Eljárás : 2016/2017(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0253/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0253/2016

Viták :

PV 12/09/2016 - 21
CRE 12/09/2016 - 21

Szavazatok :

PV 13/09/2016 - 4.19

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0338

JELENTÉS     
PDF 687kWORD 281k
2.8.2016
PE 580.714v02-00 A8-0253/2016

a munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek kialakításáról

(2016/2017(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadók: Tatjana Ždanoka, Vilija Blinkevičiūtė

(Közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárás – az eljárási szabályzat 55. cikke)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek kialakításáról

(2016/2017(INI))

Az Európai Parlament,

  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. cikkének a) pontjára, 8. és 10. cikkére, 153. cikkének (1) bekezdésére, 153. cikkének (2) bekezdésére és 157. cikkére,

  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 9., 23., 24. és 33. cikkére,

  tekintettel az 1996. május 16-i Európai Szociális Chartára, és különösen annak I. részére, valamint II. része 2., 4., 16. és 27. cikkeire, melyek a családos munkavállalók egyenlő esélyekhez és egyenlő bánásmódhoz való jogáról szólnak,

  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvre(1) (a szülési szabadságról szóló irányelv),

  tekintettel a Bizottságnak a szülési szabadságról szóló irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatára (COM(2008)0367),

  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv(2) módosításáról, valamint a munkavállalókat a munka és a családi élet összeegyeztethetőségében segítő intézkedések bevezetéséről szóló 2011/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében az első olvasatban 2010. október 20-án elfogadott álláspontjára, amelyben többek között kéthetes apasági szabadság bevezetését kérte,

  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre(3),

  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17-i 2013/62/EU tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelvre(8),

  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2016. évi éves növekedési jelentés” című, 2016. február 25-i(9) állásfoglalására,

  tekintettel a szülési szabadságról szóló 2015. május 20-i állásfoglalására(10),

  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(11),

  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című 2013. március 12-i állásfoglalására(12),

  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az EU-ban 2013-ban” című 2015. március 10-i állásfoglalására(13),

  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(14),

  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 2015. október 8-i állásfoglalására(15),

  tekintettel az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról szóló 2016. február 3-i állásfoglalására(16),

  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 2016. május 12-i állásfoglalására(17),

  tekintettel a „Kisgyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című, 2011. június 15-i tanácsi következtetésekre(18),

  tekintettel „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: A nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 19-i tanácsi következtetésekre,

  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által a 2011. március 7-i következtetéseiben elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló, a 2011–2020-as időszakra vonatkozó európai paktumra(19),

  tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésén elfogadott elnökségi következtetésekre,

  tekintettel az EU hármas elnökségének (Hollandia, Szlovákia és Málta) a nemek közötti egyenlőségről szóló 2015. december 7-i nyilatkozatára,

  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

  tekintettel az „Új kezdet a dolgozó családoknak a munka és a magánélet közötti egyensúly kihívásainak kezelésére” című bizottsági ütemtervre (2015. december), valamint a nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra,

  tekintettel „A Bizottság 2016. évi munkaprogramja – Lejárt a szokványos megoldások ideje” című bizottsági közleményre (COM(2015)0610),

  tekintettel a szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról szóló bizottsági közleményre (COM(2016)0127),

–  tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című 2013. február 20-i közleményére és a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. február 20-i ajánlására,

  tekintettel a „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között: a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

  tekintettel a „ Koragyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című, 2011. február 17-i bizottsági közleményre (COM(2011)0066),

  tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célkitűzésekről szóló, „A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című 2013. május 29-i eredményjelentésére (COM(2013)0322),

  tekintettel a „Stratégiai kötelezettségvállalás a nemek közötti egyenlőségért 2016–2019” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra és különösen annak a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségéről szóló 3.1. fejezetére,

  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióban a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentésére (SWD(2016)0054), különös tekintettel az egyenlő mértékű gazdasági függetlenségről szóló fejezetre, 10–15. o.,

  tekintettel a „Foglalkoztatás és társadalmi fejlemények Európában 2015-ben” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra és különösen annak a szociális védelemről szóló 3.2. fejezetére,

  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „A munkával töltött idő, valamint a munka és magánélet egyensúlya az életpálya szempontjából” (2013), „Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás” (2013) és „Munka és gondozás: e két tevékenység összeegyeztetését segítő intézkedések demográfiai változások idején” (2015) című tanulmányaira, valamint az európai munkakörülményekről szóló hatodik felmérésre (2016),

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért „Munkaidővel kapcsolatos fejlemények a 21. században” című 2015. évi tanulmányára,

  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért „A szülői és az apasági szabadság előmozdítása az apák körében” című tanulmányára,

  tekintettel az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szervek európai hálózata (Equinet) „Az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek küzdelme a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyért mindenki számára” című, 2014. július 8-i jelentésére,

  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének 2015. évi nemek közötti egyenlőségi indexére és „A munka, a család és a magánélet összeegyeztetése az Európai Unióban: szakpolitikai áttekintés” című 2015. évi jelentésére,

  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A nemek közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a munkavégzés területén – 2006/54/EK irányelv, európai végrehajtási értékelés” című, 2015. májusi tanulmányára,

  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Szülési, apasági és szülői szabadság: az időtartamhoz és a juttatás összegéhez kapcsolódó adatok az Európai Unióban” című tanulmányra,

  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „A szülési és apasági szabadsághoz kapcsolódó költségek és előnyök” című tanulmányra,

  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „A nem és a fogyatékosság együttese által generált hátrányos megkülönböztetés” című tanulmányra,

  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának „A férfiak és nők közötti különbségek a munkára, a gondozásra és a kikapcsolódásra szánt idő tekintetében” című, 2016. márciusi tanulmányára,

  tekintettel a Eurocarers által készített, „Enabling Carers to Care” című, 2014. évi gondozási stratégiára,

  tekintettel a lelki egészség és jóllét európai paktumára (2008) és az abban foglalt „lelki egészség a munkahelyi környezetben” elnevezésű prioritásra,

  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) családi kötelezettségekről szóló 156. számú egyezményére (1981.), valamint családos munkavállalókról szóló 165. számú ajánlására (1981.),

  tekintettel az ILO részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 1994. évi egyezményére, az otthon végzett munkáról szóló 1996. évi egyezményére, az anyaság védelméről szóló 2000. évi egyezményére és a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 2011. évi egyezményére,

  tekintettel az ILO „Anyaság, apaság és munka: jogszabályok és gyakorlat szerte a világon” című jelentésére (2014.),

  tekintettel az Egyesült Nemzetek nők helyzetével foglalkozó bizottságának 60. ülésén, 2016. március 24-én elfogadott következtetésekre, különösen az e)–g) pontokra,

  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az UNICEF„A családos munkavállalók támogatása: a gyermekek fejlődése és a tisztességes munkára vonatkozó menetrend összekapcsolása” című, 2013. július 8-i közös munkadokumentumára,

  tekintettel az OECD 2015. évi „jobb élet” indexére,

  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 55. cikke alapján a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0253/2016),

A.  mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint az elmúlt évtizedekben csökkent a születési arány az EU-ba, és az EU korábban nem tapasztalt demográfiai kihívásokkal néz szembe(20), melyekre a tagállamoknak válaszolniuk kell; mivel a családbarát politikák fontosak a pozitív demográfiai változások előidézése érdekében, minthogy a munkahelyek bizonytalansága és a nehéz munkakörülmények negatívan befolyásolhatják a családtervezést;

B.  mivel 2014-ben 5,1 millió gyermek született az EU 28 tagállamában, ami durván 10,1%-os születési rátának felel meg; mivel összehasonlításképpen ez a ráta 2000-ben 10,6%, 1985-ben 12,8%, 1970-ben pedig 16,4% volt; mivel az EU súlyos demográfiai kihívásokkal néz szembe abból adódóan, hogy a születési ráta folyamatosan csökken a legtöbb tagállamban, ami miatt az Unió fokozatosan elöregedő társadalommá alakul, és ami közvetlen fenyegetetést jelent a társadalmi és gazdasági növekedésre és fejlődésre;

C.  mivel a női és férfi szerepekkel, illetve a szűk családdal kapcsolatos hagyományos felfogást további kihívások érik, hiszen az Unióban növekszik az egyszülős családok, az azonos neműek életközösségén alapuló családok, a fiatalkorú anyák stb. száma; mivel e sokféleség elismerésének hiánya további megkülönböztetéshez vezet és hátrányosan érinti az Unióban élő embereket és családjukat;

D.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség az Európai Unió alapvető elve, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikke értelmében tilos minden nemi alapú megkülönböztetés, és valamennyi területen biztosítani kell a férfiak és nők közötti egyenlőséget, ideértve a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését is;

E.  mivel a Bizottság által benyújtott ütemterv kiindulópontot jelent, azonban bizonyosan nem elég ambiciózus; mivel ez egy olyan lehetőség, amelynek meg kell nyitnia az utat az európai nők és férfiak munkája és magánélete közötti egyensúly átalakítási folyamata előtt és jelentősen hozzá kell járulnia a nemek közötti egyenlőség magasabb szintjeinek eléréséhez;

F.  mivel a munka és a magánélet összeegyeztetésére irányuló, jól megtervezett és végrehajtott szakpolitikákat a munkakörnyezet jelentős mértékű javításának kell tekinteni, amely lehetővé teszi a jó munkakörülményeket és a szociális és szakmai jólétet; mivel ugyanakkor a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítja a gazdasági növekedést, a versenyképességet, az átfogó munkaerő-piaci részvételt, a nemek közötti egyenlőséget, csökkenti a szegénység kockázatát, fokozza a nemzedékek közötti szolidaritást, foglalkozik az elöregedő társadalom jelentette kihívással, valamint kedvező hatással van a születési arányok alakulására az EU-ban; mivel az ezen célkitűzések eléréséhez végrehajtandó politikáknak modernnek kell lenniük, a nők munkaerő-piaci hozzáférésének javítására, és a háztartási tevékenységek nők és férfiak közötti egyenlő megosztására kell összpontosítaniuk, valamint kollektív tárgyalással és szerződésekkel támogatott, koherens szakpolitikai kereten kell alapulniuk a gondozás, a szakmai és a magánélet közötti egyensúly növelésének lehetővé tétele érdekében;

G.  mivel a munka és a magánélet összeegyeztetése nagyban függ a munkahelyen elfogadott munkarendtől; mivel kétségessé vált, hogy a munkaórák számának növelése valóban kedvezően hat-e gazdaságra a termelékenység fokozódása szempontjából; mivel az uniós munkavállalók jelentős része a tipikustól eltérő munkaidőben dolgozik, ideértve a hétvégi és munkaszüneti napokon való munkavégzést, valamint a műszakban történő vagy éjszakai munkavégzést, és 2015-ben a munkavállalók több mint fele dolgozott a szabadidejében; mivel a legfrissebb adatok szerint a munkarend a munkavállalók 31%-a esetében rendszeresen változik, gyakran rövid időn belül(21); mivel ez egészségügyi és biztonsági aggályokat vet fel, fokozza a munkahelyi balesetek kockázatát, valamint hosszú távon egészségromláshoz vezet, megnehezítve a munkavállalók számára a munka összeegyeztetését a gyermekek és egyéb eltartottak irányában meglévő kötelezettségekkel; mivel néhány ágazat jobban érintett, például a kiskereskedelmi szolgáltatások, ahol a foglalkoztatottak zöme nő;

