Eljárás : 2015/2038(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0217/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0217/2016

Viták :

PV 04/07/2016 - 17
CRE 04/07/2016 - 17

Szavazatok :

PV 05/07/2016 - 4.4
CRE 05/07/2016 - 4.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0298

JELENTÉS     
PDF 683kWORD 282k
27.6.2016
PE 575.363v03-00 A8-0217/2016

a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról

(2015/2038(INI))

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság

Előadó: Eleonora Forenza

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról

(2015/2038(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11., 153., 191., 207. és 218. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29., 31. és 32. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság közleményére: A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé (COM(2015)0497)(1),

–  tekintettel a 10. WTO Miniszteri Konferencia végkövetkeztetéseire (MC10)(2),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra (2015. november 30-tól december 11-ig)(3),

–  tekintettel az emberi jogoknak és a demokráciának a világban fennálló helyzetéről szóló 2014. évi éves uniós jelentésre(4),

–  tekintettel „Az emberi jogok központi szerepének megőrzése az uniós menetrendben” című, a 2015–2019-es időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az emberi jogok hatásainak elemzésére vonatkozó irányelvekre a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezések hatásvizsgálataiban(5),

–  tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „Emberi jogi és demokráciazáradékok nemzetközi megállapodásokban” című tanulmányra,

–  tekintettel az ENSZ közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott állásfoglalásra: Világunk átalakítása: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend(6)

–  tekintettel az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira(9),

–  tekintettel az OECD-nek a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatására(10),

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló bizottsági munkadokumentumra(11),

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011-14)” című közleményére (COM(2011)0681),

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015)(12),

–  tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya által kiadott „Az EU kereskedelempolitikája: a nemi aspektus figyelmen kívül hagyásától a nemek közötti egyenlőség figyelembevételéig’ című tanulmányra,

–  tekintettel a demokratikus és méltányos nemzetközi rend előmozdításával foglalkozó független szakértő negyedik jelentésére – az ENSZ főtitkárának 2015. augusztus 5-én a közgyűléshez benyújtott megjegyzése (A/70/285),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az ENSZ 64/292. számú határozatára, amelyben az Egyesült Nemzetek közgyűlése alapvető emberi jogokként ismeri el a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való jogot, és deklarálja azt is, hogy a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való jog elengedhetetlen minden emberi jog érvényesüléséhez,

–  tekintettel a Right2Watereurópai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. október 25-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „a nemzetközi kereskedelempolitikáról az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 8-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben” című tanulmányra,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács 26/9. számú állásfoglalására, amelyben úgy döntött, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok tekintetében, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű dokumentumot, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”(17),

–  tekintettel az Unió (EU) 978/2012 rendeletben előírt, megreformált GSP-jére,

–  tekintettel „az általános vámkedvezmény-rendszerről a 2014–2015-ös időszakra vonatkozóan” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésre (COM(2016)0029),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatások felülvizsgált változatára, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozatra, a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács keretrendszerére, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra,

–  tekintettel a kellő gondosságról szóló, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket előmozdító francia törvénytervezetre, valamint Juncker elnök G7-csúcstalálkozón tett nyilatkozatára;

–  tekintettel a jelenleg az ENSZ Felelős Befektetési Elvei (PRI) és az ENSZ Globális Megállapodás keretében zajló „Hosszú távú értékteremtés a vállalatok és befektetők számára” elnevezésű projektre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0217/2016),

A.  mivel a Parlament a Bizottság részére ajánlásokat adott ki a szociális és környezetvédelmi normákra, az emberi jogokra és a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozóan 2010-ben; mivel ezen ajánlások közül számosat megvalósítottak, de voltak olyanok is, amelyeket nem;

B.  mivel a Parlament társjogalkotóként jár el az Unió közös kereskedelmi politikájának végrehajtását meghatározó keretre vonatkozó intézkedések esetében; mivel az Unió által megtárgyalt kereskedelmi valamennyi megállapodás ratifikálásához szükség van a Parlament jóváhagyására, mivel a Parlament ajánlásainak megvalósítása ezért elengedhetetlenül szükséges a Bizottság által a közös kereskedelmi politika területén vállalt bármely kezdeményezés sikerének biztosítása érdekében;

C.  mivel a kereskedelem kiemelt szerepet játszik az üzleti lehetődések népszerűsítésében, a jólét megteremtésében és a foglalkoztatás arányának növelésében, továbbá előmozdítja a gazdasági fejlődést, a társadalmi előrehaladást, az életszínvonal és az életminőség javulását, valamint az emberi jogi normák hosszú távon történő javítását;

D.  mivel az Unió kiemeli szilárd, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiájában is megerősített kötelezettségvállalását a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és jó kormányzás olyan ösztönzők általi elősegítése mellett, mint amilyen a GSP+ és a preferenciális piaci hozzáférésről szóló rendelkezések az olyan országokban, amelyek elkötelezték magukat az azon területekre vonatkozó fő nemzetközi egyezmények végrehajtása mellett;

E.  mivel az EU képes pozitívan hozzájárulni az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartásához, valamint a fenntartható fejlődéshez globálisan a kereskedelmi politikáján keresztül; mivel a Bizottságnak e célt szem előtt tartva kell folytatnia tevékenységeit; mivel a kereskedelmi és befektetési megállapodások hatást gyakorolnak az emberi jogokra és a fenntartható fejlődésre, ezért úgy kellene megtervezni azokat, hogy támogassák a társadalmi és környezetvédelmi haladást, garantálva, hogy az európai normák ne csökkenjenek, valamint hogy az emberi jogokat, a szociális és környezetvédelmi normákat tiszteletben tartsák;

F.  mivel a nemzetközi vállalatok kereskedelmi tevékenysége és külföldi beruházásai hozzájárulnak az emberi és szociális jogok, valamint a munkavállalói jogok iránti nagyobb elkötelezettséghez azokban az országokban, ahol a vállalatok tevékenységet végeznek;

G.  mivel a Parlament hozzájárulása ajánlásainak hatékony végrehajtása tükrében mérhető; mivel a megállapodások megvalósítását rendszeresen nyomon kell követni annak ellenőrzése érdekében, hogy a kereskedelmi megállapodásokban vállalt célokat és kötelezettségeket, elsősorban az emberi jogok védelme terén betartják-e;

H.  mivel az EUMSZ 208. cikke szerint az Uniónak és tagállamainak törvényes kötelessége politikáit összehangolni a fejlesztési célokkal;

I.  mivel a új kereskedelmi és befektetési stratégiára irányuló, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című javaslata elismeri a kereskedelem, az emberi jogok, valamint a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapcsolatot, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a jogokat és normákat az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé kell tenni;

J.  mivel a transznacionális globális kiskereskedők és vállalkozások a jelenlegi termelési szerkezetben komoly felelősséget viselnek azért, hogy elősegítsék a termelő országokban a munkakörülmények és a bérek javítását;

K.  mivel a nők jogai az emberi jogok részét képezik; mivel a nemek közötti egyenlőség kérdése a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlesztéséről szóló fejezetek közé tartozik; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások konkrét hatásai a nemek közötti egyenlőtlenség miatt másképp érintik a nőket, mint a férfiakat, és mivel a fenntartható és inkluzív fejlődésnek, növekedésnek és a kereskedelmi megállapodásoknak ki kell térniük az emberi jogokra (a különböző nemek szempontjából is);

L.  mivel a 2030-as fenntartható fejlődési ütemterv elismeri a kereskedelmi politikák jelentős befolyását, amit a céljai megvalósítására gyakorolnak azzal, hogy számos politikai területet lefednek, így például a származási szabályokat, az élelmiszerek és az árupiacok szabályozását és a nemek közötti egyenlőséget;

M.  mivel annak lehetősége, hogy a GSP és a GSP+ rendszerrel biztosítható az emberi és munkajogi egyezmények ratifikálása és végrehajtása a fejlődő országokban, javítható azzal, ha a gazdasági ösztönzőket az alapvető emberi és munkajogi egyezmények tényleges elfogadásához és megvalósításának folyamatos felügyeletéhez kötjük;

N.  mivel a Rana Plaza katasztrófa eredményeként az Unió a bangladesi kormánnyal és az ILO-val együttműködve globális megállapodás hozott létre a munkajogok és gyári biztonság növelésére Bangladesben, melynek célja a munka-, egészségügyi és biztonsági körülmények javítása a dolgozók számára; mivel ezen erőfeszítéseknek köszönhetően a közvélemény jobban odafigyel e kérdéskörre, továbbá innovatív megoldások születtek a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekben, mint amilyen például a bangladesi tűz- és épületbiztonsági egyezmény;

O.  mivel még mindig hiányzik a vállalatok emberi jogi normáknak való megfeleléséről és a szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó kötelezettségeiről szóló szabályozási keret; mivel a magánszektornak az állami szektorral együtt elő kell segítenie a fenntartható fejlődést; mivel a vállalatoknak mind szociális, mind ökológiai szempontból felelősen kell eljárniuk; mivel az Unió új generációs kereskedelmi és beruházási megállapodásainak fenntartható fejlődésről szóló fejezetei a megállapodásban részes felektől az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák védelmére, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kötelezettségek vállalását és betartását kérik; mivel ezek a fejezetek rámutattak, hogy az EU egymást követő kereskedelmi megállapodásainak törekvései eltérő szintűek; mivel a Bizottságot a lehető legmagasabb szintű törekvések megvalósítására kell ösztönözni;

P.  mivel a Bizottság 2015-ös, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiája a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést az Unió elsődleges céljává teszi; mivel ahhoz, hogy ez a stratégia megfelelő lökést tudjon adni a kereskedelemnek és a fenntartható fejlődésnek, a Bizottságnak ezt a rendkívül üdvözlendő törekvését határozott és tényleges intézkedésekké kell alakítania;

Q.  mivel az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” című projektje tanúsítja, hogy Európa és a világ gazdaságának fellendülése összeegyeztethető a szociális igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvével, sőt ezek kölcsönösen erősítik egymást;

R.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke kimondja, hogy a „közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”;

S.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke megerősíti, hogy az Európai Unió külső fellépései olyan elvekre épülnek, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek;

T.  mivel egyrészt a kereskedelem és az emberi jogok, másrészt a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapocs az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé vált; mivel az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikáját a harmadik országokban továbbra is érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró egyéb uniós politikák, többek között a kereskedelempolitika révén; mivel az Uniónak fel kell használnia a kereskedelmi politikát arra, hogy magas szintű globális normákat érvényesítsen az emberi és szociális jogok, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem terén;

