Eljárás : 2015/2115(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0012/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0012/2016

Viták :

PV 01/02/2016 - 9
CRE 01/02/2016 - 9

Szavazatok :

PV 25/02/2016 - 7.12
CRE 25/02/2016 - 7.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0063

JELENTÉS     
PDF 375kWORD 108k
28.1.2016
PE 565.149v02-00 A8-0012/2016

az Európai Központi Bank 2014. évi éves jelentéséről

(2015/2115(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Notis Marias

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Központi Bank 2014. évi éves jelentéséről

(2015/2115(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2014. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 284. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bíróság C-62/14. számú ügyben hozott 2015. június 16-i ítéletére,

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányára, és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0012/2016),

A.  mivel a Bizottság legutóbbi őszi előrejelzése szerint az euróövezetben a gazdasági fellendülés bővülése várható, a reál GDP 2015-ben az előrejelzés szerint 1,4%-kal, 2016-ban 1,7%-kal, 2017-ben pedig 1,8%-kal fog nőni; mivel a növekedés nem stabil alapokon áll; mivel a gazdasági növekedéshez kulcsfontosságú a fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása melletti erős politikai elkötelezettség;

B.  mivel ugyanezen előrejelzés szerint a munkanélküliség az euróövezetben várhatóan lassan csökkenni fog, a 2014. végi 11,6%-ról 2016 végére 10,5%-ra; mivel a különböző tagállamok munkanélküliségi rátái jelentősen eltérnek, a németországi 6,4%-tól a görögországi 26,6%-ig; mivel a munkanélküliség – különösen a munkanélküli fiatalok és a tartósan munkanélküliek nagy száma miatt – továbbra is riasztó szinten van sok tagállamban;

C.  mivel szintén ugyanezen előrejelzés szerint a pénzügyi kilátások az euróövezetben javulást fognak mutatni, várhatóan csökkeni fog a költségvetési hiány (a 2014-es 2,4%-ról 2016-ra 1,7%-ra) és az államadósság (a 2014. végi 94%-ról 2016 végére 92,5%-ra);

D.  mivel az alacsony energiaárak – noha negatívan befolyásolják az inflációs várakozásokat – segíthetik a gazdasági fellendülést;

E.  mivel ezeket a folyamatokat főleg a magánfogyasztás, a kivitel és külső tényezők, mint például a – különösen a nyersolaj esetében – alacsony energiaárak támogatják, miközben az euróövezetben a magán- és közberuházások továbbra is a válság kezdete előtt megfigyelhető szinteknél jelentősen alacsonyabb szinten vannak, és a beruházások aránya a GDP-n belül több évtizede egyenletesen csökken;

F.  mivel az EKB tavaly szeptemberi előrejelzése szerint az átlagos inflációs ráta az euróövezetben – miután 2015 első felében nullához közel maradt – várhatóan nőni fog, 2016-ban 1,1%-ra, 2017-ben pedig 1,7%-ra emelkedve;

G.  mivel az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdése megköveteli a Központi Bankok Európai Rendszerétől „a fizetési rendszerek zavartalan működésének” előmozdítását;

H.  mivel 2014-ben az EKB a fő refinanszírozási műveletekre alkalmazott kamatlábat a hatályban lévő alsó határig csökkentette, a betéti rendelkezésre állás kamatlábát pedig -0,20%-ig; mivel a kamatlábak leszállítása nem vonta maga után sem a háztartások, sem a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára nyújtott hitelek növekedését, ami hozzájárult ahhoz, hogy az EKB nem szokványos monetáris politikai intézkedésekbe kezdett;

I.  mivel az Európai Központi Bank felügyeleti tevékenysége keretében eddig nem mindig vette megfelelően figyelembe az arányosság elvét;

