Eljárás : 2014/2211(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0309/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0309/2015

Viták :

PV 24/11/2015 - 13
CRE 24/11/2015 - 13

Szavazatok :

PV 16/12/2015 - 11.11
CRE 16/12/2015 - 11.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0460

JELENTÉS     
PDF 532kWORD 196k
23.10.2015
PE 557.241v03-00 A8-0309/2015

az ipari fémek fenntartható európai iparának fejlesztéséről

(2014/2211(INI))

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság

Előadó: Edouard Martin

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az ipari fémek fenntartható európai iparának fejlesztéséről

(2014/2211(INI)) Az Európai Parlament,

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 147., 173, 174., 192. és 345. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az energiahatékonyságról szóló, a 2009/125/EK és 2010/30/UE irányelveket módosító, valamint a 2004/8/EK és 2006/32/EK irányelveket hatályon kívül helyező, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

  tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelvére a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről(5),

  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6), és különösen annak 1. cikkére és vonatkozó bekezdéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról(7) , valamint a hozzá kapcsolódó különböző végrehajtási rendeletekről,

–  tekintettel a Bizottság 2015. február 25-i, „Energiaunió’csomag” című közleményére (COM(2015)0080),

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel az „Európai energiabiztonsági stratégia” című, 2015. május 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0330),

–  tekintettel a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében” című, 2013. június 11-i bizottsági közleményre, valamint a magas szintű csoport által készített és e közleményhez csatolt tényállás-ismertetőkre,

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című 2011. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

–  tekintettel az „Európa újraiparosítása a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében” című, 2014. január 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az uniós acélipari ágazatban a munkavállalók és az ipar védelméről szóló 2014. december 17-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Politikai Tanulmányok Központjától megrendelt, „Az acélipart érintő kumulatív költséghatás értékelése” című, 2013. június 10-i jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Politikai Tanulmányok Központjától megrendelt, „Az alumíniumipart érintő kumulatív költséghatás értékelése” című, 2013. október 31-i jelentésre,

–  tekintettel „A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása” című bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0092),

–  tekintettel az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), és különösen annak XX. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0309/2015),

A.  mivel az ipari fémek körébe az alábbiak tartoznak:

–  szokásos és különleges acélok, rozsdamentes acélok, nagy ellenálló képességű acélok és szuperötvözetek;

–  színesfémek, azaz alumínium, réz, ón, nikkel, ólom és cink, amelyek referenciaárát a londoni tőzsde határidős piacán határozzák meg;

–  fémötvözetek, például kobalt, molibdén, magnézium és titán;

–  ritkaföldfémek,

amelyek mind olyan elsődleges termelési folyamat eredményei, amely integrálja a bányászatot és a kohászati feldolgozást a termikus kohászattal vagy a hidrometallurgiával, miközben a másodlagos termelési forrás újrahasznosítási és újrafeldolgozási folyamat eredménye;

B.  mivel az európai acélipar fontos történelmi szerepet játszott az európai integráció folyamatában, továbbá az ipari hozzáadottérték-teremtés és az értékláncok alapját képezi Európában; mivel az ipari fémek ágazata kulcsfontosságú szerepet tölt be az egész gazdaság fejlődésében technológiai szempontból és az ellátás terén meglévő szűk keresztmetszetek szempontjából egyaránt; mivel az acéltermelési kapacitás 2008 óta több mint 40 millió tonnával csökkent, 60 000 álláshely szűnt meg az ágazatban közvetlenül és 100 000 közvetett módon, így az acélipar történetének békeidőben bekövetkező legsúlyosabb válságát éli át, ami az ipari termelő ágazatok harmadik országokból származó importtól való nagyobb függéségét okozza és az ipari szakértelem veszteségeivel jár, ami közvetlen hatással van több millió munkahelyre; mivel a globális kapacitásfelesleget 300 és 400 millió tonna közé teszik, elsősorban Kínában;

C.  mivel az ipari fémek iparának a kereslet jelentős mértékű visszaesésével és elsősorban az európaihoz hasonló magas szintű normákat és szigorú szabályokat nélkülöző harmadik országok irányából érkező erős globális versennyel kell szembenéznie;

D.  mivel Európában számos más gazdasághoz képest magasabbak az energiaárak, és aminek oka főként a nem megfelelő energiapiaci integrációban, a növekvő adókban, illetékekben és hálózati költségekben keresendő, amelyek jelentős mértékben korlátozzák az ipari fémek európai iparának versenyképességét a globális piacon;

E.  mivel az ipari fémek európai iparába – más, harmadik országoktól eltérően – rendkívül kevés beruházás irányul, aminek oka elsősorban a viszonylagosan magas energiaárakban és a szén-dioxid-kibocsátás költségeiben keresendők;

F.  mivel a különféle fémeket – alumíniumot, rezet vagy magnéziumot – feldolgozó európai alumíniumgyárak egymás után történő bezárása azt mutatja, hogy Európa ezen ágazata erősen leépül, ami nem az európai kereslet csökkenésével, hanem inkább a villamosenergia-árak több tagállamban megfigyelhető növekedésével és egyre nagyobb volatilitásával, valamint a harmadik országokból származó dömpinggel magyarázható;

G.  mivel többek között az acél, az alumínium, a cink, a titán és a réz ötvözetei (beleértve a horganyzott lemezeket is), amelyeket ezen állásfoglalásban ipari fémekként határoztak meg, alapvető fontosságúak az elektronikai cikkek, gépek, készülékek és gépjárművek gyártásához és az építőiparban; mivel az ipari fémek európai iparát az európai versenyképesség szempontjából stratégiai jelentőségűnek kell tekinteni, különösen más iparágak, valamint a meglévő és az új infrastruktúrák fejlesztése szempontjából;

H.  mivel a versenyképesség kérdésének és a kibocsátásáthelyezés veszélyének a kezelését kiemelt fontosságúnak kell tekinteni, és mivel kerülni kell a protekcionista intézkedéseket;

I.  mivel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben 2009 óta a kibocsátásokhoz képest a kibocsátási egységek és a nemzetközi jóváírások többletének növekedése figyelhető meg, ami jelentős mértékben gyengítette a szén-dioxid-árak alakulásának jelzését; mivel ha az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben a kibocsátási engedélyek a jövőben drágulnak, akkor fennáll a versenyképesség elvesztésének kockázata; mivel ha nemzetközi vagy nemzeti szinteken nem történik hasonló erőfeszítés, például nem hoznak létre az unióshoz hasonló szén-dioxid-piacot, számos uniós ipari ágazat és üzem elveszti nemzetközi versenyképességét, ami bizonyos mértékben kibocsátásáthelyezéssel járhat; mivel az ipari fémek iparában még mindig jelentős mértékű energia-megtakarítási potenciál rejlik, amely az üzemek korszerűsítését célzó magánberuházások és támogatási programok révén hatékonyan kiaknázható;