U.  mivel a kereskedelempolitika és az ambiciózus kereskedelmi megállapodások előmozdítják és megerősítik a globális szabályokon alapuló kereskedelmi rendszert; mivel a kereskedelmi megállapodások megkötése előtt megbízható és átlátható módon meg kell vizsgálni az emberi jogi kérdéseket; mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek a többi vonatkozó eszközzel együtt – beleértve a vállalatok társadalmi felelősségvállalását is – a kereskedelempolitikával kapcsolatos emberi jogi rendelkezések előmozdítását célozzák;

V.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. június 26-án határozatot fogadott el egy nemzetközi kormányközi munkacsoport felállításáról, melynek feladata, hogy elindítsa a transznacionális és egyéb vállalatok tevékenységét a nemzetközi jog keretében szabályozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kialakításához vezető folyamatot;

W.  mivel a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ – amennyiben rá van kényszerítve az emberi jogok tiszteletben tartására – fontos szerepet játszhat az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában; mivel az Unió vezető szerepet játszott egy sor olyan globális kezdeményezés megtárgyalásában és végrehajtásában, amely a globális felelősségre irányul, amely együtt jár a nemzetközi normák – köztük a társadalmi igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok – tiszteletben tartásával; mivel elismert tény, hogy a globális tevékenységet folytató, és például a megkülönböztetéstől mentes vállalati kultúra alkalmazásával példát mutató európai vállalatok hosszú távon pozitív hatást fejtenek ki az emberi jogok terén; mivel az emberi jogok védelmén és érvényesítésén alapuló kereskedelmi kapcsolatok megerősítése a kölcsönös megértést és az olyan közös értékeket erősíti, mint a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása;

Általános elvek

1.  arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos megközelítést integrálják valamennyi szakpolitikájukba, ideértve az EU kereskedelmi stratégiáját is, valamint garantálják többek között a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek (CEDAW) való hatékony megfelelést; arra kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőséggel összefüggő vetületeket az Unió kereskedelmi stratégiájának hatásvizsgálata során a nők jogai tekintetében, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy a hatályos kereskedelmi és beruházási megállapodásokat módszeresen értékelje a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatások azonosítása érdekében;

2.  arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb koherenciát a fejlesztés tekintetében, biztosítsa a szakpolitikák hatékony értékelését és a fejlesztéstámogatási és a kereskedelmi politika közötti koordinációt, tovább segítse elő, hogy valamennyi részes fél tartsa tiszteletben az emberi jogokra, a nemek közötti egyenlőségre, a munkajogra és a környezet védelmére vonatkozó nemzetközi normákat;

3.  kéri az EU-t, hogy játsszon aktív szerepet az ENSZ közgyűlésének hetvenedik ülésén elfogadott, a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja 17 fenntartható fejlesztési céljának megvalósításában;

4.  arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy kötelező érvényű intézkedésekkel biztosítsák, hogy a vállalatok ott fizessenek adót, ahol a gazdasági tevékenységek lezajlanak és az érték létrejön, valamint hogy támogassák a magánszektor országonkénti beszámolási kötelezettségét, ahogyan azt az OECD szorgalmazza, valamint mozdítsák elő a jó kormányzást például az adóügyek és a hatékony adóbehajtás terén; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy ez a kérdéskör prioritásnak minősüljön a politikáról folyó (politikai szintű fejlesztési és kereskedelmi) párbeszéd napirendjében, továbbá támogassák a civil szervezetek szerepvállalását az adóügyi kormányzás nyilvános vizsgálatában és az adócsalásokat érintő ügyek felügyeletében; úgy véli, hogy a vállalatok adózási politikáját a vállalati társadalmi felelősségvállalás részének kellene tekinteni, és az a véleménye, hogy az adóelkerülés vagy az adóparadicsomok adta lehetőségek kihasználása nem egyeztethető össze a társadalmi szempontból felelős magatartással;

5.  elismeri, hogy a közös javakhoz – például a vízhez, az egészségvédelemhez és az oktatáshoz – való hozzáférés fontos elemei egy állam azon képességének, hogy garantálni tudja a szociális jogokat és az emberi jogok tiszteletben tartását;

6.  hangsúlyozza, hogy az, hogy az Unió olyan régóta figyelembe veszi a társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket kereskedelmi diplomáciai tevékenysége során, már jelentős előnybe helyezi egyéb nagy globális kereskedelmi szereplőkkel szemben; felhívja a figyelmet arra, hogy kereskedelmi partnereink emberi jogi kötelezettségvállalásai szilárd alapot biztosítanak a folyamatos párbeszédhez, az együttműködési folyamathoz és a fokozatos fejlődéshez hosszú távon;

7.  hangsúlyozza a kereskedelem és külföldi befektetések fontosságát, mivel ezek fontos eszközei a gazdasági növekedésnek, a fenntartható fejlődésnek, a jó irányításnak és az emberi jogok védelmének;

8.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések növelik a jólétet a szegényebb országokban; emlékeztet arra, hogy nem elhanyagolható az összefüggés a nagyobb jólét és mind az emberi és szociális, illetve munkavállalói jogok erőteljesebb védelme, mind pedig a magas szintű környezetvédelem között;

9.  emlékeztet, hogy az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a harmadik országokkal folytatott kapcsolataiban következetesen előmozdítja és tiszteletben tartja az emberi jogokat és a demokráciát valamennyi szakpolitikájában, ideértve a kereskedelempolitikát és valamennyi vonatkozó külső pénzügyi eszközét;

10.  ezért javasolja, hogy az Unió kereskedelmi stratégiája legyen a demokratikus értékek harmadik országokban történő előmozdításának eszköze; ezért üdvözli a kereskedelmi megállapodások és kereskedelmi kedvezményről szóló programok mint az emberi jogokat előmozdító, a kényszermunkát és a gyermekmunkát felszámoló, valamint az élelmezésbiztonságot és az egészséghez való jogot, a fenntartható fejlődést, valamint magas szintű biztonsági és környezetvédelmi normákat és gazdasági lehetőségeket garantáló eszközök megerősítését;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák multilaterális szinten

11.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak fokozott multilaterális szintű együttműködést kell kialakítania, továbbá megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy vegye át a vezető szerepet a WTO irányításának átalakításában, különösen az alábbi célok elérése érdekében:

a)  a hatékony együttműködés és a rendszeres párbeszéd megerősítése a WTO és az érintett ENSZ-ügynökségek, például az Emberi Jogi Főbiztosság, a Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet között, különösen azzal, hogy az ILO-nak megfigyelői státuszt adnak a WTO-n belül, valamint bevonják a nemzetközi emberi jogi és munkaügyi egyezmények megsértésével kapcsolatos kereskedelmi vitákba; úgy véli, hogy az ILO-t továbbra is be kell vonni a bilaterális, multilaterális és plurilaterális kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalásokba;

b)  a WTO kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmusainak megreformálása, hogy azok foglalják magukba az ILO, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és a MEA-k útmutatásain alapuló szociális, környezetvédelmi és emberi jogi területtel kapcsolatos dimenziókat, és támogassák a fenntartható fejlődést, különösen azzal, hogy a WTO-nál a már létező Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottság mellett felállít egy Kereskedelemmel és Tisztességes Munkával Foglalkozó Bizottságot, ahogyan azt a 2010. ajánlások szorgalmazták;

c)  annak értékelése, hogy a WTO Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottsága milyen mértékben tett eleget a WTO 1994. április 15-én Marrakesben elfogadott kereskedelmi és környezetvédelmi miniszteri határozatában meghatározott kötelezettségeinek, valamint annak ismertetése, hogy – különösen az éghajlatváltozás enyhítéséről és az ahhoz való alkalmazkodásról, valamint a WTO-ról folyó globális párbeszéd összefüggésében – milyen további lépésekre van szükség, ahogyan azt a Parlament eredetileg is kérte;

d)  konstruktív részvétel az emberi jogok és üzleti szféra kapcsolatáról szóló szerződéssel foglalkozó ENSZ munkacsoport munkájában a súlyos vállalati emberi jogi jogsértések jogorvoslat révén történő kezeléséről szóló tanulmányt alapján, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala készített;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan támogassa a WTO további reformjait annak érdekében, hogy felelős módon tudja meghatározni a globális ellátási lánc fenntartható irányításának többoldalú szabályait, amelyeknek különösen az alábbiakat kell magukba foglalniuk:

a)  az ellátási lánc hatékony és végrehajtható átvilágítására és az átláthatóságra vonatkozó követelmények, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre építve;

b)  egészségügyi és biztonsági normák, melyek figyelembe veszik a dolgozók biztonsági bizottságokhoz való jogát;

c)  szociális védelmi minimum;

d)  az ILO alapvető munkaügyi normáinak tiszteletben tartása;

13.  megismétli annak biztosítására vonatkozó kérését, hogy a párizsi megállapodás keretében a felek által elfogadott vagy az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye 3. és 4. cikkében foglalt elvekkel vagy kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos intézkedéseket az is garantálja, hogy jogilag szilárdabb védelmet biztosítanak a kereskedelmi megállapodások szabályozásához való jognak;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az olyan módszerek kifejlesztésére irányuló munkát, amelyek gyártási és feldolgozási mód alapján különbséget tesznek az egyes termékek között, illetve gyorsítsa fel a kereskedelmi megállapodásokon belüli fenntarthatósági kritériumok kidolgozását;

15.  arra kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a törekvéseiket a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó támogatások megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalásuk teljesítésére a G20-ak kötelezettségvállalásaival összhangban;

16.  úgy véli, hogy a kereskedelempolitika nagyobb mértékben hozzájárulhatna az energetikai átálláshoz és az Unió kereskedelmi eszközeinek támogatniuk kellene a megújuló energiák létrejöttét és fejlesztését, valamint a környezetvédelmi termékek és technológiák létrehozását Európában; elismeri a Bizottság azon törekvéseit, hogy többoldalú megállapodást köt a zöld termékekről (a környezetvédelmi árukról szóló megállapodás - EGA) és kéri, hogy a tárgyalások eredményezzenek ambiciózus és kiegyensúlyozott megállapodást; felkéri a Bizottságot, hogy az EGA-tárgyalások keretén belül dolgozzon ki a „zöld termékek” meghatározásához szükséges mennyiségi vagy minőségi követelményeket, és az EGA-tárgyalások során egy hiteles és átlátható módszertan alkalmazását támogassa; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy kellő mértékben vegye figyelembe a zöld termékek kereskedelmét befolyásoló tényezőket, pl. a dömpingellenes szakpolitikákat a megújulóenergia-ágazatban, a szellemi tulajdonjogi rendszereket, a szűkös finanszírozási programokat és az olyan nemzeti környezetvédelmi szakpolitikákat is, amelyek megteremtik az igényt ilyen termékekre;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák bilaterális szinten