J.  mivel a kkv-k képezik az európai gazdaság gerincét, és a bankrendszer hozzájárul versenyképességük és növekedésük biztosításához; mivel a mikro-, kis- és középvállalkozásokba irányuló hiteláramlás megkönnyítése alapvető jelentőségű, hiszen ezek képviselik az összes üzleti vállalkozás 99%-át az Unióban és az uniós munkahelyek 80%-át biztosítják, így kulcsszerepet játszanak a gazdasági növekedés előmozdításában, a munkahelyteremtésben és a társadalmi különbségek csökkentésében; mivel a banki hitelezési tevékenység mértéke lassan növekszik;

K.  mivel 2014-ben az EKB a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveleteket (CHLRM) és kiválasztott magánszektorbeli eszközöket érintő eszközvásárlási programokat hajtott végre, amelyek célja a reálgazdaságba irányuló hiteláramlás támogatása volt;

L.  mivel 2015. január 22-én az EKB 1,1 billió euró összegű kiterjesztett eszközvásárlási programot indított, amely a tervek szerint 2016. szeptemberig tart, és addig mindenképpen, amíg az infláció tartósan nem alakul a tervezettek szerint;

M.  mivel az EKB a kötvényvásárlási programmal jelentős mértékű kockázatot emelt be mérlegébe;

N.  mivel az egységes felügyeleti mechanizmus, a bankunió első pillére 2014. november 4-én kezdte meg teljes körű működését az euróövezet 122 legnagyobb bankja feletti közvetlen felügyelet EKB-ra való átruházásával; mivel ezzel párhuzamosan e jelentős bankok átfogó értékelésére került sor, amely eszközminőség-vizsgálatból és stressztesztelésből állt, és 2014. október 26-án fejeződött be; mivel az Egységes Szanálási Mechanizmus, a bankunió második pillére 2015 elején lépett hatályba, míg a bankunió harmadik pillére, az egységes betétbiztosítási rendszer még nem került létrehozásra;

1.  emlékeztet arra, hogy a következő években az euróövezetben várható földrajzilag egyenlőtlen és szerény fellendülést erősíteni kell és az esetleges gazdasági növekedést fokozni kell a sok euróövezetbeli tagállamban tapasztalható magas munkanélküliségi ráta és az adósságterhek csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy sok tagállam hasonló jellegű makrogazdasági kihívásokkal küzd; hangsúlyozza, hogy javítani kell a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló köz- és magánberuházások feltételeit, és további erőfeszítéseket kér a reálgazdaság finanszírozásának biztosítására; úgy véli, hogy a tagállamoknak eredményeket kell felmutatniuk a fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása terén;

2.  helyteleníti a kkv-k és a nagyobb vállalatok számára nyújtott finanszírozás költségei, a kis és nagy összegű hitelek kamatlába és az euróövezet különböző országaiban található kkv-k számára nyújtott finanszírozás költségei között megfigyelhető nagy – bár fokozatosan csökkenő – különbséget, de elismeri a monetáris politika korlátait ebben a tekintetben; ezzel összefüggésben tudomásul veszi a takarék-, szövetkezeti és egyesületi bankok szerepét, és hangsúlyozza, hogy a szabályozási keretnek figyelembe kell vennie sajátos működési elveiket és tiszteletben kell tartania egyedi küldetésüket, valamint hogy a felügyeleti hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk ezeket a szempontokat, és figyelembe kell venniük azokat gyakorlataik és megközelítésmódjuk kialakítása során;

3.  hangsúlyozza, hogy az EKB kedvező finanszírozási feltételek fenntartására irányuló intézkedéseinek folytatása ellenére az euróövezetbeli magán- és közberuházások szintje jelentősen alacsonyabb, mint a jelenlegi válságot megelőző szintek; e tekintetben üdvözli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) létrehozását, valamint a Bizottság azon tervét, hogy valódi tőkepiaci uniót hoz létre, amelynek célja a finanszírozási források diverzifikálása az uniós gazdaságban, a határokon átnyúló beruházások fellendítése és a vállalkozások, különösen a kkv-k finanszírozáshoz jutásának növelése;

