Eljárás : 2015/2229(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0344/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0344/2015

Viták :

PV 16/12/2015 - 15
CRE 16/12/2015 - 15

Szavazatok :

PV 17/12/2015 - 9.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0470

JELENTÉS     
PDF 1169kWORD 629k
26.11.2015
PE 567.654v02-00 A8-0344/2015

„Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2015/2229(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Cristian Dan Preda

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

„Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2015/2229(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és az annak 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(2),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

–  tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el(3),

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra(4),

–  tekintettel az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei számára készült, az emberi jogok és a demokrácia nem uniós országokba irányuló látogatásaik során történő előmozdításáról szóló iránymutatásokra(5),

–  tekintettel „Az EU 2014. évi éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, a Tanács által 2015. június 22-én elfogadott dokumentumra(6),

–  tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre(7), amely a 2015–2019 közötti időszakra szól,

–  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” (GAPII) című cselekvési tervre(8),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre(9),

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. december 5-i tanácsi következtetésekre(10),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2015. február 17-i (KKBP) 2015/260 tanácsi határozatra(11),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a fejlesztés terén történő érvényesítéséről szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(12),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i, 1325. sz. határozatára(13),

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásokra,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) 25. ülésszaka tekintetében az EU prioritásairól szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezet (ENSZ) Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2014. április 2-i ajánlására(22),

–  tekintettel a kínzás világszerte történő felszámolásáról szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. június 18-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel „Az emberi jogokról és a technológiáról: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(28),

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015” című, 2014. október 8-i közleményére(30),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, 2011. március 8-i közös közleményére(31),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére(32),

–  tekintettel a jogokon alapuló megközelítésről, az EU fejlesztési együttműködése során minden emberi jog figyelembevételéről szóló, 2014. április 30-i bizottsági munkadokumentumra(33),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i határozatára, amely jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozása céljából nyitott kormányközi munkacsoport létrehozására szólít fel, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozza a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét(34),

–  tekintettel „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós megközelítésről – a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása óta végzett tevékenységeinek értékelése” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel az UNFPA és az UNICEF női nemi szervek megcsonkítása elleni közös programjáról készített 2014. évi éves jelentésre(36),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0344/2015),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az EU-t olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amely a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának elveire épül;

B.  mivel az EUSZ 6. cikke kimondja, hogy az Európai Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez;

C.  mivel az emberi jogok oszthatatlanságának tiszteletben tartása, előmozdítása és egyetemességének védelmezése az Unió külső fellépésének alapkövei;

D.  mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint külső politikái közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi politikájának nélkülözhetetlen követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az EU gyorsabb választ adjon az emberi jogok megsértésének korai szakaszaiban;

E.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

F.  mivel az emberi jogok fenyegetésnek vannak kitéve világszerte; mivel az emberi jogok egyetemességét súlyosan megkérdőjelezi számos tekintélyelvű rezsim, leginkább a multilaterális fórumokon;

G.  mivel a világ népességének több mint fele továbbra is nem demokratikus és elnyomó rendszerekben él, és az elmúlt években a szabadság mértéke világszerte folyamatosan csökkent; mivel az emberi jogok be nem tartása költségekkel jár a társadalom és az egyén számára is;

H.  mivel világszerte számos kísérletet tesznek a civil társadalom mozgásterének csökkentésére, többek között az Emberi Jogi Tanácsban;

I.  mivel a szabad választásokon kívül a demokratikus rendszer ismérvei többek között az átlátható kormányzás, a jogállamiság tiszteletben tartása, a véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi jogok tiszteletben tartása, a független igazságügyi rendszer létezése, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló nemzetközi megállapodások és iránymutatások tiszteletben tartása;

J.  mivel a Bizottság alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó új közös cselekvési tervre irányuló ajánlás megszületésekor kijelentette, hogy az emberi jogok megbízatása egyik átfogó prioritását jelentik, iránytűt az uniós intézményekhez, valamint harmadik országokhoz, nemzetközi szervezetekhez és a civil társadalomhoz fűződő valamennyi kapcsolatban; mivel 2017-ben sor kerül az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv félidős felülvizsgálatára, amelynek időzítése egybeesik a külső finanszírozási eszközök félidős felülvizsgálatával, ami hozzájárul az uniós külső fellépés koherenciájának megerősítéséhez;

K.  mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), a Bizottság, a Tanács és a tagállamok felelnek az új cselekvési terv végrehajtásáért; mivel a harmadik országokban az uniós missziók és képviseletek jelentős kiegészítő szerepet játszhatnak a cselekvési terv eredményességében;

L.  mivel megfelelő források biztosítására, valamint e források leghatékonyabb felhasználására van szükség az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdításának megerősítéséhez;

M.  mivel az Uniónak többet kellene tennie saját szakpolitikái emberi jogi hatásainak felmérése, a pozitív hatások maximalizálása, a negatív hatások kivédése vagy enyhítése, valamint az érintett lakosság jogorvoslathoz való hozzáférésének megerősítése érdekében;

N.  mivel a harmadik országokban felmerülő emberi jogi kérdések kezelésének egyik leghatékonyabb eszköze a harmadik országok vezetőivel és hatóságaival valamennyi kétoldalú és multilaterális fórumon való kapcsolattartás; mivel a harmadik országokban a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak az uniós emberi jogi politika alakításában és végrehajtásában;

O.  mivel az Unió egyik fő prioritásának tekinti a harmadik országok civil társadalmával és az emberi jogi jogvédőkkel folytatott szoros együttműködést az emberi jogi visszaélések kezelése során;

P.  mivel a nemzetközi együttműködésnek megnövekedett szerepet kell játszania az alapvető jogok tiszteletben tartásának és a digitális megfigyelő technológiát használó hírszerző szolgálatok hatékony parlamenti felügyeletének megerősítésében;

Q.  mivel az EU és tagállamai a Nemzetközi Büntetőbíróság szoros szövetségesei annak megalakulása óta, pénzügyi, politikai, diplomáciai és logisztikai támogatást nyújtva számára, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

R.  mivel az emberi jogokat és a demokráciát támogató politikát érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró összes egyéb uniós politikában, mint például a fejlesztéspolitikában, a migrációs politikában, a biztonságpolitikában, a terrorizmus elleni politikában, a bővítési politikában és a kereskedelempolitikában, az emberi jogok tiszteletben tartásának további előmozdítása érdekében;

S.  mivel az EUMSZ 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

T.  mivel a migráció különböző formái fontos kihívást jelentenek az EU külpolitikájában, azonnali, hatékony és tartós megoldásokat követelve a szükséget szenvedők, mint például a háború és az erőszak elől menekülő emberek emberi jogai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, összhangban az európai értékekkel és a nemzetközi emberi jogi normákkal;

U.  mivel a világgazdaság súlyos válságon megy keresztül, amelynek hatása bizonyos intézkedések – különösen a drasztikus költségvetési megszorítások – bevezetése mellett az, hogy káros hatással van az emberi jogokra, különösen a gazdasági és szociális jogokra, az emberek életkörülményeire (a munkanélküliség és a szegénység növekedése, egyenlőtlenség és bizonytalan foglalkoztatás, alacsonyabb színvonalú szolgáltatások és e szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés), és ezáltal jóllétükre is;

V.  mivel az egyetemes és oszthatatlan értékekre épülő gondolatszabadságnak, lelkiismereti és vallásszabadságnak, valamint a meggyőződés szabadságának az EU egyik elsődleges célját kell képeznie és fenntartások nélkül támogatni kell őket; mivel ezek a jogok továbbra is nagy fenyegetettségnek vannak kitéve, mert a hozzájuk kapcsolódó jogsértések száma jelentősen megnövekedett;

W.  mivel a halálbüntetés egyetemes eltörlése továbbra is az Unió külső emberi jogi politikájának egyik kiemelt célkitűzése; mivel 2016 júniusában a norvégiai Oslóban tartják a halálbüntetés elleni 6. világkongresszust;

X.  mivel gyermekek, a nők és a kisebbségekhez tartozók növekvő sajátos fenyegetéseknek, erőszakos cselekményeknek, szexuális erőszaknak vannak kitéve, különösen a háborús övezetekben;

Y.  mivel a Szaharov-díjat 2014-ben Dr. Denis Mukwege kapta meg, aki orvosként és emberi jogi jogvédőként fáradhatatlan erőfeszítéseket tett a szexuális erőszak és a nemi szervek megcsonkítása áldozatainak érdekében; mivel a női nemi szervek megcsonkítása a nők és gyermekek jogainak alapvető megsértése, és mivel az Unió külpolitikájában és emberi jogi politikájában feltétlenül kulcsszerepet kell biztosítani a nemi szervek megcsonkítása és a szexuális erőszak elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseknek;

Z.  mivel 2014-ben becslések szerint 230 millió, jelenleg fegyveres konfliktusok által sújtott országokban vagy területeken élő gyermek volt kitéve szélsőséges erőszaknak és traumának, kényszersorozásoknak vagy erőszakos csoportok általi célzott támadásoknak;

AA.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van a „saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28 sz. határozata(37) felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

AB.  mivel az éghajlatváltozás aláássa a legalapvetőbb emberi jogokat, mint a vízhez, a természeti erőforrásokhoz és az élelemhez való hozzáférés jogát;

AC.  mivel a világörökség részét képező értékes régészeti lelőhelyek terrorista szervezetek és hadban álló alakulatok általi szándékos és szisztematikus pusztításának célja a lakosság destabilizálása és kulturális identitásától való megfosztása, és nemcsak háborús, hanem emberiesség elleni bűncselekménynek is tekintendő;

Általános megfontolások

1.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogok és a demokratikus értékek, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolatszabadság, a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság, növekvő fenyegetésnek vannak kitéve a világ számos részén, többek között az elnyomó rendszerekben; mély aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a civil társadalom mozgástere egyre szűkül, illetve egyre több emberi jogi jogvédőt ér támadás világszerte;

2.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az emberi jogokat és a demokratikus értékeket ténylegesen a szélesebb világgal folytatott kapcsolataik középpontjába helyezzék, ahogy arra az EUSZ-ben kötelezettséget vállaltak; megjegyzi, hogy a harmadik országokban történő súlyos emberi jogi jogsértések kezelése során az Uniónak megfelelő intézkedéseket kell alkalmaznia, különösen az elnyomó rendszerek esetében, többek között a kereskedelmi, energiaügyi vagy biztonsági kapcsolatokban;

3.  megismétli, hogy kulcsfontosságú a fokozott következetesség biztosítása az Unió belső és külső politikái között az emberi jogok és a demokratikus értékek tiszteletben tartására való tekintettel; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy – miközben ez a jelentés az emberi jogok előmozdításával kapcsolatos uniós külső politikákkal foglalkozik – a Parlament az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az alapvető jogok uniós helyzetéről készített éves jelentést fogad el; szintén hangsúlyozza a nagyobb következetesség és összhang, és az uniós külső politikák és valamennyi uniós eszköz terén a kettős mérce elkerülésének jelentőségét;

4.  felhívja az Uniót és annak tagállamait, hogy ténylegesen foglalkozzanak a belső emberi jogi kihívásokkal, mint például a romák helyzete, a menekültekkel és migránsokkal szembeni bánásmód, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyekkel szembeni megkülönböztetés, a rasszizmus, a nőkkel szembeni erőszak, a fogva tartási körülmények és a tömegtájékoztatás szabadsága kérdésével, hogy az Unió külső emberi jogi politikájában fenntarthassa hitelességét és következetességét;

5.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az Unió megszállt és elcsatolt területek helyzetével szemben tanúsított koherens politikáját; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi humanitárius jognak kell irányadónak lennie az ilyen helyzetekben;

6.  határozottan elutasítja területek elcsatolását, megszállását és gyarmatosítását, és hangsúlyozza a népek elidegeníthetetlen önrendelkezési jogát;

7.  úgy ítéli meg, hogy – annak érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására tett kötelezettségvállalásuknak megfeleljenek – az EU-nak és tagállamainak következetes, egységes hangon kell megszólalniuk, és biztosítaniuk kell, hogy üzenetüket meghallgassák;

8.  továbbá hangsúlyozza a Bizottság, a Tanács, az EKSZ, a Parlament és az uniós képviseletek közötti megerősített együttműködés fontosságát az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós politika átfogó következetességének és az összes, külső dimenzióval bíró uniós politika között elfoglalt központi helyzetének javítása céljából, különösen a fejlesztéssel, a biztonsággal, a foglalkoztatással, a migrációval, a kereskedelemmel és a technológiával kapcsolatos területeken;

9.  felszólítja az Uniót, hogy fejlessze és foglalja rendszerbe a saját szakpolitikái által kifejtett emberi jogi hatások teljes körét, és biztosítsa, hogy ezek az elemzések ennek következtében politikái átformálását szolgálják; felszólítja az Uniót, hogy hatékonyabb mechanizmusokat fejlesszen ki politikái pozitív emberi jogi hatásainak maximalizálása, a negatív hatások kivédése vagy enyhítése, valamint az érintett lakosság jogorvoslathoz való hozzáférésének megerősítése érdekében;

10.  felhívja a figyelmet az emberi jogok előmozdítása és demokratikus értékek elősegítése iránti hosszú távú elkötelezettségére, amelyet többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díj évenkénti odaítélése, az Emberi Jogi Albizottság munkája és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatban a havi plenáris üléseken zajló viták, illetve elfogadott állásfoglalások is tükröznek;

11.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a világörökség részét képező értékes régészeti lelőhelyeket az erőszakos cselekményeiket lopott műalkotások kereskedelméből finanszírozó terrorista szervezetek és háborús alakulatok a lakosság destabilizálása és kulturális identitásának aláásása céljából szándékosan és szisztematikusan elpusztítják és kifosztják; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az ENSZ-szel és az UNESCO-val együttműködve harcoljon a háborús övezetekből származó műkincsek illegális kereskedelme ellen, és dolgozzon ki az ilyen övezetekben található kulturális örökség védelmére irányuló kezdeményezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az emberiség közös örökségének szándékos elpusztítását sorolja az emberiesség elleni bűncselekmények közé, és ennek megfelelően tegyen jogi lépéseket vele szemben;

Uniós politikai eszközök az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására

Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban

12.  üdvözli a világban az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló 2014. évi éves uniós jelentés elfogadását; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentés elengedhetetlen eszköze az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság világban tapasztalható helyzetével kapcsolatos uniós politika vizsgálatának, az arról szóló tájékoztatásnak és vitának; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy biztosítsák az éves jelentésben felmerülő kérdések átfogó nyomon követését, beleértve a felmerülő problémák megoldását célzó konkrét javaslatokat, valamint az EU külső emberi jogi és demokráciával kapcsolatos politikájáról szóló különböző jelentések közötti nagyobb következetességet is;

13.  megismétli az alelnök/főképviselő felé tett azon felhívását, hogy folytasson vitát az Európai Parlament tagjaival évente két plenáris ülésen, egyszer az EU éves jelentésének bemutatásakor, másodszor pedig a parlamenti jelentésre adott válaszként; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és az EKSZ az emberi jogokról és a demokráciáról szóló éves jelentésről megfogalmazott parlamenti állásfoglalásra adott írásbeli válaszai fontos szerepet játszanak az intézményközi kapcsolatokban, mivel a Parlament által felvetett valamennyi pont rendszeres és alapos nyomon követését teszik lehetővé;

14.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az Unió által 2014-ben az emberi jogok és a demokrácia területén végzett tevékenységekről szóló kimerítő jelentésük miatt; mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés jelenlegi formáján egy olvasóbarátabb változattal javítani lehetne, hogy jobb áttekintést adjon az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, harmadik országokban zajló uniós fellépések konkrét hatásáról és a megtett előrelépésről; továbbá jelentést kér az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló parlamenti állásfoglalásokra válaszul adott lépésekről;

15.  e tekintetben javasolja, hogy az EKSZ fogadjon el elemzőbb megközelítést az éves jelentés megszövegezése során, miközben továbbra is jelentést tesz az uniós stratégiai keret és a cselekvési terv végrehajtásáról; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentésnek nemcsak az e területen elért uniós eredményeket és a bevált gyakorlatokat kellene hangsúlyoznia, hanem jeleznie kellene azt is, hogy az EU milyen kihívásokkal és korlátokkal szembesül az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdítása érdekében tett erőfeszítései során, és milyen tanulságokat lehet levonni a következő években végrehajtandó konkrét fellépésekre nézve;

16.  fenntartja azt az álláspontját, hogy az éves jelentésben bemutatott országjelentéseknek kevésbé leíró jellegűeknek és kevésbé statikusaknak kellene lenniük, ehelyett inkább az országok emberi jogokkal kapcsolatos stratégiáinak végrehajtását kellene tükrözniük, és áttekintést kellene adniuk a helyszínen zajló uniós fellépés hatásáról;

Az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos (új) cselekvési terv

17.  megismétli azon álláspontját, hogy az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos első cselekvési terv 2012. évi elfogadása fontos mérföldkövet jelentett abban a folyamatban, amelynek során az Unió az emberi jogokat és a demokráciát kivétel nélkül integrálja a világ többi részéhez fűződő valamennyi kapcsolatába;

18.  üdvözli, hogy a Tanács 2015 júliusában új cselekvési tervet fogadott el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban a 2015–2019 közötti időszakra vonatkozóan; elismerésre méltónak találja, hogy az EKSZ az első cselekvési terv értékelése és az új terv elkészítése során konzultált a Bizottsággal, a Parlamenttel, a tagállamokkal, a civil társadalommal és a regionális és nemzetközi szervezetekkel;

19.  üdvözli, hogy az EU ismételten kötelezettséget vállalt az emberi jogok világszintű előmozdítására és védelmére, valamint a demokrácia támogatására; megjegyzi, hogy a cselekvési terv célja, hogy lehetővé tegye az EU számára, hogy koncentráltabb, rendszeresebb és összehangoltabb megközelítést alkalmazzon az emberi jogok és a demokrácia területén, valamint erősítse politikáinak és eszközeinek helyszíni hatását; e tekintetben támogatja, hogy öt stratégiai cselekvési terület kiemelt figyelmet kap;

20.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az új cselekvési terv hatékony és következetes végrehajtását; felhívja a figyelmet különösen a hatékonyság növelésének, valamint az emberi jogok és a demokrácia világszintű tiszteletben tartásának előmozdítására irányuló uniós eszközök által elért helyi hatás lehető legnagyobbra növelésének fontosságára; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok megsértésének mielőbbi és megfelelő orvoslását; megismétli, hogy fokozni kell az emberi jogok és a demokrácia érvényesítésére irányuló erőfeszítéseket valamennyi uniós külső fellépés során, magas politikai szinten is;

21.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő forrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és a központ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind a projektekhez rendelkezésre bocsátott pénzforrások tekintetében;

22.  megismétli azon álláspontját, hogy szilárd egyetértésre és megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények között az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ütemterv átfogó és következetes előmozdítása érdekében; emlékeztet arra, hogy a cselekvési terv mind az EU-t, mind a tagállamokat érinti; ezért határozottan hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak kivétel nélkül nagyobb részt kell vállalniuk a cselekvési terv és az uniós stratégiai keret végrehajtásából, és saját tervként kell használniuk azt az emberi jogok és a demokrácia kétoldalú és multilaterális kapcsolatokban való előmozdítása során; pozitívumként veszi tudomásul az új cselekvési terv előirányzott időközi értékelését, és kiemeli, hogy befogadó jellegű konzultációt kell folytatni az emberi jogok általános érvényesítése terén elért eredmények következetes tükrözése érdekében;

23.  e tekintetben sürgeti, hogy a Külügyek Tanácsa rendszeresen vitasson meg a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos témákat; megismétli a Külügyek Tanácsához intézett azon felhívását, hogy évente tartson nyilvános vitát az emberi jogok és a demokrácia területén végrehajtott uniós fellépésről;

24.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az első cselekvési terv végrehajtásáról készített jelentéssel kapcsolatban, és azt várja, hogy ez a jelentéstétel az új cselekvési terv keretében is folytatódjon; továbbá emlékeztet azon szándékára, hogy szorosan bekapcsolódjon az új cselekvési terv végrehajtásába, és konzultáljanak vele arról;

25.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy az összes többi biztossal egyeztetve dolgozzon ki olyan programot, amely általánosan érvényesíti az emberi jogokat a különböző uniós tevékenységekben, különösen a fejlesztés, a migráció, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, az internetes adatvédelem, a kereskedelem, a beruházások, a technológia és az üzleti élet területén;

Egyéb uniós politikai eszközök áttekintése

Az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének megbízatása

26.  emlékeztet az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának jelentőségére az Unió láthatóságának és hatékonyságának növelése tekintetében az emberi jogok és a demokratikus alapelvek egész világon történő védelme és előmozdítása terén; elismerését fejezi ki a jelenlegi különleges képviselőnek jelentős eredményei miatt és azért, mert rendszeres párbeszédet folytat a Parlamenttel és a civil társadalommal;

27.  üdvözli az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője megbízatásának 2017 februárjáig történő meghosszabbítását, és megismétli azon kérését, hogy ez a megbízatás legyen állandó; ezért a megbízatás a tekintetben történő felülvizsgálatára szólít fel, hogy az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének biztosítsanak saját kezdeményezési jogkört, megfelelő személyzetet és pénzügyi forrásokat, és hogy legyen joga nyilvánosan állást foglalni, jelentést tehessen harmadik országokba tett látogatásai eredményeiről, és közzétehesse az EU emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos álláspontját, az EU emberi jogi különleges képviselője szerepének megerősítése érdekében láthatóságának és hatékonyságának javítása révén;

28.  megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy foglalja bele az EU földrajzi különleges képviselőinek megbízatásába azt a követelményt, hogy szorosan együtt kell működniük az EU emberi jogi különleges képviselőjével;

