Eljárás : 2015/0136(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0190/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0190/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 08/06/2016 - 12.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0260

IDŐKÖZI JELENTÉS     
PDF 453kWORD 104k
30.5.2016
PE 580.548v02-00 A8-0190/2016

a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek – a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos szempontok tekintetében – a tagállamok által az Európai Unió érdekében történő megerősítéséről és az ahhoz való csatlakozásról szóló tanácsi határozattervezetről

(14112/2015 – C8-0409/2015 – 2015/0136(NLE))

Jogi Bizottság

Előadó: Pavel Svoboda

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek – a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos szempontok tekintetében – a tagállamok által az Európai Unió érdekében történő megerősítéséről és az ahhoz való csatlakozásról szóló tanácsi határozattervezetről

(14112/2015 – C8-0409/2015 – 2015/0136(NLE))

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14112/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0409/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Szerződésekhez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyvre(1),

–  tekintettel a Bíróság 2014. október 14-i véleményére(2),

–  tekintettel a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezményre („1996. évi HNS-egyezmény”),

–  tekintettel az 1996. évi HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvre („2010. évi HNS-egyezmény”),

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2015)0305),

–  tekintettel a 2002. november 18-i 2002/971/EK tanácsi határozatra, amely felhatalmazza a tagállamokat, hogy a Közösség érdekében megerősítsék az 1996. évi HNS-egyezményt, illetve csatlakozzanak ahhoz(3),

–  tekintettel a tagállamoknak a Közösség érdekében történő, az 1996. évi, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezmény (HNS-egyezmény) megerősítésére vonatkozó felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2001)0674),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („átdolgozott Brüsszel I. rendelet”)(4),

–  tekintettel a Bizottságnak az Állandó Képviselők Bizottsága és a Tanács 2015. november 20-i és december 8-i jegyzőkönyvéhez fűzött nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a hajózási ágazat 2015. szeptember 18-i dokumentumára, amely arra sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság javasolt megközelítésével összhangban a lehető leghamarabb erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság időközi jelentésére (A8-0190/2016),

A.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény célja az elszámoltathatóságot, valamint megfelelő, azonnali és hatékony kártérítés fizetését biztosítani a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítása miatt keletkezett személyi, vagyoni és környezeti veszteségekért és károkért a külön erre a célra szánt nemzetközi HNS kártérítési alapon keresztül;

B.  mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet egyezményeinek, köztük a 2010-es HNS-egyezménynek a következők az alapelvei: a hajótulajdonos objektív felelőssége, a harmadik félnek okozott kár fedezetére szolgáló kötelező biztosítás, a sérülést szenvedett személyek azon joga, hogy közvetlenül a biztosítóhoz nyújtsák be igényüket, a kártérítési felelősség korlátozása, valamint olaj, illetve veszélyes és ártalmas anyagok esetében egy külön kompenzációs alap, amelyből a hajótulajdonos felelősségi korlátait meghaladó károk esetén lehet kártérítést fizetni;

C.  mivel ezért egyrészt célja, hogy rendelkezzen a „szennyező fizet” elvéről és az óvatosság és a megelőzés elvéről, azért hogy a lehetséges környezeti kár esetére megelőző intézkedéseket kelljen hozni, és ezáltal az Unió környezetvédelmi politikájának és általános elveinek hatálya alá tartozik, másrészt célja a tengeri szállítás által okozott károk ügyeinek szabályozása, továbbá az ilyen károk megelőzése és minimalizálása, és ezáltal az Unió közlekedéspolitikájának hatálya alá tartozik;

D.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény a részes államok bíróságainak joghatóságára vonatkozó szabályokat is tartalmaz olyan esetekre, amikor az egyezmény hatálya alá tartozó károsodást elszenvedő személyek lépnek fel kárigénnyel a hajótulajdonossal vagy annak biztosítójával, illetve a külön erre a célra szánt HNS kártérítési alappal szemben, továbbá szabályokat tartalmaz a részes államok bíróságai által meghozott ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról;

E.  mivel a Bizottság javaslata (COM(2015)0305) szerint a 2010. évi HNS-egyezmény megkötése ezért átfedést jelentene az átdolgozott Brüsszel I. rendelet szabályainak hatályával;

