Eljárás : 2014/2213(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0218/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0218/2015

Viták :

PV 08/09/2015 - 11
CRE 08/09/2015 - 11

Szavazatok :

PV 09/09/2015 - 8.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0307

JELENTÉS     
PDF 612kWORD 198k
25.7.2015
PE 549.165v02-00 A8-0218/2015

az uniós politikák városi dimenziójáról

(2014/2213(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Kerstin Westphal

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós szakpolitikák városi dimenziójáról

(2014/2213(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak XVIII. címére,

–       tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–       tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–       tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–       tekintettel „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című, 2011. június 23-i állásfoglalására(4),

–       tekintettel „A területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követése: a térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé” című, 2008. február 21-i jogalkotási állásfoglalására(5),

–       tekintettel „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, 2014. július 18-i bizottsági közleményre (COM(2014)0490),

–       tekintettel a „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): helyzetkép és kilátások” című, 2014. június 18-i bizottsági közleményre (COM(2014)0368),

–       tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–       tekintettel az „Intelligens városok és közösségek – európai innovációs partnerség” című, 2012. július 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)4701),

–       tekintettel a „Fenntartható városi fejlődés az Európai Unióban: a cselekvési program kerete” című, 1998. október 28-i bizottsági közleményre (COM(1998)0605),

–       tekintettel „Az uniós városfejlesztési menetrend felé” című, 1997. május 6-i bizottsági közleményre (COM(1997)0197),

–       tekintettel a Bizottság 2014. júliusi hatodik jelentésére a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások – A fejlődés és a jó kormányzás előmozdítása az EU régióiban és városaiban,

–       tekintettel „A jövő városai: befektetés Európába” című, 2014. február 17–18-i brüsszeli bizottsági jelentésre,

–       tekintettel a „Digitális jövő – utazás 2050-be. Jövőkép és szakpolitikai kihívások, városok, falvak és közösségek” című, 2014-es bizottsági jelentésre,

–       tekintettel „A jövő városai – kihívások, elképzelések és megoldások” című bizottsági jelentésre (Brüsszel, 2011. október),

–       tekintettel a területi kohézióért és városfejlesztési ügyekért felelős miniszterek 2015. június 10-i rigai nem hivatalos találkozóján az EU városfejlesztési menetrendje kapcsán elfogadott miniszteri nyilatkozatra,

–       tekintettel a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című hatodik jelentésről 2014. november 19-én Brüsszelben elfogadott tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel a kohéziós politikáért felelős miniszterek 2014. április 24–25-i athéni nem hivatalos ülésén elfogadott elnökségi következtetésekre,

–       tekintettel az uniós kohéziós politikáért, terület- és városfejlesztésért felelős miniszterek 2011. november 24–25-i poznani nem hivatalos ülésén az uniós szakpolitikák területi dimenziójáról és a jövőbeli kohéziós politikáról elfogadott lengyel elnökségi következtetésekre,

–       tekintettel az EU 2020-ig szóló területi agendájára, amelyet a területrendezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek 2011. május 19-i gödöllői nem hivatalos miniszteri értekezletén fogadtak el,

–       tekintettel a városfejlesztésért felelős miniszterek 2010. június 22-én, Toledóban tartott nem hivatalos tanácsi ülésén elfogadott „toledói nyilatkozatra”,

–       tekintettel a városfejlesztésért felelős miniszterek 2007. május 24–25-i lipcsei nem hivatalos tanácsi ülésén elfogadott, a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára,

–       tekintettel a Régiók Bizottságának az „Úton egy integrált uniós városfejlesztési menetrend felé” című programról szóló, 2014. június 25-i véleményére,

–       tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, 2014. július 18-i bizottsági közleményről (COM(2014)0490) szóló, 2015. április 23-i véleményére,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0218/2015),

A.     mivel 2014-ben a világ népességének fele(6) és az európai népesség 72%-a városi térségekben élt(7), és 2050-re a Föld lakosságának közel 80%-a városi területeken fog lakni(8);

B.     mivel a „funkcionális városi területek” az EU-ban a nagy, közepes és kisvárosok és a környező területek köré épült egyedi, többközpontú struktúrákból állnak, így túllépnek a hagyományos közigazgatási határokon, és gazdasági, társadalmi, környezeti és demográfiai kihívásaik révén összekapcsolódó, különböző területeket ölelnek fel;

C.     mivel a nagyvárosok, városok és a funkcionális városi területek, mint például a nagyvárosi területek, nemcsak a részvételi demokráciában játszanak fontos szerepet, de az EU kulcsfontosságú gazdasági és munkahelyteremtési pillérei is, mivel az innováció és az új gazdasági tevékenységek gyakran a városokból indulnak ki; mivel ezért a városok jelentős eszközök az EU számára a világ más részeihez fűződő kapcsolatokban, de ugyanezeken a kulcsfontosságú területeken növekedési és foglalkoztatási akadályokat kell leküzdeni, valamint kezelni kell a társadalmi kirekesztést (például a munkaerőpiacon jelen lévő alacsonyan képzett fiatalokét), a hozzáférés hiányát és a környezetkárosítást;

D.     mivel a nagyvárosok, városok és a funkcionális városi területek és régiók felelnek az EU-ban az energiafogyasztás és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás nagyobb részéért; mivel másrészt döntő szerepet játszanak a nagyobb fokú energiahatékonyság és energia-önellátás megvalósításában, valamint olyan új kezdeményezések kidolgozásában (mint például a gazdasági tevékenység új formái), amelyek támogatják a városi mobilitást és a versenyképes és környezetbarát közlekedési rendszereket, és elősegítik a növekedést, a foglalkoztatást, a társadalmi és területi kohéziót, az egészséget és a biztonságot;

E.     mivel egyes városokban a lakosság elöregedőben van és a népesség csökken, és a városoknak az általuk biztosított létesítmények és közszolgáltatások nagyságrendje miatt problémákkal kell szembenézniük, miközben más városokban a lakosság száma nő, ami növeli a meglévő létesítményekre gyakorolt nyomást, más problémákat, például (az ifjúsági) munkanélküliséget, a társadalmi kirekesztést, a közlekedési torlódást, a városok terjeszkedését és a környezetszennyezést pedig súlyosbítja, amelyek jelentősen megnövelik az ingázási időt, és rontják számos európai polgár életminőségét;

F.     mivel a városokat érintő, a gazdasági fejlődéssel, az éghajlatváltozással, a közlekedéssel és a demográfiai változásokkal kapcsolatos fő kihívások némelyike csak a városok és a környező térségek közötti partnerségek révén kezelhető; mivel az összefüggő területek – különösen a közlekedés és a távközlés területén történt fejlesztéseknek köszönhető – növekedése szükségessé teszi az összeköttetést elősegítő eszközök fejlesztését;

G.     mivel az európai szakpolitikai kezdeményezések közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a városok fenntartható fejlődését és a várospolitikát;

H.     mivel az európai szakpolitikák és jogszabályok mintegy 70%-át helyi és regionális szinten hajtják végre;

I.      mivel a közös stratégiai keret (a közös rendelkezések megállapításáról szóló 1303/2013/EU rendelet II. címe I. fejezetének 10. cikke) teljes mértékű kihasználása, valamint a szereplők és a kormányzási szintek jobb politikai összehangolása révén uniós szinten nagyobb következetességet kell biztosítani a különböző szakpolitikai kezdeményezések és támogatási programok között

J.      mivel a Bizottság 1997-ben közzétette „Az uniós városfejlesztési menetrend felé” című közleményt(9), de az európai városoknak az uniós politika alakításában játszott szerepéről továbbra is vita folyik;

K.     mivel a Parlament a korábbiakban támogatta az uniós szintű jövőbeli várospolitika keretrendszereként szolgáló „városfejlesztési menetrend” előterjesztésére vonatkozó bizottsági javaslatot;

L.     mivel a szubszidiaritás – az EUMSZ szerinti formájában –, valamint az EU, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok összehangolt cselekvésén alapuló többszintű kormányzás és a partnerségi elv valamennyi uniós politika megfelelő végrehajtásának létfontosságú eleme, és mivel a helyi és regionális hatóságok erőforrásainak és szakértelmének bevonását ennek megfelelően meg kell erősíteni;

