Eljárás : 2015/2040(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0197/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0197/2015

Viták :

PV 07/09/2015 - 23
CRE 07/09/2015 - 23

Szavazatok :

PV 08/09/2015 - 5.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0287

JELENTÉS     
PDF 260kWORD 160k
19.6.2015
PE 549.154v02-00 A8-0197/2015

a bizottsági meghallgatásokkal kapcsolatos eljárásokról és gyakorlatokról, a 2014. évi eljárásból levonható tanulságokról

(2015/2040(INI))

Alkotmányügyi Bizottság

Előadó: Richard Corbett

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a bizottsági meghallgatásokkal kapcsolatos eljárásokról és gyakorlatokról, a 2014. évi eljárásból levonható tanulságokról

(2015/2040(INI))

Az Európai Parlament,

tekintettel:

      az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (7) bekezdésére,

       az Európai Unió működéséről szóló szerződés 246. cikkére,

       a Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatásokról szóló 2005. december 1-jei állásfoglalására(1),

       az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 20-i határozatára(2),

–       a Parlament eljárási szabályzata 106. és 192. cikkének és XVII. mellékletének módosításáról szóló 2011. szeptember 14-i határozatára(3),

       az eljárási szabályzat 52. és 118. cikkére, illetve annak XVI. mellékletére,

       az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0197/2015),

mivel:

A.     a biztosjelöltek meghallgatása az 1994-es első alkalom óta mára jól bevált gyakorlattá vált, amely erősíti az Európai Unió intézményeinek demokratikus legitimitását, valamint közelebb hozza ezen intézményeket az európai polgárokhoz;

B.     a meghallgatások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Parlament kellő tájékozottsággal ítélhesse meg a Bizottságot a biztosi testület hivatalba lépését lehetővé tevő bizalmi szavazása során;

C.     a meghallgatási folyamat lehetőséget nyújt arra, hogy a Parlament és az uniós polgárok felfedezhessék és értékelhessék a biztosjelöltek személyiségét, képesítését, felkészültségét és prioritásait, illetve a számukra kijelölt tárcára vonatkozó ismereteiket.

D.     a meghallgatási folyamat növeli az átláthatóságot és erősíti a Bizottság egészének demokratikus legitimitását;

E.     a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás területén is biztosítani kell; e követelménynek az Európai Bizottság összetételében is tükröznie kell; Jean-Claude Juncker 2014-ben több alkalommal megismételt kérése ellenére a kormányok női jelöltek helyett jóval több férfi jelöltet javasoltak; női jelöltet elsősorban az alacsony népességű tagállamok állítottak, a nagyméretű tagállamok nagyrészt figyelmen kívül hagyták e követelményt; az egyetlen tisztességes megoldás az, ha minden egyes tagállamot két – egy férfi és egy női – jelölt állítására kérik, hogy az elnökjelölt azonos számú férfi és női tagokból álló, kiváló minőségű biztosi testületet terjeszthessen elő;

F.     a meghallgatási folyamat ugyan bizonyságot tett hatékonyságáról, azt mindig lehet még tovább fejleszteni, különösen a biztosok és a meghallgatásért felelős bizottság tagjai közötti eszmecserék rugalmasabbá és dinamikusabbá tételével;

G.     az alelnöki tisztség várományosa, Frans Timmermans biztosjelölt meghallgatása felszínre hozta annak szükségességét, hogy a Parlament eljárásokat fogadjon el arra az esetre, ha a jövőbeli Bizottságok különleges státuszt biztosítanak egy vagy több alelnök számára;

H.     az EUSZ 3. cikének (3) bekezdése kimondja, hogy az „Unió [...] előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőségetˮ, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke szerint pedig „a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kellˮ;

1.      úgy véli, hogy a biztosjelöltek nyilvános meghallgatása fontos lehetőség az Európai Parlament és az uniós polgárok számára az egyes jelöltek által kiemelt prioritások és a tisztségre való szakmai alkalmasságuk értékelésére;

2.      úgy véli, hogy hasznos lenne határidőket kitűzni, ameddig minden tagállamnak meg kell neveznie a jelöltjét, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a Bizottság megválasztott elnöke – a jelöltek szakmai tapasztalata és háttere figyelembevételével –elossza a tárcákat, illetve a Parlament lebonyolítsa a meghallgatásokat és az értékeléseket, és felkéri elnökét, hogy e célból kezdjen tárgyalásokat a többi intézménnyel;

3.      úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak az egyenlőség alapján ezentúl legalább két – egy férfi és egy női – jelöltet kellene előterjeszteniük a Bizottság megválasztott elnöke elé mérlegelés céljából; fontosnak tartja, hogy az Unió saját intézményein belül elérje a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatosan saját maga által kitűzött célokat;

4.      véleménye szerint javítani kell a biztosjelöltek pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozatok Jogi Bizottság általi vizsgálatát; ezért úgy véli, hogy a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell a család érdekeltségeit is, amint azt a biztosok magatartási kódexének 1.6 cikke előírja; a meghallgatás illetékes bizottság általi megtartásának elengedhetetlen előfeltételének tartja, hogy a Jogi Bizottság a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatok alapos elemzését követően megállapítsa az összeférhetetlenség hiányát;

5.      emlékeztet arra, hogy a bizottságok felelősek a meghallgatások lefolytatásáért; úgy véli ugyanakkor, hogy ha a Bizottság alelnöke elsősorban horizontális feladatokat lát el, a meghallgatás kivételes jelleggel eltérő formában is megvalósulhat, például az Elnökök Értekezlete vagy a Bizottsági Elnökök Értekezlete ülésének keretében, feltéve, hogy egy ilyen ülés lehetővé teszi a párbeszédet, illetve azt, hogy az érintett illetékes bizottságok meghallgathassák a biztosjelöltjüket;

