Eljárás : 2015/2106(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0360/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0360/2015

Viták :

PV 18/01/2016 - 18
CRE 18/01/2016 - 18

Szavazatok :

PV 19/01/2016 - 5.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0006

JELENTÉS     
PDF 590kWORD 210k
9.12.2015
PE 564.921v02-00 A8-0360/2015

a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út

(2015/2106(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Burkhard Balz

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út

(2015/2106(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „A tőkepiaci unió kiépítése” című bizottsági zöld könyvre (COM(2015)0063), valamint a Parlamentnek a zöld könyvről szóló, 2015. július 9-i, állásfoglalására(1),

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière által vezetett magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére,

–  tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2015. júliusi jelentésére a bankfelügyelet hatásáról és elszámoltathatóságáról,

–  tekintettel „Az elmélyült és integrált uniós tőkepiacok fejlődése útjában álló akadályokkal kapcsolatos előzetes megfontolások” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0013),

–  tekintettel a Tanács tőkepiaci unióról szóló, a Gazdasági és Pénzügyi Tanács által 2015. június 19-én elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel az ECON bizottság „A pénzügyi szolgáltatásokról szóló uniós jogszabályok koherenciájának erősítése” című, a bizottságban 2014. január 30-án elfogadott nem hivatalos jelentésére(2),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai pénzügyi szektor megújítása” című, 2014. május 15-i közleményére (COM(2014)0279),

–  tekintettel az „A pénzügyi szabályozási program gazdasági felülvizsgálata” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0158),

–  tekintettel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (PFER) felülvizsgálatáról szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) küldetéséről és szervezeti felépítéséről szóló bizottsági jelentésre (COM(2014)0508),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságokról és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszeréről szóló bizottsági jelentésre (COM(2014)0509),

–  tekintettel az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” című, 2014. március 27-i közleményére (COM(2014)0168),

–  tekintettel a Bizottság „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i közleményére (COM(2015)0215),

–  tekintettel a Bizottság „A minőségi jogalkotással kapcsolatos intézményközi megállapodásra irányuló javaslat” című, 2015. május 19-i közleményére (COM(2015)0216),

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testületnek az állampapír-kitettség szabályozási kezeléséről szóló, 2015. márciusi jelentésére(5),

–  tekintettel az Egyesült Királyság banki normákkal foglalkozó parlamenti bizottságának a banki üzletmenet végleges megváltozásáról szóló zárójelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0360/2015),

A.  mivel a 2007–2008-as pénzügyi válságot és annak széles körű káros hatásait többek között a pénzügyi szolgáltatások megfelelő és minőségi szabályozásának az egyre összetettebb piacokra és termékekre való alkalmazásának hiánya okozta; mivel az elmúlt években elindították az uniós pénzügyi ágazat ambiciózus reformprogramját a pénzügyi szabályozás és felügyelet megerősítése, a pénzügyi stabilitás helyreállítása, a pénzügyi rendszer megrázkódtatásokkal szembeni ellenálló képességének helyreállítása, az adófizetőkre vonatkozó kockázatok korlátozása, valamint a befektetők szükségleteinek és a reálgazdaság finanszírozási igényeinek jobb kiszolgálása érdekében; mivel Európa növekedési kilátásainak javulása ellenére a teljes kilábalás még nem történt meg;

B.  mivel jelentős változások következtek be és zajlanak jelenleg is valamennyi pénzügyi ágazatban, többek között a banki, a biztosítási, az értékpapír-piaci, továbbá a befektetési alapok és a pénzpiac infrastruktúrájában;

C.  mivel a pénzügyi szabályozási reform átültetése és végrehajtása jelenleg is folyamatban van és még nem fejeződött be, számos jelentős reform pedig még mindig esedékes, és különösen számos felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktust vár még véglegesítésre; mivel a banki és a biztosítási ágazatban, valamint a pénzügyi piacokon uralkodó helyzetet folyamatos változások és újítások jellemzik, ami szükségessé teszi ezen ágazatok szabályozásának az arányosság és az eredményesség szempontjából történő állandó értékelését, valamint ebből következően a szabályozás folyamatos kiigazítását;

D.  mivel az Unió tőkepiaca továbbra is szétaprózódott; mivel a tőkepiaci unió esetleg értékes keretet kínálhat ahhoz, hogy a kkv-k számára Unió-szerte egyenlő hozzáférést biztosítsanak a finanszírozáshoz, valamint előmozdítsák a piaci alapú finanszírozás innovatív színtereinek kialakulását; mivel a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat érintő hitelhiány egyes konkrét esetei emellett a gazdasági bizonytalanságból és a reálgazdaságra vonatkozó célzott megoldások hiányából is fakadnak; mivel gyakran hivatkoznak az Európai Unió banki alapú viszonyaitól alapjaiban eltérő és sablonszerűen nem másolható vagy alkalmazható egyesült államokbeli tőkepiaci alapú viszonyokra; mivel a tőkepiaci unió lehetőséget jelent az európai uniós tőkepiacok banki alapú finanszírozás kiegészítése érdekében történő erősítésére; mivel a pénzügyi válságot követően az USA-ban a vállalatoknak nyújtott banki hitelezés a tőkepiaci alapú finanszírozásnál erőteljesebben fejlődött;

A jelenlegi keret áttekintése és a kihívások

1.  megjegyzi, hogy a Bizottság „Az európai pénzügyi szektor megújítása” című közleménye előzetes áttekintést ad a pénzügyi ágazat reformjairól, de nem nyújt teljes körű értékelést és mennyiségi elemzést az általános hatásokról és az egyes intézkedések közötti kölcsönhatásokról;

2.  üdvözli a Bizottság beruházási csomagját, többek között a tőkepiaci uniót; hangsúlyozza a vállalatok kiegészítő, nem banki finanszírozásának szükségességét, továbbá, hogy a tőkepiaci unió kiépítésének alapelveként nagyobb hangsúlyt kell helyezni a végfelhasználókra, azaz a vállalatokra és a befektetőkre; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi stabilitást biztosító hatékony és eredményes pénzügyi szolgáltatási keret előfeltétele a (hosszú távú) beruházások növekedésének és a növekedés ösztönzésének a versenyképes európai gazdaságban; hangsúlyozza a gazdasági és a pénzügyi stabilitás közötti kapcsolatot; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamokban és az Unióban az egészséges és növekedési potenciállal rendelkező reálgazdaságoz vezető út megbízható gazdaságpolitikákkal, eredményes strukturális reformokkal és józan költségvetési politikákkal van kikövezve; elismeri azt a jelentős szerepet, amelyet a tőkepiacok a tagállami gazdaságok finanszírozási szükségleteinek kielégítésében játszhatnak;

3.  elismeri, hogy a jelenlegi pénzügyi és adósságválság példátlanul káros következményekkel járt, különösen ami a reálgazdaságot és az adófizetők pénzét illeti; ezzel összefüggésben üdvözli az európai intézmények megállapodása nyomán létrejött pénzügyi szabályozást, amely megerősítette Európa pénzügyi struktúráját a jövőbeli válságokkal szemben; üdvözli a Bizottság tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési tervét; üdvözli, hogy a Bizottság a hatékony fogyasztó- és befektetővédelmet a tőkepiaci unió alapját alkotó elvek egyikeként figyelembe vette;

4.  elismeri a pénzügyi szabályozás eredményeit a pénzügyi válság bonyolult következményeire való reagálás terén; aggályainak ad hangot a megnövekedett összetettség miatt, amely a nemzetközi, európai és nemzeti szintű követelmények révén a szabályozás és a felügyelet mennyiségi növekedésében, nagyobb részletezettségében és rétegzettségében tükröződik; megjegyzi, hogy az összetett szabályozás a pénzügyi piacok, ezen belül a pénzügyi eszközök, a piaci infrastruktúra és az intézmények összetettségét is tükrözi; hangsúlyozza, hogy a túlzottan összetett szabályozás és a szigorúbb feltételek kedvezőtlenül érinthetik a beruházásokat; úgy véli, hogy a szabályozás összetettségével is foglalkozni kell, különösen a szabályozásnak a pénzügyi termékek nem pénzügyi végfelhasználóira való alkalmazása tekintetében; hangsúlyozza a nemzetközi szabályozói együttműködés szükségességét egy hatékonyabb együttműködéssel és fokozott elszámoltathatósággal rendelkező globális keretrendszeren belül;

