Eljárás : 2015/2095(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0066/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0066/2016

Viták :

PV 12/04/2016 - 3
CRE 12/04/2016 - 3

Szavazatok :

PV 12/04/2016 - 5.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0102

JELENTÉS     
PDF 976kWORD 545k
23.3.2016
PE 575.215v02-00 A8-0066/2016

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Előadó(k): Roberta Metsola, Kashetu Kyenge

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az 1951-es genfi egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére, különösen a visszaküldés tilalmához fűződő jogra;

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményre és annak 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i európai parlamenti állásfoglalásra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS, 1982), az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezményre (SOLAS, 1974) és a tengeri felkutatásról és mentésről szóló (módosított) nemzetközi egyezményre (SAR, 1979)

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (2010–2014)(COM(2010)0213) és a kísérő nélküli kiskorúak helyzetéről szóló, 2013. szeptember 12-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában 2015. április 14-én Avramopoulos biztos jelenlétében tartott vitára, valamint a 2015-ben: május 6-án a szolidaritásról és a felelősség méltányos megosztásáról, többek között a kutatási és mentési kötelezettségekről tartott vitára; május 26-án a harmadik országokkal folytatott együttműködés stratégiájáról tartott vitára; június 4-én az EU-ba érkező menedékkérők és menekültek számára biztonságos és jogszerű utak kidolgozásáról és a közös európai menekültügyi rendszer megvalósításáról tartott vitára; június 25-én az emberkereskedelemmel és -csempészettel, valamint a rendezetlen jogállású migránsok munkaerejének kizsákmányolásával kapcsolatos problémák kezeléséről, a megfelelő legális gazdasági migrációs csatornák kifejlesztéséről, valamint a határigazgatásról és vízumpolitikáról tartott vitára; július 2-án a migráció és a fejlesztés összefüggésrendszerében az uniós belügyi alapok elköltésének módjáról tartott vitára; július 6-án a migrációra vonatkozó menetrendből kiinduló első bizottsági javaslatcsomagról, valamint a szolidaritásról és a felelősség méltányos megosztásáról, többek között a kutatási és mentési kötelezettségekről és az EU-ba érkező menedékkérők és menekültek számára biztonságos és jogszerű utak kidolgozásáról tartott vitára; július 16-án szakértők jelenlétében a migrációs politikával kapcsolatos uniós finanszírozásról, az uniós tagállamokban és Norvégiában a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó politikákról, gyakorlatokról és adatokról, az EU-nak a migráció területén harmadik országokkal folytatott együttműködéséről, valamint a gazdasági migráció szabályozásának új módjairól tartott vitára; szeptember 22-én az európai migrációs stratégiát követő második bizottsági javaslatcsomagról tartott vitára; szeptember 23-án a nemzeti parlamentekkel a fogadóállomásokon alapuló koncepcióról és a migráció nemzeti és helyi szinten történő kezeléséről tartott vitára; október 19-én az embercsempészettel, az emberkereskedelemmel és a rendezetlen jogállású migránsok munkaerejének kizsákmányolásával kapcsolatos problémák kezeléséről tartott vitára; november 10-én „A menekültügyi válság kezelése: az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzete” című bizottsági közleményről (COM(2015)0510) tartott vitára; november 19-én az EU migrációs és menekültügyi politikáihoz kapcsolódó belső és külső finanszírozásáról tartott vitára; december 10-én az EU migrációs területen harmadik országokkal folytatott együttműködéséről tartott vitára; és december 21-én a határigazgatásról és vízumpolitikáról, a közös európai menekültügyi rendszer hatékony megvalósításáról, valamint a megfelelő jogszerű gazdasági migrációs csatornák kidolgozásáról tartott vitára,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság 2015. április 1-jén a fejlesztés és a migráció kapcsolatáról tartott együttes ülésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Külügyi Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság 2015. szeptember 15-én a Földközi-tenger térségében folyó migrációs áramlásokkal összefüggésben az emberi jogok tiszteletben tartásáról tartott együttes ülésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság küldöttségének 2015 szeptemberében Lampedusára tett, a kutatási-mentési műveletekkel kapcsolatos látogatásáról, valamint 2015 októberében Tunéziába tett, a harmadik országokkal a migráció, a menekültügy és a határellenőrzés terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos látogatásáról szóló jelentésére, továbbá tekintettel a Költségvetési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság közös küldöttségének 2015 júliusában Szicíliába tett, a régióra nehezedő migrációs nyomás kezelésével, különösen annak költségvetési vonatkozásaival kapcsolatos látogatásáról szóló jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság migrációval kapcsolatos, tíz pontból álló intézkedési tervére, amelyet a közös Külügyi és Belügyi Tanács 2015. április 20-án Luxemburgban tartott ülésén ismertetett,

–  tekintettel a Bizottság „Európai migrációs stratégia” című közleményére (COM(2015)0240),

–  tekintettel az Európai Uniónak a földközi-tengeri térség déli középső részén folytatott katonai műveletéről szóló (KKBP) 2015/778 tanácsi határozatra,

–  –  tekintettel az EUNAVFOR Med művelet második szakaszának, újabb nevén a Sophia műveletnek a megindítására vonatkozó határozatra, amelyet az uniós nagykövetek fogadtak el a Politikai és Biztonsági Bizottságban(4), valamint tekintettel az Égei-tengeren a NATO vezetésével végrehajtott műveletekre;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015. október 9-i 2240 (2015). számú határozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervről (2015–2020) szóló közleményére (COM(2015)0285),

–  tekintettel az Eurodac-rendeletnek az ujjlenyomat-vételi kötelezettség tekintetében való végrehajtásáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0150),

–  tekintettel az európai letelepítési programról szóló bizottsági ajánlásra (C(2015)3560) és a Tanácsban ülésező tagállamok kormányai képviselőinek a többoldalú és nemzeti programokon keresztül 20 000, nemzetközi védelemre szoruló személy letelepítéséről szóló következtetéseire, amelyet a Bel- és Igazságügyi Tanács 2015. július 20-i ülésén ismertettek,

–  tekintettel a Bizottságnak a fogadóállomásokon (hotspotokon) alapuló megközelítéshez kapcsolódó magyarázó feljegyzésére, a Görögországban és Olaszországban kialakult helyzetről szóló 2016. február 10-i jelentésére, valamint a Görögország által elért eredményekről szóló 2016. március 4-i jelentésére;

–  tekintettel a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015. szeptember 14-i 2015/1523/EU tanácsi határozatra,

–  tekintettel a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015. szeptember 22-i 2015/1601/EU tanácsi határozatra,

–  tekintettel a Bizottságnak az áthelyezési válságmechanizmus létrehozásáról, valamint a valamely harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0450),

–  tekintettel a Bizottságnak a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása céljából a biztonságos országok közös uniós jegyzékének létrehozásáról, valamint a 2013/32/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015) 0452),

–  tekintettel „A visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2015)0453),

–  tekintettel a tagállamok illetékes hatóságai által a visszatéréssel kapcsolatos tevékenységeik végzése során használandó közös „Visszatérési kézikönyv” kidolgozásáról szóló bizottsági ajánlásra (C(2015)6250) és annak mellékletére,

–  tekintettel „A jelenlegi menekültügyi válsággal kapcsolatos közbeszerzési szabályok” című bizottsági közleményre (COM(2015)0454),

–  tekintettel „Az európai menekültügyi válság kezelése: az EU külső tevékenységének szerepe” című bizottsági közleményre (JOIN(2015)40),

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alap létrehozásáról szóló bizottsági határozatra (C(2015)7293)f,

–  tekintettel a Bizottság „A menekültügyi válság kezelése: azonnali operatív, költségvetési és jogi intézkedések az európai migrációs stratégia keretében” című közleményére (COM(2015)0490) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a Bizottság „A menekültügyi válság kezelése: az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzete” című közleményére (COM(2015)0510) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Határ- és Parti Őrség és Európa külső határainak hatékony igazgatása” című közleményére (COM(2015)0673) és az Európai Határ- és Parti Őrségről és a 2007/2004/EK rendelet, a 863/2007/EK rendelet, valamint a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0671), az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérését szolgáló európai úti okmányról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0668), az 562/2006/EK rendeletnek a külső határokon végzett ellenőrzések releváns adatbázisok felhasználásával való megerősítése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2015)0670), a Bizottságnak a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015/1523/EU és 2015/1601/EU tanácsi határozat 9. cikkével összhangban a nemzetközi védelem területén Svédország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatára (COM(2015)0677), valamint a Bizottság Törökországgal közös önkéntes humanitárius befogadási rendszerről szóló ajánlására (COM(2015)09490),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A menekültügyi válság kezelése: Az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzete” című közleményére (COM(2016)0085),

–  tekintettel a Bizottság által  a Görög Köztársasághoz intézett, a Görögország által a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti átadás folytatására való tekintettel meghozandó sürgős intézkedésekről szóló ajánlására (C(2016)871),

–  tekintettel a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2015/1601 határozat szerint Ausztriára jutó kérelmezői létszám 30%-a áthelyezésének ideiglenes felfüggesztéséről szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetére (COM(2016)0080),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Vissza a schengeni rendszerhez – menetrend” című közleményére (COM(2016)0120),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlament és a Tanács számára készített, „Második jelentés a Törökország által a vízumliberalizációs menetrend követelményeinek teljesítése terén tett előrelépésekről” című jelentésére (COM(2016)0140)

–  tekintettel az Unióban nyújtandó vészhelyzeti támogatásról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2016)0069), a Bizottság ehhez kapcsolódó munkadokumentumára (SWD(2016)0097) és a 2016. évi költségvetésnek ezen eszköz céljaira szolgáló költségvetési tétel létrehozása érdekében történő, a közeljövőben esedékes módosítására,

–  tekintettel az Európai Tanács által a 2015. április 23-i rendkívüli ülésén, a 2015. június 25–26-i ülésén, az uniós állam- és kormányfők migrációról szóló 2015. szeptember 23-i informális ülésén, a 2015. október 15-i, a 2015. december 17-i és 18-i, valamint a 2016. február 18-i és 19-i ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által a biztonságos származási országokról a 2015. július 20-i ülésén, a migrációról a 2015. július 20-i ülésén, a visszatérési politika jövőjéről a 2015. október 8-i ülésén, a migrációról a 2015. október 12-i ülésén, a menekültügyi és migrációs válság kezelését célzó intézkedésekről a 2015. november 9-i ülésén, a hontalanságról a 2015. december 4-i ülésén, valamint a migránscsempészetről a 2016. március 10-i ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a 2015. szeptember 14-én elfogadott elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanácsban ülésező tagállamok kormányai képviselőinek 2015. július 20-i ülésükön elfogadott következtetéseire, amelyek tárgya többoldalú és nemzeti programok végrehajtása nemzetközi védelemre szoruló 20 000 személy letelepítése céljával,

–  tekintettel a 2015. október 15-i EU–Törökország közös cselekvési tervre, valamint az ahhoz kapcsolódó 2016. február 10-i és március 4-i végrehajtási jelentésekre,

–  tekintettel az EU állam- és kormányfőinek 2016. március 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Földközi-tenger keleti térségében és a Nyugat-Balkánon húzódó útvonallal foglalkozó, 2015. október 8-án megrendezett magas szintű konferencián elfogadott nyilatkozatra, valamint a nyugat-balkáni útvonalon kialakult menekültáradattal foglalkozó, 2015. október 25-i találkozón a vezetők által elfogadott nyilatkozatra valamint az ehhez kapcsolódó, az elért haladásról szóló 2016. február 10-i jelentésre,

–  tekintettel a 2015. november 11-én és 12-én Vallettában tartott, migrációval foglalkozó Európai Unió–Afrika csúcstalálkozón elfogadott cselekvési tervre és politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) munkájára és jelentéseire, és különösen az Európai Unióban a menekültügy helyzetéről szóló 2014-es jelentésére és a havonta megjelenő menekültügyi trendekre,

–  tekintettel a Frontex munkájára és jelentéseire, és különösen a 2015-ös éves kockázatelemzésére, valamint a kockázatelemzési hálózati negyedéves jelentéseire,

–  tekintettel az Europol munkájára és jelentéseire, és különösen a „Mare” elnevezésű Közös Operatív Csapatra, valamint az Európai Migránscsempészeti Központnak (EMSC) Europol általi létrehozására,

–  tekintettel az Eurojust munkájára és jelentéseire, és különösen az emberkereskedelemről szóló jelentéseire,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség (FRA) munkájára, éves jelentéseire és tanulmányaira, és különösen a munkaerő-kizsákmányolás súlyos formáiról, valamint a rendezetlen jogállású migránsok és a velük kapcsolatba lépő személyek kriminalizálásáról szóló tanulmányaira,

–  –  tekintettel a C. politikai tematikus főosztálynak az EUMSZ 80. cikkének végrehajtásáról, a nemzetközi védelmet kérelmezők új módszereiről, alternatív útvonalairól és a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférési módjaikról, az EU-ba irányuló munkavállalási célú migráció szabályozásának új módjairól, a közös európai menekültügyi rendszer erősítéséről és Dublin alternatíváiról, az EU-nak a migráció terén harmadik országokkal folytatott együttműködéséről szóló, valamint „A női menedékkérők és menekültek fogadása az Unióban” című tanulmányaira, továbbá tekintettel a D. politikai tematikus főosztály „Migrációs politikák: a hatékonyság elemzése és a jövőben alkalmazandó bevált gyakorlatok” című, és az EXPO politikai tematikus főosztály „Migránsok a Földközi-tengeren: az emberi jogok védelme” című tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Migrációs Hálózat (EMH) tanulmányaira, és különösen a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó politikákról, gyakorlatokról és adatokról szóló tanulmányára,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács munkájára, jelentéseire és állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezet munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának munkájára és jelentéseire,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az európai migrációs stratégiáról szóló, a 2015. december 3–4-én megtartott 115. plenáris ülésén elfogadott véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai migrációs stratégiáról és a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervről szóló véleményére,

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2014. december 17-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „80. cikk – Szolidaritás és a felelősség méltányos megosztása, ideértve a kutatási és mentési kötelezettségeket is” című munkadokumentumra,

–  tekintettel az embercsempészettel, az emberkereskedelemmel és a rendezetlen jogállású migránsok munkaerejének kizsákmányolásával kapcsolatos problémák kezeléséről szóló munkadokumentumra,

–  tekintettel a „Határigazgatás és vízumpolitika, a Frontex és más illetékes ügynökségek szerepét is ideértve” című munkadokumentumra,

–  tekintettel a „Biztonságos és jogszerű utak kidolgozása az EU-ba érkező menedékkérők és menekültek számára, beleértve az áttelepítési és kapcsolódó integrációs politikákat is” című munkadokumentumra,

–  tekintettel a „Megfelelő legális gazdasági migrációs csatornák kialakítása” című munkadokumentumra,

–  tekintettel „Az EU migrációs és menekültügyi politikájával kapcsolatos belső és külső uniós finanszírozás” című munkadokumentumra,

–  tekintettel „A közös európai menekültügyi rendszer hatékony végrehajtása, ideértve az EASO szerepét is” című munkadokumentumra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Foglakoztatási és Szociális Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A80000/2016),

A.  mivel 2014. december 17-i állásfoglalásában arra utasította az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy értékelje a különböző érintett politikákat, dolgozzon ki ajánlásokat és számoljon be erről stratégiai saját kezdeményezésű jelentés formájában a plenáris ülésen;

B.  mivel a Frontex adatai szerint(6) 2015-ben1,83 millió személyt észleltek, miközben szabálytalanul próbáltak meg átkelni az EU külső határain, ami a 2014 folyamán az Unióba érkezett 282 500 migránssal összevetve példátlan mértékű adat; és mivel az IOM/UNICEF adatai szerint a tengeren át érkező összes migráns mintegy 20%-a gyermek(7);

C.  mivel az EASO adatai szerint(8) 2015-ben több mint 1,4 millió nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be az ún. „EU+ országokban” (9), amely kérelmek száma április óta folyamatosan nőtt, ugyanakkor az ismétlődő kérelmek száma csökkent, és mivel a kérelmezők mintegy 6 %-a vallja magát kísérő nélküli kiskorúnak; mivel 2016 februárjában a tengeren érkezők 22%-a bolt nő és 40%-uk gyermek(10);

D.  mivel a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezmény alkalmazásában minden tizennyolc év alatti személy gyermeknek tekintendő;

E.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 2015-ben több mint 3771 személy veszítette életét vagy tűnt el a Földközi-tengeren(11); mivel 2016. március 8-ig a jelentések szerint 444 személy veszítette életét a Földközi-tengeren; mivel 2016 első kilenc hetében 77 – átlagosan tehát naponta egynél több – gyermek halt meg; mivel az EUROPOL legfrissebb adatai szerint legalább 10 000 kísérő nélküli gyermek tűnt el érkezését követően Európában

F.  mivel október 3-át „A megemlékezés napjának” kellene nyilvánítani, emléket állítva minden olyan migráns és menedékkérő férfinak, nőnek és gyermeknek, akik az üldözés, diktatúrák, háborúk és nyomorúság elől próbáltak menekülni és eközben életüket veszítették, valamint megemlékezve minden olyan férfiról és nőről is, akik nap mint nap életüket kockáztatják azért, hogy megmentsék őket;

G.  mivel a világ bizonyos részein háború dúl és erőszak uralkodik, és az ott élő embereket a rendkívüli szegénység, a környezet állapotának romlása együttes hatásai sújtják és a fiatalok jövője kilátástalan, ami további erőszakot és bizonytalanságot kelthet, és ismét egész népességeket kényszeríthet migrációra;

Az EUMSZ 80. cikke – Szolidaritás és a felelősség méltányos megosztása, ideértve a kutatási és mentési kötelezettségeket is

H.  mivel az EUMSZ 80. cikke a szolidaritás elvét és a felelősség méltányos megosztása elvét az egész uniós rendszer középpontjába állítja, jogalapot biztosítva így ezen elveknek a menekültüggyel, migrációval és határellenőrzéssel kapcsolatos uniós politikákban történő érvényesítésére;

I.  mivel a szolidaritás a belső és a külső szolidaritás formájában egyaránt megjelenhet; és mivel az áthelyezés, a menekültügyi határozatok kölcsönös elismerése, az operatív támogató intézkedések, a jelenleg hatályos dublini rendelet és az ideiglenes védelemről szóló, proaktív módon értelmezett irányelv a belső szolidaritást szolgáló eszközök tárát alkotják, ugyanakkor az áttelepítés, a humanitárius befogadás és a tengeri kutatás és mentés a külső szolidaritást segíti elő, a polgári védelmi mechanizmus pedig mindkét cél szolgálatába állhat;

J.  mivel 2016. március 3-án az olasz fogadólétesítményekben a más tagállamba történő áthelyezésre váró 39600 menedékkérőből csak 338-et helyeztek ténylegesen át, míg Görögország esetében a 66400 tervezett áthelyezésből 322-ra került ténylegesen sor;

Az emberkereskedelemmel és -csempészettel, valamint a rendezetlen jogállású migránsok munkaerejének kizsákmányolásával kapcsolatos problémák kezelése

K.  mivel a migránscsempészet, az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás olyan elkülönült jogi jelenségek, amelyekkel külön jogi kereteken belül uniós és nemzetközi szinten kell foglalkozni, és amelyek kellően célzott választ igényelnek, ugyanakkor a gyakorlatban gyakran átfedik egymást; és mivel az embercsempész és emberkereskedő hálózatok igen gyorsan képesek változtatni módszereiken, ezért a válaszintézkedéseknek is a lehető legfrissebb és legpontosabb adatokon kell alapulniuk; mivel a migránscsempészet elleni küzdelem keretében foganatosított intézkedéseknek nem szabad azokat a személyeket is sújtaniuk, akik a rendezetlen jogállású migránsok számára humanitárius segítséget nyújtanak;

L.  mivel a migránscsempészet, az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás elleni küzdelem egyaránt igényel rövid, közép- és hosszú távú válaszokat, többek között a bűnözői hálózatok felszámolását és az elkövetők bíróság elé állítását, az adatok gyűjtését és elemzését, az áldozatok védelmét és a jogellenesen tartózkodó migránsok visszatérését célzó intézkedéseket, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködést, továbbá az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatai iránti keresletet és a migrációnak az embereket az embercsempészeknek kiszolgáltató kiváltói okait kezelő, hosszabb távú stratégiákat;

Határigazgatás és vízumpolitika, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség és más illetékes ügynökségek szerepét is ideértve

M.  mivel a határ- és vízumpolitika terén számos bizottsági javaslattal kapcsolatban rendes jogalkotási eljárás van folyamatban, különös tekintettel a következő javaslatokra: az uniós vízumkódexről szóló rendeletre irányuló javaslat (átdolgozás) (2014/0094 COD), a körutazói vízum létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslat (2014/0095 COD), és a vízumok egységes formátumának biztonsági szempontjáról szóló rendeletre irányuló javaslat (2015/0134 COD); és mivel e területen a Bizottság a közelmúltban új javaslatokat terjesztett be, amelyeket a rendes jogalkotási eljárás keretében fognak kezelni;

N.  mivel a belső határellenőrzések megszüntetésének a külső határok hatékony igazgatásával, szigorú közös szabályok betartásával, a tagállamok közötti hatékony információcserével és az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartásával párhuzamosan kell történnie;

O.  mivel az Európai Parlament felhívta az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget, hogy erősítse meg az alapvető jogok esetleges megsértéseinek kezelésével kapcsolatos kapacitását, többek között a harmadik országok illetékes hatóságaival kötött vagy kötendő együttműködési megállapodások keretében, és mivel az új uniós határügynökségre vonatkozó bizottsági javaslat már panaszkezelési mechanizmust is magába foglal;

P.  mivel a jelenlegi vízumkódex lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy „humanitárius okból” eltérjenek a vízumkérelmek rendes elfogadhatósági kritériumaitól (19. és 25. cikk);

Biztonságos és jogszerű utak kidolgozása az EU-ba érkező menedékkérők és menekültek számára, beleértve az áttelepítési és kapcsolódó integrációs politikákat is

Q.  mivel a világ menekültpopulációjának 86%-át nem iparosodott országok fogadják be; mivel a bűnszövetkezetek és embercsempészek kihasználják az Unióba belépni próbáló, a háború elöl menekülő elkeseredett emberek helyzetét;

R.  mivel az Unióba jutás jogszerű és biztonságos útvonalai korlátozottak, és sokan továbbra is vállalni fogják a veszélyes utazás kockázatát; és mivel az Unióba érkező menedékkérők és menekültek számára – a meglévő jogszabályok és gyakorlatok alapján – biztonságos és jogszerű utak kidolgozása lehetővé tenné az Unió és a tagállamok számára, hogy jobban átlássák a védelmi szükségleteket és az Unióba irányuló migrációs áramlásokat, és felszámolják az embercsempészek üzleti modelljét;

A harmadik országokkal folytatott együttműködésre vonatkozó stratégia, különös tekintettel a regionális védelmi programokra, az áttelepítésre, a visszatérésre, valamint a migráció kiváltó okainak kezelésére

S.  mivel az EU harmadik országokkal folytatott együttműködése olyan politikai eszközök segítségével zajlik, mint a regionális párbeszédek, kétoldalú párbeszédek, közös migrációs és mobilitási programok, mobilitási partnerségek, továbbá olyan jogi eszközök támogatása mellett, mint a „globális megállapodásokban” szereplő migrációs záradékok, visszafogadási megállapodások, vízumkönnyítési megállapodások, vízummentességről szóló megállapodások, illetve olyan operatív eszközök közreműködésével, mint a regionális védelmi programok és regionális fejlesztési és védelmi programok, a Frontex munkavégzési megállapodásai és az EASO harmadik országokkal folytatott együttműködése;

T.  mivel az egyes tagállamok a migrációval kapcsolatban továbbra is intenzív, kétoldalú szintű külső tevékenységeket folytatnak;

U.  mivel az Unió fokozta a harmadik országokkal a migráció és a menekültügy terén folytatott együttműködését annak érdekében, hogy megfelelően reagáljon a jelenlegi menekültválságra, és új együttműködési kezdeményezéseket indított, mint például az EU-Törökország közös cselekvési terv, a nyugat-balkáni útvonalakkal kapcsolatos kötelezettségvállalások, valamint a vallettai csúcstalálkozón elfogadott cselekvési terv;

Megfelelő legális gazdasági migrációs csatornák kialakítása

V.  mivel az Unióban a munkaképes korú népesség 2020-ig várhatóan 7,5 millióval csökkenni fog; mivel az uniós munkaerőpiaci igények alakulásával kapcsolatos előrejelzések szerint munkaerőhiány van kialakulóban, illetve egyes területeken kialakulhat a jövőben; és mivel a harmadik országbeli állampolgárok sok nehézségbe ütköznek külföldi képesítéseik elismertetésekor, ezért elvállalt munkájukhoz viszonyítva többnyire túlképzettek;

W.  mivel a munkavégzési célú migrációval kapcsolatos jelenlegi uniós megközelítés széttagolt, ugyanis több különálló irányelv foglalkozik konkrét munkavállalói kategóriákkal és olyan harmadik országbeli állampolgárokkal, akik bizonyos feltételek mellett dolgozhatnak; és mivel ez a megközelítés csak rövid távú, körülhatárolt igényeket elégíthet ki;

Annak vizsgálata, hogy a migráció és a fejlesztés összefüggésrendszerében hogyan költik el az uniós belügyi alapokat, többek között a sürgősségi alapokat is

X.  mivel számos uniós pénzügyi eszköz létezik a tagállamok és harmadik országok migrációval, menekültüggyel és határigazgatással kapcsolatos fellépéseinek finanszírozására; mivel a tagállamok számára a finanszírozást főként a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból (AMIF) és a Belső Biztonsági Alapból (ISF) folyósítják, de mivel számos más program és alap is felhasználható a migrációval kapcsolatos tevékenységekhez; és mivel a harmadik országoknak nyújtott finanszírozást ugyan főként a Fejlesztési Együttműködési Eszközön keresztül folyósítják, azt a különböző bizottsági főigazgatóságok és a Külügyi Szolgálat kezelik;