4.  megjegyzi, hogy az államadósság-válság, a zuhanó infláció, a hitelkeretek szűkülése és a lassú gazdasági növekedés jelentette összetett gazdasági környezet problémájára adott válaszként, illetve a nullás alsó határhoz közeli kamatlábakkal az EKB nem szokványos monetáris politikai eszközökhöz folyamodott;

5.  tudomásul veszi az eszközvásárlási program pénz- és hiteldinamikára gyakorolt pozitív, ám még mindig szerény mértékű hatását, melynek köszönhetően 2015 első három negyedévében a vállalkozásoknak nyújtott hitelek ugyan még mindig alacsony szinten mozognak, de az általános hitelfeltételek fokozatosan lazultak, tovább mérséklődött az új hitelek feltételeinek szigora, csökkent az elutasított hitelkérelmek száma, nőtt a hitelek iránti kereslet, és fokozatosan nőtt a magánberuházások mértéke, ugyanakkor továbbra is jelentős különbségek vannak az euróövezeti gazdaságok között; továbbá megjegyzi, hogy az eszközvásárlási program elindítása óta növekedni kezdtek a középtávú inflációs várakozások, és fokozatosan a 2%-os cél felé tartanak, miközben csökkenhetett a deflációs csapda kockázata; kéri az EKB-t, hogy az eszközvásárlási programot lehetőség szerint megkülönböztetés nélkül minden tagállamra alkalmazza, az EKB-ra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett;

6.  elvárja, hogy az EKB az EUMSZ 282. cikke értelmében hozzájáruljon az Unión belüli általános gazdaságpolitikához és célkitűzéseinek megvalósításához, feltéve, hogy az árstabilitással kapcsolatos fő küldetésének sikere nem kerül veszélybe;

7.  hangsúlyozza, hogy az EKB hozzájárulása magában foglalja a reálgazdaságnak való, alacsony költségekkel járó hitelezés növelését és a gazdasági fellendülés elősegítését a munkahelyteremtés, a növekedés és a stabilitás irányába;

8.  aggódik az EKB nem szokványos monetáris politikai eszközeinek esetleges nem szándékolt következményei és hosszú távú hatásai miatt; tudatában van annak, hogy ezen intézkedések kivezetése összetett feladat lesz, amelyet a nem szándékolt piaci torzulások kiküszöbölése érdekében gondosan meg kell tervezni, különös tekintettel az intézkedések megszüntetésének megfelelő, körültekintő és a megfelelő időkeretek között történő kezelésére; kéri az EKB-t, hogy kísérje gondosan figyelemmel az eszközvásárlási programjaival járó kockázatokat; kitart amellett, hogy a monetáris politika nem oldhatja meg a sok tagállamban meglévő pénzügyi és gazdasági problémákat és nem helyettesítheti a szükséges fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokat, költségvetési konszolidációt és célzott beruházásokat;

9.  óvatosságra int az egyes tagállamokban tartósan alacsony kamatszintek által a pénzügyi stabilitásra kifejtett esetleges kockázatok miatt, amelyek káros hatást gyakorolhatnak az életbiztosítási és nyugdíjtervekre; elismeri, hogy a hosszú távú kamatok tükrözik az alapvető makrogazdasági feltételeket és monetáris politikai döntéseket;

10.  tekintettel az EKB éves jelentésében foglalt figyelmeztetésre, mely szerint a bankrendszeren kívüli hitelezés elmúlt évtizedben látott – eszközértékben kifejezve 22 billió eurós volumenre történő – folyamatos bővülése további kezdeményezéseket tesz szükségessé a növekvő árnyékbankrendszer sebezhető pontjainak értékelése és nyomon követése céljából, kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a makroprudenciális felügyelet, valamint az árnyékbanki tevékenység kockázatainak enyhítését szolgáló, rendelkezésre álló szakpolitikai eszközök javítására;