J.  mivel az ipari fémek európai ipara versenyt fut az idővel globális versenyképességének és az Európában való beruházás képességének visszaszerzése érdekében, és hogy megoldást találjon az előtte tornyosuló szociális és környezeti kihívásokra, amelyeket úgy kell kezelnie, hogy továbbra is példát mutasson az egész világ számára a termelési folyamatok során érvényre juttatott szociális és környezetvédelmi felelősségvállalás tekintetében; mivel a világszintű kapacitásfelesleg, valamint a harmadik országok által alkalmazott tisztességtelen támogatások és dömping további nyomást gyakorolnak az ipari fémek európai piacára; mivel a termeléssel kapcsolatos innováció az iparágak üzleti ciklusának valamennyi szakaszában pozitívan hat a foglalkoztatás növekedésére; mivel másrészről számos vállalkozás folytat rövid távú pénzügyi megtérülésre irányuló stratégiát az innováció, a K+F-be történő beruházások, a foglalkoztatás és a készségfejlesztés rovására; mivel a munkavállalóknak az innovációba és a stratégiák kialakításába való bevonása a legjobb garancia a gazdasági siker eléréséhez; mivel az acélipari termékek tisztességes kereskedelme is csak az alapvető munkavállalói jogok és környezetvédelmi előírások betartása mellett működhet;

K.  mivel az újrahasznosításból vagy újrafeldolgozásból származó másodlagos fémek hasznosítása egy iparilag fejlett és erőforrás-hatékony gazdaságban döntő fontossággal bír, és fejlesztését versenyképes és fenntartható körforgásos gazdaság keretei között kell megvalósítani, ez azonban sem a minőség, sem a mennyiség szempontjából nem lesz képes maradéktalanul kielégíteni az európai gazdaságok ipari fémek iránti keresletét; mivel az EU fémhulladék-kereskedelmi mérlege pozitív, és Európában több erőfeszítést kell tenni a fémhulladékok újrahasznosításának ösztönzése érdekében; mivel az ipari fémek ágazatát, annak nyersanyagait és kiegészítő beszállítóit egységesen és integráltan kell kezelni;

L.  mivel ez különösen igaz az energetikai átállás esetében, az ipari fémek – például a ritkaföldfémek – ugyanis az átálláshoz szükséges új technológiák elengedhetetlen elemei; mivel Európa még mindig nagyon függ a megújuló energiák előállításához szükséges eszközök gyártásához nélkülözhetetlen fémek behozatalától, ami valódi lehetőségeket kínál az ágazat számára, nevezetesen az esetleges ellátási nehézségek leküzdése terén; mivel a megújuló energiába és az energiahatékonyságba irányuló beruházások az ipari termékekbe – többek között a rézbe, az alumíniumba és az acélba – történő beruházások fontos ösztönzői; mivel a megújuló energiákra és az energiatakarékosságra vonatkozó ambiciózus európai politika lendületet adhat Európában az ipari fémek iránti jövőbeni keresletnek, és különösen lehetőséget biztosít magas hozzáadott értéket képviselő termékek előállításához; mivel a vállalatok részéről hiányzik a környezeti felelősségvállalás, és mivel bizonyos ipari telephelyek kirívóan megsértik az európai jogszabályokat, illetve bizonyos elhagyott telephelyek veszélyt jelentenek az emberi egészségre és a környezetre; mivel a magas szintű környezetvédelmi előírásokat és a körforgásos gazdaság elveinek alapvető fontosságot kell tulajdonítani a fejlesztési és az innovációs beruházások tekintetében az ipari fémek európai ágazatában; mivel a Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemterve kimutatja, hogy az energiaágazat széntelenítése és a megújuló energiaforrások magas részarányával számoló forgatókönyv olcsóbb, mint a jelenlegi politikák folytatása, és a nukleáris és fosszilis energia ára továbbra is folyamatosan emelkedni, a megújuló forrásokból származó energia ára pedig csökkenni fog;

M.  mivel a Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságának a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalásokról a Bizottsághoz intézett ajánlásairól szóló véleményében (2014/2228(INI)) hangsúlyozta az energiáról szóló fejezet fontosságát, amely megvizsgálja mindazokat az intézkedéseket, amelyek korlátozzák vagy feltételekhez kötik az energiakivitelt, ugyanakkor felhívja a figyelmet a nagy energiaigényű uniós iparágak által elszenvedett hátrányokra és versenyképességük szükséges védelmére;

N.  mivel az egyre növekvő globális versenyben az EU helytállását csak kiváló minőségű, energiahatékony és innovatív termékek (például nagy szakítószilárdságú, mégis rugalmas acél) létrehozását és új termelési folyamatokat lehetővé tévő, ambiciózus innovációs politika biztosíthatja; mivel a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos üzleti ráfordítások 65%-a a feldolgozóiparban valósul meg, és mivel az iparunk megerősítése ezért alapvető ahhoz, hogy az Unióban tartsuk a szaktudást és a szakértelmet;

O.  mivel az ipari fémek uniós ipara versenyképességének csökkenése részben a súlyos szabályozási és igazgatási terheknek tudható be;

P.  mivel az energiaunió csomag célja, hogy az európai gazdaság globális versenyképességének növelése, valamint az energiaárak csökkentése és harmonizálása érdekében Európában és a tagállamok körében biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiapiacot hozzanak létre;

Q.  mivel az államilag irányított és más, nem piacgazdaságon alapuló gazdaságok piacgazdaságként való elismerése gyengítené a piacvédelmi eszközöket és súlyos hatást gyakorolna az ipari fémek európai iparának versenyképességére;

R.  mivel a kutatás, a fejlesztés és az innováció alapvető fontosságú az európai ipar számára; mivel az üzembezárások gyakran a technológia és a szakértelem visszafordíthatatlan elveszítésével járnak és az ipari munkaerő szaktudása is elvész;

Az ipari fémek jelentősége az európai ipar számára

1.  hangsúlyozza az ipari fémek iparának jelentőségét számos továbbfeldolgozó iparág esetében, mint például az autógyártás, a repülőgépgyártás, az energiatermelés, az építőipar vagy a csomagolás;

2.  úgy véli, hogy a nyersanyagoktól már eddig is jelentős mértékben függő Európa nem engedheti meg magának, hogy az ipari fémek tekintetében is függőségbe kerüljön, mert ez rendkívül hátrányosan érintené a fent említett továbbfeldolgozó iparágakat;

3.  rámutat, hogy az acéliparban az EU termelési kapacitáshiánnyal küzd a lapos acéltermékek gyártása terén az üzemek utóbbi években történő jelentős számú bezárása és a kereslet megélénkülése miatt;

4.  hangsúlyozza, hogy a színesfémek – mint az alumínium és a réz – iránti kereslet a válság ellenére folyamatosan növekszik;

Az éghajlatváltozás és a magas energiaárak elleni küzdelem döntő fontossága

5.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszer átalakítása az ipari fémek ipara versenyképességének biztosítása szempontjából az egyik legsürgetőbb kérdés; tudomása van arról, hogy a Bizottság megkezdte annak végiggondolását, hogy az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer negyedik – 2021 és 2028 közötti – időszakára milyen reformok kerüljenek bevezetésre, és ezzel összefüggésben kéri, hogy a reform többek között foglalkozzon a kibocsátásáthelyezés problémájával, valamint mozdítsa elő a hatékonyságot, az ipari innovációt és az optimális hozamokat, amit e reformoknak elvárhatóan garantálniuk kell, ugyanakkor a kibocsátás tényleges csökkentése érdekében vegye figyelembe a kibocsátáskereskedelmi rendszer más innovatív eszközökkel és stratégiákkal való kiegészítését is; felszólítja a Bizottságot, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálata során jutalmazza a nagy energiaigényű ágazatok legjobban teljesítő szereplőit azon az alapon, hogy termékeket állítanak elő, miközben csökkentik kibocsátásaikat;

