Eljárás : 2014/2208(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0215/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0215/2015

Viták :

PV 06/07/2015 - 13
CRE 06/07/2015 - 13

Szavazatok :

PV 09/07/2015 - 12.1
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0266

JELENTÉS     
PDF 264kWORD 258k
25.6.2015
PE 552.085v02-00 A8-0215/2015

az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé

(2014/2208(INI)) Az Európai Parlament,

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Sirpa Pietikäinen

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé

(2014/2208(INI)) Az Európai Parlament,

Az Európai Parlament,

‒      tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

‒      tekintettel az „Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban” című bizottsági közleményre (COM(2014)0445),

       tekintettel a „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára: a környezeti kihívások üzleti lehetőséggé formálásának lehetővé tételéről” című bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

       tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című közleményére (COM(2015)0080),

‒      tekintettel „A zöld termékek egységes piacának kialakítása –A termékek és a szervezetek környezeti teljesítményével kapcsolatos tájékoztatás fejlesztéseˮ című bizottsági közleményre (COM(2013)0196),

       tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

‒      tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

‒      tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

‒      tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

       tekintettel az „Ökoinnováció – növekedés és munkahely-teremtés a környezetpolitikának köszönhetően” című 2013. december 12-i állásfoglalására(1)1,

       tekintettel a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(2)2,

‒      tekintettel az erőforrás-hatékony Európáról szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(3)3,

‒      tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(4)4,

‒      tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra,

       tekintettel az Európai Unió 2006. évi fenntartható fejlődési stratégiájára és annak 2009. évi felülvizsgálatára,

‒      tekintettel a Környezetvédelmi Tanács „Az európai szemeszter és az Európa 2020 stratégia zöldebbé tétele – Félidős felülvizsgálatˮ című, 2014. október 28-i következtetéseire,

       tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Az európai környezet – Állapot és előretekintés 2015” című összefoglaló jelentésére,

‒      tekintettel a biológiai sokféleségről szóló egyezményre (a CBD),

‒      tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálatra,

‒      tekintettel az UNEP nemzetközi erőforráspanelének „A fémek ember okozta áramlásaiban és -ciklusaiban rejlő környezeti kockázatok és kihívásokˮ című következtetéseire (2013),

‒      tekintettel az UNEP nemzetközi erőforráspanelének „A gazdasági növekedés függetlenítése a természeti erőforrások felhasználásától és a környezeti hatásoktólˮ című következtetéseire (2011),

‒      tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(5)5,

‒      tekintettel a Régiók Bizottságának 2015. február 12-i véleményére(6)6,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0215/2015),

A.     mivel az erőforrások fenntarthatatlan mértékű felhasználása olyan különböző környezeti kockázatokat okozott, mint az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás, az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkentése, és az ökoszisztéma-szolgáltatások gyengülése; mivel a világgazdaság annyi erőforrást használ fel és annyi hulladékot termel, amelynek előállításához, illetve elnyeléséhez a Föld másfélszerese lenne csak elegendő, és ez az igény a becslések szerint 2030-ra a Föld erőforrásainak kétszeresét fogja kitenni;

B.     mivel Európa a világ minden más régiójánál jobban függ az importált erőforrásoktól, és mivel viszonylag rövid időn belül számos erőforrás ki fog merülni; mivel Európa versenyképessége jelentősen növelhető azáltal, hogy a gazdaság erőforrásaiból nagyobb hozzáadott értéket nyernek ki, illetve az európai forrásokból származó nyersanyagok fenntartható kínálatának elősegítése révén; mivel ráadásul a nyersanyagellátás biztosításához való hozzájárulásként fokozni kell az ipar és a hulladékgazdálkodási ágazat közötti, az innovációt előmozdító partnerségeket és a fontos nyersanyagok újrafeldolgozhatóságára irányuló kutatásokat;

C.     mivel a körforgásos gazdaságra való áttérés alapvetően a nyersanyagokhoz való hozzáférhetőségét vagy fenntartható rendelkezésre állását, Európa újraiparosítását és további digitalizálását, a munkahelyteremtést, valamint az éghajlattal, az energiával és a szűkös erőforrásokkal kapcsolatos kihívásokat érintő gazdasági kérdés; mivel ezért a körforgásos gazdaságba való befektetés teljesen összeegyeztethető lehet a Bizottság munkahelyteremtéssel, növekedéssel és versenyképességgel kapcsolatos ütemtervével, és az összes érdekelt fél számára előnyös helyzetet teremthet;

D.     mivel az erőforrás-hatékonyságnak figyelembe kell vennie a fenntarthatósággal – többek között a környezeti, az etikai, a gazdasági és a társadalmi dimenziókkal – kapcsolatos átfogóbb aggályokat is, és összhangban kell állnia azokkal;

E.     mivel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban célkitűzései és végleges prioritási tevékenységei kötelező erejűek;

F.     mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Környezetvédelmi Programja szerint „az önkéntességen alapuló megközelítések környezeti hatékonysága gyakran megkérdőjelezhető, gazdasági hatékonyságuk pedig általában véve alacsony”(7)7;

G.     mivel a körforgásos gazdaság felé történő elmozduláshoz az értéklánc valamennyi szereplőjét érintő rendszerszintű változásra, valamint a technológia, a vállalkozások és a társadalom egésze tekintetében jelentős innovációra van szükség;

H.     mivel a polgárok, a kisvállalkozások és a helyi hatóságok különös szerepet töltenek be az energiahatékonyság biztosításában, valamint a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás egymástól való függetlenítésének előmozdításában;

I.      mivel a megfelelően működő körforgásos gazdasághoz versenyképes vállalkozásokra van szükség, és mivel a körforgásos gazdaságra való áttérés mozgatórugói maguk a vállalkozások;

J.      mivel fontos, hogy az uniós erőforrás-hatékonysági stratégia középpontjában a kkv-k álljanak, mivel ők teszik ki az uniós vállalkozások 99%-át, és ők foglalkoztatják a munkaerő 2/3-át;

K.     mivel egy körforgásos gazdaságra irányuló, ambiciózus európai csomag üzleti lehetőségeket nyit meg, biztosítja az elsődleges nyersanyagokhoz való hozzáférést, meghosszabbítja azok produktív felhasználását (újrahasználat, újragyártás, újrafeldolgozás vagy alkatrészként történő felhasználás révén) és minőségi újrafeldolgozási folyamatokat biztosít az élettartamuk végén, emellett további felhasználás céljából értékes erőforrásáramként kezel minden mellékterméket és a hulladékot;

L.     mivel az erőforrás-hatékonyság megvalósításához és a körforgásos gazdaság céljainak eléréséhez kulcsfontosságú az elsődleges nyersanyagok fenntartható és felelős beszerzése;

M.    mivel az energiahatékonysági célok és a körforgásos gazdaság megvalósításához fejleszteni kell a másodlagos nyersanyagok piacát;

N.     mivel a Parlament többször is felhívta a Bizottságot, hogy határozzon meg mutatókat és jogilag kötelező erejű célkitűzéseket az erőforrás-hatékonyságra vonatkozóan;

O.     mivel a mérgező vegyi anyagok – amelyek helyett már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelő biztonságosabb alternatívák – felszámolása központi szerepet játszik a körforgásos gazdaság kiépítésében;

P.     mivel a 28 tagú Unión belüli települési hulladék feldolgozásával kapcsolatos Eurostat-adatok világosan mutatják, hogy a hulladékpolitika területén még nincsenek egyenlő versenyfeltételek, és hogy a hatályos jogszabályok végrehajtása és érvényesítése jelentős kihívásokat támaszt;

Q.     mivel a szilárd hulladéknak átlagosan mindössze 40%-át használják fel vagy dolgozzák fel újra, és a fennmaradó rész hulladéklerakókba vagy hulladékégetőkbe kerül;

R.     mivel az erőforrás-felhasználás jelentős részét a mezőgazdasági élelmiszertermékek termelése és fogyasztása teszi ki, ami jelentős hatásokkal jár a környezetre, a közegészségügyre, az állategészségügyre és az állatjólétre nézve; mivel fenntartható megoldásokra van szükség az élelmiszerforrások nem megfelelő hatékonyságának holisztikus kezelése érdekében;

S.     mivel a környezeti szempontból káros támogatások – köztük a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott közvetlen és közvetett támogatások – megszüntetése jelentős mértékben csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, segítené az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, és lehetővé tenné a körforgásos gazdaság kiteljesülését;

1.      üdvözli a Bizottság 2014. július 2-i „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című közleményét (COM(2014)0398); egyetért a Bizottság megközelítésével a körforgásos gazdaságot célzó tervezés és innováció, az erőforrás-hatékonyságot támogató politikai keret kialakítása és a közleményben vázolt erőforrás-hatékonysági célok meghatározása terén;, valamint olyan szakpolitikai keret kialakítása terén, amely lehetővé teszi a kkv-k számára, hogy a környezetvédelmi kihívásokban környezetileg fenntartható üzleti lehetőségeket lássanak; felszólítja a Bizottságot, hogy 2015 végéig nyújtson be ambiciózus javaslatot a körforgásos gazdaságról, a 2015-ös munkaprogramjában bejelentetteknek megfelelően;

2.      hangsúlyozza, hogy az erőforrások szűkösségének kezelése érdekében csökkenteni kell az erőforrások kitermelését és felhasználását, függetleníteni kell a növekedést a természeti erőforrások felhasználásától – e rendszerszintű változáshoz a fellépéseknek a 2050-re kitűzött fenntarthatóság szempontjából történő visszamenőleges elemzésére van szükség, azonnal megkezdve a fellépéseket;

3.      rámutat arra, hogy a termelés és a fogyasztás kérdésével olyan módon kell foglalkozni, hogy biztosított legyen az összhang a fenntartható fejlődés átfogóbb célkitűzéseivel;

4.      emlékeztet arra, hogy bár már történtek előrelépések a hatékony erőforrás-felhasználás terén, a folyamatos termelésnövekedés meghaladta a hatékonyság javulását, és az erőforrások kitermelése drámai világszerte drámai mértékben nő, ezért szükséges az erőforrások kitermelésének és felhasználásának általános csökkentése a bumeránghatás elkerülése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ennek megfelelő intézkedésekre;

5.      emlékeztet arra, hogy a vizet mint a gyártási folyamatokban felhasznált természeti erőforrást és mint közjót tekintetbe kell venni a nyersanyag-felhasználás számszerűsítésekor, és hatékonyan kell felhasználni;

6.      hangsúlyozza, hogy az erőforrás-felhasználás javítása a tervezésre vonatkozó jobb követelmények, a hulladékhierarchiában a kedvezőbb kezelési lehetőségek felé való előrelépést biztosító és ezáltal a hulladékképződés megelőzését, az újrafelhasználást, az újrafelhasználásra való előkészítést és újrahasznosítást segítő hulladékgazdálkodási jogszabályok révén jelentős nettó megtakarítást eredményezne az uniós vállalatok, a hatóságok és a fogyasztók számára, amely a becslések szerint 600 milliárd eurót tenne ki, azaz éves forgalmuk 8%-át, ugyanakkor 2–4%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-termelékenység 30%-os növelése 2030-ig közel 1%-kal növelné a GDP-t, és további 2 millió fenntartható munkahelyet teremtene(8)1; emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság kiemelt célkitűzésként szerepel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban, amely hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a környezeti szempontból fenntartható termékek és szolgáltatások előállítását és az azok iránti fogyasztói keresletet, olyan szakpolitikák révén, amelyek fokozzák e termékek és szolgáltatások elérhetőségét, megfizethetőségét, funkcionalitását és vonzerejét;

7.      meggyőződése, hogy az erőforrás-hatékonyság javításához jogi és gazdasági ösztönzőkre, a külső költségek internalizálására, illetve a kutatás és az innováció további finanszírozására, valamint társadalmi és életmódbeli változásokra egyaránt szükség van; rámutat, hogy különféle eszközökre van szükség különböző politikai szinteken, szem előtt tartva a szubszidiaritást;