6.      úgy véli, hogy az egyes meghallgatásokat megelőzően elküldött írásbeli kérdőívnek hét, s nem pedig öt kérdést kellene tartalmaznia, de nem lennének az egyes kérdések alatt további részkérdések;

7.      úgy véli, hogy jobb lenne, ha mintegy 25 kérdést tennének fel, de a meghallgatások hatékonyságának és inkvizítori jellegének fokozása érdekében lehetőség nyílna arra, hogy a kérdést benyújtó képviselők azonnal reagálhassanak a válaszra;

8.      úgy véli, hogy a biztosjelölteknek a meghallgatások során e kérdésekre adott válaszai elősegíthetik az ellenőrzés javítását és növelhetik a Bizottság egészének a felelősségét; ezért felszólít a biztosjelöltek által megnevezett prioritások rendszeres felülvizsgálatára a hivatalba lépésüktől kezdve;

9.      úgy véli, hogy a következő iránymutatásokat kell alkalmazni a koordinátorok meghallgatást követő értékelése során:

•       amennyiben a koordinátorok egyhangúlag elfogadják a jelöltet – jóváhagyó levél;

•       amennyiben a koordinátorok egyhangúlag elutasítják a jelöltet – elutasító levél;

•       amennyiben a koordinátorok egyértelmű többsége elfogadja a jelöltet – a túlnyomó többség jóváhagyását megállapító levél (a kisebbség kérheti annak rögzítését, hogy a képviselőcsoportja nem osztja a többség véleményét);

•       amennyiben nincs egyértelmű többség vagy a többség a jelölt ellen foglal állást (de nem alakult ki konszenzus), valamint ha a koordinátorok azt szükségesnek érzik:

o  először további írásbeli kérdéseken keresztül kiegészítő információk kérése;

o  ha ezután is elégedetlen a többség, egy újabb 1,5 órás meghallgatás kérése az Elnökök Értekezlete jóváhagyása mellett;

o  ha még mindig nincsen konszenzus vagy a koordinátorok túlnyomó többsége nem ért egyet – szavazás a bizottságban;

•       ebben az esetben az minősül egyértelmű többségnek, ha a koordinátorok összessége a bizottsági tagság legalább kétharmadát teszi ki;

10.    megjegyzi, hogy a 2014-es meghallgatások nagyobb érdeklődést váltottak ki a médiában és a közvéleményben mint a korábbiak, részben a közösségi média fejlődése miatt; úgy véli, hogy a közösségi média hatása és befolyása a jövőben várhatóan tovább nő; úgy véli, hogy rendelkezéseket kell hozni a közösségi média és hálózatok használatáról, hogy az uniós polgárokat hatékonyabban be lehessen vonni a meghallgatások folyamatába;

11.    úgy véli, hogy:

       a Parlament honlapján ki kell alakítani egy külön oldalt, ahol a nyilvános meghallhatást megelőzően az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető a biztosjelöltek önéletrajza és az írásbeli kérdésekre adott válaszai;

–       a Parlament honlapján egy konkrét és látható helyen 24 órán belül elérhetővé kell tenni az értékeléseket;

–       a szabályt oly módon kellene változtatni, hogy az értékelést követő 24 órára hivatkozzon, tekintettel arra, hogy néhány értékelést csak további eljárásokat követően végeznek el;

12.    úgy véli, hogy a Bizottság egészének összetételét, szerkezetét és munkamódszereit érintő horizontális kérdéseket az egyes biztosjelöltek nem képesek megfelelően megválaszolni, azok a Bizottság megválasztott elnökének hatáskörébe tartoznak; úgy véli, hogy az ilyen kérdésekkel a Bizottság megválasztott elnöke és az Elnökök Értekezlete közötti üléseken kell foglalkozni (egyszer a meghallgatási folyamat megkezdése előtt, másodszor pedig annak lezárultát követően);

13.    úgy véli, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak vizsgálata a Jogi Bizottság illetékessége kell, hogy maradjon; úgy véli azonban, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak jelenlegi hatálya túlságosan korlátozott, és felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb vizsgálja felül az erre vonatkozó szabályokat; ezért fontosnak tartja, hogy az elkövetkezendő hónapokban a Jogi Bizottság ajánlás vagy saját kezdeményezésű jelentés formájában irányelveket adjon ki a biztosok érdekeltségi nyilatkozatára vonatkozó eljárások reformjának megkönnyítése érdekében; úgy véli, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozataiban és pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozataiban ki kell térni a velük egy háztartásban élő családtagokra is;

14.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL C 285. E, 2006.11.22, 137. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0366.

(3)

HL C 51. E, 2013.2.22., 152. o.


INDOKOLÁS

1. Háttérinformációk

Az Európai Bizottság leendő tagjainak nyilvános meghallgatása felettébb hasznos gyakorlat. Még ha egyik biztosjelölttel kapcsolatban sem merült volna fel soha semmilyen probléma, a meghallgatások akkor is lehetőséget adnak arra, hogy a Parlament és a közvélemény felfedezze minden egyes biztosjelölt személyiségét, általános megközelítését és prioritásait, illetve értékelje képesítéseit. Amennyiben pedig problémák adódnak, jobb, ha erre már a biztos hivatalba lépése előtt, s nem pedig utána derül fény.

Azon is el lehet tűnődni, hogy mi történne, ha egy hasonló eljárást nemzeti szinten, a miniszterek kinevezése előtt is lebonyolítanának – a hivatalba lépést megelőző háromórás nyilvános vallatás során sok minden kiderülne!

