltatásokat –, különösen pedig azt a fontos szerepet, amelyet a megfelelő gazdálkodás révén kezelt erdők és faalapú anyagok az uniós éghajlat-politika jelentős elemét képező szén-dioxid-kibocsátáscsökkentésben, a szén-dioxid tárolásában és a biogazdaságra történő áttérésben játszanak;

12. hangsúlyozza, hogy az európai erdők jelenleg az EU szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 10%-át kötik meg és tárolják, és ily módon jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez;

13. úgy véli, hogy a kutatás és a technológia területén elért előrehaladásnak megfelelően ösztönözni kell a kőolajalapú vagy hőintenzív nyersanyagok fával és fakitermelésből származó termékekkel történő felváltását, ami pozitívan járulhat hozzá az éghajlat-változás mérséklése, valamint a munkahelyteremtés tekintetében a további előnyök eléréséhez;

14. hangsúlyozza, hogy el kell végezni az erdőalapú iparágak értékláncát befolyásoló összes uniós jogszabály költségelemzését azzal a céllal, hogy minden felesleges és terhet jelentő bürokrácia megszűnjön, illetve létrejöjjön az iparág hosszú távú versenyképességének fenntartható növekedéséhez szükséges keret, valamint hogy ugyanakkor támogatást kapjon az az elv, amely szerint az erdészeti ágazatot és az erdőalapú ágazatok értékláncait érintő jogalkotási javaslatokhoz részletes hatásvizsgálatot kell készíteni;

15. úgy véli, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia hatékonyabban végrehajtható, ha azt megfelelően összehangolják a meglévő és jövőbeni uniós finanszírozással, többek között az EMVA-val;

16. megállapítja, hogy a Copernicus program és más európai szintű űrprogramok keretében rendelkezésre állnak információs és ellenőrzési erőforrások, és javasolja ezen erőforrások és eszközök fokozott igénybevételét;

17. véleménye szerint a változatosabb fafelhasználás előmozdításának együtt kell járnia a fiatalokat célzó oktatásra és az építőipari dolgozóknak nyújtott képzésre fordított beruházásokkal, hogy e célcsoportokat jobban megismertessék a fa felhasználási lehetőségeivel, valamint biztosítsák számukra az ehhez szükséges készségeket;

18. üdvözli az európai erdészeti információs rendszer létrehozását, mely támogatja az erdőkkel kapcsolatos bevált gyakorlatok és meglévő ismeretek tagállamok közötti megosztását a tagállamok között; elismeri, hogy az erdei erőforrások többfunkciós szerepével kapcsolatos adatok és információk nemzeti adatbázisokból való kigyűjtése az ágazat előnyét szolgálja, és kéri a Bizottságot, hogy támogassa ennek európai adatplatformba történő integrációját; üdvözli az erdőkkel kapcsolatos bevált gyakorlatok és meglévő ismeretek tagállamok közötti megosztásából fakadó előnyöket, hangsúlyozza azonban, hogy ez a tevékenység nem vezethet a költségvetési erőforrások iránti igény növekedéséhez;

19. hangsúlyozza, hogy hosszú távon csak a képzett munkaerő biztosíthatja az erdészeti ágazat versenyképességét. megjegyzi, hogy az ágazat jelenleg 3 millió európai polgárt foglalkoztat; úgy véli, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégiának ezért meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU megfelelő képzési létesítményekkel és olyan munkaerővel rendelkezzen, amely maradéktalanul tisztában van az erdészeti ágazat jelenlegi kihívásaival és kockázataival, egyúttal azonban az erdőgazdálkodás szerves részét képező biztonsági előírásokkal is;

20. hangsúlyozza, hogy az uniós kutatási, fejlesztési és innovációs keretprogram fontos szerepet játszik az intelligens és fenntartható növekedés, a magasabb hozzáadott értékű termékek, a tisztább technológiák és a technológia magasabb szintjének elérésében, különösen a fejlett bioüzemanyagok terén és a fa építőipari felhasználásában, illetve az autóiparban és a textilágazatban is, nem feledkezve meg azon hagyományos, nagy értékű felhasználási formákról – például a fa építőipari és csomagolóanyagként történő felhasználásáról – sem, amelyekben továbbra is jelentős növekedési potenciál rejlik.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.2.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	56 4 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Zigmantas Balčytis, Nicolas Bay, Reinhard Bütikofer, Jerzy Buzek, Soledad Cabezón Ruiz, Philippe De Backer, Pilar del Castillo Vera, Pablo Echenique, Christian Ehler, Peter Eriksson, Fredrick Federley, Ashley Fox, Adam Gierek, Theresa Griffin, Marek Józef Gróbarczyk, András Gyürk, Kaja Kallas, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Jeppe Kofod, Miapetra Kumpula-Natri, Janusz Lewandowski, Paloma López Bermejo, Ernest Maragall, Edouard Martin, Angelika Mlinar, Csaba Molnár, Nadine Morano, Dan Nica, Angelika Niebler, Morten Helveg Petersen, Miroslav Poche, Herbert Reul, Paul Rübig, Algirdas Saudargas, Jean-Luc Schaffhauser, Neoklis Sylikiotis, Antonio Tajani, Dario Tamburrano, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Henna Virkkunen, Anna Záborská, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Cornelia Ernst, Françoise Grossetête, Benedek Jávor, Constanze Krehl, Vladimír Maňka, Marian-Jean Marinescu, Morten Messerschmidt, Clare Moody, Paul Tang, Pavel Telička
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Rosa D’Amato

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.3.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	34 5 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Richard Ashworth, José Bové, Paul Brannen, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Nuno Melo, Giulia Moi, Ulrike Müller, James Nicholson, Maria Noichl, Marit Paulsen, Marijana Petir, Laurențiu Rebega, Jens Rohde, Bronis Ropė, Jordi Sebastià, Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Bas Belder
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Rosa D’Amato, Stanisław Ożóg