Y.  mivel a költségvetési sorok és felelősségek széttöredezettsége megnehezíti, hogy átfogó képet kapjunk az alapok felhasználásának módjáról, sőt az Unió által a migrációra fordított pontos összegről;

A közös európai menekültügyi rendszer hatékony végrehajtása, ideértve az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) szerepét is;

Z.  mivel a közös európai menekültügyi rendszer közös szabályokat tartalmaz a közös menekültügyi politikával, az egységes menekültstátusszal és az egész Unióban érvényes közös menekültügyi eljárásokkal kapcsolatban; mivel azonban több figyelmeztető jelzés, többek között a Bizottság által elfogadott, kötelezettségszegési eljárás megindításáról szóló határozatok azt mutatják, hogy sok tagállamban még nem teljesen valósították meg a közös európai menekültügyi rendszert; mivel a megvalósításra a nemzeti jogok harmonizálása és a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása érdekében alapvetően szükség van, és mivel a tagállamok támogató segítségnyújtást igényelhetnek az EASO-tól a közös európai menekültügyi rendszernek való megfeleléshez; mivel a befogadási feltételek és a menekültügyi eljárások harmonizálása csökkentheti a jobb feltételeket kínáló országokra nehezedő stresszt, és alapvető fontosságú a felelősségmegosztás szempontjából;

AA.  mivel a dublini rendszer jelenlegi mechanizmusai nem kellően objektívek, nem képesek megállapítani a felelősség megosztásának méltányos kritériumait és nem biztosítják a nemzetközi védelemhez való gyors hozzájutást; mivel a rendszert a gyakorlatban nem alkalmazzák, és az ideiglenes áthelyezésről szóló két tanácsi határozatban egyértelmű eltérések is vannak; és mivel a Bizottság 2016 márciusára ígérte a Dublin III. rendelet rendes felülvizsgálatára irányuló javaslatot;

A szolidaritásról

1.  rámutat, hogy a migrációval kapcsolatos uniós fellépéseknek a szolidaritás elvén kell alapulniuk; megjegyzi, hogy a szolidaritás EUMSZ 80. cikkében megállapított elve a menekültügyre, bevándorlásra és a határellenőrzési politikákra egyaránt vonatkozik; véleménye szerint az EUMSZ 80. cikke a 77–79. cikkel együttesen szolgáltat jogalapot a szolidaritás elvének e területeken történő érvényesítéséhez;

A kutatásról és mentésről

2.  abból a tételből indul ki, hogy az életmentésnek az első helyen kell állnia a prioritások között, és hogy elengedhetetlenül fontos a kutatási és mentési műveletek megfelelő uniós és tagállami szintű finanszírozása; megjegyzi, hogy egyre több illegális migráns érkezik tengeri úton, és riasztó mértékben nőtt a tengeren életüket vesztő személyek száma, valamint hogy Európa részéről jobb válaszreakcióra van szükség;

3.  emlékeztet arra, hogy az életmentés a veszélyben lévőkkel való szolidaritás megnyilvánulása, ugyanakkor a nemzetközi jog szerinti jogi kötelesség is, mivel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének – amelyet minden tagállam és maga az Unió is ratifikált – 98. cikke előírja, hogy minden esetben a tengeren bajba jutott személyek segítségére kell sietni;

4.  véleménye szerint a tengeri kutatási és mentési műveletek során feltétlen szükség van egy állandó, erőteljes és hatékony uniós válaszlépésre, hogy meg lehessen előzni a Földközi-tengeren átkelni próbáló migránsok körében előforduló halálesetek számának meredek emelkedését;

5.  e tekintetben azt javasolja, hogy erősítsék meg a kutatási és mentési kapacitásokat, és a tagállami kormányoknak pénzügyi segítségnyújtás és eszközök tekintetében több forrást kell mozgósítaniuk egy, az EU egészére kiterjedő, a veszélyben lévő menekültek és migránsok felkutatására, mentésére és megsegítésére, valamint a legközelebbi biztonságos helyre történő eljuttatásukra irányuló humanitárius művelet összefüggésében;

6.  rámutat arra, hogy a tengeren bajba jutott embereket ténylegesen segítő magán hajóparancsnokok vagy nem kormányzati szervezetek (NGO-k) nem fenyegethetők e segítség miatt kiszabható büntetéssel; úgy véli, hogy a kereskedelmi hajózás nem tekinthető olyan lehetőségnek, amely helyettesíti a tagállamok kutatási és mentési kötelezettségeit;

Az emberkereskedelem és az embercsempészet kezeléséről

7.  felszólít arra, hogy egyértelműen tegyenek különbséget az Unióba becsempészett személyek és az Unióba emberkereskedelem útján bekerült személyek között, mert bár a szakpolitikai válaszokat megfelelően integrálni kell, e válaszoknak egyúttal megfelelően célzottaknak is kell lenniük; kijelenti, hogy általános értelemben véve a migránscsempészet egy személy szabálytalan belépését könnyíti meg valamely uniós tagállamba, míg az emberkereskedelem egy személy erőszakos, megtévesztő vagy visszaélésszerű eszközök alkalmazásával, kizsákmányolás céljából megvalósított toborzását, szállítását vagy fogadását jelenti;

8.  megállapítja, hogy a migráció bármely holisztikus megközelítésének szükségszerűen tartalmaznia kell az emberkereskedelemmel és embercsempészettel foglalkozó bűnözői hálózatok tevékenységének megakadályozását célzó intézkedéseket;

9.  üdvözli azt a pozitív szerepet, amelyet a haditengerészet hajói mindeddig betöltöttek a tengeri életmentésben és a bűnözői hálózatok felszámolása terén; támogatja az olyan haditengerészeti műveletek céljait, mint például a Sophia művelet, és hangsúlyozza az emberi élet védelmének szükségességét, kiemelve, hogy a műveletnek minden vonatkozásában biztosítania kell a migránsok életének megóvását;

10.  kiemeli, hogy a katonai műveletek a migráció semmilyen holisztikus megközelítésében sem válhatnak döntően meghatározó vonatkozássá, és ismételten hangsúlyozza, hogy a Sophia művelet nem vonhat el a Földközi-tengeren a tengeri életmentés céljaira egyébként már rendelkezésre bocsátott eszközöket;

Az uniós ügynökségeknek az embercsempészet elleni küzdelemben betöltött szerepéről

11.  rámutat, hogy mivel a bűnözők igen gyorsan képesek változtatni módszereiken, a szakpolitikai intézkedéseket a legfrissebb pontos adatokhoz kell igazítani; pozitív előrelépésnek tekinti, hogy a Bizottság 2015. május 27-én elfogadott egy migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervet (a továbbiakban: a migránscsempészetről szóló cselekvési terv), amelyben kapcsolattartó csoport létrehozását irányozza elő a migránscsempészettel kapcsolatos problémákkal foglalkozó uniós ügynökségek között, az együttműködés és az információcsere megerősítése céljával;

12.  hangsúlyozza, hogy a meglévő eszközöket, például az ügynökségek kockázatelemzéseit teljes mértékben fel kell használni; megjegyzi, hogy az uniós ügynökségeknek teljes mértékben együtt kell működniük egymással, emellett azonban fokozniuk kell a tagállamokkal folytatott együttműködésüket is; megállapítja, hogy az erőfeszítések jobb összehangolása révén lehetővé kell tenni az adatok nemzeti szinten történő összegyűjtését és továbbítását az ügynökségekhez;

Az áthelyezésről

13.  emlékeztet rá, hogy az áttelepítés folyamata – azaz a nemzetközi védelmet kérelmező vagy nemzetközi védelemben részesülő személynek az egyik tagállamból egy másikba történő átadása – az Unión belüli szolidaritás gyakorlati példája; arra is emlékeztet továbbá, hogy az Európai Parlament 2009 óta kéri a menedékkérők tagállamok közötti elosztására vonatkozó kötelező mechanizmus bevezetését;

14.  megjegyzi, hogy az elmúlt év során a Tanács két határozatot fogadott el az Unióban történő ideiglenes áthelyezési intézkedésekről (a továbbiakban: az áthelyezésről szóló határozatok)(12), és hogy ezek a nemzetközi védelmet kért személyek Görögországból és Olaszországból más tagállamokba történő átszállítását tartalmazzák; megjegyzi, hogy bár az áthelyezésről szóló határozatok nem szüntetik meg a felelősségek elosztásáról szóló dublini szabályokat, lehetővé teszik az ezen szabályoktól való ideiglenes eltérést;

15.  véleménye szerint a sürgősségi áthelyezési intézkedések meghozatala a helyes irányba tett lépés, és felszólítja a tagállamokat, hogy ezen intézkedések szerinti kötelezettségeiknek a lehető leghamarabb tegyenek eleget;

16.  emlékeztet arra, hogy az áthelyezésről szóló határozatok alkalmazásának céljából az áthelyezés csak olyan állampolgárságú személyekre vonatkozik, amely állampolgárság esetében a nemzetközi védelmet megadó határozatok uniós szintű átlaga az azt megelőző három hónapban az Eurostat adatai alapján legalább 75% volt; megjegyzi, hogy az áthelyezésről szóló határozatok viszonylag kevés embert érintenek, és nem vonatkoznak jelentős számú, harmadik országból származó kérelmezőre, akik e határozatok értelmében nem áthelyezhetők;

17.  megjegyzi továbbá, hogy az áthelyezésről szóló jelenlegi határozatok szerint még mindig az első érkezés szerint tagállamoknak kell kezelniük a legbonyolultabb nemzetközi védelem iránti kérelmeket (és fellebbezéseket), meg kell szervezniük a hosszabb ideig tartó befogadást, és koordinálniuk kell azon személyek visszaküldését, akik végül nem jogosultak nemzetközi védelemre; megismétli, hogy a közös európai menekültügyi rendszer működtetésére szolgáló bármely új rendszernek a szolidaritáson és a felelősség méltányos megosztásán kell alapulnia.

18.  véleménye szerint az áthelyezésről szóló határozatokban foglalt kritériumokon – mint például a tagállam GDP-je, a tagállam népessége, a tagállamban tapasztalható munkanélküliségi ráta és a tagállamban korábban menedéket kért személyek száma – túlmenően két egyéb kritériumot is figyelembe kell venni, mégpedig a tagállam területének nagyságát és a tagállam népsűrűségét;

19.  úgy véli, hogy az áthelyezés végrehajtásakor – amennyire csak a gyakorlatban lehetséges – figyelembe kell venni a kérelmező preferenciáit; elismeri, hogy ez módot ad a másodlagos mozgások elkerülésére és a kérelmezők arra való bátorítására, hogy fogadják el az áthelyezési határozatot, azonban nem akadályozhatja meg az áthelyezési folyamatot;

Az áttelepítésről

20.  véleménye szerint az áttelepítés az egyik előnyben részesített lehetőség arra, hogy a menekültek és nemzetközi védelemre szorulók számára biztosítsák az Unióba történő biztonságos és jogszerű belépést, amennyiben a menekültek nem tudnak visszatérni a származási országukba, de a fogadó országban sem tudnak hatékony védelmet igénybe venni vagy beilleszkedni;

21.  megjegyzi továbbá, hogy az áttelepítés az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának égisze alatt működő, jól kialakított humanitárius program, és a nemzetközi védelemre szoruló személyeknek a tagállamok területére történő szabályszerű érkezése kezelését szolgáló hasznos eszköz;

22.  rámutat arra, hogy tekintettel az Unió külső határaira érkező migránsok soha nem látott mértékű beáramlására, valamint a nemzetközi védelmet igénylő személyek létszámának folyamatos növekedésére, az Uniónak az áttelepítéssel kapcsolatban kötelező érvényű jogalkotási megközelítésre van szüksége, ahogyan azt a Bizottság migrációs stratégiája is megállapította; azt javasolja, hogy tényleges hatás eléréséhez ennek a megközelítésnek az Uniótól nemzetközi védelmet kérő menekültek teljes számához képest érdemi számú menekült számára kell biztosítania az áttelepítést, valamint figyelembe kell vennie a globális áttelepítési szükségletekről az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által évente közzétett beszámolókat;

23.  hangsúlyozza, hogy állandó, uniós szintű, minden tagállam számára kötelező letelepítési programra van szükség, amely az Unióban védelmet kereső menekültek összesített számát figyelembe véve az egyes tagállamok számára a letelepítések ésszerű számát írja elő;

A humanitárius befogadásról

24.  rámutat arra, hogy a humanitárius befogadás az áttelepítést kiegészítő lehetőségként használható fel annak érdekében, hogy a leginkább kiszolgáltatott személyek, pl. a kísérő nélküli kiskorúak, a fogyatékkal élő vagy sürgős orvosi beavatkozásra szoruló menekültek sürgős, gyakran időszakos védelemben részesülhessenek;

25.  hangsúlyozza, hogy amennyiben a harmadik országbeli állampolgárok számára az áttelepítés nem jöhet szóba, a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy dolgozzanak ki és működtessenek humanitárius befogadási programokat;

A humanitárius vízumokról

26.  rámutat arra, hogy a humanitárius vízumok a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára biztosítják egy harmadik országba való belépés lehetőségét, hogy ott menedékjogot kérhessenek; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki a meglévő lehetőségeket humanitárius vízumok uniós nagykövetségeken és konzuli hivatalokban történő kiadására – különösen a veszélyeztetett csoporthoz tartozó személyek részére – a származási és a tranzitországokban;

27.  úgy véli, hogy a nemzetközi védelemért folyamodó személyek számára lehetővé kell tenni, hogy európai humanitárius vízumot igényeljenek közvetlenül bármelyik tagállam konzulátusán vagy nagykövetségén, és amennyiben elbírálást követően humanitárius vízumot kapnak, ez feljogosítana a belépésre a vízumot kibocsátó tagállam területére kizárólag abból a célból, hogy ott nemzetközi védelem iránti kérelmüket benyújtsák; úgy véli ezért, hogy szükség van a vízumkódex módosítására oly módon, hogy konkrétabb rendelkezéseket tartalmazzon a humanitárius vízumokra vonatkozóan;

A közös európai menekültügyi rendszerről

28.  rámutat arra, hogy további lépésekre van szükség annak biztosításához, hogy a közös európai menekültügyi rendszer valóban egységes rendszerré váljon;

29.  emlékeztet arra, hogy a harmonizáció javításához feltétlenül szükséges a csomag végrehajtásának átfogó értékelése (a Bizottság értékelő jelentésének formájában), amelyet gyors nyomon követés követ, amennyiben a végrehajtás valamely tagállamban nem kielégítő;

30.  megjegyzi például azt, hogy az elfogadhatatlan kérelmek, későbbi kérelmek, felgyorsított eljárások és határellenőrzési eljárások mind olyan egyedi esetek, amelyekkel kapcsolatban a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv átdolgozása igyekezett megtalálni a rendszer hatékonysága és a kérelmezők – különösen a a veszélyeztetett csoporthoz tartozó személyek – jogai közötti kényes egyensúlyt; hangsúlyozza, hogy az ilyesfajta egyensúlyt csak akkor lehet elérni, hogy a jogszabályokat teljes mértékben és megfelelően hajtják végre;

31.  hangsúlyozza az idegenrendészeti őrizet minden formája feletti, a bevándorlási és menekültügyi jogszabályoknak megfelelően történő igazságügyi hatósági felügyelet fontosságát; emlékeztet arra, hogy mind a nemzetközi jog, mind az Európai Unió Alapjogi Chartája kötelezi a tagállamokat arra, hogy a megvizsgálják a fogva tartás alternatíváit, felhívja a tagállamokat a menekültügyi eljárások és a befogadási feltételekről szóló irányelvek megfelelő alkalmazására az idegenrendészeti fogdákhoz való hozzáférés vonatkozásában;

32.  emlékeztet arra, hogy fontos a hontalan személyek számának csökkentése, és ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be célzott eljárásokat a hontalanság megállapítására, és osszák meg egymással bevált gyakorlataikat a hontalan személyekre vonatkozó adatok gyűjtése, illetve a hontalanság megállapítására szolgáló eljárások tekintetében;

A Dublin III. rendelet felülvizsgálatáról

33.  megállapítja, hogy a Dublin III. rendelet(13) működése számos kérdést vetett fel a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam megállapításának tisztességes és szolidáris jellegével kapcsolatban; megjegyzi, hogy a jelenlegi rendszer nem veszi kellő mértékben figyelembe, hogy az Unió külső határain található egyes uniós tagállamok mekkora migrációs nyomásnak vannak kitéve; úgy véli, hogy a tagállamoknak fel kell mérniük a dublini logikából fakadó nehézségeket, és az Uniónak meg kell teremtenie a szolidaritás gyakorlásának feltételeit a tagállamai között és az érintett migránsok iránt;

34.  rámutat arra, hogy az Unióba egyre nagyobb számban érkező migránsok miatt a dublini rendelettel létrehozott rendszerre nehezedő nyomás azt mutatja, hogy a rendszernek ebben a formájában egyáltalán nem sikerült megvalósítania két elsődleges célkitűzését, azaz a felelősség megosztásának objektív és tisztességes kritériumainak megállapítását és a nemzetközi védelemhez való gyors hozzájutás biztosítását; megismétli fenntartásait azon kritérium tekintetében, hogy jelenleg az első belépés szerinti tagállam felelős a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatáért, és úgy véli, hogy ezt a kritériumot felül kell vizsgálni;

35.  továbbá arra is rámutat, hogy ugyanakkor még mindig magas az Unión belüli másodlagos mozgások előfordulása; magától értetődőnek találja, hogy a dublini rendszert létrehozásától kezdve nem a tagállamok közötti felelősség-megosztásra szánták, hanem fő célja az volt, hogy gyorsan egyetlen tagállamra hárítsa a menedékkérelem feldolgozásának felelősségét;

36.  javasolja, hogy az áthelyezésről szóló határozatok alapjául szolgáló kritériumokat közvetlenül építsék be az Uniónak a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos felelősségmegosztásra vonatkozó egységes szabályaiba; hangsúlyozza, hogy a dublini rendelet felülvizsgálatakor fontos az „egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők” fogalmának felülvizsgálata, mivel azokkal a migránsokkal és menekültekkel, akik nem esnek ebbe a kategóriába, mindenképpen az első érkezés szerinti tagállamnak kell foglalkoznia;

37.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak arányos és megfelelő pénzügyi és technikai támogatással kellene segítenie azokat a tagállamokat, amelyekhez a legtöbb menedékkérelem érkezik; úgy találja, hogy a szolidaritási és felelősségmegosztási intézkedések alkalmazása mellett szóló érvnek annak kell lennie, hogy javuljon a közös európai menekültügyi rendszer színvonala és működése;

38.  rámutat, hogy a dublini rendszer alapvető átalakításának egyik lehetősége a kérelmek uniós szinten történő központi összegyűjtése – aminek során az egyes menedékkérőket úgy tekintenék, mint akik nem egyetlen tagállamban, hanem az Unió egészében kérnek menedéket –, valamint az Unióban menedéket kérő személyekre vonatkozó felelősség megosztását lehetővé tevő központi rendszer létrehozása lenne; javasolja, hogy e rendszer az egyes tagállamokra vonatkozó küszöbértékeket állapítson meg az érkezők számára vonatkozóan, ami érezhetően segítene a másodlagos mozgások felszámolásában, mivel az összes tagállam teljes részt vállalna a központosított rendszerből, és nem egyénileg felelne a kérelmezők más tagállamoknak történő kiosztásáért; úgy véli, hogy e rendszer néhány uniós fogadóállomás („hotspot”) alapján működhetne, ahonnan az Unióban történő szétosztás zajlana; kiemeli, hogy a felelősségmegosztás bármely új rendszerébe be kell építeni a családegyesítésnek és a gyermek mindenek felett álló érdekének fő elvét;

A kölcsönös elismerésről

39.  megállapítja, hogy a tagállamok jelenleg csak abban az esetben ismerik el a másik tagállamokból származó menekültügyi határozatokat, ha azok elutasítóak; megismétli, hogy a pozitív menekültügyi határozatok kölcsönös elismerése logikus lépés lenne az EUMSZ 78. cikke (2) bekezdése a) pontjának helyes végrehajtása felé, amely „az Unió egészén belül érvényes, egységes menekült jogállást” ír elő;

Az ideiglenes védelemről szóló irányelvről

40.  rámutat arra, hogy tömeges beáramlás esetén a Bizottság saját kezdeményezésére vagy egy tagállam kérelmének megvizsgálása után javasolhatja az átmeneti védelemről szóló 2001/55/EK tanácsi irányelv(14) (a továbbiakban: az átmeneti védelemről szóló irányelv) alkalmazását; megállapítja, hogy az irányelv tényleges alkalmazásához minősített többséggel elfogadott tanácsi határozatra van szükség; megjegyzi, hogy az irányelv alkalmazását indokolhatja annak kockázata, hogy az uniós menekültügyi rendszer nem tud megbirkózni a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlásával vagy várható tömeges beáramlásával; kiemeli azonban, hogy 2001-es elfogadása óta az átmeneti védelemről szóló irányelvet egyszer sem alkalmazták;

41.  megjegyzi, hogy az átmeneti védelemről szóló irányelv a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek harmadik országokból való evakuálásának lehetőségéről is rendelkezik, és hogy ez az evakuálás lehetővé tenné a humanitárius folyosók használatát az UNHCR-rel együttműködésben, a tagállamokra pedig szükség esetén az a kötelezettség hárulna, hogy adjanak meg valamennyi lehetőséget a vízum megszerzésére;

42.  úgy véli, hogy a leginkább érintett tagállamok menekültügyi rendszere máris egyértelműen túlterhelt, és hogy az átmeneti védelemről szóló irányelvet saját logikája szerint már alkalmazni kellett volna; kéri, hogy az irányelv felülvizsgálatakor mindenképpen határozzák meg világosan, hogy mi minősül a menekültek „tömeges beáramlásának”; értelmezése szerint az átmeneti védelemről szóló irányelv felülvizsgálatát a dublini rendszer felülvizsgálatának részeként lehetne elvégezni;

A beilleszkedésről

43.  megjegyzi, hogy alapvető fontosságú az összes társadalmi szereplő részvétele, ezért azt javasolja, hogy – tiszteletben tartva a tagállamok hatáskörét az integrációs intézkedések tekintetében – erősíteni kell a bevált gyakorlatok cseréjét e tekintetben; hangsúlyozza, hogy az országokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációjára szolgáló lépéseknek a befogadást, nem pedig az izolációt kell támogatniuk; megjegyzi, hogy a helyi és regionális hatóságok – köztük a városok – kulcsszerepet játszanak az integráció folyamatában;

44.  hangsúlyozza, hogy a befogadó tagállamoknak segítséget és lehetőségeket kell adniuk a menekülteknek a beilleszkedéshez, valamint életük új társadalomban történő felépítéséhez; megjegyzi, hogy ennek szükségszerűen magában kell foglalnia a szálláshelyet, az írás-olvasás és a nyelv oktatását, az interkulturális párbeszédet, az oktatást és a szakmai képzést, valamint tényleges hozzáférést a társadalom demokratikus struktúráihoz – a kvalifikációs irányelvnek(15) megfelelően; megjegyzi, hogy – az uniós állampolgárokhoz hasonlóan – a menekültek is rendelkeznek jogokkal és kötelességekkel egyaránt a befogadó tagállamokban; hangsúlyozza ezért, hogy az integráció kétirányú folyamat, és hogy az Unió alapértékei iránti tiszteletnek, valamint a menekültek alapvető jogai tiszteletben tartásának az integrációs folyamat szerves részét kell képeznie;

45.  emlékeztet arra, hogy a befogadási feltételekről szóló irányelv 15. cikke értelmében a tagállamoknak kell megállapítaniuk, hogy milyen feltételek alapján biztosítják a nemzetközi védelmet kérelmezőknek a munkaerőpiachoz való hozzáférést, amennyiben e hozzáférés eredményes és megfelel a szóban forgó cikk (1) bekezdésében foglalt határidőnek; értelmezése szerint a 15. cikk (2) bekezdésének megfelelően munkaerőpiac-politikai okokból a tagállamok elsőbbségben részesíthetik az uniós polgárokat és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok állampolgárait, valamint harmadik országok jogszerűen területükön tartózkodó állampolgárait;

46.  véleménye szerint amennyiben az Unióban nemzetközi védelemben részesülő személyek olyan tagállamban kapnak állásajánlatot, amely eltér a nemzetközi védelmet megadó tagállamtól, biztosítani kell számukra, hogy az ajánlatot elfogadják;

47.  megerősíti, hogy a külföldi képesítések jobb elismerése gyakorlati szempontból biztosíthatja, hogy harmadik országok már az Unióban tartózkodó állampolgárai jobban be tudjanak illeszkedni, és felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben megfelelő javaslatokat terjesszen elő;

48.  ösztönzi az áttelepítés céljából befogadott személyeket célzó magán és közösségi integrációs programokat, amelyek a tagállamokkal és helyi hatóságokkal együttműködve, illetve azok bevált gyakorlataira alapozva valósulnak meg;

A családegyesítésről

49.  ösztönzi a tagállamokat, hogy törekedjenek a családok együtt tartására, ami hosszú távon elősegítheti a beilleszkedési folyamatot, mivel a figyelmet így az új élet kialakítására lehet összpontosítani, nem kell a továbbra is bizonytalan helyzetben levő családtagokért aggódni;

50.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a jogi és a gyakorlati akadályok felszámolásával fel kell gyorsítaniuk a családegyesítésre vonatkozó határozatok meghozatalát;

51.  javasolja, hogy a dublini rendelet alapjaiban történő átdolgozásáig a tagállamok a család egységének tiszteletben tartása érdekében jobban használják ki a mérlegelési záradékokat;

A gyermekekről

52.  hangsúlyozza az Unióba érkező gyermekek kiszolgáltatott helyzetét, és megismétli, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindenekelőtt gyermekként bánjanak vele; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák a közös európai menekültügyi rendszernek a kísérő nélküli kiskorúakra, többek között a jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférésre, a gyámságra, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz és az oktatáshoz való hozzáférésre, a számukra érthető nyelven való kommunikációhoz való jogra, a megfelelően képzett tisztviselőkkel való elbeszélgetésre stb. vonatkozó egyedi rendelkezéseit; ismételten kéri, hogy a tagállamok ne tartsanak fogva gyermekeket amiatt, mert migránsok;