A meghallgatási folyamatról a Szerződés nem rendelkezik. Ez a gyakorlat az elmúlt 20 évben a Parlament nyomására alakult ki, amely egyszerűen előírta, hogy még mielőtt a Parlament bizalmi szavazást tartana a Bizottságról (amelyről az EUSZ 17. cikke rendelkezik), a biztosjelöltek jelenjenek meg a tárcájuknak megfelelő parlamenti bizottság(ok) előtti meghallgatáson. Mára ez jól bejáratott gyakorlattá vált.

Formálisan a Parlament egésze szavaz a Bizottság egészéről, és az egyes bizottságok egyes biztosokról alkotott véleményének nincsen jogi jelentősége. Ennek ellenére az idei meghallgatáson, és az ezt megelőző két korábbi alkalommal is a bizottságoknak egy biztosjelöltről alkotott kedvezőtlen véleménye azt eredményezte, hogy módosult a Bizottság összetétele vagy a tárcák felosztása.

Ilyen eredmény a gyakorlatban csak akkor lehetséges, ha egy elég széles az egyetértés a Parlament különböző képviselőcsoportjai között egy jelölt alkalmatlanságáról. Kétségtelen, hogy a meghallgatások nem arra szolgálnak, hogy megpróbálják megváltoztatni a Bizottság politikai összetételét, amely a nemzeti kormányok közötti, s nem pedig a Parlamenten belüli politikai egyensúlyt hivatott tükrözni. A sikertelen jelöltek helyébe ugyanazon kormány fog egy újabb jelöltet kinevezni. Végeredményben ez az oka annak, hogy a képviselőcsoportok és a Parlament az egész eljárást és a bizalmi szavazást inkább arra használja, hogy az egyes személyek helyett a programra és a szakpolitikára összpontosítson – politikai értelemben a Bizottság továbbra is koalíció marad.

Bár a média hajlamos szinte kizárólag csak az egyik vagy másik biztosjelölt kudarcára összpontosítani, a folyamatban olyan egyéb fejlemények bontakoznak ki, amelyek a média szempontjából esetleg kevésbé látványosak, de annál inkább lényegesek. Ilyenek például a politikai magyarázatok és kötelezettségvállalások, a tárcák kiigazításai, illetve a legutóbbi alkalommal tovább tisztázódott az alelnökök és a többi biztos közötti kapcsolat kérdése (bár ez a téma kétségtelenül folyamatosan terítéken marad). Jól példázza ezt a Timmermans első alelnöknek kiutalt fenntarthatósági feladatok, a Katainen és Moscovici biztosok közötti szerepek és munkakapcsolat tisztázása, illetve annak egyértelművé tétele, hogy ezentúl is az egészségügyi biztoshoz tartoznak a gyógyszerek.

Továbbfejlődésre mindig van lehetőség. Az öt évvel ezelőttihez (Duff-jelentés) hasonlóan most is értékelnünk kell az eljárásokat és módszereket, és fel kell mérnünk, hogy milyen tanulságokat lehet levonni, hogy az eljárás a következő alkalomra tovább tökéletesedjen.

2. Játékszabályok

•   A meghallgatásokra a Parlament eljárási szabályzatának 118. cikkével és XVI mellékletével, valamint a Parlament és a Bizottság közötti 2005-ös keretmegállapodással összhangban került sor.

•   A biztosokra vonatkozóan a Szerződés az alábbi feltételeket írja elő: általános alkalmasság, kétségbevonhatatlan függetlenség, és „európai elkötelezettségˮ (a Lisszaboni Szerződésben – 17. cikk (3) bekezdés –hozzáadott új kritérium). A Parlament különösen azt kívánja biztosítani, hogy mindegyik biztos alaposan ismerje a tárcáját, csapatjátékos legyen és jó kommunikációs készségekkel rendelkezzen (a szabályzat XVI. melléklete).

•   A Parlament külön figyelmet fordít a nemek egyensúlyára. Ezt a megválasztott elnök a tárcák elosztása során is kifejezésre juttathatja (a szabályzat XVI. melléklete).

•   A Parlament minden olyan információra igényt tarthat, amely szükséges a biztosjelölt alkalmasságának megítéléséhez. Elvárja a pénzügyi érdekeltségekkel kapcsolatos információk teljes körű feltárását. A biztosjelöltek érdekeltségeikről szóló nyilatkozatát ellenőrzés céljából meg kell küldeni a jogi ügyekért felelős bizottságnak (a szabályzat XVI. melléklete).

3. Technikai szabályozás

Ezen a téren sikert lehet elkönyvelni. Az üléstermek (2Q2 és 4Q2) elég nagyok voltak ahhoz, hogy a képviselők, a személyzetük, az érdekelt felek és a média elférjenek. A biztosjelöltek kényelme és az eljárás zökkenőmentes lebonyolítása érdekében a termek két képernyővel és egy faliórával voltak felszerelve. Mindegyik meghallgatás 3 órán át zajlott, és Frans Timmermans alelnökjelölt kivételével egyszerre két meghallgatás zajlott párhuzamosan.

A Parlament személyzete ismételten köszönetet és gratulációt érdemel az eljárás zökkenőmentes lebonyolításáért.

4. Kérdőív

Az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz valamennyi biztosjelöltnek időben benyújtotta a kérdéseket. A kérdőívben két általános kérdés szerepelt, amelyből az első a jelölt általános képességeivel, Európa iránti elkötelezettségével és személyes függetlenségével, a második pedig a tárca irányításával és a Parlamenttel való együttműködéssel kapcsolatos. Három kérdést az illetékes bizottság tett fel (kettőt-kettőt, ha két bizottság közösen tartotta a meghallgatást). A biztosjelöltek írásbeli válasza időben visszaérkezett, lehetővé téve a bizottság tagjai számára, hogy azokat még a meghallgatás előtt értékelhessék.