17.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy előzetes és utólagos fenntarthatósági hatásvizsgálatot végezzen az összes kereskedelmi megállapodáshoz, összhangban a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezések hatásvizsgálataiban vizsgált emberi jogi hatások elemzésére vonatkozó irányelvekkel; ennek kapcsán felhívja a Bizottságot, hogy

a)  valamennyi jelenlegi és jövőbeni tárgyalás esetében alkalmazza az iránymutatásokat a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kidolgozásakor;

b)  a fenntarthatósági hatásvizsgálatokban érvényesítse az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó által kidolgozott irányelveket is;

c)  vegye figyelembe a kereskedelmi és beruházási megállapodások által a különösen kiszolgáltatott emberekre, például a kisebbségi csoporthoz tartozókra, a földrajzilag elszigetelten élőkre, a szegényekre vagy a társadalmi kirekesztésben élőkre gyakorolt hatásokat; mindenképpen emlékeztet e tekintetben az Európai Bizottság azon vállalására is, mely szerint megvizsgálja a szabadkereskedelmi megállapodások hatását az európai legkülső régiókra;

d)  biztosítsa a civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek megfelelő részvételét a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kidolgozásában, valamint vonja be az Európai Parlamentet a folyamat valamennyi szakaszába;

e)  teljes mértékben vegye figyelembe ezen értékelések eredményeit a tárgyalások során;

f)  biztosítsa a fenntarthatósági hatásvizsgálatok megfelelő időben történő közzétételét, hogy még a megszövegezésük előtt közölni lehessen a tárgyalási pozíciókat, és hogy a nyilvánosság és választott képviselőik megfelelően áttanulmányozhassák a tervezett megállapodást;

18.  határozottan követeli, hogy az emberi jogi hatásvizsgálatok és a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kötelező érvényűek legyenek és korai időszakban kezdjék meg őket annak érdekében, hogy még a megszövegezésük előtt közölni lehessen a tárgyalási pozíciókat;

19.  tudomásul veszi az európai ombudsman következtetéseit a Bizottság azon döntéséről, hogy véglegesíti a megállapodást Vietnammal, még mielőtt lezárult volna az emberi jogi hatásvizsgálat, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy amint lehet, végezze el ezt az emberi jogokra vonatkozó hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy a Parlament megalapozott döntést hozhasson;

20.  ismételten támogatásáról biztosítja a kereskedelmi megállapodások emberi jogi feltételekhez kötését, és emlékeztet rá, hogy az emberi jogi záradékokat tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani; üdvözli a Bizottság és a Tanács azon törekvéseit, hogy ilyen, jogilag kötelező érvényű emberi jogi záradékokat iktassanak be valamennyi kereskedelmi és beruházási megállapodásba a közös megközelítés szerint, és kéri a Tanács közös megközelítésének közzétételét; megállapítja, hogy még nem minden uniós megállapodás tartalmaz emberi jogi záradékokat, és kéri, hogy az EU többi partnerével folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások és különösen a TTIP-vel kapcsolatos tárgyalások során legyen biztosított egy jogilag kötelező emberi jogi záradék felvétele a szövegbe;

21.  úgy véli azonban, hogy a jelenlegi záradékok csak korlátozott hatást értek el az emberi jogi kötelezettségek és vállalások teljesítése tekintetében; felkéri ezért a Bizottságot és a Tanácsot az alábbi kiigazítások megtételére:

a)  kereskedelmi védzáradékok szerepeltetése annak érdekében, hogy az emberi jogi záradékok rendelkezéseinek bizonyított megsértése esetén meg lehessen őrizni minden egyes fél azon képességét, hogy teljesíteni tudja emberi jogi kötelezettségeit azokon a területeken, amelyeken elsősorban felelős,

b)  a társulási megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékok rendszeres és mélyre ható nyomon követése, elsősorban a Bizottság és az EKSZ által a Parlament készített, az emberi jogok partnerországok általi tiszteletben tartásáról szóló rendszeres közös jelentés közzététele révén, valamint egy intézményközi bizottság létrehozása révén;

c)  annak vizsgálata, hogy valamennyi uniós kereskedelmi megállapodáshoz kapcsolódóan létre lehet-e hozni egy emberi jogi bizottságot annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az megállapodással kapcsolatos emberi jogi kérdések komoly és rendszeres nyomon követését; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy továbbra is be kell vonni a polgárokat az átláthatóságra irányuló tárgyalásokba;

d)  annak biztosítása, hogy az EU rendelkezik olyan hazai jogorvoslati rendszerrel, amely lehetővé teszi a panasztételt a kereskedelmi megállapodások és az emberi jogi záradékok megsértése esetén;

22.  emlékeztet 2010-es kérésére, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások, akár két-, akár többoldalúak, tartalmazzanak átfogó, érvényesíthető és ambiciózus fejezeteket a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről; kiemeli a különböző uniós kereskedelmi megállapodásokban alkalmazott, a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek közötti eltéréseket; kéri a Bizottságot, hogy a lehető legmagasabb szintű következetességet biztosítsa a kereskedelmi tárgyalások során, és vezessen be az alábbiakat tartalmazó TSD fejezeteket:

a)  kötelezettségvállalás minden egyes fél részéről arra, hogy ratifikálják és hatékonyan végrehajtják a nyolc alapvető és a négy kiemelt ILO-egyezményt, valamint a nemzetközi multilaterális környezetvédelmi megállapodásokat;

b)  az emberi jogi záradékok és a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek bevonása az általános vitarendezés hatálya alá a megállapodás többi elemével azonos módon, ahogyan azt a 2010. évi ajánlások is szorgalmazták az emberi jogi, szociális és környezeti normák betartásának biztosítása érdekében;

c)  azon lehetőség biztosítása, hogy a szociális partnerek és a civil társadalom egy panasztételi eljárás révén fellebbezhessen és jogorvoslati igényt nyújthasson be;

d)  visszatartó erejű intézkedések – akár pénzbeli jogorvoslatok formájában is – a szerződésben szereplő fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet bizonyított és súlyos mértékű megsértése esetén; ilyen intézkedéseket lehetne tenni végső lehetőségként bizonyos, a megállapodás által nyújtott kereskedelmi előnyök ideiglenes lassítása, csökkentése vagy akár felfüggesztése révén a szóban forgó normák súlyos, folytatólagos megsértése esetén, a partnerekkel közös cselekvési tervek létrehozása pedig segíthet korrigálni a kereskedelmi és beruházási megállapodásokban szereplő egyes kötelezettségek elmulasztását;

23.  megismétli arra irányuló kérését, hogy hozzanak létre a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fórumokat vagy konzultációs csoportokat a megállapodások kidolgozásának, megtárgyalásának és végrehajtásának különböző szakaszaiban; emlékeztet rá, hogy valamennyi belső tanácsadó csoportnak teljes mértékben függetlennek kell lennie, és megfelelő forrásokkal kell rendelkeznie; tudomásul veszi az Unió által a meglévő kereskedelmi megállapodások keretében felállított belső tanácsadó csoportok résztvevői által gyakran hangoztatott kritikát, mely szerint tanácskozásaiknak nincs gyakorlati hatása, és az alábbi intézkedéseket javasolja a Bizottságnak;

a)  egy olyan jelentéstételi rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a Parlament értékelje a tanácsadó csoportok munkáját;

b)  szisztematikus és részletes válaszadás az uniós belső tanácsadó csoportok kifogásaira, és az uniós civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek által ennek keretében javasolt kezdeményezések megfelelő nyomon követése;

c)  alapvető logisztikai rendelkezések szerepeltetése a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekben a hatékony végrehajtás érdekében, hiszen ezek a szempontok bizonyos esetekben komoly akadálynak bizonyultak, továbbá kísérő intézkedések, például technikai segítségnyújtás és együttműködési programok szerepeltetése;

24.  az alulról építkező szervezetek felé történő elszámoltathatóságot és átláthatóságot szorgalmazza a nemzetközi kereskedelmi szabályok és a nemzeti kereskedelmi szakpolitikák kidolgozása során, és ezzel egyidejűleg a munkavállalói jogok, az emberi jogok és köztük a nők jogainak tiszteletben tartása során a következetesség biztosítását;

25.  kéri a Bizottságot, hogy a Parlamentet jobban vonja be a kereskedelmi és beruházási megállapodások végrehajtásának nyomon követésébe az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartása terén, továbbá kéri a Tanácsot, hogy konzultáljon a Parlamenttel a megállapodások alkalmazásának megváltoztatására vagy akár felfüggesztésére vonatkozó döntések során, amennyiben ez szükséges;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák unilaterális szinten

26.  üdvözli az új általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) 2014. január 1-jei hatálybalépését (978/2012/EU rendelet) és a 2014–2015 közötti időszakra vonatkozó GSP nyomon követéséről szóló első jelentés közzétételét; úgy véli, hogy a kereskedelmi politikát eszközként kell használni szigorú szociális és környezetvédelmi normáknak az Unió partnerországaiban történő előmozdítása érdekében, ezért az alábbi korrekciós intézkedések megtételére kéri a Bizottságot:

a)  egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása vagy a 978/2012 rendelet jövőbeni felülvizsgálata révén pontosítsa a nemzetközi egyezmények „tényleges végrehajtásának súlyos mulasztása”, valamint az „elvek durva és szisztematikus megsértése” fogalmának meghatározását;

b)  minden érintett felügyelő szerv véleményét kérje ki, hogy megfelelően fel tudja mérni a GSP-rendeletben hivatkozott nemzetközi egyezmények betartását; elsősorban az ILO Egyezmények és Ajánlások Alkalmazását Felügyelő Szakértői Bizottságának véleményeire összpontosítson a kereskedelmi kedvezmények a GSP-rendelet szerinti nyújtásának és felfüggesztésének tekintetében;

c)  az (EU) 978/2012 rendelet közelgő felülvizsgálata keretében javasolja a jogosult országok által vállalt kötelezettségek nyomon követését; a szociális partnereknek és civil társadalmi szervezeteknek hivatalos szerepet kellene adni a GSP és GSP+ felügyeletében, elsősorban egy olyan eljárás keretében, amelynek révén meghallgatnák és megválaszolnák a Bizottságnak kifejtett a aggodalmakat;

d)  a 2010. évi kérésnek megfelelően a felülvizsgálat során illessze be a GSP-rendeletbe a vállalati társadalmi felelősségvállalást, hogy az emberi jogok, a munkaügyi normák és a környezetvédelmi szabályok területén biztosítani lehessen, hogy a transznacionális vállalatok eleget tesznek a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeiknek; e)  kövesse nyomon és értékelje a „fegyver kivételével mindent” és a standard GSP-megállapodások végrehajtásával és hatékonyságával kapcsolatos fejleményeket, valamint tegyen jelentés minderről a Parlamentnek;