F.  mivel az átdolgozott Brüsszel I. rendelet többféle joghatósági jogalapot megenged, ugyanakkor a 2010. évi HNS-egyezmény IV. fejezete rendkívül korlátozó joghatósági, elismerési és végrehajtási rendszert határoz meg, hogy egyenlő feltételeket garantáljon a felperesek számára, illetve hogy a felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok egyenlő alkalmazását biztosítsa;

G.  mivel egyrészt a 2010. évi HNS-egyezmény joghatósági rendszerének sajátos jellege – amelynek célja, hogy a balesetek áldozatainak világos eljárási szabályokat és jogbiztonságot biztosítson, ezáltal hatékonyabbá téve a bíróságok előtti követeléseket –, másrészt az Unióra és a 2010. évi HNS-egyezmény más részes feleire eltérő joghatósági rendszer alkalmazásából fakadó jogi és gyakorlati nehézségek kivételt tesznek indokolttá az átdolgozott Brüsszel I. rendelet általános alkalmazása alól;

H.  mivel Dánia mentesül az EUMSZ harmadik része V. címének alkalmazása alól és nem vesz részt a javasolt tanácsi határozat elfogadásában a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos elemek tekintetében;

I.  mivel a 2010. évi HNS-egyezmény és a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés uniós szabályai közötti átfedés képezte a 2002/971/EK határozat jogalapját, tekintettel arra, hogy a 2010. évi HNS-jegyzőkönyv az 1996. évi HNS-egyezményt módosította, értékelni kell a 2010. évi HNS-egyezmény hatását az uniós szabályokra a 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a környezeti felelősségről szóló irányelv)(7) hatálya és szabályai fényében, amely a 2002/971/EK határozat elfogadása óta az Unió jogrendjének részévé vált;

J.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv kizárja alkalmazási köréből a 2010. HNS-egyezmény hatálya alá eső környezeti károkat vagy az ilyen jellegű közvetlen kárveszélyt, amint az egyezmény hatályba lép (a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és IV. melléklete);

K.  32022mivel a 2010. évi HNS-egyezmény bevezeti a hajótulajdonos objektív felelősségét az egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából fakadó károkért, akárcsak a biztosítás kötésének vagy más pénzügyi biztosíték létrehozásának kötelezettségét, hogy legyen fedezet a kártérítésre az egyezmény értelmében, amely e tekintetben megtiltja a hajótulajdonossal szemben az egyezménnyel összhangban álló követelések kivételével bármely más követelés támasztását (7. cikk (4) és (5) bekezdése);

L.  mivel hacsak valamennyi tagállam azonos időkereteken belül nem erősíti meg a HNS-egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, fenn fog állni annak a kockázata, hogy a hajózási ágazatra egyszerre két különböző jogi szabályrendszer vonatkozik – egy uniós és egy nemzetközi –, ami a szennyezés károsultjai, így a parti közösségek, a halászok stb. számára is egyenlőtlenségeket teremthet, továbbá a 2010. évi HNS-egyezmény szellemével is ellentétes lenne;

M.  mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a környezeti felelősségről szóló irányelv IV. mellékletében szereplő egyéb egyezményei hatékonynak bizonyultak, hiszen a felelősség egyértelmű telepítése révén – ami általában nem hagy bizonytalanságot azt illetően, hogy ki a felelős fél –, illetve kötelező biztosítási és gyors kártalanítási – nem kizárólag környezeti károkra vonatkozó – mechanizmusok bevezetése révén sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a környezeti és a kereskedelmi érdekek között;

1.    kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő ajánlásokat:

i.  biztosítsa, hogy a közös uniós szabályok egységességét, integritását és hatékonyságát ne érintsék hátrányosan a 2010. évi HNS-egyezmény megerősítésével vagy az ahhoz való csatlakozással vállalt nemzetközi kötelezettségek, összhangban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával(8);

ii.  e tekintetben legyen nagyobb figyelemmel az átdolgozott Brüsszel I. rendelet és a 2010. évi HNS-egyezmény közötti átfedésekre az említett egyezmény értelmében a részes államok bíróságai előtti követelésekre és keresetekre alkalmazandó eljárási szabályokat illetően;

iii.  gondoskodjék a környezeti felelősségről szóló irányelv és a 2010. évi HNS-egyezmény közötti összeütközések minimálisra csökkentéséről azáltal, hogy megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy a 2010. évi HNS-egyezmény 7. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti kizárólagossági záradékot – amelynek értelmében hajótulajdonossal szemben csak az említett egyezmény alapján lehet követelést támasztani – az egyezményt megerősítő vagy az ahhoz csatlakozó tagállamok teljes mértékben tiszteletben tartsák;

iv.  gondoskodjék azon kockázat csökkentéséről, hogy tartós versenyhátrányba hozza azokat az államokat, amelyek készek csatlakozni a 2010. évi HNS-egyezményhez, azokkal szemben, akik ezt a folyamatot késleltetnék és azt kívánják, hogy továbbra is csak a környezeti felelősségről szóló irányelv kösse őket;

v.  gondoskodjék a kétféle – egy uniós és egy nemzetközi – tengeri felelősségi szabályrendszer párhuzamos létezésének megszüntetéséről, ami az uniós jog fragmentálódásához vezetne, sőt veszélyeztetné a felelősség egyértelmű telepítését és hosszadalmas és költséges jogi eljárásokhoz vezethet az áldozatok és a hajózási ágazat hátrányára;

vi.  biztosítsa e tekintetben, hogy a tagállamokat világosan kötelezzék arra, hogy minden szükséges lépést tegyenek meg a konkrét eredmény elérése érdekében, nevezetesen hogy erősítsék meg a 2010. évi HNS-egyezményt vagy csatlakozzanak ahhoz ésszerű időn belül, amely nem lehet hosszabb mint a tanácsi határozat hatálybalépésétől számított két év;

2.  arra a következtetésre jut, hogy ez az időközi jelentés további lehetőség lenne a Tanács és a Bizottság számára, hogy kezeljék az (1) bekezdésben említett ajánlásokat;

3.  utasítja elnökét, hogy kérje fel a Bizottságot és a Tanácsot további tárgyalások lefolytatására;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL C 326., 2002.10.26., 299. old.

(2)

A Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2014:2303.

(3)

HL L 337., 2002.12.13., 55. o.

(4)

HL L 351., 2012.12.20., 1. o.

(5)

Feljegyzés a 13142/15. napirendi ponthoz.

(6)

Online elérhető: http://www.ics-shipping.org/docs/default-source/Submissions/EU/hazardous-and-noxious-substances.pdf.

(7)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/35/EK irányelve a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről (HL L 143., 2004.4.30., 56. o.).

(8)

A Bíróság 2/91. sz., 1993. március 19-i véleménye, ECLI:EU:C:1993:106., 25. pont; a Bíróság C-467/98. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Dán Királyság ügyben hozott 2002. november 5-i ítélete, ECLI:EU:C:2002:625, 82. pont; a Bíróság 1/03. sz., 2006. február 7-i véleménye, ECLI:EU:C:2006:81., 120. és 126. pont; a Bíróság 1/13. sz., 2014. október 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2014:2303.


INDOKOLÁS

A Parlament 2015. december 17-én kapott egy levelet, amelyben felkérték, hogy adja egyetértését a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek a tagállamok által az Unió nevében történő megerősítéséről és az ahhoz való csatlakozásról szóló tanácsi határozattervezethez.(1) Mivel sem az egyezmény, sem a jegyzőkönyv szövege nem tartalmaz a regionális gazdasági integrációs szervezetekről szóló (Regional Economic Integration Organisation, REIO) záradékot, a tagállamoknak ezt a nemzetközi megállapodást az Unió nevében a Bizottság javaslata alapján a Tanács által megadott felhatalmazás és az Európai Parlament egyetértése után kell megkötniük (EUMSZ 218. cikk (6) bekezdés a) pont). Az előadó egy időközi jelentést javasol annak érdekében, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal egy pozitív eredményt célzó együttműködés jöhessen létre. Az előadó úgy véli, hogy nem lenne megfelelő, ha a Parlament még azelőtt egyetértését adná, hogy biztosítanák az uniós jog egységességét, integritását és hatékonyságát, illetve az uniós hatáskörök átruházására vonatkozó alapvető elvet.

A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, például a tartályhajókkal való olajszállítással kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A 2010. évi HNS-egyezmény megállapítja a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajó tulajdonosának objektív felelősségét a kérdéses hajó fedélzetén szállított veszélyes és ártalmas anyagokkal összefüggő balesetből adódó bármilyen kárért. A tulajdonos objektív felelőssége alól korlátozott számú kivételt állapít meg, ami együtt jár a tulajdonos azon kötelezettségével, hogy az egyezmény hatálya alá tartozó károkkal kapcsolatos felelőssége fedezetére biztosítással vagy más pénzügyi biztosítékkal rendelkezzen. Ami még ennél is fontosabb, létrehoznak egy speciális kártérítési alapot, amelynek célja, hogy kártérítést nyújtson minden olyan személynek, akit veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredően ér károsodás, ha nem kapott teljes és megfelelő kártérítést a hajó tulajdonosától és annak biztosítójától. A rendelkezésre álló teljes kártérítésre fordítható összeg 250 millió elszámolási egység (a mai átváltási árfolyamokon ez mintegy 310 millió euró), amely azon a részletes rendszeren alapul, amelynek keretében az egyes részes államokban veszélyes és ártalmas anyagokat átvevő személyek hozzájárulást fizetnek a HNS Alapba.

A 2010. évi HNS-egyezmény IV. fejezete megállapítja a bíróságok joghatóságára, illetve az ítéletek elismerésére és érvényesítésére vonatkozó szabályokat, és így hatályában átfedi az átdolgozott Brüsszel I. rendeletben megállapított szabályokat. A két joghatósági rendszer közötti különbség értékelése során egyértelművé válik, hogy az átdolgozott Brüsszel I. rendelet alapján rendelkezésre álló többféle joghatósági jogalappal szemben a HNS-egyezmény meglehetősen korlátozó joghatósági rendszert alkalmaz.

Az előadó megítélése szerint a HNS-egyezmény joghatósági rendszerének rendkívül specifikus jellege – amely abból fakad, hogy erőfeszítéseket tesznek a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása („forum shopping”) gyakorlatának megakadályozására, biztosítva, hogy a felperesek egyenlő bánásmódban részesüljenek, ugyanakkor garantálva az igazságszolgáltatás megfelelő működését azáltal, hogy elkerülik az azonos ügyek, azonos szakértőkkel, azonos tanúkkal és azonos alperesekkel, különböző országok különböző bíróságai általi tárgyalásával kapcsolatos nehézségeket –, valamint az Unióra és a HNS-egyezmény más részes feleire eltérő joghatósági rendszer alkalmazásából fakadó jogi és gyakorlati nehézségek kivételt tesznek indokolttá az átdolgozott Brüsszel I. rendelet általános alkalmazása alól.

Az előadó megítélése szerint a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ezért az előadó úgy véli, hogy regionális megoldások helyett egy nemzetközi rendszer alkalmasabb a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítását végző hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazása biztosításának céljából, tekintettel arra, hogy a hajózás egy határokon átnyúló hatással rendelkező globális üzletág.

Tekintettel arra, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok szállítása a tengeri teherszállítás jelentős részét teszi ki, valamint a hajózási üzletág globális jellegére és a veszélyes és ártalmas anyagokból álló szállítmányokat érintő balesetek várhatóan határokon átnyúló hatására, az előadó úgy véli, hogy az Unió egészének érdekében áll, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő környezeti károkra vonatkozóan homogén felelősségi rendszerrel rendelkezzen, ami csak akkor érhető el, ha a Tanács és a Bizottság megfelelően figyelembe veszik a Parlament ajánlásait.

Az előadó hangsúlyozza, hogy a jelen időközi jelentést nem egy egységes felelősségi rendszer kialakítása akadályának kell tekinteni, hanem egy annak biztosítására irányuló erőfeszítésnek, hogy mindez a lehető leghatékonyabb és legméltányosabb módon történjek, az uniós jog közös szabályai egységességének, integritásának és hatékonyságának sérelme, valamint anélkül, hogy egyenlőtlenségek jönnének létre a szennyezés károsultjai (pl. parti közösségek, halászok stb.) és a hajózási iparág számára.

Az előadó ezért párbeszédet kíván kezdeményezni a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy koherens uniós politikát alakítsanak ki a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő környezeti károk tekintetében a felelősség és a kártérítés kérdésében.

(1)

A 14112/15. sz. határozattal kapcsolatos SGS15/14576. sz. levél.


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

24.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Therese Comodini Cachia, Mady Delvaux, Rosa Estaràs Ferragut, Laura Ferrara, Enrico Gasbarra, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Sajjad Karim, Dietmar Köster, Gilles Lebreton, Jiří Maštálka, Emil Radev, Julia Reda, Evelyn Regner, József Szájer, Axel Voss, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Angel Dzhambazki, Stefano Maullu

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jens Nilsson

Jogi nyilatkozat