Eljárás : 2015/2272(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0069/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0069/2016

Viták :

PV 12/04/2016 - 17
CRE 12/04/2016 - 17

Szavazatok :

PV 13/04/2016 - 11.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0120

JELENTÉS     
PDF 618kWORD 188k
29.3.2016
PE 572.905v02-00 A8-0069/2016

az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban

(2015/2272(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Sandra Kalniete

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban

(2015/2272(INI))

Az Európai Parlament,

–  – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (1), (2) és (5) bekezdésére, 21. cikkére, különösen (1) bekezdésére, (2) bekezdésének h) pontjára és (3) bekezdésének második francia bekezdésére, a 22., 24., 25., 26. és 42. cikkére, 42. cikkének (7) bekezdésére és 46. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikkére,

–  tekintettel a 2003. évi európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló 2008. évi jelentésre,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő „Az Unió szerepe a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című jelentésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság és a főképviselő „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című közös közleményére (JOIN(2013)0030),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a Bizottság és a főképviselő „Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” című közös közleményére (JOIN(2015)0050),

–  tekintettel az Európai Parlament 2015. május 21-i állásfoglalására a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján)(1),

–  tekintettel a kölcsönös védelmi záradékról szóló (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdése) 2016. január 21-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 19–20-i (EUCO 217/13) és 2015. június 25–26-i (EUCO 22/15) következtetéseire, valamint az Európai Tanács KBVP-ről szóló, 2015. június 26-i következtetéseire (8971/15),

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló, 2015. október 12-i (KKBP) 2015/1835 tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel a Bizottság és a főképviselő „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: Nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című közös közleményére (JOIN(2013)0001),

–  tekintettel az Európai Unió tengerhajózási biztonsági stratégiájára, melyet az Európai Unió Tanácsa 2014. június 24-én fogadott el,

–  tekintettel a NATO 2010-es stratégiai koncepciójára és a 2014-es walesi NATO-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel a fegyverkivitelről: a 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtásáról szóló 2015. február 17-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015 szeptemberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre és az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodásra,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0069/2016),

A.  mivel az Európai Unió előtt álló számos jelenlegi és jövőbeli kihívás és fenyegetés összetett, egymással összefüggő, állami és nem állami szereplőkből ered, és egyaránt származik a közös határokon belülről és kívülről; mivel egymással össze kell kapcsolni a helyi, regionális és globális kontextust; mivel az Európai Unió és tagállamai részéről a határozott közös fellépés melletti erős politikai akaratra és vezetésre van szükség annak érdekében, hogy proaktívan, együttesen és hatékonyan reagáljanak ezekre a kihívásokra, megőrizzék az Unió értékeit és társadalmi modelljét, és eredményes és határozottabb stratégiával rendelkező, valamint a globális biztonságot elősegítő szereplővé tegyék az Uniót; mivel az Unió átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiájának elő kell mozdítania ezt a fejlődést, meghatározva az Unió mint nemzetközi szereplő törekvéseinek politikai szintjét;

B.  mivel az Európai Uniónak teljes mértékben fel kell mérnie közvetlen stratégiai környezetének romlását és annak hosszú távú hatásait; mivel a válságok – amelyek az Unió területére is egyre közvetlenebb hatást gyakorolnak – megsokszorozódása és egyidejűsége azt mutatja, hogy erre egyetlen tagállam sem adhat egyedül választ, és az európaiaknak közösen kell teljesíteniük feladataikat saját biztonságuk garantálása érdekében;

C.  mivel a 2003-as európai biztonsági stratégiában azonosított fenyegetések – terrorizmus, tömegpusztító fegyverek, regionális konfliktusok, államok kudarca és szervezett bűnözés – túlnyomórészt továbbra is időszerűek; mivel jelenleg az Európai Uniónak számos további, súlyos és eddig ismeretlen kihívással kell szembenéznie, többek között revizionista erők arra irányuló kísérleteivel, hogy erőszakkal átrajzolják a határokat, valamint megkérdőjelezzék a kialakult szabályokon alapuló nemzetközi rendet, az éghajlatváltozással, nagy migrációs és menekültáramlásokkal, az űrkutatási és kibernetikai technológiai fejlődésen túl a II. világháború óta legnagyobb menekültválsággal, pénzügyi bűnözéssel, a nukleáris fegyverek elterjedésével és a fegyverkezési versennyel, valamint a hibrid és aszimmetrikus hadviseléssel és fenyegetésekkel;

D.  mivel Európa biztonsági szerkezetének alapja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ); mivel az EU az EBESZ kulcsfontosságú szereplője;

E.  mivel a regionális biztonság romlásának fényében az EU-nak prioritásként kell kezelnie közvetlen szomszédsága stabilizálását, anélkül azonban, hogy lemondana globális kötelezettségvállalásairól; mivel az Unió kapujában kialakult biztonsági válságokat globális tendenciák súlyosbítják és alakítják, viszont a regionális biztonság hatékony kezelése az előfeltétele annak, hogy az EU képes legyen globálisan fellépni;

F.  mivel az Európai Tanács 2015. június 26-án azzal bízta meg a főképviselőt, hogy folytasson stratégiai eszmecserét, amelynek célja, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben kidolgozza az Unió átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiáját, amelyet 2016 júniusában kell az Európai Tanács elé terjeszteni;

G.  mivel ahhoz, hogy az Unió a fenyegetésekre gyorsan és hatékonyan tudjon reagálni, a tagállamok közötti erős szolidaritásra, az akadályok leküzdésére és az intézményeken belül az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) külképviseletein és a tagállamokon belül az elszigetelődésre törekvő hozzáállás felszámolására van szükség, valamint elégséges és rugalmas költségvetési erőforrásokat kell rendelni az uniós érdekek elérésének támogatásához; mivel a hatékony európai stratégia mindenekelőtt határozott politikai akaratot és a közös célok tagállamok általi közös felismerését követeli meg a valódi európai eszközök létrehozása és alkalmazása érdekében;

H.  mivel a különböző tagállamokat célzó különféle fenyegetéseket magát az Uniót érintő fenyegetésnek kell tekinteni, ami határozott egységet és szolidaritást követel meg a tagállamok között, és következetes közös kül- és biztonságpolitikát tesz szükségessé;

I.  mivel az új stratégia középpontjába az átfogó megközelítést, valamint az Unió külső és belső politikai eszközeinek következetes és koordinált felhasználását kell állítani; mivel az uniós fegyverkivitel nem tekinthető az EU közvetlen biztonsági érdekének, és az EU globális stratégiájának kidolgozása során figyelembe kell venni a 2008/944/KKBP közös álláspontot; mivel az Unió elsődleges célja az értékeinek előmozdítása, hozzájárulva ezáltal a békéhez, a biztonsághoz és a Föld fenntartható fejlődéséhez, a szolidaritáshoz és a népek kölcsönös tiszteletben tartásához; mivel ezeket az alapvető célokat nem szabad elhanyagolni akkor, amikor az Unió saját bel- és külpolitikai célkitűzéseinek megvalósítására vonatkozó intézkedéseket hoz; mivel az Uniónak abban az esetben is, amikor a saját kereskedelmi érdekeinek előmozdítására cselekszik, mindig azzal a céllal kell eljárnia, hogy biztosítsa a koherenciát a saját intézkedései, illetve a béke fenntartására és az emberi jogok védelmére vonatkozó célkitűzések között;