Emberi jogi országstratégiák és az uniós képviseletek szerepe

29.  megjegyzi, hogy a Politikai és Biztonsági Bizottság 132 országspecifikus emberi jogi stratégiát hagyott jóvá az uniós képviseletek, az uniós intézmények és a tagállamok egyesített erőfeszítéseit követően; megismétli, hogy támogatja az országspecifikus emberi jogi stratégiák célját, amely az uniós fellépés testre szabása minden egyes országban az országok sajátos helyzetére és igényeire való tekintettel; rámutat az országspecifikus emberi jogi stratégiák folyamatos értékelésének, adott esetben kiigazításuk szükségességére, és az uniós képviseletek, a tagállami nagykövetségek és az uniós intézmények közötti együttműködés, kommunikáció és információcsere további javítását kéri az országspecifikus emberi jogi stratégiák elkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban;

30.  megismétli azon kérését, hogy az Európai Parlament tagjai kapjanak hozzáférést a stratégiák tartalmához, hogy kötelezettségeiket megfelelően és átláthatóan tudják teljesíteni; azt ajánlja, hogy az EKSZ és a Bizottság tegye közzé minden egyes stratégia célját annak érdekében, hogy növelje az országspecifikus emberi jogi stratégiák átláthatóságát; ragaszkodik ahhoz, hogy az EKSZ minden egyes stratégiába foglaljon bele az előrehaladásra vonatkozó egyértelmű és mérhető mutatókat;

31.  határozottan hangsúlyozza, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiákat figyelembe kell venni az egyes harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal minden szintjén, többek között a magas szintű politikai és emberi jogi párbeszédek, az országstratégiai dokumentumok és az éves cselekvési programok előkészítése során;

32.  üdvözli emberi jogi és/vagy a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartók kijelölését minden képviseletnél és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) küldetései során; megjegyzi azonban, hogy az online nyilvánosan elérhető tájékoztatás sok esetben idejétmúlt, ezért annak mielőbbi felülvizsgálatát kéri;

33.  emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett azon ajánlására, hogy dolgozzanak ki egyértelmű működési útmutatót a képviseletek kapcsolattartói funkciója tekintetében, hogy a kapcsolattartók valódi emberi jogi tanácsadóként léphessenek fel, és hatékonyan tudják végezni munkájukat következetesen és befogadó módon, a képviseletek munkájának optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy az emberi jogi kapcsolattartók munkáját ugyanígy támogatniuk kell a tagállamok diplomáciai személyzetének is; véleménye szerint az emberi jogi kapcsolattartók munkájának teljesen függetlennek és politikai befolyástól, valamint a harmadik országok nemzeti hatóságai általi zaklatástól mentesnek kell lennie, különösen az emberi jogi aktivistákkal és a civil társadalommal folytatott kapcsolataik terén;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

34.  elismeri, hogy a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony eszköze lehet, feltéve, hogy azok nem öncélúak, hanem a partnerek konkrét kötelezettségvállalásainak és eredményeinek biztosítására szolgáló eszközök; ezért üdvözli és ösztönzi, hogy egyre több országgal alakuljon ki emberi jogi párbeszéd, így például Mianmarral/Burmával; e tekintetben például elégedetten veszi tudomásul az EU és Moldova közötti emberi jogi párbeszéd hatodik fordulóját;

35.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy emberi jogi párbeszédeiket és az azokhoz tartozó civil társadalmi szemináriumokat az országspecifikus emberi jogi stratégiákat tükrözve, egyértelmű, eredményorientált megközelítéssel folytassák le; sürgeti az EKSZ-t, hogy következetesen folytasson előkészítő párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel, és ezek eredményeit foglalja bele magába az emberi jogi párbeszédbe; továbbra is kitart amellett, hogy az alelnök/főképviselő, az EU emberi jogi különleges képviselője és az EKSZ az emberi jogi párbeszédek során rendszeresen, valamint elszámoltatható és átlátható módon vesse fel a kockázatnak kitett vagy börtönbe zárt emberi jogi jogvédők és a politikai foglyok egyedi eseteit, valamint az emberi jogok megsértéseit; lényegesnek tartja, hogy az EKSZ rendszeresen biztosítsa az egyes emberi jogi párbeszédek során tett kötelezettségvállalások teljesítését;

36.  megismétli az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy dolgozzon ki átfogó mechanizmust az emberi jogi párbeszédek működésének nyomon követésére és felülvizsgálatára a civil társadalommal és emberi jogi szervezetekkel együttműködésben hatásuk javítása céljából; úgy véli, hogy amennyiben ezek a párbeszédek állandóan kudarcba fulladnak, politikai következtetéseket kell levonni és alternatív eszközöket kell alkalmazni az emberi jogok előmozdításának támogatására az érintett országban; ebben a tekintetben megjegyzi, hogy az Oroszországgal folytatott emberi jogi párbeszéd 2014-ben felfüggesztésre került, és megjegyzi, hogy a Kínával és Belarusszal folytatott párbeszédek sem járnak eredménnyel; ezért sürgeti az EKSZ-t, hogy alaposan gondolja újra Oroszországgal és Kínával kapcsolatos emberi jogi stratégiáját;

37.  felhívja az EU-t és képviseleteit, hogy a civil társadalommal együtt fokozzák a politikai párbeszédet, amelyet az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot megsértő kormányokkal folytatnak, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és a harmadik országok közötti, emberi jogokról szóló politikai párbeszéd terjedjen ki többek között az LMBTI-személyekkel, a vallással vagy meggyőződéssel, nemi, faji vagy etnikai hovatartozással, életkorral, fogyatékossággal és szexuális irányultsággal kapcsolatos megkülönböztetésmentesség befogadóbb és átfogóbb meghatározására; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatást különösen a rossz fejlődési és emberi jogi mutatókkal rendelkező országokban fenn kell tartani, sőt meg kell erősíteni, de lehetőség szerint civil társadalmi szervezeteken és helyi nem kormányzati partnereken keresztül kell folyósítani, és szisztematikusan ellenőrizni kell, emellett a helyi emberi jogi helyzet javítására vonatkozó kormányzati kötelezettségvállalásoknak kell kísérniük;

38.  elismeri a magánszemélyek elleni kiegészítő intézkedések (célzott szankciók, például vagyonbefagyasztás vagy utazási tilalom) jelentőségét az elnyomó rendszerek elleni küzdelem során olyankor, amikor a párbeszédek rendre kudarcba fulladnak;

Az EU emberi jogi iránymutatásai

39.  üdvözli, hogy a Tanács 2014. májusban elfogadta az EU emberi jogi iránymutatásait az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról; emlékeztet azonban az EKSZ-hez intézett azon kérésére, hogy egyértelműsítse a kiválasztási folyamatot az uniós iránymutatásokban szereplő témák vonatkozásában, és tanácskozzon a Parlamenttel és a civil társadalommal is ebben az ügyben a témák kiválasztása előtt;

40.  megismétli az alelnökhöz/főképviselőhöz és az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy ténylegesen és következetesen hajtsák végre a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos uniós iránymutatásokat(38), többek között az olyan országokban zajló konfliktusok és humanitárius válságok kapcsán, mint Szíria, Irak, Líbia és Ukrajna; ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy az EKSZ támogassa a nemzetközi humanitárius jog állami és nem állami szereplők általi tiszteletben tartását előmozdító civil társadalmi szervezeteket; továbbá sürgeti, hogy az EU aktívan használjon minden rendelkezésére álló eszközt arra, hogy ösztönözze, hogy az állami és nem állami szereplők megfeleljenek a nemzetközi humanitárius jognak; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy járuljanak hozzá a Svájc és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának megerősítésére irányuló, jelenleg is zajló kezdeményezéshez;

41.  kifejezetten hangsúlyozza, hogy rendszeresen értékelni kell az uniós emberi jogi iránymutatások, köztük a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtását, jól meghatározott referenciaértékek alkalmazásával; úgy ítéli meg, hogy az iránymutatások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében további intézkedéseket kell hozni, melyek célja az iránymutatások tartalmának megismertetése az EKSZ, az uniós képviseletek és a tagállami külképviseletek személyzetével; ismételten felszólít arra, hogy a civil társadalmat és az emberi jogi szervezeteket aktívabban be kell vonni az iránymutatások kiválasztásába, kidolgozásába, értékelésébe és felülvizsgálatába;

Az emberi jogok és a demokrácia az EU külső politikáiban és eszközeiben

42.  emlékeztet arra, hogy az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy az emberi jogokat és a demokráciát a harmadik országokkal folytatott kapcsolatainak középpontjába helyezi; ezért hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a demokratikus alapelvek előmozdítását minden, külső dimenzióval bíró uniós politika – például a bővítési és a szomszédságpolitika, a közös biztonság- és védelempolitika, valamint a fejlesztési, a kereskedelmi, a migrációs és a bel- és igazságügyi politika – révén és megfelelő pénzügyi eszközökkel támogatni kell; ezzel összefüggésben kiemeli az EU arra irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi jogsértéseket felvegye a válságmegelőzéssel kapcsolatos korai riasztási mátrixába;

43.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak az alapszerződésekben rögzített kötelezettsége biztosítani azt, hogy minden külső politikáját és fellépését olyan módon alakítsa ki és hajtsa végre, amely megszilárdítja és támogatja az emberi jogokat és a jogállamiságot;

44.  úgy véli, hogy az Unió külső pénzügyi eszközei jelentős mértékben hozzájárulnak a demokrácia és az emberi jogok értékeinek külföldön történő előmozdításához és megvédéséhez; ismételten felszólít a különböző tematikus és földrajzi eszközök közötti koherencia javítására;

45.  tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalásának teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi rendelkezéseket is megvizsgálja a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések és kereskedelmi megállapodások hatásvizsgálata során; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok minőségét, átfogó jellegét és nyomon követését, hogy biztosítsa az emberi jogi kérdések rendszeres figyelembevételét; rámutat arra a szerepre, amelyet a civil társadalom játszhatna ebben a folyamatban;

Bővítési és szomszédságpolitika

46.  emlékeztet arra, hogy az EU bővítési politikája az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása erősítésének egyik leghatékonyabb eszköze; sajnálja, hogy a Juncker vezette Bizottság úgy döntött, hogy nyíltan befagyasztja a bővítést, ugyanakkor üdvözli az új megközelítés alkalmazását a csatlakozási tárgyalásokon az igazságszolgáltatásról és alapvető jogokról, valamint a szabadságról, a biztonságról és a jog érvényesüléséről szóló fejezetekkel kapcsolatban, mely megközelítés kellően figyelembe veszi az érintett reformok megfelelő végrehajtásához szükséges időt;

47.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes csatlakozásra váró országokban és a szomszédságpolitikában részt vevő számos országban gyengül a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság; hangsúlyozza, hogy sürgősen javítani kell a média függetlenségét és tulajdonviszonyainak átláthatóságát ezekben az országokban, és foglalkozni kell az újságírókra nehezedő politikai és gazdasági nyomással, amely gyakran cenzúrához és öncenzúrához vezet; felhívja a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalások folyamata során továbbra is kövesse figyelemmel a véleménynyilvánítás szabadságát és a médiát, illetve fordítson ezekre kiemelt figyelmet;

48.  sajnálja, hogy a kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keretek megfelelő végrehajtása továbbra is kihívást jelent, ahogy azt a Bizottság 2014–2015-ös bővítési stratégiájában(39) is jelzi; kéri, hogy a csatlakozásra váró országok fokozzák erőfeszítéseiket a kisebbségek elfogadásával kapcsolatos kultúra erősítésére például azáltal, hogy javítják a kisebbségek bevonását a döntéshozatali folyamatba és fokozzák bevonásukat az oktatási rendszerbe, kiemelt figyelmet fordítva a roma gyermekekre; sürgeti az EU-t, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon az emberi jogokat, többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogait védelmező rendelkezések végrehajtását és a megkülönböztetés minden formája, így például a szexuális irányultságon alapuló, közösség tagja elleni bűncselekmények elleni küzdelmet;

49.  aggodalommal veszi tudomásul a demokratikus politikai kultúra romlását egyes tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban, valamint az európai szomszédságpolitikában részt vevő számos országban; emlékeztet arra, hogy a jó kormányzás, a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi jogok tiszteletben tartása, a politikai párbeszéd, a kompromisszumkötés és az összes érintett fél döntéshozatali folyamatba történő bevonása a demokratikus rendszerek lényegét jelenti; szintén aggodalommal veszi tudomásul, hogy a csatlakozásra váró országok alig léptek előre az igazságszolgáltatás függetlenségének javítása és a korrupció elleni küzdelem terén; a Bizottsággal együtt sürgeti, hogy a csatlakozásra váró országok alakítsák ki a nyomozások, büntetőeljárások és jogerős ítéletek hiteles nyilvántartását;

50.  az európai szomszédságpolitika folyamatban lévő felülvizsgálatára tekintettel emlékeztet arra, hogy az EUSZ kimondja, hogy az Unió a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat alakít ki, amelyek az Unió értékeire, többek között az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartására épülnek(40); emlékeztet arra is, hogy a 2011-es arab tavaszt követően az EU újradefiniálta szomszédságpolitikáját a „többért többet” elv alapján a demokratikus intézmények megerősítése és az emberi jogok előmozdítása szándékával; hangsúlyozza, hogy az EU szomszédságában az elmúlt néhány évben felmerülő jelentős kihívások, így például Közel-Keleten és Észak-Afrikában az instabilitás és a konfliktushelyzet fokozódása, és az, hogy szélsőséges és dzsihádista csoportok kihasználják ezeket a helyzeteket, valamint az Oroszország fellépései által okozott emberi szenvedés jelentősen befolyásolták az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását;

51.  ezért hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának továbbra is középpontba kell helyeznie az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartását; megismétli, hogy az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása ugyanakkor mind a partnerországok, mind az EU érdekében áll;

52.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell a szomszédos országokban a demokratikus és valóban az emberi jogokkal foglalkozó intézményeket, a civil társadalmat és a sajtószabadságot; pozitívumként értékeli ezzel összefüggésben a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze és a Civil Társadalmi Eszköz keretében folyamatosan nyújtott jelentős támogatást; továbbá üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes és hatékony elkötelezettségét az EU keleti és déli szomszédságában a demokrácia előmozdítása és az alapvető jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása mellett, ahogy azt a Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységének értékeléséről szóló első parlamenti jelentésben(41) is jelezte; határozottan bátorítja az Uniót és tagállamait, hogy az EU-val szomszédos országokban zajló demokratikus reformfolyamatok támogatása érdekében továbbra is nyújtsanak erőteljes ösztönzést, illetve adják át a saját átalakulási folyamataik során szerzett ismereteiket;

53.  fenntartja, hogy mindenképpen meg kell szüntetni az ukrajnai orosz agressziót, és biztosítani kell a stabilitást és az emberi jogok tiszteletben tartását;

Emberi jogok a kereskedelemben

54.  megismétli, hogy támogatja emberi jogi záradékok bevezetését az EU és harmadik országok közötti minden nemzetközi megállapodásba, figyelembe véve többek között az európai szociális párbeszédet és a foglalkoztatásra vonatkozó ILO-normákat; felhívja a Bizottságot, hogy ténylegesen és rendszeresen ellenőrizze és értékelje az emberi jogi záradékok végrehajtását, és tegyen rendszeresen jelentést a Parlamentnek arról, hogy a partnerországok betartják-e az emberi jogokat; üdvözli, hogy a Tanács rendszeresebben alkalmaz korlátozó intézkedéseket olyan harmadik országokkal szemben, amelyek szándékosan megsértik az emberi jogokat; e tekintetben ajánlja, hogy amennyiben valamely olyan harmadik ország, amellyel megállapodást kötött, súlyosan megsérti az emberi jogokat, az Unió tegyen konkrét lépéseket az emberi jogi záradékokban előírt megfelelő intézkedések végrehajtására;

55.  üdvözli az új általános preferenciarendszer (GSP) 2014. január 1-i hatálybalépését (978/2012/EU rendelet); pozitívumként értékeli, hogy 14 ország 2014 végére GSP+-kedvezményt kapott, és emlékeztet arra, hogy az országok számára előírás az emberi jogokkal és a munkaügyi szabványokkal kapcsolatos 27 alapvető nemzetközi egyezmény ratifikálásának folytatása, valamint tényleges végrehajtásuk nyomon követése az egyezmények és az EU által megállapított kritériumokkal összhangban; elvárja, hogy a Bizottság ténylegesen és átlátható módon értékelje az ügyeket és 2015 végéig készítsen jelentést a Parlament és a Tanács részére az egyezmények GSP+-kedvezményezettek általi megerősítésének és tényleges végrehajtásának állásáról; megismétli azon ajánlását, hogy a Római Statútumot a jövőben vegyék fel az egyezmények jegyzékébe;

Üzleti és az emberi jogok

56.  úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában; úgy véli, hogy az emberi jogok előmozdításának a kormány és a magánszektor közötti együttműködésen kell alapulnia; ezzel összefüggésben megerősíti, hogy az európai vállalatoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy harmadik országokban folytatott tevékenységük tiszteletben tartsa az emberi jogi normákat; emellett ismételten megerősíti annak fontosságát, hogy az EU előmozdítsa a vállalati társadalmi felelősségvállalást, valamint hogy az európai vállalkozások vezető szerepet játsszanak az üzleti magatartásra és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában; felszólítja továbbá az EU-t, hogy vállaljon tevékeny szerepet az emberi jogok kérdésével és ezzel összefüggésben a transznacionális vállalatokkal és más üzleti vállalkozásokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport 12. ülésén, és támogassa a politikáiknak az OECD multinacionális vállalkozásokról szóló iránymutatásaival való összehangolására irányuló erőfeszítéseket; javasolja, hogy az Unió és tagállamai vegyenek részt az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező erejű, az ENSZ rendszerébe illeszkedő nemzetközi eszközről folytatott vitában;

57.  a fentiekre tekintettel úgy véli, hogy az EKSZ-nek elő kell írnia, hogy az uniós képviseletek vegyék fel a kapcsolatot a harmadik országokban működő uniós vállalkozásokkal, hogy üzleti jellegű tevékenységeik során biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását; ezenfelül emlékeztet arra a kérésére, hogy az uniós képviseletek a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) keretében végrehajtott helyi pályázati felhívásokba foglalják bele prioritásként az emberi jogok tiszteletben tartását az üzleti műveletek során, valamint hogy az uniós képviseletek az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatással összhangban hozzák meg a szükséges intézkedéseket az emberi jogi jogvédők védelmezése érdekében;

58.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy 2015 végéig számoljon be az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek(42) uniós tagállamok általi végrehajtásáról;

59.  összevont uniós fellépésre szólít fel a nagyarányú földszerzések problémájának kezelése érdekében megfelelő védintézkedések előmozdítása révén e jelenség megakadályozására az érintett országokban és az ezen országokban tevékenykedő uniós és egyéb európai vállalatoknál;

60.  felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki kísérleti projektet az emberi jogok oszthatatlanságáról, a földkérdésekről (nagyarányú földszerzés és kényszerkilakoltatások), valamint az ezzel kapcsolatos uniós szakpolitikák koherenciájáról; felszólítja az Uniót, hogy tegyen jelentést a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához csatolt fakultatív jegyzőkönyvhöz való csatlakozás megfontolásáról, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló, 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó uniós cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalásnak megfelelően;

Az emberi jogok és a fejlesztés

61.  úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködésnek együtt kell járnia az emberi jogok és demokratikus alapelvek előmozdításával; ebben az összefüggésben emlékeztet az ENSZ nyilatkozatára, miszerint az emberi jogokon alapuló megközelítés hiányában nem lehet maradéktalanul megvalósítani a fejlesztési célokat; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU elkötelezte magát a partnerországok támogatása mellett, figyelembe véve fejlettségi szintjüket és eredményeiket az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában; ösztönzi egyértelműen meghatározott eredménykeretek valamennyi eszközbe történő beillesztését a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok bevonása, valamint az emberi jogokon alapuló megközelítés érvényesítése érdekében;

62.  üdvözli a 2014 áprilisában közzétett és a Tanács által üdvözölt bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amely az emberi jogokon alapuló megközelítésről szól, és amely az uniós fejlesztési együttműködés vonatkozásában valamennyi emberi jogot – többek között a nők és a lányok jogait is – felöleli; ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a jogokon alapuló megközelítés végrehajtását, továbbá biztosítsa, hogy az emberi jogok és a fejlesztési együttműködés az adott helyszínen kölcsönösen megerősítsék egymást; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen átlátható és nyilvános értékelést a jogokon alapuló megközelítés uniós eszköztárának végrehajtásáról; sürgeti az EU-t, hogy erősítse meg az emberi jogok határozott előmozdítójaként játszott szerepét a világban az emberi jogok és aktivistáik védelmére és előmozdítására irányuló összes rendelkezésre álló polgári eszköz hatékony, következetes és megfontolt igénybevétele, valamint a fejlesztési segélyezésre vonatkozó politikánk hatékonysága révén, összhangban a 16. számú új fenntartható fejlesztési céllal;

63.  üdvözli, hogy a New York-i különleges ENSZ-csúcstalálkozón elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó nagyratörő fenntartható fejlesztési menetrendet, valamint hogy az Unió vezető szerepet játszik ebben a folyamatban, illetve különösen azt, hogy az olyan alapvető uniós értékek is bekerültek a menetrendbe, mint az emberi jogok és a jó kormányzás; örömmel állapítja meg, hogy az új menetrend egyértelműen az emberi jogi kötelezettségvállalásokon alapul, valamint hogy 17 célja és 169 célkitűzése az emberi jogok mindenki számára történő érvényesítésére törekszik; egyetért a dokumentum alapját képező, az emberi jogok és az emberi méltóság egyetemes tiszteletben tartásával, a jogállamisággal, az igazságossággal, az egyenlőséggel, a megkülönböztetésmentességgel, a faj, az etnikai hovatartozás és a kulturális sokszínűség tiszteletben tartásával, valamint az emberekben rejlő potenciál teljes körű kiaknázását lehetővé tevő és a közös jóléthez hozzájáruló esélyegyenlőséggel jellemezhető világról alkotott elképzeléssel; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és annak jövőbeli nyomonkövetési intézkedéseit és valamennyi szereplő – beleértve a civil társadalmat és a magánszektort – általi végrehajtását alátámassza az emberi jogokon és a nemek egyenlőségén alapuló megközelítés, valamint a szegénység felszámolásának, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés csökkentésének és a gazdaság demokratizálódásának célja;

