Eljárás : 2014/2245(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0173/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0173/2015

Viták :

PV 08/09/2015 - 11
CRE 08/09/2015 - 11

Szavazatok :

PV 09/09/2015 - 8.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0308

JELENTÉS     
PDF 301kWORD 360k
27.5.2015
PE 546.892v02-00 A8-0173/2015

Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások

(2014/2245(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Tamás Deutsch

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások

(2014/2245(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a Bizottságnak az Unión belüli gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: A fejlődés és a jó kormányzás előmozdítása az EU régióiban és városaiban” című, 2014. július 23-i hatodik jelentésére (a továbbiakban: a hatodik kohéziós jelentés),

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 4., 162., 174–178. és 349. cikkére,

–       tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 17/2013/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)(1);

–       tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 17/2013/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–       tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 17/2013/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i európai parlamenti és tanácsi 1304/2013/EU rendeletre(3),

–       tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–       tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 17/2013/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–       tekintettel a Kohéziós Alapról, és az 17/2013/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–       tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(7),

–       tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 25/2012/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–       tekintettel a területrendezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek 2020. május 19-én, Gödöllőn tartott informális ülésén elfogadott, „Az Európai Unió 2011-ig szóló területi menetrendje – Egy sokszínű régiókból álló, befogadó, intelligens és fenntartható Európa felé” című dokumentumra,

–       tekintettel a Bizottság gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén elért haladásról szóló, „A válság városi és regionális vetülete” című, 2013. június 26-i nyolcadik jelentésére,

–       tekintettel az „Intelligens szakosodás: hálózatépítési kiválóság a jó kohéziós politikáért” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(9),,

–       tekintettel az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(10),

–       tekintettel az Európai Bizottságnak az EU kohéziós politikájáról szóló 26. és 8. eredményjelentéséről, valamint a 2014-2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról szóló 2007. évi stratégiai jelentésről szóló, 2013. február 26-i állásfoglalására(11),

–       tekintettel az állásfoglalása a legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(12),

–       tekintettel a 2014-2014 közötti időszakra szóló kohéziós politika elindításában bekövetkezett késedelemről szóló, 2020. november 27-i állásfoglalására(13),

–       tekintettel „Az innovatív pénzügyi eszközök következő generációjának kerete: az EU tőke- és hitelfinanszírozási platformja” című, 2011. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2011) 662),

–       tekintettel az „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2014)0903),

–       tekintettel „A rugalmasság legjobb kihasználása a Stabilitási és Növekedési Paktum meglévő szabályain belül” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–       tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból támogatott pénzügyi konstrukciók kkv-k részére” című, 2/2012. sz. különjelentésére,

–       tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésről (Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe) az Általános Ügyek (Kohéziós Ügyek) Tanácsa által 2014. november 19-én elfogadott tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésről szóló, 2014. december 3-i véleményére(14),

–       tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményről szóló 2015. január 21-i véleményére(15),

–       tekintettel a 2015. évi uniós igazságügyi eredménytábláról szóló, 2015. március 9-i bizottsági közleményre (COM(2015)0116),

–       tekintettel „2. sz. költségvetés-módosítási tervezet a 2015. évi általános költségvetéshez” című, 2015. január 20-i bizottsági közleményre (COM(2015)0016),

–       tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló, 2013. évi éves jelentésre;

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, illetve a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0173/2015),

A.     mivel az EU kohéziós politikája tagadhatatlanul meghatározó szerepet játszik a regionális egyenlőtlenségek csökkentésében, a tagállamok régiói közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdításában és a munkahelyteremtés támogatásában; mivel a kohéziós politika a legfőbb, reálgazdaságra irányuló uniós szintű beruházási politika, és 2020-ig 350 milliárd eurót meghaladó költségvetésével az Unió növekedésének és munkahelyteremtésének bevált eszköze; mivel a gazdasági válság során a kohéziós politika elengedhetetlen eszköznek bizonyult az egyes tagállamok beruházási szintjének megőrzésében; mivel egyes tagállamokban a kohéziós politika ráadásul az állami beruházások elsődleges forrása; mivel már több értékelési módszer is igazolta, hogy a kohéziós politika konkrét és látható eredményeket hoz;

B.     mivel a 2013-ra vonatkozó legfrissebb adatok szerint a tartós munkanélküliség minden eddigi rekordot megdöntött az EU-ban, és a munkaerő 5,1%-át érinti; mivel a tartós munkanélküliség egész életük során súlyos következményekkel jár az érintettekre és a strukturális problémává válhat, különösen a külső régiókban;

C.     mivel a közelmúltban az EU-ban az állami beruházások reálértéken 15%-kal csökkentek, és mivel számos régió – különös tekintettel azokra, amelyek demográfiai kihívásokkal küzdenek – nem volt képes megfelelően hozzájárulni az Európa 2020 stratégia céljaihoz, különös tekintettel a 2020-ra kitűzött 75%-os foglalkoztatás elérésére, a szegénység 20 millió fővel történő csökkentésére, valamint a korai iskolaelhagyás csökkentésére vonatkozó célkitűzések teljesítésére;

D.     mivel indokolt, hogy a kohéziós politika céljai az Unió előtt álló új kihívások és fenyegetések hatására az idők során megváltoztak, és szorosabb kapcsolat alakult ki e politika és az Unió átfogó szakpolitikai menetrendje között; mivel ugyanakkor meg kell erősíteni a kohéziós politika eredeti szerepét, az egész Unió és kiváltképp a kevésbé fejlett és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának növelését, mivel a kohéziós politika nem kezelhető csupán az Európa 2020 és más uniós fejlesztési stratégiák céljainak elérését szolgáló eszközként, hanem arra az e területeken folytatott beruházási politikaként is tekinteni kell;

E.     mivel a hatodik kohéziós jelentés szerint a gazdasági válság kedvezőtlen hatással volt a regionális egyenlőtlenségek csökkentésének hosszú távú tendenciájára és – néhány kedvező irányvonaltól eltekintve – az új programozási időszak elején a különféle régiók között jelentős marad az egyenlőtlenség;

F.     mivel a tematikus koncentráció révén a kohéziós politika erőforrásai korlátozott számú, a növekedést várhatóan élénkítő, a munkahelyteremtésre, a társadalmi befogadásra, a környezetvédelemre és az éghajlatváltozásra elleni küzdelemre lehetőséget nyújtó stratégiai célra fordíthatók;

G.     mivel jó kormányzás nélkül nem érhető el magas szintű növekedés és regionális gazdasági konvergencia, mivel a többszintű kormányzás elvével összhangban nemzeti, regionális és helyi szinten minden partner – köztük a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek – hatékonyabb bevonására van szükség;

H.     mivel a partnerségi megállapodások és az operatív programok a tagállamokban és a régiókban megvalósítandó beruházásokhoz iránymutatást nyújtó stratégiai eszközök, amelyek benyújtási és elfogadási határidőit a közös rendelkezésekről szóló rendelet 14., 16. és 29. cikk határozza meg, és e rendelkezések szerint a partnerségi megállapodásokat 2014. augusztus végéig kellett, az operatív programokat pedig legkésőbb 2015. január végéi kell elfogadni;

I.      mivel a Tanács a 2011-es gödöllői informális ülésén arra kérte a 2015-ben és 2016-ban egymást váltó tanácsi elnökségeket, hogy mérjék fel és mérlegeljék, szükség van-e a 2020-ig szóló uniós területi menetrend felülvizsgálatára, figyelembe véve annak gyakorlati működését, majd adott esetben vezessék le e felülvizsgálatot;

J.      mivel az EUMSZ 175. cikke értelmében a tagállamok úgy folytatják és hangolják össze gazdaságpolitikájukat, hogy megvalósítsák az átfogó harmonikus fejlődésre, illetve a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésére vonatkozó célkitűzéseket, és mivel követezésképp a beruházási tervnek is hozzá kell járulnia e célkitűzések megvalósításához;

A kohéziós politika eredményei és kihívásai a gazdasági és pénzügyi válság idején (a 2007–2013 közötti programozási időszakban)

1.      hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika az Európai Unió azon legfőbb eszköze, amelynek célja az európai régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentése, ezen régiók versenyképességének fellendítése, az éghajlatváltozás és az energiafüggőség kérdésének rendezése, ugyanakkor az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulás; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika keretében megvalósult beruházások az egyes tagállamokban és régiókban tapasztalható társfinanszírozási nehézségek ellenére nagymértékben tompították a gazdasági és pénzügyi válság kedvezőtlen hatásait, és stabilitást hoztak a régióknak azáltal, hogy folyamatos finanszírozást biztosítottak, amikor a nemzeti és regionális köz- és a magánberuházások jelentősen visszaestek; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás megfelel az EU egészében megvalósított közberuházások 21%-ának, illetve a kohéziós országokat tekintve a közberuházások 57%-ának;

2.      kiemeli, hogy a kohéziós politika bizonyította, hogy képes gyorsan, rugalmas intézkedésekkel, például a nemzeti társfinanszírozás csökkentésével és pótlólagos előlegkifizetés biztosításával, valamint a teljes finanszírozási keret 13%-ának (45 milliárd eurónak) a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatás támogatására való átcsoportosításával közvetlenül orvosolni a tagállami és regionális beruházási hiányt; ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a tagállamok vagy az egyes régióik társadalmi és gazdasági helyzetét befolyásoló fejleményekkel összhangban középtávon mélyrehatóan és alapjaiban felülvizsgálják a célkitűzéseket és a finanszírozási szinteket;

3.      hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés tartalmazza a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdításának célkitűzését (az EUSZ 3. cikke);

4.      üdvözli a kohéziós politika közelmúltbeli reformját, amelynek célja az említett kihívások leküzdése volt az összes operatív program számára világos célkitűzéseket és ösztönző tényezőket tartalmazó, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó, koherens stratégiai keret alapján; felkér minden érintett szereplőt, mindenekelőtt a fő hatóságokat, hogy fokozottan a jobb teljesítmény és eredmények elérésére törekedve tegyen a kohéziós politika új jogi keretének hatékony és eredményes bevezetéséért; felkér minden érintett szereplőt, hogy a programok közötti összhang biztosítása, valamint az Európa 2020 stratégia és az országspecifikus ajánlások támogatása érdekében megfelelően működő, többszintű kormányzási és koordinációs mechanizmusokat alakítsanak ki;

5.      hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika eredményes működéséhez elengedhetetlen a stabil fiskális és gazdasági – továbbá a hatékony szabályozási, közigazgatási és intézményi – környezet megteremtése, azonban ez nem veszélyeztetheti a kohéziós politika céljainak és célkitűzéseinek megvalósítását; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a kifizetéseknek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkében meghatározott felfüggesztése ronthatja a nemzeti, regionális és helyi hatóságok azon képességét, hogy a 2014–2020 közötti időszakban hatékonyan tervezzenek és igénybe vegyék az európai strukturális és beruházási alapokat; kiemeli, hogy a kohéziós céloknak és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek az eléréséhez a politikát szorosan össze kell hangolni az ágazati politikákkal és szinergiákat kell megvalósítani más uniós beruházási programokkal; emlékeztet azonban arra, hogy az EUMSZ 175. cikkével összhangban valamennyi gazdaságpolitikát úgy kell folytatni, hogy megvalósuljanak a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célok;

6.      hangsúlyozza, hogy a tagállamok programozásra, végrehajtásra és értékelésre irányuló igazgatási kapacitásainak növelése kulcsfontosságú a kohéziós politika időben történő és sikeres teljesítéséhez;

7.      rámutat, hogy jóllehet a kohéziós politika enyhítette a válság hatását, a regionális egyenlőtlenségek továbbra is jelentősek maradtak, és hogy még nem teljesült mindenhol a kohéziós politika azon célkitűzése, hogy a kevésbé fejlett régiók számára nyújtott külön támogatással csökkentsék a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket;

8.      rámutat, hogy a válság és annak ellenére, hogy a helyi pénzgazdálkodási rendszerek nagy nyomás alatt álltak, a helyi és regionális hatóságoknak továbbra is teljesíteniük kellett a polgárok könnyebben hozzáférhető, magasabb szintű közszolgáltatások iránti igényét;

9.      kiemeli Európa újraiparosításának fontosságát abban, hogy 2020-ra a tagállamok GDP-jének legalább 20%-át az ipari termelés adja; ennélfogva emlékeztet a versenyképesség, a fenntarthatóság és a szabályozási környezet megbízhatósága elvei proaktív támogatásának és megerősítésének fontosságára az európai munkahelyek és növekedés előmozdítása érdekében;

Megvalósítási és kifizetési nehézségek

10.    komoly aggodalmának ad hangot a kohéziós politika programozási időszakainak elindulásában bekövetkezett jelentős strukturális késedelmek miatt, amelyek az operatív programok késői elfogadásából adódtak, többek között az átcsoportosítási eljárás miatt; megállapítja, hogy ez a késedelem különösen 2017-ben és 2018-ban nagyobb nyomás alá helyezheti a kifizetéseket, tovább mélyítve ezáltal az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy jelenleg a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan mintegy 25 milliárd eurós sajnálatos kifizetési hátralék halmozódott fel; megállapítja, hogy bár – tágabb összefüggésben tekintve – a kohéziós politika területén jobb a helyzet, mint a vidékfejlesztés és a halászat területén, továbbra is aggodalomra ad okot, hogy több tagállamban a programok jelentős részét még ezt követően fogják elfogadni; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a késedelmek alááshatják az uniós költségvetés és a kohéziós politika hitelességét, eredményességét és a fenntarthatóságát, továbbá próbára teszik a regionális és helyi hatóságok azon képességét, hogy véglegesítsék a 2007–2013 közötti időszak végrehajtását és hatékonyan tervezzenek, valamint igénybe vegyék az európai strukturális és beruházási alapokat a 2014–2020 közötti időszakban; üdvözli a tagállamok és a Bizottság e tekintetben tett legutóbbi erőfeszítéseit, de felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi hátralevő operatív programot késedelem nélkül elfogadják, mivel a többéves pénzügyi keret – a 2014-ben ki nem osztott források felhasználásához szükséges – felülvizsgálatát és az ezt kísérő költségvetés-módosítási tervezetet a Parlament már elfogadta;

11.    emlékeztet arra, hogy az állandó kifizetési hátralékok problémája minden más uniós politikai területnél jobban érinti a kohéziós politikát, 2014 végén például 24,8 milliárd euró volt az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap kifizetetlen számláinak összege a 2007–2013-as programok tekintetében, ami 5,6%-os emelkedést jelent 2013-hoz képest; bátorítja a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel a kifizetetlen számlák kiegyenlítése érdekében; kiemeli, hogy ez a helyzet elsősorban és leginkább a kohéziós politika legkisebb és legsérülékenyebb kedvezményezettjeit sújtja, például a kkv-kat, az NGO-kat és az egyesületeket, mivel a kiadások előfinanszírozására való kapacitásaik korlátozottak;

12.    üdvözli, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament megállapodtak abban, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret során különösen a kohéziós politika tekintetében a kifizetetlen számlák szintjét minden év végére annak strukturális szintjére csökkentik, amint az a 2015. évi költségvetési megállapodást kísérő közös nyilatkozatban is szerepel, továbbá tudomásul veszi a Bizottság 2015. március 23-án beérkezett „A kifizetésekre vonatkozó terv elemei az uniós költségvetés fenntarthatóságának visszaállítása érdekében” című dokumentumát; emlékezteti a Bizottságot arra a vállalására, hogy minél előbb, de legkésőbb a 2016. évi költségvetés-tervezet beterjesztése előtt benyújtja a kifizetési tervet; ezenkívül minden intézményt emlékeztet arra a kötelezettségvállalásra, hogy 2015-ben megállapodnak egy ilyen tervben, és a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáig végre is hajtják azt;

13.    kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keret plafonértékeinek(16) javasolt felülvizsgálata, amely kötelezettségvállalási előirányzatokban 11,2 milliárd eurót csoportosítana át a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében az 1b. fejezet alá, és 8,5 milliárd eurónyi kötelezettségvállalási előirányzatot vinne át(17) a költségvetési rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint 2014-ről 2015-re, elkerüli ezen előirányzatok törlését az 1b. fejezetből, de alapvetően nem orvosolja a programozásbeli késedelmet, és nem változtatja meg azt, hogy a krónikusan késleltetett végrehajtás és a rendszeres késői kifizetések jelentős kihívások elé állítják a végső kedvezményezetteket;

