Eljárás : 2015/2230(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0034/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0034/2016

Viták :

PV 07/03/2016 - 17
CRE 07/03/2016 - 17

Szavazatok :

PV 08/03/2016 - 6.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0072

JELENTÉS     
PDF 608kWORD 192k
23.2.2016
PE 573.219v02-00 A8-0034/2016

az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről

(2015/2230(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadó: Angelika Mlinar

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről

(2015/2230(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az ENSZ negyedik Nőügyi Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra, valamint a Peking+20 konferencia záródokumentumára,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 22-i közös szolgálati munkadokumentumra, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló, 2015. október 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére, amely a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közleményére (COM(2010)0078),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) erősségeinek és gyenge pontjainak értékelése“ című kutatási jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács 2014–2017-es nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájára,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „A nők részvételének elősegítése a politikai döntéshozatalban – a következő lépések” című, 2015-ben közzétett tanulmányára,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) „A nemi dimenzió iránt érzékeny parlamentek: a helyes gyakorlatok átfogó áttekintése” című, 2011-ben publikált tanulmányának következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című, 2010. február 10-i állásfoglalására(1), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(2), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(3), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos előrelépés az Európai Unióban – 2013” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlamenten belüli általános érvényesítéséről szóló 2003. március 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2007. január 18-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok és küldöttségek munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2009. április 22-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak esélyegyenlőségének valamennyi közösségi politikába és tevékenységbe történő beépítése” című, 1996. február 21-i közleményére (COM(1996)0067), melyben elkötelezte magát arra, hogy előmozdítsa a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden tevékenységében és a különböző szintű szakpolitikáiban, hatékonyan megvalósítva a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének alapelvét,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös stratégia értékelése a pekingi cselekvési platform céljainak eléréshez való hozzájárulás szempontjából” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament D. Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőségre fordított uniós költségvetés” című tanulmányra,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért létrehozott ENSZ-szervezet által 2014 májusában közzétett, „Iránymutatás a nemek közötti egyenlőség fejlesztéséről és a nők társadalmi szerepvállalásának növeléséről” című feljegyzésre,

–  tekintettel az Európai Közügyi Tanácsadók Szövetsége által 2014-ben közzétett „Advances in EU Gender Equality: Missing the mark? (A nemek közötti egyenlőség előrehaladása az EU-ban: célt vétett?”) című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament Személyzeti Főigazgatósága által közzétett, az emberi erőforrásokról szóló 2014. évi éves jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0034/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke horizontális elvként rögzíti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke uniós értékként határozza meg a nemek közötti egyenlőség elvét;

B.  mivel az Alapjogi Charta konkrét rendelkezéseket tartalmaz a nemek közötti egyenlőség horizontális elvéről, valamint az EUSZ 6. cikk elismeri, hogy az Alapjogi Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések;

C.  mivel a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú az emberi jogok védelme, a demokrácia működése, a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás és a fenntarthatóság szempontjából;

D.  mivel a nemek közötti egyenlőség megvalósításának előrehaladása az EU-ban stagnál és a jelenlegi ütem mellett az még egy ideig nem is valósul meg;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőséget célzó stratégiai szerepvállalásról szóló, a 2016–2019-es időszakra vonatkozó dokumentumban a Bizottság vállalta, hogy folytatja a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló tevékenységeit, ideértve a nyomon követési és értékelési munkát is; mivel a Bizottság egy szolgálati munkadokumentumra fokozta le a 2015 utáni stratégiai szerepvállalását a nemek közötti egyenlőségért;

F.  mivel a fenntartható fejlesztési célok közül az ötödik a nemek egyenlőségének 2030-ra történő elérése;

G.  mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a nemi dimenzió integrálását jelenti az uniós szakpolitikák minden aspektusába – szakpolitikák, jogi intézkedések és kiadási programok előkészítése, kidolgozása, végrehajtása, nyomon követése és értékelése folyamatába, –a férfiak és nők közötti egyenlőség elérése céljából(11);

H.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének ki kell terjednie az LMBTIQ-személyek és minden nemi identitású személy jogaira, perspektíváira és jólétére;

I.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének proaktív és reaktív eszközként kell szolgálnia a nemek közötti egyenlőség elérésére;

J.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése nem önmagáért való szakpolitikai cél, hanem a nemek közötti egyenlőség elérésének kulcsfontosságú eszköze, mindig nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló más konkrét intézkedésekkel és politikákkal kombinálva;

K.  mivel az illetékes bizottság hatáskörébe tartozó egyik feladat az, hogy hozzááruljon a nemek közötti esélyegyenlőség alapelvének megvalósításához és továbbfejlesztéséhez minden szakpolitikai területen;

L.  mivel a parlamenti bizottságok többsége általában jelentőséget tulajdonít a nemek egyenlősége érvényesítésének (pl. jogalkotási munkájuk során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal ápolt munkakapcsolataik révén, illetve az egyenlőséggel kapcsolatos cselekvési tervek kidolgozásakor), míg egyes bizottságok részéről kevés, vagy semmilyen érdeklődés sem mutatkozik az ügy iránt;

M.  mivel az előző parlamenti ciklusban az illetékes bizottság kialakított egy olyan gyakorlatot, hogy „a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosításokkal” célzottan hozzájárul a többi bizottság jelentéseihez; mivel egy 2014-ben közzétett tanulmány(12) szerint a 2011. július és 2013. február között előterjesztett, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások 85%-át belefoglalták az illetékes bizottságok által elfogadott végleges jelentésekbe; mivel a Parlamentben a nemek egyenlőségének érvényesítése körüli helyzet felfrissített értékeléséhez további, 2013. február utáni adatokra van szükség;

N.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről szóló, 2003. évi állásfoglalás nyomán minden egyes parlamenti bizottság kinevezi egy tagját, aki a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséért felelős, létrehozva ezzel „a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot”; mivel az e témáról szóló ezt követő állásfoglalások ennek a hálózatnak a folyamatos fejlesztésére, valamint a parlamentközi küldöttségekben egy hasonló hálózat létrehozására hívtak fel; mivel ezt a hálózatot a bizottsági titkárságok személyzeti szintjén létrejött hálózat támogatja;

O.  mivel a hálózat tagjainak kérdőívet töltöttek ki annak érdekében, hogy felmérjék a jelenlegi helyzetet a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén a hozzájuk tartozó egyes szakpolitikai területeken;

P.  mivel a többéves pénzügyi keretet (MFF) együttes nyilatkozat kíséri a három intézmény részéről, amelyek megállapodtak abban, hogy „a 2014–2020-as időszak során alkalmazandó éves költségvetési eljárások adott esetben a nemek közötti egyenlőséget elősegítő olyan elemeket fognak tartalmazni, amelyek vonatkozásában figyelembe veszik, hogy az Unió átfogó pénzügyi kerete milyen módon járul hozzá a nemek közötti fokozottabb egyenlőséghez (, és hogyan biztosítja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését)”; mivel ennek ellenére erősíteni kell a nemek egyenlőségének érvényesítése és a nők érvényesülése támogatásának folytatására irányuló jelenlegi kötelezettségvállalást, minthogy a meglévő szakpolitikákat csak szerény mértékben hajtották végre és a nemi kérdéssel kapcsolatos ügyekre nem különítettek el elég költségvetési forrást;

Q.  mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést (gender budgeting) az európai uniós intézmények egyike sem alkalmazta következetesen;

R.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) azért hozták létre, hogy hozzájáruljon a nemek közötti egyenlőség előmozdításához és azt megerősítse, ideértve beleértve a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését valamennyi uniós politikában és az abból eredő tagállami politikákban; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete kidolgozott egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szószedetet és tezauruszt annak érdekében, hogy támogassák a döntéshozókat, valamint az uniós intézmények és a kormányzati szervek személyzetét abban, hogy a nemi dimenziót beépítsék munkájukba;

S.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése egyaránt megköveteli a nemi dimenzió beépítését a különböző politikák tartalmába, valamint a férfiak és a nők, illetve a valamennyi különböző nemi identitású személy képviseletével kapcsolatos kérdés kezelését az adott szakpolitikai területeken; mivel mindkét dimenziót figyelembe kell venni a szakpolitikai döntéshozatali folyamat minden szakaszában;

T.  mivel valamennyi belső és külső uniós politikát úgy kellene kialakítani, hogy a fiúk és a lányok, a férfiak és a nők, valamint az összes többi nemi identitású személy javát is szolgálja;

U.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Bizottság által a 2010–2015-ös időszak nemek közötti egyenlőségi stratégiájáról készített értékelésben felsorolt legfőbb gyenge pontok közt szerepel;

V.  mivel egy nemekkel kapcsolatos kérdéseket figyelembe vevő parlamentre kulcsszerep hárul a nemek közötti egyenlőtlenségek orvoslásában, a nők és férfiak egyenlő gazdasági, társadalmi és politikai részvételének előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikai keret kiterjesztésében;

W.  mivel az európai parlamenti képviselők és személyzet részére tartott, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó szakképzések kulcsfontosságúak a nemi dimenzió minden szakpolitikai területen és szakaszban való előmozdításához;

X.  mivel az erre juttatott pénzügyi és emberi erőforrások elégtelenek annak biztosításához, hogy valódi előrelépés történjen Parlament nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló tevékenységeiben;

Y.  mivel a szakpolitikák hatásvizsgálata és megalkotási folyamata során a nemek szerint lebontott adatok és statisztikák szisztematikus és rendszeres gyűjtése elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség terén elért haladás elemzéséhez; mivel több minőségre vonatkozó kutatást kell a Parlamentben végrehajtani annak megállapítására, hogy a nemek egyenlőségének érvényesítésére szolgáló eszközök milyen jelentőséggel bírnak és milyen hatást gyakorolnak a szakpolitikák eredményessége, az állásfoglalások és a jogalkotási szövegek tekintetében;

Z.  mivel politikai és adminisztratív szinten a legfontosabb döntéshozói álláshelyeken, köztük a Parlament képviselőcsoportjaiban továbbra is alacsony a nők képviseleti aránya; mivel jellemző módon a nők inkább az erőforrás-elkülönítéshez és a gazdasági döntéshozatalhoz kevésbé közel álló bizottságok élén állnak; mivel a meghozandó döntések minőségének javítása érdekében gondoskodnunk kell arról, hogy a döntéshozói szereppel járó beosztások férfiak és nők általi betöltése egyenlő arányban történjen; mivel a férfiaknak el kell kötelezniük magukat a nemek egyenlőségének minden területen és minden szinten történő előmozdítására, és a férfi képviselőket bátorítani kell, hogy munkájuk során foglalkozzanak a nemek egyenlőségének általános érvényesítésével;

Aa.  mivel a Parlament rendelkezik a nemek egyenlőségének érvényesítését tevékenységeiben előmozdító szervezeti struktúrával, és ezt a struktúrát jobban kell koordinálni, erősíteni és bővíteni, új politikai és adminisztratív szándékkal, hogy elérje a nemi egyenlőség érvényesítésének magasabb fokát;

Ab.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a nemek egyenlőségének érvényesítése kapcsán nagyobb intézményközi együttműködésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nemi dimenziót a szakpolitikai ciklus bármely szakaszában be lehessen vezetni, ami megkönnyítené a Parlament nemi egyenlőségérvényesítési téren végzett saját munkáját;

Ac.  mivel a külső érintettek, például a civil szervezetek, alulról építkező nőjogi és nemi egyenlőségi szervezetek, nemzetközi intézmények, tudományos körök és nemzeti parlamentek részéről érkező hozzájárulás fontos a Parlament nemi egyenlőségérvényesítési folyamatának javításához, valamint a bevált gyakorlatok előmozdítására szolgáló kölcsönös cserék bátorításához;

Ad.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséről szóló, 2007-ben elfogadott állásfoglalásában a Parlament arra szólított fel, hogy kétévente el kell végezni a Parlament nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkájának értékelését;

A meglévő intézményi keret általános értékelése

1.  úgy véli, hogy a nemi dimenzió szakpolitikai folyamatba való integrálása érdekében két különböző szempontot kell figyelembe venni: a szakpolitika tartalmát és a nemek képviseletét a közigazgatásban és a döntéshozatalban; megjegyzi azt is, hogy a szakpolitika hatásairól szóló világos adatok lényegesek a nemi egyenlőség javításának folytatása szempontjából;

2.  megjegyzi, hogy a Parlament szervezeti struktúráján belül különböző szervek felelősek a nemek közötti esélyegyenlőség általános, mind a politikai élet és a munka szintjére kiterjedő érvényesítésének kidolgozásáért és végrehajtásáért:

  –  nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport, amelynek feladata a nők és férfiak közötti teljes egyenlőség előmozdítása a munka világának minden területén a Parlament Főtitkárságán;

  –  a nemi dimenzió más bizottságok és küldöttségek munkájába való integrálását célzó konkrét fellépés tekintetében illetékes bizottság;

  –  a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésével foglalkozó hálózat;

  –  a szervezeti ábrán szereplő valamennyi álláshely tekintetében a nemek kiegyensúlyozott képviseletének sikeres megvalósításáért felelős szervezeti egységek;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséért felelős e különböző szervek tevékenysége nincs összehangolva vagy integrálva a Parlamenten belül vagy más intézményekkel (nincs a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére irányuló intézményközi együttműködési mechanizmus); vállalja, hogy hatékony együttműködést alakít ki ennek az intézményi keretnek valamennyi szereplője között, meghatározott mechanizmusok, például a nyomon követés és a teljesítményértékelés alapján;

4.  megismétli elkötelezettségét amellett, hogy rendszeres jelleggel elfogad el és végrehajt egy szakpolitikai tervet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére a Parlamenten belül azzal az átfogó céllal, hogy hatékonyan előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget a nemi dimenzió szakpolitikákba és a tevékenységekbe való beépítése révén, a döntéshozatali struktúrákat és az igazgatást is beleértve;

5.  kéri a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat folyamatos fejlesztését, a bizottságok és parlamentközi küldöttségek képviseletében is, valamint annak teljes körű részvételét a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésével kapcsolatos aktuális helyzet rendszeres nyomon követésében valamennyi szakpolitikai területen; megjegyzi, hogy az EP-képviselők nagyobb arányú részvételére van szükség a hálózatban, és kéri, hogy a hálózatba vegyenek fel póttag képviselőket a részvétel növelése érdekében, úgy ahogyan ez a bizottságokkal és küldöttségekkel történik;

6.  hangsúlyozza, hogy a fentebb említett, e témával foglalkozó 2014-ös tanulmány értelmében a nemek közötti egyenlőség szempontjának a szakpolitikai folyamatba való beépítésére a leghatékonyabb eszköz a más bizottságokkal való együttműködést magukban foglaló eljárások alkalmazása; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a többi bizottság támogassa a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkát és azt tevékenységük során megvalósítsák;

7.  felkéri az illetékes szervezeti egységeket, hogy folytassák a munka és a magánélet közötti egyensúlyt előmozdító konkrét intézkedésekkel kapcsolatos munkát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EP tisztviselői körében a nők továbbra is az asszisztensi (AST) besorolási csoportban vannak többségben; éves elemzést kér a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli aktuális állásáról, nemek szerint lebontott adatok alapján, a személyzet és politikai szervek minden szintjén, ideértve a parlamenti asszisztenseket is, kéri továbbá, hogy ezt a jelentést hozzák nyilvánosságra;

8.  a strukturális akadályok felszámolására szólít fel, és olyan környezetet szorgalmaz, amelyben a nők minden szinten részt vehetnek a döntéshozásban, például a munka, illetve a magánélet és család összeegyeztethetőségét elősegítő és olyan, pozitív intézkedésekre szólít fel, amelyek révén az alulképviselt nemhez tartozók száma növelhető az akár férfi, akár nő munkavállalók által dominált beosztásokban; kéri a politikai pártokat, hogy ismerjék fel felelősségüket a nők szerepvállalásának előmozdítása tekintetében, mivel a jelölteket toborzásának, válogatásának és kinevezésének hatalma az ő kezükben van;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felső- és középvezetői szinten a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó, az elnökség által 2006-ban elfogadott (Kaufmann-jelentés) célkitűzéseket nem érték el a 2009-es határidőig, sem a mai napig; megjegyzi, hogy ezeket a célokat az ezt követő években a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport megerősítette; hatékony és messzeható intézkedéseket sürget e nemi egyenlőséggel kapcsolatos célok minél rövidebb időkereten belüli elérése érdekében;

10.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport feladata egy cselekvési terv elfogadása az egyenlőségnek és a sokféleségnek a Parlamenten belüli előmozdítására, valamint e terv végrehajtásának biztosítása; kéri a magas szintű csoportot, hogy az illetékes szolgálatok segítségét igénybe véve nyújtson be egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó ütemtervet, amely jelzi, hogy hogyan növekedjen a nők képviselete a közép- és felsővezetői pozíciókban 2020-ig 40 %-ra; felkéri a Személyzeti Főigazgatóságot és a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy a megüresedett osztályvezetői tisztségek betöltésére egy nőt és egy férfit egyaránt javasoljanak;

11.  ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó állandó előadó – mihelyt ez a tisztség létrejön – dolgozzon együtt a magas szintű csoporttal annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament titkárságának és személyzetének nemi egyenlőségérvényesítési céljai teljesüljenek;

12.  felkéri a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy a bizottságok és a képviselőcsoportok elnöki tisztségének betöltésére egy nőt és egy férfit egyaránt javasoljanak;

13.  megjegyzi, hogy minden bizottságban kívánatos a nemek egyenlő képviselete, amilyen mértékben ezt a körülmények lehetővé teszik; felkéri a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy összehangolt módon minden bizottságba az alulképviselt nemből jelöljenek EP-képviselőket; felkéri a képviselőcsoportokat, hogy egyenlő számú férfi és női EP-képviselőt jelöljenek tagként és póttagként a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságba annak érdekében, hogy bátorítsák a férfiak részvételét a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakpolitikában;

A nemek közötti egyenlőség érvényesítésének eszközei

14.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások alkalmazásának gyakorlata a véleményeknél hatékonyabbnak bizonyult, mivel ezek tömörebbek, gyorsabban benyújthatók, valamint fontos, konkrét és körülhatárolt kérdésekkel foglalkoznak; ismételten felhívja az illetékes bizottságot, hogy foglalja bele a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások gyakorlatát az eljárási szabályzatba, figyelembe véve azt a különleges szerepet, amelyet Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságához tölt be a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésének horizontális elvében; a bizottságok közötti szorosabb együttműködésre és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat és az illetékes bizottság között mind politikai, mind adminisztratív szinten eredményes koordinálásra hív fel annak érdekében, hogy a jelentésekbe a nemi dimenziót valóban belefoglalják; rámutat a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó képviselők szerepének fontosságára abban, hogy minden illetékes bizottságban elősegítsék a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások és vélemények formájábantörténő hozzájárulást, és felszólít a FEMM bizottság illetékes tagjai, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó összekötő képviselők közötti hatékony koordinációra; ismételten hangsúlyozza, hogy szoros együttműködésre van szükség az illetékes bizottság és a vezető bizottságok titkárságai között a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosításokkal és a véleményekkel kapcsolatban a felelős bizottság véleményéhez való érdemi hozzájárulás optimális ütemezésének és tervezésének biztosítása érdekében;

15.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügy kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi nyilatkozat ellenére, eddig nem történt intézkedés a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy szoros figyelemmel kell kísérni, hogy az együttes nyilatkozatban foglalt elveket hogyan hajtották végre éves költségvetési eljárások tekintetében, és kéri, hogy az illetékes bizottság kapjon formális szerepet a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatában;

16.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés – a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a nők jogainak érvényesítését elősegítő tervezés, programozás és költségvetés-tervezés formájában – egyike a politikai döntéshozók által a nemek közötti aránytalanságok kezelésére használt eszközöknek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés során kiderült, hogy a nemi dimenzió még korántsem jelenik meg az összes politikában, minden szinten és a szakpolitika kidolgozásának valamennyi szakaszában; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy különösen elengedhetetlen a házon belüli kapacitásépítés a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel kapcsolatban annak érdekében, hogy ezekben az ügyekben növekedjen az Európai Parlament ellenőrző szerepe; megjegyzi, hogy a kiadásokkal és bevételekkel kapcsolatos döntések következményei rendkívül különböző hatással bírnak a nőkre és a férfiakra nézve, és hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselőknek a költségvetés kialakítása során figyelembe kellene venniük ezeket az eltérő hatásokat; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés a kormányzatok nemek közötti egyenlőség iránti elkötelezettsége tekintetében előmozdítja az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot;

17.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság vállalta, hogy folytatja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését azáltal, hogy a szabályozás javításának elveivel összhangban nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos megfontolásokat épít be a hatásvizsgálatokba és az értékelésekbe, és megfontolja egy jelentés közzétételét a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről a Bizottságban 2017-ben;

18.  megerősíti, hogy elegendő forrást kell elkülöníteni parlamenti szinten is a nemi szempontú hatásvizsgálatok és a nemeken alapuló elemzések fejlesztése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy minden új jogalkotási és szakpolitikai javaslatra vonatkozóan végezzen nemi szempontú hatásvizsgálatot az új jogalkotási javaslatok alapvető jogokra gyakorolt hatására vonatkozó megerősített értékelése alapján és annak garantálása érdekében, hogy az EU a nők jogainak védelme terén minden kritikán felül álljon; hangsúlyozza, hogy az ilyen elemzési és adatgyűjtési módszereknek érzékenynek kell lenniük az LGBTIQ személyek tapasztalataira is; hangsúlyozza, hogy a bizottságokat arra kell bátorítani, hogy használják ki a belső szakértelem előnyeit, akárcsak az állami és a magánszektor a nemek egyenlőségének érvényesítésében élenjáró egyéb intézményének és szervének külső szaktudását is;

19.  felszólítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy rendszeresen tájékoztasson minden bizottságot annak érdekében, hogy a szakpolitikai döntéshozatal minden területén kihangsúlyozzák a nemi dimenziót, illetve hogy – egy szélesebb kapacitásépítési gyakorlat részeként – bocsásson rendelkezésre általa gyűjtött adatokat és általa kidolgozott eszközöket, mint például a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó platformot, a személyzet és parlamenti asszisztensek számára is; felszólítja a Kutatószolgálatot, hogy végezzen rendszeres kvalitatív és kvantitatív kutatásokat a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli érvényesítésének előrehaladásáról, és az ezzel foglalkozó szervezetrendszer működéséről;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) nem állnak rendelkezésére a rábízott valamennyi feladat elvégzéséhez szükséges források, és ezért biztosítani kell, hogy az EIGE költségvetését széles körű megbízatásának megfelelően módosítsák;

21.  hangsúlyozza a tevékenységek során a nemek szempontjából semleges nyelvhasználat fontosságát és pozitív hatásait; ismételten támogatásának ad hangot az Elnökség által a nemi szempontból semleges nyelvhasználatra vonatkozó iránymutatások, illetve ezek folyamatos frissítése tekintetében, amelynek többek között az intézményközi szinten az EIGE által kifejlesztett eszközökön is alapul; specifikus képzést kér a nemi szempontból semleges nyelvhasználatra vonatkozóan a fordító- és tolmácsszolgálatok számára;

22.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség parlamenti bizottságokon belüli érvényesítésének állására vonatkozó kérdőívekre adott válaszokban konkrét eszközöket emeltek ki, mint a nemi dimenziónak a bizottságok munkájába való integrálása terén hatékony eszközöket, beleértve a következőket:

  –  a főbb dokumentumok terjesztése és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések felvétele a megrendelt tanulmányok feladatmeghatározásába;

  –  a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos specifikus terminológia és fogalommeghatározások használatára való odafigyelés;

  –  a jövőbeli megállapodások és jogalkotási javaslattervezetek előzetes és utólagos értékelésének előmozdítása;

  –  képzési és figyelemfelkeltő tevékenységek a képviselők, a személyzet, a politikai tanácsadók és asszisztensek részére;

és határozottan javasolja ezen eszközök továbbfejlesztését és alkalmazását a Parlament munkájában;

23.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos értékelésekhez és programokhoz hatékony nyomon követő intézkedések elvégzése is szükséges az egyes törekvések hatékonyságának és esetleges problémáinak kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség esetén fontos korrekciós intézkedések megtétele és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének fejlesztése, ha a végrehajtást követően nem mutatkozik előrehaladás;

24.  felhív egy akkreditációs rendszer létrehozására annak érdekében, hogy az Európai Parlamentben a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos képzésben részesülők erről hivatalos tanúsítványt kapjanak, amelyet teljes pályafutásuk során felhasználhatnak;

25.  ajánlja a Parlament kommunikáció terén illetékes igazgatósága számára, hogy a Parlament politikai döntéshozatalra vonatkozó beszámolóiban a nemi dimenziókat határozottabban szerepeltesse;

26.  teljes körű támogatásának ad hangot a Parlament sajátos igényei függvényében személyre szabott, megfelelő forrásokkal bíró, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését célzó rendszeres képzések iránt, a szakpolitikai területen dolgozó valamennyi parlamenti titkársági alkalmazott számára, a közép- és felsővezetés, különösen az egységvezetők tekintetében részletesebb képzésről lévén szó; felhív arra, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos képzést tegyék elérhetővé a képviselők, a parlamenti asszisztensek és a képviselőcsoportok személyzete számára; kéri, hogy szervezzenek vezetőképzést a nők számára, és ajánljanak fel vezetői tapasztalatszerzési lehetőségeket a nőknek; ajánlja, hogy a képzések tartalmazzanak információkat a hátrányos megkülönböztetés többrétű és interszekcionális formáiról; rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy valamennyi szervezeti egysége tisztában legyen a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén fennálló kötelezettségeivel, a humán erőforrásokért, a biztonságért és a létesítményekért felelős egységeket is ideértve; javasolja konkrét, a nemek közötti egyenlőség hatékony érvényesítését szolgáló emberi erőforrásokra vonatkozó iránymutatások bevezetését a személyzet munkahelyi jóllétének javítása érdekében, ideértve az LGBTIQ személyeket is;

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a bizottságok munkájában

27.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy eleget kell tenni az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó kétévenkénti jelentéstételi kötelezettségvállalásnak; tudatában van annak, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat milyen szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésében az egyes szakpolitikai területeken, és azt javasolja, hogy váljon éves ellenőrzési módszerré a fent említett jelentés alapjául szolgáló kérdőív;

28.  megjegyzi, hogy a kérdőívre adott válaszaikban a hálózat résztvevői általában azt válaszolták, hogy saját konkrét szakpolitikai területükön a nemek szerinti, sajátos igényeket figyelembe vették a különböző tevékenységek, mint például a jelentések, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos módosítások, a tanulmányok, meghallgatások, küldöttségi utak és eszmecserék során;

29.  üdvözli az e területen sok parlamenti bizottság által elfogadott konkrét kezdeményezéseket, sajnálja, hogy a bizottságok túlnyomó többsége nem fogadott el, illetve nem is vitatott meg a munkájára vonatkozóan a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervet; hangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy az illetékes szervek minden bizottsággal és küldöttséggel együttműködjenek a bevált gyakorlatok cseréje érdekében, többek között a nemek egyenlőségének elvét érvényesítő hálózat révén, hogy a nemi egyenlőségi cselekvési terv minden egyes bizottság és küldöttség általi elfogadására egyértelmű eljárást hozzanak létre, amelynek be kell épülnie a Parlament eljárási szabályzatába; javasolja, hogy minden bizottság kétévente tartson meghallgatást a nemek közötti egyenlőségnek a saját szakpolitikai területén való érvényesítéséről úgy, hogy az a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló jelentés szövegezésének idejére essen;

30.  hangsúlyozza, hogy gondosan fel kell mérni a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó hálózat működését, és meg kell határozni a hálózat tagjainak szorosabb bevonását és fokozottabb tudatosságát elősegítő módokat; javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat tagjai és póttagjai legyenek elkötelezettek a nemek közötti egyenlőség iránt, azonban ne feltétlenül a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjai közül kerüljenek ki annak érdekében, hogy a képviselők nagyobb csoportja foglalkozzon a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével; rendszeres kapcsolattartást és információcserét javasol az illetékes bizottság és a hálózat között;

31.  ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot az illetékes bizottság, illetve a hálózat egy másik tagja vezesse társelnöki minőségben, az utóbbit pedig a különböző bizottságok közül rotációs alapon jelöljék ki, így jelezve azt, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése minden bizottságot érint;

32.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó állandó előadó megszilárdítja a jelenlegi struktúrát, és személye stabilitást kölcsönöz a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat és az illetékes bizottság közötti együttműködés során, illetve állandó kapcsolatot hoz létre a Parlament egyéb, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó szerveivel;

33.  úgy véli, hogy létre kell hozni egy belső ellenőrző testületet az eszközök és fellépések végrehajtásának utólagos nyomon követése és értékelése érdekében; kéri, hogy a bizottságokban a nemek egyenlőségének érvényesítéséért felelős személyzet számára legyen külön munkaköri leírás; felszólítja az illetékes hatóságot, hogy évente kétszer értékelje a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatban a bizottságokban és a küldöttségekben elért előrehaladást,

Intézményközi együttműködés a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének támogatásáért

34.  úgy véli, hogy erősebb intézményközi kapcsolatok az uniós szakpolitikák kidolgozásakor javítani fognak a nemek közötti egyensúlyon; megjegyzi, hogy más intézményi partnerekkel, például a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével még nem jött létre strukturált együttműködés a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő keretet a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését illető intézményközi együttműködésre, például egy nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó intézményközi magas szintű munkacsoport létrehozására, más e területen érdekelt feleket is bevonva;

35.  javasolja, hogy az európai ombudsman évente szolgáltasson adatokat a Parlament nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó magas szintű csoportjának a nemek közötti egyenlőséget érintő, a Parlamentben történt hivatali visszásságokkal kapcsolatos panaszokról, teljes mértékben tiszteletben tartva az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló európai parlamenti határozatot;

36.  úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok más szervezetekkel való megosztása fokozni fogja a Parlament kapacitásépítését és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elérését illető hatékonyságot; a bevált gyakorlatok más intézményekkel és szervezetekkel – mint például a UN Women, az Európa Tanács, az uniós intézmények és a nemek közötti egyenlőség előmozdításában érintett felek, például a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó testületek, a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek között – való megosztására szólít fel valamennyi szinten; a más nemzetközi szervezetek speciális kapacitásfejlesztési programjaiban való részvételre ösztönöz és ezek támogatásának megszerzésére testre szabott, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó programok szervezése érdekében;

37.  kéri, hogy a Személyzeti Főigazgatóság járjon el a nemek egyenlősége és a sokféleség terén bevált gyakorlatok cseréje, illetve technikai segítségnyújtás ügyében, például az Egyesült Államok Kongresszusával, és a nemzeti egyenlőségi szervekkel annak érdekében, hogy előmozdítsa az alulképviselt faji és etnikai kisebbségi közösségek részvételét a rövid távú munkaerő-felvételi eljárásokban és EPSO-versenyvizsgákon; kéri, hogy fektessenek hangsúlyt a gyakornokokra, és fejlesszenek ki olyan kezdeményezéseket, illetve programokat, amelyek az alulreprezentált faji és etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó fiatalok, különösen nők gyakornoki képzését mozdítják elő;

38.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentekkel nyílt és folyamatos párbeszédre van szükség a rendszeres eszmecserék megteremtése, az új technikák cseréje és a szakpolitikai hatásvizsgálatokról való beszámolás érdekében egy közös megközelítés előmozdításáért és azért, hogy tovább lehessen fejleszteni a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén bevált gyakorlatokat; ajánlja, hogy szervezzenek rendszeres parlamentközi üléseket a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése témájával;

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

INDOKOLÁS

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elve már nemzetközileg elfogadott stratégiának minősül a nemek közötti egyenlőség megvalósítására. A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a gyakorlatban a nemi dimenzió integrálását jelenti a szakpolitikák, szabályozási intézkedések és kiadási programok megtervezése, kidolgozása, végrehajtása, nyomon követése és értékelése folyamatába, a férfiak és nők közötti egyenlőség, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelem előmozdítása céljával.

A nemek közötti egyenlőség kétdimenziós: egyaránt megköveteli a nemekkel kapcsolatos perspektíva beépítését a különböző politikákba, és a férfiak és a nők képviseleti aránya kérdésének megoldását az adott szakpolitikai területen. Mindkét dimenziót – a nemek képviselete és a nemek közötti egyenlőséget elősegítő tartalom – figyelembe kell venni a döntéshozatali folyamat minden szakaszában.

Bár a számok fontos szerepet játszanak, azt is figyelembe kell venni, hogy a nemek kérdése miként viszonyul a politikai intézkedések tartalmához, hogy jobban megértsük, milyen előnyökkel járnak a nők és a férfiak számára. A nemek közötti egyenlőséget elősegítő politika biztosítja valamennyi polgár, a nők és a férfiak igényeinek egyenlő kezelését.

A hagyomány az, hogy a kormányzati politika és a jogalkotás nemi szempontból semleges eszköznek minősül, azon a feltételezésen alapulva, hogy az állami politika egyenlő módon szolgálja a közösség minden tagját.

Mindazonáltal a nemek közötti strukturális egyenlőtlenségek még mindig áthatják társadalmunkat. Még ha a jog egyenlő félként kezeli is a nőket és férfiakat, a nők még mindig nem rendelkeznek egyenlő hozzáféréssel az erőforrásokhoz és az eszközökhöz, illetve nem rendelkeznek ezek felett ellenőrzéssel. Ezért a jelenlegi helyzet azt igazolja, hogy a szakpolitikák nemek közötti egyenlőséget elősegítő tartalma alapvető fontosságú eleme a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó érdemi stratégiának.

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az EU-ban

A nők és férfiak közötti egyenlőség az EU által elismert alapvető jog, az EU közös értéke, és a növekedésre, a foglalkoztatásra és a társadalmi kohézióra vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához szükséges feltétel.

1996 óta a Bizottság „kettős megközelítés” iránt kötelezte el magát a nemek közötti egyenlőség megvalósítása irányában. Ez a megközelítés magában foglalja a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését valamennyi szakpolitikában, továbbá konkrét intézkedések végrehajtását a nemek közötti egyenlőtlenségek megelőzése vagy orvoslása érdekében. E két megközelítés kéz a kézben jár, és nem helyettesítheti egymást.

Az Európai Parlamentben a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM) az a szervezet, amely elsődlegesen felelős a nemek közötti egyenlőség előmozdításáért és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséért az EP politikai és jogalkotási folyamatai során.

„A nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások” alkalmazásának gyakorlata a nemi dimenziónak a többi bizottság jelentéseibe való integrálása céljából a 7. parlamenti ciklus kezdetén, és továbbra is sikeresen működik.

2009 óta létrejött a nemek közötti egyenlőségnek az EP bizottságaiban történő érvényesítéséért felelős képviselők hálózata, illetve egy további hasonló hálózat is, személyzeti szinten. A hálózat tagjai rendszeresen találkoznak és osztanak meg információt egymással a folyamatban lévő, a hálózat tagjait érdeklő ügyekkel és a bevált gyakorlatokkal kapcsolatban. A legutóbbi parlamenti ciklusban a küldöttségek is kijelöltek a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséért felelős képviselőket.

A hálózat tagjai által megválaszolt kérdőívek fő következtetései

A kérdőív célja az egyes bizottságokban a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére szolgáló tevékenységek és szakpolitikai eszközök vizsgálata volt, és a hálózat minden tagjához szólt.

A hálózat tagjai által a kérdőívre adott válaszok több bevált gyakorlatra derítettek fényt, de problémás esetekre is, amelyek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének jelenlegi kerete hatékonyságát vonják kétségbe.

A hálózat tagjai általában azt válaszolták, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeknél a nemek szerinti sajátos igényeket figyelembe veszik a saját hatáskörükön belül, pl. a jelentések, a nemek közötti egyenlőségről szóló módosítások, tanulmányok és az eszmecserék terén. A figyelembe vétel mértéke jelentősen váltakozik, attól, hogy az adott időkeretben nem zajlott tevékenység, addig, hogy különböző szakpolitikai területeken alkalmazzák, sőt standardul veszik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elvét. A képviselők többsége jövőbeli témákat nevez meg, amelyek kapcsán a nemi dimenziót figyelembe veszik a bizottság által végzett különböző tevékenységek során, mint például a jelentések (beleértve a végrehajtási beszámolókat is), meghallgatások, tanulmányok, költségvetési eljárás, éves mentesítési eljárás tekintetében.

Sajnos a nemek közötti egyenlőség előmozdítására vonatkozó cselekvési terv, illetve a bizottság rövid és hosszú távú célkitűzései tekintetében a bizottságok nagy többsége nem fogadott el vagy meg sem vitatott ilyen cselekvési tervet. Egy bizottság és egy albizottság most fogadott el cselekvési tervet a nemek közötti egyenlőségről, és néhány másik bizottság ennek lehetőségét taglalja.

A hálózat több tagja azonban azt hangsúlyozta, hogy bizottságukon belül a nemek közötti egyenlőség érvényesítését cselekvési terv nélkül is előmozdítják és tiszteletben tartják munkájuk során, és olyan példákat hoztak fel, mint a férfiak és a nők számának egyensúlya, az érdekelt felekkel való kapcsolattartás, illetve a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló módosítások elfogadása. Említették a statisztikákat és szakképzést, mint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló cselekvési terv végrehajtását segítő fellépéseket.

Több bizottság is megemlíti, hogy számos tag tevékenykedik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése érdekében, köztük olyanok, akik egyúttal a FEMM bizottság tagjai is; más bizottságok azt jelezték, hogy csak a hálózat tagjainak felelőssége a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, egy bizottság pedig ellenőrző listát hozott létre a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére. A személyzet tekintetében csak kevés bizottság jelzi, hogy munkatársai képzésen vettek részt vagy aktívan foglalkoznak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével.

A nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos, a képviselőkkel és a személyzettel való rendszeres információmegosztásra és tájékoztatásra vonatkozó kérdés arra világított rá, hogy az információ gyakran nem jut el a címzetthez. A nemek közötti egyenlőség Európai Parlamenten belüli általános érvényesítésének végrehajtását jobban elősegítő eszközök kapcsán a hálózat minden tagja fontos eszközként hangsúlyozza a képzést, a nemek szerint lebontott adatok használatát és a nemi szempontú hatásvizsgálatot. Az említett eszközök használati aránya a nagyon alacsonytól a magasig váltakozik az egyes bizottságok között. Különösen kiemelték a nemi szempontú hatásvizsgálatokat mint olyan eszközöket, amelyek segíthetnek biztosítani az uniós polgárok által a mindennapok során megtapasztalt kihívások, különösen a nők igényeinek megfelelő és nehézségeinek leküzdésére képes szakpolitikák kidolgozását és végrehajtását, amelyek egy általánosabb felmérés részét is képezhetnék arról, hogy egy jogiaktus-tervezet miként befolyásolja az alapvető jogokat.

A nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások alkalmazását jó gyakorlatnak tekintik, de a javítani kell az alábbi tekintetben: az eljárást fel kell venni az eljárási szabályzatba és a FEMM bizottság, valamint az adott, konkrét bizottság nemek közötti egyenlőség érvényesítésért felelős tagja közötti együttműködést meg kell erősíteni, többek között a módosító indítványok megszövegezésének szakaszában. Ami „a nemi dimenziót a költségvetési folyamat valamennyi szintjén figyelembe vettük” kijelentést illeti, az összes beérkezett válasz esetében nagyon alacsony volt ennek rangsorolása.

Végezetül arra a kérdésre, hogy a Bizottság kikérte-e a többi bizottság véleményét vagy támogatását, hogy a nemek egyenlősége szempontjából kiegyensúlyozottabb elemzést vagy döntést hozzon, a referenciaidőszakra általában negatív válaszok érkeztek.

Szerkezet és intézményközi kapcsolatok

Az Európai Parlament fokozatosan kiépített egy, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére törekvő struktúrát. Az egyes testületek munkájának megítélése pozitív, ugyanakkor a globális kép széttagoltnak tűnik és az interakció hiánya a jelek szerint aláaknázza a rendszer hatékonyságát.

Ebben az összefüggésben az előadó olyan intézkedéssorozatot javasol, amely megerősítené és hatékonyabbá tenné a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének jelenlegi struktúráját, többek között egy szilárd intézményközi hálózat létrehozása révén:

  a nemzeti parlamentekkel folytatott fokozott együttműködés a rendszeres eszmecserék és kapcsolattartás érdekében, hogy tovább lehessen fejleszteni a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének bevált gyakorlatait;

  stabil összeköttetés az EP nemek közötti egyenlőségért és a sokféleségért felelős magas szintű csoportjával;

  a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat egymást váltó (rotációs) társelnöksége;

  strukturált együttműködés kialakítása egyéb intézményi partnerekkel, például a Bizottsággal és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével;

  a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére szolgáló, megfelelő keretrendszer kidolgozása a Bizottság által;

  állandó előadó, aki a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozik, hogy stabil együttműködést garantáljon a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, illetve a hálózat között;

  a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság fokozott befolyása a költségvetés nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontjaira (gender budgeting).

Javasolt integrált rendszer

 

 

Jelentéstételi tevékenységek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

              szakképzés

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

18.2.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

6

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Catherine Bearder, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Mary Honeyball, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Angelika Mlinar, Angelika Niebler, Maria Noichl, Marijana Petir, João Pimenta Lopes, Terry Reintke, Jordi Sebastià, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Biljana Borzan, Rosa Estaràs Ferragut, Arne Gericke, Kostadinka Kuneva, Constance Le Grip, Sirpa Pietikäinen, Dubravka Šuica, Marc Tarabella, Monika Vana

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Mike Hookem

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS

23

+

ALDE

Beatriz Becerra Basterrechea, Angelika Mlinar, Catherine Bearder

EFDD

Daniela Aiuto

GUE/NGL

Malin Björk, Kostadinka Kuneva, João Pimenta Lopes

PPE

Rosa Estaràs Ferragut, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Elisabeth Köstinger, Constance Le Grip, Angelika Niebler, Dubravka Šuica

S&D

Maria Arena, Biljana Borzan, Mary Honeyball, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Maria Noichl, Marc Tarabella

VERTS/ALE

Jordi Sebastià, Terry Reintke,

6

-

ECR

Arne Gericke, Jadwiga Wiśniewska, Jana Žitňanská

EFDD

Hookem Mike

PPE

Marijana Petir, Anna Záborská

1

0

PPE

Šojdrová Michaela

(1)

HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o.

(2)

HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o.

(3)

HL C 251. E, 2013.8.31., 1. o.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.

(5)

HL C 61. E, 2004.3.10., 384. o.

(6)

HL C 244. E, 2007.10.18., 225. o.

(7)

HL C 184. E, 2010.7.8., 18. o.

(8)

HL C 212 E., 2010.8.5., 32. o.

(9)

HL C 251. E, 2013.8.31., 11. o.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.

(11)

SWD(2015)0278.

(12)

„A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben”, az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya.

Jogi nyilatkozat