64.  hangsúlyozza a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia jelentőségét az új fenntartható fejlesztési napirend megvalósításában; rámutat arra, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítésnek a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia mélyebb megértéséhez kell vezetnie, mivel a jogok megvalósítása előtt álló akadályok leküzdése nélkül nem lehetséges a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása irányába történő elmozdulás;

65.  ismételten megerősíti, hogy sürgősen kezelni kell a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt betegségek globális problémáját; globális egészségre, innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozására szólít fel, amely többek között a kutatásba és a fejlesztésbe fektet be annak érdekében, hogy – fajon, valláson, politikai meggyőződésen, gazdasági vagy szociális körülményeken, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül – védelmezze minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen;

66.  hangsúlyozza, hogy addisz-abebai cselekvési terv kötelezettségvállalást jelent az egyetemes szociális védelem, egyetemes egészségügyi ellátás és az alapvető közszolgáltatások – köztük az egészségügyi ellátás és az oktatás – mindenki számára történő biztosítására;

67.  elismeréssel nyugtázza az EKSZ és a Bizottság által készített, és a Tanács által támogatott, a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában útmutatással szolgáló dokumentum megjelenését, amit az a cél vezérel, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a harmadik országoknak segítséget nyújtó projektek tervezése és végrehajtása során biztosítva legyen az emberi jogok tiszteletben tartása; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy biztosítsák a dokumentum tényleges végrehajtását, kezdve annak széleskörű terjesztésével; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása a sikeres terrorellenes politikák alapját képezi, ideértve a digitális megfigyelési technológiák alkalmazását is; támogatja az ISIS/Dáis által elkövetett emberi jogi jogsértések megakadályozására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket;

Az őslakos népek jogai

68.  felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia záródokumentumának (az ENSZ közgyűlés 69/2. sz. határozata(43)) megfelelően az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat végrehajtásának nyomon követése, értékelése és javítása érdekében támogassák az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői mechanizmus mandátumának felülvizsgálását; sürgeti a tagállamokat, hogy kérjék fel a különleges eljárások megbízottait, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az őslakos nőket és gyermekeket érintő kérdésekre, és ezekről a kérdésekről rendszeresen tegyenek jelentést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának; sürgeti az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az őslakos népekkel foglalkozó horizontális cselekvési terv kidolgozását, amint azt az ENSZ-közgyűlés 2014. szeptemberi állásfoglalása is kéri, különös tekintettel az őslakos népekkel folytatott rendszeres konzultáció megszervezésére, amely szintén a folyamat részét képezi; mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Nyugat-Afrika egyes területein a mentális zavarokkal küzdőket fához láncolják az erdőben vagy magukra hagyják őket az utcán, és hogy e széles körben elterjedt gyakorlatot a helyi közösségek elfogadják;

A migrációval és menekültekkel kapcsolatos uniós fellépés

69.  mélységes aggodalmának ad hangot és szolidaritását fejezi ki azon jelentős számú migráns és menekült iránt, akik konfliktusok, zaklatás, kormányzási mulasztások, az illegális bevándorlást, emberkereskedelmet és embercsempészetet szervező hálózatok, valamint szélsőséges csoportok és bűnbandák áldozataiként súlyos emberi jogi jogsértések áldozataivá válnak; emellett mélységes sajnálatának ad hangot az Unió határait elérni kívánó emberek életét követelő tragédiák miatt;

70.  hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlások alapvető okait kell mihamarabb kezelni, és ezért a menekültválság külső dimenziójával kell foglalkozni, többek közt a szomszédságunkban zajló konfliktusok fenntartható megoldásainak megtalálása, az érintett harmadik országokkal együttműködés és partnerség kialakítása, valamint az EU külső politikái révén; hangsúlyozza a migráció átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésének szükségességét, és felhívja az EU-t, hogy erősítse meg együttműködését az ENSZ-szel, beleértve annak intézményeit, valamint a regionális szervezetekkel, kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel a migrációs áramlások alapvető okainak kezelése és a konfliktusövezetek közelében található menekülttáborok helyzetének javítása érdekében; ismételten felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi jognak; emlékeztet arra, hogy egy globális migrációs stratégia szorosan kapcsolódik a fejlesztési és humanitárius politikákhoz – beleértve humanitárius folyosók létrehozását és humanitárius vízumok kibocsátását – és egyéb külső politikákhoz; tudomásul veszi az Európai Unió tengeri erőinek az embercsempészek és emberkereskedők ellen a Földközi-tengeri térségben indított műveletét (EUNAVFOR Med); hangsúlyozza továbbá, hogy sürgősen határozottabb uniós szintű politikákat kell kidolgozni a migránsokkal és menekültekkel kapcsolatos sürgető kérdések megoldására és egy tényleges, méltányos és fenntartható tehermegosztási mechanizmus kialakítására a tagállamok között; kiemeli a Bizottság által 2015. szeptember 9-én javasolt, a menekültválság kezelését célzó intézkedéseket, így többek között a Dublini Rendelet előirányzott felülvizsgálatát;

71.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy külső szakpolitikáiban növelje az emberkereskedelem elleni küzdelem támogatását, külön figyelmet fordítva az áldozatok és főként a kiskorúak védelmére; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak erősítenie kellene a harmadik országokkal és egyéb érintett szereplőkkel folytatott együttműködését a bevált gyakorlatok cseréje és a nemzetközi embercsempész-hálózatok felszámolásához való hozzájárulás érdekében; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló irányelvet(44) és az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os stratégiát(45);

72.  emlékeztet arra, hogy 2014-ben 17,5 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét éghajlati katasztrófák miatt; emlékeztet arra, hogy ezek a kényszerű lakóhelyelhagyások főleg déli régiókat érintenek, amelyek a legjobban ki vannak téve az éghajlatváltozás hatásainak; hangsúlyozza, hogy e lakóhelyelhagyások 85%-a fejlődő országokban történik, elsősorban országon belül és régiók között; emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok keretében az uniós tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy GDP-jük 0,7%-át fejlesztési segélyek finanszírozására fordítják;

73.  felkéri az EU-t, hogy vegyen részt aktívan a „klímamenekült” fogalmáról és ezen belül ennek lehetséges jogi meghatározásáról folyó vitában, amely fogalmat a nemzetközi jogban vagy a jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásokban még nem ismerték el;

74.  megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, amely álláspontnak biztosítania kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelnie kell olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az EU-t, hogy tiltsák be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; felhívja az EU-t, hogy ellenezze és tiltsa be a törvénytelen és célzott kivégzések gyakorlatát, és kötelezze el magát megfelelő intézkedések meghozatala mellett – összhangban a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségekkel –, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a joghatósága alá tartozó egyének vagy csoportok összefüggésbe hozhatóak külföldön végrehajtott célzott kivégzésekkel;

Nemzetközi kulturális és sportesemények és emberi jogok

75.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentős sporteseményeknek adnak otthont olyan tekintélyelvű államok, amelyek megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; hangsúlyozza, hogy tájékoztató kampányokat kell szervezni a közvélemény számára arról, hogy a sporteseményekkel összefüggésben biztosítani kell az emberi jogi – így többek között a kényszerprostitúció és az emberkereskedelem problémájával foglalkozó – rendelkezések érvényesülését; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával (UNHCR) és egyéb multilaterális fórumokkal, továbbá nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil szervezetekkel az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében ezen események tekintetében, többek között azáltal is, hogy az e normáknak való megfelelés legyen a jelentős sportesemények odaítélésének egyik döntő kritériuma; ezzel összefüggésben különleges figyelemmel kíséri a soron következő 2018-as oroszországi és 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságokat, valamint a 2022-es pekingi olimpiai játékokat;

Uniós fellépés multilaterális szervezetekben

76.  megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az EU szilárd elkötelezettségét az emberi jogok és demokratikus alapelveknek az ENSZ és annak szakosodott ügynökségei, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet struktúráival való együttműködés révén történő előmozdítása mellett, összhangban az EUSZ 21. és 220. cikkével; ezért üdvözli a fenntartható fejlesztési célok elfogadását;

77.  megismétli továbbá annak fontosságát, hogy az EU aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen az ENSZ-közgyűlés Harmadik Bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; tudomásul veszi az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok uniós emberi jogi ügyekben az ENSZ szintjén mutatott következetességének fokozására irányuló erőfeszítéseit; ösztönzi az EU-t, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek közt a több régióra kiterjedő kezdeményezések egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatának fokozása és az állásfoglalások együttes támogatása, illetve az állásfoglalásokban való vezető szerepe révén;

78.  emlékeztet arra, hogy folytatni kell a parlamenti küldöttség ENSZ-közgyűlésbe való delegálásának intézményesített gyakorlatát; üdvözli e gyakorlat 2015-ben, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 28. ülésén való újbóli alkalmazását;

79.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa hitelességének és legitimitásának megerősítése érdekében valamennyi tagnak a legmagasabb szintű emberi jogi normákat kell követnie, illetve emberi jogi kötelezettségeit be kell tartania; úgy ítéli meg, hogy az emberi jogokat minden nemzetközi fórumon elő kell mozdítani, fejleszteni kell és meg kell szilárdítani; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést azokról a tevékenységekről és fellépésekről, amelyeket az emberi jogi ütemterv előmozdítása és a nemzetközi szervezetek, mint például a WTO és a Világbank (BIRD, IFC, MIGA) emberi jogokkal kapcsolatos elszámoltathatóságának és felelősségének erősítése érdekében végez;

80.  ismételten határozott elkötelezettségét fejezi ki az iránt, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára, ezért megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját; sajnálatosnak tartja, hogy 2014-ben egyetlen állam sem ratifikálta a Római Statútumot; felhívja a figyelmet azon felelősségre, hogy vessenek véget a büntetlenségnek, és kezdeményezzenek bírósági eljárást a népirtások, az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények – ide értve a szexuális erőszakkal kapcsolatos bűncselekményeket – elkövetői ellen; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; sürgeti, hogy az EU továbbra is nyújtson erőteljes diplomáciai és politikai támogatást a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) és az ENSZ közötti kapcsolatok megerősítése és kiszélesítése céljából, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsában, valamint kétoldalú kapcsolataiban és az összes egyéb fórumon; felhívja az EU-t, beleértve a küldöttségeket, valamint az uniós tagállamokat, hogy növeljék a Római Statútum egyetemességének, megerősítésének és tényleges végrehajtásának előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az NBB számára a szükséges forrásokat, és növeljék a nemzetközi bűnüldözési rendszer számára nyújtott támogatásukat, többek között a civil társadalmi szereplőknek a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközén (EIDHR) keresztül nyújtott pénzügyi támogatás révén; kéri az EU nemzetközi és nemzeti igazságszolgáltatás közötti komplementaritásra vonatkozó 2013-as eszközkészletének alkalmazását;

81.  felhívja az EU-t és annak tagállamait, hogy tevőlegesen támogassák az NBB-t, valamint hogy annak határozatait a harmadik országokkal folytatott mindenfajta párbeszédben érvényesítsék;

Az emberi jogok tiszteletben tartásának fokozása a világban

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

82.  emlékeztet arra, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, valamint az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában elismert alapvető emberi jog; emlékeztet továbbá arra, hogy e szabadság kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint a teista és nem teista hit vagy az ateista meggyőződés gyakorlásának szabadságát, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány ország még mindig nem tartja be az ENSZ normáit és állami elnyomást alkalmaz, amely magában foglalhatja a fizikai büntetést, a börtönbüntetéseket, a mértéktelen pénzbírságokat és akár a halálbüntetést a vallás és a meggyőződés szabadságának megsértésével; aggodalmát fejezi ki a vallási és világnézeti kisebbségek, köztük keresztény közösségek növekvő üldözése, és a gyülekezeti helyeik elleni jogellenes károkozás miatt;

83.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy növeljék a valláson alapuló megkülönböztetés összes formájának felszámolására irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy harmadik országokkal való kapcsolataik során mozdítsák elő a vallások közti párbeszédet; konkrét intézkedéseket kér az istenkáromlás elleni törvények áldozatául eső vallási kisebbségek, nem hívők, hitüket elhagyók és ateisták védelmére, és felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy lépjenek fel az ilyen törvények visszavonása érdekében; üdvözli, hogy az EU elkötelezett a vallás és a meggyőződés szabadságának nemzetközi fórumokon való előmozdítása mellett, többek között a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatásának támogatása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában és az ENSZ-közgyűlésben az e témában hozott tematikus határozatok vonatkozásában; konkrét fellépést és intézkedéseket kér a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtása és javítása érdekében; úgy véli, hogy nemzetközi és regionális fórumokon is fel kell lépni, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet fenntartva – többek között az uniós képviseleteken keresztül – a vallási szervezetekkel és közösségekkel, összhangban az EUMSZ 17. cikkével felhívja a figyelmet továbbá az uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzésének szükségességére, mind a központokban, mind pedig a küldöttségeken;

Az Európai Unió fellépése a halálbüntetés ellen

84.  üdvözli az alelnök/főképviselő és az Európa Tanács főtitkára 2014. októberi együttes nyilatkozatát(46), amelyben ismét leszögezik, hogy minden esetben és minden körülmények között határozottan és feltétel nélkül ellenzik a halálbüntetés alkalmazását; továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy az EU emberi jogokkal kapcsolatos politikája egyik központi célkitűzésévé kell tenni a halálbüntetés általános eltörlését; megjegyzi, hogy a kábítószer-ellenes politikára harmadik országoknak nyújtott támogatásnak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében kiszabható halálbüntetés eltörlését kell céloznia; kéri, hogy a halálbüntetés elleni, 2016 júniusában Oslóban (Norvégia) tartandó 6. világértekezlet keretében az EU és a tagállamok egyértelműen szólaljanak fel a halálbüntetés ellen, fokozzák a halálbüntetés eltörlése melletti elkötelezettségüket és támogassák az e témáról szóló tájékoztatási kampányokat;

85.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy világszerte növekszik a halálos ítéletek és kivégzések száma; mélyen sajnálja, hogy egyes harmadik országok jogrendszerében még mindig szerepel a halálbüntetés; sajnálatosnak tartja, hogy Belarusz két év szünet után ismét folytatja a halálos ítéletek végrehajtását; ezért ismételten felszólítja Belaruszt, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre vonatkozóan, és hogy ez legyen az első lépés annak végleges eltörlése felé; megjegyzi, hogy nyolc állam jogrendszere halálbüntetéssel sújtja a homoszexualitást;

86.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak iránymutatást egy átfogó és hatékony európai stratégia kialakításához, tekintettel arra, hogy több tucat európai polgárra kivégzés vár harmadik országokban, és ennek keretében gondoskodjanak a személyazonosítást, a jogi segélynyújtást és a diplomáciai képviseletet célzó megerősített mechanizmusokról;

87.  felhívja az EU-t, hogy valamennyi diplomáciai és együttműködési eszköz felhasználásával továbbra is biztosítsa, hogy a halálbüntetést alkalmazó országok eltöröljék azt; emellett ismét felhívja az EU-t, hogy továbbra is kövesse nyomon a kivégzések körülményeit a halálbüntetést alkalmazó országokban;

A kínzás és a rossz bánásmód elleni küzdelem

88.  úgy véli, hogy az ENSZ kínzás elleni egyezményének 30. évfordulóját követően és tekintettel arra, hogy a kínzás és rossz bánásmód világszerte továbbra is elterjedt gyakorlat, az EU-nak fokoznia kell e súlyos emberi jogi jogsértések felszámolására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy fokozott figyelmet igényelnek egyes kiszolgáltatott csoportok tagjai – így a gyermekek és a nők, vagy az etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségek tagjai –, akik fogva tartásuk során kínzásnak vagy rossz bánásmódnak vannak kitéve; ezért sürgeti az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozottabb diplomáciai tevékenység és a témakör közvéleményben való rendszeresebb tudatosítása révén vegyen részt a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemben, tükrözve az értékeket és elveket, amelyek mellett az EU elkötelezte magát; javasolja, hogy az EKSZ, az uniós küldöttségek és a tagállamok e cél érdekében teljes mértékben használjanak fel minden létező eszközt, így a kínzással kapcsolatos uniós iránymutatásokat(47); ezzel összefüggésben ajánlja a kivégzésekre vagy kínzásra felhasználható gyógyszerek kivitelére vonatkozó ellenőrzési mechanizmusok folyamatos javítását, beleértve egy célzott végfelhasználási záradék bevezetését, amely felfüggesztené vagy leállítaná olyan biztonsági vonatkozású termékek átadását, amelyek a gyakorlatban nyilvánvalóan nem használhatók másra, mint halálbüntetés végrehajtására vagy kínzásra;

89.  hangsúlyozza, hogy vannak olyan országok, amelyek nem tettek lépéseket azon sürgős igény kielégítésére, hogy teljes körű forrásokkal ellátott terveket dolgozzanak ki a börtönökben uralkodó körülmények kezelésére; megjegyzi, hogy nagyon kevés előrehaladás történt annak biztosítása terén, hogy a börtönlétesítmények megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi normáknak, valamint hogy védjék a fogvatartottak élethez, testi épséghez és méltósághoz való jogát; hangsúlyozza, hogy javítani kell a fogva tartás körülményeit az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében, továbbá hogy a bebörtönzött személyek nem részesülhetnek embertelen vagy megalázó bánásmódban vagy büntetésben;

Hátrányos megkülönböztetés

90.  hangsúlyozza azonban, hogy semmilyen körülmények között sem indokolható társadalmi, vallási vagy kulturális meggyőződéssel és hagyományokkal a megkülönböztetés, az erőszak, a megtorlás útján történő büntetés, a kínzás, a nők és gyermekek elleni szexuális visszaélések, a nemi szervek megcsonkítása, a gyermekkereskedelem, a kényszerházasságok, a nőkereskedelem, a társadalmi osztály vagy származás alapján történő megkülönböztetés és társadalmi kirekesztés és a kapcsolati erőszak semmilyen formája;

91.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, nemre, nemi irányultságra, nemi identitásra, nyelvre, kultúrára, vallásra vagy meggyőződésre, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; sürgeti az EU-t, hogy az emberi jogi és politikai párbeszéd, az uniós küldöttségek munkája és a nyilvános diplomácia révén fokozza a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus és idegengyűlölet valamennyi formájának felszámolására irányuló erőfeszítéseit; sürgeti továbbá az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő a szóban forgó ügyet támogató valamennyi ENSZ-egyezmény – így a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény – ratifikálását és maradéktalan végrehajtását;

Az LMBTI-személyek jogai

92.  úgy véli, hogy az EU-nak folytatnia kell a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek (LGBTI-személyek) jogainak fokozott mértékű tiszteletben tartására irányuló erőfeszítéseit, összhangban a témára vonatkozó uniós iránymutatásokkal(48); ajánlja az iránymutatások végrehajtását, többek között a harmadik országokban dolgozó uniós alkalmazottak képzése révén; sajnálatosnak tartja, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből nyolc országban halálbüntetéssel sújtják, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények nem maradhatnak büntetlenül; támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosának folyamatos munkáját, amelynek célja a megkülönböztetést alkalmazó jogszabályok elleni küzdelem, valamint támogatja azt a munkát, amelyet az ENSZ egyéb szervei végeznek; aggodalmát fejezi ki az LMBTI-személyek emberi jogainak védelméért síkra szálló aktivisták alapvető szabadságjogainak korlátozása miatt, és felhívja az EU-t, hogy fokozza támogatásukat; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek jogintézményekhez, lehetőség szerint bejegyzett élettársi kapcsolat vagy házastársi viszony révén;

93.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

Kasztok szerinti megkülönböztetés

94.  aggodalommal veszi tudomásul a kasztok szerinti megkülönböztetés mértékét és következményeit és az emberi jogok kasztokon alapuló megsértését, többek között a jogrendszerhez vagy foglalkoztatáshoz való hozzáférés megtiltását, valamint a továbbra is fennálló szegregációt, szegénységet és megbélyegzést; felszólít a kaszton alapuló megkülönböztetés megelőzésére és felszámolására szolgáló uniós eszköz elfogadására; javasolja a témának az EKSZ és a Bizottság iránymutatásaiban és cselekvési terveiben való érvényesítését, különösen a megkülönböztetés valamennyi formája elleni uniós fellépést, valamint a nők és lányok elleni erőszak, illetve az őket érintő megkülönböztetés valamennyi formája felszámolására irányuló erőfeszítéseket;

A fogyatékossággal élő személyek jogai

95.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálását; megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények hatékonyan végrehajtsák az egyezményt; különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek összes jogát az EU valamennyi vonatkozó szakpolitikájába, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét;

96.  szorgalmazza, hogy az alelnök/főképviselő folytassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) azon országok által ratifikálása és végrehajtása folyamatának támogatását, amelyek azt még nem ratifikálták és nem hajtották végre;

97.  kiemeli, hogy a nemzetközi közösség prioritásként azonosította a fogyatékossággal élő nők helyzetét; emlékeztet az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala által közzétett következtetésekre, melyek kimondták, hogy a fogyatékkal élő nők és lányok elleni erőszak kezelését célzó politikákat és programokat a fogyatékkal élőkkel szorosan együttműködve kell kidolgozni, elismerve önállóságukat, valamint a fogyatékossággal foglalkozó szervezetekkel; hangsúlyozza az intézmények rendszeres felügyeletének és a gondozóknak nyújtott megfelelő képzések fontosságát; szorgalmazza, hogy az EU a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet rendelje hozzá külső fellépési, együttműködési és fejlesztés támogatási politikáihoz, köztük a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéhez (EIDHR);

A nők és lányok jogai

98.  emlékeztet arra, hogy a 2014. évi Szaharov-díjat Dr. Denis Mukwege kapta meg a szexuális erőszak áldozataiért tett áldozatos munkájáért és a nők jogainak folyamatos előmozdításáért, ami felhívta a figyelmet a nők, lányok és gyermekek elleni, háborús fegyverként alkalmazott erőszakra és nemi szerveik megcsonkítására; határozottan elítéli a nőkkel, lányokkal és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak és bántalmazás valamennyi formáját, különös tekintettel a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazására, a női nemi szervek megcsonkítására, a gyermek-, korai és kényszerházasságra, a szexuális rabszolgaságra, a párkapcsolaton belüli nemi erőszakra és az ártalmas hagyományos gyakorlatok egyéb formáira; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok során erőszak áldozatává vált nők, lányok és gyermekek számára biztosítani kell az egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz való hozzáférést, összhangban a nemzetközi joggal; ezzel összefüggésben nyugtázza az alelnök/főképviselő humanitárius segítségnyújtási politikáról szóló levelét, különös tekintettel annak a szexuális erőszak megelőzésére, valamint a konfliktushelyzetekben bekövetkező nemi erőszak esetén a nők támogatására és egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz való hozzáférésére vonatkozó szakaszaira; felhívja az Európa Tanács tagállamait a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezmény aláírására és megerősítésére;

