Eljárás : 2014/0259(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0243/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0243/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 08/09/2015 - 5.1
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0281

AJÁNLÁS     ***
PDF 412kWORD 109k
23.7.2015
PE 537.523v02-00 A8-0243/2015

a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezménye 2014. évi jegyzőkönyvének a szociálpolitikai vonatkozások tekintetében az Európai Unió érdekében történő megerősítésére a tagállamoknak adott felhatalmazásról szóló tanácsi határozattervezetről

(06732/2015 – C8‑0079/2015 – 2014/0259(NLE))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Patrick Le Hyaric

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezménye 2014. évi jegyzőkönyvének a szociálpolitikai vonatkozások tekintetében az Európai Unió érdekében történő megerősítésére a tagállamoknak adott felhatalmazásról szóló tanácsi határozattervezetről

(06732/2015 – C8‑0079/2015 – 2014/0259(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06732/2015),

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) és v) pontjával, valamint 218. cikkének (8) bekezdésével együtt értelmezett 153. cikkének (2) bekezdése értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8–0079/2015),

–       tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, valamint 108. cikke (7) bekezdésére,

–       tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság ajánlására (A8-0243/2015),

1.      egyetért a tanácsi határozatra irányuló javaslattal;

2.      utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

RÖVID INDOKOLÁS

Bevezetés

A kényszermunka sérti az emberi jogokat, és férfiak, nők, fiatal lányok és fiúk millióinak emberi méltóságát.

A kizsákmányolás eme legerőszakosabb formája elleni küzdelem az emancipációért síkra szálló számos jelentős politikai és filozófiai mozgalomban alapvető szerepet játszott. Az emancipációért folyó küzdelem, melynek célja volt, hogy felszabadítsa az embert a politikai és kulturális uralom és a fizikai függőségek alól, mindig is támadta a szolgamunkát, amely megakadályozta a többi jogosultság érvényesítését.

Ennek ellenére a kényszermunka a 21. században még mindig 21 millió embert érint, akik áldozatai annak a kizsákmányolásnak, amely évente 150 milliárd dollárnyi jövedelmet termel e jogsértés szervezői és lebonyolítói számára.

A kizsákmányolás fizikai vagy anyagi kényszeren alapuló klasszikus formái mellett újak jelentek meg, különösen a gazdag országokban, a működő jogállami közeg ellenére. Jóllehet ezek sokkal árnyaltabbak és alattomosabbak, éppoly erőszakosak, és mozgatórugójuk a jobb élet reménye. Olyan férfiak, nők és gyermekek az áldozatai, akik szeretnék maguk mögött hagyni a mostoha életkörülményeket, és ennek érdekében úgy döntöttek, hogy változtatnak az életükön.

Bár adósrabszolgaság hivatalosan már nem létezik az európai kontinensen, az Európai Unióban 880 000, az egész európai kontinensen 1,6 millió személy sínylődik a kényszermunka ezen új formáinak fogságában. Külföldi munkaajánlattal elcsábított férfiak és nők, akiket állítólagos munkaadóik valójában csapdában tartanak, embercsempészek által kizsákmányolt migránsok, és az otthoni közegből kiszakított, védtelen gyermekek.

A legkiszolgáltatottabbak – a nők, a gyerekek, a migránsok – azok, akiket a legrosszabb feladatokra és körülményekre kényszerítenek: prostitúcióra, koldulásra, a legkeményebb és legmegalázóbb munkákra. A kizsákmányolás erőszakos jellegét tovább tetézi a fizikai erőszak, a folyamatos pszichológiai agresszió, a félelem és az elszigeteltség.

Az emberkereskedelem és a kizsákmányolás ezen új formáit – a régiekhez hasonlóan – fel kell számolni a jog eszközeivel, és a jogszabályok érvényre juttatását célzó határozott fellépésekkel. Ez a célja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményéhez kapcsolódó 2014. évi jegyzőkönyvnek, amelyre az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának jelen ajánlása irányul.

A jegyzőkönyv

Az ILO kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményéhez csatolt 2014. évi jegyzőkönyv aktualizálja az egyezményt azáltal, hogy a kényszermunka elleni küzdelmet szolgáló új eszközökkel és kötelező jogi erővel ruházza fel azt.

Abból kiindulva, hogy „a kényszermunka háttere és formái megváltoztak”, a jegyzőkönyv szükségesnek ítéli megelőző és védelmi intézkedések megtételét, jogorvoslati és jóvátételi mechanizmusok – pl. kártérítés, az okozott anyagi kár vagy fizikai sérelem jóvátétele – létrehozását. Emellett felszólít a rabszolgaság modern formái elleni küzdelmet szolgáló eszközök és a tagállamok e téren folytatott együttműködésének megerősítésére, elismerve ezáltal e jelenségek egyre inkább nemzetközi jellegét.