8.      úgy véli, hogy az átfogó jellegű körforgásos gazdaság megvalósítása az összes érdekelt fél, régió, város, helyi közösség, kkv, civil szervezet, gyáripari képviselők, szakszervezetek és polgárok bevonását igényli;

9.      felhívja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomag kidolgozása során végig vonja be a helyi és regionális hatóságokat;

10.    hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra való sikeres áttéréshez döntő fontosságú a közvélemény tájékozottsága, a polgárok körében élő kép és a polgárok részvétele; megjegyzi, hogy megfelelő figyelmet és elegendő erőforrást kell fordítani az oktatásra és a tájékoztatásra, hogy azok révén elő lehessen mozdítani a fenntartható fogyasztás és termelés modelljeit, és ki lehessen emelni az erőforrás-hatékony körforgásos gazdaságra való áttérés előnyeit;

11.    rámutat, hogy a körforgásos gazdaságra való áttérés képzett munkaerőt igényel, és az oktatásnak és képzésnek figyelembe kell vennie a zöld készségek iránti igényt;

12.    hangsúlyozza, hogy európai szinten már léteznek bizonyos, a körforgásos gazdaságot szolgáló pénzügyi eszközök, különösen a Horizont 2020 program és a Life+ keretében, és ezek – megfelelő alkalmazásuk esetén – lehetővé tehetnék az ökoinnováció és az ipari ökológia előmozdítását a tagállamokban és az európai régiókban;

13.    hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság és a hosszú távú kiszámíthatóság kulcsfontosságú az Európai Stratégiai Beruházási Alapban rejlő potenciál körforgásos gazdaság céljára történő kiaknázásához a beruházások fenntartható gazdaságba történő becsatornázása érdekében;

14.    hangsúlyozza, hogy a fenntartható és körforgásos gazdaság felé tartó átmenet során össze kell kötni az ambiciózus környezetvédelmi célokat a szilárd szociális követelményekkel, köztük a tisztességes munka, valamint az egészséges és biztonságos munkakörülmények előmozdításával (azaz biztosítani kell, hogy a munkavállalók munkahelyükön ne legyenek kitéve káros anyagoknak);

15.    hangsúlyozza, hogy egyöntetűbb uniós jogi keretet kell meghatározni a fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozóan, amelynek hatálya a termelési lánc egészére kiterjed, a fenntartható beszerzéstől egészen az életciklus végén történő hasznosításig;

Mutatók és célkitűzések

16.      hangsúlyozza, hogy 2050-re el kell érni az uniós források fenntartható felhasználását, és ehhez szükség van többek között az erőforrás-fogyasztás fenntartható szintre történő abszolút csökkentésére – az ellátási lánc egészében – az erőforrás-fogyasztás megbízható mérése alapján, a hulladékhierarchia szigorú alkalmazására, az erőforrások lépcsőzetes hasznosítására, mégpedig a biomassza használata révén, felelős és fenntartható beszerzésre, a nem megújuló erőforrások zárt rendszerű felhasználásnak kialakítása révén, a megújuló energiaforrások megújíthatóságuk korlátain belüli használatára, valamint az olyan mérgező anyagok fokozatos kiiktatására, amelyek helyett már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelő biztonságosabb alternatívák, a mérgektől mentes anyagkörforgás kialakítása és az ökoszisztéma-szolgáltatások javítása érdekében;

17.    emlékeztet arra, hogy a Parlament már 2012-ben olyan egyértelmű, szilárd és mérhető mutatókat sürgetett a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget és az életciklus-szempontú erőforrás-hatékonyságot, és kérte, hogy használják ezeket a mutatókat a jogalkotási kezdeményezések és konkrét csökkentési célkitűzések alapjaként;

18.    sürgeti a Bizottságot, hogy 2015-ig tegyen javaslatot egy fő mutatóra és almutatókat tartalmazó eredménytáblára a forráshatékonyságot illetően, az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is beleértve; rámutat, hogy a harmonizált indikátorok használatának 2018-tól kezdve jogilag kötelezőnek kell lennie, és mérniük kell az erőforrás-fogyasztást, beleértve az importot és exportot is, uniós, tagállami és iparági szinten, továbbá figyelembe kell venniük a termékek és szolgáltatások egész életciklusát, és a lábnyom módszerén kell alapulniuk, és a föld-, víz- és anyaghasználatot, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátását kell mérniük;

19.    sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig állapítson meg egy kötelező célkitűzést az erőforrás-hatékonyság 2030-ig elérendő növelésére, uniós szinten a 2014-es adatokhoz képest 30%-os növekedést, az egyes tagállamok szintjén pedig egyedi célokat kitűzve; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonysági célkitűzéseket végrehajtásukat megelőzően indikátorokkal kell alátámasztani;

20.    felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi egyezményeken keresztül mozdítsa elő a megfelelő erőforrás-hatékonysági mutatók alkalmazását az iparágak és gazdaságok közötti összehasonlíthatóság lehetővé tétele és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés támogatása érdekében;

21.    hangsúlyozza, hogy ezeket a mutatókat bele kell foglalni az európai szemeszterbe és valamennyi hatásvizsgálatba;

Termékpolitika és környezetbarát tervezés

22.    hangsúlyozza a termékek élettartamának, tartósságának, újrahasználhatóságának és újrahasznosíthatóságának növelésére irányuló, jól átgondolt politika szükségességét; rámutat arra, hogy egy termék teljes életciklusa során felhasznált erőforrások mennyisége, valamint a termék javíthatósága, újrafelhasználhatósága és újrafeldolgozhatósága túlnyomórészt a tervezési szakaszban dől el; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az életciklus-alapú megközelítést a termékpolitikákban, különösen a termékek környezeti lábnyomának értékelésére irányuló harmonizált módszertanok létrehozása révén;

23.    felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a fentiekre irányuló ambiciózus munkaprogramot, továbbá az új és a frissített végrehajtási intézkedésekben átfogóan és ambiciózus módon hajtsa végre a környezetbarát tervezésről szóló hatályos irányelv környezetbarát tervezésre vonatkozó követelményeit, kezdve a már kidolgozott intézkedések haladéktalan elfogadásával;

24.    sürgeti a Bizottságot, hogy –hatásvizsgálattal alátámasztva – tegyen javaslatot a környezetbarát tervezésről szóló irányelv, és egyéb vonatkozó termékpolitikai jogszabályok 2016 végéig megvalósuló felülvizsgálatára, beépítve az alábbi alapvető módosításokat: a környezetbarát tervezésre vonatkozó követelmények kiterjesztése az összes fő termékcsoportra, az energiával kapcsolatos termékeken túlmenően; minden lényeges erőforrás-hatékonysági jellemző fokozatos beépítése a termék tervezésére vonatkozó kötelező követelményekbe; kötelező termékútlevél bevezetése e követelmények alapján; önellenőrzés és harmadik fél általi ellenőrzés bevezetése annak biztosítása érdekében, hogy a termékek megfeleljenek ezeknek az előírásoknak; valamint horizontális követelmények megfogalmazása többek között a tartósságra, a javíthatóságra, az újrafelhasználhatóságra és az újrafeldolgozhatóságra vonatkozóan;

25.    kéri a Bizottságot, hogy a környezetbarát tervezésről szóló irányelv jövőbeli felülvizsgálata keretében egy költség-haszon elemzés alapján értékelje annak lehetőségét, hogy meghatározza az újrafeldolgozott anyagok új termékeken belüli minimális arányát;

26.    sürgeti a Bizottságot a tervezett elavulás elleni intézkedések , és a körforgásos gazdaság termékeire vonatkozó további normák kidolgozására, belefoglalva a felújítást és a javítást, a szétszerelés megkönnyítését, a nyersanyagok, a megújuló források és az újrafeldolgozott anyagok termékekben való hatékony felhasználását;

27.    emlékeztet arra, hogy a sikeres körforgásos gazdaság tervezésében fontos szerepet játszik a szabványosított és elemekből álló alkatrészek rendelkezésre állása, a szétszerelés, tartós termékek és hatékony termelési folyamatok tervezése; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a termékek tartósak legyenek, könnyű legyen a korszerűsítésük, újbóli felhasználásuk, átalakításuk, javításuk, újrahasznosításuk, és esetleg új erőforrások kinyerése érdekében történő szétszerelésük, valamint hogy a veszélyes anyagokat tartalmazó alkotóelemek egyértelműen azonosításra kerüljenek a használati utasításokban, hogy könnyebben külön lehessen őket választani az újrafeldolgozás előtt; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki a biotermékek olyan meghatározását, amely előírja, hogy legalább 50%-ban tartalmazzanak megújuló anyagokat;

28.    sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen arra irányuló javaslatot, hogy kötelezően tegyenek közzé információt egy adott termékben található erőforrásokról, és a termék várható életkoráról, anélkül, hogy ez túlságosan nagy terhet róna a kkv-kra; hangsúlyozza, hogy az információt a fogyasztók és a kereskedők számára könnyen hozzáférhető formátumban kell közzétenni, a tudatos döntéshozás és a termékek javításának és újrafeldolgozásának megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza a fogyasztók fokozottabb tájékozottságának és proaktív szerepük növelésének fontosságát;

29.    felszólítja a Bizottságot, hogy – a termékek várható élettartamának meghosszabbítása céljával – tegyen javaslatot a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó minimális garanciák kiterjesztésére, és tegye világossá, hogy az 1999/44/EK irányelvvel összhangban a fogyasztói javak eladóinak a jogi garancia első két évében meg kell vizsgálniuk a meghibásodott termékeket, és csak akkor számíthatnak fel díjat, ha a hibát helytelen használat okozta;

30.    felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő intézkedéseket az alkatrészek elérhetőségére vonatkozóan annak érdekében, hogy a termékek teljes életciklusuk során történő megjavíthatósága biztosítva legyen;

31.    felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Vegyianyag-ügynökséget, hogy a REACH keretében fokozzák erőfeszítéseiket a különös aggodalomra okot adó anyagok helyettesítése és az emberi egészségre vagy a környezetre nézve elfogathatatlan kockázatokat jelentő anyagok korlátozása érdekében, nem utolsósorban annak eszközeként, hogy teljesüljön a hetedik környezetvédelmi cselekvési program nem toxikus anyagciklusok kidolgozására irányuló követelménye, amelynek célja, hogy az újrafeldolgozott hulladékot jelentős, megbízható uniós nyersanyagforrásként lehessen hasznosítani; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul vessen véget az Európai Vegyianyag-ügynökség által kiadott ajánlások feldolgozására vonatkozó egyoldalú moratóriumának a különös aggodalomra okot adó anyagoknak a REACH XIV. mellékletébe történő felvétele tekintetében, és mihamarabb végezze el ezen anyagok mellékletbe való felvételét; a hulladékhierarchiának megfelelően hangsúlyozza, hogy a megelőzés elsőbbséget élvez az újrafeldolgozással szemben, és ennek megfelelően az újrafeldolgozás nem igazolhatja a veszélyes maradványanyagok felhasználásának állandósulását;

32.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2011/65/EU irányelvvel összefüggésben fokozzák a veszélyes anyagok helyettesítésére irányuló erőfeszítéseiket nem toxikus anyagciklusok létrehozása érdekében;

33.    felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a piac hatékony ellenőrzéséről annak érdekében, hogy mind az európai, mind az importált termékek a termékpolitika és a környezetbarát tervezés vonatkozásában megfeleljenek e követelményeknek; felszólítja a tagállamokat, hogy a piac hatékony ellenőrzésének biztosítása érdekében haladéktalanul tegyenek előrelépést a piacfelügyeletről szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási eljárásban; megjegyzi, hogy minden további késlekedés veszélyeztetné a vállalkozások és a polgárok érdekeit;

