AJÁNLÁS a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezménye 2014. évi jegyzőkönyvének az 1–4. cikkben foglalt, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéshez kapcsolódó vonatkozások tekintetében az Európai Unió érdekében történő megerősítésére a tagállamoknak adott felhatalmazásról szóló tanácsi határozattervezetről

8.7.2015 - (06731/2015 – C8‑0078/2015 – 2014/0258(NLE)) - ***

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Helga Stevens

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezménye 2014. évi jegyzőkönyvének az 1–4. cikkben foglalt, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéshez kapcsolódó vonatkozások tekintetében az Európai Unió érdekében történő megerősítésére a tagállamoknak adott felhatalmazásról szóló tanácsi határozattervezetről

(06731/2015 – C8‑0078/2015 – 2014/0258(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06731/2015),

–       tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8–0078/2015),

–       tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–       tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0226/2015),

1.      egyetért a tanácsi határozatra irányuló javaslattal,

2.      utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

RÖVID INDOKOLÁS

A kényszermunkáról szóló egyezmény egyike az alapvető nemzetközi munkaügyi normákat lefektető nyolc ILO-alapegyezménynek, és emberi jogi okmánynak minősül. Az 1930. évi egyezmény elfogadásakor a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia felszólította az államokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül számolják fel és tegyék büntetendővé a kényszermunkát. Ennek ellenére, 80 évvel később az ILO becslése szerint világszerte jelenleg is legkevesebb 20,9 millió áldozata van a kényszermunkának.

A jegyzőkönyv célja a végrehajtási hiányosságok kezelése annak érdekében, hogy előmozdítsa a munkaerő kizsákmányolását célzó emberkereskedelem megelőzésének ügyét, valamint biztosítsa a kényszermunka áldozatainak védelmét és káruk megtérítését.

A jegyzőkönyv előírja, hogy az ILO tagállamainak ki kell dolgozniuk a kényszermunka tényleges és tartós felszámolására irányuló nemzeti szakpolitikájukat és cselekvési tervüket, továbbá – a munkáltatói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva – intézkedéseket kell hozniuk a jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazása érdekében. A jegyzőkönyv előírja azt is, hogy milyen intézkedéseket kell foganatosítaniuk az ILO-tagállamoknak a kényszermunka megelőzése érdekében: az emberek oktatása és tájékoztatása, annak biztosítása, hogy a kényszermunka megelőzése szempontjából releváns jogszabályok hatálya és végrehajtása minden munkavállalóra és a gazdaság valamennyi ágazatára kiterjedjen, a polgárok, és különösen a migráns munkavállalók védelme a potenciálisan visszaélésszerű és tisztességtelen munkaerő-felvételi és -közvetítő gyakorlatokkal szemben, valamint a kényszermunka kockázatát növelő okok gyökereinek orvoslása.

Az áldozatok tekintetében a jegyzőkönyv előírja, hogy hatékony intézkedéseket kell hozni azonosításuk, a kényszermunka alóli felszabadításuk, felépülésük és rehabilitációjuk, továbbá egyéb segítségnyújtási és támogatási formák érdekében. Az ILO-tagállamok kötelesek jogorvoslati lehetőségekhez, például kártérítéshez való hozzáférést biztosítani az áldozatok számára, és az illetékes hatóságok mentesíthetik az áldozatokat az általuk kényszer alatt elkövetett jogellenes cselekményekhez kapcsolódó büntetőeljárás alól.

A jegyzőkönyv a ratifikáló államok számára jogi kötelezettségeket létesít, és a jegyzőkönyvet csak olyan államok erősíthetik meg, amelyek az egyezményt is megerősítették. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján a tagállamok az Unió intézményeinek keretein kívül nem hozhatnak döntést a jegyzőkönyv megerősítéséről, mivel annak egyes részei az Unió hatáskörébe tartoznak.

A tanácsi határozatjavaslat ezért felhatalmazza a tagállamokat, hogy az EU érdekében megerősítsék a jegyzőkönyv uniós hatáskörbe tartozó részeit, és azt javasolja, hogy a tagállamok arra törekedjenek, hogy erre még 2016 vége előtt kerüljön sor.

Az előadó véleménye szerint a 2014-es jegyzőkönyv az alapvető jogokkal, az áldozatokkal és az emberkereskedelem elleni fellépéssel kapcsolatos, amely bűncselekmény nem csak egyes embereket érint, hanem a teljes társadalmat és az egész gazdaságot. A jegyzőkönyv ratifikálása fontos lépés az emberkereskedelem elleni fellépésben, valamint annak biztosításában, hogy Európa-szerte érvényesüljenek az említett bűncselekmény áldozatainak jogai. A kényszermunkáról szóló eredeti egyezmény csaknem száz éve lépett hatályba, és rendkívül sajnálatos, hogy világszerte továbbra is milliók válnak a kényszermunka áldozataivá.

A jegyzőkönyv tagállamok általi ratifikálása megkönnyíti majd az emberkereskedők elleni fellépést, ezért az előadó üdvözli a tanácsi határozattervezetet, és javasolja, hogy a Parlament adja egyetértését, továbbá a jegyzőkönyv gyors ratifikálására ösztönzi a tagállamokat.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	25.6.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	47 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Malin Björk, Caterina Chinnici, Ignazio Corrao, Laura Ferrara, Kinga Gál, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Monika Hohlmeier, Filiz Hyusmenova, Iliana Iotova, Eva Joly, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Timothy Kirkhope, Barbara Kudrycka, Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Monica Macovei, Vicky Maeijer, Roberta Metsola, Louis Michel, Claude Moraes, Alessandra Mussolini, József Nagy, Péter Niedermüller, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Cecilia Wikström, Tomáš Zdechovský
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Hugues Bayet, Carlos Coelho, Pál Csáky, Daniel Dalton, Petra Kammerevert, Jeroen Lenaers, Emil Radev, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Elly Schlein, Barbara Spinelli, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Axel Voss, Elissavet Vozemberg
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Franc Bogovič, Eugen Freund