A kérdések hasznos eszközök annak kiderítéséhez, hogy milyen a biztosok uniós elköteleződése, illetve milyen terveik vannak a tárcájukkal. Az erre adott válaszok alapján lehet megfogalmazni a biztosokhoz intézett szóbeli kérdéseket.

5. A meghallgatások szerkezete

A meghallgatásokat az Elnökök Értekezlete szervezte a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlása alapján. A lebonyolítás részleteiért az egyes bizottságok elnöke és koordinátorai feleltek. A bizottságoknak jogukban áll előadók kinevezése, de csak néhány bizottság élt ezzel, mivel ennek hasznossága az adott kontextusban nem nyilvánvaló.

9–9 meghallgatásra került sor vegyes, illetve társbizottságokkal.

•   A legtöbb bizottság 15 percet biztosított a biztosjelölteknek a bemutatkozásra.

•   A bizottságok többsége az egyszerű kérdések-válaszok formát követte: 45 1 perces kérdést 2 perces válasz követett.

o Egyes bizottságok lehetővé tették, hogy a képviselőcsoporti koordinátorok kezdeti fordulóján a pingpong-elv szerinti, a kérdés-válasz, majd újabb kérdés-válasz sémájának alkalmazását (a kérdések/válaszok időtartama 1:00/2:00, 0:30/1:00; vagy 1:00/1:45, 0:25/0:30 perc)

o Egyes bizottságok – kérésre – engedélyezték, hogy amennyiben a 3 perces idősávot nem használták fel, esetenként a válaszra reagáló kérdést lehessen feltenni.

o Egyik bizottság sem alkalmazta tisztán a pingpong-módszert (kérdés-válasz, kérdés-válasz), mivel az Elnökök Értekezlete 45 külön kérdés és válasz mellett határozott.

6. Eredmények

Az eredeti 27 meghallgatásból:

•   18 esetben a koordinátorok jóváhagyó levélben elfogadták vagy jóváhagyták a jelöltet

•   7 esetben csak bizottsági/vegyes bizottsági szavazást követően hagyták jóvá a jelöltet

o e 7 esetből egyszer (Hill) egy második meghallgatást követően

o e 7 esetből egyszer (Arias Canete) azt követően, hogy a Jogi Bizottság újból értékelte a jelölt érdekeltségi nyilatkozatát

•   egy esetben (Bratusek) a bizottsági szavazás rögtön elutasította a jelöltet

•   egy esetben (Navracsics) a bizottsági szavazás a biztosjelölt személyét igen, a javasolt tárcát viszont nem hagyta jóvá

Az ezt követő további 2 meghallgatásból:

•   a koordinátorok mindkét esetben jóváhagyó levélben elfogadták a jelöltet.

A parlamenti szavazás eredménye

Az új biztosi testületről szóló szavazás hasonló eredményt hozott, mint a korábbi, Juncker bizottsági elnöki pozíciójáról tartott szavazás. Ez nem mindig volt így, ami az alábbi táblázatból is kiderül:

AZ EURÓPAI PARLAMENT SZAVAZÁSA AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGRÓL

 

+

-

 

 

Barroso elnöksége

2004. július 21.

413

58.33%

251

35.45%

44

6.21%

708

a Bizottság egésze

2004. november 18.

449

66.03%

149

21.9%

82

12.06%

680

Barroso elnöksége

2009. szeptember 16.

382

53.2%

219

30.5%

117

16.30 %

718

a Bizottság egésze

2010. február 9.

488

70.01%

137

19.66%

72

10.33%

697

Juncker elnöksége

2014. július 15.

422

57.88%

250

34.29%

47

9.87%

729 (10 érvénytelen)

a Bizottság egésze

2014. október 22.

423

59.66%

209

29.47%

67

9.44%

709

Média

Jelentős médiaérdeklődés kísérte a meghallgatásokat, és nem csak a hagyományos médiacsatornákon, hanem az interneten (jórészt az Európai Parlament honlapján) és a közösségi médián keresztül is. Ez utóbbi szerepe rendkívül megnőtt az 5 évvel korábbi meghallgatás óta: a Parlament szolgálatai szerint a meghallgatást az eljárás során mintegy 38.981 alkalommal említették meg a közösségi médiafelületeken, 36.303-szor hivatkoztak a hírplatformokon, 75.284-szer blogokon, 210-szor fórumokon – összesen 150.778 említés történt, közülük sokat több ezren követtek és olvastak. Ehhez hasonlóan az EP Twitter oldalán is több mint 300.000 twitterüzenetet számoltak meg. Ezen kívül a legtöbb EP-képviselő több ezer e-mail üzenetet kapott a meghallgatások kapcsán.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (11.5.2015)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a bizottsági meghallgatásokkal kapcsolatos eljárásokról és gyakorlatokról, a 2014. évi eljárásból levonható tanulságokról

(2015/2040(INI))

A vélemény előadója: Aldo Patriciello

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  elismeri, hogy a biztosjelöltek nyilvános meghallgatása – bár a Szerződés nem írja elő – az elmúlt 20 évben kialakított jól bevált gyakorlat, az európai demokrácia lényeges eleme és fontos lehetőség az Európai Parlament és az uniós polgárok számára az egyes jelöltek képességei és az általuk kiemelt prioritások, valamint a tisztségre való szakmai alkalmasságuk értékelésére;