5.  megjegyzi, hogy egy erős és megbízható tőkepiaci uniónak el kell ismernie az egyéb pénzügyi ágazatokkal való kölcsönös összefüggéseket, további piaci alapú finanszírozási forrásokat kell feltárnia a reálgazdaság számára, és mindenekelőtt jól bevált, meglévő struktúrákon kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy olyan holisztikus szemlélettel kell kezelni a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozását, amelyben a tőkepiaci unió a banki finanszírozás kiegészítéseként működik; szorgalmazza, hogy a tőkepiaci unió a vállalatfinanszírozási szempontokon túlmenően vegye figyelembe a fogyasztók és a befektetők szempontjait is; ebből a célból a Bizottságnak szorosan együtt kell működnie az ERKT-val, az európai felügyeleti hatóságokkal és a nemzeti illetékes hatóságokkal a tőkepiaci unió célkitűzéseinek elérését esetleg veszélyeztető, felfogásbeli eltérések megoldására; felkéri a Bizottságot, hogy használja fel a jól működő bevált gyakorlatokat az Unió egészére kiterjedő tőkepiac kialakítása érdekében;

6.  úgy véli, hogy nem mindig a jogi szabályozás a legmegfelelőbb szakpolitikai válasz, és hogy a nem jogalkotási piaci alapú megközelítéseket kellő módon figyelembe kell venni;

7.  kéri a Bizottságot, hogy kövessen integrált megközelítést a tőkepiaci unió vonatkozásában, és olyan más szakpolitikai menetrendeket is vegyen figyelembe, mint a digitális egységes piac kialakítása, valamint a társasági jog és a vállalatirányítás területén folyó reformok; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a technológiai fejlődés legújabb eredményeit; ezzel kapcsolatban aggodalmát fejezi ki a kiberbiztonságot veszélyeztető fenyegetésekkel kapcsolatban, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ez az uniós stratégia integrált dimenziója legyen;

8.  úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások hatékony és eredményes uniós szabályozásának koherensnek, következetesnek (ágazatközi alapon is), arányosnak, az átfedésektől és a felesleges összetettségtől mentesnek kell lennie, továbbá meg kell előznie a jogbizonytalanságot, a szabályozói arbitrázst és a magas ügyleti költségeket; úgy véli továbbá, hogy a szabályozásnak lehetővé kell tennie a közvetítők számára, hogy betöltsék szerepüket a pénzeszközök reálgazdaságba való becsatornázása terén, elősegítve ezáltal a reálgazdaság finanszírozását, a megtakarítók és a befektetők érdekeit kell szolgálnia, eredményesen kell kezelnie a pénzügyi stabilitást és az adófizetőket érintő kockázatokat, megelőzve a pénzügyi válságok újbóli kialakulását, és védelmet kell nyújtania a rendszerszintű kockázatokkal szemben; úgy véli, hogy a szabályozásnak támogatnia kell az egységes piac elmélyítését és olyan kézzelfogható célokra kell összpontosítania, amelyek európai szinten jobban megvalósíthatók, egyúttal teret engedve a helyi irányultságú innovatív finanszírozásnak;

9.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy továbbra is problémák övezik az IBAN-kódokat, amelyeket még mindig nem fogadnak el érvényesnek a számla kibocsátójának tagállamától eltérő tagállamokban székhellyel rendelkező jogalanyok bankszámláit érintő beszedési megbízások esetében;

10.  hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási keret mennyiségi és minőségi megközelítést egyaránt alkalmazó áttekintésének szükségességét; megjegyzi, hogy jelenleg hasonló gyakorlatok vannak folyamatban más jogrendszerekben, különösen az Egyesült Államokban; hangsúlyozza, hogy ennek az áttekintésnek hozzá kell járulnia a reálgazdaság pénzügyi szükségleteit szolgáló, jobban működő pénzügyi piacok kiépítéséhez – többek között a joghézagok, hiányosságok, következetlenségek, ellentmondások és aránytalanságok kezelése révén –, nem szabad csorbítania az eddig elért jogalkotási eredményeket, szem előtt tartva az egyes konkrét jogi aktusokban elfogadott felülvizsgálati záradékokban megfogalmazott kéréseket, és ezt az áttekintést nem szabad a deregulációhoz vezető eljárásnak tekinteni;

11.  úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások egységes piaca a vállalkozások érdekeit szolgálja, de végső soron a fogyasztók és befektetők előnyére kell válnia; ragaszkodik ahhoz, hogy a határokon átnyúló hozzáférés, értékesítés és befektetés útjában továbbra is fennálló számos akadályt elemezzék, kezeljék és leküzdjék, fenntartva ugyanakkor a legmagasabb szintű befektetővédelmet; emlékeztet arra, hogy a tőkeáramlás akadályainak csökkentése növekedésre gyakorolt hosszú távú hatásai biztonsággal csak akkor jelezhetőek előre, ha a vállalatokra vonatkozó általános ösztönzők meghatározása helyesen történik; fontosnak tartja továbbá a fejlett helyi gazdasági környezetet, amely lehetővé teszi a kisebb vállalatok számára a tőkebevonást a növekedés érdekében;

12.  úgy véli, hogy a fogyasztóvédelem nem feltétlenül jelent nagy mennyiségű információt, és ehelyett a tájékoztatás minőségére és érthetőségére kell helyezni a hangsúlyt, lehetővé téve a megfelelő döntéshozatalt – a tájékoztatásnak relevánsnak, pontosnak, összehasonlíthatónak, felhasználóbarátnak, megbízhatónak és időszerűnek kell lennie; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy elképzelhető, hogy a fogyasztók tájékoztatásának sokfélesége és összetettsége végső soron nem a valódi fogyasztói igényeket szolgálja; kiáll a fogyasztók tájékozott döntéséhez és az azzal járó kockázatok megértéséhez szükséges információk megadása és a vállalatok, különösen a kkv-k szükségtelen terheinek megelőzése közötti egyensúly megteremtése mellett; szorgalmazza továbbá az információk további digitalizálását; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi tanácsadóknak és a pénzügyi intézményeknél a fogyasztóknak tanácsot adó alkalmazottaknak meg kell adni az ahhoz szükséges képzést és időt, hogy képesek legyenek az ügyfeleket pontosan kiszolgálni; rámutat a termékek forgalmazásába való – szükség esetén történő – beavatkozásra vonatkozó tényleges felügyeleti hatáskörök fontosságára; rámutat arra, hogy egyebek mellett a tőkepiaci befektetések előnyeinek és hátrányainak maradéktalan tudatosítása érdekében is szükség van egy több és jobb pénzügyi oktatást célzó, az egyes tagállamok sajátos igényeit figyelembe vevő európai kezdeményezés legkésőbb 2016 vége előtt történő elindítására; hangsúlyozza továbbá, hogy a pénzügyi oktatásnak a kkv-kra kell irányulnia, megtanítva őket tőkepiacok felhasználására; hisz abban, hogy a nagyobb átláthatóság előnyöket jelent annak érdekében, hogy a vállalatok, a befektetők és a fogyasztók átláthassák a piaci szereplők által nyújtott szolgáltatások komparatív költségeit és előnyeit, de rámutat arra is, hogy a nagyobb átláthatóságnak az ügyfelek vagy illetékes felügyeleti hatóságok számára hozzáadott értékkel kell járnia, és annak az információk és adatok gyakorlati felhasználására kell irányulnia;

13.  hangsúlyozza az eszközdiverzifikáció előnyeit – az eszközosztályok és az eszközök eredete tekintetében egyaránt –, mivel lehetővé teszi a kockázatok jobb diverzifikálását és a befektetők igényeinek jobb kielégítését; hangsúlyozza, hogy a prudenciális szabályozásnak nem az a célja, hogy bizonyos eszközosztályokat előnyben részesítsen; szorgalmazza a szabályozás olyan kockázatalapú megközelítését, amely azonos kockázatokra azonos szabályokat alkalmaz, és amelyet egyéb standardizált intézkedések egészítenek ki; úgy véli, hogy helyénvaló az eszközosztályok részletesebb kategorizálása, különösen például az olyan kategóriák létrehozása, mint az infrastruktúra; elismeri, hogy az infrastrukturális projektek önmagukban nem kevésbé kockázatosak, és megfelelő prudenciális szabályozást szorgalmaz; a bizonyítékalapú következtetések levonásának lehetővé tétele érdekében támogatja az infrastruktúra kockázataival és előnyeivel kapcsolatos további kutatásokat, valamint az alkalmazott módszertan közzétételét;

