Eljárás : 2015/2110(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0284/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0284/2016

Viták :

PV 24/10/2016 - 16
CRE 24/10/2016 - 16

Szavazatok :

PV 25/10/2016 - 7.3
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0403

JELENTÉS     
PDF 685kWORD 77k
7.10.2016
PE 571.738v02-00 A8-0284/2016

a korrupció elleni küzdelemről és a CRIM bizottság állásfoglalásának nyomon követéséről

(2015/2110(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Előadó: Laura Ferrara

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a korrupció elleni küzdelemről és a CRIM bizottság állásfoglalásának nyomon követéséről

(2015/2110(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67., valamint 82–89. cikkére, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 5., 6., 8., 17., 32., 38., 41., 47–50. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács az Európai Unió megújított, a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló belső biztonsági stratégiájáról szóló 2015. június 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács a biztonság témájában hozott, 2015. június 25–26-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ vonatkozó egyezményeire, különösen a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményre és az ENSZ korrupció elleni egyezményére (UNCAC),

–  tekintettel az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. január 27-én és november 4-én Strasbourgban aláírásra megnyitott büntetőjogi és polgári jogi egyezményére, valamint az Európa Tanácson belül működő Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) létrehozásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1998. május 5-én és 1999. május 1-jén elfogadott (98)7. és (99)5. sz. határozatra,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2014. április 30-án elfogadott, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló CM/Rec (2014) 7. számú ajánlásra,

–  tekintettel „A külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben” elnevezésű, 1997. december 17-én Párizsban aláírásra megnyitott OECD-egyezményre, az annak kodifikálására irányuló ajánlásokra és a legutóbbi országonkénti ellenőrző jelentésekre,

–  tekintettel az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014. április 3-i 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az euró és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2014. május 15-i 2014/62/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i 2015/849/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a pénzátutalásokat kísérő adatokról és az 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2219 európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről szóló, 2007. december 6-i 2007/845/IB tanácsi határozatra,

–  tekintettel a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek az európai parlamenti pártok finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló 2012. november 29-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2012)0712),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0534),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C–105/14. sz. (Taricco és társai) ügyben hozott ítéletre, amelyben kimondta, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény 1. cikkében megfogalmazott „csalás” fogalma kiterjed a héából származó bevételre is,

–  tekintettel a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0535),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2015. április 29-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” címmel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott, 2014. február 3-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0038),

–  tekintettel „Az európai biztonsági stratégia” címmel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről (SOCTA) szóló 2013. márciusi, és az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről (IOCTA) szóló 2015. szeptember 30-i Europol-jelentésekre,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (végleges jelentés)” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem során az uniós fellépés hiánya miatti többletköltségekről készített tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0284/2016),

A.  mivel a szervezett bűnözés globális fenyegetést jelent, és ezáltal közös és összehangolt választ igényel az Európai Unió és tagállamai részéről;

B.  mivel a mai napig nincs teljes tisztánlátás a szervezett bűnözés jelenségének összetettségével, illetve a bűnszervezeteknek a tagállamok társadalmi, gazdasági-vállalkozói, politikai és intézményi szerkezetébe történő beszivárgásával járó veszéllyel kapcsolatban;

C.  mivel a szervezett bűnözői csoportokról bebizonyosodott, hogy hajlamosak és képesek diverzifikálni a tevékenységeiket azáltal, hogy alkalmazkodnak a különböző területi, gazdasági és társadalmi környezetekhez, kihasználják azok gyengeségeit és sérülékenységét, egyszerre több piacon működnek, valamint kihasználják az egyes tagállamok jogrendjének különböző jogszabályi rendelkezéseit saját tevékenységeik fejlesztése és a lehető legnagyobb haszon elérése érdekében;

D.  mivel a bűnszervezetek változtattak működési módjukon, és immár olyan szakemberek, pénzintézetek, tisztviselők és politikusok támogatására építenek, akik bár nem tagjai a bűnszervezeteknek, különböző szinten támogatják azok tevékenységeit;

E.  mivel a bűnszervezetek rendkívüli alkalmazkodóképességről tanúbizonyságot téve saját hasznukra fordították az új technológiákból származó előnyöket;

F.  mivel önmagában a szervezethez tartozásból fakadó megfélemlítő erő veszélyes természete nem elsődleges szempont a ténylegesen elkövetett bűncselekmények elleni küzdelemben, és mivel ez uniós szinten szabályozási és működési hézagot idéz elő, megkönnyítve a szervezett bűnözői csoportok nemzetközi tevékenységét;

G.  mivel a bűnszervezetek tipikus erőszakos megnyilvánulásainak a közrendet és a társadalom biztonságát fenyegető egyértelmű veszélyein túl a szervezett bűnözés következményei közé tartoznak más, éppoly súlyos helyzetek is, mint például a legális gazdaságba való beszivárgás és az ahhoz kapcsolódó, a köztisztviselőket érintő korrupció, amelyekből következik az állami intézményekbe és a közigazgatásba történő beszivárgás;

H.  mivel a bűnszervezetek által elkövetett bűncselekményekből származó illegális bevételeket jelentős arányban az európai legális gazdaságba fektetik be újra; mivel a gazdaság egészséges szerkezetébe újra befektetett illegális pénzeszközök súlyos torzító hatásaik révén komoly fenyegetést jelentenek a vállalkozás és a verseny szabadságára;

I.  mivel a bűnözői csoportok beszivárognak a politikai-közigazgatási szférába, hogy hozzáférhessenek a közigazgatás pénzügyi erőforrásaihoz, és a politikusok, köztisztviselők és vállalkozók szemet hunyása mellett befolyásolják annak tevékenységét; mivel a politikai-közigazgatási szféra befolyásoltsága elsősorban a közbeszerzések és a közcélú beruházások, a közpénzekből nyújtott támogatások, a fém- és egyéb hulladékok ártalmatlanítása, minden típusú termékek beszerzésére és szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések terén nyilvánul meg;

J.  emlékeztet arra, hogy a szervezett bűnözés elsődleges célja a nyereségszerzés; ezért a bűnüldöző hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges kapacitásokkal ahhoz, hogy célzottan foglalkozni tudjanak a szervezett bűnözés finanszírozásával, amely gyakran elválaszthatatlan a korrupciótól, a csalástól, a hamisítástól és a csempészettől;

K.  mivel a visszaélést bejelentő személyek központi szerepet játszanak a korrupció elleni küzdelemben, mivel felfedik a csalások azon eseteit, amelyek egyébként titokban maradnának; mivel a visszaélések bejelentése az egyik leghatékonyabb módszere annak, hogy megállítsuk és megakadályozzuk a törvénysértések bekövetkeztét, illetve – ha már bekövetkeztek – azokat felfedjük;

L.  mivel egyetlen uniós jogszabályt sem szabad úgy értelmezni, hogy az korlátozza a visszaélések bejelentését;

M.  mivel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás komoly fenyegetést jelent az Unió gazdaságára, mivel a tagállamoknak és az Unió egészének adóbevételeit jelentősen csökkenti, valamint súlyos kihatása van az uniós közpénzekből finanszírozott projektek elszámoltathatóságára, mivel a bűnszervezetek számos különböző ágazatban működnek, melyek közül sok kormányzati irányítás alatt áll;

N.  mivel 2014-ben az uniós költségvetéssel kapcsolatos csalásként 1649 szabálytalanságot jeleztek 538,2 millió euró összértékben, mind a kiadásokra, mind a bevételekre vonatkozóan, ugyanakkor nem létezik semmilyen hivatalos adat arra vonatkozóan, hogy a csalások hány százaléka tulajdonítható a szervezett bűnözésnek;

Bevezetés

1.  ismételten felhívja a figyelmet a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról szóló, 2013. október 23-i állásfoglalásában megfogalmazott problémákra és ajánlásokra; megismétli különösen a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás felszámolását célzó európai cselekvési terv elfogadására irányuló felhívását, amelynek sikerességéhez azonban elegendő pénzügyi forrásra és képzett munkaerőre van szükség;

2.  üdvözli az EU Tanácsának holland, szlovák és máltai elnöksége által felvázolt 18 hónapos programot, amely fontos napirendi pontként tűzi ki a szervezett bűnözéssel szembeni átfogó és integrált megközelítést; rámutat, hogy a csalás, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemnek az uniós intézmények politikai prioritását kell képeznie, és ezért alapvető fontosságú a tagállamok közötti politikai és igazságügyi együttműködés;

3.  úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi események tükrében az egyes, fellépést igénylő területekre kell megkülönböztetett figyelmet fordítani;

A meglévő jogszabályok megfelelő átültetésének biztosítása, végrehajtásuk ellenőrzése és hatékonyságuk értékelése

4.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak át kellene ültetniük és végre kellene hajtaniuk a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás ellen uniós és nemzetközi szinten meglévő eszközöket;

5.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb végezze el ezen eszközök átültető intézkedéseinek értékelését, és megállapításairól teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet, illetve szükség esetén kezdeményezzen jogsértési eljárást; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelő jelentést a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló 2008/841/IB tanácsi kerethatározat és a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetéséről;

6.  felhívja a tagállamokat a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv helyes átültetésére, amely a rendőrségi és igazságügyi együttműködés megerősítésének alapvető eszköze az Európai Unióban;

7.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsan ültessék át a 4. pénzmosás elleni irányelvet;

8.  javasolja, hogy az Unió teljes jogú tagként csatlakozzon a GRECO-hoz; kéri, hogy az EU vegyen részt a Nyílt Kormányzati Együttműködésben, tegyen eleget az Európai Unió által is aláírt korrupció elleni ENSZ-egyezmény szerint fennálló adatszolgáltatási kötelezettségének, továbbá járuljon hozzá az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) által a fent említett ENSZ-egyezmény keretében biztosított technikai segítségnyújtáshoz; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtson be eredményjelentést a Parlamentnek az EU GRECO-tagságának előkészületeiről, és ebben a jelentésben készítsen felmérést a jogi kihívásokról és a lehetséges megoldásokról;