6.  tudomásul veszi a piaci stabilizációs tartalék 2019-re történő létrehozását, és várja a kibocsátáskereskedelmi rendszer 2020 utáni strukturális reformjaival kapcsolatos bizottsági javaslatokat, amelyeket a Parlament külön-külön is meg fog vizsgálni;

7.  kéri ezért a Bizottságot, hogy a kibocsátási jogok elosztási rendszerét módosítva tegye általánossá, hogy az iparra alkalmazandó referenciaértékekben alkalmazott mérték alapja a kitermelt tonnánként – és ne a kitermelő létesítményenként – kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége legyen, mivel – ösztönzőként – a legtisztább üzemek számára kell lehetőséget adni, hogy többet termeljenek; ennek kapcsán hangsúlyozza egy olyan rendszer fontosságát, amely vonzóvá teszi az energiahatékony megoldásokba való beruházást;

8.  ennek kapcsán kéri a horizontális korrekciós együttható alkalmazásának eltörlését a legjobban teljesítő, kibocsátásáthelyezésnek kitett üzemek 10%-a esetében, hogy azok részesülhessenek az ingyenes jogok 100%-ából a magas szén-dioxid-költségek miatt nemzetközi versenyképességük elvesztését kockáztató iparágakban, ezáltal bátorítva az olyan iparosok és a munkavállalók helyes magatartását, akik megtették a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a kibocsátásokat a lehető legkisebb – a rendelkezésre álló legjobb technikáknak megfelelő – szintre szorítsák le; úgy véli, hogy ez az intézkedés nem befolyásolhatja az összkibocsátás felső határát; rámutat, hogy a világnak a legmagasabb szintű szén-dioxid-kibocsátásért felelős területeit érintő kibocsátásáthelyezés kedvezőtlenül hat a globális környezeti kérdésekre;

9.  felszólít arra, hogy az energiaigényes ágazatok folytassák az újrahasznosítási megoldások optimalizálására és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket azzal céllal, hogy biztosítsák a jövőbeli ipari versenyképességet és teljesítsék az EU kötelező kibocsátáscsökkentési céljait; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a versenyképesség, az erőforrás-hatékonyság és a kibocsátáscsökkentés egymást kiegészítő célokká válnak, mert ha az európai termelés széntakarékos lesz, akkor részesedéseinek megőrzése az európai és világpiacokon olyan hatékony eszközt jelent majd, amely hozzájárul az üvegház-hatású gázok ipari eredetű kibocsátásainak globális szintű csökkentéséhez; hozzáfűzi, hogy ugyanez érvényes az import tárgyát képező külföldi termékekre is, amelyek az EU-ban előállított termékekre vonatkozó energiahatékonysági és kibocsátási előírásokkal azonos szintű előírásokat teljesítenek; hangsúlyozza, hogy az értéklánc részét képező, harmadik országbeli vállalkozásoknak szintén az uniós éghajlat- és energiapolitikai célokkal összhangban kell tevékenykedniük, és különösen tekintetbe kell venniük az energiahatékonyság terén elért előrehaladást;

Szén-dioxid-kiigazítás a határokon: ideiglenes és rugalmas nemzetközi dimenziójú intézkedés, összhangban a WTO-val

10.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az Európai Unió az 1992. évi Rio de Janeiró-i egyezményt előkészítő nemzetközi tárgyalóbizottság létrehozásától kezdve törekszik az éghajlatváltozással szembeni védekezés célkitűzéseit tartalmazó nemzetközi egyezmény harmadik országokkal történő megtárgyalására, csak ez a törekvés egyelőre még nem járt sikerrel, noha majdnem egyhangú tudományos konszenzus alakult ki ennek egyre sürgősebbé válásáról; kéri, hogy az EU vállaljon folyamatos vezető szerepet, és hangsúlyozza, hogy létfontosságú szükség van annak biztosítására, hogy világszintű, kötelező erejű megállapodás szülessen a párizsi konferencián, amelyben valamennyi fél teljes körű kötelezettséget vállal arra, hogy hatékony lépéseket tesz az éghajlatváltozás veszélyeinek tényleges megakadályozása érdekében; hangsúlyozza, hogy e tárgyalásoknak egy jogilag kötelező érvényű megállapodást kell eredményezniük, amely a gazdaság egészére vonatkozó célokat határoz meg valamennyi fél számára, tiszteletben tartva azt a célkitűzést, hogy a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg a 2°C-t; hangsúlyozza, hogy egy átfogó nemzetközi megállapodás egyenlő versenyfeltételeket teremt az ipar számára, és csökkenti az Unióból származó kibocsátásáthelyezés kockázatát;

11.  kiemeli, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi fellépés a legjobb recept a kibocsátásáthelyezés megakadályozására; ezzel összefüggésben várakozással tekint a Párizsban megrendezésre kerülő COP21 éghajlat-változási konferencia elé; hangsúlyozza, hogy a globális kibocsátások kezelésének legeredményesebb módja egy éghajlatváltozás elleni küzdelemről szóló ambiciózus nemzetközi megállapodás lenne, amely egyenlő feltételeket teremt az együttműködésre kész valamennyi ország számára és összefüggő, globális környezetvédelmi rendszert hozna létre a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésére; hangsúlyozza, hogy egy ilyen megállapodás tisztességes versenyhelyzetet teremtene az ipari fémek minden gyártója számára, feleslegessé tenné a határokon alkalmazandó kiigazító intézkedések fontolóra vételét, amennyiben a végrehajtását ténylegesen ellenőrizték és minden szükséges kiigazítást elvégeztek; rámutat, hogy egy ilyen nemzetközi megállapodásnak szükségszerűen tartalmaznia kell a főbb kibocsátó országok megbízható kötelezettségvállalásait; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében be kell tartani a szociális és a környezetvédelmi előírásokat;

12.  megjegyzi, hogy a behozatalt és a kivitelt együttesen figyelembe véve a határokon alkalmazott szén-dioxid-kiigazítási intézkedések beépítik az európai szabályozásba a termelés helybeni fogyasztásának előtérbe helyezését is tartalmazó kibocsátáscsökkentési modellt, és az ilyen, alulról felfelé építkező megközelítés előnye, hogy bárki által követhető, általános megoldást jelenthet, tiszteletben tartva minden tagállam szuverén jogát, hogy mennyire nagyra törő célkitűzéseket határoz meg éghajlat-politikájában, amennyiben az a következmények hatásának alapos értékelésén alapul; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokban biztosítsa az ipari fém alapú uniós termékek exportlehetőségeinek és piacra jutási lehetőségeinek egyértelmű javítását; megismétli, hogy a regionális, két- és többoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokba a Bizottságnak bele kell vennie a nyersanyagokkal kapcsolatban folytatott torzító jellegű gyakorlatok tilalmát (kettős árképzés, exportkorlátozások);

13.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmet befolyásoló valamennyi intézkedésnek tiszteletben kell tartania a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat; fenntartja, hogy az emberek, állatok és növények életének és egészségének megóvására, valamint a kimeríthető természeti erőforrások megőrzésére irányuló éghajlat-politikai célkitűzések – megkülönböztetéstől mentes alkalmazás mellett, és nem álcázott korlátozásokként – megfelelnek a GATT-egyezmény XX. cikkében felsorolt kivételeknek; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás globális jellege miatt jogi figyelmet érdemel; úgy véli, hogy az alacsony szén-dioxid-tartalmú légkör (tiszta levegő) kimeríthető természeti erőforrás, ezért köztulajdonnak tekintendő; megjegyzi továbbá, hogy a határokon alkalmazandó kiigazító intézkedések következtében hozott megtorló intézkedéseket nem lehet a nemzetközi kereskedelmi szabályok megsértése és a büntetés kockázata nélkül végrehajtani; emlékeztet, hogy a cél semmi esetre sem az európai iparágak védelme, hanem annak biztosítása, hogy ezen iparágak a külföldi versenytársaikkal egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek;