14.  hangsúlyozza, hogy szükség van a kockázatalapú megközelítésben a következetességre, és így a szabályozási arbitrázs lehetőségének csökkentésére is; hangsúlyozza, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv, az Egységes Szanálási Mechanizmus és az Egységes Szanálási Alap rendelkezéseinek egységes nemzeti végrehajtása révén meg kell szüntetni az államháztartások és a bankok közötti nemzeti szintű összekapcsolódást; tudomásul veszi a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság és az Európai Rendszerkockázati Testület jelentéseit a bankok állampapír-kitettségéről, amelyek alaposan mérlegelik a következőkben megteendő lépéseket; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikáknak kifejezetten számításba kell venniük az egyedi és a belső kockázat közötti kölcsönhatásokat, különösen abban az esetben, amikor a pénzügyi intézmények ugyanazokat a szabályozó által jóváhagyott standard kockázati modelleket alkalmazzák;

15.  rámutat, hogy a többszörös tőke-, likviditási és tőkeáttételi követelmények esetlegesen nem szándékos következményekkel járhatnak a lejárati transzformációra, a hosszú távú finanszírozás nyújtására, valamint az árjegyzésre és a likviditásteremtésre nézve, egyúttal emlékeztetve arra, hogy hogy ezeket a követelményeket a pénzügyi válságra reagálva vezették be; aggályosnak tartja, hogy az előírások aránytalansága veszélyeztetheti a kis- és közepes méretű bankok üzleti modelljét, és ezért a pénzügyi ágazat szerkezete tekintetében nem kívánt következményekkel járhat; felhívja a Bizottságot, hogy a felügyeleti hatóságokkal együttműködve kiemelt kérdésként kezelve elemezze ezeket a következményeket a banki és biztosítási, valamint a lehetséges kiegészítő ágazatok vonatkozásában;

16.  aggodalmát fejezi ki a piaci jogszabályok és a tőkekövetelmények kölcsönhatásával kapcsolatban, miután a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) felülvizsgálata során szabályozott jogalanyként újabb szervezetek kerültek be annak hatálya alá, de a tőkekövetelményekről szóló rendelet finomítása nem történt meg a cégek e változatosabb formáit megjelenítendő;

17.  aggályának ad hangot amiatt, hogy a nem pénzügyi vállalatok európai piaci infrastruktúra-rendeletben (EMIR) előírt érvényes mentesítését a tőkekövetelményekről szóló irányelv és rendelet részben hatálytalanította a hitelértékelési korrekciós (CVA) követelmény alkalmazásának tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelőbben töltse be szerepét a különféle jogalkotási javaslatokban a szakpolitikai megközelítések és eredmények közötti összhang biztosításában;

18.  úgy véli, hogy a nem pénzügyi vállalatokra vonatkozó meglévő szabályozás konkrét rendelkezéseit ki kell terjeszteni és arányosabbá kell tenni az igazgatási terhek csökkentése, valamint a gazdaság számára a jövőbeli beruházásokra rendelkezésre álló tőke csökkenésének megelőzése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy az EMIR felülvizsgálatakor az eljárások egyszerűsítésével oldja fel az összetett rendszerek alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket, de továbbra is ismerje el a mentesség célját azt biztosítandó, hogy a nem pénzügyi vállalatokat ne terheljék a pénzügyi piac szereplőire vonatkozó jogszabályok;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy az EMIR felülvizsgálata során vizsgálja meg azt a hatást, amelyet a központi szerződő felek által elfogadott biztosítékok minőségének leszállítása a központi szerződő felek ellenálló képességére gyakorolhat, és fontolja meg, hogy egyes piaci szereplőket – például a nyugdíjalapokat – tartósan mentesíteni kell-e a központi elszámolás alól, amennyiben részvételük az alternatív nem pénzbeli fedezetek elfogadása miatt az egész pénzügyi rendszer stabilitását csökkentené;

20.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nincsenek elérhető és vonzó, megfelelő kockázatú (hosszú távú) befektetési és költséghatékony és megfelelő megtakarítási termékek a fogyasztók számára; ismételten hangsúlyozza a befektetők és fogyasztók választási lehetőségei sokféleségének szükségességét, miután a befektetői bizalom a befektetések növekedésének kulcsa; hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni egy olyan környezet kialakulását, amely ösztönzi az innovációt a pénzügyi termékek terén, nagyobb sokféleséget és több előnyt teremtve a reálgazdaság számára, és ösztönzőket biztosítva a befektetésekhez, és amely hozzájárulhat a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjak biztosításához az uniós polgárok számára, mint például egy egyszerű, átlátható kialakítású páneurópai nyugdíjtermék kidolgozása; felhívja az európai felügyeleti hatóságokat, hogy megbízatásuknak megfelelően elemezzék a fogyasztói trendeket és készítsenek róluk jelentést, különösen a lakossági termékek tekintetében;

21.  üdvözli az üzleti modellek sokféleségét; hangsúlyozza, hogy ezt a sokféleséget meg kell jeleníteni a szabályozásban és a felügyeletben, maradéktalanul figyelembe véve a vizsgált szervezetek jellegét, méretét, összetettségét és kockázatosságát, feltéve, hogy a tisztességes verseny és a hatékony felügyelet elve teljesül; emlékeztet arra, hogy a finanszírozási eszközök sokfélesége egy erősség;

22.  meggyőződése, hogy egy sikeres tőkepiaci uniónak lehetővé kell tennie bármely méretű és növekedési stádiumban lévő uniós vállalat számára a felhasználóbarát, hatékony és kedvező feltételekkel történő hozzáférést az uniós tőkepiacokhoz; úgy véli, hogy a szabályozásnak nem szabad bonyolítania a tőzsdei jegyzést, és nem akadályozhatja meg a nem jegyzett vállalatokat abban, hogy jegyzett vállalatokká váljanak; hangsúlyozza egy egyszerűsített elsődleges piaci szabályozási rendszer szükségességét a befektetők megfelelő szintű védelmét is biztosító tőkebevonás elősegítése érdekében; kiemeli az innovatív, piaci alapú finanszírozásban rejlő potenciált, különösen a pénzügyi technológiák lehetőségeit, többek között a közösségi finanszírozást és a bankon kívüli kölcsönöket, és hangsúlyozza a vonatkozó szabályozói követelmények racionalizálásának szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy adjon teret ezen új modellek kialakulásának, valamint tárja fel és mozdítsa elő ezeket, elsőbbséget biztosítva határokon átnyúló dimenziójuknak és biztosítva a piacra lépési akadályok csökkentését; felhívja a Bizottságot, hogy a strukturális reformokhoz nyújtott támogató szolgáltatások révén támogassa ezeket a tagállamokat a tőkepiaci ágazatok fejlesztésében;

23.  kéri a hatáskörök megfelelő és egyértelmű megosztását az uniós és nemzeti szint között, szem előtt tartva, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok jobban ismerik a helyi piac jellemzőit; kiemeli, hogy biztosítani kell az egységes felügyeleti mechanizmus hatékonyságát, az egyenlő versenyfeltételeket és az átláthatóságot, valamint hogy el kell kerülni a felügyeleti hatóságok és a felügyelt szervezetek közötti összeférhetetlenségek kialakulását; aggodalmát fejezi ki az egységes felügyeleti megközelítés által az egységes felügyeleti mechanizmuson belül a kisebb és főként nemzeti szinten aktív szervezetekre gyakorolt hatás miatt;

24.  tudomásul veszi a bankunió létrehozása terén elért eredményeket, és hangsúlyozza ennek döntő szerepét az államháztartási és banki kockázatok közötti kölcsönös függőségek kezelésében és a rendszerszintű kockázatok együttes fellépés révén történő mérséklésében; tudomásul veszi a bankunió lépésről lépésre történő kiteljesítését; hangsúlyozza, hogy a meglévő jogszabályokat maradéktalanul és időben végre kell hajtani; tudomásul veszi az európai betétbiztosítási rendszerről folyó vitákat, amelyről társjogalkotóként a Parlament is véleményt nyilvánít majd; hangsúlyozza, hogy a cél az erkölcsi kockázat elkerülése, biztosítva, hogy a vezérelv továbbra is a felelősség elve maradjon; bírálja az Egységes Szanálási Alapba való hozzájárulások kiszámításakor alkalmazott alacsony kockázatérzékenységet; elismeri a banki strukturális reformról szóló rendelet lezárására irányuló erőfeszítéseket;