11.  üdvözli az EKB 2012. augusztusi kategorikus kijelentését, melyben ígéretet tett arra, hogy „minden lehetőséget kihasznál” az euró védelme érdekében;

12.  arra a következtetésre jut, hogy az állami és magánszektorbeli kibocsátású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok másodlagos piacokon történő felvásárlására irányuló program hatékonyabb lehetne;

13.  rámutat az Európai Bíróság C-62/14. sz. ügyben hozott 2015. június 16-i ítéletében megfogalmazott aggodalmakra, melyek szerint az EKB esetleg veszteségek jelentős kockázatának, valamint adósságcsökkentés kockázatának van kitéve, amikor államkötvényeket vásárol másodlagos piacokon; megjegyzi, hogy ugyanez az ítélet kifejti, hogy mindez semmiben sem változtat azon a ténymegállapításon, hogy az EKB-nak joga van arra, hogy államkötvényeket vásároljon a másodlagos piacokon, és hogy ezek a vásárlások nem sértik a tagállamok monetáris finanszírozására vonatkozó tilalmat;

14.  hangsúlyozza, hogy a bankszektor mára megoldott strukturális gyengeségei mellett az állami és magánszféra eladósodottságának magas és eltérő szintjei is akadályozzák a monetáris politika helyes átültetését, és hogy az EKB által alkalmazott nem szokványos monetáris politika önmagában nem képes megváltoztatni ezt a helyzetet;

15.  sürgeti a makrogazdasági kiigazítási programot végrehajtó tagállamokat, hogy a 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (9) bekezdése szerint járjanak el annak érdekében, hogy átfogó ellenőrzést végezzenek államháztartásuk tekintetében, hogy egyebek között megállapíthassák a túlzott adósságszint kialakulásához vezető okokat, illetve hogy feltárják az esetleges szabálytalanságokat; hangsúlyozza, hogy ezen ellenőrzés céljának a múltban elkövetett hibák jobb megértésének, nem pedig egy ad hoc adósság-átütemezési folyamat elindításának kell lennie, amely egyes tagállamokban újból adósságválsághoz vezethetne;

16.  hangsúlyozza, hogy a meglévő gazdaságirányítási keretet megfelelően tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani, a nagy és kis tagállamok közötti különbségtétel nélkül; megismétli, hogy a ciklikusan kiigazított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől megtisztított, egyensúlyközeli vagy többletben lévő költségvetési pozíciók középtávú céljának betartása lehetővé fogja tenni a tagállamok számára a rendes ciklikus ingadozások kezelését, miközben az államháztartás hiányát a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéken belül tartják; úgy ítéli meg, hogy a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktumban rendelkezésre álló összes meglévő eszközt fel kell használni a stabilitás és a növekedés fenntarthatóságának növelésére;

17.  megerősíti elkötelezettségét az EKB monetáris politika irányítása terén élvezett, a Szerződésben rögzített függetlenségének tiszteletben tartása mellett; úgy ítéli meg, hogy a központi bank függetlensége kulcsfontosságú az árstabilitás fenntartására irányuló cél eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a kormányoknak és a nemzeti hatóságoknak ezért tartózkodniuk kell attól, hogy az EKB-től egyedi intézkedések megtételét kérjék;

18.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 127. cikke kimondja, hogy az árstabilitás fenntartására vonatkozó elsődleges céljának sérelme nélkül az EKB-nak támogatnia kell az Unión belüli általános gazdaságpolitikát, és ezt az EUMSZ 282. cikke tovább részletezi;

19.  felhívja a figyelmet az EUMSZ 123. cikkére, a Központi Bankok Európai Rendszere alapokmányának 21. cikkére és az 1993. december 13-i 3603/1993/EK tanácsi rendelet 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy a nemzeti központi bankok vagy az EKB nem vásárolhatnak közvetlenül az EU, illetve nemzeti állami hatóságok vagy szervek által kibocsátott adósságinstrumentumokat; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az ilyen vásárlásokra a másodlagos piacokon van lehetőség;