J.  mivel az EU-nak a változó és kiszámíthatatlan nemzetközi környezetben stratégiai autonómiával kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi, hogy biztosítsa biztonságát, valamint előmozdítsa érdekeit és értékeit;

K.  mivel az átfogó uniós stratégia középpontjában az emberi biztonságnak kell állnia, és teljes mértékben figyelembe kell venni a biztonság nemi szempontjait és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. számú határozatát;

L.  mivel az EU a 2003-as európai biztonsági stratégia elfogadása óta a hatékony többoldalúságon és a nemzetközi jog szabályain alapuló nemzetközi rendet tűzött ki célul maga elé;

M.  mivel az új stratégiának összhangban kell lennie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel;

N.  mivel a jövőbeli stratégiát éves végrehajtási jelentésekkel kell nyomon követni, és a stratégiának magában kell foglalnia a következő célkitűzéseket, amelyeket a különböző cselekvési területekkel kapcsolatos egyedi rendelkezéseket meghatározó „alstratégiákban” kell részletesen kidolgozni:

•    az Európai Unió lakosságának és államainak, társadalmainak és értékeinek védelme

1.  megjegyzi, hogy az Európai Unió célja a béke, az általa vallott értékek és lakossága jólétének biztosítása, garantálva polgárai és területe biztonságát; hangsúlyozza, hogy az Unió külső fellépéseire az EUSZ 21. cikkében foglalt elvek irányadóak; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak ezért biztosítania kell mind belső, mind külső ellenálló képességét, az előre látható kihívásokra és fenyegetésekre vonatkozó előrejelző, megelőző és megoldó kapacitását, valamint hogy készen álljon arra, hogy gyors intézkedéseket tegyen az előre nem látható válságokkal kapcsolatban, azon kapacitását, hogy kilábaljon különböző típusú támadásokból, továbbá hogy megvédje energia- és nyersanyagellátásának biztonságát, figyelembe véve az éghajlatváltozás hatásait, amelyekkel sürgősen foglalkozni kell, és az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia az éghajlatváltozás elleni intézkedések és a fenntartható fejlődés előmozdítása terén;

2.  meggyőződése, hogy a változó nemzetközi környezetben az EU stratégiájának a következőket kell tartalmaznia:

a. a fenyegetések és a kihívások azonosítása és hierarchiába rendezése;

b. az ezekre adandó válaszok meghatározása;

c. a szükséges eszközök meghatározása.

3.  hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok határai az Unió határai, és azokat ekként kell megvédeni;

4.  döntő fontosságúnak tartja, hogy azonosítsák mind a 28 tagállam valóban közös külpolitikai érdekeit a világ minden régiójában és minden érintett szakpolitikai területen; hangsúlyozza ezenkívül, hogy már önmagában az is jelentősen erősítené az Európai Uniót mint külügyi szereplőt, ha láthatóvá tennék ezeket a közös érdekeket; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy bízza meg az EKSZ-t ezen egyedi érdekek feltérképezésével, és segítsen meghatározni azokat a stratégiai és operatív célkitűzéseket, amelyek elvezethetnek a konkrét eredményekhez;

5.   úgy véli, hogy az Egyesült Államok az Unió kulcsfontosságú stratégiai partnere; megjegyzi, hogy a jövőben az Európai Uniónak és tagállamainak nagyobb egységben kell fellépniük, és fel kell készülniük arra, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak közös biztonságukért és területi védelmükért, kevésbé hagyatkozva az Egyesült Államokra, különösen Európa szomszédságában; hangsúlyozza, hogy a transzatlanti partnerségnek továbbra is a szabályokon alapuló globális rendszer alapvető pillérének kell maradnia; ezért felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy fokozzák a védelmi képességeket, hogy készen álljanak arra, hogy reagálni tudjanak a polgári, katonai és hibrid fenyegetések és kockázatok széles körére, a NATO-val együttműködésben, valamint hogy teljes mértékben használják ki a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) terén;

6.  ezért sürgeti az Európai Uniót, hogy a védelmi költségvetések hatékonyabb felhasználása érdekében az erőforrások összevonása és megosztása révén fokozza a védelmi kutatásokra, az ipari bázisra és a kibervédelemre vonatkozó koherens és strukturált együttműködést azon közös célkitűzés elérése érdekében, hogy védelmi költségvetésük 2%-át kutatásra és az EU által finanszírozott védelmi kutatási és technológiai program következő többéves pénzügyi keret során történő beindítására fordítsák; úgy véli, hogy az Európai Védelmi Ügynökség szerepét meg kell erősíteni, és erőforrásait növelni kell, hogy lehetővé tegyék számára az eredményesebb fellépést; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk a sürgősen szükséges európai képességek kiépítésében és az EU stratégiai önállóságához való hozzájárulás terén, növelniük kell a katonai kutatási kiadásokat az EVÜ-n keresztül, és meg kell erősíteniük az európai védelmi technológiai és ipari bázist (EDTIB) és az európai védelmi piacot (EDM); kéri, hogy a tagállamok elszámoltathatóbb és átláthatóbb módon használják fel a biztonsági és védelmi költségvetéseket; felhívja az uniós tagállamokat annak biztosítására, hogy rendelkezésre bocsássák az EUSZ 43. cikkében foglalt feladatok ellátásához, köztük az ENSZ békefenntartó missziókhoz szükséges megfelelő képességeket; úgy véli továbbá, hogy az európai bűnüldözési operatív információk cseréjét tovább kell fejleszteni és valódi európai hírszerzési és előrejelző kapacitást kell kifejleszteni a megfelelő felügyeleti mechanizmusokkal;

7.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy oszlassa el az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésében említett kölcsönös védelmi záradékkal kapcsolatos homályt, határozza meg irányvonalait és végrehajtási szabályait annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tagállamoknak, hogy az erre való hivatkozás esetén hatékonyan válaszoljanak;

8.  erőteljesen bírálja a Bizottságot, mert nem teljesítette időben az Európai Tanács 2013-as ülésén rábízott feladatokat, nevezetesen az egész Unióra kiterjedő átfogó ellátásbiztonsági rendszer előirányzott útitervét, a védelmi és szenzitív biztonsági ipari képességek ellenőrzésére vonatkozóan előirányzott zöld könyvet, valamint a védelmi és biztonsági beszerzések és a védelmi szektorban a kormányok közötti értékesítések nyomon követését;

9.  megemlíti a 2015. október 12-i (KKBP) 2015/1835 tanácsi határozatot; felhívja az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjét és a főképviselőt/alelnököt, hogy tájékoztassák a Parlamentet arról, hogy ez a tanácsi határozat miként tükrözi a Parlament többször hangoztatott felhívását, miszerint az Ügynökség személyzetének és működési költségeinek az uniós költségvetésből történő finanszírozásával meg kell erősíteni az EDA-t;