A zéró hulladék felé

34.    kiemeli a Bizottság elemzését, amely kimutatja, hogy új hulladékgazdálkodási célkitűzések elfogadása 180 000 munkahelyet hozna létre, versenyképesebbé tenné az EU-t, és csökkentené a költséges szűkös erőforrások iránti keresletet(9)2; sajnálatosnak tartja a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogalkotási javaslat(10)3 visszavonását, ám Timmerman alelnöknek a 2014. decemberi plenáris ülésen tett felszólalása alapján lehetőséget lát egy körforgásos gazdaságról szóló új és ambiciózusabb csomag kialakítására;

35.    sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig nyújtsa be a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozóan bejelentett javaslatot, gondosan alkalmazva a hulladékhierarchiát, és azt a következő pontokkal egészítse ki:

         – világos és egyértelmű fogalommeghatározások;

         – a hulladéktermelődést megelőző intézkedések kidolgozása;

         – a hulladékkeletkezés csökkentésére irányuló kötelező, 2025-ig elérendő célok megállapítása a települési, kereskedelmi és ipari hulladék tekintetében;

         – a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó, egyértelmű minimumkövetelmények megállapítása a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek átláthatóságának és költséghatékonyságának biztosítása céljából;

         – a maradékhulladék tekintetében a „szennyező fizet” elv támogatása, a papírra, a fémre, a műanyagra és az üvegre vonatkozó, kötelező erejű szelektív hulladékgyűjtési rendszerekkel kombinálva az újrafeldolgozott anyagok magas minőségének elősegítése érdekében; a biológiai hulladék szelektív gyűjtésének kötelezővé tétele 2020-ig;

         – az újrafeldolgozási és újrahasználatra való előkészítési célkitűzések növelése 2030-ig a települési szilárd hulladék legalább 70%-ának és a csomagolási hulladékok 80%-ának újrafeldolgozására egy megalapozott jelentéstételi módszer alapján, amely megakadályozza, hogy a hasznosítatlan (lerakóban elhelyezett vagy elégetett) hulladékot újrafeldolgozott hulladékként jelentsék, minden tagállamban ugyanazt a harmonizált módszert és a külső ellenőrzésnek alávetett statisztikákat alkalmazva; olyan kötelezettség bevezetése az újrafeldolgozók számára, amely szerint jelenteniük kell a szétválogató létesítménybe beérkező hulladékmennyiséget és az onnan kikerülő újrahasznosított anyagok mennyiségét;

         – nem újrafeldolgozható és biológiailag nem lebomló hulladékok energetikai hasznosítás mellett vagy anélkül történő elégetésének szigorú korlátozása 2020-ig;

         – a hulladéklerakás fokozatos, kötelező erejű csökkentése az újrafeldolgozásra vonatkozó követelményekkel összhangban végrehajtva és három szakaszra bontva (2020, 2025 és 2030), egészen az összes hulladéklerakásra vonatkozó tilalomig, kivéve bizonyos veszélyes hulladékokat és maradékhulladékokat, amelyek esetében a hulladéklerakás a környezeti szempontból legmegfelelőbb megoldás;

         – díjak bevezetése a hulladéklerakásra vagy -égetésre vonatkozóan;

36.    hangsúlyozza az európai hulladékpolitikai célok fontosságát és hozzáadott értékét, nemcsak a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a belső piacon belüli egyenlő feltételek megteremtése szempontjából, hanem annak biztosítása szempontjából is, hogy védjék és javítsák valamennyi uniós polgár lakókörnyezetét;

37.    felhívja az Európai Bizottságot, hogy valamennyi uniós tagállam tekintetében ugyanazokat a célértékeket terjessze elő, hogy biztosítsa a környezetvédelem EU-szerte egyformán magas szintjét, és ne ássa alá az egységes piacot;

38.    sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a hulladékokra vonatkozó hatályos jogszabályok és célok teljes körű és megfelelő végrehajtását, különös tekintettel a szelektív hulladékgyűjtési rendszerekre vonatkozó kötelezettségre, és hogy a tagállamok fokozzák a meglévő célok elérésére irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy állapítson meg intézkedéseket, amelyekkel támogatja a tagállamokat a célok határidőn belüli eléréséhez szükséges megfelelő eszközök bevezetésében;

39.    rámutat arra, hogy az EU-ban rendelkezésre álló hulladékgazdálkodási kapacitások legjobb kihasználása érdekében jobb tervezésre és információmegosztásra van szükség a többletkapacitások elkerüléséhez;

40.    felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább, lenne-e lehetőség arra, hogy javaslatot tegyen a lerakókban való emelt szintű bányászatot szabályozó keretre annak érdekében, hogy lehetővé váljék a meglévő hulladéklerakókban lévő másodlagos nyersanyagok visszanyerése, valamint hogy vizsgálja meg az újrafeldolgozási ipar számára egy környezetvédelmi engedélyezési rendszer kialakítását;

41.    felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb átláthatóságot és jobb ellenőrzést annak elkerülése céljából, hogy a hulladékot az EU-belieknél alacsonyabb szintű környezetvédelmi és szociális normákkal rendelkező országokba szállítsák;

42.    felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen gyorsítsa fel a fogyasztói hulladékok illegális kivitelének megakadályozása érdekében tett erőfeszítéseit;

43.    sürgeti a Bizottságot, hogy a hulladékról szóló irányelv keretében határozzon meg minimumkövetelményeket a hulladékkeletkezés megelőzését célzó nemzeti programokra vonatkozóan, valamint határozzon meg célokat és mutatókat, melyek összehasonlíthatóvá teszik a tagállamok által elért egyéni eredményeket;

44.    sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon a hulladékokkal kapcsolatos speciális kihívásokkal, és tegye meg a körforgásos gazdaságról szóló bizottsági közleményben (COM(2014)0398) vázolt lépéseket; biztatja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák az uniós források mozgósítását az integrált hulladékgazdálkodási célkitűzések – így a szelektív gyűjtés és az újrafeldolgozási infrastruktúra fejlesztése – megvalósításának elősegítése érdekében;

45.    sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon célkitűzést a tengeri hulladék 2025-ig elérendő, a 2014-es adatokhoz képesti 50%-os csökkentésére;

46.    hangsúlyozza, hogy célkitűzéseket kell megfogalmazni bizonyos kritikus fémek gyűjtésére és újrafeldolgozására vonatkozóan, tekintettel azok fokozódó szűkösségére, és a függőség csökkentése érdekében;

47.    felhívja a Bizottságot, hogy 2015 végéig tegyen javaslatot az élelmiszer-hulladék hatékony kezelését szolgáló célokra, intézkedésekre és eszközökre, többek között a feldolgozóipar, a kiskereskedelem és a forgalmazás, az élelmezési szolgáltatások és a vendéglátóipar terén, valamint a háztartásokban képződő élelmiszer-hulladék 2025-ig elérendő 30%-os csökkentésére vonatkozó kötelező célra; felszólítja a Bizottságot, hogy amikor hatásvizsgálatot készít az új vonatkozó jogalkotási javaslatokról, értékelje azok élelmiszer-pazarlásra gyakorolt lehetséges hatását;

Fenntartható épületek

48.    üdvözli az „Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban” című bizottsági közleményt (COM(2014)0445); úgy véli, hogy az építőiparban szükség van egy ütemterven és hosszú távú célkitűzéseken alapuló megközelítésre;

49.    felhívja a Bizottságot, hogy javasolja a körforgásos gazdaság elveinek és követelményeinek az építőiparban való teljes körű végrehajtását, és fejlessze tovább az épületek erőforrás-hatékonyságára vonatkozó politikai keretet, amely a földhasználatra, várostervezésre, építészetre, statikus mérnökségre, építésre, karbantartásra, alkalmazkodóképességre, energiahatékonyságra, felújításra, újrahasználatra és újrafeldolgozásra vonatkozó mutatók, szabványok, módszerek és minőségi követelmények kidolgozását is magában foglalja; rámutat arra, hogy a fenntartható épületekről szóló célkitűzéseknek és mutatóknak a zöld infrastruktúrára – például a zöldtetőkre – is ki kell terjedniük; hangsúlyozza az európai ingatlanállománnyal kapcsolatos világos és ambiciózus, közép- és hosszú távú célkitűzéseket tartalmazó, holisztikus jövőkép, és e jövőkép végrehajtására vonatkozó menetrendek fontosságát;

50.    úgy véli, hogy az épületek fenntarthatósági értékelésébe bele kell építeni a beltéri levegő minőségét, valamint a felhasználók jólétét és szociális igényeit;

51.    felszólítja a Bizottságot, hogy – a meglévő szabványok és módszerek felhasználásával és a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságot szem előtt tartó megközelítés alapján – az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó általános mutatók keretében dolgozzon ki mutatókat, hogy teljes életciklusukra vetítve értékelni lehessen az épületek fenntarthatóságát;

52.    sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogy az elérhető legjobb technológia (BAT) elveit és normáit alkalmazzák valamennyi anyag és épületelem esetében, illetve egy épület teljes életciklusára alapozva dolgozzon ki egy „épületútleveletˮ; úgy véli, hogy az épületútlevél növeli az átláthatóságot és a karbantartás, javítás, felújítás, újrahasználat és újrafeldolgozás megkönnyítését szolgáló információkat tartalmaz;

53.    úgy ítéli meg, hogy mivel a 2050-beli épített környezet 90%-a már most is létezik, különleges követelményeket és ösztönzőket kell megállapítani a korszerűsítési ágazat számára ahhoz, hogy 2050-re az épületek többsége pozitív energiamérlegű legyen; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hosszú távú stratégiát a meglévő épületek felújítására, és értékelje fel a 2012/27/EU irányelv által bevezetett nemzeti felújítási stratégiák szerepét;

54.    sürgeti a tagállamokat, hogy az építőiparban a szelektív gyűjtés és újrafeldolgozás infrastruktúrájának fejlesztésén keresztül könnyítsék meg az újrafeldolgozás javulását;

55.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a bontás előtti ellenőrzések (ez az épület elbontás vagy lebontás előtti felmérése, amelynek célja a jelen lévő anyagok leírása és annak meghatározása, hogy mely törmelékeket lehetne újrafeldolgozásra elkülöníteni) és az újrafeldolgozható anyagok helyszíni szétválogatásának lehetőségeit (a helyszíni szétválogatás rendszerint nagyobb tisztaságú másodlagos nyersanyagokat eredményez, mint a helyszínen kívül történő újrafeldolgozás, és segíthet a szállítás környezeti hatásának csökkentésében, például a helyszíni zúzás és tömörítés révén);

56.    megállapítja, hogy a beton az építőiparban használt egyik leggyakoribb anyag; felhívja a Bizottságot, hogy a németországi és svájci gyakorlat alapján mérje fel, milyen lehetőségek vannak a beton építőiparban való újrafelhasználásának növelésére;

A másodlagos nyersanyagok piacainak fejlesztése

57.    felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket, amelyek ösztönzik és elősegítik a jó minőségű másodlagos nyersanyagok piacainak fejlődését és a másodlagos nyersanyagok újrafelhasználásán alapuló üzletág fejlődését;

58.    úgy véli, hogy a hosszú távú és kiszámítható szakpolitikai keret segíteni fog a zöldebb technológiák piacainak teljes körű kibontakoztatásához és a fenntartható üzleti megoldások előmozdításához szükséges beruházások és intézkedések ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy a megalapozott adatgyűjtéssel alátámasztott erőforrás-hatékonysági mutatók és célok biztosítanák a szükséges iránymutatást a köz- és magánszféra döntéshozói számára a gazdaság átalakítása során;