20.  üdvözli az EKB azon törekvését, hogy 2% közeli, de azt meg nem haladó mértékűre növelje az inflációt, mivel ez hozzájárulhat egyéb uniós politikák sikeréhez is, és növelheti a versenyképességet, a gazdasági növekedést és a munkahelyek számát Európában, ha célzott beruházásokkal, nagyratörő és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokkal és pénzügyi konszolidációval együtt valósul meg;

21.  üdvözli az EKB által azon a téren tett előrelépést, hogy nyilvánosságra hozza ülései jegyzőkönyveinek összefoglalóit, és várja, hogy a bank további lépéseket jelentsen be kommunikációs csatornái átláthatóságának javítására; úgy véli, hogy még további előrelépést lehetne elérni, különösen a különleges védelmi mechanizmus tekintetében;

22.  üdvözli azt a mostanára általános tendenciát – amelynek az EKB egyik élharcosa volt –, hogy a nagyobb központi bankok közvetlenül döntéseik meghozatala után nyilvánosan megindokolják azokat; továbbá üdvözli az átmeneti likviditási problémákkal szembesülő fizetőképes pénzügyi intézményeket (többnyire nemzeti bankokat) érintő világosabb és átláthatóbb sürgősségi likviditási támogatási eljárások közzétételét;

23.  emlékeztet azon kérésére, hogy az EKB éves jelentése tartalmazzon visszajelzést a Parlament éves jelentésében foglalt észrevételekkel kapcsolatban; úgy véli, hogy hasznos lenne, ha a monetáris és pénzügyi feltételekre vonatkozó értékelése mellett az EKB az EKB Kormányzótanácsának havi ülését követő nyilatkozatában szerepeltetni tudná az euróövezet egészében tapasztalható kibocsátási rések mértékére vonatkozó értékelését;

24.  emlékeztet arra, hogy a negyedéves monetáris párbeszéd fontos a monetáris politika átláthatóságának biztosításához a Parlament és a szélesebb nyilvánosság felé; üdvözli azt a gyakorlatot, mely szerint az EKB képviselői pontos és részletes válaszokat adnak az EP-képviselők kérdéseire; továbbá üdvözli az EKB azon gyakorlatát, hogy írásban kiegészítő tájékoztatást ad azokban az esetekben, amikor a viták során adott válaszok nem kielégítőek és/vagy nem terjednek ki minden részletre;

25.  hangsúlyozza, hogy világosan el kell különíteni az EKB felügyeleti szerepét és monetáris politikai feladatait, és e két feladatkör keveredése nem vezethet összeférhetetlenséghez az EKB berkeiben; e tekintetben emlékeztet arra a vezérelvre, hogy a monetáris vagy felügyeleti szakpolitikai döntéshozatal során alkalmazott eszközt az elérni kívánt céltól és a felmerülő problémától függően kell kiválasztani;

hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a demokratikus elszámoltathatóságot az EKB-ra a felügyeleti feladatokkal, valamint a trojka és a kvadriga programjaiban betöltött tanácsadó szerepével összefüggésben ruházott új felelősségi körökre való tekintettel;

26.  hangsúlyozza az Európai Rendszerkockázati Testület szervezeti függetlenségének jelentőségét, és felhívja az EKB-t, hogy fontolja meg, miként lehetne növelni e testület függetlenségét;

27.  kéri a Bizottságot, hogy az arányosság elvét különösen figyelembe véve teljesen dolgozza át az átfogó analitikus hiteladatbázis (AnaCredit) létrehozására irányuló javaslatát, és ennek során összpontosítson a megfelelő küszöbértékek meghatározására annak érdekében, hogy minimalizálja az adminisztratív költségeket, különösen a kisebb pénzügyi intézmények számára;