14.  rámutat, hogy kívánatos lenne fontolóra venni az árveréseken befolyt jövedelem egy részének környezetvédelmi kezdeményezésekre és éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedésekre, például a cancúni megállapodások által előírt Éghajlat-változási Alapba vagy más, éghajlatvédelmet finanszírozó nemzetközi eszközbe való részleges átcsoportosításának lehetőségét;

15.  megjegyzi, hogy a szénlábnyom, illetve a termékek teljes életciklusa alatt a környezetbe bocsátott szennyező anyagok mennyiségének kiszámítására vonatkozóan elfogadott normák növelik az átláthatóságot és megkönnyíthetik a fenntartható termelés és fogyasztás előmozdítását, többek között a fémiparban;

16.  hangsúlyozza, hogy létre kell hozni egy olyan adatbázist, amely tájékoztatást nyújt az ipari fémek ipara által Európában előállított termékek szénlábnyomáról;

A közvetett kibocsátások kompenzációja

17.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közvetett költségek állami támogatások rendszerén alapuló kompenzálása a tisztességtelen verseny új forrásává vált az EU egységes piacán az intenzív villamosenergia-felhasználású termelők között, akik közül néhányan állami hatóságaiktól pénzügyi támogatást kapnak; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a globális versenytársakkal folytatott és az európai termelők közötti verseny egyenlő feltételeinek biztosítása, valamint a kibocsátásáthelyezéssel szembeni hatékony védelem érdekében e kompenzációt össze kell hangolni, és indokolt esetben európai szinten engedélyezni kell; sürgeti, hogy harmonizálják ezt a kompenzációt, és indokolt esetben biztosítsák azt európai szinten, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak a globális versenytársakkal és biztosítsák a kibocsátásáthelyezés hatékony megakadályozását, megjegyzi továbbá, hogy ez különösen a 6 színesfém esetén fontos, amelyekkel a globális kereslet és kínálat által, főként a londoni árutőzsdén meghatározott árakon kereskednek; megérti, hogy az ipari fémek előállítói árkövetők, és nem képesek a költségnövekedést a fogyasztókra áthárítani; megállapítja, hogy a közvetett kibocsátásokra vonatkozó kompenzációt feltétlenül fenn kell tartani; a piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről szóló megállapodásra hivatkozik (2014/0011/COD), amely kimondja, hogy „az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a felülvizsgálat annak vizsgálatára is kiterjed, hogy milyen összehangolt szabályok révén lehet uniós szinten kompenzálni a közvetett költségeket”; e tekintetben felhívja a figyelmet a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK tanácsi rendeletre(11) , valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkére; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a különböző energiatámogatási rendszerek kiskereskedelmi energiaárakra gyakorolt hatását, amelyek közvetve befolyásolják az energiaigényes ágazatok versenyképességét az egyes tagállamokban;

18.  úgy véli, hogy a szén differenciált – az egyes szolgáltatók energiaszerkezetéből fakadó – hatása a villamos energia árára a verseny legitim tényezője, amely többek között az egyes államok független választásának függvénye; üdvözli a Bizottság európai energiaunióra vonatkozó javaslatát; úgy véli, hogy a jól működő belső energiapiac, amely biztonságos és fenntartható energiát szolgáltat és megfelelő összeköttetést biztosít a tagállamok között, segít abban, hogy csökkenjenek az energiaárak az európai ipar és a fogyasztók számára; úgy véli, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer az ipari kibocsátások csökkentésére irányuló uniós harmonizált intézkedés, ezért hatásait is harmonizált rendszer keretében kell kezelni;

Az alacsony szénlábnyomú fémgyártásba történő beruházás támogatása

19.  határozottan kéri, hogy a kibocsátásáthelyezés által érintett ágazatokban a leghatékonyabb üzemek ingyenes kvótákat kapjanak a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb 2018-tól kezdődően és a kibocsátáskereskedelmi rendszer negyedik, 2021 és 2030 közé eső időszakában az új berendezések beszerzésére, kutatásra és fejlesztésre (többek között a szén-dioxid megkötésére, raktározására és felhasználására vonatkozóan), valamint a munkavállalók képzésére irányuló beruházási programok alapján, az éghajlat- és környezetvédelemmel kapcsolatos magas követelményeknek és a munkavállalói jogoknak való megfelelés érdekében; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy Európa továbbra is példaértékű maradjon az ipari fémek előállítása terén, feltétlenül szükség van a kutatásba és a fejlesztésbe való befektetésre; emlékeztet, hogy azok az iparágak tudnak a legjobban ellenállni a válságnak, ahol a legtöbb a beruházás; kéri, hogy a kibocsátási egységek árverésre bocsátásából származó bevételeket az Unión belül és a fejlődő országokban végrehajtott, éghajlatváltozás elleni intézkedések finanszírozására használják fel, többek között a megújuló energiaforrásokba való beruházásokra és az ipari energiahatékonysági projektekre; támogatja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitika keretében kidolgozott, arra vonatkozó terveket, hogy az Európai Tanács 2014. október 23-i következtetéseiben megállapítottaknak megfelelően eszközt (NER400) hozzanak létre a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, az innovatív megújuló energiaforrások és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal kapcsolatos ipari innovációk tekintetében; javasolja, hogy a szén-dioxid leválasztásával, felhasználásával és tárolásával kapcsolatos kísérleti és bemutató projektek legyenek részei a Bizottság által a NER 300 és a jövőbeli NER 400 program mintájára előmozdított, alacsony kibocsátású technológiákat támogató, a finanszírozó és az üzemeltető közös pénzügyi kockázatvállalása mellett működő finanszírozási programoknak; emlékeztet arra, hogy az állami beruházások és – európai kontextusban – a Horizont 2020 programból származó pénzeszközök jelentős szerepet játszanak az ipari fémek iparának környezetvédelmi és energiahatékonyságának javításában, ideértve a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésének megvalósítását az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban; az ipari dolgozók alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal és gyakorlatokkal kapcsolatos képzését stratégiai beruházásnak tekinti, amelyet teljes körűen be kell építeni a Bizottság által támogatott, alacsony szén-dioxid-kibocsátásra történő átállás finanszírozására irányuló programokba;

Pénzügyi számvitel és átláthatóság

20.  javasolja, hogy a vállalatok éves elszámolásainak nyilvánosságra hozatalakor a szén-dioxid-kibocsátási kvóták is képezzék közzététel tárgyát, és hogy az Európai Unió segítse elő az e célra szolgáló nemzetközi elszámolási szabvány létrehozására irányuló munkák megkezdését;

21.  hangsúlyozza az átláthatóság fontosságát a kibocsátási egységekből származó tagállami bevételek felhasználása terén; elhívja a figyelmet ezzel összefüggésben a tagállamok azon kötelezettségére, hogy tájékoztatniuk kell a Bizottságot a kibocsátáskereskedelemből származó bevételek felhasználásáról; hangsúlyozza, hogy a fokozott átláthatóság révén a polgárok számára láthatóbbá válna a kibocsátáskereskedelemből származó jövedelmek nemzeti hatóságok által történő felhasználása;