M.    mivel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA) szóló rendelet (1301/2013/EU rendelet) megerősíti az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) városi dimenzióját azáltal, hogy a pénzügyi támogatások legalább 5%-át a fenntartható városfejlesztést szolgáló integrált intézkedésekre biztosítja, oly módon, hogy igazgatási feladatokat ruház a városi hatóságokra, legalábbis nagyobb felelősségi kört biztosít számukra a műveletek kiválasztásával kapcsolatos feladatok terén olyan eszközök létrehozása révén, mint az integrált területi beruházások és a közösségvezérelt helyi fejlesztés, továbbá azáltal, hogy a fenntartható városfejlesztés új megoldásainak tesztelése érdekében külön költségvetést biztosít az „innovatív intézkedések” számára, és hogy városfejlesztési hálózatot hoz létre;

N.     mivel az általános rendelkezések megállapításáról szóló rendeletben (1303/2013/EU rendelet) és az európai magatartási kódexben meghatározott partnerségi elv a városi hatóságok uniós döntéshozatali folyamatokba történő korai bevonásának biztosítására kötelezi a tagállamokat;

Az uniós politikák városi dimenziója

1.      véleménye szerint az uniós szakpolitikáknak támogatniuk kell a városokat, a nagyvárosokat és a funkcionális városi területeket abban, hogy a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és a fenntartható fejlődés motorjaként teljes körűen kibontakoztassák a bennük rejlő lehetőségeket, amit lehetővé kell tenni számukra; úgy véli ezért, hogy e városoknak, nagyvárosoknak és funkcionális városi területeknek szorosabban kell kapcsolódniuk a teljes európai döntéshozatali ciklushoz;

2.      felkéri a Bizottságot és, amennyiben szükséges, a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot olyan korai előrejelző rendszer bevezetésének módjaira a rendelkezésre álló eszközök kiigazítása révén, és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelően, amely lehetővé teszi, hogy a szubnacionális kormányzatok észleljék, hogy figyelembe vették-e a szubszidiaritás és az arányosság elvét, lehetővé téve a szubnacionális kormányzatok politikai folyamatokba való korai beavatkozását, valamint a megalapozott területfejlesztési stratégiákat és a jövőbeli jogszabályok hatékonyabb végrehajtását;

Az integrált európai városfejlesztési menetrend felé

3.      üdvözli a Bizottságnak az európai városfejlesztési menetrend létrehozására irányuló kezdeményezését; támogatja annak létrehozatalát a városi megoldásokat az uniós kihívásokkal jobban összekapcsoló, a városi dimenzióval rendelkező uniós politikák egységes kereteként az ágazati politikák és a kormányzási szintek jobb összeillesztése, az uniós támogatások fontos helyi városi feladatokhoz való célzottabb eljuttatása és az ágazati politikák területi hatásának jobb értékelése céljából; úgy véli, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek különösen támogatnia kell azon kormányzási megoldások fejlődését, amelyek a legjobban tudnak reagálni a városok, nagyvárosok és a funkcionális városi területek fenntartható, inkluzív gazdasági és társadalmi fejlődésének kihívásaira és célkitűzéseire;

4.      elismeri, hogy noha a városfejlesztés terén az EU-nak nincs kifejezett hatásköre, számos uniós kezdeményezés közvetlenül vagy közvetve hat a városokra, nagyvárosokra és a funkcionális városi területekre; ezért úgy véli, hogy a megfelelően kidolgozott és megvalósított nemzeti és regionális várospolitikák az európai városfejlesztési menetrend előfeltételét képezik; úgy véli, hogy ez utóbbinak az Európai Unió városaival, nagyvárosaival és funkcionális városi területeivel kapcsolatos olyan stratégiának kell lennie, amely hosszú távon uniós szintű városfejlesztési politikává alakulhat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az Unió 2020-ig tartó területfejlesztési menetrendjével összhangban többközpontú városi struktúrára épülő, kiegyensúlyozott területszervezésen kell alapulnia;

5.      meggyőződése, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek a Bizottság, a tagállamok, a helyi hatóságok és más szereplők közös erőfeszítése révén kell létrejönnie, amelynek célja a városi dimenzióval rendelkező uniós szakpolitikák gyakorlati, integrált és összehangolt, ugyanakkor rugalmas megközelítés révén történő racionalizálása, koordinálása és végrehajtása a „városokban és a városokkal”, a nagyvárosokban és a nagyvárosokkal, illetve a funkcionális városi területeken és azokkal együtt, a területi sajátosságok figyelembevétele és minden egyes tagállam intézményi struktúrájának tiszteletben tartása mellett;

6.      úgy ítéli meg, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek teljes összhangban kell állnia az EU általános célkitűzéseivel és stratégiájával, különösen az Európa 2020 stratégiával és a területi kohézióra vonatkozó célkitűzésekkel; hangsúlyozza, hogy a közigazgatási határok egyre kevésbé játszanak meghatározó szerepet a regionális és helyi szintű fejlesztési kihívások megoldására irányuló törekvések során; úgy véli ezért, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek átfogónak kell lennie, és egyértelműen figyelembe kell vennie az uniós területi egységek diverzitását, a határokon átnyúló kapcsolatokat és a város és a vidék kapcsolatát, beleértve azon szolgáltatások tekintetében, amelyeket a funkcionális városi területek nyújtanak a környező vidéki területeknek;

7.      sürgeti a Bizottságot, hogy a „városi közösségi vívmányok” és a különböző érdekelt felekkel – köztük a gazdasági és szociális partnerekkel és a civil szervezetekkel – folytatott átfogó konzultáció alapján dolgozzon ki közleményt, amelyben részletezi a jövőbeli európai városfejlesztési menetrend jellemzőit; felkéri a Bizottságot, hogy az európai városfejlesztési menetrendet foglalja bele éves munkaprogramjába;

Integrált területfejlesztési megközelítés érvényesítése az uniós döntéshozatalban és jogszabályokban

8.      felszólítja a Bizottságot, hogy a következetesség biztosítása, valamint annak érdekében, hogy a városok, nagyvárosok és funkcionális városi területek biztosítani tudják az Európa 2020 intelligens, fenntartható és inkluzív társadalmi és gazdasági fejlődésre irányuló célkitűzéseinek elérését, a városi területekre irányuló új szakpolitikai kezdeményezések kialakításánál a helyet jobban figyelembe vevő integrált területi megközelítést alkalmazzon, például egy integrált uniós megközelítés végrehajtásával, amely támogatja az európai városokban zajló, innovatív közlekedési és építési megoldásokat;

9.      felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi vonatkozó uniós szakpolitikai kezdeményezés területi dimenziójára vonatkozóan általános szabályként vezessen be területi hatásvizsgálatot minden releváns uniós politikai kezdeményezés regionális és helyi szintű gyakorlati megvalósíthatósága érdekében, hogy a hatásvizsgálatok és az új szakpolitikák kidolgozásakor fogadja be a decentralizált kormányzási szintekről érkező információkat („alulról felfelé” megközelítés), valamint biztosítsa, hogy minden vonatkozó ágazati uniós szakpolitika megfelelően kezelje azokat a kihívásokat, amelyekkel a városoknak, nagyvárosoknak és funkcionális városi területeknek szembe kell nézniük; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket a területi hatásvizsgálatokat a következő elemekre összpontosítsa: kiegyensúlyozott területfejlesztés, területi integráció, kormányzási szempontok, szabályozási szempontok, helyi végrehajtási szempontok, összhang a többi szakpolitikai célkitűzéssel;

10.    sürgeti a Bizottságot, hogy az átfedések és következetlenségek elkerülése, az integrált fenntartható városfejlesztés egyértelmű meghatározása és ezáltal e területen a közös koherens és átlátható uniós célkitűzések azonosítása érdekében rendszerezzen és elemezzen minden rendelkezésre álló adatot és megosztott koncepcionális keretet („városi közösségi vívmányok”);