99.  hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek kezdeményeznie kell a bevált gyakorlatok cseréjét, hogy felvegye a küzdelmet azzal szemben, hogy a szexuális erőszakhoz kapcsolódó bűncselekmények áldozatai nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz; határozottan elítéli, hogy a harmadik országokban a nők nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz, különösen ha nemi alapú erőszak áldozataivá válnak; kéri a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet e bűncselekmények harmadik országokon belüli, és bizonyos esetekben a tagállamok általi üldözésében; sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt az EKSZ-szel az áldozatok számára elérhető támogatások fokozása érdekében, az EU humanitárius fellépéseibe építsen be a nemi alapú erőszakos cselekményeket érintő beavatkozási mechanizmusokat, valamint hogy kapjanak elsőbbséget azok az uniós humanitárius fellépések, amelyek a konfliktusok során elkövetett nemi alapú erőszakra és szexuális erőszakra irányulnak; üdvözli az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy nyomon követi a fegyveres konfliktusok során elkövetett erőszakos szexuális cselekmények megszüntetése céljából 2014 júniusában, Londonban rendezett világtalálkozót, és e célból konkrét intézkedéseket kér a Bizottságtól;

100.  sajnálja, hogy a nemi alapú erőszak tekintetében sok országban nem áll rendelkezésre megelőzési politika, nem támogatják az áldozatokat, és az elkövetők nagy arányban büntetlenséget élveznek; kéri az EKSZ-t a jogalkotási eljárásokkal és a rendőrségi és igazságügyi alkalmazottaknak, valamint a közalkalmazottaknak szóló képzési programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok harmadik országokkal folytatott cseréjére; felhívja az EU-t, hogy támogassa azon civil szervezeteket, amelyek az emberi jogok védelmén és a nemek közötti egyenlőség előmozdításán fáradoznak a harmadik országokban, emellett a szinergiák kialakítása és a nők szerepének erősítése érdekében működjön együtt tevékenyen a férfiak és nők közötti egyenlőség területén fellépő nemzetközi szervezetekkel, mint például az ILO-val, az OECD-vel, az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval;

101.  mélységes aggodalmának ad hangot a nemi alapú erőszak eseteinek a világ számos részén tapasztalható növekedése és a nőgyilkosságok növekvő aránya miatt Latin-Amerikában, melyek az általánossá váló erőszak és a strukturális megkülönböztetés részét képezik határozottan elítéli a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, a nők ellen elkövetett gyilkosságok formájában megmutatkozó iszonyatos bűncselekményeket és e bűncselekmények büntetlenül hagyását, ami hozzájárulhat az erőszak terjedéséhez és a gyilkosságok számának növekedéséhez;

102.  mélységes aggodalmát fejezi ki a közel-keleti és afrikai menekülttáborokban élő nők és lányok emberi jogainak lehetséges megsértése – többek között a szexuális erőszak, valamint a nőkkel és lányokkal szemben tanúsított egyenlőtlen bánásmód jelentett esetei – miatt; kéri az EKSZ-t, hogy a harmadik országokban szorgalmazzon szigorúbb szabályokat és bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy felszámolják a bármely nemhez tartozó menekültekkel szemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmódot;

103.  sajnálja, hogy a világ népességének a fele szembesül a bérezésben megnyilvánuló megkülönböztetéssel, és hogy a nők világszerte a férfiak átlagjövedelmének 60–90%-át keresik meg;

104.  felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy a nemek közti egyenlőségnek valamennyi külső politikájukban és programjukban való érvényesítése, a nemekkel kapcsolatos kérdések nyilvános felvetése, valamint e célkitűzés megfelelő forrásokkal való ellátása révén továbbra is mozdítsák elő a nők politikai és gazdasági szerepvállalásának erősítését; megelégedéssel veszi tudomásul a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalása növelésének a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozó új keretét(49); hangsúlyozza, hogy a horizontális pillért kell középpontba állítani, amely arra irányul, hogy a Bizottság és az EKSZ hatékonyabban teljesítse a nők és lányok jogainak külkapcsolatok révén való megerősítésére tett kötelezettségvállalásait;

105.  sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség nem valósul meg a politikai életben; emlékeztet arra, hogy a nők és a férfiak egyenlők, és ugyanazokat a politikai jogokat és polgári szabadságjogokat kell élvezniük, továbbá sajnálja, hogy a nők alulreprezentáltak a gazdasági, társadalmi és politikai döntéshozatalban; hangsúlyozza, hogy hatékony védelmi mechanizmusra van szükség az emberi jogokat védő nők esetében; kvótarendszer bevezetését javasolja annak eszközeként, hogy elő lehessen mozdítani a nők politikai testületekben és a demokratikus folyamatban való részvételét, különösen jelöltként való indulását;

106.  felhívja az EU-t, hogy folytassa a nők gazdasági, társadalmi és politikai szerepvállalásának erősítését, amely eszközt jelent jogaik és alapvető szabadságjogaik megfelelő biztosításának előmozdításához, és részesítse kiemelt figyelemben annak kérdését, hogy a lányok, köztük a legszegényebbek és a társadalom peremére szorult közösségekből származók minőségi oktatásban részesülhessenek; kéri a nők szakképzésének, a tudománnyal és a technológiával kapcsolatos felsőfokú képzésben való részvételének, a harmadik országok oktatási szakembereinek szánt, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzési programok kidolgozásának, valamint a sztereotípiák terjedése oktatási anyagok segítségével történő megelőzésének támogatását; sürgeti az EU-t, hogy ezt a kiemelt célt kövesse minden diplomáciai, kereskedelmi és fejlesztési együttműködési tevékenysége során;

107.  hangsúlyozza, hogy a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység és a szélsőséges környezeti jelenségek – többek között aszály és áradások – által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását;

108.  ösztönzi az EU-t, hogy a KBVP-műveleteken és az ENSZ béketeremtési eszköztárán belül továbbra is érvényesítse a nők és lányok támogatását, és folytassa az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és a biztonságról szóló 1325(2000)(50) és 1820(2008)(51) határozatainak végrehajtására és megerősítésére irányuló erőfeszítéseit; ezzel összefüggésben felhívja az EU-t, hogy nemzetközi szinten támogassa a nők konfliktusmegelőzésbe és -megoldásba, békefenntartó műveletekbe, humanitárius segítségnyújtásba, konfliktus utáni újjáépítésbe, valamint tartós és stabil politikai megoldásokhoz vezető demokratikus átalakulási folyamatokba való bevonása többletértékének elismerését; továbbá hangsúlyozza, hogy a nők számára biztosítani kell az emberi jogok teljes skáláját és hozzá kell járulni szerepvállalásuk erősítéséhez, többek között a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend keretében, valamint a Pekingi Cselekvési Platform és az isztambuli egyezmény támogatása révén; üdvözli, hogy az EU támogatja a nemi kérdésekben elfogadott ENSZ-határozatokat, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadsága által a nők társadalmi szerepvállalásának növelésében betöltött szerepről szóló határozatra; pozitívumként értékeli az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottsága 59. ülésszakának következtetéseit(52);

109.  kéri a Bizottságot, hogy az ezen a téren elfogadott uniós iránymutatásokkal összhangban minden uniós választási megfigyelő misszió keretében rendszeresen tegyenek a nők választási folyamatokban való részvételének javítását célzó konkrét fellépéseket, figyelembe véve a 2014 áprilisában, Brüsszelben megrendezett magas rangú választási szakértői szemináriumon megfogalmazott következtetéseket, és okulva a korábbi missziók tapasztalataiból;

110.  üdvözli az EKSZ harmadik országokban tett, arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felgyorsítsa a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW), a Pekingi Cselekvési Platform, a népesedésről és a fejlesztésről szóló kairói nyilatkozat és a 2015 utáni fejlesztési menetrend nyomán a nők jogaira vonatkozóan fennálló kötelezettségek végrehajtását és vállalások teljesítését;

111.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében; kiemeli, hogy a szexuális és reproduktív egészség és az ahhoz fűződő jogok egyetemes tiszteletben tartása és a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférés hozzájárul a gyermekhalandóság és az anyák halálozási aránya csökkentéséhez; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos abortuszhoz való könnyű hozzáférés jelentősen elősegíti a nők életének megmentését, valamint azt, hogy újrakezdjék életüket, amennyiben erőszak áldozatává váltak; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni;

112.  úgy véli, hogy a korai házasság sérti az alapvető emberi jogokat és a lányok életének minden területét befolyásolja: elveszi gyermekkorukat, lehetőségeik korlátozásával kockára teszi a tanulmányaikat, veszélyezteti egészségüket, valamint növeli annak kockázatát, hogy erőszak és szexuális bántalmazás áldozataivá váljanak;

113.  mélységes aggodalommal veszi tudomásul, hogy az 1980-as évek óta a menyasszony-rendelési iparág riasztó ütemben növekszik; aggodalommal állapítja meg, hogy számos olyan dokumentált eset van, amikor a menyasszonyrendelés útján megkötött házasságot követően a férfi megtámadta és/vagy meggyilkolta a nőt; sajnálja, hogy menyasszonyrendelő weboldalakon jelentős számú kiskorú lány jelenik meg, és hangsúlyozza, hogy amennyiben gyermekeket szexuális célokra használnak, azt gyermekbántalmazásnak kell tekinteni;

114.  elítéli a béranyaság gyakorlatát, amely aláássa a nők emberi méltóságát, mivel testüket és annak reproduktív funkcióit árucikként használja; úgy véli, hogy be kell tiltani és az emberi jogi eszközökben sürgősen kezelni kell a terhességi béranyaságot, amely reproduktív kizsákmányolást és az emberi test pénzügyi vagy egyéb haszonszerzésre való használatát foglalja magában, különösen a fejlődő országban élő, kiszolgáltatott nők esetén;

A gyermekek jogai

115.  ismételten megerősíti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálásának és hatékony végrehajtásának sürgős szükségességét; felszólítja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a gyermekmunka Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. sz. egyezményének 3. cikkében meghatározott legrosszabb formái, így többek között a gyermekrabszolgaság, a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció, valamint a gyermekek testi és szellemi egészségére veszélyes munkakörök felszámolása mellett;

116.  üdvözli a Tanács a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. decemberi következtetéseit(53), és felhívja az EU-t, hogy továbbra is nyújtson támogatást partnerországainak a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni fellépéshez – beleértve a szexuális kizsákmányolást is – és a gyermekek jogainak védelmére meglévő kapacitásaik megerősítéséhez; üdvözli az EU–UNICEF gyermekjogi eszközrendszer(54) globális szintű, 2014-ben sorra került bevezetését; nyugtázza az Európa Tanács emberi jogi biztosának az interszexuális gyermekek jogairól szóló, 2014. májusi nyilatkozatát;

117.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy ambiciózus és átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre, amely támogatja a gyermekek jogainak előmozdítására irányuló uniós erőfeszítéseket, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása, a fegyveres csoportokba besorolt gyermekek rehabilitációjának és reintegrációjának biztosítása, a gyermekmunka, a gyermekkínzás és a gyermekboszorkányság kérdésének, a gyermekkereskedelemnek és -házasságnak, továbbá a gyermekek szexuális kizsákmányolásának felszámolása, valamint a gyermekek fegyveres konfliktusokban való segítése és számukra a konfliktusövezetekben és a menekülttáborokban az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása révén; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy évente számoljon be a Parlamentnek a gyermekközpontú uniós külső fellépéssel kapcsolatban elért eredményekről; üdvözli a „Gyermekek, nem katonák” elnevezésű kampányt, és felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák támogatásukat a toborzás és a gyermekek fegyveres konfliktusokban való, kormányzati fegyveres erők általi felhasználásának 2016-ig történő felszámolására vonatkozó cél elérése érdekében;

118.  üdvözli, hogy az EU együttműködik az UNICEF-fel, aminek eredményeként eszközkészletet dolgoztak ki a gyermekek jogainak a fejlesztéspolitikában való általános érvényesítésére, támogatva az alapvető millenniumi fejlesztési célokat és a gyermekvédelmi programokat a gyermekjogok érvényesítése érdekében, különösen a kényes helyzetekben, valamint az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalával együttműködésben;

119.  üdvözli, hogy az EU tevőlegesen együttműködik az ENSZ számos, a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal foglalkozó különleges előadójával, így a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés emberi jogával, az oktatáshoz való joggal, az élelemhez való joggal, a mélyszegénységgel és emberi jogokkal, valamint a megfelelő lakhatás kérdésével foglalkozó különleges előadókkal; pozitívumként értékeli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének a 2014–2017 közötti időszakra vonatkozó, többéves indikatív programjában megerősítették a gazdasági, szociális és kulturális jogok előmozdítását, mely program többek közt hozzá kíván járulni a szakszervezetek megerősítéséhez, a bérekkel kapcsolatos kérdések fokozott tudatosításához, a földterületek védelméhez, a gazdasági helyzet megerősítésén keresztül történő társadalmi beilleszkedés előmozdításához, valamint a gazdasági megkülönböztetés és a munkahelyi erőszak csökkenéséhez;

A demokrácia megerősítése világszerte

120.  hangsúlyozza, hogy az EU kötelezettséget vállalt ara, hogy a világ többi részével fenntartott kapcsolatai során fenntartja és előmozdítja az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartását; emlékeztet rá, hogy a demokratikus rendszereket nem csak a szabad és méltányos választási eljárások, hanem többek közt a szólásszabadság, a sajtó és az egyesülés szabadsága, a jogállamiság, az elszámoltathatóság, az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a pártatlan közigazgatás jellemzik; hangsúlyozza, hogy a demokrácia és az emberi jogok elválaszthatatlanul összefonódnak egymással és kölcsönösen erősítik egymást, ahogyan arra a Tanács a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatásáról szóló 2009. november 18-i következtetéseiben is emlékeztet; üdvözli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési terv fokozott figyelmet szentel a demokrácia támogatását célzó tevékenységeknek;

A véleménynyilvánítás szabadságának védelme és a civil társadalom megerősítése

121.  megismétli, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokratikus társadalom kulcsfontosságú eleme, mivel a pluralizmus kultúráját táplálja, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok felelősségre vonják kormányaikat és döntéshozóikat, és támogatja a jogállamiság tiszteletben tartását; ezért sürgeti az Uniót, hogy fokozza a véleménynyilvánítás szabadságának külső politikái és eszközei révén való előmozdítására irányuló erőfeszítéseit;

122.  ismételten felhívja az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy fokozottan kövessék nyomon a véleménynyilvánítás szabadsága és a média korlátozásának valamennyi formáját a harmadik országokban, valamint hogy késedelem nélkül és szisztematikusan ítéljék el ezeket a korlátozásokat, még azokban az esetekben is, amikor azokat jogos célból, például a terrorizmus elleni küzdelem, az állambiztonság és a bűnüldözés érdekében alkalmazzák; fontosnak tartja az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtását, valamint ezen iránymutatások hatásának rendszeres nyomon követését; emlékeztet az információhoz való, mind online, mind offline, megkülönböztetésmentes hozzáférés és a véleménynyilvánítás szabadsága mindenki számára való biztosításának és védelmének uniós céljára;

123.  úgy véli, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) az információk hozzáférhetőségének maximalizálása révén lehetőséget kínálnak az emberi jogok és a demokratikus gyakorlatok megerősítésére, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődésre; hangsúlyozza továbbá az ikt-k civil társadalmi mozgalmak erőfeszítéseiben játszott szerepét, különösen a nem demokratikus rendszerekben; aggodalmát fejezi ki az ikt-k egyes önkényuralmi rendszerek általi, az emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó aktivisták számára növekvő veszélyt jelentő használata miatt; hangsúlyozza a fokozott támogatás jelentőségét a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók és bloggerek védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az információhoz való korlátlan hozzáférés elősegítése terén; felhívja a Bizottságot, hogy az európai exportellenőrzési rendszer felülvizsgálata keretében fordítson különös figyelmet a kettős felhasználású termékek emberi jogi apektusaira;

Az emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós támogatás

124.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom, beleértve az emberi jogi jogvédőket, egyre több támadásnak van kitéve szerte a világon; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több ország, például Oroszország és néhány közép-ázsiai állam szigorú törvényeket hoz a nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek elfojtására, korlátozva a külföldi finanszírozáshoz való hozzáférésüket, terhet jelentő jelentési kötelezettségeket és ezek nem teljesítése esetén súlyos büntetéseket vezetve be; emlékeztet arra, hogy a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jog alapvető jellemzője egy demokratikus, nyitott és toleráns társadalomnak; további erőfeszítésekre szólít fel a civil társadalmi szervezeteknél dolgozókkal szembeni, világszerte tapasztalható korlátozások és megfélemlítés ellen, és felszólítja az EU-t, hogy mutasson példát az érintett jogok védelme és előmozdítása terén;

125.  pozitívumként értékeli, hogy az új cselekvési tervben az alelnök/főképviselő ismételten hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett a helyi szereplők és civil társadalmi szervezetek szerepének megerősítése mellett, valamint hangsúlyozza, hogy a civil társadalom, és különösen az emberi jogi jogvédők cselekvési terének jelentős leszűkülése miatt az Európai Uniónak fokozott figyelmet kell fordítania rájuk, és erőteljesebben fel kell lépnie érdekükben; ezért sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy dolgozzanak ki koherens és átfogó választ azokra a jelentős kihívásokra, amelyekkel a civil társadalom, így az emberi jogi jogvédők világszerte szembesülnek;

126.  felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy folyamatosan kövessék nyomon az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértéseinek eseteit, ideértve a civil társadalmi szervezetekre és tevékenységeikre vonatkozó tiltások és korlátozások különböző formáit, és a politikai párbeszéd minden szintjén tegyék szóvá ezeket az ügyeket;

127.  felhívja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy használjanak fel minden, rendelkezésre álló eszközt, hogy rendszeresen felvessék a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők és civil társadalmi aktivisták egyedi eseteit, különös tekintettel a bebörtönzött személyek ügyeire; ösztönzi az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai személyzetét, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberi jogi jogvédőket a perek rendszeres nyomon követése, a fogvatartott aktivisták látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása és az emberi jogi jogsértéseknek a megfelelő partnereikkel való felvetése révén; ragaszkodik ahhoz, hogy a vezető uniós képviselők – nevezetesen az alelnök/főképviselő, a biztosok, az EU különleges képviselői és a tagállamok kormányzati tisztviselői – rendszeresen találkozzanak az emberi jogi jogvédőkkel, amikor olyan országokba utaznak, amelyekben a civil társadalomra nyomást gyakorolnak;

128.  pozitívumként értékeli, hogy az EU a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze révén világszerte segítséget nyújt az emberi jogi jogvédőknek és a civil társadalomnak; hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos az EIDHR-nek a leginkább veszélyben lévő emberi jogi jogvédők védelme céljából való felhasználása; hangsúlyozza továbbá, hogy a veszélyben lévő emberi jogi jogvédőknek nyújtott támogatás során elsősorban a hatékonysági kritériumot kell figyelembe venni, és el kell kerülni a túlságosan előíró feltételek megállapítását; felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket az emberi jogi jogvédők támogatása céljából rendelkezésre álló alapok megfelelő felhasználásának biztosítására;

A választási eljárások támogatása és a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a pártatlan közigazgatás megerősítése harmadik országokban

129.  üdvözli, hogy az EU 2014-ben nyolc választási megfigyelő missziót (EOM) és a nyolc választási szakértői missziót (EEM) indított a világ számos országába; megismétli, hogy kedvezően ítéli meg a választási folyamatok vonatkozásában nyújtott uniós támogatást, valamint az Unió által a választási megfigyelőknek biztosított támogatást és választási segítségnyújtást;

130.  emlékeztet a választási megfigyelő missziók által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követésének fontosságára, melynek révén fokozható a hatásuk és az érintett országok demokratikus normái tekintetében nyújtott uniós támogatás;

131.  javasolja, hogy az EU fokozza a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítésének kialakítására irányuló erőfeszítéseit – mely folyamatoknak csak az egyik dimenzióját képezik a szabad és tisztességes választások –, hogy pozitívan járuljon hozzá a demokratikus intézmények és a választási folyamatokba vetett közbizalom megerősítéséhez világszerte;

132.  e tekintetben pozitívumként értékeli, hogy 2014-ben, a Tanács 2009. novemberi következtetéseiben és a 2012-es, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben tett kötelezettségvállalást követően, 12 kiválasztott uniós küldöttségben elindult a demokráciatámogatással kapcsolatos kísérleti projektek második generációja; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy e kísérleti projektek jelentős szerepet játszanak a demokráciatámogatás nagyobb koherenciájának az EU külső politikái és eszközei által történő megvalósításában;

133.  üdvözli, hogy a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel, helyi nem kormányzati szervezetekkel, emberi jogi jogvédőkkel és civil társadalmi szervezetekkel, hogy intenzívebben bevonják őket a választások nyomon követésébe és hozzájáruljanak szerepük növeléséhez, és ennek érdekében a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

134.  emlékeztet arra, hogy a bővítés és a szomszédságpolitikák keretében az Európai Unió, a politikusok, a tudományos szakemberek, a média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által nyert tapasztalatok és a demokráciába való átmenetekből levont tanulságok pozitív módon járulhatnak hozzá azoknak a legjobb gyakorlatoknak az azonosításához, amelyeket világszerte fel lehetne használni az egyéb demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására;

135.  emlékeztet arra, hogy a korrupció fenyegetést jelent az emberi jogok egyenlő érvényesülésére és aláássa a demokratikus folyamatokat, így a jogállamiságot és tisztességes igazságszolgáltatást; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU kizárólagos hatáskört kért az ENSZ Korrupció elleni egyezményének (UNCAC) aláírása tekintetében;