59.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok elősegítsék az ipari szimbiózis programok indítását, amelyek támogatják az újrafelhasználásra és újrafeldolgozásra irányuló ipari szinergiákat, és segítik a vállalkozásokat – különösen a kkv-kat – annak feltérképezésében, hogy az általuk termelt energia, hulladék és melléktermékek mi módon válhatnak erőforrássá mások számára; rámutat az olyan koncepciókra, mint a „bölcsőtől a bölcsőig” elv és az ipari ökológia;

Egyéb intézkedések

60.    kéri a Bizottságot, hogy javasoljon kötelező zöld közbeszerzési eljárásokat; úgy véli, hogy az újrafelhasznált, javított, átalakított és egyéb fenntartható és erőforrás-hatékony termékeket és megoldásokat kell előnyben részesíteni az összes közbeszerzés során, ellenkező esetben a „tartsd be, vagy magyarázd meg” elvet kell alkalmazni;

61.    hangsúlyozza egy olyan adóügyi keret szükségességét, amely összhangban áll a „szennyező fizet” elvvel, és amely megfelelő üzenetet hordoz az erőforrás-hatékonyság terén történő beruházások, a termelési folyamatok modernizálása és a könnyebben javítható és tartósabb termékek gyártása tekintetében (mely keret része lehet pl. a javítási szolgáltatások alacsonyabb adóterhe, és magasabb adók kivetése az erőforrás-intenzív, nem újrafeldolgozható és egyszer használatos termékekre); szorgalmazza, hogy a tagállamok az európai szemeszter folyamatának keretében tegyenek előrelépéseket ezen a téren(11)1;

62.    sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg és javasoljon az adózással kapcsolatos intézkedéseket, így az újrafeldolgozott, újrafelhasznált és erőforrás-hatékony termékeket terhelő héa csökkentését;

63.    sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a kis- és középvállalkozások zöld cselekvési tervét;

64.    sürgeti a Bizottságot a tápanyagokra vonatkozó szakpolitikai keret kidolgozására annak érdekében, hogy a műtrágyákra, az élelmiszerekre, a vizekre és a hulladékokra vonatkozó uniós jogszabályok útján növelje a tápanyagok újrafeldolgozásának arányát, ösztönözze az innovációt, javítsa a piaci feltételeket és elősegítse a fenntartható használatot;

65.    sürgeti a Bizottságot, hogy 2016 első felében terjessze elő a fenntartható élelmiszer-ellátásról szóló közleményt, amelyet 2013 óta több alkalommal elhalasztott; hangsúlyozza, hogy mivel az élelmiszerek előállítása és fogyasztása az erőforrás-felhasználás jelentős részét teszi ki, e közleménynek holisztikusan kell kezelnie az élelmiszerláncnak az élelmiszerforrások használata terén mutatkozó hatékonyságbeli hiányosságait, és ösztönöznie kell egy fenntartható élelmiszer-politika kidolgozását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, fokozható-e az élelmiszeriparban a környezetbarát csomagolóanyagok használata, ideértve azt, hogy az európai normákkal összhangban megvalósítható-e a csomagolóanyagok biológiai úton lebomló és komposztálható anyagokkal történő fokozatos helyettesítése;

66.    felhívja a Bizottságot, hogy a legújabb kutatási eredmények alkalmazásának ösztönzése és megkönnyítése, a bevált gyakorlatok cseréje és egy új ipari szintézis és ipari ökoszisztémák kialakulása érdekében hozzon létre egy állandó forráshatékonysági fórumot valamennyi érdekelt fél részvételével;

67.    felhívja a Bizottságot, hogy az ágazatok és főigazgatóságok között hozzon létre egy fenntartható finanszírozással foglalkozó munkacsoportot azzal a céllal, hogy az erőforrás-hatékonysági mutatók beépüljenek a vállalati szintű integrált jelentéstételbe és számvitelbe, bizonyos üzleti információk bizalmasságának a tiszteletben tartása mellett; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne integrálni az erőforrás-hatékonyságot és a környezeti kockázatokat többek között a bankok hitelminősítési és tőkekövetelményeibe, valamint hogy dolgozzon ki átfogó biztosítási rendszert a környezeti veszélyekre vonatkozóan, továbbá határozza meg a befektetési termékekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményeket, megfelelő hatásvizsgálat mellett; úgy véli, hogy a Bizottság számára előnyös lenne, ha e tekintetben együttműködne az UNEP keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálattal; felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok lehetséges cseréjét szem előtt tartva tanulmányozza a tagállamokban működő önkéntes kezdeményezéseket;

68.    mivel az erőforrás-hatékonyság eléréséhez és a körforgásos gazdaság célkitűzéseinek teljesítéséhez kulcsfontosságú az elsődleges nyersanyagok fenntartható és felelősségteljes beszerzése, felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform elsőbbségi anyagok és áruk fenntartható beszerzési szabványainak kidolgozására vonatkozó szakpolitikai ajánlásait; e tekintetben tudomásul veszi a fémek és ásványi anyagok konfliktusövezetekből való felelős beszerzésére vonatkozó bizottsági javaslatok Európai Parlament és Tanács általi együttes támogatását;

69.    felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „kritikus” nyersanyagok fogalommeghatározását, jobban figyelembe véve a kitermelésükhöz és feldolgozásukhoz kapcsolódó környezeti hatásokat és kockázatokat, valamint a másodlagos anyagokkal való helyettesítésük lehetőségét;

70.     hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós finanszírozást – többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alapon, a Horizont 2020-on, a kohéziós alapokon és az Európai Beruházási Bankon keresztüli finanszírozást – be kell vetni az erőforrás-hatékonyság előmozdítása érdekében, a hulladékhierarchiával összhangban, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek ki minden környezeti szempontból káros támogatást, ideértve az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részének elégetése útján történő energiatermeléshez a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv alapján nyújtott támogatásokat, valamint a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos közvetlen és közvetett támogatásokat is;

71.    felszólít arra, hogy a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programnak (COSME), a Horizont 2020 programnak és az európai strukturális és beruházási alapoknak nyújtott finanszírozást fokozottabban összpontosítsák az ökoinnovatív és erőforrás-hatékony megoldásokra, az új üzleti modellekre (mint a lízing és a termékszolgáltatási rendszerek), a termékek tervezésének és nyersanyag-hatékonyságának javítására és a folyamatok hatékonyságára;

72.    hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció alapvetően elősegíti Európa körforgásos gazdaság felé történő elmozdulását, és hogy a Horizont 2020 program keretében támogatni kell azokat a kutatási és innovációs projekteket, amelyek a gyakorlatban is bizonyítják és tesztelik a körforgásos gazdaság gazdasági és környezeti fenntarthatóságát; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy – rendszerszintű megközelítés alkalmazása esetén – e projektek elősegíthetik egy innovációt ösztönző és könnyebben végrehajtható rendelet kialakítását azáltal, hogy azonosítják a lehetséges szabályozási bizonytalanságokat, akadályokat és/vagy hiányosságokat, amelyek meggátolhatják az erőforrások hatékony felhasználásán alapuló üzleti modellek kialakítását;

73.    kéri a Bizottságot, hogy használja ki teljes körűen a digitális menetrend és az információs technológia által kínált lehetőségeket az erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaságra való áttérés előmozdítására;

74.    kiemeli, hogy az Unió nyitott gazdasággal rendelkezik, import- és exporttevékenységet folytat a világpiacon; rámutat, hogy az erőforrások kimerülésének globális kihívását nemzetközi szinten is szükséges kezelni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében működő nemzetközi erőforráspanel munkáját, amely az erőforrásokat érintő, világszinten problémát jelentő kérdéseket kutatja, és gyakorlati megoldásokat dolgoz ki a döntéshozók, az ipar és a társadalom számára;

75.    felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten tegye meg a szükséges intézkedéseket a termékek nyomon követhetőségének javítása érdekében;

76.    kiemeli, hogy az energiahatékonyság növelése csökkenti Európa erőforrás-függőségét, valamint a mintegy 125 millió európai polgárt érintő energiaszegénységet; megállapítja, hogy az energiahatékonyságot külön energiaforrásnak érdemes tekinteni, amelynek növelése nagyban hozzájárul az európai ipar fejlődéséhez, a munkahelyteremtéshez és a lakossági energiaszámlák csökkenéséhez;

77.    sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a meglévő vagy tervezett jogszabályok akadályozzák-e a körforgásos gazdaság kialakulását, valamint a meglévő innovatív üzleti modelleket – például a bérlésre épülő gazdaságot vagy a megosztásra épülő/együttműködő gazdaságot –, illetve új üzleti modellek megjelenését, továbbá azt, hogy fennállnak-e pénzügyi vagy intézményi akadályok e tekintetben; sürgeti a Bizottságot, hogy szükség esetén javítsa e jogszabályokat és építse le ezeket az akadályokat; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kapcsolódó jogszabályokat a termékek teljes élettartamra vetített környezeti teljesítményének és erőforrás-hatékonyságának javítása, a meglévő eszközök közötti összhang növelése, valamint a vezető szerep felvállalása érdekében;

78.    kéri a Bizottságot, hogy tisztázza az uniós versenypolitika körforgásos gazdaságot érintő lényeges vonatkozásait, nevezetesen tisztázza a piaci összejátszás kockázatai és a gyártók és szállítóik közötti együttműködés elmélyítésének szükségessége közötti kompromisszumot;

79.    felszólítja a Bizottságot, hogy 2018-ig tegyen jelentést a Parlamentnek a fent körvonalazott valamennyi intézkedésről és az általa javasolt következő lépésekről;

o

o       o

80.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1)

1 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0584.

(2)

2 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0016

(3)

3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0223.

(4)

4 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0364.

(5)

5 A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(6)

6 A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(7)

7 Az OECD Környezetvédelmi Programja: „A környezetvédelmi politika önkéntességen alapuló megközelítései”, 2003.

(8)

1 A Bizottság 2014. július 2-i „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című közleménye (COM(2014)0398)..

(9)

2 2014 . július 2-i bizottsági szolgálati munkadokumentum a hulladékokról szóló (COM(2014)0397) és (SWD(2014)0208) irányelvek módosításáról szóló irányelvjavaslatot kísérő hatásvizsgálat vezetői összefoglalójával.

(10)

3 A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 1991/31/EK irányelv, az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat

(11)

1 Green Budget Europe, 2015: Az európai szemeszter folyamatát támogató országspecifikus ajánlások, 6. oldal, http://www.foes.de/pdf/2015-02-25_CSR%20Recommendations_FINAL.pdf


INDOKOLÁS

Az erőforrások hatékony felhasználásának sürgőssége

Az erőforrások nem fenntartható hasznosítása egyszerre okoz környezeti károkat és jelent gazdasági kockázatokat. A világgazdaság ma egy év alatt annyi erőforrást használ fel és annyi hulladékot termel, amennyit a Föld másfél év alatt képes csak előállítani, illetve elnyelni. Becslések szerint 2030-ra az erőforrások túlhasználata kétszeres lesz.

Az ásványkincsek, a fosszilis tüzelőanyagok és biomassza éves fogyasztása 2050-re várhatóan megduplázódik, elérve a 140 millió tonnát. Mindez a népességnövekedés, a rendelkezésre álló jövedelem növekedése, a minden korábbinál szélesebb termékskála és a termékek rövidebb élettartama kombinációjának az eredménye.

Ez az út ökológiai és gazdasági zsákutcába torkollik.

Az emberiség már most meghaladja bolygónk tűrőképességének egyes határait, amelyeken belül kell maradnunk, ha nem szeretnénk eljutni a kedvezőtlen ökológiai változások bekövetkeztéhez vezető fordulópontig. Az ökológiai következmények sokrétűek és sok esetben visszafordíthatatlanok: éghajlatváltozás, erdőirtás, elsivatagosodás, talajromlás, a biológiai sokféleség csökkenése, a genetikai sokféleség csökkenése és az ökoszisztéma-szolgáltatások gyengülése.