2.  kiemeli, hogy a nyitóbeszédeket illetően előnyösebb lenne – az eljárási szabályzat XVI. melléklete 1. pontja b) alpontjának hatodik bekezdésével összhangban – valamennyi jelölt számára azonos időtartamot adni annak érdekében, hogy az összes biztosjelölt egyenlő és méltányos lehetőséget kapjon a bemutatkozásra és véleménye kifejtésére;

3.  úgy véli, hogy kívánatos lenne, ha a tagállamok legalább két – egy férfi és egy női – jelöltet terjesztenének a Bizottság megválasztott elnöke elé mérlegelés céljából;

4.  úgy véli, hogy gyakorlati és politikai szempontokból hasznos lenne határidőt kitűzni, ameddig minden tagállamnak meg kell neveznie jelöltjeit;

5.  megjegyzi, hogy a 2014-es meghallgatások nagyobb érdeklődést váltottak ki a médiában és a közvéleményben mint a korábbiak, részben a közösségi média fejlődése miatt; úgy véli, hogy a közösségi média hatása és befolyása a jövőben várhatóan tovább nő; úgy véli, hogy rendelkezéseket kell hozni a közösségi média és hálózatok használatáról, hogy az uniós polgárokat hatékonyabban be lehessen vonni a meghallgatások folyamatába;

6.  javasolja, hogy az eljárási szabályzat XVI. melléklete (a Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatások) 1. pontja b) alpontjának (Meghallgatások) hetedik bekezdésében a „kérdéseket – amennyiben ez lehetséges – tárgykörönként csoportosítják” szöveg helyett a „kérdések tárgykörönként csoportosíthatók” szöveg álljon; úgy véli, hogy egy ilyen változtatás összhangban lenne a képviselőcsoportok azon igényével, hogy a kérdéseik megfogalmazásakor saját politikai prioritásaikat maguk határozhassák meg, és nagyobb rugalmasságot tenne lehetővé az egyre növekvő számú vegyes bizottsági (két vagy több bizottság részvételével zajló) meghallgatások szervezésében is;

7.  úgy véli, hogy a 2014. évi eljárás során a nyomon követést célzó kérdések elmaradása valószínűleg lehetővé tette egyes biztosjelölteknek, hogy ne kelljen érzékenyebb ügyekre irányuló kérdésekre felelniük; úgy véli, hogy tekintettel a meghallgatások demokratikus funkciójára, a meghallgatások struktúráját úgy kellene módosítani, hogy a képviselők lehetőséget kaphassanak arra, hogy a jelöltek jobb értékelése érdekében a biztosjelölteknek kiegészítő, nyomon követési kérdéseket tehessenek fel; hangsúlyozza, hogy a képviselőcsoportoknak a lehető leghosszabb időt kell biztosítani a kérdések feltételére, kivált a vegyes bizottsági meghallgatások esetében;

8.  úgy véli, hogy a kiterjedt hatáskörrel rendelkező alelnökök és biztosjelöltek esetében három óránál hosszabb időt kell adni a meghallgatásra, tekintettel a többi biztoshoz képest kibővített hatásköreikre, nem utolsósorban azért, hogy valamennyi érintett bizottság megfelelően értékelhesse a jelölteket és felkészültségüket tárcájuk valamennyi fontos területével kapcsolatosan;

9.  emlékeztet rá, hogy a fent említett melléklet 1. pontja a) alpontjának (1) bekezdése szerint „A Parlament értékeli a biztosjelölt általános alkalmasságát, európai elkötelezettségét és személyes függetlenségét. Értékeli továbbá jövőbeli tárcájával kapcsolatos ismereteit és kommunikációs képességeit.”; javasolja azonban, hogy a megelőző szakmai tapasztalatot és magatartást tekintsék az alkalmasság kiegészítő feltételének; megjegyzi továbbá, hogy az 1. szakasz a) pontjában foglaltak szerint a Parlament jogában áll, hogy bekérjen a biztosjelölt megfelelőségére vonatkozó döntés meghozatalának szempontjából érdemleges minden információt, különösen adott esetben a biztosjelölt által bármely európai intézményben végzett tevékenységekre és betöltött tisztségekre vonatkozó adatokat, valamint az ezzel összefüggésben benyújtott érdekeltségi nyilatkozatokat; úgy véli, hogy a Jogi Bizottság által a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozat megfelelősége tekintetében végzett vizsgálat csak formális ellenőrzés lehet, és nem helyettesítheti a jelölt függetlenségére vonatkozó, többek között az érdekeltségi nyilatkozata alapján végzendő politikai értékelést; úgy véli, hogy a biztosjelöltek pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó nyilatkozat ellenőrzését bővíteni kell, a lehető legszélesebb körben kiterjesztve azt a családtagokra;

10. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament képviselői számára mindig garantálni kell annak lehetőségét, hogy a biztosjelölt részéről teljes és kimerítő választ kapjanak;

11. ajánlja, hogy a biztosjelölt választhasson úgy, hogy a meghallgatás lezárását követő 12 órán belül írásban nyújt be nyilatkozatot olyan esetekben, ha valamely kérdésre nem sikerült teljes és kimerítő választ adnia;

12. hangsúlyozza, hogy a bizottsági koordinátoroknak az értékelésekkel kapcsolatban törekedniük kell a konszenzusra; úgy véli, hogy arra az esetre, ha a koordinátorok nem képesek konszenzusra jutni, lehetővé kell tenni, hogy a bizottság tagjainak többségét képviselő koordinátori határozat alapján is eljárhassanak; hangsúlyozza, hogy az álláspont kialakításához rendelkezésre álló idő korlátozott mivoltára tekintettel a koordinátoroknak a fent említett melléklet 1. pontja a) alpontjának (1) bekezdésében ismertetett kritériumokra vonatkozóan kell megtenniük észrevételeiket; úgy véli, hogy a többségi véleménytől eltérő álláspontot képviselő csoportoknak pedig lehetővé kell tenni, hogy kérhessék álláspontjuk megfelelő feltüntetését az értékelő levélben; emlékeztet rá, hogy az eljárási szabályzat minden esetben lehetőséget ad a képviselőcsoportoknak arra, hogy az elnöktől teljes bizottsági ülés összehívását kérjék, a jelölt értékelésére vonatkozó szavazásra is kiterjedően;