14.    hangsúlyozza, hogy a fent említett, az uniós költségvetés 1b. alfejezetében lévő hátralék tulajdonképpen a legfontosabb olyan sürgető tényező, amely veszélyezteti a kohéziós politika megvalósítását az előző és előreláthatólag a jelenlegi, 2014–2020 közötti programozási időszakban egyaránt; emlékeztet arra, hogy ez a hátralék komoly, esetenként akár szélsőségesen súlyos hatásokkal jár a kohéziós politika érintett szereplői számára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy menetrendet, amelyben meghatározza az elkülönített költségvetési forrásokból finanszírozott, konkrét, lépésről lépésre végrehajtandó szakpolitikai intézkedések ütemezését a hátralék csökkentése, majd teljes felszámolása érdekében; reméli, hogy a Tanács végül felismeri a helyzet súlyosságát és fenntarthatatlanságát, és készen áll tevékenyen részt venni a probléma tartós megoldásában;meggyőződése, hogy ezekkel az intézkedésekkel mindenekelőtt azt kell elérni, hogy 2015-ben érezhetően csökkenjen az említett a hátralék;

15.    leszögezi, hogy elfogadásuk után haladéktalanul meg kell kezdeni az operatív programok megvalósítását, mivel így érhetők el a legjelentősebb eredmények a beruházásokkal, élénkíthető a munkahelyteremtés, fokozható a termelékenység és segíthető elő az éghajlattal és energiával kapcsolatos uniós célok megvalósulása, továbbá a Bizottságnak és a tagállamoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük az operatív programok elfogadásának felgyorsításáért minőségük sérelme nélkül; kéri, hogy a Bizottság a csalás elleni folyamatos küzdelem szükségességének kiemelt kezelése mellett vizsgálja meg annak lehetőségeit, hogyan ésszerűsítheti belső eljárásait annak érdekében, hogy a végrehajtás megkezdését érintő minden további késedelem elkerülése céljából az operatív programok elfogadására vonatkozó két forgatókönyv alapján felgyorsítsák az eljárásokat;

16.    felkéri a Bizottságot, hogy a fentiekre tekintettel – főképp a források 2017-ben történő visszavonása elkerülésének érdekében – terjessze a Parlament elé az operatív programok mielőbbi megvalósításának előmozdítására javasolt intézkedéseket és azok javasolt ütemezését, továbbá fejtse ki, milyen hatással járnak az említett kifizetési késedelmek az új operatív programok végrehajtásának elindítására nézve; és terjesszen elő megoldásokat a károk mértékének lehető legcsekélyebbre korlátozása érdekében; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében előírt tárgyalások eredményeiről szóló jelentés keretében elemezze, milyen következményekkel jár a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kohéziós politika késedelmes megindítása a növekedésre és a munkahelyteremtésre, és a levont tanulságok alapján tegyen ajánlásokat;

17.    úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet Bizottság által javasolt módosításán alapuló 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret – amely kizárólag a 2014-ben ki nem osztott előirányzatokat viszi át 2015-re – a 2014-ben el nem fogadott programok tekintetében jelentősen növeli a 2018-ban történő visszavonás kockázatát, és ezért nem ösztönzi a források teljes körű uniós felhasználását, illetve a növekedést és foglalkoztatást elősegítő uniós beruházások hatékony támogatását; felszólítja a Bizottságot, hogy a visszavonás kockázatának elkerülése érdekében a közös rendelkezésekről szóló rendelet 53. cikkében előírt, 2017. évi stratégiai jelentés kidolgozása előtt kellő időben tegyen javaslatot megfelelő jogalkotási és egyéb intézkedésekre;

18.    aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállamban a 2007–2013 közötti programozási időszakban alacsony szintű volt a források abszorpciója, és figyelmeztet arra, hogy az ezt okozó problémákat kezelni kell annak elkerülése érdekében, hogy ugyanezek a problémák a következő időszakban is felmerüljenek; kiemeli, hogy az igazgatási kapacitás alapvető fontosságú a kohéziós politika hatékony és eredményes végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy az instabil közigazgatás gyenge szakpolitikai koordinációval párosulva alááshatja az európai strukturális és beruházási alapok sikeres végrehajtását, és általánosságban veszélyt jelent a hatékony politikai irányításra nézve;

19.    azt javasolja, hogy a következő programozási időszak előkészítésekor a programozásra vonatkozó szabályozási rendelkezéseket külön bevezethetnék a költségvetési javaslatok előtt, így szétválasztva a tartalmi és a pénzügyi vitát, valamint elegendő időt hagyva a programok alapos előkészítésére; emlékeztet arra, hogy a szabályozási rendelkezések igen kiterjedtek ugyan, mégsem nyújtanak tökéletes garanciát a tagállamok és régiók számára, és értelmezésbeli eltérések forrásai is lehetnek; megállapítja, hogy a szabályozási rendelkezések tovább egyszerűsíthetők;

20.    kéri a Bizottságot, hogy gondosan értékelje – figyelembe véve a foglalkoztatásra és a növekedésre gyakorolt esetleges hatásokat – azokat az eseteket, amelyekben pénzügyi korrekciókat alkalmaznak vagy felfüggesztik a kifizetéseket;

A kohéziós politika a 2014–2020 közötti intelligens, fenntartható és inkluzív beruházások központi eleme

21.    emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika eredeti szerepe a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása és a regionális egyenlőtlenségek csökkentése, kiváltképp a kevésbé fejlett régióknak nyújtott támogatás révén; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika a természeténél és a Szerződésben meghatározott eredeti felépítésénél fogva hozzájárul az Unió célkitűzéseinek, különösen az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljainak eléréséhez, valamint a Szerződésben foglalt, a területi kohézió erősítésére irányuló alapvető célkitűzés megvalósításához;

22.    üdvözli az új Európai Stratégiai Beruházási Alap létrejöttét és lehetséges multiplikátorhatását; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap fő célkitűzésének a gazdasági, társadalmi és területi kohézió biztosítására kell irányulnia, és ezért az összes uniós régió számára előnyösnek kell lennie; rámutat, hogy biztosítani kell az Európai Stratégiai Beruházási Alap forrásainak addicionalitását – és ezzel az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok közötti kiegészítő jelleget és szinergiát, ugyanakkor pénzügyileg a kettőt egymástól elkülönítve kezelve –, valamint ugyanígy azt tanácsolja az érintett feleknek, hogy különösen az intelligens beruházásokat illetően építsenek a 2008-as európai gazdaságélénkítési terv végrehajtásának tapasztalataira;

23.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák minden uniós beruházási és fejlesztési politika, és különösen a kohéziós politika között, továbbá az Európai Stratégiai Beruházási Alap, más uniós alapok és a nemzeti és regionális finanszírozási eszközök között a fokozott koordinációt és összhangot a kiegészítő jelleg és a nagyobb szinergia biztosítása, a támogatások átfedésének és megduplázásának elkerülése és az uniós finanszírozás európai hozzáadott értékének garantálása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy a rövidesen benyújtandó kohéziós jelentésekben számoljon be a szinergiákról; azt javasolja, hogy ennek az új uniós beruházási tervnek a megvalósítása során a három közös kezdeményezés, a JEREMIE, a JESSICA és a JASMINE tapasztalataira kell támaszkodni, mivel a strukturális alapokból nyújtott finanszírozás összege e kezdeményezések révén a 2000–2006 közötti 1,2 milliárd euróról 8,4 milliárd euróra nőtt a 2007–2012 közötti időszakban; részletes és átfogó vizsgálatot kér, amelyet az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) konzultálva végeznek el;

24.    hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikára vonatkozó jogszabályok a pénzügyi eszközök szélesebb körű felhasználásáról rendelkeznek, hogy tematikus alkalmazási körük kiterjesztésével, valamint a tagállamok és a régiók számára nagyobb rugalmasság biztosításával hozzájárulásuk a kétszeresére, megközelítőleg 25–30 milliárd euróra nőjön a 2014–2020 közötti időszakban; hangsúlyozza a pénzügyi eszközöknek a piaci hiányosságok Európa 2020 stratégiával és a kohéziós politikai prioritásokkal összhangban történő kezelésére irányuló kiegészítő állami és magán társberuházások mozgósításában betöltött szerepét; kiemelten támogatja a kockázatmegosztási célú kkv-kezdeményezést, és felhívja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést a pénzügyi eszközök egyszerű felhasználhatósága és a tagállamok és a régiók számára vonzóvá tétele érdekében, ezzel biztosítva, hogy a pénzügyi eszközökhöz való hozzájárulás saját erőből duplázódjon meg, az érdekeltek pedig kellőképpen magukénak érezzék ezt a célt; hangsúlyozza, hogy szükség van az uniós pénzeket magukban foglaló pénzügyi eszközök átláthatóságának, elszámoltathatóságának és ellenőrzésének biztosítására;

25.    figyelmeztet azonban, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap nem veszélyeztetheti a kohéziós politika programozásának stratégiai következetességét és hosszú távú terveit; leszögezi, hogy a strukturális alapok átirányítása célszerűtlen lenne, ezért nem elfogadható, mivel ezen alapok eredményességét – és a régiók fejlődését – fenyegetné; rámutat arra, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret 1b. alfejezetében a tagállamok részére megállapított pénzügyi keretösszegek nem módosíthatók az Európai Stratégiai Beruházási Alap céljainak megfelelően; hangsúlyozza, hogy a támogatások hitelekkel, részvényekkel vagy garanciákkal való felváltásának ugyan vannak bizonyos előnyei, azonban csak körültekintően, a regionális egyenlőtlenségek, valamint a pénzügyi eszközök használata tekintetében az egyes régiók különféle gyakorlatainak és tapasztalatainak figyelembevételével valósítható meg; felhívja a figyelmet arra, a leginkább beruházásösztönzésre szoruló régióknak gyakran csekély az igazgatási és abszorpciós kapacitása;

26.    figyelmeztet arra, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap által nyújtott finanszírozásra jogosult projektek kiválasztásának rugalmassága azzal a kockázattal jár, hogy a beruházásokat fejlettebb tagállamokba irányítják, ami aláássa a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót; arra kéri a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok közötti kapcsolatot;

A 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika eredmény-, hatékonyság- és teljesítményorientáltsága

27.    kiemeli a kohéziós politika eredményességének, egyszerűsítésének, hatékonyságának és eredmény- és teljesítményorientáltságának fokozására irányuló intézkedések fontosságát, amelyeknek biztosítaniuk kell a forrásabszorpciós kritériumoktól a kiadások minősége és a társfinanszírozott műveletek magas hozzáadott értéke felé történő elmozdulást; e tekintetben azt javasolja, hogy terjesszen elő az európai strukturális és beruházási alapok ezzel kapcsolatos szabályozását érintő technikai kiigazításokat;

28.    üdvözli az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló befektetések tematikus koncentrációját, amelynek célja a növekedés beindítása, a munkahelyteremtés, az éghajlatváltozás és az energiafüggőség kezelése, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése, üdvözli továbbá a 2014–2020-as programok eredményeire és mérhetőségére helyezett fokozott hangsúlyt, melynek hozzá kell járulnia a kohéziós politika hatékonyságának és eredményességének növeléséhez; fenntartja ugyanakkor, hogy az Unió különböző régiói közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése érdekében, a helyi és regionális sajátosságoktól függően nagyobb mértékű rugalmasságot kell biztosítani a régiók számára, különös tekintettel a súlyos válságra; valóban integrált és területi megközelítés alkalmazására hív fel a helyi igényekkel foglalkozó programok és projektek tekintetében;

29.    felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlások megfelelő kezelése és a gazdasági kormányzási eljárásokkal való teljes összhang megteremtése céljából biztosítsák a nemzeti reformprogramok és az operatív programok közötti összhangot, így csökkentve a korai újraprogramozás kockázatát;

30.    ezzel összefüggésben emlékeztet a Parlament kezdeti kifogására, és hangsúlyozza, hogy feladata a teljes körű részvétel, illetve az ellenőrzés és a vizsgálat; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy nyújtsanak teljes körű, átlátható és időszerű tájékoztatást az európai strukturális és beruházási alapok kötelezettségvállalásainak vagy kifizetéseinek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (15) bekezdése szerinti újraprogramozására vagy felfüggesztésére vonatkozó kritériumokról, valamint a felfüggesztést előidéző teljes eljárásról; rámutat, hogy a kötelezettségvállalások és kifizetések felfüggesztésére vonatkozó döntést csak a legvégső esetben, minden más lehetőség kimerítését, illetve a növekedést és munkahelyteremtést érintő lehetséges utóhatások értékelését követően szabad meghozni, mivel a kötelezettségvállalások és kifizetések felfüggesztése súlyos következményekkel járhat az országos, regionális és helyi hatóságokra, valamint a kohéziós politikai célkitűzések egészének megvalósítására nézve; úgy véli, hogy a makrogazdasági feltételrendszer célja, hogy a kohéziós politika fenntarthatóbb és hatékonyabb legyen, és elutasítja azt az elképzelést, hogy a nemzeti kormányok által hozott makrogazdasági döntések miatt esetleg egyes régiókat, településeket vagy polgárokat büntessenek; felhívja a figyelmet arra, hogy az alapok újraprogramozása jelentős adminisztratív terhet teremthet; emlékeztet arra, hogy a szóban forgó rendelet 23. cikkének (4) bekezdésével összhangban benyújtott újraprogramozásra vonatkozó javaslathoz ugyanezen rendelet 49. cikkének (3) bekezdésében említetteknek megfelelően az érintett monitoring-bizottság előzetes konzultációjára van szükség;

31.    rámutat arra, hogy a szabálytalanságok az összetett követelményekből és szabályozásból fakadnak; hangsúlyozza, hogy a kohéziós programok végrehajtása során jelentkező szabálytalanságok számát az irányítás és az eljárások egyszerűsítése, valamint az újonnan elfogadott vonatkozó irányelvek mihamarabbi átültetése és a kevésbé fejlett régiók igazgatási kapacitásának megerősítése révén lehetne csökkenteni; kiemeli ezért, hogy az európai strukturális és beruházási alapok előirányzatai megfelelő felhasználásának biztosításához szükséges ellenőrzés biztosításakor szükség van a kedvezményezettek adminisztratív terheinek csökkentésére, az igazgatási és ellenőrzési rendszerek optimalizálására és javítására, a kockázatértékelés fokozott hangsúlyozására és a hatósági feladatok helyes kiosztására, ugyanakkor annak érdekében, hogy hatékonyabban megelőzzék a szabálytalanságokat és következésképp elkerüljék a pénzügyi kiigazításokat, valamint a kifizetések megszakítását vagy felfüggesztését, az egyszerűsítés nem áshatja alá a meglévő megerősített ellenőrzési eljárásokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy e pénzügyi eszközökből kevés kifizetés teljesült a kedvezményezettek javára, különösen az ezen eszközök használatának növelésére irányuló célkitűzésre; e tekintetben felkéri a tagállamokat, az irányító hatóságokat és a szóban forgó pénzügyi eszközökkel foglalkozó érintett feleket, hogy maradéktalanul használják ki a pénzügyi eszközök – technikai tanácsadói platform (FI-TAP) és a fi-compass – révén rendelkezésre álló technikai segítségnyújtást;

Foglalkoztatás, kkv-k, ifjúság és oktatás

32.    leszögezi, hogy az európai strukturális és beruházási alapokon keresztül jelentős mértékben hozzá lehet járulni a válság következtében elindult kedvezőtlen társadalmi folyamatok megfordításához, ehhez pedig az alapok hatékonyabb összehangolása, és rugalmasságának növelése mellett a több alapból finanszírozott programozás által kínált, integrált megközelítést kell elősegíteni és egyszerűsíteni, mivel ezáltal különösen jobban kihasználhatók a szinergiák, különösen az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap között; hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alap által finanszírozott beruházásokkal csak akkor lehet optimális eredményt elérni, ha a szükséges infrastruktúra és a megfelelő intézmények működnek; felhívja a figyelmet arra, hogy az európai strukturális és beruházási alapokkal hatékonyan támogatható a társadalmi befogadás, ezért ezeket az alapokat igénybe kell venni a hátrányos helyzetű és a kiszolgáltatott csoportok, például a romák és a fogyatékkal élők integrációjának előmozdításához, valamint a gyermekek és felnőttek számára nyújtott intézményi szolgáltatásoktól a közösségalapú szolgáltatások felé való átmenet támogatásához;

33.    kéri a Bizottságot, hogy Unió-szerte fordítson kiemelt figyelmet a kisebbségi csoportok helyzetére, mivel azok a társadalmi kirekesztés valamennyi formáját elszenvedik, ezért fokozottabban ki vannak téve a strukturális munkanélküliségnek; úgy véli, hogy az Unión belüli társadalmi kohézióra irányuló bármely politikai tervezés során figyelembe kell venni a kisebbségek integrációját;