11.    meggyőződése, hogy ahhoz, hogy a városi területekről a GDP indexeken túlmutató, pontosabb vizsgálatokat lehessen készíteni, elegendő adatot kell rendelkezésre bocsátani; ennélfogva úgy véli, hogy az Eurostatnak részletesebb helyi adatokat kell biztosítania és összeállítania, és hogy folytatni kell az Urban Audit és más hasonló felmérések keretében zajló munkát; felkéri ezenkívül a Bizottságot olyan eszközök kidolgozására, amelyekkel mérhető, hogy egy uniós szintű, integrált városfejlesztési menetrend milyen fejlődést és hatást vált ki;

12.    ösztönzi a Bizottságot, hogy csökkentse a hatályos uniós jogszabályok helyi szinten történő végrehajtásával kapcsolatos bürokráciát, és biztosítsa, hogy minden jövőbeli szabályozás mélyrehatóan elemezze helyi szintű végrehajtásának következményeit;

Az uniós szakpolitikai eszközök és finanszírozás városi dimenziója

13.    emlékeztet arra, hogy az uniós kohéziós politika és annak finanszírozási eszközei alkalmasabbak arra, hogy közös stratégiai tervezés és szabályok révén támogassák a funkcionális városi területek összetett integrált területi stratégiáit; ösztönzi a tagállamokat, hogy az integrált városfejlesztési tervek végrehajtásának sikeres támogatása érdekében teljes mértékben használják ki a rendelkezésre álló új eszközöket, például az integrált területi beruházásokat és a közösségvezérelt helyi fejlesztéseket, valamint az új rugalmas operatív programokat; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az európai strukturális és beruházási alapok finanszírozásával végrehajtott műveletek és kezdeményezések városi dimenziójának jobb értékelése érdekében alakítsanak ki megfelelő és koherens mutatórendszert;

14.    kiemeli, hogy az integrált városfejlesztési megközelítés sikeres végrehajtása érdekében teljes mértékben ki kell használni a makroregionális stratégiákban rejlő lehetőségeket; felkéri a Bizottságot, hogy megfelelő módon vegye számításba és integrálja az európai városfejlesztési menetrend szempontjait, és az uniós makroregionális stratégiákon belül – amelyek a tervezés és a többszintű kormányzás modelljét képezik – hangsúlyozza a városi dimenziót;

15.    sajnálja, hogy bár az új kohéziós politikának vannak a városokkal kapcsolatos, jogilag kötelező erejű vonatkozásai, különösen a városok programozási szakaszba történő bevonása tekintetében, a városok képviselőinek tényleges részvétele a szakpolitika kialakításában igen csekély, és úgy hiszi, hogy ez a szakpolitikai folyamatokba való korai bevonásukkal javítható lenne, például konzultációkkal, kiértékelésekkel, valamint a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok cseréjével; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós forrásokkal támogatott programok és projektek végrehajtása során biztosítsák a partnerségi elv alkalmazását (az európai partnerségi magatartási kódexet is figyelembe véve (az általános rendelkezések megállapításáról szóló 1303/2013/EU rendelet 5. cikkének (3) bekezdése)), és fordítsanak kiemelt figyelmet a városok, nagyvárosok és funkcionális városi területek programok előkészítésébe és irányításába – akár határokon átnyúlóan – történő bevonására;

16.    felszólít arra, hogy a városokat és nagyvárosokat fokozottabban vonják be a strukturális és beruházási alapok révén finanszírozott új programokba; úgy véli, hogy az ebből levont tanulságok az alapját képezhetik egy, a 2020 utáni kohéziós politika kidolgozását segítő jelentős szakpolitikai ajánlásnak; ebben az összefüggésben felkéri a Bizottságot vizsgálja meg az európai városfejlesztési menetrend végrehajtását néhány kiválasztott, a városi területek kihívásait megjelenítő tematikus területen („városi kísérleti projektek”), különösen a különböző uniós szakpolitikák összehangolása és a meglévő átfedések megszüntetésének biztosítása, a többszintű kormányzási modell alkalmazása és a területi hatásvizsgálatok végrehajtása révén; kéri a Bizottságot, rendszeresen készítsen jelentést a Parlament számára az ezzel kapcsolatos előrehaladásról és eredményekről;

17.    kéri a fenntartható, integrált és társadalmi befogadást eredményező városfejlesztést elősegíteni képes uniós beruházási politikák jobb összehangolását és integrálását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a befektetett pénzeszközök maximális tőkeáttételi hatásának biztosítása érdekében az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA), az EU által támogatott programok (például a LIFE, a Horizont 2020, az Intelligens Energia – Európa stb.) és a kohéziós politika, valamint a közpénzből finanszírozott (nemzeti) beruházások és a magán pénzügyi eszközök közötti szinergiák megteremtése érdekében teljes mértékben használják ki a szabályozási keretrendszert; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az összes beruházási politika egymást kiegészítő jellegét és a fokozott szinergiát, és el kell kerülni a kettős finanszírozást és az átfedéseket;

A többszintű kormányzás új modellje

18.    emlékeztet arra, hogy a mai főbb gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások túlnyúlnak a hagyományos közigazgatási határokon, és hogy a közigazgatási és területi struktúrák közötti növekvő eltérések (városi és városkörnyéki együttműködés, városi-vidéki együttműködés stb.) új rugalmas kormányzási formákat igényelnek a funkcionális térségek integrált területfejlesztésének folytatásához;

19.    úgy véli, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek egy új, többszintű kormányzási módszeren kell alapulnia, amely a helyi szintet a szakpolitikai ciklus minden szakaszába szorosabban bevonja, és ezáltal a szakpolitikákat közelebb hozza a valósághoz, valamint megteremti összhangjukat a funkcionális városi területek folyamatos átalakulásával; úgy véli, hogy ennek során szerepet kell kapnia a helyi és regionális önkormányzatok képviseletében a Régiók Bizottságának is;

20.    sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a többszintű kormányzás partnerségeken és valódi együttműködésen alapuló új modelljének elemeire vonatkozóan, amely túlmutat az érdekelt felek egyszerű konzultációin, a formális kormányzati struktúrákat a „digitalizált” hálózati társadalom új realitásainak megfelelő rugalmas informális kormányzati struktúrákkal kombinálja, és illeszkedik ahhoz a fokozathoz, amelyen a kihívások jelentkeznek, egy olyan modellt, amely javítja a többszintű vertikális és horizontális együttműködést a kormányzati és nem kormányzati szereplőkkel helyi, regionális, nemzeti és európai szinten, és ezáltal közelebb hozza a kormányt a polgárokhoz, és javítja az európai program demokratikus legitimációját; javasolja, hogy ez a testre szabott „sui generis ” model legyen a jövőbeli európai városfejlesztési menetrend munkamódszere, miután a partnerek elfogadták, és valamennyi érdekelt féllel konzultáltak;

Tudásmenedzsment és adatmegosztás

21.    véleménye szerint a városi platformok és hálózatok (például az URBACT, a városfejlesztési hálózati program), valamint a városok közötti tudásmegosztást szolgáló egyéb programok (mint a CIVITAS, a Polgármesterek Szövetsége, a Mayors Adapt, az Intelligens városok és községek kezdeményezés, a fenntartható városok referenciakerete, a ManagEnergy) kiváló lehetőséget kínálnak a helyi, regionális és határokon átnyúló szereplők városfejlesztésben való részvételére és a szereplők közötti tudásmegosztásra; sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg ezeket a platformokat, és biztosítson közöttük jobb koordinációt annak érdekében, hogy a helyi szereplők jobban megértsék és hatékonyabban alkalmazzák őket;

22.    sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós finanszírozású projektek és a városok közötti egyéb hálózati tevékenységek által biztosított, a tudás megosztására és a kapacitás növelésére irányuló tevékenységekből hozzák ki a legtöbbet; ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a projektek eredményeinek szolgálatai körében történő jobb megosztására szolgáló mechanizmusokat, és biztosítsa, hogy az eredmények alapanyagként hozzájáruljanak a nemzeti és uniós szintű szakpolitikák kialakításához;

