Eljárás : 2014/0091(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0011/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0011/2016

Viták :

PV 23/11/2016 - 17
CRE 23/11/2016 - 17

Szavazatok :

PV 24/11/2016 - 8.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0448

JELENTÉS     ***I
PDF 1425kWORD 987k
28.1.2016
PE 565.015v02-00 A8-0011/2016

a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás)

(COM(2014)0167 – C8‑0112/2014 – 2014/0091(COD))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Brian Hayes

(Átdolgozás – az eljárási szabályzat 104. cikke)

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás)

(COM(2014)0167 – C7‑0112/2014 – 2014/0091(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0167),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 53. és 62. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7 0112/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által az Gazdasági és Monetáris Bizottságnak küldött, 2014. július 15-i levélre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0011/2016),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)*

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. és 62. cikkére, valamint 114. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(3) több alkalommal jelentősen módosították(4). Mivel most további módosításokra kerül sor, a szöveget az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)  A belső piacon lehetővé kell tenni az intézmények számára, hogy más tagállamokban működjenek, mialatt magas szintű védelmet és biztonságot kell biztosítaniuk a foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciók tagjai és ellátottjai számára. Ez az irányelv meghatározza a határokon átnyúló tevékenység folytatásához előírt eljárásokat.

(2a)  Ezen irányelv célja a minimális harmonizáció, és nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy további rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók tagjainak és ellátottjainak védelmére, amennyiben ezek a rendelkezések összhangban állnak a tagállamok uniós jogszabályokban előírt kötelezettségeivel. Ezen irányelv nem vonatkozik a nemzeti szociális és munkajog, adó- és szerződési jog kérdéseire, sem a tagállami nyugellátás-szolgáltatás megfelelőségére.

(2b)  A munkavállalók tagállamok közötti mobilitásának további elősegítése érdekében az irányelv célja, hogy biztosítsa a megfelelő irányítást, a tagok tájékoztatását és a foglalkoztatói nyugellátás átláthatóságát és biztonságát. Ezen irányelvnek meg kell könnyítenie új és innovatív nyugdíjtermékek kialakítását azon kollektív rendszereken belül, amelyek célja mindenki számára megfelelő nyugellátás biztosítása.

(2c)  A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények felépítése és szabályozása jelentősen eltér a különböző tagállamokban. Mind a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, mind az életbiztosítók kezelnek foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókat. Ezért a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények esetében nem helyénvaló mindenki által egységesen alkalmazható megközelítést alkalmazni. Tevékenységei során a Bizottság és az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(5) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (EIOPA) figyelembe veszi a különféle tagállami hagyományokat, és nem sérti a nemzeti szociális és munkajogot a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények felépítésének meghatározásánál.

(3)  A 2003/41/EK irányelv jelentette az első jogalkotási lépést a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények európai szinten megszervezett belső piacához vezető úton. Az Európai Unión belüli gazdasági növekedés és munkahelyteremtés, valamint az elöregedő európai társadalom jelentette kihívás kezelése érdekében továbbra is elengedhetetlenül szükség van a foglalkoztatói nyugellátás valódi belső piacára. Az irányelvet 2003 óta tartalmában nem módosították úgy, hogy kockázatalapú irányítási rendszert vezettek volna be a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre is. A megfelelő nemzeti és uniós szintű szabályozás és felügyelet fontos marad a biztos és biztonságos foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás valamennyi tagállamban történő kidolgozásában. A tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy valamennyi intézmény esetében a cél a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók nemzedékek közötti egyensúlyának a kockázatok és előnyök generációk közötti egyenlő megosztására irányuló törekvés révén történő biztosítása.

(3a)  A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységeinek meg kell őrizniük a generációk közötti egyensúlyt a kockázatok és előnyök generációk közötti egyenlő megosztásának biztosítása révén.

(4)  Megfelelő fellépésre van szükség a kiegészítő magánnyugdíj-megtakarítások, így a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók további fejlesztéséhez. Ez azért fontos, mert a szociális biztonsági rendszerekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami azt jelenti, hogy a polgárok ▌egyre jobban tudnának támaszkodni a foglalkoztatói nyugellátásra a jövőbeli nyugdíjmegtakarítások kiegészítése érdekében. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények fontos szerepet játszanak az uniós gazdaság hosszú távú finanszírozásában és az uniós polgárok biztos nyugellátásának biztosításában. A foglalkoztatói nyugdíjakat fejleszteni kell, anélkül azonban, hogy megkérdőjelezzék a szociális biztonsági nyugdíjrendszerek alapvető fontosságát a biztonságos, tartós és hatékony szociális védelem szempontjából, amelyeknek idős korban megfelelő életszínvonalat kell biztosítaniuk valamennyi polgár számára, és így az európai szociális modell erősítésére irányuló célkitűzés központjában kell állniuk.

(4a)  Figyelembe véve a demográfiai helyzet alakulását az Unióban, valamint a nemzeti költségvetések helyzetét, a foglalkoztatói nyugellátások a szociális biztonsági nyugdíjrendszerek értékes kiegészítői, de nem vehetik át ez utóbbiak alapvető fontosságú szerepét a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugellátások szolgáltatása terén.

(4b)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell a munkavállalók szociális védelmét a nyugdíjak vonatkozásában a méltó életszínvonal fenntartását és az időskori szegénységgel szembeni védelmet lehetővé tévő állami nyugdíjak biztosítása és a munkaszerződésekhez további fedezetként kapcsolódó kiegészítő nyugdíjkonstrukciók előmozdítása révén.

(5)  Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, nevezetesen a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot, a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jogot, valamint a magas szintű fogyasztóvédelemhez való jogot, különösen azáltal, hogy biztosítja a nyugellátás szolgáltatásának magasabb fokú átláthatóságát, a megalapozott személyes pénzügyi és nyugdíjtervezést, valamint megkönnyíti a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és vállalkozások határokon átnyúló tevékenységét és a nyugdíjkonstrukciók áthelyezését. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(5a)  A 2003/41/EK irányelv egyik célja a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények határokon átnyúló tevékenységének megkönnyítése volt, de el kell ismerni, hogy az ilyesfajta tevékenységet a nemzeti szociális jogban és munkajogban rögzített korlátozások és a belső piac megfelelő működésének útjában álló egyéb akadályok korlátozták.

(5b)  A belső piac foglalkoztatói nyugellátás terén való működésének javítása érdekében fontos tisztázni az intézmények számára a határokon átnyúló tevékenységet lehetővé tevő eljárásokat és megszüntetni a határokon átnyúló tevékenységet korlátozó szükségtelen akadályokat. Egy megfelelő európai prudenciális keretre alapozva a határokon átnyúló tevékenység elősegítése a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató vállalkozások irányításának centralizálása révén előnyös hatást gyakorolna a kapcsolt vállalkozásokra és munkavállalóikra, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban dolgoznak.

(5c)  A tagállamoknak fokozniuk kell az ideiglenesen másik tagállamba kiküldött munkavállalók nyugdíjjogosultságának védelmét.

(6)  A 2003/41/EK irányelv hatálybalépése ellenére fontos prudenciális akadályok maradtak, amelyek költségessé teszik az intézmények számára, hogy a határokon átnyúlóan működtessenek nyugdíjkonstrukciókat. Továbbá, a tagok és ellátottak minimális védelmének jelenlegi szintjét növelni kell. Ez még inkább fontos amiatt, hogy jelentősen megnőtt azon európai polgárok száma, akik olyan rendszerekre támaszkodnak, amelyek az intézményről vagy a foglalkoztatói rendszert kínáló vállalatról („támogató vállalkozás”) az egyénre helyezik át az élettartam- és piaci kockázatokat. Továbbá, növelni kell a tagoknak és ellátottaknak nyújtott minimális tájékoztatás jelenlegi szintjét. ▌

(7)  Az ebben az irányelvben megállapított prudenciális szabályok célja a magas szintű biztonság biztosítása a jövő valamennyi nyugdíjasa számára szigorú felügyeleti normák előírása által és a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók megbízható, óvatos és hatékony irányítására vonatkozó feltételek megteremtése.

(8)  Biztosítani kell, hogy azon intézmények, amelyek támogató vállalkozástól teljesen függetlenül, tőkefedezeti alapon és kizárólag nyugellátás biztosításának céljával működnek, kizárólag az összehangolt prudenciális követelményeknek való megfelelés kötelezettségével szabadon nyújthassanak szolgáltatásokat és szabadon fektethessenek be, függetlenül attól, hogy jogi személynek minősülnek-e.

(9)  A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok maradnak teljes mértékben felelősek nyugdíjrendszereik megszervezéséért, továbbá az ő felelősségük az a döntés, hogy az egyes tagállamokban a nyugdíjrendszer három „pillére” milyen szerephez jut. A második pillér összefüggésében a tagállamok továbbá teljes mértékben felelősek a foglalkoztatói nyugellátást biztosító olyan különböző intézmények szerepéért és feladataiért, mint az ágazati nyugdíjalapok, vállalati nyugdíjalapok és életbiztosítók. Ez az irányelv nem kérdőjelezi meg a tagállamok előjogait. Ez az irányelv inkább arra igyekszik ösztönözni a tagállamokat, hogy biztonságos és megfelelő foglalkoztatói nyugellátást építsenek fel, és hogy elősegítsék a határokon átnyúló tevékenységet.

(9a)  Figyelembe véve a foglalkoztatói nyugellátás további fejlesztésének szükségességét, a Bizottságnak jelentős uniós szintű hozzáadott értéket kell nyújtania azáltal, hogy további lépéseket tesz a tagállamok és a szociális partnerek közötti, a második pilléres nyugdíjrendszerek fejlesztését célzó együttműködés támogatása terén, valamint magas szintű szakértői csoportot hoz létre azzal a céllal, hogy fokozza a második pilléres nyugdíj-megtakarításokat a tagállamokban, beleértve a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, különös tekintettel a határokon átnyúló tevékenységre.

(9b)  Egyes tagállamokban a magánnyugdíjaknál eltolódás következett be az ellátással meghatározott (DB) nyugdíjrendszerektől a befizetésekkel meghatározott (DC) nyugdíjrendszerek felé, ami fedezetkülönbséghez vezetett a férfiak és a nők között.

(9c)  Mivel fontos megfelelő nyugdíjat biztosítani és felszámolni a nemek közötti nyugdíjkülönbséget, a Bizottságnak mélyrehatóan tanulmányoznia kell a különböző pillérek, nyugdíjrendszerek és nyugdíjrendszer-struktúrák nőkre és férfiakra gyakorolt hatásait. Az eredmények alapján a Bizottságnak javaslatokat kell tennie olyan fellépésekre és szerkezeti változtatásokra, amelyek révén biztosítható a nők és a férfiak egyenlő nyugdíjszínvonala a tagállamokban.

(9d)  Tekintettel arra, hogy a nemek közötti szakadék a nyugdíjak terén az Unióban átlagosan 39%, a Bizottságnak nem csak a prudenciális szabályokra kell hagyatkoznia, hanem arra kell ösztönöznie a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki kiegészítő konstrukciókat, és alakítsanak ki nyomonkövetési mechanizmusokat azok hatékonyságának felülvizsgálatára, járuljanak hozzá a második pillérhez tartozó nyugdíjakhoz a nemek között a nyugdíjak terén fennálló szakadék csökkentésének eszközeként és annak biztosításaként, hogy a nők tisztességes nyugdíjhoz juthassanak.

(10)  Az önálló vállalkozók foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekben való részvételével kapcsolatos nemzeti szabályok különböznek. Egyes tagállamokban a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények működhetnek olyan megállapodások alapján, amelyeket akár olyan szakmai szervezetekkel vagy azok csoportjaival kötöttek, amelyeknek tagjai önálló vállalkozói minőségükben járnak el, akár közvetlenül az önálló vállalkozókkal vagy munkavállalókkal. Egyes tagállamokban az önálló vállalkozók akkor is tagjai lehetnek ilyen intézménynek, ha az önálló vállalkozó munkáltatóként jár el, vagy egy vállalkozás számára nyújt szakmai szolgáltatásokat. Néhány tagállamban az önálló vállalkozók csak akkor csatlakozhatnak foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekhez, ha teljesülnek bizonyos követelmények, beleértve a szociális és munkajog által előírt követelményeket.

(11)  Ennek az irányelvnek a hatálya nem terjed ki azokra a szociális biztonsági rendszereket irányító intézményekre, amelyekre már vonatkozik uniós szintű koordináció. Figyelembe kell venni azonban azoknak az intézményeknek a sajátos jellegét, amelyek egyetlen tagállamon belül mind szociális biztonsági rendszereket, mind foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókat működtetnek.

(12)  Ennek az irányelvnek a hatálya általában nem terjed ki azokra a pénzügyi intézményekre, amelyek már részesülnek az uniós jogi keretrendszer előnyeiből. Mivel azonban ezek a pénzügyi intézmények egyes esetekben foglalkoztatóinyugdíj-szolgáltatást is nyújthatnak, fontos annak biztosítása, hogy ez az irányelv ne vezessen a verseny torzulásához. Ezeket a torzulásokat úgy lehet elkerülni, hogy ezen irányelv prudenciális követelményeit alkalmazzák az életbiztosítással foglalkozó biztosítóintézetek 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) 2. cikke (3) bekezdése a) pontjának i. és iii. alpontja és 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontja szerinti foglalkoztatói nyugdíj üzletágára. A Bizottságnak gondosan figyelemmel kell kísérnie a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók piacának helyzetét, és mérlegelnie kell annak lehetőségét, hogy ennek az irányelvnek szabadon választható alkalmazását kiterjesszék más szabályozott pénzügyi intézményekre.

(13)  Mivel a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókat működtető intézmények a nyugdíjban eltöltött évek pénzügyi biztonságának biztosítására törekszenek, az általuk fizetett nyugellátásoknak általában élethossziglani nyugdíj kifizetését, időszakos kifizetést, egyösszegű kifizetést, vagy ezek bármilyen kombinációját kell biztosítaniuk.

(14)  Fontos, hogy az idősebb, illetve a fogyatékossággal élő személyeket ne fenyegesse a szegénység kockázata, valamint megfelelő életszínvonalon élhessenek. Az idősebb emberek körében a szegénység és a bizonytalanság elleni küzdelem fontos eleme az, hogy a foglalkoztatói nyugdíjak megfelelő védelmet nyújtsanak a biometrikus kockázatokkal szemben is. A nyugdíjrendszer létrehozásakor a munkáltatóknak és munkavállalóknak, illetve képviselőiknek mérlegelniük kell annak lehetőségét, hogy a nyugdíjkonstrukció terjedjen ki a magas életkor elérésének és a munkavégzéssel összefüggő megrokkanás kockázatának biztosítására, illetve a túlélő hozzátartozói nyugdíj nyújtására is.

(15)  A tagállamoknak biztosított azon lehetőség, hogy a nemzeti végrehajtási jogszabályok hatálya alól kizárják az olyan konstrukciókat működtető intézményeket, amelyek összesen száznál kevesebb taggal rendelkeznek, vagy amelyek biztosítástechnikai tartalékainak összessége nem haladja meg a 25 millió euró értéket, egyes tagállamokban megkönnyítheti a felügyeleti tevékenységet anélkül, hogy ezen a területen megzavarná a belső piac megfelelő működését. Ez azonban nem csorbíthatja az ilyen intézmények azon jogát, hogy más tagállamban letelepedett és megfelelő engedéllyel rendelkező vagyonkezelőket ▌jelöljenek ki befektetési portfóliójuk kezelésére, és más tagállamban letelepedett és megfelelõ engedéllyel rendelkezõ letétkezelõket jelöljenek ki eszközeik õrzésére.

(16)  Azon intézmények, mint az „Unterstützungskassen” Németországban, amelyek tagjai nem szereznek jogi úton kikényszeríthető jogosultságot meghatározott összegű ellátásra, és ahol az érdekeiket egy kötelező, jogszabályban előírt, fizetésképtelenség esetére kötött biztosítás védi, nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(17)  A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek – tagjaik és az onnan ellátásban részesülők védelme érdekében – az ezen irányelvben említett tevékenységekre, illetve az ezekből származó tevékenységekre kell korlátozniuk tevékenységüket, valamint a tagok és az ellátottak számára egyértelmű és releváns információkat kell biztosítaniuk, a jó irányítás és a helyes kockázatkezelés biztosítása érdekében.

(18)  A támogató vállalkozás csődje esetén a tag azzal a kockázattal kerül szembe, hogy a munkahelyét és a megszerzett nyugdíjjogosultságát is elveszíti. Ez teszi szükségessé annak biztosítását, hogy a vállalkozás és az intézmény egyértelműen elkülönüljön, valamint, hogy a tagok védelme érdekében – biztosítékok révén – megállapítsák a prudenciális normák minimumát. A prudenciális normák meghatározása és rögzítése során figyelembe kell venni az intézmény olyan nyugdíjvédelmi rendszerekhez vagy hasonló mechanizmusokhoz való hozzáférését, amelyek védelmet nyújtanak a tagok és ellátottak felhalmozott egyéni jogosultságai számára a támogató vállalkozás csődjének kockázatával szemben.

(19)  A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények működése és felügyelete terén jelentős különbségek figyelhetők meg a tagállamokban. Egyes tagállamokban a felügyelet nemcsak az intézmény fölött gyakorolható, hanem olyan szervek és társaságok fölött is, amelyeket ezen intézmények irányítására hatalmaztak fel. A tagállamoknak képesnek kell lenniük az ilyen sajátosságok figyelembevételére is mindaddig, amíg az ezen irányelvben meghatározott valamennyi követelmény ténylegesen nem teljesül. A tagállamoknak továbbá képesnek kell lenniük annak biztosítására, hogy a biztosítók és más pénzügyi intézmények is irányíthassanak foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket.

(19a)  A rugalmas rendszer a termékek diverzifikálására, az intézmények sokféleségére és a különböző méretű intézményekre, valamint a hatékony és konvergens felügyeleti gyakorlatra épül.

(20)  A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények olyan pénzügyi szolgáltatók, amelyek komoly felelősséget vállalnak a foglalkoztatói nyugellátás biztosításában, így tevékenységeik és működési feltételeik tekintetében a nemzeti rendelkezések és hagyományok figyelembevétele mellett meg kell felelniük a prudenciális normák bizonyos minimumának. Mindazonáltal ezen intézmények nem kezelhetők pusztán pénzügyi szolgáltatóként, mivel fontos szociális feladatkörük van a működtetésükben fontos szerepet játszó szociális partnerek miatt.

(20a)  Egy intézmény szociális feladatkörét, illetve a munkavállaló, a munkáltató és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény közötti háromoldalú kapcsolatot mint ezen irányelv irányadó elvét, megfelelően el kell ismerni és támogatni kell.

(20b)  A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények a mintegy 75 millió európai polgár nevében tartott 2,5 billió eurós vagyonukkal az európai gazdaság létfontosságú részét alkotják.

(21)  Egyes tagállamokban az intézmények óriási száma gyakorlati megoldást tesz szükségessé az intézmények előzetes engedélyeztetése tekintetében. Amennyiben azonban az intézmény egy másik tagállamban kíván nyugdíjkonstrukciót működtetni, szükség van a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai által kibocsátott előzetes engedélyre.

(22)  A nyugdíjkonstrukciók szervezését szabályozó nemzeti szociális jog és munkajog (beleértve a kötelező tagságot és a kollektív tárgyalások megállapodásainak eredményeit) sérelme nélkül, az intézményeknek rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy más tagállamokban nyújtsanak szolgáltatásokat az intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságától kapott engedély függvényében . Az intézmények számára lehetővé kell tenni , hogy bármely tagállamban található vállalkozások támogatását elfogadhassák, és olyan nyugdíjkonstrukciókat működtethessenek, amelyeknek egynél több tagállamban vannak tagjai. Ez az intézmények számára jelentős méretgazdaságossági megtakarításokat jelenthet, javítja az uniós gazdaság versenyképességét, és megkönnyíti a munkaerő mobilitását. Ez megköveteli a prudenciális normák kölcsönös elismerését.

(23)  Egy intézmény azon jogának gyakorlása során, hogy olyan foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciót működtethessen valamely tagállamban, amelyre vonatkozóan egy másik tagállamban kötöttek szerződést, teljes mértékben be kell tartani a fogadó tagállam hatályban lévő szociális jogának és munkajogának rendelkezéseit, amennyiben azok a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókra vonatkoznak, például a nyugellátások meghatározását és kifizetését, valamint a nyugdíjjogosultság más intézménybe való átvitelének feltételeit. A prudenciális szabályok hatályát egyértelművé kell tenni az intézmények határokon átnyúló tevékenysége jogbiztonságának biztosítása érdekében.

(24)  Az intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy nyugdíjkonstrukciókat helyezzenek át az Európai Unió határain belül, az uniós szintű foglalkoztatói nyugellátás megszervezésének megkönnyítése érdekében, kizárólag a nyugdíjkonstrukciót átvevő intézmény (a továbbiakban: az átvevő intézmény) székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának engedélye függvényében. ▌Az áthelyezést és annak feltételeit az érintett tagoknak és ellátottaknak, vagy adott esetben képviselőiknek, előzetesen jóvá kell hagyniuk. Nyugdíjkonstrukció áthelyezése esetén az érintett tagoknak és ellátottaknak előzetesen jóvá kell hagyniuk az áthelyezést. A tagok és ellátottak képviselői – például a letéti alapú konstrukciók vagyonkezelői – számára lehetővé kell tenni, hogy a nevükben megadják az előzetes jóváhagyást.

(24a)  Nyugdíjkonstrukció egy részének áthelyezése esetén biztosítani kell, hogy az áthelyezést követően a nyugdíjkonstrukció áthelyezett és megmaradó része egyaránt életképes legyen, és valamennyi tag és ellátott jogosultságainak megfelelő védelme legyenannak előírásával, hogy mind az áthelyező, mind az átvevő intézménynek elegendő és megfelelő eszközzel kell rendelkeznie a nyugdíjrendszer áthelyezett és megmaradó része biztosítástechnikai tartalékainak fedezésére.

(25)  A nyugellátások kifizetésére irányuló kötelezettség teljesítését biztosító alapvető feltétel a biztosítástechnikai tartalékok körültekintő kiszámítása rövid- és hosszú távon egyaránt. A biztosítástechnikai tartalékokat elismert biztosításmatematikai módszerek alapján kell kiszámítani, és ezeket biztosításmatematikusnak vagy az adott terület más szakértőjének kell igazolnia. A legmagasabb kamatlábakat körültekintően, a vonatkozó nemzeti szabályokkal összhangban kell megválasztani. A biztosítástechnikai tartalékok legkisebb összegének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az ellátásban részesülő személyek folyamatban lévő ellátásait továbbra is lehessen folyósítani, valamint tükröznie kell a tagok felhalmozott nyugdíjjogosultságaiból eredő kötelezettségeket. Az aktuáriusi feladatkört a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény tevékenységében rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányos aktuáriusi és pénzügyi matematikai tudással rendelkező, az alkalmazandó szakmai és egyéb normákkal kapcsolatos tapasztalataikat bizonyítani képes személyeknek kell ellátniuk.

(26)  Az intézmények által fedezett kockázatok lényegesen eltérőek az egyes tagállamokban. Ezért a székhely szerinti tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására vonatkozóan további, az ezen irányelvben meghatározott szabályoknál részletesebb szabályokat írjanak elő.

(27)  Elő kell írni a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló vagyon elégséges és megfelelő mértékben való rendelkezésre állását a nyugdíjkonstrukció tagjai és ellátottaiérdekeinek védelme érdekében abban az esetben, ha a támogató vállalkozás fizetésképtelenné válik. A támogató vállalkozásoktól származó jövőbeli támogatások beszámíthatók a vagyonba, amennyiben értékelésüket független ellenőrzésnek vetik alá, és körültekintően figyelembe veszik a támogató nemteljesítési kockázatát.

(27a)  A tagállamoknak ki kell cserélniük a határokon átnyúló foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekkel kapcsolatos bevált gyakorlataikat, és ösztönözniük kell az illetékes hatóságok közötti kétoldalú felügyeleti együttműködést a nemzeti korlátok kezelése és a határokon átnyúló nyugdíjak serkentése céljából.

(28)  ▌Lehetőséget kell adni arra, hogy a tagállamok korlátozott idõre engedélyezzék az alulfedezettséget azzal a feltétellel, hogy a teljes tőkefedezet visszaállítására egyértelmű ütemtervvel rendelkező megfelelő helyreállítási terv kerül kidolgozásra, illetve hogy a 80/987/EGK tanácsi irányelv(7) követelményei nem szenvednek sérelmet.

(29)  Sok esetben a támogató vállalkozás és nem maga az intézmény fedezi a biometrikus kockázatot, illetve bizonyos ellátásokat vagy befektetési teljesítményt garantál. Bizonyos esetekben azonban maga az intézmény nyújt ilyen fedezetet, illetve garanciákat, és a támogató kötelezettségei általában a szükséges hozzájárulások befizetésével kimerülnek. E körülmények között a kínált termékek az életbiztosítók termékeihez hasonlók, és az érintett intézményeknek legalább ugyanolyan kiegészítő szavatoló tőkével kell rendelkezniük, mint az életbiztosítóknak.

30)  A nyugdíjintézmények nagyon hosszú távú befektetők. Az ilyen intézmények vagyonát általában kizárólag nyugellátások biztosítására lehet felhasználni. Sőt, tagjaik és ellátottaik jogainak megfelelő védelme érdekében az intézményeknek képesnek kell lenniük olyan eszközallokációs döntéseket hozni, amelyek megfelelnek kötelezettségeik pontos jellegének és lejárati szerkezetének. Ezek a szempontok hatékony felügyeletet tesznek szükségessé, továbbá a befektetési szabályok olyan megközelítését, amely elegendő rugalmasságot biztosít az intézményeknek ahhoz, hogy a legbiztonságosabb és a leghatékonyabb befektetési politika mellett döntsenek, és amely arra kötelezi őket, hogy körültekintően járjanak el. Az óvatosság elvének való megfelelés megköveteli tehát azt, hogy a befektetési politikát a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tagsági struktúrájához igazítsák.

(31)   Azáltal, hogy az óvatosság elve válik a tőkebefektetések elvi alapjává, valamint hogy az intézmények számára lehetővé teszik a határokon átnyúló működést, ösztönzik a megtakarítások átirányítását a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények ágazatába, így járulva hozzá a gazdasági és szociális fejlődéshez.

(32)  Az egyes tagállamokban eltérőek a felügyelet módszerei és gyakorlata. A területükön található intézményekre vonatkozó pontos befektetési szabályok meghatározását tehát bizonyos mértékben a tagállamok saját mérlegelésére kell bízni. ▌Ezeknek a szabályoknak lehetővé kell tenniük a kollektív rendszereken belüli egyéni nyugdíjtermékek kialakítását, és nem akadályozhatják a tőke szabad mozgását. ▌

(33)  Az irányelvnek biztosítania kell az intézmények megfelelő szintű befektetési szabadságát. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, mint nagyon hosszú távú, különleges társadalmi szerepet betöltő befektetők alacsony likviditási kockázatokkal, olyan helyzetben vannak, hogy – körültekintően – befektethetnek olyan nem likvid eszközökbe, mint például a részvények, valamint olyan hosszú távú gazdasági profilú eszközökbe, amelyeket nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben (MTF) vagy szervezett kereskedési rendszerben (OTF) értékesítenek. Élvezhetik továbbá a nemzetközi diverzifikáció előnyeit is. A részvényekbe, a kötelezettségek devizanemétől eltérő pénznembe, valamint a hosszú távú gazdasági profilú, nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben értékesített eszközökbe való befektetéseket tehát nem szabad korlátozni – összhangban az óvatosság elvével a tagok és kedvezményezettek érdekeinek védelme céljából – kivéve ha ez prudenciális alapon indokolt.

(34)  Széles körű annak értelmezése, hogy mely eszközök számítanak hosszú távú gazdasági profillal rendelkezőnek. Ezen eszközök nem átruházható értékpapírok, ezért esetükben nem érvényesül a másodlagos piacok likviditása. Gyakran meghatározott időtartamú kötelezettségvállalást igényelnek, amelyek korlátozzák piacképességüket. Ezen eszközök fogalmába beletartoznak a részesedések, a tőzsdén nem jegyzett vállalkozások adósságinstrumentumai, valamint az ilyen vállalkozásoknak nyújtott hitelek. A fel nem sorolt vállalkozások közé tartoznak az infrastruktúra-projektek, a tőzsdén nem jegyzett, növekedésre törekvő társaságokba történő befektetések, valamint az ingatlanba és egyéb, hosszú távú befektetés céljára alkalmas eszközbe történő befektetések. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes infrastruktúra-projektek gyakran nem jegyzett eszközök, és a projektfinanszírozáshoz hosszú lejáratú hitelekre támaszkodnak.

(35)  A határokon átnyúló tevékenység költségének csökkentése érdekében az intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy a székhelyük szerinti tagállam szabályaival összhangban fektessenek be más tagállamokban. Ezért a fogadó tagállamok nem írhatnak elő további befektetési követelményeket a más tagállamokban található intézmények számára.

(35a)  Más tagállamban dolgozó uniós polgároknak egyértelmű áttekintéssel kell rendelkezniük a kötelező és a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekből származó, felhalmozott nyugdíjjogosultságaikról. Ez az áttekintés Unió-szerte működő nyugdíj-nyomonkövetési szolgáltatások létrehozásával érhető el, hasonlóan azokhoz, amelyeket már néhány tagállamban létrehoztak a Bizottság 2012. február 16-i „A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” című fehér könyvének nyomán, amely e szolgáltatások kifejlesztését ösztönözte.

(36)  Egyes kockázatokat nem lehet a biztosítástechnikai tartalékokban és finanszírozási rendelkezésekben tükrözött mennyiségi követelményekkel csökkenteni, és azokat csak irányítási követelmények útján lehet megfelelően kezelni. Ezért a megfelelő kockázatkezeléséhez, valamint a tagok és az ellátottak védelme érdekében elengedhetetlen hatékony irányítási rendszert biztosítani. A fenti rendszereknek arányosnak kell lenniük az intézmény tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(37)  A túlzott kockázatvállalási magatartást ösztönző javadalmazási politikák alááshatják az intézmények szilárd és hatékony kockázatkezelését. Az Unión belüli más ▌pénzügyi intézményekre alkalmazandó javadalmazási politikára vonatkozó elveket és közzétételi követelményeket az intézményekre is alkalmazni kell, szem előtt tartva ugyanakkor az intézmények különleges irányítási rendszerét más pénzügyi intézményekkel szemben, valamint annak szükségességét, hogy figyelembe kell venni az intézmények tevékenységének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

(38)  A kulcsfontosságú feladatkör az adott irányítási feladatok elvégzésére szolgáló kapacitás. Az intézményeknek kellő kapacitással kell rendelkezniük a kockázatkezelési, belső ellenőrzési, és adott esetben az aktuáriusi feladatkör ellátásához. Egy adott kulcsfontosságú feladatkör meghatározása nem akadályozza az intézményt abban, hogy szabadon eldöntse, hogyan szervezze meg ezt a feladatkört a gyakorlatban, kivéve, ha ezen irányelv másként rendelkezik. Mindez nem vezethet indokolatlan terhet jelentő követelményekhez, mert figyelembe kell venni az intézmény tevékenységeinek jellegét, mértékét és összetettségét.

(39)  Az intézményt ténylegesen vezető személyeknek erre szakmailag alkalmasnak és üzletileg megbízhatónak kell lenniük, és a kiemelten fontos feladatköröket ellátó személyeknek megfelelő szakmai képzettséggel, tudással és tapasztalattal kell rendelkezniük. Azonban csak a kiemelten fontos feladatköröket ellátó személyeket kell a hatáskörrel rendelkező hatóság felé fennálló értesítési követelményeknek alávetni.