E bioszféránkat fenyegető változások elkerülése érdekében arra kell törekednünk, hogy kevesebb erőforrást használjunk. Képesek vagyunk arra, és kötelességünk is, hogy a most használt erőforrások tizedével elérjük legalább a mai életszínvonalat és jólétet. Csak úgy tudjuk javítani versenyképességünket, újraiparosítani Európát és növelni az életszínvonalat, ha a gazdasági növekedést elválasztjuk az erőforrások felhasználásától.

Európa a világ minden más részénél jobban függ az importált erőforrásoktól. Az EU-ban felhasznált összes nyersanyag 40%-a importból származik. Egyes stratégiai erőforrások, mint például a fémtartalmú ércek és a tápanyagok esetében ez az arány még magasabb. Az európai mezőgazdaság számára kulcsfontosságú foszfor 92%-a külföldről – elsősorban Oroszországból, Szíriából, Marokkóból és Tunéziából – érkezik.

Az erőforrás-hatékonyság javítása előnyös lenne mind gazdasági, mind biztonsági szempontból. Az erőforrások hatékonyabb felhasználása mérsékelné az erőforrásoktól való függőséget, és az anyagköltségek terén megtakarításokat eredményezne. Ezen túlmenően új üzleti tevékenységeket és munkahelyeket is teremtene Európa számára. Az Európai Bizottság becslései szerint az erőforrás-hatékonyság évi 2%-kal való növelése 2030-ig 2 millió új munkahelyet teremtene az EU-ban.

Ez mindenki számára előnyös helyzetet teremtene. Az erőforrás-hatékonyság megoldás az előttünk álló ökológiai dilemmára és az Európát sújtó gazdasági kihívásokra.

Szemléletváltás

Az erőforrás-hatékonyság növelése a következő hat alapkoncepció mentén történik: körforgásos gazdaság, az erőforrások kaszkádszerű hasznosítása, hulladékhierarchia, kiterjesztett gyártói felelősség, ipari szimbiózis és új üzleti modellek.

1. Az erőforrás-hatékonyság javítása azt jelenti, hogy magunk mögött hagyjuk a jelenlegi lineáris gazdaságot, melyet a termelés és fogyasztás vedd-csináld-fogyaszd-dobd ki modellje jellemez. A körforgásos gazdaságban gyakorlatilag minden nem megújuló anyag zárt ciklusban kering. A fogyasztóktól származó hulladékot hatékonyan begyűjtik, újrafeldolgozzák, és új termékek előállítására használják fel. A körforgásos gazdaságban a hulladék már nem része a tervezett rendszernek. Szűz nyersanyagok – akár megújulók, akár nem – csak akkor kerülnek felhasználásra, ha másodlagos nyersanyagok nem állnak rendelkezésre. A megújuló forrásokat a fenntarthatóság határain belül és az ökoszisztémák teherbíró képességének függvényében használják.

2.

Az erőforrások kaszkádszerű hasznosítása az erőforrás-hatékonyság maximalizálásának egy módja. A lényegét az a szisztematikus törekvés jelenti, hogy az anyagokat első körben a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékekhez használják fel, majd egyéb termékkategóriák előállításához többször is felhasználják őket alapanyagként.

3. A hulladékhierarchia (megelőzés, újrahasználat, újrafeldolgozás, hasznosítás, ártalmatlanítás) révén elérhető a termékek lehető legjobb kihasználása, így a hulladéktermelődés gyakorlatilag nullára csökken, és végső soron a teljes gazdaság átállítható az ún. zéró hulladék modellre.

4. A kiterjesztett gyártói felelősség azt jelenti, hogy a gyártók felelősek a termékeik életciklus végi kezeléséért.

Úgy is felfogható, hogy a kiskereskedők kizárólag a termékek által nyújtott szolgáltatásokat árulják, míg maguk a termékek a termelő tulajdonában maradnak, hiszen az ő feladata, hogy a termékekről az életciklusuk végén a hatályos rendeleteknek megfelelően gondoskodjon.

5. Egyfajta ipari szimbiózis keretében a gyártók együttműködnek egymás melléktermékeinek felhasználása érdekében.

6. Új üzleti modellek jelennek meg az erőforrás-hatékonyság javítására. Egy példa a forráshatékony új üzleti modellekre a bérlésre épülő gazdaság, amelyben a termék értékesítését felváltja az általa nyújtott szolgáltatás értékesítése és karbantartása. A bérlés (lízing) stabil jövedelemforrást jelent a vállalatok számára, ugyanakkor mind a vállalkozásokat, mind az ügyfeleiket az erőforrás-felhasználás csökkentésére ösztönzi, és arra, hogy a terméket jó állapotban tartsák.

Jogi és gazdasági ösztönzők adják a szükséges mozgósító hatást

A jelenlegi szakpolitikák nem kellő mértékben összpontosítják az erőfeszítéseket a vázolt paradigmaváltás irányába. Európa megrekedt egy olyan rendszerben, amelyben az értékes anyagok – amelyek jó részét magas környezeti és szociális költségek árán állítják elő – hulladéklerakókban vagy hulladékégetőkben végzik. A másodlagos nyersanyagoknak még nincs működő piaca.

Ennek megváltoztatásához olyan jogalkotási és gazdasági ösztönzőkre van szükség, amelyek előrelendítik a változást, például:

•   Az innováció támogatása az erőforrás-hatékony termékek és szolgáltatások tekintetében különböző finanszírozási mechanizmusok révén.

•   Az ilyen termékek iránti kereslet támogatása a közbeszerzés és a környezetbarát adóztatás révén, és olyan díjak bevezetése, amelyek célja a nem erőforrás-hatékony termékek és szolgáltatások népszerűségének csökkentése.

•   A termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények előírása, például a környezetbarát tervezésről szóló irányelv révén. Az említett követelmények importált termékek esetében való érvényesítése, valamint a jelenleg gyenge piacfelügyelet jelentős javítása egyaránt előfeltételei a termékek erőforrás-hatékonysága biztosításának.

•   Annak biztosítása, hogy a meglévő jogszabályok ne akadályozzák az erőforrás-hatékony termékek vagy szolgáltatások vagy üzleti modellek fejlesztését. Például a biztonságra és a versenyre vonatkozó jogszabályok rejthetnek magukban ilyen akadályokat.

•   Fokozatosan meg kell szüntetni a környezetvédelmi szempontból káros támogatásokat (ilyenek például az új hulladéklerakók és égetőművek építéséhez a kohéziós alapokból nyújtott támogatások).

A pénzügyi és gazdasági szabályozás nem foglalja magában az ökoszisztéma-szolgáltatások és a biológiai sokféleség értékét, és figyelmen kívül hagyja az ökológiai és szociális kockázatokat. Az ilyen kockázatok gazdasági kockázatot is jelentenek a hosszú távú pénzügyi teljesítményre nézve, amelyet a hagyományos pénzügyi elemzés nem tükröz. Ez a tőke rossz elosztásához vezet.

A környezetkárosodás és az erőforrások pazarlása által okozott rendszerszintű kockázatokat, valamint a jelenlegi rövid távú piaci pályákkal magyarázható tétlenséget a jobb számszerűsíthetőségük érdekében integrálni kell a pénzügyi kimutatásokba, a számviteli szabályozásba és az integrált jelentéstétel gyakorlatába. Az erőforrások szűkösségét és a környezeti kockázatokat be kell építeni a pénzügyi szabályozásba, többek között a hitelminősítésekre, a tőkekövetelményekre, a biztosításra, a pénzügyi termékekkel kapcsolatos tájékoztatásra, a számvitelre és a könyvvizsgálatra vonatkozó jogszabályokba. A tőkepiacokat át lehet hangolni a hosszú távú fenntarthatóság szempontjának figyelembevételére a környezetvédelmi, szociális és irányítási tényezők integrációja révén. A magas környezeti kockázatoknak magasabb tőkekövetelményekben kell tükröződnie.

Egy új politikai keretre is szükség van annak lehetővé tétele érdekében, hogy a magán- és intézményi befektetők megváltoztassák befektetési szemléletüket, és a hosszú távú, fenntartható beruházásokat részesítsék előnyben. A politikai döntéshozóknak meg kell teremteniük a forráshatékony beruházások és üzleti stratégiák kialakításához szükséges jogbiztonságot.

Fel kell ismerni, hogy az üzleti tevékenységek és a természeti környezet között nem ellentét, hanem kölcsönös érdekeken és előnyökön alapuló kapcsolat van. A feszültség minden ipari ágazatban a sikert az innovációra és az erőforrás-hatékonyságra alapozó vállalkozások, illetve a tevékenységeiket konokul a múltbéli körülményekhez igazított szakpolitikák és piaci feltételek alapján folytató vállalkozások között figyelhető meg.

Európa újraiparosítása kizárólag az erőforrás-hatékony és innovatív vállalkozásokra alapozható. A változtatást pedig sürgősen meg kell kezdeni ahhoz, hogy az európai gazdaság ne rekedjen meg az erőforrásokat nem hatékony módon használó struktúrák szintjén.

Fenntartható épületek

Az EU végső energiafelhasználásának 40%-áért és szén-dioxid-kibocsátásának 36%-áért az épületek üzemeltetése felelős. Ezért kell különös hangsúlyt helyezni az épített környezet és az épületek erőforrás-hatékonyságára.

A „fenntartható épület” fogalmát olykor leszűkítik az építőanyagok megválasztására és az energiahatékonyság kérdésére, holott ez a fogalom sokkal tágabban értelmezendő. Az épületek fenntarthatóvá tételéhez az épületek teljes életciklusát figyelembe kell venni, az építészeti tervezéstől a szerkezeti és formatervezésen, az építésen és anyagválasztáson, az üzemeltetésen, az átalakításokon és felújításokon át egészen a bontásig és a végső ártalmatlanításig. A fenntartható épületek fogalomkörébe be kell emelnünk az intelligens és a fenntartható földhasználat tervezését és a zöld infrastruktúrát is. A városrendezési és közlekedési megoldások is jelentős szerepet játszanak a fenntartható társadalom kiépítésében.

Komoly ambíciók mentén kell meghatározni az épületek fenntarthatóságára vonatkozó szabványokat is.

Felújításokra viszonylag ritkán kerül sor, így a lakosságnak és az épületek tulajdonosának egyaránt érdeke, hogy jó minőségű épületek épüljenek. A jelenleg zajló összes felújítás céljának az elérhető legmagasabb szintű erőforrás-hatékonyságot kell tekinteni.

Mivel a 2050-ben kezelendő lakóépületek 90 százaléka már ma áll, a jövőbeli nagy teljesítményű és erőforrás-hatékony épített környezet szempontjából döntő fontosságú, hogy ambiciózus szakpolitikákat dolgozzunk ki a meglévő épületek felújításának támogatására. A felújítások több területen is számos előnnyel járnak, ilyen például a beltéri levegő minősége, vagy az európai építőipar felújítással foglalkozó vállalkozásainak többségét képező kkv-k iránti kereslet erősödése, mely ágazatban ráadásul nem fenyeget az európai munkahelyek áthelyezésének veszélye.

Az ágazaton belül még messze nincs egyetértés a fenntartható épületek és építőanyagok meghatározását illetően. A harmonizáció hiánya miatt a fenntartható épületek fogalma gyenge lábakon áll, ami magas költségeket, bizalomhiányt, bonyolult kommunikációt eredményez, és szinte lehetetlenné teszi az egész ágazatra kiterjedő referenciaszintek megállapítását.

Az épületekben rejlő erőforrások potenciáljának kiaknázását gátló akadályok gyakran gazdasági jellegűek: olcsóbb a bontási törmelék hulladéklerakókban való elhelyezése, mint összegyűjtése, szétválogatása és újrafeldolgozása. Ezen túlmenően számos tagállamban hiányzik az újrafeldolgozási infrastruktúra.