23.    úgy véli, hogy az igényekhez jobban igazodó szakpolitikák kialakítása érdekében frissíteni és tökéletesíteni kell az Urban Audit adatbázisát; ösztönzi az Eurostatot és a Bizottságot, hogy a szakpolitikák végrehajtásának helyén, számos esetben helyi szinten összegyűjtött, részletesebb adatokat szolgáltassanak és állítsanak össze; hangsúlyozza, hogy ezen összetett funkcionális térségek megértésének javítása érdekében a városok és a környező térségek közötti, valamint a funkcionális városi területeken belüli kapcsolatok mérésére szolgáló időszaki adatok összegyűjtése is egyre fontosabb, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és elemezze az említett adatokat, és a szakpolitika kialakítását azokra alapozza;

A jövőbeli európai városfejlesztési menetrend végrehajtása

24.    úgy véli, hogy ahhoz, hogy az európai városfejlesztési menetrend hatékony eszközzé váljon, közös és rendszeresen aktualizált koncepcionális keretrendszernek kell lennie, amely az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljainak szélesebb összefüggésében korlátozott számú kihívásra tematikusan összpontosít;

25.    határozott meggyőződése, hogy ezeknek a kihívásoknak a következő kritériumoknak kell megfelelniük: 1) összhangban vannak a közös koncepcionális keretrendszerrel; 2) fontos városi kihívások, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a nagyvárosokra, városokra, és a tagállamokban és a tagállamok között elhelyezkedő funkcionális városi területekre; 3) a tagállamok egyoldalúan nem tudják megoldani őket; 4) az uniós megközelítés egyértelmű hozzáadott értékkel rendelkezik; kéri a Bizottságot, hogy valamennyi, különösen helyi szintű érdekelt féllel szoros együttműködésben kezdje el az említett kihívások feltérképezésére, valamint a még meglévő szűk keresztmetszetek, szakpolitikai ellentmondások vagy képesség- és tudásbeli hiányosságok meghatározására irányuló munkát;

26.    sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az integrált városfejlesztés jobb érvényesítése érdekében minden kormányzati szinten biztosított legyen a városi dimenziójú szakpolitikák magas szintű ágazatközi koordinációja; felszólítja az EU várospolitikájáért felelős Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságot, hogy a Bizottság városfejlesztéssel foglalkozó szolgálatközi csoportjával szorosan együttműködve legyen e folyamat motorja, és biztosítsa, hogy minden releváns új kezdeményezésben figyelembe vegyék a városi dimenziót; kéri az Európai Bizottság elnökét, hogy a biztosi testületen belül jelölje ki a stratégiai irány meghatározásának, az európai politikák városfejlesztési menetrendje irányításának és a Parlament számára a városfejlesztési menetrendről szóló éves jelentés elkészítésének politikai felelősét;

27.    felkéri a Bizottságot, hogy jelöljön ki egy uniós városfejlesztési koordinátort, hogy a Bizottságon belül már létező szolgálatok vagy testületek révén horizontális (minden vonatkozó szakpolitikai szektor bevonásával) és vertikális (minden kormányzati szint bevonásával) nyomon követéssel ellenőrizze és értékelje az említett koordináció gyakorlati végrehajtását; úgy véli, hogy az uniós városfejlesztési koordinátornak a Bizottság városfejlesztéssel foglalkozó szolgálatközi csoportjának segítségével létre kell hoznia a Bizottságon belül egy várospolitikával foglalkozó egyablakos ügyintézőhelyet, és a Bizottság szolgálatain belül és azok között, illetve a különböző érdekelt felekkel biztosítania kell a várospolitikával kapcsolatos adatok megfelelő összegyűjtését, kezelését és terjesztését, hogy ily módon létrejöjjön egy, a korai előrejelzést és a helyi és regionális hatóságok városokra, nagyvárosokra és funkcionális városi területekre hatást gyakorló szakpolitikai folyamatokba való korai bevonását szolgáló figyelemfelkeltő mechanizmus;

28.    ösztönzi a Bizottságot, hogy – a meglévő struktúrák használata mellett és például a „városi kísérleti projektek” részeként – alakítson ki a tagállamokban az uniós politikák városi dimenziójával foglalkozó egyablakos tájékoztató pontokat (városi egyablakos rendszer) azzal a céllal, hogy átfogó tájékoztatást nyújtson elsősorban a városfejlesztéssel összefüggő különböző uniós kezdeményezésekről, iránymutatásokról és pénzügyi lehetőségekről;

29.    felszólítja a Bizottságot, hogy „A jövő városai” fórumra építve, minden kormányzati szint és a különböző ágazatok érdekelt feleinek részvételével tartson rendszeres városi csúcstalálkozókat; úgy ítéli meg, hogy az említett csúcstalálkozóknak valódi lehetőséget kell biztosítaniuk a városoknak arra, hogy a különböző érintett szakpolitikai területek döntéshozóival konstruktív párbeszédet folytathassanak, és segíteniük kell az uniós szakpolitikák városokra, nagyvárosokra és funkcionális városi területekre gyakorolt hatásának, valamint annak értékelésében, hogy ezek hogyan vonhatók be a legjobban a küszöbön álló kezdeményezésekbe;

30.    sürgeti a tagállamokat, hogy kötelező módon teljes mértékben vonják be a városokat és a funkcionális városi területeket a stratégiai szakpolitikák kialakításába és a programok (például nemzeti reformprogram, partnerségi megállapodások és operatív programok) kidolgozásába; felszólítja a tagállamokat, hogy a városfejlesztéssel foglalkozó miniszterek rendszeres, nem hivatalos tanácsi ülésének megtartásával fokozzák a városfejlesztési nemzeti programokról történő tapasztalatcserét, ami képessé teszi a városokat arra, hogy teljesítsék az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit;

Az európai városfejlesztési menetrend külső dimenziója

31.    sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyék figyelembe a Habitat III. menetrend folyamatban lévő előkészítő munkáit, és biztosítsák, hogy a jövőbeni európai városfejlesztési menetrend, valamint e globális városfejlesztési menetrend céljai és célkitűzései teljes mértékben összeegyeztethetők és összehangoltak legyenek; felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az európai városfejlesztési menetrend külső dimenziójáról, és úgy véli, hogy a városfejlesztési menetrend lehet az uniós hozzájárulás az Egyesült Nemzetek „új városfejlesztési menetrendjéről” folytatott nemzetközi vitához és a lakhatásról és a fenntartható városfejlesztésről szóló 2016-os Habitat III. konferenciához;

32.    úgy véli, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak, a helyi és regionális hatóságokkal konzultálva és közreműködésükkel, egyértelműen, egységesen és nyíltan ki kell állniuk a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) mellett a fenntartható városfejlesztésre vonatkozó normák kidolgozása tekintetében, tiszteletben tartva a város- és területfejlesztésre vonatkozó egyetemes ENSZ-iránymutatásokra irányuló munkát; hangsúlyozza, hogy az új ISO-szabványokat támogató, nem pedig normatív eszköznek kell tekinteni;

33.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(2)

HL L 347., 2013.12.20., 289. o.

(3)

HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(4)

HL C 390E., 2012.12.18., 10. o.

(5)

HL C 184E., 2009.8.6., 95. o.

(6)

Parag Khanna, Beyond City Limits, Foreign Policy, 2010. augusztus 6.

(7)

Eurostat – Városi statisztikák, 2014.

(8)

The Vertical Farm (vertikális farm), www.verticalfarm.com.

(9)

A Bizottság „Az uniós városfejlesztési menetrend felé” című, 1997. május 6-i közleménye (COM(1997)0197).


INDOKOLÁS

Urbanizáció Európában és a világon

Európában és világszerte fokozatosan nő a városokban lakók száma(1). Ezt a fejlődést mindenekelőtt a népesség növekedése és az új technológiák gyorsítják fel.

1950-ben Európában a lakosság 50,5%-a élt városi területeken. 2014-ben ez már 72% volt, és 2030-ban elérheti a 78%-ot. Globális szinten a városi területeken élő lakosság aránya az 1950-es években elért 29%-ról 2030-ra várhatóan a duplájára emelkedik, és eléri az 59,9%-ot, míg 2050-ben vélhetően a világ lakosságának 80%-a városokban fog élni.(2) A városokban élő lakosság egyre növekvő száma nemcsak a helyi és regionális, hanem a nemzeti és európai szakpolitikát is új feladatok elé állítja azzal, hogy egyre több városi lakos gazdasági, társadalmi és kulturális igényeinek kell megfelelni.