(40)  Továbbá, a belső ellenőrzési feladatkört kivéve ▌lehetővé kell tenni, hogy egyetlen személy vagy szervezeti egység több kulcsfontosságú feladatkört is elláthasson. A kulcsfontosságú feladatkört ellátó személynek vagy szervezeti egységnek ugyanakkor eltérőnek kell lennie a támogató vállalkozáson belül hasonló kulcsfontosságú feladatkört ellátó személytől vagy szervezeti egységtől ▌. A tagállamok engedélyezhetik az intézmény számára, hogy több kulcsfontosságú hatáskört ugyanazon személyen vagy szervezeti egységen keresztül lásson el, feltéve, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség, és az intézmény megfelelő intézkedéseket vezetett be az esetleges összeférhetetlenségek kezelése és megakadályozása érdekében.

(41)  Nagyon fontos, hogy a nemzedékek közötti egyensúly a nyugdíjrendszerekben való biztosításának célkitűzését figyelembe véve az intézmények hatékonyabbá tegyék kockázatkezelésüket, hogy a nyugdíjkonstrukció fenntarthatóságával kapcsolatos esetleges gyenge pontokat megfelelően megértsék, és megvitassák a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal. Az intézményeknek – kockázatkezelési rendszerük részeként – kockázatértékelést kell készíteniük a nyugdíjakkal kapcsolatos tevékenységeikről. A kockázatértékelést a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára is rendelkezésre kell bocsátani, és annak ki kell terjednie többek között az éghajlatváltozással, az erőforrás-felhasználással, a környezettel kapcsolatos kockázatokra, a szociális kockázatokra, illetve a szabályozási változások miatt bekövetkező amortizációval összefüggő kockázatokra („túlárazott eszközök”). ▌

(42)  Valamennyi tagállamnak elő kell írnia, hogy a területén található valamennyi intézmény készítsen éves beszámolót és éves jelentést az általa működtetett valamennyi nyugdíjkonstrukció figyelembevételével, vagy adott esetben külön-külön minden egyes nyugdíjkonstrukcióra vonatkozóan. Az intézmény által működtetett valamennyi nyugdíjkonstrukció figyelembevételével elkészített, az intézmény vagyonáról, kötelezettségeiről és pénzügyi helyzetéről hiteles és tárgyilagos képet nyújtó, erre felhatalmazott személy által megfelelően jóváhagyott éves beszámolók és éves jelentések lényeges információforrások mind a konstrukció tagjai és az onnan ellátásban részesülő személyek, mind a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára. Nevezetesen lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára az intézmény pénzügyi megbízhatóságának ellenőrzését, valamint annak értékelését, hogy az intézmény képes-e teljesíteni szerződéses kötelezettségeit.

(43)  Az intézmény befektetési politikája mind a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek biztonsága, mind azok hosszú távú gazdasági fenntarthatósága szempontjából meghatározó tényező. Az intézményeknek tehát el kell készíteniük, és legalább háromévente felül kell vizsgálniuk a befektetési elveikről szóló nyilatkozatukat. Ezt a hatáskörrel rendelkező hatóságok, valamint, kérelemre, az egyes nyugdíjkonstrukciók tagjai és ellátottai rendelkezésére kell bocsátaniuk.

(44)  Az intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy bármely tevékenységüket, ideérte a kulcsfontosságú feladatköröket is, részben vagy teljes egészében a nevükben tevékenykedő szolgáltatókra bízzák. Az intézmények a kulcsfontosságú feladatkörök vagy egyéb tevékenységek kiszervezése esetén továbbra is teljes mértékben felelősek maradnak az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséért

(45)  Az intézmény eszközeihez kapcsolódó letéti őrzési és felügyeleti feladatokat meg kell erősíteni a letétkezelő szerepének és feladatainak egyértelmű meghatározásával. ▌Csak az olyan konstrukciót működtető és egyenértékű védelmet még nem biztosító intézményeknek kell letétkezelőt kijelölniük, amelyek esetében a tagok és ellátottak viselik az összes kockázatot.

(46)  Az intézményeknek egyértelmű és megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a leendő tagok, tagok és ellátottak számára, hogy segítsék utóbbiak nyugdíjukkal kapcsolatos döntéshozatalát, valamint magas fokú átláthatóságot biztosítsanak a rendszer különféle szakaszaiban, úgymint a belépés előtt, a tagság ideje alatt (ideértve az előnyugdíjazást is), valamint a nyugdíjba vonulás után. Tájékoztatást kell nyújtani különösen a felhalmozott nyugdíjjogosultságokról, a nyugellátás előrevetített szintjeiről, a kockázatokról és garanciákról, valamint a költségekről. Amennyiben a tagok befektetési kockázatot viselnek, a befektetési profilról, a rendelkezésre álló lehetőségekről, valamint a múltbeli teljesítményről is elengedhetetlen további tájékoztatást nyújtani. Minden tájékoztatásnak meg kell felelnie a fogyasztók igényeinek és összhangban kell állnia a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, különös tekintettel a hozzáférhetőségre (3. cikk) és az információkhoz való hozzáférésre (21. cikk).

(47)  Mielőtt a leendő tagok csatlakoznának a konstrukcióhoz, meg kell adni nekik minden szükséges információt ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak, ideértve például a kilépési lehetőségeket, a járulékokat, költségeket és adott esetben a befektetési lehetőségeket. Ha a leendő tagoknak nincs választási lehetőségük és automatikusan bekerülnek egy nyugdíjkonstrukcióba, az intézménynek csatlakozásuk után azonnal át kell adnia számukra a tagságukra vonatkozó kulcsfontosságú releváns információkat.

(48)  Azon ▌tagjai esetében, akik még nem mentek nyugdíjba, az intézménynek ▌ számlaértesítőt és intézményi tájékoztatót kell összeállítania, amely tartalmazza a kulcsfontosságú személyes adatokat, valamint a nyugdíjkonstrukcióval kapcsolatos általános információkat. A számlaértesítőnek és intézményi tájékoztatónak világosnak és érthetőnek kell lennie, és tartalmaznia kell a releváns információkat, hogy megkönnyítse a nyugdíjjogosultságok bármikori és konstrukciók közötti értelmezését, valamint hogy a munkavállalói mobilitást szolgálja.

(49)  Az intézményeknek kellő időben a tagok nyugdíjba vonulása előtt tájékoztatniuk kell utóbbiakat kilépési lehetőségeikről. Amennyiben a nyugellátást nem életjáradék formájában nyújtják, a nyugdíjkorhatárhoz közelítő tagokat tájékoztatni kell a rendelkezésre álló ellátáskifizetési termékekről, nyugdíjba vonulásuk pénzügyi megtervezésének megkönnyítése érdekében.

(50)  A nyugellátások kifizetésének szakasza során az ellátottakat továbbra is tájékoztatni kell ellátásaikról, valamint a kapcsolódó kifizetési lehetőségekről. Ez különösen fontos, amikor a kifizetési szakaszban az ellátottak jelentős szintű befektetési kockázatot viselnek. Az ellátottakat tájékoztatni kell a nekik járó ellátások szintjében bekövetkező bármely lehetséges csökkenésről is, már az ilyen lehetséges csökkentésre vonatkozó döntést megelőzően.

(51)  A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a tagok és ellátottak jogainak, illetve az intézmények stabilitásának és megbízhatóságának védelmére vonatkozó elsődleges célkitűzése szem előtt tartásával kell gyakorolnia hatásköreit.

(52)  A tagállamok között eltérő a prudenciális felügyelet hatálya. Ez problémákat okozhat, amikor az intézménynek egyidejűleg kell megfelelnie a székhely szerinti tagállam prudenciális szabályozásának, valamint a fogadó tagállam szociális és munkajogának. A jogbizonytalanságot és az ahhoz kapcsolódó tranzakciós költségeket csökkentené, ha egyértelmű lenne, hogy ezen irányelv alkalmazásában mely területek tekintendők a prudenciális felügyelet részének.

(53)  Az intézmények belső piacához a prudenciális előírások kölcsönös elismerésére van szükség. Az intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak felügyelniük kell az intézmény alkalmazza a fenti előírásokat. A tagállamoknak fel kell ruházniuk a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a szükséges hatáskörökkel ahhoz, hogy megelőző és korrekciós intézkedéseket alkalmazzanak, ha az intézmények megsértik ezen irányelv bármely követelményét.

(54)  A kiszervezett tevékenységek – ideértve valamennyi későbbi újból kiszervezett tevékenységet is – hatékony felügyeletének biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok hozzáférhessenek a kiszervezett tevékenységet végző szolgáltató által tárolt minden releváns adathoz, függetlenül attól, hogy az utóbbi szabályozott vagy nem szabályozott jogalany-e, valamint joguk legyen helyszíni ellenőrzést is végezni. A piaci fejlemények figyelembevétele és annak biztosítása érdekében, hogy a kiszervezés feltételei folyamatosan teljesüljenek, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges hatáskörrel arra, hogy az intézményektől tájékoztatást kérjenek bármilyen kiszervezett tevékenységről.

(55)  Rendelkezni kell a hatáskörrel rendelkező hatóságok, valamint a pénzügyi stabilitás erősítésének és a nyugdíjkonstrukciók felszámolásának feladatával megbízott egyéb hatóságok vagy szervek közötti információcseréről. Ezért meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az információcserére sor kerülhet. Emellett, amennyiben az információ csak a hatáskörrel rendelkező hatóságok kifejezett hozzájárulásával tehető közzé, az említett hatóságok számára szükség esetén lehetővé kell tenni, hogy hozzájárulásukat szigorú feltételek teljesítéséhez köthessék.

(56)  Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve(8) szabályozza a tagállamokon belül ezen irányelv alapján, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyelete alatt végzett személyesadat-feldolgozást. Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete(9) szabályozza az európai felügyeleti hatóságok által ezen irányelv alapján, valamint az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt végzett személyesadat-feldolgozást. A személyes adatok ezen irányelv alkalmazásában történő valamennyi feldolgozásának, így például a személyes adatok hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti cseréjének vagy továbbításának, összhangban kell lennie a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti szabályokkal, az információk európai felügyeleti hatóságok közötti bármely cseréjének vagy továbbításának pedig összhangban kell lennie a 45/2001/EK rendelettel.

(57)  Az uniós szinten szervezett foglalkoztatói nyugellátás-szolgáltatás belső piaca zavartalan működésének biztosítása céljából a Bizottságnak … -án/-én* [hat évvel az ezen irányelv hatálybalépésének időpontja után] – az EIOPA-val folytatott konzultációt követően – felül kell vizsgálnia ezen irányelv alkalmazását, arról jelentést kell készítenie, és e jelentést be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. .▐

(60)  Mivel a tervezett intézkedés célját, nevezetesen a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre vonatkozó uniós jogi keretrendszer létrehozását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme és hatása miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően, intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben megállapított arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket,

(60a)  A szolvenicamodellek – mint a holisztikus mérleg modell – uniós szintű továbbfejlesztése gyakorlati szempontból nem reális, költség-haszon viszonylatban pedig nem hatékony, különös tekintettel az intézmények sokféleségére a tagállamokon belül, illetve közöttük. Ezért nem dolgozhatók ki uniós szinten mennyiségi tőkekövetelmények – mint a Szolvencia II vagy az abból levezetett holisztikus mérleg modellek – a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények vonatkozásában, mivel azok esetleg csökkenthetik a munkáltatók hajlandóságát a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók nyújtására.

(61)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló együttes politikai nyilatkozatával(10) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok megküldését indokoltnak tekinti.

(62)  Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből következik.

(63)  Ez az irányelv nem érinti az I. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. cím

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv szabályokat állapít meg a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozóan.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt az irányelvet a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre kell alkalmazni. Amennyiben, a nemzeti jogszabályokkal összhangban, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények nem rendelkeznek jogi személyiséggel, a tagállamok ezt az irányelvet vagy ezekre az intézményekre, vagy, a (2) bekezdésre is figyelemmel, azokra a felhatalmazott szervekre alkalmazzák, amelyek ezeknek az intézményeknek az irányításáért felelősek, illetve eljárnak a nevükben.

2. Ez az irányelv nem alkalmazható a következőkre:

a) a 883/2004/EK rendelet(11) és a 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) hatálya alá tartozó, szociális biztonsági rendszereket irányító intézmények;

  b) a 2009/65/EK(13), 2009/138/EK1a(14), 2011/61/EU(15), 2013/36/EU(16) és 2014/65/EU(17) európai parlamenti és tanácsi irányelvek által felölelt intézmények;

  c) felosztó-kirovó rendszer alapján működő intézmények;

  d) olyan intézmények, amelyek esetében a támogató vállalkozások munkavállalói nem rendelkeznek az ellátásra vonatkozóan jogi úton kikényszeríthető jogosultsággal, és amelyek esetében a támogató vállalkozás bármikor visszavonhatja az e célt szolgáló vagyont, és nem feltétlenül teljesíti a nyugellátások kifizetésére vonatkozó kötelezettségét;

  e) olyan társaságok, amelyek az alkalmazottaik részére történő nyugdíjfizetés céljából saját mérlegükben képeznek nyugellátásra tartalékot (ún. book-reserve rendszer).

3. cikk

Alkalmazás a szociális biztonsági rendszereket működtető intézményekre

Az olyan foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, amelyek a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet hatálya alá tartozó szociális biztonsági rendszereknek minősülő, kötelező, munkavégzéshez kapcsolódó nyugdíjkonstrukciókat is működtetnek, a nem kötelező foglalkoztatóinyugdíj-szolgáltatással kapcsolatos tevékenységük tekintetében tartoznak ezen irányelv hatálya alá. Ebben az esetben a kötelezettségeket és az azok fedezetéül szolgáló eszközöket a nem foglalkoztatóinyugellátás-szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó forrásoktól és eszközöktől elkülönítetten kell kezelni, és nincs lehetőség arra, hogy ezeket a szociális biztonsági rendszernek minősülő kötelező nyugdíjkonstrukciókra ruházzák át, vagy fordítva.

3 a. cikk

Gondossági kötelezettség

(1) Amennyiben a 13. cikk (1) bekezdése szerinti határokon átnyúló áthelyezést egy nyugdíjkonstrukció tagjai és ellátottai a 13. cikk (1) bekezdésével összhangban jóváhagytak, és amennyiben az átadó intézmény a biometrikus kockázatokra fedezetet nyújt, illetve befektetési hozamot, vagy az ellátások adott szintjét garantálja, úgy az EIOPA az átadó intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának kérésére értékeli, hogy az áthelyezés rendszerszintű kockázatot jelent-e az uniós pénzügyi rendszerre , valamint – az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49. és 56. cikkének sérelme nélkül – azt , hogy a tagok és ellátottak hosszú távú érdekeit hátrányosan érinti-e, ha a rendszer az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállamban működne.

(2) Az EIOPA (1) bekezdésben említett értékelését – amely nem vészelyeztetheti a határokon átnyúló tevékenységet – az átadó intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai kérelmének kézhezvételét követő három hónapon belül az EIOPA-nak kell elvégeznie, és erről az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait értesíteni kell.

Az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai gondoskodnak arról, hogy a tagok és az ellátottak megfelelő védelemben részesüljenek, tekintettel az EIOPA értékelésében megfogalmazott ajánlásokra.

(3) Az EIOPA értékelését és az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam által az értékelés alapján hozott bármilyen kiigazító intézkedést nyilvánosságra kell hozni.

4. cikk

Opcionális alkalmazás a 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó intézményekre

A székhely szerinti tagállamoknak saját döntésük alapján lehetőségük van arra, hogy alkalmazzák ezen irányelv 9–15., 20–24. cikke (2) bekezdése, 25–29. cikke, 31–53. és 55–71. cikkének rendelkezéseit a 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése a) pontjának i.–iii. alpontja és 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának ii. – iv. alpontja szerinti említett életbiztosítók foglalkoztatóinyugdíj-szolgáltatással kapcsolatos üzletágára. Ebben az esetben valamennyi, az említett üzletághoz kapcsolódó kötelezettséget és az azok fedezetéül szolgáló eszközöket el kell különíteni az életbiztosító egyéb tevékenységeitől, azokat elkülönítetten kell kezelni és szervezni, az átruházás bármilyen lehetősége nélkül.

Ebben az esetben és kizárólag a foglalkoztatóinyugellátás-szolgáltatással kapcsolatos üzletáguk tekintetében az életbiztosítókra nem vonatkozik a 2009/138/EK irányelv 76–86. cikke, 132. cikke, 134. cikkének (2) bekezdése, 173. cikke, 185. cikkének (5) bekezdése, 185. cikkének (7) és (8) bekezdése, valamint 209. cikke.

A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok, vagy a 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó életbiztosítók felügyeletéért felelős hatóságok, a felügyelettel kapcsolatos munkájuk részeként, ellenőrzik az adott foglalkoztatóinyugellátás-szolgáltatási üzletág szigorú elkülönítettségét.

5. cikk

Kis nyugdíjintézetek és kötelező rendszerek

A 20. cikk (1), (3)–(7) bekezdése, a 22. cikk (1)–(5) bekezdése, valamint a 34–37. cikk kivételével, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy részben vagy teljesen eltekintenek ezen irányelv alkalmazásától olyan, a területükön található intézmények esetében, amelyek összesen kevesebb, mint száz taggal rendelkeznek vagy ha az intézmények biztosítástechnikai tartalékainak összessége nem haladja meg a 25 millió euró értéket. Ezeknek az intézményeknek azonban – a 2. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel – jogot kell biztosítani arra , hogy ezt az irányelvet önkéntes alapon alkalmazzák. A 12. cikk csak akkor alkalmazható, ha ezen irányelv valamennyi egyéb rendelkezését alkalmazzák.

A tagállamok választhatják azt, hogy az 1–8., 12., 20. és 34–37. cikket alkalmazzák azokra a intézményekre, amelyeknél a foglalkoztatói nyugellátás szolgáltatása jogszabályi rendelkezésen alapul, és hatóság vállal érte garanciát. A 12. cikk csak akkor alkalmazható, ha ezen irányelv valamennyi egyéb rendelkezését alkalmazzák.

6. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

  a) „foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény” vagy „intézmény”: olyan intézmény, amely, jogi formájától függetlenül, tőkefedezeti alapon működik, bármilyen támogató vállalkozástól vagy szakmai szervezettől elkülönítetten hozták létre, és amelynek célja a keresőtevékenységgel összefüggésben történő nyugellátás biztosítása:

–  a munkáltató(k) és munkavállaló(k) vagy ezek képviselői között megkötött egyéni vagy kollektív megállapodás vagy szerződés, vagy

–  önálló vállalkozókkal a székhely szerinti és a fogadó tagállam jogszabályainak megfelelően megkötött megállapodás vagy szerződés

  alapján, és amely ebből közvetlenül származó tevékenységeket folytat;

  b)„nyugdíjkonstrukció”: olyan szerződés, megállapodás, vagyonkezelési meghatalmazás vagy szabályrendszer, amely meghatározza, hogy milyen nyugellátás milyen feltételek mellett kerül biztosításra;

  c) „támogató vállalkozás”: olyan vállalkozás vagy más testület – függetlenül attól, hogy egy vagy több jogi vagy természetes személyt foglal magában, vagy egy vagy több jogi vagy természetes személy alkotja –, amely munkáltatóként vagy önálló vállalkozói minőségben, illetve ezek bármilyen kombinációjában jár el, és amely hozzájárulást fizet a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézménybe;

  d) „nyugellátások”: olyan ellátások, amelyeket a nyugdíjba vonulás elérésére vagy annak várható elérésére való hivatkozással, vagy – amennyiben a fentiek kiegészítésére szolgálnak, és kiegészítő jelleggel biztosítják – halál, rokkantság vagy munkaviszony megszűnése esetén történő kifizetés formájában, illetve betegség, nélkülözés vagy halál esetén támogatásra szánt kifizetések vagy szolgáltatások formájában folyósítanak. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a nyugdíj ideje alatti pénzügyi biztonságot, ezeket az ellátásokat általában élethossziglani kifizetések formájában biztosítják. Ugyanakkor időszakos kifizetések vagy egyösszegű kifizetések is lehetnek;

  e) „tag”: olyan személy, akinek keresőtevékenysége, a nyugdíjkonstrukció rendelkezéseivel összhangban, nyugellátásra való jogosultságot teremt vagy fog teremteni számára;

  f) „ellátott”: nyugellátásban részesülő személy;

  g) „ hatáskörrel rendelkező hatóságok”: az ebben az irányelvben előírt feladatok teljesítésére kijelölt nemzeti hatóságok;

  h) „biometrikus kockázatok”: halálhoz, megrokkanáshoz és magas életkor eléréséhez kapcsolódó kockázatok;

  i) „székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény létesítő okirat szerinti székhelye található▌; amennyiben ilyennel nem rendelkezik, az a tagállam, amelyben központi ügyvezetése található;

  j) „fogadó tagállam”: az a tagállam, amelynek a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre vonatkozó szociális és munkajogát kell alkalmazni az intézmény által működtetett nyugdíjkonstrukcióra;

k) „átadó intézmény”: intézménynek a nyugdíjkonstrukció kötelezettségeinek, biztosítástechnikai tartalékainak, egyéb kötelezettségeinek és jogainak, az azok fedezetéül szolgáló eszközök és azoknak megfelelő készpénz egészét vagy egy részét átadó intézmény;

l) „„átvevő intézmény”: az Unió területén letelepedett intézménytől a nyugdíjkonstrukció kötelezettségeinek, biztosítástechnikai tartalékainak, egyéb kötelezettségeinek és jogainak, az azok fedezetéül szolgáló eszközök és azoknak megfelelő készpénz egészét vagy egy részét átvevő intézmény;

m) „szabályozott piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott szabályozott piac;

n) „multilaterális kereskedési rendszer” vagy „MTF”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontjában meghatározott multilaterális kereskedési rendszer;

o) szervezett kereskedési rendszer” vagy „OTF”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 23. pontjában meghatározott szervezett kereskedési rendszer;

p) „tartós adathordozó”: bármely olyan eszköz, amely lehetővé teszi a tag vagy ellátott számára a személyesen neki címzett tájékoztatásnak a jövőben is hozzáférhető módon és a tájékoztatás céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt információk változatlan formában történő megjelenítését.

q) „kulcsfontosságú feladatkör”: az irányítási rendszeren belül a gyakorlati feladatok elvégzésére szolgáló belső kapacitás, amely gyakorlati feladatok magukban foglalják a kockázatkezelési feladatkört, a belső ellenőrzési feladatkört és ▌az aktuáriusi feladatkört is;

qa) „határokon átnyúló tevékenység”: olyan nyugdíjkonstrukció működtetése, amelyre a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállam foglalkoztatói nyugdíjrendszer tekintetében releváns szociális és munkajogát kell alkalmazni.

7. cikk

Az intézmény tevékenysége

A tagállamok előírják a területükön tevékenykedő intézmények számára, hogy tevékenységüket a nyugellátáshoz kapcsolódó műveletekre és az abból eredő tevékenységekre korlátozzák.

Ha egy életbiztosító a 4. cikkel összhangban foglalkoztatóinyugellátás-szolgáltatással kapcsolatos tevékenységet folytat, elkülönítve ehhez kapcsolódó eszközeit és it a nyugellátásokhoz kapcsolódó műveletekre és az abból eredő tevékenységekre kellkötelezettségeit, az elkülönített eszközöket és kötelezettségeket érintő művelete korlátoznia.

8. cikk

A támogató vállalkozások és az ▌ intézmények jogi elkülönítése

A tagállamok biztosítják, hogy a támogató vállalkozás és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény jogilag elkülönüljenek; erre azért van szükség, hogy a tagok és az ellátottak érdekeinek védelmében az intézmény vagyona védve legyen a támogató vállalkozás csődje esetén.

9. cikk

Nyilvántartásba vétel vagy engedélyezés

(1) A tagállamok a területükön működő intézmények tekintetében biztosítják, hogy ▌az intézményt a hatáskörrel rendelkező hatóság a nemzeti nyilvántartásba bejegyezte vagy engedélyezte;

(2) A központi ügyvezetés helye arra a helyre utal, ahol az intézmény fő stratégiai döntéseit hozzák. A 12. cikkben említett határokon átnyúló tevékenységek esetén a nyilvántartásban jelezni kell, hogy mely tagállamokban működik az intézmény.

(3) Ezt az információt közölni kell az EIOPA-val, amely azt honlapján közzéteszi.

(4) A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy központi ügyvezetésük a létesítő okirat szerinti tagállamban legyen.

10. cikk

Működési követelmények

(1) A tagállamok a területükön működő minden intézmény tekintetében biztosítják, hogy:

a) az intézmény megfelelően megalkotott szabályokat alkalmaz valamennyi nyugdíjkonstrukció ▌működésére vonatkozóan;

b) ▌a támogató vállalkozás, amennyiben garantálja a nyugellátások kifizetését, rendszeres finanszírozás mellett kötelezi el magát.

(1a) A szubszidiaritás elvének megfelelően és kellően figyelembe véve a szociális biztonsági rendszerek által nyújtott nyugellátások mértékét, a tagállamok előírhatják, hogy a tagok részére nyújtott szolgáltatások skálája terjedjen ki – opcionális, kiegészítő ellátásként – a magas életkor elérésével, illetve a megrokkanással összefüggő kockázatok kezelésére, a túlélő hozzátartozónak járó ellátásra, illetve a járulékok visszafizetésének garantálására, ▌a munkáltatók és a munkavállalók, illetve képviselőik ▌megegyezésével.

12. cikk

Határokon átnyúló tevékenységek és eljárások

(1) A nyugdíjkonstrukciók szervezését szabályozó nemzeti szociális jog és munkajog – beleértve a kötelező tagságot és a kollektív tárgyalások megállapodásainak eredményeit – sérelme nélkül, a tagállamok lehetővé teszik a területükön található vállalkozások számára, hogy határokon átnyúló tevékenységet kínáló intézményeket támogassanak. A tagállamok a területükön engedélyezett intézmények számára lehetővé teszik, hogy határokon átnyúló tevékenységet folytassanak azáltal, hogy támogatást fogadnak el egy másik tagállamban található bármely vállalkozástól.

(2) Ha az intézmény határokon átnyúló tevékenységet kínál folytatni és támogatást kíván elfogadni egy támogató vállalkozástól, a saját székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaitól előzetes engedélyt kell szereznie. Az intézménynek értesítenie kell a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait arról a szándékáról, hogy támogató vállalkozástól kíván támogatást elfogadni.

(3) A tagállamok a (2) bekezdés szerinti értesítés megtételekor az alábbi információk rendelkezésre bocsátását írják elő a területükön ▌lévő intézmények számára, amelyek támogatást szándékoznak elfogadni:

a)  a fogadó tagállam(ok);

a)  a támogató vállalkozás neve és központi ügyvezetésének helye;

b)  a támogató vállalkozás érdekében működtetett nyugdíjkonstrukció főbb jellemzői.

(4) Ha a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai megkapják a (2) bekezdés szerint értesítést , – és feltéve, hogy nem bocsátottak ki indokolással ellátott határozatot arról, hogy az intézmény igazgatási struktúrája vagy pénzügyi helyzete, illetve az intézményeket működtető személyek jó hírneve és szakképesítése nem összeegyeztethető a javasolt határokon átnyúló tevékenységgel – a (3) bekezdésben említett valamennyi információ átvételét követő három hónapon belül továbbítják ezen információkat a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak, és ennek megfelelően tájékoztatják az intézményt.

AAz első albekezdésben említett indokolással ellátott határozatot a (3) bekezdésben említett tájékoztatás átvételétől számított három hónapon belül kell kibocsátani.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadja az első albekezdésben említett tájékoztatás továbbítását a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaihoz, azt a (3) bekezdésben említett tájékoztatás átvételétől számított három hónapon belül indokolnia kell az érintett intézménynek. A cselekvés megtagadása vagy elmulasztása esetén a székhely szerinti tagállam bíróságához lehet jogorvoslatért fordulni.

(5) Mielőtt az intézmény határokon átnyúló tevékenységbe kezd, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai a (3) bekezdésben említett információk átvételét követő két héten belül, tájékoztatják a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a szociális jog és munkajog foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókra vonatkozó követelményeiről, amelyek alapján a fogadó tagállamban található vállalkozás által támogatott nyugdíjkonstrukciónak működnie kell. A székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai továbbítják ezeket az információkat az intézménynek.

(6) Miután az intézmény megkapta az (5) bekezdésben említett tájékoztatást a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaitól, vagy amennyiben ezt nem kapta meg az (5) bekezdésben előírt idő elteltével, megkezdheti határokon átnyúló tevékenységét összhangban a székhely szerinti tagállam szociális jogának és munkajogának foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókra vonatkozó követelményeivel.

(7) A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai tájékoztatják a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a fogadó tagállam szociális jogának és munkajogának foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciókra vonatkozó követelményei terén bekövetkezett minden változásról, amely befolyásolhatja a nyugdíjkonstrukció jellemzőit, amennyiben az határokon átnyúló tevékenységet érint . A fogadó tagállam illetékes hatóságai ismertetik ezeket az információkat az intézménnyel.

8. A fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai folyamatosan ellenőrzik az intézményeket olyan szempontból, hogy azok tevékenységei megfelelnek-e az (5) bekezdésben említett, a fogadó tagállam szociális jogának és munkajogának foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciókra vonatkozó követelményeinek. Amennyiben ez az ellenőrzés szabálytalanságokra derít fényt, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai erről haladéktalanul tájékoztatják a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait. A székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival együttműködve, megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az intézmény megszüntesse a szociális és munkajog felderített megszegését.

9. Amennyiben, a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai által tett intézkedések ellenére, illetve a székhely szerinti tagállam megfelelő intézkedéseinek hiánya miatt, az intézmény továbbra is megszegi a fogadó tagállamban hatályban lévő szociális és munkajog foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciókra vonatkozó rendelkezéseit, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai, a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak tájékoztatását követően, megtehetik a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy megelőzzék vagy szankcióval sújtsák a további szabálytalanságokat, beleértve azt is – amennyiben feltétlenül szükséges –, hogy megakadályozzák az intézmény támogató vállalkozás részére kifejtett működését a fogadó tagállam területén.

13. cikk

A nyugdíjkonstrukciók ▌áthelyezése

(1) ) A 12. cikk sérelme nélkül a tagállamok lehetővé teszik a területükön engedélyezett vagy nyilvántartott intézmények számára, hogy a nyugdíjkonstrukciós kötelezettségek, a biztosítástechnikai tartalékok, egyéb kötelezettségek és jogok, az azok fedezetéül szolgáló eszközök és azoknak megfelelő készpénz egy részét vagy egészét egy átvevő intézménynek adják át. A nyugdíjrendszer egy részének átadása esetén a tagállamok előírják az átadó és átvevő intézmény számára, hogy a 15. cikk (1) bekezdésének megfelelően rendelkezzen elegendő és megfelelő eszközzel a nyugdíjrendszer átadott és megmaradó részének biztosítástechnikai tartalékainak fedezésére.

(2) A nyugdíjkonstrukciós kötelezettségek, a biztosítástechnikai tartalékok, egyéb kötelezettségek és jogok, az azok fedezetéül szolgáló eszközök és azoknak megfelelő készpénz egy részének vagy egészének a különböző tagállamokban engedélyezett vagy nyilvántartott átadó és átvevő intézmények közötti átadása az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának előzetes engedélyéhez van kötve. Az áthelyezés engedélyezése iránti kérelmet az átvevő intézmény nyújtja be.

(3) Az áthelyezést és annak feltételeit az érintett tagok és ellátottak többségének, vagy adott esetben képviselőik többségének, előzetesen jóvá kell hagyniuk. Az áthelyezés feltételeivel kapcsolatos információkat legalább négy hónappal a (2) bekezdésben említett kérelem benyújtása előtt az érintett tagok és ellátottak, vagy adott esetben képviselőik rendelkezésére kell bocsátani.

