Eljárás : 2015/2116(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0225/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0225/2016

Viták :

PV 15/09/2016 - 6
CRE 15/09/2016 - 6

Szavazatok :

PV 15/09/2016 - 11.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0360

JELENTÉS     
PDF 714kWORD 294k
1.7.2016
PE 575.375v02-00 A8-0225/2016

a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról

(2015/2116(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Renate Weber

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról

(2015/2116(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 2. és 5. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 6., 8., 10., 19. és 153. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 20., 21., 23. és 26. cikkére,

–   tekintettel az Európa Tanács által elfogadott Európai Szociális Chartára, illetve az ebben meghatározott szociális és foglalkoztatási jogokra;

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió első jelentéséhez fűzött záró észrevételeire (2015. október),

–   tekintettel a vallás és meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Hans Bielefeldt a Közgyűlés 68/170. számú, a vallás és meggyőződés szabadságáról szóló határozatának megfelelően előterjesztett időközi jelentésére;

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1);

–   tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló irányelvre (a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi (átdolgozott) irányelv(2)),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (a továbbiakban: az irányelv)(3),

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló 2013. június 24-i uniós tanácsi iránymutatásokra,

–  tekintettel a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2015)0615),

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv (faji egyenlőségi irányelv) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (foglalkoztatási egyenlőségi irányelv) alkalmazásáról szóló európai bizottsági közös jelentésre (COM(2014)0002),

–  tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című bizottsági közleményre (COM(2010)0636),

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426),

–  tekintettel a „Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – Keretstratégia” című bizottsági közleményre (COM(2005)0224),

–   tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. évi intézményközi megállapodásra;

–  tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozása: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A szociális vállalkozások és a szociális innováció szerepe a munkanélküliség leküzdésében” című 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2013−2014)” című 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé” című 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(7);

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: foglalkoztatási és szociális aspektusok a 2015. évi éves növekedési jelentésben” című 2015. március 11-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A válságnak a kiszolgáltatott csoportok gondozáshoz való hozzáférésére gyakorolt hatása” című 2013. július 4-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A fogyatékossággal élő személyek mobilitása és befogadása, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia” című 2011. október 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A demográfiai kihívás és a nemzedékek közötti szolidaritás” című 2010. november 11-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférésének elősegítése, a gyakornokok és az ipari tanulók státuszának megerősítése” című 2010. július 6-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítése” című 2009. május 6-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladás az EU-ban (a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv átültetése)” című 2008. május 20-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a 2000/78/EK irányelvnek a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetéstől való mentesség tekintetében történő végrehajtásáról szóló, az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata „A foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv – A végrehajtás értékelése” című részletes elemzésére,

–  tekintettel az „Ésszerű alkalmazkodás és védett műhelyek a fogyatékossággal élő személyek számára: a beruházások költségei és megtérülése” című európai parlamenti tanulmányra,

–  tekintettel „A 25 év alatti munkavállalók differenciált kezelése munkába állásuk érdekében” című európai parlamenti tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című különjelentésére,

–   tekintettel a brightoni nyilatkozatra és az emberi jogok európai egyezménye Brightonban 2012. április 19-én és 20-án tartott magas szintű konferenciájának eredményeire(16);

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének véleményére az egyenlőségi irányelvek végrehajtásának kezdetét követő tíz évvel az Európai Unióban tapasztalható, egyenlőséggel kapcsolatos helyzetről,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a szexuális irányultságon, nemi identitáson és nemi jellemzőkön alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelemről szóló összehasonlító jogi elemzésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0225/2016),

A.  mivel az EUSZ értelmében az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul, és fel kell lépnie a társadalmi kirekesztéssel és a megkülönböztetéssel szemben;

B.  mivel az EUMSZ kimondja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen;

C.  mivel mind a 28 tagállam átültette a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet, és az átültetés és a végrehajtás tekintetében fennálló különbségek ellenére értékes tapasztalatokat szereztek;

D.   mivel az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos irányelvek tiltják mind a közvetlen, mind a közvetett diszkriminációt, továbbá a zaklatást és a megkülönböztetésre való felhívást;

E.   mivel ösztönözni kell az összes tagállamot, hogy a 2000/78/EK irányelv végrehajtásával párhuzamosan fogadjanak el olyan jogalkotási eszközöket, amelyek rendelkeznek a megkülönböztetés áldozataira vonatkozó szociális biztonsági és a szociális jóléti rendszerekről, és amelyeket olyan intézkedéseknek kell kísérniük, melyek célja a munkába állásuk akadályainak megszüntetése;

F.  mivel második végrehajtási jelentésében a Bizottság megemlítette, hogy a jogalkotás nem elegendő a teljes egyenlőség biztosításához, és hogy az uniós alapok felhasználása és a nemzeti esélyegyenlőségi szervek erősítése mellett bővíteni kell a meglévő védelemmel kapcsolatos ismereteket;

G.  mivel a megkülönböztetésmentesség a munkavégzés és a foglalkoztatás terén csak akkor eredményes, ha az élet minden területén átfogó küzdelmet folytatunk a megkülönböztetéssel, illetve a szabadságot és az egyenlőséget korlátozó olyan akadályokkal szemben, amelyek megakadályozzák a személy teljes fejlődését, és azt, hogy az összes munkavállaló valóban részt vegyen a vonatkozó tagállam politikai, szociális és gazdasági szervezetében;

H.   mivel az Európai Unió Bírósága a Römer-ügyben(17) hangsúlyozta, hogy a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv nem fekteti le az egyenlő bánásmód elvét a foglalkoztatás és a munkavégzés terén, hanem csak általános keretet nyújt a különféle alapon történő megkülönböztetések elleni küzdelemhez;

I.   mivel, bár a megkülönböztetés észlelése terén előrelépés történt, számos, megkülönböztetés áldozatává vált személy továbbra sincs tisztában jogaival, vagy nem mer jogi lépéseket tenni a megkülönböztető jellegű gyakorlatokkal szemben különböző okok miatt, például azért, mert nem bízik a tagállamok hatóságaiban, vagy a bonyolult és hosszadalmas jogi eljárások miatt;

J.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által gyűjtött információk azt mutatják, hogy a rasszizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia és a transzfóbia, valamint az intolerancia kapcsolódó formái – a kormányok és a civil társadalom által Unió-szerte hozott intézkedések ellenére – széles körben elterjedtek; mivel a társadalmi és politikai légkör egyre toleránsabb azokkal a szélsőséges, rasszista és idegengyűlölő programokkal szemben, amelyek a terrorizmus és más geopolitikai kihívások közepette kihasználják a munkanélküliséggel, a menekültválsággal, a migrációs áramlások általi idegen hatás eluralkodásával és a biztonsággal kapcsolatos félelmeket, ami pedig aláássa az Unió alapvető értékeit;

K.   mivel a FRA LMBT-felmérése(18), valamint a FRA „Being Trans in Europe” (Transzlét Európában) című jelentése(19) hangsúlyozza az LMBT-személyekkel szembeni folyamatos megkülönböztetést a munkaerőpiachoz való hozzáférés terén és a munkaerőpiacon belül;

L.  mivel a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv csupán minimumkövetelményeket állapít meg, a tagállamok azonban rendelkezhetnek magasabb szintű védelemről, és e téren konkrét intézkedéseket tehetnek nemzeti jogszabályaikban; mivel a teljes körű egyenlőség biztosításához a jogszabályozás önmagában nem elegendő, és azt megfelelő politikai fellépéssel kell ötvözni;

M.  mivel a nőket, különösen a terhes nőket és az anyákat – beleértve a szoptató anyákat is – érinti leginkább a munkanélküliség és a hátrányos megkülönböztetés a foglalkoztatás terén;

N.  mivel a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv csupán a vallás és meggyőződés szabadságára, a fogyatékosságra, az életkorra és a szexuális irányultságra tér ki, de a tagállamok a faji egyenlőségről szóló irányelv alapján kötelesek fellépni a faji és etnikai alapú foglalkoztatási megkülönböztetéssel szemben is; mivel a vallást időnként a faj helyettesítésére használják fel, amikor egy személy valamilyen valláshoz való valóságos vagy vélt tartozása miatt megkülönböztetést alkalmaznak a foglalkoztatás során;

O.  mivel a tagállamokban a fogyatékossággal élők foglalkoztatási rátája messze 50% alatt van, míg ez az arány a teljes népesség körében meghaladja a 70%-ot, és mivel a munkanélküliségi ráta a fogyatékossággal élők esetében (18,3%) közel kétszerese a teljes népesség körében mértnek (9,9%); mivel az uniós átlagértékek mögött az országok közötti komoly különbségek rejlenek;

P.  mivel a gyermekek, az idősek, a más eltartottak, a család és a háztartás ellátása tekintetében az elsődleges felelősség főleg a nőkre hárul, és e felelősség még nagyobb, ha fogyatékossággal élő gyermekeket nevelnek; mivel ez közvetlen hatással van a nők munkához való hozzáférésére és szakmai fejlődésükre, valamint negatívan befolyásolhatja foglalkoztatási feltételeiket például ott, ahol a nők gyakran akaratuk ellenére kénytelenek részmunkaidőben vagy bizonytalan foglalkoztatási formában dolgozni, továbbá a fenti tényezők bér- és nyugdíjszakadékot teremtenek;

Q.  mivel az egyszülős családok, és elsősorban az egyedülálló anyák leggyakrabban szegénységben élő munkavállalók, és minden elfogadott intézkedésnek az egyedülálló szülőkre kell összpontosítania;

R.  mivel a nők által a családi feladatok ellátása során elsajátított készségek és a kompetenciák hozzájárulnak személyes és szakmai fejlődésükhöz; mivel ezeket a kompetenciákat a társadalomnak és a munkáltatóknak is el kell ismerniük;

S.  mivel az Európai Unió jelentős gazdasági, pénzügyi és szociális válsággal néz szembe, amely különösen a nőket hozza a munkaerőpiacon és magánéletükben is hátrányos helyzetbe, tekintve, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy bizonytalan álláshelyet töltenek be, esélyesebb, hogy elbocsátják őket, és kevésbé valószínű, hogy rendelkeznek társadalombiztosítással;

T.  mivel nem léteznek a munka és a magánélet közötti egyensúllyal kapcsolatos hatékony törvények, ezért a dolgozó szülőket hátrányos megkülönböztetés éri;

U.  mivel a Parlament már fogadott el a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvhez hasonló politikai intézkedéseket, és mivel ezek az intézkedések segítenek a nők és férfiak közötti nagyobb egyenlőség elérésében és abban, hogy több nő juthasson vezetői pozícióba; mivel a nemek közötti egyenlőség elérésének a jogszabályok elengedhetetlen eszközei, azonban ki kell egészülniük normatív eljárásokkal és kampányokkal annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség ne csupán a jogszabályokban, hanem a közvéleményben is megvalósuljon;

V.  mivel az egyenlő bánásmód tagállamok általi elméleti végrehajtása ellenére a munkaerőpiacon a nők – közvetlenül vagy közvetve – még mindig többszörös megkülönböztetés áldozataivá válnak; mivel a közvetett hátrányos megkülönböztetés különböző formákban létezik, amelyeket mind le kell fednie az általános definíciónak, amely szerint hátrányos megkülönböztetésnek azt nevezzük, amikor hasonló helyzetekben eltérő szabályokat alkalmaznak, vagy ugyanazt a szabályt eltérő helyzetekben alkalmazzák; mivel a nőket nem mindig világosítják fel az egyenlőségre és a megkülönböztetésre vonatkozóan meglévő európai és nemzeti jogszabályok szerinti jogaikról, vagy kételkednek a megkülönböztetési esetek bejelentésének hatékonyságában; hangsúlyozva ezért a tájékoztatás és az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció, a figyelemfelhívó kampányok és tájékoztató portálok fontosságát;