E saját kezdeményezésű jelentés célja az uniós szakpolitika várospolitikai kihívásainak kezelése és a jövőbeni fenntartható uniós városfejlesztési politika iránymutatásainak és korlátainak kidolgozása.

A jelentés központi kérdései a következők: Milyen cselekvési mozgástere van az EU-nak a várospolitika területén? Milyen hatást gyakorol napjainkban az uniós szakpolitika a városokra, és hogyan kell hatnia a jövőben? Hogyan javítható az uniós várospolitika összehangolása és koherenciája?

Részben ezeket a kérdéseket veti fel az Európai Bizottság 2014 júliusában közzétett „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című közleménye.(3) A közlemény leírja a városok és az uniós tagállamok várospolitikájának helyzetét, és javaslatot tesz az uniós városfejlesztési menetrendre és az érdekcsoportokkal a témával kapcsolatban folytatandó konzultációra.

Minden város más

Nem csak egy európai városmodell létezik. Az európai struktúrát inkább sok városi centrum jellemzi, amelyek gyakran regionális szinten fontos szerepet játszanak. Az európaiak közel fele (mintegy 200 millió fő) kevesebb mint 100 000 lakossal rendelkező városokban él.

Az EU földrajzi területének helyi és regionális szinten történő pontosabb meghatározásához és a városok fejlődésének jobb megfigyelése és összehasonlítása érdekében az Eurostat és az OECD 2012-ben a lakosság száma és a népsűrűség, valamint az ingázások alapján egy új tipológiát dolgozott ki.(4) (FUA= Functional Urban Areas [funkcionális városi területek], LUZ=Larger Urban Zone [nagyobb városi övezet]).

A tudomány megpróbál a városra jellemző általános érvényességű kritériumokat, funkcióelemzéseket és sajátosságokat kidolgozni.

„Olyan hely, ahol különböző világok szereplői találkoznak, ez lehet egy vállalat, egy egyén vagy egy nem kormányzati szervezet. Ennek a találkozásnak a szabályozására azonban nincsenek meghatározott szabályok. A város olyan hely, amely kissé anarchikus.” (5)

„Mivel a városok összetettek és befejezetlenek, túléltek birodalmakat, királyságokat, köztársaságokat, diktatúrákat, multinacionális együttműködéseket, pénzügyi vállalkozásokat. A befejezetlenségben rejlik a nyitottság, a dolgok bevitele, az urbanizáció”(6).

Mindenekelőtt az információcsere és a hatékony forráselosztás teszi a városokat (tudás)gyárakká és a gazdaság motorjává. Mindössze 100 város 30%-ban járul hozzá a világgazdasághoz („global cities”)(7), és az EU-ban a városi területek termelik meg a GDP kétharmadát. Ugyanakkor tagállamonként jelentős különbség van az egyes városok gazdasági szerkezetében.

Az előadó jelentésében minden típusú várost és funkcionális városi területet szeretne figyelembe venni.

A holnap városai előtt álló kihívások

A városok 2050-ben várható jövőjéről szóló egyik bizottsági jelentés ezt írja:

A „városok” megavárosokká nőnek, amelyet sűrűn behálóznak a környezetbarát és fenntartható energiát használó közlekedési eszközök, és tele lesznek innovatív építési anyagokból készült lakásokkal és épületekkel. A város minden eleme egy magasabb szintű hálózathoz, a jövő internetéhez kapcsolódik, amelyen egy egész új szolgáltatásgazdaság fog működni. Az európai városok egymással fognak versenyezni azért, hogy őket válasszák lakóhelyül, a városkép és multikulturális társadalmi szövete folyamatos, együttesen történő kialakításának előmozdítása érdekében létrehozzák a részvételen alapuló polgárság saját formáit.(8)

A városok gazdasági növekedését, valamint döntéshozatali és irányítási struktúráit gyakran sorolják a holnap városának kihívásai közé.

A városok gazdasági növekedése egyre inkább a világgazdasági helyzettől, a technológiai fejlődéstől és az infrastruktúrától fog függeni. A gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi témák egyre inkább túllépik a hagyományos városhatárokat. Számos kihívást a városok csak nemzeti vagy nemzetközi környezetben tudnak megoldani:(9)

  Az intelligens növekedés kihívásai a következők: pl. kedvező feltételek az innováció, az ismeretek felhalmozása és terjesztése számára; vonzerő a tehetségek számára, az oktatási rendszer javítása, kedvező vállalkozói környezet;

  Az inkluzív növekedés kihívásai a következők: pl. az elöregedés, az életkor tekintetében fennálló egyensúlyhiány, az országokon belüli és a határokon átnyúló mobilitás, nemzetközi migráció miatti demográfiai változások kezelése és az azokhoz való alkalmazkodás; az integrációs rendelkezések érvényesítése, a sokféleség tiszteletben tartása és a részvétel;

  Az inkluzív zöld kihívások a következők: pl. zöld infrastrukturális kihívások, fenntartható városi mobilitás és közlekedés, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás (vízhiány, áradások, hőhullámok stb.), energiahatékony városok;

  Irányítási és kormányzati kihívások: a funkcionális városi területeken belül új rugalmas kormányzási formák szükségessége; a formális kormányzati struktúrák olyan rugalmas informális kormányzati struktúrákkal való kombinálása, amelyek megfelelnek annak a szintnek, amelyen a kihívások találhatók; intelligensebb szabályozás előmozdítása.(10)

Európa városainak kialakítása – milyen szerepet játszanak az uniós szakpolitikák?

Az EU hatásköreit az uniós szerződések(11) írják elő. A szubszidiaritás elve a regionális politika és a városfejlesztés terén központi szerepet játszik, és az EU-nak csak korlátozott joghatóságot biztosít. Az uniós döntések többsége azonban, legalábbis közvetve, mindig is hatással volt az európai városok helyzetére.

A városok európaivá válását a múltban nagyrészt az uniós szakpolitika befolyásolta (fentről lefelé való megközelítés). Ebben minden uniós intézmény részt vesz. A városokra irányuló első kezdeményezéseket az Európai Unió már a 80-as években elindította. Az Európai Bizottság a városfejlesztés terén számos különböző szakpolitikai területen sok szabályozással, programmal és kezdeményezéssel, mindenekelőtt az uniós regionális politika és városfejlesztés révén vett részt. További, várospolitikai dimenzióval rendelkező szakpolitikai területek is léteznek, mint például a környezetvédelem, a foglalkoztatás, a közlekedés és az energiaügy(12).

Az Európai Parlament két várospolitikával foglalkozó állásfoglalást is elfogadott, 2009-ben és 2011-ben,(13) (14) amelyekben az uniós szakpolitikák területén a városi dimenzió megerősítését kérte. Az elmúlt években a várospolitikáért felelős miniszterek több informális tanácsi ülése foglalkozott az uniós városfejlesztés céljaival és alapelveivel. (15)

A városok európaivá tétele alulról felfelé is megtörténik (alulról felfelé való megközelítés). A városok részéről a szakpolitika kialakításába történő bevonásuk iránti növekvő igény olyan városhálózatok létrehozását eredményezheti(16) , amelyek előmozdítják az információcserét és befolyásolják az uniós szintű döntéseket. Ez azonban nem egyformán vonatkozik minden városra. Amilyen eltérőek az Unióban a városok érdekei és igényei, annyira eltérő az európaivá válásuk mértéke.(17)

A városok ezen eltérő érdekeltségi szintjét az uniós szakpolitikának nagyobb mértékben kell figyelembe vennie. A városokat érintő kérdésekben azonban az uniós szakpolitikák központi kritikus pontja mind a különböző uniós szabályoknál és programoknál, mind pedig az EU és a helyi szint közötti koordináció esetében a konzisztencia és a koordináció hiánya.