25.  kiemeli, hogy a jogszabályok lényegi felülvizsgálata előtt előbb végre kell hajtani és érvényre kell juttatni az elfogadott jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy a 2014/59/EU irányelv nemzeti jogba való gyors átültetése, valamint az Egységes Szanálási Mechanizmus megfelelő finanszírozása és eredményessége élvezi a legfőbb prioritást, és ezért ragaszkodik ahhoz, hogy ezen intézkedések teljes végrehajtása a megfelelő jogszabályi kereten belül fejeződjön be; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú az állami költségvetések és a banki kockázatok között fennálló közvetlen kölcsönös kapcsolatok megszüntetése, amelyek jelentős veszélyt jelentenek a pénzügyi stabilitásra nézve; rámutat arra, hogy mivel nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy miként kell eljárni a nagymértékű eladósodottságuk miatt a pénzügyi piacokról kiszoruló államokkal kapcsolatban, sokszor túl későn kerül sor fellépésre, ami kedvezőtlenül hathat a pénzügyi stabilitásra;

26.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Unión belül egyenlő versenyfeltételekre van szükség, az egységes felügyeleti mechanizmus bankjai és a nem résztvevő tagállamok bankjai tekintetében is, és ösztönzi az euróövezeten kívüli tagállamok bevonását a bankunióba, elismerve egyúttal, hogy annak egyes elemei jelenleg önkéntes részvételt írnak elő; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az egységes piac nemzeti sajátosságok elismerése mellett történő továbbfejlődését; felhívja a Bizottságot, hogy a rendszerszintű kockázatok enyhítése és az átláthatóság javítása céljából továbbra is képviseljen szabályozói és felügyeleti szempontból határozott megközelítést a „párhuzamos bankrendszerrel” vagy a „bankrendszeren kívüli hitelezéssel” szemben; üdvözli a Szolvencia II. 2016. január 1-jétől történő alkalmazása révén a biztosítások európai szabályozása terén elért jelentős lépéseket, amelyeket értékelni kell, és lehetőség szerint tovább kell fejleszteni, egyúttal megvizsgálva a globális rendszerszintű jelentőségű biztosítók nemzetközi keretrendszerét;

27.  elismeri, hogy a kkv-k sajátos jellegük, eltérő kockázati profiljuk és Európa-szerte mutatott sokféleségük miatt hagyományosan banki finanszírozásra támaszkodnak; felhívja a Bizottságot, hogy az európai felügyeleti hatóságokkal, az EKB-val és a nemzeti hatóságokkal együttműködve mérje fel a kkv-k finanszírozásának elégséges voltát, elemezze a finanszírozási csatornák diverzifikálásának akadályait és előnyeit, továbbá azt, hogy hogyan lehet lehetővé tenni a bankok és a banktól különböző pénzügyi intézmények számára a kkv-k finanszírozásának növelését, kiszélesítve a vállalatok abbéli lehetőségeinek körét, hogy fejlődésük különböző szakaszaiban különféle finanszírozási módszerek közül válasszanak; emlékeztet a kkv-szorzóhoz hasonló eszközök jelentőségére; javasolja, hogy a kkv-k jobb finanszírozására irányuló kezdeményezéseket terjesszék ki az induló vállalkozásokra, a mikrovállalkozásokra és a közepes piaci tőkeértékű vállalatokra is; kiemeli a kkv-k finanszírozásának innovatív és nagymértékben kiaknázatlan módozataiban – többek között a személyközi hitelezésben és a közösségi finanszírozásban – rejlő lehetőséget, és hangsúlyozza a vonatkozó szabályozói követelmények racionalizálásának szükségességét;

28  hangsúlyozza a tőkepiaci unió céljaihoz kapcsolódó, már elfogadott intézkedések gyors végrehajtásának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeni pénzügyi szolgáltatási szabályozásban tevékenyen használja fel a „kkv-tőkefinanszírozási piac” kategóriát;

29.  úgy véli, hogy a vállalatok számára hozzáférést kell biztosítani az EU-ban a méretükhöz, összetettségükhöz és forrásbevonási törekvéseikhez illő piactípusok megfelelő választékához, és hangsúlyozza az olyan kiterjedtebb, integráltabb páneurópai tőkepiacok szükségességét, amelyek elkülönülnek az alapvető fontosságú regionális helyi piacoktól, de összeegyeztethetőek is azokkal;

30.  üdvözli a tájékoztatókról szóló irányelv közelgő felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatnak a költségek csökkentésére és kkv-kat érintő eljárások egyszerűsítésére kell irányulnia, ugyanakkor meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a befektetők védelme tekintetében;

31.  elismeri az átláthatóbb értékpapírosítási piac kialakítására, illetve a folyamat magas színvonalának, a jogbiztonságnak és az értékpapírosítási eszközök összehasonlíthatóságának biztosítására irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy szükség van egy adattár felállítására; hangsúlyozza, hogy a magas minőségű mögöttes eszközökre vonatkozó szigorú követelményekre és az értékpapírosítási piacok valamennyi szereplőjének tényleges kockázati profilja és kockázattudatossága szerinti kalibrálásra van szükség, figyelembe véve az értékpapírosítás – különösen a szintetikus értékpapírosítás – kockázatosságát, amint az a válság alatt is megmutatkozott, ugyanakkor elismerve, hogy a tapasztalatok eltérőek az Unióban és az USA-ban; ragaszkodik ahhoz, hogy a kockázatmegtartási követelményeket nem szabad enyhíteni, hogy elkerülhető legyen a morális kockázat; hangsúlyozza, hogy fontolóra kell venni a megfelelés minősítési kritériumokkal való független tanúsítását; felhívja a Bizottságot, hogy kiemelt kérdésként mélyrehatóan értékelje az értékpapírosítás kkv-k, befektetők és pénzügyi stabilitás számára nyújtott előnyeit és kockázatait és az értékpapírosított eszközök értékesíthetőségét, és erről tegyen jelentést a Parlamentnek;

32.  úgy véli, hogy a termékek és eljárások fokozott szabványosítására irányuló megközelítés csökkentheti az összetettséget, de felerősítheti a koncentrációs kockázatokat is; aggodalommal tölti el annak a veszélye, hogy a piaci szereplők piaci stressz esetén egy irányba mozdulnak el, és felszólít arra, hogy a minőségi értékpapírosítási piac kialakítása tekintetében megfelelő illetékességi szinten dolgozzanak ki megfelelő véd- és felügyeleti intézkedéseket;

33.  hangsúlyozza, hogy ésszerűsíteni kell a jelentéstételi kötelezettségek tartalmát és gyakoriságát, valamint a jelentéstétellel érintett területeket azáltal is, hogy a szervezeteknek egyetlen kapcsolattartót biztosítanak a követelmények és jelentéstételi csatornák megkettőzésének elkerülése érdekében; felhívja a Bizottságot, az európai felügyeleti hatóságokat és az egységes felügyeleti mechanizmust, hogy vizsgálják meg, hogy milyen adatokra van ténylegesen szükség, igazítsák ezekhez a sablonokat, biztosítsanak egyszerűsítéseket, továbbá a kkv-k számára mentességeket; hangsúlyozza, hogy a jelentéstételi adatok csak akkor a leghasznosabbak a felügyeleti hatóságok számára, ha azok vizsgálhatóak és nemzetközileg egységesek; úgy véli, hogy arányos megközelítést kell alkalmazni az Analitikus Hitel Adattár (AnaCredit-adatbázis) kidolgozása során; meggyőződése, hogy tovább kell vizsgálni a granularitás alkalmazási körét és szintjét a költségei és hasznai tekintetében;

34.  kéri a Bizottságot és a felügyeleti hatóságokat, hogy vizsgálják meg a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) és a prudenciális követelmények közötti kölcsönhatást, mivel a nagyobb egységesség egyaránt szolgálná a gazdaságot és a prudenciális felügyeleti hatóságot, és vizsgálják felül az adóelszámolás saját pénzeszközökre gyakorolt hatását; támogatja a nemteljesítő hitelek meghatározására irányuló kísérleteket;

35.  kéri a saját és az idegen tőke eltérő megítélésének jelentős csökkentését a gazdasági ellenálló képesség és a tőkeelosztás javítása, illetve a tőkepiaci unió erősítése érdekében, amely növelni fogja a részvények vonzerejét a kibocsátók és a befektetők felé; hangsúlyozza, hogy a tranzakciós adó – különösen rövid távon – befolyásolja a piaci likviditást, és egyúttal hozzájárul a túlzott spekuláció korlátozásához;