(4) A (2) bekezdésben említett kérelem a következő információkat tartalmazza:

a) az átadó és átvevő intézmény közötti írásbeli megállapodás az átadás feltételeiről▌;

aa) a nyugdíjkonstrukció fő jellemzőinek leírása;

ab) az átadott kötelezettségek vagy biztosítástechnikai tartalékok, valamint egyéb kötelezettségek és jogok, az azok fedezetéül szolgáló eszközök és azoknak megfelelő készpénz leírása;

ac) a támogató vállalkozás és az átadó intézmény tagjainak és ellátottjainak, illetve adott esetben azok képviselőinek jóváhagyása.

b) az átadó és a fogadó intézmény neve és központi ügyvezetésének helye, valamint azon tagállam neve, ahol az átadó intézményt bejegyezték vagy engedélyezték;

c) a támogató vállalkozás neve és központi ügyvezetésének helye;

d) adott esetben a fogadó tagállam neve, amelynek a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók tekintetében releváns szociális és munkajogát alkalmazni kell az érintett nyugdíjkonstrukcióra▌.

(5) Amennyiben az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága ▌nem bocsátott ki indokolással ellátott határozatot a 12. cikk (4) bekezdésével összhangban▌, a (4) bekezdésben említett valamennyi információ átvételét követő három hónapon belül megküldi az átvételt engedélyező határozatát az átvevő intézménynek és az átadó intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának. Az átadó intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága tájékoztatja az átadó intézményt a fenti határozatról, annak indokaival együtt.

▌Amennyiben az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadja az első albekezdésben említett engedélyező határozat megküldését az átadó intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai számára, visszautasítását a (4) bekezdésben említett összes információ átvételétől számított három hónapon belül indokolnia kell ▌a fogadó intézménynek. Az említett visszautasítás vagy a fellépés elmulasztása fellépés megtagadása vagy elmulasztása esetén az átvevő intézménynek jogában áll a székhelye szerinti tagállam bíróságaihoz fordulni.

(6) Az átadó intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága az (5) bekezdésben említett engedélyező határozat kézhezvételétől számított két héten belül tájékoztatja az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát, a fogadó tagállam foglalkoztatói nyugdíjrendszerére vonatkozó szociális és munkajogában előírt azon követelményekről, amelyek szerint a nyugdíjkonstrukció működik. Az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai megküldik ezeket az információkat az átvevő intézménynek.

(7) Amint az átvevő intézmény megkapta a (6) bekezdésben említett tájékoztatást, vagy ha a (6) bekezdésben meghatározott időszak lejártáig nem kapott tájékoztatást az átvevő intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaitól, az átvevő intézmény megkezdheti a nyugdíjkonstrukció működtetését a fogadó tagállam foglalkoztatói nyugdíjrendszerére vonatkozó szociális és munkajogának követelményeivel összhangban.

(8) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények nem követelhetik meg az ellátottaktól, hogy az intézmény székhelye szerinti tagállam IBAN kódjával rendelkező bankszámlájuk legyen.

II. cím

MENNYISÉGI KÖVETELMÉNYEK

14. cikk

Biztosítástechnikai tartalékok

(1) A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy a foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciót működtető intézmények valamennyi nyugdíjkonstrukció tekintetében mindenkor rendelkezzenek megfelelő, a meglévő nyugdíjszerződések portfóliójából származó kötelezettségekkel egyező mennyiségű forrással.

(2) A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy a területén található, foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciót működtető intézmények, amennyiben biometrikus kockázatokra fedezetet nyújtanak vagy befektetési hozamot, illetve meghatározott szintű ellátásokat garantálnak, megfelelő biztosítástechnikai tartalékot hozzanak létre e konstrukciók teljes skálája tekintetében.

(3) A biztosítástechnikai tartalékokat évente számítják ki. A székhely szerinti tagállam azonban lehetővé teheti azt, hogy a kiszámításra háromévente kerüljön sor, amennyiben az intézmény a tagjainak vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak igazolást vagy jelentést ad a közbenső évekre vonatkozó kiigazításokról. Az igazolás vagy a jelentés tükrözi a biztosítástechnikai tartalékok kiigazított alakulását, valamint a fedezett kockázatok terén bekövetkezett változásokat.

(4) A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítását biztosításmatematikus végzi, és biztosításmatematikus vagy ennek a területnek valamilyen más szakértője, ideértve a könyvvizsgálót is, ellenőrzi a nemzeti jogszabályokkal összhangban, a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai által elismert biztosításmatematikai módszerek alapján a következő alapelveknek megfelelően:

  a) a biztosítástechnikai tartalékok legkisebb összegét a kellően körültekintő biztosításmatematikai értékelés alapján számítják ki, az ellátásokra és a hozzájárulásokra vonatkozó valamennyi kötelezettség figyelembevételével, az intézmény nyugdíjra vonatkozó szabályaival összhangban. Ennek elegendőnek kell lennie az ellátottak részére már folyósított nyugdíjak és ellátások további folyósítására, valamint tükröznie kell a tagok felhalmozott nyugdíjjogosultságából eredő kötelezettségeket. A gazdasági és biztosításmatematikai feltételezéseket kellő körültekintéssel választják meg a kötelezettségek értékeléséhez, lehetőség szerint figyelembe véve az esetlegesen előforduló kedvezőtlen eltérések miatti hibahatárt;

  b) a legmagasabb kamatlábakat körültekintően kell megválasztani, és a székhely szerinti tagállam valamennyi vonatkozó szabályával összhangban kell meghatározni. Ezeket a körültekintően megválasztott kamatlábakat a következők figyelembevételével kell meghatározni:

i. az intézmény birtokában lévő, megfelelő eszközök hozama, valamint az előrejelzett jövőbeni befektetési hozam, és/vagy

ii. a magas besorolású jelenlegi kötvények, államkötvények, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) kötvényeinek, az Európai Befektetési Bank (EBB) kötvényeinek vagy az Európai Pénzügyi Stabilitlási Eszköz (EFSF) kötvényeinek piaci hozama, vagy;

iia. az i. és az ii. pont kombinációja;

  c) a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására használt biometrikus táblázatoknak prudenciális elveken kell alapulniuk, a tagság és a nyugdíjkonstrukciók legfőbb jellemzőire, és különösen a vonatkozó kockázatok terén várható változásokra tekintettel;

  d) a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításának módszere és alapja alapvetően változatlan marad egyik pénzügyi évről a másikra. A folytonosság megszakítását indokolttá teheti azonban a feltevések alapjául szolgáló jogi, demográfiai vagy gazdasági körülmények változása.

  da) ha az intézmény megváltoztatja a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításának módszerét és alapját, a tagoknak és ellátottaknak teljes körű magyarázattal kell szolgálnia a változások biztosítástechnikai tartalékokra gyakorolt hatásáról.

(5) A székhely szerinti tagállam előírhatja, hogy a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására további és részletesebb követelmények vonatkozzanak, a tagok és az ellátottak érdekeinek megfelelő védelme céljából.

15. cikk

Biztosítástechnikai tartalékok fedezete

(1) A székhely szerinti tagállam előírja, hogy valamennyi intézmény mindenkor rendelkezzen elegendő és megfelelő eszközzel a biztosítástechnikai tartalékok fedezésére, a működtetett nyugdíjkonstrukciók teljes skálája tekintetében.

(2) A székhely szerinti tagállam engedélyezheti az intézménynek, hogy korlátozott ideig ne álljon rendelkezésre elegendő eszköz a biztosítástechnikai tartalékok fedezésére. Ebben az esetben a hatáskörrel rendelkező hatóságok előírják felkérik az intézmény számára, hogy konkrét és megvalósítható, egyértelmű ütemtervvel rendelkező helyreállítási tervet fogadjon el annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdés rendelkezései ismét teljesüljenek. A tervre a következő feltételek vonatkoznak:

  a) az intézmény egy konkrét és megvalósítható helyreállítási tervet hoz létre annak érdekében, hogy megfelelő időn belül visszaállítsák az eszközök biztosítástechnikai tartalékok teljes fedezéséhez szükséges mértékét. A tervet a tagok vagy, indokolt esetben, azok képviselői rendelkezésére bocsátják, és/vagy a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai jóváhagyják;

  b) a terv elkészítésénél tekintettel kell lenni az intézmény adott helyzetére, különösen az eszközök és a források struktúrájára, a kockázati profilra, a likviditási tervre, a nyugellátásra jogosult tagok életkor szerinti összetételére, a bevezetés fázisában lévő konstrukciókra, valamint azon nem vagy csak részlegesen tőkésített nyugdíjkonstrukciókra, melyek teljes tőkefedezet melletti működésre térnek át;

  c) valamely nyugdíjkonstrukciónak a (2) bekezdés első mondatában említett időszak alatti felszámolása esetén az intézmény tájékoztatja a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait. Az intézmény eljárást állapít meg annak érdekében, hogy valamennyi eszközt és az annak megfelelő valamennyi forrást egy másik pénzügyi intézményre vagy hasonló testületre átruházza. ▐

Egy intézmény határokon átnyúló tevékenysége esetén, valamint ha a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező érintett hatóságai úgy vélik, hogy a tagok és az ellátottak érdekeit e bekezdés értelmében nem teljes mértékben védik a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai által hozott határozatok, úgy az EIOPA az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban segít a nézeteltérések megoldásában.

(3)▌Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek alkalmazandóak a 12. cikkben említett határokon átnyúló tevékenység esetén is, feltéve, ha a tagok és az ellátottak érdekeinek védelme teljes körű.

16. cikk

Előírt szavatoló tőke

(1) A székhely szerinti tagállamok biztosítják, hogy a nyugdíjkonstrukciókat működtető intézmények – amennyiben nem a támogató vállalkozások, hanem maguk az intézmények vállalják a biometrikus kockázatok biztosításának kötelezettségét, illetve adott befektetési hozamot vagy az ellátások adott szintjét garantálják – a biztosítástechnikai tartalékokon kívül állandó jelleggel kiegészítő eszközökkel is rendelkezzenek, amelyek „puffer” szerepet töltenek be. Ezek mértéke tükrözi a kockázat fajtáját és az eszközportfóliót a működtetett konstrukciók teljes skálája tekintetében. Ezek az eszközök minden előrelátható tehertől mentesek, és biztonsági tőkeként szolgálnak a feltételezett és a tényleges költségek és nyereség közötti eltérés kiegyenlítésére.

(2) A kiegészítő eszközök minimális összegének kiszámítására a 17., 18. és 19 . cikkben megállapított szabályok alkalmazandók.

(3) Az (1) bekezdés azonban nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy a területükön található intézmények számára előírják, hogy azok előírt szavatolótőkével rendelkezzenek, illetve, hogy részletesebb szabályokat állapítsanak meg, feltéve hogy azok prudenciális szempontból indokoltak.

17. cikk

A rendelkezésre álló szavatoló tőke

(1) A foglalkoztatói-nyugellátás szolgáltatás hosszú távú fenntarthatósága érdekében a tagállamok előírják, hogy a 16. cikk (1) bekezdésében említett, a területükön található minden intézmény mindenkori teljes üzleti tevékenysége vonatkozásában megfelelő rendelkezésre álló minimális szavatoló tőkét képezzen, amelynek összege legalább egyenlő az ezen irányelvben meghatározott minimummal.

(2) A rendelkezésre álló szavatolótőke az intézménynek az előrelátható kötelezettségektől mentes és immateriális javakkal csökkentett eszközeiből áll, beleértve a következőket:

  a) a befizetett részvénytőke, vagy biztosító egyesület esetében a tényleges induló tőke, hozzáadva a biztosító egyesület tagjainak azon számláit, amelyek kielégítik a következő kritériumokat:

  i. i. az alapító okirat és az alapszabály előírja, hogy ezekről a számlákról kifizetéseket a biztosító egyesület tagjai számára csak olyan mértékben lehet teljesíteni, hogy emiatt a szavatoló tőke ne essen az előírt szint alá, vagy a vállalkozás megszűnése után csak akkor, ha a vállalkozás egyéb tartozásait már rendezték;

  ii. az alapító okirat és az alapszabály előírja, hogy az i. pontban említett valamennyi kifizetés tekintetében, kivéve a biztosító egyesületi tagság egyéni megszüntetésének esetét, a hatáskörrel rendelkező hatóságokat legalább egy hónappal előre értesíteni kell, és azok megtilthatják a kifizetést ezen az időszakon belül; valamint

  iii. az alapító okirat és az alapszabály vonatkozó rendelkezéseit csak azután lehet módosítani, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok kinyilvánították, hogy nincs ellenvetésük a módosítással szemben, az i. és ii. pontban foglalt feltételek sérelme nélkül;

  b) (kötelező és szabad) tartalékok, amelyek nem a biztosítási kockázati kötelezettségeknek felelnek meg;

  c) a kifizetendő osztalékok levonása után az előző évekről áthozott nyereség vagy veszteség; valamint

  d) amennyiben a nemzeti jog erre lehetőséget biztosít, a mérlegben megjelenő eredménytartalék, ott, ahol ez rendelkezésre áll az esetlegesen felmerülő veszteségek fedezetére, és ahol nem bocsátották rendelkezésre a tagoknak és ellátottaknak történő kifizetésre.

A rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell a közvetlenül az intézmény birtokában lévő saját részvények összegével.

(3) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőket is tartalmazza:

  a) kumulált elsőbbségi részvénytőke és alárendelt kölcsöntőke, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha ez az alacsonyabb – a minimális szavatolótőke-szükséglet 50 %-áig, amelynek legfeljebb 25 %-a rögzített futamidejű alárendelt kölcsöntőkéből vagy fix lejáratú kumulált elsőbbségi részvénytőkéből áll, feltéve, hogy az intézmény csődje vagy felszámolása esetére olyan kötelező érvényű megállapodások léteznek, amelyek alapján az alárendelt kölcsöntőkét vagy az elsőbbségi részvénytőkét az összes többi hitelező követelése mögé rangsorolják és nem fizetik vissza mindaddig, amíg az adott időben rendezetlen összes többi tartozást nem rendezik;

  b) a meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező értékpapírok és egyéb értékpapírok, beleértve az a) pontban említetteken kívüli kumulatív elsőbbségi részvényeket is, a rendelkezésre álló minimális szavatoló tőke, az összes ilyen értékpapírra vonatkozó minimális szavatolótőke-szükséglet, vagy az a) pontban említett alárendelt kölcsöntőke közül annak legfeljebb 50 %-áig, amelyik alacsonyabb , feltéve, hogy megfelelnek a következőknek:

  i. nem fizethetők vissza a bemutató kezdeményezésére vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság előzetes beleegyezése nélkül;

  ii. a kibocsátási szerződésnek lehetővé kell tennie az intézmény számára, hogy elhalassza a kölcsönnel kapcsolatos kamatfizetést;

  iii. a kölcsönadó az intézménnyel szemben fennálló követeléseinek a fizetési rangsorban teljes egészében a nem alárendelt hitelezők követelései után kell következnie;

  iv. az értékpapírok kibocsátása kapcsán elkészített dokumentációnak tartalmaznia kell a tartozás és a kifizetetlen kamat veszteségfelvevő-képességét, eközben lehetővé téve az intézmény számára üzleti tevékenységének továbbfolytatását; valamint

  v. csak a teljes egészében befizetett összegek vehetők figyelembe.

  Az a) pont alkalmazásában az alárendelt kölcsöntőkének a következő feltételeknek is eleget kell tennie:

  i kizárólag a teljes egészében befizetett pénzeszközök vehetők figyelembe;

  ii. a rögzített lejáratú kölcsönök esetében az eredeti lejáratnak legalább ötévesnek kell lennie. A visszafizetési napot megelőző egy évnél nem későbbi időpontban az intézménynek tervet kell az illetékes hatóságoknak jóváhagyásra benyújtania, amelyben bemutatja, hogyan fogja a rendelkezésre álló szavatoló tőkét az előírt szinten tartani, vagy erre a szintre hozni a kölcsön lejáratakor; kivéve, ha azt a mértéket, amelynek erejéig a kölcsön a rendelkezésre álló szavatoló tőke részeként ransorolható, a visszafizetés napját megelőző legalább öt évben fokozatosan csökkentik. A hatáskörrel rendelkező hatóságok engedélyezhetik az ilyen kölcsönök előtörlesztését, feltéve, hogy a kibocsátó intézmény ezt kérelmezi, és a rendelkezésére álló szavatoló tőke nem süllyed a megkövetelt szint alá;

  iii. azok a kölcsönök, amelyek lejárata nincs rögzítve, csak ötéves felmondással fizethetők vissza, kivéve, ha a kölcsönöket többé nem tekintik a rendelkezésre álló szavatoló tőke elemének, vagy kivéve, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság előzetes hozzájárulását külön megkövetelik az előtörlesztéshez. Az utóbbi esetben az intézménynek a javasolt visszafizetés időpontja előtt legalább hat hónappal értesítenie kell a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, egyaránt meghatározva a visszafizetés előtt és után rendelkezésre álló szavatoló tőkét és a minimális szavatoló tőkét. A hatáskörrel rendelkező hatóságok csak akkor engedélyezik a visszafizetést, ha az intézmény szavatoló tőkéje nem csökken a megkövetelt szint alá;

  iv. a kölcsönszerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely azt írja elő, hogy, az intézmény felszámolását kivéve, meghatározott körülmények esetében a tartozás az elfogadott törlesztési időpontok előtt visszafizethetővé válik; valamint

  v. a kölcsönszerződést csak akkor lehet módosítani, ha az illetékes hatóságok nyilatkoztak arról, hogy nincs kifogásuk a módosítás ellen;

(4) Az intézmény által a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságához benyújtott, megfelelő bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével, a rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőket is magában foglalhatja:

  a) ott, ahol a zillmerezést nem gyakorolják, vagy amennyiben gyakorolják is, az kevesebb, mint a díjban foglalt szerzési költségek terhe, a nem zillmerezett vagy a részlegesen zillmerezett matematikai tartalék, valamint a díjban foglalt szerzési költségek terhével egyenértékű arányban zillmerezett matematikai tartalék közötti különbség;

  b) az eszközértékelésből származó rejtett nettó tartalékok, amennyiben az ilyen rejtett nettó tartalékok nem kivételes jellegűek;

  c) a be nem fizetett részvénytőke vagy induló tőke fele, ha a befizetett rész az illető részvény- vagy indulótőke 25 %-át teszi ki, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, vagy a minimális szavatoló tőke – amelyik kevesebb – 50 %-áig.

Az a) pontban említett érték azonban nem haladhatja meg az életbiztosítási és foglalkoztatói nyugellátási tevékenységek vonatkozó tőkeösszegei és mindazon biztosítási kötvényekre vonatkozó matematikai tartalékok közötti különbség 3,5 %-át, amelyeknél a zillmerezés lehetséges. A különbséget csökkenteni kell az eszközként bemutatott esetleges amortizálatlan szerzési költségek összegével

18. cikk

A minimális szavatoló tőke

(1) A minimális szavatoló tőkét a (2)–(6) bekezdésben meghatározott módon, a biztosítási kötelezettségeknek megfelelően kell meghatározni.

(2) A minimális szavatoló tőke egyenlő a következő két eredmény összegével:

  a) első szám:

  a viszontbiztosításba vett ügyletekkel együtt számított közvetlen biztosításokhoz, valamint a viszontbiztosításba adott ügyletekhez kapcsolódó matematikai tartalékok 4 %-át meg kell szorozni az előző pénzügyi évre a viszontbiztosításba adott ügyletek levonásával számított összes matematikai tartaléknak a bruttó összes matematikai tartalékhoz viszonyított arányával, ami nem lehet kevesebb, mint 85 %;

  b) második szám:

  azoknál a szerződéseknél, ahol a kockáztatott tőke nem negatív, az ilyen, az intézmény által vállalt tőke 0,3 %-át meg kell szorozni az előző pénzügyi év viszontbiztosításba adott és visszaengedményezett ügyletek után az intézmény kötelezettségeként fennmaradó teljes kockáztatott tőke és a viszontbiztosítással nem csökkentett teljes kockáztatott tőke arányával, ami nem lehet kevesebb, mint 50 %.

  A legfeljebb három éves időszakon belüli elhalálozásra vonatkozó életbiztosítás esetén az említett arány 0,1 %. A három évnél több, de öt évnél kevesebb időtartamra szóló ilyen életbiztosításoknál az említett arány 0,15 %.

(3) A 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése a) pontjának iii. alpontjában említett kiegészítő biztosítás tekintetében a minimális szavatolótőke-szükséglet egyenlő a 19. cikkben az intézményekre megállapított minimális szavatolótőke-szükséglettel.

(4) A 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett tőkésítési műveletek tekintetében a minimális szavatoló tőke egyenlő a (2) bekezdés a) pontjának megfelelően kiszámított matematikai tartalékok 4 %-ával.

(5) A 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának i. alpontjában említett műveletek tekintetében a minimális szavatoló tőke egyenlő eszközeik 1 %-ával.

(6) A 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett befektetési alapokhoz kapcsolódó biztosítások, és a 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának iii, iv. és v. alpontjában említett műveletek tekintetében a minimális szavatolótőke-szükséglet egyenlő a következők összegével:

  a) amennyiben az intézmény befektetési kockázatot visel, a (2) bekezdés a) pontjának megfelelően kiszámított biztosítástechnikai tartalékok 4 %-a;

  b) amennyiben az intézmény nem visel befektetési kockázatot, de az igazgatási költségek nagyságát több mint öt évre rögzítették, a biztosítástechnikai tartalékok 1 %-a, a (2) bekezdés a) pontjának megfelelően kiszámítva;

  c) amennyiben az intézmény nem visel technikai kockázatot, és az igazgatási költségek nagyságát nem rögzítették több mint öt évre, az előző pénzügyi év adott biztosítási ágra vonatkozó nettó ügyviteli kiadásainak 25 %-a;

  d) amennyiben az intézmény halál esetére szóló kockázatot vállal, a (2) bekezdés b) pontjának megfelelően kiszámított kockázati tőke 0,3 %-a.

19. cikk

Minimális szavatoló tőke a 18. cikk (3) bekezdése alkalmazásában

(1) A minimális szavatoló tőke meghatározható egyrészt a biztosítási díjak vagy hozzájárulások éves összege alapján, másrészt az utolsó három üzleti év átlagos kárigényterhe alapján.

(2) A minimális szavatoló tőke összege a (3) és (4) bekezdés szerinti két eredmény közül a magasabb összeggel egyenlő.

(3) A díjak alapját az alábbiak szerint kiszámított bruttó díjelőírások vagy hozzájárulások közül a nagyobbik, a bruttó megszolgált díjak vagy hozzájárulások felhasználásával számolják ki.

A díjakat vagy hozzájárulásokat, amelyek tartalmazzák a közvetlen üzleti tevékenységgel összefüggő díjakhoz vagy hozzájárulásokhoz kapcsolódó költségeket az előző pénzügyi évben, összesíteni kell.

Ehhez az összeghez hozzá kell adni az utolsó pénzügyi évben a viszontbiztosításba vett üzletek összes díjbevételét.

Ebből az összegből azután le kell vonni az előző pénzügyi évben törölt biztosítási díjak vagy befizetések teljes összegét, valamint az összesítésben szereplő díjakat vagy befizetéseket terhelő adók és illetékek teljes összegét.

Az így kapott összeget két részre kell osztani, az első az összeg 50 millió EUR-t meg nem haladó része, a második rész az azt meghaladó része; ki kell számítani, majd összeadni az első részösszeg 18 %-át, illetőleg a második részösszeg16 %-át.

Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az előző három pénzügyi évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is az intézmény által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma. Ez az arány nem lehet kevesebb, mint 50 %.

(4) A kárindexet a következőképpen kell számítani:

Összesíteni kell a közvetlen üzleti tevékenységgel kapcsolatban eszközölt kárkifizetések összegét (a viszontbiztosítási tevékenységet végzőket és a visszaengedményezőket terhelő kárrészesedés levonása nélkül) az (1) bekezdésben meghatározott időszakokban.

Ehhez az összeghez hozzá kell adni az ugyanezen időszakok alatt viszontbiztosításba vagy visszaengedményezésbe vett üzletek kárkifizetéseinek összegét, valamint a közvetlen biztosítási tevékenységre és a viszontbiztosításba vett kockázatokra az előző pénzügyi év végén képzett függőkár-tartalékok összegét.

Ebből az összegből le kell vonni az (1) bekezdésben meghatározott időszakok alatt megtérült összegeket.

Az így maradt összegből le kell vonni az azon legutolsó pénzügyi évet, amelyre nézve léteznek számlák, megelőző második pénzügyi év kezdetén képzett függőkár-tartalékok összegét, a közvetlen biztosítási tevékenységre és a viszontbiztosításba vett kockázatokra egyaránt.

Az így kapott összeg egyharmadát két részre kell osztani, amelyből az első legfeljebb 35 millió EUR-t tesz ki, a második rész pedig az e feletti többlet; ki kell számítani, majd összeadni az első részösszeg 26 %-át a második részösszeg 23 %-ával.

Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az előző három pénzügyi évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is az intézmény által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma. Ez az arány nem lehet kevesebb, mint 50 %.

(5) Amennyiben a (2)–(4) bekezdések szerint kiszámított minimális szavatoló tőke összege alacsonyabb, mint a megelőző évben, a minimális szavatoló tőke nem lehet kevesebb, mint a megelőző év minimális szavatoló tőkéje szorozva az előző pénzügyi év végén a függőkárokra létesített biztosítástechnikai tartalékok összegének és az előző pénzügyi év elején a függőkárokra létesített biztosítástechnikai tartalékok összegének a hányadosával. E számítások során a biztosítástechnikai tartalékokat a visszaengedményezéssel csökkentve kell kiszámítani, de az arány nem lehet egynél nagyobb.

20. cikk

Befektetési szabályok

(1) A tagállamok előírják, hogy a területükön található intézmények az óvatosság elvének és különösen a következő szabályoknak megfelelően valósítsák meg befektetéseiket:

  a) a vagyont a tagok és az ellátottak összessége hosszú távú érdekeinek legmegfelelőbb módon kell befektetni. Esetleges érdek-összeütközések esetén az intézménynek, illetve a portfóliót kezelő szervnek kell gondoskodnia arról, hogy a befektetéseket kizárólag a tagok és ellátottak érdekében valósítsák meg;

  aa) az óvatosság elve nem akadályozhatja az intézményeket abban, hogy figyelembe vegyék a befektetési döntések környezeti, szociális, kormányzati vagy etikai szempontokra gyakorolt lehetséges hosszú távú hatását;

  b) a vagyont olyan módon kell befektetni, hogy biztosítva legyen a portfólió egészének biztonsága, minősége, likviditása és nyereségessége.

  A biztosítástechnikai tartalékok fedezésére szolgáló vagyont is a jövőbeni várható nyugellátások jellegének és időtartamának megfelelő módon kell befektetni, tekintetbe véve a generációk közti egyensúly biztosításának célkitűzését a nyugdíjkonstrukción belül;

  c) a vagyont túlnyomórészt szabályozott piacokon kell befektetni. Az olyan eszközökbe való befektetést, amelyek nem forgalmazhatók szabályozott piacokon, mindenképpen prudenciális szinten kell tartani;

  d) derivatív eszközökbe való befektetésre csak akkor van lehetőség, ha ezek az eszközök hozzájárulnak a befektetési kockázat csökkenéséhez, vagy megkönnyítik a hatékony portfóliókezelést. Ezeket az eszközöket, az alapul szolgáló instrumentumok figyelembevételével, prudenciális alapon kell értékelni, és az intézmény eszközeinek értékelésébe be kell vonni. Az intézménynek továbbá kerülnie kell az egyetlen ellenérdekű félnél vállalt túlzott kockázatnak és egyéb derivatív műveletek nagyfokú kockázatának való kitettséget;

  e) az eszközöket megfelelően diverzifikálni kell olyan módon, hogy ne jöjjön létre egyoldalú kitettség egy bizonyos eszközbe, kibocsátóba, vagy üzleti csoportba történő túlzott befektetés által, illetve azt, hogy a portfólió egészében felhalmozódjon a kockázat.

  Azonos kibocsátó vagy ugyanahhoz a csoporthoz tartozó kibocsátók által kibocsátott eszközökbe való befektetés nem teheti ki az intézményt túlzott kockázati koncentrációnak;

  f) a támogató vállalkozásba való befektetés nem haladhatja meg a portfólió egészének 5 %-át, valamint ha a támogató vállalkozás egy csoport tagja, a támogató vállalkozással egy csoportba tartozó vállalkozásokba való befektetés nem haladhatja meg a portfólió 10 %-át.

  Amennyiben az intézményt több vállalkozás támogatja, e támogató vállalkozásokba való befektetést körültekintően kell megvalósítani, a megfelelő diverzifikáció szükségességét figyelembe véve.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az e) és f) pontban említett követelményeket nem alkalmazzák az államkötvényekbe történő befektetésre.

(2) A felügyelt intézmények tevékenységének jellegét, körét és összetettségét figyelembe véve a tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok elvégzik az intézmények hitelminősítési eljárásai megfelelőségének monitoringját, értékelik a 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjában(18) meghatározott hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítésekre való hivatkozások szerepét azok befektetési politikáiban, és szükség esetén ösztönzik az ilyen hivatkozások hatásainak mérséklését annak érdekében, hogy csökkenjen e hitelminősítések kizárólagos és automatikus figyelembevétele.

(3) A székhely szerinti tagállam megtiltja az intézményeknek, hogy kölcsönt vegyenek fel, illetve harmadik fél érdekében kezesként járjanak el. A tagállamok azonban engedélyezhetik az intézmények számára, hogy – kizárólag likviditási célokra és ideiglenes jelleggel – valamennyi kölcsönt felvegyenek.

(4) A tagállamok nem írhatják elő a területükön található intézményeknek, hogy azok kizárólag meghatározott eszközkategóriákba fektethessenek be.

(5) A 32. cikk sérelme nélkül, a tagállam nem kötheti a területén található intézmény, illetve annak vagyonkezelője által hozott befektetési döntéseket semmilyen előzetes jóváhagyáshoz vagy rendszeres értesítéshez.

(6) A tagállamok, az (1)–(5) bekezdés rendelkezéseivel összhangban, a területükön található intézmények tekintetében részletesebb szabályokat állapíthatnak meg, mennyiségi szabályokat is beleértve, feltéve hogy azok – figyelembe véve az intézmények által működtetett nyugdíjkonstrukciók teljes skáláját – prudenciális szempontból indokoltak.

A tagállamok azonban nem akadályozhatják az intézményeket a következőkben:

  a) a biztosítástechnikai tartalék fedezetére szolgáló vagyon vagy azon nyugdíjkonstrukcióhoz tartozó teljes portfólió, amelyben a befektetési kockázatot a tagok viselik, 70 %-ának a szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben kibocsátott részvényekbe, részvénymódjára forgatható értékpapírokba és vállalati kötvényekbe való befektetése, és ezen értékpapírok befektetési portfólióban lévő arányának meghatározása. ;

  b) a biztosítástechnikai tartalékok fedezetére szolgáló vagyon legfeljebb 30 %-ának befektetése olyan pénznemben fennálló eszközökbe, amely eltér attól a pénznemtől, amelyben a kötelezettségek fennállnak;

c) befektetés hosszú távú befektetési horizontú, nem szabályozott piacokon, MTF-eken vagy OTF-eken értékesített eszközökbe,

ca) az Európai Beruházási Bank által kibocsátott vagy garantált, , az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA), az európai hosszú távú befektetési alapok (EHTBA), az európai szociális vállalkozási alapok (ELTIF) és az európai kockázatitőke-alapok (EuVECA) keretében biztosított eszközökbe történő befektetés.

(7) A (6) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok egyedi alapon szigorúbb befektetési szabályokat alkalmazhatnak a területükön engedélyezett vagy nyilvántartásba vett intézményekre ▌, amennyiben ez prudenciális szempontból indokolt, különösen az intézmény által vállalt kötelezettségek fényében.

(8) A 12. cikkben említett határokon átnyúló tevékenységet folytató intézmény fogadó tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságai az (1)–(6) bekezdésben meghatározottakon felül nem határoznak meg befektetési szabályokat az eszközök azon részére, amelyek a határokon átnyúló tevékenységre képzett biztosítástechnikai tartalékot fedezik.

III. cím

A TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK

1. FEJEZET

Irányítási rendszer

1. Szakasz

Általános rendelkezések

21. cikk

Az ▌irányító vagy felügyelő testület felelőssége

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti jog alapján az intézmény ▌irányító vagy felügyelő testületét terhelje a végső felelősség azért, hogy az érintett intézmény megfeleljen az ezen irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek.