Az uniós városfejlesztési menetrend

A jobb szakpolitikai koordináció és számos szakpolitikában a városfejlesztési célkitűzések integrációjának biztosítása érdekében a városi szervezetek már évek óta szorgalmazzák az uniós városfejlesztési menetrendet.(18) A városfejlesztési menetrenddel kapcsolatos első bizottsági közlemény már 1997-ben megjelent. „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, e kérdéssel foglalkozó 2014. júliusi bizottsági közleményben különböző javaslatok szerepelnek arra vonatkozóan, hogy az uniós városfejlesztési menetrend milyen formákat ölthet:

•         A különböző uniós szakpolitikák és programok koherenciáját biztosító munkamódszer

Számos uniós szintű szakpolitika közvetlenül városi területeket érint, mint például a közlekedéspolitika, a szociálpolitika, az éghajlat-politika. A városok szinte minden esetben érintettek, de a különböző javaslatok nem mindig koherensek és nincsenek mindig egymással összehangolva. A számos, városi vonatkozású uniós szabályozás, program és kezdeményezés koordinálása ezért prioritást élvez. Alapelvként kellene kezelni, hogy a városi dimenziónak minden uniós szakpolitikai terület integrált részét kell képeznie.

Az előadó javasolja, hogy a Bizottságon belül legyen egy várospolitikáért felelős különmegbízott, aki horizontálisan koordinálja az Európai Bizottságban a különböző szakpolitikai területeket és kezdeményezéseket, vertikálisan pedig optimalizálja és támogatja a különböző döntési és irányítási szintek munkáját.

•         Korlátozott számú fontos társadalmi kihívásra irányuló intézkedések

Az ilyen kihívásokra példa lehet az éghajlatvédelem vagy a demográfiai változás. Alapvetően olyan kihívások sorolhatók ide, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a városokra vagy a városi területekre, amelyeket a tagállamok nem tudnak kielégítően megoldani, és amelyek esetében az uniós intézkedések a városok szempontjából többletértéket hordoznak.

Az előadó felkéri a Bizottságot, hogy többek között a helyi szintű érdekeltekkel együttműködésben nyújtson be javaslatokat a legsürgetőbb kihívások, valamint a szükséges intézkedések tekintetében.

•         Hosszú távú prioritásokkal rendelkező stratégia

Az uniós városfejlesztési menetrendnek összhangban kell állnia az EU célkitűzéseivel és stratégiáival, mindenekelőtt az Európa 2020 stratégiával. A különböző uniós szakpolitikák és programok tekintetében intézkedési keretet határozna meg és korlátozott számú kérdéskört jelölne ki, amelyek végrehajtása prioritást élvezne.

Az előadó javasolja, hogy az uniós városfejlesztési menetrend az Európa 2020 stratégiához és különösen a „társadalmi befogadás, demográfiai változás és fenntarthatóság” témaköréhez igazodjon, és felszólítja a Bizottságot, hogy következő munkaprogramjában vegye figyelembe az uniós városfejlesztési menetrendet, és terjessze elő a végrehajtásához szükséges lépéseket.

Az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtásának központi eszközeként az előadó a következőket javasolja:

•         A „többszintű kormányzás” új modellje

A várospolitikának nem csak felülről lefelé kell megvalósulnia. Meg kell adni a városoknak a lehetőséget, hogy az uniós jogalkotási folyamathoz tapasztalataikkal és véleményükkel hozzájáruljanak.

Az előadó felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új „többszintű kormányzási modellt”, amely a formális kormányzási struktúrákat olyan informális struktúrákkal kombinálja, amelyek figyelembe veszik a digitális kommunikáció és a hálózati tevékenységek által nyújtott új lehetőségeket. Az új modellnek biztosítania kell mind a horizontális, mind pedig a vertikális információcserét, valamint növelnie kell a polgárok részvételét és a demokratikus legitimációt.

•         Intelligensebb szabályozás:

Az előadó egyik célja, hogy a végrehajtás megkönnyítése és a költségek csökkentése érdekében az uniós jog a hatékony városfejlesztési politika terén leegyszerűsödjön. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fokozza a növekedést és a foglalkoztatást előmozdító, egyértelmű, szilárd és előrelátható jogi keret létrehozására irányuló erőfeszítéseit. Különösen a városok tekintetében biztosítani kell, hogy az igazgatás a lehető legalacsonyabb költségekkel valósuljon meg.

•         Megfelelő uniós pénzügyi támogatások

A városi területek előtt álló különböző kihívásokra történő válaszadáshoz különböző források állnak rendelkezésre (ERFA, ESZA, Horizont 2020, Európa a polgárokért stb.)

Az előadó sürgeti, hogy a városok számára találjanak az igényekhez szabott megoldásokat, bocsássanak rendelkezésre megfelelő pénzügyi támogatásokat és használják fel összehangoltan a különböző forrásokból származó pénzeszközöket.

•         Partnerségi elv

A városokat az európai szabályozások közvetlenül vagy közvetve érintik, de a különböző javaslatokat nem mindig egyeztetik egymással, és azokat a városok nem mindig tudják könnyen megvalósítani.

Az előadó felhívja a figyelmet arra, hogy a strukturális alapoknál alkalmazott partnerségi elv példaként szolgálhat a különböző kormányzati szintek hatékonyabb együttműködésére. A városi szint kellő időben történő bevonása elősegítheti, hogy a városok a rájuk közvetlen hatást gyakorló jogszabályokat valóban gyakorlati szempontból tudják alkalmazni.

•         A várost érintő kérdésekkel foglalkozó információs fórum és harmonizált adatcsere

Az előadó a várost érintő kérdésekkel foglalkozó rendszeres információs fórum megrendezését javasolja, amely a különböző kormányzati szintek érdekelt felei számára lehetőséget nyújt az együttműködésre és a vitára, és az uniós szint számára lehetőséget teremt az uniós szakpolitikák hatásainak értékelésére.

A város- és területrendezési adatok fokozottabb harmonizációja várhatóan megkönnyíti az uniós szakpolitikák helyi szinten történő végrehajtását, valamint hasznuk és sikerük ellenőrzését.

Összefoglalva az előadónak az a véleménye, hogy a hatékony uniós várospolitika/városfejlesztési menetrend érdekében az uniós szakpolitikának sürgősen meg kell hoznia az említett intézkedéseket, hogy befolyásolni tudja az európai urbanizáció következményeit és sebességét. A városok a jövőben kizárólag aktív és összehangolt uniós szakpolitika révén tudják a funkciójukat betölteni, és tudnak lakosaiknak az igényeiknek megfelelő életkörülményeket kínálni.

(1)

A „város” és a „városi területek” fogalmának pontos meghatározása országonként különböző. E dokumentumban ezek a fogalmak felcserélhetők, és valamennyi városi településforma jelölésére szolgálnak.

(2)

Egyesült Nemzetek, World urbanization prospects (A világ urbanizációs kilátásai), The 2005 Revision working paper NO ESA/P/WP/200.

(3)

Európai Bizottság, Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei

(4)

Dijkstra, Poelman, Cities in Europe the new OECD-EC definition (Európai városok, az új OECD-EB meghatározás) Regionális és Városfejlesztési Főigazgatóság, Regional Focus 2012. január

(5)

Saskia Sassen, global cities as today’s frontiers, leuphana digital school, 1/6.

(6)

Saskia Sassen, global cities as today’s frontiers, leuphana digital school, 2/6.

(7)

Parag Khana, Beyond city limits, foreign policy, 2014.10.6. Európa két ilyen dimenziójú várossal rendelkezik: London és Párizs.

(8)

Futurium, 2011-ben az Európai Bizottság Tartalmak, Technológiák és Komunikációs Hálózatok Főigazgatósága (DG CONNECT) elindította a „Digitális jövő – utazás 2050-be. Jövőkép és szakpolitikai kihívások” elnevezésű projektet. A projekt 2013 decemberében fejeződött be. Célja az volt, hogy „hiteles és fenntartható válaszokat nyújtson rendszerszintű kérdésekre, például a munkanélküliségre vagy a pénzügyi stabilitásra.” Az egyik témakör a következő volt: Cities, Villages, Communities in 2050 (Városok, falvak, közösségek 2050-ben).