Ösztönzők és kötelezettségek bevezetésével elérhető lenne az erőforrás-felhasználás jobb tervezése és a fenntartható építőanyagok használata a teljes életciklus során.

Az eredmények mérése

A hatékony erőforrás-gazdálkodás megköveteli a mérést, a méréshez pedig közösen elfogadott mutatók és az összes érdekelt részvétele szükséges.

Az Európai Uniónak ezért egy kötelező érvényű fő mutatót kell kidolgoznia az erőforrás-hatékonyság tekintetében. A fő mutató megléte azonban önmagában nem elegendő az előrehaladás méréséhez. Azt tehát az erőforrás-hatékonyság különböző aspektusaira vonatkozó almutatóknak kell kiegészíteniük. Az almutatók segítségével könnyebben megállapítható, hogy amelyek leginkább költséghatékony és ésszerű kompromisszumok.

A mutatók fontosságát a számvitelre gondolva még könnyebb megérteni. A vállalatok rendszeresen közzéteszik a számviteli standardok alapján készült beszámolóik szerinti nyereségeiket. Az elszámolt nyereség melletti szám mutatja azt a pénzösszeget, amelyet a vállalat egy adott időszak alatt megkeresett. Több pénzügyi almutató láthatóvá teszi, hogy mi okozza a hiányt vagy minek köszönhető a társaság nyeresége.

Ha minden egyes vállalat a saját rendszere szerint számolna be pénzforgalmáról, és ha e jelentéstétel önkéntes volna, ezen adatok semmilyen jelentőséggel nem bírnának, és nem lennének összehasonlíthatók. Ugyanezért lennének hasznosak az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó mutatók. Az egyes tagállamok, valamint az állami és magánszektor erőforrás-fogyasztását egységes módon kellene mérni. A mutatóknak nemcsak a belföldön gyártott, hanem az importált termékeket is figyelembe kell venniük. A vállalkozások szintjén az erőforrás-elszámolás hasonló módszerek kidolgozását igényli, a pénzügyi beszámolási módszerekhez hasonlóan.

Az EU-nak a mutatók alapján ambiciózus erőforrás-hatékonysági célt kell meghatároznia, meghagyva a lehetőségek széles körét az innovatív üzleti modellek kialakítása és a szakpolitikai döntések tekintetében.


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (1.6.2015)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

az erőforrás-hatékonyságról: elmozdulás a körkörös gazdaság felé

(2014/2208(INI))

A vélemény előadója: Tiziana Beghin

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  sajnálja a körkörös gazdasággal kapcsolatos jogalkotási csomag visszavonását, amelynek rendelkezései csak az uniós hulladékgazdálkodási ágazatban 180 000 munkahely létrehozásához járultak volna hozzá, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy 2015 végére nyújtson be egy kiegyensúlyozott új javaslatot, amely legalább annyira ambiciózus, mint az eredeti, és arra összpontosít, hogy a legfontosabb cél, hogy ne termelődjön hulladék;

2.  rámutat, hogy a környezetvédelmi ipar nagy ellenálló képességről tett tanúbizonyságot még a gazdasági válság éveiben is, és hangsúlyozza, hogy a kellőképpen fejlett körkörös gazdaságban Európa-szerte több millió olyan új, át nem helyezhető munkahely létrehozásának lehetősége rejlik, amelyekhez különböző szintű készségek szükségesek, és amelyek esetében tiszteletben tartják a munkavállalói jogokat és a kollektív szerződéseket; rámutat, hogy e lehetőség teljes körű megvalósításához meg kell változnia a társadalom gondolkodásmódjának az erőforrás-hatékonyság alapvető jelentőségére vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a kormányoknak a változás elősegítése érdekében koherens és integrált politikai megközelítést kell biztosítaniuk, továbbá hogy biztosítani kell a lehetőségeket a körkörös gazdasághoz szükséges új készségek megszerzésére;

3.  hangsúlyozza, hogy a körkörös gazdaság fenntartható és inkluzív növekedéshez fog vezetni és jótékony hatással lesz a munkaerőpiacra, lehetővé téve minőségi és fenntartható munkahelyek létrehozását és serkentve az innovációt; úgy véli, hogy komoly teljesítmény a gazdasági és környezeti fenntarthatóságon alapuló valódi európai iparpolitika, amelynek célja a „vedd-csináld-fogyaszd-dobd el” üzleti modelljének meghaladása;

4.  kitart amellett, hogy a körkörös gazdaság szétszórt és nem központosított munkahelyeket hoz létre, és ezáltal támogatja a kkv-kat, elősegíti a nagyarányú munkanélküliség problémájának kezelését azokban a szegény régiókban, amelyeket kedvezőtlenül érintett a globalizáció és az ipari termelés leépülése, csökkenti az egyenlőtlenséget és teljesíti az uniós kohéziós politika céljait; hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok szerepének fontosságát az ilyen fejlődés tervezésében és elősegítésében;

5.  elismeri a szociális vállalkozások fontos szerepét, elsősorban ami a munkaerőpiacról kiszorultak munkalehetőségeinek javítását illeti, többek között a javító és újrafelhasználó ágazatban; úgy véli, hogy a környezettudatos tervezés, amely támogatja a javítást, az újrafelhasználást és az újrafeldolgozást, a körkörös gazdaság szerves része;

6.  hangsúlyozza, hogy miközben a hagyományos gazdasággal összevetve a körkörös gazdasággal összefüggő tevékenységek a forrásfelhasználás tekintetében nem intenzívek, a munkaerő-felhasználás szempontjából azonban intenzívek, és így nagy lehetőség rejlik bennük a munkahelyteremtésre; felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a munkavállalók átfogó, foglalkozás-egészségügyi védelmével, különösen az olyan ágazatokban, ahol kifejezetten veszélyes összetevőket tartalmazó termékeket dolgoznak fel újra; megállapítja, hogy az említett tevékenységeknek elsőbbséget kell biztosítani az európai beruházásokban, különösen az Európai Stratégiai Beruházási Alapból;

7.  úgy véli, hogy a hulladéklerakókba és a hulladékégetőkbe történő beruházás eltéríti azokat a forrásokat, amelyeket munkahelyteremtő tevékenységekre, például a hulladékképződés megelőzésére, újrafelhasználásra, javításra és az újrafelhasználás előkészítésére lehet fordítani; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós kohéziós politika keretében megvalósuló finanszírozás a körkörös gazdasággal kapcsolatos tevékenységekre irányuljon, és ne hulladéklerakók és hulladékégetők kapják;

8.  úgy véli, hogy a körkörös gazdaság az egyik olyan legfontosabb tényező, amely ellensúlyozni fogja a szakképesítést igénylő munkakörök és a középfokú végzettséget igénylő foglalkozások számának csökkenését, és magas szintű szaktudást igénylő tartós munkahelyeket teremt például a kutatás és fejlesztés terén, valamint a tervezésben a termékek teljes életciklusa során;

9.  hangsúlyozza, hogy a körkörös gazdaságba való hatékony és a munkahelyek számának növekedésével járó átmenethez szükség van előrelátásra (pl. a szakképzett munkaerő hiányának megállapítására), az átalakulás proaktív kezelésére és hosszú távú tervezésre az újraiparosítással összefüggésben is, különösen a gazdasági válságtól leginkább sújtott területeken; felhívja ezért a figyelmet a munkavállalók oktatásának, szakképzésének és átképzésének fontosságára, különösen az erőforrás-hatékony ágazatokban, valamint a körkörös gazdaságra vonatkozó menetrendről szóló szociális párbeszéd fontosságára; olyan intézkedéseket kér, amelyek javítják a pályaválasztásra és a körkörös gazdaság által biztosított munkalehetőségek kihasználásához szükséges készségekre vonatkozóan rendelkezésre álló tájékoztatás, tanácsadás és iránymutatás minőségét;

10. megállapítja, hogy a körkörös gazdaság felé tartó átmenet során a munkakörök belső átalakítása és újbóli meghatározása hatással lehet a nagy kibocsátású ágazatokra; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot a szociális partnerekkel való együttműködésre és a szükséges útitervek és megfelelő szolidaritási mechanizmusok (azaz a pénzügyi támogatás, a vállalkozások kezdeményezéseinek pénzügyi ösztönzése, az átképzést és az alternatív foglalkoztatást szolgáló uniós alapok használata) kidolgozására annak érdekében, hogy ellensúlyozzák az átmenet által minden érintett félre, elsősorban a munkavállalók bizonyos kategóriáira és a szociális szempontból kiszolgáltatott csoportokra gyakorolt kedvezőtlen hatást;

11. szilárd meggyőződése, hogy a körkörös gazdaságra történő átállás határozott intézkedést és kezdeményezéseket követel meg a tagállamoktól és a Bizottságtól egyaránt; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a szilárd szabályozási környezetet és dolgozzanak ki megfelelő szakpolitikákat az újrafelhasználáshoz, a javításhoz és az újrafelhasználás előkészítéséhez; bátorítja a tagállamokat, hogy olyan pénzügyi ösztönzőket vezessenek be, amelyek a körkörös gazdaság fejlődését serkentik, mint például a munkát terhelő adók csökkentése és a héa hulladékhierarchiának megfelelő differenciálása, ezzel téve vonzóbbá az erőforrás-hatékonyságot, az újrafeldolgozást, a felújítást és az újrafelhasználást, és járulva hozzá a munkahelyek számának emelkedésével járó növekedés beindításához; hangsúlyozza, hogy a bevezetett intézkedések semmiképpen nem járhatnak a foglalkoztatottak társadalombiztosítási jogosultságának csökkenésével, és tiszteletben kell tartaniuk a munkavállalók szociális biztonsághoz fűződő jogait;

12. felszólítja a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a körkörös gazdaságot a helyi, regionális és önkormányzati hatóságok körében, amelyek a legfontosabb szintek a kapcsolódó tevékenységek tartós végrehajtásához;

13. hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a vállalkozásokat, elsősorban az uniós vállalkozások 99%-át jelentő és a kontinens munkahelyeinek 85%-át biztosító kkv-ket és a mikrovállalkozásokat sújtó adminisztratív terheket, megőrizve egyúttal a munkavállalók eredeti szociális jogait; emlékeztet, hogy a proaktív megközelítés részeként fontos eszközök lehetnek az ágazatban az adóügyi ösztönzők és a vállalkozások hitelekhez való hozzáférésének megkönnyítése;

14. hangsúlyozza, hogy a fenntartható és körkörös gazdaság felé tartó átmenet során össze kell kötni az ambiciózus környezetvédelmi célokat a szilárd szociális követelményekkel, köztük a tisztességes munka, valamint az egészséges és biztonságos munkakörülmények előmozdításával (azaz biztosítani kell, hogy a munkavállalók munkahelyükön ne legyenek kitéve káros anyagoknak);

15. emlékeztet annak fontosságára, hogy jelentős mértékben egyszerűsödjenek a tagállamok jelentéstételi kötelezettségei, ideértve a települési hulladékra, a hulladéklerakókra és a csomagolási hulladékra vonatkozó célértékek kapcsán használt számítási módszerek egyszerűsítését is,

16. felszólítja a Bizottságot, hogy a közbeszerzési eljárások során biztosítsa a szociális és környezetvédelmi előírások figyelembevételét, ami elengedhetetlen a fenntartható fejlődés és a körkörös gazdaság felé tartó átmenet elősegítésében;

17. felszólítja a különböző szereplőket, hogy alakítsanak ki köz-magán társulásokat, hogy számos fronton optimalizálják a körkörös gazdaság megteremtését;