136.  véleménye szerint az EU-nak a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi fórumán hangsúlyoznia kell a közügyek, az államháztartás és a köztulajdon átláthatóságának, hozzáférhetőségének, sérthetetlenségének, elszámoltathatóságának, valamint megfelelő kezelésének fontosságát, az UNCAC-ban foglaltak szerint; úgy véli, hogy a korrupció valamennyi formája aláássa a demokratikus elveket, és negatívan hat a társadalmi és gazdasági fejlődésre; kéri az UNCAC felhívásának nyomon követését és az OECD ajánlásainak megfelelő figyelembevételét; úgy véli, hogy az EU-nak következetesebben és szisztematikusabban kellene támogatnia a harmadik országokat a korrupció kezelésében azáltal, hogy szakértelmet és támogatást biztosít számukra független és hatékony korrupcióellenes intézmények létrehozásában és megszilárdításában, többek között a magánszektorral folytatott proaktív együttműködés révén; ajánlja továbbá innovatív pénzügyi mechanizmusok kidolgozását a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem megerősítése érdekében; ezzel összefüggésben nyugtázza a pénzügyi tranzakciók nemzetközi szintű szabályozásának javítására irányuló felhívást;

137.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak fokoznia kell a jogállamiságnak és az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit multilaterális és bilaterális szinten; ösztönzi az Európai Uniót, hogy a harmadik országokban folyó jogalkotási és intézményi reformfolyamatok tekintetében biztosított segítségnyújtással világszerte támogassa a méltányos közigazgatást és igazságszolgáltatást; ösztönzi továbbá az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítása céljából rendszeresen kövessék nyomon a bírósági eljárásokat;

Az Európai Parlament emberi jogi tevékenységének fokozása

138.  üdvözli az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására vonatkozóan az Európai Parlament parlamentközi küldöttségeinek készített iránymutatások a Küldöttségi Elnökök Értekezlete által az Emberi Jogi Albizottsággal együttműködésben folytatott felülvizsgálatát; ajánlja ezzel összefüggésben egy olyan gyakorlat bevezetését, amelynek keretében a harmadik országokban tett küldöttségi látogatások során szisztematikusabban és átláthatóbban vetik fel az emberi jogi kérdéseket, különösen a Parlament állásfoglalásaiban említett egyedi eseteket, és írásban, illetve ha politikailag indokolt, egyedi eligazító üléseken beszámolnak a megtett intézkedésekről az Emberi Jogi Albizottságnak;

139.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan gondolkodni kell arról, hogy milyen módon lehet legmegfelelőbben maximalizálni az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéséről szóló parlamenti állásfoglalások hitelességét, láthatóságát és hatékonyságát;

140.  ösztönzi annak az elképzelésnek a megvitatását, miszerint az emberi jogok támogatásával és előmozdításával kapcsolatban a Parlament rendelkezésére álló különböző eszközöket egyetlen stratégiai dokumentumban foglalnák össze, amelyet a Parlament a plenáris ülésen fogadna el;

* * *

141.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 70. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

12.11.2015

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről

a Külügyi Bizottság részére

„Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2015/2229(INI))

A vélemény előadója: Doru-Claudian Frunzulică

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenlőség, a jó kormányzás, a jogállamiság, a béke és a biztonság a szegénység és az egyenlőtlenségek felszámolásának előfeltételei és központi fontosságúak a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez; emlékeztet arra, hogy az emberi jogok egyetemesek, elidegeníthetetlenek, oszthatatlanok és kölcsönösen függnek egymástól, és hogy nem lehet a kulturális sokszínűségre hivatkozni a nemzetközi jog által garantált és a természetjogon alapuló emberi jogok megsértésekor;

2.  ragaszkodik ahhoz, hogy a káros gyakorlatokat – köztük a női nemi szervek megcsonkítását, a korai és kényszerházasságokat, a nemek szerinti tömeges gyilkosságokat és azon belül a lánycsecsemők vagy lánymagzatok meggyilkolását, a becsületbeli bűncselekményeket és a nők megfelelő oktatáshoz való hozzáférésének megtagadását – meg kell tiltani és az ilyen jellegű tilalmak megsértését szigorúan büntetni kell; határozottan elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő folyamatos alkalmazását; hangsúlyozza, hogy többet kell tenni a nemzetközi jog betartásának, valamint a konfliktusok során erőszak áldozatává vált nők és lányok egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz való hozzáférésének biztosítása érdekében, beleértve a háborús nemi erőszak áldozatai számára biztosított szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes körét;

3.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet, annak nyomonkövetési intézkedéseit és minden érintett fél, így a civil társadalom és a magánszektor által történő jövőbeli végrehajtását alátámassza az emberi jogokon és a nemek közötti egyenlőségen alapuló megközelítés, valamint a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés csökkentése, továbbá a gazdaság demokratizálódása, és magukban kell foglalniuk a nők jogait, beleértve a szexuális és reproduktív egészséghez való jogot és egyéb jogokat, az LMBTI-személyek jogait, a kisebbségi jogokat, beleértve a szexuális kisebbségek és a fogyatékossággal élők jogait, a gyermekek jogait, a polgárok politikai életben való megerősített részvételét, a demokratikus értékeket, a jó kormányzást, a demokrácia előmozdítását, továbbá a korrupció, a büntetlenség, az adókijátszás, az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelmet;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak foglalkoznia kell a migrációs válság külső dimenziójával, továbbá mind a szegénység kiváltó okaival a harmadik országokban, mind a harmadik országokból kiinduló migráció kiváltó okaival, miközben elismeri, hogy a migráció, a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolat összetett és sokrétű, és nem lehet mechanikus és leegyszerűsített kapcsolatba hozni a fejlesztési segélyek növelését és a migránsok számának csökkenését; emlékeztet a visszaküldés tilalmának elvére, és sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy ne működjenek együtt egyes harmadik országokkal, különösen azokkal, amelyekben polgárháború folyik, és amelyekben nincs működő vagy elfogadott kormány; hangsúlyozza, hogy a gyermekek és a nők különösen sérülékenyek a jelenlegi válságban;

5.  hangsúlyozza, hogy addisz-abebai cselekvési terv kötelezettséget vállalt egyetemes szociális védelem, egyetemes egészségügyi ellátás és az alapvető közszolgáltatások – köztük az egészségügyi ellátás és az oktatás – mindenki számára történő biztosítására;

6.  sürgeti az EU-t, hogy erősítse meg az emberi jogok határozott előmozdítójaként játszott szerepét a világban az emberi jogok és aktivistáik védelmére és előmozdítására irányuló összes rendelkezésre álló polgári eszköz hatékony, következetes és megfontolt igénybevétele, valamint a fejlesztési segélyezésre vonatkozó politikánk hatékonysága révén, összhangban a 16. számú új fenntartható fejlesztési céllal; ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az emberi jogokon alapuló megközelítéssel kapcsolatos eszköztár végrehajtását, továbbá biztosítsa, hogy az emberi jogok és a fejlesztési együttműködés az adott helyszínen kölcsönösen megerősítsék egymást; kéri, hogy az EU emberi jogokról szóló éves jelentése helyezzen nagyobb hangsúlyt a fejlesztési együttműködés szerepére;

7.  felhívja az EU-t és küldöttségeit, hogy a civil társadalommal együtt fokozzák a politikai párbeszédet, amelyet az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot megsértő kormányokkal folytatnak, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és a harmadik országok közötti, emberi jogokról szóló politikai párbeszéd terjedjen ki többek között az LMBTI-személyekkel kapcsolatos és a valláson vagy meggyőződésen, nemi, faji vagy etnikai hovatartozáson, életkoron, fogyatékosságon és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentesség befogadóbb és átfogóbb meghatározására; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatást különösen a rossz fejlődési és emberi jogi mutatókkal rendelkező országokban fenn kell tartani, sőt meg kell erősíteni, de lehetőség szerint civil társadalmi szervezeteken és helyi nem kormányzati partnereken keresztül kell folyósítani, és szisztematikusan ellenőrizni kell, emellett a helyi emberi jogi helyzet javítására vonatkozó kormányzati kötelezettségvállalásokkal kell összekapcsolni;

8.  emlékeztet a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elsődleges elvi jelentőségére; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kötelező érvényű emberi jogi záradékok révén biztosítsák a fejlődő országokkal megkötött vagy felülvizsgált megállapodások keretében az emberi jogok valódi védelmét; javasolja egy, a felek közötti konzultációra szolgáló eljárás olyan meghatározását, amely részletezi a kétoldalú együttműködés felfüggesztésére irányuló kérelem esetén alkalmazandó politikai és jogi mechanizmusokat, továbbá egy leíró és értékelési célú figyelmeztető mechanizmus és folyamat kialakítását; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság végezzen a kereskedelmi és a beruházási megállapodásokra vonatkozó, szisztematikus emberi jogi hatásvizsgálatot az emberi jogok hatékony érvényesítése érdekében; sürgeti a GSP+ tényleges végrehajtását a megfelelő átlátható jelentéstételi mechanizmussal és a civil társadalom által végzett nyomon követéshez biztosított támogatással együtt; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassák a bányászati és egyéb kitermelő ágazatok átláthatóságát és jó kormányzását célzó jogi kereteket és kezdeményezéseket;

9.  hangsúlyozza a megerősített vállalati elszámoltathatóság és az átláthatósági mechanizmusok fontosságát, valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtására irányuló kezdeményezések szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy tegyenek jelentést e végrehajtásról; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges kezdeményezést egy, az üzleti tevékenységekkel és az emberi jogokkal kapcsolatos, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz előterjesztésére; különösen kitart amellett, hogy elemezni kell a vállalatok tevékenységeinek az emberi jogokra gyakorolt következményeit a fejlődő országokban, és hogy tényleges jogorvoslatot kell bevezetni az emberi jogokat megsértő vállalatok szankcionálására, valamint jóvátételt kell biztosítani az ilyen jogsértések áldozatai számára; kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi munkaügyi előírásokat az ILO tisztes munkával kapcsolatos programjának betartásával összhangban;

10.  rámutat a tulajdonjogok és a földbirtoklás biztonságának fontosságára annak vonatkozásában, hogy a kistermelők és a helyi közösségek védve legyenek az állami és nem állami szereplők – köztük vállalatok – következetlen földszerzéseivel, illetve a nemzeti kormányok jogalap nélküli földterület-követeléseivel szemben; kéri a tulajdonjogok fokozottabb védelmét a fejlődő országokban, különös tekintettel a földbirtoklás biztonságára és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra;

11.  felhívja az EU-t és küldöttségeit, hogy fokozzák a politikai párbeszédet, amelyet az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot megsértő kormányokkal folytatnak, leállítva valamennyi, ezen országokkal jelenleg hatályban lévő társulási szerződést és megállapodást, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és a harmadik országok közötti, emberi jogokról szóló politikai párbeszéd terjedjen ki többek között a valláson vagy meggyőződésen, nemi, faji vagy etnikai hovatartozáson, életkoron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetésmentesség befogadóbb és átfogóbb meghatározására; ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tényleges érvényesülésének előmozdításához kulcsfontosságú a civil társadalom e párbeszédbe való bevonása, és rámutat arra, hogy az EU kulcsszerepet játszhat a civil társadalom szerepének e tekintetben történő erősítésében;

12.  elismeri, hogy az olyan emberi jogok, mint a vallás- és a gondolatszabadság, illetve a véleménynyilvánítás szabadsága, közvetlenül hozzájárulnak a kulturális sokszínűség elősegítéséhez és védelméhez, és hogy egy pluralista társadalom támogatja az emberi jogok gyakorlását.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.11.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Beatriz Becerra Basterrechea, Ignazio Corrao, Doru-Claudian Frunzulică, Nathan Gill, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Linda McAvan, Norbert Neuser, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marina Albiol Guzmán, Louis-Joseph Manscour, Paul Rübig, Joachim Zeller

12.11.2015

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről

a Külügyi Bizottság részére

„Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2015/2229(INI))

A vélemény előadója: Teresa Jiménez-Becerril Barrio

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a nők és a lányok életének átformálása az uniós külkapcsolatok keretében (2016–2020)” című közös szolgálati munkadokumentumra(55),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(56),

A.  mivel a nők és lányok a világ sok részén továbbra is nemi alapú erőszak, többek között nemi erőszak, rabszolgaságra kényszerítés, emberkereskedelem, kényszerházasság, becsületbeli bűncselekmények, a női nemi szervek megcsonkítása és kegyetlen és embertelen büntetések áldozatai, ami kínzásnak, az élethez, a szabadsághoz, az igazságszolgáltatáshoz, a méltósághoz és a biztonsághoz, valamint testi és lelki épségükhöz fűződő alapvető jogaik és szexuális és reproduktív önrendelkezéshez való joguk megsértésének minősül; mivel a nők ellen megnyilvánuló semmilyen megkülönböztetést és erőszakot nem lehet semmiféle politikai, társadalmi, vallási, kulturális, népi, illetve törzsi hagyományok alapján igazolni;

B.  mivel ahol létezik a halálbüntetés, azt a nők esetében a többi nő megfélemlítése céljából a kínzással egyenértékű módon (például megkövezéssel) hajtják végre, az áldozatok testét meggyalázva (például nyilvános akasztás esetén);

C.  mivel a nők és lányok elleni erőszak az emberi jogok megsértésének legelterjedtebb formája a világon, amely kortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi;

D.  mivel a „feminicídium” (nőgyilkosság) kifejezés a nők elleni erőszaknak a Belém do Pará-i egyezmény 1. cikkében megalkotott jogi fogalommeghatározásán alapul: „a nők elleni erőszak a női mivolton alapuló minden olyan cselekmény vagy magatartás, amely halált, sérüléseket vagy fizikai, szexuális vagy pszichikai szenvedést okoz a nőknek akár közéleti szempontból, akár magánéletükben”;

E.  mivel az EU elkötelezett az iránt, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését;

F.  mivel az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv utal a megkülönböztetésmentesség, a nemek közötti egyenlőség és a női szerepvállalás Unión belüli és kívüli ösztönzésére;

G.  mivel a lányok és a nők igen gyakran nem férhetnek hozzá a jó minőségű oktatáshoz, és mivel házasságkötés vagy gyermekek születése esetén gyakran arra kényszerítik őket, hogy abbahagyják tanulmányaikat;

H.  mivel fegyveres konfliktusok idején a nők és a gyermekek – különösen a menekült, menedékkérő vagy hontalan nők és gyermekek – a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjainak részét képezik; mivel továbbá a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő kamaszlányokat fenyegető veszélyek humanitárius válságok idején jelentősen fokozódnak;

I.  mivel a szegénységi küszöb alatt élő egymilliárd személy háromötöde nő(57);

J.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga(58);

K.  mivel a világ összes írástudatlan emberének (960 millió fő) kétharmada nő, lány vagy gyermek(59);

L.  mivel a terrorizmus és a fegyveres konfliktusok erősödése a közel-keleti és észak-afrikai térségben az erőszak e formáinak jelentős növekedéséhez vezetett, az erőszakos közösülést és a nők és lányok rabszolgaságra kényszerítését rendszeresen háborús fegyverként alkalmazzák, és az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem a terrorista tevékenységek finanszírozásának egyik forrása; mivel a nők részvétele a béketeremtő folyamatokban és a demokratikus reformokban kulcsfontosságú azok sikeréhez;

M.  mivel a nők és lányok szexuális és reproduktív egészségéhez kapcsolódó jogainak tiszteletben tartására, védelmére és érvényesítésére irányuló egyértelmű kötelezettség ellenére az erőszak továbbra is gyakori és elterjedt jelenség sok államban;

N.  mivel az UNICEF szerint évente világszerte több mint 500 000 nő hal bele a szülésbe(60);

O.  mivel az elmúlt években tapasztalható előrelépés ellenére a lányok még mindig súlyos hátrányokkal és kirekesztéssel küzdenek sok ország oktatási rendszerében, ami a legszegényebb háttérrel rendelkező lányokat érinti a leginkább;

P.  mivel a nők továbbra is gyakran válnak prostitúció áldozataivá, és ez a legtöbb esetben egyfajta rabszolgaság formáját ölti, hiszen az áldozatoktól elveszik okmányaikat és a rokonaikra váró rendkívül súlyos következményekkel fenyegetik őket, amennyiben lázadást kísérelnek meg;

Q.  mivel a nők és a lányok a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem áldozatainak 98%-át teszik ki;

R.  mivel a fogyatékossággal élő nők és lányok fokozottabban ki vannak téve az erőszak, a zaklatás, az elhanyagolás és a többféle formában megvalósuló hátrányos megkülönböztetés veszélyének;

S.  mivel a világ egyes országaiban a nők még mindig nem élveznek a férfiakkal azonos gazdasági, társadalmi, kulturális, polgári és politikai jogokat – beleértve a gyülekezési jogot is –, és mivel alig képviseltetik magukat a helyi és nemzeti döntéshozatali szervekben; mivel a férfiak és nők közötti egyenlőségre irányuló uniós stratégia már rendelkezik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről a kereskedelempolitikában;

T.  mivel a szexuális és a reproduktív egészség és jogok az alapvető emberi jogokban gyökereznek és az emberi méltóság lényeges elemei(61); mivel ezért az egészségügyi alapszolgáltatásokhoz és a szexuális és reproduktív egészséghez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférés a férfiak és nők közötti egyenlőség sarkalatos szempontja; mivel továbbá az említett szolgáltatások még nincsenek biztosítva az egész világon;

U.  mivel a kulturális, hagyományos, nyelvi, vallási, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló kisebbségi csoportokba tartozó nőket és lányokat kisebbségi helyzetük és nemük miatt többszörös és többrétű megkülönböztetés sújtja;

V.  mivel az emberi jogokat védő nők nagyobb veszélynek vannak kitéve az erőszak bizonyos formáival szemben, mint férfi kollégáik, továbbá egyedi kihívásokkal szembesülnek;

1.  megismétli, hogy a vallási, kulturális és hagyománybeli különbségek sohasem indokolhatják a megkülönböztetés vagy az erőszak semmilyen formáját, különösen a nők és lányok ellen, mint például a női nemi szervek megcsonkítását, a fiatal lányokkal szembeni szexuális erőszakot, a nők elleni gyilkosságokat, a korai és kényszerített házasságokat, a családon belüli erőszakot, a becsületbeli gyilkosságokat és a becsülettel kapcsolatos erőszakot, valamint a kínzás egyéb formáit, mint például a megkövezést még halálos ítélet nyomán végrehajtott kivégzések esetén sem;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatóságok vállaljanak kötelezettséget tájékoztató, figyelemfelkeltő és oktatási kampányok szervezésére a nemi alapú erőszak valamennyi fajtájának megelőzése és fokozatos felszámolása céljából, különösen azokban a közösségekben, amelyekben gyakorlatnak számít az emberi jogok nemi alapú megsértése; e tekintetben rámutat, hogy elengedhetetlen, hogy az e gyakorlatok felszámolásáért már küzdő emberi jogi jogvédők részt vegyenek az említett kampányok előkészítésében és végrehajtásában; sürgeti, hogy valamennyi tagállam ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, gyorsítsák fel a nők jogaival kapcsolatban a pekingi cselevési platform keretében és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben vállalt kötelességek és kötelezettségvállalások végrehajtását, továbbá támogassák azon civil szervezeteket, amelyek a nemek közötti egyenlőség harmadik országokban való előmozdításán fáradoznak;

3.  felhívja az Európa Tanács tagállamait, hogy a lehető leghamarabb írják alá és ratifikálják a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményt; felhívja ezzel kapcsolatban magát az EU-t, hogy tegyen lépéseket az egyezményhez való csatlakozás érdekében, hogy biztosítsa a koherenciát a nők elleni erőszakkal kapcsolatos uniós belső és külső fellépések között;

4.  mélységes aggodalommal veszi tudomásul, hogy az 1980-as évek óta a menyasszony-rendelési iparág riasztó ütemben növekszik; aggodalommal állapítja meg, hogy számos olyan dokumentált eset van, amikor a menyasszonyrendelés útján megkötött házasságot követően a férfi megtámadta és/vagy meggyilkolta a nőt; sajnálja, hogy menyasszonyrendelő weboldalakon jelentős számú kiskorú lány jelenik meg, és hangsúlyozza, hogy amennyiben gyermekeket szexuális célokra használnak, azt gyermekbántalmazásnak kell tekinteni;

5.  mélységes aggodalmának ad hangot a nemi alapú erőszak eseteinek a világ számos részén tapasztalható növekedése és a nőgyilkosságok növekvő aránya miatt Latin-Amerikában, melyek az általánossá váló erőszak és a strukturális megkülönböztetés részét képezik határozottan elítéli a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, a nők ellen elkövetett gyilkosságok formájában megmutatkozó iszonyatos bűncselekményeket és e bűncselekmények büntetlenül hagyását, ami hozzájárulhat az erőszak terjedéséhez és a gyilkosságok számának növekedéséhez;

6.  kiemeli, hogy a nemzetközi közösség prioritásként azonosította a fogyatékossággal élő nők helyzetét; emlékeztet az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala által közzétett következtetésekre, melyek kimondták, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok elleni erőszak kezelését célzó politikákat és programokat a fogyatékossággal élőkkel szorosan együttműködve kell kidolgozni, elismerve önállóságukat, valamint a fogyatékossággal foglalkozó szervezetekkel; hangsúlyozza az intézmények rendszeres felügyeletének és a gondozóknak nyújtott megfelelő képzések fontosságát; szorgalmazza, hogy az EU a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet rendelje hozzá külső fellépési, együttműködési és fejlesztés támogatási politikáihoz, köztük a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéhez (EIDHR);

7.  sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség nem valósul meg a politikai életben; emlékeztet arra, hogy a nők és a férfiak egyenlők, és ugyanazokat a politikai jogokat és polgári szabadságjogokat kell élvezniük, továbbá sajnálja, hogy a nők alulreprezentáltak a gazdasági, társadalmi és politikai döntéshozatalban; hangsúlyozza, hogy hatékony védelmi mechanizmusra van szükség az emberi jogokat védő nők esetében; kvótarendszer bevezetését javasolja annak eszközeként, hogy elő lehessen mozdítani a nők politikai testületekben és a demokratikus folyamatban való részvételét, különösen jelöltként való indulását;