36.  hangsúlyozza, hogy a szabályozás és a felügyelet mellett tovább kell folytatni a pénzügyi ágazat kulturális változását célzó erőfeszítéseket; felszólítja a pénzügyi ágazat valamennyi szereplőjét – köztük a bankokat, a nem banki intézményeket, nemzeti központi bankokat és az Európai Központi Bankot –, hogy saját szervezetén belül tegyen meg mindent egy olyan kulturális változás és a megfelelés kultúrájának megvalósítása érdekében, amely az ügyfél érdekeit helyezi első helyre, biztosítja a kulcspozícióban lévő illetékes vezetőkre vonatkozó felelősségi rendszert és a piaci szereplők hosszabb távú orientációját, továbbá hozzájárul a finanszírozási források nagyobb differenciáltságához; hangsúlyozza a hosszú távú partnerségi megközelítésen alapuló finanszírozás, valamint a differenciált európai banki ágazat előnyeit, amelynek személyes kapcsolatokon alapuló, többek között az új digitális technológiák által kínált eszközöknek köszönhető banki szolgáltatásai kiemelkedő szerepet játszanak a fogyasztók és a mikro-, kis- és középvállalkozások számára, különösen az információs aszimmetria csökkentése szempontjából;

37.  felszólít további hitelminősítők igénybevételének elősegítésére, az erősen koncentrált piacon belüli verseny növelése céljából; emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2016 végéig várhatóan közzétesz egy jelentést egy államadósságokkal foglalkozó európai hitelminősítő intézet támogathatóságának – és/vagy az összes egyéb hitelminősítéssel foglalkozó európai hitelminősítő alapítvány – megfelelőségéről és megvalósíthatóságáról; sajnálatosnak tartja a kkv-k számára a külső hitelminősítés igénybevétele esetén felmerülő magas költségeket; hangsúlyozza, hogy szükség van annak feltárására, hogy miként lehet a kkv-kat összehasonlítható és megvalósítható módon – többek között a belső minősítésen alapuló módszer fejlett változatával (AIRB) – minősíteni; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket az információs aszimmetriák megszüntetésére;

38.  kéri, hogy a szakpolitikai döntéshozatal során helyezzenek nagyobb hangsúlyt az EU pénzügyi ágazatainak globális versenyképességére, ugyanakkor kerüljék el a negatív szabályozási versenyt, mindezt a pénzügyi stabilitás és a fogyasztóvédelem sérelme nélkül; hangsúlyozza, hogy az egész Unióra kiterjedő tőkepiaci uniót az európai vállalkozások és gazdaság versenyképességének fokozásával összefüggésben kell szemlélni; hangsúlyozza, hogy az eredményes pénzügyi ágazat szükséges előfeltétele a dinamikus növekedésre irányuló hatékony tőkeallokációnak, és ezáltal a növekedésnek;

39.  hangsúlyozza a nemzetközi keret jelentőségét, annak hatóköre, módszerei és az uniós kerettel kapcsolatos vonatkozásai tekintetében; felhívja a tagállamokat, a Tanácsot, a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy ésszerűsítsék az EU álláspontját, befolyásának növelése és az általa demokratikus eljárás keretében elfogadott jogszabályok előmozdítása céljából; hangsúlyozza, hogy az új szabályozás egységességét – a hatályos uniós joganyaggal és a nemzetközi útmutatásokkal egyaránt, a hatályra is kiterjedő arányos végrehajtás mellett – a szükségtelen jogszabályi eltérések és átfedések elkerülése érdekében meg kell valósítani; úgy véli, hogy ezek azon átfogó célkitűzések előfeltételei, amelyek arra irányulnak, hogy előmozdítsák a hosszú távú globális stabilitást, megtartsák Európa vonzerejét a nemzetközi befektetők számára, illetve elkerüljék az EU pénzügyi ágazatának versenyképességére irányuló szükségtelen, kedvezőtlen hatásokat; emlékeztet az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdése említett, az Unió és a tagállamok közötti lojális együttműködés elvére; úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságokat be kell vonni a nemzetközi szabványalkotó testületekben a globális szabályozási elvekről folyó tárgyalásokba; hangsúlyozza, hogy az USA-val folytatott szabályozási párbeszédet tovább kell erősíteni; ismételten hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozási kérdéseket szükség esetén be kell vonni a nemzetközi tárgyalásokba;

40.  rámutat az egyenértékűségre vonatkozó döntések szükségesek a piaci hozzáférés előtt álló akadályok kezelése és a megfelelő szabályozási keretek terén, figyelembe véve, hogy az ilyen egyoldalú döntéseknek az európai vállalkozások és fogyasztók javát kell szolgálnia, és hogy a más joghatóságokkal meglévő egyenértékűség lehetőséget nyújt a tőkebeáramlás növelésére és további beruházások Európába vonzására; hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni egy olyan következetes és koherens rendszer felé, amely révén ésszerűen elismerhetők egymás egyenértékű vagy hasonló normái;

41.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon átfogó, következetes és konkrét keretet a harmadik országok egyenértékűségéről szóló döntésekhez, eredményalapú elemzés, illetve nemzetközi szabványok vagy megállapodások figyelembe vétele mellett; kéri, hogy minden egyenértékűségről szóló döntést felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén fogadjanak el; úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak megfelelő szerepet kell játszaniuk a harmadik országok egyenértékűségével kapcsolatos értékelések összehangolásában;

A pénzügyi szolgáltatások jobb uniós szabályozása

42.  úgy véli, hogy a jobb pénzügyi szabályozás magában foglalja a szilárd alapokon álló szabályozást és ennek kiindulópontja a jelenlegi közösségi vívmányok tagállamok általi alkalmazása; hangsúlyozza, hogy a jogszabályok hatékony, eredményes és következetes végrehajtása alapvető fontosságú, és felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen nyújtson be jelentést a Parlamentnek a jogszabályok átültetésének és végrehajtásának állapotáról, és – adott esetben – a tagállamok ellen indított kötelezettségszegési eljárásokról; sürgeti a tagállamokat, hogy megfelelően érvényesítsék a jogszabályokat; úgy véli, hogy a túlszabályozás nem segíti elő a belső piac működését és a versenyt; úgy véli, hogy a vállalkozók alacsony szintű standardok tetszés szerint való alkalmazása révén történő vonzása és a túlszabályozás szintén nem segíti elő a belső piac működését; kéri a Bizottságot, hogy készítsen átfogó elemzést és jelentést a tagállamok által a pénzügyi jogalkotás terén hozott valamennyi túlszabályozási intézkedésről, és ezeket 2016 végéig nyújtsa be a Parlamentnek;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat az irányelvek átültetéséhez megállapított határidők betartása mellett, mivel ez – azon túlmenően, hogy jogi követelmény – kulcsfontosságú a jogszabályok teljes végrehajtásában bekövetkező indokolatlan késedelmek, valamint a részleges vagy nem egységes uniós szintű alkalmazás elkerüléséhez, ami az érintett különféle szereplők számára egyenlőtlen versenyfeltételeket és egyéb torzulásokat eredményezhet;

44.  hangsúlyozza, hogy jobb minőségű és ágazatközi koordinációra van szükség a Bizottság és az európai felügyeleti hatóságok tervezeteiben és a tervezeteinek kidolgozására irányuló eljárásokban, amely magában foglalja az időzítést, a prioritások meghatározását, továbbá az átfedések elkerülését; hangsúlyozza, hogy ennek el kell kerülnie az alap-jogiaktus felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban való megismétlését, de azt is el kell kerülnie, hogy az alap-jogiaktusban kezelendő politikai döntéseket inkább a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban rendezzék;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé valamennyi érintett érdekelt fél – többek között a szakértői csoportok szintjén történő – korai bevonását; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a konzultációkon való kiegyensúlyozott részvételt azáltal, hogy tükrözi az érdekelt felek sokféleségét, valamint jobb feltételeket biztosít a vállalkozókat, a fogyasztókat és a civil társadalmat képviselő kisebb érdekelt felek részvételéhez és elősegíti azt, ideértve a konzultációk szervezésének és a kérdések feltevésének módját;

46.  üdvözli a jobb szabályozásra vonatkozó ütemterv célkitűzéseit; elismeri, hogy általánosságban szükség van a szabályozás megfelelőségének vizsgálatára, most és a jövőben is; a megfelelőség kérdését azonban nem lehet függetleníteni a pénzügyi ágazat egészének működésétől; hangsúlyozza a REFIT szerepét a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, hatékony és eredményes, az arányosság elvét szem előtt tartó szabályozás kidolgozásában, illetve az értékelési gyakorlat támogatásában; kéri, hogy jobban vonják be a Parlamentet a döntéshozatalba és a REFIT-tel kapcsolatos értékelésekbe; emlékeztet arra, hogy a szabályozás javítását kell előtérbe helyezni, nem pedig a deregulációt; hangsúlyozza, hogy a belső piacon belüli átláthatóság, egyszerűség, hozzáférhetőség és tisztességesség biztosításának a fogyasztókat érintő minőségi jogalkotási program részét kell képeznie; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU nem hozhat létre szándékolatlan megfelelési terheket abbéli törekvésében, hogy a tőkepiaci unió keretében nagyobb harmonizációt teremtsen;

47.  úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságok és az egységes felügyeleti mechanizmus döntő szerepet játszanak a jobb szabályozás és felügyelet célkitűzéseinek megvalósításában; hangsúlyozza az európai felügyeleti hatóságok és az egysége felügyeleti mechanizmus szerepét a különböző jogszabályok következetességének és egységességének biztosításában, a bizonytalanság és a szabályozási arbitrázs csökkentésében, valamint a piaci szereplők közötti kölcsönösen előnyös együttműködés elősegítésében; hangsúlyozza, hogy az európai felügyeleti hatóságokat és az egységes felügyeleti mechanizmust megfelelően kell finanszírozni és személyzettel kell ellátni ahhoz, hogy elvégezhessék a társjogalkotók által rájuk bízott feladatokat;

48.  kiemeli, hogy az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletek felülvizsgálatának tükröznie kell a fokozott parlamenti ellenőrzésre vonatkozó elszámoltathatósági és átláthatósági rendelkezéseket – ahogyan erről az egységes felügyeleti mechanizmusról és az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendeletek is rendelkeznek –, és erősítenie kell az európai felügyeleti hatóságok Bizottságtól való függetlenségét; úgy véli, hogy fel kell tárni az európai felügyeleti hatóságok első szintű szakaszban történő, szakértői szintű részvételének lehetőségeit, egyúttal tiszteletben tartva a társjogalkotók előjogait is;

49.  hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az alap-jogiaktusok, illetve a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok közötti kölcsönhatást, következetességet és egységet; ismételten hangsúlyozza, hogy a főbb politikai döntéseket a társjogalkotóknak kell meghozniuk az alap-jogiaktusokban, és ez nem hagyható a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra, amelyek szerepe, hogy „a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják” (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke); ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és az európai felügyeleti hatóságok a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási aktusok és iránymutatások elkészítése során tartsák magukat az alap-jogiaktusban meghatározott felhatalmazásokhoz, és tartsák tiszteletben a társjogalkotók megállapodását; sajnálatosnak tartja, hogy a felügyeleti hatóságok a végrehajtási aktusok kidolgozása során a múltban nem minden esetben tartották magukat az európai jogalkotók által meghatározott megbízatáshoz; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok) és az európai felügyeleti hatóságok (technikai standardok) közötti koordináció nem megfelelő és ezért kedvezőtlenül hathat a megfelelés minőségére, különösen amennyiben a részletes követelményeket csak röviddel az alap-jogiaktus végrehajtási határideje előtt fogadják el;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben válassza szét a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokat, illetve ezen aktusok időben történő elfogadása érdekében kerülje a csomag alapú megközelítéseket;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai felügyeleti hatóságok által benyújtott szabályozástechnikai standardokat és végrehajtás-technikai standardokat érintő módosításokat tegye átláthatóvá a társjogalkotók és az érdekelt felek számára;

52.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által elvégzett előzetes jogi felülvizsgálat nem csökkentheti a folyamat átláthatóságát a Parlament számára és nem is korlátozhatja a Parlament konzultációs jogát; kéri, hogy a kidolgozás folyamata során az európai felügyeleti hatóságok proaktívan, rendszeresen, teljes körűen és haladéktalanul tájékoztassák a Parlamentet a munka aktuális állapotáról, és erről folytassanak konzultációt a Parlamenttel;

53.  felhívja a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a társjogalkotók által meghatározott benyújtási határidőket, és haladéktalanul adjanak magyarázatot a társjogalkotóknak, amennyiben nem várható a határidő betartása;

54.  emlékezteti az európai felügyeleti hatóságokat arra, hogy a technikai standardokra, iránymutatásokra és ajánlásokra az arányosság elve vonatkozik; felhívja az európai felügyeleti hatóságokat, hogy az iránymutatások terjedelme és száma tekintetében alkalmazzanak óvatos megközelítést, különösen ha az alap-jogiaktus szerint nincsen külön felhatalmazásuk; megjegyzi, hogy korlátozó megközelítésre van szükség az európai felügyeleti hatóságok erőforrásai tekintetében is, továbbá amiatt, hogy feladataik között prioritásokat kell felállítaniuk, ugyanakkor az eredményes felügyelet gyakorlati korlátait nem határozhatják meg a költségvetési korlátozások, és kéri, hogy biztosítsák az európai felügyeleti hatóságok erőforrásokkal való megfelelő ellátását, hogy ezáltal saját megbízatásuk keretein belül megbízható, független és hatékony nyomon követésre nyíljon lehetőség;

55.   felhívja az európai felügyeleti hatóságokat, hogy éljenek azon jogukkal, hogy információt kérjenek arról, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák az alap-jogiaktusokat, és végezzenek rendszeresebben szakértői értékelést az illetékes nemzeti hatóságokról a tagállamok közötti felügyeleti konvergencia fokozása céljából;

56.  felhívja a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy honlapjaikon rendszeresen tegyék közzé a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának egységes szerkezetbe foglalt változatait, ideértve egy összefoglalót, amely a vállalkozások, a fogyasztók, a civil társadalmi szervezetek és mások számára is elérhető és érthető; úgy véli, hogy érdemes lenne megvizsgálni egy nemzeti végrehajtást is tartalmazó közös nyilvántartás létrehozását;

Jövőbeni irányvonal

57.   felhívja a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy rendszeresen (legalább évente) végezzék el a koherencia és a konzisztencia ellenőrzését, és tegyék ezt meg többek között ágazatközi alapon és valamennyi jogalkotási aktus tervezetének, valamint az elfogadott jogszabályok – többek között a szabályozástechnikai standardok és végrehajtás-technikai standardok – esetében is, és különítsenek el erőforrásokat erre a tevékenységre;

58.  felhívja a Bizottságot és az európai felügyeleti hatóságokat, hogy rendszeresen (legalább évente) végezzék el az arányosság és a hatékonyság ellenőrzését – különös tekintettel a kis- és közepes méretű piaci szereplőkre alkalmazandó követelményekre –, és tegyék ezt meg valamennyi jogalkotási aktus tervezetének esetében is, és különítsenek el erőforrásokat erre a tevékenységre; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé egy olyan zöld könyvet, amely feltérképezi az arányosság pénzügyi szabályozásban való elősegítésére irányuló új megközelítéseket;

59.  hangsúlyozza, hogy az egyes jogalkotási intézkedések hatása eltér összesített hatásuktól; felhívja a Bizottság szervezeti egységeit, hogy az európai felügyeleti hatóságokkal, az egységes felügyeleti mechanizmussal és az Európai Rendszerkockázati Testülettel közösen legalább ötévente végezzék el a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozása által a pénzügyi piacokra és szereplőire kifejtett uniós és tagállami szintű összesített hatások átfogó mennyiségi és minőségi értékelését a hiányosságok és joghézagok meghatározása, a pénzügyi szolgáltatások szabályozása teljesítményének, hatékonyságának és eredményességének értékelése érdekében, továbbá biztosítsák, hogy az ne akadályozza a tisztességes versenyt és a gazdaság fejlődését, és erről nyújtsanak be jelentést a Parlamentnek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy részletes hatásvizsgálatokat és költség-haszon elemzéseket végezzenek el a jövőbeli jogalkotás számára a jogalkotás hozzáadott értékének kimutatása érdekében, különösen a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés tekintetében; kiemeli, hogy a hatásvizsgálatoknak és a költség-haszon elemzéseknek magukban kell foglalniuk az EU pénzügyi szabályozási keretrendszerének fontos részét alkotó 2. szintű intézkedések hatásának alapos értékelését; emlékeztet arra, hogy a jogalkotási intézkedések hatásának számszerűsítése nehéz lehet, különösen mivel az előnyök nehezen mérhetők, de a számszerűsítésre irányuló módszereket továbbra is használni kell;

60.  felhívja a Bizottság szervezeti egységeit, hogy az első értékelést független kutatásokra is támaszkodva 2016 végéig végezzék el, és tegyenek jelentést az általános hatásról, továbbá külön fejezetekben a következőkről:

  – a különböző pénzügyi ágazatokra gyakorolt hatások, ideértve a piaci szereplők megfelelő differenciált bontását méret, összetettség és üzleti modell szerint, továbbá a nem pénzügyi szervezetekre gyakorolt hatások,

  – esetleges hiányosságok és joghézagok, egyúttal megvizsgálva az új fenyegetések és kockázatok, illetve átfedések és nem szándékos következmények esetleges kialakulását;

  – a tényleges és várható gazdasági hatások, valamint az európai pénzügyi ágazat versenyképessége a világban,

  – a reálgazdaság – többek között a kkv-k, a fogyasztók és a foglalkoztatás – számára előnyt jelentő lehetőségek,

  – a jelenlegi finanszírozási csatornák további javításának és a kiegészítő finanszírozási csatornák bővítésének szükségessége, ideértve a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok finanszírozáshoz való hozzáférésre kifejtett hatást,

  – a hosszú távú finanszírozás kínálatra és keresletre gyakorolt hatásai,

  – az eszközök és kockázatok diverzifikálására és elosztására, valamint a tényleges elsődleges alapvető tőke és az összes eszköz arányának alakulására a pénzügyi intézményekben gyakorolt hatások,

  – a lakossági befektetők, intézményi befektetők, illetve fogyasztók és ügyfelek számára létrehozott keret hatékonysága és megfelelősége, ideértve az átláthatóságot szabályozó keretet,

– az egységes piac előtt álló akadályok felszámolásának, a szabályozási arbitrázs korlátozásának és a verseny előmozdításának hatékonysága,

– a pénzügyi piaci stabilitásra kifejtett hatás és a morális kockázat, többek között a szabályozás hiányának lehetséges költségei és kockázatai, figyelembe véve a G20-ak ajánlásainak hatékony végrehajtását, illetve a pénzügyi cégek összekapcsolódásának szintjét;

– a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok valós értéken történő értékelésének hatása a pénzügyi stabilitásra, a prudens értékeléshez képest,

– az uniós makroprudenciális felügyelet keretrendszerének hatékonysága és megfelelősége,

– az európai felügyeleti hatóságoknak a hatályos jogi keretek értelmében kapott feladatok teljesítésére irányuló képessége, valamint a keretek fejlesztéséhez a közeljövőben adott esetben megteendő lépések, különösen az európai felügyeleti hatóságok finanszírozása tekintetében,

  – a nemzetközi normákkal való összefüggések és az európai vállalkozások globális versenyképességére gyakorolt hatások, figyelembe véve az EU és más jelentős joghatóságok összehasonlítását a meglévő szabályozás és annak végrehajtási szintje tekintetében;

61.  felhívja a Bizottságot, hogy megállapításait nyújtsa be a Parlamentnek és a Tanácsnak, és szükség esetén javasoljon intézkedéseket;

°

°  °

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

A 2007/2008 során kitört pénzügyi és adósságválság átfogó fellépést igényelt az európai jogalkotók és a nemzetközi standardalkotók részéről. Azóta számos jogalkotási kezdeményezést indítottak el az uniós pénzügyi szolgáltatások területén, amelyek célja a pénzügyi stabilitás helyreállítása, a fogyasztóvédelem megerősítse és a válság tanulságainak végrehajtása. Számos jogszabályt már sikeresen meghoztak, és a végrehajtási és alkalmazási határidőket már teljesítették vagy hamarosan teljesíteni fogják.

Ez a saját kezdeményezésű jelentés az első lépés ahhoz, hogy áttekintést nyerjünk erről a jogalkotási munkáról, kezeljük a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogalkotás során feltárt hiányosságokat, és válaszoljunk azokra az aggodalmakra, amelyek különösen azért fogalmazódtak meg, mert az egyes jogalkotási intézkedések hatásait, valamint ezek kölcsönhatásait nem elemezték kellőképpen, és az általános jogszabályok halmozott hatását még nem lehetett teljes mértékben értékelni.

Az olyan fontos új bizottsági kezdeményezések, mint például a beruházási csomag és a tőkepiaci unió jobb eredményeket érhetnek el, ha a pénzügyi szolgáltatásokról szóló meglévő szabályozáson alapulnak, amely hatékonyan és eredményesen működik. Az előadó ezért úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások keretének alapos hatásvizsgálatára van szükség, és ezt rendszeresen meg kell ismételni. Ezzel a feladattal a Bizottság szolgálatait kell megbízni annak érdekében, hogy a lehető legjobban kihasználhassák az érdekelt felekkel folytatott konzultációkon szerzett tapasztalataikat és a felügyeleti hatóságokkal (EIOPA, EBH és ESMA, illetve az ERKT és az egységes felügyeleti mechanizmus) fenntartott kapcsolataikat. A Bizottságnak be kell nyújtani az értékelését mindkét társjogalkotónak, és adott esetben javításokat kell javasolnia.

Az előadó aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy esetleges ellentmondások és következetlenségek lehetnek a jelenlegi szabályozásban, és nyomon kívánja követni azt az informális kezdeményezést, amelyet a Bizottság már 2014 elején elindított. Továbbá az előadó hangsúlyozni kívánja az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályokat arányosságot kell alkalmazni, és erre több figyelmet kell fordítani, tekintettel a kkv-król és a kkv-k finanszírozásáról szóló jelenlegi szakpolitikai kezdeményezésekre is. Az összesített hatásvizsgálat, valamint a következetesség és az arányosság kötelező, rendszeres ellenőrzése biztosítja, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok alkalmazása kevésbé legyen bonyolult, érhető legyen a kis- és középszervezetek számára és jobban igazodjon az igényeikhez. A tőkepiaci unió célkitűzéseinek tekintetében azt is meg kell vizsgálni, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jelenlegi jogszabályok milyen kölcsönhatásban vannak a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó szereplőnek arra irányuló lehetőségeivel, hogy előnyöket hozzanak a reálgazdaság számára. Ennek ki kell terjednie a reálgazdaság meglévő finanszírozási csatornái működési módjainak alapos értékelésére, továbbá arra, hogy ezeket hogyan lehet kibővíteni és kiegészíteni további csatornákkal.

Az előadó úgy véli, hogy a jelenlegi jogszabályok maradéktalan végrehajtására és szigorú alkalmazására van szükség a tagállamokban. Az előadó fontosnak tartja, hogy a pénzügyi stabilitást és a fogyasztóvédelmet továbbra is prioritásként kezeljék a jogalkotók, és helyezzenek nagyobb hangsúlyt a kockázatalapú megközelítés következetes alkalmazására. Ezenkívül az előadó az uniós jogszabályok és az uniós pénzügyi ágazat globális versenyképességét fontos kihívásként azonosítja a pénzügyi szolgáltatások szabályozása számára. Az előadó úgy véli, hogy az európai jogalkotóknak jobban figyelembe kell venniük a nemzetközi normákkal való összefüggéseket. Az első összesített hatásvizsgálatot a pénzügyi szolgáltatások általános keretének célzott vizsgálatára kell használni, ugyanakkor el kell kerülni a nemrégiben elfogadott jogszabályok széles körű újratárgyalását.

Az előadó hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szolgáltatásokról szóló rendelet minősége függ a jogalkotási folyamat összehangolásától, ütemezésétől és átláthatóságától is. Ez a jelentés ezért összegyűjti az arra irányuló kéréseket, hogy ezt az eljárást tovább javítsák és e tekintetben foglalkozzanak az európai felügyeleti hatóságok és az egységes felügyeleti mechanizmus alapvető szerepével és elszámoltathatóságával is.

14.10.2015

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út

(2015/2106(INI))

A vélemény előadója: Janusz Lewandowski

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a tőkepiaci unióról szóló konzultáció megindítását, és hangsúlyozza, hogy le kell vonni a tanulságokat a válságból a piaci stabilitás növelése, a reálgazdaság nem banki finanszírozásának és beruházásainak elősegítése, valamint a hosszú távú, fenntartható növekedés megteremtése érdekében; úgy véli, hogy ez a kezdeményezés a forráshoz jutás bővítése és a beruházások elősegítése révén fontos eszköz lehet abban, hogy Európát visszaállítása a társadalmi és környezetvédelmi szempontból fenntartható gazdasági növekedés útjára;

2.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a tágabb globális környezetet, különösen az olyan jogalkotási javaslatok időzítése és érdeme tekintetében, melyek célja az uniós pénzügyi ágazat nemzetközi versenyképességének megvédése és megerősítése, a befektetési környezet javítása és a tőke Unióba vonzása, valamint a nemzetközi pénzügyi piacokhoz való kölcsönös hozzáférés biztosítása; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy szorosabb együttműködésre van szükség a Bizottság és a nemzetközi szervezetek, például a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) között;

3.  hangsúlyozza, hogy az Unió pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályozásának a reálgazdaságot kell szolgálnia; ezért úgy véli, hogy a szabályozásnak koherensnek és arányosnak kell lennie;

4.  rámutat arra, hogy a reálgazdaság továbbra is erőteljesen a bankokra támaszkodik, ami kiszolgáltatottá teszi a banki hitelezés szigorításával szemben; úgy véli, hogy alternatív finanszírozási forrásokat kell találni, különösen a kockázati tőke fokozottabb igénybevétele révén;

5.  üdvözli a finanszírozási csatornák előirányzott diverzifikálását, amely révén a jelenlegieket ki kell egészíteni és hasznosnak bizonyult eszközöket támogatni kell, valamint figyelembe kell venni az innovatív vállalkozások, például az induló vállalkozások számára a fejlődésük különböző szakaszaiban szükséges finanszírozás sajátosságait; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az adminisztratív terheket, különösen a kkv-k tekintetében, és támogatni kell az uniós jogszabályokban a szubszidiaritás, az arányosság, a koherencia, a hatékonyság és a megvalósíthatóság elveinek érvényesülését a nyílt, hatékony, likvid és költséghatékony tőkepiacok érdekében;

6.  aggodalmát fejezi ki a rendelet összetettsége miatt, amely sok helyen többszintű, és ezért eltérő és egymásnak ellentmondó eredményekhez vezet; kéri a Bizottságot, hogy végezze el a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályoknak való megfelelés költségeinek alapos elemzését, különösen a kkv-k és induló vállalkozások esetében, adott esetben e költségek csökkentésének céljával;

7.  hangsúlyozza a bankok tőkepiaci közvetítőkként betöltött fontos szerepét; kiemeli, hogy a pénzügyi közvetítés kulcsfontosságú a potenciális befektetők kockázatainak és igényeinek megfelelő felmérése érdekében;

8.  hangsúlyozza a beruházásbarát környezet kialakításának szükségességét, amely elmozdítja a hosszú távú beruházási hajlandóságot csökkentő akadályokat, például az olyan tőkekövetelményeket, amelyek a hosszú távú infrastrukturális beruházások ösztönzésével ellentétesen hatnak;

9.  úgy véli, hogy a tőkepiaci uniónak a pénzügyi eszközök, például a kötvények vagy a részvények esetleges igénybevételére kiható akadályok felszámolása révén biztosítania kellene a vállalkozások számára a finanszírozási módok közti választás lehetőségét;

10.  emlékeztet arra, hogy a kkv-k pénzügyi helyzetével kapcsolatos információhiány az ilyen típusú vállalatokba való befektetések egyik legfőbb akadálya; felhívja a Bizottságot annak alapos átgondolására, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel lehetne javítani a befektetők kkv-kra vonatkozó átlátható és összehasonlítható adatokhoz való hozzáférését; úgy véli, hogy egy, a kkv-kra és induló vállalkozásokra vonatkozó információk összegyűjtésére szolgáló, önkéntes alapon működő célzott adatbázis hasznos eszköz lehetne a befektetők tájékoztatására;

11.  üdvözli a tájékoztatókról szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló konzultációk megindítását és az értékpapírosítás előtti szabályozási akadályok megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket; kéri az értékpapírosítási piac újbóli felélénkítését az egyszerű, átlátható és standardizált értékpapírosításokra vonatkozó túlzottan előíró jellegű és részletes fogalommeghatározások elkerülése révén; támogatja a Bizottság javaslatát egy „kiváló minőségű” értékpapírosításokra vonatkozó nyilvántartás összeállításáról; hangsúlyozza különösen a pénzpiacok kkv-k és közepes piaci tőkeértékű vállalatok előtti megnyitásának és a számukra rendelkezésre álló finanszírozási források bővítésének szükségességét; e tekintetben felhív olyan „kkv-referenciaértékek” kidolgozásának megfontolására, amelyek lehetővé teszik a bankok számára a hitelek összehasonlítását és beárazását; felhív a hosszú távú finanszírozáshoz való hozzájutás javítására, valamint egy páneurópai zártkörű kibocsátási piac kialakítására a kockázati tőke, valamint alternatív eszközök, például a személyközi hitelezés és a közösségi finanszírozás előmozdítása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a finanszírozási ranglétra koncepcióját a tőkepiaci unió rendszerén belül, ezzel kezelve a vállalatok fejlődési szakaszai során fellépő különféle finanszírozási igényeket;

12.  úgy véli, hogy a forráshoz jutás a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés kulcsa, különösen a kkv-k számára; rámutat arra, hogy a nyereséges bankok, valamint a hatékony tőkepiacok a forráshoz jutás előfeltételeit képezik;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy legyen figyelemmel az egyes piacok sajátosságaira, és csak azokon a területeken javasoljon módosításokat, ahol a meglévő akadályok felszámolása érdekében beavatkozásra van szükség; úgy véli, hogy a tőkepiaci unióra irányuló kezdeményezés középpontjában az alulról építkező megközelítésnek és a nemzeti bevált gyakorlatok megosztásának, valamint a helyi tőkepiacok és a helyi ökoszisztémák megerősítésének kell állnia, a jogharmonizációra csak szükség esetén kell törekedni, és intézkedéseket kell tenni a túlszabályozás negatív következményeinek elkerülése érdekében;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy a tőkepiaci unió megvalósítására irányuló szakpolitikai kezdeményezéseiben vegye figyelembe a kkv-k gazdasági és kulturális struktúrái terén a tagállamokban meglévő különbségeket;

15.  rámutat arra, hogy a magántőke-alapok és kockázatitőke-alapok érdekes finanszírozási alternatívákat kínálnak, különösen az induló vállalkozások számára; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki további eszközöket az európai kockázatitőke-alapokkal és az európai szociális vállalkozási alapokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatokra építve;

16.  hangsúlyozza az átfogó ágazatközi hatástanulmányok fontosságát, és felhívja a Bizottságot, hogy folytasson részletes konzultációkat a valamennyi érdekelt felet érintő kérdésekben, továbbá biztosítsa a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok koherenciáját;

17.  úgy véli, hogy nem mindig a jogi szabályozás a legmegfelelőbb szakpolitikai válasz, és hogy a nem jogalkotási piaci alapú megközelítéseket kellő módon figyelembe kell venni.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

13.10.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

50

8

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Zigmantas Balčytis, Nicolas Bay, David Borrelli, Jerzy Buzek, Philippe De Backer, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Peter Eriksson, Fredrick Federley, Ashley Fox, Theresa Griffin, Marek Józef Gróbarczyk, András Gyürk, Roger Helmer, Hans-Olaf Henkel, Eva Kaili, Kaja Kallas, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Jeppe Kofod, Miapetra Kumpula-Natri, Janusz Lewandowski, Ernest Maragall, Edouard Martin, Dan Nica, Angelika Niebler, Miroslav Poche, Miloslav Ransdorf, Michel Reimon, Herbert Reul, Paul Rübig, Algirdas Saudargas, Jean-Luc Schaffhauser, Neoklis Sylikiotis, Antonio Tajani, Dario Tamburrano, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Kathleen Van Brempt, Henna Virkkunen, Martina Werner, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Michał Boni, David Coburn, Cornelia Ernst, Francesc Gambús, Gunnar Hökmark, Benedek Jávor, Jude Kirton-Darling, Constanze Krehl, Olle Ludvigsson, Notis Marias, Marian-Jean Marinescu, Dominique Riquet, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Sofia Sakorafa, Massimiliano Salini, Theodor Dumitru Stolojan, Pavel Telička, Cora van Nieuwenhuizen

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

1.12.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

48

5

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Hugues Bayet, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Esther de Lange, Fabio De Masi, Anneliese Dodds, Markus Ferber, Jonás Fernández, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Petr Ježek, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Sander Loones, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Costas Mavrides, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Alfred Sant, Molly Scott Cato, Peter Simon, Renato Soru, Theodor Dumitru Stolojan, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Cora van Nieuwenhuizen, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni, Sotirios Zarianopoulos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Matt Carthy, Philippe De Backer, Ashley Fox, Doru-Claudian Frunzulică, Ildikó Gáll-Pelcz, Marian Harkin, Barbara Kappel, Verónica Lope Fontagné, Paloma López Bermejo, Thomas Mann, Alessia Maria Mosca, Michel Reimon, Maria João Rodrigues

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Anneleen Van Bossuyt, Igor Šoltes

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0268.

(2)

http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201402/20140210ATT79138/20140210ATT79138EN.pdf.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0202.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0161.

(5)

http://www.esrb.europa.eu/pub/pdf/other/esrbreportregulatorytreatmentsovereignexposures032015.en.pdf?29664e3495a886d806863aac942fcdae.

Jogi nyilatkozat