10.   úgy véli, hogy a fő célkitűzésnek annak kell lennie, hogy elmozdulás történjen az állandó összevont multinacionális katonai egységek felé, a közös védelmi erők és a közös védelempolitika kialakítása felé, amely végül elvezet a közös védelemhez; követeli egy állandó uniós főparancsnokság létrehozását a katonai válságkezelési képesség javítása, a vészhelyzeti tervezés és a katonai erők és felszerelések interoperabilitásának biztosítása érdekében; kéri a tagállamokat, hogy együttesen, kétoldalú alapon vagy regionális klaszterekbe tömörülve erősítsék meg a védelmi együttműködést; támogatja az EU globális stratégiáján alapuló, az EU védelméről szóló fehér könyv elfogadását;

11.  úgy véli, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdése mostani aktiválásának katalizátorként kellene működnie a szerződés biztonsággal és védelemmel kapcsolatos valamennyi rendelkezésében rejlő lehetőségek felszabadítása tekintetében;

12.   hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos az EU–NATO-együttműködés megerősítése, amelynek biztosítania kell a műveletek közötti koordinációt és támogatja az olyan európai kapacitás létrehozását, amely megerősíti a NATO erőit a területi védelemben, és képesek önállóan beavatkozási műveleteket végrehajtani az EU határain kívül; hangsúlyozza, hogy a KBVP feladata a NATO európai pillére megerősítése és annak biztosítása, hogy a NATO európai tagjai valóban eleget tegyenek NATO-val szembeni kötelezettségvállalásaiknak; javasolja az uniós haderők és a NATO reagáló erők koncepcióinak összekapcsolását emlékeztet arra, hogy a katonai hozzájárulásnak az uniós tagállamok közötti szolidaritás elvén kell alapulnia;

13.  hangsúlyozza, hogy a fegyverkivitel ellenőrzése az EU kül- és biztonságpolitikájának szerves részét képezi és az EUMSZ 21. cikkében foglalt elvek irányadóak rá, azaz a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása, a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság fokozása; emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú a fegyverkivitel és az EU mint az emberi jogok globális szószólójának hitelessége közötti összhang biztosítása; mélyen meg van győződve arról, hogy a közös álláspontban foglalt nyolc kritérium hatékonyabb végrehajtása jelentős mértékben hozzájárulna az átfogó uniós stratégia fejlődéséhez;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a fegyverexportról szóló közös álláspontot, és szüntessék meg a fegyverkereskedelmet azokkal a harmadik országokkal, amelyek nem teljesítik a felsorolt kritériumokat;

15.  támogatja a globális közös terek – mint például a tenger, a légtér, az űr és a kibertér – hatékony irányításának további mélyítését;

16.  megjegyzi, hogy a technológia egyre növekvő szerepet tölt be társadalmainkban, és az uniós politikának választ kell adnia a technológiai fejlődés gyors változásaira; e tekintetben hangsúlyozza azt az alapvető szerepet, amelyet az internet és a technológia tölthet be a fejlődés, a demokratizálódás és a polgárok emancipációjának kibontakoztatásában világszerte, és ezért kiemeli annak fontosságát, hogy az Unió a szabad és nyílt internet előmozdítása és biztosítása, valamint a digitális jogok védelme érdekében dolgozzon;

17.  hangsúlyozza, hogy a technológiák hatásának meg kell jelennie az átfogó stratégiában és a kiberbiztonsági kezdeményezésekben, eközben pedig szerves elemként adott esetben minden uniós politikában és programban általánosan érvényesíteni kell az emberi jogok javítását, hogy előmozdítsák az emberi jogok védelmét, valamint a demokráciát, a jogállamiságot, a felelősségteljes kormányzást és a békés konfliktusrendezést;

•  Európa tágabb értelemben vett szomszédságának stabilizálása

18.   úgy véli, hogy annak érdekében, hogy eredményesebb és hitelesebb globális szereplő legyen, az EU-nak nagyobb felelősséget kell vállalnia, és a közvetlen, valamint a tágabb szomszédságán belül keletkezett biztonsági vákuum kitöltésére, továbbá a jogállamiságon és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló stabilitás és jólét feltételeinek megteremtésére kell összpontosítania, és ennek szükségszerűen magában kell foglalnia a jelenlegi háborúk és konfliktusok, migrációs hullámok és menekültválság kiváltó okait;

19.  meggyőződése, hogy az Uniónak nagyobb szerepet kellene vállalnia az eszkalációt visszaszorító diplomáciában, különösen a déli szomszédságában; úgy véli, hogy az új stratégiának magában kell foglalnia az azt megmutató módozatokat, hogy az Unió az Iránnal nemrégiben megkötött nukleáris megállapodásra építve miként mozdíthatná elő a további bizalomépítést és az egyéb biztonsági szempontú regionális megállapodásokat, amelyek figyelembe vehetnék az Európa által a regionális biztonsági rendszerek, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) és a Helsinki Záróokmányhoz hasonló megállapodások során szerzett tapasztalatokat;

20.   úgy véli, hogy a stabilitás és a béke megteremtése, az emberi biztonság előmozdítása, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a demokratizálódás érdekében az Európai Uniónak ki kell tartania a gazdasági növekedést és a befogadó társadalmakat előmozdító integrációs szakpolitikákra építő bővítési és integrációs elkötelezettségei mellett, és a nemrég felülvizsgált európai szomszédságpolitika (ENP) keretein belül folytatnia kell az együttműködést az Unióval nagyon szoros kapcsolatban levő országokkal; emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke értelmében bármely európai állam kérheti felvételét az Unióba, amennyiben elkötelezi magát a szilárdan rögzített és alku tárgyát nem képező koppenhágai kritériumok és a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot; úgy véli, hogy az Uniónak mindenkor egy koherens és következetes szerepvállalást kell fenntartania a keleti és déli szomszédságában;

21.   úgy véli, hogy a jelenlegi menekültválság holisztikus európai megközelítést és sürgős koncentrált fellépést igényel, külső és belső eszközök együttes alkalmazásával; hosszú távú stratégiára és a menekültügyi, migrációs és visszafogadási politikák közös elvek és szolidaritás alapján történő fenntartható irányítására szólít fel, az emberi jogok és a biztonság kellő figyelembevételével; felszólít a schengeni rendszer, az Európai Határ- és Parti Őrség, valamint a FRONTEX megerősítésére; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot eredményes és fenntartható megoldásokra; úgy véli e tekintetben, hogy az Európai Uniónak gyakorlatiasabb és átfogóbb megközelítést kell alkalmaznia Afrika, a Közel-Kelet és a törékeny és háború sújtotta országok és régiók támogatására;

22.   úgy véli, hogy az alelnök/főképviselő koordinálása és irányítása alatt folytatott inkluzív, többoldalú diplomácia döntő eszköz a szomszédságunkat és az egész világot érintő konfliktusok rendezésében és a válságkezelésben; hangsúlyozza, hogy több stratégiai irányítást, következetességet és pozitív szinergiát kell kifejleszteni egyrészt az egymáshoz egyre szervesebben kapcsolódó külső fellépések és az uniós szintű belső szakpolitikák között a tagállamokon belül, valamint az EKSZ és a Bizottság között;

•    A többoldalú globális kormányzás megerősítése

23.   úgy véli, hogy az Európai Uniónak konstruktív és rugalmas, a régióra összpontosító globális szereplőnek kell lennie, amely rendelkezik a szükséges civil és katonai eszközökkel, és törekednie kell arra, hogy „szabályalkotó” legyen, hozzájárulva a hatékony többoldalú globális kormányzáshoz és megerősítve azt a demokrácia, a jó kormányzás a jogállamiság és az emberi jogok erősítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a KBVP a válságok megelőzésének és megoldásának egyik alapvető eszköze;

24.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak átfogó / összehangolt / integrált megközelítést külső fellépéseikben, és hogy vegyék figyelembe a belső és a külső biztonság közötti elválaszthatatlan kapcsolatot; felszólítja e tekintetben az Európai Uniót, hogy fejlessze a szinergiákat a fejlesztés, a kereskedelem, az emberi jogok, a demokráciát támogató tevékenységek és az Unió külső fellépése között, és e politikákat illessze globális stratégiájának keretébe; felhívja a figyelmet a fegyverkereskedelem korlátozására, a béke előmozdítására és az emberi jogok védelmére vonatkozó célkitűzések elérésének szükségességére még azokban az esetekben is, amikor az Unió kereskedelmi jellegű intézkedéseket hoz;

25.  emlékeztet arra a jelentős és növekvő szerepre, amelyet az energiabiztonság fog játszani az Európai Unió belső fejlődésében és a helyi, a regionális és a nemzetközi partnerekkel meglévő kapcsolataiban; az energiaunió öt pillérének gyors és teljes végrehajtására szólít fel; úgy véli, hogy az Európai Unió stratégiai érdeke, hogy előjoggal ruházza fel a Bizottságot harmadik országokban kitermelt vagy harmadik országokból érkező energiaellátásról szóló összes szerződés megtárgyalására és aláírására;

26.  felhívja a figyelmet arra, hogy politikai akaratra van szükség a tagállamokban, nagyobb rugalmasságot kell tanúsítani a KBVP-vel kapcsolatos kérdések tekintetében, annak érdekében, hogy valódi dinamikát hozzanak létre ezen a téren; támogatja a Miniszterek Tanácsán belül egy, a védelemnek szentelt formáció létrehozását, és azt az elvet, hogy az Európai Tanács rendszeresen ülésezzen a védelem témájában; sürgeti az erre kész tagállamokat, hogy hozzanak létre állandó strukturált együttműködést a védelem területén; e tekintetben hangsúlyozza a strukturális korlátozások leküzdését, különösen az igények értékelésével, a (polgári és katonai) képességekkel és a közös finanszírozással kapcsolatban; úgy véli, hogy az állandó strukturált együttműködés a védelem terén, valamint az EUSZ 44. cikke alkotják a legmegfelelőbb intézményi utat e közös politika realista előreviteléhez;

27.   támogatja azt az elvet, hogy az Unió tagállamai vállaljanak kötelezettséget arra, hogy 2024-re GDP-jük legalább 2 %-át védelmi kiadásokra fordítják annak érdekében, megfelelő polgári és katonai képességekkel rendelkezzenek a KKBP/KBVP céljainak megvalósításához, a közös fejlesztési együttműködés és a tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentésére révén fokozva a méretgazdaságosságot;

28.  hangsúlyozza, hogy a szabályokon alapuló globális rend elérése érdekében a globális és regionális szereplőkkel való együttműködés fokozására van szükség a globális fenyegetéseket és kihívásokat illetően; úgy véli, hogy az érdekelt regionális szereplőkkel konkrét ágazati kérdéseket illetően folytatott együttműködés lehetővé teszi az európai értékek megosztását és hozzájárul a növekedéshez és a fejlődéshez; emlékeztet arra, hogy a globális fenyegetéseknek gyakran helyi okai vannak, és hogy ennek eredményeként megoldásuk a helyi szereplők bevonását teszi szükségessé; megállapítja, hogy szükség van a nem állami szereplőkkel, és a helyi és regionális kormányzatokkal és a civil társadalommal való szorosabb kapcsolatok kialakítása is az olyan globális kihívások, mint az éghajlatváltozás és a terrorizmus átfogó megközelítésének biztosítása céljából, és hogy felül kell vizsgálni, hogy az EU milyen módon alakít ki és határoz meg partnerségeket a partnerek elkötelezettségének növelése és a több résztvevős megközelítés további beépítése érdekében;

29.   úgy véli, hogy a legfontosabb globális és regionális szereplőkkel – az államokkal, szervezetekkel és intézményekkel – folytatott együttműködésnek az Unió alapelvein és stratégiai érdekein, a nemzetközi jog és a meghatározott közös célok és érdekek tiszteletben tartásán kell alapulnia, figyelembe véve azok stratégiai súlyát és azok potenciális hozzájárulását a globális fenyegetések és problémák kezeléséhez; meggyőződése, hogy a összeköttetést célzó stratégiai projektek alapvető szerepet játszhatnak az Európa kulcsfontosságú partnereivel való erős és stabil kapcsolatok kiépítésében;

30.  fokozott tárgyalásokra szólít fel a regionális hatalmakkal és keretrendszerekkel fenntartható szinergiák megvalósítása érdekében a béke, a biztonság, a konfliktusmegelőzés és a válságkezelés terén, továbbá felszólít a regionális válság miatt erős nyomás alatt álló országok megerősített támogatására, beleértve a rugalmas és stabil intézmények kiépítését és inkluzív társadalom kialakítását a biztonságot, stabilitást, jólétet támogató kereskedelmi és ágazati megállapodások felhasználásával és az átfogó regionális stratégiák követésével;

31.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az autokrata és elnyomó rezsimek egyre sikeresebbek az emberi jogok, a fejlődés, a demokrácia és az aktív civil társadalom kialakításának aláásása vagy meghiúsítása tekintetében; sürgeti a főképviselőt, hogy foglalkozzon ezzel a negatív globális trenddel a globális stratégia összefüggésében;

32.  megállapítja, hogy az Unió jólétét meghatározza azon képessége, hogy innovatív és versenyképes maradjon, és nyereségre tegyen szert a gyorsan fejlődő világgazdaságban; úgy véli, hogy az Európai Uniónak következetesen kell felhasználnia valamennyi szakpolitikai eszközét ahhoz, hogy kedvező külső feltételeket teremtsen az európai gazdaság fenntartható növekedése számára; úgy véli, hogy az Uniónak elkötelezett és aktív szereplőnek kell lennie, amely előmozdítja a szabad és tisztességes kereskedelmet és beruházást, a biztonságos kereskedelmi csatornákat és a jobb piaci hozzáférést az egész világon, és védi a globális pénzügyi rendszer stabilitását a magas színvonalú szabályozás és kormányzás támogatása révén;

33.  megállapítja, hogy a fenti célkitűzések elérése érdekében az EU-nak meg kell erősítenie az ENSZ-szel való együttműködését, és az EU-nak olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy befolyásolja és irányítsa a globális fórumokon az olyan területek irányításával kapcsolatos vitákat és intézkedéseket, ahol kibontakoznak az Unió stratégiai érdekei és biztonsága, továbbá el kell mélyítenie a többi globális és regionális szereplővel fenntartott partnerségét, új lendületet kell adnia stratégiai partnerségi kapcsolatainak, és azokat hatékony stratégiai eszközökké kell alakítania, beleértve a nem állami szereplőkkel fenntartott kapcsolatait is; úgy véli, hogy az EU-nak ezenkívül meg kell erősítenie az európai diplomáciát, fokoznia kell operatív kapacitásait a konfliktusok megelőzése, a demokrácia és a béke támogatása, a válságkezelés és a szövetségek közvetítésen és párbeszéden keresztül történő kiépítése, valamint a civil társadalom támogatása és megerősítése érdekében; ösztönzi az EU és az ENSZ, valamint az EU és az Afrikai Unió között béketámogató műveletek terén folytatott mélyebb együttműködést; hangsúlyozza, hogy a konfliktusrendezési megközelítéseket a lehetséges mértékig többoldalú szinten elfogadott megoldásokba kell beágyazni, kellően figyelembe véve az ilyen beavatkozások sokféle vetületét a békefenntartás és békekikényszerítés, a fenntartható fejlődés, a migráció kiváltó okainak kezelése és az emberi jogok tiszteletben tartása terén;

34.  emlékeztet arra, hogy az Unió alapvetően fontos szerepet játszik a fejlesztési támogatások terén, kéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget azon kötelezettségvállalásaiknak, amelyek értelmében GDP-jük 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják; kéri az Európai Uniót, hogy pragmatikus támogatási megközelítést mozdítson elő, amely elősegíti a költségvetési támogatások igénybe vételét; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében;

35.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztés nem lehetséges biztonság nélkül, és a biztonság nem lehetséges fejlesztés nélkül; rámutat arra, hogy az Unió fejlesztési politikájának ezért a kül- és biztonságpolitikára irányuló uniós globális stratégia alapvető részét kell képeznie;

36.  üdvözli a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó új uniós globális stratégia arra való törekvését, hogy minél átfogóbb legyen, fokozza a kül- és belpolitika közötti koherenciát, valamint javítsa az intézmények közötti és a tagállamokkal való együttműködést; emlékeztet a Szerződésben megfogalmazott, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének tiszteletben tartására, valamint a fejlődő országokra kiható fejlesztési és egyéb szakpolitikák közötti bárminemű ellentmondás elkerülésére vonatkozó kötelezettségre; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy építsék ki és erősítsék meg az érintett minisztériumaik közötti, illetve a biztosok testülete egészén belüli koordinációs rendszereket, és még inkább vonják be a nemzeti parlamenteket a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos menetrendbe, továbbá felszólítja az Európai Uniót, hogy erősítse meg a szakpolitikáknak fejlesztési célkitűzésekre gyakorolt lehetséges következményeinek azonosítására, a fejlesztési szempontok politikai kezdeményezésekbe történő integrálására és a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának hatásai és fejlődése módszeresebb felmérésének bevezetésére irányuló koordinációs mechanizmust; e tekintetben felszólít az áldozatoknak biztosított hatékony jogorvoslat létrehozására azokban az esetekben, ahol a belföldi joghatóság egyértelműen képtelen a bármely külföldi szerv által végrehajtott politikákkal foglalkozni.

37.  üdvözli, hogy a béke és a fejlesztés közötti összefüggés megfelelően tükröződik az új, 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben, és ennek eredményeként létrejött a békével és az igazságszolgáltatással kapcsolatban megfogalmazott 16. fenntartható fejlesztési cél; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy többek között rangsorolják a 16. fenntartható fejlesztési cél (emberi jogok, jó kormányzás, béke és demokráciaépítés) teljesítéséhez kapcsolódó tevékenységeket, és biztosítsák, hogy ezek a tevékenységek a fejlesztési együttműködés programozásán belül a nemzeti indikatív programok (NIP) kiemelt ágazatai között szerepeljenek;

38.  felszólít a fejlesztéspolitikára vonatkozó európai konszenzus felülvizsgálatára, amely jelentős mértékben hozzájárulna egy aktualizált és koherens uniós globális stratégia kialakításához; hangsúlyozza, hogy egy ilyen felülvizsgálat során figyelembe kell venni az új globális kihívásokat, figyelemmel kell kísérni a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó célkitűzések uniós végrehajtását, és nyomatékosítani kell az olyan alapvető értékeket, mint az emberi jogok, különösen a veszélyeztetett csoportok, például a lányok, a nők és a fogyatékossággal élő személyek jogainak tisztelete, a demokrácia és a jogállamiság, továbbá az olyan kulcsfontosságú fejlesztéshatékonysági alapelveket, mint a partnerországok felelősségvállalása a fejlesztési stratégiák során, a partnerországok nemzeti rendszereinek fokozottabb elszámoltathatósága, az igényekre alapozott differenciálás, vagy a fenntartható fejlesztési célkitűzésekre alapozott teljesítménykritériumok; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió mindent megtegyen annak érdekében, hogy növelje a fejlesztési szereplők egymást kölcsönösen kiegészítő jellegét az uniós fejlesztéspolitika lehetőségeinek maradéktalan kihasználása és ezáltal a 2030-ig tartó időszakra szóló fejlesztési menetrend megvalósításának felgyorsítása érdekében;

39.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a fejlődő és fejlett országoknak egyaránt a fenntarthatatlan adósság növekedésével kell szembenézniük; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse a kölcsönt nyújtók és a kölcsönt felvevők közös felelősségének elvét, és hogy valamennyi szakpolitikai területen hatékonyan kövesse nyomon és ösztönözze az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) a felelősségteljes hitelezésre és hitelfelvételre vonatkozó elveit; e tekintetben felhívja az Uniót és tagállamait, hogy konstruktívan vegyenek részt az ENSZ nemzetközi államadósság-kezelési mechanizmus létrehozására irányuló munkájában;

40.  sajnálatosnak tartja, hogy még mindig hiányzik a vállalatok emberi jogi normáknak való megfeleléséről és a szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó kötelezettségeiről szóló szabályozási keret, ami bizonyos államok és vállalatok számára lehetővé teszi, hogy azokat büntetlenül megkerüljék; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és Környezetvédelmi Programjának a transznacionális vállalatok emberi jogokkal való visszaélések és a környezetvédelmi normák megsértése miatti elszámoltatására irányuló nemzetközi szerződéssel kapcsolatos munkájában;

41.  támogatja az Európai Unió afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal fenntartott kapcsolatainak újrafogalmazását, az egyenlő partnerek politikájának megerősítése, a szuverén országok kormányainak a népesség érdekében hozott politikai döntéseire vonatkozó demokratikus politikai mozgásterének tiszteletben tartása, valamint az emberi jogok és a jó kormányzás elvének hangsúlyozása, mint a Cotonoui Megállapodást követő időszak alapvető elemei révén, valamint az Unió kereskedelmi, biztonsági, migrációs és klímaváltozással kapcsolatos politikára vonatkozó fejlesztési céljai közötti kapcsolatok hatékony megerősítése által; felszólít arra, hogy vezessenek be formális ellenőrzési jogköröket az Európai Fejlesztési Alappal kapcsolatban, lehetőleg a Lisszaboni Szerződés 295. cikke értelmében kötendő, kötelező jellegű intézményközi megállapodás révén; felszólít arra, hogy az EU–AKCS kapcsolatok 2020 után méltányosabbak és ambiciózusabbak legyenek, jobban építkezzenek a felelősségvállalással és a jogaikat és kötelességeiket tekintve egyenlő partnerek közötti kölcsönös tisztelettel kapcsolatos alapelvekre, jobban összpontosítsanak a közös kihívásokra és érdekekre, valamint alkalmasabbak legyenek valódi változások elérésére mindkét fél szándékai és az előttük álló kihívások terén; kéri az Európai Uniót, hogy támogassa az AKCS-országokkal folytatott külkereskedelem eszközeit, különösen a gazdasági partnerségi megállapodásokat annak érdekében, hogy valódi változások következzenek be mindkét fél biztonsága és jóléte terén;

42.  hangsúlyozza, hogy a szomszédságában és az Unió érdekei szempontjából kritikus fontosságú régiókban a gazdasági fejlődés és ellenálló képesség előmozdítása érdekében az Uniónak folytatnia kell és fokoznia kell erőfeszítéseit; emlékeztet, hogy a kis- és középvállalkozások biztosítják elsődlegesen a munkahelyeket, és így munkájuk elősegítése fontos a gazdasági fejlődés előmozdítása céljából;

43.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy alakítsanak ki egyértelmű kapcsolatot az uniós globális stratégia és az uniós költségvetés szerkezete és prioritásai között, beleértve a megnövelt saját forrásokat, rendeljék hozzá a megfelelő forrásokat annak végrehajtásához és a lehető legjobban használják fel a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat a diplomácia, a fejlesztés, a kereskedelem, az energia és a védelem területén való jobb együttműködés révén;

•  A különböző szereplők bevonása – az Európai Unió, a nemzeti parlamentek és az uniós polgárok

44.  hangsúlyozza, hogy az átfogó stratégiát ötévente felül kell vizsgálni, az új Európai Parlamenttel és az új Bizottsággal egy időben, ami lehetővé tenné annak ellenőrzését, hogy a stratégia célkitűzései és prioritásai továbbra is megfelelnek-e a fenyegetéseknek és a biztonsági környezetnek, valamint lehetővé tenné az új alelnök/főképviselő számára, hogy részt vegyen a felülvizsgálatban;

45.  hangsúlyozza, hogy az Unió tevékenységeit a Parlamentnek kell felügyelnie; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek jelentős szerepet kellene játszania az Unió intézményei külső fellépésének rendszeres és alapos értékelésében, úgy véli továbbá, hogy a nemzeti parlamenteket szorosabban be kellene vonni az értékelésbe; emlékeztet arra, hogy a Parlament az alelnök/főképviselő fő partnere az Unió külkapcsolatainak alakításában és az aktuális kihívások kezelésében, ideértve az Unió külpolitikai tevékenységének figyelemmel kísérését is; a stratégia végrehajtásáról szóló éves jelentések Parlamenthez történő benyújtására szólít fel;

46.  úgy véli, hogy a Parlamentnek teljes szerepet kell betöltene a konfliktusmegelőzésre irányuló átfogó uniós erőfeszítésekben;

47.  kiemeli annak fontosságát, hogy aktívan be kell vonni a nemzeti parlamenteket a folyamatba az Európai Parlamenttel együtt folytatott alaposabb közös ellenőrzés révén, a KKBP/KBVP interparlamentáris konferencia ülésszakai során;

48.  határozottan sürgeti az európai politikai döntéshozókat, hogy vonják be a polgárokat, a civil társadalmat, az ipart, valamint a helyi és regionális hatóságokat az Európa biztonsága számára erősebb keret biztosításának szükségességével és előnyeivel kapcsolatos kérdések megvitatásába.

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban (2015/2272(INI))

Külügyi Bizottság, előadó: Sandra Kalniete

Kisebbségi vélemény, melyet előterjesztettek a GUE/NGL képviselői: Sabine Lösing, Sofia Sakorafa, Takis Hadjigeorgiou, Javier Couso Permuy

A jelentés azt akarja, hogy az EU „szabályalkotó” legyen, hogy a politika minden eszközét felhasználják a szabad kereskedelem, a fokozott piaci hozzáférés biztosítása és az energia/nyersanyagok kínálatának szavatolására tett lépések érdekében. Szorgalmazza a további militarizálódást, az EU stratégiai autonómiáját és a szorosabb EU-NATO-együttműködést, támogatja az európai védelmi technológiai és ipari bázist (EDTIB) és a NATO azon célkitűzését, hogy a GDP legalább 2%-át védelmi kiadásokra fordítsanak. A jelentés hangsúlyozza a belső és külső biztonság összevonását és a kereskedelmi, a fejlesztési és az energiapolitika KKBP/KBVP-n belüli alárendeltségét.

Ellenezzük a jelentést, mivel az:

•  nem tükrözi a EU a jelenlegi negatív/fokozott szerepét a jelenlegi konfliktusban (déli és keleti szomszédság);

•  támogatja az állandó strukturált együttműködést (PESCO), a katonai védelmi együttműködés elmélyítését és a további katonai integrációt az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) révén, megerősített megbízatást kér, valamint több forrást az EVÜ számára;

•  kéri, hogy növeljék a katonai/védelmi kutatási kiadásokat az európai védelmi technológiai és ipari bázis, valamint az uniós védelmi piacon belül, ami a hadiipar jelentős támogatását jelenti;

•  kéri a NATO európai pillérének megerősítését, valamint azt kéri az uniós tagállamoktól, hogy teljesítsék a NATO-val szembeni kötelezettségvállalásaikat, támogatja az uniós harccsoportokat és a NATO reagálási haderőt és azok összevonását, valamint az állandó összevont multinacionális katonai egységeket;

•  támogatja az európai hírszerzést és az uniós katonai parancsnokságot.

Kérjük:

-  valósítsák meg uniós és világszinten a leszerelést (beleértve az atomfegyvereket is);

-  az uniós költségvetés katonai (kutatási) célokra ne nyújtson támogatást;

-  hogy minden tevékenység szigorúan tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát és a nemzetközi jogot;

-  a konfliktusmegoldás szigorúan civil, békés megközelítését;

-  az EU és a NATO szétválasztását, valamint a NATO feloszlatását.

22.1.2016

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről

a Külügyi Bizottság részére

az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban

(2015/2272(INI))

A vélemény előadója: Brian Hayes

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztés nem lehetséges biztonság nélkül, és a biztonság nem lehetséges fejlesztés nélkül; rámutat arra, hogy az Unió fejlesztési politikájának ezért a kül- és biztonságpolitikára irányuló uniós globális stratégia alapvető részét kell képeznie;

2.  üdvözli a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó új uniós globális stratégia arra való törekvését, hogy minél átfogóbb legyen, fokozza a kül- és belpolitika közötti koherenciát, valamint javítsa az intézmények közötti és a tagállamokkal való együttműködést; emlékeztet a Szerződésben megfogalmazott, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének tiszteletben tartására, valamint a fejlődő országokra kiható fejlesztési és egyéb szakpolitikák közötti bárminemű ellentmondás elkerülésére vonatkozó kötelezettségre; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy építsék ki és erősítsék meg az érintett minisztériumaik közötti, illetve a biztosok testülete egészén belüli koordinációs rendszereket, és még inkább vonják be a nemzeti parlamenteket a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos menetrendbe, továbbá felszólítja az Európai Uniót, hogy erősítse meg a szakpolitikáknak fejlesztési célkitűzésekre gyakorolt lehetséges következményeinek azonosítására, a fejlesztési szempontok politikai kezdeményezésekbe történő integrálására és a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának hatásai és fejlődése módszeresebb felmérésének bevezetésére irányuló koordinációs mechanizmust; e tekintetben felszólít az áldozatoknak biztosított hatékony jogorvoslat létrehozására azokban az esetekben, ahol a belföldi joghatóság egyértelműen képtelen a bármely külföldi szerv által végrehajtott politikákkal foglalkozni.

3.  üdvözli, hogy a béke és a fejlesztés közötti összefüggés megfelelően tükröződik az új, 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben, és ennek eredményeként létrejött a békével és az igazságszolgáltatással kapcsolatban megfogalmazott 16. fenntartható fejlesztési cél; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy többek között rangsorolják a 16. fenntartható fejlesztési cél (emberi jogok, jó kormányzás, béke és demokráciaépítés) teljesítéséhez kapcsolódó tevékenységeket, és biztosítsák, hogy ezek a tevékenységek a fejlesztési együttműködés programozásán belül a nemzeti indikatív programok (NIP) kiemelt ágazatai között szerepeljenek;

4.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása – különösen azoké, amelyek a jó kormányzást, az emberi jogokat, a demokráciát és igazságosságot, a szegénység elleni küzdelmet, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés csökkentését, a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés útjában álló akadályok és a munkanélküliség felszámolását a népesség egésze javára, az egészségügy és az oktatás fejlesztését, valamint a nemek közötti egyenlőség és a női szerepvállalás megerősítését támogatják – hozzájárul a közelmúltbeli migrációs kihívások kiváltó okainak kezeléséhez; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a fejlesztési együttműködés és a békefenntartás eszközeit, valamint innovatív és rugalmas finanszírozási mechanizmusokat kell kifejleszteni, például egy új, célzott finanszírozási mechanizmust a meglévő fejlesztési együttműködési eszközökön kívül; felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg a fejlődő országok érdekvédelmében betöltött vezető szerepét;

5.  felszólít a fejlesztéspolitikára vonatkozó európai konszenzus felülvizsgálatára, amely jelentős mértékben hozzájárulna egy aktualizált és koherens uniós globális stratégia kialakításához; hangsúlyozza, hogy egy ilyen felülvizsgálat során figyelembe kell venni az új globális kihívásokat, figyelemmel kell kísérni a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó célkitűzések uniós végrehajtását, és nyomatékosítani kell az olyan alapvető értékeket, mint az emberi jogok, különösen a veszélyeztetett csoportok, például a lányok, a nők és a fogyatékossággal élő személyek jogainak tisztelete, a demokrácia és a jogállamiság, továbbá az olyan kulcsfontosságú fejlesztéshatékonysági alapelveket, mint a partnerországok felelősségvállalása a fejlesztési stratégiák során, a partnerországok nemzeti rendszereinek fokozottabb elszámoltathatósága, az igényekre alapozott differenciálás, vagy a fenntartható fejlesztési célkitűzésekre alapozott teljesítménykritériumok; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió mindent megtegyen annak érdekében, hogy növelje a fejlesztési szereplők egymást kölcsönösen kiegészítő jellegét az uniós fejlesztéspolitika lehetőségeinek maradéktalan kihasználása és ezáltal a 2030-ig tartó időszakra szóló fejlesztési menetrend megvalósításának felgyorsítása érdekében;

6.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a fejlődő és fejlett országoknak egyaránt a fenntarthatatlan adósság növekedésével kell szembenézniük; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse a kölcsönt nyújtók és a kölcsönt felvevők közös felelősségének elvét, és hogy valamennyi szakpolitikai területen hatékonyan kövesse nyomon és ösztönözze az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) a felelősségteljes hitelezésre és hitelfelvételre vonatkozó elveit; e tekintetben felhívja az Uniót és tagállamait, hogy konstruktívan vegyenek részt az ENSZ nemzetközi államadósság-kezelési mechanizmus létrehozására irányuló munkájában;

7.  sajnálatosnak tartja, hogy még mindig hiányzik a vállalatok emberi jogi normáknak való megfeleléséről és a szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó kötelezettségeiről szóló szabályozási keret, ami bizonyos államok és vállalatok számára lehetővé teszi, hogy azokat büntetlenül megkerüljék; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és Környezetvédelmi Programjának a transznacionális vállalatok emberi jogokkal való visszaélések és a környezetvédelmi normák megsértése miatti elszámoltatására irányuló nemzetközi szerződéssel kapcsolatos munkájában;

8.  támogatja az Európai Unió afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal fenntartott kapcsolatainak újrafogalmazását, az egyenlő partnerek politikájának megerősítése, a szuverén országok kormányainak a népesség érdekében hozott politikai döntéseire vonatkozó demokratikus politikai mozgásterének tiszteletben tartása, valamint az emberi jogok és a jó kormányzás elvének hangsúlyozása, mint a Cotonoui Megállapodást követő időszak alapvető elemei révén, valamint az Unió kereskedelmi, biztonsági, migrációs és klímaváltozással kapcsolatos politikára vonatkozó fejlesztési céljai közötti kapcsolatok hatékony megerősítése által; felszólít arra, hogy vezessenek be formális ellenőrzési jogköröket az Európai Fejlesztési Alappal kapcsolatban, lehetőleg a Lisszaboni Szerződés 295. cikke értelmében kötendő, kötelező jellegű intézményközi megállapodás révén; felszólít arra, hogy az EU–AKCS kapcsolatok 2020 után méltányosabbak és ambiciózusabbak legyenek, jobban építkezzenek a felelősségvállalással és a jogaikat és kötelességeiket tekintve egyenlő partnerek közötti kölcsönös tisztelettel kapcsolatos alapelvekre, jobban összpontosítsanak a közös kihívásokra és érdekekre, valamint alkalmasabbak legyenek valódi változások elérésére mindkét fél szándékai és az előttük álló kihívások terén; kéri az Európai Uniót, hogy támogassa az AKCS-országokkal folytatott külkereskedelem eszközeit, különösen a gazdasági partnerségi megállapodásokat annak érdekében, hogy valódi változások következzenek be mindkét fél biztonsága és jóléte terén;

9.  fontosnak tartja a fejlődő országok nemzetközi fórumokon, például az ENSZ-ben betöltött szerepének megerősítését méltányosabb érdekképviseletük biztosítása érdekében.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.2.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Louis Aliot, Beatriz Becerra Basterrechea, Ignazio Corrao, Nirj Deva, Doru-Claudian Frunzulică, Nathan Gill, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Stelios Kouloglou, Arne Lietz, Linda McAvan, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Juan Fernando López Aguilar, Jan Zahradil, Joachim Zeller

MELLÉKLET: A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI BIZOTTSÁG LEVELE

FL/UR

EXPO-COM-INTA D(2016)4465

Elmar BROK

az AFET Bizottság elnöke

európai parlamenti képviselő

Tárgy: Az AFET bizottság saját kezdeményezésű jelentése – „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban”: az EU átfogó biztonsági stratégiája és az uniós kereskedelempolitika közötti összhang biztosítása

Tisztelt Elnök úr!

Az Európai Tanács 2015 júniusában felkérte az Európai Bizottság alelnökét/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy készítse el az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiáját. Ezen átfogó uniós stratégiának politikai iránymutatást kell nyújtania az EU számára, hogy választ tudjon adni az európai biztonsági stratégia 2003-ban történt elfogadása óta a nemzetközi helyzetben bekövetkezett drámai változásokra. E célt szem előtt tartva, Federica Mogherini főképviselő/alelnök elindította a stratégiai eszmecsere időszakát, amelynek 2016. júniusáig el kell vezetnie az EU új átfogó biztonsági stratégiájához.

2015 szeptemberében, a Külügyi Bizottság (AFET), amelynek Ön az elnöke, úgy határozott, hogy hozzájárul ezen eszmecseréhez saját kezdeményezésű jelentés kidolgozása révén, melynek címe: „Az Unió szerepe a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” (előadó: Sandra Kalniete (EPP, LV)), amelyet a Bizottsági Elnökök Értekezlete 2015. október 22-én engedélyezett. Mivel ez a jelentés az elsősorban biztonsági kérdésekkel foglalkozik, amelyek az AFET bizottság (és kapcsolódó albizottságai) illetékességi körébe tartoznak, ezért a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) úgy döntött, hogy nem készít véleményt a jelentéshez.

A Lisszaboni Szerződés 21. cikke hangsúlyozza, hogy az Unió „külső tevékenységei egészének összhangját biztosítja a kül-, a biztonság-, a gazdaság- és a fejlesztési politikája keretében”. Az INTA bizottság tisztában van azzal, hogy milyen fontos az erős, összehangolt megközelítés biztosítása az EU külső fellépéseinek különböző aspektusai terén, melynek során a bizottságok közötti szoros együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Parlament hozzájáruljon az uniós külpolitika átfogó megközelítésének kialakításához.

Magától értetődik, hogy egymással szorosan összekapcsolódik a jövőbeli uniós biztonsági stratégia – amely főként a Külügyi Bizottság illetékességi körébe tartozik (beleértve annak kapcsolódó albizottságait is) – és az EU kereskedelmi politikája – amely elsősorban az INTA bizottság illetékességi körébe tartozik. A világ nem csak hogy drámai mértékben megváltozott 2003 óta, de az EU külkapcsolatai is jelentősen átalakultak a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta. A Lisszaboni Szerződés nem csak megerősítette az Európai Parlament hatáskörét az uniós kereskedelempolitika terén, de ki is terjesztette annak alkalmazási körét, mégpedig többek között a közvetlen külföldi befektetések vonatkozásában, ezáltal biztosítva, hogy az uniós kereskedelempolitika kivételes többszöröző erővel rendelkezik, amely kihat a külkapcsolatokra is. Az EU kereskedelmi politikájának döntéshozói tudatában vannak e terület globális biztonsági kérdésekre gyakorolt hatásának, ami például a legutóbbi európai bizottsági közleményben is megnyilvánul, melynek címe: „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé(6), amely többek között kiemeli az uniós kereskedelmi politika szerepét a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és a jó kormányzás területén. Közelmúltbeli kereskedelmi kezdeményezések, mint például a önálló sürgősségi kereskedelmi intézkedések bevezetése a Tunéziai Köztársaság vonatkozásában(7) – azt mutatják, hogy a kereskedelmi politika bizonyos körülmények között felhasználható az Európai Unió biztonságpolitikai céljainak támogatására, ugyanakkor egy új európai biztonsági stratégiában benne rejlik annak lehetősége, hogy új lehetőségeket nyisson további gazdasági kapcsolatok fejlesztésére és új lehetőségeket teremtsen a kereskedelmi kapcsolatok megerősítésére.

Következésképpen az EU kül- és biztonságpolitikáját, amelyhez a Külügyi Bizottság a parlamenti munkája révén hozzájárul, valamint az uniós kereskedelempolitikát, amely terén az INTA Bizottság társjogalkotóként jár el és amelyre parlamenti munkája révén hatást gyakorol, egymást kölcsönösen erősítő módon kell alkalmazni, a potenciális szinergiákat figyelembe véve. Az INTA Bizottság elnökeként arra szeretném bátorítani az AFET bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt az elemet az AFET bizottság globális uniós stratégiához jozzájáruló jelentéséhez kapcsolódó munkája során.

Várakozással tekintek együttműködésünk folytatásának elébe annak érdekében, hogy biztosítsuk az összhangot az EU külső politikái között, melynek során további szinergiákat alakítunk ki a bizottságaink illetékességi körébe tartozó két politikai terület között.

Tisztelettel:

Bernd LANGE

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

22.3.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

33

14

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Michèle Alliot-Marie, Petras Auštrevičius, Klaus Buchner, Fabio Massimo Castaldo, Lorenzo Cesa, Javier Couso Permuy, Andi Cristea, Arnaud Danjean, Georgios Epitideios, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Richard Howitt, Sandra Kalniete, Manolis Kefalogiannis, Tunne Kelam, Afzal Khan, Janusz Korwin-Mikke, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Ryszard Antoni Legutko, Arne Lietz, Barbara Lochbihler, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Pier Antonio Panzeri, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Tonino Picula, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Sofia Sakorafa, Jaromír Štětina, Charles Tannock

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Reinhard Bütikofer, Neena Gill, Ana Gomes, András Gyürk, Takis Hadjigeorgiou, Liisa Jaakonsaari, Antonio López-Istúriz White, Urmas Paet, Jean-Luc Schaffhauser, Igor Šoltes, Paavo Väyrynen

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Emilian Pavel, Judith Sargentini

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0213.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0019.

(3)

HL L 266., 2015.10.13., 55. o.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0472.

(6)

A Bizottság azt 2015. október 14-én fogadta el.

(7)

Az Európai Bizottság ezen javaslatát az INTA bizottság (módosításokkal együtt) 2016. január 25-én jóváhagyta.

Jogi nyilatkozat