8.  sajnálja, hogy harmadik országok a kormányok által a gyermekek számával kapcsolatban bevezetett korlátozások formájában megsértik az emberi jogokat;

9.  kéri a Bizottságot, hogy az ezen a téren elfogadott uniós iránymutatásokkal összhangban minden uniós választási megfigyelő misszió keretében rendszeresen tegyenek a nők választási folyamatokban való részvételének javítását célzó konkrét fellépéseket, figyelembe véve a 2014 áprilisában, Brüsszelben megrendezett magas rangú választási szakértői szemináriumon megfogalmazott következtetéseket, és okulva a korábbi missziók tapasztalataiból;

10.  megismétli, hogy az Uniónak jó példával kellene elöl járnia a nemek közötti egyenlőség tekintetében; felszólítja az uniós intézményeket, hogy ösztönözzék a nők európai választási folyamatokban való részvételét azáltal, hogy az európai választási jogszabályok következő felülvizsgálata során a nemek szempontjából kiegyensúlyozott listákat fogadnak el;

11.  hangsúlyozza, hogy – az emberi jogokkal kapcsolatos hatásvizsgálatok minőségének javítása és rendszerességének céljából a civil társadalommal és az uniós intézményekkel folytatott fokozott konzultációk és koordináció révén – erősíteni kell a nők szerepét a konfliktusrendezésben és az emberi jogok és a demokratikus reform előmozdításában, és támogatni kell a nők rendszeres részvételét a békefolyamatban és a válság utáni újjáépítésben annak lényeges alkotóelemeként; ellenez minden olyan jogszabályt, rendelkezést vagy kormányzati nyomást, amely indokolatlanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, különösen a nők és az LMBTI-személyek vonatkozásában;

12.  kéri, hogy a nők jogainak előmozdítása, a nemek közötti egyenlőség és a nők ellen elkövetett erőszak elleni küzdelem szerepeljen módszeresen az emberi jogi országstratégiákban, valamint képezze a harmadik országokkal és a tagjelölt országokkal folytatott emberi jogi és politikai párbeszédek tárgyát; üdvözli, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) a nemekkel kapcsolatos témákért felelős tanácsadót nevezett ki, továbbá a nemek kérdésére is összpontosító képzési programot indított az uniós küldöttségekben részt vevő diplomaták és tisztviselők számára; újólag hangsúlyozza elkötelezettségét amellett, hogy az emberi jogokat valamennyi uniós hatásvizsgálatba be kell építeni annak biztosítása érdekében, hogy az EU tiszteletben tartsa, védje és alkalmazza az emberi jogokat, valamint hogy külső fellépéseit és külpolitikáit oly módon alakítsa ki és hajtsa végre, hogy azok megerősítsék az emberi jogokat külföldön; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség említésekor nem csupán a férfiakra és a nőkre gondolunk, és hogy ebbe az egész LMBTI-közösséget bele kell érteni; felhívja a figyelmet arra, hogy erősíteni kell a nemekkel kapcsolatos kérdéseknek az Európai Unió humanitárius segítségnyújtásába való integrálását;

13.  felszólítja az Európai Uniót, hogy tartsa szem előtt az alapvető emberi jogokat, különösen a nők és a lányok alapvető jogait a harmadik országokkal kötött gazdasági és kereskedelmi megállapodásaiban, és amennyiben e jogokat nem tartják tiszteletben, vizsgálja felül e megállapodásokat;

14.  mélységes aggodalmát fejezi ki a közel-keleti és afrikai menekülttáborokban élő nők és lányok emberi jogainak lehetséges megsértése – többek között a szexuális erőszak, valamint a nőkkel és lányokkal szemben tanúsított egyenlőtlen bánásmód jelentett esetei – miatt; kéri az EKSZ-t, hogy a harmadik országokban szorgalmazzon szigorúbb szabályokat és bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy felszámolják a bármely nemhez tartozó menekültekkel szemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmódot;

15.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőségről és a nők társadalmi szerepvállalásának fejlesztési együttműködés keretében való növeléséről szóló uniós cselekvési terv az EU egyik alapvető eszköze, amely arra szolgál, hogy a harmadik országokban javuljon a nemek közötti egyenlőség, és ezért úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló második cselekvési tervnek (GAP2) bizottsági közlemény formáját kell öltenie; kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőségről szóló cselekvési terv megújításáról szóló parlamenti állásfoglalást;

16.  a nemek közötti egyenlőségről szóló új cselekvési terv nyomon követési és értékelési folyamatának keretében a nemi szempontokat figyelembe vevő mennyiségi és minőségi mutatók alkalmazását kéri, valamint nemek szerinti bontásban rendszeres és időszerű adatgyűjtést szorgalmaz;

17.  sajnálja és elítéli, hogy egyes harmadik országokban törvényesnek ismerik el egy felnőtt férfi és egy kiskorú, egyes esetekben akár 9 évesnél fiatalabb lány (gyermekmenyasszonyok) házasságát;

18.  úgy véli, hogy a korai házasság sérti az alapvető emberi jogokat, és a lányok életének minden területét befolyásolja: elveszi gyermekkorukat, lehetőségeik korlátozásával kockára teszi tanulmányaikat, veszélyezteti egészségüket, valamint növeli annak kockázatát, hogy erőszak és szexuális bántalmazás áldozataivá váljanak;

19.  emlékeztet arra, hogy a szülés során megfelelő és ingyenes egészségügyi ellátást kell biztosítani a nők számára, hogy ezáltal csökkenjen a szülés miatt, illetve a csecsemők körében bekövetkező halálesetek még mindig túl magas száma, azok ugyanis számos harmadik országban az anyáknak és a születendő gyermekeknek nyújtott ellátás hiányosságaiból vagy teljes hiányából fakadnak;

20.  sajnálja, hogy a nemi alapú erőszak tekintetében sok országban nem áll rendelkezésre megelőzési politika, nem támogatják az áldozatokat, és az elkövetők nagy arányban büntetlenséget élveznek; kéri az EKSZ-t a jogalkotási eljárásokkal és a rendőrségi és igazságügyi alkalmazottaknak, valamint a közalkalmazottaknak szóló képzési programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok harmadik országokkal folytatott cseréjére; felhívja az EU-t, hogy támogassa azon civil szervezeteket, amelyek az emberi jogok védelmén és a nemek közötti egyenlőség előmozdításán fáradoznak a harmadik országokban, emellett a szinergiák kialakítása és a nők szerepének erősítése érdekében működjön együtt tevékenyen a férfiak és nők közötti egyenlőség területén fellépő nemzetközi szervezetekkel, mint például az ILO-val, az OECD-vel, az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval;

21.  hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek kezdeményeznie kell a bevált gyakorlatok cseréjét, hogy felvegye a küzdelmet azzal szemben, hogy a szexuális erőszakhoz kapcsolódó bűncselekmények áldozatai nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz; határozottan elítéli, hogy a harmadik országokban a nők nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz, különösen ha nemi alapú erőszak áldozataivá válnak; kéri a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet e bűncselekmények harmadik országokon belüli, és bizonyos esetekben a tagállamok általi üldözésében; sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt az EKSZ-szel az áldozatok számára elérhető támogatások fokozása érdekében, az EU humanitárius fellépéseibe építsen be a nemi alapú erőszakos cselekményeket érintő beavatkozási mechanizmusokat, valamint hogy kapjanak elsőbbséget azok az uniós humanitárius fellépések, amelyek a konfliktusok során elkövetett nemi alapú erőszakra és szexuális erőszakra irányulnak; üdvözli az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy nyomon követi a fegyveres konfliktusok során elkövetett erőszakos szexuális cselekmények megszüntetése céljából 2014 júniusában, Londonban rendezett világtalálkozót, és e célból konkrét intézkedéseket kér a Bizottságtól;

22.  kéri a Bizottságot, hogy az EU-n belül is hozzon konkrét intézkedéseket a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem érdekében, kifejezetten egy erről szóló irányelvre irányuló javaslat keretében;

23.  sürgeti a konfliktusokban érintett valamennyi szereplőt, hogy nemi alapon történő megkülönböztetés nélkül és a helyi törvényektől függetlenül minden körülmények között biztosítsanak az áldozatoknak minden szükséges egészségügyi ellátást, ideértve a terhességmegszakítást is, amint azt a genfi egyezmények és azok kiegészítő jegyzőkönyvei előírják;

24.  sajnálja, hogy a nőket és a lányokat érinti leginkább a mélyszegénység, miközben tényszerűen bizonyítva van, hogy a nőkbe és a lányokba való befektetés és szerepvállalásuk oktatás révén való fokozása a szegénység elleni küzdelem leghatékonyabb módjainak egyike; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az oktatáshoz való jog és hozzáférés terén kifejtett erőfeszítéseket, különösen a lányok tekintetében, továbbá hogy küzdeni kell a házasságkötés vagy a gyermekek születése esetén gyakran a nőkre kényszerített iskolaelhagyás ellen; hangsúlyozza olyan intézkedések előmozdításának szükségességét, amelyek hozzájárulnak a nők és a lányok bevonásához a harmadik országok befektetési és beruházási és növekedési folyamataiba; hangsúlyozza, hogy továbbra is küzdeni kell a nemek közötti bérszakadék ellen; megjegyzi, hogy a harmadik országokban működő európai vállalkozások alapvető szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség adott országokon belüli előmozdításában, mivel szerepmintaként működnek; ösztönzi a nők szakszervezetekben és egyéb szervezetekben való tevékeny részvételét, mivel az jelentős tényező a nemek közötti egyenlőség szempontjának a munkaviszonyokban és munkafeltételekben való megjelenése tekintetében;

25.  sajnálja, hogy néhány országban szélsőséges és fundamentalista törvények és társadalmi, kulturális és vallási ideológiák megakadályozzák, hogy a nők bizonyos szakmákban dolgozhassanak;

26.  sajnálja, hogy a világ népességének a fele szembesül a bérezésben megnyilvánuló megkülönböztetéssel, és hogy a nők világszerte a férfiak átlagjövedelmének 60–90%-át keresik meg;

27.  hangsúlyozza, hogy a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység és a szélsőséges környezeti jelenségek – többek között aszály és áradások – által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását;

28.  üdvözli az EKSZ harmadik országokban tett, arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felgyorsítsa a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben (CEDAW), a pekingi cselekvési platform keretében, a népesedésről és a fejlesztésről szóló kairói nyilatkozatban és a 2015 utáni fejlesztési menetrendben a nők jogaival kapcsolatban foglalt kötelezettségek végrehajtását és vállalások teljesítését;

29.  üdvözli az EU felülvizsgált humanitárius segítségnyújtási politikáját, amely lehetővé teszi a fegyveres konfliktusokban megerőszakolt nők és lányok számára, hogy a nemzetközi humanitárius jog alapján biztonságos terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz férjenek hozzá; hangsúlyozza, hogy haladéktalanul végre kell hajtani e felülvizsgált politikát;

30.  felhívja az EU-t, hogy folytassa a nők gazdasági, társadalmi és politikai szerepvállalásának támogatását, amely eszközt jelent jogaik és alapvető szabadságjogaik megfelelő biztosításának előmozdításához, és részesítse kiemelt figyelemben annak kérdését, hogy a lányok, köztük a legszegényebb és a társadalom peremére szorult közösségekből származó lányok minőségi oktatásban részesülhessenek; kéri a nők szakképzésének, a tudománnyal és a technológiával kapcsolatos felsőfokú képzésben való részvételének, a harmadik országok oktatási szakembereinek szánt, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzési programok kidolgozásának, valamint a sztereotípiák terjedése oktatási anyagok segítségével történő megelőzésének támogatását; sürgeti az EU-t, hogy ezt a kiemelt célt kövesse minden diplomáciai, kereskedelmi és fejlesztési együttműködési tevékenysége során;

31.  kiemeli, hogy fontos küzdeni a nemi sztereotípiák és azon megkülönböztető jellegű társadalmi-kulturális attitűdök ellen, amelyek fokozzák a nők társadalmi alárendeltségét, és amelyek a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség, a nők elleni jogsértések és a nemi alapú erőszak egyik fő okát képezik; hangsúlyozza, hogy a társadalom valamennyi rétegét célzó tájékoztató kampányok, a kommunikációs eszközök fokozottabb bevonása, a nők motiválását és a férfiak részvételét célzó stratégiák, valamint a nemek közötti egyenlőségnek az oktatásban és valamennyi uniós politikában és kezdeményezésben – különösen az EU külső fellépéseiben, együttműködési és fejlesztési támogatási politikáiban – való általános érvényesítése révén fokozni kell a sztereotípiák továbbélése elleni küzdelmet szolgáló erőfeszítéseket;

32.  sajnálja, hogy a nőket – a férfiakhoz képest – túl gyakran éri hátrányos megkülönböztetés, amikor a pénzügyi forrásokhoz, például banki kölcsönökhöz nem biztosítanak számukra könnyű hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a nők vállalkozások terén vállalt szerepének növelése elengedhetetlen tényezőnek bizonyult a gazdaság fellendítésében és hosszú távon a szegénység elleni küzdelemben;

33.  határozottan elítéli, hogy egyes harmadik országokban a homoszexualitás bűncselekménynek minősül és akár halálbüntetéssel is sújtható;

34.  sajnálja a nők szexuális és reproduktív jogainak gyakori megsértését, köztük a családtervezési szolgáltatásokhoz való hozzáférés megtagadását is; emlékeztet a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény 16. cikkére, amely garantálja az annak eldöntéséhez való jogot, hogy hány gyermeket szeretnének és mikor szeretnének gyermeket vállalni, valamint a tájékoztatáshoz, az oktatáshoz és az e jogok gyakorlásához szükséges eszközökhöz való hozzáférést;

35.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében; kiemeli, hogy a szexuális és reproduktív egészség és az ahhoz fűződő jogok egyetemes tiszteletben tartása és a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférés hozzájárul a gyermekhalandóság és az anyák halálozási aránya csökkentéséhez; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos abortuszhoz való könnyű hozzáférés jelentősen elősegíti a nők életének megmentését, valamint azt, hogy újrakezdjék életüket, amennyiben erőszak áldozatává váltak; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni;

36.  elítéli, hogy az Európába érkező menekültek védtelen helyzetbe és embertelen körülmények közé kerülnek, ami különösen súlyosan érinti a gyermekeket, valamint a nőket, akik különösen ki vannak téve az erőszak, a szexuális visszaélés és akár az emberkereskedelem veszélyének;

37.  felszólítja az Európai Uniót, hogy szenteljen kellő figyelmet a migrációs folyamatokban érintett nők védelmére irányuló intézkedésekre és erősítse meg azokat, biztosítson számukra megfelelő segítséget és védelmet a bűnszervezetek által folytatott, prostitúció révén történő kizsákmányolás és nőkereskedelem gyakori esetei ellen.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.11.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

6

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Catherine Bearder, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Anna Maria Corazza Bildt, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Angelika Mlinar, Maria Noichl, Margot Parker, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Inés Ayala Sender, Stefan Eck, Eleonora Forenza, Mariya Gabriel, Constance Le Grip, Elly Schlein, Branislav Škripek, Dubravka Šuica, Monika Vana

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Seb Dance, Davor Ivo Stier, Claudiu Ciprian Tănăsescu

ANNEX I

INDIVIDUAL CASES RAISED BY THE EUROPEAN PARLIAMENT BETWEEN JANUARY AND DECEMBER 2014

COUNTRY

Individual

BACKGROUND

ACTION TAKEN BY THE PARLIAMENT

AZERBAJIAN

Leyla Yunus, Arif Yunus and Rasul Jafarov

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Intigam Aliyev

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hasan Huseynli

Rauf Mirkadirov

Seymur Haziyev

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ilqar Nasibov

 

 

 

 

Ilgar Mammadov

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anar Mammadli

Bashir Suleymanli

 

 

 

 

 

 

 

Omar Mammadov, Abdul Abilov and Elsever Murselli

 

 

Leyla Yunus is the well-known director of the Institute for Peace and Democracy. She has been imprisoned together with her husband, the historian Arif Yunus, and Rasul Jafarov, the chair of Azerbaijan’s Human Rights Club on apparent politically motivated charges.

Leyla Yunus has been subjected to acts of violence in prison committed by her cellmate, and no measures have been taken to punish the cellmate or to ensure the protection of Ms Yunus. In addition, Ms Yunus’ health has deteriorated in prison and no suitable medical care has been provided.

 

Intigam Aliyev is the chair of Azerbaijan’s Legal Education Society and a human rights lawyer who has defended more than 200 cases before the European Court of Human Rights in the areas of infringement of freedom of speech, the right to a fair trial and electoral law in Azerbaijan, was arrested on 8 August 2014 and subjected to three month’s detention on criminal charges.

 

Hasan Huseynli is another prominent human rights activist and head of the Intelligent Citizen Enlightenment Centre Public Union, was sentenced to 6 years’ imprisonment on 14 July 2014. Rauf Mirkadirov is an investigative journalist with the leading Russian-language newspaper ‘Zerkalo’ who held on pre-trial detention on charges of treason. Seymour Haziyev is a prominent opposition journalist who was charged with criminal hooliganism and held in 2 months' pre-trial custody.

 

Ilqar Nasibov is a journalist who was viciously beaten in his office on 21 August 2014 and no prompt, effective and thorough investigation has been carried out.

 

The European Court of Human Rights (ECHR) has issued numerous rulings in cases of breaches of human rights in Azerbaijan, the latest being on 22 May 2014 in the case of Ilgar Mammadov, chair of the Republican Alternative Civic Movement (REAL); in which despite it being ruled that his detention was politically motivated, the authorities refused to release him.

 

Anar Mammadli is the chair of the Election Monitoring and Democracy Studies Centre (EMDS), and Bashir Suleymanli is the director of the same centre. Both were sentenced to prison terms of, respectively, 5 years and 6 months and 3 years and 6 months, on charges ranging from tax evasion to illegal entrepreneurship.

 

Omar Mammadov, Abdul Abilov and Elsever Murselli are social media activists and were sentenced to between 5 and 5.5 years’ imprisonment on charges of drug possession. None of them is having access to a lawyer of their own choosing and all complaining of ill treatment in police custody.

 

 

 

In its Resolution, adopted on 18 September 2014, the European Parliament:

 

- Condemns in the strongest possible terms the arrest and detention of Leyla Yunus, Arif Yunus, Rasul Jafarov, Intigam Aliyev and Hasan Huseyni, and demands their immediate and unconditional release as well as the withdrawal of all charges against them; demands an immediate and thorough investigation into the assault on Ilqar Nasibov, and calls for all those responsible to be brought to justice

 

- Calls on the authorities in Azerbaijan to guarantee the physical and psychological integrity of Leyla Yunus, Arif Yunusov and all human rights defenders in Azerbaijan, and to ensure the urgent provision of suitable medical care, including medication and

Hospitalisation

 

- Calls on the Azerbaijani authorities to cease their harassment and intimidation of civil society organisations, opposition politicians and independent journalists and to refrain from interfering in or undermining their valuable work for the development of democracy in Azerbaijan; also calls on them to ensure that all detainees, including journalists and political and civil society activists, enjoy their full rights to due process, in particular access to a lawyer of their choosing, access to their families, and other fair trial norms

BAHRAIN

Nabeel Rajab

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abdulhadi-al-Khawaja

 

Ibrahim Sharif

 

 

 

 

 

 

 

Naji Fateel

 

 

 

 

 

 

 

Zainab Al-Khawaja

 

Nabeel Rajab is the President of the Bahrain Centre for Human Rights (BCHR) and Deputy Secretary General of the International Federation for Human Rights (FIDH). He was convicted to three years in prison in August 2012 on charges of calling for and participating in ‘illegal gatherings’ and ‘disturbing public order’ between February and March 2011. His sentence was reduced to two years in prison on appeal. Before this imprisonment Mr Rajab was repeatedly detained for peacefully expressing criticism of the government during the pro-democracy protests that erupted Bahrain in 2011.

 

On Friday 29 November 2013 Nabeel Rajab had served three-quarters of his two year sentence and had become legally eligible for release. A third request for early release was submitted on 21 January 2014 to the Court, but was rejected.

The United Nations Working Group on Arbitrary Detention has described the detention of Mr Nabeel Rajab as arbitrary.

 

Abdulhadi-al-Khawaja, who has Danish nationality, is the founder of the BCHR and the regional coordinator of Front Line Defenders and Ibrahim Sharif is the Secretary General of the National Democratic Action Society. On 22 June 2011, they were sentenced to life in prison by a special military court. The legal process came to a conclusion after 3 years of appeals and the sentences were upheld.

 

Naji Fateel is a Bahraini human rights activist and a member of the Board of Directors of the Bahraini human rights NGO Bahrain Youth Society for Human Rights (BYSHR). He has been imprisoned since 2007, tortured and also under death threats during the period of the Bahraini uprising (dated February 2011)

 

Zainab Al-Khawaja is a human rights defender and leading social media activist in Bahrain. She has been a crucial figure in the pro-democracy uprising that started in Bahrain in February 2011. She has suffered legal harassment, arrest, imprisonment, denial of procedural rights, and undertaken hunger strikes in defence of human rights in Bahrain.

 

 

In its Resolution, adopted on 6 February 2014, the European Parliament:

 

-Calls for the immediate and unconditional release of all prisoners of conscience, political activists, journalists, human rights defenders and peaceful protesters, including Nabeel Rajab, Abdulhadi Al-Khawaja, Ibrahim Sharif, Naji Fateel, and Zainab Al-Khawaja

 

- Expresses its grave concern regarding the Bahraini authorities’ treatment of Nabeel Rajab and other human rights activists, in addition to their refusal to grant him the early release for which he is eligible in accordance with the law

 

 

Regarding the situation of Mr Rajab, a letter of concern was also sent on 2 October 2014.

BANGLADESH

 

Hana Shams Ahmed

 

Hana Shams Ahmed is the coordinator of the International Chittagong Hill Tracts Commission (CHTC). On 27 August 2014 she and her friend were brutally attacked by 8 to 10 members of Somo Odhikar Andolon during a private visit to Shoilopropat in Bandarban in the Chittagong Hill Tracts. Four members of the police Detective Branch (DB) who were supposedly providing them with security did not intervene, and even disappeared while the assault was taking place.

 

In its Resolution, adopted on , the European Parliament:

 

- Urges the Government of Bangladesh to bring the state security forces, including the police and the RAB, back within the bounds of the law; strongly calls on the Bangladeshi authorities to put an end to the RAB’s impunity by ordering investigations and prosecutions in respect of alleged illegal killings by RAB forces.

 

BURUNDI

 

Pierre Claver Mbonimpa

 

Pierre Claver Mbonimpa is a leading human rights defender and President of the Association for the Protection of Human Rights and Detained Persons (Association pour la protection des droits humains et des personnes détenues, APRODH) who was arrested on 15 May 2014 and later charged with ‘threatening the external security of the state’ and ‘threatening the internal security of the state by causing public disorder’ and has been in pre-trial detention since he was taken in for questioning.

 

Mr Mbonimpa’s work in the defence of democracy and human rights in Burundi over the past two decades and more has earned him several international awards and widespread recognition domestically and beyond. The charges against him relate to comments he made on Radio Publique Africaine (RPA) on 6 May 2014 that the youth wing of the ruling party CNDD-FDD, also known as the Imbonerakure, is being armed and sent to the Democratic Republic of Congo (DRC) for military training.

 

The arrest of Pierre Mbonimpa is representative of the mounting risks facing human rights defenders, the harassment of activists and journalists and the arbitrary arrest of opposition party members, which according to human rights groups and the UN Assistant Secretary-General for Human Rights have largely been carried out by the Imbonerakure.

 

 

In its Resolution, adopted on 18 September 2014, the European Parliament:

 

- Firmly condemns the detention of human rights defender Pierre Claver Mbonimpa and calls for his immediate unconditional release; expresses concern about his deteriorating state of health and demands that he be given urgent medical assistance

 

 

A letter of concern was also sent in this regard on 18 December 2014.

CAMBODIA AND LAOS

 

Sombath Somphone (Laos)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sam Rainsy and Kem Sokha (Cambodia)

 

 

Sombath Somphone is a human rights and environmental rights activist, civil society leader and co-chair of the 9th Asia-Europe People’s Forum held in Vientiane in October 2012 ahead of the ASEM 9 Summit. He was allegedly the victim of an enforced disappearance on 15 December 2012 in Vientiane. Sombath Somphone’s family have been unable to locate him since that day, despite repeated appeals to the local authorities and searches in the surrounding area.

 

During the visit of the Delegation for relations with the countries of South East Asia and the Association of South East Nations (ASEAN) to Laos on 28 October 2013 the disappearance of Sombath Somphone was raised with the Lao authorities. Crucial questions linked to the case, including whether or not an investigation has been carried out, remain unsolved more than a year after his disappearance and the Lao authorities declined assistance from abroad for the investigation into the disappearance.

 

On 15 December 2013 62 NGOs called for a new investigation into his disappearance and on 16 December 2013 the UN Working Group on Enforced or Involuntary Disappearances urged the Government of Laos to do its utmost to locate Sombath Somphone, to establish his fate and whereabouts, and to hold the perpetrators accountable. There have been several other cases of enforced disappearances where the whereabouts of nine other people – two women, Kingkeo and Somchit, and seven men, Soubinh, Souane, Sinpasong, Khamsone, Nou, Somkhit, and Sourigna – who were arbitrarily detained by the Lao security forces in November 2009 in various locations across the country remain unknown.

 

Sam Rainsy and Kem Sokha are the Cambodia National Rescue Party (CNRP) leaders who were summoned to appear at the Phnom Penh Municipal Court on 14 January 2014 for questioning. Sam Rainsy and Kem Sokha may be convicted of incitement to civil unrest. The King amnestied Sam Rainsy on 14 July 2013, making it possible for him to return to Cambodia; however, his right to vote and run in the elections was not restored.

 

 

In its Resolution, adopted on 16 January 2014, the European Parliament:

 

- Calls on the Lao Government to clarify the state of the investigation into the whereabouts of Sombath Somphone, to answer the many outstanding questions around Sombath’s disappearance, and to seek and accept assistance from foreign forensic and law enforcement experts

 

- Considers that the lack of reaction from the Lao Government raises suspicions that the authorities could be involved in his abduction.

- Reiterates its call on the Vice-President / High Representative to closely monitor the Lao Government’s investigations into the disappearance of Sombath Somphone

 

- Calls on the Member States to continue raising the case of Sombath Somphone with the Lao Government; stresses that enforced disappearances remain a major impediment to Laos joining the UN Human Rights Council

 

- Urges the Cambodian Government to recognise the legitimate role played by the political opposition in contributing to Cambodia’s overall economic and political development; calls on the Cambodian authorities to immediately drop the summonses issued to the CNRP leaders, Sam Rainsy and Kem Sokha, and union leader Rong Chhun of the Cambodia Independent Teachers’ Association (CITA) and the Cambodian Confederation of Unions (CCFU)

EGYPT

 

Alaa Abdel Fattah, Mohamed Abdel, Ahmed Maher and Ahmed Douma.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Peter Greste

Mohamed Fahmy

Baher Mohamed

Rena Netjes

 

 

 

 

 

 

 

 

Alaa Abdul Fattah

 

 

 

 

 

 

 

Mohamed Adel, Ahmed Douma, Mahienour El-Massry, Ahmed Mahe, Yara Sallam and Sana Seif

 

Alaa Abdel Fattah, Mohamed Abdel, from the Egyptian Centre for Economic and Social Rights and

Ahmed Maher and Ahmed Douma, leaders of the April 6 movement, are political and civil society activists who were arrested, convicted and held in Tora prison. It has been reported bad conditions of detention and mistreatment in prison.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

The Australian Peter Greste, the Canadian-Egyptian Mohamed Fahmy and the Egyptian Baher Mohamed are three Al Jazeera journalists who were, together and, in absentia, with the Netherlands citizen Rena Netjes, on 23 June 2014 handed down jail sentences of between 7 and 10 years under accusations of ‘falsifying news’ and of belonging to or assisting a terrorist cell. Rena Netjes was falsely accused of working for Al Jazeera.

 

Alaa Abdul Fattah is a prominent activist who played a leading role in the 2011 revolution who was sentenced on 11 June 2014 with others to 15 years’ imprisonment on charges of violating Law 107 on the Right to Public Meetings, Processions and Peaceful Demonstrations of 2013 (Protest Law).

 

Mohamed Adel, Ahmed Douma, Mahienour El-Massry and Ahmed Maher, Yara Sallam and Sana Seif are prominent human rights activists that continue to be detained.

 

 

In its Resolution, adopted on 6 February 2014, the European Parliament:

 

- Strongly condemns all acts of violence, terrorism, incitement, harassment, hate speech and censorship; urges all political actors and security forces to show the utmost restraint and avoid provocation, with the aim of avoiding further violence in the best interests of the country; extends its sincere condolences to the families of the victims

 

- Urges the Egyptian interim authorities and security forces to ensure the security of all citizens, irrespective of their political views, affiliation or confession, to uphold the rule of law and respect human rights and fundamental freedoms, to protect the freedoms of association, of peaceful assembly, of expression and of the press, to commit to dialogue and non-violence, and to respect and fulfil the country’s international obligations

 

- Calls for an immediate end to all acts of violence, harassment or intimidation – by state authorities, security forces or other groups – against political opponents, peaceful protesters, trade union representatives, journalists, women’s rights activists, and other civil society actors in Egypt; calls for serious and impartial investigations in such cases and for those responsible to be brought to justice; calls again on the interim government to guarantee that domestic and international civil society organisations, independent trade unions and journalists can operate freely, without government interference, in the country

 

In its Resolution, adopted on 17 July 2014, the European Parliament:

 

- Expresses its deepest concern over a series of recent court decisions in Egypt, including the lengthy jail terms handed down on 23 June 2014 to three Al Jazeera journalists and 11 other defendants tried in absentia, as well as the confirmation of death sentences against 183 people

 

- Calls on the Egyptian authorities to immediately and unconditionally release all those detained, convicted and/or sentenced for peacefully exercising their rights of freedom of expression and association, as well as all human rights defenders; calls on the Egyptian judiciary to ensure that all court proceedings in the country meet the requirements of a free and fair trial and to ensure respect for defendants’ rights; calls on the Egyptian authorities to order independent and impartial investigations into all allegations of ill-treatment and ensure that all detainees have access to any medical attention they may require

 

ETHIOPIA

 

Andargachew Tsege

 

Andargachew Tsege is a British national and member of the opposition party Ginbot 7, who has apparently been held incommunicado and in an undisclosed location by the Ethiopian authorities since earlier 2014 after being arrested while in transit in Yemen, and then deported to Ethiopia.

 

 

A letter of concern was sent on 7 August 2014 and on 8 October 2014.

IRAN

 

Ms Reyhaneh Jabbari

 

 

 

 

 

Ms Maryam Naghash Zargaran, Mr Saeed Abedinigalangashi, Ms Farhsid Fathi Malayeri, Mr Alireza Sayyedian, Mr Behnam Irani, Mr Amin Khaki, Mr Seyed Abdolreza Ali Hagh Nejad, and the seven members of the "Church of Iran": Mohammad Roghangir, Suroush Saraie, Massoud Rezai, Mehdi Ameruni, Seyed Bijan Farokhpour Haghigi, Eskandar Rezai

 

 

 

 

 

Ms Jabbari was sentenced to death in the Islamic Republic of Iran and she is at risk of imminent execution despite evidence that she has not been granted a fair hearing during the legal procedures that led to her conviction.

The below-mentioned names belong to Iranian citizens of the Christian faith that have been imprisoned, or continue to languish in prison due to their conversion from Islam to Christianity:

 

Ms Maryam Naghash Zargaran who was sentenced to four years in prison in 2013; Mr Saeed Abedinigalangashi who was sentenced to eight years in prison in early 2013; Ms Farhsid Fathi Malayeri who was arrested at her home in Tehran on 26 December 2010 along with at least 22 other Christians, and sentenced in 2012 to six years in prison; Mr Alireza Sayyedian who was convicted in November 2011 and sentenced to a six year (reduced to 3 ½ years in May 2013) imprisonment, 90 lashes and a fine; Mr Behnam Irani who was arrested and tried on two occasions (December 2006, April 2010). Shortly before he was due to be released on 18 October 2011, he was informed by letter that he was required to serve a five year prison sentence imposed back in 2008; Mr Amin Khaki who was arrested in early 2014 and reportedly transferred to the Ministry of Intelligence Security Detention; Mr Seyed Abdolreza Ali Hagh Nejad who was arrested on 5 July 2014 and finally; the seven members of the "Church of Iran" who were arrested on 12 October 2012 in Shiraz and condemned on 16 July 2013 to sentences ranging from one year to six years in prison.

 

 

A letter of concern was sent on 8 October 2014.

 

 

 

 

A letter of concern was sent on 24 September 2014.

MAURITANIA

 

Biram Dah Abeid

 

Biram Dah Abeid is the son of freed slaves and he is engaged in an advocacy campaign to eradicate slavery. In 2008 he founded the Initiative for the Resurgence of the Abolitionist Movement (Initiative pour la Résurgence du Mouvement Abolitionniste). This organisation is seeking to draw attention to the issue and to help take specific cases before courts of law. In addition, Biram Dah Abeid was awarded the United Nations Human Rights Prize for 2013.

 

On 11 November 2014, Biram Dah Abeid was arrested following a peaceful anti-slavery march. He has been charged with calling for a demonstration, participating in a demonstration and belonging to an illegal organisation. Some reports suggest that he is at risk of facing the death penalty. The death penalty is still provided for in the Mauritanian Criminal Code, is not restricted to the most serious crimes, and is imposed following convictions based on confessions obtained under torture.

 

Biram Dah Abeid was voted runner-up in the 2014 Mauritanian presidential elections. His reputation has made him a prime target for the Mauritanian authorities. In fact, his arrest and those of his colleagues represent a crackdown on political opposition as well as civil society.

 

 

In its Resolution, adopted on 18 December 2014, the European Parliament:

 

- Condemns strongly the arrest and ongoing detention of anti-slavery activist Biram Dah Abeid and his fellow campaigners, and calls for their immediate release; expresses concern about reports of violence used against some of the activists, and urges the Mauritanian authorities to prosecute those officials who have been involved in the abuse and torture of prisoners

 

- Calls upon the Mauritanian Government to stop using violence against civilians who participate in peaceful public protests and media campaigns in support of Biram Dah

Abeid, to cease its crackdown on civil society and political opposition, and to permit anti-slavery activists to pursue their non-violent work without fear of harassment or intimidation; urges the Mauritanian authorities to allow freedom of speech and assembly, in accordance with international conventions and Mauritania’s own domestic law.

MEXICO

 

Disappearance of 43 teaching students

 

On 26 September 2014, six people, among them three students, were killed when the police opened fire on protesting teaching students from the Escuela Normal (‘Normal School’) of Ayotzinapa in Iguala, Guerrero state. Since then 43 students remain disappeared. According to various sources those students were rounded up and driven away by police officers and handed over to unidentified armed men linked to a drug cartel.

 

According to the Mexican Government, 51 persons linked to the crimes have been arrested; most of them police agents from the municipalities of Iguala and Cocula. On 14 October 2014 the Mexican Attorney-General declared that according to forensic analyses of the 28 bodies found in clandestine graves near Iguala on 4 October 2014 the bodies do not correspond to those of the missing students. The Mexican authorities have captured the suspected main leader of the criminal gang Guerreros Unidos (United Warriors), allegedly involved in the disappearance of the 43 students.

 

The Mayor of Iguala, his wife, and the police chief of Iguala are fugitives from justice and accused of links to the local Guerreros Unidos drug cartel.

 

 

In its Resolution, adopted on 23 October 2014, the European Parliament:

 

- Strongly condemns the unacceptable forced disappearances and crimes in Iguala and calls on the Mexican authorities to investigate all the crimes, including the finding of 28 bodies in clandestine graves; calls on the relevant authorities to take all necessary steps to act promptly and in a transparent and impartial manner to identify, arrest and bring to justice the perpetrators of the crimes, and calls for those responsible to be identified and prosecuted, using all available information and resources internally and externally and with no margin for impunity; calls for the investigations to be continued until the students have been brought to safety

 

- Extends its sympathy and support to the families and friends of the victims, and to the Mexican people, whom it encourages to continue to fight by peaceful means to defend democracy and the rule of law

 

- Takes note of the detentions that have taken place; calls for the search to be continued for the Mayor of Iguala, his wife and the police chief of Iguala; is deeply concerned at the apparent infiltration of local law enforcement and administrative entities by organised crime.

 

PAKISTAN

 

Shafqat Emmanuel and Shagufta Kausar

 

 

 

 

 

 

 

Sawan Masih

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asia Bibi

 

 

 

 

 

 

 

 

Rimsha Masih

 

 

 

 

 

 

Mohammad Asgar

 

 

 

 

 

Masood Ahmad

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Shama Bibi and Shahbaz Masih

 

Shafqat Emmanuel and Shagufta Kausar are a Christian couple who was sentenced to death on 4 April 2014 for allegedly sending a text message insulting the Prophet Mohammed, despite of the fact that the couple denied responsibility and declared that the phone from which the text originated was lost a while before the message was sent.

 

Sawan Masih is a Pakistani Christian from Lahore who was sentenced to death on 27 March 2014 for blasphemy against the Prophet Mohammed. The announcement of allegations against Masih sparked fierce rioting in Joseph Colony, a Christian neighbourhood in the city of Lahore, in which many buildings, including two churches, were burnt down.

 

Asia Bibi is a Christian woman from Punjab who was arrested in June 2009 and received a death sentence in November 2010 on charges of blasphemy. After several years, her appeal has finally reached the high court in Lahore; however for the two first hearings in January and March 2014 the presiding judges appeared to be on leave.

 

Rimsha Masih is a 14-year-old Christian girl who was wrongfully accused in 2012 of desecrating the Quran. She was acquitted after being found to have been framed and the person responsible was arrested. However, she and her family had to leave the country.

 

Mohammad Asghar is a UK citizen with a mental illness living in Pakistan. He was arrested after allegedly sending letters to various officials claiming he was a prophet, and was sentenced to death in January 2014.

 

Masood Ahmad is a 72-year-old UK citizen and member of the Ahmaddiya religious community, who was only recently released on bail after having been arrested in 2012 on charges of citing from the Quran, which is considered as blasphemy in the case of Ahmaddis who are not recognised as Muslims and are forbidden to ‘behave as Muslims’ under Section 298-C of the criminal code.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Shama Bibi and Shahbaz Masih are Pakistani Christian couple from Punjab province in Pakistan, who have been beaten and then burned to death by a mob under accusations of insulating and desecrating the Muslim holy book.

 

 

 

In its resolution, adopted on 17 April 2014, the European Parliament:

 

- Expresses its deep concern that the controversial blasphemy laws are open to misuse which can affect people of all faiths in Pakistan; expresses its particular concern that use of the blasphemy laws, which were publicly opposed by the late Minister Shahbaz Bhatti and by the late Governor Salman Taseer, is currently on the rise and targets Christians and other religious minorities in Pakistan

 

- Calls on the Pakistani authorities to release prisoners who are convicted on the grounds of blasphemy, and to overrule the death sentences on appeal; calls on the Pakistani authorities to guarantee the independence of the courts, the rule of law and due process in line with international standards on judicial proceedings; calls furthermore on the Pakistani authorities to provide sufficient protection to all those involved in blasphemy cases, including by shielding judges from outside pressure, by protecting the accused and their families and communities from mob violence, and by providing solutions for those who are acquitted but cannot go back to their places of origin

 

- Strongly condemns the application of the death penalty under any circumstances; calls on the Government of Pakistan as a matter of urgency to turn the de facto moratorium on the death penalty into the effective abolition of the death penalty

 

- Calls on the Government of Pakistan to carry out a thorough review of the blasphemy laws and their current application – as contained in Sections 295 and 298 of the Penal Code – for alleged acts of blasphemy, especially in light of the recent death sentences; encourages the government to withstand pressure from religious groups and some opposition political forces to maintain these laws.

 

A letter of concern was sent on 6 November 2014 and on 16 December 2014 regarding the case of Asia Bibi.

 

 

In its resolution, adopted on 27 November 2014, the European Parliament:

 

- Is deeply concerned and saddened by the Lahore High Court’s decision of 16 October 2014 to confirm the death sentence handed down to Asia Bibi for blasphemy; calls on the Supreme Court to start its proceedings on the case swiftly and without delay and to uphold the rule of law and full respect for human rights in its ruling

 

- Strongly condemns the murders of Shama Bibi and Shahbaz Masih and offers its condolences to their families, as well as to the families of all the innocent victims murdered as a result of the blasphemy laws in Pakistan; calls for the perpetrators of these acts to be brought to justice; takes note of the decision of the Punjab government to set up a committee to fast-track the investigation into the killings of Shama Bibi and Shahbaz Masih and to order additional police protection for Christian neighbourhoods in the province; underlines, however, the need to end the climate of impunity and for broader reforms in order to address the issue of violence against religious minorities, which remains pervasive in Pakistan

 

RUSSIA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikhail Kosenko

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boris Nemtov and Aleksei Navalny

 

 

 

 

 

Ilya Yashin, Gleb Fetisov and Yevgeny Vitishko

 

 

Bolotnaya Square demonstration took place on 6 May 2012 in which, as reported by several international and Russian human rights organizations, excessive use of violence and disproportionate measures have been used leading to the arrest and detention of hundreds of "anti-government" protesters.

 

Mikhail Kosenko is an activist who was sentenced to forced psychiatric treatment by a Russian court due to his involvement at the Bolotnaya Square demonstration. In addition, on 24 February 2014 Russian judicial authorities handed down guilty verdict against eight of those demonstrators, ranging from a suspended sentence to four years’ imprisonment, following three more severe prison sentences in 2013.

 

Boris Nemtov and Aleksei Navalny are opposition leaders who were sentenced to 10-day jail terms. Moreover, Aleksei Navalny has been placed under house arrest for two months and on 5 March 2014 was fitted with an electronic bracelet to monitor his activities.

 

Ilya Yashin is the leader of the Solidarity movement, Gleb Fetisov is the co-chair of the Alliance of Greens and Social Democrats, and Yevgeny Vitishko is an ecological activist and pre-eminent member of Yabloko. All of them belong to opposition parties and movements and have been subject to harassment by the Russian authorities and detained under various allegations.

 

 

In its Resolution, adopted on 13 March 2014, the European Parliament:

 

- Calls on the Russian judicial authorities to reconsider the sentences in the appeal process and to release the eight demonstrators, as well as Bolotnaya prisoner Mikhail Kosenko, who was sentenced to forced psychiatric treatment

 

- Expresses, equally, its deep concern over the detention of a large number of peaceful protesters following the Bolotnaya verdicts and calls for the dropping of all charges against the protesters; calls, furthermore, on the Russian Government to respect the rights of all citizens to exercise their fundamental freedoms and universal human rights

SERBIA

 

The case of accused war criminal Šešelj

 

 

Vojislav Šešelj is the president of the Serbian Radical Party who is indicted before the ICTY for persecutions on political, racial or religious grounds, deportation, inhumane acts (forcible transfer) (crimes against humanity), and for murder, torture, cruel treatment, wanton destruction of villages or devastation not justified by military necessity, destruction or wilful damage done to institutions dedicated to religion or education, plunder of public or private property (violations of the laws or customs of war) in Croatia, Bosnia and Herzegovina and parts of Vojvodina (Serbia), committed between 1991 and 1993.

 

On 6 November 2014, after more than eleven years of detention and while his trial is still ongoing, the Trial Chamber of the Tribunal issued an order proprio motu for the provisional release of Šešelj on the grounds of the deterioration of his health, subject to the conditions that he: (i) does not influence witnesses and victims; and (ii) appears before the Chamber as soon as it so orders.

 

Following his return to Serbia Šešelj made several public speeches in Belgrade in which he emphasised that he will not voluntarily return to the Tribunal when requested to do so, thereby announcing his intention to violate one of the two conditions under which he was released.

 

In his public statements Šešelj repeatedly called for the creation of ‘Greater Serbia’, publicly stating claims on neighbouring countries, including EU Member State Croatia, and inciting hatred against non-Serb people. In a press release he congratulated the Serbian Chetniks on the ‘liberation’ of Vukovar, on the 23rd anniversary of the fall of that Croatian city to Serbian paramilitary forces and the Yugoslav army in 1991 and the associated atrocities, thereby violating the requirement not to influence the victims.

 

In its Resolution, adopted on 27 November 2014, the European Parliament:

 

- Strongly condemns Šešelj’s warmongering, incitement to hatred and encouragement of territorial claims and his attempts to derail Serbia from its European path; deplores his provocative public activities and wartime rhetoric since his provisional release, which have reopened the victims’ psychological wounds from the war and the atrocities of the early 1990s; stresses that Šešelj’s recent statements could have the effect of undermining the progress made in regional cooperation and reconciliation and subverting the efforts of recent years

 

- Reminds the Serbian authorities of their obligations under the framework for cooperation with the ICTY and of Serbia’s obligations as an EU candidate country; notes with concern that the absence of an adequate political reaction and legal response by the Serbian authorities regarding Šešelj’s behaviour undermines the trust of the victims in the judicial process; encourages the Serbian authorities and the democratic parties to condemn any public manifestation of hate speech or wartime rhetoric and to promote the protection of minority and cultural rights; asks the Serbian authorities to investigate whether Šešelj has violated Serbian law and to strengthen and fully apply the legislation outlawing hate speech, discrimination and incitement to violence; supports all political parties, NGOs and individuals in Serbia that fight against hate speech.

 

SUDAN

 

Meriam Yahia Ibrahim

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dr Amin Mekki Medani

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Farouk Abu Issa

Farah Ibrahim Mohamed Alagar

 

Meriam Yahia Ibrahim is the daughter of an Ethiopian Christian mother and a Sudanese Muslim father, who was raised as a Christian. In 2013 she was accused of adultery by her father’s side of the family after they reported her to the authorities for her marriage to a Christian man. In addition, an accusation of apostasy was added in December 2013. The verdict of the court of first instance was delivered on 12 May 2014, sentencing Meriam Ibrahim, then eight months pregnant, to a hundred lashes on charges of adultery and to death by hanging on charges of apostasy, but giving her three days to renounce Christianity.

Meriam Ibrahim was convicted under Islamic sharia law, in force in Sudan since 1983, which outlaws conversions on pain of death. On 15 May 2014 the verdict was reconfirmed, as Meriam Ibrahim chose not to convert to Islam. On 27 May 2014 Meriam Ibrahim gave birth to a baby girl, Maya, in prison. It is alleged that Meriam Ibrahim’s legs were kept in shackles and chains while she was in labour, seriously endangering the health of both mother and child. On 5 May 2014 her case was successfully transferred to the Appeal Court.

Meriam Ibrahim was released from Omdurman Women’s Prison on 23 June 2014 after the Appeal Court found her not guilty of both charges, but she was arrested again at Khartoum airport as the family was about to depart for the USA, for allegedly attempting to leave the country with forged travel documents issued by the South Sudan Embassy in Khartoum. Meriam Ibrahim was freed again on 26 June 2014 and took refuge in the United States embassy with her family, and negotiations are ongoing to enable her to leave Sudan, where she faces death threats from extremist Muslims.

 

Dr Amin Mekki Medani is a 76 year-old renowned human rights activist and former President of the Sudan Human Rights Monitor (SHRM) who was arrested by the Sudanese National Intelligence and Security Services (NISS) on 6 December 2014 at his house in Khartoum. The NISS allegedly refused to allow him to take his medication with him when he was arrested despite his poor health.

 

Dr Medani symbolises a strong commitment to human rights, humanitarianism and the rule of law, having held high-level positions within a range of different national and international institutions, including the Sudan judiciary, the democratic transitional government of Sudan (as Cabinet Minister for Peace), and the UN. He has represented victims of violations and has persistently spoken out against abuse of power, and was awarded the ‘Heroes for Human Rights Award 2013’ by the EU Delegation in Sudan for his local and international efforts in promoting human rights.

 

Dr Medani was arrested shortly after his return from Addis Ababa, having signed the ‘Sudan Call’ on behalf of civil society organisations – a commitment to work towards the end of the conflicts raging in different regions of Sudan and towards legal, institutional and economic reforms.

 

Farouk Abu Issa, the leader of the opposition National Consensus Forum, and Dr Farah Ibrahim Mohamed Alagar were arrested in a similar manner, on 6 and 7 December 2014 respectively, following their involvement with the ‘Sudan Call’.

 

In its Resolution, adopted on 17 July 2014, the European Parliament:

 

- Condemns the unjustified detention of Meriam Ibrahim; calls on the Government of Sudan to repeal all legislation that discriminates on grounds of gender or religion and to protect the religious identity of minority groups

 

- Stresses that it is degrading and inhumane for a pregnant woman to give birth while chained and physically detained; calls on the Sudanese authorities to ensure that all pregnant women and labouring women in detention receive appropriate and safe maternal and newborn health care

 

- Reaffirms that freedom of religion, conscience or belief is a universal human right that needs to be protected everywhere and for everyone; strongly condemns all forms of violence and intimidation that impair the right to have or not to have, or to adopt, a religion of one’s choice, including the use of threats, physical force or penal sanctions to compel believers or non-believers to renounce their religion or to convert; highlights the fact that adultery and apostasy are acts which should not be considered to be crimes at all.

 

 

 

 

 

In its Resolution, adopted on 18 December 2014, the European Parliament:

 

- Strongly condemns the arbitrary arrest and detention of Dr Medani and other peaceful activists as an unlawful breach of their peaceful and legitimate political and human rights activities; calls for their immediate and unconditional release.

 

SYRIA AND IRAQ

 

James Foley, Steven Sotloff and David Haines

 

James Foley and Steven Sotloff were American journalists, and David Haines was a British aid worker. They were abducted in 2013 and in 2012 in the case of Mr Foley in Syria and held hostage by the Islamic State until 2014 when they were murdered.

 

 

In its Resolution, adopted on 18 September 2014, the European Parliament:

 

- Strongly condemns the murders of the journalists James Foley and Steven Sotloff and the aid worker David Haines by IS, and expresses grave concern for the safety of others still being held captive by the extremists; expresses its deep sympathy and condolences to the families of these victims and to the families of all victims of the conflict.

 

SYRIA

 

Razan Zeitouneh

 

 

 

 

 

 

 

Ioan Ibrahim and Bulos Jazigi

(Buolos

Yazigi and John Ibrahim)

 

 

 

Paolo Dall’Oglio

 

 

 

 

 

Frans van der Lugt

 

 

 

 

 

 

Bassel Safadi Khartabil

 

Razan Zeitouneh is a Syrian human rights defender, writer and winner of the Sakharov Prize in 2011, who was abducted alongside her husband and other human rights defenders in Damascus in December 2013 and their fate remains unknown.

 

 

Ioan Ibrahim and Bulos Jazigi are bishops from Assyrian Orthodox and the Greek Orthodox respectively, who have been kidnapped in the context of harassment, arrest, torture or disappearance against peaceful civil society activists, human rights defenders, religious figures by the Syrian regime and increasingly also of the several rebel groups. Paolo Dall’Oglio is another religious figure who has been missing since July 2013.

 

 

 

 

Dutch Jesuit Father Frans van der Lugt had been living in Syria for many decades and was well known for refusing to leave the besieged city of Homs. He was beaten and shot dead by gunmen on 7 April 2014.

 

 

Bassel Safadi Khartabil is a 34 year-old fervent defender of a free Internet and promoter of open source culture. He has been held prisoner since 15 March 2012 by the Syrian regime of Bashar al-Assad.

 

In its Resolution, adopted on 6 February 2014, the European Parliament:

 

- Calls for the immediate, unconditional and safe release of all political prisoners, medical personnel, humanitarian workers, journalists, religious figures and human rights activists, including 2011 Sakharov Prize winner Razan Zeitouneh, and for coordinated EU action to secure her release; calls on all parties to ensure their safety; urges the Syrian Government to grant immediate and unfettered access to all its detention facilities for international documentation bodies, including the UN Commission of Inquiry on Syria.

 

 

In its Resolution, adopted on 17 April 2014, the European Parliament:

 

- Condemns in the strongest possible terms the killing of Father Frans Van der Lugt, an inhumane act of violence against a man who stood by the people of Syria amid sieges and growing difficulties; pays tribute to his work, which extended beyond the besieged city of Homs and continues to help hundreds of civilians with their everyday survival needs

 

- Recalls the pressing need to release all political detainees, civil society activists, humanitarian aid workers, religious figures (including Father Paolo Dall’Oglio, Greek Orthodox Bishop Boulos Yazigi and Assyrian Orthodox Bishop John Ibrahim), journalists and photographers held by the regime or by rebel fighters, and to grant independent monitors access to all places of detention; urges once again the EU and its Member States to make all possible efforts to achieve the release of 2011 Sakharov Prize winner Razan Zaitouneh and of all other human rights activists in Syria, including internet activist Bassel Safadi Khartabil.

 

UKRAINE

 

Yulya Tymoshenko

 

Yulia Tymoshenko is one of Ukraine's most high-profile political figures. In 2011 she was convicted due to a gas deal arranged and agreed with Russia and given a seven-year sentence on charges of abuse of power; charges that apparently were politically motivated.

 

 

In its resolution, adopted on 6 February 2014, the European Parliament:

 

- Calls on President Yanukovych to order a stop to these practices and demands the immediate and unconditional release and political rehabilitation of all the demonstrators and political prisoners illegally detained, including Yulya Tymoshenko; calls for the setting-up of an independent investigative committee under the auspices of a recognised international body, such as the Council of Europe, in order to investigate all the human rights violations that have taken place since the demonstrations began.

UZBEKISTAN

 

Human rights activists: Azam Farmonov, Mehriniso Hamdamova, Zulhumor Hamdamova, Isroiljon Kholdorov,

Nosim Isakov, Gaybullo Jalilov, Nuriddin Jumaniyazov, Matluba Kamilova, Ganikhon

Mamatkhanov, Chuyan Mamatkulov, Zafarjon Rahimov, Yuldash Rasulov, Bobomurod

Razzokov, Fahriddin Tillaev and Akzam Turgunov

 

Journalists:

Solijon Abdurakhmanov, Muhammad Bekjanov, Gayrat Mikhliboev, Yusuf Ruzimuradov, and Dilmurod Saidov

 

Peaceful political opposition activists: Murod Juraev, Samandar Kukanov, Kudratbek Rasulov and Rustam Usmanov

 

Three independents religious figures: Ruhiddin Fahriddinov, Hayrullo Hamidov and Akram Yuldashev

 

 

The exercise of the right to freedom of expression has been deteriorated in the country. The mentioned group of people, fifteen well-known human rights activists, five journalists, four peaceful political opposition activists and three independent religious figures have been imprisoned for no reason other than exercising peacefully their right to freedom of expression.

 

In addition, peaceful protesters including, Dilorom Abdukodirova, Botirbek Eshkuziev, Bahrom Ibragimov, Davron Kabilov, Erkin Musaev, Davron Tojiey and Ravshanbek Vafoev were shot and killed by governmental forces.

 

In its Resolution, adopted on 23 October 2014, the European Parliament:

 

- Calls for the immediate and unconditional release of all persons imprisoned on politically motivated charges, held for peaceful expression of their political views, civil society activism, journalistic activity or religious views.

VENEZUELA

 

Leopoldo Lopez

 

 

 

 

 

 

 

Daniel Ceballos, Vicencio Scarano and Salvatore Lucchese

 

 

Juan Carlos Caldera, Ismael García and Richard Mardo

 

 

 

 

Sairam Rivas, Cristian Gil and Manuel Cotiz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

María Corina Machado

 

Leopoldo López is the opposition leader who was arbitrarily detained on 18 February 2014 on charges of conspiracy, instigating violent demonstrations, arson and damage to property. Since his detention he has suffered physical and psychological torture and undergone solitary confinement.

 

Daniel Ceballos and Vicencio Scarano are opposition mayors and Salvatore Lucchese is a police office. They have been arrested for failing to end protests and civil rebellion in their cities, and have been sentenced to several years in prison. In addition, Juan Carlos Caldera, Ismael García and Richard Mardo who are opposition congressmen are facing investigations and trial proceedings aimed at their suspension and disqualification from Congress.

 

Sairam Rivas is the president of the Students’ Centre of the School of Social Work at the Central University of Venezuela. She has been unjustly held on premises belonging to the Bolivarian Intelligence Service for more than 120 days together with Cristian Gil and Manuel Cotiz. They have been subjected to torture and ill-treatment in connection with the protests that took place between February and May 2014, having been accused of the offences of instigating crimes and using minors to commit crimes.

 

María Corina Machado is a Member of the National Assembly who had obtained the largest popular vote in Venezuela. In March 2014 she was unlawfully and arbitrarily removed from office, deprived of her mandate and expelled from Parliament by the President of the National Assembly, Diosdado Cabello, who accused her of treason because she had spoken out against the massive and systematic violation of human rights in Venezuela before the Permanent Council of the OAS. In the course of her political and parliamentary activity María Corina Machado was subjected to a series of criminal proceedings, political persecution, threats, intimidation, harassment and even physical violence from government supporters inside the Chamber of the National Assembly. In addition, she was recently charged with attempting to assassinate President Maduro and may face up to 16 years in prison.

 

In its Resolution, adopted on 18 December 2014, the European Parliament:

 

- Urges the immediate release of those arbitrarily detained prisoners, in line with the demands made by several UN bodies and international organisations

 

- Strongly condemns the political persecution and repression of the democratic opposition, the violations of freedom of expression and of demonstration, and the existence of media and web censorship

 

- Strongly condemns the use of violence against protesters; expresses its sincere condolences to the families of the victims; calls on the Venezuelan authorities to investigate these crimes and to hold those responsible fully accountable with no margin of impunity.

ANNEX II

LIST OF RESOLUTIONS

List of resolutions adopted by the European Parliament during the year 2014 and relating directly or indirectly to human rights violations in the world

Country

Date of adoption in plenary

Title

Africa

Burundi

18.09.2014

Burundi, in particular the case of Pierre Claver Mbonimpa

Egypt

06.02.2014

Situation in Egypt

Egypt

13.03.2014

Security and human trafficking in Sinai

Egypt

17.07.2014

Freedom of expression and assembly in Egypt

Libya

18.09.2014

Situation in Libya

Mauritania

18.12.2014

Mauritania, in particular the case of Biram Dah Abeid

Nigeria

17.07.2014

Nigeria, recent attacks by Boko Haram

Nigeria and Uganda

13.03.2014

Launching consultations to suspend Uganda and Nigeria from the Cotonou

Agreement in view of recent legislation further criminalising homosexuality

South Sudan

16.01.2014

Situation in South Sudan

South Sudan

13.11.2014

Humanitarian situation in South Sudan

Sudan

17.07.2014

Sudan, the case of Meriam Yahia Ibrahim

Sudan

18.12.2014

Sudan: the case of Dr Amin Mekki Medani

Americas

Ecuador

17.12.2014

Tariff treatment for goods originating from Ecuador

Mexico

23.10.2014

Disappearance of 43 teaching students in Mexico

Venezuela

18.12.2014

Persecution of the democratic opposition in Venezuela

Asia

Azerbaijan

18.09.2014

Persecution of human rights defenders in Azerbaijan

Bangladesh

16.01.2014

Recent Elections on Bangladesh

Bangladesh

18.09.2014

Human rights violations in Bangladesh

Cambodia and Laos

16.01.2014

Situation of rights defenders and opposition activists in Cambodia and Laos

Georgia

18.12.2014

Conclusion of the Association agreement with Georgia

Japan

17.04.2014

Negotiation of the EU-Japan strategic partnership agreement

North Korea

17.04.2014

Situation in North Korea

Pakistan

17.04.2014

Pakistan: recent cases of persecution

Pakistan

27.11.2014

Pakistan: blasphemy laws

Thailand

06.02.2014

Situation in Thailand

Uzbekistan

23.10.2014

Human rights in Uzbekistan

Europe

Moldova

13.11.2014

Association agreement between the European Union and the Republic of Moldova

Ukraine

06.02.2014

Situation in Ukraine

Ukraine

17.07.2014

Situation in Ukraine

Ukraine

18.09.2014

Situation in Ukraine and state of play of EU-Russia relations

Russia

13.03.2014

Russia: sentencing of demonstrators involved in the Bolotnaya Square events

Russia

23.10.2014

Closing down of Memorial (Sakharov Prize 2009) in Russia

Russia

06.02.2014

EU-Russia summit

Serbia

27.11.2014

Serbia: the case of accused war criminal Šešelj

Transnistrian region

06.02.2014

Right to education in the Transnistrian region

Middle East

Bahrain

06.02.2014

Bahrain, in particular the cases of Nabeel Rajab, Abdulhadi al-Khawaja and Ibrahim Sharif

Iraq

17.07.2014

Situation in Iraq

Iraq

27.11.2014

Iraq: kidnapping and mistreatment of women

Iraq

27.02.2014

Situation in Iraq

Iraq and Syria

18.09.2014

Situation in Iraq and Syria and the IS offensive including the persecution of

minorities

Syria

06.02.2014

Situation in Syria

Syria

17.04.2014

Syria: situation of certain vulnerable communities

Iran

03.04.2014

EU strategy towards Iran

Israel-Palestine

17.07.2014

Escalation of violence between Israel and Palestine

Israel-Palestine

18.09.2014

Israel-Palestine after the Gaza war and the role of the EU

Cross-cutting issues

LGBTI

16.01.2014

Recent move to criminalise LGBTI people

Female genital mutilation

06.02.2014

Elimination of female genital mutilation

25th Session of the UN Human Rights Council

13.03.2014

EU priorities for the 25th session of the UN Human Rights Council

Right to food

27.11.2014

Child undernutrition in developing countries

Rights of the child

27.11.2014

25th anniversary of the UN Convention on the Rights of the Child

Religious and cultural differences

17.04.2014

Resolution on EU foreign policy in a world of cultural and religious differences

Crime of aggression

17.07.2014

Crime of Aggression

Use of armed drones

27.02.2014

The use of armed drones

Arms Trade Treaty

05.02.2014

Ratification of the Arms Trade Treaty

EU and global development framework after 2015

25.11.2014

The EU and the global development framework after 2015

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

16.11.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

47

4

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lars Adaktusson, Michèle Alliot-Marie, Francisco Assis, James Carver, Javier Couso Permuy, Andi Cristea, Mark Demesmaeker, Georgios Epitideios, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Sandra Kalniete, Manolis Kefalogiannis, Afzal Khan, Janusz Korwin-Mikke, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Andrejs Mamikins, Tamás Meszerics, Francisco José Millán Mon, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Vincent Peillon, Tonino Picula, Kati Piri, Andrej Plenković, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Sofia Sakorafa, Jacek Saryusz-Wolski, Alyn Smith, László Tőkés, Johannes Cornelis van Baalen

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ignazio Corrao, Luis de Grandes Pascual, Angel Dzhambazki, Tanja Fajon, Mariya Gabriel, Liisa Jaakonsaari, Javi López, Norica Nicolai, Soraya Post, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Igor Šoltes, Traian Ungureanu, Marie-Christine Vergiat

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Beatriz Becerra Basterrechea, Ramona Nicole Mănescu, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivan Štefanec, Jaromír Štětina, Patricija Šulin

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.

(2)

http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf

(3)

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/142549.pdf

(4)

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/137585.pdf

(5)

http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201203/20120329ATT42170/20120329ATT42170EN.pdf

(6)

http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10152-2015-INIT/hu/pdf

(7)

http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf

(8)

http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-13201-2015-INIT/hu/pdf

(9)

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/130243.pdf

(10)

http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2015559%202014%20INIT

(11)

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32015D0260

(12)

http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9242-2015-INIT/hu/pdf

(13)

http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)

(14)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0226.

(15)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0334.

(16)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.

(17)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.

(18)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394.

(19)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0420.

(20)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252.

(21)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0079.

(22)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259.

(23)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0206.

(24)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.

(25)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0272.

(26)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.

(27)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.

(28)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.

(29)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.

(30)

http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2014/20141008-strategy-paper_hu.pdf

(31)

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52011DC0200

(32)

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0303:FIN:hu:PDF

(33)

http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/10102/2014/EN/10102-2014-152-EN-F1-1.Pdf

(34)

http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/G14/082/52/PDF/G1408252.pdf?OpenElement

(35)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0274.

(36)

http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/Joint%20Programme%20on%20FGMC%20Summary%20Report.pdf

(37)

http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/G14/086/06/PDF/G1408606.pdf?OpenElement

(38)

https://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/hr/news53.pdf.

(39)

http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2014/20141008-strategy-paper_hu.pdf.

(40)

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2014.077.01.0027.01.HUN&toc=OJ:L:2014:077:TOC

(41)

Elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2015)0274.

(42)

http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf

(43)

http://wcip2014.org/wp-content/uploads/2013/03/N1446828.pdf

(44)

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:101:0001:0011:HU:PDF

(45)

https://ec.europa.eu/anti-trafficking/sites/antitrafficking/files/eu_strategy_towards_the_eradication_of_trafficking_in_human_beings_2012-2016_1.pdf

(46)

http://www.coe.int/en/web/portal/10-october-against-death-penalty

(47)

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/TortureGuidelines.pdf

(48)

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/137584.pdf.

(49)

http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-5690_en.pdf

(50)

http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)

(51)

http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1820(2008)

(52)

http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=E/2015/27

(53)

http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2015559%202014%20INIT

(54)

http://www.unicef.org/eu/crtoolkit/downloads/Child-Rights-Toolkit-Web-Links.pdf

(55)

SWD(2015)0182.

(56)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.

(57)

Forrás: http://www.aidos.it/files/1226588271Frontes_Introduzione.pdf

(58)

http://www.ohchr.org/Documents/Publications/Factsheet31.pdf

(59)

Forrás: http://www.aidos.it/files/1226588271Frontes_Introduzione.pdf

(60)

Forrás: http://www.unicef.org/factoftheweek/index_52778.html

(61)

Lásd a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjának 7.2. és 7.3. pontját.

Jogi nyilatkozat