(2) Ezen irányelv nem sérti a szociális partnerek intézmények irányításában betöltött szerepét.

22. cikk

Általános irányítási követelmények

(1) A tagállamok előírják, hogy az intézmények hatékony, tevékenységeik körültekintő és megbízható irányítását szavatoló irányítási rendszert működtessenek. A rendszer megfelelő, átlátható szervezeti felépítést, a felelősségi körök egyértelmű meghatározását és megfelelő elhatárolását, valamint az információáramlást biztosító hatékony rendszert foglal magában. Az irányítási rendszert rendszeres belső felülvizsgálatnak kell alávetni. Az irányítási rendszernek a befektetési döntések meghozatalakor figyelembe kell vennie a befektetési eszközökhöz kapcsolódó környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket, be kell vonnia az érintetteket, és rendszeresen belső felülvizsgálat alá kell vetni azt.

(2) Az ▌irányítási rendszer arányos az intézmény tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(3) Az intézmények írásos elveket és eljárásokat állapítanak meg és alkalmaznak a kockázatkezelés, a belső ellenőrzés és adott esetben az aktuáriusi tevékenységek és a kiszervezés tekintetében ▌. Az intézmények biztosítják a fenti elvek és eljárások végrehajtását. Az említett írásos elveket és eljárásokat az intézmény irányító vagy felügyelő testületének előzetesen jóvá kell hagyniuk, és azokat legalább háromévente felül kell vizsgálni, és a rendszerben vagy az érintett területen bekövetkező jelentős változásokra tekintettel ki kell igazítani.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy az intézmények hatékony belső kontrollrendszert működtessenek. A rendszer igazgatási és számviteli eljárásokat, belső ellenőrzési keretrendszert, és az intézmény valamennyi szintjén megfelelő jelentéstételi szabályokat foglal magában.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az intézmények – többek között készenléti tervek kidolgozásával – ésszerű lépéseket tegyenek tevékenységeik folyamatos és szabályszerű végrehajtásának biztosítására. Az intézmény e célból megfelelő és arányos rendszereket, erőforrásokat és eljárásokat alkalmaz.

(6) A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy rendelkezzenek legalább két személlyel, akik ténylegesen felelnek az intézmény működéséért. A tagállamok az illetékes hatóságok által végzett, indokolással ellátott értékelés alapján engedélyezhetik, hogy ténylegesen csak egy személy vezesse az intézményt. Az értékelés figyelembe veszi a szociális partnerek szerepét az intézmény általános irányításában, valamint az intézmény tevékenységének kiterjedtségét, jellegét, mértékét és összetettségét.

23. cikk

Az irányítás szakmai alkalmasságára és üzleti megbízhatóságára vonatkozó követelmények

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára annak biztosítását, hogy az intézményt ténylegesen vezető vagy abban kulcsfontosságú feladatkört betöltő összes személy feladata ellátása során teljesítse az alábbi követelményeket:

a)  szakmai alkalmasság követelménye:

az intézményt ténylegesen irányító személyek: képzettségük, tudásuk és tapasztalatuk együttesen alkalmassá teszi őket az intézmény körültekintő és megbízható irányítására és

– kulcsfontosságú feladatkört betöltő személyek: szakmai képzettségük, tudásuk és tapasztalatuk alkalmassá teszi őket kulcsfontosságú feladatköreik megfelelő ellátására ▌és

b)  az üzleti megbízhatóság követelménye: jó az üzleti hírnevük és tisztességesek ▌.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy ▌a hatáskörrel rendelkező hatóságok felmérjék, hogy az intézményt ténylegesen irányító vagy abban kulcsfontosságú feladatkörrel rendelkező személyek eleget tesznek-e az (1) bekezdésben megállapított követelményeknek.

(3) Amennyiben valamelyik székhely szerinti tagállam saját állampolgáraitól bizonyítékot követel jó üzleti hírnevükre, illetve arra vonatkozóan, hogy korábban ellenük csődeljárás nem indult, vagy mindkettőre vonatkozóan, az ilyen tagállam más tagállamok állampolgárai tekintetében elegendő bizonyítékként elfogadja a másik tagállam által kibocsátott hatósági erkölcsi bizonyítvány bemutatását, vagy amennyiben a másik tagállam ilyennel nem rendelkezik, ▌az érintett személy állampolgársága szerinti tagállam vagy a székhely szerinti tagállam illetékes bírósága vagy közigazgatási hatósága által kibocsátott, ezzel egyenértékű, az említett követelmény teljesülését igazoló okiratot.

(4) Amennyiben a ▌tagállam, illetve azon tagállam, amelynek az érintett személy állampolgára nem állítja ki a (3) bekezdésben említett egyenértékű okiratot, az érintett személy helyben eskü alatt tett nyilatkozatot tehet.

Azon tagállamokban viszont, ahol eskü alatt tett nyilatkozatra vonatkozó rendelkezések nincsenek, az érintett másik tagállam állampolgára ünnepélyes nyilatkozatot tehet a székhely szerinti tagállam vagy az állampolgársága szerinti tagállam illetékes bírósága vagy közigazgatási hatósága, illetve a fenti tagállamok valamelyikének közjegyzője előtt.

Az ilyen hatóság vagy közjegyző az eskü vagy az ünnepélyes nyilatkozat hitelességét igazolja.

(5) A (3) bekezdésben említettek szerint annak bizonyítéka, hogy korábban nem indult csődeljárás az állampolgárral szemben, megtehető az érintett másik tagállam állampolgárai által a szóban forgó másik érintett tagállam illetékes bírósága, szakmai vagy kereskedelmi testülete előtt tett nyilatkozat formájában is.

(6) A (3), (4) és (5) bekezdésben említett igazolások és okiratok nem nyújthatók be kibocsátásuk napjától számított három hónapnál később.

(7) A tagállamok kijelölik a (3), (4) és (5) bekezdésben említett okiratok kibocsátására illetékes hatóságokat és testületeket, és erről a többi tagállamot és a Bizottságot haladéktalanul tájékoztatják.

A tagállamok tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot azokról a hatóságokról vagy testületekről is, amelyekhez a (3)–(5) bekezdésben említett okiratokat a 12. cikkben említett tevékenységeknek az adott tagállam területén történő végzése iránti kérelem alátámasztására be kell nyújtani.

24. cikk

Javadalmazási politika

(1) A tagállamok előírják, hogy az intézmények megbízható javadalmazási politikát állapítsanak meg és alkalmazzanak az intézményt ténylegesen irányító, az intézménynél kulcsfontosságú feladatköröket ellátó valamennyi személy, továbbá egyéb kategóriájú olyan személyzet tekintetében, akiknek szakmai tevékenységei lényeges hatást gyakorolnak az intézmény kockázati profiljára, és e javadalmazási politika arányos legyen az intézmény nagyságával és belső szervezetével, valamint tevékenységei jellegével, alkalmazási körével és összetettségével.

(1a) E cikk nem alkalmazandó a 2011/61/EU, a 2013/36/EU, a 2014/65/EU és a 2014/91/EU irányelvek szerint engedélyezett intézményekre.

(2) Az intézmények rendszeresen közzéteszik a javadalmazási politikával kapcsolatos, a nyilvánosságra nézve releváns információkat, kivéve, ha a 95/46/ECK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(19) átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések másként rendelkeznek.

(3) Az (1) bekezdésben említett javadalmazási politika megállapítása és alkalmazása során az intézmények megfelelnek az alábbi elveknek:

–  a javadalmazási politika összhangban áll az intézmény tevékenységeivel ▌, kockázati profiljával, célkitűzéseivel, ▌és összességében az intézmény hosszú távú érdekeivel, pénzügyi stabilitásával és teljesítményével, és a javadalmazási politika támogatja az intézmény megbízható, óvatos és hatékony irányítását;

–  a javadalmazási politika összhangban áll a kockázati profillal, valamint az intézmény által működtetett nyugdíjkonstrukciók tagjainak és ellátottainak hosszú távú érdekeivel;

–  a javadalmazási politika az összeférhetetlenség elkerülését célzó ▌intézkedéseket tartalmaz;

–  a javadalmazási politika összeegyeztethető a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel, és nem ösztönöz kockázatvállalást a meghatározott kockázatvállalási határokon túl;

–  a javadalmazási politikát alkalmazni kell az intézményre, valamint az intézmény kulcsfontosságú feladatköreit vagy bármely más tevékenységet – ideértve a kiszervezett és utólag újból kiszervezett kulcsfontosságú feladatköröket és egyéb tevékenységeket is – ellátó felekre;

–  ▐

–  az intézmény irányítási vagy felügyeleti testülete megállapítja és rendszeres időközönként felülvizsgálja javadalmazási politikája általános elveit, és felelős e politika végrehajtásának felügyeletéért;

–  ▐

–  a javadalmazás és annak felügyelete tekintetében egyértelmű, átlátható és hatékony irányításra van szükség.

2. Szakasz

Kulcsfontosságú feladatkörök

25. cikk

Általános rendelkezések

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy kellő kapacitással rendelkezzenek a következő kulcsfontosságú feladatkörök ellátásához: kockázatkezelési, belső ellenőrzési és adott esetben az aktuáriusi feladatkör ▌. Az intézmények lehetővé teszik a kulcsfontosságú feladatköröket ellátók számára, hogy képesek legyenek feladataikat hatékonyan, objektíven, tisztességesen és függetlenül ellátni.

(2) Az intézmények lehetővé tehetik, hogy egyetlen személy vagy egy szervezeti egység több kulcsfontosságú feladatkört lásson el. A ▌belső ellenőrzési feladatkört egyetlen személynek vagy szervezeti egységnek kell ellátnia.

(3) A ▌kulcsfontosságú feladatkört ellátó személynek vagy szervezeti egységnek eltérőnek kell lennie a támogató vállalkozáson belül hasonló kulcsfontosságú feladatkört ellátó személytől vagy szervezeti egységtől. Az intézmény indokolt kérésére a hatáskörrel rendelkező hatóságok engedélyezhetik az intézmény számára, hogy több kulcsfontosságú hatáskört ugyanazon személyen vagy szervezeti egységen keresztül lásson el, feltéve, hogy a támogató vállalkozással összeférhetetlenség nem áll fenn. A tagállamok engedélyezik illetékes hatóságaiknak, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak, amennyiben összeférhetetlenségre derül fény.

(5) A kulcsfontosságú feladatkört ellátók által tett megállapításokat és ajánlásokat jelentik az intézmény ▌irányítási vagy felügyeleti testületének, amely meghatározza, hogy milyen fellépést kell tenni.

(6) A kulcsfontosságú feladatkör ellátója tájékoztatja az intézmény hatáskörrel rendelkező hatóságát minden olyan megállapításról, amely jelentős hatást gyakorolhat a tagok és az ellátottak érdekeire.

(7) A tagállamok biztosítják a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (6) bekezdéssel összhangban tájékoztató személyek jogi védelmét.

26. cikk

Kockázatkezelés

(1) A tagállamok előírják, hogy az intézmények – méretüknek és belső szervezetüknek, valamint tevékenységük jellegének, nagyságrendjének és összetettségének megfelelő – eredményes kockázatkezelési rendszert működtessenek, amely azon egyedi és összesített kockázatok és kockázati kölcsönhatások folyamatos azonosításához, méréséhez, figyelemmel kíséréséhez, kezeléséhez és a hatáskörrel rendelkező hatóságok felé történő rendszeres jelentéséhez szükséges stratégiákból, folyamatokból és jelentési eljárásokból áll, amelyeknek egyedi vagy összesített szinten ki vannak, illetve ki lehetnek téve.

A fenti kockázatkezelési rendszernek hatékonynak kell lennie, és azt megfelelően integrálni kell az intézmény szervezeti felépítésébe és döntéshozatali folyamataiba.

(2) A kockázatkezelési rendszer – az intézmények nagyságrendjének, belső szervezetének, valamint tevékenységeik jellegének, alkalmazási körének és összetettségének megfelelően – felöleli azon kockázatokat, amelyek az intézményeknél vagy a feladataikkal és tevékenységeikkel megbízott vállalatoknál felmerülhetnek, legalább az alábbi területeken:

a)  biztosítási kockázat vállalása és tartalékképzés;

b)  eszköz-forrás gazdálkodás;

c)  befektetés, különösen származtatott és értékpapírosított ügyletek, valamint hasonló kötelezettségvállalások;

d)  likviditási és koncentrációs kockázat kezelése;

e)  működési kockázat kezelése;

f)  biztosítás és más kockázatcsökkentési technikák;

fa)  a befektetési portfólióval és annak kezelésével kapcsolatos környezeti és szociális kockázatok.

(3) Amennyiben a nyugdíjkonstrukció feltételeivel összhangban a tagok és az ellátottak kockázatot viselnek, a kockázatkezelési rendszernek a tagok és ellátottak szemszögéből is figyelembe kell vennie a fenti kockázatokat.

(4) Az intézmények a kockázatkezelési feladatkört úgy alakítják ki, hogy annak felépítése lehetővé tegye a kockázatkezelési rendszer működését.

27. cikk

Belső ellenőrzés

(1) A tagállamok előírják, hogy az intézmények az intézmény nagyságával és belső szervezetével, valamint tevékenységei jellegével, alkalmazási körével és összetettségével arányos belső ellenőrzéssel rendelkezzenek. A belső ellenőrzési feladatkörbe tartozik annak értékelése, hogy a belső kontrollrendszer és az irányítási rendszer egyéb elemei ▌mennyire megfelelőek és hatékonyak.

(2) A tagállamok előírják, hogy az intézmények nevezzenek ki legalább egy független személyt – az intézményen belül vagy azon kívül –, aki a belső ellenőrzési feladatkörért felelős.

28. cikk

Aktuáriusi feladatkör

(1) Amennyiben az intézmény maga nyújt fedezetet biometrikus kockázatokra vagy garantál befektetési hozamot, illetve meghatározott szintű ellátásokat, a tagállamok előírják, hogy az intézmények biztosítsanak hatékony aktuáriusi feladatkört az alábbiak ellátására:

a)  a biztosítástechnikai tartalékok számításának összehangolása és felügyelete;

b)  a biztosítástechnikai tartalékok és az e célból tett feltételezésekhez használt módszertanok és alapul szolgáló modellek megfelelőségének biztosítása;

c)  a biztosítástechnikai tartalékok számításához használt adatok elégségességének és minőségének értékelése;

d)  a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításának alapjául szolgáló feltételezések tapasztalatokkal való összevetése;

e)  az intézmény ▌ irányító vagy felügyeleti testületének tájékoztatása a biztosítástechnikai tartalékok számításának megbízhatóságáról és megfelelőségéről;

f)  véleménynyilvánítás az általános biztosítási politikáról, amennyiben az intézmény rendelkezik ilyennel;

g)  véleménynyilvánítás a biztosítási megállapodások megfelelőségéről, amennyiben az intézmény rendelkezik ilyennel; valamint

h)  hozzájárulás a kockázatkezelési rendszer hatékony végrehajtásához.

(2) A tagállamok előírják, hogy az intézmények nevezzenek ki legalább egy független személyt – az intézményen belül vagy azon kívül –, aki az aktuáriusi feladatkörért felelős.

3. Szakasz

Az irányítással kapcsolatos dokumentumok

29. cikk

Saját kockázatértékelés

(1) Kockázatkezelési rendszere részeként, valamint nagyságrendjének, belső felépítésének, valamint tevékenységei jellegének, alkalmazási körének és összetettségének megfelelően minden intézmény elvégzi saját kockázatfelmérését ▌.

A ▌kockázatértékelést rendszeresen kell végezni, az intézmény vagy az általa működtetett nyugdíjkonstrukció kockázati profiljában bekövetkező jelentős változás után késedelem nélkül.

(2) Az (1) bekezdésben említett ▌kockázatértékelés – amennyiben megfelel az intézmény tevékenységei jellegének, alkalmazási körének és összetettségének – az alábbiakra terjed ki:

a)  a kockázatkezelési rendszer eredményessége;

b)  az intézmény átfogó finanszírozási igénye;

c)  a ▌biztosítástechnikai tartalékok elégségességéből eredő kockázatok a működtetett nyugdíjkonstrukciók teljes köre tekintetében;

e)  a tagokat és az ellátottakat érintő kockázatok jogosultságaik kifizetésével és bármely korrekciós intézkedés hatékonyságával kapcsolatban;

f)  az intézmények vagy a tagok és az ellátottak rendelkezésére álló bármilyen pénzügyi támogatás, például garanciák, nyugdíjvédelmi rendszerek vagy kötelezettségvállalások minőségi értékelése ▌;

g)  az operatív kockázatok minőségi értékelése ▌;

h)  az új vagy kialakuló kockázatok, többek között az éghajlatváltozással, az erőforrás-felhasználással és a környezettel kapcsolatos, a szociális, illetve az eszközök szabályozási változások miatt bekövetkező értékcsökkenésével összefüggő kockázatok ▌értékelése.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában az intézmények módszerekkel rendelkeznek azon kockázatok azonosítására és értékelésére, amelyeknek rövid vagy hosszú távon ki vannak vagy ki lehetnek téve. A fenti módszereknek arányosnak kell lenniük az intézmények tevékenységében rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. Az értékelésben ismertetni kell a módszereket.

(4) A (3) bekezdésben említett kockázatértékelés figyelembe veszi a generációk közötti egyensúly nyugdíjkonstrukcióban való biztosításának célkitűzését, az operatív stratégia szerves része, azt rendszeresen el kell végezni és figyelembe kell venni az intézmény stratégiai döntéseiben. A kockázatértékelést a nyugdíjkonstrukció tagjainak rendelkezésére kell bocsátani.

31. cikk

Éves beszámolók és éves jelentések

A tagállamok előírják a területükön található valamennyi intézmény számára, hogy éves beszámolót és éves jelentést készítsenek és tegyenek közzé az intézmény által működtetett valamennyi nyugdíjkonstrukció figyelembevételével, és indokolt esetben külön-külön valamennyi nyugdíjkonstrukcióra vonatkozóan készítsenek éves beszámolót és éves jelentést. Az éves beszámolóknak és éves jelentéseknek az intézmény vagyonáról, kötelezettségeiről és pénzügyi helyzetéről megbízható és valós képet kell adniuk, és tartalmazniuk kell a főbb befektetési állományokra vonatkozó tájékoztatást. Az éves beszámolóknak és a jelentésekben foglalt tájékoztatásnak következetesnek, átfogónak, áttekinthetőnek és a nemzeti joggal összhangban álló módon, az erre felhatalmazott személyek által jóváhagyottnak kell lennie.

32. cikk

A befektetési politika elveiről szóló nyilatkozat

A tagállamok biztosítják, hogy a területükön található valamennyi intézmény elkészítse és legalább háromévente felülvizsgálja a befektetési politikája elveiről szóló írásbeli nyilatkozatot. A fenti nyilatkozatot haladéktalanul felül kell vizsgálni a befektetési politikában bekövetkezett bármilyen jelentős változást követően. A tagállamok rendelkeznek arról, hogy ez a nyilatkozat legalább olyan fontos kérdéseket tartalmazzon, mint a befektetési kockázat mérésére vonatkozó módszerek, az alkalmazott kockázatkezelési folyamatok és a stratégiai eszközallokáció, a nyugdíjkötelezettségek természetére és futamidejére tekintettel, továbbá hogy a befektetési politika miként veszi figyelembe a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási kérdéseket. A nyilatkozatot nyilvánosan elérhetővé kell tenni egy internetes oldalon.

2. FEJEZET

Kiszervezés és befektetéskezelés

33. cikk

Kiszervezés

(1) A tagállamok engedélyezhetik vagy megkövetelhetik, hogy a területükön található intézmények az irányítással részben vagy teljesen más, ezen intézmények nevében tevékenykedő szerveket bízzanak meg.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben az intézmények kulcsfontosságú feladatköröket vagy más tevékenységet szerveznek ki, továbbra is teljes mértékben felelősek maradjanak az ezen irányelv szerinti kötelezettségeiknek való megfelelésért.

(3) A kulcsfontosságú feladatkörök vagy bármilyen egyéb tevékenység kiszervezése nem történhet olyan módon, hogy az:

a)  veszélyeztesse az érintett intézmény irányítási rendszerének minőségét;

b)  indokolatlanul növelje a működési kockázatot;

c)  veszélyeztesse a hatáskörrel rendelkező hatóságok azon képességét, hogy figyelemmel kísérjék az intézmény kötelezettségeknek való megfelelését;

d)  veszélyeztesse a tagoknak és ellátottaknak nyújtott folyamatos és megfelelő szolgáltatást.

(4) Az intézmény a szolgáltató kiválasztási eljárása és e szolgáltató tevékenységeinek folyamatos nyomon követése révén biztosítja a kiszervezett tevékenységek megfelelő működését.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a bármely tevékenységet kiszervező intézmények ▌írásbeli megállapodást kössenek a szolgáltatóval. A megállapodás a törvény alapján érvényesíthető, és egyértelműen meghatározza az intézmény és a szolgáltató jogait és kötelességeit.

(6) A tagállamok biztosítják, hogy az intézmények időben, előre értesítsék a hatáskörrel rendelkező hatóságokat bármely tevékenység kiszervezéséről, valamint az e tevékenységekkel kapcsolatos fontos későbbi fejleményekről.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok kellő hatáskörrel rendelkezzenek ahhoz, hogy az intézményektől ▌információkat kérjenek bármely kiszervezett tevékenységről.

34. cikk

Befektetéskezelés

A tagállamok nem korlátozhatják az intézményeket abban, hogy a befektetési portfólió kezelésével a 2. cikk (1) bekezdésében említett intézményeket, valamint más tagállambeli befektetéskezelőket bízzanak meg, akik ehhez a tevékenységhez a ▌2009/65/EK, a 2009/138/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU és a 2014/65/EU irányelvvel ▌összhangban engedéllyel rendelkeznek.

3. FEJEZET

Letétkezelő

35. cikk

Letétkezelő kinevezése

(1) Minden olyan foglalkoztatói nyugdíjkonstrukció esetében, amelyben teljes mértékben a tagok és ellátottak viselik a befektetési kockázatot, amennyiben a székhely szerinti tagállam nemzeti jogszabályai nem nyújtanak a 36. és a 37. cikkel egyenértékű védelmet az eszközök letéti őrzése és a felügyeleti feladatok tekintetében, és amennyiben még nem jelöltek ki letétkezelőt a 2011/61/EU vagy a 2009/65/EU irányelvnek megfelelően a nyugdíjkonstrukció pénzügyi termékekben meglévő eszközei tekintetében, a tagállamok előírhatják az intézmény számára, hogy egyetlen letétkezelőt vagy letétkezelőket nevezzen ki az eszközök letéti őrzésére és a felügyeleti feladatokra, a 36. és 37. cikkel összhangban.

(2) Minden olyan foglalkoztatói nyugdíjkonstrukció esetében, amelyben nem teljes mértékben a tagok és ellátottak viselik a befektetési kockázatot, a székhely szerinti tagállam előírhatja az intézmény számára, hogy letétkezelőt nevezzen ki az eszközök letéti őrzésére vagy az eszközök letéti őrzésére és a felügyeleti feladatokra, a 36. és 37. cikkel összhangban. A 36. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül ez a követelmény nem alkalmazandó az intézmény eszközeire, amennyiben az adott intézmény ezeket az eszközöket közvetlenül egy vagy több olyan szervezetbe fektette be, amelyek nevében a 2011/61/EU vagy a 2014/91/EU irányelvvel összhangban letétkezelőt neveztek ki a nyugdíjkonstrukció eszközeinek letéti őrzésére és a felügyeleti feladatokra.

(3) A tagállamok nem korlátozhatják az intézményeket abban, hogy ▌más tagállambeli letétkezelőket bízzanak meg, akik a ▌2013/36/EGK vagy 2014/65/EK irányelvvel összhangban álló engedéllyel rendelkeznek, vagy akik a 2009/65/EK vagy a 2011/61/EU irányelv alkalmazásában letétkezelőnek minősülhetnek.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságaik a 62. cikkel összhangban, az intézmény székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának kérésére megtilthassák a területükön található ▌eszközökkel való szabad rendelkezést.

(5) A letétkezelőt ▌írásos szerződéssel nevezik ki. A szerződés előírja, hogy a letétkezelő részére továbbítani kell azon információkat, amelyek az ezen irányelvben ▌meghatározott ▌feladatai ellátásához szükségesek ▌.

(6) A 36. és 37. cikkben meghatározott feladatok elvégzésekor az intézmény és a letétkezelő őszintén, méltányosan, professzionálisan, függetlenül és a nyugdíjkonstrukció tagjainak és ellátottainak érdekeit szem előtt tartva jár el.

(7) A letétkezelő az intézmény tekintetében nem végezhet olyan tevékenységeket, amelyek az intézmény, a nyugdíjkonstrukció tagjai és ellátottjai vagy saját maga között összeférhetetlenséget okozhatnak, kivéve, ha a letétkezelő letétkezelői tevékenységét egyéb esetlegesen összeférhetetlen tevékenységeitől működési és hierarchiai szempontból elválasztja, és az esetleges összeférhetetlenségeket feltárja, kezeli, nyomon követi és az intézmény, valamint a nyugdíjkonstrukció tagjai és ellátottai számára felfedi.

(8) Amennyiben nem jelölnek ki letétkezelőt, és ha az intézmény nem fektette valamennyi nyugdíjeszközét a 2011/61/EU vagy a 2009/65/EU irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi termékekbe, és nem került sor letétkezelő kijelölésére ezen irányelvekkel összhangban, az intézmények gondoskodnak arról, hogy megakadályozzák és megoldják az egyébként a letétkezelő és az eszközkezelő által ellátott feladatok során felmerülő összeférhetetlenségeket.

36. cikk

Az eszközök letéti őrzése és a letétkezelő felelőssége

(1) Amennyiben egy nyugdíjkonstrukció pénzügyi instrumentumokból álló, letétbe helyezhető eszközeinek letéti őrzésével letétkezelőt bíznak meg, a letétkezelő letétben őrzi a letétkezelőnél nyitott pénzügyieszköz-számlán nyilvántartható összes pénzügyi eszközt, valamint a letétkezelőhöz fizikailag leszállítható összes pénzügyi eszközt.

A fentiek céljából a letétkezelő biztosítja, hogy a letétkezelőnél nyitott pénzügyi eszközszámlán nyilvántartható összes pénzügyi eszköz a 2004/39/EK irányelvben megállapított szabályokkal összhangban az intézmény nevében nyitott külön számlán kerüljön nyilvántartásra annak érdekében, hogy azokat mindenkor egyértelműen az intézmény vagy a nyugdíjkonstrukció tagjaihoz és ellátottjaihoz tartozóként lehessen azonosítani.

(2) Amennyiben egy intézmény eszközei az (1) bekezdésben említettektől eltérő eszközökből állnak, a letétkezelő ellenőrzi, hogy az eszközök az intézmény ▌tulajdonát képezik-e, és nyilvántartást vezet eszközeiről. Az ellenőrzést az intézmény által rendelkezésre bocsátott információk vagy dokumentumok alapján, és lehetőség szerint külső bizonyítékok alapján végzik. A letétkezelő nyilvántartását napra készen vezeti.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a letétkezelő felelősséggel tartozik az intézmény, valamint a tagok és ellátottak felé az utóbbiak azon veszteségeiért, amelyek a letétkezelő kötelezettségeinek indokolatlan elmulasztásából vagy azok nem megfelelő végrehajtásából fakadnak.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a letétkezelő (3) bekezdésben említett felelősségét nem érinti, hogy az általa letétben őrzött eszközök összességét vagy egy részét harmadik félre bízza.

(5) Amennyiben az eszközök letéti őrzésére nem jelölnek ki letétkezelőt, és ha az intézmény nem fektette valamennyi nyugdíjeszközét a 2011/61/EU vagy a 2009/65/EU irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi termékekbe, és nem került sor letétkezelő kijelölésére ezen irányelvekkel összhangban, az intézmények legalább:

a)  biztosítják, hogy a pénzügyi eszközöket kellő gondossággal kezeljék és védjék;

b)  olyan nyilvántartást vezetnek, amely lehetővé teszi az intézmény számára az összes eszköz mindenkori és késedelem nélküli azonosítását;

c)  meghozzák a szükséges intézkedéseket az összeférhetetlenség ▌elkerülésére az eszközök letéti őrzésével összefüggésben;

d)  kérésre tájékoztatják a hatáskörrel rendelkező hatóságokat az eszközök őrzésének módjáról.

37. cikk

Felügyeleti feladatok

(1) A 35. cikknek megfelelően kinevezett letétkezelők legalább egyike elvégzi az alábbi feladatokat is:

a)  eleget tesz az intézmény utasításainak, feltéve, hogy azok nem ütköznek a nemzeti jogba vagy az intézmény szabályaiba;

b)  gondoskodik arról, hogy az intézmény az intézmény ▌eszközeit érintő ügyletek során az ellenértéket a szokásos határidőn belül kézhez kapja;

c)  biztosítja, hogy az eszközökből származó jövedelmet az intézmény szabályaival összhangban alkalmazzák.

(2) Az (1) bekezdés ellenére az intézmény székhelye szerinti tagállam a letétkezelő által elvégzendő egyéb felügyeleti feladatokat is meghatározhat.

(3) Amennyiben nem neveznek ki letétkezelőt felügyeleti feladatok ellátására, és ha az intézmény nem fektette valamennyi nyugdíjeszközét a 2011/61/EU vagy a 2009/65/EU irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi termékekbe, és nem került sor letétkezelő kijelölésére ezen irányelvekkel összhangban, az intézmény olyan eljárásokat hajt végre, amelyek biztosítják, hogy az egyébként letétkezelő által végzendő feladatokat az intézményen belül kellően ellássák.

IV. cím:

A LEENDŐ TAGOKNAK, TAGOKNAK ÉS ELLÁTOTTAKNAK NYÚJTANDÓ TÁJÉKOZTATÁS

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

38. cikk

Elvek

(1) A tagállamok – a létrehozott nyugdíjkonstrukció jellegét és az adódó adminisztratív terheket figyelembe véve – biztosítják, hogy a területükön található valamennyi intézmény tájékoztatásként megosztja

a) a leendő tagokkal legalább az 55. cikkben meghatározott információkat;

b) a tagokkal legalább a 40a és az 58. cikkben meghatározott információkat; valamint

c) az ellátottakkal legalább az 57. és 58. cikkben meghatározott információkat.

(2) Az információ megfelel az alábbi összes követelménynek:

a)  rendszeresen naprakésszé teszik, és hozzáigazítják a leendő tagok, a tagok és az ellátottak szükségleteihez;

b)  megfogalmazása egyértelmű, nyelvezete világos, tömör és érthető, az argó és – amennyiben hétköznapi szavakkal helyettesíthetők – a technikai kifejezések elkerülésével;

c)  nem megtévesztő, a szóhasználat és a tartalom következetes;

d)  könnyen olvasható megjelenítésű és elrendezésű, olvasható méretű karakterek használatával;

da)  hozzáférhető azon tagállam valamely hivatalos nyelvén, amelynek a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók tekintetében releváns szociális és munkajogát az érintett nyugdíjkonstrukcióra alkalmazni kell;

db)  a tájékoztatást valamilyen elektronikus formátumban – többek között tartós adathordozón vagy honlapon keresztül –, illetve kérésre papír formátumban díjmentesen a leendő tagok, a tagok és az ellátottak rendelkezésére bocsátják.

Nem lehet színeket használni, ha azok csorbítják az információk érthetőségét, amennyiben a számlaértesítőt és intézményi tájékoztatót fekete-fehérben nyomtatják vagy fénymásolják.

39. cikk

A nyugdíjkonstrukció feltételei

(1) A tagállamok a területükön működő intézmények tekintetében biztosítják a következőket: a tagokat megfelelően tájékoztatják a nyugdíjkonstrukció feltételeiről, és különösen a következőkről:

a) a nyugdíjkonstrukcióba bevont felek jogai és kötelezettségei;

b) a nyugdíjkonstrukcióhoz kapcsolódóan a tagok és ellátottak által viselt kockázatok;

(2) Azon nyugdíjkonstrukciók esetében, amelyeknél a tagok befektetési kockázatot viselnek, és amelyek több befektetési profillal több lehetőséget kínálnak, ▌a tagokat tájékoztatni kell a rendelkezésre álló befektetési lehetőségekkel kapcsolatos feltételekről, az alapértelmezés szerinti befektetési lehetőségről, és adott esetben a nyugdíjkonstrukció azon szabályáról, amely szerint egy adott tagot adott befektetési lehetőséghez sorol.