9.  sajnálja, hogy a Bizottság még nem tette közzé a korrupció elleni küzdelemről szóló második jelentését, amelyet 2016 elején kellett volna kiadnia; felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be a jelentést; ismételten rámutat, hogy a korrupció elleni küzdelemről szóló jelentések nem szorítkozhatnak csak a tagállamokban uralkodó helyzetre, hanem külön fejezetben kell foglalkozniuk az uniós intézmények által tett intézkedésekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy találja meg a megfelelő módot az uniós intézményeken, szerveken és ügynökségeken belüli korrupció feltárására;

10.  felhívja a Bizottságot annak áttekintésére, hogy miként kapcsolhatók össze a különböző uniós szintű nyomon követési mechanizmusok – beleértve az együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, a korrupció elleni küzdelemről szóló uniós jelentést és az uniós igazságügyi eredménytáblát – egy átfogóbb jogállamisági nyomon követési keretrendszerbe, amelyet az összes tagállamra és valamennyi uniós intézményre, szervre és ügynökségre alkalmazni lehetne; e tekintetben úgy véli, hogy az uniós intézményeknek példát kell mutatniuk a legmagasabb szintű átláthatóság előmozdítása, valamint annak biztosítása révén, hogy visszatartó erejű és hatékony szankciókat vetnek ki az elkövetőkre; felhívja a Bizottságot, hogy szabályozza a lobbitevékenységet, és szankcionálja az összeférhetetlenség eseteit;

11.  emlékeztet arra, hogy multidiszciplináris megközelítésre van szükség a szervezett bűnözés hatékony megelőzése és az ellene való hatékony küzdelem érdekében; ezért hangsúlyozza az Európai Unió bűnmegelőzési hálózatának szerepét és pénzügyi támogatásának szükségességét;

12.  javasolja, hogy egy hatékony és korszerű uniós szabályozás kidolgozása érdekében a Bizottság készítsen tanulmányt a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén érvényben lévő legfejlettebb nemzeti jogszabályokról; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az uniós tagállamokban a szervezett bűnözés elleni fellépés területén alkalmazott nyomozati módszerek vonatkozásában, különös tekintettel az olyan eszközök alkalmazására, mint a telefonlehallgatás, megfigyelés, házkutatás, késleltetett letartóztatás, késleltetett elkobzás, fedett nyomozás, illetve az ellenőrzött és felügyelt szállítás;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy nagyobb mértékben fektessenek be a jogszerűség kultúrájába, figyelembe véve különösen azt, hogy a megelőzés első és leghatékonyabb formája az uniós polgárok új nemzedékeinek oktatása, és különösen az egyes fellépések népszerűsítése az iskolákban;

A szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem prioritásai és működési struktúrája

14.  úgy véli, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos jelenlegi uniós szakpolitikai ciklusban nem csak az úgynevezett nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények (olyan bűncselekmények, amelyek elkövetésére az ilyen szervezeteket létrehozták) , hanem a bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmények (bűnszövetkezethez való tartozás) elleni fellépésre is hangsúlyt kellene fektetni; szükségesnek tartja a bűnszervezetben való részvétel büntethetőségének meghatározását a ténylegesen elkövetett bűncselekményektől függetlenül; emlékeztet arra, hogy egy érdemi uniós korrupcióellenes stratégia keretében a szakpolitikai ciklus prioritásai közé be kell venni a pénzmosás, a korrupció és az emberkereskedelem elleni küzdelmet;

15.  kéri, hogy a prioritásokat hangolják össze az uniós bűnmegelőzési, gazdasági, szociális, foglalkoztatási és oktatási politikák prioritásaival, és azok meghatározásába teljes körűen vonják be az Európai Parlamentet;

16.  kéri, hogy az Europolon belül hozzanak létre egy különleges egységet a különböző ágazatokban egyidejűleg működő szervezett bűnözői csoportok elleni fellépés céljából; úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak a jelenlegi intézményi keretben biztonságos és hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk annak biztosítására, hogy a szervezett bűnözés terén folytatott nyomozásokat össze tudják hangolni, és hogy erősítsék a tagállamok bűnüldöző hatóságai közötti kölcsönös bizalmat;

Szigorúbb jogszabályi keret

17.  a meglévő jogszabályok átültetésének és végrehajtásának értékelése alapján felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon jogi szabályozásról az esetleges hiányosságok megszüntetése, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, valamint a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés javítása érdekében; felhív különösen:

a)  a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatára azzal a céllal, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat lehessen bevezetni, és hogy közös meghatározást lehessen találni a bűncselekmények – többek között a szervezett bűnözés – fogalmára, ahol a szervezett bűnözést egy olyan hosszabb ideje fennálló szervezett csoport tevékenységeként lehetne meghatározni, amely legalább kettő, vagy annál több tagból áll, akik szervezett együttesként közvetlen vagy közvetett, bármely formában megvalósuló jogellenes anyagi/vagyoni haszonszerzés céljából az EU és a tagállamok gazdasági és társadalmi kohézióját súlyosan veszélyeztető módon tevékenykednek;

b)   az ökológiai bűnözés elleni fellépést szolgáló felülvizsgált jogszabály benyújtására azzal a céllal, hogy szigorítani lehessen a jogellenes hulladékégetést szankcionáló büntetőjogi intézkedéseket, és hogy az úgynevezett „új szennyező anyagok” kibocsátását a 2008/99/EK irányelvben foglaltaknak megfelelően bűncselekménnyé lehessen nyilvánítani;

18.  kéri a Bizottságtól a bűncselekmények és büntetések meghatározására vonatkozó minimumszabályok kidolgozását; különösen kéri, hogy:

a)  a „köztisztviselő”, a „csalás” és a „korrupció” fogalmának közös meghatározását horizontálisan alkalmazzák; emlékeztet arra, hogy a PIF-irányelvről folyó tárgyalások keretében ezeket a fogalmakat meg fogják határozni, de csak az irányelv alkalmazása céljából; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a tárgyalások a Tanácson belül nemrégiben elakadtak, és kéri azok mielőbbi folytatását;

b)  nyújtsanak be új szabályozási javaslatot a bűnszervezetek azon típusára vonatkozólag, amelynek résztvevői a szervezethez tartozásból fakadó megfélemlítő erőt, és az azzal kikényszerített alárendeltséget és hallgatást kihasználva követnek el bűncselekményeket, illetve szereznek közvetlen vagy közvetett irányítást vagy ellenőrzést gazdasági tevékenységek, koncessziók, engedélyek, közbeszerzési pályázatok és közszolgáltatások felett, vagy szereznek tisztességtelen nyereséget vagy előnyöket saját maguk vagy mások részére;

c)  nyújtsanak be olyan jogalkotási javaslatot, amely külön uniós programot hoz létre a bűnszervezeteket, illetve a b) pontban meghatározott szervezeteket feljelentő tanúk és informátorok védelmére;

d)  dolgozzanak ki olyan jogalkotási javaslatot, amely közös szabályokat határoz meg a visszaélést bejelentő személyek védelmére; kéri, hogy 2017 vége előtt terjesszék elő ezt a javaslatot;

e)  dolgozzanak ki újabb jogalkotási kezdeményezéseket a büntetőeljárásokban gyanúsított vagy vádolt személyek – többek között az előzetes letartóztatás során fennálló – jogainak erősítése érdekében, ezzel is biztosítva a tisztességes eljáráshoz való jogot, amelyet az emberi jogok európai egyezménye és az Alapjogi Charta is elismer;

f)  dolgozzanak ki külön jogszabályt a radioaktív anyagok és veszélyes hulladékok kivitelével, valamint az állat- és növényfajok illegális kereskedelmével szembeni fellépés érdekében, mivel a környezetvédelmi szövetségek és nem kormányzati szervezetek szerint az állatvilággal és erdőkkel kapcsolatban elkövetett bűncselekmények, valamint a radioaktív anyagok és veszélyes hulladékok harmadik országokba irányuló kereskedelme és exportja komoly szerepet játszik a szervezett bűnözés finanszírozásában;

Hatékonyabb uniós szintű rendőrségi és igazságügyi együttműködés

19.  megjegyzi, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás olyan jelenségek, amelyeknek rendszerint határokon átnyúló dimenziója is van, és amelyek határokon átnyúló együttműködést követelnek meg az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a nemzeti hatóságok és az illetékes uniós ügynökségek között;

20.  úgy véli, hogy a nemzeti hatóságok közötti információcserén alapuló rendőrségi és igazságügyi együttműködés a korrupció és a szervezett bűnözés elleni eredményes küzdelem alapvető feltétele;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem terén tegyen konkrét lépéseket a jobb európai koordináció érdekében, valamint az ilyen jelenségek által előidézett emberi, társadalmi és gazdasági károkra való fokozott figyelemfelkeltés érdekében;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködést túlzottan hosszadalmas és bürokratikus eljárások jellemzik, amelyek csökkentik hatékonyságát, és veszélyeztetik a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni uniós szintű fellépés eredményességét; felhívja a tagállamokat, hogy fonják szorosabbra, tegyék hatékonyabbá és erősítsék meg az egymás közötti, illetve az Europol és az Eurojust keretében folytatott határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködést és információcserét, valamint hogy többek között a CEPOL és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat segítségével biztosítsák a megfelelő képzést és technikai támogatást, garantálják a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatóságát, és vessenek be több közös nyomozócsoportot;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen töltsék fel, cseréljék ki és használják a szervezett bűnözés kapcsán elítélt személyekre vonatkozóan a meglévő európai adatbázisokban tárolt relevánsnak és fontosnak ítélt adatokat, és felkéri az Europolt és Eurojustot, hogy könnyítsék meg az ilyen jellegű információcserét; kéri, hogy a biztonságos kommunikáció javítása és az Europol jelenlegi eszközeinek hatékony felhasználása érdekében – az európai adatvédelmi jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – hangolják össze az infrastruktúrákat;

24.  hangsúlyozza, hogy sürgősen létre kell hozni egy hatékonyabb kommunikációs és információcsere-rendszert az igazságügyi hatóságok között az EU-n belül, szükség esetén lecserélve a büntetőügyekben folytatott kölcsönös jogsegély hagyományos eszközeit; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e jogalkotási intézkedésre ezen a területen ahhoz, hogy létrehozzák az uniós igazságügyi hatóságok közötti megfelelő uniós információcsere-rendszert;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy a szervezett bűnözéshez kapcsolódó személyekkel kapcsolatban rendszeresen cseréljenek ki minden szükségesnek és lényegesnek ítélt PNR-adatot;

A bűnszervezetek vagyonának elkobzása és szociális célú újrafelhasználása

26.  úgy véli, hogy a bűnszervezetek EU-beli eszközeinek lefoglalására vonatkozó közös eljárás alkalmazása elrettentő erejű lenne a bűnözők szemében; felhívja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül ültessék át a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014/42/EU irányelvet; kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti vagyonvédelmi intézkedésekhez kapcsolódó lefoglalási és elkobzási határozatok kölcsönös elismerésének biztosítása érdekében minél előbb nyújtson be jogalkotási javaslatot;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak uniós intézkedéseket a következők tekintetében:

a)  a bűncselekményekből származó jövedelmek nyomon követése, befagyasztása és elkobzása, többek között oly módon, hogy büntethetővé teszik a pénzügyi vagy ingatlantőke tulajdonjogának a befagyasztás vagy elkobzás elkerülése céljából másra történő átruházását, illetve az ilyen átruházás elfogadását, továbbá hogy jogerős elmarasztaló ítélet hiányában is lehetővé teszik az elkobzást;

b)  a befagyasztott és elkobzott vagyon kezelése és szociális célú, valamint arra történő újrafelhasználása, hogy a zsarolás és védelmi pénz szedésének áldozatul esett személyek és vállalkozók családjainak kártérítést nyújtsanak;

c)  az egész Unióra kiterjedő, megfelelő forrásokkal ellátott közigazgatási, rendőri és bírói együttműködés létrehozása, amely felkutatja, lefoglalja és elkobozza a bűncselekményekből származó javakat, valamint a vagyonvisszaszerzési hivatalok működésének javítása;

28.  sürgeti a tagállamokat, hogy a meglévő platformok, például a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF) keretében osszák meg egymással az e kérdéskörrel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat;

A szervezett bűnözés és korrupció legális gazdaságba való beszivárgásának megelőzése

29.  emlékeztet rá, hogy a korrupció gyakran abban nyilvánul meg, hogy a szervezett bűnözés a közbeszerzési eljárások és a köz- és a magánszféra közötti partnerségek elbírálása során beszivárog a legális gazdaságba;

30.  kéri egy egész Unióra kiterjedő „e-közbeszerzési” rendszer bevezetését annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a korrupció kockázatát a közbeszerzések során;

31.  kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a közbeszerzési eljárásokba építsenek be ellenőrző eszközöket, készítsenek feketelistát a szervezett bűnözéssel kapcsolatban álló és/vagy korrupcióban érintett vállalkozásokról, és zárják ki azokat az államigazgatáshoz fűződő minden anyagi jellegű kapcsolatból, illetve az uniós támogatásokból; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a bűnözői csoportok felderítésére szakosodott belföldi struktúrákat, és zárják ki a közbeszerzési eljárásokból a korrupciós gyakorlatokban és pénzmosásban érintett gazdasági szervezeteket; hangsúlyozza, hogy egy „feketelista” hatékonyan visszatarthatja a társaságokat attól, hogy korrupt tevékenységekben vegyenek részt, és megfelelő ösztönzést nyújt számukra belső feddhetetlenségi eljárásaik fejlesztéséhez és megszilárdításához; e célból felhívja a tagállamokat, hogy alakítsák ki a vállalkozások „szervezett bűnözés elleni” tanúsítási rendszerét, és az erre vonatkozó információkat automatikusan osszák meg uniós szinten;

32.  emlékeztet arra, hogy huszonegy tagállam még nem ültette át a közbeszerzési irányelvekről szóló csomagot; úgy véli, hogy a közbeszerzési szabályoknak alapvető jelentőségük van az átláthatóság és az elszámoltathatóság megvalósulása szempontjából ezen a korrupciónak egyik leginkább kitett területen;

33.  emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamban átlátható és felülvizsgálható könyvelési szabályokat kell biztosítani nemcsak központi kormányzati, hanem regionális és helyi szinten is;

34.  kifejezi aggodalmát a pénzmosásban részt vevő szervezett bűnözői csoportok által alkalmazott gyakorlatok miatt, amelyek során költség alatti árajánlatokat nyújtanak be nagy munkákra kiírt közbeszerzésekre; kéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzéseket elnyert vállalatok és alvállalkozók esetében készítsen gazdasági elemzést a kínált árakat illetően;

35.  rámutat arra, hogy a bonyolult vállalati struktúrákon keresztül megvalósuló pénzmosás és annak beépülése a legális gazdasági tevékenységekbe fenyegetést jelenthet a közrendre nézve; felhívja a tagállamokat, hogy a kis- és középvállalkozásokra háruló indokolatlan terhek nélkül vezessenek be intézkedéseket a pénzügyi tevékenységek átláthatóságának növelésére és az ügyletek természetes személyekig történő visszakövetésének javítására, hogy nyomon kövessék a bűnözők és terroristák finanszírozását („kövesd a pénz útját” elv); felhívja a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára, amelyek megnehezítik az egymásba fonódó vállalatok bonyolult és sűrű struktúráinak létrehozását, amelyek – mivel egyre kevésbé átláthatóak – felhasználhatók a bűnözői és terrorista tevékenységek és más súlyos bűncselekmények finanszírozására;

36.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szerződések odaítélése előtt követeljék meg a vállalkozóktól a vállalati szerkezetük és tényleges tulajdonosaik feltárását, hogy elkerüljék az olyan vállalatok támogatását, amelyek agresszív adótervezésben, adócsalásban, adókikerülésben és korrupcióban vesznek részt;

37.  megjegyzi, hogy az ingatlanvásárlás az uniós tagállamokban a bűnözői tevékenységből származó bevételek tisztára mosásának egyik módja, amelynek során a bűnözők külföldi postafiókcégeken keresztül fedik el a végső tényleges tulajdonosi szerkezetet; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden olyan külföldi vállalatnak, amely ingatlan-tulajdonjogot szándékozik szerezni a területén, ugyanazokat az átláthatósági szabályokat kelljen betartania, mint amelyeket a joghatóságukban bejegyzett vállalatoktól követelnek meg;

38.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági válság további nyomást gyakorolt az európai kormányokra; tekintettel a jelenlegi gazdasági kihívásokra, véleménye szerint nagyobb szükség van a közkiadások feddhetetlenségének és átláthatóságának biztosítására;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az engedélyezési és városfejlesztési határozatok átláthatóságának biztosítására regionális és helyi szinten egyaránt;

40.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 325. cikke értelmében a csalás elleni küzdelem a tagállamok és a Bizottság jogszabályban előírt kötelezettsége, és üdvözli, hogy a pénzügyi hatásokkal bíró jogalkotási javaslatok csalás elleni záradékokat tartalmaznak;

41.  kifejezi aggodalmát a héacsalások, és különösképpen az úgynevezett „körhintacsalások” számának növekedésével kapcsolatban; felhívja az összes tagállamot, hogy vegyenek részt az EUROFISC hálózatban, annak minden tevékenységi területén, az ilyen típusú csalások elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének megkönnyítése érdekében;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el konkrét jogszabályokat és hozzanak megfelelő intézkedéseket az olyan szakemberek, pénzintézetek, köztisztviselők és politikusok tevékenységének minden szinten történő megelőzése és korlátozása érdekében, akik ugyan nem tagjai a szervezett bűnözési hálózatoknak, de azok tevékenységét különböző szinteken elősegítik; e vonatkozásban:

a)  javasolja a tagállamoknak és az uniós intézményeknek, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés beszivárgásának megelőzése érdekében gondoskodjanak a köztisztviselők kötelező rotációjáról;

b)  kéri olyan kötelező szabályok megállapítását, amelyek értelmében szervezett bűnözésben való részvételért, pénzmosásért, korrupcióért vagy egyéb súlyos bűncselekményekért, illetve közigazgatás elleni és ahhoz kapcsolódó bűncselekményekért és korrupcióért jogerősen elítélt személyek, továbbá azok a személyek, akik ilyen cselekményeket elkövettek, ne indulhassanak választásokon, illetve ne végezhessenek munkát az államigazgatásban vagy annak számára, ideértve az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket is;

c)  kéri, hogy sújtsák büntetőjogi szankciókkal azokat a vezetőket és bankokat, amelyek bizonyítottan részt vettek nagy mennyiségű pénzmosásban; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot a banki folyamatok teljes átláthatóságának biztosítására nem csupán magánszemélyekre, hanem jogi személyekre és vagyonkezelői alapokra vonatkozóan is;

43.  úgy véli, hogy olyan európai szintű szabályokra van szükség, amelyek biztosítják a politikai pártok valamennyi finanszírozási forrásának ellenőrzését és felügyeletét, azok jogszerűségének biztosítása érdekében;

44.  meglátása szerint szigorítani kell a pénzáramlások nagyobb fokú átláthatóságának és visszakövethetőségének biztosítására irányuló jogszabályi rendelkezéseket, különös tekintettel az uniós alapok helyes felhasználásával kapcsolatosan végzett előzetes vizsgálatokra és záró ellenőrzésekre; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak be nemzeti nyilatkozatokat ellenőrzési rendszereikről; felszólítja a Bizottságot, hogy:

a)   a tagállamok által az uniós források felhasználása során elkövetett szabálytalanságok esetén igazítsa ki a kifizetéseket;

b)  átmenetileg zárja ki az uniós támogatásból azokat az intézményeket és vállalatokat, amelyeket vétkesnek találtak az uniós forrásokkal való visszaélésben;

c)  kövesse szorosan nyomon az uniós alapok felhasználását, és arról rendszeresen nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek;

45.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a legmagasabb szintű feddhetetlenséget kell bevezetnie az uniós finanszírozású projektek közbeszerzési eljárásaiban; emlékeztet arra, hogy a projekteredményeknek a civil társadalmi szervezetekkel együttműködésben elvégzett nyomon követése és a helyi hatóságok elszámoltatása elengedhetetlen annak meghatározásához, hogy az uniós forrásokat megfelelően használták-e fel, és felléptek-e a korrupcióval szemben;

46.  felhívja a figyelmet, hogy az átláthatóság a visszaélések és a csalások elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze; kéri a Bizottságot, hogy javítsa ebben az összefüggésben a szabályokat, és tegye kötelezővé az uniós alapok összes kedvezményezettjére vonatkozó adatok közzétételét, ideértve az alvállalkozói szerződésekre vonatkozó adatokat is;

47.  kéri a Bizottságot, hogy az átláthatóság fokozása és a korrupció elleni küzdelem érdekében kezdeményezzen az államigazgatási eljárások egyszerűsítésére irányuló jogalkotási intézkedéseket;

48.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon és jelentse a Parlamentnek azt, hogy milyen százalékban ítélnek oda közvetlenül közbeszerzési szerződéseket a tagállamokban, valamint azokat a jogi körülményeket, amelyek mellett a nemzeti közigazgatási szervek a legtöbbször élnek ezzel a lehetőséggel;

49.  azt ajánlja, hogy a tagállamok törekedjenek a hatékony átláthatósági, nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusok biztosítására az uniós források felhasználása során; mivel az uniós források pozitív hatása az átláthatóság, a hatékony nyomon követés és elszámoltathatóság biztosítására irányuló nemzeti és uniós szintű folyamatokon alapul, mérlegelni kell azt is, hogyan tegyék a nyomon követést és az értékelést folyamatos, és ne csak utólagos eljárássá; úgy véli, hogy a Számvevőszék szerepét e tekintetben meg kell erősíteni;

50.  úgy véli, hogy minőségi és mennyiségi mutatókat kell kidolgozni, és ezeknek összehasonlíthatóknak kell lenniük ahhoz, hogy mérni lehessen az uniós források hatását, és segítsenek értékelni, hogy ezek a források elérték-e céljukat, továbbá hogy szisztematikusan össze kell gyűjteni és közzé kell tenni a számszerű adatokat;

Európai Ügyészség

51.  úgy véli, hogy az Európai Ügyészségnek központi elemét kell képeznie a korrupció elleni küzdelemnek az Európai Unióban; megismétli azt a kérését, hogy a lehető leghamarabb és a lehető legtöbb tagállam részvételével hozzák létre a nemzeti kormányoktól és az uniós intézményektől független, politikai befolyástól és nyomástól mentes, hatékonyan működő Európai Ügyészséget;

52.  megismétli annak fontosságát, hogy egyértelműen meg kell határozni a nemzeti ügyészségek és az Európai Ügyészség közötti, valamint az Eurojust és az OLAF közötti felelősségi köröket és hatásköröket, hogy meg lehessen akadályozni a hatáskörök közötti ütközéseket; szorgalmazza, hogy feladataival összhangban rendeljenek megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat a jövőbeli Európai Ügyészséghez; úgy véli, hogy az EPPO-nak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy büntetőeljárást indítson az Unió pénzügyi érdekeit sértő valamennyi bűncselekmény, köztük a héacsalások esetében is; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az Európai Unió Bírósága által a C–105/14. sz. (Taricco és társai) ügyben hozott ítéletet, és a lehető leghamarabb hárítsák el a PIF-irányelvről folyó tárgyalások előtt álló akadályokat a Tanácsban;

53. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Tanácsban jelenleg folyó tárgyalások aláássák a független és hatékony Európai Ügyészség alapelképzelését;

54. felhívja az Európai Bizottságot, hogy mérje fel, szükséges-e a létrehozandó Európai Ügyészség mandátumának az esetleges felülvizsgálata, hogy létrejöttét követően hatáskörei közé felvegyék a szervezett bűnözés elleni küzdelmet is;

Külön fellépést igénylő területek

Hamisítás

55.  elítéli az áruk, a gyógyszerek és az élelmezési célú mezőgazdasági termékek a nemzetközi szervezett bűnözés által működtetett elosztási hálózatok közreműködésével folyó, Unión belüli hamisításának terjedését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az áruk, gyógyszerek és az agrár-élelmiszeripari termékek hamisításával szembeni fellépés érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nagyságrendjük és előfordulási gyakoriságuk megállapítása érdekében rendszerszerűen gyűjtsenek adatokat a csalás és hamisítás eseteiről, és cseréljék ki a bevált gyakorlatokat e jelenség azonosítása és leküzdése érdekében;

56.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra más, az élelmiszercsalás megelőzésére és az attól való eltántorításra szolgáló módszereket, például a csalás vádjában bűnösnek talált élelmiszeripari és gyógyszeripari vállalkozók megnevezését és megszégyenítését egy európai nyilvántartásban;

57.  kéri a jelenlegi nyomon követési rendszerek fejlesztését és a 178/2002/EK rendeletben rögzített „fokozatmentes” nyomonkövethetőség következetes végrehajtását, amely vonatkozik élelmiszerre, takarmányra, élelmiszer előállítására szánt állatra és minden olyan anyagra, amelyet élelmiszer vagy takarmány előállításánál feldolgozásra vagy vélhetően feldolgozásra szánnak;

Kábítószer-kereskedelem

58.  emlékeztet arra, hogy a kábítószer-kereskedelem hatalmas jövedelemforrás a bűnözői csoportok számára, és hogy az ellen mind a megtorlás, mind a megelőzés eszközével fel kell lépni; felkéri a tagállamokat és az illetékes intézményeket, hogy lépjenek fel a kábítószer-kereskedelem és az egyéb bűncselekmények, illetve az általuk a legális gazdaságra és kereskedelemre gyakorolt hatás meggyengítése érdekében, amint azt kiemelte az Europol és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának 2016-os jelentése a kábítószer-kereskedelemről;

59.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy értékelnie kell az EU 2013–2016-os kábítószer elleni cselekvési tervének végrehajtásában elért előrehaladást; felszólítja a Bizottságot, hogy ez alapján tegyen javaslatot új cselekvési tervre a 2017–2020-as időszakra;

60.  megjegyzi, hogy a könnyű drogokkal kapcsolatos új szakpolitikák értékelése rendkívül fontos, és úgy véli, hogy a büntethetőség megszüntetésére/legalizálásra irányuló stratégiákat a bűnszervezetek hatékony felszámolási eszközének kell tekinteni; kéri, hogy a kérdés kerüljön be az Unió belső és külső szakpolitikáiba, minden illetékes uniós és nemzetközi ügynökség, valamint minden érintett ország intézményének a politikai párbeszédekbe való bevonása révén;

Fogadások, és mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása

61.  emlékeztet arra, hogy a bűnszervezetek gyakran pénzmosásra használják a szerencsejátékok legális és illegális pénzáramlását, illetve a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásából eredő pénzáramlást; elítéli az ilyen visszaélések köré kiépült bűnözői érdekköröket, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a sportmérkőzések eredményének befolyásolását bűncselekménnyé nyilvánítva vezessenek be jogszabályokat a jelenség elleni küzdelem és a megelőzés érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy átlátható és hatékony módon működjenek együtt a sportszervezetekkel, és erősítsék meg az Eurojusttal és az Europollal folytatott kommunikációt és együttműködést e jelenségek visszaszorítása érdekében;

Adóparadicsomok

62.  rámutat, hogy adócsalás és adóval való visszaélések miatt évente 1 milliárd euró bevételtől esik el az Európai Unió; hangsúlyozza, hogy megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az adóparadicsomoknak, és az olyan országoknak, melyek nem átlátható vagy jogsértő adózási gyakorlatot követnek, mert ez egy olyan hatalmas probléma, ami minden egyes európai polgárt érint;

63.  üdvözli a G20 csoporton belül létrejött nemzetközi megállapodást, amely szerint új, az EU által már most is alkalmazott magas szintű globális normát vezetnek be a fokozott adóügyi átláthatóság érdekében; kéri e megállapodás gyors végrehajtását, valamint az adócsalás és az adókijátszás hatékony, nemzetközi szintű nyomon követését; üdvözli, hogy a Bizottság 2016 februárjában adóügyi információcserére is kiterjedő megállapodásokat írt alá például Andorrával és Monacóval, és hogy 2015-ben a Bizottság már aláírt ilyen megállapodásokat Svájccal, Liechtensteinnel és San Marinóval;

64.  emlékeztet arra, hogy az EU felelőssége, hogy megszüntesse az olyan adózási szabályokat, amelyek lehetővé teszik a transznacionális vállalatok és a magánszemélyek adóelkerülését, valamint hogy segítséget nyújtson a harmadik országoknak a tiltott pénzeszközök visszajuttatásához és az elkövetők bíróság elé állításához; hangsúlyozza, hogy az Uniónak valamennyi vonatkozó nemzetközi fórumon kiemelt kérdésként elő kell mozdítania az adóparadicsomok, a banktitok és a pénzmosás elleni küzdelmet, a túlzott szakmai titoktartás megszüntetését, a multinacionális vállalatok országonkénti nyilvános jelentéstételét, valamint a vállalatok tényleges tulajdonosainak nyilvános nyilvántartását; emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok ideális gyűjtő- és átmosóhelyei a bűncselekményekből származó jövedelmeknek, és ezért uniós szintű összehangolt megközelítésre szólít fel;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet a korrupció támogatásának súlyos hatásaira, vizsgálja meg egy olyan átfogó terv lehetőségét, amelynek célja, hogy visszatartsa azon nem uniós országokba történő eszközáthelyezéseket, amelyek anonim védelmet biztosítanak korrupt egyéneknek, és vizsgálja felül az ezen országokkal fenntartott gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat;

Környezetet károsító bűncselekmények

66.  aggodalmának ad hangot az olyan illegális, környezettel kapcsolatos tevékenységek számának növekedése miatt, amelyek szervezett, maffiaszerű bűnözői tevékenységhez, például illegális – többek között veszélyes- – hulladékkereskedelemhez és ártalmatlanításhoz, valamint a környezeti örökség rombolásához kapcsolódnak, illetve ezekből erednek; emlékeztet arra az ajánlására, hogy közös cselekvési tervet kell kidolgozni a bűncselekmények ilyen formáinak megakadályozására és leküzdésére; rámutat, hogy jobban kellene érvényt szerezni a természetvédelemre és a környezetvédelemre vonatkozó meglévő jogszabályoknak, többek között azon vállalkozók és alvállalkozók büntetőjogi szempontból történő ellenőrzése révén, amelyek az EU költségvetése által finanszírozott nagyméretű, infrastrukturális munkák kedvezményezettjei;

67.  kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessenek minden olyan jogellenes magatartást, amely negatív hatást gyakorol az emberi egészségre vagy a környezetre; felkéri a környezetvédelmi jog végrehajtására és érvényesítésére létrehozott uniós hálózatot (IMPEL), hogy rendszeres időközönként tájékoztassa az Európai Parlamentet a tagállamok által a 2008/99/EK irányelv végrehajtása terén tett intézkedésekről;

68.  felhívja a figyelmet, hogy a szervezett bűnözés földmunkákra specializálódott építőipari társaságokat használ a pénzmosásra és a környezetszennyezést okozó mérgező anyagok illegális lerakására; kéri a Bizottságot, hogy ezen eljárások megelőzésére végezzen bűnözés elleni ellenőrző tevékenységeket azoknál a vállalkozóknál és alvállalkozói társaságoknál, amelyek az EU költségvetése által finanszírozott nagyméretű, infrastrukturális munkák kedvezményezettjei;

Számítógépes bűnözés

69.  felhívja a figyelmet arra, hogy a számítógépes bűnözés gyakran használt eszköz a pénzmosás és a hamisítás területén; rámutat, hogy a számítógépes bűnözés számos bűnszervezet számára jelentős jövedelemforrást jelent, ezért ezen a területen meg kell erősíteni az uniós jogszabályozást, valamint a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti együttműködést; aggodalommal jegyzi meg, hogy az internet csalárd – például kábítószer- és emberkereskedelem céljára való – felhasználása révén a bűnszervezetek megnövelték illegális kereskedelmi tevékenységeik volumenét;

Szervezett bűnözés és terrorizmus

70.  emlékeztet arra, hogy a szervezett bűnözés és a terrorizmus egymáshoz közeledése és összetalálkozása, valamint a bűnözői és terrorista szervezetek közötti kapcsolatok egyre nagyobb fenyegetést jelentenek az Unió számára; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a terrorizmus szervezett bűnözés általi finanszírozása és támogatása büntethető legyen, valamint hogy a szervezett bűnözés, a terrorcselekmények és a terrorizmus finanszírozásának összefonódását határozottabban vegyék figyelembe a büntetőeljárásokban részt vevő tagállami hatóságok;

71.  hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözői hálózatok által fegyverrel, kőolajjal, vadon élő állatfajtákkal, cigarettával, hamisított árukkal, műalkotásokkal és más kulturális tárgyakkal folytatott illegális kereskedelem és a migránsok csempészete a terrorista csoportok forrásszerzésének rendkívül jövedelmező módjává vált; tudomásul veszi, hogy a Bizottság a lőfegyverek és robbanóanyagok kereskedelme és jogellenes használata elleni cselekvési tervet nyújtott be; hangsúlyozza, hogy azt mihamarabb végre kell hajtani; felhívja a tagállamokat, hogy a szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése mellett tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a terrorista szervezetek és bűnszövetkezetek ne húzhassanak hasznot az árukereskedelemből;

72.  rámutat, hogy bűncselekmény elkövetésében való részvétel összekapcsolható lehet terrorcselekményekkel; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) szerint a kábítószer-kereskedelem, az illegális fegyverkereskedelem, a nemzetközi szervezett bűnözés és a pénzmosás a terrorizmus szerves részévé vált; úgy véli, hogy a terrorizmus elleni eredményes küzdelem érdekében szigorítani kellene a szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni fellépést célzó uniós jogszabályokat, figyelembe véve a terrorista csoportok és a szervezett bűnözői csoportok között már meglévő, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat;

Szervezett bűnözés, emberkereskedelem és embercsempészet

73.  aggodalmának ad hangot az Európába tartó menekültáramlat által gerjesztett embercsempészet növekvő hivatásszerűvé tétele és az embercsempész bandák és csempészhálózatok ezzel járó növekvő gazdasági profitja miatt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az embercsempészet elleni küzdelemben folytatott nemzetközi együttműködést az embercsempészet megakadályozása és a csempészhálózatok befolyásának minimalizálása érdekében;

74.  emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem terén az Európai Unió külön jogi és politikai keretet fogadott el az együttműködés optimalizálása érdekében és azért, hogy az emberkereskedelem kérdését az olyan szervezetek és ügynökségek prioritásai közé emelje, mint az Europol és az Eurojust; üdvözli az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért előrehaladásról készített első jelentés következtetéseit; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek alapján mihamarabb dolgozzon ki stratégiát a 2016 utáni időszakra;

75.  elítéli, hogy a szervezett bűnözői csoportok beépültek a bevándorlók fogadására előirányzott források kezelésébe, és célzott intézkedésekre szólít fel az áldozatok származási, tranzit- és célországaiban működő bűnözői csoportok bonyolult hálózatai által bonyolított emberkereskedelem és -csempészet ellen;

76.  hangsúlyozza, hogy sürgősen foglalkozni kell a migráns munkavállalók munkaerejének az Unióban tapasztalható súlyos kizsákmányolásával; elismeri, hogy az embercsempészet alapvető okait többek között a szabályos migrációs csatornák hiánya és a migránsok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének akadályai képezik; megjegyzi továbbá, hogy a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv fontos rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként kezelendő az Unióban szabálytalanul tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok munkaerejének kizsákmányolása, e rendelkezések sikerének előfeltétele azonban az igazságos, hatékony és hozzáférhető panasztételi mechanizmus a tagállamokban, és megjegyzi, hogy ezek végrehajtása továbbra is rendkívül gyenge hatásfokú;

Külső dimenzió

77.  kéri az Uniót, hogy továbbra is támogassa a közigazgatás megerősítését és megfelelő korrupcióellenes jogalkotási keretek létrehozását valamennyi országban, nevezetesen olyan konfliktus utáni vagy átalakulóban lévő országokban, ahol gyengék az állami intézmények; kéri az Uniót, hogy a fejlődő országokban erősítse meg a regionális és szakosított rendőrségi és igazságügyi hálózatokat, mindenkor olyan feltételek mellett, amelyek garantálják az adatvédelem és a magánélet megfelelő normáit, valamint ossza meg az Europol, Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat bevált gyakorlatait és know-how-ját; hangsúlyozza, hogy javítani kell a szabályozást és a bűnüldözést, elő kell segíteni a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét a bűnelkövetők bűncselekmények miatti felelősségre vonása érdekében, és az EU-n belül és kívül egyaránt megfelelő rendszert kell kialakítani a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében; külön hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan közvetlen bejelentő mechanizmusra az uniós támogatásban részesülő országok polgárai számára, amely segítségével felhívhatják a figyelmet az uniós finanszírozású támogatási programok szabálytalanságaira;

78.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a korrupció és a jogellenes pénzáramlások megszüntetésére irányuló legfontosabb nemzetközi egyezmények és kezdeményezések a végrehajtási szakaszban nem tudtak konkrét eredményeket felmutatni; emlékeztet arra, hogy egy korrupcióellenes külpolitikai stratégia kidolgozása alapvetően fontos a korrupció és a pénzügyi bűncselekmények hathatós felszámolásához; kéri az Uniót, hogy külső politikáiban prioritásként mozdítsa elő az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény, illetve minden más, korrupció és pénzmosás elleni küzdelmet célzó, vonatkozó nemzetközi okmány megfelelő átültetését és végrehajtását;

79.  felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatos ellenőrzéssel biztosítsa, hogy uniós támogatás közvetve vagy közvetlenül se járuljon hozzá a korrupcióhoz; véleménye szerint a segélyek nagyarányú pazarlása és a korrupció elkerülése érdekében a segítségnyújtást jobban hozzá kell igazítani a fogadó országok felvevőképességéhez és általános fejlesztési szükségleteihez; felhívja az Uniót, hogy a középtávú pénzügyi tervezésen és az országstratégiai dokumentumokon keresztül közvetlenül is kezelje a korrupciót, és a költségvetési támogatásokat egyértelmű korrupcióellenes célkitűzésekhez kösse; ezért hangsúlyozza, hogy a végrehajtás nyomon követéséhez megbízható mechanizmusokat kell kialakítani; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy erős, holisztikus és átfogó stratégiát a korrupciós kockázatok fejlődő országokban való kezelésére annak érdekében, hogy a fejlesztési támogatások ne járulhassanak hozzá a korrupcióhoz, és maradéktalanul hajtsa végre a 2013-ban közzétett csalás elleni stratégiát, különösen az uniós támogatások és azok valamennyi módozatainak végrehajtása – beleértve az Európai Fejlesztési Alapot és a vagyonkezelői alapokat –, illetve a fejlesztési projektek harmadik felekhez történő delegálása során; aggodalommal jegyzi meg, hogy az AKCS-országokban tapasztalt korrupció uniós megközelítése csekély stratégiai iránymutatást nyújt a korrupció megelőzését és ellenőrzését célzó nemzeti rendszerek megerősítéséhez; úgy véli, hogy fokozni kell az Európai Külügyi Szolgálat és a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóság közötti koordinációt a korrupció fejlődő országokban történő hatékony megfékezésével kapcsolatos megközelítések tekintetében;

80.  emlékeztet az EU belső és külső politikái közötti összhang fontosságára, és rámutat, hogy a fejlődő országok stabilitásának helyreállítása eszközeként be kell építeni a szervezett bűnözés elleni küzdelmet a fejlesztési és biztonsági stratégiákba;

81.  hangsúlyozza, hogy az embereknek a saját gazdasági, élelmezési és mezőgazdasági rendszereikkel kapcsolatos döntéshozatali joga tiszteletben tartása jelenti a megoldást az éhezéshez és szegénységhez vezető bűncselekmények leküzdésére; sürgeti a nemzetközi közösséget az élelmiszereket érintő pénzügyi spekulációkkal, úgymint a kiterjedt mezőgazdasági területeknek a mezőgazdasággal foglalkozó multinacionális nagyvállalatok általi, alacsony áron történő felvásárlásával és e vállalatok földszerzésével szembeni tényleges lépések megtételére, figyelembe véve a kistermelőkre gyakorolt káros hatást;

82.  felszólítja a fejlődő országokat, hogy korrupcióellenes menetrendjeik részeként fokozzák az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az erőforrás-szerződéseikben, a vállalatok pénzügyi jelentéseiben, valamint a könyvvizsgálat és a bevételek beszedése és szétosztása során;

83.  sürgeti az Uniót, hogy nyújtson nagyobb mértékű támogatást az erőforrásokban gazdag országoknak ahhoz, hogy végre tudják hajtani a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazatban a nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot előíró, a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben (EITI) foglalt elveket; határozottan ösztönzi hatékony jogi keret létrehozását az EITI azon vállalatok általi megfelelő alkalmazásának támogatására, amelyek érintettek a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazat ellátási láncaiban;

84.  utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy kövesse nyomon a korrupció elleni küzdelemről szóló állásfoglalásaiban megfogalmazott ajánlásait; felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy a fent ajánlások fényében két éven belül értékelje a Bizottság által ezen a területen tett jogalkotási intézkedéseket;

85.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0173.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0269.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (25.4.2016)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a korrupció elleni küzdelemről és a CRIM bizottság állásfoglalásának nyomon követéséről

(2015/2110(INI))

A vélemény előadója: Ignazio Corrao

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy a szervezett bűnözésnek transznacionális vetülete van, és a bűncselekmények számos formájára kiterjed, beleértve a kábítószer-kereskedelmet, a migránsok csempészetét, a pénzmosást, valamint a hamis áruk, a fegyverek, a vadon élő fajok és a kulturális javak kereskedelmét; sajnálatosnak tartja, hogy a korrupció és a pénzmosás az éves globális GDP 5%-át teszi ki, és hogy a fejlődő országokban a törvénytelen pénzmozgások – köztük a korrupció – miatt elfolyt pénzösszegek a becslések szerint az ezen országoknak nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás tízszeresét jelentik; sürgeti az Uniót, hogy nyújtson segítséget a fejlődő vagy elszegényedett országoknak a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló intézkedések előtérbe helyezésében, valamint erős helyi és nemzeti rendszerek és intézmények létrehozásában egyrészt a korrupció kezelése érdekében fejlesztési menetrendjeikben, például független és kompetens szabályozói és bűnüldözési rendszerek és adóhatóságok létrehozásával, másrészt nem kormányzati szervek, a független média és a parlamentek támogatása céljából; kiemeli, hogy egy olyan átfogó keretre van szükség, amelyben az átláthatóság és a kölcsönös elszámoltathatóság alapján aktívan rész vesznek a nemzetközi és a regionális szervezetek, az állami szereplők, a magánszektor és a civil társadalom;

2.  emlékeztet rá, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend elismeri a korrupció valamennyi formájával szembeni küzdelem szükségességét, felszólítva az államokat arra, hogy szorítsák vissza az illegális pénzmozgásokat, a megvesztegetéseket és a korrupciót, valamint hozzanak létre hatékony, elszámoltatható és átlátható intézményeket; emlékeztet arra, hogy a becslések szerint évente 1 billió dollárt kitevő jogellenes pénzmozgások jelentik a hazai bevételek fejlesztési célú mozgósításának egyik fő akadályát és megcsappantják azokat a forrásokat, amelyeket a fejlődő országokba irányuló befektetésekre kellene fordítani; emlékeztet rá, hogy a korrupció mind közvetlenül, mind közvetetten negatív hatással van a fenntartható fejlesztési célok elérésére, mivel növeli a projektköltségeket mind a magán-, mind az állami szektor számára; megjegyzi azonban, hogy a korrupció különösen a fejlődő országokban igen magas költségét nem lehet csupán gazdaságilag mérni, mivel az aláássa a közhatóságok és a demokratikus intézmények, például az igazságszolgáltatás és a rendőrség iránti lakossági bizalmat, növeli a legszegényebbeket és a legkiszolgáltatottabbakat aránytalanul sújtó egyenlőtlenséget, súlyosbítja az erőszakot és a biztonság hiányát, valamint csökkenti a fejlesztési támogatások hatékonyságát;

3.  sürgeti az EU-t, hogy mutasson határozott politikai szándékot és eltökéltséget az adókikerülés és az adócsalás elleni küzdelemben, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében rögzített, fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével; emlékeztet arra, hogy az EU felelőssége, hogy megszüntesse az olyan adózási szabályokat, amelyek lehetővé teszik a transznacionális vállalatok és a magánszemélyek adóelkerülését, valamint hogy segítséget nyújtson a harmadik országoknak a tiltott pénzeszközök visszajuttatásához és az elkövetők bíróság elé állításához; hangsúlyozza, hogy a korrupcióellenes stratégiák sarokkövének az átláthatóságnak kell lennie, és az Uniónak valamennyi vonatkozó nemzetközi fórumon kiemelt kérdésként elő kell mozdítania az adóparadicsomok, a banktitok és a pénzmosás elleni küzdelmet, a túlzott szakmai titoktartás megszüntetését, a multinacionális vállalatok országonkénti nyilvános jelentéstételét, valamint a vállalatok tényleges tulajdonosainak nyilvános nyilvántartását; szintén sürgeti az Uniót, hogy vállaljon aktívabb szerepet a fejlődő országokat célzó pénzügyi és technikai segítségnyújtásban e célok elérése érdekében, beleértve az adózás területére vonatkozó automatikus információcserét és a kialakulóban lévő nemzetközi normák kezelését; sürgeti az Uniót, hogy bontson fel minden olyan állammal kötött gazdasági vagy kereskedelmi megállapodást, amelyet legalább egy uniós tagállam adóparadicsomnak minősít; hangsúlyozza, hogy az illegális pénzmozgások elleni hatékony küzdelem érdekében elemezni kell, hogy milyen hatást gyakorolnak az uniós tagállamok adórendszerei a fejlődő országokra; kiemeli, hogy a kettős adóztatásról szóló egyezmények lehetővé teszik a jogellenes pénzáramlásokat; sürgeti az Uniót, hogy gondoskodjon az adóztatási jogok méltányos felosztásáról az adózási és beruházási szerződések fejlődő országokkal való megtárgyalása során; ezért felszólítja az EU-t, hogy az ENSZ adóügyi bizottságában készített, a forrásadó kivetési jogát megerősítő adózási modellmegállapodás alapján folytasson tárgyalásokat a fejlődő országokkal adózási megállapodások megkötése céljából;

4.  kéri az Uniót, hogy továbbra is támogassa a közigazgatás megerősítését és megfelelő korrupcióellenes jogalkotási keretek létrehozását valamennyi országban, nevezetesen olyan konfliktus utáni vagy átalakulóban lévő országokban, ahol gyengék az állami intézmények; kéri az Uniót, hogy a fejlődő országokban erősítse meg a regionális és szakosított rendőrségi és igazságügyi hálózatokat, mindenkor olyan feltételek mellett, amelyek garantálják az adatvédelem és a magánélet megfelelő normáit, valamint ossza meg az Europol, Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat bevált gyakorlatait és know-how-ját; hangsúlyozza, hogy javítani kell a szabályozást és a bűnüldözést, elő kell segíteni a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét a bűnelkövetők bűncselekmények miatti felelősségre vonása érdekében és az EU-n belül és kívül egyaránt megfelelő rendszert kell kialakítani a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében; különösen hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan közvetlen bejelentő mechanizmusra az uniós támogatásban részesülő országok polgárai számára, amely segítségével felhívhatják a figyelmet az uniós finanszírozású támogatási programok szabálytalanságaira;

5.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a korrupció és a jogellenes pénzáramlások megszüntetésére irányuló legfontosabb nemzetközi egyezmények és kezdeményezések a végrehajtási szakaszban nem tudtak konkrét eredményeket felmutatni; emlékeztet arra, hogy egy külpolitikai korrupcióellenes stratégia kidolgozása alapvetően fontos a korrupció és a pénzügyi bűncselekmények hathatós felszámolásához; kéri az Uniót, hogy külső politikáiban prioritásként mozdítsa elő az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény, illetve minden más, korrupció és pénzmosás elleni küzdelmet célzó, vonatkozó nemzetközi okmány megfelelő átültetését és végrehajtását;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatos ellenőrzéssel biztosítsa, hogy az uniós támogatás közvetve vagy közvetlenül se járuljon hozzá a korrupcióhoz; véleménye szerint a segélyek nagyarányú pazarlása és a korrupció elkerülése érdekében a segítségnyújtást jobban hozzá kell igazítani a fogadó országok felvevőképességéhez és általános fejlesztési szükségleteihez; felhívja az Uniót, hogy a középtávú pénzügyi tervezésen és az országstratégiai dokumentumokon keresztül közvetlenül is kezelje a korrupciót, és a költségvetési támogatásokat egyértelmű korrupcióellenes célkitűzésekhez kösse; ezért hangsúlyozza, hogy a végrehajtás nyomon követéséhez megbízható mechanizmusokat kell kialakítani; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy erős és átfogó stratégiát a korrupciós kockázatok fejlődő országokban való kezelésére annak érdekében, hogy a fejlesztési támogatások ne járulhassanak hozzá a korrupcióhoz, és maradéktalanul hajtsa végre a 2013-ban közzétett csalás elleni stratégiát, különösen az uniós támogatások és azok valamennyi módozatainak végrehajtása – beleértve az Európai Fejlesztési Alapot és a vagyonkezelői alapot –, illetve a fejlesztési projektek harmadik felekhez történő delegálása során; aggodalommal jegyzi meg, hogy az AKCS-országokban tapasztalt korrupció uniós megközelítése csekély stratégiai iránymutatást nyújt a korrupció megelőzését és ellenőrzését célzó nemzeti rendszerek megerősítéséhez; úgy véli, hogy fokozni kell az Európai Külügyi Szolgálat és a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóság közötti koordinációt a korrupció fejlődő országokban történő hatékony megfékezésével kapcsolatos megközelítések tekintetében;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a harmadik országokban bizonyos multinacionális vállalatok kapcsolatban állnak a szervezett bűnözéssel és ennek keretében az emberi jogi jogvédők, társadalmi vezetők, szakszervezeti aktivisták és munkavállalók jogainak megsértése zajlik; felszólítja az EU-t, hogy vizsgálja ki az uniós tőkét felhasználó multinacionális vállatok tevékenységeit és erősítsék meg e vállalatok tevékenységének ellenőrzését és nyomon követését; véleménye szerint kötelezni kellene az uniós finanszírozásban részesülő projektekhez kiválasztott vállalatokat arra, hogy vezessenek be korrupcióellenes irányítási rendszereket, köztük megfelelő riasztási mechanizmusokat az ellátási láncuk egészében;

8.  emlékeztet az EU belső és külső politikái közötti összhang fontosságára, és rámutat, hogy a fejlődő országok stabilitásának helyreállítása eszközeként be kell építeni a szervezett bűnözés elleni küzdelmet a fejlesztési és biztonsági stratégiákba;

9.  hangsúlyozza, hogy az embereknek a saját gazdasági, élelmezési és mezőgazdasági rendszereikkel kapcsolatos döntéshozatali joga tiszteletben tartása jelenti a megoldást az éhezéshez és szegénységhez vezető bűncselekmények leküzdésére; sürgeti a nemzetközi közösséget az élelmiszereket érintő pénzügyi spekulációkkal, úgymint a kiterjedt mezőgazdasági területeknek a mezőgazdasággal foglalkozó multinacionális nagyvállalatok általi, alacsony áron történő felvásárlásával és e vállalatok földszerzésével szembeni tényleges lépések megtételére, figyelembe véve a kistermelőkre gyakorolt káros hatását;

10.  hangsúlyozza a szervezett bűnözés elleni küzdelmet célzó egyetemes igazságszolgáltatás elvének fontosságát; elutasítja a tagállamok kormányai által erre kiszabott korlátokat, amelyek rendkívüli mértékben rontják a bírák azon képességét, hogy kivizsgálhassák a tagállamukon kívül elkövetett bűncselekményeket; sürgeti az EU-t, hogy védje meg a gazdasági, pénzügyi és környezeti bűncselekmények egyetemes joghatóság alá utalását;

11.  megjegyzi, hogy a könnyű drogokkal kapcsolatos új szakpolitikák értékelése rendkívül fontos, és úgy véli, hogy a büntethetőség megszüntetésére/legalizálásra irányuló stratégiákat a bűnszervezetek hatékony felszámolási eszközének kell tekinteni; kéri, hogy a kérdés kerüljön be az Unió bel- és külpolitikájába, minden illetékes uniós és nemzetközi ügynökség, valamint minden érintett ország intézményének a politikai párbeszédekbe való bevonása révén;

12.  megjegyzi, hogy a kitermelő ágazatok, a közüzemi szolgáltatások, az infrastrukturális fejlesztés, az egészségügy és az oktatás különösen ki van téve a korrupció kockázatának; emlékeztet konkrétan arra, hogy a nem átlátható kormányzati közbeszerzések és ellátási láncok alkalmat teremthetnek korrupciógyanús illegális pénzmozgásokra; ennek megfelelően úgy ítéli meg, hogy a korrupcióellenes erőfeszítéseknek a közbeszerzési gyakorlatok korszerűsítésére is ki kell terjedniük;

13.  felszólítja a fejlődő országokat, hogy korrupcióellenes menetrendjeik részeként fokozzák az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az erőforrás-szerződéseikben, a vállalatok pénzügyi jelentéseiben, valamint a könyvvizsgálat és a bevételek beszedése és szétosztása során;

14.  sürgeti az Uniót, hogy nyújtson nagyobb mértékű támogatást az erőforrásokban gazdag országoknak ahhoz, hogy végre tudják hajtani a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazatban a nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot előíró, a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben (EITI) foglalt elveket; határozottan ösztönzi hatékony jogi keret létrehozását az EITI azon vállalatok általi megfelelő alkalmazásának támogatására, amelyek érintettek a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazat ellátási láncaiban;

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Beatriz Becerra Basterrechea, Ignazio Corrao, Nirj Deva, Doru-Claudian Frunzulică, Charles Goerens, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Linda McAvan, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marina Albiol Guzmán, Brian Hayes, Paul Rübig, Patrizia Toia

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Amjad Bashir, Tiziana Beghin, Miroslav Poche


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (22.4.2016)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a korrupció elleni küzdelemről és a CRIM bizottság állásfoglalásának nyomon követéséről

(2015/2110(INI))

A vélemény előadója: Julia Pitera

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című 2013. október 23-i állásfoglalásában szereplő ajánlásra,

  tekintettel a Bizottság 2014. február 3-i, „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című jelentésében (COM(2014)38) szereplő információkra,

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0363),

A.  mivel az Európai Unióban és az egész világban nő a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás, és ez károsan hat az európai polgárok biztonságára és az európai üzleti vállalkozások érdekeire, ami alááshatja a demokrácia és a demokratikus intézmények iránti közbizalmat;

B.  mivel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás komoly fenyegetést jelent az Unió gazdaságára, mivel a tagállamoknak és az Unió egészének adóbevételeit jelentősen befolyásolja, valamint súlyos kihatása van az uniós közpénzekből finanszírozott projektek elszámoltathatóságára, mivel a bűnszervezetek számos különböző ágazatban működnek, melyek közül sok kormányzati irányítás alatt áll;

C.  mivel az Unió pénzügyi érdekeinek védelme során garantálni kell, hogy a költségvetési bevételei és kiadásai hozzájáruljanak az Unió prioritásai és céljai eléréséhez, valamint a polgárok bizalmának növeléséhez azáltal, hogy biztosítja őket arról, hogy pénzük az Unió céljainak és szakpolitikáinak megfelelően kerül felhasználásra;

D.  mivel 2014-ben az európai költségvetéssel kapcsolatos csalásként jeleztek 1649 szabálytalanságot 538,2 millió euró értékben, mind a kiadásokra, mind a bevételekre vonatkozóan, ugyanakkor nem létezik semmilyen hivatalos adat arra vonatkozóan, hogy a csalások hány százaléka tulajdonítható a szervezett bűnözésnek;

E.  mivel a csalás, a korrupció, a pénzmosás és egyéb illegális, az Unió pénzügyi érdekeit sértő tevékenységek elleni küzdelmet szolgáló meglévő intézkedések – mint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény (PIF-egyezmény) – megerősítése érdekében a Bizottság két büntetőjogi eszközre – a PIF-irányelvre és az Európai Ügyészségről szóló rendeletre (EPPO rendelet), – vonatkozó javaslatot nyújtott be, melyek célja hatékonyabb vizsgálatok biztosítása és az adófizetők pénzének jobb védelme a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség egészében;

F.  mivel az Unión belül a csalások, a korrupció, valamint a pénzmosás és a bűnözésből származó jövedelmek elleni küzdelemnek a közösségi intézmények politikai intézkedéseinek elsődleges céljának kell lennie, és ezért a tagállamok rendőrségei és bíróságai közötti együttműködés elengedhetetlen;

G.  mivel a bűnszervezetek tevékenységüket képesek a különböző területi és szociális környezetekhez igazítani, ami lehetővé teszi számukra, hogy többrétűvé tegyék tevékenységüket oly módon, hogy bevételre tesznek szert kábítószer-csempészetből, embercsempészetből, hulladékcsempészetből és illegális bevándorlásból, továbbá beszivárognak a legális piacokra a szellemi foglalkozásúakkal és a korrupt közszolgákkal való összejátszás „szürke zónáján” keresztül;

H.  mivel a tagállamok jog- és közigazgatási rendszereinek eltérései miatt kihívásokkal teli környezetben kell a szervezett bűnözés problémáját megoldani és harcolni a pénzmosás ellen;

1.  megjegyzi, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás olyan jelenségek, amelyeknek rendszerint határokon átnyúló dimenziója is van, és amelyek felszámolásához az illetékes nemzeti hatóságok uniós eszközök által támogatott szoros együttműködésére, a belföldi adatbázisok felhasználására, az EU eszközök keretein belüli támogatásra valamint egy európai szintű cselekvési tervre van szükség;

2.  kéri a szervezett bűnözés fogalmának európai szintű egységes meghatározását, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy javítani lehessen az e jelenség elleni küzdelem hatékonyságán;

3.  hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás felszámolására irányuló európai szintű cselekvési tervnek megfelelő pénzügyi forrásokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy hatékonyan működhessen, és ugyanakkor ne sértse a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

4.  elismeri, hogy a Bizottság intézkedések széles skálájára tett javaslatot e bűncselekmények megfékezése érdekében, és hogy bizonyos eredmények már most rendelkezésre állnak (például: automatikus információcsere, pénzmosás elleni irányelv); sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben aknázzák ki a rendelkezésre álló eszközökben rejlő lehetőségeket, továbbá elengedhetetlennek tartja az egységes nyomozási technikák alkalmazását a szervezett bűnözéssel szemben, valamint hogy ennek érdekében egyedi nemzeti szervezeteket állítsanak fel, amivel az Europol felügyelete alatt egy információcserét szolgáló operációs hálózat jönne létre;

5.  aggodalmának ad hangot az Európába tartó menekültáramlások által meghatározott embercsempészet növekvő hivatásszerűvé tétele és az embercsempész bandák és csempészhálózatok ezzel járó növekvő gazdasági profitjai miatt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az embercsempészet elleni küzdelemben folytatott nemzetközi együttműködést az embercsempészet megakadályozása és a csempészhálózatok befolyásának minimalizálása érdekében;

6.  rámutat arra, hogy Görögország 2015-ben mintegy 655 millió eurót kapott a nemzetközi programokból és válságkezelő rendszerekből a menekültügyi válság kezelésének támogatására; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa ezen eszközök megfelelő felhasználását, és tájékoztassa a Parlamentet a tapasztalatokról;

7.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 325. cikke értelmében a csalás elleni küzdelem a tagállamok és a Bizottság jogszabályban előírt kötelezettsége, és üdvözli, hogy a pénzügyi hatásokkal bíró jogalkotási javaslatok csalás elleni záradékokat tartalmaznak;

8.  kifejezi az aggodalmát a héacsalások, különösképpen az úgynevezett „körhintacsalások” növekedésével kapcsolatban; felhívja az összes tagállamot, hogy vegyenek részt az EUROFISC hálózatban, annak minden tevékenységi területén, az ilyen típusú csalások elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének megkönnyítése érdekében;

9.  üdvözli a 2016. február 24-i közleményt, amelyben a Bizottság kötelezettséget vállal a héa reformjára vonatkozó cselekvési terv előterjesztésére; felhív ugyanakkor a határmenti héa-csalások elleni küzdelem jogszabályainak figyelembe vételére; emlékeztet, hogy a Bizottság becslései szerint az ilyen csalásokból fakadó veszteségek értéke körülbelül 50 milliárd euró összeget tesz ki az EU-ban;