13. tudomásul veszi, hogy a meghallgatást követő értékelés módszerei és gyakorlatai bizottságonként eltérnek egymástól;

14. úgy véli, hogy az értékelő nyilatkozatokra vonatkozó határidők tekintetében és az eljárás világosabbá tétele és bármely – az eljárási szabályzat XVI. melléklete 1. pontja c) alpontja (6) bekezdésének helytelen értelmezéséből fakadó – zavar elkerülése érdekében az eljárási szabályzatnak egyértelműen elő kell írnia, hogy az értékelő nyilatkozatokat a lehető leghamarabb el kell fogadni, és azokat a meghallgatások hivatalos lezárásától számított 24 órán belül a Parlament honlapján nyilvánosságra kell hozni; kéri, hogy valamennyi bizottság szigorúan és egységesen tartsa be ezt a szabályt.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

60

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Ivo Belet, Biljana Borzan, Lynn Boylan, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Mireille D’Ornano, Miriam Dalli, Angélique Delahaye, Jørn Dohrmann, Ian Duncan, Stefan Eck, Bas Eickhout, Eleonora Evi, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Iratxe García Pérez, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Jens Gieseke, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Jytte Guteland, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Josu Juaristi Abaunz, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Pavel Poc, Marcus Pretzell, Michèle Rivasi, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Dubravka Šuica, Tibor Szanyi, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Renata Briano, Nicola Caputo, Mark Demesmaeker, Esther Herranz García, Merja Kyllönen, James Nicholson, Aldo Patriciello, Gabriele Preuß, Bart Staes

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Arne Gericke


VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről (17.4.2015)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a bizottsági meghallgatásokkal kapcsolatos eljárásokról és gyakorlatokról, a 2014. évi eljárásból levonható tanulságokról

(2015/2040(INI))

A vélemény előadója: Michael Cramer

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.      megjegyzi, hogy a Juncker vezette Bizottság megalakulása azért késlekedett, mert néhány tagállam későn nevezte meg biztosjelöltjét, miközben a nemek közötti egyensúly elfogadható szintjét csak az utolsó pillanatban sikerült elérni, annak köszönhetően, hogy a Parlament kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy az új Bizottságban legalább ugyanannyi nő legyen, mint a távozó Bizottságban; úgy véli, hogy az ilyen helyzeteket a jövőben úgy lehetne elkerülni, hogy a tagállamok számára határidőt állapítanak meg jelöltjeik megnevezésére, és hogy ösztönzik a tagállamokat legalább két jelölt megnevezésére – tiszteletben tartva a nemek közötti egyensúlyt például oly módon, hogy legalább az egyikük női jelölt lenne –, akik közül a megválasztott elnök mérlegelés után választana; megjegyzi, hogy ez az eljárás lehetővé tenné az elnök számára a legmegfelelőbb jelölt kiválasztását, figyelembe véve a jelöltek egyedi képességeit és szakterületét, valamint a nemek közötti egyensúly megfelelő szintjének biztosítására irányuló igényt;

2.      úgy véli, hogy a megválasztott elnök és a Tanács számára is határidőt kellene megállapítani arra vonatkozóan, hogy közös megegyezéssel elfogadják a Bizottság tagjává történő kinevezésre javasolt személyek listáját, így a Parlamentnek elegendő ideje lenne a meghallgatások megfelelő előkészítésére és lefolytatására, adott esetben kiegészítő meghallgatások megszervezésére;

3.      elismeri, hogy a biztosjelöltek nyilvános meghallgatása fontos lehetőség az Európai Parlament és az uniós polgárok számára az egyes jelöltek által kiemelt prioritások és a tisztségre való szakmai alkalmasságuk értékelésére;

4.      úgy véli, hogy ha a Bizottság alelnöke elsősorban horizontális feladatokat lát el, a meghallgatás kivételes jelleggel eltérő formában is megvalósulhat, például a Bizottsági Elnökök Értekezletének ülése – feltéve, hogy az ülés minden képviselő számára nyitott – vagy az érintett bizottságok közös ülése keretében;

5.      úgy véli, hogy a biztosjelölteket kötelezni kellene arra, hogy nyitóbeszédükben világosan felvázolják az adott tárcára vonatkozó programprioritásaikat;

6.      rámutat, hogy az az Elnökök Értekezlete által meghatározott általános szabály, amely 45 háromperces kérdés feltevését határozza meg, nem nyújt kellő rugalmasságot a bizottságok számára ahhoz, hogy ha szükséges, megváltoztassák a gyakorlatot, például oly módon, hogy bevezetik a „catch the eye” eljárást vagy több időt adnak a felszólalóknak az első körben, ugyanis három perc egyáltalán nem elegendő a nyomon követő kérdések esetén; úgy véli, hogy a jövőbeli szabályok megállapításakor több rugalmasságot kell nyújtani a bizottságok számára, ugyanakkor a pingpongelv hatékony alkalmazása révén biztosítani kell a meghallgatások inkvizítori jellegét is;

7.      úgy véli, hogy a meghallgatás során feltett kérdésekre – legalábbis részben – a biztosjelölt anyanyelvétől eltérő nyelven kell válaszolni;

8.      megjegyzi, hogy a felszólalási idő képviselőcsoportok közötti felosztásáról, valamint a társbizottságok/meghívott bizottságok számára engedélyezett kérdések számáról végül az Elnökök Értekezlete, illetve a képviselőcsoportok határoztak annak ellenére, hogy régebben ezzel bizottsági szinten foglalkoztak; megjegyzi, hogy az eljárás nem volt egyértelmű, mivel a Bizottsági Elnökök Értekezlete eredetileg azt javasolta a bizottságoknak, hogy kétoldalú megállapodás keretében határozzanak a társbizottságok/meghívott bizottságok számára engedélyezett kérdések számáról;

9.      hangsúlyozza, hogy a felszólalási idő képviselőcsoportok közötti felosztására teljes mértékben a d'Hondt-módszert kell alkalmazni;

10.    úgy véli, hogy amennyiben az értékelés alapján nincs egyértelmű többség vagy a többség a jelölt ellen foglal állást, de nem alakult ki konszenzus, a koordinátoroknak következő lépésként egy újabb 1,5 órás meghallgatást kell kérniük;

11.    hangsúlyozza a Parlament arra irányuló kérését, hogy egy biztosjelölt felváltását vagy számára egy másik tárca felajánlását az illetékes bizottság értékelése alapján teljes mértékben vegyék figyelembe; úgy véli, hogy amikor a Parlament egy biztosjelölt felváltását kéri, határidőt kellene megállapítani az érintett tagállam számára egy új jelölt megnevezésére; ellenzi a „fogd vagy vidd” megközelítést az olyan kivételes helyzetekben, amikor egy tagállam által megnevezett második jelölt is szakmailag elégtelennek találtatik arra, hogy a Bizottság tagja legyen vagy a számára kijelölt feladatot elvégezze; úgy véli, hogy végső esetben és kizárólag olyan kivételes alkalmakkor, amikor a Parlament nem tudja november 1. előtt jóváhagyni az új Bizottságot, mert kellőképpen elő kell készítenie az új meghallgatásokat, el lehet fogadni a távozó Bizottság hivatali idejének korlátozott meghosszabbítását;

12.    elégedetlenségének ad hangot azon eljárás miatt, amelynek során nagyon rövid idő alatt és az illetékes bizottsággal való előzetes konzultáció nélkül a közlekedési tárca jelöltjét felváltották; sajnálja, hogy a következő jelölt nem élvezhetett ugyanolyan és méltányos feltételeket a bizottságnak történő bemutatkozásakor, mivel nagyon kevés idő állt rendelkezésére a meghallgatására való felkészüléshez; megismétli, hogy a közlekedés kulcsfontosságú szakpolitikai terület, amely nem válhat az utolsó percekben történő változtatások áldozatává;

13.    hangsúlyozza, hogy az eljárási szabályzat XVI. melléklete értelmében a meghallgatáson részt vevő valamennyi társbizottság véleményét bele kell foglalni az egyetlen közös értékelő nyilatkozatba; megjegyzi azonban, hogy ezt a követelményt nem mindig tartották be teljes mértékben; úgy véli ezért, hogy a vonatkozó rendelkezéseket meg kell erősíteni annak pontosítása révén, hogy a társbizottságok véleményét teljes egészében, változtatások nélkül csatolni kell az egyetlen közös értékelő nyilatkozathoz.

14.    Recalls that, under Annex XVI to the Rules of Procedure, evaluation statements must be adopted and made public within 24 hours after the hearing; megjegyzi azonban, hogy a jelenleg alkalmazott eljárás nem állt összhangban ezzel a rendelkezéssel, mivel az értékelő nyilatkozatokat csak azt követően hozták nyilvánosságra, hogy az Elnökök Értekezlete a meghallgatásokat lezártnak nyilvánította; hangsúlyozza, hogy a rendelkezést pontosítani kell annak érdekében, hogy az értékelő nyilatkozatokat az értékelést követő 24 órán belül a Parlament internetes oldalán, látható helyen nyilvánosságra lehessen hozni;

15.    Kéri az eljárási szabályzat XVI. mellékletében szereplő alábbi rendelkezések pontosítását:

−      „A meghallgatáson feltett kérdéseket – amennyiben ez lehetséges – tárgykörönként csoportosítják.” Ezt a rendelkezést úgy értelmezték, hogy a társbizottságok/meghívott bizottságok kérdéseit össze kell gyűjteni, azonban egy kérdés aktuális témáját nem lehet előre tudni, mivel a kérdéseket a meghallgatás előtt nem kell közzétenni.

−      „Az elnök végső esetben titkos szavazásra bocsátja a két kérdést.” A „két kérdés” arra vonatkozik, hogy vajon „a biztosjelöltek[..] mind a testületi tagságra, mind pedig a kijelölt feladatok ellátására” alkalmasak-e. A XVI. mellékletben azonban nincs egyértelmű kapcsolat e két mondat között, ami félreértéshez vezethet.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

14.4.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Lucy Anderson, Inés Ayala Sender, Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Deirdre Clune, Michael Cramer, Luis de Grandes Pascual, Andor Deli, Karima Delli, Isabella De Monte, Ismail Ertug, Jacqueline Foster, Bruno Gollnisch, Tania González Peñas, Dieter-Lebrecht Koch, Stelios Kouloglou, Merja Kyllönen, Miltiadis Kyrkos, Bogusław Liberadzki, Peter Lundgren, Georg Mayer, Gesine Meissner, Cláudia Monteiro de Aguiar, Renaud Muselier, Jens Nilsson, Markus Pieper, Salvatore Domenico Pogliese, Tomasz Piotr Poręba, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Dominique Riquet, Massimiliano Salini, David-Maria Sassoli, Claudia Schmidt, Claudia Tapardel, Keith Taylor, Pavel Telička, István Ujhelyi, Wim van de Camp, Kosma Złotowski, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Rosa D’Amato, Markus Ferber, Olga Sehnalová, Patricija Šulin


VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (11.5.2015)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a bizottsági meghallgatásokkal kapcsolatos eljárásokról és gyakorlatokról, a 2014. év tanulságai

(2015/2040(INI))

A vélemény előadója: Jean-Marie Cavada

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a biztosjelöltek függetlenségének garantálása; úgy véli, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak ellenőrzése továbbra is a Jogi Bizottság kizárólagos hatáskörébe kell tartozzon; úgy véli azonban, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak jelenlegi hatálya túlságosan korlátozott, és felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb vizsgálja felül az erre vonatkozó szabályokat;

2.  úgy véli, hogy a biztosjelöltek pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozatok vizsgálata nem csak abból áll, hogy ellenőrzik a nyilatkozat megfelelő kitöltését, hanem annak értékelését is magában foglalja, hogy tartalma felvet-e összeférhetetlenséget; úgy véli ezért, hogy a Jogi Bizottságnak kiemelt ellenőrzési hatáskörrel kellene rendelkeznie, beleértve annak lehetőségét is, hogy a nyilatkozatok alapos értékeléséhez szükséges kiegészítő információk közlését, valamint azt is megkövetelhesse, hogy a biztosjelölt a nyilatkozatra vonatkozó további kérdések megválaszolására − az illetékes bizottság meghallgatás lefolytatására vonatkozó előjogának sérelme nélkül − rendelkezésre álljon;

3.  úgy véli, hogy a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell a család érdekeltségeit is, amint azt a biztosok magatartási kódexének 1.6 cikke előírja;

4.  rámutat, hogy a Bizottság feladata azon lehetséges összeférhetetlenségek feltárása, amelyek akadályozhatják egy biztos munkavégzését, és ezért úgy véli, hogy a Bizottság számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy ellenőrizze és garantálja a biztosjelöltek által a parlamenti meghallgatást megelőzően benyújtott pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatok helytállóságát és hiánytalanságát;

5.  javasolja egy kifejezetten a biztosjelöltek pénzügyi érdekeltségi nyilatkozataiban feltárt összeférhetetlenségekkel foglalkozó saját kezdeményezésű jelentés elkészítését;

6.  kívánatosnak tartja, hogy a biztosok tárcái és az egyes parlamenti bizottságok illetékességi területei jobban össze legyenek hangolva, annak sérelme nélkül, hogy a két intézmény önállóan határozhassa meg saját belső felépítését és összetételét;

7.  úgy véli, hogy az illetékes bizottságok által tartott meghallgatások során nem csak a jelöltek személyiségét és politikai prioritásait, hanem a feladatkör teljesítésére való alkalmasságukat és képességüket is fel lehet mérni; hangsúlyozza, hogy a bizottsági alelnöki megbízatáshoz hasonló pozíciókra jelölt személyeket a többi jelölttel azonos módon kellene kezelni;

8.  hangsúlyozza, hogy a meghallgatások célja az, hogy az Európai Parlament eljárási szabályzatának XVI. mellékletével összhangban a biztosjelöltek egyenlő feltételek mellett − különös tekintettel az eljárás pártatlanságára és politikai semlegességére − tudjanak bemutatkozni és véleményüket ismertetni;

9.  hangsúlyozza, hogy a nemek között egyenlőséget kellene teremteni a biztosi testületen belül;

10. úgy véli, hogy nagyobb rugalmasságot kellene biztosítani, főként ami a kiegészítő kérdésekre és a jelöltek válaszára szánt időt illeti;

11. úgy véli, hogy a kérdések feltevőinek lehetővé kellene tenni, hogy azonnal további kérdéseket tehessenek fel (például 30 másodpercet lehetne egy további kérdésre, és egy percet a válaszra engedélyezni);

12. úgy véli, hogy − különösen a határidőket illetően − szabályokat kellene megállapítani a pótjelöltek meghallgatására vonatkozóan annak érdekében, hogy ne szenvedjenek hátrányt az eredetileg meghallgatott biztosjelölthöz képest; kéri ezért, hogy intézményközi megállapodás formájában állapítsanak meg szabályokat a biztosjelöltek meghallgatására vonatkozóan;

13. úgy véli, hogy azokban az esetekben, amikor a koordinátorok nem értenek egyet a biztosjelölt értékelését illetően, a végső döntést a bizottságon belüli név szerinti szavazáson hozzák meg.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

7.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

0

7

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Jean-Marie Cavada, Therese Comodini Cachia, Rosa Estaràs Ferragut, Laura Ferrara, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Dietmar Köster, António Marinho e Pinto, Evelyn Regner, Pavel Svoboda, József Szájer, Axel Voss, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Sergio Gaetano Cofferati, Pascal Durand, Angel Dzhambazki, Jytte Guteland, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Virginie Rozière, Cecilia Wikström

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Morten Messerschmidt


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.6.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

2

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Fabio Massimo Castaldo, Richard Corbett, Pascal Durand, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Ramón Jáuregui Atondo, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, György Schöpflin, Barbara Spinelli, Josep-Maria Terricabras, Kazimierz Michał Ujazdowski, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Max Andersson, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, Sylvia-Yvonne Kaufmann, David McAllister, Andrej Plenković, Marcus Pretzell, Helmut Scholz

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Adam Szejnfeld, Csaba Sógor, Dario Tamburrano

Jogi nyilatkozat