28.  üdvözli, hogy Mario Draghi a 2015. szeptember 23-i monetáris párbeszéd alkalmával kifejezésre juttatta, hogy kész tájékoztatni az Európai Parlamentet az EKB olyan szervezeteken belül elfoglalt álláspontjáról, mint a Pénzügyi Stabilitási Tanács vagy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság;

29.   emlékeztet arra, hogy az EKB szerepei közé tartozik a pénzügyi stabilitás védelme, így a megfelelő likviditás biztosítása annak érdekében, hogy megelőzze a nyilvános bankpánikokat az eurórendszer hálózatához kapcsolódó fizetőképes bankokban;

30.  emlékeztet arra, hogy az EKB trojkában és kvadrigában betöltött szerepét a kettes csomagban (a 472/2013 rendelet 7. cikke) kodifikálták; tudomásul veszi az Európai Bíróság C-62/14. sz. ügyben hozott 2015. június 16-i ítéletét, és felhívja az EKB-t, hogy intézkedései során vegye ezt figyelembe; sürgeti az EKB-t, hogy értékelje újra, és ha szükséges erősítse meg a politikai döntésektől való függetlenségét;

31.  kéri a trojka működési módjának és az EKB trojkában és kvadrigában való részvételének alapos értékelését, a felelősségi körök tisztázása, valamint a mentőprogramok elfogadásával és végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltathatóság növelése céljából;

32.  emlékeztet a Parlamentnek a trojka szerepéről és műveleteiről szóló vizsgálatról elfogadott 2014. február 28-i jelentésére, amelyben felkéri a következő Parlamentet, hogy folytassa az említett jelentésben megkezdett munkát, annak fő megállapításait dolgozza ki részletesebben, valamint folytasson további vizsgálatokat;

33.  felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és az EKB-t, hogy tegyenek meg mindent a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében az EKB döntéshozatali szervein belül, és fordítsanak szoros figyelmet erre a kérdésre e szervek, különösen a Kormányzótanács és az Igazgatóság tagságának megújításakor;

34.  megjegyzi, hogy 2015. november 24-én a Bizottság javaslatot terjesztett elő a bankbetétekre vonatkozó, az egész euróövezetre kiterjedő betétbiztosítási rendszer bevezetésére;

35.  üdvözli a tőkepiaci unióval kapcsolatos projektet és annak esetleges hozzájárulását a finanszírozási csatornák kiegyensúlyozásához, amit nem a finanszírozási eszközök csökkentésével vagy jelenlegi szinten tartásával, hanem azok bővítésével és diverzifikálásával kíván elérni, hozzájárulva az euróövezeti gazdaságok bankrendszertől való túlzott függésének csökkentéséhez, és egy döntő fontosságú „lengéscsillapítót” hozva létre a monetáris unió számára; ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a tőkepiaci unió nem foghatja vissza a személyes kapcsolatokon alapuló banki szolgáltatásokra összpontosító reálgazdaságot, mivel ez a kisebb cégek számára legmegfelelőbb finanszírozási forma;

36.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

25.1.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

13

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Pervenche Berès, Fabio De Masi, Markus Ferber, Jonás Fernández, Elisa Ferreira, Ildikó Gáll-Pelcz, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Petr Ježek, Eva Kaili, Othmar Karas, Rina Ronja Kari, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Notis Marias, Fulvio Martusciello, Costas Mavrides, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Molly Scott Cato, Kay Swinburne, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Cora van Nieuwenhuizen, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Pablo Zalba Bidegain, Marco Zanni, Sotirios Zarianopoulos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Enrique Calvet Chambon, Nessa Childers, Bas Eickhout, Ramón Jáuregui Atondo, Paloma López Bermejo, Thomas Mann, Eva Paunova, Tibor Szanyi, Nils Torvalds, Beatrix von Storch

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Pascal Arimont, Mark Demesmaeker, Theresa Griffin, Marc Tarabella

Jogi nyilatkozat