(3) A tagok és az ellátottak, ▌vagy adott esetben képviselőik részére biztosítani kell a nyugdíjkonstrukció szabályainak változásával kapcsolatos, ésszerű időn belül történő tájékoztatást.

(4) Az intézmények ▌közzéteszik a nyugdíjkonstrukció feltételeit.

2. FEJEZET

Számlaértesítő és intézményi tájékoztató és egyéb információk

40a. cikk

Számlaértesítő és intézményi tájékoztató

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy a megfelelő kulcsfontosságú információkról állítsanak össze egy összefoglaló jellegű dokumentumot valamennyi tag számára. A dokumentum címének tartalmaznia kell a „Számlaértesítő és intézményi tájékoztató” szavakat.

(2) A tagállamok előírják, hogy a számlaértesítő és intézményi tájékoztató dokumentumban szereplő információk pontosak legyenek, valamint hogy azokat legalább évente aktualizálják és díjmentesen küldjék meg valamennyi tag számára.

(3) A számlaértesítőn és intézményi tájékoztatón szereplő információk tekintetében az előző évhez képest bekövetkező valamennyi lényeges változást egyértelműen jelezni kell.

(4) A számlaértesítő és intézményi tájékoztató dokumentumra vonatkozó szabályok meghatározásakor a tagállamok előírják, hogy az tartalmazza a tagok számára kulcsfontosságú releváns információkat, figyelembe véve a nemzeti nyugdíjrendszerek, illetve a vonatkozó nemzeti szociális, munka- és adójog sajátos jellegét.

(5) Ezen irányelv keretében a tagok számára kulcsfontosságú releváns információk magukban foglalják az alábbiakat:

a) a tag személyes adatait, ideértve a jogszabályban előírt nyugdíjkorhatár elérése időpontjának vagy a nyugellátásra való jogosultság időpontjának egyértelmű megjelölését;

b) az intézmény adatait és a tag nyugdíjkonstrukciójának adatait;

c) adott esetben a nyugdíjkonstrukció által nyújtott teljes vagy részleges garanciákra vonatkozó bármely információt.

(d) a nyugdíjprognózisra vonatkozó információkat, figyelembe véve a nyugdíjkonstrukció sajátos jellegét és felépítését, valamint egy felelősségkizáró nyilatkozatot arról, hogy e prognózisok eltérhetnek a folyósított ellátás végső összegétől;

e) a befektetési profilra vonatkozó információkat, beleértve a tag által a legjobb becsült forgatókönyvnek, valamint a szélsőséges, de valószerű legrosszabb forgatókönyvnek megfelelően viselt kockázatok egyértelmű feltüntetését, figyelembe véve a nyugdíjkonstrukció sajátos jellegét;

f) a felhalmozott jogosultságokra, a nyugdíjkonstrukció járulékaira és részletesen lebontott költségeire vonatkozó információkat, figyelembe véve a nyugdíjkonstrukció sajátos jellegét és felépítését;

g) a nyugdíjkonstrukció múltbeli teljesítményére vonatkozó információkat, figyelembe véve a nyugdíjkonstrukció sajátos jellegét;

i) hol és hogyan lehet további információhoz jutni az intézményről vagy a nyugdíjkonstrukcióról, ideértve a 31. és 32. cikkben meghatározott információkat is.

Az első albekezdés c) pontja tekintetében amennyiben a nyugdíjkonstrukció nem nyújt garanciát, a számlaértesítő és intézményi tájékoztató nyilatkozatot tartalmaz erről. Amennyiben van garancia, a számlaértesítő és intézményi tájékoztató rövid magyarázatot ad a garancia jellegéről, és tájékoztatást nyújt a tagok felhalmozott egyéni jogosultságai finanszírozásának jelenlegi szintjéről.

(5) A tagállamok megosztják egymással bevált gyakorlataikat a számlaértesítő és intézményi tájékoztató formátuma és tartalma tekintetében.

55. cikk

A leendő tagoknak nyújtandó információk

A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy gondoskodjanak arról, hogy a leendő tagok a nyugdíjkonstrukcióba való belépés előtt tájékoztatást kapjanak a nyugdíjkonstrukció lényeges jellemzőiről és a tagok számára rendelkezésre álló választási lehetőségekről, ezen belül arról is, hogy a környezeti, éghajlati, szociális és vállalatirányítási kérdéseket hogyan veszik figyelembe a befektetési megközelítésben.

Ha a leendő tagoknak nincs választási lehetőségük és automatikusan bekerülnek egy nyugdíjkonstrukcióba, az intézménynek csatlakozásuk után azonnal át kell adnia számukra a tagságukra vonatkozó kulcsfontosságú releváns információkat.

56. cikk

A nyugdíjba vonulást megelőzően a tagoknak nyújtandó információk

A számlaértesítő és intézményi tájékoztató mellett az intézmények a konstrukcióban előírt nyugdíjkorhatár előtt legalább két évvel, vagy a tag kérésére, minden tagot tájékoztatnak az alábbiakról:

a)  információk a nyugdíjjövedelem felvétele tekintetében a tagok által választható lehetőségekről ▌;

b)  amennyiben a nyugdíjkonstrukciót nem életjáradék formájában nyújtják, tájékoztatás az ellátás kifizetésének lehetséges formáiról ▌.

57. cikk

A kifizetési szakasz során az ellátottaknak nyújtandó információk

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy rendszeres időközönként tájékoztassák az ellátottakat az őket megillető ellátásokról és a kapcsolódó kifizetési lehetőségekről.

(1a) Az intézmények tájékoztatják az ellátottakat a nekik járó ellátások szintjében bekövetkező bármely lehetséges csökkenésről, még az ilyen lehetséges csökkenésre vonatkozó döntést megelőzően.

(2) Amennyiben az ellátottak a kifizetési szakasz folyamán jelentős szintű befektetési kockázatot viselnek, a tagállamok biztosítják, hogy az ellátottak rendszeresen és kellő időben megfelelő tájékoztatásban részesüljenek.

58. cikk

A tagok és ellátottak kérésére nyújtandó további tájékoztatás

(1) Valamely tag, ellátott vagy képviselője kérésére az intézmény az alábbi további információkat is rendelkezésre bocsátja:

a) a 31. cikkben említett éves beszámolók és éves jelentések és, amennyiben az intézmény egynél több konstrukció működéséért felelős, azok az éves beszámolók és éves jelentések, amelyek az ő konkrét nyugdíjkonstrukciójukra vonatkoznak;

b) a 32. cikkben említett, a befektetési politika elveiről szóló nyilatkozat;

c) az 40a. cikk (4) bekezdésének d) pontjában említett prognózis előállításához használt feltételezésekkel kapcsolatos bármely további információ.

(2) ▌Az intézmény ezenkívül tájékoztatást nyújt az alábbiakról:

  a) adott esetben a nyugellátás célszintje;

  b) az ellátások szintje a munkaviszony megszűnése esetén.

V. cím

PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET

1. fejezet

A prudenciális felügyelet általános elvei

59. cikk

A prudenciális felügyelet fő célja

(1) A prudenciális felügyelet fő célja a rendszer tagjai és ellátottjai jogainak, illetve az intézmények stabilitásának és megbízhatóságának védelme.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezzenek a felügyelet (1) bekezdésben rögzített fő céljának eléréséhez szükséges eszközökkel, megfelelő szakértelemmel, kapacitással és jogkörrel.

60. cikk

A prudenciális felügyelet hatálya

A tagállamok biztosítják, hogy az intézményeket prudenciális felügyelet alá vonják, többek között az alábbiak felügyeletével:

a) működési feltételek;

b) biztosítástechnikai tartalékok;

c) biztosítástechnikai tartalékok fedezete;

d) előírt szavatoló tőke;

e) a rendelkezésre álló szavatoló tőke

f) a minimális szavatoló tőke;

g) befektetési szabályok és befektetéskezelés;

ha) a nyugdíjkonstrukciók által biztosított, generációk közötti egyensúly;

i) irányítási rendszer; és

j) a tagoknak és ellátottaknak nyújtandó tájékoztatás.

61. cikk

A prudenciális felügyelet általános elvei

(1) A székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai felelősek az intézmények prudenciális felügyeletéért.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a felügyelet előre tekintő és kockázatalapú megközelítésen alapuljon.

(3) Az intézmények felügyelete a helyszínen kívüli és helyszíni vizsgálatok megfelelő kombinációjából áll.

(4) A felügyeleti hatáskört kellő időben és a nyugdíjkonstrukciók intézmények általi működtetésében rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányos módon kell alkalmazni.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok kellően mérlegelik, hogy fellépésük esetlegesen milyen hatást gyakorol az Európai Unió pénzügyi rendszereire, különösen sürgősségi helyzetekben.

62. cikk

A hatáskörrel rendelkező hatóságok beavatkozási hatásköre és feladatai

(1) A hatáskörrel rendelkező hatóságok megkövetelik a területükön található minden intézménytől, hogy megbízható igazgatási és könyvelési eljárásokkal, valamint belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezzenek.

(2) A tagállamok kidolgozzák az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések bármely megszegése esetén alkalmazandó közigazgatási szankciókra és egyéb közigazgatási intézkedésekre vonatkozó szabályokat, gondoskodnak arról, hogy hatáskörrel rendelkező hatóságaik kiszabhassanak ilyen szankciókat és intézkedéseket, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankcióik és egyéb intézkedéseik hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.

(2a) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül nyilvánosságra hozza az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén kiszabott és időben meg nem fellebbezett adminisztratív szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket, beleértve a jogsértés típusára és jellegére és a felelős személyek személyazonosságára vonatkozó információkat. Amennyiben az említett adatok közzétételének arányosságát vizsgáló eseti értékelést követően a hatáskörrel rendelkező hatóság úgy ítéli meg, hogy ezen információk közzététele aránytalan, vagy ha a közzététel veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását vagy egy folyamatban lévő nyomozást, akkor a hatáskörrel rendelkező hatóság határozhat úgy, hogy a közzétételt elhalasztja, nem teszi közzé a szankciókat, vagy az anonimitás megőrzésével teszi közzé azokat.

(3) Bármilyen, az intézmény tevékenységének megtiltására vagy korlátozására vonatkozó határozatnak részletes indokolást kell tartalmaznia, és erről az érintett intézményt értesíteni kell. Erről a döntésről az EIOPA-t is értesíteni kell, amely közli azt az Unióban működő valamennyi hatáskörrel rendelkező hatósággal.

(4) A hatáskörrel rendelkező hatóságok korlátozhatják, vagy megtilthatják továbbá az intézmény eszközeivel való szabad rendelkezést, különösen olyan esetben, amikor:

a)  az intézmény elmulasztotta a megfelelő biztosítástechnikai tartalék létrehozását az egész üzleti tevékenysége vonatkozásában, illetve nem rendelkezik elegendő eszközzel a biztosítástechnikai tartalékok fedezésére;

b)  az intézmény nem rendelkezik az előírt szavatolótőkével.

(5) A hatáskörrel rendelkező hatóságok, a tagok és az ellátottak érdekeinek védelme érdekében, a területükön található intézményeket működtető személyeknek a székhely szerinti tagállam jogának megfelelő hatáskörét részben vagy teljesen olyan különleges képviselőre ruházhatják át, aki alkalmas e hatáskör gyakorlására.

(6) A hatáskörrel rendelkező hatóságok a területükön található intézmény tevékenységét korlátozhatják vagy betilthatják, különösen amennyiben:

a)  az intézmény nem biztosítja a rendszer tagjai és ellátottjai érdekeinek megfelelő védelmét;

b)  az intézmény már nem teljesíti a működési feltételeket;

c)  az intézménynek komoly mulasztásai vannak a rá vonatkozó szabályok szerinti kötelezettségek teljesítésében;

d)  a határokon átnyúló tevékenységek esetén az intézmény nem tartja tiszteletben a fogadó tagállam foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókra vonatkozó szociális jogának és munkajogának követelményeit.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy egy-egy intézmény tekintetében ezen irányelvvel összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel kapcsolatban a bíróságoknál jogorvoslattal lehet élni.

63. cikk

Felügyeleti felülvizsgálat

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok – amennyiben ez véleményük szerint helyénvaló – az intézmény jellegét, nagyságrendjét és összetettségét figyelembe véve felülvizsgálják azokat a stratégiákat, folyamatokat és jelentéstételi eljárásokat, amelyeket az intézmények dolgoztak ki az ezen irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek való megfelelés érdekében.

A fenti felülvizsgálat figyelembe veszi az intézmények – és adott esetben a számukra kiszervezett kulcsfontosságú feladatköröket és egyéb tevékenységet ellátó partnerek – működésének körülményeit A felülvizsgálat a következő elemekből áll:

a) az irányítási rendszerrel kapcsolatos minőségi követelmények értékelése;

b) az intézmény kockázatainak értékelése;

c) annak értékelése, hogy az intézmény mennyire képes felmérni és kezelni a fenti kockázatokat.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok olyan nyomonkövetési eszközökkel rendelkezzenek, ideértve a stressztesztelést is, amelyek lehetővé teszik számukra a romló pénzügyi körülmények feltárását egy intézményen belül, valamint annak nyomon követését, hogy a romló körülményeket miként orvosolták.

(3) A hatáskörrel rendelkező hatóságok kellő felhatalmazással rendelkeznek ahhoz, hogy előírják az intézmények számára a felügyeleti felülvizsgálat során feltárt gyenge pontok és hiányosságok orvoslását.

(4) A hatáskörrel rendelkező hatóságok – az érintett intézmények tevékenységeinek jellegére, nagyságrendjére és összetettségére tekintettel – megállapítják az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat minimális gyakoriságát és alkalmazási körét.

64. cikk

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak nyújtandó tájékoztatás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok a területükön található intézmények tekintetében rendelkezzenek a szükséges hatáskörrel és eszközökkel ahhoz, hogy:

  a) megköveteljék az intézménytől, annak igazgatótanácsi tagjaitól és más vezetőitől vagy igazgatóitól, illetve az intézményt ténylegesen működtető vagy ott kulcsfontosságú feladatköröket ellátó személyektől, hogy valamennyi üzleti ügyről bármikor nyújtsanak tájékoztatást, vagy valamennyi üzleti dokumentumot bocsássák rendelkezésre;

  b) felügyeljék az intézmények és más társaságok közötti, illetve az intézmények egymás közötti kapcsolatait azon esetekre vonatkozóan, amelyek során az intézmények ezekhez az egyéb társaságokhoz vagy intézményekhez kulcsfontosságú feladatköröket és egyéb tevékenységeket szerveznek ki (beleértve a tevékenységek valamennyi későbbi újbóli kiszervezését is), befolyásolva ezáltal az intézmény pénzügyi helyzetét, vagy érdemi módon érintve a felügyeleti tevékenységet;

  c) rendszeresen hozzájussanak az  alábbi dokumentumokhoz: a ▌saját kockázatértékelés, a befektetési politika elveiről szóló nyilatkozat, ▌az éves beszámolók és éves jelentések, ▌ továbbá a felügyelethez szükséges minden egyéb dokumentum.

  d) meghatározzák, hogy a felügyelet céljából mely dokumentumokra van szükség, beleértve az alábbiakat:

  i. belső időközi jelentések;

  ii. biztosításmatematikai értékelések és az ezeket megalapozó részletezett feltételezések;

  iii. eszköz-forrás elemzések;

  iv. a befektetési politika elveivel való összhang bizonyítékai;

  v. arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a járulékokat a terveknek megfelelően befizették;

  vi. a 31. cikkben említett éves beszámolók könyvvizsgálatáért felelős személyek jelentései;

  e) az intézmény helyiségeiben és, adott esetben, elvégezzék a kiszervezett és valamennyi később újból kiszervezett tevékenységgel kapcsolatban végzett helyszíni vizsgálatokat, annak ellenőrzése érdekében, hogy a tevékenységeket a felügyeleti szabályokkal összhangban folytatják-e.

f) bármikor tájékoztatást kérjenek az intézményektől a kiszervezett és utólag újból kiszervezett összes tevékenységről.

65. cikk

Átláthatóság és elszámoltathatóság

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok átlátható, független és elszámoltatható módon, a bizalmas információk védelmének kellő tiszteletben tartásával lássák el az ezen irányelvben meghatározott feladataikat.

(2) A tagállamok gondoskodnak a következő információk nyilvánosságra hozataláról:

a) a törvényi, rendeleti, közigazgatási szabályok szövege és általános iránymutatás a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók területén, valamint tájékoztatás arról, hogy a tagállam alkalmazni kívánja-e ezen irányelvet a 4. és 5. cikkel összhangban;

b) tájékoztatás a 63. cikkben meghatározott felügyeleti felülvizsgálati eljárással kapcsolatban;

c) a prudenciális keretszabályok alkalmazásának főbb területeire vonatkozó statisztikai összesített adatok;

d)▌a prudenciális felügyelet fő célja ▌, valamint tájékoztatás a hatáskörrel rendelkező hatóságok fő feladatköreiről és tevékenységeiről;

e) az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályok.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy átlátható eljárásokkal rendelkezzenek és ilyeneket alkalmazzanak a hatáskörrel rendelkező hatóságaik irányító és vezető testületi tagjainak kinevezésére és visszahívására.

2. fejezet

Szakmai titoktartás és információcsere

66. cikk

Szakmai titoktartás

(1) A tagállamok szabályokat írnak elő annak biztosítására, hogy mindazokat a személyeket, akik a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál állnak vagy álltak munkaviszonyban, valamint az említett hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálókat vagy más szakértőket üzleti titoktartás kötelezze.

A büntetőjog hatálya alá tartozó ügyek sérelme nélkül, a fenti személyek a feladataik ellátása során tudomásukra hozott bizalmas információkat semmilyen személynek vagy hatóságnak nem adhatják ki, kivéve ▌összefoglalásként vagy összegzett formában oly módon, hogy az egyes intézmények ne legyenek azonosíthatók.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy nyugdíjkonstrukció felszámolás alatt áll, a tagállamok engedélyezhetik a bizalmas információk polgári vagy kereskedelmi jogi eljárások során történő átadását.

67. cikk

A bizalmas információ felhasználása

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv alapján bizalmas információhoz jutó hatáskörrel rendelkező hatóságok azt csak a feladataik ellátásához használják fel az alábbi célokból:

a)  annak ellenőrzése, hogy az intézmények tevékenységük megkezdése előtt eleget tesznek a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató vállalkozás elindítása feltételeinek;

b)  az intézmények által folytatott tevékenység nyomon követése – ideértve a biztosítástechnikai tartalékok, a szolvencia, az irányítási rendszer, valamint a tagoknak és ellátottaknak nyújtott információk felügyeletét is – megkönnyítése;

c)  korrekciós intézkedések – ideértve szankciókat is – kivetése;

d)  ▌a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az ezen irányelvet átültető rendelkezésekkel összhangban hozott határozataival szemben benyújtott fellebbezésekben;

e)  az ezen irányelvet átültető rendelkezéseket érintő bírósági eljárásokban.

67a. cikk

Az Európai Parlament vizsgálati jogkörei

Az 66. és 67. cikk nem érinti az EUMSZ 226. cikkével az Európai Parlamentre ruházott vizsgálati jogokat.

68. cikk

Hatóságok közötti információcsere

(1) A 66. és 67. cikk a következők egyikét sem akadályozhatja:

a)  ugyanazon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai között, felügyeleti feladataik ellátása során történő információcsere;

b)  különböző tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között, felügyeleti feladataik ellátása során történő információcsere;

c)  ugyanazon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai és az alábbiak bármelyike között felügyeleti feladataik ellátása során történő információcsere;

i. a pénzügyi szektor jogalanyainak és egyéb pénzügyi szervezeteknek a felügyeletét ellátó hatóságok, valamint a pénzpiacok felügyeletét ellátó hatóságok;

ii. olyan hatóságok vagy szervek, amelyeknek feladata, hogy a makroprudenciális szabályok révén megőrizzék a pénzügyi rendszer stabilitását a tagállamokban;

iii. a nyugdíjkonstrukció felszámolásában és egyéb hasonló eljárásokban érintett szervek;

iv. olyan reorganizációs hatóságok vagy szervek, amelyek feladata a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése;

v. olyan személyek, akik intézmények, biztosítótársaságok és más pénzügyi intézmények jogszabályban előírt könyvvizsgálatát végzik;

d)  A feladataik ellátásához szükséges információk közlése a nyugdíjkonstrukció felszámolását kezelő testületek számára.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatóságok, szervek és személyek által kapott információkra alkalmazni kell a 66. cikkben meghatározott üzleti titoktartási szabályokat.

(3) A 66. és 67. cikkben foglaltak nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy engedélyezzék az információcserét a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a következők bármelyike között:

a)  a nyugdíjkonstrukciók felszámolásában és egyéb hasonló eljárásban részt vevő szervek felügyeletét ellátó hatóságok;

b)  olyan hatóságok, amelyek ellenőrzik az intézmények, ▌biztosítók és egyéb pénzügyi intézmények törvény által előírt könyvvizsgálatát végző személyeket;

c)  az intézmények ▌felügyeletét ellátó független biztosításmatematikusok és az ilyen biztosítási matematikusok felügyeletét ellátó intézmények.

69. cikk

Információtovábbítás a központi bankok, monetáris hatóságok, európai felügyeleti hatóságok és az Európai Rendszerkockázati Testület számára

(1) A 66. és 67. cikk nem akadályozza a hatáskörrel rendelkező hatóságot abban, hogy továbbítsa az alábbi szerveknek a feladataik ellátása tekintetében releváns információkat:

a) a központi bankok vagy monetáris hatósági minőségükben hasonló feladatot ellátó egyéb szervek;

b) szükség szerint más, a fizetési rendszerek felvigyázásáért felelős hatóságok;

c) az Európai Rendszerkockázati Testület és az EIOPA ▌.

(2) A 68–71. cikkek nem korlátozzák az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett hatóságokat vagy szerveket abban, hogy közöljék a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal azokat az információkat, amelyekre a 67. cikk alkalmazásához szükségük lehet.

(3) Az (1) és (2) bekezdéssel összhangban megkapott információkra az ezen irányelvben foglalt szakmai titoktartási követelményekkel legalább egyenértékű követelmények vonatkoznak.

70. cikk

Adatok továbbítása a pénzügyi szabályozásért felelős kormányzati szervek felé

(1) A 66. cikk (1) bekezdésében, a 67. cikkben és a 71. cikk (1) bekezdésében foglaltak nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy jogszabályaikban meghatározott rendelkezések alapján engedélyezzék bizonyos bizalmas információ továbbadását a hatáskörrel rendelkező hatóságok, illetve központi kormányzatuk egyéb, az intézmények, a hitelintézetek, pénzügyi intézmények, befektetési szolgáltatások és biztosítók felügyeletére vonatkozó jogszabályok végrehajtásával megbízott részlegei, valamint az ilyen részlegek nevében eljáró felügyelők között.

Az ilyen információkat csak abban az esetben lehet továbbítani, ha a prudenciális felügyelet, illetve a fizetésképtelenné váló intézmények megelőző vagy helyreállító kezelése miatt szükséges. Az e cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az információhoz hozzáférő személyekre legalább az ezen irányelvben említettel egyenértékű szakmai titoktartási követelmények vonatkoznak. A tagállamok azonban előírják, hogy a 68. cikk alapján kapott információt és a helyszíni ellenőrzéssel megszerzett információt csak az információt eredetileg szolgáltató hatáskörrel rendelkező hatóság vagy azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának kifejezett hozzájárulásával lehessen kiadni, amelyben a helyszíni ellenőrzést elvégezték.

(2) A tagállamok csak akkor engedélyezik az intézmények prudenciális felügyeletéhez kapcsolódó bizalmas információk továbbítását a saját tagállamuk parlamenti vizsgálóbizottságai, a saját tagállamuk számvevőszéke vagy a saját tagállamuk egyéb vizsgálati szervei számára, ha az alábbi összes feltétel teljesül:

a) a szervek a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkeznek az intézmények felügyeletéért vagy az ilyen felügyeletről szóló jogszabályokért felelős hatóságok intézkedéseinek kivizsgálására vagy ellenőrzésére;

b) az információkra az a) pontban említett hatáskör teljesítéséhez feltétlenül szükség van;

c) az információhoz hozzáférő személyekre a nemzeti jog alapján legalább az ezen irányelvben meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik;

d) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az az információt eredetileg szolgáltató hatáskörrel rendelkező hatóságok kifejezett hozzájárulásával hozható nyilvánosságra, és csak abból a célból, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

71. cikk

Az információcserére vonatkozó feltételek

(1) A 68. cikk szerinti információcsere, a 69. cikk szerinti információtovábbítás, valamint a 70. cikk szerinti információközlés esetében a tagállamok előírják legalább az alábbi feltételek teljesítését:

a) az információkat a felvigyázás vagy ▌felügyelet ellátása céljából osztják meg, továbbítják vagy teszik közzé;

b) az információra a 66. cikkben megállapított üzleti titoktartási kötelezettségek vonatkoznak;

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem tehető közzé a szóban forgó információt eredetileg szolgáltató hatáskörrel rendelkező hatóság kifejezett hozzájárulása nélkül, és akkor is kizárólag arra a célra, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta.

72. cikk

Prudenciális jellegű nemzeti rendelkezések

(1) A tagállamok közlik az EIOPA-val azokat a prudenciális jellegű, foglalkoztatóinyugdíj-rendszerekkel kapcsolatos lényeges nemzeti rendelkezéseiket, amelyekre nem vonatkozik a nyugdíjkonstrukciók szervezését szabályozó, a 12. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti szociális és munkajog.

(2) A tagállamok rendszeresen, de legalább kétévente naprakésszé teszik ezeket az információkat, és az EIOPA a honlapján közzéteszi ezeket.

VI. cím

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

73. cikk

A tagállamok, az EIOPA és a Bizottság közötti együttműködés

(1) A tagállamok megfelelő módon, rendszeres információ- és tapasztalatcsere útján biztosítják, hogy ezt az irányelvet egységesen alkalmazzák annak érdekében, hogy e területen a legjobb gyakorlatot fejlesszék ki, és a szociális partnerek bevonásával szorosabb együttműködést alakítsanak ki, és így megakadályozzák a verseny torzulását, és megteremtsék a határokon átnyúló tagság problémamentes megvalósításához szükséges feltételeket.

(2) A Bizottság és a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy megkönnyítsék a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények műveleteinek felügyeletét.

(3) Ezen irányelv alkalmazásában a hatáskörrel rendelkező hatóságok az 1094/2010/EU rendelettel összhangban együttműködnek az EIOPA-val.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok haladéktalanul az EIOPA rendelkezésére bocsátják az ezen irányelvvel és az 1094/2010/EU rendelettel ráruházott feladatok elvégzéséhez szükséges valamennyi információt, a szóban forgó rendelet 35. cikkének megfelelően.

(4) Valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot és az EIOPA-t az ezen irányelv alkalmazásából eredő minden lényeges nehézségről.

A Bizottság, az EIOPA és az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai a lehető leggyorsabban megvizsgálják ezeket a nehézségeket annak érdekében, hogy megfelelő megoldást találjanak.

74. cikk

Személyes adatok feldolgozása

Az ezen irányelv keretében történő személyesadat-feldolgozás tekintetében az intézmények és hatáskörrel rendelkező hatóságok ezen irányelv céljából végzett feladataikat a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti joggal összhangban látják el. Az EIOPA által ezen irányelv keretében végzett személyesadat-feldolgozás tekintetében az EIOPA eleget tesz a 45/2001/EK rendelet rendelkezéseinek.

75. cikk

Értékelés és felülvizsgálat

(1) …-ig* [ezen irányelv hatálybalépése után hat évvel] a Bizottság felülvizsgálja ezen irányelvet, és jelentést tesz annak végrehajtásáról és hatékonyságáról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2) Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat során különösen az alábbi szempontokat kell megvizsgálni:

a) ezen irányelv megfelelősége prudenciális és irányítási szempontból;

b) határokon átnyúló tevékenység;

c) az irányelv alkalmazása során szerzett tapasztalatok, valamint az intézmények stabilitására gyakorolt hatás;

d) az intézményekre vonatkozó mennyiségi követelmények;

e) a számlaértesítő és intézményi tájékoztató.

(3)   A felülvizsgálat eredményét közölni kell az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal.

76. cikk

A 2009/138/EK irányelv módosítása

(1) A 2009/138/EK irányelv a következő 306a. cikkel egészül ki:

„306a. cikk

Amennyiben ezen irányelv hatálybalépésekor a székhely szerinti tagállamok alkalmazták a(z) …/../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkében említett rendelkezéseket, az ilyen székhely szerinti tagállamok 2022. december 31-ig tartó átmeneti időszakra továbbra is alkalmazhatják a 2015. december 31-én hatályos azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket a 2002/83/EK irányelv 1–19., 27–30., 32–35. és 37–67. cikkeinek való megfelelés céljából fogadtak el.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam továbbra is alkalmazza a fenti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, az azon székhely szerinti tagállamban működő intézmények szavatolótőke-szükségletüket az alábbiak összegeként számítják ki:

a) Fiktív szavatolótőke-szükséglet biztosítási tevékenységük tekintetében, a(z) …/…/EU irányelv 4. cikke alapján végzett foglalkoztatói-nyugellátási üzletáguk nélkül kiszámítva,

b) a minimális szavatoló tőke a foglalkoztatói-nyugellátási üzletág tekintetében, a 2002/83/EK irányelv 28. cikkének való megfelelés céljából elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban kiszámítva.

2017. december 31-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy meg kell-e hosszabbítani az (1) bekezdésben említett időszakot, figyelembe véve az uniós vagy nemzeti jogszabályokban az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve(20) eredményeként bekövetkező változásokat.”

(2) A 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 7. pontja helyébe a következő szöveg lép:

(7) „viszontbiztosítás”: a következők egyike:

a) olyan tevékenység, amely során átvállalják egy biztosító, illetve harmadik országbeli biztosító vagy egy másik viszontbiztosító, illetve harmadik országbeli viszontbiztosító által átengedett kockázatokat;

b) a Lloyd's néven ismert biztosító szervezetbiztosítási kockázatátvállalói egyesülés esetében a Lloyd's valamely tagja által átengedett kockázatnak a Lloyd's néven ismert biztosító szervezettől eltérő biztosító vagy viszontbiztosító részéről történő átvállalása;

c) fedezet viszontbiztosító általi nyújtása a …/…/EU irányelv (a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló II. irányelv) hatálya alá tartozó foglalkoztatói nyugdíjpénztár részére.

78. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelv 6. cikke c) és i)–p) pontjainak, 12. cikke (4) bekezdése második és harmadik albekezdésének, 12. cikke (10) bekezdésének, 13. cikkének, 20. cikke (6) és (8) bekezdésének, 21–30. cikkének, 33. cikkének, 35. cikke (1) és (2) bekezdésének, 35. cikke (4)–(7) bekezdésének, 36–38. cikkének, 39. cikke (1) és (3) bekezdésének, 40–53. cikkének, 55–57. cikkének, 58. cikke (1) bekezdésének, 59–61. cikkének, 63. cikkének, 64. cikke (1) bekezdése b)–d) és f) pontjának, valamint 65–71. cikkének …-ig*[ezen irányelv hatálybalépése után 18 hónappal] megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

79. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az I. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 2003/41/EK irányelv …-tól/-től* [ezen irányelv hatálybalépése után 18 hónappal] hatályát veszti az I. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett 2003/41/EK irányelvre való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

80. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az 1–5. cikket, a 6. cikk a), b), d)–h) és j) pontját, a 7–11. cikket, a 12. cikk (1)–(9) bekezdését, a 14–19. cikket, a 20. cikk (1)–(5) és (7) bekezdését, a 31. és 32. cikket, a 34. cikket, a 35. cikk (2)–(3) bekezdését, a 39. cikk (1) és (3) bekezdését, az 58. cikk (2) bekezdését, a 62. cikket, a 64. cikk (1) bekezdésének a) és e) pontját, valamint a 64. cikk (2) bekezdését …-tól/-től* [ezen irányelv hatálybalépése után 18 hónappal] kell alkalmazni.

81. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

I. MELLÉKLET

A. rész

A hatályon kívül helyezett irányelv és módosításainak listája(hivatkozás a 79. cikkben)

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/41/EK irányelve

(HL L 235., 2003.9.23., 10. o.)

 

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve

(HL L 335., 2009.12.17., 1. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/78/EU irányelve

(HL L 331., 2010.12.15., 120. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve

(HL L 174., 2011.7.1., 1. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/14/EU irányelve

(HL L 145., 2013.5.31., 1. o.)

Csak a 303. cikk

 

 

Csak a 4. cikk

 

Csak a 62. cikk

 

 

Csak az 1. cikk

B. rész

Az irányelv nemzeti jogba való átültetésére és alkalmazására előírt határidők listája(hivatkozás a 79. cikkben)

Irányelv

Átültetés határideje

Az alkalmazás kezdete

2003/41/EK

2009/138/EK

2010/78/EU

2011/61/EU

2013/14/EU

2005.9.23.

2015.3.31.

2011.12.31.

2013.7.22.

2014.12.21.

2005.9.23.

2016.1.1.

2011.12.31.

2013.7.22.

2014.12.21.

_____________

II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

A 2003/41/EK irányelv

Ezen irányelv

1. cikk

2. cikk

3. cikk

4. cikk

5. cikk

6. cikk a) és b) pont

6. cikk c) pont

 

6. cikk, d)–h) pont

6. cikk i) pont

 

6. cikk j) pont

 

7. cikk

8. cikk

9. cikk (1) bekezdés a) pont

9. cikk (1) bekezdés b) és c) pont

 

9. cikk (1) bekezdés d) pont

9. cikk (1) bekezdés e) pont

9. cikk (2) bekezdés

9. cikk (3) bekezdés

9. cikk (5) bekezdés

20. cikk (1)–(9) bekezdés

 

20. cikk (10) bekezdés

 

 

15. cikk (1)–(5) bekezdés

15. cikk (6) bekezdés

16. cikk

17. cikk

17a. cikk, (1)-(4) bekezdés

17a. cikk, (5) bekezdés

17b. cikk

17c. cikk

17d. cikk

18. cikk (1) bekezdés

18. cikk (1a) bekezdés

18. cikk (2)–(4) bekezdés

18. cikk (5) bekezdés első albekezdés

18. cikk, (5) bekezdés, második és harmadik albekezdés

 

18. cikk (6) bekezdés

18. cikk (7) bekezdés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10. cikk

12. cikk

9. cikk (4) bekezdés

 

19. cikk (1) bekezdés

 

19. cikk (2) bekezdés első albekezdés

19. cikk (2) bekezdés második albekezdés

19. cikk (3) bekezdés

 

 

 

11. cikk (1) bekezdés

 

A CRR 9. cikke (1) bekezdésének f) pontja

 

11. cikk (2) bekezdés a) pont

cikk, (2) bekezdés, b) pont

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

11. cikk (3) bekezdés

11. cikk, (4) bekezdés, a) és b) pont

11. cikk, (4) bekezdés, c) és d) pont

 

 

 

14. cikk (1) bekezdés

14. cikk (2) bekezdés első albekezdés

14. cikk (4) bekezdés második albekezdés

14. cikk (2) bekezdés második albekezdés

14. cikk (3) bekezdés

14. cikk (4) bekezdés első albekezdés

14. cikk (5) bekezdés

 

13. cikk (1) bekezdés a) pont

13. cikk (1) bekezdés (b)–(d) albekezdés

 

13. cikk (2) bekezdés

 

 

 

 

 

 

 

20. cikk (11) bekezdés első albekezdés

20. cikk (11) bekezdés második albekezdés

20. cikk (11) bekezdés, harmadik és negyedik albekezdés

21. cikk (1) és (2) bekezdés

21. cikk, (2a) bekezdés

21. cikk (3) bekezdés

 

 

 

21a. cikk

21b. cikk

22. cikk

23. cikk

 

 

 

 

24. cikk

1. cikk

2. cikk

3. cikk

4. cikk

5. cikk

6. cikk a) és b) pont

 

6. cikk c) pont

6. cikk, d)–h) pont

 

6. cikk i) pont

 

6. cikk, j)–p) pont

7. cikk

8. cikk

9. cikk

 

10. cikk

 

11. cikk (1) bekezdés

11. cikk (2) bekezdés

 

 

 

12. cikk, (1)-(8) bekezdés

12. cikk (9) bekezdés

12. cikk (10) bekezdés

13. cikk

14. cikk, (1)-(5) bekezdés

 

15. cikk

16. cikk

17. cikk, (1)-(4) bekezdés

 

18. cikk

 

19. cikk

20. cikk (1) bekezdés

20. cikk (2) bekezdés

20. cikk (3)–(5) bekezdés

20. cikk (6) bekezdés első albekezdés

 

20. cikk (6) bekezdés második albekezdés

20. cikk (7) bekezdés

 

20. cikk (8) bekezdés

21. cikk

22. cikk

23. cikk

24. cikk

25. cikk

26. cikk

27. cikk

28. cikk

29. cikk

30. cikk

31. cikk

32. cikk

33. cikk (1) bekezdés

33. cikk (2)–(7) bekezdés

34. cikk

35. cikk (1) és (2) bekezdés

35. cikk (3) bekezdés

 

35. cikk (4) bekezdés

35. cikk, (5)–(8) bekezdés

36. cikk

37. cikk

38. cikk (1) bekezdés

38. cikk (2) bekezdés

39. cikk (1) bekezdés

39. cikk (2) bekezdés

 

39. cikk (3) bekezdés

39. cikk (4) bekezdés

40. cikk

41. cikk

42. cikk

43. cikk

44. cikk

45. cikk

46. cikk

47. cikk

48. cikk

49. cikk

50. cikk

51. cikk

52. cikk

53. cikk

54. cikk

55. cikk

56. cikk

57. cikk

58. cikk (1) bekezdés

 

58. cikk, (2) bekezdés, a) és b) pont

 

59. cikk

60. cikk

61. cikk

62. cikk (1) bekezdés

62. cikk (2) bekezdés

62. cikk (3) bekezdés

62. cikk (4) bekezdés

62. cikk (5) bekezdés

62. cikk (6) bekezdés

62. cikk (7) bekezdés

63. cikk

64. cikk (1) bekezdés a) pont

 

64. cikk (1) bekezdés b)–f) pont

64. cikk (2) bekezdés

65. cikk

66. cikk

67. cikk

68. cikk

69. cikk

70. cikk

71. cikk

72. cikk (1) bekezdés

72. cikk (2) bekezdés

 

73. cikk (1) és (2) bekezdés

73. cikk (3) bekezdés

73. cikk (4) bekezdés

74. cikk

75. cikk

76. cikk

 

 

 

 

77. cikk

78. cikk

79. cikk

80. cikk

81. cikk

_____________

MELLÉKLET: A JOGI BIZOTTSÁG LEVELE

Hiv. sz.: D(2014)40797

Roberto Gualtieri

a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke

ASP 15G206

Brüsszel

Tárgy:  Javaslat a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás)

  (COM(2014)167 – C7-0112/2014 – 2014/0091(COD))

Tisztelt Elnök Úr!

A Jogi Bizottság az eljárási szabályzat átdolgozásról szóló 104. cikkének megfelelően megvizsgálta a fent hivatkozott javaslatot.

A 104. cikk (3) bekezdése a következőképpen szól:

„Ha a jogi ügyekben illetékes bizottság úgy ítéli meg, hogy a javaslat nem tartalmaz az akként megjelölteken kívüli, egyéb más érdemi módosítást, tájékoztatja arról az illetékes bizottságot.

Ebben az esetben a 169. és a 170. cikkben támasztott feltételeken túl az illetékes bizottság keretében csak azokat a módosításokat lehet elfogadni, amelyek a javaslat módosításokat tartalmazó részeire vonatkoznak.

Ha azonban az intézményközi megállapodás 8. pontjával összhangban az illetékes bizottság módosításokat kíván benyújtani a javaslat kodifikált részeihez is, e szándékáról haladéktalanul értesítenie kell a Tanácsot és a Bizottságot, és ez utóbbinak az 58. cikk szerinti szavazást megelőzően tájékoztatnia kell a bizottságot a módosításokkal kapcsolatos álláspontjáról és arról, hogy vissza szándékozik-e vonni az átdolgozásra irányuló javaslatot”.

Az átdolgozásra irányuló javaslatot vizsgáló tanácsadó munkacsoport véleménye alapján a Jogi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó javaslat nem tartalmaz lényegi változtatásokat a javaslatban vagy a tanácsadó munkacsoport véleményében lényegi változtatásként feltüntetetteken kívül, valamint hogy a korábbi jogszabályokban szereplő, változatlanul hagyott rendelkezések és az említett változtatások hivatalos egységes szerkezetbe foglalását illetően a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli, egyszerű, hivatalos egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza.

Következésképpen 2014. szeptember 3-i ülésén a Jogi Bizottság 18 támogató szavazattal és 3 tartózkodás mellett(21) úgy döntött, hogy javasolja a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak mint illetékes bizottságnak, hogy a 104. cikkel összhangban vizsgálja meg a fent említett javaslatot.

Tisztelettel:

Pavel Svoboda

Melléklet: A tanácsadó munkacsoport véleménye

MELLÉKLET: AZ EURÓPAI PARLAMENT, A TANÁCS ÉS A BIZOTTSÁG JOGI SZOLGÁLATAIBÓL ÁLLÓ TANÁCSADÓ MUNKACSOPORT VÉLEMÉNYE

 

 

 

 

A JOGI SZOLGÁLATOK

TANÁCSADÓ MUNKACSOPORTJA

Brüsszel, 2014. július 3.

VÉLEMÉNY

  A KÖVETKEZŐK FIGYELMÉBE:  EURÓPAI PARLAMENT

    TANÁCS

    BIZOTTSÁG

Javaslat a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás)

COM(2014)0167 of 27.3.2014 – 2014/0091(COD)

Tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra, és különösen annak 9. pontjára, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport 2014. április 30-án összeült, hogy megvizsgálja a Bizottság által benyújtott, fent említett javaslatot.

Az ülésen a tanácsadó munkacsoport megvizsgálta az Európai Parlament és a Tanács a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK irányelvének átdolgozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot és egyetértésben megállapította az alábbiakat:

1) Egy ilyen dokumentumban – ahhoz, hogy az indokolás az intézményközi megállapodás vonatkozó követelményeinek teljes mértékben megfeleljen – meg kellett volna határozni, hogy a javaslatban a korábbi jogi aktus mely rendelkezéseit hagyják változatlanul, amint erről a megállapodás 6. a) pontjának iii. alpontja is rendelkezik.

2) Az átdolgozásra irányuló szövegtervezetben a következő részeket kellett volna az érdemi változások jelölésére általában használt szürke háttérrel kiemelni:

- az 5. cikk második bekezdésében a „nem” szó törlése és a „9–17. cikket” meglévő hivatkozás helyettesítése az „1–8., 12., 20. és 34–37. cikket” új hivatkozással;

- a 12. cikk (2) bekezdésében az „egy másik tagállam területén található” szavak törlése;

- a 2003/41/EK irányelv 18. cikk (7) bekezdése teljes szövegének törlése;

- a 2003/41/EK irányelv 20. cikk (7) bekezdése teljes szövegének törlése.

Következésképpen a javaslat vizsgálata során a tanácsadó munkacsoport közös megegyezéssel megállapította, hogy a javaslat a benne vagy e véleményben akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz. A korábbi jogi aktus változatlanul hagyott rendelkezései és az érdemi módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a munkacsoport megállapította továbbá, hogy a javaslat a meglévő szövegrészek érdemi módosítás nélküli, egyértelmű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza.

F. DREXLER      H. LEGAL     L. ROMERO REQUENA

jogtanácsos      jogtanácsos      főigazgató

23.6.2015

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás)

(COM(2014)0167 – C8‑0112/2014 – 2014/0091(COD))

A vélemény előadója: Jeroen Lenaers

RÖVID INDOKOLÁS

Ezen irányelv általános célkitűzése a foglalkoztatói nyugdíj-megtakarítások fejlesztésének megkönnyítése. Az előadó határozottan támogatja ezt a célkitűzést. Az elmúlt évek gazdasági és pénzügyi válsága idején különösen az első pillér alatti nyugdíjakra nehezedett nagy nyomás a tagállamokban. Ennek eredményeként számos országban csökkenteni kellett a nyugdíjkifizetéseket.

Emellett minden tagállam lakossága idősödik. A várható élettartam Európán belül változó, de mindenütt növekszik. Emelkedik a hosszabb ideig élő és még jó egészségnek örvendő nyugdíjasok száma. Ugyanakkor az aktív népesség zsugorodik, a születések száma csökken, a fiatalok hosszabb ideig tanulnak és később lépnek a munkaerőpiacra. Az EU-ban rendkívül kevés a 60 éven felüli munkavállalók száma. A nemzedékek közötti szolidaritás – ami azt jelenti, hogy a fiatal, munkát vállaló emberek viselik az idősebbek nyugdíjának költségeit – nagyobb mértékben már nem terhelhető meg. A felosztó-kirovó rendszert működtető országokban – ahol a nyugdíjakat a folyó költségvetésből finanszírozzák – jelenleg és a jövőben is különösen nehéz a megfelelő nyugdíjak finanszírozása.

Ennek fényében több országnak meg kell fontolnia kiegészítő, második pilléres nyugdíjrendszerek kialakítását, amelynek biztonságosabb nyugellátásokhoz kell vezetnie. De a gazdasági és pénzügyi válság tapasztalatai alapján a megfelelő felügyeleti és irányítási szabályok elengedhetetlenek ahhoz, hogy az embereknek nagyfokú bizalmuk legyen nyugdíjrendszereikben és motiválja őket az ilyen rendszerben való részvétel. Ezért az irányelv átdolgozásának – azzal a feltétellel, hogy az a megfelelő helyre teszi a hangsúlyt és nem vezet be szükségtelen terheket – alapvető fontosságúnak kell lennie a tagállamok arra való ösztönzésében, hogy olyan foglalkoztatói nyugdíjrendszereket dolgozzanak ki, amelyekben az emberek megbíznak.

A foglalkoztatói nyugdíjakat fejleszteni kell, anélkül azonban, hogy megkérdőjeleznénk a szociális biztonsági nyugdíjrendszerek fontosságát a biztonságos, tartós és hatékony szociális védelem szempontjából, amelyeknek idős korban megfelelő életszínvonalat kell biztosítaniuk, és így az európai szociális modellek erősítésére irányuló célkitűzés központjában kell állniuk.

Az irányelv általános célkitűzéseinek elérése érdekében a Bizottság négy konkrét célkitűzést javasolt: a határokon átnyúló foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények előtti prudenciális akadályok megszüntetése, a hatékony irányítás és kockázatkezelés biztosítása, egyértelmű és releváns információk biztosítása a tagok és ellátottak számára, valamint annak biztosítása, hogy a felügyeletet ellátók rendelkezzenek a szükséges eszközökkel a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények hatékony felügyeletéhez.

Az előadó teljes mértékben megérti, hogy biztosítani kell a megfelelő irányítást, a tagok tájékoztatását és a foglalkoztatói nyugellátás-szolgáltatás átláthatóságát és biztonságát. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények olyan nyugdíjintézetek, amelyek elsősorban szociális célt szolgálnak, és komoly felelősséget vállalnak a foglalkoztatói nyugellátás biztosításában.

Azonban a nyugdíjrendszerek igen eltérőek Európán belül és szorosan kapcsolódnak a nemzeti szokásokhoz, illetve a nemzeti adóügyi, szociális és munkaügyi jogszabályokhoz. Ezért egy európai egyenmegoldás nem vezet a vágyott eredményekhez és nem lesz hatékony az irányelvben meghatározott célkitűzések elérésének elősegítéséhez.

Az előadó pont emiatt úgy érzi, hogy a tagállamoknak elegendő rugalmasságot kell nyújtani az ezen irányelvben meghatározott követelmények oly módon történő végrehajtásában és szabályozásában, amely tükrözi az európai nyugdíjrendszerek sokféleségét és illeszkedik a nemzeti rendszerekhez, és mindez a tagok és az ellátottak érdekét szolgálja.

Ez annál inkább fontos, mert a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok maradnak teljes mértékben felelősek nyugdíjrendszereik megszervezéséért, továbbá az ő felelősségük az a döntés, hogy az egyes tagállamokban a nyugdíjrendszer három „pillére” milyen szerephez jut. A második pillér összefüggésében a tagállamok továbbá teljes mértékben felelősek a foglalkoztatói nyugellátást biztosító különböző intézmények szerepéért és feladataiért.

Az előadó azzal a céllal terjesztette elő ezt a véleményt, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki egyrészt az irányításra, a felügyeletre, a tájékoztatásra és az átláthatóságra vonatkozó magas európai standardok szükségessége, másrészt e standardoknak a sajátos nemzeti helyzetekhez hatékonyan és sikeresen történő igazításában a tagállamok számára annyira fontos rugalmasság teljes körű figyelembevétele között.

MÓDOSÍTÁSOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe az alábbi módosításokat:

Módosítás    1

Irányelvre irányuló javaslat

1 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a) A tagállamoknak biztosítaniuk kell a munkavállalók szociális védelmét a nyugdíjak vonatkozásában a méltó életszínvonal fenntartását és az időskori szegénységgel szembeni védelmet lehetővé tévő állami nyugdíjak biztosítása és a munkaszerződésekhez további fedezetként kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerek előmozdítása révén.

Módosítás    2

Irányelvre irányuló javaslat

2 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A belső piac várhatóan lehetővé teszi az intézmények számára, hogy más tagállamokban működjenek, továbbá magas szintű védelmet biztosít a foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciók tagjai és ellátottjai számára.

(2) A belső piacon lehetővé kell tenni az intézmények számára, hogy más tagállamokban működjenek, feltéve hogy magas szintű védelmet biztosítanak a foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciók tagjai és ellátottjai számára.

Módosítás     3

Irányelvre irányuló javaslat

2 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a) A munkavállalók tagállamok közötti mobilitásának elősegítése érdekében az irányelv célja, hogy biztosítsa a megfelelő irányítást, a tagok tájékoztatását és a foglalkoztatói nyugellátás-szolgáltatás átláthatóságát és biztonságát.

Módosítás    4

Irányelvre irányuló javaslat

2 b preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2b) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények felépítése és szabályozása jelentősen eltér a tagállamokban. Ezért a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények esetében nem helyénvaló mindenki által egységesen alkalmazható megközelítést elfogadni. Tevékenységeik során a Bizottság és az EIOPA figyelembe veszi a különféle tagállami hagyományokat, és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények kialakításánál elsőbbséget biztosít a nemzeti szociális és munkajognak.

Módosítás     5

Irányelvre irányuló javaslat

2 c preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2c) Ezen irányelv célja a minimális harmonizáció és ezért nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy szigorúbb rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek tagjainak és ellátottjainak védelmére. Ezen irányelv nem vonatkozik a nemzeti szociális és munkajog, adó- és szerződési jog kérdéseire, sem a tagállami nyugellátás-szolgáltatás megfelelőségére.

Módosítás    6

Irányelvre irányuló javaslat

3 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A 2003/41/EK irányelv jelentette az első jogalkotási lépést a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények európai szinten megszervezett belső piacához vezető úton. Az Európai Unión belüli gazdasági növekedés és munkahelyteremtés, valamint az elöregedő európai társadalom jelentette kihívás kezelése érdekében továbbra is elengedhetetlenül szükség van a foglalkoztatói nyugellátás valódi belső piacára. Az irányelvet 2003 óta tartalmában nem módosították úgy, hogy kockázatalapú irányítási rendszert vezettek volna be a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre is.

(3) A 2003/41/EK irányelv minimumstandardokat vezetett be az uniós foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények esetében. A foglalkoztatói nyugdíjrendszerek bevezetésére és továbbfejlesztésére több tagállamban továbbra is elengedhetetlenül szükség van az elöregedő európai társadalom jelentette kihívás kezelése érdekében. Ezért fontos az uniós és nemzeti szintű intenzív szociális párbeszéd.

Módosítás    7

Irányelvre irányuló javaslat

4 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4) Fellépésre van szükség a kiegészítő magánnyugdíj-megtakarítások, így a foglalkoztatói nyugellátás tovább fejlesztéséhez. Ez azért fontos, mert a szociális biztonsági rendszerekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami azt jelenti, hogy a polgárok a jövőben kiegészítésként egyre jobban fognak támaszkodni a foglalkoztatói nyugellátásra. A foglalkoztatói nyugdíjakat fejleszteni kell, anélkül azonban, hogy megkérdőjelezzék a szociális biztonsági nyugdíjrendszerek fontosságát a biztonságos, tartós és hatékony szociális védelem szempontjából, amelyeknek idős korban megfelelő életszínvonalat kell biztosítaniuk, és így az európai szociális modell erősítésére irányuló célkitűzés központjában kell állniuk.

(4) Fellépésre van szükség annak további biztosítása érdekében, hogy a törvény által előírt szociális biztonsági rendszerek védelmet nyújtsanak az időskori szegénységgel szemben, miközben a foglalkoztatói nyugellátás értékes kiegészítésként szolgálhat. Ez azért fontos, mert a munkavállalók foglalkoztatói nyugellátás révén javíthatják jövőbeli pénzügyi helyzetüket. Ezért az irányelv kulcsfontosságú célkitűzése a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek előmozdítása, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények sikeres modelljeinek erősítése és fenntartásuk védelme. A foglalkoztatói nyugdíjakat fejleszteni kell, anélkül azonban, hogy megkérdőjeleznénk a szociális biztonsági nyugdíjrendszerek fontosságát a biztonságos, tartós és hatékony szociális védelem szempontjából, amelyeknek idős korban megfelelő életszínvonalat kell biztosítaniuk, és így az európai szociális modellek erősítésére irányuló célkitűzés központjában kell állniuk.

Módosítás    8

Irányelvre irányuló javaslat

5 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5) Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, nevezetesen a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozáshoz való jogot, valamint a magas szintű fogyasztóvédelemhez való jogot, különösen azáltal, hogy biztosítja a nyugellátás szolgáltatásának magasabb fokú átláthatóságát, a megalapozott személyes pénzügyi- és nyugdíjtervezést, valamint megkönnyíti a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és vállalkozások határokon átnyúló tevékenységét. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(5) Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, nevezetesen a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozáshoz való jogot, a tulajdonhoz való jogot, a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jogot, valamint a magas szintű fogyasztóvédelemhez való jogot, különösen azáltal, hogy biztosítja a nyugellátás szolgáltatásának magasabb fokú átláthatóságát, a megalapozott személyes pénzügyi és nyugdíjtervezést, valamint megkönnyíti a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és vállalkozások határokon átnyúló tevékenységét. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

Módosítás     9

Irányelvre irányuló javaslat

5 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(5a) A tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy fokozni kell az ideiglenesen egy másik tagállamba küldött munkavállalók nyugdíjjogosultságának védelmét.

Módosítás    10

Irányelvre irányuló javaslat

9 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(9) A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok maradnak teljes mértékben felelősek nyugdíjrendszereik megszervezéséért, továbbá az ő felelősségük az a döntés, hogy az egyes tagállamokban a nyugdíjrendszer három „pillére” milyen szerephez jut. A második pillér összefüggésében a tagállamok továbbá teljes mértékben felelősek a foglalkoztatói nyugellátást biztosító olyan különböző intézmények szerepéért és feladataiért, mint az ágazati nyugdíjalapok, vállalati nyugdíjalapok és életbiztosítók . Ennek az irányelvnek nem célja ennek az előjognak a megkérdőjelezése.

(9) A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamoknak kell teljes mértékben felelőseknek maradniuk nyugdíjrendszereik megszervezéséért, továbbá az ő felelősségük az a döntés, hogy az egyes tagállamokban a nyugdíjrendszer három „pillére” milyen szerephez jut. A második pillér összefüggésében a tagállamoknak továbbá teljes mértékben felelőseknek kell lenniük a foglalkoztatói nyugellátást biztosító olyan különböző intézmények szerepéért és feladataiért, mint az ágazati nyugdíjalapok, vállalati nyugdíjalapok és életbiztosítók. Ennek az irányelvnek nem célja ennek az előjognak a megkérdőjelezése.

Módosítás    11

Irányelvre irányuló javaslat

9 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(9a) Figyelembe véve a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek további fejlesztésének szükségességét, a Bizottság jelentős uniós szintű hozzáadott értéket nyújt további lépések megtételével a tagállamok és a szociális partnerek közötti, több második pilléres nyugdíjrendszer kidolgozását célzó együttműködés támogatásához, valamint egy magas szintű szakértői csoport létrehozásával, amely feltárja a második pilléres nyugdíj-megtakarítások növelésének lehetőségeit a tagállamokban, beleértve a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét.

Módosítás     12

Irányelvre irányuló javaslat

18 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(18) A támogató vállalkozás csődje esetén a tag azzal a kockázattal kerül szembe, hogy a munkahelyét és a megszerzett nyugdíjjogosultságát is elveszíti. Ez teszi szükségessé annak biztosítását, hogy a vállalkozás és az intézmény egyértelműen elkülönüljön, valamint, hogy a tagok védelme érdekében megállapítsák a prudenciális normák minimumát.

(18) A támogató vállalkozás csődje esetén a tag azzal a kockázattal kerül szembe, hogy a munkahelyét és a megszerzett nyugdíjjogosultságát is elveszíti. Ez teszi szükségessé annak biztosítását, hogy a vállalkozás és az intézmény egyértelműen elkülönüljön, valamint, hogy a tagok védelme érdekében – biztosítások révén – megállapítsák a prudenciális normák minimumát.

Módosítás    13

Irányelvre irányuló javaslat

20 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(20) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények olyan pénzügyi szolgáltatók, amelyek komoly felelősséget vállalnak a foglalkoztatói nyugellátás biztosításában, így tevékenységeik és működési feltételeik tekintetében meg kell felelniük a prudenciális normák bizonyos minimumának.

(20) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények nem pénzügyi szolgáltatók, hanem olyan nyugdíjintézetek, amelyek elsősorban szociális célt szolgálnak, kollektív szociális ellátást nyújtanak és komoly felelősséget vállalnak a foglalkoztatói nyugellátás biztosításában, így tevékenységeik és működési feltételeik tekintetében meg kell felelniük a prudenciális normák bizonyos minimumának. Szociális feladatkörüket, illetve a munkavállaló, a munkáltató és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények közötti háromoldalú kapcsolatot mint ezen irányelv irányadó elvét, megfelelően el kell ismerni és támogatni kell.

Módosítás    14

Irányelvre irányuló javaslat

28 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(28) Amennyiben az intézmény nem folytat határokon átnyúló tevékenységet, lehetőséget kell adni arra, hogy a tagállamok engedélyezzék az alulfedezettséget azzal a feltétellel, hogy a teljes tőkefedezet visszaállítására megfelelő terv kerül kidolgozásra, illetve hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv28 követelményei nem szenvednek sérelmet.

(28) Lehetőséget kell adni arra, hogy a tagállamok engedélyezzék az alulfedezettséget azzal a feltétellel, hogy a teljes tőkefedezet visszaállítására és a munkavállalók védelmére megfelelő terv kerül kidolgozásra, illetve hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv28 követelményei nem szenvednek sérelmet.

_______________

_______________

28 HL L 283., 1980.10.28., 23. o.

28 HL L 283., 1980.10.28., 23. o.

Módosítás    15

Irányelvre irányuló javaslat

33 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(33) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, mint nagyon hosszú távú befektetők alacsony likviditási kockázatokkal, olyan helyzetben vannak, hogy – körültekintően – befektethetnek olyan nem likvid eszközökbe, mint például a részvények, valamint olyan hosszú távú gazdasági profilú eszközökbe, amelyeket nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben értékesítenek . Élvezhetik továbbá a nemzetközi diverzifikáció előnyeit is. A részvényekbe, a kötelezettségek devizanemétől eltérő pénznembe, valamint a hosszú távú gazdasági profilú, nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben értékesített eszközökbe való befektetéseket tehát nem szabad korlátozni, kivéve ha ez prudenciális alapon indokolt.

(33) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, mint nagyon hosszú távú befektetők alacsony likviditási kockázatokkal, olyan helyzetben vannak, hogy – körültekintően – befektethetnek olyan nem likvid eszközökbe, mint például a részvények, valamint olyan hosszú távú gazdasági profilú eszközökbe, amelyeket nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben értékesítenek . Élvezhetik továbbá a nemzetközi diverzifikáció előnyeit is. A részvényekbe, a kötelezettségek devizanemétől eltérő pénznembe, valamint a hosszú távú gazdasági profilú, nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben értékesített eszközökbe való befektetéseket tehát nem szabad korlátozni, kivéve ha ez prudenciális alapon indokolt, az óvatósság elvével összhangban a tagok érdekeinek védelme céljából.

Módosítás    16

Irányelvre irányuló javaslat

35 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(35) A határokon átnyúló tevékenység költségének csökkentése érdekében az intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy a székhelyük szerinti tagállam szabályaival összhangban fektessenek be más tagállamokban. Ezért a fogadó tagállamok nem írhatnak elő további befektetési követelményeket a más tagállamokban található intézmények számára.

(35) Az intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy a székhelyük szerinti tagállam szabályaival összhangban fektessenek be más tagállamokban. Amennyiben azonban az intézmény határokon átnyúló tevékenységet folytat, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága befektetési korlátok alkalmazására kérheti fel, amennyiben a fogadó tagállamban található intézményekre is ilyen szabályok vonatkoznak, és amennyiben e korlátok szigorúbbak a székhely szerinti tagállamban alkalmazottaknál.

Módosítás    17

Irányelvre irányuló javaslat

37 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(37) A túlzott kockázatvállalási magatartást ösztönző javadalmazási politikák alááshatják az intézmények szilárd és hatékony kockázatkezelését. Az Unión belüli más típusú pénzügyi intézményekre alkalmazandó javadalmazási politikára vonatkozó elveket és közzétételi követelményeket az intézményekre is alkalmazni kell, szem előtt tartva ugyanakkor az intézmények különleges irányítási rendszerét más típusú pénzügyi intézményekkel szemben, valamint annak szükségességét, hogy figyelembe kell venni az intézmények tevékenységének nagyságrendjét, jellegét, alkalmazási körét és összetettségét.

(37) A túlzott kockázatvállalási magatartást ösztönző javadalmazási politikák alááshatják az intézmények szilárd és hatékony kockázatkezelését. Az Unión belüli más típusú pénzügyi intézményekre alkalmazandó javadalmazási politikára vonatkozó elveket és közzétételi követelményeket az intézményekre is teljes körűen alkalmazni kell, szem előtt tartva ugyanakkor az átláthatóság szükségessége és az intézmények más típusú pénzügyi intézményekkel szembeni különleges irányítási rendszere közötti egyensúlyt, valamint annak szükségességét, hogy figyelembe kell venni az intézmények tevékenységének nagyságrendjét, jellegét, alkalmazási körét és összetettségét.

Módosítás    18

Irányelvre irányuló javaslat

46 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(46) Az intézményeknek egyértelmű és megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a leendő tagok, tagok és ellátottak számára, hogy segítsék utóbbiak nyugdíjukkal kapcsolatos döntéshozatalát, valamint magas fokú átláthatóságot biztosítsanak a rendszer különféle szakaszaiban, úgymint a belépés előtt, a tagság ideje alatt (ideértve az előnyugdíjazást is), valamint a nyugdíjba vonulás után. Tájékoztatást kell nyújtani különösen a felhalmozott nyugdíjjogosultságokról, a nyugellátás előrevetített szintjeiről, a kockázatokról és garanciákról, valamint a költségekről. Amennyiben a tagok befektetési kockázatot viselnek, a befektetési profilról, a rendelkezésre álló lehetőségekről, valamint a múltbeli teljesítményről is elengedhetetlen további tájékoztatást nyújtani.