(9)

A holland Ministerie van Binnenlandse Zaken en Koninkrijksrelaties által készített tanulmány, Hága, 2014: A globális dinamikák regionális hatásai nagymértékben meghatározzák a helyi munkaerőpiacot. A magas szintű, nemzeti, európai és nemzetközi szinteken folytatott együttműködés és koordináció a gazdasági növekedés hatékony helyi megközelítésének előfeltétele.

(10)

Ugyanott: „Hálózatokkal átszőtt társadalmunkban ezek a hálózatok is átnyúlnak a hagyományos kormányzati határokon, amely hatással van a horizontális és vertikális koordinációra. A kormányról a kormányzásra való átváltás következtében a közcélok eléréséhez a nem állami szereplőkkel való együttműködés és koordináció jelentősége megnő.”

(11)

Az EUSZ 5. cikke: Szubszidiaritás: 1., az EUMSZ 4. cikke: 2. az EUMSZ XVIII. címe, Gazdasági, társadalmi és területi kohézió, A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv.

(12)

Lásd: A városi dimenzió más uniós szakpolitikákban, Európai Bizottság, Regionális és Városfejlesztési Főigazgatóság, 2011.

(13)

2008/2130(INI), A kohéziós politika városi dimenziója, 2009.3.24.

(14)

2010/2158(INI), Az európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában, 2011.

(15)

Fontos dokumentumok például a következők: Cselekvési program, Lille, 2000; „Városi közösségi vívmányok”, Rotterdam, 2004; Fenntartható közösségek, Bristol, 2006; Lipcsei Charta a fenntartható európai városokról, Lipcse, 2007; A Lipcsei Charta végrehajtása, Marseille 2008; Toledói nyilatkozat, 2010; Poznani következtetések, 2011. november; Az EU 2020-i szóló területi agendája, 2011; Az uniós városfejlesztési menetrend felé, Athén, 2014.

(16)

Például az önkormányzatok közötti együttműködés és a határokon átnyúló együttműködés. A városfejlesztési politika rugalmas, a különböző nagyságú városi központokra szabott irányítási formáira van szükség.

(17)

Többek között Hameldinger: The Europeanization of cities, techne Press, Amszterdam, 2010: A városok európaivá válásának 8 fokozata: a.) reagálás az uniós irányelvekre és rendeletekre b.) az európai információk kezelése c.) kommunikáció a magánszektorral és a nagyközönséggel d.) az uniós támogatások maximalizálása e.) a gazdasági regeneráció megkönnyítése (a d) pont révén), f.) az EU más helyi szervezeteivel való kapcsolat g.) részvétel az EU nemzetközi hálózataiban és együttműködés a közös projektekben h.) tanácsadás az EU-nak a végrehajtási kérdésekben i.) a tanácsi szakpolitikák európaibbá tétele.

(18)

pl. Eurocities.


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (8.5.2015)

Regionális Fejlesztési Bizottság részére

az uniós szakpolitikák városi dimenziójáról – az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei

(2014/2213(INI))

A vélemény előadója: Evelyn Regner

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.      rámutat, hogy a kis- és nagyvárosok fontos szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia foglalkoztatással kapcsolatos, illetve a kohéziós politika célkitűzéseinek megvalósításában, ezért a teljes uniós szintű politikaalkotási folyamatba be kell őket vonni, ezt pedig többek között azáltal lehet elérni, hogy a Bizottság szakértői csoportjait a kis- és nagyvárosok képviselőivel bővítik, akiknek a civil társadalmi szereplőkkel és a szociális partnerekkel is konzultálniuk kell; üdvözli e tekintetben az uniós városfejlesztési menetrendet, amely biztosítaná a szakpolitikák közötti jobb összhangot és az európai városi térségek megfelelő szereplőinek bevonását, és amelyre az EUSZ 4. cikkének tágabb összefüggésében kell tekinteni;

2.      üdvözli továbbá a civil társadalmat képviselő szervezetekkel – így az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és hasonló tagállami szervekkel, valamint polgári és képviselői szövetségekkel – folytatott multidiszciplináris konzultációt, az uniós politikák, és különösen a foglalkoztatáspolitika eredményeinek optimalizálása érdekében;

3.      úgy véli, hogy annak biztosítása érdekében, hogy jobban odafigyeljenek minden városi érdekelt fél véleményére, a konzultációk, az értékelések, a hatásvizsgálatok, és különösen az operatív programok kidolgozásával kapcsolatos bevált gyakorlatok és az e programok kidolgozása során szerzett tapasztalatok cseréje révén hatékonyabban ki kell használni a meglévő eszközöket és uniós struktúrákat;

4.      ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a helyi szinten kezelt városi beruházási programok kialakítását;

5.      rámutat, hogy a növekedés, a munkahelyteremtés, valamint a kutatás és a fejlesztés bizonyos mértékben az európai városokban és városi térségekben megy végbe, valamint sok európai kis- és nagyváros – különösen a rohamosan növekvő és a demográfiai visszaesést átélő városok – jelentős társadalmi kihívásokkal néz szembe; felhívja a figyelmet arra, hogy a legnagyobb gazdagság és a kirekesztés legszélsőségesebb megnyilvánulásai a kis- és nagyvárosokban koncentrálódnak a legjobban;

6.      felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt támogassa a kis- és nagyvárosokat és városi régiókat, és javasoljon európai iránymutatásokat e kihívások – mindenekelőtt a magas munkanélküliséggel, a növekvő társadalmi egyenlőtlenséggel, a szegénységgel, az integráció előmozdításával, illetve a közcélú infrastruktúra és a szociális lakhatás rendelkezésre állásával kapcsolatos kihívások – leküzdésére;

7.      rámutat, hogy a foglalkoztatás-, szociál-, gazdaság- és környezetpolitikai intézkedések a nagyvárosi térségekben gyorsabb és nagyobb hatással járnak, mint másutt; felhívja a Bizottságot, hogy ezt vegye figyelembe a szakpolitikáinak kidolgozása és végrehajtása során;

8.      úgy véli, hogy az innovatív, intelligens és fenntartható projektek, kis- és nagyvárosok jelentős hozzájárulást tehetnek a gazdasági növekedéshez a foglalkoztatási arány növelése és a társadalmi kohézió javítása révén, valamint hogy a gazdaság tudásalapú fejlődéséhez megfelelő finanszírozásra van szükség annak érdekében, hogy a városi térségekben javítani lehessen az ott élő polgárok digitális infrastruktúrával és infokommunikációs technológiával kapcsolatos készségeit;

9.      felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a kapcsolatokat a városközpontok és a külvárosok között, valamint a városi és vidéki területek között;

10.    úgy véli, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretein belül különös figyelmet kell fordítani a városi területeken végrehajtott projektekre, a társadalmilag és ökológiailag fenntartható és jelentős munkahelyteremtő-képességgel rendelkező finanszírozás és beruházás előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az Alap projekteket vizsgáló beruházási bizottságának különös figyelmet kell fordítania a szociális lakhatás, az épületek felújítása, a kiemelt fontosságú közösségi közlekedés, az oktatás vagy az egészségügy és az ápolás területére irányuló projektekre; hangsúlyozza, hogy a beruházásoknak a tisztességes életet lehetővé tevő magas színvonalú foglalkoztatás megteremtésére is összpontosítaniuk kell a munkavállalókat sújtó szegénység megelőzése érdekében; felhívja a polgárokat és az érdekelt feleket, hogy vegyenek részt a szükséges szakpolitikák és a kapcsolódó projektek kialakításában;

11.    megjegyzi, hogy a beruházások, és ezáltal az inkluzív gazdasági növekedéshez való hozzájárulás és a foglalkoztatás élénkítése szempontjából elengedhetetlen fokozni a városok vonzerejét ahhoz, hogy többet ruházzanak be a városi közterületekbe, helyreállítsák az elhagyott területeket és kezeljék a kereskedelem – különösen a szolgáltatáskereskedelem – fejlődését korlátozó problémákat, például az alacsony fejlettségű városközpontok, a kihalt vagy elhagyatott közterületek, a nem biztonságos vagy nem vonzó városi területek, valamint a lakosság alacsony szintű bevonása jelentette problémákat;