22.  hangsúlyozza, hogy a létesítményeknek és a vállalatoknak a társadalmi felelősségvállalásra és a jelentéstételre vonatkozó minden jogi követelményt tiszteletben kell tartaniuk, hogy biztosítsák a környezetvédelmi előírások egyenlő és hatékony végrehajtását, és azt, hogy az illetékes hatóságok és az érdekelt felek – többek között a munkavállalók, illetve a civil társadalom és a helyi közösségek képviselői – minden lényeges információhoz hozzáférjenek; hangsúlyozza a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés jogát, amit az Aarhusi Egyezmény állapít meg és az uniós és nemzeti jogszabályok – többek között a 2003/87/EK irányelv – hajtanak végre; javasolja, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszernek alávetett minden minősített létesítmény évente szolgáltasson teljes körű – és mind a munkavállalók, mind a környező területeken élő lakosság civil társadalmi képviselői számára hozzáférhető – adatokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az európai környezetvédelmi, valamint munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi irányelveknek való megfelelőségre vonatkozóan;

A villamosenergia-ellátási szerződések kérdése

23.  rámutat annak fontosságára az európai ipari fém ágazat versenyképessége szempontjából, hogy lehetséges legyen hosszú távú szerződések megkötése bizonyos, a Bizottság által meghatározandó feltételek mellett, amelyeknek összeegyeztethetőknek kell lenniük a beruházás megtérülésével, aminek időtartama a nagy tőkeintenzitású iparágak esetében nem lehet kevesebb tizenöt évnél; emlékeztet arra, hogy a gyártóknak beruházásaik biztosításához kiszámítható árakra és egyértelmű jogi keretre van szükségük; hangsúlyozza, hogy a villamos energia éves árverésen való értékesítésével szemben a villamosenergia-szolgáltatási szerződések által kínált hosszú távú stabilitást kell előnyben részesíteni; aggasztónak tartja, hogy a piaci szabályok egyes tagállamokban lehetővé teszik egy strukturális rés meglétét a villamos energia ára és a termelési költségek között; kéri a Bizottságot, hogy folytasson küzdelmet a magán oligopóliumok hatalmas nyeresége ellen az energiapiacon;

24.  aggasztónak tartja azokat a piaci szabályokat, amelyek lehetővé teszik egy strukturális rés meglétét a villamos energia ára és a termelési költségek között;

A szaktudás átadása

25.  kéri, hogy a munkavállalók generációi között a szaktudás átadását minden öregedő korfájú üzemben, valamennyi magas képzettséget igénylő termelési pozíció esetében biztosítsák; támogatja, hogy a munkavállalók kollektív szaktudásának fejlesztése érdekében a fiatal munkavállalók szaktudásának vállalaton belüli elsajátítását a gyakorlati képzéssel kapcsolatos strukturális politika keretében mozdítsák elő; hangsúlyozza az ipari fémek ágazatában dolgozó munkavállalók készségeinek és képesítéseinek fontosságát; olyan aktív foglalkoztatási és iparpolitikák kidolgozását kéri, amelyek biztosítják, hogy e tudást az ipari fémek európai iparának fontos eszközeként fejlesztik és ismerik el; kéri, hogy a termelés életképességének értékelésekor minden üzemben mérlegeljék az ipari know-how és a szakképzett munkaerő fenntartását;

Nyersanyagellátás

26.  a szakképzett foglalkoztatás fejlesztésének egész értéklánc mentén történő előmozdítása érdekében az európai országok és a nyersanyagtermelő országok közötti hozzáadott érték megosztását célzó stratégiai partnerségen alapuló, kohászati nyersanyagokkal kapcsolatos európai diplomáciai fellépés kidolgozását szorgalmazza; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre mélyreható acélpiaci elemző eszközt, amely képes pontos információt nyújtani az európai és a globális acélkereslet és -kínálat egyensúlyáról, és amely különbséget tesz e piacok fejlődésének strukturális és ciklikus összetevői között; úgy véli, hogy az ipari fémek elsődleges és másodlagos piacainak nyomon követése jelentős mértékben hozzájárulhat az ezen iparágak ciklikus természete miatt elkerülhetetlen kiigazító és proaktív intézkedésekhez; üdvözli a ritkaföldfémekkel kapcsolatos európai kompetenciahálózat (ERECON) jelentését(12); kéri a Bizottságot, hogy folytassa az ERECON keretében tett, arra irányuló intézkedéseit, hogy a ritkaföldfémek diverzifikált és fenntartható ellátási láncát hozza létre Európában, és kifejezetten kéri, hogy hajtsa végre a szakpolitikai ajánlásokat és nyújtson támogatást a helyettesítésre kínálkozó megoldásokhoz és a nagyobb fokú újrahasznosításhoz;

Az európai kereskedelemvédelmi intézkedések az ipari fémek vonatkozásában: inkább a megelőzés, mint a túl kései orvoslás

27.  arra ösztönzi a Tanácsot, hogy végezze el a piacvédelmi eszközökről szóló két rendelet felülvizsgálatát ezen eszközök egyszerűsítése, megerősítése és felgyorsítása érdekében, gondoskodva arról, hogy ne gyengüljenek meg; javasolja, hogy a Bizottság legfeljebb egy hónapig tartó előzetes vizsgálati szakaszban végezze el a dömping és szubvenció elleni panaszok első vizsgálatát, az ennek során feltárt tények alapján fogadjon el a megelőzésre irányuló kiigazító intézkedéseket, és ezt kövesse a részletes vizsgálat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanácson belül annak ellenére elakadt a piacvédelmi eszközök korszerűsítéséről szóló jogalkotási javaslat, hogy a Parlament határozottan támogatta a harmadik országokból származó tisztességtelen behozatallal szembeni szigorúbb intézkedéseket; kéri a Tanácsot, hogy mihamarabb határozzon a piacvédelmi eszközök korszerűsítéséről, hogy végre megfelelő választ lehessen adni a tisztességtelen gyakorlatokra, és védeni lehessen az európai piacot a dömpinggel szemben, biztosítva ezáltal az egyenlő feltételeket, és azt, hogy teljes mértékben élvezni lehessen az energetikai átállás kínálta lehetőségeket;

28.  célkitűzésként határozza meg az Unió területén használt ritka földfémek és kritikus fémek újrahasznosításának gyors növelését;

29.  hangsúlyozza, hogy a rozsdamentes acélok és az alumínium – miként valamennyi ipari fém – globális verseny tárgyát képezik; sürgős teendőnek tartja, hogy az Európai Bizottság a világpiacot tekintse földrajzi referenciapiacnak, és az érintett piac meghatározásakor elemzései és összehasonlításai során ne csupán a belső piacra korlátozza figyelmét; kéri, hogy többek között az üzemre és a munkaerőre is kiterjedő, termelési kapacitással kapcsolatos hatástanulmányt a Bizottság Verseny Főigazgatóságának döntése előtt készítsék el, és a következtetéseit építsék be a az érintett felek számára készített végleges dokumentumba; a versenypolitikára és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát szorgalmazza azzal a céllal, hogy elősegítsék a társadalmi és a regionális kohézió fenntartását, a környezetvédelmi normák javítását, illetve a közegészségügyi aggályok kezelését célzó állami beavatkozást; kéri, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság munkahelyeket érintő minden döntését vegyék előzetesen figyelembe, és legyen lehetőség objektív indokolásra vagy szükség esetén az erőfölénnyel való visszaéléshez kapcsolódó korrekciós intézkedések által érintett munkavállalók kártalanítására; a szociális partnerek és különösen a munkavállalói szervezetek és szakszervezetek erőteljesebb nemzeti és európai szintű bevonását szorgalmazza annak érdekében, hogy elkerüljék a szociális dömping alkalmazást az ágazatban és biztosítsák a minőségi foglalkoztatás megteremtését; kéri, hogy a munkavállalókat vonják be az ágazat döntéshozatali folyamataiba;

Az ipari fémek szerepe a körforgásos gazdaságban

30.  ezzel összefüggésben kiemeli a másodlagos fémek pozitív hatását, amelyek révén jelentős mértékben csökkenthető az energia- és nyersanyagbevitel; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a másodlagos fémek piacának fejlesztését és működését; a melléktermékek és újrahasznosított fémek hasznosításának a versenyképesség növelése céljából történő összekapcsolása érdekében ösztönzi a körforgásos gazdaság létrehozását valamennyi ipari fémet előállító üzemben; a melléktermékek és újrahasznosított fémek hasznosításának a versenyképesség növelése céljából történő összekapcsolása érdekében sürgeti a körforgásos gazdaság létrehozásának kötelezővé tételét valamennyi ipari fémet előállító üzemben; célkitűzésként határozza meg az Unió területén használt ritka földfémek és kritikus fémek újrahasznosításának gyors növelését; erős kapcsolatok létrehozását kéri az ipari fémeket újrahasznosító ágazat és más ágazatok között az ipar méretének és rugalmasságának megerősítése érdekében, különösen az ipar leépülése által érintett régiókban; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a termék- és anyaghelyettesítésben, valamint a fémhulladékok többek között acél és alumíniumgyártásban való felhasználásának növelésében rejlő hatalmas lehetőséget; hangsúlyozza, hogy az ipari fémek többsége sokszor újrahasznosítható az elsődleges előállításhoz felhasznált energia töredékéből; aggodalommal tölti el az alumínium és a réz például Kínába és Indiába történő legális és illegális kivitelével Európának okozott hatalmas energiaveszteség miatt, miközben ezek az államok maguk vezették be az alumínium kivitelének tilalmát; úgy véli, hogy a magas szintű környezetvédelmi előírásokat és a körforgásos gazdaság elveinek alapvető fontosságot kell tulajdonítani a fejlesztési és az innovációs beruházások tekintetében az ipari fémek európai ágazatában; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki gazdasági ösztönzőket a fémek, például a kritikus nyersanyagok – köztük a ritkaföldfémek – újrahasznosítására, amelyek esetében az újrahasznosítás jelenleg gazdaságtalan, vizsgálja meg, hogy miként lehetne támogatni az újrahasznosított anyagok piacait többek között az újrahasznosított anyagokra vonatkozó zöld tanúsítványok, környezetbarát tervezési előírások és pénzügyi ösztönzők révén, és gondoskodjon arról, hogy a kohéziós politika és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EBSA)-költségvetések is előnyben részesítsék az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítás előmozdítását; úgy véli, hogy javítani kell a hulladékokra vonatkozó jogszabályokat az uniós fémhulladék-piac működésének fenntartása érdekében, például az elhasználódott járművekről szóló irányelv és egyéb, hulladékokról szóló jogszabályok felülvizsgálata által; javasolja intézkedések foganatosítását a gyűjtési célok meghatározása, a termelők felelősségének megerősítése, valamint a hulladékká válásról szóló jogszabályok hatályának például a nehéz tehergépjárművekre, a buszokra és a motorkerékpárokra történő kiterjesztése tekintetében; hangsúlyozza, hogy képesítéssel rendelkező és szakképzett emberekre van szükség ahhoz, hogy megbirkózzanak a fenntarthatóbb termelési eljárásokra és termékekre történő átállással, valamint olyan európai oktatási és képzési stratégia kidolgozását szorgalmazza, amely támogatja a vállalatokat, a kutatóintézeteket és a szociális partnereket az annak közös megvizsgálására irányuló erőfeszítéseikben, hogy milyen készségekre van szükség a környezeti fenntarthatóság megvalósításához;

31.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

Az európai acélipar a kapacitás és a munkahelyek tekintetében egyaránt hatalmas veszteségeket szenvedett a kereslet zuhanásának következtében, ami 2014-ben a 2007-ös szinthez képest 40 megatonnával esett vissza. A kapacitáskülönbség olyan méreteket öltött, hogy az európai kereslet bármely újbóli megerősödése Európa kereskedelmének történelmében példátlan hiányt fog kelteni és függőséget idéz majd elő, az ipari szaktudásban bekövetkezett veszteségek romboló hatása pedig minden bizonnyal továbbgyűrűzik a felvevő ágazatokra, többek között a személygépkocsi-gyártásra, az építőiparra és az alacsony szénfelhasználású technológiákra.

Másfelől, az európai alumíniumiparban bekövetkezett üzem-bezárások oka az alumínium iránti növekvő európai keresletnek az utóbbi években tapasztalható megtorpanása volt, ez pedig a behozatal növekedéséhez vezetett.

Az acél- és az alumíniumipar tehát két jelentős példa az azon szakmákban jelentkező nehézségekre, amelyeknek párhuzamosan kellene gondoskodniuk energetikai megújulásukról és környezetvédelmi korszerűsítésükről, ez pedig olyan beruházási politikát tenne szükségessé, amelyre ma közülük csak kevésnek van meg a forrása.

Az éghajlat-politika ugyan semmiképpen sem oka ezen iparágak nehéz helyzetének, de a jövőben igenis oka lehet, amennyiben a beruházási válság tovább folytatódik, és ha a nyersanyagok és az ipari fémek tekintetében semmilyen európai iparpolitikai fellépésre nem kerül sor.

Az iparpolitikának rendelkeznie kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termelésre való sikeres áttéréshez szükséges eszközökkel és alapokkal, és ezen áttérés biztosítására nem lesz képes az ipari fémek iparának stratégiai fontosságú szakértelme nélkül, illetve eszközök és források híján, amelyek a szénárak – az éghajlatváltozás elleni küzdelemben elkötelezett nemzetközi intézmények közös felszólítása alapján várhatóan bekövetkező – emelésével való szembenézéshez.

Az ipari fémek újrafelhasználása és a körforgásos gazdaság kialakítása abszolút létfontosságú az európai gazdaságok számára, egyedül az újrahasznosítás nem lehet képes fedezni egy olyan kontinens jövőbeli keresletét, amely az energetikai átállás útjára lépett: szemléltető példaként, ugyanolyan beépített teljesítőképesség eléréséhez a szél- és naperőművek 90-szer több alumíniumot, 50-szer több vasat, rezet és üveget, valamint 15-ször több betont fogyasztanak (nem is beszélve a ritka és a kritikus fémekről), mint a jelenleg működő hagyományos (olaj, földgáz vagy nukleáris üzemeltetésű) hőerőművek.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem döntő fontossága

Üdvözölni kell, hogy az EU az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén az élharcos szerepét szerezte meg, és elismerte felelősségét („éghajlati adósságát”) a fejletlen iparú országokkal szemben.