A jegyzőkönyv rendelkezései megerősítik a nemzetközi jogi kereteket, olyan kötelezettségeket írva elő, melyek a kényszermunka megelőzését szolgálják és védelmet, valamint jogorvoslati lehetőségekhez – például kártérítéshez – való hozzáférést biztosítanak az áldozatok számára.

Az 1. és 6. cikk előírja, hogy az ILO tagállamainak ki kell dolgozniuk a kényszermunka tényleges és tartós felszámolására irányuló nemzeti szakpolitikájukat és cselekvési tervüket, továbbá – a munkáltatói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva – intézkedéseket kell hozniuk a jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazása érdekében.

A 2. cikk előírja, milyen intézkedéseket kell tenniük az ILO-tagállamoknak a kényszermunka megelőzése érdekében:

•   a lakosság oktatása és tájékoztatása – kiemelt figyelmet fordítva a különösen sebezhető csoportokra – és a munkaadók képzése és tájékoztatása;

•   annak biztosítása, hogy a kényszermunka megelőzése szempontjából releváns jogszabályok hatálya és végrehajtása minden munkavállalóra és a gazdaság valamennyi ágazatára kiterjedjen, illetve a munkaügyi ellenőrző szervek megerősítésére irányuló erőfeszítések;

•   a polgárok, és különösen a migráns munkavállalók védelme a potenciálisan visszaélésszerű vagy tisztességtelen munkaerő-felvételi és -közvetítési gyakorlatokkal szemben;

•   a kellő gondosság támogatása az állami és a magánszektorban egyaránt; valamint

•   a kényszermunka kockázatát növelő elsődleges okok kezelése.

A kényszermunka áldozatai tekintetében a 3. cikk előírja, hogy hatékony intézkedéseket kell hozni azonosításuk, a kényszermunka alóli felszabadításuk, felépülésük és rehabilitációjuk, továbbá egyéb módon történő segítésük és támogatásuk érdekében.

A 4. cikk szerint az ILO-tagállamok kötelesek jogorvoslati lehetőségekhez, például kártérítéshez való hozzáférést biztosítani az áldozatok számára, és az illetékes hatóságok mentesíthetik az áldozatokat az általuk kényszer alatt elkövetett jogellenes cselekményekhez kapcsolódó büntetőeljárás alól.

Az 5. cikk nemzetközi együttműködést ír elő a kényszermunka megelőzése és felszámolása érdekében, a 7. cikk pedig eltörli az egyezményben szereplő átmeneti rendelkezéseket.

Összhang az EU szakpolitikáival és célkitűzéseivel

Az EU az elsődleges joganyagában rögzítette a kényszermunka tilalmát azáltal, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződésbe beépítette a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló chartát és az Európa Tanács Európai Szociális Chartáját(1).

Bár az EU még nem csatlakozott az emberi jogok európai egyezményéhez, az EU Bírósága már hivatkozott e dokumentumra, amelynek 4. cikke rögzíti a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmát.

Az Európai Uniónak ezért – határain belül és kívül egyaránt – szakpolitikáin keresztül törekednie kell az emberi jogok és a méltányos munka védelmére, azok támogatására, valamint az emberkereskedelem felszámolására.

Az előadó véleménye

A munkavállalói jogok a méltányos munka egyik alappillérét alkotják, és a kizsákmányoló jellegű munkavégzés elleni küzdelem legfontosabb eszközei. Ezért e jogok mindennemű kurtítása, más – például a szabad mozgásra irányuló – politikákon keresztüli kijátszása, vagy az eredeti munkajogi normák szűkítésére irányuló munkajogi reformot sürgető politikai nyomás ellentétes a tisztességes munkaügyi normák legszélesebb körű alkalmazásával.

Ennek tükrében aggasztó a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv alkalmazása, mivel de facto joghézagot eredményezhet, és lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy szemet hunyjanak, sőt, az alvállalkozói láncon keresztül még ösztönözzék is a hatályos szabályok, minimális követelmények és gyakorlatok megsértését. Miután a nemzeti munkaügyi felügyelők nem tudják megfelelően kezelni az ezen irányelv hatálya alá tartozó, határokon átnyúló ügyeket, mindenfajta visszaélés előfordulhat, beleértve a kényszermunka formájában megvalósulókat is. A jegyzőkönyv 2. cikke ezért kéri a munkaügyi felügyeletek megerősítését a munkaügyi jogszabályok betartatása érdekében.

A jegyzőkönyv kéri a kormányokat, hogy hozzanak intézkedéseket a munkavállalók – különösen a migráns munkavállalók – visszaélésszerű és tisztességtelen munkaerő-felvételi gyakorlatokkal szembeni fokozottabb védelme érdekében. Ezt azonban nem lehet megfelelő módon kivitelezni a munkajog végrehajtási eszközeinek valódi megerősítése és annak világos és egyértelmű kinyilvánítása nélkül, hogy a munkajog – a kollektív fellépéshez való joghoz hasonlóan – elsőbbséget élvez a szabad mozgáshoz való joggal és a versenyjoggal szemben. Ennek érdekében az egyezmény megerősítésével egyidejűleg az EU-nak meg kell vizsgálnia az európai politikák hatását a munkajog terén.