18. emlékeztet arra, hogy továbbra is problémás a veszélyes hulladék megfelelő kezelése, különösen a munkavállalók egészsége és biztonsága szempontjából; ezzel kapcsolatban üdvözli azt a szándékot, amely szerint veszélyeshulladék-nyilvántartások létrehozásával és a tagállamok veszélyeshulladék-gazdálkodási rendszerei kapacitásainak és szűk keresztmetszeteinek azonosításával fokozni fogják az adatok nyilvántartását és a nyomon követhetőséget; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a veszélyes anyagokkal kapcsolatba kerülő munkavállalók védelme érdekében vessék be az összes szükséges eszközt.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

50

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Brando Benifei, David Casa, Ole Christensen, Agnes Jongerius, Jan Keller, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Zdzisław Krasnodębski, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Terry Reintke, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Amjad Bashir, Heinz K. Becker, Lynn Boylan, Mercedes Bresso, Deirdre Clune, Tania González Peñas, Eduard Kukan, Edouard Martin, Evelyn Regner, Csaba Sógor

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Marco Affronte, Andor Deli, Norica Nicolai, Urmas Paet, Pavel Telička, Marco Zanni


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (2.6.2015)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé

(2014/2208(INI))

A vélemény előadója: Jávor Benedek

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy Európa a természeti erőforrások tekintetében nettó importőr, és hogy az erőforrások árai a 21. század első évtizedében 147%-kal emelkedtek(1)1, különösen sérülékennyé téve Európa gazdaságát; úgy véli, hogy a globális kihívások és az Unió erőforrás-függőségének leküzdése érdekében alapvető fontosságú, hogy az európai ipar megújulása az energia- és erőforrás-hatékonyságon alapuljon, hogy az Unió meg tudja tartani az innovatív ágazatokon alapuló versenyképességét a jövőben, ösztönözni tudja termelőkapacitását, és új, fenntartható és tisztességesen megfizetett munkahelyeket tudjon teremteni, beleértve a magas képzettséget igénylő munkahelyeket;

2.  rámutat, hogy a körforgásos gazdaság előmozdítása érdekében paradigmaváltásra van szükség, hogy megszűnjön az erőforrások pazarlása; úgy véli, hogy a változás érdekében megfelelő jelzéseket kell küldeni a termelők és fogyasztók felé, például egy dinamikus fiskális és szabályozó keret révén, amely felgyorsítja az átmenetet az újrahasznosításon alapuló gazdaság felé, és csökkenti az esetleges bumeránghatást; úgy véli, különböző megközelítések ötvözésére van szükség, tiszteletben tartva a szubszidiaritást a különböző politikai szinteken, amely megközelítések többek között a következőkre terjednek ki:

–   az externáliák internalizálása, és az erőforrások lépcsőzetes újrahasznosításának előmozdítása,

–   az újrahasznosítható hulladék felhasználása a nyersanyagok fő, megbízható forrásaként, a nem mérgező anyagok körforgásának kialakítása révén,

–   hangsúly helyezése a kulcsfontosságú anyagok felhasználási láncaira, és az erőforrás-intenzív termékekre, jutalmazva az úttörő technológiákat,

–   olyan üzleti modellek kidolgozása, amelyek ösztönzést nyújtanak az anyagok és termékek körfolyamatainak teljessé tételéhez (ún. „zárt hurkokat” képezve),

–   hosszú élettartamú, könnyen javítható, és könnyen újrafelhasználható vagy újrahasznosítható összetevőkből álló termékek tervezése,

–   a már nem használt termékeket a lánc elejéhez könnyen és hatékonyan visszaszállító logisztika megszervezése,

–   intelligens szabályozásra törekvés, a bevált gyakorlatok érvényesítése, adott esetben az uniós jogszabályok egyszerűsítése/összehangolása, illetve hatékonyabb végrehajtásuk biztosítása;

3.   hangsúlyozza, hogy az erőforrás-felhasználás javítása a tervezésre vonatkozó jobb követelmények, a hulladékhierarchiában a kedvezőbb kezelési lehetőségek felé való előrelépést biztosító és ezáltal a hulladékképződés megelőzését, az újrafelhasználást, az újrafelhasználásra való előkészítést és újrahasznosítást segítő hulladékgazdálkodási jogszabályok révén jelentős nettó megtakarítást eredményezne az uniós vállalatok, a hatóságok és a fogyasztók számára, amely a becslések szerint 600 milliárd eurót tenne ki, azaz éves forgalmuk 8%-át, ugyanakkor 2–4%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-termelékenység 30%-os növelése 2030-ig közel 1%-kal növelné a GDP-t, és további 2 millió fenntartható munkahelyet teremtene(2)1; emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság kiemelt célkitűzésként szerepel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban, amely hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a környezeti szempontból fenntartható termékek és szolgáltatások előállítását és az azok iránti fogyasztói keresletet, olyan szakpolitikák révén, amelyek fokozzák e termékek és szolgáltatások elérhetőségét, megfizethetőségét, funkcionalitását és vonzerejét; hangsúlyozza, hogy az erőforrások felhasználásának és a GDP növekedésének a bolygó biofizikai korlátai közt tartása érdekében teljes mértékben függetleníteni kell a növekedést a természeti erőforrások felhasználásától;

4.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő feltételek megteremtése érdekében fontos uniós célokat kijelölni;

5.  kiemeli a Bizottság elemzését, amely kimutatja, hogy új hulladékgazdálkodási célkitűzések elfogadása 180 000 munkahelyet hozna létre, versenyképesebbé tenné az EU-t, és csökkentené a költséges szűkös erőforrások iránti keresletet(3)2; sajnálatosnak tartja a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogalkotási javaslat(4)3 visszavonását, ám Timmermans alelnöknek a 2014. decemberi plenáris ülésen tett felszólalása alapján lehetőséget lát egy körforgásos gazdaságról szóló új és ambiciózusabb csomag kialakítására, amelyet 2015 végéig kell előterjeszteni; hatásvizsgálaton, valamint az új körforgásos gazdaságról szóló csomag részét képező, 2015-ben elfogadandó mennyiségi célkitűzéseken alapuló jogalkotási javaslatot szorgalmaz, amely nem csak a háztartási, hanem az ipari és kereskedelmi hulladékokra is kiterjed; felszólít arra, hogy az új körforgásos gazdaságról szóló csomag terjedjen ki egyes konkrét hulladéktípusokra, köztük a szerves hulladékra, az elektromos és elektronikai berendezésekből származó hulladékokra, és az építkezési hulladékra;

6.  felszólít arra, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomag, az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform ajánlásaival(5)4, az éghajlat-változási és energiaügyi csomaggal és a hetedik környezetvédelmi cselekvési programmal összhangban, hozzon létre átfogó szakpolitikai keretet, amely az erőforrások tekintetében jelentősen növeli Európa függetlenségét, konkrét szakpolitikai célkitűzéseket tartalmaz, illetve jobban integrálja és összehangolja a meglévő szakpolitikai eszközöket, így például teljes körűen végrehajtja a környezetbarát tervezésről szóló és az ökocímkékre vonatkozó irányelveket, és kiterjeszti azokat különböző terméktípusokra és az erőforrás-hatékonyság dimenziójára; hangsúlyozza, hogy az eszközöknek és intézkedéseknek valódi lehetőségeket és aktív részvételt kell biztosítaniuk a kis- és középvállalkozások, mint kulcsszereplők, valamint a szociális gazdaságban működő vállalkozások és a helyi hatóságok számára a körforgásos gazdaságban; hangsúlyozza, hogy a keretnek a fenntartható és helyi munkahelyteremtést elősegítő konkrét politikákat kell tartalmaznia, elkerülve a túlzott bürokratikus követelményeket, és megfizethetőnek kell lennie minden háztartás számára;

7.  felszólít arra, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomag tartalmazzon a kkv-kra vonatkozó konkrét támogatási intézkedéseket, amelyek célja többek között a tudatosság növelése, a technikai segítségnyújtás és a finanszírozáshoz, információhoz és készségekhez való hozzáférés biztosítása; támogatja a Bizottság kkv-k részére kidolgozott zöld cselekvési tervének végrehajtását, és üdvözli az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó európai kiválósági központ létrehozását, amely tanácsot ad és segítséget nyújt a hatékonyabb erőforrás-felhasználásra törekvő kkv-knak;

8.  hangsúlyozza, hogy tisztességes versenyt kell biztosítani a hulladékkezeléssel foglalkozó magán és állami vállalatok között, még akkor is, ha a hulladékgyűjtő rendszer működtetése önkormányzati vagy állami monopólium;

9.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó szabályozási keretet, és növeljék a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek átláthatóságát; kulcsfontosságúnak véli, hogy egyértelmű meghatározások és alátámasztott adatokon és minimumkövetelményeken alapuló, egységes számítási módszer álljanak a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek rendelkezésére; hangsúlyozza, hogy az anyagfelhasználás csökkentése és az újrafeldolgozás fokozása érdekében javítani kell a csomagolóanyagok tervezésével kapcsolatos követelményeket;

10. felszólít arra, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó csomag tartalmazzon a hatályos jogszabályok fejlesztésére és végrehajtásának erősítésére vonatkozó intézkedéseket, és vezessen be a fenntartható anyaggazdálkodásra vonatkozó uniós szintű politikát, minden érintett bevonásával és életciklus-alapú megközelítést alkalmazva, amelynek célja az anyagok ökohatékony, tartós és környezetvédelmi szempontból felelős használata, beleértve a kitermelés, valamint tervezés, gyártás, karbantartás, hulladékkezelés és újrahasznosítás szakaszait, valamint a veszélyes anyagok hatékony helyettesítését; fenntartja, hogy a fenti intézkedések, amennyiben azok a háztartásokat érintik, soha nem léphetik át a megfizethetőség határait;

11. hangsúlyozza, hogy a bioalapú termékeknek és a kapcsolódó szolgáltatásoknak különleges helyet kell biztosítani a körforgásos gazdaságban; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye tekintetbe a 2012-es biogazdasági stratégia(6) célkitűzéseit; úgy véli, hogy a faanyagok és a faalapú anyagok az elsődleges termelésben kiválthatják a nem megújuló anyagokat, növelve a teljes értékláncban a körforgásos gazdaság fenntarthatóságát;

12. emlékeztet arra, hogy a munkahelyi egészséget és biztonságot szolgáló magas szintű intézkedésekre van szükség, amelyek megfelelnek a munkavállalókat ezen ágazatok némelyikében fenyegető különleges kockázatoknak;

13. hangsúlyozza, hogy a másodnyersanyag-visszanyerés lehetőséget kínál a hulladékanyagok visszanyerésére, és az Unió nyersanyagimport-függőségének csökkentésére; felhívja a tagállamokat a hulladékokkal kapcsolatos uniós jogszabályok maradéktalan végrehajtására, különösen a hulladék és veszélyes hulladék szállítását illetően, valamint az ellenőrzési tevékenység javítására az illegális hulladékszállítás elleni küzdelem terén; felhívja a Bizottságot, hogy szüntesse meg a hulladékszállításról szóló rendeletben fennálló joghézagokat; rámutat, hogy növelni kell az anyagok újrafeldolgozása iránti piaci keresletet, ösztönzőket nyújtva a nyersanyagok másodlagos piaca számára, rámutat továbbá az újrafeldolgozott termékek európai piaca létrehozásának szükségességére;

14. rámutat arra, hogy a termékek újrafelhasználásának, javításának, és újrafelhasználásuk előkészítésének fokozása lehetővé teszi a magas minőségű, fenntartható helyi munkahelyek létrehozását, az erőforrások megtakarítását, és a szociális gazdaság, vállalkozások és kkv-k szerepének növelését, a szociális vállalatokat beleértve; kéri, hogy az új körforgásos gazdaságról szóló csomag tartalmazzon olyan rendelkezéseket, amelyek mennyiségi célkitűzések révén ösztönzik mind az újrafelhasználást, mind az újrafelhasználásra való előkészítést, biztosítják a hulladékáramhoz való hozzáférést a hivatalosan elismert újrafelhasználó központok révén, és támogatják az újrafelhasználással és javítással foglalkozó központok és hálózatok fejlesztését és megerősödését; hangsúlyozza, hogy javítani kell a terméktervezésre vonatkozó előírásokat, hogy a fogyasztók tartósabb, könnyen szétszerelhető, korszerűsíthető, javítható és újrafeldolgozható termékekhez jussanak, kéri a Bizottságot, hogy bízza meg az európai szabványügyi szervezeteket azzal, hogy e cél elérése érdekében aktívan működjenek együtt a kkv-k képviselőivel, a fogyasztókkal és a civil szervezetekkel;