H.  mivel a XIX. században, 1919-ben az ILO elrendelte a szabályt, amely értelmében a napi időbeosztás 8 óra munka, 8 óra a pihenés és 8 óra családdal töltött szabadidő ;

I.  mivel a Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve konkrét kezdeményezéseket kell tennie egy olyan, a munkavállalók számára a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését lehetővé tevő új munkarend állami- és magánszférában történő előmozdítása érdekében, amely minőségi, kiigazítható és hatékony munkateljesítmény-modelleken alapul;

J.  mivel 2015-ben az EU 28 tagállamában a foglalkoztatási ráta a férfiak esetében 75,9%, a nők esetében pedig 64,3% volt(22), annak ellenére, hogy a nők iskolázottabbak; mivel a munkavállaló nők száma még alacsonyabb, ha a foglalkoztatási rátát teljes munkaidős egyenértékben fejezzük ki, mivel néhány tagállamban a részmunkaidős foglalkoztatás aránya rendkívül magas a nők körében; mivel 2013-ban a férfiak heti 47 órát töltöttek fizetett munkával, ezzel szemben a nők 34 órát; mivel ha a fizetett munkaórákat és az otthon végzett, nem fizetett munkaórákat összeadjuk, a fiatal nők átlagosan 64 órát dolgoztak, míg a fiatal férfiak 53 órát(23); mivel a munkaerőpiacon fennálló, a nemek közötti különbségeknek tulajdonítható egy főre jutó GDP-veszteség a becslések szerint Európában elérte a 10%-ot;

K.  mivel a jelenlegi foglalkoztatási és szociális politikák a bevezetett megszorítási intézkedésekkel együtt gátolják a növekedést és a fejlődést Európában; mivel ezek a politikák akadályozzák, hogy a nők esetében 2020-ig megvalósuljon az Európa 2020 stratégiában előirányzott 75%-os foglalkoztatási arány (amely jelenleg 63,5%); mivel a jelenlegi foglalkoztatási, társadalmi-gazdasági és egyenlőséggel kapcsolatos európai szakpolitikákkal összefüggésben az Európa 2020 stratégia egy idejétmúlt szöveg, és a korábban meghatározott célok messze vannak a megvalósulástól; mivel a nők munkaerőpiacra való belépésének elősegítése céljából kidolgozott és végrehajtott proaktív politikák, és különösen a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly megteremtését célzó politikák nélkül valójában egyetlen európai szinten kitűzött célt sem lehet elérni;

L.  mivel az európai munkaerőpiacokat nemi alapú szegregáció jellemzi(24); mivel ezt a Bizottság is elismerte a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2016. március 8-i közleményében (COM(2016)0127, 1. melléklet), megjegyezve, hogy „[a] nők továbbra is alulreprezentáltak a foglakoztatásban, ugyanakkor felülreprezentáltak a részmunkaidős állásokat és a rosszabbul fizetett ágazatokat tekintve; órabérük pedig – még azonos munka végzése esetén is – annak ellenére alacsonyabb, hogy iskolázottsági szintjük meghaladja a férfiakét”;

M.  mivel az EU által bevezetett makrogazdasági politikák és a gazdasági válságra adott válaszként bevezetett megszorító intézkedések következtében a szegénység és a különbségek súlyosbodása tovább fokozódott;

N.  mivel a magánélet és a munka összeegyeztetése különösen nagy kihívást jelent az egyedülálló szülők számára, amelyek többsége nő; mivel az EU 28 tagállamában az egyedülálló anyák nem kevesebb, mint 34 %-át fenyegeti szegénység, és az ilyen családokból származó gyermekek aránytalanul nagy mértékben vannak kitéve a szegénység nemzedékről nemzedékre való átöröklődése veszélyének;

O.  mivel a szegénység a szegénység női problémává válásának negatív következményei leginkább azokat a gyermekeket érintik, akiket egyedülálló anyák nevelnek, akik jelentős nehézségekkel szembesülnek az egyedüli családfenntartói és a szülői kötelezettségek összeegyeztetése során;

P.  mivel a nemek közötti egyenlőség a munkaerőpiacon nem csak a nők, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára kedvező hatásokkal jár, minthogy a fenntartható és befogadó gazdasági növekedés előmozdításának, a szakmai egyenlőtlenség csökkentésének, valamint a munkaerő-piaci hatékonyságnak és rugalmasságnak kulcsfontosságú gazdasági eszköze, mivel a nők munka világába való belépése és visszatérése a családok bevételének, a fogyasztásnak, a társadalombiztosítási befizetéseknek, valamint a begyűjtött adóknak a növekedéséhez vezet; mivel a nőket továbbra is hátrányos megkülönböztetés éri a foglalkoztatáshoz való hozzáférés és a foglalkoztatás megtartása tekintetében, munkavállalói jogaikat pedig nem tartják tiszteletben különösen a terhesség és anyaság tekintetében;

Q.  mivel a férfiak és a nők közötti bérszakadék 16,3%, és a munkaszerződések atipikus és bizonytalan formái (nulla órás, határozott idejű, ideiglenes munkára szóló, részmunkaidős szerződés stb.) szintén inkább a nőket érintik, mint a férfiakat;

R.  mivel a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek a nők jogait illetően egész életre kiható következményekkel és hatásokkal járnak, például a nyugdíjjogosultság tekintetében, amit az EU-ban a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség 39%-os aránya is igazol, amely a nemek közötti bérszakadéknak (16%) több mint a duplája;

S.  mivel a különböző szakmák közül különösen a szellemi szabadfoglalkozású nők és a női vállalkozók szembesülnek nagy nehézségekkel a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése terén; mivel igen gyakori, hogy a vállalkozni kívánó nők nehezen jutnak hitelhez, mert a pénzügyi közvetítők nem hajlandóak kölcsönt nyújtani számukra, mivel úgy tekintik, hogy a nők esetében magasabb a kockázati kitettség és a nők kevésbé alkalmasak arra, hogy a vállalkozást fejlesszék;

T.  mivel a társadalomban általánosan jelenlévő sztereotípiák másodlagos szerepet tulajdonítanak a nőknek; mivel ezek a sztereotípiák a gyermekkortól kezdve alakulnak ki, és az oktatás és képzés kiválasztásától egészen a munkaerőpiacig érezhetők; mivel a nőket továbbra is gyakran „nőbarát” munkahelyekre korlátozzák, és rosszul fizetik; mivel ez a munkaerő-piaci megosztottság újratermeli azokat a sztereotípiákat, amelyek miatt a gondozási feladatok túlnyomó részét főként a nőknek kell ellátniuk, amelynek következtében a nők 2–10-szer több időt töltenek fizetetlen gondozással, mint a férfiak(25); mivel a nemi sztereotípiák és a nemi alapú megkülönböztetés kedvezőtlenül befolyásolják a nők személyes, társadalmi és gazdasági függetlenségét és kilátásait, és eredményükképpen magasabb lesz a nők részmunkaidős foglalkoztatáson belüli aránya, a nők pályafutása többször megszakad, és jobban ki lesznek téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának – különös tekintettel az egyedülálló anyákra –, autonómiájuk tehát sérül;

U.  mivel a meglévő szakpolitikai keret és uniós és nemzeti szintű szabályozás ellenére a különböző családi vonatkozású szabadságok még mindig gyakran adnak lehetőséget a megkülönböztetésre és megbélyegzésre a nők és férfiak tekintetében egyaránt, és ez különösen a nőket érinti, mivel fő gondozóként többnyire ők vesznek ki családi vonatkozású szabadságot;

V.  mivel a szülői szabadság férfiak és nők általi igénybevétele közötti különbség nemi alapú hátrányos megkülönböztetésre utal; mivel az uniós tagállamokban továbbra is alacsony a szülői szabadságot igénybe vevő apák aránya, hiszen az apáknak csupán 10%-a vesz ki legalább egy nap szabadságot, és a nők 97%-a felhasználja a szülők rendelkezésére álló összes szülői szabadságot; mivel a rendelkezésre álló adatok megerősítik, hogy a fizetetlen vagy rosszul fizetett családi vonatkozású szabadság alacsony részvételi arányt eredményez; mivel a teljes egészében vagy részben át nem ruházható és megfelelően fizetett szülői szabadság kiegyensúlyozottabb igénybevételhez vezet a két szülő részéről, ami hozzájárul a nők munkaerő-piaci megkülönböztetésének mérsékléséhez; mivel csupán néhány tagállam ösztönzi az apákat arra, hogy igénybe vegyék az apasági vagy szülői szabadság nagy részét, ami miatt a férfiak nem vehetnek részt egyenlő mértékben a gyermekeik gondozásában, és nem tölthetnek annyi időt velük;

W.  mivel alapvető fontosságú, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek elősegítik az apák szabadsághoz való hozzáférését, annál is inkább, mivel a családi szabadságot igénybe vevő apák jobb kapcsolatot alakítanak ki gyermekeikkel és nagyobb a valószínűsége annak, hogy aktív szerepet vállalnak a gyermekek gondozásával kapcsolatos jövőbeli feladatok ellátásában;

X.  mivel az Eurofound által készített tanulmányok rámutattak azokra a tényezőkre, amelyek a családi szabadság apák általi igénybevételét befolyásolják, melyek a következők: az ellentételezés mértéke, a szabadságok rendszerének rugalmassága, az információk rendelkezésre állása, a gyermekgondozási létesítmények rendelkezésre állása és rugalmassága, valamint a munkaerőpiacról való kiszorulástól való félelem a szabadság kivétele esetén;

Y.  mivel a megfizethető, megfelelő és minőségi kisgyermekkori nevelés és gondozás rendelkezésre állása és az ahhoz való hozzáférés, az egyéb eltartottak gondozására szolgáló létesítmények és magas színvonalú szociális szolgáltatások rendelkezésre állása a nők munkaerő-piaci részvételét befolyásoló egyik legfontosabb tényező; mivel hiányozik a minőségi és minden jövedelmi réteg számára megfizethető gyermekgondozási szolgáltatásokat kínáló megfelelő infrastruktúra; mivel az európaiak 27%-a számára az elégtelen minőségű gyermekgondozás megnehezíti az e szolgáltatásokhoz való hozzáférést(26); mivel a jó minőségű szolgáltatások megteremtéséhez be kell ruházni a gyermekgondozók képzésébe(27); mivel mindössze 11 tagállam teljesítette az első barcelonai célkitűzést (a három éves kor és az iskolakötelezettség kora közötti gyermekek legalább 90%-a számára biztosítani kell óvodai elhelyezést), és mindössze 10 tagállam teljesítette a második célkitűzést (a három év alatti gyermekek legalább 33%-a számára biztosítani kell bölcsődei elhelyezést)(28);

Z.  mivel a kisgyermekkori nevelés és gondozás és a gyermekek 0–3 éves koruk között szerzett tapasztalatai döntő hatással vannak a gyermekek kognitív fejlődésére, mivel az első öt évben fejlődnek ki az alapvető képességeik;