W.  mivel a társadalmi egyenlőtlenségeket, különösen a munkahelyi egyenlőség tekintetében, kizárólag a javak jobb elosztását biztosító, a reáljövedelmek növekedésén alapuló politikával, valamint a munkavégzés és a munkaidő szabályozását és a munkavédelmet előmozdító lépésekkel, különösen a kollektív tárgyalásokon és a jó minőségű állami egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való ingyenes általános hozzáférés garanciáján keresztül lehet leküzdeni;

X.   mivel az Európai Unióban minden ötödik fiatal munkát keres, és az ifjúsági munkanélküliség teljes pénzügyi költsége a becslések szerint évi 153 milliárd euró(20), és a további társadalmi költségek rendkívül riasztóak;

Y.   mivel az Eurofound európai munkafeltételekről szóló 6. felmérése (EWCS)(21) megerősíti, hogy az elmúlt 10 év során kevés előrelépés történt a munkavállalók saját bejelentése szerinti megkülönböztetés csökkentésében;

Z.   mivel az Eurofound európai munkafeltételekről szóló 6. felmérése azt mutatja, hogy a munkavállalók 7%-a számol be általa legalább egy ok alapján elszenvedett megkülönböztetésről, és megerősíti a munkavállalók több okból elszenvedett megkülönböztetéséről szóló bejelentéseinek bizonyítékát;

AA.  mivel a fogyatékossággal rendelkező nők foglalkoztatási aránya az Unióban (44%) jelentősen alacsonyabb, mint a fogyatékossággal rendelkező férfiak foglalkoztatási aránya (52%), és mivel az 55–65 év közötti nők foglalkoztatási aránya néhány tagállamban 30% körül vagy az alatt van, és a nem szerinti foglalkoztatási különbség a legmagasabb (14,5 százalékpont) a középkorúak (30–54 év közöttiek) korcsoportjában fennálló 12,4 százalékpontos és a fiatalabb (20–29 év közötti) korcsoportban fennálló 8,3 százalékpontos különbséggel szemben; kiemelve, hogy a tartós munkanélküliség különösen jellemző a fiatalabb és az idősebb munkavállalók, főleg a nők körében, és mivel sor került a 2006/54/EK irányelv alkalmazásának és átültetésének vizsgálatára, és a Parlament a 2015. június 25-i jelentésében kifejezte komoly fenntartásait az irányelv a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításával kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatban;

AB.  mivel az idősebb munkavállalók még mindig gyakran szembesülnek az életkoron alapuló megkülönböztetéssel, sztereotípiákkal és akadályokkal; mivel az életkoron alapuló megkülönböztetés minden korcsoportot érint a következmények miatt, és mivel egy szociális és gazdasági céljait elérni kívánó emberséges társadalomnak szüksége van valamennyi generáció tapasztalatára, hozzájárulására és ötleteinek gazdagságára, és a generációk közötti szolidaritás elvére kell építkeznie;

1.   üdvözli, hogy az egyenlő bánásmód általános elvét szinte valamennyi tagállam belefoglalta alkotmányába a különböző alapokon történő megkülönböztetés vonatkozásában; sajnálja ugyanakkor, hogy csupán néhány tagállam biztosítja következetesen, hogy valamennyi meglévő jogi szöveg összhangban álljon az egyenlő bánásmód elvével, és még kevesebb tagállam hajtja azokat végre következetesen(22), és a megkülönböztetés továbbra is része sok európai mindennapi életének;

2.   bízik abban, hogy az összes tagállam megszünteti azokat a természetes, társadalmi és gazdasági jellegű akadályokat, amelyek meggátolják az egyenlőség elvének tényleges alkalmazását, és korlátozzák az európai polgárok szabadságát;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy az a jogelv, miszerint az emberi jogok egyetemesek, oszthatatlanok és egymással összefüggőek, inkább elméletben, mint gyakorlatban valósul meg, mivel az emberi lét különböző aspektusait a hatályos uniós jogi aktusok külön kezelik;

4.  sajnálatát fejezi ki a – többek között a munkahelyen előforduló – hátrányos megkülönböztetés és zaklatás esetei, elsősorban a nemen, nemzetiségen, társadalmi háttéren, fogyatékosságon alapuló, vagy a nemi irányultság és a nemi identitás alapján, etnikai származáson vagy valláson alapuló, különösen a muzulmán nőket és az LMBTI-személyeket érintő hátrányos megkülönböztetés miatt; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a megkülönböztetés valamennyi formájáról és különösen a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésről elenyésző mértékben érkezik bejelentés; felhívja ezért a Bizottságot, hogy szenteljen külön figyelmet a hátrányos megkülönböztetés valamennyi típusára a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv végrehajtásának felügyelete során, és hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőségi szervek, szakszervezetek és munkaadói szervezetek révén fel kell hívni az LMBTI-személyek figyelmét jogaikra;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Tanács minél hamarabb megállapodjon egy közös álláspont elfogadásáról, és felszólítja a Tanácsot, hogy vessen véget a patthelyzetnek egy pragmatikus megoldás irányában történő elmozdulás céljából, és további késedelem nélkül gyorsítja fel a 2008-ban a Bizottság által javasolt és a Parlament által megszavazott, a megkülönböztetés elleni horizontális uniós irányelv elfogadását; úgy véli, hogy ez előfeltétele az egységes és következetes uniós törvényi keret rögzítésének, amely véd a valláson és meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron és szexuális irányultságon alapuló, munkahelyen kívüli megkülönböztetéssel szemben; felhívja a figyelmet, hogy nem szabad elfogadni az irányelv hatályának indokolatlan korlátozását; úgy gondolja, hogy a gyűlölet-bűncselekmények felszámolására vonatkozó uniós törvényi keret egységesítése ugyancsak rendkívül fontos elem, figyelembe véve azt, hogy hasonló bűncselekmények előfordulnak a munkahelyi környezetben is;

6.   rámutat arra, hogy az Unió Alapjogi Ügynöksége szerint a megkülönböztetés minden formája, így a többszörös és egymást átfedő megkülönböztetés is nagymértékben akadályozza az emberi tőke kibontakoztatását, és akadályozza a szakmai előmenetelt; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő emberek gyakran válnak áldozataivá az ilyen jellegű megkülönböztetésnek;

7.  aggodalommal állapítja meg, hogy bizonyos tagállamokban nincs olyan ítélkezési gyakorlat, amely értelmezné a „közvetett megkülönböztetés” fogalmát, és hogy ennek meghatározása bizonyos tagállamokban nehézségeket okozott az irányelv nemzeti jogba való átültetése során; javasolja, hogy Bizottság adjon tanácsot a tagállamoknak az ilyen értelmezési problémák esetére;

8.  megjegyzi, hogy a megkülönböztetésmentesség a munkavégzés és a foglalkoztatás terén csak akkor eredményes, ha a megkülönböztetéssel szemben átfogó küzdelmet folytatunk az élet minden területén, például közösségi támogatással, továbbá jogalkotási és koordinációs eszközök – például tagállami és uniós szintű stratégiák és keretrendszerek – révén, ideértve pozitív cselekvésre ösztönző intézkedések bevezetésének lehetőségét is;

Vallás és meggyőződés

9.  megjegyzi, hogy a vallás vagy meggyőződés alapján történő megkülönböztetés tilalmát valamennyi tagállamban átültették, noha az irányelv nem határozza meg a tényleges feltételeket(23);

10.  megjegyzi, hogy a vallás és meggyőződés alapú, valamint a faji és etnikai alapú megkülönböztetés átfedi egymást, és úgy véli, hogy egyes vallási kisebbségi háttérrel rendelkező csoportokat különösen érint a vallási alapú megkülönböztetés a foglalkoztatásban, amint azt nemzeti és európai kutatások, különösen az Alapjogi Ügynökség által folytatott kutatás dokumentálja;

11.  azon a véleményen van, hogy a vallás és meggyőződés alapú megkülönböztetéssel szembeni védelmet az Európai Unióban az emberi jogi és a diszkrimináció-ellenes törvények is biztosítják, és e két törvény kölcsönösen hatással van egymásra;

12.   kiemeli, hogy a tanulmányok szerint a foglalkoztatás terén legerősebb megkülönböztetést elszenvedő csoportok közé tartoznak a zsidók, a szikhek és a muzulmánok (és különösen a nők); ajánlja az antiszemitizmus és az iszlamofóbia leküzdésére irányuló nemzeti stratégiák európai kereteinek elfogadását;

13.  méltányolja az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) jelentős ítélkezési gyakorlatát a vallás és meggyőződés alapú megkülönböztetés elleni küzdelem terén, és üdvözli azt a szerepet, amelyet az EJEB az irányelv egészének értelmezésével kapcsolatos határozatai révén betölt, és várakozással tekint az Európai Unió Bírósága e tárgyban meghozandó első határozatai elé; sajnálatát fejezi ki a bíróság elé utalt ügyek alacsony száma miatt, ami ellentmond az áldozattá válásról szóló felmérésekben megjelenő, az igazságszolgáltatás elé azonban nem kerülő megkülönböztetések magas számának;

14.  úgy véli, hogy a megkülönböztetés elleni jogszabályok következetes alkalmazását a radikalizálódást megelőző stratégiák döntő elemének kell tekinteni, figyelembe véve, hogy a növekvő idegengyűlölő és iszlamofób környezetben a vallási közösségekkel, köztük a menekültekkel és a migránsokkal szembeni megkülönböztetés hozzájárulhat az emberek vallási radikalizálódásához, befolyásolhatja a sikeres munkaerő-piaci befogadásukat, és hatással lehet az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésükhöz a letelepedési helyzetükkel kapcsolatban;

15.   úgy gondolja, hogy a bíróságoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk arra, hogy meggyőződjenek arról, hogy a vallási meggyőződésről szóló állítást jóhiszemben tették-e, ahelyett, hogy a vallás vagy meggyőződés érvényességét vagy helyességét vizsgálnák;

16.   úgy gondolja, hogy a nemzeti bíróságok és az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatait követve további harmonizációra van szükség, ha az egyház és állam szétválasztásának elvét vizsgálják a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének erkölcsi világképről szóló rendelkezéseivel szemben;

17.  az uniós és nemzeti szinten rendelkezésre álló ítélkezési gyakorlat alapján úgy véli, hogy a bármilyen alapon történő – így egyebek mellett a valláson és a meggyőződésen alapuló – megkülönböztetés tekintetében szükséges ésszerű alkalmazkodás kötelezettségét az uniós és a nemzeti jogban rögzíteni kell, amennyiben ez nem ró aránytalan terhet a munkáltatókra vagy a szolgáltatókra;

18.   felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a lelkiismereti szabadság alapvető jogát; aggodalommal tapasztalja, hogy vannak olyan tagállamok, ahol hozzáértő és jól képzett orvosoktól tagadják meg a foglalkoztatást vagy szüntetik meg a munkaviszonyukat, mivel lelkiismereti okokból kifogásolják az életet lezáró eljárásokat;

19.   azon a véleményen van, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmében figyelembe kell venni, hogy az irányelv védelmet nyújt a munkáltató vallása vagy meggyőződése alapján történő megkülönböztetéssel szemben;

20.  úgy véli, hogy a 2. cikk (5) bekezdésében rögzített általános kivétel elnagyoltan van megfogalmazva, és a menekült- és migránsválság közepette különleges fontossággal bíró alkalmazása tekintetében előrelépésre van szükség, ezért reméli, hogy a bíróságok nagyon alaposan meg fogják vizsgálni annak határait az arányosság elvével összhangban;