(46) Az intézményeknek egyértelmű és megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a leendő tagok, tagok és ellátottak számára, hogy segítsék utóbbiak nyugdíjukkal kapcsolatos döntéshozatalát, valamint magas fokú átláthatóságot biztosítsanak a rendszer különféle szakaszaiban, úgymint a belépés előtt, a tagság ideje alatt (ideértve az előnyugdíjazást is), valamint a nyugdíjba vonulás után. Tájékoztatást kell nyújtani különösen a felhalmozott nyugdíjjogosultságokról, a nyugellátás előrevetített szintjeiről, a kockázatokról és garanciákról, valamint a költségekről. Amennyiben a tagok befektetési kockázatot viselnek, a befektetési profilról, a rendelkezésre álló lehetőségekről, valamint a múltbeli teljesítményről is elengedhetetlen további tájékoztatást nyújtani. Minden tájékoztatásnak meg kell felelnie a fogyasztók igényeinek és összhangban kell állnia a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, különös tekintettel a hozzáférhetőségre (3. cikk) és az információkhoz való hozzáférésre (21. cikk).

Módosítás     19

Irányelvre irányuló javaslat

51 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(51) A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a tagok és ellátottak védelmére vonatkozó elsődleges célkitűzése szem előtt tartásával kell gyakorolnia hatásköreit.

(51) A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a tagok és ellátottak jogainak, illetve az intézmények stabilitásának és megbízhatóságának védelmére vonatkozó elsődleges célkitűzése szem előtt tartásával kell gyakorolnia hatásköreit.

Módosítás     20

Irányelvre irányuló javaslat

57 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(57) Az európai szinten szervezett foglalkoztatói nyugellátás-szolgáltatás belső piaca zavartalan működésének biztosítása céljából a Bizottságnak – az EIOPA-val folytatott konzultációt követően – négy évvel ezen irányelv hatálybalépése után – az EIOPA-val folytatott konzultációt követően – felül kell vizsgálnia ezen irányelv alkalmazását, arról jelentést kell készítenie, és e jelentést be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E felülvizsgálatnak különösen értékelnie kell mindenekelőtt a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításával, a biztosítástechnikai tartalékok finanszírozásával, az előírt szavatoló tőkével, a minimális szavatoló tőkével kapcsolatos szabályokat, a befektetési szabályokat, valamint az intézmény pénzügyi szolvenciahelyzetéhez kapcsolódó egyéb vonatkozásokat.

(57) Az európai szinten szervezett foglalkoztatói nyugellátás-szolgáltatás belső piaca zavartalan működésének biztosítása céljából a Bizottságnak hat évvel ezen irányelv hatálybalépése után – az EIOPA-val folytatott konzultációt követően – felül kell vizsgálnia ezen irányelv alkalmazását, arról jelentést kell készítenie, és e jelentést be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Módosítás     21

Irányelvre irányuló javaslat

59 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(59) Az ezen irányelvben előírt követelmények meghatározásához a Bizottságot fel kell hatalmazni az EUMSZ 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására a javadalmazási politika, a nyugellátásra vonatkozó kockázatértékelés, valamint a számlaértesítő és intézményi tájékoztató egyértelműsítése tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítania kell a megfelelő dokumentumokat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

törölve

Módosítás    22

Irányelvre irányuló javaslat

60 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(60a) A szolvenicamodellek – mint a holisztikus mérleg modell – uniós szintű továbbfejlesztése gyakorlati szempontból nem reális, költség-haszon viszonylatban pedig nem hatékony, tekintettel különösen a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények sokféleségére a tagállamokon belül, illetve azok között. Ezért nem dolgozhatók ki uniós szinten mennyiségi tőkekövetelmények – mint a Szolvencia II vagy az abból levezetett holisztikus mérleg modellek – a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények vonatkozásában, mivel azok potenciálisan ártalmasak lehetnek mind a munkavállalók, mind a munkáltatók érdekeire nézve, és csökkenthetik a munkáltatók hajlandóságát a foglalkoztatói nyugdíjak nyújtására.

Módosítás     23

Irányelvre irányuló javaslat

6 cikk – a pont – 2 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

Az intézmény szociális feladatkörét, illetve a munkavállaló, a munkáltató és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények közötti háromoldalú kapcsolatot mint ezen irányelv irányadó elvét, megfelelően el kell ismerni és támogatni kell;

Módosítás     24

Irányelvre irányuló javaslat

6 cikk – d pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d) „nyugellátások”: olyan ellátások, amelyeket a nyugdíjba vonulás elérésére vagy annak várható elérésére való hivatkozással, vagy – amennyiben a fentiek kiegészítésére szolgálnak, és kiegészítő jelleggel biztosítják – halál, rokkantság vagy munkaviszony megszűnése esetén történő kifizetés formájában, illetve betegség, nélkülözés vagy halál esetén támogatásra szánt kifizetések vagy szolgáltatások formájában folyósítanak. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a nyugdíj ideje alatti pénzügyi biztonságot, ezeket az ellátásokat általában élethossziglani kifizetések formájában biztosítják. Ugyanakkor időszakos kifizetések vagy egyösszegű kifizetések is lehetnek;

d) „nyugellátások”: olyan ellátások, amelyeket a nyugdíjba vonulás elérésére vagy annak várható elérésére való hivatkozással, vagy – amennyiben a fentiek kiegészítésére szolgálnak, és kiegészítő jelleggel biztosítják – halál, rokkantság vagy munkaviszony megszűnése esetén történő kifizetés formájában, illetve betegség, nélkülözés vagy halál esetén támogatásra szánt kifizetések vagy szolgáltatások formájában folyósítanak, vagy túlélő hozzátartozói ellátások, ha azok kiegészítő nyugdíjrendszerekhez kapcsolódnak. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a nyugdíj ideje alatti pénzügyi biztonságot, ezeket az ellátásokat általában élethossziglani kifizetések formájában biztosítják. Ugyanakkor időszakos kifizetések vagy egyösszegű kifizetések is lehetnek;

Módosítás    25

Irányelvre irányuló javaslat

11 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a) A tagállamok más követelményeket is támaszthatnak a területükön található intézmények működési feltételeinek tekintetében, megkülönböztetés nélkül és a tagok és az ellátottak érdekei kellő védelmének biztosítása érdekében.

Módosítás     26

Irányelvre irányuló javaslat

12 cikk – 10 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(10) A tagállamok biztosítják, hogy a határokon átnyúló tevékenységet folytató intézményre a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai ne alkalmazzanak a tagok és ellátottak tájékoztatására vonatkozó követelményeket azon tagok tekintetében, amelyeket a határokon átnyúló tevékenység érint.

törölve

Módosítás     27

Irányelvre irányuló javaslat

13 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok lehetővé teszik a területükön engedélyezett vagy nyilvántartott intézmények számára, hogy nyugdíjkonstrukcióik egy részét vagy egészét más tagállamokban engedélyezett vagy nyilvántartott átvevő intézményeknek adják át.

(1) A tagállamok lehetővé tehetik a területükön engedélyezett vagy nyilvántartott intézmények számára, hogy a nyugdíjrendszer kötelezettségeit vagy biztosítástechnikai tartalékait, valamint egyéb kötelezettségeit, jogait és fedezeti eszközeit részben vagy egészben más tagállamokban engedélyezett vagy nyilvántartott átvevő intézményeknek adják át, feltéve, hogy a nyugdíjrendszer egy részének átadása esetén a nyugdíjrendszer mind átadott, mind megmaradó részének életképessége biztosított és a tagok jogainak védelme megfelelő az átadás után. A fogadó intézmény a fogadó tagállam szociális és munkajogával összhangban működteti a nyugdíjrendszert, így nem változtatja meg az áthelyezésben érintett tagok és ellátottak védelmének szintjét.

Módosítás     28

Irányelvre irányuló javaslat

13 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) Feltéve, hogy a nyugdíjkonstrukciók szervezéséről szóló nemzeti szociális és munkajog másként nem rendelkezik, az áthelyezést és annak feltételeit az érintett tagoknak és ellátottaknak, vagy adott esetben képviselőiknek, előzetesen jóvá kell hagyniuk. Az áthelyezés feltételeivel kapcsolatos információkat minden esetben legalább négy hónappal a (2) bekezdésben említett kérelem benyújtása előtt az érintett tagok és ellátottak, vagy adott esetben képviselőik rendelkezésére kell bocsátani.

(3) Feltéve, hogy a nyugdíjkonstrukciók szervezéséről szóló nemzeti szociális és munkajog másként nem rendelkezik, az áthelyezést és annak feltételeit az érintett tagoknak és ellátottaknak, vagy adott esetben képviselőiknek, vagy a támogató vállalkozásnak – ha az részben vagy egészben felelős a nyugellátás biztosításáért – előzetesen jóvá kell hagyniuk. Az áthelyezés feltételeivel kapcsolatos információkat minden esetben legalább négy hónappal a (2) bekezdésben említett kérelem benyújtása előtt az érintett tagok és ellátottak, vagy adott esetben képviselőik rendelkezésére kell bocsátani.

Módosítás    29

Irányelvre irányuló javaslat

14 cikk – 5 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(5a) A Bizottság javaslatot tesz olyan intézkedésekre, melyek szükségesek a kamatlábak eltérő szintje miatt kialakuló esetleges torzulások megelőzéséhez, illetve a nyugdíjkonstrukció ellátottai és tagjai érdekeinek védelméhez.

Indokolás

Az irányelv eredeti szövegének visszaállítása, mivel e rendelkezés célja a nyugdíjkonstrukció ellátottainak és tagjainak védelme.

Módosítás    30

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – 3 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A 12. cikkben említett határokon átnyúló tevékenység esetén a biztosítástechnikai tartalékok mögött mindenkor teljes tőkefedezetet kell biztosítani a működtetett nyugdíjkonstrukciók teljes skálája tekintetében. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai a 62. cikknek megfelelően intézkednek. E követelménynek való megfelelés érdekében a székhely szerinti tagállam előírhatja az eszközök és kötelezettségek elkülönítését.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek alkalmazandóak a 12. cikkben említett határokon átnyúló tevékenység esetén is, feltéve, ha a munkavállalók, a tagok és az ellátottak érdekeinek védelme megfelelő.

Módosítás    31

Irányelvre irányuló javaslat

20 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

A tagállamok dönthetnek alacsonyabb megtérüléssel, de nagyobb szociális előnyökkel járó befektetési kritériumok engedélyezéséről, amennyiben az érdekelt felek egyetértenek.

Módosítás    32

Irányelvre irányuló javaslat

23 cikk – 1 bekezdés – a pont

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a) szakmai képzettségük, tudásuk és tapasztalatuk alkalmassá teszi őket az intézmény körültekintő és megbízható irányítására, valamint kulcsfontosságú feladatköreik megfelelő ellátására (a szakmai alkalmasság követelménye); valamint

a) képzettségük, tudásuk és tapasztalatuk együttesen alkalmassá teszi őket az intézmény körültekintő és megbízható irányítására, valamint kulcsfontosságú feladatköreik megfelelő ellátására (a szakmai alkalmasság követelménye); valamint

Módosítás    33

Irányelvre irányuló javaslat

24 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/76/EU irányelve1a szintén alkalmazandó a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket ténylegesen irányító személyek esetében a megbízható javadalmazási politika biztosítása érdekében.

 

__________________

 

1a Az Európai Parlament és a Tanács 2010/76/EU irányelve (2010. november 24.) a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a kereskedési könyvre és az újra-értékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelmények, továbbá a javadalmazási politikák felügyeleti felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról (HL L 329., 2010.12.14., 3. o.).

Módosítás     34

Irányelvre irányuló javaslat

24 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

[...]

törölve

Módosítás    35

Irányelvre irányuló javaslat

29 cikk – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4) A nyugdíjakra vonatkozó kockázatértékelés az operatív stratégia szerves része, és azt figyelembe kell venni az intézmény stratégiai döntéseiben.

(4) A nyugdíjakra vonatkozó kockázatértékelést rendszeresen kell végezni, az intézmény vagy a nyugdíjkonstrukció kockázati profiljában bekövetkező jelentős változás után késedelem nélkül. A kockázatértékelést a nyugdíjkonstrukció tagjainak rendelkezésére kell bocsátani és közzé kell tenni.

Módosítás     36

Irányelvre irányuló javaslat

30 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

30. cikk

törölve

Felhatalmazáson alapuló jogi aktus a nyugdíjak kockázatértékelésére vonatkozóan

 

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 77. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiak meghatározásával:

 

a) A 29. cikk (2) bekezdésében felölelendő elemek;

 

b) a 29. cikk (3) bekezdésében említett módszerek, figyelembe véve azon kockázatok azonosítását és értékelését, amelyeknek rövid és hosszú távon ki vannak téve, vagy ki lehetnek téve; valamint

 

c) a nyugellátásra vonatkozó kockázatértékelés gyakorisága, figyelembe véve a 29. cikk (1) bekezdésének követelményeit.

 

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az ezen irányelvben foglaltakon túl nem szab további finanszírozási követelményt.

 

Módosítás    37

Irányelvre irányuló javaslat

38 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok – a létrehozott nyugdíjkonstrukció jellegétől függően – biztosítják, hogy a területükön található valamennyi intézmény legalább a 39–53., és 55–58. cikkben meghatározott tájékoztatást nyújtja a leendő tagok, tagok és ellátottak számára .

(1) Minden tagállam – a létrehozott nyugdíjkonstrukció jellegétől függően – biztosítja, hogy a területén található valamennyi intézmény releváns tájékoztatást nyújt a leendő tagok, tagok és ellátottak számára, az e fejezetben meghatározottak szerint figyelembe véve a leendő tagok, tagok és ellátottak különböző tájékoztatási igényeit.

 

Az első albekezdésben említett tájékoztatásnak meg kell felelnie a fogyasztók igényeinek, megfogalmazásának egyértelműnek és felhasználóbarátnak kell lennie, rendszeresen frissíteni kell azt és összhangban kell állnia a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, különös tekintettel a hozzáférhetőségre (3. cikk) és az információkhoz való hozzáférésre (21. cikk).

Módosítás    38

Irányelvre irányuló javaslat

38 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) Az információ megfelel az alábbi összes követelménynek:

törölve

a) rendszeresen naprakésszé teszik;

 

b) megfogalmazása egyértelmű, nyelvezete világos, tömör és érthető, az argó és – amennyiben hétköznapi szavakkal helyettesíthetők – a technikai kifejezések elkerülésével;

 

c) nem megtévesztő, a szóhasználat és a tartalom következetes;

 

d) könnyen olvasható megjelenítésű és elrendezésű, olvasható méretű karakterek használatával;

 

Nem lehet színeket használni, ha azok csorbítják az információk érthetőségét, amennyiben a számlaértesítőt és intézményi tájékoztatót fekete-fehérben nyomtatják vagy fénymásolják.

 

Módosítás    39

Irányelvre irányuló javaslat

39 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok a területükön működő intézmények tekintetében biztosítják a következőket: a tagokat megfelelően tájékoztatják a nyugdíjkonstrukció feltételeiről, és különösen a következőkről:

(1) A tagállamok – a létrehozott nyugdíjkonstrukció jellegétől függően – a területükön működő intézmények tekintetében biztosítják a következőket: a tagokat megfelelően tájékoztatják a nyugdíjkonstrukció feltételeiről, és különösen a következőkről:

a) a nyugdíjkonstrukcióba bevont felek jogai és kötelezettségei;

a) a nyugdíjkonstrukcióba bevont felek jogai és kötelezettségei;

b) a nyugdíjkonstrukcióhoz társuló pénzügyi, biztosítástechnikai és más kockázatok;

b) a nyugdíjkonstrukcióhoz társuló pénzügyi kockázatok, amennyiben relevánsak a tagok és az ellátottak számára.

c) ezen kockázatok jellege és elosztása.

 

Módosítás    40

Irányelvre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) Azon nyugdíjkonstrukciók esetében, amelyeknél a tagok befektetési kockázatot viselnek, és amelyek több befektetési profillal több lehetőséget kínálnak, az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt információkon felül a tagokat tájékoztatni kell a rendelkezésre álló befektetési lehetőségekkel kapcsolatos feltételekről, az alapértelmezés szerinti befektetési lehetőségről, és adott esetben a nyugdíjkonstrukció azon szabályáról, amely szerint egy adott tagot adott befektetési lehetőséghez sorol.

(2) Azon nyugdíjkonstrukciók esetében, amelyeknél a tagok befektetési kockázatot viselnek, és amelyek több befektetési profillal több lehetőséget kínálnak, a tagokat tájékoztatni kell a rendelkezésre álló befektetési lehetőségekkel kapcsolatos feltételekről, az alapértelmezés szerinti befektetési lehetőségről, és adott esetben a nyugdíjkonstrukció azon szabályáról, amely szerint egy adott tagot adott befektetési lehetőséghez sorol.

Módosítás    41

Irányelvre irányuló javaslat

40 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

40a. cikk

 

Számlaértesítő és intézményi tájékoztató

[A bizottsági javaslat 40–54. cikke helyébe lép]

(1) A számlaértesítőre vonatkozó szabályok meghatározásakor a tagállam illetékes hatósága előírja, hogy

 

a) a számlaértesítő tartalmazza a tagok számára kulcsfontosságú információkat, figyelembe véve a nemzeti rendszerek, illetve a nemzeti szociális, munka- és adójog sajátos jellegét;

 

b) a számlaértesítőn lévő információk egyértelműek legyenek és tömör, könnyen olvasható formában jelenjenek meg;

 

c) az intézményeknek legyen lehetőségük a számlaértesítőt tartós adathordozón vagy honlapon közzétenni. Kérésre és díjmentesen papírformátumú példányt bocsátanak a tagok és ellátottak rendelkezésére, az elektronikus formátum mellett.

 

(2) Ezen irányelv keretében a tagok számára kulcsfontosságú releváns információk az alábbiak:

 

a) a tag személyes adatai, ideértve a nyugdíjkorhatár vagy a nyugellátásban részesülés időpontjának egyértelmű megjelölését;

 

b) az intézmény adatai és a tag nyugdíjkonstrukciójának adatai;

 

c) az az időpont, amelyre a számlaértesítőn szereplő információk vonatkoznak;

 

d) adott esetben a nyugdíjkonstrukció által nyújtott teljes vagy részleges garanciákra vonatkozó bármely információ. Amennyiben van garancia, a számlaértesítő rövid magyarázatot ad a garancia jellegéről és tájékoztatást nyújt a tagok felhalmozott egyéni jogosultságai finanszírozásának jelenlegi szintjéről;

 

e) a nyugdíjprognózisra vonatkozó információk, figyelembe véve a nyugdíjkonstrukció sajátos jellegét és felépítését.

 

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a tag kérésére valamennyi releváns kiegészítő információ könnyen rendelkezésre áll és felhasználóbarát módon hozzáférhető. Ezen információkat fel lehet tüntetni a számlaértesítőn vagy különböző eszközök révén rendelkezésre lehet bocsátani, és az alábbiakat tartalmazhatják:

 

a) a nyugdíjkonstrukció egyenlegére, járulékaira és költségeire vonatkozó információk, figyelembe véve a nyugdíjkonstrukció sajátos jellegét és felépítését;

 

b) a befektetési profilra vonatkozó információk – ahol releváns –, figyelembe véve a nyugdíjkonstrukció sajátos jellegét és felépítését;

 

c) a múltbeli teljesítményre vonatkozó információk – ahol releváns –, figyelembe véve a nyugdíjkonstrukció sajátos jellegét és felépítését.

 

(4) A tagállamok megosztják bevált gyakorlataikat a számlaértesítő formátuma és tartalma tekintetében.

Módosítás    42

Irányelvre irányuló javaslat

55 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

55a. cikk

 

Egyéb biztosítandó információk és dokumentumok

[A bizottsági javaslat 55–58. cikke helyébe lép]

(1) Az intézmény gondoskodik arról, hogy a leendő tagokat tájékoztassák a konstrukció jellemzőiről és a befektetési lehetőségekről, ideértve tájékoztatást arról is, hogy a környezeti, éghajlati, szociális és vállalatirányítási kérdéseket figyelembe veszik-e és hogyan a befektetési megközelítésben. Ha a leendő tagoknak nincs választási lehetőségük és automatikusan bekerülnek egy nyugdíjkonstrukcióba, közvetlenül csatlakozásuk után meg kell kapniuk a tagságukra vonatkozó kulcsfontosságú releváns információkat.

 

(2) A számlaértesítő és intézményi tájékoztató mellett az intézmények a konstrukcióban előírt nyugdíjkorhatár előtt legalább két évvel, vagy a tag kérésére, minden tagot tájékoztatnak az alábbiakról:

 

a) kiegyensúlyozott tájékoztatás a nyugdíjjövedelem felvétele tekintetében a tagok által választható lehetőségekről;

 

b) amennyiben a nyugdíjkonstrukciót nem életjáradék formájában nyújtják, kiegyensúlyozott tájékoztatás az ellátás kifizetésének lehetséges formáiról.

 

Az intézményeknek tájékoztatniuk kell az ellátottakat az őket megillető ellátásokról és a kapcsolódó kifizetési lehetőségekről. Amennyiben az ellátottak a kifizetési szakasz folyamán jelentős szintű befektetési kockázatot viselnek, a tagállamok biztosítják, hogy az ellátottak megfelelő tájékoztatásban részesüljenek.

 

(3) Valamely tag, ellátott vagy képviselője kérésére az intézmény az alábbi további információkat is rendelkezésre bocsátja:

 

a) a 31. cikkben említett éves beszámolók és éves jelentések és, amennyiben az intézmény egynél több konstrukció működéséért felelős, azok az éves beszámolók és éves jelentések, amelyek az ő konkrét nyugdíjkonstrukciójukra vonatkoznak;

 

b) a 32. cikkben említett, a befektetési politika elveiről szóló nyilatkozat;

 

c) az 50. cikkben említett prognózis előállításához használt feltételezésekkel kapcsolatos információk;

 

d) a feltételezett éves rátával, a szolgáltató típusával, valamint az 53. cikk c) pontjában említett évjáradék időtartamával kapcsolatos információk.

 

A tag kérésére az intézmény tájékoztatást nyújt az alábbiakról is:

 

a) adott esetben a nyugellátás célszintje;

 

b) az ellátások szintje a munkaviszony megszűnése esetén.

Módosítás     43

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A prudenciális felügyelet fő célja a rendszer tagjainak és ellátottjainak védelme.

(1) A prudenciális felügyelet fő célja a rendszer tagjai és ellátottjai jogainak, illetve az intézmények stabilitásának és megbízhatóságának védelme.

Módosítás     44

Irányelvre irányuló javaslat

59 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok – a prudenciális felügyelet (1) bekezdésben meghatározott fő céljának sérelme nélkül – általános feladataik ellátása során – különösen szükséghelyzetekben – megfelelően mérlegelik döntéseiknek az Európai Unió érintett pénzügyi rendszereire gyakorolt lehetséges hatását, figyelembe véve az adott időpontban rendelkezésre álló információkat.

(2) A prudenciális felügyelet (1) bekezdésben meghatározott fő céljának sérelme nélkül, ezen irányelv támogatja a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények létrehozását és működését, ösztönzi hatékony igazgatásukat és ügyvitelüket és fokozza vonzerejüket a munkavállalók és a munkáltatók körében.

Módosítás     45

Irányelvre irányuló javaslat

60 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok biztosítják, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket prudenciális felügyelet alá vonják, többek között az alábbiak felügyeletével:

A nemzeti szociális és munkajog sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket prudenciális felügyelet alá vonják, többek között az alábbiak felügyeletével:

Módosítás    46

Irányelvre irányuló javaslat

73 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a) A Bizottság, a tagállamokban alkalmazott foglalkoztatói nyugdíjrendszerek további fejlesztésének céljából uniós szinten teendő fellépés szükségességére tekintettel:

 

a) további lépéseket tesz a tagállamok és a szociális partnerek közötti együttműködés támogatására a több második pilléres nyugdíjrendszerek kidolgozásában;

 

b) magas szintű szakértői csoportot hoz létre, amely feltárja a második pilléres nyugdíj-megtakarítások növelésének lehetőségeit a tagállamokban, beleértve a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét.

Módosítás     47

Irányelvre irányuló javaslat

75 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ezen irányelv hatálybalépéset után négy évvel a Bizottság felülvizsgálja ezen irányelvet és jelentést tesz annak végrehajtásáról és hatékonyságáról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Ezen irányelv hatálybalépése után hat évvel a Bizottság felülvizsgálja ezen irányelvet és jelentést tesz annak végrehajtásáról és hatékonyságáról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Módosítás     48

Irányelvre irányuló javaslat

77 cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

77. cikk

törölve

A felhatalmazás gyakorlása

 

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

 

(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 24. cikk (3) bekezdésében, a 30. cikkben és az 54. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

 

(3) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

 

(4) A 24. cikk (3) bekezdése, a 30. cikk és az 54. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő három hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

 

ELJÁRÁS

Cím

A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenysége és felügyelete (átdolgozás)

Hivatkozások

COM(2014)0167 – C7-0112/2014 – 2014/0091(COD)

Illetékes bizottság

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

14.4.2014

 

 

 

Véleményt nyilvánított

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

EMPL

14.4.2014

A vélemény előadója

       A kijelölés dátuma

Jeroen Lenaers

1.10.2014

Vizsgálat a bizottságban

5.3.2015

16.4.2015

 

 

Az elfogadás dátuma

28.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

10

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Lampros Fountoulis, Arne Gericke, Agnes Jongerius, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Zdzisław Krasnodębski, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Terry Reintke, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Ulla Tørnæs, Marita Ulvskog, Renate Weber, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Heinz K. Becker, Lynn Boylan, Mercedes Bresso, Eva Kaili, Eduard Kukan, António Marinho e Pinto, Csaba Sógor, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Michaela Šojdrová

6.5.2015

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás)

(COM(2014)0167 – C8‑0112/2014 – 2014/0091(COD))

A vélemény előadója: Sirpa Pietikäinen

RÖVID INDOKOLÁS

A tagállamokban eltérő nyugdíjrendszerek működnek, ám mind hasonló kihívásokkal szembesül a pénzügyileg fenntartható és megfelelő szintű nyugdíjak garantálása tekintetében. Az Európai Unióban körülbelül évente két és fél hónappal nő a várható élettartam, ezért nehéz alacsonyan tartani az időskori szegénység szintjét és megfelelő színvonalú nyugdíjat biztosítani mindenki számára.

A válság súlyosan érintette a háztartások nyugdíjcélú megtakarításait, és a magánnyugdíjak továbbra is jelentős nyomás alatt vannak, többek között a tartósan alacsony kamatlábak miatt. Ez nyomást gyakorol a foglalkoztatóinyugdíj-alapok teljesítményére, és ezáltal arra a szerepükre is, amelyet Európa egyik legjelentősebb intézményi befektetői csoportjaként játszanak. A foglalkoztatóinyugdíj-alapok üzleti modelljük megváltoztatásával reagálnak minderre, kockázatosabb befektetési stratégiákat alkalmazhatnak, és ez végső soron kihathat a tagoknak fizetett nyugdíjra. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelv felülvizsgálata ebből a szempontból tehát időszerű. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy e kihívások kapcsán a nők különösen érintettek.

A nők nyugdíja általában alacsonyabb. A nyugdíjkülönbség elsősorban a fizetéskülönbségekből ered: a nők átlagos órabére mintegy 16%-kal elmarad a férfiakétól (EU-28, 2013). A különbség e téren csökken ugyan, de semmi sem utal arra, hogy az átlagosan 39%-os nyugdíjkülönbség is követné ezt a tendenciát.

A nők rugalmas munkafeltételei, ideértve a részmunkaidőt és a munkaviszony megszakításait, gyakran ahhoz kapcsolódnak, hogy nagyobb részt vállalnak a háztartási és családi feladatokból, ami részben személyes döntést tükröz. Ezek a megoldások gyakran negatívan hatnak a nyugdíjjogosultság szintjére. A nők munkaerő-piaci részvételét az is befolyásolja, hogy a nők és a férfiak a munkaerőpiac eltérő szegmenseibe szegregálódnak, amelyek egymástól eltérő javadalmazást nyújtanak és más nyugdíjalapokat használnak, továbbá a szervezeti hierarchiákon belül is jellemző a szegregáció, és ez szintén más javadalmazást eredményez.

A nyugdíjkülönbség és a nők várható élettartama következtében több nő kerül az időskori szegénység helyzetébe. Ezen kívül az idős nők gyakran vannak kiszolgáltatott helyzetben, mivel nyugdíjjogosultságuk családi állapotukból ered (hozzátartozói vagy özvegyi nyugdíj). Az idős munkavállalók iránti továbbra is alacsony kereslet miatt ösztönzött előrehozott nyugdíjba vonulás szintén alacsonyabb nyugdíjat eredményez. 2012-ben 22 év feletti nők 65%-át fenyegette a szegénység, míg ez az arány a férfiak körében 16% volt. Annak ellenére, hogy az Európai Bíróság egy 2011-es ítélete nemtől függetlenül azonos biztosításmatematikai tényezők használatát írta elő az új rendszerekben a nők hosszabb várható élettartamának figyelembe vétele érdekében, nehezen látható, hogy a nyugdíjalapok miként fognak megbirkózni a nők hosszabb várható élettartamával.

A női szegénység áthidalása és az azonos nyugdíjszínvonal garantálása érdekében fontos európai szinten kidolgozni olyan első pillérbeli állami nyugdíjrendszereket, amelyek megfelelő szintű jövedelmet biztosítanak, és amelyeket megfelelő szintű foglalkoztatói nyugdíjak egészítenek ki. A Bizottságnak mélyrehatóan tanulmányoznia kell a különböző pillérek, nyugdíjrendszerek és nyugdíjrendszer-struktúrák által a férfiakra és nőkre gyakorolt hatásokat. Az eredmények alapján a Bizottságnak javaslatokat kell tennie olyan fellépésekre és szerkezeti változtatásokra, amelyek révén biztosítható a férfiak és a nők egyenlő nyugdíjszínvonala az egyes tagállamokban.

A jobb állami nyugdíjrendszerek az előfeltételei az időskori nők körében jelentkező szegénység felszámolásának, a nemi egyenlőség iránt érzékenyebb második pillérbeli rendszerekre pedig a megfelelő szintű jövedelem biztosítása érdekében van szükség. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy jelenleg a férfiaknál kevesebb nő lép be a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekbe. Ez növelheti a nyugdíjkülönbségeket, mivel a tagállamokban egyre nagyobb hangsúlyt kap a második pillér. A hozzájárulások és a járadékok közötti kapcsolat erősítése fokozza a nemek közötti különbségeket a nyugdíjhoz jutás és a fedezet tekintetében, mivel szankcionálja a munkaviszony nélkül vagy alacsonyabb fizetésű munkaviszonyban töltött időszakokat. Néhány tagállamban, ahol az ellátással meghatározott (DB) nyugdíjrendszerekről a befizetésekkel meghatározott (DC) nyugdíjrendszerekre való átállás figyelhető meg, a kutatások szerint sokkal nagyobb a fedezetkülönbség a férfiak és a nők között a második pillérben, mint az elsőben.

Minden olyan európai javaslatnak, amely közvetve vagy közvetlenül a polgárok öregségi ellátásával kapcsolatos, meg kell próbálnia orvosolni ezt az egyenlőtlenséget. Az átláthatóságnak ki kell terjednie annak pontosítására is, hogy miként erősíthetők meg a technikai jellegű rendelkezések a nők magasabb élettartamából eredő kockázatok kezelése tekintetében, és hogyan garantálható a jövőbeni kifizetések diszkriminációmentessége.