Aa.  mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló politikáknak lehetővé kell tenniük, hogy a szülők eleget tudjanak tenni a gyermekeikkel szembeni kötelezettségeiknek, az anyák és az apák számára egyaránt biztosítva a szükséges pénzeszközöket, időt és támogatást;

Ab.  mivel a kontinensek közül Európában él a legtöbb idős ember, és az öregedési folyamat a következő évtizedekben is folytatódni fog; mivel számos tagállamban hiányoznak az ahhoz szükséges megfelelő hosszú távú ellátó létesítmények, hogy ki lehessen elégíteni a megnövekedett gondozási szükségleteket, és kezelni lehessen az „egészséges életévek” mutató stagnálásával vagy csökkenésével kapcsolatos kérdéseket; mivel az idős hozzátartozók hivatalos otthoni gondozásával kapcsolatban létrehozott legtöbb munkahely alulfizetett és alacsony képesítést kíván(29);

Ac.  mivel az Unióban a gondozás 80%-át nem hivatalos gondozók végzik; mivel mintegy 3,3 millió, 15 és 34 év közötti európai kényszerült feladni teljes munkaidős állását amiatt, mert az eltartott gyermekek vagy idősebb hozzátartozók számára nem állt rendelkezésre megfelelő gondozási létesítmény;

Ad.  mivel az ikt és a kialakulóban lévő technológiák minden ágazatban megváltoztatták a munka- és a foglalkoztatási környezetet, a szervezeti kultúrát és felépítést; mivel a szakpolitikai döntéshozatal során naprakésznek kell lenni a technológiai fejleményeket illetően annak biztosítása érdekében, hogy ezen új körülmények között ne hátráltassák, hanem előmozdítsák a szociális előírásokat és a nemek közötti egyenlőséget;

Ae.  mivel a gondozás és a fizetett munka összekapcsolása jelentős hatást gyakorol a munka fenntarthatóságára és a foglalkoztatási rátákra, különösen a nők tekintetében, akik életük bizonyos szakaszaiban gondozási feladatokkal szembesülhetnek unokáik és/vagy idősebb szüleik kapcsán(30);

Af.  mivel néhány uniós jogrendszer nem egyénre szabott adó- és szociális biztonsági rendszereket tart fenn, ahol a nőket csak származtatott jogok illetik meg a férfiakhoz fűződő kapcsolataik alapján, ideértve az egészségügyi és nyugdíjszolgáltatásokhoz való hozzáférést is; mivel a feleségeket/anyákat függőségi helyzetbe hozó tagállamok közvetlen megkülönböztetést gyakorolnak a nőkkel szemben, és a biztosított közszolgáltatások szelektív nyújtása révén megtagadják tőlük állampolgári jogaikat;

Ag.  mivel célzott munkaerő-piaci politikákra és a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló politikákra van szükség ahhoz, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és a foglalkoztatási biztonságot illetően figyelembe lehessen venni a kiszolgáltatott nők – többek között a fogyatékossággal élő nők, a fiatal nők, a bevándorló és menekült nők, az etnikai kisebbséghez tartozó nők és az LMBTI nők – előtt álló, egymást átfedő akadályokat;

Ah.  mivel az, hogy a munkavállalóknak marad szabadidejük a személyes fejlődésre és a továbbképzésre az egész életen át tartó tanulás jegyében, anélkül, hogy hátrányos megkülönböztetés érné őket, pozitívan befolyásolja a jólétüket, és lehetővé teszi, hogy több készség birtokában és termelékenyebb munkavállalóként járuljanak hozzá a gazdaság működéséhez(31);

Ai.  mivel a munka és a magánélet összeegyeztetésére irányuló politikák végrehajtása önmagában, az életkörülmények emelését célzó politikák, valamint a kulturális, szabadidős és sporttevékenységek stb. ösztönzése és támogatása nélkül nem jelent előnyt a munkavállalók számára;

Általános elvek

1.  hangsúlyozza, hogy a szakmai, a magán- és a családi élet összeegyeztetése egy széles körű fogalom, amely magában foglalja az összes olyan jogalkotási és nem jogalkotási jellegű átfogó szakpolitikát, amelynek célja az emberek élete különböző aspektusai közötti megfelelő és arányos egyensúly előmozdítása; úgy véli, hogy a munka és a magánélet közötti valódi egyensúly kialakításához szilárd, több területet lefedő, strukturált, koherens és átfogó szakpolitikákra van szükség, amelyek magukban foglalnak a munka, a családról és barátokról való gondoskodás és velük töltött idő, valamint a szabadidő és a személyes fejlődésre fordított idő összehangolására irányuló intézkedéseket is; rámutat, hogy mindenekelőtt kulturális elmozdulásra van szükség a társadalmon belül a nemi sztereotípiák leküzdése érdekében, hogy a munka és a gondozási feladatok férfiak és nők közötti megosztása egyenletesebb legyen;

2.  hangsúlyozza, hogy a szakmai, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségét alapvető jogként biztosítani kell minden ember számára az Európai Unió Alapjogi Chartájának szellemében, mindenki számára elérhető intézkedésekkel, nemcsak a fiatal anyák, apák vagy gondozók számára; felszólít egy olyan rendszer bevezetésére, amely e jogok biztosítását a szociális rendszerek alapcélkitűzésévé teszi, és felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a köz- és a magánszférában egyaránt mozdítsák elő a vállalkozások olyan szociális jóléti modelljeit, amelyek tiszteletben tartják a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz való jogot; úgy véli, hogy ezt a jogot általánosan érvényesíteni kell az olyan uniós tevékenységekben, amelyek közvetlenül vagy közvetetten hatást gyakorolhatnak e kérdésre;

3.  rámutat, hogy az EU korábban nem tapasztalt demográfiai változásokkal néz szembe – a várható élettartam növekedése, alacsonyabb születési arány, a családszerkezet megváltozása újfajta kapcsolatépítési és együttélési módok megjelenésével, kései szülővé válás és migráció –, melyek új kihívások elé állítják; aggodalommal tölti el, hogy a gazdasági és pénzügyi válság, és az abból következő megszorító intézkedések negatív hatást gyakoroltak a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló szakpolitikákhoz, és a minőségi és megfizethető szolgáltatások rendelkezésre állásához és az azokhoz való hozzáféréshez szükséges közforrásokra; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be pozitív szakpolitikákat és ösztönzőket a demográfiai megújulás előmozdítására, a szociális biztonsági rendszerek megőrzésére és az emberek és a társadalom egésze jólétének és fejlődésének előmozdítására;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban tapasztalható csökkenő születési arányt a válság tovább súlyosbította, mivel a munkanélküliség, a bizonytalan munkalehetőségek, a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok, valamint a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetés arra készteti a fiatalokat, és főként a női szakembereket, hogy halasszák el a gyermekvállalást annak érdekében, hogy aktívak maradhassanak a növekvő versennyel jellemzett munkaerőpiacon; ezzel összefüggésében felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy mozdítsák elő a családbarát munkakörnyezetet, az összeegyeztetési terveket, a munkába való visszatérési programokat, a munkavállalók és a munkáltatók közötti kommunikációs csatornákat, valamint a vállalkozások és önfoglalkoztatók számára kínált ösztönzőket, és biztosítsák különösen azt, hogy az emberek ne kerüljenek hátrányos gazdasági helyzetbe a gyermekvállalás miatt, és hogy a jogos szakmai aspirációkat ne hátráltassák a családi tervek; kiemeli továbbá, hogy a szülési, az apasági és a szülői szabadság csak akkor alkalmazható eredményesen, a társadalom és a gazdaság számára hasznos módon, ha emellett más szakpolitikai eszközöket is alkalmaznak, beleértve a minőségi és megfizethető gyermekgondozás biztosítását;

5.  üdvözli a Bizottság által alkalmazott megközelítést, amely szerint a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló szakpolitikák kulcsfontosságú szerepet játszanak a társadalmi-gazdasági kihívások kezelésében; felszólítja az európai szociális partnereket, hogy állapodjanak meg egy, a szakmai, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségére vonatkozó jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket tartalmazó átfogó csomagról; felszólítja a Bizottságot – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett –, hogy amennyiben a szociális partnerek nem jutnak megállapodásra, akkor a Bizottság 2017. évi munkaprogramjának részeként, a már bejelentett szociális jogok európai pillére keretében nyújtson be egy javaslatot az említett intézkedéscsomagra; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási javaslatoknak jogalapként tartalmaznia kell a férfiak és a nők közötti egyelőséget; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális szereplőkkel együttműködésben tegyen lépéseket a szociális jogok pillérének létrehozása érdekében, amely tényleges szociális beruházáshoz vezet, elsősorban a humántőkébe való befektetésre összpontosítva;

6.  üdvözli, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt indított a szociális jogok európai pilléréről, hogy véleményeket és visszajelzéseket gyűjtsön számos fontos alapelvről a jól működő és tisztességes munkaerőpiacok és jóléti rendszerek támogatása érdekében az euróövezeten belül;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vonatkozó szakpolitikák és intézkedések figyelembe veszik a családi kapcsolatok – beleértve a regisztrált partnerkapcsolatot –, a szülői és a nagyszülői szerepvállalás, valamint a társadalom egészének növekvő sokféleségét, különösen annak érdekében, hogy a gyermekeket ne érje megkülönböztetés a szüleik családi állapota vagy a családjuk szerkezete miatt; felszólítja a tagállamokat a jogi dokumentumok kölcsönös elismerésére a megkülönböztetéstől mentes szabad mozgás érdekében;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan szakpolitikákat és intézkedéseket, amelyek támogatják a leghátrányosabb helyzetű embereket és azokat, akik jelenleg ki vannak rekesztve az érvényben lévő jogszabályokból és szakpolitikákból, például az egyedülálló szülők, a nem házasságban élő párok, az egynemű párok, a migránsok, az önfoglalkoztatók, az úgynevezett „segítő házastársak,” valamint azok a családok, amelyeknek egy vagy több tagja fogyatékkal él;

9.  felívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló jogszabályok és szakpolitikák vegyék figyelembe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága (CRPD) 2015. évi, az Uniónak szóló záró észrevételeit;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy elsősorban a gyermekek jólétét és mindenek felett álló érdekeit vegyék figyelembe a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló szakpolitikák kidolgozása, figyelemmel követése és végrehajtása során; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a „Beruházások a gyermekek érdekében” című ajánlást(32) és szorosan kísérjék figyelemmel az elért eredményeket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermekszegénység leküzdésére irányuló integrált európai terv részeként dolgozzanak ki és vezessenek be olyan kezdeményezéseket, amelyek – a gyermekgaranciához hasonlóan – a gyermekeket helyezik a szegénység enyhítésére irányuló jelenlegi szakpolitikák középpontjába, hogy minden gyermek hozzáférhessen ingyenes egészségügyi ellátáshoz, ingyenes oktatáshoz, gyermekgondozáshoz, tisztességes lakhatáshoz és megfelelő táplálkozáshoz;

11.  úgy véli, hogy a gyermekszegénység kapcsolódik a szülők szegénységéhez, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a gyermekszegénységre és a gyermekek jólétére vonatkozó ajánlást, és alkalmazzák az abban foglalt, mutatókon alapuló ellenőrzési keretet;

12.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló szakpolitikákba beépítsék az életciklus-alapú megközelítést annak érdekében, hogy az élete során különböző pillanatokban mindenki kapjon támogatást, és munkavállalói jogok birtokában aktív szerepet vállalhasson a munkaerőpiacon és a társadalom egészén belül;

13.  hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly növelése és a nemek közötti egyenlőség megerősítése nélkülözhetetlen a nők munkaerő-piaci részvételének támogatásához – különös tekintettel a gondozási feladatokat ellátó nőkre és az egyedülálló anyákra –, és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével kapcsolatos célok eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a nők gazdasági szerepvállalása erősítésének kulcsa a munkaerőpiac és a jóléti rendszerek átalakítása és kiigazítása, hogy azok figyelembe vegyék a nők életciklusait;

14.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az átalakulást szolgáló szakpolitikákat, és fektessenek be figyelemfelhívó kampányokba a nemi sztereotípiák leküzdése, és a gondozás és házimunka egyenletesebb megosztásának előmozdítása érdekében, figyelmet szentelve a férfiak azon jogára és igényére is, hogy megbélyegzés és büntetés nélkül vállalhassanak gondozási feladatokat; úgy véli, hogy támogatni kell a vállalkozások azon erőfeszítéseit, amelyek a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítására és a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányulnak;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak fokozott védelmet a munka és magánélet közötti egyensúllyal kapcsolatos megkülönböztetéssel és törvénytelen elbocsátásokkal szemben, melyek leginkább a női munkavállalókat érintik, és biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz és a jogi eljárásokhoz való hozzáférést, szükség esetén többek között a munkavállalói jogokkal és a jogi segítségnyújtással kapcsolatos tájékoztatás fokozása révén; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot olyan szakpolitikákra, amelyek javítják a megkülönböztetés elleni intézkedések érvényesítését a munkahelyen, ideértve az egyenlő bánásmódhoz való, törvényben biztosított jogok ismeretének növelését, és ennek érdekében folytassanak le tájékoztató kampányokat, fordítsák meg a bizonyítási terhet(33), és hatalmazzák fel az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szerveket saját kezdeményezésű hivatalos vizsgálatok lefolytatására az egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben, valamint nyújtsanak segítséget a hátrányos megkülönböztetés potenciális áldozatainak;

16.  kiemeli, hogy az egyenlőségre vonatkozó összehasonlítható, átfogó, megbízható és rendszeresen frissített adatok hiánya megnehezíti a megkülönböztetés fennállásának bizonyítását, különös tekintettel a közvetett megkülönböztetésre; felhívja a tagállamokat, hogy szisztematikus módon gyűjtsenek és tegyenek hozzáférhetővé adatokat az egyenlőségre vonatkozóan, bevonva az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szerveket és a bíróságokat, többek között ezen adatok országspecifikus ajánlások tekintetében történő elemzése és nyomon követése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze az efféle adatgyűjtés előmozdítását a tagállamoknak szóló ajánlások révén, valamint azáltal, hogy megbízza az Eurostatot arra irányuló egyeztetések megszervezésével, hogy az Európai Társadalomtudományi Elemzések mutatói tekintetében általánosan érvényesüljön az adatoknak a megkülönböztetés alapja szerinti bontása; felhívja a Bizottságot hogy továbbra is szisztematikus módon működjön együtt a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) a nemek szerint lebontott adatok mennyiségének növelése és minőségének javítása érdekében;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen vizsgálja felül a Pekingi Cselekvési Platform által beazonosított kritikus területeken elért eredményeket, amelyekre vonatkozóan az EIGE már kidolgozott mutatókat, és vegye figyelembe ezeknek a felülvizsgálatoknak az eredményeit, amikor a nemek közötti egyenlőséget értékeli az EU-ban;

18.  rámutat az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szerveknek a foglalkoztatási egyenlőségről szóló 2000/78/EC irányelv végrehajtásában betöltött fontos szerepére, tekintettel arra, hogy hozzájárulnak a tudatosság növeléséhez és az adatgyűjtéshez, kapcsolatban állnak a szociális partnerekkel és más érdekelt szereplőkkel, kezelik az alacsony bejelentési arány problémáját, és hozzáférhetőbbé teszik a panasztételi eljárásokat; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek, így az Equinet szerepét, kapacitását és függetlenségét, többek között megfelelő finanszírozás biztosítása révén; felszólít különösen az egyenlő bánásmódról szóló 2006/54/EK irányelv szerinti szervezetek megerősítésére, melyek biztosítják az igazságszolgáltatáshoz és jogi eljárásokhoz való hozzáférést;

19.  szükségesnek tartja, hogy megfelelő képzésről gondoskodjanak a nemzeti, regionális és helyi hatóságok és bűnüldöző szervek alkalmazottai, valamint a munkaügyi felügyelők számára a foglalkoztatással kapcsolatos megkülönböztetést tiltó jogszabályokról és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatról; úgy véli, hogy az erre irányuló képzés a bírók, ügyészek, ügyvédek és rendőri erők számára is rendkívül fontos;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködésben biztosítsák, hogy a szociális jogosultságokhoz való, állami politikák által biztosított jogok az egyéni jogok tekintetében azonosak legyenek, és egyenlő módon hozzáférhetőek a nők és a férfiak számára, annak érdekében, hogy mindenki élhessen jogaival, és javíthassa a munka és a magánélet közötti egyensúlyt;

A nők és férfiak közötti egyenlőség a jövedelem és a gondozás terén

21.  hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a nemek között a fizetett és a nem fizetett munka tekintetében fennálló egyenlőtlenségeket, és elő kell mozdítani a feladatok, a költségek és a gyermekgondozás, illetve eltartottak gondozása egyenlő megosztását a nők és a férfiak között, és a társadalom egészén belül is, többek között a megfizethető és színvonalas közérdekű szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés biztosítása révén; e tekintetben rámutat arra, hogy konkrét javaslatokra van szükség a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása érdekében;

22.  sajnálja, hogy továbbra is fennáll a nemek közötti bérszakadék, amely sérti az EUMSZ 157. cikkében szentesített elvet, miszerint a női és a férfi munkavállalóknak egyenlő munkáért egyenlő díjazásban kell részesülniük, és különösen a gyermekeket nevelő anyákat érinti hátrányosan; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és a nemek közötti egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervezetekkel együttműködésben alkossanak és hajtsanak végre a nemek közötti bérszakadék felszámolására irányuló politikákat; felszólítja a tagállamokat, hogy ezen erőfeszítéseket kiegészítendő rendszeresen végezzék el a fizetések felmérését;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekkel összhangban erősítse meg a nemek közötti egyenlőség tekintetében tett stratégiai vállalását, és építse be a nemi dimenziót az Európa 2020 stratégiába annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos munka továbbra is prioritás maradjon; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a 2015 utáni időszakra fogadjon el egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiát, és azt kövesse nyomon az európai szemeszter keretében, összhangban a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum (2011–2020) ajánlásaival;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak olyan nők és férfiak fenntartható és minőségi foglalkoztatással való támogatására irányuló proaktív szakpolitikákat és megfelelő beruházásokat, akik családi és gondozással kapcsolatos szabadságot követően lépnek a munkaerőpiacra, térnek oda vissza, vagy szeretnének a munkaerőpiacon maradni és előre haladni, összhangban az Európai Szociális Charta 27. cikkével; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ugyanabba, azonos, vagy hasonló munkakörbe való visszatérést, a terhesség vagy a családi szabadságra irányuló kérelem vagy annak kivétele miatti elbocsátás vagy kedvezőtlenebb bánásmód elleni védelmet, továbbá a munkába való visszatérést követően egy védelmi időszakot annak érdekében, hogy az érintett személyek újból alkalmazkodni tudjanak a munkahelyükhöz; ismételten hangsúlyozza, hogy a munkába való visszatéréskor biztosítani kell a munkaidő és/vagy a munkarend módosítását is (beleértve azt is, hogy a munkáltatónak bármifajta visszautasítást indokolnia kell) , valamint képzési időt;

25.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a szociális partnereket és a civil társadalmat a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikákba; hangsúlyozza e politikák megfelelő finanszírozásának jelentőségét, a kollektív szerződések és tárgyalás fontosságát a megkülönböztetés elleni küzdelemben és a nemek közötti munkahelyi egyenlőség előmozdításában, valamint a kutatás és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát;

26.  sürgeti a tagállamokat, hogy a háztartási egység modelljeit váltsák fel egyénre szabott adórendszerrel és társadalombiztosítási jogokkal annak érdekében, hogy a nők egyéni jogokkal rendelkezzenek, ezzel is ellensúlyozva a partnerüktől vagy az államtól való függőségüket;

27.  úgy véli, hogy a nők munkaerő-piaci részvételének és gazdasági függetlenségének előmozdítása döntő szerepet játszik az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzésének elérésében, és növelné a GDP-t; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nők minőségi munkahelyeken való foglalkoztatását támogató szakpolitikákat és beruházásokat, különösen azokban az ágazatokban és pozíciókban, ahol a nők alulreprezentáltak, például a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM), a zöld gazdaság ágazatai, vagy az összes ágazat felső vezetői pozíciói;

Családi és gondozási vonatkozású szabadságtípusok

28.  megjegyzi, hogy a Bizottság visszavonta a szülési szabadságról szóló irányelv felülvizsgálatát, és felszólítja, hogy a szociális partnerekkel együttműködésben és a civil társadalommal való konzultációval terjesszen elő magas szintű normákat előíró, ambiciózus javaslatot a munka és a magánélet közötti egyensúly javításának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a családok támogatása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem előmozdítása, a nők társadalmi és gazdasági függetlenségének erősítése, valamint gyermekvállalási miatti pénzügyileg hátrányos helyzetbe kerülésük megakadályozása érdekében biztosítsák, hogy a nőket a szülési szabadság alatt fizetik, és szociális védelmet biztosítanak számukra; hangsúlyozza, hogy a szülési szabadságot a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásainak megfelelően a várandós és újdonsült, gyermeküket szoptató édesanyák, valamint az egyedülálló anyák jogainak védelmét szolgáló hatékony intézkedéseknek kell kísérniük;

29.  felszólít az egyes szabadságtípusok közötti koordináció javítására uniós és tagállami szinten, a szociális partnerekkel együttműködésben; rámutat, hogy a különböző szabadságtípusokhoz való jobb hozzáférés az egyes életszakaszokhoz igazodó szabadságolási lehetőségeket kínál az emberek számára, növeli a munkaerő-piaci részvételt, az általános hatékonyságot és a munkahelyi elégedettséget; megjegyzi, hogy ahol nincsenek rendelkezések a szabadságra vonatkozóan, vagy ahol a meglévő rendelkezések elégtelennek bizonyulnak, a szociális partnerek szerepet játszhatnának új rendelkezések meghozatalában, illetve a meglévők aktualizálásában a szülési, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra olyan szabadságolási politikákat, amelyek figyelembe veszik a dolgozó nagyszülők unokák gondozásában való szerepét;