21.   megjegyzi, hogy a munkáltatók által a vallási jelképek viselőire rótt korlátozások nincsenek minden esetben összhangban a nemzetközi emberi jogi normákkal, mivel azok nem korlátozódnak jól meghatározott és szűken értelmezett körülményekre vagy nem követnek jogos célt, és az államok nem mindig tesznek megfelelő intézkedéseket az ilyen korlátozásokkal szemben, amikor azok nincsenek összhangban a nemzetközi emberi jogi normákkal; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagországok a semlegesség, valamin az állam és egyház szétválasztása jegyében általános tilalmat vezettek be a vallási jelképekre közterületeken, ami ahhoz vezetett, hogy megpróbálták ezeket a korlátozásokat úgy kiterjeszteni, hogy a magánszektor is alkalmazza őket;

Fogyatékosság

22.   hangsúlyozza, hogy a „fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés” a fogyatékosságon alapuló bármilyen különbségtételt, kizárást vagy korlátozást jelent, amelynek célja vagy hatása valamennyi emberi jog és alapvető szabadság másokkal azonos alapon történő elismerésének, élvezetének vagy gyakorlásának csorbítása vagy semmibe vétele a politikai, a gazdasági, a szociális, a kulturális, a civil élet terén, vagy bármely egyéb területen; megjegyzi, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés minden formáját magában foglalja, egyebek között az ésszerű alkalmazkodás megtagadását(24);

23.  ösztönzi a tagállamokat az uniós jog oly módon történő értelmezésére, hogy az alapul szolgáljon a fogyatékosság fogalmának meghatározásához, összhangban az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményével, ötvözve a fogyatékossággal élők számára kedvező elemeket és az ésszerű alkalmazkodás megtagadását a megkülönböztetés egy formájaként értelmezve, ahogy azt az Egyezmény is előírja; sajnálja, hogy egyes tagállamok még mindig olyan jogszabályokkal rendelkeznek, amelyek 50%-os rokkantsági küszöböt és hivatalos orvosi igazolást írnak elő;

24.   megjegyzi, hogy maga a 200/78 számú irányelv nem tartalmazza a fogyatékosság fogalmának meghatározását; kiemeli, hogy az Európai Unió Bíróságát felszólították, hogy önállóan határozza meg a fogyatékosság fogalmát a Chacón Navas ügy céljából; emlékeztet arra, hogy további ügyek is a fogyatékosság fogalmának tisztázását igényelték, valamint annak tisztázását, mit értenek a fogyatékossággal élő személyekhez való olyan ésszerű alkalmazkodás alatt, amit a munkáltatók kötelesek biztosítani az irányelv 5. cikke alapján (HK Danmark C-335/11 és C 337/11);

25.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fogyatékossággal élő nők foglalkoztatási aránya 50% alatt van, ami a velük szemben fennálló kettős diszkriminációra utal, és nehezíti a társadalomban való teljes jogú részvételüket;

26.   úgy véli, hogy a halálos betegséget, vagyis az olyan betegséget vagy fizikai állapotot, amely esetén reálisan várható, hogy az orvos által kiállított igazolás keltétől számított 24 hónapon belül halálhoz vezet, fogyatékosságnak kell tekinteni, ha az akadályozza az adott személy részvételét a szakmai életben;

27.   hangsúlyozza, hogy a munkáltatók kötelesek ésszerű alkalmazkodást biztosítani minden fogyatékossággal rendelkező munkavállaló részére, ami jelentheti a halálos betegséggel rendelkező munkavállalókat is;

28.   kiemeli, hogy egyes halálos betegségek természetéhez tartozik, hogy a fizikai, szellemi és fiziológiai állapotromlásuk ingadozik, ezért a munkáltatók kötelesek rendszeren felülvizsgálni az ésszerű elhelyezést, hogy teljes támogatást biztosíthassanak munkavállalóiknak szerepükben;

29.   hangsúlyozza a fogyatékossággal élő munkavállalók, így a halálos betegséggel rendelkező munkavállalók védelmének fontosságát a munkahelyi megkülönböztetés minden formájával szemben; különösen kiemeli, hogy ezeket a munkavállalókat meg kell védeni a méltánytalan elbocsátással szemben;

30.  megjegyzi, hogy a vizsgálatok alapján a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő ésszerű alkalmazkodásba való beruházás költséghatékony és megtérül, nemcsak a társadalmi befogadás, hanem a fokozott termelékenység és a kisebb arányú hiányzás tekintetében is(25); sajnálja, hogy számos tagállam még nem biztosítja a megfelelő ésszerű alkalmazkodást;

31.   hangsúlyozza a fogyatékossággal élők, valamint súlyos, krónikus vagy gyógyíthatatlan betegséggel érintett személyek munkájának fontosságát, és támogatja az olyan munkaerő-piaci koncepciókat, amely mindkét csoportnak biztosítékokat és jogokat garantál;

32.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó jogok és szolgáltatások, így a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv értelmezése szerinti ésszerű alkalmazkodás máshová átvihető legyen, és összhangban álljon a fogyatékossággal élő személyek mozgásszabadságával;

33.  üdvözli, hogy valamennyi tagállam juttatásokat, támogatásokat vagy adókedvezményeket nyújt az ésszerű alkalmazkodást biztosító munkáltatók számára, ösztönözve ezzel a munkáltatókat a munkahelyek oly módon történő kialakítására, hogy a munkaerőpiacot kiigazítsák és megnyissák a fogyatékossággal élő személyek számára, illetve hogy biztosítsák, hogy minden személy mindenki mással egyenlő mértékben élvezze és gyakorolja valamennyi alapvető emberi és szabadságjogát; azt ajánlja, hogy a tagállamok biztosítsák, a Bizottság pedig támogassa a nemzeti, regionális és helyi hatóságok képzését az ésszerű alkalmazkodásról annak érdekében, hogy képesek legyenek iránymutatást adni az ésszerű alkalmazkodásról és az egyes kiszolgáltatott csoportok kizárásának megelőzéséről; bárbeszédre szólít fel az érdekelt felekkel, így a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal abból a célból, hogy iránymutatást adjanak a megvalósítandó ésszerű alkalmazkodási gyakorlatokra;

34.   hangsúlyozza, hogy a társadalompolitikai célok teljesítésének lehetséges eszközeként kell elismerni a szociális jellegű záradékokat a közbeszerzési eljárások során; azon a véleményen van, hogy a szociálisan felelős közbeszerzést kellene eszközül használni a fogyatékossággal élő emberek és más kiszolgáltatott csoportok munkaerőpiacra történő integrálására;

35.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak minőségi keretfeltételeket a szakmai gyakorlatra annak érdekében, hogy ésszerű alkalmazkodást és akadálymentességet biztosítsanak a fogyatékossággal élő emberek számára;

36.  hangsúlyozza a közterek és munkakörnyezetek egyetemes kialakítása szabványának fontosságát, amely figyelembe veszi a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit, összhangban az ENSZ-bizottság 2014. április 11-én elfogadott, az akadálymentességre vonatkozó általános megjegyzésével(26), és felhívja a figyelmet az akadálymentességre vonatkozó, a valamennyi európai munkavállaló számára a munkafeltételek állandó javulásának elérését célzó uniós kötelezettségvállalásokra;

37.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az intelligens munkavégzési („smart working”) modelleket, amelyek biztosítják, hogy fogyatékossággal élők foglalkozási tevékenységet folytassanak a saját lakhelyükön minden olyan előnnyel, amelyek az életminőség és a termelékenység területén jelentkeznek;

38.  megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő személyek értékes hozzájárulást nyújtanak a társadalom egésze számára, és felszólítja a tagállamokat, hogy alkalmazzák a strukturális alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot arra, hogy megváltoztassák a munkahelyeket és biztosítsák a szükséges segítséget a fogyatékossággal élő emberek számára a munkában, javítsák az oktatást és a képzést azzal a céllal, hogy javuljon a munkaerőpiachoz való hozzáférés és felszámolják a fogyatékossággal élő emberek munkanélküliségét, szegénységét és társadalmi kirekesztését; rámutat a közös rendelkezésekről szóló rendelet(27) 7. cikkére és 96. cikkének (7) bekezdésére, amelyek előmozdítják az egyenlő esélyeket, a megkülönböztetés-mentességet és a fogyatékossággal élő személyek befogadását általában az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), és különösen az operatív programok végrehajtásában, és hangsúlyozza, hogy az előzetes értékelésnek fel kell mérnie a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és mindennemű megkülönböztetés megakadályozása érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét,; úgy véli, hogy európai és nemzeti támogatásokat lehetne például azon kkv-knak juttatni, akik a foglalkoztatásban maradást célzó tanfolyamok elvégzésére ösztönzik a munkavállalókat;

39.   felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a foglalkoztatási biztosítási rendszereket, megelőzendő a fogyatékossággal élők megkülönböztetését;

40.   ösztönzi a tagállamokat, hogy fontolják meg, milyen előnyei vannak a pozitív fellépéssel kapcsolatos intézkedéseknek, például hogy a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának támogatása érdekében a passzív munkaerő-piaci politikákat – köztük az adókedvezményeket és a készpénzes ösztönzőket – aktív munkaerő-piaci politikákkal, azaz iránymutatással és a tanácsadással, képzéssel és oktatással, valamint a munkaközvetítéssel kapcsolják össze;

41.  ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mindenre kiterjedő intézkedési keretet, amely biztosítja a fogyatékossággal élők minőségi munkához jutását, többek között bírságokat alkalmazva a megkülönböztetést tiltó jogszabályoknak való meg nem felelés eseteiben, amelyek bevételei a nyitott munkaerőpiacon való érvényesülés és egyéb vonatkozó fellépések finanszírozására szolgálnának;

42.   ösztönzi a tagállamokat, hogy folyamatos támogatást nyújtsanak azoknak a munkáltatóknak, akik fogyatékossággal élő személyeket alkalmaznak, például teremtsenek kedvező feltételeket, és nyújtsanak megfelelő támogatást a foglalkoztatás minden szakaszában: a munkaerő-felvételnél, a munkaerő megtartásánál és a pályán való előmenetelnél;

43.   felszólítja valamennyi érintett szereplőt, hogy fordítson különleges figyelmet az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek integrációjára, és alakítson ki átfogó kampányt a CRPD-vel kapcsolatos tájékozottság növelése érdekében, továbbá lépjen fel a munkahelyeken a fogyatékossággal élő személyekkel, különösen a pszichoszociális fogyatékossággal élőkkel, az értelmi fogyatékossággal élőkkel, az autizmus spektrumzavarral élőkkel és fogyatékossággal élő idősekkel – szemben táplált előítélet ellen; kéri, hogy a kapacitásépítéshez, képzéshez, tudatosságnöveléshez és nyilatkozathoz kapcsolódó valamennyi anyagot hozzáférhető formátumokban tegyenek elérhetővé;

44.   aggodalmának ad hangot a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia félidős felülvizsgálatának késedelmei miatt; sürgeti a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió első jelentéséhez fűzött, 2015. szeptember 7-én elfogadott záró észrevételei alapján vizsgálja felül a stratégiát, és vonja be ebbe a folyamatban a fogyatékossággal élő embereket képviselő szervezeteket;

45.   sajnálja, hogy a Bizottság még nem foglalkozott a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásában tapasztalható életkorbeli egyenlőtlenségekkel; ezért arra szólítja fel a Bizottságot, hogy jobban ismertesse meg és kezelje a fogyatékossággal élő személyek jogait és az általuk elszenvedett megkülönböztetést;

Életkor

46.  hangsúlyozza az idősebb munkavállalók jelentős hozzájárulását a társadalom és a vállalatok versenyképessége számára; hangsúlyozza az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának fontosságát, akik továbbadhatják a fiatalabb munkavállalóknak ismereteiket és tapasztalataikat a tevékeny időskor keretében, és sajnálja, hogy a foglalkoztatáson belüli megkülönböztetés egyik fontos oka az életkor; sajnálatosnak tartja, hogy az idősebbek még mindig gyakran szembesülnek sztereotípiákkal és akadályokkal a munkaerőpiacon, és szolidaritáson, kölcsönös tiszteleten, felelősségen és a másikra való odafigyelés iránti hajlandóságon alapuló, generációkon átívelő igazságosságra szólít fel;

47.   felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő életkortól függetlenül minden munkavállaló munkához jutását és munkaerő-piaci felvételét, és alkalmazzanak intézkedéseket a munkahelyen minden munkavállaló védelmére fizetés, képzés, karrierfejlesztés, egészség és biztonság stb. tekintetében;

48.   megjegyzi, hogy a munkaerő egyoldalú fiatalítása nem vezet több innovációhoz, ezzel szemben a tapasztalat, tudás és készségek pazarlását eredményezi;

49.   felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkáltatókat fiatalok felvételére, ugyanakkor biztosítsák és tartsák tiszteletben az egyenlő elbánás elvét a fizetés és a szociális védelem tekintetében, ideértve a munkához kapcsolódó, szükséges képzést;

50.   aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európai Unió Bírósága szerint a nemzedékek közötti szolidaritás az egyetlen olyan legfontosabb jogszerű cél, amely indokolja az életkoron alapuló eltérő bánásmódot(28); mivel azok a tagállamok, ahol magasabb az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája, jobban teljesítenek a fiatalabbak munkaerő-piaci bevezetésében is;

51.   emlékeztet arra, hogy az időskorra vonatkozó politikákkal kapcsolatos uniós jogszabályokat hatékonyan kell végrehajtani az életkoron alapuló megkülönböztetés leküzdése és megelőzése érdekében;

52.  megjegyzi, hogy a végrehajtott szakpolitikáknak köszönhetően a munkavállalók körében az összes uniós tagállamban nőtt az 55 és 64 év közöttiek aránya; sajnálja ugyanakkor, hogy e korcsoport esetében a foglalkoztatási arány túlságosan lassan nő, és az Unión 28 tagállamán belül továbbra is 50% alatt van; ezért hangsúlyozza, hogy a digitalizáció jelentős hatással van a munkaerőpiacra azáltal, hogy új munkaalkalmakat és rugalmasabb munkafeltételeket teremt, mint például a távmunkát vagy az otthon végezhető munkát, amelyek hatékony eszközként szolgálhatnak az 50 év feletti és a képzetlen középkorú emberek kirekesztésével szemben; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a digitális szakismereteknek a munkavállalók számára a teljes szakmai életútjuk során kínált képzési, továbbképzési és átképzési lehetőségek általi folyamatos fejlesztése a digitalizáció előnyei kihasználásának előfeltétele; úgy gondolja emellett, hogy a jövőbeni munkahelyteremtés lehetősége a digitális piacon további erőfeszítéseket fog igényelni a tagállamok részéről, hogy kezelni tudják strukturális munkaerőhiányt, különösen az 50 év felettiek esetében;

53.   hangsúlyozza, hogy az életkoron alapuló megkülönböztetés elleni intézkedések alapvetően nem tehetnek különbséget gyermekek vagy idősek között, és a jogtalan életkoron alapuló megkülönböztetés minden fajtájának utána kell járni;

54.  megjegyzi, hogy az idősebb munkavállalóknak bizonytalanabb a helyzetük, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanulmányozzák a munkanélküliség aggasztó problémáját az 50 év felettiek körében, és fejlesszenek ki hatékony eszközöket – például szakképzést, illetve ösztönzőket és támogatásokat a munkáltatóknak – az ilyen korú munkavállalók újbóli munkaerő-piaci integrálására és a munkaviszony jogellenes megszüntetése elleni védelemre;

55.  hangsúlyozza a munkavállalók digitális fejlesztésének szükségességét, és hangsúlyozza, hogy a digitalizálás hozzájárul a társadalmi befogadáshoz és ahhoz, hogy az idősebbek és a fogyatékossággal élő munkavállalók a mesterséges intelligencia előnyeinek kihasználásával hosszabb ideig maradjanak a munkaerő-piacon; fontosnak tartja a digitális piac foglalkoztatásra gyakorolt befolyásának szociálisan igazságos és tartós irányítását; hangsúlyozza, hogy sok munkáltató a hiányzó vagy elavult szakismeretekkel kapcsolatos sztereotípiák miatt nem vesz fel idősebb munkavállalókat; ezért arra szólít fel, hogy az Európai Bizottság által bejelentett, közelgő európai készségstratégiának történő megfelelés érdekében minden korosztály esetén alkalmazzák az egész életen át tartó tanulást és a felnőttoktatást;

56.  emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamainak legfontosabb erőforrásai az emberi erőforrások; azon a véleményen van, hogy az elektronikus szakismeret elengedhetetlen az 55 év feletti idősebb munkavállalók számára ahhoz, hogy meg lehessen őket védeni a munka piacáról való kirekesztéstől, és hogy könnyebben találjanak új munkát; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel közösen fejlesszenek ki az oktatást és a munkát összekapcsoló készségstratégiákat, és így fektessenek be és mozdítsák elő az egész életen át tartó tanulást, biztosítsanak elérhető, megfizethető és átfogó képzési rendszereket és átképzést a digitális és humán készségek kialakítására, ideértve a virtuális környezethez (kiterjesztett valóság) való alkalmazkodást is, amelyek felkészítik az idősödő népességet az elektronikus szakismeretek iránti növekvő igényhez való jobb alkalmazkodásra számos különféle ágazatban, ezért hangsúlyozza,, hogy az 55 év feletti idősebb munkavállalók, különösen a nők részére folyamatos hozzáférést kell biztosítani az ikt-képzéshez; arra ösztönzi továbbá a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak létre a digitális szakadék csökkentésére és az új információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlő hozzáférés támogatására irányuló stratégiákat;

57.   üdvözli az európai szociális partnerek 2015–2017-re szóló munkaprogramját, amely a tevékeny időskorra helyezi a hangsúlyt; felszólítja a szociális partnereket, hogy komolyan karolják fel az életkor miatti megkülönböztetéssel, a felnőttképzéssel, a munkahelyi egészséggel és biztonsággal, valamint a munka és családi élet összeegyeztetésével kapcsolatos ügyeket, egy olyan európai keret kiépítése céljából, amely támogatja minden munkavállaló foglalkoztathatóságát és egészségét;

58.   hangsúlyozza, hogy megbízható statisztikákra van szükség az idősekkel és a demográfiai változásokkal kapcsolatban az időskort támogató célzottabb és hatékony stratégiák kialakítása céljából; felhívja a Bizottságot az idősebbek társadalmi helyzetére, egészségi állapotukra, jogaikra és életszínvonalukra vonatkozó átfogó, minőségi adatgyűjtés biztosítására;

59.   felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a bizonyos szakmák és pozíciók esetében meglévő korhatárokat és finanszírozási jogosultságokat, és töröljék el ezeket a korlátokat;

60.   rámutat, hogy az életkor igényeihez igazított környezetek előmozdítása alapvető eszköze az idősebb munkavállalók és munkakeresők támogatásának és a mindenki számára egyenlő lehetőségeket kínáló, befogadó társadalmak előmozdításának; e tekintetben üdvözli a Bizottság és a WHO közös irányítású projektjét, melynek célja a WHO életkor igényeihez alakított városokra vonatkozó globális útmutatójának európai környezethez igazítása;

61.   üdvözli az EU-OSHA által folytatott „Egészséges munkahelyet minden korosztály számára” című kampányt; hangsúlyozza, hogy szükség van a hatékony munkahelyi egészségről és biztonságról szóló jogszabályokra, valamint a vállalatok ösztönzésére, hogy megelőző módszereket alkalmazzanak; kampányra hív fel, hogy mindenfajta méretű vállalat komoly tájékoztatást kapjon;

62.   felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az állami nyugdíjrendszereket, hogy az állam a nyugdíjba vonulást követően minden munkavállaló számára tisztességes helyettesítő jövedelmet biztosíthasson;

63.   üdvözli a bizottság munka és magánélet egyensúlyával kapcsolatos kezdeményezését; hangsúlyozza, hogy a munka és magánélet egyensúlya az idősebb munkavállalók számára is kihívást, mivel az 55 és 64 év közötti férfiak 18%-a és a nők 22%-a gondoskodik gondozásra szoruló családtagokról, míg a nagyszülők több mint a fele nyújt rendszeres gondozást unokáinak; azt ajánlja, hogy a közeljövőben előterjesztendő munka és magánélet egyensúlyáról szóló kezdeményezés teljes mértékben tartalmazzon intézkedéseket a nem hivatalos gondozók és a munkaképes korú nagyszülők, valamint a fiatal szülők támogatására;

64.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az ingyenes és jó minőségű közszolgáltatásokat a gyermekek, betegek és idősek megfelelő és szükséges ellátásának és segítésének biztosítására;

Szexuális irányultság

65.  megjegyzi, hogy a nemzeti bíróságok és az Európai Unió Bírósága csak kevés ügyet tárgyaltak a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetésre vonatkozóan;

66.  emlékeztet arra, hogy bár a 2010. évi 10-hez képest 2014-re 13-ra emelkedett azon tagállamok száma, amelyek a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés tilalmát valamennyi, a faji egyenlőségi irányelv által lefedett területre kiterjesztették, a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelem még mindig korlátozott(29);

67.  felhívja a figyelmet arra, hogy a transzneműek számára biztosított, megkülönböztetéssel szembeni védelem hatóköre, különösen a foglalkoztatás, oktatás és egészségügyi ellátás terén számos tagállamban továbbra is bizonytalan; intézkedéseket kér a nemek közötti egyenlőségről szóló (átdolgozott) irányelvet átültető nemzeti jogszabályok hatékony végrehajtása érdekében; rámutat arra, hogy ezen intézkedések a jogi fogalom-meghatározások tökéletesítését szolgálnák abból célból, hogy a védelem kiterjedjen minden transznemű személyre, nem csak azokra a transzneműekre, akik nemváltáson esnek vagy estek át(30);

68.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy alacsony szintű a tudatosság a megkülönböztetéshez kapcsolódó jogok tekintetében, és kevéssé ismertek azok a szervek és szervezetek, amelyek segítséget nyújtanak a megkülönböztetés áldozatainak, noha a tájékozottság az LMBTI-személyek körében magasabb fokú; úgy véli, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak a munkavállalói szervezetekkel együtt jelentősen fokozniuk kellene tájékoztatási tevékenységüket más csoportok esetében is, az áldozatok és a munkáltatók körében egyaránt; rámutat arra, hogy a nemzeti LMBTI-szervezetek kulcspartnerek ezekben az erőfeszítésekben;

69.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az élettársi állapot, a házassági rendszerek és az szülői jogok kölcsönös elismerését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe azt a sajátos megkülönböztetést, amellyel az interszexuálisok szembesülnek a foglalkoztatás során, és vizsgálják felül jogszabályaikat és gyakorlataikat az interszexuálisok megkülönböztetésének megelőzése érdekében;

Horizontális vonatkozások és ajánlások

70.  aggodalmának ad hangot, hogy a többszörös megkülönböztetés tekintetében gyakran a tagállami szabályok és normák széttagolt és eltérő volta következtében nincs jogi egyértelműség és jogbiztonság; tudomásul veszi az Equinet által a közös normák kidolgozásának elősegítésében végzett fontos munkát, és úgy véli, hogy ezt megfelelő módon támogatni kell;