A szénpiac 2005-ben történő létrehozása (a 2003/87/EK irányelv) egyet jelent azzal, hogy az Európai Unió offenzív, egyoldalú stratégiát indított az éghajlatváltozás ellen, amellyel példát kíván mutatni, az egész világtól függetlenül további terheket róva közvetlenül a villamosenergia-termelőkre és az intenzív energiafelhasználású iparra, és ezáltal közvetett módon az EU minden gazdaságára.

A várakozások szerint ennek eredményét a szénkibocsátás csökkentésére irányuló, az európai iparágak korszerűsítésében részt vállaló beruházások jelentették volna, amelyeknek köszönhetően ezen iparágak előnyhöz jutottak volna versenytársaikkal szemben. Ez a forgatókönyv végül számos okból nem valósult meg, sőt, ingyenes kvóták nagyvonalú kiosztása ellenére (a korlátozásban védelemre lelve) éppen a kibocsátásáthelyezéssel kapcsolatos fenyegetések növekedtek meg.

A helyzet ugyanis az 1997-ben aláírt Kyotoi megállapodás óta megváltozott, és Európa szerepe nemcsak, hogy már nem meghatározó az ipari fémek tekintetében, hanem ellenkezőleg, a függetlenségéért kell harcolnia gyorsan iparosodó országokkal szemben („a szénhelyzet megingása”).

Az ipari fémek európai ipara számára az alkalmazkodás az új éghajlati, gazdasági és társadalmi viszonyokhoz elkerülhetetlen stratégiai szükségszerűség, példát kell mutatnia az energia- és nyersanyag-felhasználás forrás- és teljesítményhatékonysága tekintetében, és nem szabad eltűnnie a holnap iparának világából.

A határokon alkalmazandó kiigazító intézkedések rendszere a leghatékonyabb strukturális mechanizmus annak biztosításához, hogy a kibocsátásáthelyezés kockázata előtt álló európai ágazatok ne mondjanak le az éghajlat-változás elleni küzdelemről, mivel az ingyenes kvóták kiosztása – amely a „szennyezés támogatásaként” hathat – olyan veszteséget okoz, amelyek mértéke a szén-dioxid piaci árának növekedésével egyenes arányban nő.

A határokon alkalmazandó kiigazító intézkedés

A határokon alkalmazandó kiigazító intézkedéseknek az éghajlat elleni küzdelemre vonatkozó politika részeként történő alkalmazása egyenlő versenyfeltételeket és torzulásmentes versenyt teremt majd az EU-nem belüli és kívüli termelők között, mind a hazai piacon, mind a kivitel tekintetében, és ezáltal sikerül majd elkerülni a kibocsátásáthelyezést:

– a behozatalokat a szénpiacon a kibocsátási jogok vásárlására vonatkozó ugyanazon szabályoknak vetik alá, mint amelyek az európai termelőkre is vonatkoznak, az importált fémek szénlábnyoma alapján;

– a fémek kiviteleit mentesítik a szén-dioxid kibocsátási jogára vonatkozó engedély vásárlása alól.

Az ipari fémek importőrei kötelesek lennének a vámhatóságok számára bejelenteni az európai piacon eladott fémek gyártása során kibocsátott szén-dioxid mennyiségét, és ugyanazon szabályok vonatkoznának rájuk, mint az európai termelőkre, ami megfelel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) hasonló termékek közötti megkülönböztetésmentességre vonatkozó elvének. Egyáltalán nincsen tehát szó sem önkényes megkülönböztetésről, sem pedig a nemzetközi kereskedelem álcázott megszorításáról.

A határokon alkalmazandó kiigazító intézkedés alkalmazási köre azonos volna a kibocsátáskereskedelmi rendszerben jelenleg alkalmazott kibocsátási jogokéval.

Kiigazítás a határokon: ideiglenes és rugalmas intézkedés

Ugyanígy, amennyiben egy ország az ipari fémek termelői számára az európai kibocsátási joghoz hasonló kibocsátási jogot ír elő a szén-dioxid-kibocsátások tekintetében, a határokon alkalmazandó kiigazító intézkedés a két ország közötti termékforgalom szénhatékonyságának függvényében rugalmassá válik. A világszerte létrehozott szénkibocsátási jogok piacának kibontakozása pedig lehetővé teszi majd a határokon alkalmazandó kiigazító intézkedések teljes eltörlését. Ha a szabályok egyenértékűek, akkor a verseny is tisztességes.

A kibocsátásáthelyezés megelőzése a termelési lánc figyelembevétele révén

Ennek megfelelően az az alumíniumtermelő, aki alumínium-oxidját (a bauxit-ásvány és az alumínium közötti köztes terméket) Európában állítja elő, az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer ugyanazon előírásainak köteles megfelelni, mint az az alumíniumtermelő, aki az alumínium-oxidot külső behozatallal szerzi be. Ugyanez érvényes az ásványok és a fémek közötti valamennyi köztes termékre, például a kokszra is, amelynek „delokalizációja” (behozatal útján történő beszerzése) valójában kibocsátásáthelyezést jelent.

A szénlábnyomot tehát minden ipari fém esetében az egész termelési láncban számon kell tartani, és nem csak szigorúan a végtermék európai helyszínén kell figyelembe venni.

Szénlábnyom a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó minden egyes termék esetében

Ahhoz, hogy a határokon alkalmazandó kiigazító intézkedés igazságos módon működjön, minden termék esetében ismerni kell a szénlábnyomot.

Európában ez már megvalósult, és mindenütt másutt is megvalósítható, ha két feltétel teljesül:

–  biztosítani kell a termékforgalom nyomon követhetőségét (ez az ipari fémek iparágainak esetében már biztosított, elismert nemzetközi normák szerinti engedélyezésre és jóváhagyásra van szükség);

–  valamint nemzetközi szinten harmonizált módszert kell létrehozni a kereskedelmi forgalom tárgyát képező termékek szénlábnyomának megállapítására.

Szükségesnek látszik tehát egy nemzetközi/többoldalú ügynökség létrehozása, illetve egy meglévő szervezet megbízása e feladattal.

A közvetett kibocsátások kompenzációja: tisztességtelen verseny az európai országok között

Az alumíniumgyártásra szakosodott multinacionális vállalatok az alacsony helyi energiaárakat kihasználva hatalmas ipari tevékenységet alakítottak ki a Perzsa-öböl menti államokban. Az olcsó energia mellett további előnyt jelent számukra, hogy az olajban és gázban gazdag Perzsa-öböl menti államokban nincsenek a szén-dioxid kibocsátásával kapcsolatos költségek, és nem kell részt venni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Az Európai Bizottság elismerte, hogy a verseny tisztességtelenné vált, mert a villamosenergia-árak a termelők által fizetett szén-dioxid-kibocsátási jogokból fakadóan emelkedtek, ezért engedélyezte e közvetett költségek nemzeti hatóságok általi kompenzálását (lásd a SWD (2012) sz. bizottsági közleményt).

Így például Spanyolország 3 év folyamán (2013 és 2015 között) öt millió eurót, Németország pedig ugyanebben az időszakban 756 millió eurót fordít e célra.

Ingyenes kvóták az ipari fémek alacsony szén-dioxid-kibocsátású gyártásába való beruházás esetében

A határokon alkalmazandó kiigazító intézkedés következtében az ipari fémek tekintetében a gazdaságban pozitív öngerjesztő folyamat jön létre, amelynek során a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházásokhoz kapcsolódik, amelyek ilyen módon – a kibocsátások csökkentésére törekedve és az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében – megtérülnek.