A jegyzőkönyvben a kényszermunka elleni védelem másik kiemelt vonulata a megelőzés és a jogorvoslat.

A megelőzés csak akkor lehet hatékony, ha felhagyunk az illegális bevándorlás démonizálásával, és humanista módon közelítünk a kérdéshez. A migránsok – különösen a nők – gyakran a kényszermunka első áldozatai, és ha szankcionáljuk rendezetlen jogállásukat vagy a tevékenységet, amelyre kényszerítik őket (a kényszermunkából származó 150 milliárd dollárnyi nyereség kétharmadát a szexuális kizsákmányolás termeli ki), az eltávolítja őket azoktól a jogi struktúráktól, amelyek képesek lennének jogaik érvényesítésére.

Ezért fontos, hogy az érintetteket kiemeljük abból az elszigeteltségből, amelybe kizsákmányolóik és az illegális bevándorlásra túlzott elnyomással reagáló jogi rendszerek kényszerítik őket.

Valódi európai vitát kell folytatni az ILO kényszermunkáról szóló legutóbbi jelentésében(2) meghatározott azon kockázati tényezőkről, amelyek az embereket a kényszermunka irányába taszítják: a bérek visszaesése és a szegénység, az oktatás hiányával összefüggő kiszolgáltatottság, az írástudatlanság, bizonyos csoportok (migráns nők, gyermekek) kiszolgáltatottsága. A szegénység elleni küzdelem európai stratégiájának jóval túl kellene mutatnia a nemzeti intézkedések puszta koordinálásán, kötelező erejű célokat kellene meghatároznia a szegénység csökkentése terén, és alapul kellene vennie a szóban forgó jegyzőkönyv bevezetőjének szavait, melyek szerint a kényszermunka „hozzájárul a szegénység állandósulásához, és akadályozza a tisztességes munka általánosan elérhetővé tételére vonatkozó célkitűzés teljesítését.

A kártérítés a munkáltató felelőssége, de abban a megbízást adó félnek is osztoznia kellene, nehogy az alvállalkozói lánc révén kibújhasson e felelősség alól.

Végezetül, az EU csak akkor válhat a haladás vezető erejévé, amennyiben azt nem korlátozza a határain belülre, és nem veti alá a nemzetközi verseny diktálta feltételeknek. Az európai diplomáciának, csakúgy, mint a kereskedelempolitikának, sokkal határozottabban kellene fellépnie azokkal a harmadik országokkal szemben, amelyek sértik az ILO kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményét és annak 2014. évi jegyzőkönyvét.

Az Európában elszigetelt és kizsákmányol fülöp-szigeteki háztartásbeli ügyétől a katari labdarúgó világbajnokság stadionjait építő munkások esetéig, a gyermekmunka drámáján és a szexuális kizsákmányolást működtető erőszakon át mindig ugyanazzal a logikával és bűnözői hálózatokkal állunk szemben, amelyek működését nem tűrhetjük tovább.

Az előadó ezért javasolja, hogy a Parlament adja egyetértését a tanácsi határozatra irányuló javaslathoz.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

15.7.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

52

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Mara Bizzotto, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Danuta Jazłowiecka, Agnes Jongerius, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Zdzisław Krasnodębski, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Marek Plura, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Maria João Rodrigues, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Ulla Tørnæs, Marita Ulvskog, Renate Weber, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Tim Aker, Lynn Boylan, Tania González Peñas, Sergio Gutiérrez Prieto, Ivo Vajgl, Monika Vana

NÉV SZERINTI SZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

52

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Martina Dlabajová, Yana Toom, Ulla Tørnæs, Ivo Vajgl, Renate Weber

ECR

Arne Gericke, Zdzisław Krasnodębski, Anthea McIntyre, Ulrike Trebesius, Jana Žitňanská

EFDD

Laura Agea, Tiziana Beghin

ENF

Mara Bizzotto, Dominique Martin

EPP

David Casa, Danuta Jazłowiecka, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Ádám Kósa, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Romana Tomc

GUE/NGL

Lynn Boylan, Tania González Peñas, Rina Ronja Kari, Patrick Le Hyaric, Inês Cristina Zuber

S&D

Guillaume Balas, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Ole Christensen, Elena Gentile, Sergio Gutiérrez Prieto, Agnes Jongerius, Jan Keller, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Maria João Rodrigues, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Marita Ulvskog

Verts/ALE

Terry Reintke, Monika Vana, Tatjana Ždanoka

1

-

NI

Lampros Fountoulis

1

0

EFDD

Tim Aker

A jelek magyarázata:

+ : mellette

-  : ellene

0  : tartózkodás

(1)

EUMSZ 10. cím – Szociálpolitika

(2)

„Profit és szegénység: a kényszermunka gazdaságtana”

Jogi nyilatkozat