71  sajnálatosnak tartja, hogy a 2000/78/EK irányelv nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket a halmozott megkülönböztetéssel kapcsolatban, bár azt legalább kimondja, hogy a nők gyakran válnak áldozatává, és megjegyzi továbbá, hogy a hátrányos megkülönböztetés két vagy több formájának kombinációja által okozott problémák a megkülönböztetés különböző formái esetére vonatkozó védelem garantált mértékének eltéréseiből erednek; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy lépjenek fel a többes megkülönböztetés minden formájával szemben, és biztosítsák a megkülönböztetés-mentesség és az egyenlő elbánás elvének alkalmazását a munkaerőpiacon és a munkához jutás terén; azt ajánlja, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, bűnüldöző szervek, köztük a munkaügyi felügyelők, a nemzeti esélyegyenlőségi szervek és a civil társadalmi szervezetek fokozottan figyeljék a nemi és az egyéb megkülönböztetési okok és gyakorlatok közötti átfedést;

72.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőségre vonatkozó objektív, összehasonlítható és lebontott adatok hiánya a megkülönböztetés és az egyenlőtlenség eseteiről megnehezíti a megkülönböztetés, különösen a közvetett megkülönböztetés fennállásának bizonyítását; rámutat, hogy a 2000/78/EK irányelv 10. cikke lehetővé teszi a bizonyítási teher áthelyezését és megfordulását abban az esetben, ha a tények alapján feltételezhető közvetlen vagy közvetett diszkrimináció fennállása; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy pontosan és szisztematikusan, a szociális partnerek és a nemzeti esélyegyenlőségi szervek és a nemzeti bíróságok bevonásával gyűjtsenek adatokat az irányelv hatályát érintő egyenlőségre vonatkozóan;

73.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között a nemzeti jelentések részeként, valamint az évente elkészített, a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló együttes jelentésben – dolgozzanak ki harmonizált és homogén statisztikákat az egyenlőségre vonatkozó adatok gyűjtésében meglévő összes hiányosság korrigálásának céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy az ilyen adatgyűjtést a tagállamoknak szóló ajánlásokkal és oly módon kezdeményezze, hogy megbízza az Eurostatot egyeztetések megszervezésével azzal a céllal, hogy váljon általánossá valamennyi megkülönböztetési okról szóló adat bontása az Európai Társadalomtudományi Elemzések mutatói esetében a felvétellel és a munkaerőpiaccal összefüggő diszkrimináció minden formája elleni tényleges fellépés és küzdelem érdekében;

74.   azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtése során vegyenek fel a munkaügyi felmérésre olyan opcionális kérdéseket, amelyekkel megállapítható a nem, a faji és etnikai származás, a vallás és meggyőződés, az életkor, valamint a szexuális irányultság alapján történő esetleges megkülönböztetés;

75.   hangsúlyozza, hogy a törvényhozási folyamatban minden szinten mindig figyelembe kell venni a legkisebb, illetve a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit, és meg kell vizsgálni a tervezett intézkedések arányosságát;

76.  rámutat a nemzeti esélyegyenlőségi szerveknek a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv végrehajtásában betöltött fontos szerepére, tekintettel arra, hogy hozzájárulnak a tudatosság növeléséhez és az adatgyűjtéshez, együttműködnek a társadalmi partnerekkel és más érdekelt szereplőkkel, kezelik az alacsony bejelentési arány problémáját, és vezető szerepet játszanak a megkülönböztetés áldozatai általi panasztétel egyszerűsítésében és támogatásában; kéri a nemzeti esélyegyenlőségi szervek szerepének erősítését, pártatlanságuk biztosítását és kapacitásaik fejlesztését és bővítését, többek között a megfelelő finanszírozás biztosítása révén;

77.  felszólítja a tagállamokat, hogy mutassanak nagyobb elkötelezettséget a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvének a foglalkoztatáspolitikában történő végrehajtását illetően; felszólít a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés aktív használatára, többek között a bevált gyakorlatok Bizottság általi megosztása révén, valamint a nők tisztességes feltételeken alapuló és bizonytalan foglalkoztatási formák nélküli, a család és a munkahely optimális összeegyeztetését és az egész életen át tartó tanulást elősegítő foglalkoztatásának ösztönzésére irányuló intézkedések, valamint a bér- és nyugdíjszakadék csökkentésének ösztönzésére és a nők általános munkaerő-piaci helyzetének javítására irányuló intézkedések végrehajtására;

78.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemektől független munkaköri besorolásokat és értékelési rendszereket, mert ezek az egyenlő bánásmód elősegítésének elengedhetetlen eszközei;

79.  kiemeli, hogy az egyenlő bánásmódról szóló szakpolitikáknak a sztereotípiák kezelésére kellene irányulniuk a nők és férfiak munkavégzése és szerepei tekintetében;

80.  emlékeztet arra, hogy a szociális partnerek alapvető szerepet játszanak a diszkrimináció elleni harcban a munkavállalók és a munkáltatók tájékoztatása és figyelmének felkeltése terén;

81.  úgy véli, hogy további figyelmet kell fordítani a konkuráló jogok, így a vallás és meggyőződés szabadsága és a szólásszabadság egyensúlyára az ezen okokból történő zaklatás esetén;

82.  felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék és erősítsék meg a nemzeti munkaügyi felügyeleti szerveiket, biztosítva számukra a feltételeket és az anyagi és emberi erőforrásokat ahhoz, hogy fenn tudják tartani hatékony helyszíni jelenlétüket a bizonytalan foglalkoztatás, a szabályozatlan foglalkoztatás, valamint a munkaerő-piaci és bérezési megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében, különösen a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából;

83.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy konkrét intézkedésekkel, például a szülési szabadságról szóló irányelv, a gondozói szabadságról szóló irányelv törvényi javaslatainak sürgős előterjesztésével és az apasági szabadságról szóló jogszabály erősítésével segítsék elő a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét abból a célból, hogy biztosítsák a nők munkába való visszatérésének jogát a terhességi és a szülési szabadság, valamint a gyermekgondozási szabadság után, garantálják az egészség és a biztonság tényleges munkahelyi védelméhez való jogukat, biztosítsák az anyasággal kapcsolatos jogosultságaik védelmét, és hozzanak intézkedéseket a munkavállalók terhesség alatti tisztességtelen elbocsátása ellen;

84.  megjegyzi, hogy a megkülönböztetéssel kapcsolatos számos ügyben korlátozott az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés; hangsúlyozza az információkhoz való hozzáférést a megkülönböztetés áldozatai számára; szükségesnek tartja, hogy a tagállamok tegyék meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az áldozatok számára biztosított legyen a jogi eljárás egésze alatt az ésszerű, elérhető és hozzáférhető jogi támogatás és tanácsadás, ideértve például a bizalmas és személyes tanácsadást, valamint az esélyegyenlőségi szervek vagy a megfelelő közvetítők által nyújtott érzelmi, személyes és erkölcsi támogatást; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy lépjenek fel a munkahelyi zaklatással és erőszakkal szemben, amely sérti a személyek méltóságát, illetve támadó munkahelyi környezetet teremt;

85.  úgy véli, hogy az igazságszolgáltatáshoz és az igazságszolgáltatáson kívüli mechanizmusokhoz való fokozott hozzáférés érdekében a nemzeti esélyegyenlőségi szervek megerősítése, valamint a hatóságok iránti bizalom növelése, jogi támogatás és tanácsadás nyújtása és a gyakran elhúzódó és összetett jogi eljárások egyszerűsítése által nemzeti szinten javítani kell a panaszkezelési mechanizmusokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan platformokat, amelyeken keresztül munkahelyi diszkrimináció és zaklatás esetén panaszt lehet benyújtani és ingyenes jogi támogatást lehet kapni az ilyen ügyekkel kapcsolatosan;

86.   felszólít jogszabályok elfogadására a visszaélést bejelentő személyek védelmére és a titoktartásra vonatkozóan a munkahelyen megnyilvánuló megkülönböztető magatartás és/vagy mobbing és/vagy stalking (zaklatás) esetén;

87.  emlékeztet arra, hogy egyes esetekben még mindig nehézségekbe ütközik a bírósági ügyek lefolytatása és a megfelelő képviselet biztosítása, és felhívja a tagállamokat, hogy találjanak módokat az áldozatok ezzel kapcsolatos segítésére, többek között például adómentességek és adókedvezmények, valamint szakosodott nem kormányzati szervezetek által biztosított jogi segítségnyújtás és támogatás révén, továbbá gondoskodva a jogorvoslati lehetőségekről és a megfelelő képviseletről; hangsúlyozza a nem kormányzati szervek jogállásának jelentőségét a megfelelő bírósági és/vagy közigazgatási eljárásokban;

88.  üdvözli, hogy a megkülönböztetést tiltó tagállami jogszabályokban előírt szankciók általában véve összhangban állnak a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvvel; kiemeli ugyanakkor a diszkrimináció elleni harcra specializálódott állami szervezetek fontos szerepét a szankciókhoz és erőforrásokhoz kapcsolódó problémák megoldásában; aggasztónak tartja ugyanakkor, hogy a nyújtott kártérítés szintjét és összegét tekintve a nemzeti bíróságok hajlamosak a jogszabály szerinti alacsonyabb szintű szankciókat alkalmazni(31); hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság kövesse szoros figyelemmel a tagállamok szankciókra és jogorvoslatra vonatkozó szabályait annak biztosítása érdekében, hogy a tagállami jog ne engedje meg, hogy hátrányos megkülönböztetés esetén – ahogy azt az Európai Unió Bírósága is jelentésébe foglalta – pusztán szimbolikus büntetést szabjanak ki vagy figyelmeztetést adjanak ki;

89.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a roma közösség tagjai csak elenyésző mértékben vannak jelen a munkaerőpiacon; hangsúlyozza, hogy munkaerő-piaci részvételük támogatása érdekében meg kell erősíteni az erre az etnikai kisebbségre szakosodott nem kormányzati szervezetek szerepét; jelzi továbbá, hogy milyen fontos szerepet játszanak a nem kormányzati szervezetek a jogaikról való tájékoztatás terén, valamint a hátrányos megkülönböztetés eseteinek bejelentésében nyújtott segítségüknek köszönhetően, amivel végső soron javítják az adatgyűjtést;

90.  felszólítja a tagállamokat, hogy a súlyos és strukturális megkülönböztetést elszenvedő csoportok, például a romák esetében használják ki az irányelv nyújtotta a pozitív intézkedések bevezetésének lehetőségét;

91.  üdvözli, hogy a tagállamok túlnyomó többsége szükségesnek tekintette, hogy az irányelv hatályán belül valamilyen előremutató intézkedést hozzon;

92.  hangsúlyozza, hogy szükség van az Európai Bíróság vonatkozó határozatainak terjesztésére, valamint a nemzeti bírósági határozatok kölcsönös megosztására, az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának az egyenlőségről szól irányelv rendelkezéseivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának megfelelően;

93.   hangsúlyozza a munkát és a gondozási feladatokat egyidejűleg ellátó nem hivatalos gondozók részére támogatás nyújtásának fontosságát (pl. rugalmas munkaidő, helyettesítő gondozás révén) oly módon, hogy lehetővé teszi a gondozást az említett gondozók (többnyire nők) számára, jelentős segítséget jelentve családjaiknak és levéve a terhet a társadalomról, és ezért a hozzájárulásért nem büntetik sem most, sem a jövőben;