A jó kormányzás elvei közé tartozik a nemek közötti egyenlőség előmozdításának elve is. Ez kiterjed a pénzügyi intézmények által nyújtott tájékoztatás személyre szabására is. Ellentmondásos ésa nemi sztereotipiáktól elválaszthatatlan az az elterjedt nézet, hogy a nők kevésbé jártasak pénzügyi kérdésekben és kevésbé jutnak hozzá formális pénzügyi termékekhez, mint a férfiak. Egy OECD-tanulmány szerint például csak a nők 49%-a ismeri a kamatos kamat fogalmát, szemben a férfiak körében mért 75%-os aránnyal. Bizonyos országokban a nők csaknem 60%-a nem tudja, hogy a magas haszonnal járó befektetések magas kockázati szinttel párosulnak, míg a férfiak esetében ez a szám csak 45%. A pénzügyi jártasság egyaránt kihívást jelenthet a férfiak és a nők számára, ezért a termékek kockázatairól és jellemzőiről szóló érthetőbb és részletesebb leírás valamennyi felhasználó számára hasznos.

A nyugdíjalapok világos és lényegre törő kommunikációnak tehát a nyugdíjból származó jövedelemmel kapcsolatos tudás hiányának orvoslására is kell irányulnia. A személyre szóló járadékkimutatások alkalmat adnának arra, hogy kimondottan feltüntessék a tagok járandósága közötti különbségeket (a rendszer többi tagjához képest), és ajánlatokat tegyenek a tagoknak a különbségek áthidalására. Végső soron ez ösztönözhetné a férfiakéhoz azonos nyugdíj eléréséhez „keményebben” dolgozni kénytelen nőket arra, hogy csatlakozzanak a nyugdíjalaphoz vagy önkéntesen kiegészítő megtakarításokat utaljanak a foglalkoztatói nyugdíjrendszerbe.

MÓDOSÍTÁSOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe az alábbi módosításokat:

Módosítás    1

Irányelvre irányuló javaslat

2 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A belső piac várhatóan lehetővé teszi az intézmények számára , hogy más tagállamokban működjenek, továbbá magas szintű védelmet biztosít a foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciók tagjai és ellátottjai számára .

(2) A belső piac várhatóan lehetővé teszi az intézmények számára, hogy más tagállamokban működjenek, továbbá magas szintű védelmet biztosít a foglalkoztatóinyugdíj-konstrukciók tagjai és ellátottjai számára, teljes mértékben szem tiszteletben tartva az Unió nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vívmányait és a megkülönböztetésmentesség elvét, továbbá figyelembe véve többek között a nők speciális igényeit és a nemek közötti nyugdíjkülönbséget.

Módosítás    2

Irányelvre irányuló javaslat

3 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a) A foglalkoztatói nyugdíjak – tekintettel az európai demográfiai változásokra és a nemzeti költségvetések helyzetére – a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjak elengedhetetlen elemei.

Módosítás    3

Irányelvre irányuló javaslat

4 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4) Fellépésre van szükség a kiegészítő magánnyugdíj-megtakarítások, így a foglalkoztatói nyugellátás tovább fejlesztéséhez. Ez azért fontos, mert a szociális biztonsági rendszerekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami azt jelenti, hogy a polgárok a jövőben kiegészítésként egyre jobban fognak támaszkodni a foglalkoztatói nyugellátásra. A foglalkoztatói nyugdíjakat fejleszteni kell, anélkül azonban, hogy megkérdőjelezzék a szociális biztonsági nyugdíjrendszerek fontosságát a biztonságos, tartós és hatékony szociális védelem szempontjából, amelyeknek idős korban megfelelő életszínvonalat kell biztosítaniuk, és így az európai szociális modell erősítésére irányuló célkitűzés központjában kell állniuk.

(4) Jóllehet a közszektor felelős annak biztosításáért, hogy az idős polgárok megfelelő jövedelmet és szolgáltatásokat kapjanak, a tagállamokban folyamatos fellépésre van szükség a már létező foglalkoztatói nyugellátás (2. pillér), valamint kiegészítő intézkedésként magánnyugdíj-megtakarítások (3. pillér), így a foglalkoztatói nyugellátás tovább fejlesztéséhez annak előmozdítása érdekében, hogy a nyugdíjasok további, személyes igényeikhez igazodó szolgáltatásokat igényelhessenek. Ez azért fontos, mert a szociális biztonsági rendszerekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami azt jelenti, hogy a polgárok a jövőben kiegészítésként egyre jobban fognak támaszkodni a foglalkoztatói nyugellátásra. A foglalkoztatói nyugdíjakat fejleszteni kell, anélkül azonban, hogy megkérdőjelezzék a szociális biztonsági nyugdíjrendszerek fontosságát a biztonságos, tartós és hatékony szociális védelem szempontjából, amelyeknek idős korban megfelelő életszínvonalat kell biztosítaniuk, és így az európai szociális modell erősítésére irányuló célkitűzés központjában kell állniuk; figyelembe kell venni, hogy a munkaerőpiacon fennálló jelentős egyenlőtlenségeket, mint például a nemek közötti fizetéskülönbséget, az első és második pilléren belüli halmozott hátrányok is tükrözik, és alacsonyabb nyugdíjat eredményeznek, valamint az időskori szegénység kockázatát hordozzák magukban;

Módosítás    4

Irányelvre irányuló javaslat

4 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a) intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nők számára egyenlő hozzáférést biztosítsanak a megfelelő nyugdíjrendszerekhez, kiigazítva a nők és a férfiak közötti tartós egyenlőtlenségek okozta egyensúlyhiányt a munkaerőpiacon;

Módosítás    5

Irányelvre irányuló javaslat

5 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5) Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, nevezetesen a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozáshoz való jogot, valamint a magas szintű fogyasztóvédelemhez való jogot, különösen azáltal, hogy biztosítja a nyugellátás szolgáltatásának magasabb fokú átláthatóságát, a megalapozott személyes pénzügyi- és nyugdíjtervezést, valamint megkönnyíti a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és vállalkozások határokon átnyúló tevékenységét. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(5) Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, nevezetesen a személyes adatok védelméhez való jogot, a megkülönböztetésmentességhez való jogot a nem, a szexuális irányultság és a háztartás összetétele tekintetében, a vállalkozáshoz való jogot, valamint a magas szintű fogyasztóvédelemhez való jogot, különösen azáltal, hogy biztosítja a nyugellátás szolgáltatásának magasabb fokú átláthatóságát, a megalapozott személyes pénzügyi- és nyugdíjtervezést, tekintetbe véve a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek minden egyes tagjának pénzügyi jártasságát, valamint megkönnyíti a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és vállalkozások határokon átnyúló tevékenységét. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

Módosítás    6

Irányelvre irányuló javaslat

6 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6) A 2003/41/EK irányelv hatálybalépése ellenére fontos prudenciális akadályok maradtak, amelyek költségessé teszik az intézmények számára, hogy a határokon átnyúlóan működtessenek nyugdíjkonstrukciókat. Továbbá, a tagok és ellátottak minimális védelmének jelenlegi szintjét növelni kell. Ez még inkább fontos amiatt, hogy jelentősen megnőtt azon európai polgárok száma, akik olyan rendszerekre támaszkodnak, amelyek az intézményről vagy a foglalkoztatói rendszert kínáló vállalatról („támogató vállalkozás”) az egyénre helyezik át az élettartam- és piaci kockázatokat. Továbbá, növelni kell a tagoknak és ellátottaknak nyújtott minimális tájékoztatás jelenlegi szintjét. A fenti fejlemények indokolják az irányelv módosítását.

(6) A 2003/41/EK irányelv hatálybalépése ellenére fontos prudenciális akadályok maradtak, amelyek költségessé teszik az intézmények számára, hogy a határokon átnyúlóan működtessenek nyugdíjkonstrukciókat. Ezen kívül növelni kell a tagok és ellátottak minimális védelmének jelenlegi szintjét, és azt a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti egyenlőség uniós elvének figyelembevétele mellett kell meghatározni; Ez még inkább fontos amiatt, hogy jelentősen megnőtt azon európai polgárok száma, akik olyan rendszerekre támaszkodnak, amelyek az intézményről vagy a foglalkoztatói rendszert kínáló vállalatról („támogató vállalkozás”) az egyénre helyezik át az élettartam- és piaci kockázatokat, és az ilyen rendszerek fokozhatják a tagállamokban az időskori szegénység veszélyét, különösen a nők körében. Továbbá növelni kell, illetve összhangba kell hozni a tagok, és különösen a nők igényeivel a tagoknak és ellátottaknak nyújtott minimális tájékoztatás jelenlegi szintjét annak érdekében, hogy könnyebben hozzá lehessen férni az információkhoz. A fenti fejlemények indokolják az irányelv módosítását.

Módosítás    7

Irányelvre irányuló javaslat

9 a preambulumbekezdés (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(9a) Mivel fontos megfelelő nyugdíjat biztosítani és felszámolni a nemek közötti nyugdíjkülönbséget, a Bizottságnak mélyrehatóan tanulmányoznia kell a különböző pillérek, nyugdíjrendszerek és nyugdíjrendszer-struktúrák által a nőkre és a férfiakra gyakorolt hatásokat. Az eredmények alapján a Bizottságnak javaslatokat kell tennie olyan fellépésekre és szerkezeti változtatásokra, amelyek révén biztosítható a nők és a férfiak egyenlő nyugdíjszínvonala az egyes tagállamokban.

Módosítás    8

Irányelvre irányuló javaslat

9 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(9a) Tekintettel arra, hogy a nemek közötti szakadék a nyugdíjak terén az Unióban átlagosan 39%, a Bizottságnak nem csak a prudenciális szabályokra kell hagyatkoznia, hanem arra kell ösztönznie a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a nyugdíjrendszerekhez, és alakítsanak ki nyomonkövetési mechanizmusokat azok hatékonyságának felülvizsgálatára, járuljanak hozzá a második pillérhez tartozó nyugdíjakhoz a nemek között a nyugdíjak terén fennálló szakadék csökkentésének eszközeként és annak biztosításaként, hogy a nők tisztességes nyugdíjhoz tudnak jutni.

Módosítás    9

Irányelvre irányuló javaslat

13 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(13) A nyugdíjban eltöltött évek pénzügyi biztonságának biztosítására törekedve a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények által fizetett ellátásoknak általában élethossziglani nyugdíj kifizetését kell biztosítaniuk. Azonban lehetőséget kell teremteni az időszakos, illetve egyösszegű kifizetésre is.

(13) A nyugdíjban eltöltött évek pénzügyi biztonságának biztosítására törekedve a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények által fizetett ellátásoknak általában élethossziglani nyugdíj kifizetését kell biztosítaniuk. Azonban lehetőséget kell teremteni az időszakos, illetve egyösszegű kifizetésre is. Ezen túlmenően a Bizottságnak egyszerű és felhasználóbarát módokat kell találnia arra, hogy a második és harmadik pillérhez tartozó járadéktermékek minősége a nők és a férfiak számára követhető legyen, és a fogyasztók tájékoztatására és védelmére vonatkozó előírásokat kell kidolgoznia önkéntes magatartási kódexeken, valamint adott esetben egy ilyen termékekre kidolgozott kompakt, felhasználóbarát uniós tanúsítási rendszeren keresztül (európai nyugdíjvédjegy).

Módosítás    10

Irányelvre irányuló javaslat

14 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(14) Fontos, hogy az idősebb, illetve a fogyatékossággal élő személyeket ne fenyegesse a szegénység kockázata, valamint megfelelő életszínvonalon élhessenek. Az idősebb emberek körében a szegénység és a bizonytalanság elleni küzdelem fontos eleme az, hogy a foglalkoztatói nyugdíjak megfelelő védelmet nyújtsanak a biometrikus kockázatokkal szemben is. A nyugdíjrendszer létrehozásakor a munkáltatóknak és munkavállalóknak, illetve képviselőiknek mérlegelniük kell annak lehetőségét, hogy a nyugdíjkonstrukció terjedjen ki a magas életkor elérésének és a munkavégzéssel összefüggő megrokkanás kockázatának biztosítására, illetve a túlélő hozzátartozói nyugdíj nyújtására is.

(14) Fontos, hogy a gazdálkodókat, a gyermekeket nevelő nőket, és az idősebb, illetve a fogyatékossággal élő személyeket ne fenyegesse a szegénység kockázata, valamint megfelelő életszínvonalon élhessenek, és ennek során fokozottan figyelembe kell venni az idős nők kiszolgáltatott helyzetét. Az idősebb emberek körében a szegénység és a bizonytalanság elleni küzdelem fontos eleme az, hogy a foglalkoztatói nyugdíjak megfelelő védelmet nyújtsanak a biometrikus kockázatokkal szemben is. A nyugdíjrendszer létrehozásakor a munkáltatóknak és munkavállalóknak, illetve képviselőiknek mérlegelniük kell annak lehetőségét, hogy a nyugdíjkonstrukció terjedjen ki a magas életkor elérésének és a munkavégzéssel összefüggő megrokkanás kockázatának biztosítására, az igénybe vett gyermekgondozási szabadságokra, illetve a túlélő hozzátartozói nyugdíj nyújtására is, amely révén az idősek számára lehetővé válik, hogy helyet kapjanak valamely nyugdíjasotthonban, ha már nem tudnak magukról gondoskodni.

Módosítás    11

Irányelvre irányuló javaslat

17 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(17) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek – tagjaik és az onnan ellátásban részesülők védelme érdekében – az ezen irányelvben említett tevékenységekre, illetve az ezekből származó tevékenységekre kell korlátozniuk tevékenységüket.

(17) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek – tagjaik és az onnan ellátásban részesülők védelme érdekében – az ezen irányelvben említett tevékenységekre, illetve az ezekből származó tevékenységekre kell korlátozniuk tevékenységüket, valamint a tagok és az ellátottak számára egyértelmű és releváns információkat biztosítanak, a jó irányítás és a helyes kockázatkezelés biztosítása érdekében.

Módosítás    12

Irányelvre irányuló javaslat

20 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(20) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények olyan pénzügyi szolgáltatók, amelyek komoly felelősséget vállalnak a foglalkoztatói nyugellátás biztosításában, így tevékenységeik és működési feltételeik tekintetében meg kell felelniük a prudenciális normák bizonyos minimumának.

(20) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények olyan nyugdíjintézetek, amelyek elsősorban szociális célt szolgálnak és komoly felelősséget vállalnak a foglalkoztatói nyugellátás biztosításában, így tevékenységeik és működési feltételeik tekintetében meg kell felelniük a prudenciális normák bizonyos minimumának. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények társadalmi szerepét és a munkavállalók, a munkáltatók és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények (IORP) közötti háromoldalú kapcsolatot ezen irányelv alapelveként teljes mértékben el kell ismerni és támogatni kell, továbbá ösztönözni kell a kollektív szerződéseken alapuló foglalkoztatói nyugdíjrendszereket, amelyek figyelembe veszik a nemek dimenzióját, mivel azok jelentős szerepet játszhatnak a nemek közötti egyenlőség elősegítésében és a nyugdíjak terén a nők és férfiak közötti különbségek csökkentésében.

Módosítás    13

Irányelvre irányuló javaslat

36 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(36) Egyes kockázatokat nem lehet a biztosítástechnikai tartalékokban és finanszírozási rendelkezésekben tükrözött mennyiségi követelményekkel csökkenteni, és azokat csak irányítási követelmények útján lehet megfelelően kezelni. Ezért a megfelelő kockázatkezeléséhez elengedhetetlen hatékony irányítási rendszert biztosítani. A fenti rendszereknek arányosnak kell lenniük a tevékenységek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(36) Egyes kockázatokat nem lehet a biztosítástechnikai tartalékokban és finanszírozási rendelkezésekben tükrözött mennyiségi követelményekkel csökkenteni, és azokat csak irányítási követelmények útján lehet megfelelően kezelni. Ezért a megfelelő kockázatkezeléshez és a valamennyi tag számára garantált egyenlő védelmi jogok elengedhetetlen hatékony irányítási rendszert biztosítani. A fenti rendszereknek arányosnak kell lenniük a tevékenységek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

Módosítás    14

Irányelvre irányuló javaslat

39 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(39) Minden személynek, aki kiemelten fontos feladatköröket lát el, erre szakmailag alkalmasnak és üzletileg megbízhatónak kell lennie. Azonban csak a kiemelten fontos feladatköröket ellátó személyeket kell a hatáskörrel rendelkező hatóság felé fennálló értesítési követelményeknek alávetni.

(39) Minden személynek, aki kiemelten fontos feladatköröket lát el, erre szakmailag alkalmasnak és üzletileg megbízhatónak kell lennie, továbbá bizonyos szintű morális integritást kell tanúsítania, többek között érzékenynek kell lennie a nemek közötti egyenlőségre. Azonban csak a kiemelten fontos feladatköröket ellátó személyeket kell a hatáskörrel rendelkező hatóság felé fennálló értesítési követelményeknek alávetni.

Módosítás    15

Irányelvre irányuló javaslat

41 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(41) Nagyon fontos, hogy az intézmények hatékonyabbá tegyék kockázatkezelésüket, hogy a nyugdíjkonstrukció fenntarthatóságával kapcsolatos esetleges gyenge pontokat megfelelően megértsék, és megvitassák a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal. Az intézményeknek – kockázatkezelési rendszerük részeként – kockázatértékelést kell készíteniük a nyugdíjakkal kapcsolatos tevékenységeikről. A fenti kockázatértékelést a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára is rendelkezésre kell bocsátani. A fenti értékelésben az intézményeknek többek között minőségi leírást kell biztosítaniuk – a nemzeti joggal összhangban – finanszírozási helyzetüket meghatározó fő elemekről, kockázatkezelési rendszerük hatékonyságáról, valamint a biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos követelményeknek való megfelelési kapacitásukról. E kockázatértékelésnek ki kell terjednie az új és kialakuló kockázatokra, mint például az éghajlatváltozással, erőforrás-felhasználással vagy a környezettel kapcsolatos kockázatokra.

(41) Nagyon fontos, hogy az intézmények hatékonyabbá tegyék kockázatkezelésüket, hogy a nyugdíjkonstrukció fenntarthatóságával kapcsolatos esetleges gyenge pontokat megfelelően megértsék, és megvitassák a fogyasztókkal és a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal. Az intézményeknek – kockázatkezelési rendszerük részeként – kockázatértékelést kell készíteniük a nyugdíjakkal kapcsolatos tevékenységeikről. A fenti kockázatértékelést a fogyasztók és a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára is rendelkezésre kell bocsátani. A fenti értékelésben az intézményeknek többek között minőségi leírást kell biztosítaniuk – a nemzeti joggal összhangban – finanszírozási helyzetüket meghatározó fő elemekről, kockázatkezelési rendszerük hatékonyságáról, valamint a biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos követelményeknek való megfelelési kapacitásukról, ideértve a nőkre és a férfiakra vonatkozó technikai rendelkezések közötti különbségtételre való képességet is. E kockázatértékelésnek ki kell terjednie az új és kialakuló kockázatokra, mint például az éghajlatváltozással, erőforrás-felhasználással vagy a környezettel kapcsolatos kockázatokra.

Módosítás    16

Irányelvre irányuló javaslat

46 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(46) Az intézményeknek egyértelmű és megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a leendő tagok, tagok és ellátottak számára, hogy segítsék utóbbiak nyugdíjukkal kapcsolatos döntéshozatalát, valamint magas fokú átláthatóságot biztosítsanak a rendszer különféle szakaszaiban, úgymint a belépés előtt, a tagság ideje alatt (ideértve az előnyugdíjazást is), valamint a nyugdíjba vonulás után. Tájékoztatást kell nyújtani különösen a felhalmozott nyugdíjjogosultságokról, a nyugellátás előrevetített szintjeiről, a kockázatokról és garanciákról, valamint a költségekről. Amennyiben a tagok befektetési kockázatot viselnek, a befektetési profilról, a rendelkezésre álló lehetőségekről, valamint a múltbeli teljesítményről is elengedhetetlen további tájékoztatást nyújtani.

(46) Az intézményeknek egyértelmű és megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a leendő tagok, tagok és ellátottak számára, hogy segítsék utóbbiak nyugdíjukkal kapcsolatos döntéshozatalát, valamint magas fokú átláthatóságot biztosítsanak a rendszer különféle szakaszaiban, úgymint a belépés előtt, a tagság ideje alatt (ideértve az előnyugdíjazást is), a munkán kívül vagy részmunkaidőben töltött időszakokban, valamint a nyugdíjba vonulás után. Tájékoztatást kell nyújtani különösen a felhalmozott nyugdíjjogosultságokról vagy a nyugellátás előrevetített szintjeiről a rendszerben részt vevő többi taggal és ellátottal összehasonlítva, a kockázatokról és garanciákról, valamint a költségekről. Amennyiben a tagok befektetési kockázatot viselnek, a befektetési profilról, a rendelkezésre álló lehetőségekről, valamint a múltbeli és jövőre tervezett teljesítményről, a kockázati profilról és a költségstruktúráról is kötelező egyértelműen érthető formában további tájékoztatást nyújtani, tekintetbe véve a rendszer tagjai között a pénzügyi jártasság tekintetében fennálló különbségeket. Az egyértelmű és megfelelő tájékoztatásnak nemcsak a lehető legtöbb információ közlésére kell irányulnia, hanem azt is biztosítania kell, hogy a tájékoztatás megfeleljen a fogyasztók igényeinek, és összhangban álljanak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, különös tekintettel a hozzáférhetőségre és az információkhoz való hozzáférésre, figyelembe véve az egyes személyek pénzügyi ismereteit. A fogyasztók tájékoztatása és védelme önkéntes magatartási kódexeken, illetve adott esetben egy kompakt, felhasználóbarát uniós tanúsítási rendszeren keresztül tömören összefoglalható és követhetővé tehető.

Módosítás    17

Irányelvre irányuló javaslat

47 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(47) Mielőtt a leendő tagok csatlakoznának a konstrukcióhoz, meg kell adni nekik minden szükséges információt ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak, ideértve például a kilépési lehetőségeket, a járulékokat, költségeket és adott esetben a befektetési lehetőségeket.

(47) Mielőtt a leendő tagok csatlakoznának a konstrukcióhoz, meg kell adni nekik minden szükséges információt ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak, ideértve például a kilépési lehetőségeket, a munkán kívül vagy részmunkaidőben töltött időszakok következményeit, a járulékokat, költségeket és adott esetben a befektetési lehetőségeket.

Módosítás    18

Irányelvre irányuló javaslat

49 preambulumbekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(49) Az intézményeknek kellő időben a tagok nyugdíjba vonulása előtt tájékoztatniuk kell utóbbiakat kilépési lehetőségeikről. Amennyiben a nyugellátást nem életjáradék formájában nyújtják, a nyugdíjkorhatárhoz közelítő tagokat tájékoztatni kell a rendelkezésre álló ellátáskifizetési termékekről, nyugdíjba vonulásuk pénzügyi megtervezésének megkönnyítése érdekében.

(49) Az intézményeknek kellő időben a tagok nyugdíjba vonulása előtt tájékoztatniuk kell utóbbiakat kilépési lehetőségeikről. Amennyiben a nyugellátást nem életjáradék formájában nyújtják, a nyugdíjkorhatárhoz közelítő tagok számára egyértelmű, személyre szabott és nemek szerinti bontásban feltüntetett tájékoztatást kell adni a rendelkezésre álló ellátáskifizetési termékekről, nyugdíjba vonulásuk pénzügyi megtervezésének megkönnyítése érdekében.

Módosítás    19

Irányelvre irányuló javaslat

11 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A szubszidiaritás elvének megfelelően és kellően figyelembe véve a szociális biztonsági rendszerek által nyújtott nyugellátások mértékét, a tagállamok előírhatják, hogy a tagok részére nyújtott szolgáltatások skálája terjedjen ki – opcionális, kiegészítő ellátásként – a magas életkor elérésével, illetve a megrokkanással összefüggő kockázatok kezelésére, a túlélő hozzátartozónak járó ellátásra, illetve a járulékok visszafizetésének garantálására, ha a munkáltatók és a munkavállalók, illetve képviselőik így egyeznek meg.

(2) A szubszidiaritás elvének megfelelően és kellően figyelembe véve a szociális biztonsági rendszerek által nyújtott nyugellátások mértékét, a tagállamok előírhatják, hogy be kell vezetni a szegénységi küszöböt meghaladó nemzeti nyugdíjminimumot, hogy a tagok részére nyújtott szolgáltatások skálája terjedjen ki – opcionális, kiegészítő ellátásként – a magas életkor elérésével, illetve a megrokkanással összefüggő kockázatok kezelésére, a túlélő hozzátartozónak járó ellátásra, illetve a járulékok visszafizetésének garantálására, ha a munkáltatók és a munkavállalók, illetve képviselőik így egyeznek meg.

Módosítás    20

Irányelvre irányuló javaslat

23 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára annak biztosítását, hogy az intézményt ténylegesen vezető vagy abban kulcsfontosságú feladatkört betöltő összes személy feladata ellátása során teljesítse az alábbi követelményeket:

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára annak biztosítását, hogy vezetésük a nemek közötti arány szempontjából kiegyensúlyozott legyen, és hogy az intézményt ténylegesen vezető vagy abban kulcsfontosságú feladatkört betöltő összes személy feladata ellátása során teljesítse az alábbi követelményeket:

Módosítás    21

Irányelvre irányuló javaslat

23 cikk – 1 bekezdés – b pont

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b) jó az üzleti hírnevük és tisztességesek (az üzleti megbízhatóság követelménye).

b) jó az üzleti hírnevük és tisztességesek, ideértve azt is, hogy érzékenyek a nemek közötti egyenlőségre (az üzleti megbízhatóság követelménye).

Módosítás    22

Irányelvre irányuló javaslat

24 cikk – 2 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) Az intézmények rendszeresen közzéteszik a javadalmazási politikával kapcsolatos, a nyilvánosságra nézve releváns információkat, kivéve, ha a 95/46/ECK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések másként rendelkeznek.

(2) Az intézmények külön mutatókat alkalmazva a javadalmazás, illetve a szakmai alkalmasság és üzleti megbízhatóság, a tisztességesség és a nemek közötti egyenlőség összekapcsolása érdekében, rendszeresen közzéteszik a javadalmazási politikával kapcsolatos, a nyilvánosságra nézve releváns információkat, kivéve, ha a 95/46/ECK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések másként rendelkeznek.

Módosítás    23

Irányelvre irányuló javaslat

24 cikk – 3 bekezdés – a pont – 8 francia bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

- a javadalmazás és annak felügyelete tekintetében egyértelmű, átlátható és hatékony irányításra van szükség.

- a javadalmazás és annak felügyelete tekintetében egyértelmű, átlátható, a nemek közötti egyenlőségre érzékeny és hatékony irányításra van szükség.

Módosítás    24

Irányelvre irányuló javaslat

25 cikk – 1 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy kellő kapacitással rendelkezzenek a kockázatkezelési, belső ellenőrzési, és adott esetben az aktuáriusi feladatkör ellátásához. Az egyes kulcsfontosságú feladatkörökhöz társított fölérendeltségi struktúra biztosítja, hogy a kulcsfontosságú feladatkört ellátók képesek feladataikat hatékonyan, objektíven, tisztességesen és függetlenül ellátni.

(1) A tagállamok előírják az intézmények számára, hogy kellő kapacitással rendelkezzenek a kockázatkezelési, belső és külső ellenőrzési, és adott esetben az aktuáriusi feladatkör ellátásához. Az egyes kulcsfontosságú feladatkörökhöz társított fölérendeltségi struktúra biztosítja, hogy a kulcsfontosságú feladatkört ellátók képesek feladataikat hatékonyan, objektíven, tisztességesen, a nemek szempontjából egyenlően és függetlenül ellátni.

Módosítás    25

Irányelvre irányuló javaslat

28 cikk – 1 bekezdés – c pont

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

c) a biztosítástechnikai tartalékok számításához használt adatok elégségességének és minőségének értékelése;

c) a biztosítástechnikai tartalékok számításához használt adatok elégségességének, minőségének és a nemek közötti egyenlőség iránti érzékenységének értékelése;

Módosítás    26

Irányelvre irányuló javaslat

29 cikk – 2 bekezdés – c pont

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

c) a 14. cikkben meghatározott biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos követelmények teljesítésének képessége;

c) a 14. cikkben meghatározott biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos követelmények teljesítésének képessége anélkül, hogy közvetve diszkriminációt eredményezne a nőkkel szemben;

Módosítás    27

Irányelvre irányuló javaslat

38 cikk – 2 bekezdés – a pont

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a) rendszeresen naprakésszé teszik;

a) rendszeresen naprakésszé teszik és hozzáigazítják az egyes tagok igényeihez annak érdekében, hogy tekintetbe lehessen venni a nemtől és a kortól függő értelmezésbeli különbségeket;

ELJÁRÁS

Cím

A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenysége és felügyelete (átdolgozás)

Hivatkozások

COM(2014)0167 – C7-0112/2014 – 2014/0091(COD)

Illetékes bizottság

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

14.4.2014

 

 

 

Véleményt nyilvánított

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

FEMM

14.4.2014

A vélemény előadója

       A kijelölés dátuma

Sirpa Pietikäinen

17.10.2014

Vizsgálat a bizottságban

30.3.2015

 

 

 

Az elfogadás dátuma

6.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

6

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Catherine Bearder, Beatriz Becerra Basterrechea, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Mary Honeyball, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Angelika Mlinar, Angelika Niebler, Maria Noichl, Marijana Petir, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Jordi Sebastià, Ángela Vallina, Beatrix von Storch, Anna Záborská, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Stefan Eck, Constance Le Grip, Georg Mayer, Sirpa Pietikäinen, Monika Vana, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Isabella Adinolfi

ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím

A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenysége és felügyelete (átdolgozás)

Hivatkozások

COM(2014)0167 – C7-0112/2014 – 2014/0091(COD)

Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma

19.3.2014

 

 

 

Illetékes bizottság

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

14.4.2014

 

 

 

Véleménynyilvánításra felkért bizottságok

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

EMPL

14.4.2014

JURI

14.4.2014

FEMM

14.4.2014

 

Nem nyilvánított véleményt

       A határozat dátuma

JURI

3.9.2014

 

 

 

Előadók

       A kijelölés dátuma

Brian Hayes

22.7.2014

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

14.4.2015

15.9.2015

9.11.2015

 

Az elfogadás dátuma

25.1.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

47

3

7

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Pervenche Berès, Fabio De Masi, Markus Ferber, Jonás Fernández, Elisa Ferreira, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Petr Ježek, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Notis Marias, Fulvio Martusciello, Costas Mavrides, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Molly Scott Cato, Kay Swinburne, Paul Tang, Ernest Urtasun, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Cora van Nieuwenhuizen, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Pablo Zalba Bidegain, Marco Zanni, Sotirios Zarianopoulos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Enrique Calvet Chambon, Nessa Childers, Bas Eickhout, Ildikó Gáll-Pelcz, Sophia in ‘t Veld, Ramón Jáuregui Atondo, Eva Kaili, Rina Ronja Kari, Paloma López Bermejo, Thomas Mann, Eva Paunova, Tibor Szanyi, Nils Torvalds, Beatrix von Storch

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Pascal Arimont, Mark Demesmaeker, Theresa Griffin, Marc Tarabella

Benyújtás dátuma

28.1.2016

(1)

HL C 77., 28.03.02, 1. o.

(2)

* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

(3)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/41/EK irányelve (2003. június 3.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 235., 2003.9.23., 10. o.).

(4)

  Lásd az I. melléklet A. részét.

(5)

HL L 331., 15.12.10, 48. o.

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II), (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(7)

  HL L 283., 28.10.80, 23. o.

(8)

  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(9)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.)

(10)

  HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(11)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.)

(12)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról (HL L 284., 2009.10.30., 1.o.).

(13)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32.o.).

(14)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.)

(15)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

(16)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26.i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(17)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/65/EU irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(18)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK rendelete a hitelminősítő intézetekről (HL L 302., 2009.11.17., 1. o.).

(19)

  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(20)

HL L 335., 2009. 12. 17., 1. o.

(21)

Max Andersson, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Therese Comodini Cachia, Mady Delvaux-Stehres, Andrzej Sebastian Duda, Rosa Estarŕs Ferragut, Laura Ferrara, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Heidi Hautala, Mary Honeyball, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Dietmar Köster, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Victor Negrescu, Emil Radev, Evelyn Regner, Virginie Rozičre, Pavel Svoboda, Axel Voss, and Tadeusz Zwiefka.

Jogi nyilatkozat