34.    kiemeli, hogy a kkv-k kulcsfontosságú szerepet játszanak a munkahelyteremtésben, és képesek előmozdítani az intelligens növekedést, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású digitális gazdaságot; kedvező, az ilyen – különösen fiatalok által indított és vidéki térségekben található – vállalkozások létrehozását és működtetését támogató szabályozási környezet kialakítását szorgalmazza; hangsúlyozza, hogy feltétlenül csökkenteni kell a kkv-kra nehezedő bürokratikus terheket, és elő kell segíteni e vállalkozások finanszírozáshoz jutását, továbbá olyan támogató programokra és képzésekre van szükség, amelyek révén fejleszthetők a vállalkozói készségek;

35.    rámutat arra, hogy az Unió vállalati szektorának 99%-át a kkv-k teszik ki, és ők adják az Unión belüli munkahelyek 80%-át;

36.    aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság túl alacsony küszöbértéket (ötmillió euró) állapított meg az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a kisméretű kulturális és fenntartható idegenforgalmi infrastruktúrák számára nyújtott támogatás esetében, ahol a támogatást összköltségben adják meg a finanszírozásra jogosult költségek helyett, és hangsúlyozza, hogy az ilyen projektek a társadalmi-gazdasági hatás, a társadalmi befogadás és a vonzerő tekintetében jelentős kedvező hatást gyakorolhatnak a regionális fejlesztésre;

37.    egyetért a Bizottság elemzésével, miszerint a gazdasági és társadalmi prioritások – különösen az egyrészről a gazdasági növekedés, másrészről a társadalmi befogadás, az oktatás és a fenntartható fejlődés tekintetében – jobban egyensúlyba hozhatók lehetnének az egyes tagállamokban, amit alátámasztana a partnerek és az érintettek közötti érdemi párbeszéd; hangsúlyozza, hogy e prioritások sikeres megvalósítása szempontjából meghatározó a tagállamok intézményi keretének igazgatási kapacitás és az igazságszolgáltatás minőségének szempontjából történő javítására irányuló egyértelmű stratégia;

38.    kiemeli az ESZA, illetve az ifjúsági garanciarendszer és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés együttes jelentőségét, amelyeknek a lehető legtöbb életképes munkahely-teremtési projektet kell fenntartaniuk, többek között üzleti kezdeményezések formájában;

39.    figyelmeztet, hogy a riasztó méreteket öltő ifjúsági munkanélküliség azzal fenyeget, hogy egy generációnyi munkavállalót elveszítünk, elsősorban a kevésbé fejlett régiókban és a válság és a munkanélküliség által különösen sújtott régiókban; leszögezi, hogy a fiatalok munkaerő-piaci integrációjának előmozdítását továbbra is kiemelt célként kell kezelni, amelynek eléréséhez elengedhetetlen az EU aktív részvétele, és amelyhez az ESZA-n, az ERFA-n, a Kohéziós Alapon és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen keresztül jelentősen hozzá lehet járulni; úgy véli, hogy e tekintetben eredményorientáltabb megközelítést kell követni a rendelkezésre álló források lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében, ily módon fellendítve a foglalkoztatást és a versenyképességet, nagyobb bevételt teremtve, ami az uniós gazdaság egésze számára előnyökkel jár; ezzel összefüggésben kiemeli az ifjúsági garancia alapvető szerepét, mivel segíti a 25 év alatti fiatalokat a jó minőségű munkahely vagy a foglalkoztatáshoz szükséges iskolai végzettség, készségek és tapasztalat megszerzésében; hangsúlyozza, hogy minél előbb biztosítani kell az ifjúsági garancia program és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésbe tartozó többi intézkedés végrehajtásához szükséges forrásokat; úgy véli, hogy egyértelmű és könnyen érthető hatásmutatókat kell használni, hogy az uniós alapoknak a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulása pontosan mérhető legyen;

40.    hangsúlyozza, hogy a fiatalok foglalkoztatása terén elért eredmények javítása érdekében folytatni kell az erőfeszítéseket, mivel ezek az eredmények az ESZA-rendelet és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés elfogadása ellenére nem voltak jók; rámutat, hogy az Unió politikailag elkötelezte magát amellett, hogy azonnali támogatást nyújt a fiatalok munkaerő-piaci integrációjához;

41.    hangsúlyozza, hogy a termelési eljárások megváltozásából és a társadalom elöregedéséből adódóan jelentős mértékben nőtt az ESZA szerepe és a munkavállalók képességeinek kiigazításába való beruházás fontossága; e tekintetben határozottan úgy véli, hogy az ESZA-t a nemzeti megközelítések kiegészítésére kellene felhasználni a tagállamokban; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a rendelkezésre álló források lehető leghatékonyabb és legeredményesebb felhasználását a munkavállalók foglalkoztathatóságának, a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi befogadás biztosítása érdekében; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ESZA keretében finanszírozott képzési programokat a vállalkozók és az irányítási személyzet igényeihez is kell igazítani a vállalatok, különösen a kkv-k fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében, amelyek a legtöbb munkahelyet teremtik az EU-ban;

42.    felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák az EURES platform javítására és kiterjesztésére irányuló munkájukat, amely hatékony eszköze a munkavállalók európai mobilitása előmozdításának, különös tekintettel a határokon átnyúló mobilitásra, mivel bővíti a munkavállalók európai munkaerőpiaccal kapcsolatos ismereteit, tájékoztatja őket a munkalehetőségekről és támogatást nyújt az eljárások során; ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék és támogassák az EURES hálózatokat, elismerve azt, hogy a határ menti ingázók szembesülnek először az adaptációval és a szakképesítés elismerésével kapcsolatos problémákkal ; megjegyzi, hogy e hálózatok az állami foglalkoztatási szolgálatok, a szociális partnerek, a helyi és regionális hatóságok és egyéb magánszereplők együttes részvételével ösztönzik és támogatják a határokon átnyúló mobilitást;

43.    hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a minőségi munkahelyeket az új technológiák segítségével hozzák létre; úgy véli, hogy a Bizottságnak össze kell kapcsolnia a munkanélküliség csökkentését az európai digitális menetrend és a Horizont 2020 program eszközeivel;

44.    megjegyzi, hogy az Unióban továbbra is nagyon magas az iskolát korán elhagyók aránya, és hogy ez a probléma kihat az ifjúsági munkanélküliség arányára; hangsúlyozza, hogy ezt a problémát az oktatási rendszer és a tananyag modernizálása révén kell megoldani, felhasználva az ESZA forrásait;

45.    rámutat, hogy az oktatási intézmények és a munkaerő-piaci szereplők közötti hatékony együttműködés nélkül lehetetlen lesz orvosolni a fiatal diplomások körében jellemző magas munkanélküliségi szintet az EU-ban; különösen hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiacon keresett ismeretekre és készségekre irányuló oktatással nőtt a fiatalok foglalkoztatottságának aránya és csökkentek a társadalmi különbségek;

46.    hangsúlyozza a munkahelyteremtés nemi dimenziójának fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozást a női munkanélküliség kezelésére; azon a véleményen van, hogy a rugalmasabb munkaidő tekintetében a nők számára előnyös lehet a technológiai haladás, és felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

47.    megerősíti, hogy a nők munkaerő-piaci jelenlétének fokozásához gyermekgondozási létesítményekre van szükség a fiatal gyermekek számára, ezért felhívja a Bizottságot, hogy támogasson ilyen irányú innovatív projekteket; rámutat, hogy a közösségi infrastruktúrákba, például gyermekgondozó létesítményekbe való beruházások növelik a nők esélyét arra, hogy aktívan részt vegyenek a gazdaságban és a munkaerőpiacon;

48.    felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz és a szociális befogadáshoz kapcsolódó célkitűzések elérése érdekében vegyék figyelembe a szülési szabadságról visszatérő nők igényeit, ösztönözzék a munkaadókat a szülési szabadságról visszatérő nők alkalmazására, könnyítsék meg a rugalmas munkaszerződéseket, valamint támogassák a továbbképzéseket (élethosszig tartó tanulás), lehetővé téve a nők szakmai karrierjének zökkenőmentes folytatását;

A kohéziós politika irányítása

49.    hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikát a megfelelően működő, többszintű kormányzás jegyében kell irányítani, egyúttal hatékony rendszert kell létrehozni a nyilvánosság és a vállalkozások kéréseinek kezelésére, emellett átlátható és innovatív közbeszerzésről kell gondoskodni, mivel mindezek elengedhetetlenek a kohéziós politika hatásának növeléséhez; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami szintű döntések fontossága ellenére gyakran a helyi és regionális hatóságok elsődleges közigazgatási felelősségi körébe tartoznak a közberuházások, a kohéziós politika pedig alapvető fontossággal bír e hatóságok kulcsfontosságú szerephez juttatásában az Unión belül; emlékeztet ezért a közös rendelkezésekről szóló rendeletben és a partnerségi magatartási kódexben részletezett partnerség elve széleskörű végrehajtásának szükségességére;

50.    ajánlja, hogy a kohéziós politikai erőforrásokat és ismereteket használják fel a hatóságok igazgatási kapacitásának hathatós megerősítésére, különösen helyi és regionális szinten, hogy a hatóságok ezáltal eredményesebben tudjanak minőségi szolgáltatásokat nyújtani a lakosság számára, többek között az új technológiák szélesebb körű felhasználása és az eljárások ésszerűsítése révén; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg az igazgatási segítségnyújtás formáit olyan kulcsfontosságú ügyekben, mint a kezdeményezések célkitűzéseinek meghatározása, eredményeinek megfelelő mutatószámokkal való felmérése, valamint az egész EU-ra kiterjedő nyomon követésen és értékelésen alapuló igazgatási kultúra kialakításához végrehajtandó intézkedések meghozatala; fontosnak tartja, hogy a helyi és a regionális hatóságok segítséget kapjanak a források és a beruházások növelésében döntő fontossággal bíró innovatív pénzügyi eszközökkel, valamint a közbeszerzéssel kapcsolatosan, amelynek egyre nagyobb szerepet kell játszania az innovációt és a kreativitást serkentő közigazgatási eszközként;

51.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatodik kohéziós jelentés nem tartalmaz mélyreható elemzést a JASPERS technikai segítségnyújtási eszköz által elért eredményekről, amely a 2007–2013 közötti időszakban az uniós alapokból társfinanszírozandó magas színvonalú, kiemelkedő projektek kidolgozásához szükséges technikai szakértelmet biztosította a tagállamok számára; üdvözli a 2013-ban kapacitásépítési tevékenységek folytatása céljából indított JASPERS hálózati platformot és a 2014-ben létrehozott hálózati és kompetenciaközpontot, amely a 2014–2020 közötti programozási időszak projektjeinek kidolgozásához nyújt szakértői segítséget; üdvözli az európai strukturális és beruházási alapokkal kapcsolatos igazgatási kapacitásépítéssel foglalkozó kompetenciaközpont létrehozását, amely hozzájárul az európai strukturális és beruházási alapok irányításában és végrehajtásában érintett tagállamok valamennyi hatósága kapacitásának fokozásához;

52.    üdvözli, hogy a Bizottság egyre nagyobb figyelmet fordít a kormányzás szerepére, és egyetért azzal, hogy a jó kormányzás és a magas színvonalú közszolgáltatások – ideértve a korrupció hiányát – alapvető fontosságúak a stabil beruházási környezethez; nagyra törő célokat szorgalmaz annak érdekében, hogy a kohéziós politikai kiadások kevésbé váljanak tisztességtelen felhasználás célpontjává, illetve a csalásellenes intézkedéseket szigorúbban alkalmazzák;

53.    meggyőződése, hogy a partnerségi magatartási kódex valamennyi szakaszban megerősíti majd a régiókon belüli részvételt formai és tartalmi szempontból egyaránt, továbbá maradéktalanul végre kell hajtani, mivel alapvető fontossággal bír a kohéziós politika hatásainak fokozása és eredményeinek megszilárdítása terén; gratulál azoknak a tagállamoknak és régióknak, amelyek a partnerségi magatartási kódexszel összhangban sikeresen bevonták partnereiket a partnerségi megállapodások és az operatív programok előkészítésébe; mindazonáltal komoly aggodalmának ad hangot a partnerség elvének számos esetben történő gyenge alkalmazása miatt, és arra kéri a Bizottságot, hogy ne hagyja jóvá azokat a programokat, amelyekbe nem vonták be kellőképpen a partnereket; hangsúlyozza a partnerségek magatartási kódexben foglaltak szerinti szervezésére vonatkozó bevált gyakorlatok terjesztésének fontosságát; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy rendszeresen nyújtson be a Parlamentnek egy, a partnerség elvének megvalósításával kapcsolatos aktuális helyzet értékelésére vonatkozó jelentést;

Területi dimenzió

54.    aggodalommal állapítja meg, hogy a hatodik kohéziós jelentésből szinte teljesen hiányzik a területi megközelítés, különösképpen a határon átnyúló együttműködésre tett utalások, jóllehet nélkülözhetetlen eszköz a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítéséhez; rámutat arra, hogy a transznacionális és makroregionális szempontok például az infrastruktúrát, a munkaerőpiacot, munkavállalói mobilitást, a környezetvédelmet – ideértve a közös vészhelyzeti tervet –, a vízhasználatot és a szennyvízelvezetést, a hulladékgazdálkodást, az egészségügyet, a kutatás és fejlesztést, az idegenforgalmat, a közszolgáltatásokat és a kormányzást illetően gazdagították volna a jelentést, mivel ezeken a területeken figyelemre méltó transznacionális tényezők és lehetőségek fedezhetők fel; úgy véli, hogy az európai határ- és határokon átnyúló régiók a 2014–2020 közötti programozási időszakban jóval eredményesebben tudnak majd megbirkózni a válság hatásaival, ha az intelligensebb, inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedés útjára lépnek;

55.    hangsúlyozza, hogy az integrált és területi megközelítés különösen a környezetvédelem és az energia terén elengedhetetlen;

56.    üdvözli az érdekeltek összehangolására és az uniós szakpolitikák integrálására, valamint a beruházásoknak a valós helyi igényekre való összpontosítására szolgáló új eszközök, például az integrált területi beruházási és a közösségvezérelt, a kiegyensúlyozott területfejlesztésre törekvő helyi fejlesztési eszközök bevezetését; kiemeli a szakpolitikák területi hatásainak értékelésére szolgáló eszközök elfogadásának fontosságát, amely értékelés fő célja az uniós szakpolitikák helyi és regionális hatóságokra gyakorolt területi hatásának felmérése, valamint annak elérése, hogy a jogalkotási folyamatban nagyobb figyelem irányuljon e hatásokra, ugyanakkor tudomásul veszi az integrált területi megközelítések végrehajtása terén meglévő kihívásokat, tekintettel az uniós alapok között fennálló szabályozási különbségekre és a regionális és helyi közösségek felhatalmazásának szintjében a tagállamokban és az irányító hatóságoknál tapasztalt jelentős eltérésekre; szorgalmazza egy átfogó, integrált uniós beruházási stratégia kidolgozását, valamint a 2011-es magyar elnökség idején elfogadott és a 2015-ös elnökségek által kiértékelendő, 2020-ig szóló uniós területi menetrend megerősítését, amely magában foglalja az uniós városfejlesztési menetrendet; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a kis- és közepes méretű városi térségekre;

57.    aggodalommal veszi tudomásul az arra irányuló hivatkozások hiányát, hogy hogyan vették figyelembe a 2020-ig szóló uniós területi menetrend alapelveit és prioritásait a 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjai végrehajtásának során; a 2014–2020 közötti időszak során a kohéziós politika területi dimenziójának értékelésére megfelelő értékelési mechanizmusokat szorgalmaz;

58.    mindazonáltal örömmel nyugtázza, hogy a jelentés kiemelten kezeli a városfejlesztési kérdéseket, tekintettel a városok globalizált gazdaságban betöltött fontos szerepére és fenntarthatóság szempontjából gyakorolt esetleges hatásaira; tudomásul veszi az európai régiók és városok környezetbarátabb növekedésre való áttérésre vonatkozó kötelezettségvállalását, amely a Polgármesterek Szövetségében öltött formát; azt javasolja, hogy a vidéki és városi térségek között tapasztalható jelentős fejlődésbeli különbségekkel is kellően foglalkozni kell, valamint kezelni kell az egyszerre ellenálló és sérülékeny nagyvárosi régiókban jelentkező problémákat;

59.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatodik kohéziós jelentés a területi kohézió és a területi versenyképesség megvalósításának kulcsfontosságú elemei között nem említi meg a policentrikus területi fejlesztést a 2020-ig szóló uniós területi menetrenddel és a „Nyílt és policentrikus Európa felé” című 2013.évi ESPON-jelentéssel összhangban; kiemeli a kis- és közepes méretű városok szerepét és annak jelentőségét, hogy a kiegyensúlyozott területfejlesztés megvalósítása érdekében fokozzák a városi központok és a környező területek közötti funkcionális kapcsolatokat;

60.    kéri az EUMSZ területi kohézióról szóló 174. cikkének fokozott tiszteletben tartását főként a vidéki térségekben, kellő figyelmet fordítva a kohéziós politika és a vidékfejlesztés közötti lényeges kapcsolatra, különösen az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat illetően, mint a legkülső régiók, a legészakibb, gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók; ajánlja, hogy a régiókra számottevő hatást gyakorló egyéb demográfiai kihívásokat, például az elnéptelenedést, a népesség elöregedését és a rendkívül elszórt népességet is figyelembe kell venni; felkéri a Bizottságot, hogy a kohéziós politika megvalósításakor fordítson fokozott figyelmet a földrajzilag és demográfiailag leghátrányosabb helyzetben lévő térségekre;

61.    úgy véli, hogy a hatodik kohéziós jelentés nem foglalkozik kellő mélységben az európai területi együttműködéssel, annak ellenére, hogy az már a 2007–2013 közötti programozási időszakban is teljes értékű kohéziós politikai célkitűzésnek számított; emlékeztet arra, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásban komoly lehetőségek rejlenek nem csak a határon átnyúló irányítás eszközeként, de az átfogóan integrált területfejlesztés előmozdítójaként is;

62.    felhív a kohéziós politika, az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz és az uniós szomszédságpolitika fokozott összehangolására, valamint a projektek eredményeinek hatékonyabb értékelésére és terjesztésére;

Kohéziós politika hosszú távon

63.    emlékeztet arra, hogy a fentiekből következően új lendületet kell adni az uniós kohéziós politikáról folyó vitának; úgy véli, hogy a 2019-es európai Parlamenti választási év döntő jelentőségű lesz, mivel az akkor újonnan választott Parlamentnek és a felálló új Bizottságnak az Európa 2020 stratégia lezárásával és a majdani új többéves pénzügyi kerettel is foglalkoznia kell, és megfelelő költségvetéssel biztosítania kell a kohéziós politika jövőjét 2020-at követően is, illetve új jogszabályokat kell kidolgoznia a kohéziós politikára vonatkozóan; megjegyzi, hogy a kohéziós politikáról folyó vita során ki kell térni a jelenlegi programozási időszak elején tapasztalt jelentős időhiányra és késedelmekre;

64.    hangsúlyozza az igazgatási kapacitások alapvető fontosságát; felhívja a szakpolitikai döntéshozókat minden irányítási szinten, hogy a célzott technikai segítségnyújtást részesítsék előnyben általában véve a kohéziós politikák megvalósítása és különösen a pénzügyi eszközök európai strukturális és beruházási alapokkal együttes, szélesebb körű felhasználása terén;

65.    úgy véli, hogy a kohéziós politikához kapcsolódó intézkedéseknek alapvető szerepet kell játszaniuk a belső versenyképességi különbségek és a strukturális egyenlőtlenségek csökkentésében a leginkább rászoruló régiókban; felhívja a Bizottságot az előfinanszírozás fontolóra vételére annak érdekében, hogy a 2014–2020 közötti időszakban elősegítse az alapok érintett tagállamok általi teljes felhasználását, mindenkor biztosítva a költségvetési elszámoltathatóság elvének tiszteletben tartását;

66.    felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti parlamentjeikben rendszeresen folytassanak magas szintű politikai vitát az európai strukturális és beruházási alapok eredményességéről, hatékonyságáról és időszerű igénybevételéről, illetve arról, hogy a kohéziós politika hogyan járul hozzá a makrogazdasági célkitűzések megvalósításához.

67.    felhívja a Tanácsot, hogy a kohéziós politikáért felelős miniszterek részvételével rendszeresen tartson üléseket, ahol az uniós gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén folyamatosan felmerülő kihívások nyomon követésével és megválaszolásával foglalkoznak;

°

°         °

68.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(2)

HL L 347., 2013.12.20., 289. o.

(3)

HL L 347., 2013.12.20., 470. o.

(4)

HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(5)

HL L 347., 2013.12.20., 303. o.

(6)

HL L 347., 2013.12.20., 281. o.

(7)

HL L 347., 2013.12.20., 884. o.

(8)

HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(9)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0002.

(10)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0015.

(11)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0132.

(12)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0133.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0068.

(14)

HL C 19., 2015.1.21., 9. o.

(15)

A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(16)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM(2015)0015, 2015.1.21.

(17)

A Bizottság határozata a 2014. évről a 2015. évre történő nem automatikus átvitelről és a 2015. évben újból rendelkezésre bocsátandó kötelezettségvállalási előirányzatokról, C(2015)0827, 2015.2.11.


INDOKOLÁS

Háttérinformációk

Az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban az Európai Bizottság háromévente kohéziós jelentést készít „a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén elért előrehaladásról…”. A hatodik kohéziós jelentés közzététele a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika új jogi keretének elfogadása miatt késett. A jelentés szerkezete átalakult, jelenlegi formájában az Európa 2020 stratégiát tükrözi.

A kohéziós politika eredményei és kihívásai a gazdasági és pénzügyi válság idején

A hatodik kohéziós jelentés a 2007–2013 közötti programozási időszakra visszatekintve beszámol arról, hogy a kohéziós politika a jelzett periódus során sikeresen tompította a közberuházások jelentős – egyes tagállamokban akár 60%-os, uniós átlagban 20%-os – visszaesésének hatásait. A kohéziós beruházások stabilitást hoztak a régióknak azáltal, hogy folyamatos finanszírozást biztosítottak, amikor a nemzeti és regionális köz- és a magánberuházások jelentősen visszaestek. A regionális egyenlőtlenségek azonban az utóbbi időben mélyültek, emellett több, főként déli tagállamban a 2000 óta elért javulást követően ismét visszaesett a foglalkoztatás, és a versenyképesség is romlott.

A jelentés a jövőt illetően a 2014–2020 között megvalósítandó beruházások alapvető célkitűzéseit emeli ki: az energiahatékonyság növelése, a foglalkoztatás javítása és a kkv-k támogatása mind olyan terület, amely a fenntartható munkahelyek teremtése szempontjából valóban ígéretesnek tűnik. Az előadó hangsúlyozni kívánja, hogy a kohéziós politika a Szerződésben meghatározott eredeti szerepe és eszközei révén eleve a legmegfelelőbb beruházási politika az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés egész Unióban való eléréséhez. A kohéziós politika más ágazati stratégiák tekintetében ezért nem kezelhető puszta eszközként. Éppen ellenkezőleg, hosszú távú, integrált és többszintű irányítási megközelítése olyan nélkülözhetetlen értéktöbbletet jelent az uniós intézkedések végrehajtása, illetve az értük való felelősségvállalás terén, amelyet egy tisztán ágazati politikai megközelítés nem tudna biztosítani.

Mindezek fényében az előadó üdvözli az EU új európai beruházási tervét, amely kiegészíti majd a strukturális és kohéziós beruházásokat. E tekintetben a kohéziós politika pénzügyi eszközökkel kapcsolatos közös kezdeményezései, például a JEREMIE megvalósítása során szerezett tapasztalatok jól hasznosíthatók majd, mivel a pénzügyi eszközök felhasználásának növelése az új beruházási terv központi eleme. Ugyanakkor viszont le kell szögezni, hogy a kohéziós politika költségvetését és hosszú távú stratégiai programozását sem érintheti hátrányosan ez az új beruházási kezdeményezés, mivel ezzel nem csak a régiók fejlesztése, hanem a 2014–2020 közötti időszakban regionális fejlesztésre előirányzott, 350 milliárd eurós kohéziós politikai beruházások eredményessége is veszélybe kerülne. Sőt, figyelembe kell venni, hogy a leginkább beruházásösztönzésre szoruló régiók gyakran csekélyebb igazgatási és abszorpciós kapacitással rendelkeznek, így nem alkalmasak arra, hogy az új beruházási tervben részt vegyenek.

A kohéziós politika eredmény-, hatékonyság- és teljesítményorientáltsága

Az eredményesség és az eredményorientáltság fokozására irányuló új intézkedések között megtalálható a főként az innovációra irányuló tematikus koncentráció, a digitális és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kialakítása, az oktatás fejlesztése és a kkv-k támogatása. Az előadó szerint a helyi viszonyoktól függően bizonyos mértékű rugalmasságot kell biztosítani a régiók számára, különösen a súlyos válságra tekintettel. Folyamatosan munkálkodni kell az eljárások egyszerűsítésén és a bürokratikus terhek csökkentésén annak érdekében, hogy javuljon a hozzáférhetőség és források abszorpciója, továbbá a lehető legkevesebbszer forduljanak elő hibák, amelyek gyakran a bonyolult közbeszerzési és állami támogatási szabályokra, nem pedig a kohéziós előírásokra vezethetők vissza.

Az európai szemeszterhez és az országspecifikus ajánlásokhoz fűződő kapcsolat révén szint eredményesebbé tehetők a kohéziós beruházások. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az Európai Parlament kulcsfontosságú szerepet tölt be az európai strukturális és beruházási alapok kötelezettségvállalásainak vagy kifizetéseinek felfüggesztését előidéző teljes eljárás vizsgálatában. Az előadó kéri a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (15) bekezdésének maradéktalan tiszteletben tartását, amely bekezdés értelmében gondoskodni kell az átláthatóságról, a Bizottságnak és a Tanácsnak pedig kellő időben tájékoztatnia kell Parlamentet.

Foglalkoztatás, kkv-k, ifjúság és oktatás

Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke értelmében az EU céljai között szerepel teljes foglalkoztatottság és a társadalmi haladás elérése, az Európa 2020 stratégia pedig annak elérését tűzte ki célul, hogy 2020-ra a 20–64 éves lakosság 75%-a rendelkezzen munkával. A kialakult válság miatt azonban ez a cél távolabbra került, mivel az Unió munkanélküliségi rátája 2010 eleje óta 9,5% felett van, sok tagállamban pedig még 2014-ben is meghaladta a 15%-ot.

A fiatalok foglalkoztatási helyzete különösen aggasztó: az EU ifjúsági munkanélküliségi rátája 2014 második negyedévében 21,7% rúgott, tehát a felnőttek munkanélküliségi rátájának (9%) több mint kétszerese volt, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban ötmilliónál is több 25 év alatti fiatal volt állástalan az EU-28 területén. Elfogadhatatlanul magas azoknak a fiatal (15–24 éves) európaiaknak a száma is, akik nem rendelkeznek munkahellyel, és oktatásban vagy képzésben sem részesülnek.

Szintén nagyon fontos, hogy a kohéziós politika a kis- és középvállalkozásokat is támogatja, mivel a kkv-k jelentik az uniós növekedés és foglalkoztatás hajtóerejét, tekintettel többek között arra, hogy a 2002–2010 közötti időszakban elért nettó foglalkoztatásnövekedés 85%-a nekik köszönhető. Mindezekre figyelemmel a strukturális alapok, vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program és a Horizont 2020 keretprogram közötti szinergiákat fokozni kell a regionális szintű intelligens szakosodási stratégiákon keresztül.

Megvalósítási és kifizetési nehézségek

Az előadó emlékeztet arra, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet szerint a partnerségi megállapodásokat 2014. augusztus végéig kellett, az operatív programokat pedig legkésőbb 2015. január végéi kell elfogadni. Azonban egyértelműen kijelenthető, hogy késedelem alakult ki a programozási folyamatban, hiszen 2014 végéig mindössze alig több mint száz operatív programot fogadtak el. Két forgatókönyv létezik a programok elfogadására, és mindkettő további késedelmeket von maga után a végrehajtás megkezdése tekintetében, nevezetesen: (i) az átviteli eljárás a 2014. december 31-ére „elfogadásra késznek” minősülő programok esetében, valamint ii) a 2014. évi fel nem használt előirányzatok európai strukturális és beruházási alapokhoz való – a többéves pénzügyi keret technikai felülvizsgálatával együtt járó – költségvetési átcsoportosítása a 2014. december 31-éig „elfogadásra nem késznek” minősülő programok esetében.

A Bizottság által előterjesztett menetrend szerint az operatív programokat az átviteli eljárás keretében 2015. február 15. és március 31. között fogadnák el, a költségvetési átcsoportosítás keretében pedig 2015. május 1. után. A Parlament komoly aggodalmának adott hangot a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika végrehajtása terén felhalmozódott jelentős késedelmet illetően, és felhívta a figyelmet arra, hogy ez a késedelem próbára teszi a regionális és helyi hatóságok azon képességét, hogy hatékonyan tervezzenek, és igénybe vegyék az európai strukturális és beruházási alapokat a 2014-2020 közötti időszakban. Az előadó osztja ezeket az aggodalmakat. Ezért felkéri a Bizottságot, hogy terjessze a Parlament elé az operatív programok mielőbbi megvalósításának előmozdítására javasolt intézkedéseket és azok ütemezését.

A kohéziós politika terén a megvalósítás 2014–2020 közötti programozási időszakot érintő késedelmén túlmenően mintegy 25 milliárd eurós kifizetési hátralék is felhalmozódott a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozóan. A Bizottság ezért arra is felkérést kap, hogy fejtse ki, milyen hatással jár a kifizetések e késedelme az új operatív programok végrehajtásának elindítására nézve, és terjesszen elő megoldásokat a károk mértékének lehető legcsekélyebbre korlátozása érdekében.

A kohéziós politikának a fenntartható növekedést és a foglalkoztatást kellene előmozdítania, ezért elfogadhatatlan, hogy a késedelmes kifizetésekhez vezető kifizetési hátralék visszatérő problémája akadályozza a programok végrehajtását, és terheket ró a kedvezményezettek és a tagállamok költségvetésére. A költségvetési fegyelem nem csak azt jelenti, hogy tilos pazarolni a közpénzeket, hanem azt is, hogy a számlákat időben ki kell fizetni. Az előadó ezért úgy véli, hogy a probléma e része jelenti a legnagyobb kihívást, és egyben a legsürgetőbb is.

Irányítási kérdések

A kohéziós politikai erőforrásokat és ismereteket fel kell használni a hatóságok igazgatási kapacitásának hathatós megerősítésére, különösen helyi és regionális szinten, hogy a hatóságok ezáltal eredményesebben tudjanak minőségi szolgáltatásokat nyújtani a lakosság számára, többek között az új technológiák szélesebb körű felhasználása és az eljárások ésszerűsítése révén. Fontos, hogy a helyi és a regionális hatóságok segítséget kapjanak a források és a beruházások növelésében döntő fontossággal bíró innovatív pénzügyi eszközökkel, valamint a közbeszerzéssel kapcsolatosan, amelynek egyre nagyobb szerepet kell játszania az innovációt és a kreativitást serkentő közigazgatási eszközként.

Az előadó felhívja a figyelmet arra, hogy a partnerségi magatartási kódex várhatóan megerősíti majd a régiókon belüli programozásban való részvételt formai és tartalmi szempontból egyaránt, továbbá alapvető fontossággal bír a kohéziós politika hatásainak fokozása és eredményeinek megszilárdítása terén.

Területi dimenzió

A hatodik kohéziós jelentés nem ragadta meg az alkalmat arra, hogy kifejtse a határon átnyúló együttműködésben rejlő problémákat és –ami még fontosabb – lehetőségeket. E területről csak futólag tesz említést, az itt elért eredményeket egyáltalán nem mutatja be; az itt elért eredményeket egyáltalán nem mutatja be. Emellett néhány kivételtől eltekintve a minőségi szempontok is teljesen hiányoznak, holott a szöveg elegendő lehetőséget kínált ezek ismertetésére (lásd a keretes írásokat az egyes témakörökről/területekről, például a városokról, a tengeri és a legkülső régiókról). A témakörökkel és a minőséggel kapcsolatosan megjegyzendő még, hogy a transznacionális szempontok gazdagíthatták volna több fejezet tartalmát is, például az infrastruktúrát, a munkaerőpiacot, munkavállalói mobilitást, a környezetvédelmet, a vízhasználatot és a szennyvízelvezetést, a hulladékgazdálkodást, az egészségügyet, a kutatás és fejlesztést, az idegenforgalmat, a közszolgáltatásokat és a kormányzást illetően. Ezeken a területeken figyelemre méltó transznacionális tényezők és lehetőségek fedezhetők fel. Az előadó úgy véli, hogy az európai területi együttműködés nagymértékben előmozdíthatja az európai integrációt.

Végül, de nem utolsó sorban e megfontolások kapcsolódnak az európai területi együttműködést és az európai területi együttműködési csoportosulás eszközét érintő kérdésekhez. Különösen az európai területi együttműködés határon átnyúló együttműködési alkotóeleme van hatással a határon átnyúló régiók kohéziójára. Az előadó azért azt javasolja, hogy a kohéziós jelentés a jövőben a határon átnyúló európai régiók kohéziójának értékelésével is foglalkozzon, ezért tartalmazza többek között e régiók legjelentősebb problémáinak elemzését, valamint a határon átnyúló együttműködésre irányuló operatív programok hatásainak felmérését. Ez utóbbi eszközre nagyobb figyelmet kell fordítani nem utolsósorban azért, mert előmozdítja a különböző tagállamok hatóságai közötti együttműködést, segíti tapasztalataik összegyűjtését, és hozzájárul olyan igazgatási rendszer kialakításához, amelyben egyre inkább a közös értékek és működési módszerek képezik. Ezzel összefüggésben a kohéziós politika külső dimenzióját is figyelembe kell venni.

Kohéziós politika hosszú távon

Az előadó külön figyelmet kíván szentelni a kohéziós politika 2020 utáni jövőjének. Tekintettel arra, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika megvalósítása épp csak elkezdődött, de máris problémák övezik a programok késői elfogadása miatt, különösen ügyelni kell a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika megfelelő megvalósítására. Mindazonáltal nem szabad megfeledkezni arról, hogy 2019-ben egyszerre több fontos kérdéssel is foglalkozni kell: az akkor újonnan választott Parlament és a felálló új Bizottság napirendjén szerepel majd többek között az Európa 2020 stratégia lezárása, a majdani új többéves pénzügyi keret és a 2020 utáni időszakban a kohéziós politikára vonatkozó új jogszabályok kidolgozása is. A rendkívül szűkös időkeretre figyelemmel az előadó arra buzdít, hogy már most kezdjünk el gondolkodni a 2020 utáni kohéziós politikáról, amelynek középpontjába a közösségeket és a polgárokat kell helyeznünk, hogy az egyéni jóllét biztosításával gondoskodhassunk a közös jólétről.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (16.4.2015)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházásokról: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése

(2014/2245(INI))

A vélemény előadója: Jean-Paul Denanot

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli, hogy a kohéziós politika az elmúlt években bebizonyította, hogy képes a gazdasági és pénzügyi válság állami beruházások mértékére gyakorolt kedvezőtlen hatásának enyhítésére a tagállamokban, többek között a nemzeti társfinanszírozási követelmények csökkentése és a kohéziós alapok jelentős részének a növekedésre és a munkahelyteremtésre közvetlen és azonnali hatást gyakorló intézkedések felé történő átirányítása révén; hangsúlyozza a kohéziós politikán túli egyéb politikák és eszközök pozitív hozzájárulását az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához; bízik abban, hogy mivel a fellépés és az általa kifejtett hatás között általában időeltolódás van, és mivel a 2007–2013 közötti időszak összegeit 2016 végéig még fel lehet használni, e jótékony hatások a következő néhány évben tovább fokozódnak;

2.  hangsúlyozza a Bizottság által összeállított beruházási terv jelentőségét, mivel a terv a köz- és magánszférabeli beruházások – az Európa 2020 stratégiában megállapított célkitűzések elérését komolyan veszélyeztető – alacsony volumenének kiegyensúlyozását szolgáló első lépés Európában; hangsúlyozza, hogy a gazdasági válságot követő beruházáscsökkenés különösen észrevehető volt a legkevésbé tehetős régiókban; emlékeztet azonban, hogy a Juncker-terv három évre csak 315 milliárd eurónyi potenciális beruházást jelent, amikor a Bizottság szerint az Európai Unióban a hiányzó beruházások összege legalább évi 300 milliárd euró; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy az uniós költségvetésben és a tagállami költségvetésekben vissza kell állítani a beruházásra lehetőséget nyújtó további mozgásteret; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap által garantált projekteknek hozzá kell járulniuk az uniós politikai célkitűzések teljesítéséhez, meg kell felelniük a kohéziós politika céljainak az EUMSZ 174. cikkével összhangban, és tiszteletben kell tartaniuk az addicionalitás, a gazdasági életképesség és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum valamennyi hatályos szabálya vonatkozik az ESBA-hoz egyszeri intézkedések formájában történő tagállami hozzájárulásokra, amelyeket a célzottan létrehozott és uniós garanciában részesülő beruházási platformok és nemzeti fejlesztési bankok támogatása érdekében nyújtanak;

3.  rámutat, hogy a válság és annak ellenére, hogy a helyi pénzgazdálkodási rendszerek nagy nyomás alatt álltak, a helyi és regionális hatóságoknak továbbra is teljesíteniük kellett a polgárok könnyebben hozzáférhető, magasabb szintű közszolgáltatások iránti igényét;

4.  kiemeli Európa újraiparosításának fontosságát abban, hogy 2020-ra a tagállamok GDP-jének legalább 20%-át az ipari termelés adja; ennélfogva emlékeztet a versenyképesség, a fenntarthatóság és a szabályozási környezet megbízhatósága elvei proaktív támogatásának és megerősítésének kiemelt fontosságára az európai munkahelyek és növekedés előmozdítása érdekében;

5.  emlékeztet arra, hogy az állandó kifizetési hátralékok problémája minden más uniós politikai területnél jobban érinti a kohéziós politikát, 2014 végén például 24,8 milliárd euró volt az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap kifizetetlen számláinak összege a 2007–2013-as programok tekintetében, ami 5,6%-os emelkedést jelent 2013-hoz képest; bátorítja a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel a kifizetetlen számlák kiegyenlítése érdekében; kiemeli, hogy ez a helyzet elsősorban és leginkább a kohéziós politika legkisebb és legsérülékenyebb kedvezményezettjeit sújtja, például a kkv-kat, az NGO-kat és az egyesületeket, mivel a kiadások előfinanszírozására való kapacitásaik korlátozottak;

6.  üdvözli, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament megállapodtak abban, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret során különösen a kohéziós politika tekintetében a kifizetetlen számlák szintjét minden év végére annak strukturális szintjére csökkentik, amint az a 2015. évi költségvetési megállapodást kísérő közös nyilatkozatban is szerepel, továbbá tudomásul veszi a Bizottság 2015. március 23-án beérkezett „A kifizetésekre vonatkozó terv elemei az uniós költségvetés fenntarthatóságának visszaállítása érdekében” című dokumentumát; emlékezteti a Bizottságot arra a vállalására, hogy minél előbb, de legkésőbb a 2016. évi költségvetés-tervezet beterjesztése előtt benyújtja a kifizetési tervet; ezenkívül minden intézményt emlékeztet arra a kötelezettségvállalásra, hogy 2015-ben megállapodnak egy ilyen tervben, és a jelenlegi többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáig végre is hajtják azt;

7.  aggódik amiatt, hogy 2015 elején komoly késedelmek mutatkoznak a 2014–2020-as időszak programozási folyamatával kapcsolatban ezen a területen; kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keret plafonértékeinek javasolt felülvizsgálata(1) , amely kötelezettségvállalási előirányzatokban 11,2 milliárd eurót csoportosítana át a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében az 1b. fejezet alá, és 8,5 milliárd eurónyi kötelezettségvállalási előirányzatot vinne át(2) a költségvetési rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint 2014-ről 2015-re, elkerüli ezen előirányzatok törlését az 1b. fejezetből, de alapvetően nem orvosolja a programozásbeli késedelmet, és nem változtatja meg azt, hogy a krónikusan késleltetett végrehajtás és a rendszeres késői kifizetések jelentős kihívások elé állítják a végső kedvezményezetteket;

8.  üdvözli a pénzügyi eszközöknek – például kölcsönöknek és biztosítékoknak – a kohéziós politika keretében a beruházások támogatása és igénybevétele, továbbá a munkahelyteremtés érdekében történő szélesebb körű alkalmazását az uniós szinten fenntartható növekedés ösztönzése és a közfinanszírozás hatékonyságának növelése céljából; ösztönzi a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy maradéktalanul használják ki az olyan további pénzügyi lehetőségeket, mint az új kkv-kezdeményezés alatti garanciák felhasználása a magasabb kockázatú projektek fedezésére; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök esetében biztosítani kell az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és az ellenőrzést;

9.       tudomásul veszi az erőforrások korlátozott számú prioritásra történő fokozott koncentrálását, ami magában hordozza a lehetőséget a növekedés beindítására, a munkahelyteremtésre, az éghajlatváltozás és az energiafüggőség kezelésére, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére, tudomásul veszi továbbá a 2014–2020-as programok eredményeire és mérhetőségére helyezett fokozott hangsúlyt, melynek hozzá kell járulnia a kohéziós politika hatékonyságának és eredményességének növeléséhez; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezt az elvet rugalmasan kell alkalmazni, teljes mértékben tiszteletben tartva a területi, gazdasági és társadalmi sajátosságokat az Unió különböző régiói közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése érdekében;

10. egyetért a Bizottság elemzésével, miszerint a gazdasági és társadalmi prioritások – különösen az egyrészről a gazdasági növekedésre, másrészről a társadalmi befogadásra, az oktatásra és a fenntartható fejlődésre fektetett hangsúly – jobban egyensúlyba hozhatók lehetnének az egyes tagállamokban, amit alátámasztana a partnerek és az érintettek közötti érdemi párbeszéd; hangsúlyozza, hogy e prioritások sikeres megvalósítása szempontjából meghatározó a tagállamok intézményi keretének igazgatási kapacitás és az igazságszolgáltatás minőségének szempontjából történő javítására irányuló egyértelmű stratégia;

11. üdvözli az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, melynek célja, hogy külön finanszírozást biztosítson az ifjúsági garancia végrehajtásának segítéséhez, és felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az e korosztály munkanélküliségét célzó projektek végrehajtására azokban a régiókban, ahol különösen magas az ifjúsági munkanélküliség; felszólítja a Bizottságot, hogy teljesítse a folyamatos ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségvállalását, és készítsen jelentést az éves jelentések és a közös – egyrészt az ESZA-ból származó, másrészt az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia megvalósítása számára elkülönített – támogatás eredményességére, hatékonyságára és hatására vonatkozó értékelések alapján (az ESZA-rendelet 19. cikke és II. melléklete, a közös rendelkezésekről szóló rendelet 47–59. cikke);

12. az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét a megfelelő gazdasági irányítással összekapcsoló intézkedések tekintetében kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az egyes tagállamok eltérő eredeti állapotát és azt, hogy különböző mértékű erőfeszítések szükségesek az előfeltételek teljesítéséhez, illetve hogy körültekintően járjon el, nehogy hátrányosan megkülönböztesse a leginkább rászoruló régiókat, és ne büntessen bizonyos helyi és regionális hatóságokat a nemzeti szinten jelentkező egyedi kihívások miatt;

13. újra megfogalmazza azt a mély meggyőződését, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet alapos, hiteles félidős felülvizsgálata, amelyet a Bizottságnak legkésőbb 2016 végére be kell nyújtania, megfelelő lehetőséget kínál annak biztosítására, hogy tükrözze az Unió prioritásait, elsősorban kezelje a strukturális alapok végrehajtásában mutatkozó késedelmek költségvetési következményeit, az európai fiatalok munkanélküliségének problémáját, az Európai Stratégiai Beruházási Alap finanszírozását és az Unió saját forrásaira vonatkozó új javaslatokat, továbbá hogy a többéves pénzügyi keret fennmaradó éveiben kezelje a tagállamok és régiók legsürgetőbb igényeit, illetve a kifizetési előirányzatok nem megfelelő szintjének állandó problémáját, amely a többéves pénzügyi keret vége felé jelentkezett, valamint az operatív programok késedelmes végrehajtása nyomán a kifizetésekre gyakorolt lehetséges hatást a kohéziós politika területén;

14. üdvözli a Bizottság jó kormányzás iránti elkötelezettségét, és hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika kiadásainak csalárd felhasználása elleni védelemre irányuló nagyszabású ambíciókat és a csalásellenes intézkedések szigorú alkalmazását fenn kell tartani.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.4.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

4

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean Arthuis, Reimer Böge, Lefteris Christoforou, Jean-Paul Denanot, Gérard Deprez, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Ingeborg Gräßle, Iris Hoffmann, Monika Hohlmeier, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Ernest Maragall, Sophie Montel, Siegfried Mureșan, Younous Omarjee, Pina Picierno, Paul Rübig, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Inese Vaidere, Marco Valli, Daniele Viotti, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Bernd Kölmel, Andrey Novakov, Ivan Štefanec, Nils Torvalds, Derek Vaughan, Tomáš Zdechovský

(1)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM(2015)0015, 2015.1.21.

(2)

A Bizottság határozata a 2014. évről a 2015. évre történő nem automatikus átvitelről és a 2015. évben újból rendelkezésre bocsátandó kötelezettségvállalási előirányzatokról, C(2015)827, 2015.2.11.


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (20.4.2015)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházásokról: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése

(2014/2245(INI))

A vélemény előadója: Danuta Jazłowiecka

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel egyes tagállamokban a pénzügyi válság hatással volt a kohéziós politikára és a munkanélküliségi arány növekedéséhez, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség fokozódásához, valamint az Unióban a regionális különbségek elmélyüléséhez vezetett;

B.  mivel a 2013-ra vonatkozó legfrissebb adatok szerint a tartós munkanélküliség minden eddigi rekordot megdöntött az EU-ban, és a munkaerő 5,1%-át érinti; mivel a tartós munkanélküliség egész életük során súlyos következményekkel jár az érintettekre és a strukturális problémává válhat, különösen a külső régiókban;

C. mivel a közelmúltban az EU-ban az állami beruházások reálértéken 15%-kal csökkentek, és mivel számos régió – különös tekintettel azokra, amelyek demográfiai kihívásokkal küzdenek – nem volt képes megfelelően hozzájárulni az Európa 2020 stratégia céljaihoz, különös tekintettel a 2020-ra kitűzött 75%-os foglalkoztatás elérésére, a szegénység 20 millió fővel történő csökkentésére, valamint a korai iskolaelhagyás csökkentésére vonatkozó célkitűzések teljesítésére;

D. mivel a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókban általában magasabb a munkanélküliségi ráta, kisebb a gazdasági növekedés és hiányoznak a jelentős beruházások, ami szerkezeti eltéréseket eredményez az Unióban; mivel ezekben a régiókban a foglalkoztatottsági arány átlagosan körülbelül 10 százalékponttal alacsonyabb a nemzeti célértékeiknél, míg a fejlettebb régiókban ugyanez az arány csak 3 százalékpont;

E.  mivel az európai strukturális és beruházási alapok továbbra is az EU egyik fő beruházási eszközét jelentik, eredményes felhasználásuk esetén különösen az erre leginkább rászoruló régiókban lehetőséget teremtve a régiók közötti különbségek és strukturális egyenlőtlenségek csökkentésére, a gazdasági válságból eredő negatív trendek mérséklésére, tisztességes és fenntartható munkahelyek teremtésére, valamint a fenntartható növekedésre; mivel az Európai Szociális Alap (ESZA) a humántőkébe történő befektetésnek, a munkaerő-piaci beilleszkedés előmozdításának és a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemnek fő eszköze;

F.  mivel a tagállamok közötti társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek tovább mélyültek, míg a regionális konvergenciára vonatkozó cél tekintetében ennek az ellenkezője igaz; mivel a foglalkoztatás terén a központi és a külső régiók közötti különbség a 2000. évi 3,5%-ról 2013-ra 10%-ra nőtt; mivel ez az eltérés növeli a széttagozódás kockázatát, és fenyegetést jelent az Unió gazdasági stabilitására és társadalmi kohéziójára; mivel a hatodik kohéziós jelentés kiemeli az európai strukturális és beruházási alapok szerepét az egyenlőtlenség felszámolásában, különösen a válság idején;

1.  sajnálatosnak tartja, hogy az uniós alapok munkahelyteremtő képessége továbbra sem elegendő, és megjegyzi, hogy azt hatékonyabb és eredményorientált szakpolitikai döntéshozatal és végrehajtás révén tovább kell erősíteni; ebben a vonatkozásban aggodalmának ad hangot a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozó operatív programok elfogadása és végrehajtása tekintetében tapasztalható késések miatt, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a folyamatot; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a könnyítsék meg a kedvezményezettek finanszírozáshoz való hozzáférését, különös tekintettel a kkv-kra, amelyek nemrégiben az új munkahelyek 80%-át hozták létre az Unióban;

2.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a minőségi munkahelyteremtés támogatása érdekében dolgozzanak ki egyedi politikákat a tartós munkanélküliekre, az idősebb munkanélküliekre, a nőkre, illetve a válság által különösen súlyosan érintett más kiemelt csoportokra szabottan;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy különösen a válság által leginkább sújtott tagállamokban a munkanélküliség a fiatalok körében továbbra is túlságosan magas; felhívja a tagállamokat, hogy a fiatalok foglalkoztatáshoz való hozzáférésének előmozdítása érdekében mihamarabb a lehető legjobban és leggyorsabban használják fel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében rendelkezésre álló pénzösszeget, különösen az 1 milliárd eurós előfinanszírozást, amint az elérhetővé válik; ösztönzi a tagállamokat, hogy azon nemzeti programok kiegészítésére és megerősítésére használják fel az uniós alapokat, amelyek célja a kohézió, a regionális versenyképesség és a foglalkoztatás növelése, valamint a vállalkozói szellem, különösen a fiatalok körében történő előmozdítása; ezzel összefüggésben felszólítja az európai felsőoktatási intézményeket, hogy fejtsenek ki több erőfeszítést programjaiknak a munkaerőpiac és általában a társadalom igényeihez történő kiigazítására, és dolgozzanak ki egyéni orientációs programokat és tanácsadást, átfogó módon hozzájárulva az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemhez;

4.  megjegyzi, hogy az Unióban továbbra is nagyon magas az iskolát korán elhagyók aránya, és hogy ez a probléma kihat az ifjúsági munkanélküliség arányára; hangsúlyozza, hogy ezt a problémát az oktatási rendszer és a tananyag modernizálása révén kell megoldani, felhasználva az ESZA forrásait;

5.  hangsúlyozza a munkahelyteremtés nemi dimenziójának fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozást a női munkanélküliség kezelésére; azon a véleményen van, hogy a rugalmasabb munkaidő tekintetében a nők számára előnyös lehet a technológiai haladás, és felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

6.  kéri a Bizottságot, hogy Unió-szerte fordítson kiemelt figyelmet a kisebbségi csoportok helyzetére, mivel azok a társadalmi kirekesztés valamennyi formáját elszenvedik, ezért fokozottabban ki vannak téve a strukturális munkanélküliségnek; úgy véli, hogy az Unión belüli társadalmi kohézióra irányuló bármely politikai tervezés során figyelembe kell venni a kisebbségek integrációját;

7.  hangsúlyozza, hogy a termelési eljárások megváltozásából és a társadalom elöregedéséből adódóan jelentős mértékben nőtt az ESZA szerepe és a munkavállalók képességeinek kiigazításába való beruházás fontossága; e tekintetben határozottan úgy véli, hogy az ESZA-t a nemzeti megközelítések kiegészítésére kellene felhasználni a tagállamokban; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a rendelkezésre álló források lehető leghatékonyabb és legeredményesebb felhasználását a munkavállalók foglalkoztathatóságának, a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi befogadás biztosítása érdekében; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ESZA keretében finanszírozott képzési programokat a vállalkozók és az irányítási személyzet igényeihez is kell igazítani a vállalatok, különösen a kkv-k fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében, amelyek a legtöbb munkahelyet teremtik az EU-ban;

8.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák az EURES platform javítására és kiterjesztésére irányuló munkájukat, amely hatékony eszköze a munkavállalók európai mobilitása előmozdításának, különös tekintettel a határokon átnyúló mobilitásra, mivel bővíti a munkavállalók európai munkaerőpiaccal kapcsolatos ismereteit, tájékoztatja őket a munkalehetőségekről és támogatást nyújt az eljárások során; ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék és támogassák az EURES hálózatokat, elismerve azt, hogy a határmenti ingázók szembesülnek először az adaptációval és a szakképesítés elismerésével kapcsolatos problémákkal ; megjegyzi, hogy e hálózatok az állami foglalkoztatási szolgálatok, a szociális partnerek, a helyi és regionális hatóságok és egyéb magánszereplők együttes részvételével ösztönzik és támogatják a határokon átnyúló mobilitást;

9.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a minőségi munkahelyeket az új technológiák segítségével hozzák létre; úgy véli, hogy a Bizottságnak össze kell kapcsolnia a munkanélküliség csökkentését az európai digitális menetrend és a Horizont 2020 program eszközeivel;

10. hangsúlyozza, hogy az Uniónak be kell ruháznia a vállalkozásokba és támogatnia kell a vállalkozásteremtést, különös tekintettel a kkv-kra és a mikrovállalkozásokra, amelyek az Unióban működő vállalkozások 99%-át teszik ki és a közelmúltban az új munkahelyek 80%-át hozták létre az EU-ban, elősegítve a finanszírozáshoz való hozzáférésüket, csökkentve a bürokratikus terheket, egyszerűsítve a szabályozást a REFIT keretében, kedvező környezetet teremtve, valamint biztosítva a megfelelő szabályozási keretet az induló vállalkozások számára is; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nem vezethetnek a munkavállalói és a szociális jogok aláásásához az EU-ban; ezért üdvözli az új Európai Stratégiai Beruházási Alap tervezett létrehozását, amely a kohéziós politika kiegészítő eszközeként három éven belül mintegy 1,3 millió új munkahely megteremtését teheti lehetővé;

11. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikát az intelligens és fenntartható növekedés elősegítésére kellene használni azokban a régiókban, amelyeknek a legnagyobb szükségük van erre, a mikro-, kis- és középvállalkozások elindításának és fejlesztésének intézkedések és pénzügyi eszközök általi támogatása révén;

12. felszólítja a tagállamokat, hogy – tekintettel a társadalmi-gazdasági konvergencia elérésére – biztosítsák, hogy a külső és kis régiók is rendelkezzenek a rendelkezésre álló pénzeszközök befogadásához szükséges humánerőforrás-kapacitással;

13. felhívja a tagállamokat, hogy tekintettel a népesség elöregedésének és egyéb demográfiai kihívásnak a munkaerőpiacra kifejtett negatív hatásaira, dolgozzanak ki a népesség csökkenésével foglalkozó és a mobilitást támogató projekteket;

14. felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a beruházások a gazdasági szempontból gyengébb, magas munkanélküliséggel küzdő régiókat, illetve az e régiókban működő kkv-kat célozzák, tekintettel arra, hogy finanszírozáshoz jutási lehetőségeik korlátozottak, annak biztosítása érdekében, hogy ezek az erőfeszítések ott fejtsenek ki érdemi hatást, ahol a leginkább szükség van rájuk, és hogy a döntéseket a beruházások gazdasági jellemzőinek kellő figyelembevételével hozzák meg; osztja a Bizottság véleményét, hogy szakképzett munkaerőre van szükség a növekedő ágazatokban, például a digitális gazdaságban, a zöld ágazatokban és az egészségügyben;

15. emlékeztet arra, hogy a bérek és termelékenység összehangolása nemcsak a társadalmi kohézió, hanem az erős gazdaság és a termelékeny munkaerő szempontjából is fontos;

16. hangsúlyozza a területi kohézió szerepét, és e tekintetben kiemeli a határokon átnyúló infrastruktúrába – például a belvízi hajózásba – történő beruházások fontosságát, elismerve a régiók társadalmi-gazdasági fejlődésének előmozdításában betöltött szerepét;

17. úgy véli, hogy a kohéziós politikához kapcsolódó intézkedéseknek alapvető szerepet kell játszaniuk a belső versenyképességi különbségek és a strukturális egyenlőtlenségek csökkentésében a leginkább rászoruló régiókban; felhívja a Bizottságot az előfinanszírozás fontolóra vételére annak érdekében, hogy a 2014–2020 közötti időszakban elősegítse az alapok érintett tagállamok általi teljes felhasználását, mindenkor biztosítva a költségvetési elszámoltathatóság elvének tiszteletben tartását;

18. úgy véli, hogy a költségvetési fegyelem alapvető fontosságú az intelligens és fenntartható növekedés és munkahelyteremtés megvalósítása szempontjából; sürgeti, hogy megújult hangsúlyt fektessenek a kiadások javítására, valamint a csalás elleni fellépésre;

19. hangsúlyozza, hogy a növekedési és munkahely-teremtési politikáknak az egyes régiók sajátos helyzetétől függően differenciált területi hatása van, és hogy a válság kezdete óta nőttek a regionális egyenlőtlenségek; hangsúlyozza, hogy az országspecifikus ajánlásoknak a növekedés és munkahelyteremtés fellendítése, és egyúttal a területi kohézió megőrzése érdekében figyelembe kell venniük a tagállamokon belüli területi eltéréseket.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.4.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

13

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Mara Bizzotto, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Danuta Jazłowiecka, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Georgi Pirinski, Marek Plura, Terry Reintke, Maria João Rodrigues, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Ulrike Trebesius, Ulla Tørnæs, Marita Ulvskog, Renate Weber, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Amjad Bashir, Elmar Brok, Tania González Peñas, Eva Kaili, Neoklis Sylikiotis, Ivo Vajgl

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Maria Grapini, Ivan Jakovčić


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (25.3.2015)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése

(2014/2245(INI))

A vélemény előadója: Neoklis Sylikiotis

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság próbára tette az uniós gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, és további különbségeket teremtett a tagállamok és a régiók között; emlékeztet arra, hogy a válság kezdete óta több mint 3,8 millió munkahely szűnt meg a feldolgozóiparban(1); hangsúlyozza, hogy a prioritások világos kinyilvánításával meg kell erősíteni az uniós kohéziós politikát, rámutatva arra, hogy szükség van a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére és növekedésre, valamint a munkahelyteremtésre vonatkozó uniós szintű célok elérésére;

2.  kiemeli, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az EU visszatérjen a 20%-os újraiparosítási célkitűzés 2020-ig történő megvalósításának útjára; a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás érdekében felhív az Európai Unión belüli ipari struktúra erősítésére és megújítására; hangsúlyozza, hogy ennek eléréséhez beruházásokra van szükség a digitális, az energetikai és a közlekedési infrastruktúra, valamint hosszabb távra előretekintve – de nem kevésbé sürgősen – az oktatás, a kutatás és a munkavállalói készségek javítása területén;

3.  elismeri, hogy a kohéziós politika terén végrehajtott beruházások segítették enyhíteni a gazdasági és pénzügyi válság negatív hatásait, és egyes európai országokban a beruházási költségvetés jelentős részévé váltak; elismeri a Bizottság erőfeszítéseit a kohéziós politikai beruházásoknak a válság által legsúlyosabban érintett területekre történő átirányítása terén;

4.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés tartalmazza a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdításának célkitűzését (az EUSZ 3. cikke);

5.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiában rögzített célokat teljes mértékben figyelembe kell venni a kohéziós politikában; rámutat arra, hogy a kohéziós politikai beruházásoknak a növekedésre, az innováció fokozására, a kkv-kra, a digitális gazdaságra és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra kell irányulniuk; hangsúlyozza, hogy az ezen ágazatokba irányuló beruházások különösen magukban hordozzák nemcsak a meglévő munkahelyek biztosításának, hanem annak lehetőségét is, hogy általuk növekedés indul és újabb munkahelyek jönnek létre;

6.  hangsúlyozza az ipari ágazatnak – és különösen a gyártásnak – az európai gazdaságban betöltött kulcsfontosságú szerepét, mivel az ipari ágazat adja a kivitel közel 80%-át és a kutatási és fejlesztési kiadások 80%-át; megjegyzi, hogy csak az uniós regionális politika révén 2007 és 2012 között a becslések szerint 594 000 új munkahely jött létre(2);

7.  javasolja a kohéziós politika korszerűsítését; javasolja, hogy a kohéziós politika az ipar és a struktúrák megújítása, valamint az új innovációk támogatása álljon a foglalkoztatás Unió-szerte történő előmozdítása érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy fontos egyszerűsíteni a kohéziós politika irányítását és eljárásait; hangsúlyozza, hogy az eltérő irányítási és nyomon követési eljárásokból adódó adminisztratív terheknek a kohéziós politikai programokból kapott finanszírozás összegéhez viszonyítva ésszerűnek kell lenniük;

9.  rámutat arra, hogy az Unió vállalati szektorának 99%-át a kkv-k teszik ki, és ők adják az Unión belüli munkahelyek 80%-át;

10. úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség több tagállam ipari ágazatának erősítése, a gyártók beruházáshoz és hitelhez való hozzáférésének megkönnyítése, valamint a munkanélküliség kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a régiók különös erősségein alapuló megközelítésre van szükség a gazdasági növekedés megvalósítása érdekében;

11. úgy véli, hogy a kohéziós politika alá tartozó valamennyi új projekt és beruházás a lehető legjobb eredmények és hatás elérését célozza, és tiszteletben tartja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés fellendítését célzó új teljesítménykeretet; hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós források által támogatott projekteknek és beruházásoknak új munkahelyek létrehozását kell célul kitűzniük; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamoknak a jelenlegi finanszírozási időszakra vonatkozó operatív programjaik végrehajtásakor minőségi és fenntartható munkahelyek teremtésére kell törekedniük, annak érdekében, hogy intézkedéseket hozzanak a magas ifjúsági munkanélküliségi rátákkal szemben, és lehetővé tegyék a régiók számára, hogy egészséges és fenntartható gazdaságokat alakítsanak ki; emlékeztet arra, hogy a beruházásoknak és projekteknek figyelembe kell venniük a környezet védelmét, különösen a megújuló energiaforrások és az energiahatékonysági intézkedések előmozdítása érdekében; emlékeztet arra, hogy a környezetbarát termékek és szolgáltatások globális piaca 2020-ig a várakozások szerint kétszeresére, évi 2 billió euróra fog nőni;

12. üdvözli a tőkepiaci unió létrehozására irányuló javaslatot, és úgy véli, hogy az fontos eszközként szolgál az európai beruházási terv kiegészítéséhez és a kkv-k hitelhez jutásának javításához azáltal, hogy alternatív finanszírozási forrásokat teremt és fejleszt tovább a banki kölcsönök mellett, többek között az első nyilvános ajánlattétel javítása révén;

13. felhív a tőkepiaci unió gyors bevezetésére és felhasználására, az európai zártkörű kibocsátási piacok fejlesztésére irányuló, az ipar által vezetett munka támogatása, illetve a hosszú távú beruházási alapok felhasználásának segítése érdekében; úgy véli, hogy egy sikeres tőkepiaci unió csökkenteni fogja az uniós pénzügyi piacok töredezettségét, elősegítve ezáltal a finanszírozási költségek csökkenését;

14. hangsúlyozza, hogy a beruházásoknak olyan területekre kell összpontosulniuk, amelyek sokszorozó hatást gyakorolhatnak a foglalkoztatásra és a növekedésre, ideértve az innovációt és az oktatást is;

15. rámutat a munkahelyteremtés, az intelligens növekedés, valamint a digitális és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való elmozdulás regionális motorjaiként működő kis- és középvállalkozásoknak nyújtott regionális finanszírozás fontosságára;

16. hangsúlyozza a kohéziós politikai támogatás fontosságát az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés és a 2020-as, illetve 2030-as szén-dioxid-csökkentési, energiahatékonysági és megújuló energiára vonatkozó célok elérése szempontjából;

17. megjegyzi, hogy az uniós forrásokból finanszírozott projektekről való jelentéstétel általában magára a kiadásra és az adminisztratív szabályoknak való megfelelésre összpontosít, nem pedig a kézzelfogható eredmények elérésére, ami miatt hiányosak az ismeretek az uniós támogatások eredményességével kapcsolatban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy fontos az uniós források hatásával kapcsolatos szisztematikus információgyűjtés, annak azonosítása érdekében, hogy mely intézkedések lennének a leghatékonyabbak az uniós régiók gazdasági fejlődésének előmozdításához;

18. kéri, hogy a tagállamok, a helyi és a regionális hatóságok tegyenek több összehangolt állami beruházást, valamint stabilabb gazdasági és szabályozási környezetet sürget az Unióban, hogy az Unió vonzóbbá váljék a magánberuházások számára, amelyek nélkül lehetetlen lesz elérni azt a célkitűzést, hogy 2020-ra az ipar GDP-hez való hozzájárulását akár 20%-ra növeljék; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós beruházások – a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre gyakorolt hatásuk maximalizálása érdekében – olyan innovatív ágazatora és tematikus prioritásokra összpontosuljanak, mint a kutatás és az innováció, a kis- és középvállalkozások támogatása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság; határozottan támogatja a kutatás és innováció olyan megközelítését, amely az Unión belüli innovációs szakadék csökkentését célozza azáltal, hogy lehetővé teszi a kevésbé fejlett régiók számára, hogy a vezető régiókban kialakított innovatív megoldásokat fogadjanak el, javítsanak és igazítsanak ki; kéri továbbá az uniós régiók fenntartható növekedését fellendíteni képes intelligens szakosodás koncepciójának további egyértelműsítését és gyors végrehajtását;

19. kéri olyan inkluzív ipari stratégia kialakítását, amely figyelembe veszi az elnéptelenedés és a népesség elöregedése által érintett területeket; úgy véli, hogy a stratégia végső célkitűzése a munkanélküliség kezelésének, valamint a versenynek, a fenntartható fejlődésnek és növekedésnek, illetve több munkahely teremtésének a biztosítása kell legyen;

20. hangsúlyozza, hogy az innovatív és produktív kutatási tevékenységek lehetővé tétele érdekében tovább kell növelni a kutatásra és a fejlesztésre szánt forrásokat; ezért kéri a meglévő finanszírozási intézkedések, azaz az európai strukturális és beruházási alapokból és a Horizont 2020-ból származó források jobb összehangolását az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltaknak megfelelően;

21. kéri a tagállamoktól az Ifjúsági Garancia program felgyorsítását, mivel arányaiban a fiatal, pályakezdő munkavállalók elhelyezkedését sújtotta legjobban a válság és a régiók felében az ifjúsági munkanélküliség aggasztó méreteket öltött;

22. a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében sürgeti a kkv-k jogi és szabályozási téren történő tekintetbevételét, valamint a hitelhez jutás megkönnyítését a munkahelyeket teremtő vállalkozások számára, függetlenül azok méretétől;

23. sürgeti a digitális belső piac kiteljesítését a vállalkozások innovációs helyzetének, a vállalkozások közötti tudás- és ötletmegosztásnak, valamint a vállalkozások európai szintű versenyképességének és innovációs erejének javítása érdekében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.3.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

47

7

9

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Bendt Bendtsen, Reinhard Bütikofer, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Fredrick Federley, Ashley Fox, Adam Gierek, Juan Carlos Girauta Vidal, Theresa Griffin, Marek Józef Gróbarczyk, András Gyürk, Roger Helmer, Dawid Bohdan Jackiewicz, Eva Kaili, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Jeppe Kofod, Miapetra Kumpula-Natri, Janusz Lewandowski, Ernest Maragall, Edouard Martin, Nadine Morano, Dan Nica, Angelika Niebler, Miroslav Poche, Miloslav Ransdorf, Michel Reimon, Herbert Reul, Paul Rübig, Algirdas Saudargas, Jean-Luc Schaffhauser, Neoklis Sylikiotis, Dario Tamburrano, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Miguel Urbán Crespo, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Kathleen Van Brempt, Henna Virkkunen, Martina Werner, Hermann Winkler, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Pervenche Berès, Simona Bonafè, Cornelia Ernst, Yannick Jadot, Werner Langen, Morten Messerschmidt, Clare Moody, Dominique Riquet, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Anne Sander, Maria Spyraki, Paul Tang, Pavel Telička, Anneleen Van Bossuyt, Cora van Nieuwenhuizen

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Isabella Adinolfi, Ignazio Corrao, Antanas Guoga

(1)

2013. évi ipari eredménytábla, bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2013)0346, 2013. szeptember 20., 6. o.

(2)

„Az európai régiók és települések versenyképességének javításáért, a gazdasági növekedés fellendítéséért és a munkahelyteremtésért”, 6. o. (http://europa.eu/pol/pdf/flipbook/hu/regional_policy_hu.pdf).


VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (26.3.2015)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházásokról: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése

(2014/2245(INI))

A vélemény előadója: Silvia Costa

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági munkanélküliség magas szintje elleni küzdelemhez való hatékony hozzájárulás érdekében az uniós kohéziós politikának teljes mértékben összhangban kell lennie az Európa 2020 stratégiával, és különösen az oktatásra vonatkozó kiemelt célokkal (a korai iskolaelhagyók arányának 10% alá való csökkentése, illetve a felsőoktatásban oklevelet, diplomát vagy azzal egyenértékű szakképzési bizonyítványt szerzett fiatalok arányának legalább 40%-ra való növelése), valamint azzal a célértékkel, hogy a felnőttek legalább 15%-a részt vegyen az egész életen át tartó tanulásban és a gyermekek legalább 95%-a kora gyermekkori oktatásban vegyen részt, ezáltal elismerve a készségek és a megszerzett tapasztalat validálását;

2.  rámutat, hogy az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében – különös tekintettel az oktatással kapcsolatos célokra és az iskolai lemorzsolódás csökkentésére – javítani kell az oktatási infrastruktúrához való hozzáférést és a szociokulturális szolgáltatások minőségét az EU régióiban, különösen azokban, ahol gazdasági stagnálás áll fenn; emlékeztet arra, hogy az oktatás fontos szerepet tölt be a nagyobb fokú társadalmi és regionális kohézió megvalósításában, valamint a fiatalok demokratikus öntudatának és részvételének erősítésében;

3.  hangsúlyozza, hogy a 18–24 év közötti lakosság 12%-a korai iskolaelhagyó; felkéri az Uniót, hogy azonosítsa a korai iskolaelhagyáshoz vezető főbb tényezőket, valamint nemzeti, regionális és helyi szinten kísérje figyelemmel a jelenség jellemzőit, célzott és hatékony, tényeken alapuló szakpolitikákat alapozva meg ezáltal; úgy véli, hogy a korai iskolaelhagyás csökkentésére irányuló szakpolitikáknak számos különböző szemponttal kell foglalkozniuk, többek között azokkal az oktatási és társadalmi kihívásokkal, amelyek e jelenség kialakulásához vezethetnek;

4.  rámutat, hogy az oktatási intézmények és a munkaerő-piaci szereplők közötti hatékony együttműködés nélkül lehetetlen lesz orvosolni a fiatal diplomások körében jellemző magas munkanélküliségi szintet az EU-ban; különösen hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiacon keresett ismeretekre és készségekre irányuló oktatással nőtt a fiatalok foglalkoztatottságának aránya és csökkentek a társadalmi különbségek;

5.  sajnálja, hogy az oktatás jelenleg nem részesül kellő mértékű finanszírozásban, és hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszerek – különösen a szakképzés, valamint a formális és informális oktatás – korszerűsítésére irányuló nagyobb beruházásra van szükség; emlékeztet arra, hogy ez az iskolaépületek felújítására, valamint az oktatást és a kutatást szolgáló új technológiák nyújtására (kutatási adatbázisokhoz való hozzáférés, informatikai képzés, e-tanulás) is vonatkozik;

6.  hangsúlyozza továbbá, hogy fontos az oktatás, a kutatás és az üzleti élet közötti kapcsolatok regionális, helyi, nemzeti és szupranacionális szinten való megerősítése; felhívja a tagállamokat arra, hogy mihamarabb tegyenek eleget az európai szemeszter keretében az oktatással kapcsolatban megfogalmazott országspecifikus ajánlásoknak, illetve a Bizottság egyéb ajánlásainak;

7.  hangsúlyozza mind az egész életen át tartó tanulás, mind a képesítéssel rendelkező oktatók odavonzása és megtartása érdekében a kutatók és az egyetemi tanárok jobb munkakörülményeinek a fontosságát mint a gazdasági növekedés kulcsfontosságú tényezőit; felhívja a figyelmet annak a fontosságára, hogy a fiatalok digitális készségeket szerezzenek, és hogy a tanárok ennek megfelelő képzésben részesüljenek, mivel az ilyen készségek egyre fontosabbá válnak az európai munkaerőpiacon;

8.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci igények gyorsan változnak és a fiatalok egyre komolyabb nehézségekkel szembesülnek az oktatásból a munkába való átmenet során, ezért általában nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé; ismét felhívja a figyelmet a humán tőkébe és az emberekbe való befektetés fontosságára, különös tekintettel az európai fiatalokra, hogy növeljék munkaerő-piaci esélyeiket és javítsák a szakmai képesítésekhez vezető utakat; felszólít a szükséges munkahelyeket és készségeket azonosító jelenlegi uniós „készségkörkép” javítására, valamint arra, hogy ennek megfelelően alakítsák át a tagállamok oktatási és képzési rendszereit oly módon, hogy az emberek a megfelelő munkahelyhez szükséges megfelelő készségeket sajátíthassák el;

9.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell az oktatás világa és a foglalkoztatási politikák közötti partnerségeket valamennyi érdekelt fél – többek között a döntéshozók, a képzést biztosítók és a munkáltatók – bevonásával;

10. üdvözli az ifjúsági garanciarendszer erősítése érdekében azokban a régiókban bevezetett ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, ahol az ifjúsági munkanélküliség meghaladja a 25%-ot, és hangsúlyozza, hogy ez az ifjúsági munkanélküliség csökkentésének hatékony eszköze, valamint közép- és hosszú távon alapvető fontosságú strukturális reformként fog szolgálni; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre erős együttműködést az érdekelt felekkel, különösen a munkáltatókkal és a kkv-kal, hogy teljes mértékben kiaknázzák az Európai Szociális Alap, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és egyéb strukturális alapok lehetőségeit az ifjúsági garancia végrehajtása, illetve infrastruktúrájának létrehozása céljából;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok cseréje által segítsen biztosítani az ifjúsági garanciarendszer hatékony végrehajtását; rámutat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében működő ifjúsági garancia számára előirányzott költségvetési összegek 2015. december 31-ig használhatók fel; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg az a program folytatásának biztosításához szükséges intézkedéseket;

12. hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciarendszerek keretében fejleszteni kell a vállalkozói készségeket; mindazonáltal úgy véli, hogy a korai beavatkozásra és aktiválásra, és – sok esetben – reformokra van szükség (például a szakképzési rendszerek fejlesztésére), továbbá a duális képzési rendszerhez kapcsolódó legjobb gyakorlatok cseréje strukturális változásokat idézhet elő a munkaerő-piacon és magasabb szintű foglalkoztatást eredményezhet;

13. üdvözli az új Európai Stratégiai Beruházási Alapot; reméli, hogy az oktatást és a képzést stratégiai beruházásnak és ezért valamely kiemelt intézkedés részének tekintik;

14. sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a kultúrában a fenntartható gazdasági fejlődéshez és a régiók versenyképességéhez való hozzájárulás, valamint a társadalmi kohézió javítása szempontjából rejlő valamennyi lehetőséget; különösen hangsúlyozza a kulturális és kreatív ágazatoknak, illetve a kulturális örökség digitalizálásának az uniós gazdasági fellendülés és növekedés, valamint a regionális fejlődés stratégiai jelentőségű motorjaiként betöltött szerepét, miután ezek jelenleg – közvetlenül vagy közvetve – több mint 7 millió munkahelyet teremtenek;

15. hangsúlyozza a kulturális ágazat jelentőségét az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemben, tekintve hogy rendkívül vonzó a fiataloknak és több munkalehetőséget kínál számukra; emlékeztet továbbá arra, hogy a kultúra az oktatáson, a készségfejlesztésen, a képzésen és az informális tanuláson keresztül segít abban, hogy több és jobb munkahely jöjjön létre; törekszik arra hogy a kohéziós politikai eszközöket a kulturális és kreatív ágazatok munkahelyeinek javítására és növelésére összpontosítsa;

16. felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és az Európai Szociális Alapból történő finanszírozás lehetőségét a kulturális tevékenységek támogatására a tagállamokban, és különösen a kreatív ágazat segítésére; kéri a Bizottságot, hogy legkésőbb a Kreatív Európa program félidős jelentésével együtt, azaz 2017. december 31-ig nyújtson be jelentést a Parlamentnek az értékelés eredményeiről;

17. emlékeztet arra, hogy a kultúra, valamint a materiális és immateriális kulturális örökség a fenntartható városi és vidéki rehabilitáció és a városok és régiók vonzereje, illetve a kulturális turizmus révén való gazdasági fejlődés és a kreatív kkv-k szempontjából kulcsfontosságú; kéri regionális kulturális központok létrehozását, amelynek keretében kis- és nagyvárosok, valamint régiók működhetnek együtt kulturális örökségük támogatása és megőrzése, valamint gazdasági értékké való átalakítása érdekében;

18. felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget arra, hogy megteszi az összes szükséges lépést az európai kulturális örökséget megtestesítő és az európai országok, régiók és városok kulturális sajátosságaiból merítő, illetve a közös európai identitást támogató kulturális és társadalmi-gazdasági fejlődés ösztönzése tekintetében alapvető fontosságú materiális és immateriális javak hatékony védelmének biztosítása érdekében; felszólítja az EU városait és régióit, hogy használják fel e célra a kohéziós politikai eszközöket;

19. ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a Bizottság által a teljes projektköltség alapján meghatározott 5 millió eurós (vagy az UNESCO-listán szereplő helyszínek esetében a teljes költségből 10 millió eurós) felső határ túlságosan merev, ami a kulturális örökség tekintetében nyújtott támogatások csökkenését fogja eredményezni, főként azért, mert nem rendelkezik a dokumentációs és az igazgatási költségek levonásáról és a nem levonható kiadásokról (pl. héa), továbbá úgy véli, hogy ez csökkenti az EU társadalmi és gazdasági fejlődéséhez alapvető fontosságú köz- és magánszféra közötti partnerségek és kulturális beruházások hatókörét;

20. hangsúlyozza, hogy az uniós jog nem biztosít jogalapot ehhez a megközelítéshez, és felszólítja a Bizottságot, hogy ebben az összefüggésben vizsgálja felül a határozatot, és hogy – a tematikus iránymutatásokban – pontosítsa az 1301/2013/EU rendelet (ERFA) 3. cikke e) pontjának értelmezését a berendezésekbe és a kisméretű (kulturális és fenntartható turizmussal kapcsolatos) infrastruktúrába való állóeszköz-beruházás révén a saját potenciál fejlesztésébe történő befektetés tekintetében;

21. felszólítja a tagállamokat, hogy költségvetésük és regionális fejlesztésre szánt pénzkeretük nagyobb részét jelöljék ki a kultúra és a kulturális örökség finanszírozására annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék a régiókat, előmozdítsák hatékony és átfogó fejlődésüket, és kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket;

22. felhívja a figyelmet az egyszerűsítés fontosságára, és javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok folytassák a kohéziós politika végrehajtásának egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseiket, hogy javítsák a szakpolitikai eredmények céljainak meghatározását és minden szinten csökkentsék a bürokráciát; hangsúlyozza a végrehajtás különböző területein érvényesülő legjobb gyakorlatok megosztását szolgáló platformok fontosságát.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.3.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

3

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Silvia Costa, Mircea Diaconu, Damian Drăghici, Angel Dzhambazki, Jill Evans, Emmanouil Glezos, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Andrew Lewer, Svetoslav Hristov Malinov, Fernando Maura Barandiarán, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Helga Trüpel, Sabine Verheyen, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Theodoros Zagorakis, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Sylvie Guillaume, György Hölvényi, Dietmar Köster, Ilhan Kyuchyuk, Ernest Maragall, Emma McClarkin, Martina Michels


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (1.4.2015)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházásokról: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése

(2014/2245(INI))

A vélemény előadója: Julie Girling

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a munkanélküliség mindig is fokozottabban érintette a nőket, mint a férfiakat, annak ellenére, hogy napjainkban a frissen diplomázottak 59%-át teszik ki(1), ami ellentétben áll a nagy felelősséggel járó pozíciót betöltő nők alacsony számával is; mivel a nők foglalkoztatási rátája az elmúlt 5 évben kis mértékben, 60%-ról 63%-ra emelkedett, és a női munkanélküliség az Unióban átlagosan 10%, jelentős regionális különbségekkel (amelyek az utóbbi időben jelentősen csökkentek)(2); mivel a dolgozó nők esetében sem áll arányban szakmai képzettségük, bérszintjük és nyugdíjbefizetésük a megszerzett diplomájukkal;

B.  mivel a nők csupán 29%-a rendelkezik diplomával az ikt-ágazatban, és csak 4%-ukat alkalmazzák közvetlenül ebben a szektorban(3); mivel a Bizottság számadatai szerint a felsőoktatásban több a nő, mint a férfi; mivel azonban a nők továbbra is alulreprezentáltak az egyetemek természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai képzésein, ami korlátozza gazdasági lehetőségeiket, bár nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a férfiak tehetségesebbek lennének e területeken, mint a nők;

C. mivel a nőket különösen érintik az alacsony bérek (2010-ben 21,2%, míg a férfiaknál a 13,3%), közülük is elsősorban az alacsony képzettségű és a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott női alkalmazottakat(4);

D. mivel a nyugdíjak nemek közötti eltérése azt mutatja, hogy a nők nyugdíja az EU-ban átlagosan 39%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké;

E.  mivel a nők jobban ki vannak téve a szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek, mint a férfiak, főleg, ha elmúltak 60 évesek (22,2% 2010-ben, míg a férfiak esetében 17,3%)(5);

F.  mivel a nemek közötti egyenlőség fontos eszköz a gazdasági fejlődés és társadalmi kohézió szempontjából;

G. mivel a kohéziós politika a fő eszköz a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni intézkedések végrehajtása terén, és az oktatásba való beruházáson és az oktatási kapacitások bővítésén alapul;

H. mivel az idők során a vidéki térségekben számos gazdasági és társadalmi probléma vált láthatóvá, például a fejletlen vállalkozói kultúra, a felnőttek alacsony részvételi aránya az élethosszig tartó tanulmányokban és képzéseken, a továbbképzések hiánya a vidéki térségekben és az önellátó mezőgazdaságban dolgozók magas aránya;

I.   mivel a nők foglalkozatási aránya továbbra is alacsony az Európa 2020 stratégiában szereplő célkitűzéshez képest (11,5%-kal elmarad a 75%-os céltól)(6);

J.   mivel az OECD előrejelzései szerint a nők és a férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvételi aránya 2030-ra az egy főre jutó GDP 12,4%-os növekedését eredményezné;

K. mivel a nők alulreprezentáltak a vezetői pozíciókban, és az újonnan induló vállalkozásoknak csak 30%-át alapítják nők(7);

L.  mivel az európaiak több mint kétharmada városokban él, amelyek termelési és innovációs központok, ugyanakkor szociálisan kirekesztett emberek koncentrációját is előidézik, ezért kulcsfontosságúak a társadalmi kirekesztés kihívásának kezelésében;

M. mivel egyedülálló anyának vagy szülőnek lenni továbbra is hátrányt jelent a munkaerőpiacon;

N. mivel a férfiak és nők egyenlő esélyei és a nemi alapú integráció elve kifejezetten szerepel a strukturális alapokról szóló rendeletekben, mint átfogó elemek a programozás és a politikai végrehajtás terén;

O. mivel a családi vállalkozások magasabb bérezést nyújtanak a nőknek, mint a kkv-k, és lehetőséget biztosítanak a nőknek arra, hogy belépjenek a férfiak által uralt ágazatokba; mivel a családi vállalkozásokban dolgozó nők nagyobb eséllyel jutnak vezető pozícióba; mivel az Uniót és a tagállamokat arra kellene ösztönözni, hogy támogassák az ilyen jellegű tevékenységeket, és buzdítsák a nőket arra, hogy nagyobb mértékben lépjenek be családi vállalkozásokba;

P.  mivel az egyenlőség támogatása – az igazságosság és az alapvető jogok mellett – versenyképességi kérdés is, ugyanis a foglalkoztatási marginalizálás által érintett nők tehetsége elvész, ami nem áll összhangban a tudásvezérelt gazdaság támogatására irányuló erőfeszítésekkel;

1.  sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamok nem tettek többet a nemek közötti bérszakadék felszámolása érdekében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Unióban a nők átlagosan 16,4%-kal kevesebbet keresnek a velük egyenértékű munkát végző férfiaknál, azaz évente 59 napot ingyen dolgoznak, ami gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozza őket, és néha függővé teszi őket partnerüktől; hangsúlyozza a nemek közti bérkülönbségek kérdésének kezelését célzó intézkedések fontosságát, amely eltérés a férfiak és nők nyugdíja közötti 39%-os különbségnek is oka az EU-ban; rámutat arra, hogy kilenc tagállamban az utóbbi öt évben e különbség csak nőtt; megjegyzi, hogy az európai hozzáadottérték-elemzés szerint a nemek közti bérkülönbségek 1%-os csökkenése a gazdasági növekedés mintegy 0,1%-os növekedésével járna; megjegyzi, hogy a nők felelősségteljes pozíciókba engedése növelheti a szervezetek versenyképességét; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák és frissítsék statisztikáikat a nemek közti bérkülönbségek vonatkozásában;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy írja elő az általa teremtett vagy a kohéziós politika alapjain keresztül általa finanszírozott munkahelyek bérezésének átláthatóságát, és ennek révén utasítsa el az indokolatlan bérkülönbségeket;

3.  úgy véli, hogy az Uniónak az európai strukturális és beruházási alapok valamennyi szakaszának végrehajtása során törekednie kell az egyenlőtlenségek felszámolására, a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, a nemi perspektíva integrálására, valamint a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés megszüntetésére;

4.  felszólít arra, hogy ismerjék fel és kezeljék a különböző fajta megkülönböztetéseket, amelyek nem csak nemi, hanem vallási megfontolásokon, személyes meggyőződésen, társadalmi származáson, nemi irányultságon, koron, etnikai származáson és fogyatékosságon is alapulhatnak, és hogy ezért alakítsanak ki egy valódi és hatékony szociális beilleszkedési politikát;

5.  megjegyzi, hogy a gazdasági válság számos területen visszavetette az egyenlőséget; hangsúlyozza annak biztosításának fontosságát, hogy a gazdasági válságot ne használják érvként a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenség fenntartására, és hogy tovább dolgozzanak az egyenlőség érdekében, még ilyen válságok idején is;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy változtassanak e dinamikán, és mutassanak utat olyan politikákkal, amelyek aktívan támogatják az egyenlőséget, olyan rendszerekkel és költségvetéssekkel, amelyek célja ennek révén az egy főre jutó GDP növelése;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan használják fel az európai strukturális alapokat a nemek közötti egyenlőség fokozására: kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy végezzenek nemi elemzést, és hajtsanak végre nemi alapú költségvetési tervezést, hogy a pénzügyi forrásokat nemi szempontból egyenlően osszák fel;

8.  kéri a Bizottságot, hogy építsen be statisztikai mutatókat az Eurostat országalapú elemzéseibe, hogy mérni lehessen az egyenlőség hatását a gazdasági fejlődésre úgy a nők tényleges munkaerő-piaci részvétele, mind annak szempontjából, hogy milyen mértékben foglalnak el felelősségteljes és vezető posztokat;

9.  elismeri, hogy a kkv-k jelentős mértékben hozzájárulnak az európai gazdasághoz, elsősorban a munkahelyteremtés tekintetében; csalódottan állapítja meg, hogy sokkal kevesebb nő áll kkv-k élén, mint a férfi; megállapítja, hogy az uniós igazgatótanácsoknak 5%-át vezeti nő, és az igazgatótanácsok tagjainak is csak 18,6%-a kerül ki közülük; sajnálja, hogy a 2003–2012-es időszakban a női vállalkozók aránya csupán kis mértékben, 10%-ról 10,4%-ra nőtt;

10. felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással bevált gyakorlataikat azzal kapcsolatban, hogy a nőket hogyan lehet kkv-k indítására ösztönözni, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a női vállalkozó kedv fejlesztésére, valamint hogy könnyítsék meg a női vállalkozók számára a pénzügyi támogatáshoz való hozzáférést; örül annak, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) támogatást nyújt a nők által vezetett kkv-k számára, valamint ösztönzi a képzésre és a finanszírozáshoz való hozzáférésre összpontosító tevékenységek támogatását; kéri, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) kiemelt intézkedésként gyűjtsön információkat a női vállalkozókról, különösen a finanszírozáshoz és a gazdasági hálózatokhoz való hozzáférésükről;

11. sajnálja, hogy oly keveset tesznek a nők döntéshozói testületekben történő részvételének előmozdítása, valamint saját vállalkozásuk beindításának ösztönzése érdekében; megjegyzi, hogy például a terhesség miatti megkülönböztetést gyakran használják arra, hogy kizárják a nőket a magán és az állami munkaerőpiacról;

12. megjegyzi, hogy a nők alulreprezentáltsága a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai képzéseken nemi sztereotípiából ered; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ösztönözzék a nők belépését a hagyományosan a férfiak által uralt területekre, különösen a tudomány és az új technológiák területére, elsősorban információs és tájékoztató kampányok révén, hogy az európai nők jelentette human tőkét teljes mértékben ki lehessen használni;

13. megállapítja, hogy a nők nagyobb valószínűséggel vállalnak részmunkaidős, rosszul fizető vagy bizonytalan állást, ami kedvező lehet a szülési szabadságról visszatérő nők számára, de munkavállalói szegénységhez és a nyugdíjak nemi alapú egyenlőtlenségéhez vezethet; megjegyzi, hogy az Európában foglalkoztatott nők még mindig négyszer akkora eséllyel dolgoznak részmunkaidőben, mint a férfiak(8); aggodalmának ad hangot a részmunkaidőre vonatkozó számadatok tagállamok közötti eltérései miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen aktuális és mélyreható elemzést a foglalkoztatás különböző fajtáiról, tagállamokon belüli és azok közötti összehasonlító adatokkal, hogy felmérje a nemi alapú igazságtalanságokat a foglalkoztatási fajták tekintetében, különös tekintettel a részmunkaidőre;

14. megerősíti, hogy a nők munkaerő-piaci jelenlétének fokozásához gyermekgondozási létesítményekre van szükség a kisgyermekek számára, ezért felhívja a Bizottságot, hogy támogasson ilyen irányú innovatív projekteket; rámutat, hogy a közösségi infrastruktúrákba, például gyermekgondozó létesítményekbe való beruházások növelik a nők esélyét arra, hogy aktívan részt vegyenek a gazdaságban és a munkaerőpiacon;

15. javasolja a Bizottságnak, hogy a kohéziós politika keretében az ERFA és az ESZA nagyobb részét fordítsa olyan projektekre, amelyek lehetővé teszik a nők számára a hozzáférést a jó minőségű képzéshez és munkahelyekhez;

16. megállapítja, hogy a nők között határozott tendencia figyelhető meg a vidéki területekről a városokba irányuló elvándorlásra, ugyanis számos nő munkalehetőséget keresve elhagyja a vidéki területeket, és ez a vidéki térségek munkaerőpiacán megbontja a nemi egyensúlyt; hangsúlyozza, hogy ez hatással van a gazdaságra és a lakosságra, valamint hogy a vidéki gazdaságot a nőkben és a férfiakban rejlő lehetőségek lehető legjobb kihasználására alapozva kell fejleszteni oly módon, hogy az általában a nők által uralt ágazatok ugyanolyan státuszt élvezzenek, mint a férfiak dominálta munkák, továbbá hogy ehhez a női vállalkozók támogatását célzó rendszerekkel, illetve a vidéken elérhető szolgáltatások – bölcsődék, időskori ellátások, egészségügy és oktatás – harmonizálására irányuló létesítményekkel kell hozzájárulni; a munkaerő-piaci egyenlőség elérése érdekében továbbá hosszú távú munkára szólít fel azon tényezők leküzdése érdekében, amelyek a nőket és a férfiakat eltérő ágazatokba predesztinálják; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák a nők vállalkozásait a vidéki térségekben;

17. hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos elkezdeni a nők vállalkozói és vezetői képességeinek fejlesztésére összpontosító programok végrehajtását, hogy növelni lehessen a vállalkozások számát úgy a vidéki, mint a városi területeken; hangsúlyozza, hogy fontos az egyenlő foglalkoztatási esélyek ösztönzése a nők saját vállalkozásaik beindításában való szerepvállalásának előmozdítása révén, elsősorban a vidéki térségekben;

18. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy be lehet-e építeni nemi jellegű záradékokat a közbeszerzési kiírásokba, ezzel is ösztönözve a vállalkozásokat a nemek közötti egyensúly biztosítására alkalmazottaik között, eleget téve egyúttal az uniós versenyszabályoknak is;

19. rámutat, hogy jelentős a digitális szakadék, amelyet a nők új technológiákkal kapcsolatos képzési rendszerekhez való hozzáférésének megkönnyítése és támogatása révén kell áthidalni;

20. felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék kiemelten a digitális gazdasággal kapcsolatos kérdéseket, és hangsúlyozza, hogy a teljes körű széles sávú hozzáférés alapvető eleme annak, hogy lehetőségeket biztosítsunk a nők és a vállalkozások számára a rugalmas, illetve az otthonról történő munkavégzés tekintetében; felhívja a tagállamokat, a Bizottságot, valamint a helyi és a regionális hatóságokat, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása érdekében támogassák a nők ikt-ágazatban történő képzésébe irányuló befektetéseket;

21. felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz és a szociális befogadáshoz kapcsolódó célkitűzések elérése érdekében vegyék figyelembe a szülési szabadságról visszatérő nők igényeit, ösztönözzék a munkaadókat a szülési szabadságról visszatérő nők alkalmazására, könnyítsék meg a rugalmas munkaszerződéseket, valamint támogassák a továbbképzéseket (élethosszig tartó tanulás), lehetővé téve a nők szakmai karrierjének zökkenőmentes folytatását;

22. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy beruházási programjaikban vegyék figyelembe a nőket védő politikákat, és biztosítsák, hogy a finanszírozást valóban a foglalkoztatásra és a szakmai növekedésre fordítják, és nem más célra használják;

23. kéri a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy módszeresen ösztönözzék a távoktatási platformok használatán alapuló megközelítést a nők vállalkozói készségeinek fejlesztésére, valamint a vállalkozások fejlesztésére a határokon átnyúló térségekben; különösen fontosnak tartja a partnerintézmények közötti párbeszédre és kommunikációra épülő, határokon átnyúló partnerségek hálózatának kialakítását, hogy nyilvános vitákat lehessen szervezni a női vállalkozókról és a határokon átnyúló vállalkozásokról;

24. felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a kisgyermekkori gondozási létesítmények kapacitásainak bővítésével kapcsolatos célok elérése érdekében fokozottabban támaszkodjanak a mennyiségi és minőségi mutatókra, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak valamennyi gyermek számára a jó minőségű gondoskodáshoz és oktatáshoz;

25. sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék az azon képzési rendszerekbe való beruházásokat, amelyek célja a nők segítése a munkaerő-piaci integrációban, különös tekintettel a korábban főállású anyaként vagy gondviselőként tevékenykedőkre, valamint a gyermekek, az idősek és az egyéb rászorulók gondozására irányuló olyan szolgáltatásokba való befektetéseket, amelyek egyszerre elérhetők és megfizethetők, és megfelelnek a teljes munkaidőben dolgozók igényeinek, hogy meg lehessen teremteni a munka és a családi élet közötti egyensúlyt, és csökkenteni lehessen a munkanélküliséget és a társadalmi kirekesztettséget;

26. kéri a tagállamokat, hogy hozzanak olyan költségvetési intézkedéseket, amelyek a kohéziós politika programozása során figyelembe veszik a nemi kérdéseket, hogy megpróbálják ne csak a kifejezetten a nőket célzó rendszereket vizsgálni, hanem a kormányzat által végrehajtott összes többi rendszert és politikát is, továbbá ezek hatását a források elosztására, valamint a nemek közötti egyenlőséghez való hozzájárulásukat;

27. kéri a tagállamokat, hogy alkalmazzanak nem alapú költségvetési tervezést, és felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok cseréjét a nemi alapú költségvetési tervezés terén.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

31.3.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Catherine Bearder, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Angelika Mlinar, Krisztina Morvai, Maria Noichl, Marijana Petir, Terry Reintke, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Ángela Vallina, Elissavet Vozemberg, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Rosa Estaràs Ferragut, Julie Girling, Constance Le Grip, Marc Tarabella, Julie Ward, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Bart Staes

(1)

A férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló jelentés, 2014.

(2)

2008-as és 2013-as Eurostat-adatok.

(3)

Az ikt-ágazatban tevékenykedő nőkről szóló bizottsági jelentés (2013).

(4)

Ugyanott.

(5)

http://www.europarl.europa.eu/eplibrary/Pauvrete-dans-l-Union-europeenne.pdf

(6)

Az Eurostat 2014-es munkaerő-felmérése (második negyedév).

(7)

„Vállalkozás 2020” cselekvési terv – A vállalkozói szellem felélénkítése Európában (COM(2012)0795).

(8)

2014. évi jelentés a nők és férfiak közti egyenlőségről, Európai Bizottság, Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

1

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pascal Arimont, José Blanco López, Franc Bogovič, Victor Boştinaru, Mercedes Bresso, Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, Tamás Deutsch, Michela Giuffrida, Anna Hedh, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Marc Joulaud, Constanze Krehl, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Andrey Novakov, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Fernando Ruas, Monika Smolková, Maria Spyraki, Olaf Stuger, Ruža Tomašić, Ramón Luis Valcárcel Siso, Ángela Vallina, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Isabella Adinolfi, Enrique Calvet Chambon, Josu Juaristi Abaunz, Ivana Maletić, Miroslav Mikolášik, Bronis Ropė, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Ulrike Trebesius

Jogi nyilatkozat