94.  szükségesnek ítéli a nemzeti, regionális és helyi hatóságok és bűnüldöző szervek, valamint munkaügyi felügyelők alkalmazottainak megfelelő képzését; döntő jelentőségűnek tartja, hogy valamennyi érdekelt fél, így a bírák, az ügyészek, az igazságügyi alkalmazottak, a jogászok és nyomozók, a rendőrök és a börtönökben dolgozók képzésben részesüljenek a foglalkoztatás területét érintő megkülönböztetésellenes jogszabályokkal és az ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban, valamint hogy képzéseket biztosítsanak a kulturális megértés és a nem tudatos elfogultság témakörében;

95.   szükségesnek gondolja, hogy a Bizottság az egyenlőségi és sokféleségi keretekre vonatkozó modelleket bocsásson a magánvállalatok, ezen belül a kkv-k és mikrovállalkozások rendelkezésére, amelyeket később alkalmazhatnak és saját igényeik szerint módosíthatnak; felszólítja az üzleti szereplőket arra, hogy lépjenek túl azon, hogy csupán ígéreteket tesznek az egyenlőség és sokféleség tiszteletben tartására, többek között azzal, hogy – amennyiben segíteni akarnak – az esélyegyenlőségi szervek segítségének igénybevételével évente beszámolnak az ez ügyben történt kezdeményezéseikről;

96.   felszólítja a munkáltatókat, hogy az érvényben lévő megkülönböztetés-elleni irányelvek tiszteletben tartása és végrehajtása révén, a nemre, faji és etnikai származásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő elbánás elve alapján teremtsenek megkülönböztetés-mentes munkakörnyezetet munkavállalóik számára; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a kapcsolódó intézkedések végrehajtását;

97.  rámutat a szociális partnerek, a nem kormányzati szervek és a civil társadalom fontos szerepére az áldozatoknak biztosított segítségnyújtás tekintetében, és hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetést elszenvedő személyek számára gyakran könnyebb hozzájuk fordulni, mint más szereplőkhöz; ezért javasolja az e területen tevékenykedő civil társadalmi szervezetek támogatását;

98.  szorgalmazza az emberi jogok és az állampolgári ismeretek oktatását, ami előmozdítja a sokféleséggel kapcsolatos tudatosságot és a sokféleség elfogadottságát, valamint befogadó környezet megteremtését célozza, ösztönözve a normák újradefiniálását és a sértő címkézés megszüntetését;

99.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az emberi jogok és az állampolgári ismeretek oktatását az általános- és középiskolákban;

100.   szükségesnek tartja, hogy a Bizottság fogadja el a nemzeti stratégiák európai keretét az antiszemitizmus, az iszlamofóbia, valamint a rasszizmus egyéb formái elleni küzdelemre;

101.   ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre megfelelő rendszereket a büntetésüket letöltött elítéltek munkaerő-piaci reintegrációjára vonatkozóan;

102.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az érdekelt felek, ezen belül a civil társadalmi szervezetek és az esélyegyenlőségi szervek részére tegyenek elérhetővé forrásokat a foglalkoztatás területén történő megkülönböztetéssel kapcsolatos figyelemfelhívó és oktató kampányok elősegítésére; felszólítja a magánszektort, hogy tegyen meg mindent a megkülönböztetéstől mentes munkakörnyezet megteremtése érdekében;

103.   felhívja a tagállamokat arra, hogy vállaljanak kötelezettséget a megfelelő gyakorlat cseréjének biztosítására a diszkrimináció elleni harcban a foglalkoztatás területén;

104.   felszólítja a szociális partnerek szervezeteit, hogy alakítsák ki a foglalkoztatási egyenlőtlenséggel kapcsolatos belső tudatosságot, és tegyenek javaslatokat arra, miként kezeljék az ügyeket a szervezeti/vállalati szintű ágazati kollektív tárgyalások, képzések, valamint a tagok és munkavállalók részére szóló kampányok során;

105.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vonják be a szociális partnereket (szakszervezeteket és munkáltatókat), valamint a civil társadalmat, beleértve az esélyegyenlőségi szerveket is a foglalkoztatási és munkavégzési egyenlőség hatékony alkalmazásába az egyenlő bánásmód előmozdítása érdekében; arra is felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék a szociális párbeszédet, valamint a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok cseréjét;

106.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(2)

HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(3)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0320.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0286.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0293.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0261.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0068.

(10)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0328.

(11)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0453.

(12)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0400.

(13)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0262.

(14)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0371.

(15)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0212.

(16)

http://www.echr.coe.int/Documents/2012_Brighton_FinalDeclaration_ENG.pdf

(17)

C-147/08. számú Römer-ügy [2011] EBHT I-3591. o.

(18)

http://fra.europa.eu/en/publication/2014/eu-lgbt-survey-european-union-lesbian-gay-bisexual-and-transgender-survey-main

(19)

http://fra.europa.eu/en/publication/2014/being-trans-eu-comparative-analysis-eu-lgbt-survey-data

(20)

http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR15_03/SR15_03_HU.pdf.

(21)

http://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1568en.pdf

(22)

Az Európai Parlament Kutatószolgálata: „A foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv – A végrehajtás értékelése”.

(23)

ugyanott.

(24)

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, 2006. december 13., 2. cikk.

(25)

Európai Parlament, „A” Tematikus Főosztály: Gazdaság- és Tudománypolitika: „Ésszerű alkalmazkodás és védett műhelyek a fogyatékossággal élő személyek számára: a beruházások költségei és megtérülése”.

(26)

2. sz. általános megjegyzés (2014) a 9. cikkhez: Akadálymentesség https://documentsddsny. un.org/doc/UNDOC/GEN/G14/033/13/ PDF/G1403313.pdf?OpenElement

(27)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).

(28)

„Mellékletek a feji egyenlőségről szóló irányelv (2000/43/EK) és a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv (2000/78/EK) alkalmazásáról szóló közös jelentéshez” című bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2014)5).

(29)

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége: „A szexuális irányultságon, nemi identitáson és nemi jellemzőkön alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelem az Európai Unióban: Összehasonlító jogi elemzés”, 2015.

(30)

ugyanott.

(31)

Az Európai Parlament Kutatószolgálata, idézett mű.


INDOKOLÁS

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul. Az Európai Uniónak fel kell vennie a küzdelmet a társadalmi kirekesztéssel és a hátrányos megkülönböztetéssel szemben. A tagállamokban a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség az irányadó. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. cikke kimondja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdése emellett rögzíti, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.

Tizenöt év telt el a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv elfogadása óta, amelynek végső célja az egyenlő versenyfeltételek megteremtése a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében.

Az előadó örömmel állapítja meg, hogy egyes tagállamok túlmennek a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv követelményein, és nem korlátozzák a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelmet a foglalkoztatás, a munkavégzés és a szakképzés területére, hanem kiterjesztik azt a faji egyenlőségi irányelv által lefedett területekre.

A negyedik Eurobarométer felmérés szerint az előző, 2012-ben végzett felméréshez képest több európai volt toleráns a megkülönböztetés veszélyének kitett csoportokkal szemben, és a korábbiakhoz képest tájékozottabbak is voltak a megkülönböztetés esetén őket megillető jogokkal kapcsolatban.

A foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv végrehajtása tekintetében azonban továbbra is vannak kihívások.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének adatai szerint a roma álláskeresők 40%-a tapasztal megkülönböztetést, a melegek 75%-a nem jár kézen fogva a partnerével nyilvános helyeken, a zsidó válaszadók 38%-a elmondta, hogy nyilvános helyeken nem visel szimbolikus zsidó ruhadarabokat, a muszlim válaszadóknak pedig 37%-a tapasztalt megkülönböztetést, és 11%-uk élt át gyűlölet-bűncselekményt. Ez a helyzet összességében negatívan hat a társadalmi kohézióra, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartására.

Az egyenlőségre vonatkozóan még mindig kevés adat áll rendelkezésre, ami abból is adódik, hogy a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv nem írja elő a tagállamok számára azok gyűjtését. Az előadó ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság jelenleg vizsgálja, hogy miként lehetne előmozdítani ezen információk gyűjtését, együttműködve az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével(1).

A közvélemény-kutatások rendszeresen azt mutatják, hogy komolyan foglalkozni kell a megkülönböztetés megtapasztalásának előfordulási gyakorisága és a bejelentett esetek száma közötti különbséggel. Az áldozatok még mindig nehezen ismerik fel a diszkriminatív helyzeteket.

Nemcsak a közvélemény, hanem a jogi szakmák képviselői körében is alacsony fokú a tudatosság, noha utóbbiak körében változás érzékelhető. Az irányelvben szereplő megkülönböztetési okok némelyikére, köztük a fogyatékosságra különféle szinteken – így európai szinten is – jelentős figyelmet fordítanak, szemben más okokkal, például a vallás vagy meggyőződés alapján történő megkülönböztetéssel.(2)

Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy fokozódjon a párbeszéd a kormányok, a civil társadalom és a szociális partnerek között, valamennyi megkülönböztetési ok vonatkozásában, valamint hogy növekedjen a közvélemény tudatossága. A tagállamok többsége a megkülönböztetést tiltó jogszabályokkal kapcsolatos információk terjesztésének és a tudatosság növelésének felelősségét szakosított nemzeti szervekre ruházta át, de ehhez nem szükségszerűen biztosította számukra a megfelelő forrásokat.(3)

Egy európai bizottsági tanulmány szerint(4) összefüggés állhat fenn abban a tekintetben, hogy mely országokban alacsony szintű az ítélkezési gyakorlat, és mely országok ültették át az irányelvet oly módon, hogy egyszerűen „átemelték” nemzeti jogszabályaikba az irányelvek megszövegezéseit. Bizonyos, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést és a hatékony jogérvényesítést érintő eljárási nehézségek emellett abból is adódnak, hogy a jogszabály rövid elévülési időket határoz meg, az eljárások hosszadalmasak, a költségek magasak, a jogi segítségnyújtás biztosítása tekintetében hiányosságok tapasztalhatók, emellett akadályok vannak a nyelvhasználatot és a fogyatékossággal élők hozzáférését illetően, és problémák merülnek fel a jogos érdek vonatkozásában fennálló kereshetőségi joggal kapcsolatban. További lépéseket kell tenni a bizonyítási módszerek – például a statisztikai adatok, valamint kisebb részben a szituációs tesztelés, illetve a körülményekből levont következtetések – hitelességének és elfogadhatóságának biztosítása érdekében.

Ugyanez a tanulmány megemlíti, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés problémáját kollektív keresetekkel lehetne orvosolni, amelyek megfelelő megoldást jelentenének az olyan helyzetek rendezésére, amelyekben az áldozatok nevetségesen alacsony kártérítésekben részesülnek, továbbá az azzal kapcsolatos problémák kezelésére, hogy valamennyi költséget az áldozatoknak kell viselniük, valamint hogy az ingyenes jogi segítségnyújtás korlátozottan hozzáférhető. Hasonlóképpen – ha és amennyiben általánosan engedélyezett lenne – az „actio popularis” is ideális eszközként szolgálna a bírósági eljárás kezdeményezéséhez például a valamely kiszolgáltatott csoporttal szembeni gyűlöletbeszéd esetén, amikor konkrét áldozat nem azonosítható, a közérdek azonban sérül. Végezetül, a bíróság vagy valamely egyenlőségi szerv határozathozatalát követően az alperesek nem mindig tartják tiszteletben a szankciókat, az állami hatóságok pedig nem minden esetben követik az ajánlásokat.

Másrészt a gazdasági visszaesés költségvetési megszorításokhoz vezetett, amelyek számos tagállamban nagymértékben érintették az egyenlőségi szerveket és a nem kormányzati szervezeteket. Ami ennél is aggasztóbb, hogy a válság számos tagállamban súlyos hatással volt a jövőbeni fejlődési kilátásokra.

Az Európai Bizottság adatai szerint az Unióban csökkenni kezdett a munkavállalási korú (15 és 64 év közötti) népesség, míg a 65 év felettiek száma a 2010-es 87 millióhoz képest 2060-ra a várakozások szerint 152 millióra fog nőni. Ezzel összefüggésben a gondozásra szorulók száma ugyanezen időszak alatt közel háromszorosára fog nőni(5).

Tekintettel arra, hogy a jövőben fokozott munkaerő-piaci részvételre lesz szükség, és biztosítani kell a jövedelmek hosszú távú biztonságát, mindenképpen jobb megoldásokat kell találni a munka és a családi élet összeegyeztetésére, a családtagok gondozását is ideértve. Következésképpen az előadó reményét fejezi ki, hogy mielőbb átültetik a gyakorlatba a Bizottság szociális védelemmel foglalkozó bizottságának 2013-as éves jelentését, amely megállapította, hogy a hosszú távú gondozás megszervezésének kulcsszerepet kell játszania a társadalmi és munkaerő-piaci részvétel lehetővé tételében.

A megkülönböztetés az emberek életének minden területét érinti, a foglalkoztatás csak egy ezek közül. A változás fejlődésen keresztül jön el, és társadalmunknak igazodnia kell napjaink kulturális közegeihez. A munkakörnyezetet szintén ki kell igazítani, a Bizottságnak és a tagállamoknak azonban nemcsak a jogalkotásra kell összpontosítaniuk, hanem arra is, hogy mindenki számára megfelelő munkakultúrát és jólétet teremtsenek.

(1)

Az Európai Parlament Kutatószolgálata: „A foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv – A végrehajtás értékelése”. Részletes elemzés.

(2)

Az Európai Parlament Kutatószolgálata: „A foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv – A végrehajtás értékelése”. Részletes elemzés.

(3)

A megkülönböztetés elleni jogszabályok alakulása Európában. A 28 tagállam, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Liechtenstein, Norvégia és Törökország összehasonlítása. Európai Bizottság, Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság, 2015

(4)

A megkülönböztetés elleni jogszabályok alakulása Európában. A 28 tagállam, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Liechtenstein, Norvégia és Törökország összehasonlítása. Európai Bizottság, Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság, 2015

(5)

Európai Bizottság: A megkülönböztetés elleni jogszabályok alakulása Európában. A 28 uniós tagállam, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Liechtenstein, Norvégia és Törökország összehasonlítása. 2015


VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (22.3.2016)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról

(2015/2116(INI))

A vélemény előadója: Helga Stevens

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az Unióban az egyént a munkahelyen kívül nem védik a valláson vagy meggyőződésen, életkoron, fogyatékosságon vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen; nézete szerint a megkülönböztetésmentesség a munkavégzés és a foglalkoztatás terén csak akkor eredményes, ha a megkülönböztetést az összes területen kiküszöbölik, ideértve az oktatást, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a szociális védelmet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság 2008-ban a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvre tett javaslatot, amelyet a Parlament 2009-ben megszavazott, ám amelynek elfogadása elé a Tanács továbbra is akadályt gördít; sajnálatát fejezi ki egyes tagállamok politikai akaratának és a Tanáccsal folytatott tárgyalási folyamat átláthatóságának hiánya miatt, valamint amiatt, hogy az ellentétes érdekű tagállamok visszaélnek az egyhangú határozathozatal elvével; emlékeztet, hogy az elmúlt 8 évben számos alkalommal kérte fel a Tanácsot arra, hogy fogadja el a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül a személyek közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslatot és hogy a Tanács ezt elmulasztotta, és nem reagált pozitívan az Európai Parlament mint a polgárok által közvetlenül választott egyetlen uniós intézmény felhívására; ismételten sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen jelenlegi politikai tehetetlensége ellen, és sürgősen fogadja el a nyolc évvel ezelőtt javasolt irányelvet;

2.  úgy véli, hogy az igazságszolgáltatáshoz és az igazságszolgáltatáson kívüli mechanizmusokhoz való fokozott hozzáférés érdekében a nemzeti esélyegyenlőségi szervek megerősítése, valamint a hatóságok iránti bizalom növelése, jogi támogatás és tanácsadás nyújtása és a gyakran elhúzódó és összetett jogi eljárások egyszerűsítése által nemzeti szinten javítani kell a panaszkezelési mechanizmusokat;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy az a jogelv, miszerint az emberi jogok egyetemesek, oszthatatlanok és egymással összefüggőek, inkább elméletben, mint gyakorlatban valósul meg, mivel az emberi lét különböző aspektusait a hatályos uniós jogi aktusok külön kezelik;

4.  sajnálatát fejezi ki – többek között a munkahelyen előforduló – hátrányos megkülönböztetés és zaklatás esetei, elsősorban a nemen, nemzetiségen, társadalmi háttéren, fogyatékosságon alapuló, vagy a nemi irányultság és a nemi identitás alapján, etnikai származáson vagy valláson alapuló, különösen a muzulmán nőket és az LMBTI-személyeket érintő hátrányos megkülönböztetés miatt; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a megkülönböztetés valamennyi formájáról és különösen a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésről elenyésző mértékben érkezik bejelentés; felhívja ezért a Bizottságot, hogy szenteljen külön figyelmet a hátrányos megkülönböztetés valamennyi típusára a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv végrehajtásának felügyelete során, és hangsúlyozza, hogy az egyenlőséggel foglalkozó testületek, szakszervezetek és munkaadói szervezetek révén fel kell hívni az LMBTI-személyek figyelmét jogaikra;

5.  aggodalommal állapítja meg, hogy az áldozatok jogai és jogorvoslati lehetőségei tekintetében hiányzik a tudatosság, és ezért strukturált és célzott figyelemfelkeltő tevékenységekre hív fel, amelyeket a megkülönböztetés tilalmáról és a foglalkoztatás egyenlőségéről szóló uniós jogszabályokkal kapcsolatban az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak kell végrehajtani;

6.  aggodalmának ad hangot, hogy a többszörös megkülönböztetés tekintetében gyakran a tagállami szabályok és normák széttagolt és eltérő volta következtében nincs jogi egyértelműség és jogbiztonság; tudomásul veszi az Equinet által a közös normák kidolgozásának elősegítésében végzett fontos munkát, és úgy véli, hogy ezt megfelelő módon támogatni kell;

7.  sajnálja, hogy a munkaerőt az Európai Unión belül továbbra is súlyosan kizsákmányolják; megjegyzi, hogy a munkaerő súlyos kizsákmányolásának áldozatai gyakran nincsenek tisztában jogaikkal, nem tudják, hogy melyik illetékes hatósághoz fordulhatnak és milyen támogatási és jogorvoslati lehetőségekben részesülhetnek; e tekintetben egy európai platform és forródrót létrehozására szólít fel, amely az áldozatoknak a munkaerő súlyos kizsákmányolására vonatkozóan, többek között az egyes tagállamokkal kapcsolatos konkrét információkat a nyújt;

8.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy az egyenlőségre vonatkozóan nincs elég összehasonlítható és lebontott adat, valamint a jelentéstétel tekintetében is óriási különbségek vannak a tagállamok között; sürgeti a tagállamokat, hogy az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó szabályok teljes mértékű tiszteletben tartásával módszeresen gyűjtsék az egyenlőségre vonatkozó adatokat annak érdekében, hogy a fennálló megkülönböztetés és különösen a közvetett hátrányos megkülönböztetés láthatóbbá váljon; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az érintett ügynökségekkel együtt rendszeresen gyűjtsék a vonatkozó és összehasonlítható adatokat a megkülönböztetés – ideértve a többszörös megkülönböztetés – esetei szerint lebontva;

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD) rendelkezéseivel ellentétesen, a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv nem egyértelműen tekinti a fogyatékossággal élő személyektől az ésszerűség határain belüli átalakítás megtagadását a hátrányos megkülönböztetés egyik formájának;

10.  megjegyzi, hogy a megkülönböztetésmentesség a munkavégzés és a foglalkoztatás terén csak akkor eredményes, ha a megkülönböztetéssel szemben átfogó küzdelmet folytatunk az élet minden területén, például közösségi támogatással, továbbá jogalkotási és koordinációs eszközök – például tagállami és uniós szintű stratégiák és keretrendszerek – révén, ideértve pozitív cselekvésre ösztönző intézkedések bevezetésének lehetőségét is;

11.  rámutat arra, hogy a fogyatékossággal élők számára a hozzáférhetőség az egyenlő részvétel és a társadalomban betöltött tevékenyebb szerep előfeltétele, ezért üdvözli az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló közelmúltban tett javaslatot, mivel egy ilyen intézkedés minden bizonnyal tényleges és pozitív hatással lesz a fogyatékossággal élő személyek életére; megjegyzi, hogy a javaslattal kapcsolatban elégtelen volt a tájékoztatás, melynek következtében a Tanácsban a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül a személyek közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvről folyó tárgyalások a Bizottság 2008-as javaslata és ennek a Parlament által 2009-ben történt megszavazása óta el is akadtak.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

21.3.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Philipp Albrecht, Michał Boni, Rachida Dati, Frank Engel, Cornelia Ernst, Ana Gomes, Jussi Halla-aho, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Iliana Iotova, Eva Joly, Timothy Kirkhope, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Monica Macovei, Vicky Maeijer, Alessandra Mussolini, Soraya Post, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Csaba Sógor, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Marie-Christine Vergiat, Kristina Winberg

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Carlos Coelho, Miriam Dalli, Gérard Deprez, Anna Hedh, Petr Ježek, Marek Jurek, Jean Lambert, Andrejs Mamikins, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Emilian Pavel, Salvatore Domenico Pogliese, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Birgit Collin-Langen, Jens Gieseke, Peter Jahr, Karin Kadenbach, Werner Kuhn, Maria Noichl, Claudia Schmidt


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (15.3.2016)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról

(2015/2116(INI))

A vélemény előadója: Michaela Šojdrová

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a Bizottság alkalmazási jelentése megállapítja, hogy mind a 28 tagállam átültette nemzeti jogába az irányelvet, ám a teljes körű egyenlőség biztosításához a jogszabályozás önmagában nem elegendő, azt megfelelő politikai fellépéssel kell ötvözni; mivel a Parlament már fogadott el a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvhez hasonló politikai intézkedéseket, és mivel ezek az intézkedések segítenek a nők és férfiak közötti nagyobb egyenlőség elérésében és abban, hogy több nő juthasson vezetői pozícióba; mivel a nemek közötti egyenlőség elérésének a jogszabályok elengedhetetlen eszközei, azonban ki kell egészülniük normatív eljárásokkal és kampányokkal annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség ne csupán a jogban, hanem a közvéleményben is megvalósuljon;

B.  mivel sor került a 2006/54/EK irányelv alkalmazásának és átültetésének vizsgálatára, és a Parlament a 2015. június 25-i jelentésében komoly fenntartásait fejezte ki az irányelv azon rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatban, amelyek a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósítására irányulnak;

C.  mivel a társadalmi egyenlőtlenségeket, különösen a munkahelyi egyenlőség tekintetében, kizárólag a javak jobb elosztását biztosító, a reáljövedelmek növekedésén alapuló politikával, valamint a munkavégzés és a munkaidő szabályozását és a munkavédelmet előmozdító lépésekkel, különösen a kollektív tárgyalásokon és a jó minőségű állami egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való ingyenes egyetemes hozzáférés garanciáján keresztül lehet leküzdeni;

D.  mivel a nőket, különösen az anyákat és a gyermeket tervező nőket érinti leginkább a munkanélküliség és a hátrányos megkülönböztetés a munkához való hozzáférés terén;

E.  mivel a gyermekek, az idősek, a más eltartottak, a család és a háztartás ellátása tekintetében az elsődleges felelősség főleg a nőkre hárul, és e felelősség még nagyobb, ha fogyatékossággal élő gyermekeket nevelnek; mivel ez közvetlen hatással van a nők munkához való hozzáférésére és szakmai fejlődésükre, valamint negatívan befolyásolhatja foglalkoztatási feltételeiket például ott, ahol a nők gyakran akaratuk ellenére kénytelenek részmunkaidőben vagy bizonytalan foglalkoztatási formában dolgozni, továbbá a fenti tényezők bér- és nyugdíjszakadékot teremtenek;

F.  mivel az egyszülős családok, és elsősorban az egyedülálló anyák leggyakrabban szegénységben élő munkavállalók, és minden elfogadott intézkedésnek az egyedülálló szülőkre kell összpontosítania;

G.  mivel a nők által a családi feladatok ellátása során elsajátított készségek és a kompetenciák hozzájárulnak személyes és szakmai fejlődésükhöz; mivel ezeket a kompetenciákat a társadalomnak és a munkáltatónak is el kell ismernie;

H.  mivel az Európai Unió jelentős gazdasági, pénzügyi és társadalmi válsággal néz szembe, amely különösen a nőket hozza a munkaerőpiacon és magánéletükben is hátrányos helyzetbe, tekintve, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy bizonytalan álláshelyet töltenek be, esélyesebb, hogy elbocsátják őket és kevésbé valószínű, hogy rendelkeznek társadalombiztosítással;

I.  mivel nem léteznek a munka és a magánélet egyensúlyával kapcsolatos hatékony törvények, ezért a dolgozó szülőket hátrányos megkülönböztetés éri;

J.  mivel az egyenlő bánásmód tagállamok általi teoretikus végrehajtása ellenére a munkaerőpiacon a nők – közvetlenül vagy közvetve – még mindig halmozott megkülönböztetés áldozataivá válnak; mivel a közvetett hátrányos megkülönböztetés különböző formákban létezik, amelyeket mind le kell fednie az általános definíciónak, amely szerint hátrányos megkülönböztetésnek azt nevezzük, amikor hasonló helyzetekben eltérő szabályokat alkalmaznak, vagy ugyanazt a szabályt eltérő helyzetekben alkalmazzák; mivel a nőket nem mindig világosítják fel az egyenlőségre és a megkülönböztetésre vonatkozóan meglévő európai és nemzeti jogszabályok szerinti jogaikról vagy kételkednek a megkülönböztetési esetek bejelentésének hatékonyságában; ezért hangsúlyozza a tájékoztatás és az iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció, a figyelemfelhívó kampányok és tájékoztató portálok fontosságát;

K.  mivel a Bizottság felelőssége a 2000/78/EK irányelv végrehajtásának felügyelete minden tagállamban, valamint a végrehajtás esetleges hiányosságainak jelentése és kezelése;

1.  aggodalommal állapítja meg, hogy bizonyos tagállamokban nincs olyan ítélkezési gyakorlat, amely értelmezné a „közvetett megkülönböztetés” fogalmát, és hogy ennek meghatározása bizonyos tagállamokban nehézségeket okozott az irányelv nemzeti jogba való átültetése során; javasolja, hogy Bizottság adjon tanácsot a tagállamoknak az ilyen értelmezési problémák esetére;

2.  kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemektől független munkaköri besorolásokat és értékelési rendszereket, mert ezek az egyenlő bánásmód elősegítésének elengedhetetlen eszközei;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az ingyenes és jó minőségű közszolgáltatásokat a gyermekek, betegek és idősek megfelelő és szükséges ellátásának és segítésének biztosítására;

4.  hangsúlyozza a panaszok alacsony számát, amely a hátrányos megkülönböztetés valós előfordulásainak csupán egy kis hányadát képviseli; megállapítja, hogy egyes tagállamokban ezek a számok még alacsonyabbak lehetnek, mert vannak a hátrányos megkülönböztetésnek olyan egyértelmű esetei, amelyeket nem jelentenek, és amelyek elkövetőit nem vonják felelősségre; hangsúlyozza az erőfeszítések fokozásának szükségességét a figyelemfelhívás, információterjesztés, az igazságszolgáltatáshoz és a panasztételi mechanizmusokhoz való hozzáférés javítása, a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszok benyújtása (jelenleg túlságosan rövid) határidejének meghosszabbítása, a folyamat hosszának és költségeinek csökkentése és a rászoruló – többségében női – panaszosok számára nyújtott költségmentesség hozzáférhetőségének növelése terén;

5.  sajnálatosnak tartja, hogy a 2000/78/EK irányelv nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket a halmozott megkülönböztetéssel kapcsolatban, bár azt legalább kimondja, hogy a nők gyakran válnak áldozatává; megjegyzi továbbá, hogy a hátrányos megkülönböztetés két vagy több formájának kombinációja által okozott problémák a megkülönböztetés különböző formái esetére vonatkozó védelem garantált mértékének eltéréseiből erednek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Tanács minél hamarabb megállapodjon egy közös álláspont elfogadásáról a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló (COM(2008)0426) irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatban, amelyet az Európai Parlament első olvasata során elfogadott 2009 áprilisában, és amely kifejezetten a halmozott megkülönböztetéssel foglalkozik;

6.  emlékeztet, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó adatok kis mennyisége megnehezíti a hátrányos megkülönböztetés eseteinek értékelését és létezésének bizonyítását, különösen a közvetett hátrányos megkülönböztetés esetében, ahol a statisztika kulcsfontosságú szerepet játszik az egy konkrét csoportra irányuló, látszatra semleges intézkedés negatív hatásainak bizonyításában; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között a nemzeti jelentések részeként, valamint az évente elkészített, a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló együttes jelentésben – dolgozzanak ki harmonizált és homogén statisztikákat az egyenlőségre vonatkozó adatok gyűjtésében meglévő összes hiányosság korrigálásának céljából annak érdekében, hogy az adatok összehasonlíthatóak és nemek szerint lebontottak legyenek, továbbá vegyenek figyelembe más változókat, például a családi feladatokat ellátó és nem ellátó, valamint a háztartás fő keresőjeként dolgozó nők közötti különbségeket, hogy a halmozott és közvetett megkülönböztetésről pontos értékelést lehessen készíteni, és hogy fel lehessen tárni, hogy a nők gyakrabban esnek-e áldozatul a hátrányos megkülönböztetés egyes fajtáinak, mint a férfiak;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a munkaerőpiac szabályozását, a kollektív szerződéseket, a szociális védelmet és a magasabb béreket előmozdító munkaügyi jogszabályokat; valamint felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg azokat a jogszabályokat, amelyek engedélyezik vagy szabályozzák a bizonytalan foglalkoztatást;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy – meghatározó mértékben és megfelelő költségvetési forrásokkal – hívják fel a figyelmet, támogassák a nyilvános vitát, és folytassanak olyan, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikát, amely tartalmazza a szakemberek intézményi környezetben történő képzését a hatékony nemek közötti egyenlőségi politikák végrehajtása és a munkahelyi egyenlőtlenségek elleni fellépés érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó testületeiket, valamint biztosítsák ezek függetlenségét és megfelelő finanszírozását, mivel ezeknek vezető szerepet kell betölteniük a panaszok benyújtásának egyszerűsítésében és megkönnyítésében a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára, a panaszkezelési mechanizmusok javításában és a nők munkaerő-piaci jogainak megerősítésével kapcsolatos tudatosság növelésére irányuló kampányok megszervezésében;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék és erősítsék meg a nemzeti munkaügyi felügyeleti szerveiket, biztosítva számukra a feltételeket és az anyagi és emberi erőforrásokat ahhoz, hogy fenn tudják tartani hatékony helyszíni jelenlétüket a bizonytalan foglalkoztatás, a szabályozatlan foglalkoztatás, valamint a munkaerő-piaci és bérezési megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében, különösen a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából;

10.  hangsúlyozza a bizonyítási teher megfordításának jelentőségét a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszok bíróságok és más illetékes hatóságok általi megfelelő feldolgozásának biztosítása érdekében; szükségesnek véli a fenti elv megfelelő alkalmazásának támogatását a tagállami bírák és jogászok képzésén keresztül;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy mutassanak nagyobb elkötelezettséget a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvének a foglalkoztatáspolitikában történő végrehajtását illetően; felszólít a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésre, többek között a bevált gyakorlatok Bizottság általi megosztása révén, valamint a nők tisztességes feltételeken alapuló és bizonytalan foglalkoztatási formák nélküli, a család és a munkahely egészséges összeegyeztetését és az egész életen át tartó tanulást elősegítő foglalkoztatásának ösztönzésére irányuló intézkedések, valamint a bér- és nyugdíjszakadék csökkentésének ösztönzésére és a nők általános munkaerő-piaci helyzetének javítására irányuló intézkedések végrehajtására;

12.  üdvözli, hogy a tagállamok túlnyomó többsége szükségesnek tekintette, hogy az irányelv hatályán belül valamilyen előremutató intézkedést hozzon;

13.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a nemzeti bíróságok hajlamosak a jogszabály szerinti alacsonyabb szintű szankciókat alkalmazni, és a lehető legalacsonyabb szintű kártérítést megítélni; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság kövesse szoros figyelemmel a tagállamok szankciókra és jogorvoslatra vonatkozó szabályait annak biztosítása érdekében, hogy a tagállami jog ne engedje meg, hogy hátrányos megkülönböztetés esetén – az Európai Bíróság jelentésében foglaltakkal ellentétben – pusztán szimbolikus büntetést szabjanak ki vagy figyelmeztetést adjanak ki.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

15.3.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Viorica Dăncilă, Anna Hedh, Mary Honeyball, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Elisabeth Köstinger, Margot Parker, João Pimenta Lopes, Liliana Rodrigues, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Beatrix von Storch, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Stefan Eck, Linnéa Engström, Rosa Estaràs Ferragut, Evelyn Regner

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jens Geier, Sabine Verheyen, Patricija Šulin


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

21.6.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Mara Bizzotto, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Marian Harkin, Czesław Hoc, Danuta Jazłowiecka, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Javi López, Morten Løkkegaard, Thomas Mann, Dominique Martin, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Marek Plura, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Romana Tomc, Yana Toom, Marita Ulvskog, Renate Weber, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniela Aiuto, Georges Bach, Lynn Boylan, Sergio Gutiérrez Prieto, Paloma López Bermejo, Joachim Schuster, Csaba Sógor, Neoklis Sylikiotis, Flavio Zanonato, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Paul Tang


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

46

+

ALDE

 

ECR

EFDD

GUE/NGL

NI

PPE

 

 

S&D

 

 

Verts/ALE

Enrique Calvet Chambon, Martina Dlabajová, Marian Harkin, Morten Løkkegaard, Yana Toom, Renate Weber,

Arne Gericke,

Laura Agea, Daniela Aiuto, Tiziana Beghin,

Lynn Boylan, Paloma López Bermejo, Neoklis Sylikiotis, Gabriele Zimmer,

Lampros Fountoulis,

Georges Bach, David Casa, Danuta Jazłowiecka, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Ádám Kósa, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Thomas Mann, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Csaba Sógor, Romana Tomc,

Guillaume Balas, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Ole Christensen, Elena Gentile, Sergio Gutiérrez Prieto, Jan Keller, Javi López, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Joachim Schuster, Paul Tang, Marita Ulvskog, Flavio Zanonato,

Terry Reintke, Tatjana Ždanoka,

1

-

ENF

Dominique Martin,

2

0

ECR

ENF

Czesław Hoc

Mara Bizzotto,

A jelek magyarázata:

+  :  mellette

-  :  ellenszavazat

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat