Eljárás : 2015/2060(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0027/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0027/2016

Viták :

PV 11/04/2016 - 22
CRE 11/04/2016 - 22

Szavazatok :

PV 12/04/2016 - 5.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0108

JELENTÉS     
PDF 603kWORD 182k
17.3.2016
PE 567.475v03-00 A8-0027/2016

az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben

(2015/2060(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Sylvie Goulard

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben

(2015/2060(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és a tagállamok közötti, az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében kifejezésre juttatott lojális együttműködés elvére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121. és 138. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel „A stabilitási keret és az Unió gazdasági irányításának javítása, különösen az euróövezetben” című, a Bizottságnak szóló ajánlásokkal ellátott 2010. október 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az EU mint globális szereplő: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” című 2011. május 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a gazdaságirányításról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálatáról: mérleg és főbb kérdések” című 2015. június 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a tőkepiaci unió kiépítéséről szóló 2015. július 9-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére (a de Larosière-jelentésre)

–  tekintettel a 2015. júniusi „öt elnök jelentésére”, amely az euróövezet külső képviseletének megerősítésére szólít fel;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0027/2016),

A.  mivel a pénzügyi rendszer stabilitása – amely a források jó elosztását a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatába állítja – a világ közjavainak egyike;

B.  mivel a világ gazdaságai egyre inkább függenek egymástól, ezért az irányítás globálisabb formái felé kell elmozdulni;

C.  mivel ha az EU nem képes egyetlen hangon szólni a nemzetközi intézményekben/testületekben, akkor az összes európai hangot össze kell hangolni, az EU alapszerződéseiben rögzített célokat és értékeket követő globális kormányzást alakítva ki;

D.  mivel az EU-nak hozzá kell járulnia a globális kihívások kezeléséhez megfelelő demokratikus keret létrehozásához;

E.  mivel a globális együttműködés a demokrácia rovására a felelősségek felhígulásához és az elszámoltathatóság hiányához vezethet; mivel a nemzeti parlamentek és az az Európai Parlament szerepe nem szorítható le az egyetértő bólogatásra, hanem aktívan és szervesen be kell vonni őket a döntéshozatali folyamat minden szakaszába;

F.  mivel az önálló irányítási szerkezettel és saját cselekvési hatáskörökkel rendelkező meglévő nemzetközi intézmények sajátos helyzetekre adott válaszként, meghatározott történelmi helyzetben jöttek létre, mivel ez bonyolultsághoz, és bizonyos esetekben a feladatok megkettőződéséhez vezetett, olyan rendszerhez, amely nem mindig átlátható és az általános koordináció híján van;

G.  mivel az Alapjogi Charta 42. cikke és a1049/2001/EK rendelet(6) értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférésre jogosult uniós polgároknak a nemzetközi szervezetekben/testületekben részt vevő intézményekhez és ügynökségekhez kell benyújtaniuk kérelmeiket;

H.  mivel a szerződések rendelkezései szerint bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult hozzáférni az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz, függetlenül azok megjelenési formájától (az Alapjogi Charta 42. cikke); mivel a nemzetközi szervezetekben és fórumokon fellépő uniós intézményekre és ügynökségekre ugyanilyen fokú átláthatóság alkalmazandó, különösen, ha az uniós polgárokat érintő szabályokat állapítanak meg;

I.   mivel a nemzetközi gazdasági szervezetek/testületek jogi felépítményeinek, a finanszírozás módjainak és működésének eltérő jellege(7) megnehezíti az átfogó nyomon követést, jóllehet a pénzügyi és működési eljárások során a következetesség a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek biztosításának alapvető előfeltétele; ugyanis a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) széles körű hatáskörökkel és összetétellel rendelkező, megállapodások által felállított, valódi nemzetközi szervezetek, a G20-csoport, a Pénzügyi Mobilitási Tanács, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ellenben korlátozott számú államot tömörítő informális állami szervek, és némelyikük a válság miatt fokozta tevékenységét, ugyanakkor az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO/OICV), a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIS/AICA), a Nyugdíjfelügyelők Nemzetközi Szervezete (IOPS) és a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) technikai és ágazati kérdésekkel foglalkozó magánegyesületek, amelyek tevékenysége nagyobb kisebb vagy nagyobb mértékben kiterjed az érintett ágazatokra;

J.  mivel az Európai Parlament és a fent nevezett szervezetek/testületek némelyike között már kialakultak informális kapcsolatok, ezek azonban nem rendszeres jellegűek;

K.  mivel az átláthatóság a demokrácia fontos feltétele, ugyanakkor a piaci szempontból érzékeny információkat megfelelően figyelembe kell venni;

L.   mivel a válság arra késztette a G20-akat, hogy globális ütemtervet hozzanak létre, amelynek középpontjában hatékony egyedi reformok együttese áll, ugyanakkor a jól működő többoldalú és demokratikus keret alapvető e reformcsomag legitimitásának biztosításához;

M.  mivel a gazdaság finanszírozásában a bankok, illetve a piacok által betöltött szerep minden országban eltérő;

N.  mivel a 2008-ban kezdődött gazdasági és pénzügyi válság erős fényt vetett a gazdasági és pénzügyi kormányzás megdöbbentő hiányára a világban; mivel számos makrogazdasági kérdés nagyobb koordinációt igényel, különösen adóügyekkel kapcsolatosan; mivel ezért minden érintett szereplő közös céljává kell tenni a pénzügyi stabilitást, valamint a globális és helyi szintek közötti következetességet biztosító átfogó keret kialakítását;

O.  mivel új uniós felügyeleti szervek létrehozása nem jár szükségszerűen együtt az uniós képviseletek számának emelkedésével, ami antidemokratikus hatásokat gyakorolhat, például valószínűbbé válik a blokkoló kisebbségek előfordulása, és aggodalmakat kelthet az EU partnerei körében;

P.  mivel a Nemzetközi Valutaalap úgy döntött, hogy a renmimbit is bekapcsolja azon pénznemek kosarába, amelyek különleges lehívási jogot teremtenek számára; mivel ennek következményeképpen mind az euró, mind a font súlya csökkent, de az amerikai dollár súlya tekintetében nem következett be változás; mivel ez kiemeli, hogy erősebb európai hangra van szükség;

1.   hangsúlyozza a parlamentek teljes körű bevonásával kiegészített nemzetközi szabályozási együttműködés szükségességét;

2.   aggodalmát juttatja kifejezésre a koherencia hiánya miatt, amelynek oka a különféle szervezetek/testületek széttöredezettsége és egymástól eltérő jellege, valamint a nemzetközi szintű megállapodás tárgyát képező szabályok és iránymutatások végrehajtása tekintetében tapasztalható késedelmek;

3.   kéri, hogy az anyagi érdekeltségek kiküszöbölésének, valamint a határozatok jogszerűségének biztosítása érdekében tisztázzák minden egyes szervezet/testület hatásköri területeit, működési módjait és finanszírozását, ideértve az önkéntes hozzájárulásokat, ajándékokat és adományokat is;

4.   kéri, hogy a demokratikus legitimitásra, az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és a feddhetetlenségre vonatkozó átfogó előírások bevezetésével fokozzák a politikai koherenciát és a globális intézmények közötti koordinációt; úgy véli, hogy ezeknek az átfogó szabályoknak többek között az alábbiakra kell kitérniük:

– a nyilvánossággal való kapcsolattartás (például a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés, a különféle érdekelt felekkel folytatott nyitott párbeszéd, a kötelező átláthatósági nyilvántartások és a lobbiülések átláthatóságára vonatkozó szabályok bevezetése);

– belső szabályzatok (például a képességeken alapuló emberierőforrás-gazdálkodás, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az összeférhetetlenségek megelőzése);

5.   úgy véli, hogy legkevésbé fejlett országok alulképviseltek a legtöbb nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozási intézményben és testületben, aminek következtében megbomlik az egyensúly, továbbá fennáll a kockázata, hogy elmarad a legszegényebb országok egyenlőtlenségével vagy finanszírozásával összefüggő kérdések megfelelő kezelése;

6   úgy véli, hogy a földrajzi fekvés szerint tapasztalható képviseleti aránytalanságok vannak bizonyos más ágazatok is – például a civil társadalom, a kis- és középvállalkozások, a fogyasztói képviseletek és a munkavállalói képviseletek, amelyek bevonása javítható a pénzügyi, monetáris és szabályozási testületekben folytatott viták során a konzultációs folyamatba; úgy véli, hogy e testületek és ágazatok kötelessége, hogy a helyzet javításán munkálkodjanak;

7.   úgy véli, hogy az EU képviseletét a többoldalú szervezetekben/testületekben ésszerűbbé kell tenni és szabályokba kell foglalni annak érdekében, hogy növekedjen az Unió részvételének átláthatósága, integritása és elszámoltathatósága ezekben a testületekben, befolyása erősödjön és jobban előmozdíthassa a demokratikus folyamat során általa is elfogadott jogszabályokat; úgy véli továbbá, hogy az EU-nak proaktívabb globális szereplővé kell válnia a G20-ak jövőbeli kötelezettségvállalásainak biztosításában, például az árnyékbanki rendszer átformálása, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos reformok végrehajtása, valamint annak biztosítása terén, hogy a világgazdaság szintjén keletkező kockázatokat az illetékes globális intézmény a napirendjére tűzze;

8.   felhívja az európai szereplőket, hogy az európai és nemzetközi szintű politika kialakítása során fordítsanak fokozott figyelmet az uniós pénzügyi ágazatok világszintű versenyképességére;

9.  emlékeztet rá, hogy az EU-nak teljes jogú tagságra kell törekednie azon nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményekben, amelyekben még nem teljes jogú tag, de kívánatos volna a teljes jogú tagság (például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) esetében); kéri a megfelelő nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményeket, hogy tegyenek meg minden szükséges jogszabályi változtatást, amelyek lehetővé teszik az EU teljes jogú tagságát;

10.   úgy véli, hogy károsak az Unió számára az olyan helyzetek, amelyek során egy nemzetközi szervezetekben/testületekben valamely tagállamot vagy valamely nemzeti hatóságot képviselő küldöttek olyan álláspontot foglalnak el, amely ellentétes a többségi határozattal demokratikusan elfogadott európai jogalkotási vagy szabályozási döntésekkel; felhív ezért e képviseletek közötti összhang fokozására és hatékonyabbá tételére, például nagyobb kötelező erővel bíró mechanizmusok révén;

11   hangsúlyozza, hogy növelni kell a Bizottság közvetlen elszámoltathatóságát a polgárok előtt azokban az esetekben, ha nemzetközi testületben vagy szervezetben az egész Uniót képviseli, illetve ha szakosodott magántestület ellenőrzését végzi; hangsúlyozza a Parlament szerepének fontosságát e folyamatban;

12.   megítélése szerint a szervezetek és az azok égisze alatt működő munkacsoportok prioritásait tisztázni kell és formálisan elő kell írni; úgy véli továbbá, hogy a konszenzus rendszeres igénybe vételének kockázata nem csupán az, hogy fékezi a határozathozatalt, hanem az is, hogy felhígíthatja az ajánlások tartalmát, és hogy a szervezetek összetételének tükröznie kell a közöttük levő pénzügyi, gazdasági és felügyeleti különbségeket;

13.  hangsúlyozza, hogy a szabályozási, felügyeleti és más pénzügyi ágazati politikák globális szintű kidolgozása során előzetes értékeléseket kell végezni; véleménye szerint az ilyen értékelések nem sértik a társjogalkotók politikai előjogait;

14.   úgy véli, hogy az ajánlások végrehajtása a különböző részes tagállamok részéről továbbra sem járul hozzá elégséges mértékben a globálisan egyenlő versenyszabályok megteremtéséhez;

15.   megjegyzi, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács jelenleg standardok kidolgozását végzi a biztosítási ágazat számára; elismeri, hogy Biztosításfelügyelők Nemzetközi Szövetsége jelentős szerepet tölt be a globális biztosítási politikában, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság bevonása azzal az előnnyel is járna, hogy megerősíti az európai biztosítási szakértelem hozzájárulását, és biztosítaná, hogy a globális szinten kidolgozott standardok ne mondjanak ellent annak a logikának, amelyet az EU elsőként dolgozott ki;

16.   üdvözli az OECD adóügyi kérdésekben végzett munkáját, különösen az OECD által javasolt és a G20 által jóváhagyott, az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással foglalkozó cselekvési tervet (BEPS); úgy véli, hogy a végrehajtás ellenőrzése új kihívás lesz; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a Pénzügyi Akció Munkacsoportban (FATF) részt vevő tagállamok közötti koordinációt javítani kell annak érdekében, hogy az EU hangja hallhatóbb legyen;

17   kedvezően ítéli meg, hogy az EKB elnöke hajlandó tovább együttműködni az Európai Parlamenttel az EKB banki ügyekkel kapcsolatban, különösen a globális szabványalkotó testületek, például különösen a Pénzügyi Stabilitási Tanács keretében betöltött szerepét illetően;

18.   üdvözli, hogy az euróövezet azon országai, amelyek tagjai az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Banknak, szervezeti megállapodásban egyeztek meg oly módon, hogy az az euróövezet ezen országait képviselő kormányzótanács egyetlen székhellyel rendelkezik majd;

19.  ezért az alábbi javaslatokat fogalmazza meg:

  kéri az Európai Bizottságot, hogy a legjobb európai és nemzeti szintű meglévő gyakorlatokra építve állítson össze az átláthatóságra, az integritásra és az elszámoltathatóságra vonatkozó európai magatartási kódexet, amelynek rendeltetése, hogy útmutatóul szolgáljon a nemzetközi szervezetekben/testületekben helyet foglaló uniós küldöttek számára; kéri, hogy a megszövegezés folyamatába szorosan vonják be a Parlamentet;

  különösen kiemeli, hogy aggályai vannak e szervezetek/testületek alapszabályaival, finanszírozásával és működésével kapcsolatban, valamint a hatóságokkal, a közvéleménnyel és az érintett szereplőkkel fenntartott kölcsönös viszonyokat, az általuk folytatott kommunikációt és a dokumentumaikhoz való hozzáférést illetően is; hangsúlyozza, hogy az érdekek között igazságos egyensúlyt kell teremteni, megfelelő technikai szakértelemmel és pénzügyi eszközökkel rendelkező nem kormányzati szervezetek bevonásával a civil társadalom hangjának megerősítése érdekében;

  kéri az európai intézményeket és ügynökségeket, valamint a tagállamokat, hogy mozdítsák elő minden egyes európai képviselet demokratikusan választott testületek előtti elszámoltathatóságát;

  kéri intézményközi megállapodás elfogadását egy „pénzügyi párbeszéd” hivatalossá tétele céljából, amelynek megszervezése az Európai Parlamenttel közösen történne azzal a céllal, hogy iránymutatások szülessenek az európai álláspontok elfogadása és koherenciájuk biztosítása tekintetében a legfőbb nemzetközi tárgyalások előestéjén, biztosítva ezen álláspontok megvitatását, előzetes megismertetését és nyomon követését, a Bizottság pedig rendszeres visszajelzést adna ezen iránymutatások végrehajtásáról és ellenőrzéséről; javasolja, hogy e párbeszédre kapjanak meghívást az illetékes európai hatóságok, a tagállamok és szükség esetén az érintett nemzetközi szervezetek vezetői; úgy véli, hogy e párbeszéd természetét (nyilvános vagy zárt ajtók mögött történő lebonyolítását) az adott gyakorlati követelményektől függően kellene megállapítani; véleménye szerint ugyancsak szükséges, hogy a nemzeti parlamenteket saját szintjükön aktívan bevonják az érintett tagállamok képviselői által kialakított álláspontok ellenőrzésébe;

  úgy véli, hogy e részletesebb irányvonalak kiegészítéseképpen a Parlamentnek megfelelő gyakorisággal proaktív „útmutató” állásfoglalásokat kellene elfogadnia, amelyek kifejtenék a Parlament véleményét az általános politikai irányvonalról;

  megjegyzi, hogy azokon a területeken, amelyeken az Európai Parlament a Tanáccsal együtt a társ-jogalkotó szerepét tölti be, e párbeszéd az európai álláspontokat a többséggel elfogadott jogalkotási döntések alapján közös nevezőre hozva egyúttal a tárgyalási megbízás meghatározásához is hozzájárulna, illetve segítene elkerülni az inkoherenciát a folyamatban lévő jogalkotási munkával;

  felhívja az európai képviseleteket, hogy a nemzetközi szintem egyenlő versenykörülmények megteremtése érdekében a nemzetközi tárgyalásokon szenteljenek különös figyelmet a nemzetközi előírások/szabályok és a kötelezően elfogadott uniós jogszabályok közötti koherenciának, következetességnek és megfelelésnek;

  felhív a Bizottság Európai Parlament előtti elszámoltathatóságának megerősítésére az EU által a G20-ak ülésein képviselt álláspontok meghatározására irányuló folyamat egyszerűsítése révén a foglalkoztatással, az energiával, a kereskedelemmel, a fejlesztéssel és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos szakpolitikai területeken;

  ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok haladéktalanul maradéktalanul tegyenek eleget az egyeztetésre vonatkozó szigorú rendelkezéseknek;

  felhívja a tagállamokat annak elfogadására, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus révén történjen a bankunió képviselete a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban;

  kéri a Bizottságot, hogy munkaprogramjába illessze be a gazdasági és pénzügyi szabályozás külső dimenzióját, azaz a nemzetközi pénzügyi intézményekben végzendő előzetes munkát, és a belső politikai koherencia javítása érdekében állítson fel a globális gazdasági kormányzással és a pénzügyi intézményekkel foglalkozó munkacsoportot;

  tudomásul veszi a Bizottság kezdeményezését, amely szerint előre kíván lépni az euróövezet egységes képviselete felé a Nemzetközi Valutaalapnál; úgy véli, hogy ennek megvalósítása nem hathat az ellen, hogy idővel megszülessen az Európai Unió egységes képviselete;

  rámutat, hogy az EUMSZ 14. melléklete szerint az euróövezetbe tartozó tagállamok közötti szorosabb koordináció felelőssége az eurócsoporté, amely ideiglenes és informális természetű testületként működik mindaddig, amíg az euró az Unió valamennyi tagállamának pénznemévé válik; úgy véli, hogy fokozni kell az eurócsoport átláthatóságát és elszámoltathatóságát; kiáll amellett, hogy – miként azt a banki, gazdasági, adóügyi és politikai uniókra vonatkozó sarkalatos ajánlásokat megfogalmazó 2012. november 20-i Thyssen-jelentés(8) is tükrözi –, hivatalosabb és kiszámíthatóbb megoldást kell találni; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és monetáris ügyekért felelős európai biztos szerepének függetlenségét meg kell erősíteni és mind a Parlament, mind a Tanács felé szilárd elszámoltathatósági mechanizmusokkal kell kiegészíteni;

  úgy véli, hogy az IMF egyedi esetén túlmenően az elkövetkező évek folyamán az Unió képviselete tekintetében fokozatos ésszerűsítéseket kell megvalósítani előbb megerősített koordináció, majd egy előzetes értékelést követően az üléshelyek egységesítése révén; úgy véli, hogy az e szervezetekben és testületekben való tagságot összhangba kell hozni az uniós intézmények és az európai felügyeleti hatóságok, a Tanács/eurócsoport és a nemzeti hatóságok egyedi hatásköreivel; véleménye szerint ezzel párhuzamosan az EU-nak e szervezetek és testületek működésével kapcsolatban is van munkája annak érdekében, hogy a konszenzusra épülő rendszerről át lehessen térni a súlyozott többségi szavazaton alapuló rendszerre;

  hangsúlyozza, hogy a Bizottság, a Tanács és adott esetben az eurócsoport kötelessége az összhang előkészítő ülések révén történő megerősítése; úgy véli, hogy szükség esetén új eseti tanácsi munkacsoportokat kell felállítani, mint amilyen például a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC), az IMF-et érintő ügyekkel foglalkozó munkacsoport (SCIMF), az Eurócsoport Munkacsoport (EWG) és a Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC);

  felszólít azon jelenlegi gyakorlat alapos megvizsgálására, hogy a G20-ak üléseit az Európai Tanács elnökségének és a Bizottság elnökségének különböző székhelyein tartják, annak megállapítása érdekében, hogy milyen mértékben gyengíti ez a szokás az EU hitelességét a külső megítélők szemében, különös tekintettel a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának meglétére; úgy véli, hogy az egyéni képviselettel rendelkező tagállamok álláspontjainak egymáshoz közelítésének ösztönzése érdekében bizonyos javítások vehetők tekintetbe, ami hozzájárulna a hatékony összhang megteremtéséhez az ülések előtt, és még erősebbé tenné Európa hangját az üléseken;

  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő egy olyan menetrend létrehozását, amelynek célja, hogy a de Larosière-jelentés által javasolt vonalat követve szerződéseken alapuló globális pénzügyi szervezetet hívjon életre, amely széles körű hatáskörökkel rendelkezik az ajánlások, a kötelező minimumkövetelmények megtárgyalása, a többoldalú vitarendezési mechanizmusok, valamint adott esetben szankciók kiszabása tekintetében; úgy véli, hogy a megszerzett – nevezetesen a WTO keretében a kereskedelmi ágazatban felhalmozott – tapasztalatok felhasználhatók volnának a fent említett többoldalú vitarendezési mechanizmusok létrehozásához; hangsúlyozza, hogy a javasolt szervezetet a legmagasabb átláthatósági és elszámoltathatósági előírások alá kell vetni;

véleménye szerint a Bizottságot kifejezetten meg kell bízni azzal a feladattal, hogy új lendületet adjon a többoldalúság előmozdításának a pénzügyi, monetáris, és szabályozási nemzetközi együttműködés tekintetében;

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden uniós pénzügyi jogalkotási javaslat a globális szintű fellépések kiegészítője legyen;

20.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

Ki dönt? Ki állapítja meg a pénzügyi ágazat tevékenységére vonatkozó szabályokat? A szakértőkkel és a magánérdekekkel szemben még mindig a parlamenteké és a kormányoké-e az utolsó szó? Miként védheti meg az Európai Unió és az euróövezet saját érdekeit? E kérdések egyszerűek és jogosak ugyan, az európai intézmények és kormányok mégsem adnak egykönnyen kielégítő válaszokat. E jelentés megpróbál hozzájárulni a válaszadáshoz, az EU fellépését vizsgálva meg egy tucatnyi, politikai és/vagy technikai kérdésekkel foglalkozó szervezetben(9).

E jelentés három megállapításból indul ki.

A tőke szabad mozgásából következően a pénzügyi rendszer stabilitása, amely döntő jelentőségű a beruházás és a növekedés szempontjából, attól függ, hogy képesek vagyunk-e nemzetek feletti szinten elfogadott magatartási normákat és szabályokat kialakítani és azok betartását biztosítani.

Az elengedhetetlen léptékváltás nem vezethet a felelősség felhígulásához a demokrácia rovására. Különösen a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szerepe nem szorítható le a fejlemények bólogató tudomásul vételére. A magánérdekek és a politikai játszmák független szakértői elemzése döntő fontossággal bír, ugyanakkor a szakértők és a választott képviselők között párbeszédnek kell indulnia, miként azt egy friss példa is szemlélteti. A Bázel III. szabályai (a bankok tőkéjére vonatkozó követelmények) végrehajtásának értékelése során eltekinthetünk-e attól a ténytől, hogy Európában nem a piacok, hanem mindenekelőtt a bankok finanszírozzák a kis- és középvállalkozásokat? Hiszen az ilyen sajátosságoknak alapvető befolyásuk van a növekedésre, amit az európai jogalkotó értelmezése is tükröz a CRD4(10) szövegekben.

Végezetül, az EU-nak és az euróövezetnek meg kell tudni védenie stratégiai érdekeit. Európa képviselete azonban ezekben a szervezetekben legalábbis rendezetlen. Hiba volna ehhez alkalmazkodni, hiszen a tét hatalmas, a pénzügyi stabilitásról, és főleg a növekedésről és a foglalkoztatásról van szó. Meg kell találni az előrelépés útjait, gyakorlati szemszögből közelítve a megoldáshoz és annak tudatában, hogy bár Európai pénzügyi befolyása továbbra is az élvonalban van, viszonylagos demográfiai súlya azonban csökken. Az Európai Unió hasznosan járulhat hozzá a kiegyensúlyozottabb többoldalú együttműködés kibontakoztatásához a gazdasági és pénzügyi kérdésekben;

1.  Átláthatóság

A pénzügyi szférában tevékenységet folytató világszervezetek elburjánzása – ami történelmi folyamat gyümölcse és egyszersmind a pénzügyi világ összetettségének tükröződése – megnehezíti az átfogó értékelést.

Nemzetközi Valutaalap (IMF)

A nemzetközi monetáris rendszer stabilitása felett őrködik, szükség esetén technikai és pénzügyi segítséget is nyújt.

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)

Tanulmányokat bocsát rendelkezésre a gazdasági növekedés elősegítésének céljával. Fiskális téren betöltött szerepe egyre jelentősebb.

G20-ak

Informális politikai szerv, amely a világ 19 legerősebb gazdaságát és az EU-t tömöríti, általános célkitűzéseket követve.

Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB)

A 2009-es gazdasági válságot követően a G20-ak nevében biztosítja a nemzetközi pénzügyi rendelkezések jobb összehangolását.

Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság

A banki tevékenységek felügyeletének egymáshoz közelítésén fáradozik, és az ágazatra vonatkozó prudenciális szabályokat (például tőkemegfelelési mutatókat) dolgoz ki.

Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO)

Az ingó értékekre vonatkozó szabályozások egymáshoz közelítéséről gondoskodik, a piacok hatékonyabbá és átláthatóbbá tétele érdekében.

Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIS)

Rendeltetése a biztosítási ágazat hatékony felügyeletének nemzetközi szintű előmozdítása; 2013 óta új szereppel gyarapodott, a nemzetközi tőkére vonatkozó normákat dolgoz ki a biztosítók számára.

Nyugdíjfelügyelők Nemzetközi Szervezete (IOPS)

Célja a nemzetközi együttműködés normáinak kidolgozása és ezen együttműködés előmozdítása a nyugdíjak tekintetében, a jó gyakorlatok cseréje, valamint – egyre gyakrabban – szabályok révén.

Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB)

Számviteli standardok összehangolt rendszerének létrehozásán munkálkodik, hasznos pénzügyi információkat bocsátva a befektetők rendelkezésére.

Bizonyos lehetőségek alig kerültek tárgyalásra. Nem úgy tűnik, hogy a magánjogi szervek mindig érvényre juttatják a közérdeket, miként ezt a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok paradox esete is mutatja, ezeket ugyanis az amerikai jog hatálya alá tartozó világszervezet dolgozta ki, de az USA mégsem ismeri el. Az állami szervek mögötti logika sem mindig egyértelmű: vajon helyénvaló-e , hogy éppen azután, hogy az európai jogalkotó elfogadta a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló irányelvben foglalt rendelkezéseket, a Pénzügyi Szanálási Tanács, amelyben pedig a tagállamok és az Európai Központi Bank ülésezik, elindítja a TLAC (teljes veszteségelnyelő képesség) projektet, amely teljesen más logikát követ, illetve helyes-e az, hogy a Pénzügyi Szanálási Tanács biztosítással kapcsolatos témákkal is foglalkozik, többek között a „rendszerszerű” biztosítók azonosításával, miközben a Szerződés kizárja az EKB-t a biztosítók felügyeletéből?

Az átláthatóság hiánya miatt óriási különbségek is rejtve maradnak. Az IOSCO például egyetemesen toborozza tagjait, más szervezetek jóval korlátozottabb számban veszik fel tagjaikat. Ez nemcsak elvont elvi kérdés, hanem gyakorlatilag is alapvetően fontos: Afrika és Dél-Amerika meglehetősen méltánytalan alulképviselete azzal a kockázattal jár, hogy tovább halmozódnak a legszegényebb országok egyenlőtlenségével vagy finanszírozásával összefüggő problémák.

A bizonyos szervezetek által megfogalmazott ajánlások tanácsadó vagy technikai jellege nem magyarázhatja az átláthatóság hiányát, hiszen egyes gazdasági szereplők olykor inkább önként alávetik magukat ezen ajánlásoknak annak elkerülése érdekében, hogy egy hitelminősítő intézet lerontsa minősítésüket (bankok/tőkekövetelmények), vagy hogy növeljék a finanszírozáshoz jutás esélyeit (vállalatok/számviteli standardok).

A lehetőségekkel és a szóban forgó kérdésekkel kapcsolatos tudatosság növelése természetesen elsősorban a politikusok felelőssége. Ám technikai szempontból a Központi Bank, a Bizottság vagy más európai intézmények szereplőinek ugyancsak arra kellene törekedniük, hogy a média közvetítésével rendszeresebbé tegyék a kapcsolatokat a nyilvánossággal, valamint a tudományos és szakmai körökkel. Vannak, akik ezt is teszik, de mások kevésbé.

A kötelezettségvállalások teljesítésére („a megfelelésre”) vonatkozó ellenőrzés különös figyelmet érdemel. Némileg ellentmondásos a stabilitás biztosítását célzó globális fellépés fontosságát hangsúlyozni, a világ vezetőinek látványos találkozóit megszervezni (mint például a G20-csoport esetében), és végül megelégedni kiábrándító végrehajtási eljárásokkal. Nem kellene-e inkább orvosolni e problémát, amely a közvélemény bizalmának elvesztését táplálja, és ehelyett kötelezőbb erejű eljárásokat bevezetni?

2. Elszámoltathatóság

A pénzügyi szolgáltatások belső piacát illető gyakori nyilvános viták tárgya ez, amelyhez az EP – hatáskörének megfelelően – három síkon járulhat hozzá:

– a 28 tagállam döntésével történő jogalkotás során, a többség által hozott határozatokat tiszteletben tartó kötelező tárgyalási megbízást adva;

– nagy világszintű tárgyalások (például a G20-ak ülései) előestéjén, alakítva és megismertetve az európai álláspontot;

– a megfelelőség nyomon követése révén.

A közvélemény elvárja a felelős politikusoktól, hogy nyilvánosan beszámoljanak tárgyalásaikról. A diplomáciai titkok ideje lejárt. Európa partnereinek érdeke, hogy a világszinten vállalt kötelezettségeket a lakosságok is elfogadják. Ha egy szigorú Európai Parlament áll a hátterükben, az nem feltétlenül rossz az európai tárgyalófelek számára, éppen ellenkezőleg, megerősítheti álláspontjukat.

Jelenleg már folynak eszmecserék a Parlament ECON bizottsága és a globális szervezetek egyes vezető tisztségviselői között, e találkozók azonban túl rövidek és felületesek. Az EP-nek elmélyültebb és rendszeresebb párbeszéd megszervezésére kellene törekednie.

3. Az EU/az euróövezet képviselete

A befolyás pontos felmérése mindig nehéz, de az világos, hogy ma az EU nem mindig maximalizálja a sajátját. Európa képviselete oly sok formát ölt, hogy szinte már megragadhatatlanná válik. A Bizottság olykor olyan szerepet vesz megára, amelyet nem hivatott betölteni, hiszen feladata csupán az volna, hogy a szervezetekben részes tagként nem jelenlévő, kisebb lélekszámú országokat képviselje – nem pedig az egész EU-t.

Európa szétaprózódása annál is inkább sajnálatos, mert egyes intézményekben a részes tagként jelenlévő uniós tagállamok összességükben a költségvetés jelentés részét adják. A földrajzi kiegyensúlyozottság, amely a tisztségek elosztása tekintetében az egyenlőség biztosítéka, ugyancsak figyelmet érdemlő kérdés.

Az EU képviselete tekintetében tapasztalható hiányosságok különböző hatásokkal járnak attól függően, hogy egyes szervezetek inkább konzultatív jellegűek (OECD), míg mások válságkezeléssel foglalkoznak (G20-ak) vagy technikai standardokat bocsátanak ki.

A szervezetekben képviselt globális csoportoknak nem szabad megengedniük az uniós jogalkotási folyamat során kisebbségbe került uniós kormányoknak, központi bankoknak vagy tagállami felügyeleti szerveknek, hogy elégtételt kívánjanak venni azon partnereiken, akik őket kisebbségbe szorították. Ez ellentétes a lojális együttműködésre vonatkozó, a Szerződésekben rögzített elvvel.

Rendkívül fontos, hogy az EU hatékonyabb mechanizmusokat alakítson ki álláspontjának egységesítése érdekében, törekedve az EU egységes képviseletének megteremtésére, amit persze nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, de a célnak mégis ennek kell maradnia.

Pragmatikus és alulról felfelé építkező megoldás lehetne, ha a tagállamok és az európai intézmények között folytatott „pénzügyi párbeszéd” révén nagyobb kötelező erővel bíró egyeztető eljárások jönnének létre.

Ami az euróövezetet illeti, az EUMSZ 138. cikke, amelyre az „5 elnök jelentése” is hivatkozik(11), az euróövezet külső képviseletének megerősítésére szólít fel; a cél az egységesítés szakaszonként történő megvalósítása. Amióta a Nemzetközi Valutaalap az euróövezetben is beavatkozik – példa erre a Görögországban játszott szerepe –, e kérdés még élesebben vetődik fel.

Az EU akár még nagyra törőbb célokat is kitűzhetne. David Wright, az l'IOSCO főtitkára saját nevében felvetett ötlete „egy globális intézményi keret, amelynek létrehozásához valószínűleg nemzetközi megállapodás szükséges, és amely hatáskörrel rendelkezik az ajánlásai végrehajtásának biztosításához a részes államok mulasztásai esetén, kötelező erejű vitarendezési eljárások lefolytatásához és büntetések kiszabásához”(12).

Következtetés:

Tekintettel a tőkeáramlások és a pénzügyi szakmák globális jellegére, a pénzügyek keretbe foglalása a nyilvános fellépés léptékének megváltoztatása nélkül csalóka ábrándnak bizonyulna.

E kihívásokkal szemben az EU ütőkártyái a következők: az EU megteremtette a pénzügyi szolgáltatások globális méretű belső piacát, amit a tőkepiaci unió hamarosan fellendít majd. Az EU rendelkezik elismert finanszírozási forrásokkal, európai rendszerkockázati testülettel (ESRB), valamint három olyan hatósággal, amelyek rövid időn belül bizonyították életképességüket. Az euró közös valuta. Az euróövezet rendelkezik mentőmechanizmusokkal válság esetére, felügyeleti szervekkel és korábban nem létező bankszanálási testületekkel. Az EU emellett kivételes tudást halmozott fel a szupranacionális demokrácia terén, ellenőrzést gyakorol a tagállamok kötelezettségvállalásainak teljesítése felett, igényes szabályokkal rendelkezik az átláthatóság és a közigazgatási dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében, ami a globális szervezetek számára is példát mutathat.

A pénzügyi ágazat stratégiai fontosságú a növekedés és a foglalkoztatás szempontjából, ezért újra kell gondolni a többoldalú globális együttműködés kérdéseit, megerősítve az EU és az euróövezet súlyát.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az eljárási szabályzat 56. cikkének (3) bekezdése alapján

Miguel Viegas, Matt Carthy, Fabio De Masi, Paloma López Bermejo, Rina Ronja Kari, Marisa Matias, Miguel Urbán és Dimitris Papadimoulis

A jelentés tartalmaz ugyan pozitív rendelkezéseket: a nemzetközi szabályozási együttműködés szükségessége, a globális koordináció következményeként a felelősségeknek a demokrácia rovására történő felhígulásával kapcsolatos veszély; ugyanakkor a szupranacionális testületek elképzelésének elmélyítésén alapul, ez pedig a politikai hatalmat még inkább eltávolítja majd az emberektől, amit határozottan ellenzünk.

Feltétel nélkül elutasítjuk az alábbiakat:

– az olyan Európai Uniót, amelyben veszélybe kerül a nemzeti szuverenitásukat megtartó tagállamok közötti együttműködés és szolidaritás;

– azt az elképzelést, hogy a szakértői felülvizsgálatnak köszönhetően nagyobb volna a polgárok előtti elszámoltathatóság, mint a hagyományos hivatalos demokratikus elszámoltatási modell esetén, amelynek alapja az „ügynök és megbízója” elképzelés;

– a minden uniós tagállam nevében közös hangot hallató „egyenképviselet” létrehozása a nemzetközi pénzügyi intézményeken belül;

– olyan magatartási kódex kötelezővé tétele, amelynek rendeltetése a tagállamok egyéni fellépésének korlátozása;

– globális pénzügyi szervezet létrehozása.

Határozottan síkra szállunk az alábbiak mellett:

– a demokratikus legitimitás és az elszámoltatás fokozása nem érhető el a szupranacionális kötelezettségek növelésével;

– a tagállamoknak nem szabad lemondaniuk saját képviseletükről a nemzetközi fórumokon,

a nemzetközi szabályozási együttműködésnek nem a fő gazdasági és pénzügyi érdekek védelmén, hanem az országok közötti szolidaritáson kell alapulnia;

20.11.2015

VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben

(2015/2060(INI))

A vélemény előadója: Paulo Rangel

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli – figyelembe véve az Európai Unió mint szupranacionális szervezet sajátos jellegét, az országok közötti kölcsönös függés jelenlegi magas szintjét és a változó erőviszonyokat –, hogy az EU-nak csatlakoznia kellene bizonyos nemzetközi testületekhez, hogy tagságán keresztül aktívabb és kiemelkedőbb szerepet játszhasson a globális gazdasági irányításban; hangsúlyozza, hogy intézményi reformokra van szükség az EU egységes képviseletének kialakítása és Európa érdekérvényesítő erejének növelése érdekében a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben;

2.  úgy véli, hogy az EU-nak a nemzetközi fórumok tagjaként elveivel – kivált az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 6. cikkeiben foglalt elvekkel – összhangban elő kell mozdítania a nemzetközi és gazdasági kormányzási folyamat reformját;

3.  felszólítja az EU-t, hogy csatlakozzon azokhoz a nemzetközi fórumokhoz, amelyek szabályozzák és befolyásolják a nemzetközi gazdasági folyamatokat; úgy véli ugyanakkor, hogy az EU-nak egyértelművé kell tennie a monetáris unió nem hivatalos irányító szervei által hozott határozatok jogi státuszát;

4.  rámutat, hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági és pénzügyi válság rávilágított arra, hogy meg kell erősíteni a globális szintű gazdasági kormányzást, beavatkozásra képes szupranacionális testületeket kell létrehozni, és a nemzeti gazdaságpolitikai döntések jobb összehangolását célzó működési szabályokat kell kidolgozni;

5.  koherens és jobban strukturált előzetes koordinációs mechanizmusok létrehozására szólít fel a nemzetközi gazdasági fórumokon képviselt uniós célok és politikák – például az EUSZ 2., 3. és 6., valamint az EUMSZ 8., 9., 10., 11., és 12. cikkében felsorolt célok – hatékonyabb érvényesítését célzó közös uniós álláspont kialakítása céljából, tekintettel a világ gazdaságai közötti kölcsönös függőségre, melyet a nemzetközi kereskedelem globális gazdasági rendszerben betöltött fontos szerepe határoz meg;

6.  hangsúlyozza, hogy minden ilyen pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményben és testületben összehangolt uniós stratégia kidolgozására van szükség az Európai Unió összehangolt álláspontjának kialakítása és a döntéshozatali folyamatra gyakorolt befolyásának növelése érdekében;

7.  hangsúlyozza a nemzetközi intézményeken és testületeken belüli egységes uniós fellépés fontosságát, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy európai átláthatósági és elszámoltathatósági magatartási kódex kidolgozására, melynek célja, hogy iránymutatásul szolgáljon az Uniót nemzetközi szervezetekben képviselő tisztviselők fellépéseihez, és amely a meglévő bevált gyakorlatokon alapul; úgy véli, hogy ez a magatartási kódex idővel példaként szolgálhat valamennyi nemzetközi intézmény és testület számára a saját magatartási kódexük kidolgozásakor;

8.  emlékeztet rá, hogy azokban az intézményekben, amelyekben az Európai Unió és a tagállamok egyaránt képviseltetik magukat, tiszteletben kell tartani az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt „lojális együttműködés elvét”, és a tagállamoknak tartózkodniuk kell „minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását”;

9.  támogatja, hogy az Európai Unió egységes és inkluzív megközelítést érvényesítsen annak érdekében, hogy biztosítsa politikáinak és intézkedéseinek összhangját, hatékonyságát és folyamatosságát, továbbá hogy az említett intézményekben vagy testületekben nem képviselt tagállamok érdekeit és véleményeit figyelembe vegyék a közös álláspontok kialakítása során;

10.  úgy véli, hogy ez az egységes és inkluzív európai megközelítés jobban megvalósítható lenne egy rendszeres és hivatalos „pénzügyi párbeszéd” Parlamenten belüli megszervezése esetén, melynek célja, hogy iránymutatások szülessenek az európai álláspontok elfogadása tekintetében a világszintű nagy tárgyalások előtt, biztosítva ezen álláspontok megismertetését és a nyomon követést; úgy véli, hogy az európai intézményeket, a tagállamokat és adott esetben az érintett nemzetközi szervezetek vezetőit fel kell kérni arra, hogy vegyenek részt e párbeszédben, melynek jellegét (nyilvános vagy zárt) és gyakoriságát a gyakorlati követelmények függvényében kell meghatározni;

11.  úgy véli, hogy azokon a területeken, amelyeken az Európai Parlament a Tanáccsal együtt a társjogalkotó szerepét tölti be, ez a párbeszéd a tárgyalási megbízás meghatározására szolgálna, közös nevezőre hozva az európai álláspontokat a többséggel elfogadott jogalkotási döntések alapján, illetve elkerülhetővé tenné a még elfogadás előtt álló jogszabályokkal való összeegyeztethetetlenséget;

12.  sürgeti az Uniót, hogy intézményein keresztül teljes mértékben feleljen meg az Alapjogi Chartának, és fellépései során minden területen tartsa tiszteletben a Chartában lefektetett megkérdőjelezhetetlen korlátokat, ideértve azokat a gazdasági jellegű intézkedéseket is, amelyek valószínűleg jelentős kihatással lesznek a polgárok életére;

13.  emlékeztet rá, hogy az Európai Uniónak teljes jogú tagságra kell törekednie azon nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményekben, amelyekben még nem teljes jogú tag, de kívánatos volna a teljes jogú tagság (ilyen például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF)); kéri a megfelelő nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményeket, hogy tegyenek meg minden szükséges jogszabályi változtatást, amelyek lehetővé teszik az EU teljes jogú tagságát;

14.  úgy véli, hogy tekintettel a hatáskörök felosztására az Európai Unió és a tagállamok között, valamint a gazdasági és monetáris unió elmélyítése felé tett lépésekre, a jövőben biztosítani kell az Európai Unió egységes külső képviseletét az IMF-ben és más nemzetközi gazdasági fórumokon annak érdekében, hogy az Európai Unió maradéktalanul kihasználhassa lehetőségeit, nagyobb hatékonysággal valósíthassa meg célkitűzéseit és léphessen fel a saját maga és tagállamai érdekei védelmében, továbbá növelje jelentőségét és befolyását a globális gazdasági és pénzügyi rendszerben; úgy véli, hogy az említett egységes képviselet irányába tett első lépésként mindenképp az euróövezet egységes képviseletét kell biztosítani a Nemzetközi Valutaalapban, egy egységes uniós képviselet létrehozására vonatkozó hosszú távú célkitűzés sérelme nélkül;

15.  hangsúlyozza, hogy az uniós politikák valódi reformjára van szükség, hogy elkerüljük a belső gazdasági és társadalmi egyensúly megingásait, és lehetővé váljanak az adósság-átütemezési folyamatok;

16.  sajnálattal állapítja meg, hogy a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben zajló, és az EU ezen intézményekben való részvételével kapcsolatos döntéshozatali folyamatok demokratikusan nem elszámoltathatók és nem átláthatók;

17.  véleménye szerint meg kellene fontolni, hogy egyetlen székhelyen működjön a G20-ak üléseinek tanácsi és bizottsági elnöksége, mivel a két különálló székhelyre épülő jelenlegi megközelítés gyengíti az Unió külső hitelességét;

18.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a létező nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményekben való uniós részvétel teljes átláthatóságát, demokratikus elszámoltathatóságát és legitimitását;

19.  hangsúlyozza, hogy az Unió képviselőinek lehetővé kellene tenni, hogy betölthessék a G20-ak soros elnöki tisztségét;

20.  javasolja, hogy az Unió hozzon létre egy olyan rendszert, amely biztosítja az európai intézmények és a fent említett nemzetközi intézmények közötti tárgyalási folyamat során zajló lobbitevékenység teljes átláthatóságát;

21.  véleménye szerint megfelelően és rendszeresen tájékoztatni kell a Parlamentet a létező gazdasági és pénzügyi intézményekben zajló uniós tevékenységekről és állásfoglalásokról; úgy véli, hogy a Parlamentnek jogot kell biztosítani arra, hogy véleményt nyilvánítson és ellenőrző szerepet játsszon az ezen intézményekben az Uniót képviselő küldöttek munkájával kapcsolatban, hogy biztosítsa az elszámoltathatóságot és erősítse a demokratikus legitimitást;

22.  intézményközi munkacsoport létrehozását kéri, amelyet a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézmények és testületek hivatalos üléseit megelőzően kellene összehívni, és amely lehetőséget biztosítana a Parlament számára, hogy kifejtse véleményét az ülések napirendjén lévő kérdéseket érintően; úgy véli, hogy létre kell hozni egy mechanizmust a Parlament e kérdésekben kifejtett véleményének figyelembevételére;

23.  hangsúlyozza, hogy a Parlament számára hozzáférhetővé kell tenni a gazdasági és pénzügyi intézmények által kiadott fontos anyagokat, továbbá megfelelő, nyílt, rendszeres és hatékony jelentéstételi mechanizmust kell kidolgozni, és az uniós résztvevőknek rendszeresen tájékoztatniuk kell a Parlamentet az e fórumokon hozott döntésekről;

24.  véleménye szerint az EU-nak vezető és aktívabb szerepet kell vállalnia a nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények reformjának támogatásában, hogy működésük demokratikusabbá, átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá váljon, és ezáltal közelebb kerüljenek a polgárokhoz;

25.  úgy véli, hogy az Uniónak valamennyi nemzetközi gazdasági fórumon ki kell állnia a globális gazdasági kormányzás koordinációja és megerősítése, az európai szociális modell, az adóügyi együttműködés és a gazdasági fenntarthatóság kultúrája mellett.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

19.11.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

13

3

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Elmar Brok, Richard Corbett, Pascal Durand, Danuta Maria Hübner, Ramón Jáuregui Atondo, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Paulo Rangel, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Josep-Maria Terricabras, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Isabella Adinolfi, Max Andersson, Enrique Guerrero Salom, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Andrej Plenković

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Sofia Ribeiro

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

15.2.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

18

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Udo Bullmann, Esther de Lange, Fabio De Masi, Markus Ferber, Jonás Fernández, Elisa Ferreira, Sven Giegold, Neena Gill, Sylvie Goulard, Roberto Gualtieri, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Cătălin Sorin Ivan, Diane James, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Sander Loones, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Notis Marias, Fulvio Martusciello, Marisa Matias, Costas Mavrides, Bernard Monot, Stanisław Ożóg, Sirpa Pietikäinen, Pirkko Ruohonen-Lerner, Molly Scott Cato, Peter Simon, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Pablo Zalba Bidegain, Marco Zanni, Sotirios Zarianopoulos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Enrique Calvet Chambon, Mady Delvaux, Bas Eickhout, Marian Harkin, Ramón Jáuregui Atondo, Rina Ronja Kari, Thomas Mann, Eva Paunova, Michel Reimon, Antonio Tajani, Beatrix von Storch

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Lucy Anderson, Andrey Kovatchev, Adam Szejnfeld

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0377.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0229.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0457.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0238.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0268.

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről

(7)

a Nemzetközi Fizetések Bankja, a Pénzügyi Akció Munkacsoport és a Kereskedelmi Világszervezet ugyancsak rendelkezik szabályozási feladatkörrel; az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) jelentős szerepet játszik a globális gazdasági kormányzás terén; az Afrikai Fejlesztési Bank (ADB), az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), a Karibi Fejlesztési Bank (CDB),a Nyugat-afrikai Fejlesztési Bank (WADB), a Nemzetközi Fejlesztési Bank (IDB), az Amerikaközi Befektetési Társaság (IIC), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB), a Világbank-csoport, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA), a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) és a Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA) támogatja a fejlesztési együttműködés finanszírozását;

(8)

Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal

(9)

E jelentés nem kívánja a témát kimerítő módon feltárni. A vizsgált terület szűkítése tudatos, hiszen az ECON bizottság illetékességi körének és szakértelmének felel meg, ugyanakkor olyan lényeges kérdések boncolgatását teszi lehetővé, mint az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az európai érdekek stratégiai védelme. Az előadó köszönetet mond az Európai Parlament honlapján a „Think tank” fül alatt rendelkezésre álló, e tanulmány lehetővé tétele érdekében készített különböző tanulmányok szerzőinek.

(10)

VÁLASZ A BÁZELI BANKFELÜGYELETI BIZOTTSÁGNAK A TŐKEKÖVETELMÉNYI JOGSZABÁLYCSOMAGRA (A BANKOK TŐLKEKÖVETELMÉNYEIRŐL SZÓLÓ IRÁNYELVRE) VONATKOZÓ VÉLEMÉNYÉRE, ECON sajtóközlemény, 2014. december 5., ld. az alábbi honlapot: http://www.europarl.europa.eu/news/en/news-room/content/20141205IPR82904/html/REACTION-TO-THE-OPINION-OF-THE-BASEL-COMMITTEE-ON-CRD-4]

(11)

Az európai Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítása (A jelentést készítette: Jean-Claude Juncker, szorosan együttműködve Donald Tuskkal, Jeroen Dijsselbloemmal, Mario Draghival és Martin Schulzcal [URL: http://ec.europa.eu/priorities/economic-monetary-union/docs/5-presidents-report_en.pdf]

(12)

David Wright, az IOSCO főtitkára megjegyzései, Atlanti Tanács, Washington, DC, 2012. december 10. [URL: https://www.iosco.org/library/speeches/pdf/20121210-Wright-David.pdf]

Jogi nyilatkozat