30.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő jövedelempótlást és szociális védelmet bármely, családdal vagy gondozással kapcsolatos szabadság ideje alatt, különösen annak érdekében, hogy az alacsony jövedelmű dolgozók is kihasználhassák a szabadsággal kapcsolatos intézkedések előnyeit, másokkal egyenlő feltételek alapján;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést a szülői szabadságról szóló irányelv végrehajtásáról, és felhívja a Bizottságot és a szociális partnereket, hogy vegyék fontolóra a szülői szabadság időtartamának megfelelő meghosszabbítását, négyről legalább hat hónapra, megfelelő jövedelempótlás és szociális védelem mellett, valamint emeljék fel a gyermekek életkorára vonatkozó azon határt, ameddig igénybe vehető a szülői szabadság; hangsúlyozza, hogy a szülőknek rugalmasságot kell biztosítani abban a tekintetben, hogy részletekben vagy egyszerre kívánják kivenni a szabadságot; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy gondolják újra a szülői szabadságra vonatkozó pénzügyi ellentételezési rendszerüket annak érdekében, hogy a jövedelempótlás szintje megfelelő legyen annak ösztönzésére, hogy a férfiak is éljenek a szülői szabadsággal az irányelv által garantált minimális időtartamon túl; ismételten hangsúlyozza, hogy a szülői szabadságot egyenlően kell megosztani a szülők között, és hogy egy jelentős részének átruházhatatlannak kell maradnia(34); hangsúlyozza, hogy mindkét szülőt azonos módon kell kezelni a jövedelemhez való jog és a szülői szabadság időtartama tekintetében;

32.  rámutat a fogyatékkal élő gyermekekkel rendelkező dolgozó szülők fokozott kiszolgáltatottságára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy javítsa és erősítse meg a 2010/18/EU irányelv fogyatékossággal élő, illetve a cselekvőképességet súlyosan vagy hosszú távon korlátozó betegségben szenvedő gyermekekkel rendelkező szülők számára nyújtott szülői szabadságra alkalmazandó jogosultsági feltételekre és részletes szabályokra vonatkozó rendelkezéseit; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy e szülők esetében terjesszék ki a szülői szabadság lehetőségét a gyermek irányelvben meghatározott életkorán túlra, és nyújtsanak számukra további szülési, apasági (amennyiben létezik) és szülői szabadságot;

33.  úgy véli, hogy a szabadság igénybevételére vonatkozó jog egyéniesítésének támogatása, valamint az apák gyermeknevelésben betöltött szerepének szabadság kivétele révén történő erősítése elengedhetetlen a munka és a mangánélet közötti, nemi szempontból is érvényesülő egyensúly, valamint az Európa 2020 stratégia nők és férfiak foglalkozatására vonatkozó célkitűzéseinek megvalósítása érdekében;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy a szülők és az eltartottakkal rendelkező személyek számára a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása érdekében terjesszen elő megalapozott és koherens kezdeményezéseket az alábbiakra vonatkozóan:

(1)  az apasági szabadságról szóló irányelv, amely legalább kéthetes kötelező szabadságot biztosít teljes fizetéssel;

(2)  a gondozói szabadságról – mint a hivatásos gondozás kiegészítéséről – szóló irányelv, amely lehetővé teszi a hozzátartozók gondozását a munkavállalók számára, és megfelelő díjazást és szociális védelmet nyújt a gondozóknak; alkalmazott-központú rugalmasságra és a férfiaknak nyújtott elégséges ösztönzésre szólít fel, hogy vállalják a gondozási szabadságot;

(3)  az összes tagállamban érvényes minimumszabályok megállapítása az örökbefogadó szülők és a gyermekek sajátos szükségleteinek kezelésére, a természetes szülők jogaival megegyező jogokat biztosítva;

elismerve, hogy egyes tagállamok már hoztak proaktív intézkedéseket az apasági szabadságról és a gondozási szabadságról;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy munkaügyi és társadalombiztosítási szabályozás révén mind a nők, mind pedig a férfiak számára vezessenek be „gondozási krediteket”, vagyis a nyugdíj számításakor figyelembe vett egyenértékű időszakokat, hogy ily módon is védelemben részesüljenek mindazok, akik felfüggesztik szakmai tevékenységüket, hogy egy eltartott személy vagy családtag számára nem hivatalos, fizetés nélküli gondozást biztosítsanak, elismerve e gondozók munkájának társadalom egésze számára meglévő értékét; ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat e területen;

Eltartottak gondozása

36.  felszólítja a tagállamokat, hogy 2020-ra ténylegesen hajtsák végre a barcelonai célkitűzéseket, és támogassák a 2014-ben elfogadott, a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó minőségi keretrendszert;

37.  emlékeztet arra, hogy a szociális szolgáltatásokba – beleértve az infrastruktúrát – való beruházás jelentős foglalkoztatási hatásokat generál, és hanem komoly kiegészítő bevételt is teremt az állami szektor számára a munkaviszonyt terhelő adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások formájában; kéri a tagállamokat, hogy fektessenek be a magas színvonalú kisgyermekkori nevelésre és gondozásra, valamint az idősek és eltartottak gondozására irányuló szolgáltatásokba; felhívja a tagállamokat az efféle szolgáltatások elérhetőségének, megfizethetőségének és általános hozzáférhetőségének biztosítására, gondozási szolgáltatásokra, és ezen belül a független életviteli rendszerekre fordított közkiadások növelése, valamint az uniós források jobb felhasználása révén; felszólít arra, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát a szociális szolgáltatásokba és infrastruktúrába való befektetések fellendítésére is használják fel, mindenekelőtt az ESZA, az ERFA és az ESBA segítségével; felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg a gondozási szolgáltatásokhoz való ingyenes hozzáférés biztosítását a szegénységben élő vagy a társadalomból kirekesztett családok számára; rámutat továbbá az állami gondozási struktúrákba és szolgáltatásokba való befektetések elégtelenségének az egyedülálló szülőkre – akiknek nagy többsége nő – kifejtett aránytalan hatására;

38.  kiemeli, hogy el kell ismerni azon személyek munkáját, akik idejüket és tudásukat az idős és eltartott személyek gondozására áldozzák fel;

39.  kiemeli, hogy a fogyatékkal élő gyermekek gondozása különösen nehéz feladat elé állítja a dolgozó szülőket, amit a társadalomnak el kell ismernie, és akiket állami politikák és kollektív tárgyalás révén támogatni kell; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek iskoláskor előtti gondozásának biztosítása során ne csak a gondozás elérhetőségére, hanem annak minőségére is fektessenek hangsúlyt, különös tekintettel a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő gyermekekre;

40.  felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a tanítási idő teljes munkaidős munkanaphoz való fokozatos hozzáigazításának lehetőségét a tanítási idő letelte után vagy a tanítási szünetekben biztosított ingyenes, tanórán kívüli tevékenységek révén, annak elősegítése érdekében, hogy a munkavállalók tényleges egyensúlyt teremthessenek a munka, a családi és a magánélet között, különös tekintettel a nőkre, mivel többnyire ők fejezik be hamarabb a munkanapot azért, hogy gondoskodhassanak a gyermekeikről;

41.  felhívja a tagállamokat, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyt javító hatékony eszközként támogassák a megfelelő fiskális politikákat és nyissanak utat a nők foglalkoztatása előtt, és ennek érdekében vezessenek be adójóváírásokat a gyermekek és az idősek vagy más eltartottak gondozásáért, adóügyi ösztönzők és juttatások alapján;

42.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be az idősek, a fogyatékkal élők és egyéb eltartottak gondozására vonatkozó célokat, hasonlóképpen a barcelonai célkitűzésekhez, a minőséget, a hozzáférhetőséget és a megfizethetőséget mérő mutatókkal; felhívja az Eurostatot, az Eurofoundot és az EIGE-t (tekintettel ez utóbbi nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójára), hogy gyűjtsék össze a vonatkozó adatokat, és végezzenek tanulmányokat e munka támogatása céljából;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az idősek gondozására specializálódott szolgáltatási hálózatot, és alakítsák ki az otthoni szolgáltatások hálózatát; e tekintetben hangsúlyozza az egyedi megközelítés szükségességét az idősgondozási szakpolitikák kidolgozásánál, és azt, hogy amennyiben lehetséges, hangsúlyt kell fektetni az érintettek saját preferenciáikra a gondozás helyét illetően;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy minden gondozási szolgáltatás tekintetében törekedjenek európai szintű minőségi normák kialakítására, ideértve a gondozás rendelkezésre állását, elérhetőségét és megfizethetőségét, ami elősegítené a gondozási szolgáltatások minőségének tagállamok általi javítását; emlékeztet a meglévő szabályozási keretre, úgymint a hosszú távú gondozási szolgáltatások európai minőségi keretrendszerére, amely inspirációként szolgálhat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan szakpolitikákat, amelyek amennyiben lehetséges a közösségi alapú gondozás támogatásával elősegítik a hosszú távú gondozás intézményesítettségének mérséklését;

45.  rámutat arra, hogy a munkaerőbe történő beruházás a minőségi szolgáltatások elérésének egyik fontos eleme(35); ezért felszólítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy mozdítsák elő a gondozók tisztességes munkakörülményeit és magas színvonalú foglalkoztatását, például tisztességes fizetéssel, a gondozók jogállásának elismerésével és magas színvonalú szakmai képzési útvonalak biztosításával;

Minőségi foglalkoztatás

46.  rámutat, hogy egész Európában sok a szegény munkavállaló, és egyeseknek többet és hosszabb ideig – nem egyszer több állásban – kell dolgozniuk ahhoz, hogy a megélhetéshez elegendő jövedelemre tegyenek szert; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése nem történhet bizonytalan munkafeltételek teremtése és az atipikus foglalkoztatási formák számának növelése révén; megállapítja, hogy a nők felülreprezentáltak az atipikus foglalkoztatási formák tekintetében, ami szociális és gazdasági bizonytalanságot teremt; megállapítja, hogy továbbra is bérszakadék áll fenn az összes tagállamban a bruttó bér és a fizetés között, amelyet az érintett szereplők különféle tulajdonságai és az eltérő piaci feltételek együttesen idéznek elő; hangsúlyozza, hogy a béreknek a munkában nyújtott teljesítményen és a helyi megélhetési költségeken, nem pedig kizárólag mennyiségi normákon kell alapulniuk; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki egy bérpolitikai keretet, amely hatékony intézkedésekkel küzd a bérezési megkülönböztetés ellen, és az összes munkavállaló számára megfelelő bért biztosít, például az emberhez méltó életet garantáló minimálbérek nemzeti szinten való megállapítása révén, igazodva a nemzeti gyakorlatokhoz; felhívja a tagállamokat, hogy a bérpolitikák kidolgozásának fontos részeként támogassák a kollektív tárgyalást;

47.  rámutat, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlynak a munkavállalók jogain és munkaerő-piaci biztonságán, valamint a szabadsághoz való jogukon kell alapulnia, anélkül, hogy azokat a mobilitás és rugalmasság iránt megnövekedett igények korlátoznák; hangsúlyozza, hogy a nagyobb rugalmasság azt eredményezheti, hogy a nők alacsonyabb fizetésekben és atipikus foglalkoztatási formákban megnyilvánuló jelenlegi munkaerő-piaci megkülönböztetése, valamint a nem fizetett házimunkák terén történő aránytalan szerepvállalása csak erősödik, amennyiben a nemek közötti egyenlőség szempontjait nem veszik egyértelműen figyelembe;

48.  felhívja az Eurofoundot, hogy az európai munkakörülményekről szóló felmérése révén erősítse a foglalkozatás minőségének nyomon követésével kapcsolatos tevékenységeit, a munkahelyek minőségével kapcsolatos elképzelése alapján, amely magában foglal olyan tényezőket, mint a jövedelem, a kilátások, a munkaidő minősége, a készségek felhasználása és fejlesztése, a szociális környezet, a fizikai kockázat és a munka intenzitása; ezért felhívja az Eurfoundot, hogy fejlessze tovább a szakpolitikákkal, a szociális partnerekkel kötött megállapodásokkal, valamint a munkahelyek színvonalát támogató vállalati gyakorlatokkal kapcsolatos kutatását(36); felhívja az Eurofoundot, hogy kísérje figyelemmel a munkarendek alakulását, és elemezze az e területre vonatkozó állami politikákat és a szociális partnerekkel kötött megállapodásokat, beleértve annak elemzését, hogy ez utóbbiakat esetében hogyan zajlik a tárgyalás, és hogy a megállapodások hogyan járulnak hozzá a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséhez; felkéri a Eurofoundot, hogy dolgozzon ki kutatást annak tanulmányozására, hogy a kétkeresős háztartások hogyan kezelik közösen a munkaidő-beosztásukat és hogyan lehet őket a leghatékonyabban támogatni;

49.  hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlynak a munkavállalók jogain és munkaerő-piaci biztonságán, valamint a szabadsághoz való jogukon kell alapulnia, anélkül, hogy azokat a mobilitás és rugalmasság iránt megnövekedett igények korlátoznák; másrészt rámutat, hogy minden munkavállalónak eltérő a személyes és családi helyzete, ezért úgy véli, hogy a munkavállalók számára biztosítani kell a rugalmas munkarend lehetőségét, saját konkrét körülményeikhez igazodva életük különböző szakaszai során; úgy véli, hogy az efféle, a munkavállalókat előtérbe helyező rugalmasság előmozdítaná a nők magasabb arányú foglalkoztatását; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók és a munkáltatók együttes felelősséggel tartoznak a megfelelő rendszer kialakításáért és elfogadásáért; felszólítja a Bizottságot, hogy térképezze fel, mi a helyzet a tagállamokban a „rugalmas munkaidő-beosztás kérelmezéséhez való jog” tekintetében;

50.  támogatja az „intelligens munkavégzést” mint a munkavégzés rugalmasságot, autonómiát és együttműködést ötvöző módját, amely nem követeli meg szükségszerűen a munkavállaló munkahelyen, vagy bármely előre meghatározott helyen való jelenlétet, és lehetővé teszi számára, hogy munkaidejét saját maga határozza meg, ugyanakkor tiszteletben tartja a maximális napi és heti munkaidőre vonatkozó jogszabályi és kollektív szerződésekből fakadó előírásokat; ezért hangsúlyozza az „intelligens munkavégzésben” a munka és a magánélet összehangolása szempontjából rejlő lehetőségeket, különös tekintettel a munkaerőpiacra szülési vagy szülői szabadságot követően belépő vagy oda visszatérő szülőkre; elutasítja ugyanakkor a jelenlét kultúrájáról az állandó rendelkezésre állás kultúrájára való átállást; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy az intelligens munkavégzési politikák kidolgozása során gondoskodjanak arról, hogy azok nem rónak további terhet a munkavállalókra, hanem inkább megerősítik a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúlyt és növelik a dolgozók jólétét; hangsúlyozza, hogy az ezen új munkavégzési formákkal való visszaélés megelőzése érdekében meg kell erősíteni a célokhoz kötött munkavégzést; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a technológiában – például digitális adatok, nagy sebességű internet, audio- és a videotechnológia – az intelligens (táv)munkával kapcsolatos rendszerek tekintetében rejlő lehetőségeket;

51.  hangsúlyozza, hogy egyes alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak nagy lehetőségeket kínálnak a nemek közötti egyenlőség, valamint a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly előmozdítására, különös tekintettel a kialakulófélben lévő „intelligens munkavégzés” digitális környezetére, mivel így az alkalmazottakat jobban bevonják a döntések meghozatalába; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást azzal kapcsolatban, hogy a szövetkezetek és az alternatív üzleti modellek milyen hatást gyakorolnak a nemek közötti egyenlőségre, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, különösen a technológiai ágazatokban, és fogadjanak el olyan politikákat, amelyek előmozdítják és terjesztik a bevált gyakorlati modelleket;

52.  aggodalmát fejezi ki a nem önként választott részidős munka növekvő aránya miatt, különösen a gondozási feladatokat ellátó nők körében, ami fokozza munkavállalói szegénységük kockázatát; hangsúlyozza, hogy amikor egy munkavállaló úgy dönt, hogy részmunkaidőben kíván dolgozni, a foglalkoztatás minőségét és a megkülönböztetésmentességet számukra is ugyanúgy biztosítani kell, mint a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalóknak, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvvel(37) összhangban, és felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel ennek az irányelvnek az alkalmazását; kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, az alkalmi munkavállalók, valamint a megszakított karrierrel rendelkező vagy bizonyos időszakban rövidebb munkaidőben dolgozó munkavállalóknak joguk legyen a tisztességes nyugdíjazáshoz, bármifajta megkülönböztetés nélkül;

53.  aggodalmát fejezi ki a néhány tagállamban meglévő zéró órás szerződések, kizsákmányoló jellegű szerződések, kényszerű ideiglenes szerződések, rendszertelen, előre nem látható és túlzott munkaórák és alacsony színvonalú gyakornoki programok miatt, amelyek hosszú távon lehetetlenné teszik a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly kialakítását; ezért felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy sürgősen foglalkozzanak a bizonytalan foglalkoztatás problémájával, amely leginkább fiatalokat és nőket érint;

54.  rámutat, hogy a túl hosszú és rendszertelen munkaidő, a nem elegendő pihenőidő, a bizonytalan foglalkoztatás és az aránytalan eredménykötelezettségek kulcsfontosságú tényezők a növekvő stressz kialakulásában, a fizikai és mentális romlásában, valamint a munkahelyi balesetek és megbetegedések számának növekedésében; rámutat arra, hogy a rugalmas munkaidő és a kiszámítható munkaidő pozitív hatást gyakorol a munka és a magánélet közötti egyensúlyra(38); felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy gondosodjanak a munkaidő és a heti pihenőidő tiszteletben tartásáról a vonatkozó jogszabályok betartása révén; emlékezetet a Bizottság kötelezettségére, mely szerint figyelemmel kell kísérnie a munkaidő-irányelv végrehajtását, és fontolóra kell vennie kötelezettségszegési eljárás indítását azon tagállamok ellen, amelyek azt nem tartják tiszteletben; ezért a munkaidő és a pihenőidő csökkentésére irányuló tendencia megelőzése érdekében javasolja a vállalkozások felvásárlásának és/vagy eladásának figyelmes nyomon követését;

55.  ezenkívül felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, a szociális partnereket és az érdekelt feleket, hogy összpontosítsanak az innovatív munkahelyi szervezésre, valamint teremtsenek egyensúlyt a nőknek és a férfiaknak a munka és a magánélet közötti egyensúlyt illető igényei és a vállalkozás termelékenysége/nyereségessége tekintetében; megjegyzi, hogy az a pozitív kapcsolat, amely a nők növekvő foglalkoztatása, a munka és a magánélet egyensúlya és az üzleti versenyképesség között áll fenn – a munkától való távolmaradás csökkenése, a kibocsátási rés, a munkaerő-vándorlás, a tehetséges emberekre gyakorolt vonzerő, a lojalitás, az erőforrások átcsoportosítása, a jóléti tervek kidolgozása, az életszínvonal emelkedése és idő felszabadítása révén – széles körben a legjobb gyakorlatoknak bizonyultak Európa számos nagyvállalatánál és kkv-hálózatánál;

56.  kiemeli, hogy a nők és az LMBTI-személyek sajátos nemi alapú akadályokba és stresszforrásokba ütköznek a munka során, például zaklatás, kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés vagy nemi sztereotípiák, amelyek negatív hatást gyakorolnak munkahelyi jólétükre, veszélyeztetik mentális egészségüket és szakmai karrierjüket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket ezeknek a hátrányos körülményeknek a kezelése érdekében, és ennek érdekében gondoskodjanak a releváns megkülönböztetés-ellenes jogszabályok megfelelő végrehajtásáról, valamint nemek szerint differenciált élethosszig tartó tanulási programokról, ezenkívül működjenek együtt a szakszervezetekkel és a civil társadalmi szervezetekkel;

57.  felhívja a tagállamokat olyan - különösen pénzügyi és személyi - feltételekkel és eszközökkel rendelkező nemzeti munkafelügyeleti szervek kialakítására és megerősítésére, amelyek lehetővé teszik a hatékony jelenlétet a területen, és felveszik a munkahely bizonytalansága, a nem szabályozott munkavégzés és a munkaerő és bérdiszkrimináció elleni harcot, különösen a férfiak és nők közötti egyenlőség tekintetében;

58.  felhívja a tagállamokat az egyenlő bánásmódról szóló 2006/54/EK irányelv teljes körű végrehajtására, és Bizottságot arra, hogy vizsgálja felül az irányelvet, és mozdítsa elő a vállalkozások körében a nemek közötti egyenlőségre irányuló tervek végrehajtását, beleértve a szegregáció megszüntetésével, a fizetési rendszerek fejlesztésével, valamint a nők szakmai előmenetelének támogatásával kapcsolatos intézkedéseket; hangsúlyozza az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek szerepének jelentőségét a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak támogatásában, valamint a nemi sztereotípiák kezelésében; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre és egyenlő munkahelyi bánásmódra vonatkozó alapelv betartását;

59.  megismétli a Tanácshoz intézett felhívását, hogy mielőbb fogadja el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvjavaslatot;

60.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy garantálják a szociális biztonságot, a szociális védelmet és a díjazást a betegszabadságok során, a munka és a magánélet közötti valódi egyensúly lehetővé tétele érdekében;

Életminőség

61.  rámutat arra, hogy az „életminőség” tágabb fogalom, mint az „életfeltételek”, és az egyének általános társadalmi jólétére vonatkozik, az emberi lét számos olyan aspektusát meghatározva, amely nélkülözhetetlen a teljes élethez(39);

62.  hangsúlyozza, hogy a szabadidő és a feladatok megosztása terén a nők és a férfiak között fennálló egyenlőtlenségek kihatnak a nők személyes fejlődésére, új készségek és nyelvek elsajátítására, valamint a társadalmi, politikai, kulturális és közösségi életben való részvételükre, és különösen a nők gazdasági helyzetére;

63.  hangsúlyozza, hogy a nők elleni megkülönböztetés összes formája, így a nemi szegregáció, a bérek és a nyugdíjak terén fennálló különbségek, a nemi sztereotípiák, valamint a szakmai és magánélet összeegyeztetésével járó sok stressz tükröződik a nők gyakran mozgásszegény életmódjában, és jelentős hatást gyakorol a fizikai és mentális egészségükre(40); ismételten hangsúlyozza a sztereotípiák elleni küzdelem fontosságát, amelynek során az általános iskolától kezdve a tanulás valamennyi szakaszában elő kell segíteni és védeni kell a nemek közötti egyenlőséget; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy végezzenek és támogassanak figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányokat, valamint olyan programokat, amelyek elősegítik a nemek közötti egyenlőséget és a sztereotípiák leküzdését;

64.  hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulásnak a munkavállalók önfejlesztése tekintetében meglévő fontosságát, beleértve azt is, hogy követni tudják állandóan változó munkakörülményeket; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egész életen át tartó tanulást; felszólítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre az oktatási és képzési szabadságra, valamint a munkahelyi szakképzésre és a többek között más tagállamokban is folytatott egész életen át tartó tanulásra vonatkozó szakpolitikákat; felhívja őket, hogy a munkán belüli és kívüli tanulást, beleértve a fizetett tanulási lehetőségeket, tegyék hozzáférhetővé minden munkavállaló számára, különös tekintettel a hátrányos helyzetű munkavállalókra, hangsúlyt helyezve a női munkavállalókra azokban az ágazatokban, ahol a nők strukturálisan alulreprezentáltak;

65.  felszólítja a tagállamokat a családoknak szóló ösztönzők terén bevált gyakorlatok – például ingyenes tömegközlekedési bérletek, a kulturális és idegenforgalmi kezdeményezések részvételi díjából biztosított családi kedvezmények, az oktatási vagy képzési termékekhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódó kedvezmények – cseréjére;

66.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a szociális és gazdasági egyenlőtlenségek elleni küzdelemre; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassanak olyan intézkedéseket, amelyek célja megfelelő jövedelemrendszerek bevezetése a tagállami gyakorlatokkal és hagyományokkal összhangban, tegyék lehetővé téve mindenki számára az emberhez méltó életet, támogassák a társadalomban való teljes körű részvételt, és biztosítsák az emberek függetlenségét egész életük során;

67.  felhívja a figyelmet számos nagyszülő helyzetére, akiket olyan életkorban, amikor végre élvezhetnék a nyugalmat és a jól megérdemelt nyugdíjas éveket, elárasztanak a családi feladatok, hiszen nekik kell ellátniuk az unokákat, mivel gyerekeik a nagyszülők segítsége nélkül nem tudják összeegyeztetni a családi életet és a munkát;

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 348., 1992.11.28., 1. o.

(2)

HL C 70. E, 2012.3.8., 163. o.

(3)

HL L 68., 2010.3.18., 13. o.

(4)

HL L 353., 2013.12.28., 7. o.

(5)

HL L 180., 2010.7.15., 1. o.

(6)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(7)

HL L 299., 2003.11.18., 9. o.

(8)

HL L 14., 1998.1.20., 9. o.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0059.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0207.

(11)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0375.

(12)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0074.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.

(15)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.

(16)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0042.

(17)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0226.

(18)

HL C 175., 2011.6.15., 8. o.

(19)

A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 3073. ülése (Brüsszel, 2011. március 7.)

(20)

Az Eurostat 2015. évi demográfiai jelentése

(21)

Eurofound (2015): Az első eredmények: Hatodik európai munkakörülmény-felmérés.

(22)

http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do

(23)

Eurofound (2013): Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás

(24)

Eurofound (2015): Az első eredmények: Hatodik európai munkakörülmény-felmérés.

(25)

Az Eurostat 2010-es adatai alapján, a Bizottság 2015. évi jelentése a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban (SWD(2016)0054)

(26)

Az Eurofound európai életminőségről szóló 2012. évi felmérése.

(27)

Eurofound (2015): Koragyermekkori gondozás: munkakörülmények, képzés és a szolgáltatások minősége – Rendszerezett áttekintés

(28)

A barcelonai célkitűzésekről szóló, „A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című 2013. május 29-i eredményjelentés (COM(2013)0322).

(29)

Eurofound (2013), Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás.

(30)

Eurofound-jelentés: Fenntartható munka az életpályán keresztül: Vitadokumentum (2015)

(31)

CEDEFOP-tanulmány: Tanulmányi szabadság. Szakpolitikák és gyakorlatok Európában, 2010.

(32)

A Bizottság 2013. február 20-i 2013/112/EU ajánlása: Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés.

(33)

Az Európai Parlament 2015. október 8-i állásfoglalása a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról, P8_TA(2015)0351.

(34)

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról, P8_TA(2016)0226.

(35)

Eurofound (2015): Koragyermekkori gondozás: munkakörülmények, képzés és a szolgáltatások minősége – Rendszerezett áttekintés

(36)

Az Eurofound jelentése az európai munkahelyek színvonalának trendjeiről (2012) és az Eurofound jelentése az európai munkahelyek színvonalában tapasztalható konvergenciákról és divergenciákról az 1995–2010 időszakban (2015).

(37)

A Tanács 1997. december 15-i 97/81/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról.

(38)

Az Eurofound európai munkakörülményekről szóló felmérése.

(39)

A Eurofound európai életminőségről szóló harmadik felmérése.

(40)

Az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának „A férfiak és nők közötti különbségek a munkára, a gondozásra és a kikapcsolódásra szánt idő tekintetében” című 2016. márciusi tanulmánya.


INDOKOLÁS

Az elmúlt évtizedek során a szakmai, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségét elismerték alapvető jogként. Noha mind európai, mind nemzeti szinten megvalósultak ezt a célt szolgáló kezdeményezések, még mindig olyan területről van szó, ahol további előrelépésekre van szükség ahhoz, hogy mindenki ki tudja alakítani a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt. Ez nemcsak az adott személy jólétéhez járul hozzá, hanem az egész társadalom számára előnyös, többek között azért, mert azok az emberek, akiknek életében megvalósul a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly, termelékenyebb munkavállalók. Mindez megköveteli a munkakörnyezet átalakítását, valamint az eltávolodást attól az elképzeléstől, miszerint a (fizetett) munka az idő eltöltésének egyetlen hasznos és ennélfogva értékes módja. Ezért lényeges továbbá, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló politikákba beépítsék az életciklus-alapú megközelítést annak érdekében, hogy az élete során különböző pillanatokban mindenki kapjon támogatást, és aktív szerepet vállalhasson a munkaerőpiacon és a társadalom egészén belül.

Az Európai Parlament úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű jelentést készít annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a kérdésről folyó vitára, valamint hogy sürgesse a Bizottságot, hogy fokozza az általa e téren végzett munkát, ugyanakkor a jelentés egyben válasz is az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemtervre és a 2015-ben ugyanezzel a címmel meghirdetett nyilvános konzultációra. E bizottsági kezdeményezés arra irányul, hogy növelje a nők munkaerő-piaci részvételét az érvényben lévő uniós jogi és politikai keretrendszer korszerűsítése és a jelenlegi munkaerő-piachoz igazítása által, annak érdekében, hogy a gyermekekről és/vagy egyéb hozzátartozókról gondoskodó szülők jobban össze tudják egyeztetni a családi és a szakmai életüket, hogy a férfiak és a nők jobban meg tudják osztani a gondozási feladatokat, valamint hogy a munkaerő-piacon megerősödjön a nemek közötti egyenlőség.

A jelentés előadói – akik üdvözlik a Bizottság kezdeményezését – úgy vélik, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly elérését szolgáló keretrendszer uniós szintű korszerűsítésére több fő oknál fogva is szükség van: a társadalomban zajló demográfiai változások folytán nagyobb szükség van a gondozásra, új munkavégzési módok jöttek létre, a munkanélküliség továbbra is soha nem látott magas szinten van, nőtt a családi kapcsolatok és a gyermeknevelési formák sokfélesége, az anyaság még mindig rendkívül negatívan befolyásolja a nők foglalkoztatási rátáját, valamint a jelenlegi uniós keretrendszer nem képes megoldást kínálni a nemek között tartósan fennálló egyenlőtlenség e felettébb fontos elemére.

A nők egyre jobban képzettek, az iskolázottsági szintjük gyakran meghaladja a férfiakét(1), ennek ellenére továbbra is alulreprezentáltak a foglakoztatásban, vagy a készségeiknek megfelelőnél alacsonyabb szintű munkakörben foglalkoztatják őket. Az általában alacsonyabb fizetés, a részmunkaidős foglalkoztatáson belüli magasabb arányuk, valamint a pályafutásuk mások (gyermekek és/vagy hozzátartozók) gondozása miatti, hosszabb időre történő megszakításai hozzájárulnak a nemek közötti nagy nyugdíjkülönbséghez (40%), valamint ahhoz, hogy a nők nagyobb mértékben ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának. Ráadásul a nemek foglalkoztatási arányának eltérése következtében az olyan gyermekek és háztartások, ahol csak az egyik szülőnek van állása, szegényebbek. Végül a munka és a magánélet közötti egyensúlyt elősegítő megoldások hiánya befolyásolja az emberek arra vonatkozó döntéseit, hogy kilépnek-e a munkaerő-piacról vagy csökkentett munkaidőben dolgoznak-e, miután gyermekük született és/vagy egy hozzátartozóról kell gondoskodniuk, hogy vállalnak-e gyermeket és mikor, hogy hány gyermeket vállalnak, továbbá ez a hiányosság folyamatos negatív hatást gyakorol az európai demográfia alakulására, amit nem engedhetünk meg magunknak. Összefoglalva, a becslések szerint a nemek foglalkoztatási arányának eltérése az EU-nak évente mintegy 370 milliárd eurójába vagy az uniós GDP 2,8%-ába kerül.(2)

E jelentés, illetve általában véve a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló politikák célja nemcsak az, hogy előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget a munkaerő-piacon és az élet egyéb területein, hanem az is, hogy magas színvonalú kisgyermekkori nevelés és gondozás, a szabadidő, kulturális és sporttevékenységek, valamint a szüleikkel töltött idő biztosításával lehetővé tegyék a gyermekek számára, hogy maximálisan kibontakoztassák a bennük rejlő képességeket. A munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló megfelelő politikák segítenek magasabb életminőséget és nagyobb fokú biztonságot garantálni más hozzátartozóknak is, főként az idős, a fogyatékkal élő vagy hosszú ideig tartó betegségben szenvedő hozzátartozóknak.

Az előadókat komoly aggodalommal tölti el, hogy a tagállamokban jelenleg érvényben lévő intézkedések nem mindig javítanak, sőt olykor rontanak a helyzeten, negatív hatást gyakorolnak minden ember jólétére, munkaerő-piaci részvételére és termelékenységére. Mind európai, mind nemzeti szinten erőteljes fellépésre van szükség nem jogalkotási intézkedésekkel (például figyelemfelhívó és tájékoztató kampányok, ellenőrzési mechanizmusok és a helyzet nyomon követése) kombinált jogalkotási intézkedések (többek között a különböző típusú szabadságokra vonatkozó intézkedések) megtétele érdekében.

Az előadók meggyőződése, hogy a munka, a magán- és a családi élet összeegyeztetése terén nem létezik egy minden helyzetre alkalmas megoldás, valamint hogy minden embernek meg kell találnia a személyes igényeinek és a családja szükségleteinek megfelelő egyensúlyt.

A munka és a magánélet közötti egyensúly javítása uniós szintű fellépést követel meg

Itt az ideje, hogy az EU fellépjen annak érdekében, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló megoldások terén felfelé irányuló konvergencia valósuljon meg a tagállamok között. Erre mindenképpen szükség van, ha a nemek közötti valódi egyenlőségre törekszünk, le akarjuk küzdeni a munkavállalókat, a gyermekeket és a nőket sújtó szegénységet, jobban ki akarjuk használni az emberek készségeit és a bennük rejlő tehetséget, és tenni akarunk az EU előtt álló demográfiai kihívások leküzdéséért. Korszerűsíteni kell a jelenlegi uniós jogi szabályozást, bizonyos területeken orvosolni kell a jogszabályok hiányosságait vagy hiányát, továbbá meg kell erősíteni a tagállamok közötti koordinációt annak érdekében, hogy a családi élet és a munka összeegyeztethetőségére irányuló politikák költségeit és előnyeit illetően egyenlő versenyfeltételek álljanak mindenki rendelkezésére.

A megosztott szabadság formái Az, hogy az édesanyákkal szemben az édesapák nem kaphatnak fizetett szülői szabadságot, vagy nem ösztönzik őket kellőképpen arra, hogy éljenek e lehetőséggel, hozzájárul a munka és a család gondozásával kapcsolatos feladatok megosztása terén a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenséghez, ahelyett, hogy megoldást kínálna rá. Mivel a családi vonatkozású szabadságokat elsősorban a nők veszik igénybe, a munkaerő-piaci helyzetük a foglalkoztathatóság, a fizetés vagy a szakmai előmenetel szempontjából meggyengül, miközben a férfiakat nem támogatják vagy ösztönzik arra, hogy időt szánjanak a családjukra, a róluk való gondoskodásra. Ennek megoldása érdekében e jelentés felszólítja a Bizottságot arra, hogy:

–   nyújtson be egy javaslatot a várandós munkavállalókról (a szülési szabadságról) szóló 92/85/EGK irányelv felülvizsgálatára, a jelenlegi irányelv ugyanis 1992 óta van érvényben, és az EU munkahelyi egészségi és biztonságvédelmi kérdésekre vonatkozó hatásköre keretében került elfogadásra. A jelenlegi irányelv 14 hetes fizetett szülési szabadságot és az elbocsátás elleni védelmet biztosít. A felülvizsgálatnak a fizetett szülési szabadság eltérő fizetési forma alkalmazásával történő meghosszabbítására kellene irányulnia, hogy így az igazodhasson az egyes tagállamok sajátos szükségleteihez és hagyományaihoz;

–   terjesszen elő egy apasági szabadságról szóló irányelvet, amely rendelkezik egy minimális kötelező és másra át nem ruházható fizetett szabadságról az édesapák számára, annak biztosítása érdekében, hogy a férfiak kivegyék a részüket a gondozási feladatokból;

–  nyújtson be egy jelentést a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelv végrehajtásáról;

  terjesszen elő egy irányelvet a gondozói szabadságról, amely a megfizethető hivatásos gondozás kiegészítése, lehetővé téve ezáltal, hogy a munkavállalók gondozhassák a hozzátartozóikat.

Az elmúlt válság során a megszorító intézkedések következtében nem volt elegendő hozzáférhető, elérhető és megfizethető, magas színvonalú gondozási szolgáltatás a gyermekek, az idősebb, a fogyatékkal élő vagy beteg családtagok számára, aminek folytán jelentős nyomás nehezedik az emberekre és főként a nőkre, hogy csökkentsék a munkaidejüket, válasszák a részmunkaidős munkavégzést vagy szakítsák meg a pályafutásukat. Ez végső soron gátolja a munkaerő-piaci részvételüket, szakmai előrelépésüket és személyes fejlődésüket. Ezért változtatni kell a női és férfi szerepekről kialakult sztereotípiákon, és olyan társadalmat kell kialakítani, amelyben a nők és a férfiak keresőként és gondozóként egyenlőek.

A válság következtében egész Európában megnőtt a szegény munkavállalók száma, az embereknek többet és hosszabb ideig – nem egyszer több állásban – kell dolgozniuk ahhoz, hogy tisztességes jövedelemre tegyenek szert. A nőket érő hatás még nagyobb volt, mivel ők általában már eleve kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Ezért lényeges, hogy intézkedéseket léptessenek életbe minden munkavállaló megfelelő bérezésének biztosítása és a nemek közötti bérrés megszüntetése érdekében.

A foglalkoztatási módok szerepének megértése és a bevált gyakorlatok támogatása A különböző foglalkoztatási módokat – távmunka, rugalmas munkaidő vagy részmunkaidő – soha nem lehet kötelezővé tenni valaki számára, hanem mindig az érintett munkavállalónak kell róla döntenie; ily módon nem ró további terhet a nők, illetve a férfiak személyes és családi helyzetére.

A munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek és életminőség csak úgy érhető el, ha az embereknek a munkán kívül elegendő idő áll rendelkezésére a személyes fejlődésre – például oktatás és képzés formájában – és kikapcsolódásra. A Bizottságnak ezért határozottabban kell fellépnie azon tagállamokkal szemben, amelyek nem hajtják végre megfelelően a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelvet. Továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be az oktatási és képzési szabadságot és a pályafutás megszakítását támogató intézkedéseket.

(1)

  2014-ben a 30 és 34 év közötti nők 42,3%-a rendelkezett felsőfokú vagy magasabb végzettséggel, míg ez az arány a férfiak körében 33,6% volt.

(2)

  Az Eurofound„A nemek foglalkoztatási arányának eltérése – kihívások és megoldások” című – a közeljövőben megjelenő – tanulmánya becslést ad a nemek eltérő foglalkoztatási arányának közforrásokból fedezett költségeire (jövedelemtranszfer / jövedelmi juttatások) és a bevételkiesésre (például kieső jövedelem, kiesett adóbevételek és társadalombiztosítási járulékok).


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

a munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek kialakításáról

(2016/2017(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadók: Vilija Blinkevičiūtė, Tatjana Ždanoka

Beatrix von Storch (EFDD) által benyújtott kisebbségi vélemény

Az EU szemében a nő mindenekelőtt női munkavállaló. Az Európa 2020 stratégia célkitűzése szerint a nők 75%-át integrálni kell a hivatalos munkaerőpiacba. A választás szabadsága egyértelműen nem támogatott. Ugyanakkor a (szülőképes korú) nőknek anyaként hozzá kell járulniuk a népességi válság leküzdéséhez is. Két összeegyeztethetetlen szakpolitikai megközelítés verseng ugyanazon célcsoportért. A vesztes a család. Az Európai Unióról szóló szerződés ugyanis munkavállalókról, nem pedig apákról és anyákról szól. Ennek ellenére az EU a családi élet, és a családon belüli értékek és normák szabályozására törekszik. E jelentéstételi eljárás célja az átnevelés legitimálása, kimeríthetetlen emberi erőforrás biztosítása céljából a munkaerőpiac számára. Egyáltalán nem a családról vagy a szülőkről van szó, hanem arról, hogy minden nőt kompatibilissé tegyenek a munkaerőpiaccal. Az EU a (teljes munkaidős) foglalkoztathatóság egyik fő akadályaként tekint a szülőségre. Ez „A kommunizmus ábécéje” című 1920-as mű iskola előtti nevelésről szóló 29. pontjára emlékeztet, miszerint: „A társadalmi nevelés lehetővé teszi a szocialista társadalom számára a jövő nemzedék legeredményesebb, legkevesebb költséggel és energiaráfordítással járó kinevelését. ... Renkívüli gazdasági előnyökkel jár. ... anyák millió szabadulnak így fel a termelékeny munkavégzés számára. Megszabadulnak a házimunka lélekölő rutinjától, és az otthoni gyermekneveléssel járó temérdek apró-cseprő feladattól.” Elutasítom az efféle elképzelést.


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

12.7.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

50

4

9

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Daniela Aiuto, Maria Arena, Guillaume Balas, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Ole Christensen, Anna Maria Corazza Bildt, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Iratxe García Pérez, Elena Gentile, Anna Hedh, Czesław Hoc, Danuta Jazłowiecka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Agnes Jongerius, Jan Keller, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Javi López, Morten Løkkegaard, Elisabeth Morin-Chartier, Jens Nilsson, Maria Noichl, Emilian Pavel, Marijana Petir, Pina Picierno, Marek Plura, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Jordi Sebastià, Michaela Šojdrová, Jutta Steinruck, Yana Toom, Marita Ulvskog, Ernest Urtasun, Ángela Vallina, Beatrix von Storch, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Renate Weber, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georges Bach, Rosa D’Amato, Ildikó Gáll-Pelcz, Arne Gericke, Ingeborg Gräßle, Krzysztof Hetman, Kostadinka Kuneva, Constance Le Grip, Marc Tarabella, Monika Vana, Julie Ward, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Afzal Khan, Jude Kirton-Darling, Sławomir Kłosowski


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

50

+

EPP

Georges Bach, Ingeborg Gräßle, Ildikó Gáll-Pelcz, Krzysztof Hetman, Danuta Jazłowiecka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jérôme Lavrilleux, Constance Le Grip, Elisabeth Morin-Chartier, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Elissavet Vozemberg-Vrionidi

S&D

Maria Arena, Guillaume Balas, Vilija Blinkevičiūtė, Ole Christensen, Iratxe García Pérez, Elena Gentile, Anna Hedh, Agnes Jongerius, Jan Keller, Afzal Khan, Jude Kirton-Darling, Javi López, Jens Nilsson, Maria Noichl, Emilian Pavel, Pina Picierno, Jutta Steinruck, Marc Tarabella, Marita Ulvskog, Julie Ward

ALDE

Beatriz Becerra Basterrechea, Yana Toom, Renate Weber

GUE/NGL

Malin Björk, Kostadinka Kuneva, Gabriele Zimmer

VERTS/ALE

Jean Lambert, Terry Reintke, Jordi Sebastià, Ernest Urtasun, Monika Vana, Tatjana Ždanoka

EFDD

Laura Agea, Daniela Aiuto, Rosa D'Amato

4

-

EPP

Anna Maria Corazza Bildt

ALDE

Morten Løkkegaard

EFDD

Beatrix von Storch

NI

Lampros Fountoulis

9

0

EPP

Elisabeth Köstinger, Marijana Petir, Michaela Šojdrová

ECR

Arne Gericke, Czesław Hoc, Sławomir Kłosowski, Jana Žitňanská

ALDE

Martina Dlabajová

GUE/NGL

Ángela Vallina

A jelek magyarázata:

+  :  mellette

-  :  ellenszavazat

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat