Eljárás : 2015/2346(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0160/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0160/2016

Viták :

PV 25/05/2016 - 23
CRE 25/05/2016 - 23

Szavazatok :

PV 26/05/2016 - 6.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0236

JELENTÉS     
PDF 465kWORD 130k
28.4.2016
PE 573.111v02-00 A8-0160/2016

a nem vámjellegű akadályokról az egységes piacon

(2015/2346(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság

Előadó: Daniel Dalton

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nem vámjellegű akadályokról az egységes piacon

(2015/2346(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i közleményére (COM(2015)0550),

–  tekintettel „Az európai egységes piaci stratégia – Elemzés és bizonyítékok” című, 2015. október 28-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0202),

–  tekintettel „Az egységes piac integrációja és a versenyképesség az Európai Unióban és tagállamaiban” című, 2015. október 28-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0203),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Az európai szintű fellépés hiányának költségei az egységes piacon” című 2014. szeptemberi tanulmányára,

–  tekintettel „A szolgáltatások belső piaca: jelenlegi helyzet és további lépések” című, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési terv” című, 2013. december 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az online egységes piaci eredménytábla 2015. októberi kiadására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0160/2016),

A.  mivel az egységes európai piac jelentősen hozzájárul az európai gazdaságokhoz;

B.  mivel az egységes piacnak az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása, a közbeszerzés, a digitális gazdaság és a fogyasztóvédelmi joganyag tekintetében történő kiteljesítése a becslések szerint évi 651 milliárd eurótól 1,1 billió euróig terjedő összegű gazdasági előnyökkel járna, ami az uniós GDP 5–8,63%-ának felel meg;

C.  mivel több mint 20 évvel az egységes piac bevezetése után az indokolatlan nem vámjellegű akadályok továbbra is nehézségeket okoznak az áruk és szolgáltatások tagállamok közti kereskedelme és szabad mozgása tekintetében; mivel e nem vámjellegű akadályok fenntartása protekcionizmusból fakadhat és olyan bürokratikus terhekkel járhat, amelyek igen gyakran nem állnak arányban az elérni kívánt célokkal;

D.  mivel a szolgáltatások egységes piaca a becslések szerint az európai gazdaság mintegy 70 %-át teszi ki, ugyanakkor az Unión belüli kereskedelemnek csupán mintegy 20 %-át adja;

E.  mivel a szabályozott szakmák 25%-a csak egy tagállamban van szabályozva;

F.  mivel a működő digitális egységes piacból adódó lehetséges nyereséget évi mintegy 415 milliárd euróra, a GDP-növekedést pedig 2020-ra 0,4 % körülire becsülik, és mivel az uniós jogszabályokban számos hiányosság van, amelyek akadályozzák e piac megfelelő működését;

G.  mivel közvetlen külföldi befektetések útján csupán az új kkv-k, mikrovállalkozások és kezdő vállalkozások 2%-a bővítette a határokon túl üzleti tevékenységeit;

H.  mivel a fogyasztók számára az egységes piac hiányosságai, így az uniós jog nem teljes vagy az egységes piac céljainak ellentmondó módon történő végrehajtása számos esetben a termékek az optimálistól elmaradó választékát és az áruk és szolgáltatások árának emelkedését eredményezték;

I.  mivel a vállalkozások számára a költségek a drágább ellátási láncban jelentkeznek, ami saját termékeik költségesebbé válásához vezet, vagy az üzleti szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáféréshez, ami árt a versenyképességüknek; mivel az innovációt a versenypiac ösztönzi;

J.  mivel a jelenlegi héarendszer bonyolult volta is nem vámjellegű akadálynak tekinthető;

K.  mivel a tagállamok és nagy multinacionális vállalatok közötti versenyellenes adómegállapodások indokolatlan nem vámjellegű akadálynak tekinthetők;

L.  mivel a vállalkozások és az egyének az egységes piacon belüli, határokon átnyúló tevékenységek esetében jelentős akadályokkal szembesülnek amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő minőségű információk, segítségnyújtási szolgáltatások és online eljárások, ami nagy adminisztratív terhekhez és jelentős megfelelési költségekhez vezet;

M.  mivel az akadályok és a költségek nyomon követése széttöredezett és rendszertelen, az akadályok és a költségek számszerűsítése és egyértelmű azonosítása pedig hiányzik, ami miatt nehéz rangsorolni a szakpolitikai fellépéseket;

I.  Háttér és politikai célkitűzések

1.  tudatában van annak, hogy a vámjellegű akadályok 1968. július 1-jei felszámolása ellenére az áruk és szolgáltatások szabad mozgását továbbra is hátráltatják az olyan, nem vámjellegű akadályok, mint a termékekre, a szolgáltatókra és a szolgáltatásnyújtás feltételeire vonatkozó indokolatlan nemzeti műszaki szabályok és szabályozási és nem szabályozási jellegű előírások, vagy a bürokrácia; hangsúlyozza, hogy az egységes piac erősítéséhez sürgős intézkedésekre van szükség mind uniós, mind tagállami szinten e nem vámjellegű akadályok kezelése érdekében;

2.  a nem vámjellegű akadályokat olyan, aránytalan vagy diszkriminatív szabályozói intézkedésnek tekinti, amely olyan terhet vagy költséget eredményez, amelyet egy adott piacra belépni kívánó vállalkozásnak viselnie kell, és amelyet a már a piacon tevékenykedő vállalkozások nem viselnek, illetve olyan költséget, amelyet a nem nemzeti vállalkozásoknak viselniük kell, míg az a nemzeti vállalkozásokat nem terheli, a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy olyan, jogszerű közpolitikai célkitűzéseket szabályozzanak és kövessenek, mint a környezetvédelem és a fogyasztói és munkavállalói jogok;

3.  elismeri, hogy a többszintű kormányzás következtében nemzeti szintű különbségek alakulhatnak ki; véleménye szerint a szabályozói döntéshozatal minden szintjén jól meg kell érteni, hogy arányos, és a jogszerű közpolitikai célkitűzések elérését elősegítő intézkedésekre van szükség; úgy véli, hogy a politikai és a szabályozási gyakorlat következetessége és koherenciája jelentős mértékben hozzájárulhat a nem vámjellegű akadályok csökkentéséhez;

4.  úgy véli, hogy amennyiben megindokolható, hogy az ilyen, nem vámjellegű akadályok arányosak, az eltérő nemzeti szabályozási előírásokkal kapcsolatos információkat könnyen hozzáférhetővé, a vonatkozó tájékoztatásnyújtást és az eljárások végrehajtását pedig a lehelő leginkább felhasználóbaráttá kell tenni; úgy véli, hogy a kapcsolattartó pontok széles skálájára – ideértve a termékinformációs kapcsolattartó pontokat és az egyablakos ügyintézést – épülő jelenlegi rendszer végrehajtása túlságosan bonyolult és nem egységesen történik a tagállamokban; emlékeztet a kkv-kat célzó, meglévő egységes piaci eszközök megerősítésének és egyszerűsítésének fontosságára a kkv-k határokon átnyúló terjeszkedésének megkönnyítése érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt e rendszerek egyszerűsítésére és javítására, különös tekintettel az egyablakos ügyintézés gyors javításának szükségességére, és felhívja a Bizottságot, hogy 2016 végéig tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az elért haladásról és a következő lépésekről; hangsúlyozza, hogy a szabályozási előírások tekintetében való nagyobb nyitottság és elérhetőség révén a szóban forgó tagállam vonzóbbá válik a belföldi befektetések szempontjából;

5.  üdvözli a digitális egységes piacról szóló európai bizottsági közleményben bejelentett, egységes digitális hozzáférési pontra irányuló kezdeményezést, amelyet pozitív lépésnek tekint; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egységes belépési pontot a vállalkozások és a fogyasztók számára, amelyen keresztül hozzáférhetnek az egységes piaccal kapcsolatos valamennyi információhoz, támogatáshoz, problémamegoldáshoz, valamint az Unión belüli, határokon átnyúló működéshez szükséges nemzeti és uniós szintű eljárásokhoz;

6.  úgy véli, hogy a nem vámjellegű akadályok felszámolása érdekében fontos a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés a SOLVIT működésének javítása céljából, különösen azon földrajzi területeken vagy iparágakban, ahol a vállalkozások ritkán veszik igénybe a SOLVIT-ot, és az illetékes hatóság nem foglalkozik minden előterjesztett üggyel;

7.  hangsúlyozza, hogy számos vállalat – különösen kkv-k – nézőpontjából, amelyek más tagállamban kívánnak kereskedni, egy ilyen bővítés továbbra is a „nemzetközi kereskedelem” kategóriájába tartozik; rámutat arra, hogy a kkv-k, a kezdő és az innovatív vállalkozások – különösen a megosztásalapú gazdaságban működők – számára teljes mértékben lehetővé kell tenni a határokon átnyúló kereskedelmen keresztül történő növekedést;

8.  megjegyzi, hogy a nem vámjellegű akadályok megszüntetése nem vonja maga után a munkavállalói jogok korlátozását, amennyiben azok nem megkülönböztető jellegűek, nem aránytalanok, és legitim közpolitikai célkitűzésen alapulnak;

9.  úgy véli, hogy az Európai Unió és az egyes tagállamok egyik feladata végső soron az indokolatlan nem vámjellegű akadályok felszámolása kell hogy legyen, amennyiben azok nem indokolhatók vagy nem támogatják az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésében felsorolt célkitűzéseket, amely rögzíti, hogy Európa a magas versenyképességű szociális piacgazdaságon alapul;

10.  ismételten rámutat arra, hogy a digitális egységes piaci stratégia és az európai egységes piaci stratégia olyan kezdeményezéseket tartalmaz, amelyeket gyorsan és nagyra törően kell végrehajtani az egységes piacon belüli nem vámjellegű akadályok csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek feltétlenül a minőségi jogalkotás elvein és a leghatékonyabb eszközökön – köztük a harmonizáción és a kölcsönös elismerésen – kell alapulniuk;

II.  Horizontális nem vámjellegű akadályok

11.  úgy véli, hogy a meglévő irányelvek átültetése és nemzeti szinten való pontos végrehajtása ütemének eltérései jogbizonytalanságot eredményeznek a vállalkozások számára és eltérő versenyfeltételeket a belső piacon;

12.  véleménye szerint azokban az esetekben, amikor a Bizottság szükségtelen uniós jogszabályokat helyez hatályon kívül, a tagállamoknak haladéktalanul intézkedniük kell a megfelelő belföldi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről;

13.  úgy véli, hogy az uniós jognak való tagállami meg nem felelés állapotának hosszú ideig való fenntartása káros hatással van az egységes piacra és a fogyasztókra; úgy véli továbbá, hogy a lassú átültetési folyamat azt eredményezi, hogy egyes tagállamok számára a megfelelési határidőt indokolatlanul meghosszabbítják; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egységes piaci stratégiában foglaltaknak megfelelően működjenek együtt a megfelelés kultúrájának fokozottabb előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy mielőbb foglalkozni kell a tagállami meg nem felelés kérdéskörével;

14.  felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét a túlszabályozás jelenségére, melynek során egyes nemzeti kormányok az uniós jog végrehajtása során az átültetett irányelveket további szabályokkal terhelik meg;

15.  felhívja a figyelmet arra, hogy a külföldi szolgáltatókat az utóbbi időkben célzó ellenőrzések intenzitása és száma egyre nő; felhívja a tagállamokat ezen ellenőrzések arányosságának, indokoltságának és megkülönböztetésmentességének biztosítására;

16.  úgy véli, hogy a meglévő, helyesen átültetett szabályok következetlen érvényesítése ugyanolyan káros az egységes piacra nézve, mint a kései átültetés; úgy véli, hogy a megfelelés és az érvényesítés nehezebbé válik, ha a különböző jogszabályok a széles körben használt definíciókat – például a nyomonkövethetőség vagy a forgalomba hozatal fogalmát – eltérő jelentéssel alkalmazzák;

17.  véleménye szerint ugyanazon szabályok különböző tagállamok általi, nem egyenlő módon történő alkalmazása új, indokolatlan nem vámjellegű akadályok létrehozásának kockázatát rejti magában; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legkorábbi szakaszban minimálisra csökkentsék az eltéréseket;

18.  véleménye szerint a Bizottságnak fokoznia kellene az iránymutatások alkalmazását az irányelvek végrehajtására vonatkozóan, mivel ez hasznos eszköz lehet a nagyobb mértékben egységes végrehajtás biztosításához;

19.  megjegyzi a termékpiaci szabályozás terén fennálló nemzeti szintű különbségeket, amelyekkel a határokon átnyúló tevékenységeket folytató vállalkozásoknak még mindig szembe kell nézniük a korlátozások szintje és a tagállamok közötti különbségek tekintetében egyaránt; úgy véli, hogy ez szükségtelenül arra kényszeríti a vállalkozásokat, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat oly módon módosítsák, hogy azok megfeleljenek a többféle, különböző szabványnak vagy megismételt vizsgálatoknak, ami által korlátozza az Unión belüli kereskedelmet, csökkenti a növekedést és akadályozza a munkahelyteremtést;

20.  úgy véli, hogy mivel a méretgazdaságosságot csökkenti a különböző termékcsoportok kínálatának szükségessége, a terhet sokféle – jogi, pénzügyi vagy egyéb – módon aránytalan mértékben a kkv-k és a mikrovállalkozások viselik;

21.  felhívja a figyelmet a határokon átnyúló közbeszerzések jelenlegi alacsony szintjeire, tekintettel arra, hogy az Unión belüli, valamennyi közbeszerzésnek csupán kevesebb mint 20 %-át hirdetik meg páneurópai platformokon és a szerződéseknek csupán 3,5%-át ítélik oda más tagállamokból származó vállalatoknak; felhívja a figyelmet arra, hogy milyen nehéz – különösen a kkv-k számára – a részvétel a határon átnyúló közbeszerzéseken; ezzel összefüggésben rámutat a közbeszerzésekről és a koncessziós szerződésekről szóló új uniós irányelvek jelentőségére, amelyeket a tagállamoknak 2016 áprilisáig kell átültetniük; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre ezeket a jogszabályokat, ideértve a teljes mértékben elektronikus közbeszerzési eljárásokat;

22.  hangsúlyozza, hogy az egyik legnagyobb nem vámjellegű akadályt a héaelőírásoknak való megfelelés költségei jelentik; gyakorlati javaslatokat kér a héa egyszerűsítésére irányulóan;

23.  elismeri, hogy az Unió-szerte fennálló különböző héarendszereket nem vámjellegű akadályoknak lehetne tekinteni; hangsúlyozza, hogy a szűkített egyablakos ügyintézés (VAT MOSS) megfelelő mód ezen akadály leküzdésének támogatására és különösen a kkv-k határokon átnyúló tevékenységének segítésére; elismeri, hogy továbbra is vannak kisebb problémák a VAT MOSS-t érintően; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg még jobban a vállalatok számára a héafizetési kötelezettségek teljesítését Unió-szerte;

24.  úgy véli, hogy számos nemzeti adminisztratív gyakorlat szintén indokolatlan nem vámjellegű akadályokat eredményez, ideértve a dokumentumok nemzeti szervezetek vagy hivatalok általi hivatalossá tételére irányuló előírásokat is; sürgeti a tagállamokat, hogy az észtországi és dán példákra építve alkalmazzák az e-kormányzati megoldásokat, ami magában foglalja az átjárhatóság előtérbe helyezését és a digitális aláírást, ezáltal korszerűsítve közigazgatásaikat, több és hozzáférhetőbb digitális szolgáltatásokat nyújtva a polgárok és a vállalkozások számára, valamint hogy segítsék elő a határokon átnyúló együttműködést és a közigazgatások átjárhatóságát, a személyes jellegű adatok védelmének sérelme nélkül; úgy véli, hogy az e-kormányzás alkalmazása fontos eszköz a vállalatok számára, ez azonban nem zárhatja ki az információhoz való hozzáférés alternatív módjait és nem hozhatja hátrányos helyzetbe azokat a polgárokat, akik nem képesek hozzáférni a digitális szolgáltatásokhoz;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon határozott megközelítést a gyakorlati végrehajtás vonatkozásában, gondoskodva arról, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák és hajtsák végre az egységes piaci szabályokat; e tekintetben úgy véli, hogy megfelelőbben kell koordinálni az átültetett irányelvek végrehajtásának folyamatát, pl. a Bizottság által szervezett, átültetéssel foglalkozó műhelytalálkozók és a bevált gyakorlatok cseréje révén a tagállamok közti eltérések korai szakaszban való minimálisra csökkentése érdekében;

III.  Ágazatspecifikus nem vámjellegű akadályok

Egységes árupiac

26.  hangsúlyozza a kölcsönös elismerés elvének fontosságát az uniós szinten nem harmonizált áruk az egységes piacra jutásának biztosítása szempontjából, valamint – ugyanebből a célból – olyan esetekben, amikor a tagállamok (gyakran igen eltérő) nemzeti szabályozással rendelkeznek az áruk tekintetében;

27.  hangsúlyozza, hogy számos vállalkozás nincsen tudatában a kölcsönös elismerésnek, és úgy véli, hogy az egységes piacon való kereskedelem során meg kell felelnie a rendeltetési tagállam nemzeti előírásainak;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel a kölcsönös elismerés alkalmazásának javítása érdekében; ebben az összefüggésben számít a Bizottság terveire a kölcsönös elismerésre vonatkozó rendeletre való figyelemfelhívás fokozása és a rendelet felülvizsgálata céljából; úgy véli, hogy a harmonizáció szintén hatékony eszköz annak biztosítására, hogy az áruk és szolgáltatások egyenlő módon megjelenhessenek az egységes piacon;

A szolgáltatások egységes piaca

29.  felhívja a figyelmet a szolgáltatók problémáira – különösen az üzleti szolgáltatások, a közlekedési ágazat és az építőipar területén –, amelyek az engedélyezésre, regisztrációra, előzetes értesítésre vonatkozó többszörös és különböző indokolatlan előírásokból vagy de facto letelepedési követelményekből erednek; hangsúlyozza, hogy ez hátrányos megkülönböztetéshez vezethet a külföldi szolgáltatókkal szemben, ami ellentétben állna a szolgáltatások szabad mozgásának elvével; ezzel összefüggésben fejlettebb e-közigazgatást és elektronikus regisztrációs rendszert szorgalmaz a folyamat szolgáltatók számára történő egyszerűsítése érdekében;

30.  hangsúlyozza, hogy az egységes piacot különösen a szolgáltatási irányelv végrehajtásának hiánya vagy eltérő alkalmazása akadályozza;

31.  hangsúlyozza, hogy világos és egységes szabályozási környezetre van szükség, amely lehetővé teszi a szolgáltatások fejlesztését egy olyan piacon, amely védelmezi a munkavállalókat és a fogyasztókat, és amely biztosítja, hogy az EU egységes piacának meglévő vagy újabb szolgáltatói nem szembesülnek értelmetlen szabályozási akadályokkal, üzleti tevékenységük jellegétől függetlenül;

32.  felhívja a figyelmet továbbá a szolgáltatók és részvényesi vagy irányítási struktúrájuk jogi formájára vonatkozó, egyes tagállamokban érvényes indokolatlan vagy aránytalan korlátozásokra, valamint a szakma közös gyakorlására vonatkozó korlátozásokra; hangsúlyozza, hogy e korlátozások némelyike aránytalanul vagy indokolatlanul akadályozhatja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szolgáltatásokra vonatkozó szabályozási követelmények és korlátozások arányosságának egységes értékelését;

33.  hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási irányelvben megállapított értesítési kötelezettség hatékonyan csökkenthette volna vagy számolhatta volna fel az indokolatlan nem vámjellegű akadályokat, de alkalmazását a tagállamok és a Bizottság mellőzték; ezért üdvözli, hogy az egységes piaci stratégiában az értesítési eljárás ismét központi helyet foglal el, mivel a korai szerepvállalás révén a nemzeti intézkedések felülvizsgálhatók, és ily módon a problémák még felmerülésük előtt megoldhatók; úgy véli továbbá, hogy a tagállamok számára elő kell írni, hogy új szabályozási intézkedések bevezetésekor részletesebb indokolást bocsássanak rendelkezésre; rámutat a termékekre vonatkozó értesítési eljárással kapcsolatos kedvező tapasztalatokra, és javasolja, hogy az eljárás szolgáljon példaként a szolgáltatásokra vonatkozó eljárás javításához;

34.  emlékeztet arra, hogy a közszolgáltatásokat az általuk ellátott, általános érdekű feladatok miatt különös védelem illeti meg az egységes piaci szabályok vonatkozásában, és ezért az állami hatóságok által a megfelelő működésük érdekében meghatározott szabályok nem minősülnek nem vámjellegű akadályoknak; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a szociális és egészségügyi szolgáltatások nem tartoznak a szolgáltatási irányelv hatálya alá;

35.  rámutat, hogy az építőipari szolgáltatást nyújtó szolgáltatóknak gyakran saját országukban kell olyan szervezeti követelményeknek eleget tenniük – többek közt a szervezeti tanúsítási rendszerek vonatkozásában –, amelyek túlságosan bonyolulttá teszik a határokon átnyúló szolgáltatásuk nyújtását; visszafogva a szolgáltatások és szakemberek szabad mozgását az építőiparban;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a szóban forgó akadályok támasztotta problémával, többek közt adott esetben a kölcsönös elismerés javítása és, adott esetben, jogalkotási intézkedés révén; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli intézkedések, így a javasolt szolgáltatói útlevél, nem eredményezhetnek további adminisztratív terheket, hanem a nem vámjellegű akadályok kérdését kell kezelniük;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a széttöredezett európai bankszektorral kapcsolatos terheket, amely miatt a külföldi szereplők – különösen kkv-k –számára nehézségeket okoz a más tagállamban történő bankszámlanyitás;

38.  rámutat, hogy a szabályozott szakmákhoz való hozzáférésre és azok gyakorlására vonatkozó tagállami szabályozások egyes esetekben aránytalanok és ezért indokolatlan szabályozási akadályokat gördíthetnek bizonyos szakmák végzése, valamint a szabályozott szakmákat folytató szolgáltatók mobilitása elé; elismeri ugyanakkor a tisztességes verseny és a képzés minősége biztosításának és a sikeres minősítési rendszerek támogatásának fontosságát;

39.  megerősíti a Bizottság azon álláspontját, hogy az Európai Unión belül bevált gyakorlatként kell javasolni a duális képzési rendszereket;

40.  üdvözli az elmúlt két évben végrehajtott kölcsönös értékelési gyakorlatot; úgy véli, hogy a megfelelően kialakított és a tagállamok közti őszinte vitát ösztönző szakmai értékelési eljárások hatékonyan mozdíthatják elő a változásokat; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy terjesszék ki ezt a gyakorlatot, különösen az egységes piac szabályozásának más területeire;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a tagállamok reformprioritásaival a szakmai szolgáltatások területén az európai szemeszter és a tagállamokban gyakorolt bizonyos szakmák deregulációjáról szóló, országspecifikus ajánlások összefüggésében;

A kiskereskedelem egységes piaca

42.  hangsúlyozza a Bizottság által 2014–2015 folyamán a kiskereskedelmi egységekről készített szakértői értékelést, amely kimutatta, hogy a kiskereskedők a vállalkozások létrehozása és folytatása során az egységes piacon gyakran szembesülnek aránytalan és nem megfelelő feltételekkel és eljárásokkal;

43.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a teljes körű digitális egységes piacban rejlő lehetőségek kibontakoztatásának folyamatát és az európai digitális menetrend végrehajtását;

44.  felhívja a figyelmet, hogy némely tagállamok a kis- vagy nagykereskedelmi ágazatokban működő vállalkozások számára diszkriminatív előírásokat vezetnek be a működés területe, a vállalat nagyságrendje vagy járulékos tőkéje alapján, ami nem egyeztethető össze az egységes piac eszméjével és a szabad verseny elvével, valamint korlátozza a munkaerőpiac fejlődését;

45.  rámutat, hogy az olyan szabályozás, amely a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi tevékenységek tekintetében korlátozásokat vezet be, valamint ellenkezik az uniós előírásokkal és aránytalan, lényegesen megnehezítheti a piacra lépést, aminek következtében kevesebb új üzlet nyílik, ez pedig hátráltathatja a versenyt és magasabb fogyasztói árakat eredményez; e tekintetben hangsúlyozza, hogy egyes intézkedések, így díjak és vizsgálati illetékek nem vámjellegű akadályokként működhetnek, amennyiben azokat nem indokolják közpolitikai célok; úgy véli, hogy a kis- és nagykereskedelmi tevékenységek tekintetében bevezetett bármely működési korlátozásnak nem szabad indokolatlanul vagy aránytalanul korlátoznia ezeket a tevékenységeket, és nem vezethet a piaci szereplők közötti de facto diszkriminációhoz;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy az arányosság és a szubszidiaritás elvének figyelembe vételével állapítsa meg a kiskereskedelmi vállalkozások létrehozásához kapcsolódó bevált módszereket az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának biztosítása céljából;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a kis- és nagykereskedelemre vonatkozó, egységes piacon belüli működési korlátozásokat, szükség esetén terjesszen elő reformjavaslatokat, és 2017 tavaszán tegyen jelentést erről az elemzésről;

48.  hangsúlyozza, hogy az elérhető, megfizethető, hatékony és kiváló minőségű csomagkézbesítés a kkv-k, és különösen a fogyasztók javára szolgáló, határokon átnyúló virágzó elektronikus kereskedelem alapvető előfeltétele;

IV.  Következtetések

49.  felhívja a Bizottságot, hogy 2016-ban adjon átfogó áttekintést az egységes piacot érintő, nem vámjellegű akadályokról, és készítsen elemzést ezek kezelésének módjáról, egyértelműen megkülönböztetve a nem vámjellegű akadályoktól a tagállamok valamely jogszerű közpolitikai céljának arányos módon történő végrehajtására vonatkozó szabályozásokat, és ennek keretében terjesszen elő ambiciózus javaslatot e nem vámjellegű akadályok mielőbbi megszüntetésére annak érdekében, hogy fel lehessen szabadítani az egységes piacban rejlő, még mindig kiaknázatlan potenciált;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze időben uniós szakpolitikai és jogalkotási fellépések mérlegelését az újonnan megjelenő területeken, széles körű konzultációt folytatva az érdekelt felekkel, különösen a kkv-kkal és a civil társadalmi szervezetekkel;

51.  felhívja a Bizottságot elsőként annak biztosítására, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben az egységes piacra vonatkozóan már meglévő szabályokat, ahelyett, hogy további újabb jogszabályokat vezetnének be olyan kérdéseket illetően, amelyeket a meglévő szabályok már lefednek;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy mélyítse el a végrehajtással és az egységes piacot alátámasztó alapelvekkel kapcsolatos munkáját; úgy véli, hogy a nemzeti intézkedésekkel és az indokolatlan nem vámjellegű akadályokat képező végrehajtási eljárásokkal kapcsolatos korai beavatkozás hatékony lehet, és ily módon hamarabb érhetők el eredmények, mint kötelezettségszegési eljárások révén; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy súlyos vagy tartós eredménytelenség vagy az uniós jog helytelen alkalmazása esetén a Bizottságnak valamennyi rendelkezésre álló intézkedéssel élnie kell, beleértve a kötelezettségszegési eljárások középpontba állítását, biztosítandó az egységes piaccal kapcsolatos uniós jogszabályok teljes körű végrehajtását és a tagállamokon belüli strukturális reformok megvalósulását;

53.  sajnálatosnak tartja, hogy a Parlament még mindig csak korlátozottan fér hozzá a kötelezettségszegési eljárást megelőző eljárásokkal és a kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos információkhoz, és – a titoktartásra vonatkozó szabályok kellő tiszteletben tartása mellett – nagyobb átláthatóságra szólít fel e tekintetben;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy tekintsék az egységes piacot olyan közös kezdeményezésnek, amelyet összehangolt és kollektív módon kell fenntartani és amely az uniós gazdaság versenyképessé tételének feltétele; úgy véli, hogy végső soron a fogyasztók szenvedik meg az indokolatlan nem vámjellegű akadályok következményeit, akik nem férhetnek hozzá a belföldi piacra újonnan belépőkhöz, és akiknek magasabb költségekkel, alacsonyabb szintű minőséggel és leszűkült választékkal kell szembenézniük; úgy véli, hogy a tagállamoknak több időt kellene szentelniük az egységes piachoz kapcsolódó horizontális problémák megoldásának és az egy vagy több tagállam általi elsőbbségi intézkedéseket megkövetelő területek azonosításának az egységes piac fenntartása és előmozdítása érdekében;

°

°    °

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

INDOKOLÁS

Az egységes piac létrehozása jelentős eredmény, amelyet az együttműködés és egy közös cél, a kereskedelmet gátló akadályok az Európai Unió valamennyi tagállamában való felszámolása tett lehetővé. A vámjellegű akadályokat mintegy ötven évvel ezelőtt sikeresen lebontották, az egységes piaccal kapcsolatos kezdeményezéseinket jelenleg motiváló kihívás azonban a nem vámjellegű akadályok felszámolása. Ez sok tekintetben a nemzetközi kereskedelmi helyzetét tükrözi: itt az akadályokat könnyebben kezelik, de a végső cél a nem vámjellegű akadályok felszámolása.

Az előadó megjegyzi, hogy számos, határokon átnyúló kereskedelmi tevékenységet kezdeni kívánó vállalat vagy polgár számára nem az a kérdés, hogy a belföldi, az egységes piaci, vagy az EU-n kívüli kereskedelem közül melyiket válassza, hanem az, hogy belföldi, vagy nemzetközi kereskedelmi tevékenységet folytasson, függetlenül attól, hogy európai vagy nem európai partnerországról van szó. Ennek az az oka, hogy bár a vámjellegű akadályokat felszámolták, a határokon átnyúló kereskedelmi vagy másik tagállamban szolgáltatási tevékenységbe kezdeni kívánó vállalkozások számos nemzeti szabályozásba ütközhetnek, amelyek a gyakorlatban hasonlóak lehetnek azokhoz az akadályokhoz, amelyekkel az EU-n kívüli kereskedelmi tevékenység során találkozhatnak. Véleményük szerint a gyakorlatban nem lehet egyértelműen érvényesíteni azokat a szabadságokat, amelyek az egységes piac alapját képezik. Ez nem azt jelenti, hogy az egységes piac nem hatékony, vagy hogy nem járul hozzá jelentősen az európai jóléthez, hanem azt, hogy a nem vámjellegű akadályok fennmaradása hátráltatja az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes kiaknázását.

Az előadó elismeri, hogy nem minden nem vámjellegű akadály lebontandó. A szubszidiaritás elve és a többszintű kormányzás tiszteletben tartása azt jelenti, hogy a szabályozási gyakorlatnak és közpolitikának bizonyos mértékben mindig lesz nemzeti változata. Ez valójában hasznos, mivel lehetővé teszi az országok számára, hogy különböző szabályozási megközelítések alapján versenyezzenek egymással. Mindazonáltal létezhetnek olyan, nem vámjellegű akadályok, amelyek ellenkeznek az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvével, és amelyek nem valamely közpolitikai célban gyökereznek. Az előadó szerint az egységes piac működésének javítását célzó intézkedéseknek ezekre a nem vámjellegű akadályokra kell irányulniuk.

A közelmúltban elfogadott egységes piaci stratégia számos fellépést állít középpontba, amelyek célja az egységes piac előmozdítása és elmélyítése, de az előadó úgy véli, hogy két, fő változtatásra van szükség: a meglévő szabályok jobb és következetes érvényesítésére; valamint a tagállamok hozzáállásának megváltoztatására, hogy eltávolodjanak az egyre protekcionistább intézkedések alkalmazásától és teljes mértékben megnyissák belföldi piacaikat. Az előadó véleménye szerint már nagyrészt megvalósultak azok a vívmányok, amelyek lehetővé teszik az egységes piac hatékony és indokolatlan súrlódásoktól mentes működését. Az áruk vonatkozásában csak csekély számú hiányosság azonosítható, míg a szolgáltatások területén több tennivaló akad, bár az alapok megvannak. Sokkal több eredményről lehetne beszámolni, ha a szóban forgó alapokat és az ezekre épülő szabályokat betartották volna. A szolgáltatási irányelvben megállapított értesítési kötelezettség jó példa arra, hogy a tagállamok által tett lépések nem tükrözik kötelezettségvállalásaikat. Ezért az előadó úgy véli, hogy a Bizottság többet tehet annak érdekében, hogy e tagállamok teljesítsék kötelezettségvállalásaikat, ugyanakkor azonban maguknak a tagállamoknak is jobban tartaniuk kellene magukat saját ígéreteikhez. Maguk a tagállamok azáltal, hogy együttműködnek, és gyakrabban értékelik kölcsönösen belföldi szabályozásaiknak az egységes piachoz való hozzájárulását, támogatást nyújthatnak egy versenyképesebb és nyitottabb egységes piac létrejöttéhez.

Végül az előadó úgy véli, hogy a nem vámjellegű akadályok felszámolása Unió-szerte segíti majd a vállalkozásokat, de fő haszonélvezői a fogyasztók lesznek. Ezt megerősíti a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság számára készített tanulmány, amely szerint „az egységes piac megvalósítása néhány vállalkozás, nevezetesen a legversenyképesebb és leginnovatívabb vállalkozások javára válik, de az alacsonyabb árak és a megnövekedett választék révén valamennyi fogyasztó érdekeit szolgálja”. Ezért valamennyi tagállam és az Európai Parlament érdeke, hogy a fogyasztók érdekében Európa-szerte folytassák a szóban forgó, nem vámjellegű akadályok felszámolását.

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

21.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

30

3

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Dita Charanzová, Carlos Coelho, Sergio Gaetano Cofferati, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, Daniel Dalton, Nicola Danti, Dennis de Jong, Vicky Ford, Ildikó Gáll-Pelcz, Evelyne Gebhardt, Antanas Guoga, Sergio Gutiérrez Prieto, Robert Jarosław Iwaszkiewicz, Liisa Jaakonsaari, Philippe Juvin, Antonio López-Istúriz White, Marlene Mizzi, Robert Rochefort, Virginie Rozière, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Olga Sehnalová, Igor Šoltes, Ivan Štefanec, Mylène Troszczynski, Anneleen Van Bossuyt

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Lucy Anderson, Birgit Collin-Langen, Edward Czesak, Julia Reda, Dariusz Rosati, Sabine Verheyen, Kerstin Westphal

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0366.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0580.

Jogi nyilatkozat