27.  támogatja az Európai Bizottság elkötelezettségét a gyermekmunka felszámolása mellett; üdvözli a szolgálati munkadokumentum elfogadását, megismétli a 2010-ben megfogalmazott kérését, hogy szülessen kiegyensúlyozott és reális jogalkotási javaslat, amely például olyan intézkedéseket tartalmaz, mint a gyermekmunkamentes termékek jelölése, kereskedelmi kedvezmények biztosítása olyan országok számára, amelyek megfelelnek bizonyos munkaügyi normáknak, és horizontális importtilalom alkalmazása olyan termékekkel szemben, melyek gyermekmunka igénybevételével készültek; hangsúlyozza, hogy a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelemre vonatkozó célkitűzést a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek révén bele kell venni az EU kereskedelmi megállapodásaiba, a 6 alapvető ILO-egyezménnyel, az EU által a WTO-ban, az OECD-ben és az ILO-ban folyó eszmecserék során tett azon kötelezettségvállalással együtt, hogy előmozdítja a multilaterális dimenziót;

28.  megerősíti a tiltakozását bármilyen közvetlen vagy közvetett, az energiával kapcsolatos szolgáltatásokban a kereskedelmet érintő olyan rendelkezéssel szemben, amely a támogatások technológiai semlegességét tenné lehetővé; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy komolyan tartsák szem előtt azt, hogy a nemzetközi kereskedelem növekvő szén-dioxid-kibocsátása aláássa az európai klímastratégiát, és kihangsúlyozza, hogy a helyi előállítás és fogyasztás felé történő elmozdulás elősegítheti a párizsi megállapodás céljainak elérését;

29.  emlékeztet a klímaváltozás és a nem fenntartható, illegális nyersanyag-kitermelés okozta erdőpusztítás közötti alapvető összefüggésre; kéri a Bizottságot, hogy garantálja a FLEGT és az EUTR hatékony megvalósítását és végrehajtását, ideértve a faanyag-ellátási láncban a törvényesség biztosítását;

30.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy kezdeményezi egy, az erdőirtást és az erdőpusztulást érintő európai cselekvési terv megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését,

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CRS)

31.  emlékeztet a Parlament 2010-ben megfogalmazott kérésére, hogy a CSR minden uniós kereskedelmi megállapodásban és rendelkezésben szerepeljen a szorosabb megvalósítás érdekében, nevezetesen annak révén, hogy a Bizottságnak legyen lehetősége kivizsgálni a CSR kötelezettségvállalások állítólagos megszegésének eseteit, továbbá az OECD kapcsolattartó pontjainak mintájára és azokat megerősítve létrejöjjenek uniós kapcsolattartó pontok; arra kéri a Bizottságot, hogy növelje az erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a vállalatok az ellátási lánc egészében megfeleljenek, valamint hogy az ILO alapvető munkaügyi normái és a nemzetközileg elismert CSR-szabványok teljes mértékben betartásra kerüljenek, különösen a nemrégiben frissített, a multinacionális vállalkozásokról szóló OECD-iránymutatások, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelve, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvány, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek, különösen a ruházati és a természeti erőforrások kiaknázása ágazatokban, ahol gyakori az emberi jogok és a szociális normák megsértése; emlékeztet arra, hogy a 2013-ban Bangladesben a Rana Plazaban bekövetkezett dráma után indította el az Európai Bizottság a Fenntarthatósági Paktumot Bangladessel, az ILO-val és az Egyesült Államokkal együttműködésben; hangsúlyozza, hogy ennek értelmében folytatni kell a Fenntarthatósági Paktum célkitűzéseit a munkavállalók jogainak javítása érdekében, valamint azért, mert nemzetközi szinten az ellátási láncot felelősebben kell kezelni; kéri a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű programokat és fellépéseket terjessze ki az Unió más kereskedelmi partnereire is;

32.  alapvető fontosságúnak tartja a nemzetközi befektetésekről és a multinacionális vállalatokról szóló OECD-nyilatkozathoz való csatlakozást, biztosítva, hogy az iránymutatásokra kifejezett hivatkozások történjenek az EU és harmadik országok között kötött új megállapodásokban, a„passzív” megközelítés felől elmozdulva az „aktív” megközelítés felé ezek végrehajtását illetően; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a vállalkozások magatartására vonatkozó információkhoz való hozzáférés átláthatóságát, és vezessen be hatékony és érvényesíthető jelentéstételi rendszert, amely tájékoztatást nyújt a termékek értékláncáról; emlékeztet a 2010-es azon álláspontjára, hogy a társaságokat fel kell szólítani, hogy tegyék közzé CSR beszámolóikat, és hogy minden vállalkozás kellő gondossággal járjon el; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye naprakésszé a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló stratégiáját, amely szigorúbb jelentéstételi és megfelelési követelményeket ír elő, biztosítva az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-alapelvek hatékonyabb végrehajtását, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását;

33.  kéri az EU-t, hogy a párbeszéd érdekében hozzon létre platformokat, amelyek összefogják a civil társadalmat, a vállalatokat, a nemzetközi szervezeteket és a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdésben érintett egyéb szereplőket;

34.  felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” nevű projektjéből születő eredményeket saját Európai Stratégiai Beruházási Alapjára, kereskedelmi megállapodások tárgyalása során a befektetőkkel folytatott párbeszédre, és a „fenntartható tőkepiaci unió” koncepciójának támogatására a fenntartható kereskedelem elősegítésével;

35.  emlékeztet arra, hogy a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat, az ILO tisztes munka programja és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatása alapvető dokumentumok a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy az OECD és ENSZ kezdeményezését követve az uniós jogszabályokba illessze bele a közelmúltban és az újonnan kidolgozott nemzetközi normákat, és segítse elő a kiegyensúlyozott és átfogó politikai ajánlásokat, többek között egy erős fenntartható fejlődési dimenziót a globális értékláncokra vonatkozóan a G20-ak kereskedelmi minisztereinek 2016. júliusi sanghaji találkozóján;

36.  emlékeztet arra, hogy Unió a vállalati társadalmi felelősségre vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tekintetében a világ egyik meghatározó szereplője; felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő a külföldön működő uniós vállalatok körében a felelős üzleti magatartást, különös tekintettel az összes – akár belföldi jogszabályok, akár bármely, az üzleti műveleteikre vonatkozó kétoldalú vagy nemzetközi jogi kötelezettség szerinti – törvényes kötelezettségüknek való szigorú megfelelésre, és nem kevésbé az emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi nemzetközi standardoknak és szabályoknak való megfelelésre; javasolja továbbá, hogy e cél elérése végett a Bizottság tevékenyen működjön együtt a partnerországokkal a legjobb gyakorlatok és tudás átadásában az üzleti környezet és a felelős üzleti magatartás javításának módjait és eszközeit illetően;

37.  megjegyzi, hogy a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalás napirendjét hozzá kell igazítani a régiók és az országok sajátos szükségleteihez;

38.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a kereskedelem és a beruházások terén a CSR-t támogató stratégiákat létrehozó vállaltok ösztönzésére és kompenzálására, címkék engedélyezése, az uniós közbeszerzésekhez való kedvezményes hozzáférés, valamint a kkv-knek szóló támogatási program révén;

39.  melegen üdvözli a nagyvállalatok emberi jogi jelentéstételének beemelését a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelvbe; kéri az uniós tagállamokat az irányelv gyors és hatékony átültetésére; felhívja a figyelmet a jelentéstétel kereteire vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a vállalatok emberi jogi referenciaértékére, és az „integrált jelentéstétel” célkitűzésére, és felhívja a tőzsdén jegyzett uniós vállalatokat és részvényeseiket, hogy tartsák be az irányelv szellemét az Unión belül és az Unión kívül folytatott kereskedelmi tevékenységük során is;

40.  arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egy olyan nemzetközi szerződésre irányuló munkájában, amely a transznacionális vállalatokat felelősségre vonná az emberi jogi jogsértések és a környezeti normák megsértése esetén;

41.  kihangsúlyozza, hogy ezen ajánlások hatékony megvalósítása kulcsfontosságú a Bizottság által tárgyalt kereskedelmi megállapodások Parlament általi értékelésében; kéri a Bizottságot, hogy részletesen és időben reagáljon a jelen állásfoglalásban tárgyalt kérdésekre;

42.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/october/tradoc_153846.pdf

(2)

https://www.wto.org/english/news_e/news15_e/mc10_19dec15_e.htm

(3)

http://unfccc.int/resource/docs/2015/cop21/eng/l09r01.pdf

(4)

http://eeas.europa.eu/human_rights/docs/2014-hr-annual-report_en.pdf

(5)

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/july/tradoc_153591.pdf

(6)

az ENSZ közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott állásfoglalás (A/RES/70/1)

http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E

(7)

HL L 347., 2005.12.30., 1. o.

(8)

HL L 303., 2012.10.31., 1. o.

(9)

http://mneguidelines.oecd.org/text/

(10)

http://www.oecd.org/daf/inv/mne/GuidanceEdition2.pdf

(11)

(SWD(2015)0144) of 14 July 2015 http://ec.europa.eu/growth/tools-databases/newsroom/cf/itemdetail.cfm?item_id=8374

(12)

http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/webdiaepcb2015d3summary_en.pdf

(13)

HL C 99E, 2012.4.3., 101. o.

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0294.

(15)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0434.

(16)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0445.

(17)

A/HRC/RES/26/9: http://www.ihrb.org/pdf/G1408252.pdf


VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (13.4.2016)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a Parlament szociális és környezetvédelmi normákkal, emberi jogokkal és vállalati felelősségvállalással kapcsolatos 2010-es ajánlásainak végrehajtásáról

(2015/2038(INI))

A vélemény előadója: Godelieve Quisthoudt-Rowohl

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatások felülvizsgált változatára, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozatra, a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács keretrendszerére, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra,

–  tekintettel a kellő gondosságról szóló, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket előmozdító francia törvénytervezetre, valamint Juncker elnök G7-csúcstalálkozón tett nyilatkozatára;

–  tekintettel a jelenleg az ENSZ Felelős Befektetési Elvei (PRI) és az ENSZ Globális Megállapodás keretében zajló „Hosszú távú értékteremtés a vállalatok és befektetők számára” elnevezésű projektre,

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke kimondja, hogy a „közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”;

B.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke megerősíti, hogy az Európai Unió külső fellépései olyan elvekre épülnek, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek;

C.  mivel egyrészt a kereskedelem és az emberi jogok, másrészt a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapocs az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé vált; mivel az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikáját a harmadik országokban továbbra is érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró egyéb uniós politikák, többek között a kereskedelempolitika révén; mivel az Uniónak fel kell használnia a kereskedelmi politikát arra, hogy magas szintű globális normákat érvényesítsen az emberi és szociális jogok, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem terén;

D.  mivel a kereskedelempolitika és az ambiciózus kereskedelmi megállapodások előmozdítják és megerősítik a globális szabályokon alapuló kereskedelmi rendszert; mivel a kereskedelmi megállapodások megkötése előtt megbízható és átlátható módon meg kell vizsgálni az emberi jogi kérdéseket; mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek a többi vonatkozó eszközzel együtt – beleértve a vállalatok társadalmi felelősségvállalását is – a kereskedelempolitikával kapcsolatos emberi jogi rendelkezések előmozdítását célozzák;

E.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. június 26-án határozatot fogadott el egy nemzetközi kormányközi munkacsoport felállításáról, melynek feladata, hogy elindítsa a transznacionális és egyéb vállalatok tevékenységét a nemzetközi jog keretében szabályozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kialakításához vezető folyamatot;

F.  mivel a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ – amennyiben rá van kényszerítve az emberi jogok tiszteletben tartására – fontos szerepet játszhat az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában; mivel az Unió vezető szerepet játszott egy sor olyan globális kezdeményezés megtárgyalásában és végrehajtásában, amely a globális felelősségre irányul, amely együtt jár a nemzetközi normák – köztük a társadalmi igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok – tiszteletben tartásával; mivel elismert tény, hogy a globális tevékenységet folytató, és például a megkülönböztetéstől mentes vállalati kultúra alkalmazásával példát mutató európai vállalatok hosszú távon pozitív hatást fejtenek ki az emberi jogok terén; mivel az emberi jogok védelmén és érvényesítésén alapuló kereskedelmi kapcsolatok megerősítése a kölcsönös megértést és az olyan közös értékeket erősíti, mint a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása;

1.  emlékeztet, hogy az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a harmadik országokkal folytatott kapcsolataiban következetesen előmozdítja és tiszteletben tartja az emberi jogokat és a demokráciát valamennyi szakpolitikájában, ideértve a kereskedelempolitikát és valamennyi vonatkozó külső pénzügyi eszközét;

2.  ezért javasolja, hogy az Unió kereskedelmi stratégiája legyen a demokratikus értékek harmadik országokban történő előmozdításának eszköze; ezért üdvözli a kereskedelmi megállapodások és kereskedelmi kedvezményről szóló programok mint az emberi jogokat előmozdító, a kényszermunkát és a gyermekmunkát felszámoló, valamint az élelmezésbiztonságot és az egészséghez való jogot, a fenntartható fejlődést, valamint magas szintű biztonsági és környezetvédelmi normákat és gazdasági lehetőségeket garantáló eszközök megerősítését;

3.  üdvözli a „mindenki számára előnyös kereskedelem” stratégiáját, valamint a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos hivatkozást, amely ma már valamennyi uniós kereskedelmi és egyéb kétoldalú megállapodásban szerepel; felkéri az Uniót, hogy terjesszen elő javaslatot megfelelő nyomon követési intézkedésekre, mint például a panasztételi mechanizmusok, kezelje a kereskedelmi és beruházási megállapodások esetleges hiányosságait, és frissítse a kettős felhasználású termékek uniós exportjának ellenőrzésére vonatkozó jogszabályait;

4.  tudomásul veszi a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy teljesítse azon kötelezettségvállalását, hogy az emberi jogokat, valamint a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket is beemelje a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések és kereskedelmi megállapodások hatásvizsgálatába; ismételten kijelenti, hogy a hatásvizsgálatoknak az emberi jogok fokozott védelméhez kell vezetniük, valamint ahhoz, hogy erre irányuló mechanizmusokat hozzanak létre a kereskedelmi megállapodások és politikák keretében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy rendszeresen végezzen ilyen emberi jogi hatásvizsgálatokat és utólagos hatásvizsgálatokat, valamint hogy javítsa azok minőségét és átfogó jellegét; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem végzett hatásvizsgálatot az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozóan, és megismétli, hogy az utólagos értékelés részeként és a 2009-ben indított kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálat nyomon követéseként támogatja egy, az emberi jogokra is kiterjedő, Vietnámra vonatkozó átfogó hatásvizsgálat elvégzését; üdvözöl minden nemzetközi szintű – különösen az ENSZ emberi jogi főbiztosával való – együttműködésre irányuló erőfeszítést, melynek célja az emberi jogok terén elfogadott nemzetközi elvek és aláírt egyezmények megerősítése;

5.  megismétli, hogy támogatja az emberi jogi feltételességi záradékok nemzetközi megállapodásokba – többek között az Unió és harmadik országok közötti kereskedelmi megállapodásokba – történő szisztematikus bevezetését; hangsúlyozza, hogy politikai akarat szükséges a harmadik országok által vállalt kötelezettségek betartatásához; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként számoljon be az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveknek az uniós tagállamok általi végrehajtásáról; kéri, hogy az Unió képviselői a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd során következetesen hivatkozzanak az említett elvekre és a vállalati felelősségvállalásra vonatkozó egyéb nemzetközi normákra; felhívja az Uniót, hogy oly módon támogassa a civil társadalmakat a harmadik országokban, hogy hozzájárul a hatásvizsgálatokhoz;

6.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy rendszeresen ellenőrizze az emberi jogi záradékok végrehajtását, és tegyen rendszeresen jelentést a Parlamentnek arról, hogy a partnerországok tiszteletben tartják-e az emberi jogokat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy határozza meg a szükséges garanciákat azzal a céllal, hogy kezelje a kereskedelmi megállapodások lehetséges negatív emberi jogi hatásait, és hogy vegye figyelembe a belső tanácsadó csoportok és a konzultatív vegyes bizottságok közreműködését, valamint alakítson ki olyan megfelelő felügyeleti és végrehajtási mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy a vállalatok és a beruházók tiszteletben tartják az emberi jogokat;

7.  üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, az ENSZ Globális Megállapodás, a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatások felülvizsgált változata, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvány végrehajtásának támogatására irányuló bizottsági erőfeszítéseket, amely egyúttal valamennyi kereskedelmi partnert e nemzetközi elveknek való megfelelésre ösztönöz, segíti őket ebben és ellenőrzi azt; úgy véli, hogy a jogorvoslati lehetőségeket meg kell erősíteni az ENSZ-irányelvek szerinti nemzeti akciótervekben és uniós stratégiában; megismétli az említett elvek és a Globális Megállapodás hatékony végrehajtásának fontosságát; üdvözli a kormányközi munkacsoport eddigi munkáját, és arra ösztönzi az ENSZ tagjait, többek között az uniós tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt a tárgyalásokban; üdvözli a súlyos vállalati emberi jogi jogsértések jogorvoslat révén történő kezeléséről szóló tanulmányt, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala készített;

8.  üdvözli az új általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) 2014. január 1-jei hatálybalépését (978/2012/EU rendelet); emlékeztet arra, hogy a partnerországoknak végre kell hajtaniuk a GSP-rendeletben felsorolt, az emberi jogokkal és munkaügyi normákkal kapcsolatos 27 alapvető nemzetközi egyezményt; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak nyomon kell követnie ezen egyezmények GSP+ kedvezményezettek általi végrehajtását, és erről jelentést kell tennie; a GSP+-országokkal való folyamatos párbeszédre szólít fel, mivel így az Uniónak van a legnagyobb hatása az emberi jogok megsértése elleni küzdelemre, és felkészülhet arra, hogy súlyos jogsértések esetén felfüggeszti a GSP+-kedvezményeket;

9.  üdvözli a nagyvállalatok emberi jogi jelentéstételének beemelését a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelvbe, és felszólít annak gyors végrehajtására; az OECD iránymutatásainak támogatásáról biztosít, amely a kereskedelemmel kapcsolatos emberi jogi rendelkezések eszköze; e tekintetben hangsúlyozza az átláthatóságra irányuló mechanizmusokat és az országok közötti igazságügyi együttműködést; felhívja a figyelmet a jelentéstétel kereteire vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a vállalatok emberi jogi referenciaértékére, és az „integrált jelentéstétel” célkitűzésére, és felszólít minden érdekelt felet, hogy tartsa be az említett irányelvet;

10.  hangsúlyozza, hogy a „mindenki számára előnyös kereskedelem” uniós stratégia arra kötelezi az Uniót, hogy „megerősítse a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos kezdeményezéseket”, és hangsúlyozza, hogy ennek új, uniós szintű intézkedésekhez kell vezetnie, beleértve egy, a vállalkozások társadalmi felelősségvállalására vonatkozó új uniós cselekvési tervről való megállapodást 2020-ig;

11.  felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása keretében zajló „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” nevű projektjéből születő eredményeket az Unió saját Európai Stratégiai Beruházási Alapjára (ESBA), a befektetőkkel folytatott párbeszédre, és a „fenntartható tőkepiaci unió” koncepciójának támogatására;

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

11.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

9

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lars Adaktusson, Michèle Alliot-Marie, Nikos Androulakis, Francisco Assis, Petras Auštrevičius, Amjad Bashir, Bas Belder, Goffredo Maria Bettini, Klaus Buchner, James Carver, Fabio Massimo Castaldo, Lorenzo Cesa, Javier Couso Permuy, Andi Cristea, Arnaud Danjean, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Iveta Grigule, Richard Howitt, Sandra Kalniete, Tunne Kelam, Afzal Khan, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Ryszard Antoni Legutko, Arne Lietz, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, David McAllister, Demetris Papadakis, Alojz Peterle, Tonino Picula, Kati Piri, Andrej Plenković, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Sofia Sakorafa, Jean-Luc Schaffhauser, Helmut Scholz, Jaromír Štětina, Miguel Urbán Crespo, Ivo Vajgl, Elena Valenciano, Geoffrey Van Orden, Hilde Vautmans, Boris Zala

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Antonio López-Istúriz White, Tokia Saïfi, György Schöpflin, Igor Šoltes, Bodil Valero

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Beatriz Becerra Basterrechea, Georgios Epitideios, Claudiu Ciprian Tănăsescu


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (11.11.2015)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a Parlament szociális és környezetvédelmi normákról, emberi jogokról és vállalati felelősségvállalásról szóló 2010-es ajánlásainak végrehajtásáról

(2015/2038(INI))

A vélemény előadója: Lola Sánchez Caldentey

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi és befektetési politikák összekapcsolódnak a szociális védelmi, a fejlesztési, az emberi jogi és a környezetvédelmi politikákkal; felszólítja a Bizottságot, hogy külpolitikájában tartsa tiszteletben a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét, és különösen arra, hogy ezt foglalja bele minden szerződésbe, az emberi jogokkal, a tisztességes munkával, a nemek közötti egyenlőséggel és a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatban megállapodott nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban lévő módon;

2.  felidézi a fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi ENSZ-nyilatkozatot, amely megerősíti a fejlődéshez való jogot mint elidegeníthetetlen emberi jogot; felszólítja az Uniót, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, egyéb nemzetközi megállapodások és a fenntartható fejlesztési célok keretein belül tartsa tiszteletben a fejlődő országok szuverenitását, a fejlesztéshatékonysági programban foglalt demokratikus felelősségvállalás elvének megfelelően; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani az emberek méltóságát és valamennyi befektető kötelezettségeit és kötelességeit a nemzetközileg megállapodott szociális, környezeti és emberi jogi normák garantálása érdekében, a valamennyi beruházási szereplővel való hatékony együttműködés biztosítása mellett;

3.  felhívja az Uniót, hogy ismerje el a fejlődő országok közös, de differenciált felelősségét és ugyanakkor biztosítson méltányosságot, amikor a 2030 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel és fenntartható fejlődés szociális és környezeti dimenzióival foglalkozik; emlékeztet az Unió felelősségére abban, hogy garantálja a partnerországok felelősségvállalását és a saját fejlődésükhöz való hozzájárulásukat, különösen az adó-, a kereskedelmi és a befektetési politikák tekintetében; hangsúlyozza különösen, hogy ismét egyensúlyba kell hozni a kereskedelemre és a beruházásokra vonatkozó globális szabályokat az emberi jogi kötelezettségekkel a vállalatok és a kormányok jogai és kötelezettségei közötti helyes egyensúly megtalálása érdekében;

4.  emlékeztet arra, hogy a tisztes munka programjának megvalósítása (az ILO egyezményei és ajánlásai alapján) elengedhetetlen részét képezi az üzleti vállalkozások által alkalmazható fenntartható fejlődési stratégiáknak; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a szociális párbeszéd kulcsfontosságú kritérium a vállalatok elszámoltathatósága szempontjából;

5.  megjegyzi, hogy a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalás napirendjét hozzá kell igazítani a régiók és az országok sajátos szükségleteihez;

6.  sajnálatosnak tartja, hogy amikor egyre nő az érdeklődés a magánszektor mint fejlesztési szereplő iránt, jelentős hiányosságok mutatkoznak a vállalatok tevékenységeivel, valamint azoknak a szociális és környezetvédelmi normákra és az emberi jogokra gyakorolt hatásával kapcsolatos megfelelő információk és átláthatóság terén; hangsúlyozza, hogy fontos a vállalatok átláthatóságának és elszámoltathatóságának hatékony növelése és egy előzetes hatásvizsgálat elvégzése bármely nemzetközi megállapodás aláírása előtt, a kereskedelmi megállapodásokat is ideértve; az Unió kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos hatásköre tekintetében egy erős nyomon követési és végrehajtási mechanizmust kér annak hatékony biztosítására, hogy a vállalatok eleget tegyenek a szociális, környezetvédelmi és emberi jogi normáknak; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy kötelező erejű intézkedésekkel támogassák a multinacionális vállalkozások azon országokban történő adófizetését, ahol nyereségük keletkezik, és a magánszektor országonkénti beszámolási kötelezettségét, ezáltal növelve az országok hazai források mobilizálására való kapacitását;

7.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítés beépítésének kell az uniós fejlesztéspolitika középpontjában állnia; megismétli, hogy amikor egyre nő a támogatások és hitelek ötvözésének uniós fejlesztési eszközként való alkalmazása, az üzleti magatartásra vonatkozó nemzetközileg elismert iránymutatások és elvek betartásának és végrehajtásának, illetve az azok betartására irányuló dokumentumoknak (nevezetesen az ILO-egyezményeknek és normáknak – ideértve az ILO a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló nyilatkozatát is –, az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásának, az ENSZ Globális Megállapodásának és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelveknek) kell kulcsfontosságú feltételekké válniuk a magánszféra tekintetében a fejlesztési együttműködési támogatásban;

8.  helyteleníti, hogy továbbra is nő az üzleti tevékenységhez kapcsolódó emberi jogi visszaélések száma annak ellenére, hogy az Emberi Jogi Tanács 2011-ben egyhangúlag támogatta az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtásának állásáról;

9.  sajnálatosnak tartja, hogy még mindig hiányzik az emberi jogi normák és a szociális és környezetvédelmi normákkal összefüggő kötelezettségek vállalatok általi betartására vonatkozó szabályozási keret, ami bizonyos államok és vállalatok számára lehetővé teszi, hogy azokat büntetlenül megkerüljék; felszólít egy, az emberi jogi normák és a szociális és környezetvédelmi normákkal összefüggő kötelezettségek vállalatok általi betartására vonatkozó kötelező erejű és végrehajtható szabályozási keret létrehozására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban és más gazdasági partnerségi megállapodásokban szereplő jelenlegi emberi jogi záradékokat általában nem tartják tiszteletben; ismét felhívja az Európai Bizottságot arra, hogy elkötelezettebben támogassa a nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalások során a kötelező erejű emberi jogi, társadalmi és környezetvédelmi záradékokat, amelyek nem képezhetik alku tárgyát;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is támogasson olyan, a nyersanyagok felelősségteljes bányászatát, kitermelését és beszerzését célzó kötelező erejű és végrehajtható kezdeményezéseket, amelyek a magánszférában az ellátási lánc egészére kiterjedő, a fenntarthatósághoz kötött rendszerek is magukban foglalhatnak, továbbá hogy fokozza a termékek és folyamatok környezetvédelmi és szociális életciklus-elemzését a fogyasztók tájékoztatásának javítása és a vállalatok elszámoltathatóságának tényleges biztosítása érdekében;

11.  felszólítja az Uniót, hogy kövesse az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló átfogó beruházáspolitikai keretének ajánlásait a felelős, átlátható és elszámoltatható beruházások biztosítása érdekében, amelyek nem veszélyeztetik a szociális és környezetvédelmi normákat, az emberi jogokat, a fejlődést és az emberi méltóságot, és emellett garantálják az emberi jogok tiszteletben tartását, a nemek közötti egyenlőséget, a tisztességes foglalkoztatást, a szakszervezeti jogokat, a környezetvédelmet, a szociális védelmet, a minőségi javakhoz és közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést (különös figyelemmel az állami egyetemes egészségügyi ellátásra), a szociális védelmet, a gyógyszerekhez való egyetemes hozzáférést és az élelmiszer- és termékbiztonságot;

12.  egy olyan környezetben, ahol az üzleti vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó a meglévő normák, elvek és jogorvoslati mechanizmusok a nemzetközi jogban fragmentáltak, üdvözli, hogy a közelmúltban a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokba és más gazdasági partnerségi megállapodásokba emberi jogi záradékokat, valamint egy fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetet foglaltak; úgy véli, hogy ezek a záradékok kövezik ki az utat az Unió és partnerországai közötti jobb együttműködés előtt; emlékeztet arra, hogy az államok felelnek az emberi jogok tiszteletben tartásának garantálásáért és előmozdításáért; figyelemmel arra, hogy kevés előrelépés történt az ENSZ-iránymutatások végrehajtása terén, felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának egy olyan nemzetközi szerződésre irányuló munkájában, amely a transznacionális vállalatokat felelősségre vonná az emberi jogi jogsértések és a környezeti normák megsértése miatt.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.11.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

9

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Beatriz Becerra Basterrechea, Ignazio Corrao, Doru-Claudian Frunzulică, Nathan Gill, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Linda McAvan, Norbert Neuser, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Louis-Joseph Manscour, Paul Rübig, Joachim Zeller


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (21.3.2016)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról

(2015/2038(INI))

A vélemény előadója: Tiziana Beghin

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  felszólít az ILO nyolc alapvető munkaügyi normájának betartására, az ILO iparosodott országokra vonatkozó négy alapvető egyezményének és a vonatozó uniós jogszabályoknak az összes kétoldalú és többoldalú uniós kereskedelmi megállapodásba történő felvételére, továbbá felszólít e normák alkalmazására; szükségesnek tartja, hogy ösztönzőket nyújtsanak a cégeknek arra, hogy elkötelezzék magukat a vállalati társadalmi felelősségvállalás iránt, valamint megelőző intézkedéseket hozzanak az emberi jogok vagy a környezethez fűződő jogok mindenfajta megsértésének, a korrupciónak vagy az adókijátszásnak felismerése és megelőzése céljából, fióktelepeiken és beszerzési láncaikban is; rámutat a munkaügyi minimumszabályok betartásának fontosságára a harmadik országokban, felhívja ezért a Bizottságot, hogy irányozzon elő nyomon követési mechanizmusokat a szociális partnerek bevonásával; hangsúlyozza, hogy nemcsak a ratifikálást, hanem a normák hatékony végrehajtását is biztosítani kell, ami az ILO ajánlásaival összhangban megköveteli a munkaügyi felügyelőségek megfelelő humánerőforrásokkal való ellátását;

2.  emlékeztet arra, hogy az ILO a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló nyilatkozata, az ILO tisztes munka programja és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásainak munkaügyi elemei alapvető dokumentumok a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy a Bizottság Foglalkoztatási Főigazgatóságának – ahogy a korábbiakban is – továbbra is vezető szerepet kell játszania az EU vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikájának közös koordinálásában;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos, 2011–2104-es időszakra vonatkozó megújult uniós stratégiát, alaposan megfontolva a nyilvános konzultáció elindítását;

4.  emlékeztet a szociális és környezetvédelmi normák, az emberi jogok, a munkajogok és a fejlesztéspolitika közötti kölcsönhatásra az EU külkapcsolataiban, valamint arra a fontos szerepre, amelyet az EU-nak e jogok és normák előmozdításában kellene betöltenie, különösen a külkereskedelmi politikában és megállapodásokban;

5.  hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak hosszú európai hagyománya van, és hogy a társadalmilag felelős vállalatok a mai napig példaként szolgálnak;

6.  hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a globális szempontok mellett helyi és regionális hatása is van, amelyet figyelembe kell venni és elő kell mozdítani;

7.  úgy véli, hogy a vállalatok adózási politikáját a vállalati társadalmi felelősségvállalás részének kellene tekinteni, és az a véleménye, hogy az adóelkerülés vagy az adóparadicsomok adta lehetőségek kihasználása nem egyeztethető össze a társadalmi szempontból felelős magatartással;

8.  felszólít az ILO bevonására a WTO munkájába, azáltal, hogy megfigyelői státuszt biztosítanak az ILO-nak a WTO-ban, továbbá felszólalási jogot a WTO miniszterek közötti konferenciáin; úgy véli, hogy az ILO-t is be kell vonni a két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalásokba; felszólít arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás multilaterális szinten megfelelő súlyt kapjon a kereskedelempolitikában, nemzetközi szinten pedig – nevezetesen az OECD-ben, az ILO-ban és a WTO-ban – erősítsék meg a vállalati társadalmi felelősségvállalást;

9.  úgy véli, hogy a multilaterális szinten való szorosabb együttműködés elő fogja mozdítani a nemzetközi szervezetek közötti valódi koordináció megvalósulását, amely lehetővé fogja tenni például azt, hogy az ILO független szakértői jelentéseket készítsen, és ily módon a WTO tevékenységeiben megfelelő figyelmet kapjanak a munkaügyi és tisztes munkára vonatkozó rendelkezések, a társadalmi fejlődés veszélyeztetésének elkerülése érdekében;

10.  felszólít a két- és többoldalú megállapodások fenntartható fejlődésről szóló fejezetének megerősítésére a szociális partnerek előtt nyitva álló nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusok beillesztése révén, továbbá elszámoltathatósági mechanizmusok létrehozására a szabályok megsértése esetén; úgy véli, hogy egy ilyen eljárásnak következményekkel kell járnia a fenntartható fejlődésre vonatkozó szabályok terén feltárt jogsértések vagy bizonyos munkaügyi rendelkezések és normák megszegése esetén;

11.  kéri, hogy a harmadik országokkal kötendő következő uniós kereskedelmi megállapodásokban a tisztes munka programjának részeként kapjon kiemeltebb szerepet a munkahelyi biztonság és az egészségvédelem; uniós technikai támogatásra szólít fel e rendelkezések végrehajtásához annak biztosítása érdekében, hogy azok ne akadályozzák a kereskedelmet;

12.  elengedhetetlennek tartja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek hatékonyabb végrehajtását az alapvető munkaügyi, szociális és környezetvédelmi normák munkahelyeken való fenntartásához;

13.  rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak olyan új területekre kell kiterjednie, mint a munkaszervezés, az esélyegyenlőség és a társadalmi integráció, a megkülönböztetés elleni intézkedések, valamint az egész életen át tartó tanulás és a képzés fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak ki kell terjednie például a munka minőségére, az egyenlő fizetésre, a karrierkilátásokra, valamint az innovatív projektek előmozdítására annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fenntartható gazdaság irányába történő elmozdulásban;

14.  úgy véli, hogy a szociális, a környezetvédelmi és az emberi jogokkal kapcsolatos szakpolitikákat az Unió különböző tevékenységein, többek között kétoldalú megállapodásokon keresztül kell előmozdítani; megjegyzi továbbá, hogy egyetlen uniós politika sem akadályozhatja a fenntartható fejlődésre vonatkozó kétoldalú megállapodásokban részes államok által végrehajtott politikákat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában megfogalmazott személyhez fűződő jogok és szabadságok tiszteletben tartását; ezért felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági hatásvizsgálatokat és az emberi jogi hatásvizsgálatokat a tárgyalások előtt folytassák le, és hogy alkalmazzanak utólagos rendszerszintű nyomon követést és értékelést; emlékeztet, hogy életbe kell léptetni a kétoldalú megállapodásokban meglévő felfüggesztési záradékokat olyan esetekben, amikor a megállapodott szociális, környezetvédelmi és emberi jogi célkitűzések és/vagy normák súlyos megsértésére derül fény;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a nem uniós országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban tartson tiszteletben és mozdítson elő magas szintű szociális normákat az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjével összhangban, amely alapvető célkitűzéseket határoz meg a méltóságteljes, állandó és békés munkakörnyezet biztosítására, és hangsúlyozza a szociális partnerek szerepvállalásának fontosságát e menetrend előmozdításában a minőségi foglalkoztatás és a tisztességes munkahelyek hatékonyabb előmozdítása, a munkavállalói jogok elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítása, a szociális védelem kiterjesztése és a társadalmi párbeszéd előmozdítása érdekében; felhívja az uniós vállalkozásokat is ezen alapvető célkitűzések tiszteletben tartására mind az Unión belül, mind a nem uniós szereplőkhöz fűződő kapcsolataikban;

16.  hangsúlyozza, hogy a „mindenki számára előnyös kereskedelem” európai stratégiája arra kötelezi az Európai Uniót, hogy erősítse meg a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kezdeményezéseket, és hangsúlyozza, hogy ehhez új uniós szintű intézkedésekre van szükség, beleértve a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó új uniós cselekvési terv elfogadását is 2020-ig, továbbá olyan mechanizmust kell beilleszteni az összes új kereskedelmi megállapodásba, amely nem csupán utal a vállalati társadalmi felelősségvállalásra és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére, hanem minden esetben nyomon követési és végrehajtási mechanizmusokat is bevezet;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy proaktív és konstruktív módon vegye fel a kapcsolatot az OECD-vel és az ILO-val egy olyan globális megközelítés kidolgozása érdekében, amelynek célja a munkakörülmények javítása a ruhaiparban;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy az újonnan tárgyalandó kereskedelmi megállapodások – például az Ausztráliával és Új-Zélanddal kötendőek – esetében kétoldalú alapon vezesse be a demokratikus, átlátható és tisztességes kereskedelmi megállapodások új normáit, amelyek egy új globális kereskedelempolitika mérföldköveinek számíthatnak;

19.  emlékeztet arra, hogy az európai szociális párbeszéd természetéből adódóan lehetőséget kínál a szociális partnereknek arra, hogy foglalkozzanak a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdéseivel, és a vállalati társadalmi felelősségvállalás céljainak előmozdítása érdekében ösztönzi az új keretmegállapodások megtárgyalását az egyes ágazatokban;

20.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények a közbeszerzési szerződések odaítélésekor prioritásnak tekintik a vállalkozások által a fenntartható és etikus magatartás terén elért eredményeket és az ezek melletti elkötelezettségüket, és sürgeti a szerződő hatóságokat, hogy a közbeszerzési irányelvekkel összhangban alkalmazzák ezeket a kritériumokat;

21.  hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fontos szerepet játszhat a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható növekedési és munkaügyi normák biztosításában és a korrupció megelőzésében az Európai Unióban és világszerte, különösen ha megfelelő átláthatósági normákat és megbízható elszámoltathatósági mechanizmusokat tartalmaz; javasolja, hogy e tekintetben legyenek a vállalatok nagyobb mértékben elszámoltathatók; sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló olyan új stratégiát, amely szigorúbb jelentéstételi és megfelelési követelményeket ír elő, biztosítva az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-alapelvek hatékonyabb végrehajtását, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását;

22.  továbbra is sürgeti a Bizottságot, hogy tiltsa meg minden olyan termék és szolgáltatás uniós importját, amelyeket a rabszolgaság modern formáit és kényszermunkát alkalmazva – különösen a kiszolgáltatott csoportok tekintetében – vagy az alapvető emberi jogokat megsértve állítanak elő;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson konstruktív támogatást a vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében tett vállalkozói lépésekhez, világszerte segítse elő a fenntartható vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos partnerségeket például aktív közvetítésen keresztül, továbbá hozzon végrehajtási intézkedéseket e munka koordinálására;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre ösztönzőket és mozdítsa elő a meglévő munkajogi és környezetvédelmi jogszabályokat kiegészítő − ám azokat semmi esetre sem helyettesítő − vállalati társadalmi felelősségvállalás terjedését;

25.  üdvözli a Foglalkoztatási Főigazgatóság és a Bizottság szerepét a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó magas szintű munkacsoport összehívásában, és megerősített párbeszédet és együttműködést szorgalmaz az uniós intézmények és a tagállamok között az Európai Unió vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos stratégiájának előmozdítása érdekében;

26.  melegen üdvözli a nagyvállalatokkal kapcsolatban a szociális hatásokra vonatkozó jelentéstételi követelmények munkaügyi elemeinek beemelését a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelvbe(1); felhívja a tagállamokat az irányelv gyors és hatékony átültetésére; felhívja a tőzsdén jegyzett uniós vállalatokat és részvényeseiket, hogy egy társadalmilag igazságosabb és fenntartható gazdaság megvalósítása érdekében tartsák be az irányelv szellemét;

27.  megjegyzi, hogy a Rana Plaza gyárának összeomlása után egyre nagyobb figyelmet fordítanak a helyes foglalkoztatási gyakorlatok előmozdítására a globális ellátási láncban, Franciaországban törvénytervezetet nyújtottak be a „kellő gondosságról”, Juncker elnök pedig a G7-csúcstalálkozón tett nyilatkozatában „sürgős fellépést” szorgalmazott a globális ellátási láncokban a felelősség javítása érdekében;

28.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió továbbra sem kezeli az igazságszolgáltatás terén jelentkező hiányosságokat az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-alapelvek „jogorvoslathoz való hozzáférésre” vonatkozó rendelkezései vonatkozásában olyan szélsőséges esetekben, amikor munkavállalók tömegei vesztik életüket, mint például a bhopáli tragédiában; felszólít rendelkezések továbbítására az európai bíróságok joghatósága számára olyan esetekben, amikor az érintett harmadik országban nem áll rendelkezésre megfelelő jogorvoslat;

29.  felhívja a Bizottságot, nevezetesen a Jogérvényesülési Főigazgatóságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az Európai Bíróság joggyakorlatához való hozzáférés további megkönnyítésére az emberi vagy munkaügyi jogok európai székhellyel rendelkező üzleti vállalkozások és azok leányvállalatai, alvállalkozásai vagy üzletfelei által elkövetett legkirívóbb, súlyos megsértésének eseteiben, amint azt az ENSZ-főtitkár üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozó különleges képviselője ajánlotta.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.3.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

47

4

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Jane Collins, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Thomas Händel, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Morten Løkkegaard, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, João Pimenta Lopes, Georgi Pirinski, Marek Plura, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Maria João Rodrigues, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Maria Arena, Georges Bach, Heinz K. Becker, Lynn Boylan, Karima Delli, Paloma López Bermejo, António Marinho e Pinto, Edouard Martin, Ivo Vajgl

(1)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. október 22-i 2014/95/EU irányelve a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (3.12.2015)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról

(2015/2038(INI))

A vélemény előadója: Malin Björk

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a kereskedelmi megállapodások és a kereskedelem liberalizálása az oktatáshoz, a munkalehetőségekhez, a szolgáltatásokhoz és a forrásokhoz való hozzáférés, illetve a jövedelem, a fogyasztói szerep és a döntéshozatali folyamatokban való részvétel, az alacsonyabb képzettséggel járó állások betöltése, valamint a nőkre és férfiakra vonatkozó eltérő társadalmi szerepek tekintetében a nemek között fennálló egyenlőtlenségek miatt másképp érinthetik a nőket, mint a férfiakat;

B.  mivel a nemek egyenlősége mint stratégiai cél alapvető fontosságú az általános európai uniós célok eléréséhez; mivel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó jelenlegi (2010–2015-ös) uniós stratégia előírja, hogy a fenntartható fejlődés tágabb keretének részeként az EU integrálja kereskedelempolitikájába a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikát;

C.  mivel a munkavállalók képzettsége, a foglalkoztatás biztonsága, a munkakörülmények, a munkanélküli járadékok és a különféle ellátások – úgymint a fizetett szabadság, ideértve a szülői szabadságot, és az egészségügyi ellátás – javítására irányuló intézkedések különösen a női munkavállalók – és elsősorban a bizonytalan körülmények közötti nők – számára lennének nagyon előnyösek;

D.  mivel az átfogó és kiegyensúlyozott kereskedelmi megállapodások pozitív hatást gyakorolhatnak a nők foglalkoztatási arányára, hozzájárulva ezáltal a növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz; mivel az EUMSZ 8. cikke értelmében a nemek közötti egyenlőség szempontját az összes uniós tevékenység – így a kereskedelmi megállapodások tárgyalása – során figyelembe kell venni;

E.  mivel a nemzetközi kereskedelem terén a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló 2010. november 25-i európai parlamenti állásfoglalásban a nemek kérdése nem került említésre;

F.  mivel a fenntartható fejlesztési célok közül az ötödik a nemek egyenlőségének 2030-ra történő elérése;

G.  mivel a kereskedelmi egyezményeknek semmi esetre sem szabadna a nemek esélyegyenlősége terén az EU vagy az egyes tagállamok által elért haladást hátráltatniuk;

H.  mivel a befektetéseket törvényes jogok, szociális normák, fogyasztóvédelem és környezetvédelmi szabályok formájában korlátozó tényezők felszámolása alacsonyabb munkaügyi normák irányába tartó harmonizáláshoz, illetve a közszolgáltatások és a jóléti ágazat privatizálásához vezet, ami negatív hatással jár a nemek egyenlőségére nézve;

I.  mivel a fenntartható és inkluzív fejlődésbe a nemek egyenlősége, illetve a lányok és nők szerepének erősítése is bele kell tartozzon;

J.  mivel a kereskedelem liberalizálásától nem várható el, hogy önmagában megszüntesse a nemek közötti egyenlőtlenséget, hanem konkrét, adott esethez szabott intézkedésekre, illetve gazdasági megoldásokra van szükség a nőkre gyakorolt hatás szemmel tartása érdekében;

1.  felhív a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáinak és a tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének, valamint a nemzetközi környezetvédelmi kötelezettségvállalások kötelező erejű érvényesítésére az uniós preferenciális kereskedelmi megállapodások megkötésekor, minthogy az ILO standardjai különösen relevánsak a nemek közötti egyenlőtlenség megszüntetése szempontjából, ugyanis a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés, valamint a férfiak és nők számára azonos munkáért azonos fizetés elvén alapulnak;

2.  különösen a nők és érdekképviseleteik, valamint a szakszervezetek, de úgyszintén a környezetvédő, fogyasztói, munkavállalói és fejlesztési szervezetek széles körű, hatékony, folyamatos és átlátható részvételét szorgalmazza a kereskedelmi konzultációk és tárgyalások során, illetve a kereskedelmi politikák kidolgozásakor és végrehajtásuk alkalmával; ösztönzi a nőket és a nőjogi szervezeteket az aktív részvételre, valamint arra, hogy indítsanak kezdeményezéseket és nyújtsanak információkat a tárgyalások témájával kapcsolatban;

3.  az alulról építkező szervezetek felé történő elszámoltathatóságot és átláthatóságot szorgalmazza a nemzetközi kereskedelmi szabályok és a nemzeti kereskedelmi szakpolitikák kidolgozása során, és ezzel egyidejűleg a munkavállalói jogok, az emberi jogok és köztük a nők jogainak tiszteletben tartása során a következetesség biztosítását;

4.  felszólítja az EU-t, hogy gondoskodjék arról, hogy a kereskedelempolitika ne döntse meg a szociális védelemre, a fogyasztóvédelemre, a közbiztonságra, a közegészségre és -oktatásra, az élelmezésbiztonságra, a környezetvédelemre és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó nemzeti szabályokat;

5.  tudomásul veszi, hogy a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt (CEDAW) felvették a GSP+ rendszer egyezményeinek listájára, és kéri, hogy szigorúan kövessék nyomon, hogy a kedvezményezettek betartják-e kötelezettségeiket;

6.  felszólítja az EU-t, hogy az Unió már megkötött vagy ezután megkötendő nemzetközi megállapodásaiba, köztük a kereskedelmi és befektetési megállapodásokba következetesen építsen be kötelező, ellenőrizhető és alku tárgyát nem képező emberi jogi záradékokat többek között a lányok és a nők jogainak védelmében;

7.  emlékeztet a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a felfüggesztési záradék aktiválásának fontosságára az emberi jogoknak a másik szerződő fél általi megsértése esetén;

8.  emlékeztet az EU arra vonatkozó kötelezettségvállalására, hogy a nemek közti egyenlőség kérdését minden politikájába beépíti, és annak fontosságára, hogy a nők és a férfiak egyenlő módon részesüljenek a szociális fejleményekből, a gazdasági növekedésből, a méltó munkahelyekből, felszámolva a megkülönböztetést és előmozdítva a nők jogainak tiszteletben tartását szerte a világon;

9.  sajnálatosnak tartja, hogy a kereskedelmi megállapodásokat gyakran anélkül kötik meg, hogy konkrétan számításba vennék azok hatását a nők és a lányok az egészségügyi ellátáshoz – és többek között a reproduktív egészségügyi ellátáshoz hasonló társult jogosultságokhoz –, az oktatáshoz és szakképzéshez, az élelemhez, a munkához, a biztonságos munkakörülményekhez és a vízhez való jogaira;

10.  adatgyűjtésre és azok részletes elemzésére szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat a kereskedelmi megállapodásoknak a harmadik országokban a nőkre és leányokra gyakorolt esetleges konkrét hatásainak felmérése céljából, hogy növeljék a koherenciát a különböző, de egymással összefüggő olyan szakpolitikák között, mint a kereskedelem, a fejlesztés, a foglalkoztatás, a migráció és a nemek közötti egyenlőség;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy a nemek egyenlőségére vonatkozó referenciaértékek és források alapján az emberi fejlődésre gyakorolt hatás szélesebb körű értékelésének részeként végezzen előzetes és utólagos hatásvizsgálatot az EU által kötött kereskedelmi megállapodásokról a nők és a nemek egyenlősége viszonylatában; hangsúlyozza, hogy korrekt és megbízható adatokra van szükség a különféle kereskedelmi intézkedések és eszközök, mint például a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP), a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás (TISA), és az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) nemekre vonatkozó hatásainak kiértékelésére; kéri, hogy alaposan, szisztematikusan és kötelezően vizsgálják meg a meglévő kereskedelmi és beruházási megállapodásokat azon területek beazonosítása érdekében, amelyek negatívan befolyásolhatják a nemek egyenlőségét;

12.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelempolitikának fenn kell tartania az államok jogkörét arra, hogy szabályozzák és védjék a nők jogait, valamint a környezetet, a fogyasztókat és a munkavállalókat, továbbá biztosítania kell, hogy a vállalatok és a befektetők elszámoltathatóak legyenek a lakosság és a kormány felé az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, valamint a társadalmi, környezetvédelmi és fejlesztési hatások terén;

13.  szorgalmazza, hogy készítsenek mélyreható hatástanulmányokat az EU és harmadik országok között kötött két- és többoldalú szerződésekről az emberi jogok, az éghajlatváltozás, a nemek közötti egyenlőség és a fenntarthatóság tekintetében;

14.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokon az EU-nak nemcsak arra kell vigyáznia, hogy a globális szociális és környezetvédelmi standardokat javítsa, illetve tisztességesebb, méltányos globális kereskedelmi mintát hozzon létre, hanem a nemek egyenlőségét is elő kell mozdítania;

15.  sajnálja, hogy a nemi perspektívát a vállalatok társadalmi felelősségvállalása terén mindezidáig nagy mértékben elhanyagolták; felszólítja a Bizottságot, hogy érvényesítse a nemek egyenlőségének ügyét a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló politikájában, többek között a következő intézkedések révén: a társaságok növeljék minden szinten a vezetői posztokon a nők arányát, támogassák a nők egész életen át tartó tanulását és munkahelyi szakképzését, biztosítsanak megfelelő munkakörülményeket és jogokat a nők számára az ellátási lánc egészében, és kerüljék a széles körben nemi erőszak által jellemzett konfliktusövezetekből való anyagbeszerzést;

16.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégia nem veszi kellőképpen figyelembe az uniós kereskedelempolitika nemi vonzatait; sajnálja, hogy az új európai uniós kereskedelmi és beruházási stratégiáról szóló, 2015. október 15-i közleményben nem sikerült kellően figyelembe venni a nemek egyenlőségének szempontját;

17.  kiemeli, hogy az olyan alternatív kereskedelmi modellek, mint például a takarékszövetkezetek, az önsegélyző pénztárak és a szociális vállalkozások komoly szerepet játszanak a nemek egyenlőségének előmozdításában, valamint a fenntartható és inkluzív fejlődés és növekedés elősegítésében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Unió-szerte, és a kereskedelmi és fejlesztési politikában is támogassák és mozdítsák elő ezeket az alternatív modelleket.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

3.12.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

15

8

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Catherine Bearder, Malin Björk, Anna Maria Corazza Bildt, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Mary Honeyball, Elisabeth Köstinger, Angelika Mlinar, Maria Noichl, Terry Reintke, Jordi Sebastià, Beatrix von Storch, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Izaskun Bilbao Barandica, Eleonora Forenza, Mariya Gabriel, Julie Girling, Kostadinka Kuneva, Constance Le Grip, Dubravka Šuica, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Kristina Winberg


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

16.6.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

30

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laima Liucija Andrikienė, Tiziana Beghin, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Eleonora Forenza, Yannick Jadot, Ska Keller, Alexander Graf Lambsdorff, Bernd Lange, David Martin, Emmanuel Maurel, Emma McClarkin, Anne-Marie Mineur, Alessia Maria Mosca, Franck Proust, Tokia Saïfi, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Adam Szejnfeld, Iuliu Winkler, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Goffredo Maria Bettini, Agnes Jongerius, Sander Loones, Bolesław G. Piecha, Fernando Ruas, Jarosław Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Georges Bach, Eider Gardiazabal Rubial, Carlos Iturgaiz, Jan Keller, Dominique Martin, Giulia Moi, Jozo Radoš, Dario Tamburrano, Hermann Winkler

Jogi nyilatkozat