53.  emlékeztet arra, hogy a támogatást, a tájékoztatást és a védelmet ki kell terjeszteni a kísérő nélküli és a hozzátartozóiktól elszakított gyermekekre is, összhangban mindenek felett álló érdekükkel, valamint hogy gyorsan kell intézkedni a kíséret nélküli és a hozzátartozóiktól elszakított gyermekek által benyújtott családegyesítési kérelmek tekintetében;

54.  megjegyzi, hogy a hatékony gyámság és a gyermek szempontjait figyelembe vevő védőháló kulcsfontosságúak a szülői felügyelet nélküli gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának és kizsákmányolásának megelőzése terén; hangsúlyozza uniós útmutatások kidolgozásának fontosságát egy olyan gyámsági rendszer létrehozása érdekében, amely megfelelő támogatást és védelmet nyújt, és biztosítja, hogy a külföldi és belföldi gyermekek egyenlő bánásmódban részesüljenek;

55.   úgy véli, hogy az életkor-meghatározást a legkevésbé invazív, multidiszciplináris, biztonságos módon és a gyermekek testi épségét és emberi méltóságát tiszteletben tartva, a lányokra külön figyelmet fordítva kell elvégezni, független, szakképzett szakemberek és szakértők által;

56.  felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek lebontott adatokat a menekült és migráns gyermekek helyzetéről annak érdekében, hogy javítsák a rendszerek menekült és migráns gyermekek integrálására való alkalmasságát;

A visszatérésekről

57.  tisztában van azzal, hogy a biztonságos visszatérés lehetővé tétele azon személyek számára, akiket a menedékjog iránti kérelmük egyéni értékelését követően nem minősítettek uniós védelemre jogosultnak, olyan feladat, amelyet a közös európai menekültügyi rendszer megfelelő végrehajtásának részeként kell megvalósítani;

58.  elismeri, hogy tekintettel arra, hogy 2014-ben az Uniót elhagyni kényszerült harmadik országbeli állampolgárok 36 %-át ténylegesen visszaküldték, szükség van az uniós visszatérési rendszer hatékonyságának javítására;

59.  úgy véli, hogy a visszafogadások hatékonyságának növelése és a visszaküldések európai szintű következetességének biztosítása érdekében új európai visszafogadási megállapodásokat kell elfogadni, amelyeknek elsőbbséget kell élveznie a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokkal szemben;

60.  úgy véli, hogy a migránsok visszatérését csak biztonságosan, az adott migránst megillető alapvető és eljárási jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett szabad megvalósítani, és csak akkor, ha a visszatérés célországa biztonságos; megismétli e tekintetben, hogy az önkéntes visszatérést előnyben kell részesíteni a kiutasítással szemben;

61.  javasolja, hogy a tagállamok minden olyan kísérlete, hogy visszatoloncoljanak olyan migránsokat, akik számára nem adtak lehetőséget menedékkérelem benyújtására, ellentétes az uniós és a nemzetközi joggal, és hogy a Bizottság lépjen fel a visszatoloncolást megkísérlő minden tagállammal szemben;

A biztonságos származási országok jegyzékéről

62.  tudomásul veszi a Bizottságnak a biztonságos származási országok uniós jegyzékére, valamint a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv(16) módosítására irányuló közelmúltbeli javaslatát; megjegyzi, hogy ha ez az uniós jegyzék kötelező lenne a tagállamok számára, elviekben a menekültügyi eljárás, többek között a visszatérés megkönnyítésének fontos eszközévé válhatna;

63.  sajnálatát fejezi ki a jelenlegi helyzet miatt, amelyben a tagállamok különböző biztonságos országokat tartalmazó jegyzékeket alkalmaznak, ami akadályozza az egységes alkalmazást és ösztönzi a másodlagos mozgásokat;

64.  hangsúlyozza, hogy a biztonságos származási országok jegyzékének semmilyen esetben sem szabad elvonatkoztatnia attól az elvtől, amely szerint minden személy számára biztosítani kell a nemzetközi védelem iránti kérelmének megfelelő egyedi megvizsgálását;

A kötelezettségszegési eljárásokról

65.  megállapítja, hogy 2015 szeptemberében a Bizottság 40 esetben volt kénytelen a közös európai menekültügyi rendszer megvalósításával kapcsolatos kötelezettségszegési eljárásról határozni 19 tagállam ellen, ami hozzáadódik a már függőben lévő 34 ügyhöz; ismételten hangsúlyozza, hogy a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell a Bizottság által olyan tagállamok ellen indított eljárásokról, amelyek nem vagy nem megfelelően hajtották végre az e területre vonatkozó uniós jogszabályokat;

66.  ismételten hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy amint megállapodás született az uniós jogszabályokról és el is fogadták azokat, a tagállamok hajtsák is végre e jogszabályokat;

67.  megjegyzi továbbá, hogy lehetetlen a közös európai menekültügyi rendszer egyes elemeinek előnyeit és hátrányait megfelelően értékelni, mivel számos tagállam még nem hajtotta végre teljes egészében a jogszabályt;

Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalról (EASO)

68.  javasolja, hogy hosszú távon az EASO váljon a közös európai menekültügyi rendszer (CEAS) legfőbb koordinátorává, amely garantálja a rendszer szabályainak egységes alkalmazását; megismétli, hogy amint a közös európai menekültügyi rendszer valóban európai szintűvé válik, az EASO-nak a tagállami szakértők csoportjából teljes jogú uniós ügynökséggé kell fejlődnie, amely operatív támogatást nyújt a tagállamoknak és a külső határokon; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az EASO számára rövid, közép- és hosszú távon egyaránt biztosítani kell a szükséges finanszírozást és humán erőforrásokat;

69.  megjegyzi, hogy az EASO 2015-ös, áthelyezésre, áttelepítésre és külső dimenzióra vonatkozó költségvetése azonban mindössze 30 000 EUR volt; megismétli, hogy ezt a nagyon csekély költségvetést nem lehet komolyan venni a Földközi-tengeren jelenleg zajló események, valamint annak a fényében, hogy milyen sok hivatkozás történik az EASO-ra az áthelyezésről szóló határozatokban; emlékeztet arra, hogy rövid, közép- és hosszú távon jelentősen növelni kell az EASO költségvetését, emberi erőforrásait, illetve az áthelyezésre és az áttelepítésre elkülönített összegeit;

A Frontexről és a javasolt új európai határőrségről és parti őrségről

70.  megjegyzi, hogy a közelmúltban a Frontex szerepet játszott a tengeren bajba jutott hajók vagy személyek részére történő segítségnyújtásban, és elismeri a Triton és Poszeidón közös műveleteken keresztül a Földközi-tengeren zajló mentési és életmentési feladatokhoz való hozzájárulását;

71.  tudomásul veszi, hogy a közelmúltban javasolt Európai Határ- és Parti Őrség célja, hogy a Frontex helyébe lépjen, és biztosítsa a külső határokon az integrált európai határigazgatást a migráció hatékony kezelése és az Unión belül a magas szintű belbiztonság biztosítása, ugyanakkor az Unión belül a személyek szabad mozgásának garantálása érdekében; a Szerződésekkel és az azok jegyzőkönyveivel összhangban megjegyzi, hogy azok a tagálllamok, amelyek tagjai a schengeni térségnek, ám még nem tagjai a belső határellenőrzés nélküli schengeni térségnek, részt vehetnek az új javaslat szerinti összes fellépésben, és/vagy élvezhetik azok előnyeit;

72.  várakozással tekint a társjogalkotó intézményeken belül és azok között a rendes jogalkotási eljárás keretében, az EUMSZ 294. cikkével összhangban zajló tárgyalásokra;

Schengenről és a külső határok őrizetéről és biztonságáról

73.  emlékeztet arra, hogy a schengeni térség létrehozása óta az Unióban megszűntek a belső határok, és hogy a schengeni térség tagállamai egymásra épülő lépésekből álló közös politikát alakítottak ki a schengeni külső határokkal kapcsolatban, valamint hogy az ebben a rendszerben rejlő logika szerint a belső határellenőrzések megszüntetésének mindig a schengeni térség külső határainak megerősítését célzó kompenzációs intézkedésekkel, valamint a Schengeni Információs Rendszeren (SIS) keresztül történő információmegosztással párhuzamosan kell zajlania;

74.  elismeri, hogy a schengeni térség integritása és a belső határellenőrzés megszüntetése a külső határok hatékony igazgatásától függ, ahol minden tagállamnak szigorú közös szabályokat kell alkalmaznia a külső határokon, és a tagállamok között hatékony információcserének kell zajlania;

75.  elfogadja, hogy az Uniónak meg kell erősítenie a külső határok védelmét és tovább kell fejlesztenie a közös európai menekültügyi rendszert, és hogy intézkedésekre van szükség a schengeni térség kapacitásának erősítéséhez, hogy szembe tudjon nézni az Európa előtt álló új kihívásokkal, ugyanakkor fenn kell tartani a biztonság és a személyek szabad mozgásának alapelveit;

76.  rámutat arra, hogy a schengeni határ-ellenőrzési kódex értelmében a schengeni térségbe való belépést általában a külső határon ellenőrzik, és hogy ezen kívül számos harmadik országbeli állampolgárnak vízummal kell rendelkeznie ahhoz, hogy beléphessen a schengeni térségbe;

77.  megismétli a UNHCR felhívását, hogy az alapvető jogok és nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása csak akkor biztosított, ha a működési eljárások és tervek e kötelezettségeket a szárazföldi, tengeri vagy légi határokon dolgozó határellenőrök számára készült gyakorlati, egyértelmű iránymutatás formájában megfogalmazzák; rámutat az uniós polgári védelmi mechanizmus további erősítésének szükségességére az olyan eseményekre való reagálás érdekében, amelyek széles körű hatást fejtenek ki jelentős számú tagállamban;

78.  ismételten hangsúlyozza a menekültügyre és migrációra vonatkozó jogszabályokat illetően, hogy ahhoz, hogy a belső és külső határokra vonatkozó jogszabályok eredményesek legyenek, alapvető fontosságú, hogy az uniós szinten elfogadott intézkedéseket a tagállamok megfelelően hajtsák végre; kiemeli, hogy a megnövekedett nyomás következtében elengedhetetlen az intézkedéseknek a külső határokon található tagállamok általi jobb végrehajtása, ami segíthet a polgárok biztonsági aggályainak eloszlatásában;

79.  tudomásul veszi, hogy 2015. december 15-én a Bizottság a schengeni határ-ellenőrzési kódex célirányos felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot terjesztett elő, amely az összes uniós állampolgár (nem csupán harmadik országbeli állampolgárok) vonatkozó adatbázisok alapján történő rendszeres ellenőrzésének bevezetését javasolja a schengeni térség külső határain;

80.   úgy véli, hogy a schengeni térség az európai integráció egyik fő vívmánya; megjegyzi, hogy a szíriai és a régióban másutt folyó konfliktusok következtében példátlanul sok menekült és migráns érkezett az Unióba, és emiatt nehézségek keletkeztek az Unió külső határainak egyes szakaszain; aggódik amiatt, hogy erre válaszul néhány tagállam szükségesnek látta belső határai lezárását vagy ideiglenes határellenőrzés bevezetését, ezzel megkérdőjelezve a schengeni térség megfelelő működését;

Az uniós fogadóállomásokról (hotspotok)

81.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság a migrációra vonatkozó európai menetrendben „uniós fogadóállomásokon alapuló koncepciót” javasolt, amely szerint a határfelügyeleti ügynökség, az EASO, az Europol és az Eurojust ügynökségeknek – a saját megbízatásuk keretein belül – operatív segítséget kell nyújtaniuk a tagállamok számára;

82.  rámutat e tekintetben arra, hogy az uniós ügynökségek számára biztosítani kell a feladataik teljesítéséhez szükséges erőforrásokat; ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós ügynökségek és az érintett tagállamok maradéktalanul tájékoztassák a Parlamentet a fogadóállomásokon végzett munkáról;

83.  megjegyzi, hogy az áthelyezésről szóló mindkét határozat rendelkezik az Olaszországnak és Görögországnak a fogadóállomásokon nyújtandó operatív támogatásról, a következő célokra: a migránsok előszűrése első megérkezéskor, a nemzetközi védelem iránti kérelmük nyilvántartásba vétele, az áthelyezésre vonatkozó tájékoztatás nyújtása a kérelmezők számára, a visszatérést célzó műveletek megszervezése azon személyek tekintetében, akik nem kérelmeztek nemzetközi védelmet és egyébként nem jogosultak a maradásra, vagy akik kérelmét elutasították, valamint az áthelyezés eljárással kapcsolatos valamennyi lépés megkönnyítése;

84.  kéri, hogy az uniós fogadóállomásokat a lehető leghamarabb alakítsák ki, hogy e tagállamok számára konkrét operatív segítséget nyújthassanak; technikai és pénzügyi források és támogatás biztosítását kéri az érkezés szerinti első tagállamok, közöttük Olaszország és Görögország számára, az Unióba érkező minden menedékkérő gyors és hatékony nyilvántartásba vételének és az illetékes hatóságokhoz való utalásának biztosítása érdekében, alapvető emberi jogaikat maradéktalanul tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy a gyors és hatékony uniós segítségnyújtás a tagállamok részére, illetve a segítség elfogadása fontosak a kölcsönös bizalom szempontjából;

85.  elismeri, hogy e fogadóállomások egyik fő célja annak lehetővé tétele, hogy az Unió által biztosított védelem és humanitárius segítség gyorsan eljusson a rászorulókhoz; hangsúlyozza, hogy nagyon kell ügyelni arra, hogy a fogadóállomásokon a migránsok besorolása az összes migráns jogainak maradéktalan tiszteletben tartásával történjen; elismeri azonban, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személyeknek az Unióba történő első belépésekor zajló megfelelő azonosítása megkönnyítheti a megreformált közös európai menekültügyi rendszer általános működését;

A migrációhoz kapcsolódó büntetőjogról

86.  megjegyzi, hogy a Bizottság az embercsempészetre vonatkozó cselekvési tervében kimondja, hogy fontolóra veszi a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló 2004/81/EK tanácsi irányelv felülvizsgálatát;

87.  úgy véli, hogy e felülvizsgálatra szükség van, és hogy emellett meg kell fontolni olyan rendszer bevezetését is, amely lehetővé teszi az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatai számára, hogy ténylegesen hozzájárulhassanak valamely emberkereskedő vagy embercsempész ellen indított büntetőeljáráshoz anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy ellenük is eljárás indul;

88.  megjegyzi, hogy a Bizottság fontolóra veszi a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló 2002/90/EK tanácsi irányelv felülvizsgálatát; véleménye szerint senkit sem szabad büntetőjogi felelősségre vonni azért, mert különböző formákban humanitárius segítséget nyújt az arra rászorulóknak, és ezt az elvet az uniós jognak is tükröznie kell;

89.  hangsúlyozza, hogy az embercsempész és emberkereskedő hálózatok felszámolása irányába tett újabb fontos lépés a pénzügyi nyomozások előnyben részesítése, mivel a bűnözői hálózatok nyereségeinek nyomon követése és elkobzása e hálózatok meggyengítésének és felszámolásának alapvető feltétele; e tekintetben arra szólítja fel a tagállamokat, hogy gyorsan és ténylegesen ültessék át a negyedik pénzmosási irányelvet;

90.  emlékeztet arra, hogy a bűnügyi nyomozások eredményes lefolytatásának biztosítása érdekében fontos teendő a gyakorlati munkát végző személyek továbbképzése, hogy az érintettek maradéktalanul megértsék a kezelni kívánt jelenséget, és képesek legyenek annak már korai szakaszban történő felismerésére;

A harmadik országokkal folytatott együttműködésről

91.  rámutat arra, hogy a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés menedékjoggal és nemzetközi védelemmel kapcsolatos pillérjét tovább kell fejleszteni, és nagyobb mértékben bevonni a harmadik országokat; megjegyzi, hogy az ezen a területen zajló jelenlegi intézkedések a regionális védelmi programok vagy regionális fejlesztési és védelmi programok keretében a származási és tranzitországokban az embercsempészettel és emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok kezelésére vonatkozó kapacitásépítésre összpontosítanak; megjegyzi ugyanakkor, hogy e programok áttelepítésre vonatkozó összetevője még mindig gyenge; úgy véli, hogy a kapacitásépítési erőfeszítéseket és áttelepítési tevékenységeket fokozni kell, és a nagyszámú menekült népességet befogadó harmadik országokkal együttműködésben kell azokat megvalósítani;

92.  elismeri, hogy az Unió migrációval, menekültüggyel és határokkal kapcsolatos külpolitikájának célkitűzéseit tartalmazó alap-jogiaktus a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés; tudomásul veszi, hogy ennek égisze alatt számos egyéb eszköz is létezik, például regionális párbeszédek, kétoldalú párbeszédek, mobilitási partnerségek, közös migrációs és mobilitási programok, visszafogadási megállapodások, vízumkönnyítési megállapodások, vízummentességről szóló megállapodások, regionális védelmi programok és regionális fejlesztési és védelmi programok;

93.  megérti, hogy a külső dimenziónak a harmadik országokkal folytatott együttműködésre kell összpontosítania az okok kiküszöbölése és az Európába áramló illegális áramlások kezelése tekintetében; megérti, hogy a legfontosabb származási, tranzit- és célországokkal folytatott partnerségeknek és együttműködésnek továbbra is a figyelem középpontjában kell állnia például a Khartoum- vagy Rabat-folyamat, az Afrika és Európa közötti migrációs és mobilitási párbeszéd, a Budapest-folyamat és a Prága-folyamat révén;

94.  rámutat, hogy az EU-nak és tagállamainak alaposan meg kell fontolniuk, hogy mely harmadik országok bűnüldöző szerveit támogatják, figyelembe véve, hogy e szervek megsértik-e a migránsok emberi jogait;

95.  ajánlja, hogy harmadik országokkal folytatott együttműködés esetén értékelni kelljen az adott országok menekültügyi rendszereit, az általuk a menekültek számára nyújtott támogatást, valamint képességüket és hajlandóságukat az országukba vagy azon keresztül irányuló emberkereskedelem és embercsempészet felszámolása tekintetében;

96.  kéri az Uniót, hogy nyújtson segítséget a harmadik országoknak menekültügyi rendszereik és beilleszkedési stratégiáik kidolgozásában, annak érdekében, hogy a harmadik országok nemzetközi védelemre szoruló állampolgárai náluk kereshessenek védelmet; meggyőződése, hogy az EU-nak olyan megközelítést kell elfogadnia a harmadik országokkal folytatott együttműködés tekintetében, amely mind az EU, mind az adott harmadik ország, mind pedig az ebben az országban tartózkodó menekültek és a migránsok számára előnyös;

97.  újból emlékeztet arra, hogy az Unió felgyorsította a harmadik országokkal folytatott együttműködést a migráció és a menedékjog terén annak érdekében, hogy megfelelő választ adjon a jelenlegi menekültválságra, és új együttműködési kezdeményezéseket indított , mint például az EU és Törökország közötti közös cselekvési tervet; hangsúlyozza, hogy e tekintetben valamennyi félnek be kell tartania a közös cselekvési terv keretében tett vállalásait, ideértve a szírek tömeges beáramlásához vezető okok kezelését, a szíreknek ideiglenes védelem keretében, valamint a törökországi fogadó közösségeknek nyújtandó támogatás kidolgozását és a Törökországnak azon kötelezettségvállalási betartása érdekében nyújtott támogatást, hogy megakadályozza a területéről az Unióba irányuló illegális áramlást;

A tudatosságnövelő kampányokról

98.  rámutat, hogy számos csempészett személy bizonyos fokig tudatában van a kockázatoknak, ettől függetlenül mégis útra kel, mert e kockázatokat kevésbé súlyosnak ítéli meg azokhoz képest, amelyekkel akkor szembesülne, ha lemondana a migrációról;

99.  üdvözli, hogy az embercsempészetről szóló cselekvési terv az újabb kampányok indítását a meglévők értékeléséhez köti; ajánlja, hogy a tájékoztató kampányok tartalmazzanak azon kritériumra vonatkozó információt, amelynek alapján meghatározható a védelmi jogállás az EU-ban, ez ugyanis meggyőzheti az elindulás értelmetlenségéről azokat a migránsokat, akik azt kockáztatják, hogy az EU-ba vezető kockázatos út végén visszaküldik őket, mert Európában nem jogosultak védelemre;

Az okok kezeléséről

100.  újból kijelenti, hogy az EU-nak hosszú távú stratégiát kell elfogadnia, hogy segítsen ellensúlyozni a harmadik országokban azon „kényszerítő tényezőket” (konfliktus, üldöztetés, etnikai tisztogatás, általános erőszak, és egyéb tényezők, mint a rendkívüli szegénység, az éghajlatváltozás vagy természeti katasztrófák), amelyek az embereket a csempészhálózatok karjaiba lökik, mivel ebben látják az egyetlen esélyt arra, hogy eljussanak az Európai Unióba;

101.  újból emlékeztet arra, hogy a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó legális migrációs csatornák megnyitására kérte az Uniót, amelyek lehetővé teszik a migránsok számára, hogy legális be- és kilépési csatornákat használjanak ahelyett, hogy az embercsempész-bűnszövetkezetekhez fordulnának;

102.  hangsúlyozza, hogy az Unióba érkező menekültek számának közelmúltbeli növekedése megmutatta, hogy a megelőző intézkedések nem elegendőek a jelenlegi migrációs jelenség kezelésére;

103.  megérti, hogy nagyobb erőfeszítést kell tennünk a migráció alapvető okait képező geopolitikai kérdések megoldására, mivel a háború, a szegénység, a korrupció, az éhség és a lehetőségek hiánya azt eredményezi, hogy az emberek továbbra is úgy érzik majd, hogy Európába kell menekülniük, kivéve, ha az Unió megvizsgálja, hogy hogyan lehet újjáépíteni ezeket az országokat; rámutat, hogy ennek megfelelően a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a pénzt a harmadik országokbeli kapacitások építése érdekében például az ottani beruházások és az oktatás elősegítése, a menekültügyi rendszerek megerősítése és tökéletesítése, a határok hatékonyabb igazgatása, valamint a jog- és igazságszolgáltatási rendszer megszilárdítása révén;

A harmadik országoknak nyújtott finanszírozásról

104.  megjegyzi, hogy a harmadik országok fő finanszírozási eszköze a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI), amely a globális közjavak és kihívások program keretében a migráció finanszírozása céljából rendelkezésre álló egyetlen, a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DEVCO) által irányított uniós, globális, tematikus migrációs finanszírozást tartalmazza; megjegyzi továbbá, hogy hasonlóképp, mint a tagállamoknak közvetlenül juttatott alapok esetében, a DCI irányításában egyéb bizottsági főigazgatóságok és uniós szervek is részt vesznek, ezért az Unió szomszéd országoknak nyújtott támogatását az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága nyújtja az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz útján; a humanitárius segítséget a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) nyújtja; az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) pedig a Stabilitási Eszközt irányítja; emlékeztet arra, hogy míg a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság (HOME) általkezelt két alapnak - az AMIF és az ISF - külső vetülete is van, ez új szereplő a külső finanszírozási színtéren;

105.  üdvözli a közelmúltban alapított Afrikárét Uniós Szükséghelyzeti Alapot és az EU által az alapnak biztosított 1,8 milliárd EUR forrást, ami a harmadik országok finanszírozásának új eleme; kéri a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az alaphoz;

106.  javasolja, hogy a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítéssel (GAMM) összhangban i. a legális migrációt és mobilitást, ii. az illegális migrációt és az emberkereskedelmet, iii. a nemzetközi védelmet és iv. a migráció fejlesztésre gyakorolt hatását kezelő négy tematikus pillér egyenlő súlyt kapjon az EU külpolitikájában és finanszírozásában;

A finanszírozás átláthatóságáról

107.  megjegyzi, hogy az EU migrációs és menekültügyi politikáját különböző politikai eszközök révén hajtják végre, melyek mindegyike saját, egymáshoz nem feltétlenül kapcsolódó célkitűzéseket követ, és a számos érintett szereplő között elégtelen módon valósul meg a finanszírozás koordinálása; rámutat, hogy a költségvetési sorok és felelősségek széttöredezettsége olyan irányítási struktúrát eredményez, amely megnehezíti, hogy átfogó képet kapjunk a migráció és a menekültügy terén rendelkezésre álló különböző alapok elosztásáról és végső felhasználásáról; rámutat, hogy emellett ez a széttöredezettség nehezebbé teszi az EU által a migrációs politika céljaira költött összeg egészének pontos megállapítását;

108.  úgy véli, hogy az uniós finanszírozásra vonatkozó, migrációval kapcsolatos átfogó áttekintést kell készíteni mind az Unión belül, mind azon kívül, mivel egy ilyen áttekintés hiánya az átláthatóság és a megalapozott politikai döntéshozatal egyértelmű akadályát jelenti; megjegyzi, hogy az egyetlen lehetőség egy, az Unió által finanszírozott valamennyi migrációs politikával kapcsolatos projekt adatbázisát tartalmazó weboldal létrehozása; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság szükségessége a költségvetési vonalakat is kiterjeszti annak érdekében, hogy az Uniós migrációs politika valamennyi céljának megfelelő finanszírozást biztosítsanak;

109.  emlékeztet, hogy az uniós migrációs források pozitív hatása azokon a nemzeti és uniós szintű folyamatokon nyugszik, melyek célja az átláthatóság, a hatékony nyomon követés és az elszámoltathatóság biztosítása, véleménye szerint mérlegelni kell, hogy a nyomon követés és az értékelés utólagos folyamatok helyett hogyan tehető folyamatossá, illetve erősíteni kell a Számvevőszék szerepét; megjegyzi, hogy összehasonlítható minőségi és mennyiségi mutatókat kell kidolgozni ahhoz, hogy mérni lehessen az uniós források hatását és segítsenek értékelni, hogy ezek a források elérték-e céljukat;

A migráció kiegészítő finanszírozásáról

110.  üdvözli az Unió 2016-os költségvetésében biztosított, a jelenlegi migrációs jelenség kezelésére szolgáló kiegészítő finanszírozást; rámutat, hogy az új finanszírozások túlnyomó részét a 2014-2020-as előrehozott többéves pénzügyi keretből (MFF) biztosítják, melynek eredményeképp az Unió ma azt a pénzt költi el, amelyet holnap kellett volna elköltenie;

111.  elismeri, hogy bár a közelmúltbeli költségvetési javaslatok és az Unió 2016-os költségvetésében tervezett további források - a Rugalmassági Eszközt is beleértve - üdvözlendők, a közép és hosszú távú finanszírozás kérdése továbbra sem megoldott; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az AMIF költségvetési sorai tekintetében 2016-ra javasolt összegek növelését nem kíséri a szóban forgó alap keretében a 2014–2020 közötti időszakban rendelkezésre álló globális források javasolt felülvizsgálata; hangsúlyozza, hogy ha ez nem változik, az AMIF keretében biztosított finanszírozás jóval 2020 előtt elapad;

112.  felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul használják ki azokat a forrásokat, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a migrációs politikához, de felhasználhatók a területhez tartozó fellépések finanszírozására (például integrációs tevékenységek), ilyenek lehetnek például az Európai Szociális Alap, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap, a Horizont 2020, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Jogok, egyenlőség és polgárság program;

113.  javasolja, hogy a többéves pénzügyi keret 2016 végére ütemezett felülvizsgálata keretében jelentős további új forrást kell biztosítani az állampolgárságról, szabadságról, biztonságról és igazságügyről szóló 3. fejezetben, annak érdekében, hogy a migrációs tendenciák, valamint az uniós és tagállami menekültügyi, migrációs és integrációs politikák kapcsolódó pénzügyi követelményei alapján elegendő forrás álljon rendelkezésre;

A civil társadalom részvételéről

114.  rámutat, hogy a nem kormányzati szervezetek számára kulcsfontosságú feladat az operatív finanszírozás biztosítása, mivel a legtöbb finanszírozás projektekhez kapcsolódik; kijelenti, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk és adott esetben finanszírozniuk kell a migránsoknak segítséget nyújtó önkéntes és nem kormányzati szervezetek által tett kezdeményezéseket; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy amennyiben célszerű és lehetséges, törekedjenek a migráció, integráció és menekültügy terén tevékenykedő, a fenti szolgáltatásokat biztosító civil társadalmi szervezetek által irányított projektek finanszírozására;

115.  újból kijelenti, hogy biztosítani kell a civil társadalom részvételét az Unió fellépéseinek és a nemzeti programok megvalósításában a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapban lefektetett partnerségi elvekkel összhangban; javasolja, hogy uniós szinten fontolják meg a Bizottság és a megfelelő, menekültügyi, migrációs és integrációs problémákon dolgozó civil társadalmi szervezetek közötti rendszeres konzultációt;

Demográfiai trendek

116.  megjegyzi, hogy az Unióba irányuló migrációs áramlás 2015-ös felgyorsulása előtt – az OECD és a Bizottság 2014-es jelentése szerint – az Unió munkaképes korú lakossága (15–64 év) várhatóan 7,5 millió fővel csökken 2013 és 2020 között, és amennyiben a nettó migrációt kizárjuk az előrejelzésekből, a csökkenés még ennél is hangsúlyosabb, mivel így a munkaképes korú lakosság 11,7 millió fővel csökkenne;

117.  rámutat, hogy 2015 novemberében a fiatalok munkanélküliségi aránya a tagállamokban 20% volt;

118.  megjegyzi továbbá, hogy az Eurostat legújabb előrejelzései szerint a 65 év felettiek 15-64 év közöttiekhez viszonyított aránya a 2013 eleji 27%-ról 2050-re legalább 50%-ra fog nőni; megjegyzi, hogy ez azt jelenti, hogy a jelenlegi arány, amely szerint négy munkaképes korú lakosra jut egy 65 év feletti személy akként fog változni, hogy a jövőben két munkaképes korú lakosra jut egy 65 év feletti;

A legális migrációról

119.  kijelenti, hogy uniós szinten jelenleg az EUMSZ 79. cikke szabályozza a legális migráció kezelését;

120.  megérti, hogy a 79. cikk (5) bekezdése kifejezetten a tagállamok hatáskörébe rendeli, hogy meghatározzák, hány munkavállalási céllal érkező, harmadik országokból származó állampolgárt engednek be a területükre;

121.  rámutat, hogy az EU 2020 stratégia megállapította, hogy átfogó munkaerőpiaci migrációs politikára van szükség, továbbá a migránsokat jobban kell integrálni, hogy az Unió elérje intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzéseit;

122.  megjegyzi, hogy az EU-nak a munkavállalási céllal az Unióba érkező harmadik országbeli állampolgárok hozzáférésére vonatkozó jogszabályi kerete meglehetősen töredezett, mivel specifikus munkavállalói kategóriákra összpontosít ahelyett, hogy általában a migráns munkásokra vonatkozó szabályozást határozná meg;

123.  úgy véli, hogy az Uniónak hosszú távon általánosabb szabályokat kell megállapítania az Unióba munkavállalási céllal érkező harmadik országbeli állampolgárok belépése és tartózkodása tekintetében, annak érdekében, hogy kielégítse az uniós munkaerőpiacon meghatározott keresletet;

A hatékonyabb információk szükségességéről

124.  Kéri, hogy a munkaerőpiacra vonatkozóan átfogó jövőképet alakítsanak ki az Unióban, mivel ez a munkaerőpiaci politikák kibontakoztatásának előfeltétele; rámutat, hogy eszközöket kell kidolgozni az Unió jelenleg és jövőbeni munkaerőpiaci igényeinek meghatározására és előrejelzésére; javasolja a meglévő eszközök – mint például az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (CEDEFOP) vagy az OECD által kifejlesztett eszközök – további tökéletesítését, sőt akár egyesítését, melyhez a harmadik országokbeli potenciális munkaerő-beáramlásra vonatkozó nemzetközi statisztikák társulnának annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk a helyzetről;

125.  meggyőződése, hogy a hatékonyabb információk és az ilyen információk elemzésére szolgáló tökéletesebb eszközök segítséget fognak nyújtani a politikai döntéshozóknak a jövendő munkavállalási célú migrációra vonatkozó politikák kidolgozásában, és az Uniónak, valamint a tagállamoknak azonosítaniuk kell a munkaerőpiacaikon tapasztalt aránytalanságokat, ami segítheti őket abban, hogy betölthessék azokat az állásokat, amelyek egyébként nem tudnának betölteni;

A munkaerő kizsákmányolásáról

126.  megjegyzi, hogy a munkaerő kizsákmányolására emberkereskedelem és embercsempészet következményeképpen egyaránt sor kerülhet, sőt, akár e bűncselekmények hiányában is, aminek következményeképpen a rendezetlen jogállású migránsokat kizsákmányoló személyek büntetlenül maradnak azokban a tagállamokban, amelyek joga szerint nem követnek el bűncselekményt;

127.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabálytalan jogállású migránsok munkaerejét kizsákmányoló munkáltatók felfedezésének és/vagy büntetőjogi felelősségre vonásának alacsony kockázata a súlyos munkaerő-kizsákmányolás fontos tényezője, különösen a kockázatnak leginkább kitett ágazatokban (pl. a mezőgazdaságban, az építőiparban, a szállodai és éttermi ágazatban, valamint a háztartási alkalmazottak és a gondozási szolgáltatások esetében); javasolja, hogy a büntetlenség felszámolása érdekében mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy a súlyos munkaerő-kizsákmányolás minden esetben bűncselekménynek minősüljön, és a nemzeti jog szerint megfelelően büntessék, és a kockázatnak kitett ágazatokban fokozzák a munkaügyi ellenőrzéseket;

128.  megjegyzi, hogy jelenleg számos tagállam csak abban az esetben tekinti bűncselekménynek a munkaerő kizsákmányolását, ha az csempészés formájában nyilvánul meg, ami szabályozatlanul hagyja azokat az eseteket, amikor a munkaerőt kizsákmányolók nem vettek részt a csempészetben, vagy részvételük nem bizonyítható;

129.  ismételten kijelenti, hogy maradéktalanul végre kell hajtani és a gyakorlatban alkalmazni kell az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009/52/EK irányelvben említett panaszok elősegítésének biztosítására szolgáló eljárásokat; meggyőződését fejezi ki, hogy biztosítani kell az embercsempészet áldozatainak hatékonyabb védelmét, köztük az Unióba csempészett azon személyekét, akik együttműködnek és elősegítik a csempészek/és vagy emberkereskedők büntetőjogi felelősségre vonását; javasolja, hogy ezen túlmenően támogassák az emberkereskedelem elleni Európai Üzleti Koalíció létrehozását (az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2014-es stratégia felvetése szerint) az emberkereskedelem-mentes ellátási láncok létrehozási céljából;

130.  meggyőződését fejezi ki, hogy a migránsok munkaerejének kizsákmányolását felszámolni kívánó minden erőfeszítés során kettős megközelítést kell alkalmazni, amelynek célja egyrészt a visszaélést elkövető munkáltatók tényleges felelősségre vonása, másrészt az áldozatok védelme az ilyen jellegű kizsákmányolással szemben;

A kék kártya felülvizsgálatáról

131.  ismételten emlékeztet arra, hogy migrációról szóló menetrendjében a Bizottság kinyilvánította azon szándékát, hogy felülvizsgálja a magas szinten képzett harmadik országokbeli munkavállalók belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló irányelvet (kékkártya-irányelv) különösen annak hatálya (az Európában befektetni kívánó vállalkozókra történő esetleges kiterjesztés) és az Unión belüli mobilitásra vonatkozó szabályok tökéletesítése tekintetében;

132.  ismételten kijelenti, hogy a Bizottság jelenlegi kék kártya irányelvre vonatkozó megvalósítási jelentésében hangsúlyozza annak hiányosságait, beleértve a harmonizáció rendkívül alacsony szintjét, amely a tagállamoknak biztosított széleskörű mérlegelési lehetőségből, különösen a tagállamok azon jogából ered, hogy párhuzamos nemzeti rendszereket tartsanak fenn;

133.  ezenfelül nyilvánvalónak tartja, hogy az irányelvnek nemcsak a magasan képzett munkavállalókra kell összpontosítania, hanem célzottan azon magas képzettséget igénylő munkahelyekre is, amelyek esetében bizonyítottan munkaerőhiány áll fenn; ezen túlmenően meggyőződése, hogy a kék kártya felülvizsgálatának széleskörűnek és célzottnak kell lennie, és a jelenlegi irányelv ellentmondásainak kiküszöbölésére kell irányulnia, különös tekintettel a nemzeti rendszerekre; javasolja, hogy a hatály felülvizsgálatát oly módon fontolják meg, hogy az kiterjedjen azon harmadik országbeli állampolgárokra is, akik elő tudják segíteni az Unió munkaerőpiaci hiányosságainak orvoslását;

134.  utasítja az Elnököt, hogy ezt a határozatot küldje meg a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az EASO-nak, a Frontexnek, az Europolnak, az Eurojustnek, a FRA-nak, az eu-LISA-nak, az Európa Tanácsnak, a Régiók Bizottságának, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

16.11.2015

VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

A vélemény előadója: Demetris Papadakis

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  aggodalmát fejezi ki az Unió határainál zajló legutóbbi események miatt, amelyek az eddig soha nem tapasztalt migrációs válság eredményei, és amelyek felfedték a menekültek és migránsok fogadására szolgáló jelenlegi rendszer hiányosságait, továbbá rámutat a migrációs és menekültpolitikák nagyobb harmonizációjának fontosságára uniós és nemzetközi szinten;

2.  kiemeli a migráció holisztikus uniós megközelítésének szükségességét, amely biztosítja a belső és külső politikái közti összhangot, kiterjed az összes migrációs útvonalra, és a szolidaritáson, az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartásán, a nemzetközi jog betartásán, továbbá azokon az értékeken alapul, amelyekre az EU épült;

3.  úgy véli, hogy ennek az átfogó uniós stratégiának az Unió új globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája kulcselemének kell lennie, hogy aktívan hozzájárulhasson az Unió szomszédságának stabilizálásához, és a jövőben megelőzze a hasonló humanitárius válságokat;

4.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy hagyjanak fel a falak építésével az EU külső határainál, továbbá ne akadályozzák meg a menekültek és a migránsok uniós területre történő bejutását;

5.  aggodalmának ad hangot az illegális azonnali kitoloncolások növekvő tendenciája miatt, és elutasítja ezt a gyakorlatot, mivel az ellentétes az emberi jogokkal és a jogállamisággal; mély aggodalmának ad hangot az uniós visszafogadási megállapodások értelmében visszafogadott harmadik országok állampolgárai és a hontalan személyek sorsa miatt, ideértve a határozatlan idejű fogva tartás eseteit, a jogilag bizonytalan helyzeteket vagy a származási országukba történő visszaküldésüket;

6.  hangsúlyozza, hogy az Unió szomszédságában fennálló folytonos instabilitás és konfliktusok jelentős mértékben befolyásolják a menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számát; úgy véli, hogy a földközi-tengeri térségben kialakult humanitárius válságra csak a kiváltó okok – nevezetesen az instabilitás, háborúk, terrorizmus, a biztonság hiánya és az emberi jogok megsértése, valamint a szegénység, egyenlőtlenség, üldöztetés, korrupció, éghajlatváltozás és természeti katasztrófák – kezelésével fog hosszú távú, valódi és hatékony válasz születni; hangsúlyozza, hogy az EU-nak sürgősen összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket kell kezdeményeznie a nemzetközi partnerekkel és a legfontosabb regionális hatalmakkal és szervezetekkel, mint pl. az Afrikai Unióval és az Arab Államok Ligájával, az instabil államok előtt álló kihívások kezelése érdekében, a konfliktusok megelőzésére összpontosítva;

7.  meg van győződve arról, hogy a jelenlegi migrációs és menekültügyi válság a Szíriában és a Közel-Kelet egyéb területein zajló konfliktushoz, illetve a tágabb értelemben vett közel-keleti és észak-afrikai régió instabilitásához kapcsolódik, és az EU-nak mindent meg kell tennie, hogy ezek megszűnjenek; kéri a Dáis elleni uniós stratégia megfelelő végrehajtását; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy kezdeményező módon támogassák az ENSZ vezetése alatt zajló erőfeszítéseket a szíriai konfliktus rendezésére, és jelentős mértékben fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket a szomszédságukban és a Közel-Keleten zajló konfliktusok rendezése érdekében, a régió összes szereplőjével együttműködve, az ENSZ-szel együtt és azt támogatva;

8.  üdvözli a vallettai csúcstalálkozó cselekvési tervének elfogadását, mivel ez platformként szolgálhat egy olyan hosszú távú EU–Afrika stratégia számára, amely a szolidaritás, partnerség és megosztott felelősség elvein alapul az Afrika és Európa közti migrációs hullámok emberi, szociális és politikai kihívásainak kezelése során; felszólít a vallettai csúcstalálkozón elért eredmények teljes körű végrehajtására és ellenőrzésére; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió elkötelezett maradjon Afrika mellett a fejlesztési együttműködés révén, amely az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okait kezeli; elismeri, hogy több erőfeszítést kell tenni a legális migráció és mobilitási lehetőségek előmozdítása érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkán, mint a menekültek és migránsok tranzitútvonala az uniós tagállamok felé, egyre növekvő és jelentős nyomás alatt áll, amely súlyos humanitárius következményeket von maga után, és ezért támogatni kell; üdvözli a Tanács 2015. október 12-i következtetéseiben (12880/15) szereplő javaslatot a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alap (a „Madad alap”) hatókörének kiterjesztéséről a Nyugat-Balkánra; támogatja a Földközi-tenger keleti térségében és a Nyugat-Balkánon húzódó útvonalról szóló, 2015. október 8-i luxembourgi magas szintű konferencia nyilatkozatát, és kéri annak gyors végrehajtását és nyomon követését;

10  rámutat, hogy az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának (UNHCR) becslései szerint a Szíriával szomszédos államok hozzávetőlegesen 4 millió menekültet fogadtak be; emlékeztet arra, hogy Törökország, Libanon és Jordánia jelentős menekülthullámmal néz szembe, és kiemeli a hatékony uniós támogatás, illetve az ezen országokkal folytatott szoros együttműködés szükségességét, a humanitárius válság kezelése és a menekültek jobb körülményeinek megteremtése érdekében; rámutat, hogy a Perzsa-öböl menti államok aktív részvétele pozitív hatással lenne, amennyiben ezáltal tanúsítanák szolidaritásukat; ezzel párhuzamosan hangsúlyozza, hogy fontos új mechanizmusokat létrehozni és/vagy a meglévőket megerősíteni az olyan frontországok támogatása érdekében, mint Görögország, Olaszország és Málta, egy ilyen nagyságrendű humanitárius válság kezelése során;

11.  úgy véli, hogy a csatlakozásra váró országokat, például Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot és Szerbiát, az Uniónak teljes körűen támogatnia kell, hogy kezelni tudják a migránsok és a menekültek beáramlását; ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy ezen országok intézkedései negatív hatással lehetnek az uniós integráció felé tett lépéseik terén, és e kormányokat emlékezteti nemzetközi emberi jogi kötelezettségeikre;

12.  felszólít, hogy adják meg a szükséges eszközöket és megbízatást a főképviselő/alelnök és a Külügyi Szolgálat számára, hogy a közös kül- és biztonságpolitika keretében és a tagállamokkal együttműködve megtehessék a szükséges politikai és diplomáciai lépéseket a régióban;

13.  ösztönzi a szélesebb körű és intenzívebb uniós együttműködést a nem uniós származási és tranzitországokkal, teljes mértékben tiszteletben tartva a migránsok jogait, kétoldalú megállapodások, mobilitási partnerségek és technikai együttműködési megállapodások révén, amelyek esetében ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítani a helyi civil szervezetek bevonásával, a következő célkitűzések elérése érdekében:

  –  előremutató megközelítés kialakítása a mediterrán térség migrációs válságával kapcsolatban, a migrációs áramlások különböző okaihoz alkalmazkodva, és megkülönböztetve azokat,

  –  küzdelem az embercsempész- és emberkereskedő-hálózatok ellen,

  –  kapacitásépítés biztosítása a menekültügyi rendszerek és a határellenőrzés területein,

  –  védelem nyújtása a szükséget szenvedők számára, az UNHCR-rel és a szakosodott civil szervezetekkel együttműködve,

  –  a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés erősítése,

  –  humanitárius folyosók létrehozása,

  –  a szabályos migráció és mobilitás kereteinek kialakítása, és a családegyesítés jelenlegi korlátainak enyhítése,

  –  humanitárius vízumok kiadása,

  –  humánus és hatékony visszatérési politika foganatosítása az irreguláris migránsokkal szemben;

14.  felszólít mobilitási partnerségek és kölcsönös migrációs megállapodások megkötésére, hogy a harmadik országbeli állampolgárok könnyebben tudjanak mozogni hazájuk és az EU között;

15.  felhívja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét, hogy tegye meg a gyakorlati lépéseket az ENSZ-ben annak érdekében, hogy a Biztonsági Tanács felhatalmazza az Európai Uniót arra, hogy célzott fellépéseket tegyen a kikötőkben az embercsempészet megszervezéséért felelős csoportok infrastruktúrája ellen;

16.  tudomásul veszi a Bizottság „biztonságos és nem biztonságos” harmadik országokra vonatkozó javaslatát; felhívja az EU-ba irányuló irreguláris migráció származási és tranzitországait, hogy gondoskodjanak a meglévő kétoldalú visszafogadási megállapodások teljes körű, hatékony és mihamarabbi végrehajtásáról; hangsúlyozza, hogy a visszafogadási megállapodások megkötése vagy alkalmazása során biztosítani kell, hogy a harmadik országok megfeleljenek a vonatkozó nemzetközi jogszabályoknak és az emberi jogok védelmére vonatkozó kötelezettségeknek; kiemeli továbbá, hogy e tekintetben javítani kell a határon átnyúló együttműködést a szomszédos uniós tagállamokkal, többek között az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal és a FRONTEX-szel folytatott megerősített műveleti és technikai együttműködés révén;

17.   ugyanakkor úgy véli, hogy az EU-nak kötelező érvényű letelepítési programot kellene kialakítania a menekültek számára, szorosan együttműködve az UNHCR-rel, amelyben kvótákat, valamint állandó, kötelező érvényű ám rugalmas és automatikus, az egész Unióra kiterjedő áttelepítési rendszert határoz meg, figyelembe véve a belépés helye szerinti tagállam helyzetét és a befogadási körülményeket, valamint a menekültek szükségleteit és amennyiben lehetséges, preferenciáit;

18.  üdvözli a Triton és Poszeidón műveletekre szánt források növelését; tudomásul veszi az EUNAVFOR MED/Sophia műveletnek a Földközi-tenger térségében az embercsempészek és emberkereskedők elleni elindítását, és támogatja az Unió külső határain a határigazgatás megerősítését; elfogadja a művelet második fázisába való átmenetét, a nemzetközi joggal összhangban, és hangsúlyozza a harmadik országokkal valóm együttműködés szükségességét a migránscsempészek szervezett bűnbandái elleni hatékony küzdelem érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy az emberéletek megmentése érdekében szélesebb körű, tartós, koordinált és hatékony kutatási és mentési műveletekre van szükség a Földközi-tengeren, különösen egy európai parti őrségi szolgálat létrehozása révén, valamint menekültügyi, kiegészítő védelmi és átmeneti védelmi uniós politikára, amely teljes mértékben megfelel a genfi egyezmény, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, továbbá az emberi jogok európai egyezménye szerinti kötelező erejű kötelezettségeknek és tiszteletben tartja a visszaküldés tilalmának elvét;

19.  rámutat, hogy a migránsok és menekültek, különösen a kísérő nélküli kiskorúak nagyon kiszolgáltatottak, ezért könnyen az emberkereskedelem áldozatául eshetnek; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az embercsempészek áldozatául esett női és gyermek menekültek és migránsok különleges segítségben, valamint orvosi ellátásban és pszichológiai tanácsadásban, továbbá megfelelő gyermekvédelemben részesüljenek; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyék bevándorlási, integrációs és menekültpolitikáik szerves részévé a gyermekek, illetve a nemek közti egyenlőség szempontjait, és hangsúlyozza a migráció és a határellenőrzés uniós megközelítésének szükségességét, a kiszolgáltatott személyek jogai és a gyermek legfőbb érdekének központi elve alapján;

20.  úgy véli, hogy – a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia alapelvei értelmében – az együttműködési és fejlesztési támogatás kulcsszerepet játszik a migráció kiváltó okainak kezelésében; felhívja a tagállamokat fejlesztési támogatásuk kiigazítására, összhangban a GNI 0,7%-ára vonatkozó kötelezettségvállalással, tekintettel a fenntartható fejlődési célok elérésére; üdvözli, hogy a valettai csúcstalálkozó egyik célja az afrikai fejlesztési együttműködési támogatás célirányosabbá tétele; hangsúlyozza, hogy az Uniónak hosszú távon és a gyakorlat szintjén továbbra is támogatnia kell a szegénység csökkentésére és a korrupció megszüntetésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, valamint a békeépítést, a demokrácia és kormányzás előmozdítását, az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, a nemek közötti egyenlőséget, a foglalkoztatást és oktatást, a politikai és gazdasági stabilitást, a biztonságot és a prosperitást is;

21.  úgy véli, hogy a mediterrán térség migrációs és menekültügyi válságát csak tartós politikai akarat, és az uniós intézményeket és a tagállamokat is magában foglaló nemzetközi összefogás és koordináció révén lehet megoldani, továbbá úgy véli, hogy az Uniónak kezdeményeznie kellene egy nemzetközi konferencia összehívását az ENSZ égisze alatt a jelenlegi válság humanitárius szintű kezelése céljából;

22.  úgy véli, hogy az Unió és harmadik országok közötti párbeszéd elindítása révén nagymértékben erősíteni lehetne az olyan regionális védelmi programokat, melyek célja a régióban jelentős számú menekült kiinduló- vagy tranzitországaiként szolgáló nem uniós országok kapacitásának növelése, amelyeknek így komolyabb szerep és részvétel jutna;

23.  felhívja a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges jogalkotási és közigazgatási lépéseket a sürgősségi vízumok kiadásának lehetővé tétele és a földközi-tengeri térségben veszélynek kitett emberijog-védők ideiglenes menedékhez jutásának megkönnyítése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a politikai menedékjog iránti kérelmekhez kapcsolódó esetekre az emberi jogok esetleges megsértésével járó visszaküldések megelőzése érdekében;

24.  üdvözli az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezelésével foglalkozó uniós szükséghelyzeti alap létrehozását, amelynek célja az afrikai országok és a migráció által leginkább érintett régiók stabilitásának erősítése és a jobb migrációkezelésükhöz való hozzájárulás; hangsúlyozza azonban a pénz forrására, illetve az abból finanszírozott fellépésekre vonatkozó garanciák szükségességét; kéri a tagállamokat, hogy szilárd kötelezettségvállalásuk jeléül járuljanak hozzá az előterjesztett 1,8 milliárd eurós összeghez; hangsúlyozza további finanszírozás mobilizálásának szükségességét az afrikai kontinens kiaknázatlan lehetőségeinek felszabadítása érdekében, amely a kereskedelem és a beruházások révén hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és a szegénység csökkentéséhez;

25.  rámutat, hogy további uniós költségvetési forrásokra, különösen humanitárius segítségnyújtásra lesz szükség a mediterrán térségben tapasztalható migrációs és menekültügyi válság kezelése érdekében; felszólít arra, hogy alapítsanak migrációra vonatkozó tájékoztató központokat harmadik országokban, és tudomásul veszi az európai bevándorlási összekötő tisztviselők gyors kihelyezését a harmadik országokban működő uniós küldöttségekre a migrációs áramlásokkal kapcsolatos információk gyűjtésére, a nemzeti összekötőkkel való együttműködés és a helyi hatóságokkal folytatandó közvetlen együttműködés céljából, ezáltal elősegítve az uniós szintű korai előrejelző rendszerek aktiválását, hogy a jövőbeli migrációs válságokra gyorsan lehessen reagálni;

26.  ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy folytassa a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény és annak jegyzőkönyvei ratifikációs folyamatának támogatását, különös tekintettel az emberkereskedelem, és különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló, a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni küzdelemről szóló, továbbá a lőfegyverek, részeik és alkatrészeik, valamint lőszereik tiltott előállítása és kereskedelme elleni jegyzőkönyveire;

27.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a jelenlegi migrációs probléma kriminalizálása, amely sérti az érintettek emberi jogait, valamint a menekültekkel szembeni rossz bánásmódhoz és önkényes fogva tartásukhoz vezet egyes harmadik országokban; felhívja az Uniót, hogy vitassa meg ezt a kérdést az érintett országokkal, többek közt az emberi jogi párbeszédek során és a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal foglalkozó albizottságokban, és növelje a védelemre szolgáló kapacitásokat a tranzit harmadik országokban;

28.  felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy aktívan vegyenek részt az „éghajlati menekültek” fogalmáról folytatott vitában, beleértve annak lehetséges jogi meghatározását is a nemzetközi jogban vagy bármely, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásban;

29.  elismeri, hogy a hontalanság komoly emberi jogi problémát jelent; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy minden uniós külső fellépés keretében küzdjön a hontalanság ellen, különösen a nemi, vallási vagy kisebbségi helyzeten alapuló állampolgársági törvényekben foglalt megkülönböztetés kezelésével, a gyermekek állampolgársághoz való jogának elősegítésével, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által indított, a hontalanság 2024-ig történő megszüntetésére irányuló kampány támogatásával;

30.  kéri a Bizottságot, hogy konzultáljon az Európai Parlamenttel, mielőtt bármilyen megállapodás születne a Frontex és egy harmadik ország között; ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a szerződések megfelelő intézkedéseket tartalmazzanak az emberi jogi normák teljes körű tiszteletben tartására vonatkozóan, ideértve a visszaküldési, a közös járőrszolgálati, a keresési, mentési és megfigyelési műveleteket.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.11.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

49

6

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lars Adaktusson, Michèle Alliot-Marie, Francisco Assis, James Carver, Javier Couso Permuy, Andi Cristea, Arnaud Danjean, Mark Demesmaeker, Georgios Epitideios, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Sandra Kalniete, Manolis Kefalogiannis, Afzal Khan, Janusz Korwin-Mikke, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, Tamás Meszerics, Francisco José Millán Mon, Javier Nart, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Vincent Peillon, Tonino Picula, Kati Piri, Andrej Plenković, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Sofia Sakorafa, Jacek Saryusz-Wolski, Alyn Smith, Jaromír Štětina, Charles Tannock, László Tőkés, Johannes Cornelis van Baalen

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ignazio Corrao, Luis de Grandes Pascual, Angel Dzhambazki, Tanja Fajon, Mariya Gabriel, Liisa Jaakonsaari, Javi López, Norica Nicolai, Urmas Paet, Miroslav Poche, Soraya Post, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Igor Šoltes, Renate Sommer, Traian Ungureanu, Marie-Christine Vergiat

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Beatriz Becerra Basterrechea, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivan Štefanec, Patricija Šulin

12.11.2015

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

A vélemény előadója: Beatriz Becerra Basterrechea

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a hosszú távú és fenntartható megoldás elérése érdekében a jelenlegi migrációs helyzetet csak egy átfogó európai, a migrációt érintő globális megközelítés részét képező áttekintés keretében lehet kezelni a 2030-as stratégián belül; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük az együttműködést a migrációs hullámok kezelése tekintetében; üdvözli az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács által kidolgozandó új, jogokra épülő migrációs stratégia elindítására irányuló kezdeményezést, amely stratégia közvetlenül bevonná az érintett szereplőket, többek között a migránsok szervezeteit a döntéshozatali folyamatba és a civil társadalommal folytatott konzultációba, és amelynek alapja a tagállamok közötti szolidaritás és felelősségvállalás lenne; hangsúlyozza, hogy ebbe a stratégiába bele kell foglalni a Dublini Rendelet központosított európai menekültügyi rendszerrel történő felváltását, amely figyelembe veszi a menedékkérők és a menekültek preferenciáit, lehetővé teszi a biztonságon, a szabadságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítását, a menekültügyi eljárások összehangolását, valamint a közös külső határok hatékony ellenőrzésének biztosítását; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi védelemben részesülő menedékkérők számára kötelező erejű és állandó áttelepítési rendszert kell biztosítani;

2.  elítéli, hogy a Bizottság egészen a civil társadalom erős tiltakozását és szolidaritását kiváltó példátlan humanitárius válság bekövetkeztéig halogatta migrációs politikájának a fejlesztést, az együttműködést és a fejlesztési szempontú szakpolitika elveinek tiszteletben tartását magában foglaló holisztikus megközelítés alapján történő felülvizsgálatát;

3.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy haladéktalanul javítani kell a különösen a törökországi, jordániai és libanoni menekülttáborokban rettenetes körülmények között élő több millió ember helyzetén; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a humanitárius segítségnyújtást és erősítsék meg a konfliktusövezetekkel szomszédos, a menekülteket a legnagyobb számban befogadó országok támogatására szolgáló mechanizmusaikat; üdvözli a Bizottság amelletti elkötelezettségét, hogy növeli ezen országok pénzügyi támogatását, és felszólítja a tagállamokat, hogy tartsanak ki felajánlásaik mellett; emlékeztet, hogy a migráció mélyen gyökerező okait hatékonyan kell kezelni, válaszokat adva a globális egyenlőtlenségek, az emberi jogi jogsértések, a szegénység, a munkanélküliség, az államok sérülékenysége és az éghajlatváltozás által okozott problémákra, és hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a legfontosabb feladat a fegyveres konfliktusosok békés rendezése; tudomásul veszi a migrációval foglalkozó 2015. november 11–12-i vallettai csúcstalálkozót, amely lehetőséget kínált a kényszerű migráció mélyen gyökerező okainak felszámolását célzó integrált megközelítés kialakítására;

4.  úgy véli, hogy a migráció terén folytatott európai politikának különbséget kell tennie „menekültek” és „gazdasági migránsok” között; hangsúlyozza, hogy a migránsok e két kategóriájára két különböző megközelítést kell alkalmazni;

5.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi válság által sújtott férfiak, nők és gyermekek vallási vagy politikai üldöztetés, háború, zsarnokság, elnyomás, kínzás, csonkítás stb. elől menekülnek; emlékeztet arra, hogy a migránsok emberi lények, így jogaik nem képezhetik alku tárgyát; emlékeztet arra, hogy a migránsok többsége a menekültekről szóló, az EU 28 tagállama által megerősített 1951-es genfi egyezmény hatálya alá tartozik; kéri az Európai Uniót, hogy foganatosítson szankciókat azokkal az országokkal szemben, amelyek megsértik ezeket a jogokat, és ezzel a jogsértéssel az EU-hoz csatlakozásuk egyik alapfeltételét is megsértik;

6.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, kérjék fel az Egyesült Államokat, hogy a transzatlanti uniós fejlesztési együttműködési politika részeként, a fejlesztési együttműködés Afrikában és a Közel-Keleten történő fokozása és a menekülttáborokban élő millióknak nyújtott hatékony segítség révén működjön együtt az Unióval a migrációs hullám enyhítésében;

7.  hangsúlyozza, hogy a fejlődés és a migráció bonyolult kapcsolatának jobb integrálására van szükség oly módon, hogy legyen összhang a migráció EU-ban történő kezelésére irányuló uniós politikák és azon politikák között, amelyek arra irányulnak, hogy csökkentsék a szegénységet a világban és enyhítsék a kényszerű migráció egyes kiváltó okait, költségeik csökkentése révén maximalizálva a kivándorlók átutalásával összefüggő fejlesztési hatásokat; hangsúlyozza, hogy nem csupán a migráció következményeivel kell foglalkozni, hanem hatékonyan együtt kell működni a harmadik országokkal a migrációt kiváltó okok azonosítása érdekében; emlékeztet, hogy a kivándorlás egészen addig együtt növekszik a gazdasági fejlődéssel, amíg az országok el nem érik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országok státuszát (hozzávetőlegesen 7–8 ezer USD/fő), amikor is a kivándorlás csökkenni kezd; hangsúlyozza ezért, hogy a hosszú távú és fenntartható megoldás érdekében meg kell erősíteni az együttműködést és a migrációs hullámok kezelésére irányuló erőfeszítéseket; elismeri, hogy a fenntartható gazdasági fejlődés, valamint egy demokrácián, erős és átlátható intézményeken alapuló állam kiépítése erősen hozzájárul a kényszerű migráció mélyen gyökerező okainak felszámolásához; kéri az EU-t és minden nemzetközi szereplőt, hogy erősítsék meg a fejlesztési együttműködést és az állandó politikai párbeszéd eszközeit;

8.  aggodalmát fejezi ki azon kísérletek miatt, hogy a fejlesztési támogatásra elkülönített költségvetési előirányzatokat átcsoportosítsák a fejlesztéshez nem kapcsolódó migrációs kérdések kezelésére; elutasítja a tényt, hogy a menekültekkel kapcsolatban az adományozó országon belül elköltött kiadások támogatását ma már hivatalos fejlesztési támogatásként lehessen elszámolni; ellenzi, hogy a harmadik országoknak juttatott fejlesztési támogatást szorosabb határellenőrzésre vagy visszafogadási megállapodások ellenőrzésére használják, illetve ahhoz kössék; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy növeljék a humanitárius válság kezelésére fordított finanszírozást és eszközöket; felszólít egy olyan hosszabb távú terv kidolgozására, amely az ENSZ-szervezetek szerepének megerősítésére irányuló intézkedéseket tartalmaz; üdvözli, hogy az EU a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alapot, Afrikáért pedig egy szükséghelyzeti uniós alapot hozott létre, amely eszköz ténylegesen felveheti a küzdelmet a destabilizációval, a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítésével és az illegális migrációval szemben; kéri a Bizottságot az Afrika számára létrehozott szükséghelyzeti alap átláthatóságának fokozására; ösztönzi a tagállamokat az alaphoz való hozzájárulásra, és hangsúlyozza, hogy a finanszírozásban részesített projektek és programok átvilágítása és értékelése alapvető annak biztosításához, hogy az alap a rendeltetésének megfelelően segítséget nyújtson az arra rászorulóknak, és ne az emberi jogi jogsértéseket elkövető kormányokat finanszírozza;

9.   felszólítja az Európai Uniót, az Afrikai Uniót és az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy erősítsék meg a migráció legális csatornáinak létrehozására irányuló nemzetközi együttműködést, valamint felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják a migráció és a humán mobilitás pozitív hozzájárulását a globális fejlesztéshez, amit az első alkalommal ismertek el a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési programban és a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos javaslatokban és azok migrációs célkitűzéseiben; ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék elő a bevándorlók integrációját, akik aktív társadalmi részvétele hozzájárul a társadalmi és gazdasági fejlődés fellendítéséhez és a kulturális sokszínűség gyarapításához az Unióban; arra biztatja az EU-t és a tagállamok hatóságait, hogy a gyorsabb és jobb munkaerő-piaci integráció biztosítása érdekében javítsák a migránsok egyetemi diplomáinak és szakmai képesítéseinek elismerését;

10.  emlékeztet, hogy az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. cikke rögzíti azt a jogot, hogy bárki elhagyhasson bármely országot, beleértve a sajátját; hangsúlyozza, hogy míg ez egy olyan szabadság és alapvető jog, amelyből mindenkinek részesülnie kellene, csak az északi félteke polgárai és a déli félteke jobb módú polgárai tudják ezt a jogot ténylegesen gyakorolni; hangsúlyozza, hogy jobban és teljes mértékben végre kell hajtani a visszaküldés tilalmának elvét, amely – különösen a menedékkérők esetében – a migrációhoz való jog szükségszerű következménye, és amelyet a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezmény 33. cikke, valamint a menekültek helyzetére vonatkozó 1967. évi jegyzőkönyv is rögzít, és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. évi egyezmény 3. cikke is megerősít;

11.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikkében rögzített, a menedékkéréshez fűződő nemzetközi jogot meg kell védeni, elő kell mozdítani és érvényre kell juttatni, többek között az eddigieknél jobban és teljes mértékben tiszteletben tartva a visszaküldés tilalmának elvét; hangsúlyozza, hogy a kivándorlás országaiban és a tranzitországokban a migrációval kapcsolatos tájékoztatást nyújtó központokat kell létrehozni és megerősíteni, a Maliban működő Migrációs Tájékoztatási és Igazgatási Központ (CIGEM) mintájára; hangsúlyozza, hogy törvényes útvonalak hiányában nem marad más választási lehetőség számos férfi, nő és gyermek számára, mint óriási költségek és életük veszélyeztetése árán embercsempészekhez fordulni; felszólítja az EU-t a hatályos jogszabályok végrehajtására, valamint az EU-ba való belépés és ott tartózkodás biztonságosabb és legális utjainak megnyitására;

12.  elutasítja a tagállamok javaslatát menekültközpontok felállításáról harmadik országokban, valamint az észak-afrikai országok és Törökország bevonásáról az európai felkutatási és mentési műveletekbe azzal a céllal, hogy a menekülteket feltartóztassák és visszavigyék őket afrikai vagy török területre; kéri a Bizottságot, hogy ebben a tekintetben nyújtson be értékelést a Parlament számára arról, milyen mértékben felelnek meg e javaslatok a nemzetközi menekültjognak, valamint hogy milyen más, gyakorlati vagy jogi akadály állhat végrehajtásuk előtt; kéri a kartúmi folyamat felváltását egy, az emberi jogokat teljes mértékben tiszteletben tartó és az életkörülmények javítására összpontosító folyamattal a migráció kiváltó okainak kezelése érdekében; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a novemberi vallettai csúcstalálkozón összpontosítsanak a migráció kiváltó okaira, például a szegénységre, az egyenlőtlenségre, az igazságtalanságra, az éghajlatváltozásra, a korrupcióra, a rossz kormányzásra és a fegyveres konfliktusokra;

13.  rendkívüli fontosságúnak tartja azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek a nők, a lányok és a kiszolgáltatott személyek (többek között idős emberek, gyermekek, fogyatékkal élő személyek, kisebbségek és mások stb.) alkotta közösségeket a migrációs folyamat során az EU-ban érintik, valamint e folyamatnak e személyek társadalmi szerepvállalására és emberi jogaira történő kihatását; rendkívüli fontosságúnak tartja azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek az LMBTI migránsokat a migrációs folyamat során és az Európai Unión belül érintik; hangsúlyozza, hogy az LMBTI személyek egyértelműen kinyilvánított szempontját foglalják bele a migrációs politikákba; hangsúlyozza annak rendkívüli fontosságát, hogy a migrációs politikák befogadó megközelítést kövessenek, amely valamennyi kiszolgáltatott csoport sajátos jellemzőit figyelembe veszi, és felszólít arra, hogy ezt valamennyi migrációs politikába foglalják bele; megjegyzi, hogy a menekültügyekkel kapcsolatos európai jogszabályok a nemi szervek megcsonkítását azon kritériumok közé sorolják, amelyeket figyelembe kell venni a menedékjog iránti kérelmek megvizsgálása során; kitart amellett, hogy a migránsok körében a legkiszolgáltatottabbak emberi és személyhez fűződő jogait tiszteletben kell tartani;

14.  felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a migránsok hozzáférjenek azon jogokhoz és szolgáltatásokhoz, amelyek méltányos bánásmódot szavatolnak számukra és megelőzik a rasszizmus és az embergyűlölet terjedését az EU-ban;

15.  emlékeztet arra, hogy a kiskorúak és a kísérő nélküli kiskorúak mindenek felett álló érdekét a menedékkérők esetében is garantálni kell, amint azt a gyermek jogairól szóló, 1989. évi nemzetközi egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzíti; hangsúlyozza, hogy a zaklatással és a kizsákmányolással szembeni mindenkori védelem érdekében meg kell erősíteni a gyermekvédelmet, többek között olyan alapvető szolgáltatások nyújtása révén, mint orvosi ellátás, pszichológiai támogatás, színvonalas oktatás, valamint a tagállamokba történő fokozatos integrálásukra irányuló konkrét intézkedéseket; kéri, hogy szenteljenek különös figyelmet a szétszakadt családok és a hátrahagyott gyermekek szükségleteinek, és a családegyesítés megkönnyítése érdekében vizsgálják felül a 2003/86/EK tanácsi irányelvet;

16.  felszólítja az EU-t és a Bizottságot, hogy migrációs politikáiban, és különösen az európai migrációs stratégiájának a végrehajtásában teljes mértékben tartsa tiszteletben a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, ez esetben is figyelemmel a belső és a külső politikák integrációjára és ezáltal a fejlesztési és migrációs politikák és a tagállamokban alkalmazott szociális védelmi és foglalkoztatási politikák közötti kapcsolatra; hangsúlyozza ezért annak szükségességét, hogy a fejlesztési dimenzió szervesebben beépüljön a migrációs politikákba; emlékeztet arra, hogy bizonyos uniós politikák és a fejlődő országokból történő illegális tőkekiáramlás leküzdésére irányuló erőfeszítések korlátozott volta közvetett módon hozzájárul az instabilitáshoz és a migrációs áramlásokhoz; kéri ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő a szakpolitikai koherenciára vonatkozó cselekvési tervet; hangsúlyozza a szakpolitikai koherencia biztosításának szükségességét, valamint azt, hogy összhangot kell teremteni az EU külső fellépésére, a biztonságra, a védelemre, a kereskedelemre, a humanitárius segítségnyújtásra, a migrációra és a fejlesztési együttműködésre vonatkozó szakpolitikák között; úgy véli, hogy Európának a konfliktusok rendezése tekintetében vállalt felelősségét a békefenntartás és a menekültekre vonatkozó tartós megoldások (áttelepítések, helyi integráció, mobilitás és a lehetőségek szerinti hazatérés) révén teljes mértékben fel kell vállalnia; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az eddiginél jobban integrálják a migrációt érintő belső és külső politikájukat, hogy elősegítsék a személyek mozgását hozzájárulva a migránsok saját és családjuk jólétéhez;

17.  aggodalommal tölti el az éghajlatváltozás következményei – a szárazság, az éhínség, valamint az egyre rosszabb egészségügyi és életkörülmények – miatt menekülők számának folyamatos emelkedése; úgy véli, hogy a legkevésbé fejlett országok lakossága van a leginkább kitéve az éghajlatváltozás hatásainak, ami fokozza a társadalmi egyenlőtlenséget és a szociális bizonytalanságot;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési politikáit hangolja össze gazdaságpolitikáival annak érdekében, hogy véget vessen harmadik országok emberi és természeti erőforrásai kizsákmányolásának, ami aláássa minden fejlesztési támogatást értelmét; felhívja ezért az EU-t és tagállamait, hogy vessék szigorú szabályok alá az európai székhelyű és harmadik országban tevékenységet folytató transznacionális vállalatok tevékenységeit;

19.  határozottan támogatja az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek EU-n belül és kívül történő eredményes és átfogó elterjesztését és végrehajtását, és hangsúlyozza, hogy minden szükséges politikai és jogalkotási intézkedést meg kell tenni az említett – többek között az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó – ENSZ-alapelvek eredményes végrehajtásában tapasztalható hiányosságok kezelésére; emlékeztet arra, hogy az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek célja nem új nemzetközi jogi kötelezettségek teremtése, hanem közös, átfogó standardok létrehozása az üzleti tevékenységek által az emberi jogokra gyakorolt hátrányos hatások megelőzése és felszámolása érdekében;

20.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési koherenciára vonatkozó politikába be kell építeni az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló politikákat; kijelenti, hogy a kereskedelemre és a szellemi tulajdonjogra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos kérdéseknek különös fontosságot kell tulajdonítani, tekintettel a hatékony gyógyszerellátás fontosságára a fejlődő világban;

21.  megdöbbenését fejezi ki amiatt, hogy a fejlesztési együttműködésre fordítandó közpénzek 61%-a a szerződések vállalkozásoknak történő odaítélése és az adósságkezelés miatt visszaáramlik az adományozó országokba; kéri ezért az emberek szükségleteire pozitívan ható tényleges segítség növelését;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszereit, mert azok alapvető szerepet játszanak az uniós szakpolitikák és beavatkozások tervezésében, kialakításában és végrehajtásában, valamint az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság növelésében; emlékeztet arra, hogy a fenntartható szerkezetátalakítás megteremtésének és továbbfejlesztésének politikáink középpontjában kell állnia;

23.  sajnálja, hogy néhány tagállamban, mint például Olaszországban, gyakran a szervezett bűnözés részvételével súlyos csalások és közigazgatási szabálytalanságok történtek néhány menedékkérőket befogadó központ irányításában, ami kihatott mind az uniós forrásokkal való visszaélésre, mind tovább rontotta a migránsok életkörülményeit, illetve emberi jogainak védelmét.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.11.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Beatriz Becerra Basterrechea, Ignazio Corrao, Doru-Claudian Frunzulică, Nathan Gill, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Linda McAvan, Norbert Neuser, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marina Albiol Guzmán, Louis-Joseph Manscour, Joachim Zeller

4.9.2015

VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

A vélemény előadója: Gérard Deprez

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  örül, hogy a migrációval kapcsolatban a Bizottság elfogadott egy ambiciózus európai stratégiát; sajnálja, hogy az Európai Tanács a nyilatkozatokon túlmenően nem rendelkezik ilyen szintű ambíciókkal, és nem képes a Bizottságot támogatva fellépni;

2.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy létrehoz egy mechanizmust, amelynek keretében 2016-ban és 2017-ben 40 000 embert helyeznek át, összesen 240 000 000 euró költséggel; támogatja azon néhány tagállam erőfeszítéseit, amelyek elfogadták a Bizottság által javasolt, vagy néhány esetben még annál is magasabb számokat, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállam vonakodása miatt még mindig nem sikerült elérni a 40 000 fős értéket;

3.  szintén üdvözli a Bizottság áttelepítési programra irányuló ajánlását, és örül, hogy 2015-re és 2016-ra további 50 000 000 eurót különítettek el erre a célra; hangsúlyozza, hogy az elkülönített összegnek a migrációs áramlás jövőbeni alakulásától függően igazodnia kell a tényleges szükségletekhez, és ezért azt megfelelően ki kell igazítani;

4.  támogatja a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) forrásainak 57 000 000 euróval történő növelését az 5. költségvetés-módosítási tervezetben 2015-re és több mint 169 000 000 eurós növelését (171 900 000 euró az átprogramozással) a 2016-os költségvetési tervezetben; sajnálattal állapítja azonban meg, hogy bár az alapon belül a közös európai menekültügyi rendszer megerősítésére és fejlesztésére szolgáló összegek 174 000 000 euróval nőnek (161 694 285 euró az átprogramozással), a legális bevándorlás, az integráció és a jobb, tisztességesebb és hatékonyabb visszaküldési stratégiák javításának támogatására rendelkezésre álló összegek közel 5 000 000 euróval csökkennek (+9 985 847 euró az átprogramozással);

5.  kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret 2016 végéig esedékes felülvizsgálatával összefüggésben a lehető legpontosabban értékelje a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap igényeit 2020-ig, és ez alapján nyújtson be javaslatot a 3. fejezet előirányzatainak növelésére, és adott esetben azok elosztásának kiigazítására az alapot végrehajtó különböző programok között; hangsúlyozza továbbá, hogy e finanszírozásoknak tényleges európai hozzáadott értéket kell képezniük, nem támogathatják egyszerűen a már létező nemzeti programokat;

6.  az átláthatóság és az éves előirányzatok alapot végrehajtó különböző programok és eszközök közötti elosztásának jobb ellenőrzése érdekében szándékában áll módosítani a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap költségvetési nómenklatúráját; azt kívánja, hogy a jövőben az alap nagyobb rugalmasságot élvezhessen;

7.  üdvözli a FRONTEX előirányzatának 41 245 000 eurós növelését a 2016-os költségvetés tervezetében; megbízható adatokat kér a Triton és a Poszeidón műveletek költségeiről; sajnálja, hogy az ügynökség varsói letelepedése után 11 évvel még mindig nem jött létre székhely-megállapodás a FRONTEX és a lengyel állam között, ami miatt az ügynökség munkatársai nem végezhetik munkájukat a lehető legjobb körülmények között; kéri a Bizottságot, hogy adjon több információt a FRONTEX megbízatásának a visszaküldések megszervezésével kapcsolatos módosítására irányuló javaslatról;

8.  nyugtázza, hogy a Tanács nem csökkentette a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) és a Belső Biztonsági Alap (ISF) 3. fejezeten belüli fő sorait, és hangsúlyozza, hogy növelésre lenne szükség; bírálja ugyanakkor, hogy csökkentést hajtottak végre a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) migrációra és menekültügyre vonatkozó tételében (-200 000 euró a kötelezettségvállalási és -5 millió euró a kifizetési előirányzatok esetében), csakúgy, mint a mediterrán országokon és a keleti partnerség országain belüli szegénységcsökkentést célzó tételekben (-50 millió, illetve -12 millió euró a kifizetési előirányzatok tekintetében) és általában véve az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) vonatkozásában; meggyőződése, hogy a javasolt csökkentések a jövőbeni migrációs áramlások kezelésére irányuló általános stratégiára nézve kontraproduktívak;

9.  hangsúlyozza, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak a jövőben egyre nagyobb szerepet kellene játszania a menekültügy kezelésében; megállapítja, hogy az 5. költségvetésmódosítás-tervezet csak 4 fővel növeli alkalmazottai számát, ami egyértelműen nem elegendő, és hogy a 2016-os költségvetés tervezetében szereplő csökkentés (címzett bevételek nélkül) teljesen ellentmond a jelenlegi valós igényeknek;

10.  elismeri az Europol embercsempészettel szembeni küzdelemben betöltött szerepét és konkrétabban a bűnszervezetekkel szembeni tevékenységeit, amelyekhez további személyzetre van szükség legalább három újonnan létrejött gócponton; rámutat arra, hogy a létszámterv mindössze három személlyel történő bővítése nem elegendő e rendkívül nehéz feladatok ellátásához, és hogy a 2016-os költségvetési tervezetben e célra előirányzott összegek nem biztosítanak elegendő forrást ahhoz, hogy megfelelően végre lehessen hajtani ezeket a feladatokat;

11.  kéri, hogy a bel- és igazságügyi ügynökségek alkalmazottainak számát ne csökkentsék, és ne csoportosítsák át őket automatikusan; egy valódi közép és hosszú távú stratégia megvalósítására szólít fel ezen ügynökségek vonatkozásában;

12.  üdvözli a menekültügy és a migráció előirányzatainak tervezett növelését a 2016-os költségvetés tervezetében; rámutat arra, hogy a fel nem használt összegeket át lehet csoportosítani más költségvetési tételekre az európai migrációs stratégiában felvázoltakhoz hasonló váratlan kihívások és fejlemények kezelése érdekében;

13.  a tagállamokban tapasztalt csalások és hivatali visszaélések fényében elengedhetetlennek tartja a bevándorláshoz kapcsolódó valamennyi forrás szoros ellenőrzését, különös tekintettel a közbeszerzési és az alvállalkozói eljárásokra.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

3.9.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

4

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Jonathan Arnott, Lefteris Christoforou, Jean-Paul Denanot, Gérard Deprez, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Carlos Iturgaiz, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Ernest Maragall, Clare Moody, Siegfried Mureşan, Victor Negrescu, Liadh Ní Riada, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Paul Tang, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Inese Vaidere, Daniele Viotti, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Anneli Jäätteenmäki, Andrey Novakov, Nils Torvalds, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Anthea McIntyre, Tatjana Ždanoka

18.2.2016

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

A vélemény előadója: Elisabeth Morin-Chartier

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  tudomásul veszi a Bizottság ambiciózus migrációs menetrend létrehozására irányuló erőfeszítéseit és sürgeti az Európai Tanácsot, hogy nagyfokú igyekezetet és a részletek iránti fokozott figyelmet tanúsítva egységesen lépjen fel annak érdekében, hogy a migrációs válság tekintetében időszerű és határozott válaszokkal szolgáljon; sürgeti a Tanácsot, hogy proaktív módon konkrét tettekkel és gyors fellépésekkel, valamint a közös célok megvalósítását célzó gyakorlati intézkedésekkel támogassa a Bizottság munkáját, a szolidaritás és a felelősség tagállamok közti méltányos megosztása elveinek alapján; sajnálja, hogy egyes tagállamok akadályozzák az Európai Unió alapértékeihez – köztük a jogállamiság, az emberi jogok és a megkülönböztetésmentesség, a szolidaritás és a közös felelősség elvének tiszteletben tartása – igazodó, hatékony és fenntartható politikai megoldás elfogadását, illetve azzal szemben foglalnak állást;

2.  megállapítja, hogy a jelenlegi menekülthullám globális összefüggésben vizsgálandó európai kihívást jelent, és azzal ezért az Európai Tanácsban is foglalkozni kell;

3.  hangsúlyozza, hogy a menekült-beáramlás társadalmi dimenziója szükségessé teszi a közös európai menekültügyi politikát, az európai kvótamegállapodásokról folytatott vitát, és a különösen sérülékeny menekültcsoportok helyszínen való regisztrálását a szóban forgó válságrégiókkal határos, túlterhelt államokban;

4.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek beáramlásának kezelésére vonatkozó egyetlen kivitelezhető megoldás egy állandó áthelyezési mechanizmus mihamarabbi létrehozása valamennyi tagállam vonatkozásában; rámutat, hogy ami a középtávú perspektívát illeti, a jelenlegi menekültválság által felvetett kérdés az, hogy hajlandó-e Európa a menekülteket integrálni a társadalomba, tekintettel arra, hogy a menekültek nem állandó tartózkodásra törekednek; hangsúlyozza, hogy az oktatás és a foglalkoztatás alapvető fontosságú a menekültek és a migránsok sikeres integrálásához; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal való rendkívül szoros együttműködésben hozzanak azonnali intézkedéseket és válasszanak olyan tervet, amely a menekültek társadalmi befogadását és a gazdasági válság nyomait még mindig viselő európai munkaerőpiacba való integrálását célozza és mozdítja elő, figyelembe véve a gazdasági migránsok és a menekültek közti különbségeket;

5.  hangsúlyozza, hogy a valódi integráció kétirányú folyamat, amely megköveteli a menekültek és Európa és az európai polgárok kölcsönös elkötelezettségét; kulcsfontosságúnak tartja a menekültek jogállásának elismerésére és a menekültek célországok közötti elosztására szolgáló hatékony és gyors rendszer biztosítását, hogy mihamarabb megkezdődhessen a társadalmi befogadás és a munkaerő-piaci integráció folyamata; sürgeti a Bizottságot, hogy minden tagállamban mozdítsa elő a felfelé irányuló szociális védelmi konvergenciát és a munkavállalási engedélyek általánosan gyors kiadását az menekült jogállásúként elismert személyek számára;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy cseréljék ki egymással a bevált gyakorlatokat a menekültek európai társadalomba való, illetve munkaerő-piaci integrálása tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállami tapasztalatokra támaszkodva terjesszen elő ajánlásokat a szóban forgó folyamat hatékony végrehajtására;

7.  emlékeztet a bevándorlási integrációs politikára vonatkozó közös európai uniós alapelvekre(17), amelyek az integráció megközelítésének alapját képezik;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a nemzetközi védelemre szorulók és a kiszolgáltatott helyzetű csoportok – köztük a kísérő nélküli kiskorúak, a nők, a fiatalok, a gyermekek és az idősek – igényeire, és lehetőség szerint az indulás előtti szakaszban mozdítsa elő a harmadik országokban az ehhez kapcsolódó fellépéseket; kéri, hogy a társadalmi és munkaerő-piaci integrációs folyamat során fordítsanak külön figyelmet a nők gyakran kiszolgáltatott helyzetére; aggodalommal tölti el a kísérő nélküli, eltűnt menekült gyermekek magas száma, és felhívja a hatóságokat, hogy indítsanak vizsgálatot hollétük megállapítása érdekében;

9.  ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza a vállalkozásokkal és a munkavállalókkal a migrációról és a képzettségekről folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy adott ágazatokban meghatározzák a munkaerő-piaci hiányokat, ideértve a vállalkozói szellemet is, valamint hogy megfelelően kezelt, legális migrációs csatornák és foglalkoztatási lehetőségek nyíljanak a menekültek számára; úgy véli, hogy e párbeszédnek az érdekek kiegyensúlyozott képviseletén kell alapulnia a migránsok és menekültek jogokon alapuló munkaerő-piaci integrációja érdekében;

10.  hangsúlyozza, hogy az uniós integrációs politikák kidolgozásakor a menekültekre vonatkozó állandó áthelyezési mechanizmusban figyelembe kell venni a munkaerő-piaci adatokat, különösen a munkanélküliségre, a munkalehetőségekre és a szociális helyzetre vonatkozó mutatókat annak érdekében, hogy e folyamat a befogadó – és különösen a gazdasági válság által legkeményebben sújtott – régiókban, illetve a leginkább eladósodott és még mindig a költségvetési konszolidáció szakaszában lévő tagállamokban ne rontsa a társadalmi-gazdasági helyzetet, valamint a menekültek jobb társadalmi befogadásának és munkaerő-piaci integrációjának biztosítása céljából, szem előtt tartva, hogy a szóban forgó területek és azok lakosságának társadalmi és gazdasági biztonsága olyan tényező, amely teljesen független a jelenlegi menekültválságtól, tekintettel a szóban forgó régiók jelenlegi foglalkoztatási lehetőségeire;

11.  megjegyzi, hogy javítaná a menekültek integrációs lehetőségeit egy olyan rendszer, amelyben a menedékkérők, amennyiben ez a gyakorlatban kivitelezhető, abban a tagállamban kérhetnének menedéket, ahol már rendelkeznek családi vagy közösségi kapcsolatokkal, vagy jobb munkavállalási kilátásokkal;

12.  hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani a migráció átfogó, az Európa és az európai gazdaság előtt álló jelentős demográfiai kihívásokat is felölelő megközelítését; ugyanakkor rámutat, hogy a menekültek és migránsok közép- és hosszú távú integrációja egyben lehetőséget kínál a demográfiai fejlődésre és Európa készségbázisának megerősítésére; felhívja a tagállamokat, hogy állítsák össze a menekültek munkavállalói profiljának digitális nyilvántartását a menekültek áthelyezésének a nemzeti és regionális munkaerő-piaci helyzettel való összehangolása érdekében;

13.  rámutat, hogy a Bizottság jelezte, hogy az európai alapokat, így az Európai Szociális Alapot (ESZA) is, igénybe lehetne venni a menekültek integrációjának támogatására; felszólítja az alapkezelő hatóságokat, hogy azokat a lehető leghatékonyabban használják fel a menekültek integrációjának oly módon való segítése céljából, amely nem válik az egyéb célok és kedvezményezettek, különösen a legveszélyeztetettebb csoportok kárára, valamint hogy biztosítsák, hogy ez valamennyi kedvezményezett javát szolgálja; megjegyzi, hogy a Bizottság azt is jelezte, kész segítséget nyújtani az irányító hatóságok számára az ESZA operatív programjainak adaptálásában, hogy a migránsok és menekültek integrálása során ne sérüljenek az ESZA foglalkoztatási céljai; emellett felhívja a figyelmet azokra az alapokra is, amelyek a sokszínűség és az egyenlőség kezelésével kapcsolatos munkahelyi képzések nyújtásához, valamint az integrációs intézkedések tekintetében a helyi és regionális önkormányzatok támogatásához állnak rendelkezésre;

14.  a többéves pénzügyi keret 2016-ra tervezett, félidős felülvizsgálatában annak biztosítására hívja fel a Bizottságot, hogy az EU költségvetése – és különösen az Európai Szociális Alap – helyezzen nagyobb súlyt a menekült jogállással rendelkezők társadalmi és munkaerő-piaci integrációjára; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapnak (AMIF) a harmadik országbeli állampolgárok társadalmi és munkaerő-piaci integrációját célzó intézkedések keretében történő felhasználásával kapcsolatos lehetőségeket; felszólítja a tagállamokat, hogy más uniós alapokkal összekapcsolva maradéktalanul használják ki az Európai Stratégiai Beruházási Alapot, hogy középtávon biztosítsák a beáramló menekültek integrálásához szükséges beruházásokat; felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának keretében növelje a szociális politikákra elkülönített összeget a kohéziós politika megerősítése céljából, hogy az képes legyen kezelni a menekültek munkaerő-piaci integrációját és társadalmi befogadását;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatokat lássák el kellő erőforrásokkal a munkavállalásra jogosult menekültek munkaerő-piaci integrációjának maradéktalan megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata fontos szerepet játszhat a migránsok európai munkaerő-piaci integrálásában;

16.  emlékeztet továbbá annak fontosságára is, hogy szükség esetén segítséget nyújtsanak a kkv-knak a migráns munkavállalók foglalkoztatásához;

17.  hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiachoz való hozzáférés kulcsfontosságú szerepet játszik a menekültek beilleszkedésében és méltóságuk megőrzésében; üdvözli, hogy egyes tagállamok a 2013/33/EU(18) irányelv átültetése összefüggésében erőfeszítéseket tettek a menekültek munkaerőpiachoz való hozzáférését illetően megállapított határidő csökkentése érdekében;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy alaposan vizsgálják meg oktatási rendszerüket annak megállapítása érdekében, hogy miként integrálhatók a menekültek gyermekei a lehető leggyorsabban az oktatási folyamatba;

19.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal egyeztetve dolgozzon ki a meglévő európai rendszerekkel összhangban álló, egységes rendszert az oklevelek egyenértékűségének és a képesítések hivatalos és nem hivatalos, lehetséges elismerésének lehetővé tétele és meggyorsítása érdekében, ugyanakkor ezt kapcsolja össze az elismerés és egyenértékűség tagállamok közötti, európai szintű szabványosításával, ezáltal segítve a menekülteknek és a migránsoknak, hogy teljes mértékben beilleszkedjenek a társadalomba és a képesítésüknek megfelelő szinten dolgozzanak, ne pedig az alatt, ahogyan az gyakran történik;

20.  hangsúlyozza, hogy a menedékkérők és menekültek számára rendelkezésre álló orvosi és pszichológiai támogató szolgáltatásokon kívül könnyen hozzáférhető képzést kell biztosítani a menekültek és a migránsok számára, valamint hogy amint az áthelyezett emberek megérkeznek az áttelepítés helyszínéül szolgáló állam területére, az áthelyezési program szerves részeként sürgősen nyelvi képzésben és integrációs oktatásban kell részesülniük;

21.  emlékeztet arra, mennyire fontos, hogy az Unión belüli munkavállalás során szerzett készségeket is validálják annak érdekében, hogy hozzáadott értékkel szolgáljanak az egyének számára, amennyiben elhagynák az Uniót, hogy egy másik országban dolgozzanak;

22.  megjegyzi, hogy a menekültek és a migránsok befogadó közösségekbe való zökkenőmentes integrációja jogokon alapuló megközelítést tesz szükségessé és megköveteli minden intézményi és civil társadalmi erő mobilizálását, mivel a szociális partnerek szerepet játszhatnak a migránsok és menekültek gyorsabb helyi munkaerő-piaci integrációjából fakadó előnyök kihasználásában; felhívja a tagállamokat, hogy az integrációs stratégiák kidolgozásakor megfelelően vegyenek figyelembe minden érintett érdekelt felet;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy jól előkészített tájékoztató kampányok révén készítsék fel a helyi társadalmat a menekültek és családjaik fogadására;

24.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a szervezett civil társadalom kezdeményezéseit, amelyek célja, hogy segítséget nyújtsanak a migránsoknak és a menekülteknek például a migránsok kapcsolattartó pontjainak európai hálózatán és a UnionMigrant Net szervezeten keresztül, csak hogy néhány példát említsünk a migránsokat információkkal és integrációs segítségnyújtással ellátó kapcsolattartó pontok közötti, határokon átnyúló együttműködésre;

25.  felhívja a Bizottság figyelmét, hogy a migránsok be nem jelentett munkavállalása veszélyt jelent a migránsok egészségére és biztonságára nézve, és megfosztja őket munkavállalói és szociális biztonsághoz fűződő joguktól; sürgeti a Bizottságot, hogy akadályozza meg a munkaerő-kizsákmányolás súlyos formáit; emlékeztet rá, hogy a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv(19), illetve az idénymunkásokról szóló irányelv(20) értelmében a munkáltatók büntethetők a migráns munkaerő kizsákmányolásáért; felhívja a Bizottságot, hogy igyekezzen olyan, az integrációt jobban középpontba helyező rendszert kialakítani, amely e problémák valamennyi aspektusát felöleli, többek közt annak érdekében, hogy a menekültek számára megfelelő védelmet biztosítson a migráns munkaerővel szemben elkövetett visszaélések felszámolása céljából;

26.  emlékeztet arra, hogy a kétszintű munkahelyi rendszer elkerülése érdekében fontos, hogy a migráns munkavállalók maradéktalanul érvényesíthessék munkavállalói jogaikat, ideértve a szakszervezeti tagsághoz való jogot is;

27.  rámutat, hogy a menedékkérővel kötött munkaszerződés mind a munkavállaló, mind a foglalkoztató számára kockázatot jelent, amennyiben a menedék iránti kérelmet elutasíthatják; véleménye szerint ez veszélyeztetheti a származási országba való visszaküldés politikája tekintetében követett bizottsági célokat is;

28.  rámutat, hogy a menedékkérők többsége, akiknek valamelyik tagállamban elutasították a menedékkérelmét, jogi státusz nélkül marad az Unióban, ami azt jelenti, hogy egyre több az olyan, illegális migráns, akiknek nincs joga munkát vállalni, és akiknek a gyermekei nem részesülhet oktatásban; ezért hangsúlyozza, hogy ellenőrizni kell és figyelemmel kell kísérni az illegális migránsokat, mivel a társadalmi kirekesztés és a szegénység fenyegeti őket, miáltal fogékonnyá válnak mindenféle külső hatásra, többek között a radikalizmusra;

29.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a migránsok származási országában folytassanak tájékoztató kampányokat annak érdekében, hogy pontos és megfelelő információval lássák el őket az Unióba való belépéshez szükséges jogi eljárásokról, valamint a tagállamokon belüli jogaikról és kötelezettségeikről, biztosítandó, hogy az utazást választók kérelmei érvényesek és jogszerűek legyenek;

30.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak az Európába igyekvő személyek számára jogszerű lehetőségeket kell kínálnia az EU-ba történő belépéshez és az ott-tartózkodáshoz, valamint lehetőséget kell kínálnia arra is, hogy az Unióban való tartózkodásuk ideje alatt meg tudják változtatni migráns jogállásukat, továbbá valódi körkörös migrációs politikát kell kidolgoznia; kéri, hogy hozzanak létre munkavállalási célú bevándorlásra kijelölt folyosót az uniós tagjelölt országokban, amely ezen országok állampolgárai számára könnyített hozzáférést biztosítana az európai munkaerőpiachoz;

31.   felhívja a Bizottságot, hogy a kékkártyáról szóló irányelv(21) felülvizsgálata során alkalmazzon ambiciózus megközelítést a kékkártya jelentőségének megerősítése céljából, amely a harmadik országból származó, magasan képzett munkavállalók esetében alkalmazandó, és amely az uniós munkaerő-piaci hiány betöltése révén segít kezelni az Unió előtt álló demográfiai kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a magasan képzett migránsok eszközként szolgálhatnak a többi harmadik országbeli állampolgár európai társadalomba való integrálásához és asszimiláláshoz, valamint hangsúlyozza, hogy a migrációs helyzet átfogó értékelésére van szükség, ami kiterjed az európai munkaerőpiacon fennálló hiányok felszámolására irányuló olyan fellépési lehetőségek értékelésére is, amelyek mindenki számára előnyökkel járnak;

32.  javasolja a jelentős számú menekültet és migránst befogadó déli országoknak nyújtandó segélyek jelentős mértékű növelését, valamint az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságával és a helyszínen tevékenykedő nem kormányzati szervezetekkel való együttműködés szorosabbra fűzését.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.2.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

42

9

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Brando Benifei, Mara Bizzotto, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Jane Collins, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Marian Harkin, Czesław Hoc, Danuta Jazłowiecka, Agnes Jongerius, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Kostadinka Kuneva, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, João Pimenta Lopes, Marek Plura, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Maria João Rodrigues, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Renate Weber, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Amjad Bashir, Tania González Peñas, Miapetra Kumpula-Natri, António Marinho e Pinto, Tamás Meszerics, Neoklis Sylikiotis, Ivo Vajgl

19.10.2015

VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

A vélemény előadója: Merja Kyllönen

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az Unió földközi-tengeri határai az Európai Unió külső határai, és mivel a szárazföldi határoktól eltérően ezek a határok nem zárhatók le, továbbá sürgősen kezelni kell a menekültbeáramlás jelentette problémát és el kell kerülni, hogy a menekültek az emberkereskedők és a maffiák áldozataivá váljanak;

1.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy drámaian nő azoknak az embereknek a száma, akik életüket kockáztatva megkísérlik a veszélyes átkelést a Földközi-tengeren, hogy eljussanak az EU-ba; hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger a világ legnagyobb tengeri migrációs útvonala, amelyet sűrű kereskedelmi forgalom hálóz be; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi menekültügyi válság miatt nagy nyomás nehezedik a kereskedelmi tengerészeti ágazatra, amely egyre nagyobb részt visel a terhekből, különösen a személyzet biztonsága és az általános biztonsági előírásoknak való megfelelés tekintetében; úgy véli, hogy azoknak az átfogó intézkedéseknek, amelyekkel e válság többrétű problémáit az EU kezelni szándékozza, kellően figyelembe kell ezt venniük, és ily módon csökkenteniük kell a közlekedési ágazatot érő negatív hatásokat;

2.  emlékeztet, hogy az ENSZ menekültügyi egyezménye(22), az ENSZ Tengerjogi Egyezménye(23), a SOLAS-egyezmény(24) és a SAR-egyezmény(25) értelmében ezen egyezmények valamennyi részes fele megköveteli a lobogója alatt közlekedő hajó kapitányától, hogy – amennyire erre a hajó, a személyzet vagy az utasok komoly veszélyeztetése nélkül lehetőség van – haladéktalanul nyújtson segítséget a tengeren talált, az eltűnés veszélyének kitett minden személynek, függetlenül állampolgárságától és jogállásától, valamint megtalálásának körülményeitől, gondoskodjon elsődleges elsősegély- vagy egyéb ellátásukról, szállítsa őket biztonságos helyre, valamint aktívan vegyen részt a tengeri keresési és mentési műveletek végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy a tengeren veszélybe került személyek megmentése nemcsak nemzetközi, hanem erkölcsi kötelesség is;

3.  felhívja a tagállamok összes kikötői és tengerügyi hatóságát, valamint az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséget, és különösen a Földközi-tengeren közlekedő hajók kapitányait, hogy maximális éberséggel igyekezzenek észrevenni az esetleg veszélyben lévő migránsokat és menekülteket szállító hajókat; ezzel összefüggésben javasolja, hogy szigorúan tartsák be a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UNHCR) a tengeren kimentett emberekkel szembeni bánásmódra vonatkozó útmutatásait(26);

4.  hangsúlyozza, hogy a 2015. január 1. és május 31. közötti időszakban összesen 47 265 migránst mentettek ki a Földközi-tengerből, ebből 13 475 embert a kereskedelmi hajók(27); megjegyzi, hogy ez alatt az öt hónap alatt 302 kereskedelmi hajót kértek meg arra, hogy változtassa meg haladási irányát és vegyen részt a mentési műveletekben, közülük 104 hajót pedig utólag kértek meg arra, hogy a helyzet súlyossága következtében mentsen meg és szállítson partra migránsokat;

5.  sajnálatát fejezi ki, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint(28) csak 2015-ben eddig több mint 3 000 ember vesztette életét végzetes tengeri átkelések során;

6.  kéri a Tanácsot, hogy sürgősen hagyja jóvá az Európai Bizottság által 2015. szeptember 9-én benyújtott és az Európai Parlament szeptember 17-i plenáris ülésén elfogadott, 120 000 nemzetközi védelemre szoruló ember áthelyezésére vonatkozó javaslatot, valamint hogy folyamatosan értékelje a menekültek védelméhez kapcsolódó lehetséges további szükségleteket;

7.  hangsúlyozza, hogy bár a legnagyobb felelősség a tagállamokra hárul, a kereskedelmi hajók jelentős szerepet játszanak a kutatási és mentési műveletekben mennyiség és hatékonyság tekintetében egyaránt; rámutat, hogy a kereskedelmi hajók nincsenek felszerelve és személyzetüket sem képezték ki annak érdekében, hogy azok kellőképpen felkészültek legyenek az ilyen nagyságrendű mentési műveletekben való rendszeres részvételre;

8.  emlékeztet, hogy a kereskedelmi hajók és személyzetük által a mentési műveletekhez felkínált segítségnyújtás nem helyettesítheti a migránsoknak a tengeren nyújtott segítséget, amelyet továbbra is az illetékes uniós és tagállami hatóságoknak kell biztosítaniuk, ellátva őket a szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokkal; elismeri és üdvözli a humanitárius szervezetek jelentős és nagylelkű hozzájárulását a Földközi-tenger vizein közlekedő bárkák megmentéséhez, és különösen az Orvosok Határok Nélkül (MSF) és a migránsoknak segélyt nyújtó földközi-tengeri államok (MOAS) tulajdonában lévő hajókon folyó tevékenységekhez;

9.  megállapítja, hogy a mentést végző hajókat és tulajdonosaikat érintő lehetséges gazdasági és igazságügyi következmények eltántorítanak egyes hajókat attól, hogy segítséget nyújtsanak; felszólítja a tagállamokat, hogy ne szabjanak ki büntetést azokra, akik humanitárius indíttatásból önkéntesen segítik a migránsokat, beleértve az őket szállítókat és a hajók tulajdonosait is; felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja a 2001/51/EK tanácsi irányelv felülvizsgálatát;

10.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hajók és személyzetük nem megszokott tevékenységi körükbe tartozó kutatási és mentési műveletekre való megfelelő felkészítése nélkül a Földközi-tengeren – amely már tanúja volt emberi tragédiának – a helyzet balesetekhez és emberéletek elvesztéséhez vezethet mind a migránsok, mind a hajók személyzete tekintetében, ami a tengerbiztonságot és a környezetet érintő kockázatokkal is jár;

11.  üdvözli az Európai Bizottság „Európai migrációs stratégia” (COM (2015)0240) című közleményét, és határozottan kéri a tagállamoktól, hogy vállalják fel a rájuk háruló felelősséget, valamint mind tagállami, mind uniós szinten hozzanak megfelelő és azonnali intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzzék további emberi tragédiák bekövetkeztét a Földközi-tengeren, illetve a szolidaritás és a megosztott felelősség elvével összhangban biztosítsák a nemzetközi és etikai kötelezettségek teljesítését; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy találjanak eredményes és fenntartható megoldást az uniós migrációs rendszer jelenlegi hiányosságaira, kezeljék a jelenlegi bevándorlási válság tényleges okait, és akadályozzák meg a csempészhajók további elindulását és további emberéletek kioltását a Földközi-tengeren; úgy véli, hogy az uniós szintű intézkedéseknek átfogónak kell lenniük, és ellenőrzött, kezelhető, biztonságos és jogszerű migrációhoz kell vezetniük;

12.  mélységes aggodalmát fejezi ki – különös tekintettel a humanitárius szempontokra – nemcsak a földközi-tengeri térségben zajló migrációs válság miatt, hanem annak az utasszállító hajók, körutazást végző hajók és konténerszállító hajók által bonyolított tengeri közlekedésre kifejtett hatásai, valamint a hajók, rakományuk és személyzetük biztonsága, illetve általában véve a tengerbiztonság miatt is;

13.  meggyőződése, hogy az embercsempészet elleni küzdelem nem áshatja alá a hajózás szabadságát;

14.  sürgeti a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a szükséges közép- és hosszabb távú intézkedésekig továbbra is növeljék a Földközi-tengeren zajló kutatási és mentési műveletek megfelelő finanszírozását és együttműködve az illetékes hatóságokkal terjesszék ki a jelenlegi műveletek tevékenységi területét annak érdekében, hogy az Európába belépni kívánó migránsok és a nemzetközi védelemre jogosult személyek, illetve a Földközi-tengeren dolgozó hajószemélyzet biztonsága és emberi jogai szavatolva legyenek;

15.  kéri, hogy szigorúan ellenőrizzék a mentési műveletekre és a befogadóállomásokra szánt pénzeszközök tényleges rendeltetését azok megfelelő és célzott felhasználásának biztosítása érdekében, valamint azért, hogy elkerülhető legyen azok más célokra való szabálytalan felhasználása;

16.  ösztönzi az uniós hatóságokat és a tagállamokat, hogy teljes mértékben aknázzák ki a meglévő hajómegfigyelési és információs rendszereket a Földközi-tengeren, gyűjtsenek naprakész információkat az EU partjainál áthaladó hajókra vonatkozóan, és fejlesszék tovább az egyes tengeri hatóságok közötti együttműködést, például a közlekedésbiztonsági, a tengerészeti és a part menti őrségi hatóságokkal, szükség esetén az EUSZ 20. cikke és az EUMSZ 329. cikkének (1) bekezdése szerinti megerősített együttműködés révén, annak érdekében, hogy munkájukat jobban össze tudják hangolni, hatékony tengerbiztonsági funkciókat tudjanak bevezetni, amelyek hozzájárulnak a csempészhálózatok leszereléséhez és az e hálózatokhoz tartozó hajók lefoglalásához, továbbá valós idejű helyzeti áttekintést tudjanak adni a mentési műveletek támogatása érdekében; hangsúlyozza az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség integrált tengerészeti szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóként, teljes kapacitással történő bevonását – és e szerepének ösztönzését – a földközi-tengeri műveletek támogatása érdekében;

17.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és az érintett hatóságoknak folyamatosan biztosítaniuk kell, hogy a kimentett menekültek és migránsok a mentési művelet részét képező hajókról zökkenőmentesen partra szállhassanak a kijelölt tengeri kikötőkben;

18.  hangsúlyozza, hogy a valamely mentési műveletben részt vevő utasszállító, tengerjáró vagy konténerszállító hajók személyzete semmilyen esetben sem bonyolíthatja vagy nehezítheti a szomszédos tagállamokban a migránsok ellenőrzéséért felelős, a Frontex által irányított tisztek munkáját, bármilyen döntést is hozzanak a tagállam vagy az EU jogszabályainak megfelelően;

19.  hangsúlyozza, hogy gyorsan meg kell erősíteni a Frontex kapacitásait és hatásköreit;

20.  felszólítja a földközi-tengeri térség helyzetében érintett valamennyi felet, hogy keressen megoldást a menekültügyi válságra, többek között tegyen erőfeszítéseket, hogy a menekültek biztonsága és alapvető jogai javuljanak a származási országukban; arra biztatja a tagállamokat, hogy kínáljanak fel segítséget és erőforrásokat a frontvonalban lévő tagállamoknak, és találjanak megoldást a nagyléptékű migráció alapvető okaira, erősítsék meg az együttműködést a nem uniós földközi-tengeri országokkal, így Törökországgal, Líbiával, Libanonnal és Jordániával az információcsere, a közös kutatási és mentési műveletek létrehozása, a határellenőrzés, a határőrizet és a migráció ellenőrzésére vonatkozó megállapodások elősegítése területén, valamint kemény büntetőjogi szankciókkal lépjenek fel az emberkereskedőkkel, bűnszervezetek vezetőivel és a csempészek bűnügyi hálózataival szemben;

21.  kéri a Bizottságot, hogy az illetékes tagállamok hatóságaival, a helyszínen dolgozó humanitárius szervezetekkel, valamint az Unió és az ENSZ ügynökségeivel együtt hozzon létre munkacsoportot a menekültek szállítását biztosító közlekedési módok sürgős kidolgozása érdekében, valamint hozzon létre biztonságos és legális tengeri és szárazföldi utakat, amelyek lehetővé teszik a menedékkérők és a menekültek biztonságos és méltó körülmények közötti eljuttatását a konfliktusövezetekből a menekülttáborokba és a célországokba; úgy gondolja, hogy legális és szabályozott csatornákat kell létesíteni a bevándorlás számára, és azokért a közös felelősséget a 28 tagállamnak megosztva kell vállalnia;

22.  rámutat, hogy a határellenőrzések több tagállam általi közelmúltbeli újbóli bevezetése veszélyezteti a nyitott uniós belső határok rendes schengeni rendszerét és a személyek szabad mozgását, a határokon a menekültek emberi körülményeinek romlását vonja maga után és problémát okoz az uniós közlekedési rendszer, ezen belül a személyszállítás működését illetően is; felhívja a Bizottságot, hogy álljon elő megfelelő gyors reagálási eszközökkel és megoldásokkal annak érdekében, hogy fenn lehessen tartani a közlekedési rendszer zökkenőmentes működését és a személyek szabad mozgáshoz való jogát, ezen belül az utasok jogait;

23.  hangsúlyozza az infrastruktúra és egy olyan rendszer létrehozásának fontosságát, amely előre jelzi, hogy az EU külső határainak mely következő területére irányul majd óriási mértékben megnövekedett migrációs áramlás, és lehetővé teszi az erre való felkészülést.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

13.10.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

9

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Lucy Anderson, Marie-Christine Arnautu, Inés Ayala Sender, Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Deirdre Clune, Michael Cramer, Luis de Grandes Pascual, Andor Deli, Karima Delli, Isabella De Monte, Ismail Ertug, Jacqueline Foster, Tania González Peñas, Dieter-Lebrecht Koch, Merja Kyllönen, Miltiadis Kyrkos, Bogusław Liberadzki, Peter Lundgren, Marian-Jean Marinescu, Georg Mayer, Gesine Meissner, Jens Nilsson, Markus Pieper, Salvatore Domenico Pogliese, Tomasz Piotr Poręba, Gabriele Preuß, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Massimiliano Salini, David-Maria Sassoli, Claudia Schmidt, Jill Seymour, Claudia Tapardel, Pavel Telička, István Ujhelyi, Wim van de Camp, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Janusz Zemke, Roberts Zīle, Kosma Złotowski, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Evžen Tošenovský

17.2.2016

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

A vélemény előadója: Andrea Cozzolino

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a jelenlegi migrációs kihívásra egy átfogó és integrált megközelítéssel rendelkező közös európai migrációs és menekültügyi politikával kell válaszolni, amely olyan kulcsfontosságú kérdésekkel foglalkozik, mint a menekültek nemzetközi védelme, az emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok elleni küzdelem és a migráció szabályozása; hangsúlyozza továbbá, hogy létre kell hozni egy megfelelő többszintű az Unió, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok közötti együttműködést segítő rendszert, melynek része az összes érdekelt féllel való egyeztetés és azok bevonása, valamint a tagállamok és a harmadik országok ‒ különösen a származási és tranzitországok ‒ közötti együttműködésre összpontosítva;

2.  véleménye szerint a közös európai migrációs és menekültügyi politikának különbséget kellene tennie a menekültek és a gazdasági migránsok között; felhívja a figyelmet a háború és az üldöztetés elől menekülő menekültek és általában a migránsok bizonytalan helyzetére, amelyre az idegengyűlöletről tanúskodó magatartást és ‒ ahol előfordul ‒ a migrációs válság problémáinak manipulálását visszautasító, méltó és emberséges választ kell adni; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikke értelmében az uniós szakpolitikákra a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is; rámutat az európai szintű válaszadás és a tagállamok közös erőfeszítésének szükségességére; felhívja a figyelmet arra, hogy az EUMSZ 80. cikkében foglaltaknak megfelelően a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk;

3.  hangsúlyozza, hogy a migráció sürgető, globális és mélyen emberi jelenség, amely lehetőség is lehetne az Unió számára, hogy felerősítse a gazdasági és szociális fejlődést az Unió előtt álló gazdasági válság és demográfiai kihívások összefüggésében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve, kezeljék hatékonyan a migrációval kapcsolatos ügyeket, ideértve minden érdekelt fél, mint például a civil szervezetek, bevonását, valamint ültessék át a gyakorlatba és támogassák a fenntartható, hatékony és célzott intézkedést a migránsok letelepedésének megkönnyítése érdekében, különös tekintettel az oktatásra, képzésre, a munkaerőpiachoz való hozzáférésre és a szociális szolgáltatásokra és lakhatásra;

4.  emlékeztet arra, hogy a migránsok leginkább a városi térségekbe érkeznek és gyakran ott is telepednek le, annak ellenére, hogy a hatóságok erőfeszítéseket tesznek az egyenletes elosztás elősegítésére; hangsúlyozza, hogy a migránsok letelepedésének nem szabad kizárólag a városi területekre korlátozódnia, ezért kéri a migránsok tagállamokon belüli és tagállamok közötti igazságos elosztását; elismeri, hogy a városoknak fontos szerepe van rövid, közép- és hosszú távon a migránsok befogadása, elszállásolása és integrációja tekintetében, valamint kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy prioritásként kezeljék a városi szegénység elleni harcot;

5.  üdvözli az EU Tanácsának luxemburgi elnöksége alatt a területi kohézióról és várospolitikáról szóló informális miniszteri megbeszélésen levont 2015. november 27-i következtetéseket a városoknak és önkormányzataiknak a menekülthelyzet kezeléséhez nyújtandó megfelelő támogatással kapcsolatban, főleg azáltal, hogy mozgósítják a fenntartható városi fejlődésre fenntartott európai strukturális és befektetési alapot (esb-alapok), illetve azáltal, hogy a migráció és a menekültkérdés bekerül az uniós városfejlesztési menetrendbe;

6.  felhívja a figyelmet arra, hogy a 2014‒2020-as programozási időszakra az Európai Szociális Alapon felül az Európai Regionális Fejlesztési Alap is hozzájárul a társadalmi befogadás, valamint a szegénység és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem előmozdítását célzó tematikus célkitűzéshez, miközben végrehajtja a migránsok integrációja érdekében hozott intézkedéseket (például a szociális, egészségügyi, oktatási és (ivóvízzel ellátott) lakhatási és gyermekgondozási infrastruktúrába való befektetéseket), a nélkülöző városi területeket és az induló vállalkozásokat érintő intézkedéseket (például tanácsadás, nyelvoktatás és képzés), valamint a megkülönböztetésellenes intézkedéseket; kéri, hogy jobban hangolják össze az integrációs politikákra biztosított uniós alapok felhasználását;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legyenek rugalmasak a már létező programok felhasználásával kapcsolatban, hogy szembe tudjanak nézni a kohéziós politika aktuális további kihívásaival; tudomásul veszi, hogy a Bizottság rugalmas a jelenlegi operatív programokon belüli tagállami javaslatok vizsgálata során, és méltányolja hajlandóságát ezen programok értékelésére, valamint a hozzájuk fűzött módosítások gyors jóváhagyására, ezzel segítve, hogy a tagállamok a nekik szükséges befektetési eszközök által alkalmazkodni tudjanak az új körülményekhez; ennek megfelelően sürgeti a tagállamokat, hogy az európai strukturális és beruházási alapokon keresztül elérhető támogatásokat használják ki, és hogy a többéves pénzügyi keret 2016 végéig lefolytatandó félidős értékelésére tett javaslataik közé vonják be az európai migrációs stratégiával kapcsolatos megfelelő intézkedéseket, miközben emlékeztet a kohéziós politika mint az európai növekedést és munkahelyteremtést elősegítő befektetési eszköz elsődleges szerepére, amely csökkenti a különböző régiók fejlettségi szintje közötti különbségeket;

8.  véleménye szerint az európai strukturális és befektetési alapok a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alappal összeegyeztetve hasznos eszközök a migrációs kihívások mértékének csökkentésére az olyan területeken, mint az elszállásolás, az áthelyezés, a nyelvi és szakképzés, az integráció felé vezető út, valamint a szegénységet és a szociális kirekesztettséget érintő problémák; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket közigazgatásuk és intézményeik kapacitásépítésére; kiemeli, hogy a kohéziós politika általános keretén belül, az európai strukturális és beruházási alapokból származó összegek migrációs problémák kezelésére történő pontos újraosztásának sajátos szükségleteiknek megfelelően a tagállamok és régiók hatáskörébe kellene tartoznia;

9.  kéri a Bizottságot, hogy a makroregionális stratégiához hasonló megközelítést dolgozzon ki a migrációs kérdésre; hangsúlyozza, hogy egy ilyen integrált és átfogó megközelítésnek az INTERREG-en kell alapulnia és konkrét célokat kell tartalmaznia, valamint olyan eszközöket is fel kell használnia, mint az integrált területi beruházás és a közösségvezérelt helyi fejlesztés; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politikán belül a területi együttműködés célja lehetővé teszi a különböző szereplők számára, hogy közös megoldásokat találjanak többek között a harmadik országokkal; ennek keretében emlékeztet arra, hogy fontos megerősíteni a civil társadalom kapacitását, ideérve az önkénteseket is, valamint a civil társadalom és a helyi szereplők közötti együttműködést a vállalkozó kedv támogatásával és fejlesztésével együtt, ami a növekedés, a társadalmi befogadás és a munkahelyteremtés eszköze;

10.  kéri a Bizottságot, hogy a jelenlegi Stabilitási és Növekedési Paktum szabályai szerint amennyiben alkalmazni kell a 23. cikk (11) bekezdését az érintett tagállamok szociális és gazdasági körülményeinek elemzése során a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendelet III. melléklete által vázoltak alapján, vegye figyelembe a tagállamok további kivételes közkiadásait, tekintettel a példa nélküli menekült- és migránsáradatra;

11.  úgy véli, hogy a határon átnyúló együttműködés kulcsfontosságú a migrációs hullám kezelésében; emlékeztet az európai területi együttműködési programok és az azok végrehajtása során szerzett tapasztalatok jelentőségére, amelyek szintén jó alapul szolgálnak a különböző tagállamok hatóságai és a harmadik felek közötti együttműködéshez; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniónak és tagállamainak többet kell tenniük a vészhelyzeti és válságreakcióknál, és olyan kül- és fejlesztéspolitikákra kell törekedniük, amelyek a jelentős migrációs áramlás okait képező, állandósult strukturális problémákat célozzák meg;

12.  hangsúlyozza az embercsempészek és -kereskedők bűnügyi hálózatai elleni hatékony küzdelem szükségességét; úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni a hatékony uniós határpolitika előmozdítására, valamint biztosítani kell a menekültek számára a biztonságos és jogszerű belépést, melynek révén életek menekülhetnek meg, és amely biztonságot és védelmet biztosít, és miközben ezt a migrációs politika részeként ismeri el, ösztönzi a rendezetlen jogállású migránsok visszafordítására irányuló politikákat és intézkedéseket, amelynek az egész folyamatát a származási és tranzitországgal együttműködve kell megvalósítani;

13.  hangsúlyozza a szociális vállalkozások fontos szerepét a migránsok mind társadalmi, mind gazdasági bevonásában és befogadásában; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, a migrációval kapcsolatos együttműködésre és párbeszédre szolgáló platformot, hogy összegyűjthessék a régiók és városok bevált gyakorlatainak példáit a jelenlegi migrációs válságra vonatkozóan, és biztosíthassák e gyakorlatok terjesztését.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.2.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

28

7

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Victor Boştinaru, Mercedes Bresso, Steeve Briois, Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, Tamás Deutsch, Bill Etheridge, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Constanze Krehl, Sławomir Kłosowski, Andrew Lewer, Iskra Mihaylova, Andrey Novakov, Younous Omarjee, Konstantinos Papadakis, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Liliana Rodrigues, Fernando Ruas, Monika Smolková, Ruža Tomašić, Ramón Luis Valcárcel Siso, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Viorica Dăncilă, Ivana Maletić, Bronis Ropė, Davor Škrlec, Hannu Takkula, Damiano Zoffoli, Marco Zullo

22.10.2015

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

A vélemény előadója: Mary Honeyball

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel a Tanács migrációról szóló, 2015. október 12-i következtetéseire, és különösen az ezekben a nők és lányok emberi jogai melletti kötelezettségvállalására,

A.  mivel a jelenlegi válság elsősorban humanitárius válság, és az Unió válaszlépéseinek a szolidaritáson és a felelősség méltányos megosztásán kell alapulnia;

B.  mivel összehangolt és az egész Unióra kiterjedő áthelyezési mechanizmus szükséges a menekültek valamennyi tagállamban történő elhelyezéséhez;

C.  mivel a menedéket kérő nők és lányok kezelése a tagállamokban a nemek szempontjából egyenlőtlen, és mivel a menedékkérőkkel és a bevándorlással kapcsolatos átfogó uniós megközelítésnek biztosítania kell a következetes és a nemek sajátos igényeit figyelembe vevő eljárásokat, továbbá útmutatásokat és támogató szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a menedékkérés folyamata során;

D.  mivel a női, okmányokkal rendelkező vagy nem rendelkező migránsok és női menedékkérők utazásuk valamennyi szakaszában különösen ki vannak szolgáltatva az erőszak valamennyi formájának, többek között a nemi erőszaknak;

E.  mivel a gyermek menedékkérők gyakrabban utaznak nőkkel, mint a férfiakkal, és olyan egyedi kihívásokkal szembesülnek, amelyek különösen kiszolgáltatottá teszik őket a konfliktusokban Európába tartó útjuk során és amikor fogadják őket a tagállamokban;

F.  mivel a női menedékkérők esetén sajátos, a férfiakétól eltérő gondok és aggodalmak merülnek fel, és a nemi dimenzió beiktatásával e különbségeket figyelembe lehet venni a menekültügyi eljárások során;

G.  mivel a nők, valamint az LMBT-személyek a nemi alapú üldöztetés speciális formáinak áldozatai, amelyeket sokszor még mindig nem vesznek figyelembe a menekültügyi eljárások során;

H.  mivel a fizikai, lelki vagy nemi erőszak áldozatai már egyébként is sérülékenyek, és a fogva tartás csak súlyosbíthatja traumájukat;

I.  mivel a segítségnyújtási eljárásnak különleges gondozási szolgáltatással kell segítenie a terhes és súlyos egészségügyi problémákkal küzdő nőket; mivel egyes országokban a migráns nők nem mindig részesülnek terhesgondozásban, még akkor sem, ha az elérhető;

J.  mivel szervezett bűnözői csoportok kihasználják a földközi-tengeri térség és a közel-keleti és észak-afrikai régió jelenlegi labilis helyzetét, és a biztonságot kereső nők és lányok kiszolgáltatottságát, hogy csempészet, szexuális erőszak és munka célú emberkereskedelem, prostitúció és szexuális kizsákmányolás útján kihasználják őket;

K.  mivel a migráns nők integrációs folyamatát és jogait aláássa, ha jogállásuk a házastársuktól függ;

1.  úgy véli, hogy radikális és hosszú távú változások szükségesek a migrációhoz való európai hozzáállás terén; úgy véli továbbá, hogy bármilyen hosszú távú és fenntartható stratégiának ki kell terjednie a migráció és a menedékügy minden vetületére, beleértve a diplomáciát és a külpolitikát, a globális fekete gazdaságot, a humanitárius segélyezést, és a már Európába érkezettek hatékonyabb segítését; úgy véli továbbá, hogy a nemek közti egyenlőség szempontját minden területen érvényesíteni kell;

2.  felhívja az Uniót, hogy holisztikus megközelítés révén, amely magában foglalja a menekültek tagállamok közötti kötelező áthelyezési mechanizmusát is, vállaljon nagyobb felelősséget a migráns nőket és lányokat is érintő humanitárius vészhelyzet megoldásában, különös figyelmet fordítva a várandós nők, a fogyatékossággal élő nők, az erőszak és a női nemi szervek megcsonkításának áldozatai, az egyedülálló anyák, az idős nők és a lányok szükségleteire;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre az érkező menekültek fogadására, adataik feldolgozására, áthelyezésükre és áttelepítésükre irányuló hatékony, összehangolt mechanizmust, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontok figyelembevétele mellett; felhívja az uniós ügynökségeket és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közszféra és a civil társadalmi szervezetek alkalmazottai képzésben részesüljenek a nemek közötti egyenlőségen alapuló megközelítéséről az érkező menekültekkel való munka kapcsán;

4.  hangsúlyozza, hogy a menekültválságra adott összehangolt uniós válasznak a gyermekek – és különösen a fiatal lányok – kiszolgáltatottságának megszüntetésére és szükségleteik ellátására, többek között az oktatáshoz való joguk biztosítására irányuló konkrét intézkedéseket kell magában foglalnia;

5.  hangsúlyozza és elismeri –a migránsok jogi helyzetétől függetlenül – a migrációra vonatkozó holisztikus, a nemek közti egyenlőség szempontját figyelembe vevő megközelítés kialakításának fontosságát; úgy véli, hogy a fogva tartásra irányuló határozatok meghozatalakor figyelembe kell venni, hogy a nők korábban elszenvedtek-e nemi alapú erőszak okozta traumákat, például a női nemi szervek megcsonkítását és azt, hogy a várandós nők igényeit a rájuk szabott intézményekben, ahol tiszteletben tartják az egyének magánélethez való jogát és amelyek az ilyen helyzetekre felkészített, szakképzett munkatársakkal rendelkeznek, jobban ki lehet elégíteni; hangsúlyozza, hogy a lányokat és a fiúkat semmiképp nem volna szabad fogva tartani migráns jogállásuk miatt;

6.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy (többek között a határoknál zajló) menekültügyi eljárások megfeleljenek az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a nemi alapú üldöztetésről szóló, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény összefüggésében kiadott iránymutatására, amely felhív a nemi szempont figyelembe vételére az egyezmény értelmezése és a menedékkérelmek indokainak meghatározása során;

7.  sürgeti, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának és a tagállamoknak a humanitárius válság kezelésében részt vevő tisztviselői megfelelő képzésben részesüljenek a pszichológiai segítségnyújtás terén olyan női és lány migránsok számára, akik lelki vagy testi erőszak áldozatai voltak útjuk során;

8.  mélyen aggasztja az embercsempészet mértéke, amely súlyosbítja a jelenlegi válságot, és a kiszolgáltatott személyeket, köztük nőket, lányokat és gyermekeket embertelen és életveszélyes utazási körülmények közé kényszeríti; megjegyzi, hogy a gyakorlatban a csempészet és a kereskedelem közti határ elmosódhat, mivel előfordulhat, hogy a csempészett személyek egyúttal erőszak és kizsákmányolás áldozataivá válnak; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy erősítsék meg a kereskedelem és a csempészet mögött álló bűnszervezetek elleni rendőrségi és igazságügyi együttműködésüket;

9.  ellenzi a várandós nők, gyermekek és szoptató anyák fogva tartásának gyakorlatát; sürgeti, hogy az Unióban vessenek véget a gyermekek bárminemű fogva tartásának, valamint, hogy a szülők megfelelően kialakított létesítményekben együtt élhessenek gyermekeikkel, míg elbírálják menedékkérelmüket; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok tiszteletben tartását;

10.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy csak korlátozott mértékben, ne rendszeresen alkalmazzák a fogva tartást, továbbá vezessenek be hathatós felügyeleti folyamatokat, és tegyék lehetővé, hogy a nem kormányzati szervezetek és egyéb illetékes testületek megtekinthessék és ellenőrizhessék a migránsok fogadásának körülményeit és a minimumkövetelményeket, a nők jogait beleértve, a fogva tartó intézményekben;

11.  hangsúlyozza olyan befogadóállomások kialakításának szükségességét a tagállamokban, amelyek családbarátok, továbbá megfelelnek a gyermekes, szoptató és várandós anyák egyedi szükségleteinek;

12.  hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a női migránsok és menedékkérők védelmének megkönnyítése érdekében, többek között azáltal, hogy külön menedékhelyet és higiénés létesítményeket biztosítanak az egyedülálló férfiak és nők számára;

13.  hangsúlyozza, hogy a nemek sajátos igényeit figyelembe vevő eljárásokat, útmutatásokat és kiegészítő szolgáltatásokat be kell építeni a menekültügyi és menedékkérelmi eljárásokba, beleértve a női és férfi menedékkérők és menekültek külön történő kihallgatását, az ugyanolyan nemű kérdezők lehetőségét, valamint pszichológiai és traumával kapcsolatos tanácsadást a rászorulók számára;

14.  hangsúlyozza, hogy a női menekültek és migránsok számára állandó hozzáférést kell biztosítani női ügyvédekhez, hogy aggodalmaikat biztonságos és bizalmas környezetben fejezhessék ki; ez nem kizárólagosan magában foglalja az egészséggel, a reproduktív egészséggel, az anyasággal, a szexuális zaklatással és erőszakkal vagy bármely egyéb kérdéssel vagy információval kapcsolatos aggodalmakat;

15.  hangsúlyozza, hogy az Unió migrációs és menekültügyi politikáinak és rendelkezéseinek kidolgozása, végrehajtása és értékelése során figyelembe kell venni a nemek egyedi jellemzőit és a származást;

16.  hangsúlyozza az Unióba vezető biztonságos és legális útvonalak létrehozásának fontosságát; úgy véli, hogy ez segít annak biztosításában, hogy a női migránsok, menekültek és menedékkérők ne kényszerüljenek a csempészhálózatokhoz fordulni és maradéktalanul élvezhessék alapvető jogaikat;

17.  hangsúlyozza, hogy a tengeri halálesetek számának minimalizálása érdekében fokozni kell és fenn kell tartani a felkutatásra és mentésre irányuló műveleteket;

18.  kéri a családegyesítés jogának Unió-szerte történő megerősítését, továbbá végrehajtásának hatékonyabbá tételét gyorsabb és kevésbé költséges eljárások révén;

19.  kéri a tagállamokat, hogy léptessenek életbe a női menekültek és migránsok munkaerő-piaci részvételének megkönnyítését célzó intézkedéseket, például képzéseket, önfoglalkoztatást, nyelvtanfolyamokat, egész életen át tartó tanulást és önkéntes munka biztosítását; úgy véli, hogy el kellene ismerni és értékelni kellene a női menedékkérők, migránsok és menekültek iskolai végzettségét, készségeit és képzettségét, és átlátható eljárásokat kellene létrehozni a külföldön szerzett végzettségek elismerésére;

20.  hangsúlyozza, hogy – különösen a kísérő nélküli – migráns lányok számára biztosítani kell az oktatáshoz való hozzáférést;

21.  úgy véli, hogy a gazdasági függetlenség kulcsfontosságú az egyenlőség és az integráció szempontjából; felhívja ezért a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a migráns nők munkához jutását;

22.  emlékeztet arra, hogy a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) 12. cikke előírja a részes államok számára, hogy a nők egészségével, többek között a szülés előtti és azt követő ellátással, illetve a menstruáció higiéniájával kapcsolatban biztosítsák a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

23.  felhív arra, hogy a nőket, főleg a várandós nőket és az okmánnyal nem rendelkező lányokat, illetve a kísérő nélküli gyermekeket megfelelő és kiemelt eljárásban kell részesíteni, illetve késlekedés nélkül azonosítani kell, hogy a hatóságok nyomon követhessék őket;

24.  hangsúlyozza, hogy a befogadó országoknak garantálniuk kell a menekült nők és lányok szükségleteinek és képességeinek megfelelő ingyenes, minőségi közoktatást, egészségügyi ellátást – különösen a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat illetően –, foglalkoztatást és lakhatást;

25.  üdvözli a befogadási feltételekről szóló átdolgozott irányelvben(29) szereplő kiegészítéseket, nevezetesen az emberkereskedelem és a női nemi szervek megcsonkítása áldozatainak a kiszolgáltatott személyek külön kategóriáiként történő elismerését; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az emberkereskedelem áldozatainak csak 12 tagállam biztosít kiszolgáltatott személy státuszt; felszólítja a többi tagállamot, hogy hajtsák végre az átdolgozott irányelv rendelkezéseit, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze ezeket a tagállamokat a megfelelő intézkedések végrehajtására;

26.  úgy véli, hogy a gyermekházasság, a korai vagy kényszerházasság veszélyének kitett személyeknek az érkezési országokban is meg kell adni a kiszolgáltatott személy státuszt;

27.  felhív az – akár saját, akár árván maradt – gyermekkel utazó migráns és menekült nőkkel szembeni különleges bánásmódra, utazásuk minden szakaszában és megérkezésüket követően is biztosítva számukra az élelemhez, ivóvízhez, szálláshoz, átöltözési lehetőséghez, megfelelő orvosságokhoz, tisztálkodáshoz és egyéb létfeltételekhez való biztonságos hozzáférést; felszólítja a tagállamokat, hogy a kizsákmányolás megakadályozása, a kiszolgáltatottság csökkentése és a nagyobb fokú egyenlőség elérése érdekében biztosítsanak független jogállást a családegyesítés keretében az EU területére lépő női menedékkérőknek és migránsoknak;

28.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet, valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak nemzetközi védelmet az üldöztetés áldozataivá vált nők számára, és a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv alkalmazása tekintetében kövessék a Bizottság iránymutatásait;

30.  sajnálja, hogy a Bizottság európai migrációs stratégiájának nem célja, hogy enyhítse a családegyesítésre vonatkozó korlátozásokat; megjegyzi annak fontosságát, hogy a már az Unióban tartózkodó személyek – többek között a kísérő nélküli gyermekek – számára lehetővé tegyék, hogy csatlakozzanak a családtagjaikhoz;

31.  hangsúlyozza, hogy bár a menekült- és migrációs hullámok fluktuációja nyomást gyakorolhat a fogadó létesítményekre, a kiszolgáltatott személyek, köztük a nők és lányok – és különösen a kísérő nélkül utazó lányok – szükségleteit mindenkor prioritásként kell kezelni, valamint aggodalmát fejezi ki a közös európai menekültügyi rendszer gyakorlatban való végrehajtásának módja miatt;

32.  különös hangsúlyt helyez a migrációs áramlásokon belüli eleve kiszolgáltatott csoportokra, és hangsúlyozza az olyan tényezőket, mint egy személy kora, neme, fogyatékossága, nemi identitása és meggyőződései; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberek védelem iránti egyedi szükségletei nincsenek kielégítve;

33.  határozottan elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a konfliktusok során bántalmazott migráns nőkre és lányokra, azáltal, hogy orvosi és pszichológiai támogatást nyújtanak számukra;

34.  javasolja, hogy minden érintett szervezet, például az UNHCR, a FRONTEX, az EASO és az IOM, valamint a nem kormányzati szervezetek és a tagállamok is a lehető legmagasabb szintű személyzet-felvételi követelményeket érvényesítsék, amikor létesítményeikbe női személyzetet vesznek fel, és hogy a nemek közötti egyenlőség a menekültek mozgására és a menedékkérelmi eljárásokra vonatkozó valamennyi művelet és program során történő érvényesítése érdekében a személyzet minden tagja számára legyen kötelező egy nemi szempontokkal foglalkozó képzésen való részvétel;

35.  sürgeti valamennyi tagállamot, hogy írják alá és ratifikálják az Európa Tanácsnak a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és üldözéséről szóló egyezményét (Isztambuli Egyezmény) a migráns nők és lányok erőszakkal szembeni védelmének biztosítása érdekében, és alkalmazzák annak 59. cikkét, amely egyértelműen kimondja, hogy a részes feleknek házasság felbontása esetén meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a kitoloncolási eljárások felfüggesztése érdekében és/vagy önálló tartózkodási engedélyt kell adniuk azon migráns nők számára, akiknek tartózkodási jogállása a házastársuktól függ;

36.  kéri, hogy folytassanak szélesebb körű együttműködést a migránsok származási országaival és az ezekben az országokban működő nem kormányzati szervezetekkel, a nők – akik a konfliktusok elsődleges áldozatai – életfeltételeinek javítása érdekében;

37.  tekintettel a Bizottság 2015. május 13-i, „Európai migrációs stratégia” című közleményére(30); megjegyzi, hogy a Bizottság szigorítani kívánja azokat a rendelkezéseket, amelyek a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvben a biztonságos származási országgá nyilvánítás feltételeit megállapítják; határozottan úgy véli, hogy a biztonságos származási országgá nyilvánítás feltételeire vonatkozó rendelkezések harmonizálására, többek között a biztonságos származási országok közös uniós listájának elkészítésére irányuló bármely határozatnak figyelembe kell vennie a nemek közötti egyenlőség szempontjait; megjegyzi ugyanakkor, hogy egyetlen származási országot vagy harmadik országot sem lehet valóban biztonságosnak nyilvánítani, amíg valamennyi országban előfordul nemi alapú erőszak; úgy véli, hogy a nemi alapú erőszaktól vagy megkülönböztetéstől való félelem miatt benyújtott kérelmeket soha nem szabad gyorsított menekültügyi eljárás keretében kezelni;

38.  elismeri, hogy a női szervezeteknek és a menekült nőknek részt kell venniük a velük való bánásmóddal kapcsolatos döntéshozatalban, többek között a segélyek elosztásának prioritásaival kapcsolatban, illetve a béketeremtési kezdeményezésekben a származási országukban;

39.  hangsúlyozza, hogy gyermekgondozást kell biztosítani a menekültügyi találkozók és interjúk alatt, hogy tisztességes lehetőséget biztosítsanak a menedékjog iránti kérelem benyújtására; megjegyzi, hogy a menedékkérők és menekültek számára biztosított gyermekgondozás hiánya jelentősen akadályozza az általános szolgáltatásnyújtáshoz való hozzáférést, és hogy ez aránytalan mértékben érinti a nőket, mivel túlnyomórészt ők felelősek a gyermekgondozásért; hangsúlyozza, hogy az ügyfélszolgálatoknak figyelembe kell venniük a családok gyermekgondozási szükségleteit;

40.  úgy véli, hogy az iratokkal nem rendelkező női migránsok és hozzátartozóik különösen kiszolgáltatottak abból a szempontból, hogy erőszak, kizsákmányolás, valamint faji és nemi alapú interszekcionális megkülönböztetés áldozataivá válhatnak; megjegyzi, hogy az iratokkal nem rendelkező női migránsok jogállása korlátozhatja a megfelelő szolgáltatásokhoz – például a női menedékhelyekhez – való hozzáférésüket;

41.  mélységes aggodalmát fejezi ki a női migránsokkal, a menekültekkel és a menedékkérőkkel kapcsolatos negatív sztereotípiák gyakorisága miatt; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a valamennyi migráns, menekült és menedékkérő jobboldali szélsőségességtől és erőszaktól való megvédésére irányuló erőfeszítéseiket.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

15.10.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

5

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Catherine Bearder, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Mary Honeyball, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Vicky Maeijer, Barbara Matera, Angelika Mlinar, Maria Noichl, Marijana Petir, Jordi Sebastià, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Ángela Vallina, Jadwiga Wiśniewska, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Izaskun Bilbao Barandica, Stefan Eck, Arne Gericke, Constance Le Grip, Evelyn Regner, Monika Vana

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jane Collins

26.10.2015

VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről

(2015/2095(INI))

A vélemény előadója: Marlene Mizzi

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottság amelletti elkötelezettségét, hogy intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy válaszoljon a precedens nélküli földközi-tengeri válságra, és hogy javítsa a migrációkezelés valamennyi szempontját, megerősítve Petíciós Bizottságmigrációs politikáját és európai migrációs stratégiát fogadva el; ezzel kapcsolatban tudomásul veszi továbbá a nyilvánosság migrációs politikák hiányosságaival kapcsolatos erős tiltakozó reakcióit; véleménye szerint megfelelő erőforrások biztosítása, valamint az európai migrációs stratégia maradéktalan és azonnali végrehajtása fontos első lépés lenne az emberéletek megmentése felé, javítva a nemzetközi védelemhez való hozzáférést, elmozdulva a felelősségek és a szolidaritás tisztességes megosztása felé, korrigálva a jelenlegi rendszer torzulásait; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan vonja be a Parlamentet és vegye figyelembe ajánlásait, továbbá jövőbeli migrációs politikái kialakításakor konzultáljon minden, a döntéshozatali folyamatban érintett érdekelt féllel, többek között olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az UNHCR, valamint a migránsokkal és menekültekkel foglalkozó szervezetek;

2.  rámutat, hogy az uniós polgárok által benyújtott számos petícióban utalnak a Földközi-tenger térségében mutatkozó válsággal és az emberi életek tengeren történő elvesztésével kapcsolatos problémák széles körére, és kérik az Európai Uniót, hogy lépjen fel gördülékenyen és határozottan a helyzet javítása érdekében, és vessen el az emberi jogokat és a jogállamiságot sértő minden jogellenes gyakorlatot; kiemeli, hogy a petíciók benyújtóinak aggodalmai általában a következő területekhez kapcsolódnak: az európai menekültügyi és migrációs joganyag végrehajtásának hiányosságai és a hatályos Dublin III. rendelet nem hatékony mivolta; egy átfogó uniós migrációs politika hiánya és a szolidaritás elvének figyelmen kívül hagyása, ami aránytalan terheket ró a fogadó tagállamokra; az alapvető jogok megsértése, ami a tengeren „visszafordítást”,s a határokon pedig a belépés megtagadását és illegális helyszíni kitoloncolásokat eredményezett; valamint annak szükségessége, hogy európai szinten fokozzák az idegengyűlölet és az intolerancia elleni küzdelmet, fenntartsák a migránsok, a menedékkérők és a menekültek jogait és támogassák uniós integrációjukat;

3.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a közelmúltbeli tragédiák mértékére és az illegális belépők és a tengeri halálesetek számának riasztó növekedésére (2015 első hat hónapjában több mint 100 000-ren érkeztek), az EU és tagállamai többé nem lehetnek csak megfigyelők, hanem felelősséget kell vállalniuk a vitáért és politikai szempontból határozottan kell vezetniük azt, konkrét fellépésekkel és egyedi intézkedésekkel maradéktalanul támogatva a Bizottság migrációs stratégiáját;

4.  felszólít a menekültügyi határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerésére nem csak abban az esetben, ha a határozat elutasító, hanem azokban az esetekben is, amikor a menedékjog megadására annak érdekében kerül sor, hogy megfelelően hajtsák végre az EUMSZ 78. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő rendelkezéseket, melyek felszólítanak az Unió egész területén érvényes egységes menekült jogállásra;

5.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és különböző szervei és ügynökségei fellépéseit rendszeresen nyomon kell követni és a fennálló körülmények fényében értékelni kell, és adott esetben azokat ki kell igazítani vagy fokozni kell a közös európai menekültügyi rendszer tagállamok által történő maradéktalan átültetésének biztosítása, a menekültügyi rendszer igazgatásának javítása és annak érdekében, hogy lehetővé váljon az előrelépés a nagyobb fokú gyakorlati és a kézzelfoghatóbb szolidaritás felé, valamint a felelősségek méltányos megosztása és az emberi jogok tiszteletben tartása terén;

6.  sürgeti az EU-t, hogy folytassa a Tritón művelet a Mare Nostrum művelettel megegyező szintre történő felerősítését; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a FRONTEX, másrészt operatív kiadásai és tevékenységei számára a folyamatos pénzügyi támogatást és az átlátható nyomon követést;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU és az afrikai államok közötti migrációs áramlásokkal és tengeri átkelési mintákkal kapcsolatos adatok nyomon követését, összegyűjtését és elemzését javítani kell és egy központi uniós migrációs adatkezelési mechanizmus révén össze kell hangolni, ami rendszeres értékelő jelentéseket tenne lehetővé és erősítené a következetességet, a tervezést és a válságkezelést, ezáltal elősegítve az uniós szintű korai előrejelző rendszerek aktiválását, hogy a jövőbeli migrációs válságokra gyorsan lehessen reagálni;

8.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy sürgősen fogadjanak el átfogó európai menekültügyi és migrációs politikát, amely az emberi jogok és méltóság tiszteletben tartásán, a nemzetközi normákon és az EU alapjául szolgáló értékeken, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő jogokon alapul; hangsúlyozza, hogy szükség van az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikkének konkrét végrehajtására, amely előírja, hogy az uniós szakpolitikákra a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is; kiemeli, hogy az európai és nemzeti migrációs politikáknak maradéktalanul meg kell felelniük az ENSZ a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi egyezményének és annak kiegészítő jegyzőkönyvének, valamint tiszteletben kell tartaniuk a visszaküldés tilalmának elvét;

9.  figyelmeztet az illegális helyszíni deportálások növekvő tendenciájára, például a spanyolországi Ceuta és Melilla enkláve Marokkóval határos kerítéseinél és határozottan elutasítja ezt a gyakorlatot, mivel az ellentétes az emberi jogokkal és a jogállamisággal; felhívja a figyelmet a származási országoktól eltérő más, nem uniós országokba történő kényszerű deportálásokra is, amelyek következtében az okmányokkal nem rendelkező személyeknek nincs lehetőségük elhagyni ezeket a harmadik országokat;

10.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos gyermek, többek között a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő kísérő nélküli kiskorúak is a földközi-tengeri térségben utaznak; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy védelmezzék a gyermekek mindenek felett álló érdekének elvét, többek között azáltal, hogy biztosítják a gyermekek megfelelő kezelését és a gyerekbarát menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférést, elkerülik a kísérő nélküli kiskorúak átadását, kivéve, ha ez nyilvánvaló érdekeiket szolgálja, és figyelembe veszik a családegyesítés lehetőségeit, valamint a gyermekek védelmét és biztonságát;

11.  tudomásul veszi a bizottsági stratégiában szereplő fontos – különösen az emberéletek megmentésére, a helyzet sürgősségének kezelésére, a csempészhálózatok elleni küzdelemre és a migráció alapvető okainak kezelésére irányuló – intézkedéseket, de egyúttal azt is hangsúlyozza, hogy a bizottsági stratégiában szereplő intézkedések nem fogják megszüntetni a jelenlegi migrációs áramlást, továbbá sürgősen szükség van egy, a nemzetközi védelemre szoruló személyeket célzó, az összes tagállam részvételével zajló, állandó uniós szintű letelepedési programra; véleménye szerint a kötelező érvényű áthelyezési mechanizmust gyorsan és automatikusan kell tisztességes, világos, objektív, mérhető és valamennyi tagállam számára beazonosítható kritériumok alapján beindítani, figyelembe véve – amennyire csak lehetséges – a menekültek preferenciáit;

12.  üdvözli az állandó áthelyezési válságmechanizmusra irányuló, az EUMSZ 78. cikkének (2) bekezdésére alapuló bizottsági jogalkotási javaslatot, illetve azt, hogy a Bel- és Igazságügyi Tanács szeptemberi ülésén a tagállami minisztereknek sikerült megállapodniuk 40 000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy Olaszországból és Görögországból való sürgősségi áthelyezésében és további 120 000 fő áthelyezésében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a 2001/55/EK tanácsi irányelvben megállapított, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelemre vonatkozó rendelkezéseket, különösen pedig az irányelv (20) preambulumbekezdését, emlékeztet ugyanakkor arra, hogy mivel az irányelvet még soha nem alkalmazták, az uniós szolidaritási mechanizmus jobb végrehajtása és a sürgős menekültválságra való azonnali, biztonságos és legális reagálási eszközök bevezetése érdekében a Bizottságnak javasolnia kell az irányelv felülvizsgálatát; ebben az összefüggésben azt kéri, hogy világosan határozzák meg, mi minősül a menekültek „tömeges beáramlásának”;

13.  kiemeli, hogy az uniós migrációs politika egyik legsúlyosabb egyensúlyhiánya az EU tengeri és szárazföldi határokon lévő, a nemzetközi védelemre szoruló személyek egyre növekvő beáramlásával szembesülő országokat, valamint belső uniós határokkal rendelkező országokat érint, amilyen például a 2014-ben benyújtott uniós menedékkérelmek 43%-át regisztráló Németország és Svédország; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egyre több tagállamra, különösen pedig az EU külső határain lévő, a migrációs áramlásoknak közvetlenül és nap mint nap kitett tagállamokra nehezedő hirtelen és aránytalan migrációs nyomás enyhítése érdekében biztosítsák a Dublin III. Rendelet érdemi felülvizsgálatát, ugyanakkor a felülvizsgálat ne aknázza alá az Unió külső határainak biztonságát;

14.  véleménye szerint a legális migráció nem társadalmi-gazdasági teher, hanem inkább olyan lehetőség, amely pozitívan járulhat hozzá a társadalomhoz és az EU-ba irányuló legális migráció útjainak kialakítása hozzájárulhat az embercsempészek bűnügyi hálózatainak felszámolásához és a tengeri halálesetek számának csökkenéséhez; ezért kiemeli, hogy az EU-ba vezető biztonságos és legális belépési útvonalakat kell a nemzetközi védelemre szorulók számára biztosítani; hangsúlyozza, hogy a tagállamok számára kötelező érvényű letelepítési programra van szükség, amelynek keretében megfelelő számú menekültnek biztosítanák a letelepedést, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy használják ki a hatályos jogszabályok nyújtotta meglévő lehetőségeket olyan egyéb eszközök, strukturált mechanizmusok, valamint hozzáférhető és átlátható eljárások kialakítására, amilyenek például a humanitárius vízumok uniós nagykövetségeken és konzuli hivatalokban történő kiadása a származási vagy a tranzitországokban;

15.  felszólítja az EU-t, a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy biztosítsák a származási és tranzit harmadik országokkal a migrációról folytatott párbeszéd és átfogó vita nemzetközi keretét a fokozottabb szolidaritás és az EU-val való együttműködés biztosítása, valamint a migráció kiváltó okainak kezelése érekében; e tekintetben üdvözli a 2015 novemberében, az afrikai partnerekkel szoros együttműködésben Vallettában megrendezendő csúcstalálkozót, amely alapul szolgál majd a migráció kiváltó okait kezelő jövőbeli keretmegállapodások elfogadásához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorgalmazzák a konfliktusok származási országokban való megoldását, erősítsék meg a tranzitországok kapacitásait és biztosítsák, hogy a pénzeszközök az emberi és természeti erőforrások kizsákmányolásának felhagyását, az egészségügy és oktatás, az ipar és infrastruktúra javulását eredményező megfelelő projektekhez kerüljenek a migráció származási országaiban történő munkahelyteremtés és egy méltóságteljes jövő esélyének a javítása érdekében;

16.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a visszatérési irányelvet azon eljárásokat és előírásokat, az alapvető jogi szabályokat és emberi jogokat tiszteletben tartva hajtsák végre, amelyek lehetővé teszik, hogy Európa humánusan és méltóságteljesen kezelje a hazatelepülőket a visszaküldés tilalmának elvével összhangban; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy a származási vagy harmadik országban az emberi jogok esetleges megsértésével járó visszaküldések megelőzése érdekében szenteljenek különös figyelmet a potenciális politikai üldöztetéshez kapcsolódó menedékjogi ügyeknek;

17.  felszólítja az EU-t, hogy erősítse tovább a már meglévő keretmegállapodásokat, mint az európai szomszédságpolitikát, a kartúmi folyamatot és a rabati folyamatot; hangsúlyozza, hogy kellő fontosságot kell tulajdonítani az elhúzódó menekültügyi helyzeteknek, amelyek ha irányítatlanok maradnak, a Földközi-tengeren való illegális és életveszélyes átkelések folyamatos és egyre növekvő áramlását eredményezhetik;

18.  sajnálja, hogy néhány tagállamban – gyakran a szervezett bűnözés részvételével – súlyos csalások és közigazgatási szabálytalanságok történtek néhány menedékkérőket befogadó központ irányításában, ami kihatott mind az uniós forrásokkal való visszaélésre, mind tovább rontotta a migránsok életkörülményeit, illetve emberi jogainak védelmét;

19.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy állítsák le a falak építését, a meglévőeket pedig bontsák le, és vessenek véget minden együttműködésnek, amely lehetővé teszi, hogy harmadik országokban falakat építsenek megakadályozandó, hogy a migránsok uniós vagy más területre érjenek;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be nemzeti integrációtámogatási programokat, biztosítsanak számukra kellő forrásokat és támogatást, illetve javítsák a bevándorlási integrációs politikára vonatkozó közös európai uniós alapelvek alkalmazását; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az integrációval foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontok és az Európai Integrációs Fórum mint a párbeszéd platformja szerepét a jobb integráció és az ígéretes gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének biztosítására;

21.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a növekvő idegengyűlölet és gyűlölet-bűncselekmények kezelésére irányuló hatékony intézkedéseket, amelyek az oktatáson és a megelőzésen, valamint az erőszak és a megkülönböztetés, köztük a gyűlöletbeszéd minden formájának büntetésén alapulnak.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

15.10.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marina Albiol Guzmán, Margrete Auken, Beatriz Becerra Basterrechea, Soledad Cabezón Ruiz, Pál Csáky, Eleonora Evi, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Svetoslav Hristov Malinov, Notis Marias, Edouard Martin, Marlene Mizzi, Julia Pitera, Gabriele Preuß, Sofia Sakorafa, Yana Toom, Bodil Valero, Jarosław Wałęsa, Cecilia Wikström

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jérôme Lavrilleux, Michèle Rivasi, Ángela Vallina, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Emilian Pavel, Vladimir Urutchev, Julie Ward

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

16.3.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

11

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Philipp Albrecht, Gerard Batten, Heinz K. Becker, Michał Boni, Caterina Chinnici, Ignazio Corrao, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Laura Ferrara, Lorenzo Fontana, Mariya Gabriel, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Jussi Halla-aho, Monika Hohlmeier, Sophia in ‘t Veld, Iliana Iotova, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Timothy Kirkhope, Barbara Kudrycka, Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Roberta Metsola, Louis Michel, Claude Moraes, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Csaba Sógor, Helga Stevens, Bodil Valero, Udo Voigt, Beatrix von Storch, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marina Albiol Guzmán, Kostas Chrysogonos, Carlos Coelho, Anna Maria Corazza Bildt, Gérard Deprez, Anna Hedh, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Miltiadis Kyrkos, Gilles Lebreton, Andrejs Mamikins, Petri Sarvamaa, Elly Schlein, Barbara Spinelli, Geoffrey Van Orden, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Margrete Auken

(1)

HL C 93., 2016.3.9., 165. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0176.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.

(4)

http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/09/28-eunavfor/.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0105.

(6)

Frontex hírek, http://frontex.europa.eu/news/number-of-migrants-arriving-in-greece-dropped-by-half-in-november-cITv3V.

(7)

IOM és UNICEF, adatösszefoglaló: A gyermekek Európába irányuló migrációja, http://www.iom.int/sites/default/files/press_release/file/IOM-UNICEF-Data-Brief-Refugee-and-Migrant-Crisis-in-Europe-30.11.15.pdf.

(8)

EASO hírlevél, 2015. november-december, https://easo.europa.eu/wp-content/uploads/EASO-Newsletter-NOV-DEC_-20151.pdf.

(9)

Az „EU+ országok” az EU 28 tagállamát, valamint Norvégiát és Svájcot foglalják magukban.

(10)

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala – Helyzetkép Görögországról (adatok) –2016. március 7.

(11)

IOM, Eltűnt Migránsok Projekt, http://missingmigrants.iom.int/.

(12)

2015/1523/EU és 2015/1601/EU tanácsi határozat.

(13)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 604/2013/EU rendelete egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (átdolgozás) (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).

(14)

A 2001/55/EK irányelv (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).

(15)

Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 2011/95/EU irányelve a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (HL L 337., 2011.12.20., 9. o.).

(16)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.).

(17)

A Tanács 2004. november 19-i következtetései.

(18)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/33/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 96. o.).

(19)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i 2009/52/EK irányelve az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról, HL L 168., 2009.6.30., 24. o.

(20)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/36/EU irányelve a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről, HL L 94., 2014.3.28., 375. o.

(21)

A Tanács 2009. május 25-i 2009/50/EK irányelve a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (HL L 155., 2009.6.18., 17. o.).

(22)

Az ENSZ 1951. évi nyilatkozata a menekültek jogállásáról

(23)

Az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezménye, 98. cikk („A segítésnyújtásra vonatkozó kötelezettség”)

(24)

„Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény, 33. rendelet („Segélyhívási üzenetek: Kötelezettségek és eljárások”)

(25)

A tengeri felkutatásról és mentésről szóló, módosított 1979. évi nemzetközi egyezmény

(26)

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet MSC 167(78) sz. határozata és „Tengeri mentés: A menekültekkel és migránsokkal kapcsolatban alkalmazandó elvekről és gyakorlatokról szóló útmutató”

(27)

Az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) által kiadott statisztikák szerint.

(28)

http://data.unhcr.org/mediterranean/regional.php

(29)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/33/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 96. o.).

(30)

COM(2015)0240

Jogi nyilatkozat