12.    felhívja a Bizottságot, hogy az államháztartási hiány számításából távolítsa el az olyan állami kiadásokat, amelyek a munkanélküliség és a szegénység leküzdésére, továbbá arra irányulnak, hogy előmozdítsák a szociális beruházásokat, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a városok produktív beruházásainak növekedését, az egyenlőtlenség különböző formáinak csökkentését és a kiegyensúlyozott társadalmi keveredés előmozdítását; rámutat, hogy a városfejlesztési menetrenddel összhangban megoldást kell találni az alacsonyan képzett fiatalok készségelsajátításukat segítő, akadálymentes, hozzáférhető és minőségi szakképzések és munkahelyi képzések révén való munkaerő-piaci integrálására, figyelembe véve azt, hogy a képzettség hiánya növelheti a munkanélküliség kockázatát, az pedig növelheti a szegénység kockázatát, illetve a kirekesztettséghez, az elidegenedéshez és az önálló élet kiépítésére irányuló meghiúsult erőfeszítésekhez kapcsolódó társadalmi kihívások tömegét állítja; hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú, hogy a kis- és nagyvárosok több fiatalnak nyújtsanak segítséget az iskolában maradáshoz, illetve a munkához és a karrierhez szükséges megfelelő képzettség megszerzéséhez, valamint a hátrányos csoportokhoz és kisebbségekhez tartozó gyermekeknek szóló külön programok révén szélesebb körű hozzáférést biztosítsanak a magas színvonalú oktatáshoz;

13.    felhívja a figyelmet a legnagyobb városok túlnépesedésének kérdésére, amely megfelelő infrastruktúra hiányában mobilitási problémákhoz és elégtelen vagy rossz lakáskörülményekhez vezethet; aggodalmát fejezi ki a városokban uralkodó forgalommal és az akadálymentes közlekedéssel kapcsolatos problémák miatt, amelyek jelentősen megnövelik az ingázási időt és rontják számos európai polgár életminőségét; hangsúlyozza, hogy a megfelelő infrastruktúra hiánya a munkavállalók számára pszichológiai nyomást és stresszt okozhat, és ezzel gátolja a magánélet, a család és a munkahely egészséges összeegyeztetését;

14.    felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon megvalósítható-e – és ha igen, milyen feltételek mellett –, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés fel nem használt forrásait közvetlenül azoknak a városoknak adják oda, ahol különösen magas az ifjúsági munkanélküliség, feltéve, hogy a források odaítélése az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelmet célzó konkrét projektekhez kapcsolódik;

15.    felhívja a figyelmet arra, hogy a nemi alapú megkülönböztetés kezelését és az esélyegyenlőség előmozdítását biztosító várostervezés és városi szolgáltatások hozzájárulnak a nagyobb társadalmi és gazdasági haszon eléréséhez; felhívja ezért a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel kapcsolatos legjobb gyakorlatok példáinak cseréjét;

16.    hangsúlyozza a könnyen megközelíthető városokkal, az egyetemes tervezéssel kapcsolatos költségvetés-tervezéssel(1) és a könnyen megközelíthető kis- és nagyvárosok tervezésével kapcsolatos elképzelést; felszólítja a kis- és nagyvárosokat és városi régiókat, hogy tartsák tiszteletben az EU által a hozzáférhetőség terén vállalt kötelezettségeket; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a kapcsolódó intézkedések végrehajtását; ösztönzi a polgárok – többek között a fogyatékossággal élők – és képviselőik, továbbá szakértők rendszeres bevonását a városfejlesztés egyetemes tervezésébe;

17.    felhívja a Bizottságot, hogy a források elkülönítésénél vegye figyelembe a pénzügyi válság hatásait, amelyek gyengítették a városi térségek azon képességét, hogy a területüket érintő olyan főbb kérdésekkel foglalkozzanak, mint a demográfiai, környezetvédelmi, gazdasági és társsadalmi kihívások és a közszolgáltatások nyújtása;

18.    felhívja a Bizottságot, hogy városfejlesztési programja keretében határozzon meg ambiciózus célokat annak biztosítása érdekében, hogy a kis- és nagyvárosok és régiók végrehajtsák az Európa 2020 stratégiát, ugyanakkor figyelembe vegyék az egyes régiók sajátosságait, és rámutat, hogy ezzel a stratégiával összhangban a városfejlesztési program prioritásai között szerepelnie kell a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a hajléktalanság elleni küzdelmnek, különösen a fenntarthatóbb szociális lakhatás ösztönzése révén;

19.    hangsúlyozza, hogy a városok egy tágabb funkcionális terület részét képezik és nem kezelhetők elszigetelten; felhívja a Bizottságot, hogy a hatékonyabb városfejlesztés megvalósítása céljából városfejlesztési menetrendjének kidolgozása során tartsa tiszteletben a fenntartható regionális fejlődés elvét, különösen az infrastrukturális és a közszolgáltatási ágazat (különösen az oktatás), az egészségügy és az ápolás tekintetében, emellett hozzon létre olyan összehangolt, integrált és fenntartható tömegközlekedési hálózatokat, amelyek segítenek megerősíteni a társadalmi kohéziót, és javítják a munkavállalók mobilitását és a magánélet, a család és a munkahely összeegyeztetését; ösztönzi az ilyen közlekedési hálózatoknak a határ menti településeken való létrehozását, mivel a városi térségeket logisztikai szempontból nemcsak regionális és nemzeti szinten, hanem határokon átnyúlóan is össze kell kapcsolni;

20.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak segítséget a városi térségeknek, hogy intelligens beruházások segítségével és a koordináció javításával korszerűsíteni tudják gazdasági, társadalmi és környezeti adottságaikat; úgy véli, hogy szükség van a magas színvonalú és biztonságos élettér előmozdítására is;

21.    rámutat, hogy a városok és a városi régiók szerkezeti szempontból jelentős eltéréseket mutatnak, valamint különböző kihívásokkal néznek szembe; ezért arra a következtetésre jut, hogy a mindenre kiterjedő, általános megközelítés alkalmazását el kell utasítani; felhívja a Bizottságot, hogy találjon új megoldásokat az információcserére és a bevált gyakorlatok cseréjére, valamint hogy a jogszabályok kidolgozásakor vegye figyelembe a városi régiók sajátos igényeit, mivel a városok és a nagyobb városi térségek a gazdasági tevékenységek fontos központjai, és kultúrájukból, méretükből, infrastruktúrájukból és gazdasági szerkezetükből fakadóan sajátos társadalmi problémákkal bírnak, amelyek személyre szabott megoldásokat igényelnek;

22.    megjegyzi, hogy a tagállamok közötti városfejlesztési együttműködés jelenleg kormányközi alapon valósul meg; úgy véli, hogy az uniós városfejlesztési menetrend kidolgozása során egyértelműen szemléltetni kell az uniós hozzáadott értéket.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

7.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

4

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Marian Harkin, Danuta Jazłowiecka, Agnes Jongerius, Rina Ronja Kari, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Zdzisław Krasnodębski, Kostadinka Kuneva, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Marek Plura, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Ulla Tørnæs, Marita Ulvskog, Renate Weber, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georges Bach, Heinz K. Becker, Karima Delli, Tania González Peñas, Marju Lauristin, Helga Stevens, Ivo Vajgl, Tom Vandenkendelaere

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, Jens Nilsson

(1)

A 2010/48/EK tanácsi határozat 2. cikkében meghatározottak szerint.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.6.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

4

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pascal Arimont, José Blanco López, Franc Bogovič, Steeve Briois, Rosa D’Amato, Bill Etheridge, Michela Giuffrida, Ivan Jakovčić, Constanze Krehl, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Andrey Novakov, Stanislav Polčák, Julia Reid, Terry Reintke, Monika Smolková, Maria Spyraki, Olaf Stuger, Ángela Vallina, Monika Vana, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Kerstin Westphal

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Petras Auštrevičius, Daniel Buda, Salvatore Cicu, Ivana Maletić, Jan Olbrycht

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jens Nilsson, Georgi Pirinski, Daniele Viotti

Jogi nyilatkozat