Könyvelési és pénzügyi átláthatóság

A jelenlegi helyzetben a vállalatoknak odaítélt, a szén-dioxid-kibocsátásokra vonatkozó ingyenes kvóták a termelés helyének megnevezésével nyilvánosságra kerülnek, ám odaítélésüket követően a kedvezményezett vállalatok már semmilyen tájékoztatást sem adnak a kvóták felhasználásáról.

Ugyanez a helyzet a kibocsátási kvóták árverésein befolyt jövedelmekkel is, amelyeket legalább részben az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljaira kellene felhasználni, de az európai államok részéről semmilyen nyomon követés tárgyát sem képezik.

Átláthatóság az ipari fémek iparával kapcsolatos kockázatok és veszélyek tekintetében

Az első követelmény: az ipari fémek európai iparának példát kell mutatnia a környezetvédelem terén, a lehető legkisebbre csökkentve a dolgozókra és a környező területeken élő lakosságra gyakorolt káros hatásait. Ezt a nemzeti és az európai hatóságoknak kell szavatolniuk, mivel a piactól nem várható el, hogy összeegyeztesse a versenyképes ipari gazdaság fenntartását a környezet védelmével.

Az átláthatóságnak azon információkra kell kiterjednie, amelyek tárgyát a kibocsátások, a szabályoknak való megfelelőséggel kapcsolatos intézkedések, a befektetések, valamint mindezeknek a dolgozók és a környező területeken élő lakosság egészségére és biztonságára gyakorolt hatásai képezik.

A villamosenergia-ellátási szerződések kérdése

Az ipari fémek iparának energiafelhasználása intenzív, méghozzá többféle megközelítésben is:

–  a szén fosszilis alapanyagként kerül felhasználásra, mivel az acélgyártásban nélkülözhetetlen;

–  a termelés árszerkezetében – cink vagy alumínium elektrolízise esetén – túlnyomóan magas részarányt képviselnek a felhasznált villamos energiából fakadó költségek (ezek országonként különbözők, és előre nem tervezhetők) .

Az a tény, hogy a villamos energia szolgáltatója és felhasználója között nem lehetséges hosszú távra szóló szerződések aláírása a villamosenergia tárgyalással rögzített áron való vásárlására, az intenzív villamosenergia-felhasználású európai iparágakat rendkívül sebezhető helyzetbe hozza a nemzetközi konkurenciával szemben.

Ugyancsak fogas kérdést jelent, hogy bizonyos esetekben az ipari fémek állami jellegű exportőrei szubvenciót élveznek, mivel olyan gazdasági rendszerben működnek, amelyre az energiaellátás terén a szabad és torzulásoktól mentes verseny hiánya jellemző.

Az európai kereskedelemvédelmi intézkedések az ipari fémek vonatkozásában: inkább a megelőzés, mint a túl kései orvoslás

Olyan időszakban vagyunk, amikor a feltörekvő országok fejlesztik az ipari fémek iparát (azon fémek gyártását, amelyek iránt ismét megnő a kereslet), így a legfontosabb versenytársakká váltak mind az acél és valamennyi ipari fém, mind pedig a ritkaföldfémek világpiacán, kihasználva viszonylagos előnyüket a nyersanyagokhoz való hozzáférés tekintetében, amelyhez olykor állami támogatás és a dömping (azaz a termelési költségek alatti áron történő eladás) útján való értékesítésre törekvés is járul.

Arra van tehát szükség, hogy az EU rugalmas és reakcióképes kereskedelemvédelemmel vértezze fel magát, igazodva az új globális ipari környezethez, ahol az alapanyagok és a termékek, valamint az információk és a szolgáltatások áramlásának lehetséges megsokszorozódásából fakadó kihívásokkal szemben fel kell gyorsítani a döntéshozatal ritmusát.

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

13.10.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

47

11

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Zigmantas Balčytis, Nicolas Bay, David Borrelli, Jerzy Buzek, Philippe De Backer, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Peter Eriksson, Fredrick Federley, Ashley Fox, Theresa Griffin, Marek Józef Gróbarczyk, András Gyürk, Roger Helmer, Hans-Olaf Henkel, Eva Kaili, Kaja Kallas, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Jeppe Kofod, Miapetra Kumpula-Natri, Janusz Lewandowski, Ernest Maragall, Edouard Martin, Dan Nica, Angelika Niebler, Miroslav Poche, Miloslav Ransdorf, Michel Reimon, Herbert Reul, Paul Rübig, Algirdas Saudargas, Jean-Luc Schaffhauser, Neoklis Sylikiotis, Antonio Tajani, Dario Tamburrano, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Kathleen Van Brempt, Henna Virkkunen, Martina Werner, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Michał Boni, David Coburn, Cornelia Ernst, Jens Geier, Gunnar Hökmark, Benedek Jávor, Jude Kirton-Darling, Olle Ludvigsson, Notis Marias, Marian-Jean Marinescu, Dominique Riquet, Massimiliano Salini, Theodor Dumitru Stolojan, Pavel Telička, Cora van Nieuwenhuizen

NÉV SZERINTI SZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

47

+

ALDE

Dominique Riquet

ECR

Notis Marias

EFDD

David Borrelli, Dario Tamburrano

ENF

Barbara Kappel

GUE

Cornelia Ernst, Miloslav Ransdorf, Neoklis Sylikiotis

PPE

Michał Boni, Jerzy Buzek, Christian Ehler, András Gyürk, Gunnar Hökmark, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Janusz Lewandowski, Marian-Jean Marinescu, Angelika Niebler, Herbert Reul, Massimiliano Salini, Algirdas Saudargas, Theodor Dumitru Stolojan, Antonio Tajani, Vladimir Urutchev, Henna Virkkunen, Pilar del Castillo Vera

S&D

Zigmantas Balčytis, Jens Geier, Theresa Griffin, Eva Kaili, Jude Kirton-Darling, Jeppe Kofod, Miapetra Kumpula-Natri, Olle Ludvigsson, Edouard Martin, Dan Nica, Miroslav Poche, Patrizia Toia, Kathleen Van Brempt, Martina Werner, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho

VERTS/ALE

Peter Eriksson, Benedek Jávor, Ernest Maragall, Michel Reimon, Claude Turmes

11

-

ALDE

Philippe De Backer, Fredrick Federley, Kaja Kallas, Pavel Telička, Cora van Nieuwenhuizen

ECR

Ashley Fox, Marek Józef Gróbarczyk, Hans-Olaf Henkel, Evžen Tošenovský

EFDD

David Coburn, Roger Helmer

3

0

ENF

Nicolas Bay, Jean-Luc Schaffhauser

PPE

Paul Rübig

Jelmagyarázat:

+  :  Mellette

-  :  Ellene

0  :  Tartózkodás

(1)

HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

(2)

HL L 188., 2009.7.18., 93. o..

(3)

HL L 315., 2012.11.14., 1. o.

(4)

HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(5)

HL L 140., 2009. 6.5., 16. o.

(6)

HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

(7)

HL L 275., 1003.10.25., 32. o.

(8)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0032.

(9)

HL C 251. E, 2013.8.31., 75. o.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0104.

(11)

HL L 31., 2003.1.4., 1. o.

(12)

http://ec.europa.eu/growth/sectors/raw-materials/specific-interest/erecon/index_en.htm

Jogi nyilatkozat