15. úgy véli, hogy a tervezett elavulás elleni küzdelemhez európai szintű intézkedésekre van szükség; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a fogyasztási cikkekre vonatkozó minimális törvényes garanciák kibővítését, és egészítse ki a vonatkozó jogszabályokat javítási záradékkal, amely a vonatkozó (a hulladékokról, a környezetbarát tervezésről, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól, az elemekről és akkumulátorokról, a fogyasztói jogokról szóló) irányelveken belül előírja a gyártóknak, hogy a tájékozott vásárlás, a korszerűsítés és javítás, az újrafelhasználás és újrafeldolgozás lehetővé tétele érdekében bocsássanak releváns és megbízható információkat (pl. élettartam, az elhasznált termékek kezelése, újrafeldolgozhatóság, szétszerelés, környezeti hatások) az újrafeldolgozók, a vásárlók és a fogyasztók rendelkezésére;

16. felhívja a tagállamokat, hogy keresletoldali eszközök segítségével – például a használt termékek javítására és értékesítésére vonatkozó nulla százalékos héa bevezetésével, illetve az erőforrás-hatékonyabb, kevesebb hulladékot generáló és könnyebben újrafeldolgozható termékek beszerzésére vonatkozó zöld közbeszerzési kritériumok megerősítésével – ösztönözzék a tartós termékek újrafelhasználását, javítását és keresletét;

17. üdvözli, hogy a Bizottság közleményében foglalkozik a hulladékokkal kapcsolatos különböző sajátos kihívásokkal, így a hulladékképződés megelőzésével, a tengeri hulladékkal és az élelmiszer-hulladékkal; rámutat az élelmiszer-pazarlásnak a cégekre és fogyasztókra gyakorolt közvetlen gazdasági hatására, amelyet a hulladékártalmatlanítás költsége, valamint a még eladható, illetve ehető élelmiszer kidobása által okozott gazdasági veszteségek okoznak (az Unióban évente több, mint 100 millió tonna élelmiszer megy kárba); emlékeztet arra, hogy az élelmiszer-pazarlás visszaszorítására költött minden egyes euró 250 kg, 500 euró értékű élelmiszer elpazarlását akadályozhatja meg; kiemeli az élelmiszerek városi és vidéki területek közötti visszaforgatásában, illetve a városok és a mezőgazdasági ágazat közti zárt körforgás („zárt hurok”) megteremtésében rejlő környezeti és gazdasági lehetőségeket; sürgeti a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomag keretében lépjen fel az élelmiszer-pazarlás ellen; felhívja a Bizottságot szelektív hulladékgyűjtési rendszerek bevezetésére az élelmiszer- és organikus hulladékok terén (adott esetben „ajtótól ajtóig” történő gyűjtés révén), és az organikus anyagok komposztálásának előtérbe helyezésére;

18. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok elősegítsék az ipari szimbiózis programok indítását, amelyek támogatják az újrafelhasználásra és újrafeldolgozásra irányuló ipari szinergiákat, és segítik a vállalkozásokat – különösen a kkv-ket – annak feltérképezésében, hogy mi módon válhatnak az általuk termelt energia, hulladék és melléktermékek erőforrássá mások számára; rámutat a hasonló koncepciókra, mint a „bölcsőtől a bölcsőig” elv és az ipari ökológia;

19. felkéri a gyártással és forgalmazással foglalkozó anyavállalatokat és azon uniós tagállamokat, amelyek megnyitották piacaikat e vállalatok termékei előtt, hogy piaci feltételek mellett hozzanak létre begyűjtő és visszavételező helyeket a használt gépek és berendezések számára, hogy az újrahasznosításból származó másodlagos nyersanyagok – piaci feltételek mellett – közvetlenül újrafelhasználhatók legyenek;

20. hangsúlyozza egy olyan adóügyi keret szükségességét, amely összhangban áll a „szennyező fizet” elvvel, megfelelő jelzéseket küldve ezzel az erőforrás-hatékonyság terén történő beruházásokhoz, a termelési folyamatok modernizálásához, és a könnyebben javítható és tartósabb termékek gyártásához (amely keret része lehet pl. a javítási szolgáltatások alacsonyabb adóterhe, és magasabb adók kivetése az erőforrás-intenzív, nem újrafeldolgozható és egyszer használatos termékekre); szorgalmazza a tagállamok előrelépését ezen a téren, az európai szemeszter folyamatának részeként(7); felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a környezetvédelmi szempontból káros támogatásokat, és vessenek ki megfelelő díjakat az olyan nem erőforrás-hatékony tevékenységekre, mint a visszanyerhető és újrafeldolgozható anyagok hulladéklerakókba helyezése és elégetése;

21. rámutat arra, hogy az erőforrás-hatékonyság segíthet az európai vállalkozásoknak abban, hogy kiaknázzák a gyorsan növekvő ökoiparágakban rejlő piaci lehetőségeket, megjegyzi azonban, hogy sok esetben nem megfelelően biztosítottak az innovatív üzleti modellekbe irányuló beruházások; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre megfelelő politikai alapot a körforgásos gazdaság számára; felhívja a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot annak biztosítására, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap támogassa az erőforrás- és energiahatékonyságra vonatkozó célkitűzéseket, köztük az épületek (beleértve a szociális lakhatást) nagyobb energiahatékonyságát, és a környezetvédelmi szempontból fenntartható és innovatív kkv-k, az induló vállalkozások és vállalkozók fejlesztését, és erősítse az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos tanácsadó szolgálatokat; felszólít arra, hogy a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programnak (COSME), a Horizont 2020 programnak és az európai strukturális és beruházási alapoknak nyújtott finanszírozás fokozottabban összpontosítson az ökoinnovatív és erőforrás-hatékony megoldásokra, az új üzleti modellekre (mint a lízing és a termékszolgáltatási rendszerek), a termékek tervezésének és nyersanyag-hatékonyságának javítására és a folyamatok hatékonyságára; felhívja a Bizottságot, hogy szüntesse meg a hulladéklerakók támogatását, továbbá, hogy tartózkodjon a hulladékot energiává alakító infrastruktúrák támogatásától és az azokba irányuló beruházásoktól, hogy elkerülhető legyen az értékes anyagok pazarlása, a rendszer megmerevedése és a kapacitástöbbletek kialakulása;

22. kiemeli, hogy az Unió nyitott gazdasággal rendelkezik, import- és exporttevékenységet folytat a világpiacon; rámutat, hogy az erőforrások kimerülésének globális kihívását nemzetközi szinten is szükséges kezelni, felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében működő nemzetközi erőforráspanel munkáját, amely az erőforrásokat érintő, világszinten problémát jelentő kérdéseket kutatja, és gyakorlati megoldásokat dolgoz ki a döntéshozók, az ipar és a társadalom számára;

23. felhívja a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt a megfelelő szakmai készségek fejlesztésére, és rámutat arra, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomagnak a munkavállalók és munkanélküliek oktatását és képzését szolgáló programokat és azok finanszírozására vonatkozó intézkedéseket kell tartalmaznia;

24. kiemeli, hogy az energiahatékonyság növelése csökkenti Európa erőforrás-függőségét, valamint a mintegy 125 millió európai polgárt érintő energiaszegénységet; megállapítja, hogy az energiahatékonyságot külön energiaforrásnak érdemes tekinteni, amelynek növelése nagyban hozzájárul az európai ipar fejlődéséhez, munkahelyek teremtéséhez és a lakossági energiaszámlák csökkentéséhez.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

53

8

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nicolas Bay, Jerzy Buzek, Soledad Cabezón Ruiz, Philippe De Backer, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Peter Eriksson, Adam Gierek, Theresa Griffin, Marek Józef Gróbarczyk, András Gyürk, Roger Helmer, Hans-Olaf Henkel, Dawid Bohdan Jackiewicz, Eva Kaili, Kaja Kallas, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Jeppe Kofod, Janusz Lewandowski, Paloma López Bermejo, Edouard Martin, Angelika Mlinar, Csaba Molnár, Nadine Morano, Dan Nica, Morten Helveg Petersen, Herbert Reul, Paul Rübig, Algirdas Saudargas, Jean-Luc Schaffhauser, Neoklis Sylikiotis, Dario Tamburrano, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Henna Virkkunen, Martina Werner, Anna Záborská, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Pervenche Berès, David Coburn, Miriam Dalli, João Ferreira, Francesc Gambús, Jens Geier, Gerben-Jan Gerbrandy, Benedek Jávor, Constanze Krehl, Barbara Kudrycka, Werner Langen, Olle Ludvigsson, Vladimír Maňka, Marian-Jean Marinescu, Sofia Sakorafa, Massimiliano Salini

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Eleonora Evi, Cecilia Wikström

(1)

1 A McKinsey Global Institute „Resource Revolution: Meeting the world’s energy, materials, food, and water needs” (Erőforrás-forradalom: a világ energia-, nyersanyag-, élelmiszer- és vízszükségletének kielégítése) című, 2011. novemberi jelentésének 30. oldalán olvasható információk szerint az energiaárak 190%-kal, az élelmiszer- és a nyersanyagárak pedig 135%-kal növekedtek (http://www.mckinsey.com/insights/energy_resources_materials/resource_revolution).) .

(2)

1 A Bizottság 2014. július 2-i „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című közleménye (COM(2014)0398)..

(3)

2 2014 . július 2-i bizottsági szolgálati munkadokumentum a hulladékokról szóló (COM(2014)0397) és (SWD(2014)0208) irányelvek módosításáról szóló irányelvjavaslatot kísérő hatásvizsgálat vezetői összefoglalójával.

(4)

3 A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 1991/31/EK irányelv, az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat

(5)

4 Plenáris bizottsági munkaprogram, Európai Erőforrás-hatékonysági Platform manifesztum és szakpolitikai ajánlások, 2014. március http://ec.europa.eu/environment/resource_efficiency/documents/erep_manifesto_and_policy_recommendations_31-03-2014.pdf

(6)

A Bizottság „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című közleménye (COM(2012)0060), (SWD(2012)0011), http://ec.europa.eu/research/bioeconomy/pdf/official-strategy_en.pdf .

(7)

Green Budget Europe, 2015: Az európai szemeszter folyamatát támogató országspecifikus ajánlások, 6. oldal, http://www.foes.de/pdf/2015-02-25_CSR%20Recommendations_FINAL.pdf


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.6.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

56

5

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Lynn Boylan, Nessa Childers, Alberto Cirio, Birgit Collin-Langen, Mireille D’Ornano, Seb Dance, Angélique Delahaye, Jørn Dohrmann, Stefan Eck, Bas Eickhout, Eleonora Evi, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Iratxe García Pérez, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Pavel Poc, Marcus Pretzell, Frédérique Ries, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Renate Sommer, Dubravka Šuica, Tibor Szanyi, Glenis Willmott, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Nikos Androulakis, Paul Brannen, Renata Briano, Nicola Caputo, Mark Demesmaeker, James Nicholson, Marit Paulsen, Marijana Petir, Sirpa Pietikäinen, Bart Staes, Claude Turmes, Tom Vandenkendelaere

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Damian Drăghici, Fredrick Federley, Anthea McIntyre, Jens Nilsson, Morten Helveg Petersen

Jogi nyilatkozat