10.  e tekintetben kiemeli, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak sürgősen megállapodásra kell jutnia az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvről (PIF-irányelv), amelynek a héára is ki kell terjednie; megjegyzi, hogy egy ilyen jellegű megállapodás útjában csak a Tanács ellenállása állhat a héának az irányelv hatályába történő bevonására vonatkozólag; felszólítja a Tanácsot, hogy gondolja át a pozícióját a Taricco ügyben (C-105/14) az EUB által hozott ítélet alapján, amely a Parlament jogi álláspontját egyértelműen megerősíti;

11.  tudomásul veszi a Tanácson belül az említett cselekvési terv alapvető fontosságú eleme, az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezet kapcsán jelenleg zajló vitát; kiemeli, hogy a PIF-irányelv hatálya alá eső bűntetteket elkövetők utáni hatékony nyomozás, a velük szembeni eljárások és felelősségre vonásuk érdekében az Európai Ügyészségnek széleskörű felhatalmazással kell rendelkeznie az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözése tárgyában, függetlenül attól, hogy milyen struktúra jön majd létre; felhívja a tagállamokat a létrehozandó Európai Ügyészség számára szükséges humán és pénzügyi erőforrások biztosítására;

12.  rámutat, hogy adócsalás és adóval való visszaélések miatt 1 milliárd euró bevételtől esik el az Európai Unió; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szenteni az adóparadicsomoknak, és az olyan országoknak, melyek nem átlátható vagy jogsértő adózási gyakorlatot követnek, mert ez egy olyan hatalmas probléma, ami minden egyes európai polgárt érint;

13.  üdvözli a G20 csoporton belül létrejött nemzetközi megállapodást, amely szerint új, az EU által már most is alkalmazott magas szintű globális normát vezetnek be a fokozott adóügyi átláthatóság érdekében; kéri e megállapodás gyors végrehajtását, valamint az adócsalás és az adókijátszás hatékony, nemzetközi szintű nyomon követését; üdvözli, hogy a Bizottság 2016 februárjában adóügyi információcserére is kiterjedő megállapodásokat írt alá például Andorrával és Monacóval, és hogy 2015-ben a Bizottság már aláírt ilyen megállapodásokat Svájccal, Liechtensteinnel és San Marinóval;

14.  felhívja a figyelmet, hogy az átláthatóság a visszaélések és a csalások elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze; kéri a Bizottságot, hogy javítsa ebben az összefüggésben a szabályokat, és tegye kötelezővé az európai alapok összes kedvezményezettjére vonatkozó adatok közzétételét, ideértve az alvállalkozói szerződésekre vonatkozó adatokat is;

15.  úgy véli, hogy a bűnszervezetek EU-beli eszközeinek lefoglalására vonatkozó közös eljárás alkalmazása elrettentő erejű lenne a bűnözők szemében; felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy a meglévő platformok, például a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF) keretében osszák meg egymással az e kérdéskörrel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat; felkéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul ültessék át nemzeti jogrendjükbe a bűncselekményekből származó eszközök lefoglalásáról szóló irányelvet, és mozdítsák elő a lefoglalt eszközök szociális célokra történő felhasználását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és támogassák egy olyan európai program kidolgozását, mely az elkobzott eszközök kezelésére és közcélra történő felhasználásukra vonatkozó jó gyakorlatok cseréjét szolgálja;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az egész Unióra kiterjedően egy megfelelő forrásokkal ellátott közigazgatási, rendőri és bírói együttműködést, amely felkutatja, lefoglalja és elkobozza a bűncselekményekből származó javakat, valamint fejlesszék a vagyonvisszaszerzési hivatalokat;

17.  hangsúlyozza, hogy a bűnszervezetek más szervezetekkel is együttműködnek, és bizonyos tevékenységek esetében összejátszhatnak „fehérgalléros” bűnözőkkel (üzleti vállalkozások, bankok, különböző döntéshozói szinteken dolgozó tisztviselőivel és köztisztviselőkkel) is, akik nem tagjai a bűnszervezetnek, ám azokkal közös érdekeik vannak;

18.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a bűnözői csoportok felderítésére szakosodott belföldi struktúrákat, és zárják ki a közbeszerzési eljárásokból a korrupciós gyakorlatokban és pénzmosásban érintett gazdasági szervezeteket;

19.  felhívja a figyelmet, hogy a szervezett bűnözés földmunkákra specializálódott építőipari társaságokat használ a pénzmosásra és a környezetszennyezést okozó mérgező anyagok illegális lerakására; kéri a Bizottságot, hogy ezen eljárások megelőzésére végezzen bűnözés elleni ellenőrző tevékenységeket azoknál a vállalkozóknál és alvállalkozói társaságoknál, amelyek az EU költségvetése által finanszírozott nagyméretű, infrastrukturális munkák kedvezményezettjei;

20.  kifejezi aggodalmát a pénzmosásban részt vevő szervezett bűnözői csoportok által alkalmazott gyakorlatok miatt, amelyek során költség alatti árajánlatokat nyújtanak be nagy munkákra kiírt közbeszerzésekre; kéri a Bizottságot, hogy hozza létre az ajánlatok pénzügyi értékelését a közbeszerzéseket elnyert vállaltokra és az alvállalkozókra vonatkozóan;

21.  ösztönzi a tagállamokat, hogy mielőbb ratifikálják a pénzmosás elleni negyedik irányelvet annak érdekében, hogy azonos feltételeket lehessen biztosítani a különféle jogi formák, például alapítványok vagy a trösztökhöz hasonló jogi megoldások számára;

22.  felhívja a figyelmet a bankok alapvető szerepére a pénzmosással kapcsolatban, és e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg egy javaslatot a banki folyamatok teljes átláthatóságának biztosítására nem csupán magánszemélyekre, hanem jogi személyekre és trösztökre vonatkozóan is;

23.  kéri, hogy vonják vissza a bankkoncessziót azoktól az intézetektől, amelyek bizonyítottan részt vettek nagy mennyiségű pénzmosásban;

24.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2014-ben a támogatások 71,15%-át készpénzben fizették ki látogatócsoportoknak; rámutat a Számvevőszék azon tanulmányára, amelyben a látogatócsoportok költségeinek készpénzben történő megfizetésének „magas kockázatú” gyakorlatára utal; kéri, hogy teljesen szüntessék meg a látogatócsoportok számára történő készpénzkifizetést;

25.  kéri az EU-t, hogy nyújtson be tagsági kérelmet az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjához (GRECO), és tegyen eleget az Európai Unió által is aláírt korrupció elleni ENSZ-egyezmény szerint fennálló adatszolgáltatási kötelezettségének; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtsa be az Unióban tapasztalt korrupcióról szóló második jelentését a lehető leghamarabb, és az magukra az uniós intézményekre vonatkozóan is tartalmazzon adatokat, amik az első jelentésből hiányoztak, vagy ha a második jelentés nem készül el az elkövetkező hónapokban, akkor készítsen egy külön jelentést az uniós intézményekről az első jelentése kiegészítéseként;

26.  megelégedetten veszi tudomásul, hogy 2014 decemberében a Parlament, a Tanács és a Bizottság 4 év vitája után elfogadták az EU adatvédelmi reformjáról szóló megállapodást, amely erősíti egyebek között a természetes személyek adatainak védelmét, valamint az EU-tagállamok bűnüldöző szervei közötti együttműködést;

27.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények 2014 januárja óta kötelesek a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályokat elfogadni a bejelentők megtorlással szembeni védelme érdekében, valamint annak biztosítása végett, hogy napvilágra kerüljenek az uniós közigazgatáson belüli súlyos kötelességszegések és visszaélések; sajnálatosnak tartja, hogy bizonyos intézmények még nem tettek eleget ezeknek a szabályoknak; ösztönzi ugyanakkor a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, a bejelentők és az állami tanúk védelmére irányuló európai programot;

28.  hangsúlyozza, hogy például a Hercule, Fiscalis és Pericles programok, vagy a Bizottság által az EU pénzügyi érdekeinek védelme és az euró hamisítással szembeni védelme érdekében 2013 februárjában javasolt irányelv az illegális, nemzetközi és határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányul, és kéri azok racionalizálását és jobb összehangolását;

29.  aggodalmát fejezi ki a tagállamok által az illegális dohánykereskedelem elleni küzdelem céljából rendelkezésre bocsátott erőforrások csökkentése miatt; felkéri a Bizottságot, hogy a dohányipari vállalatokkal kötendő új szerződések esetén írja elő, hogy a tagállamoknak szánt, ezen szerződésekből származó bevételek összegét kössék le a költségvetésekben az illegális dohánytermékek csempészete elleni intézkedésekre;

30.  üdvözli az EU Tanácsának holland, szlovák és máltai elnöksége által felvázolt 18 hónapos programot, amely előrevetíti egyik fontos napirendi pontként a szervezett bűnözéssel szembeni átfogó és integrált megközelítés prioritását, valamint az Európai Ügyészség létrehozatalát érintő feladatokat, az adatvédelmi szabályozást, és a törvényesség megóvását, továbbá az alapvető jogok népszerűsítésének és védelmének szükségességét;

31.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a politikusok elszámoltathatóbbak legyenek; kéri olyan kötelező szabályok megállapítását, amelyek értelmében szervezett bűnözésben való részvételért, pénzmosásért, korrupcióért vagy egyéb súlyos bűncselekményekért jogerősen elítélt személyek ne lehessenek képviselők az Európai Parlamentben, illetve ne tölthessenek be semmilyen pozíciót az uniós intézményekben és szervezetekben;

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Dennis de Jong, Martina Dlabajová, Luke Ming Flanagan, Ingeborg Gräßle, Bogusław Liberadzki, Verónica Lope Fontagné, Dan Nica, Georgi Pirinski, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt, Bart Staes, Michael Theurer, Marco Valli, Derek Vaughan, Anders Primdahl Vistisen, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Richard Ashworth, Caterina Chinnici, Cătălin Sorin Ivan, Benedek Jávor, Karin Kadenbach, Marian-Jean Marinescu, Markus Pieper, Julia Pitera, Miroslav Poche, Patricija Šulin

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Georg Mayer


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

3.10.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

48

3

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Martina Anderson, Michał Boni, Caterina Chinnici, Frank Engel, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Laura Ferrara, Kinga Gál, Nathalie Griesbeck, Jussi Halla-aho, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Eva Joly, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Barbara Kudrycka, Cécile Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Monica Macovei, Claude Moraes, Alessandra Mussolini, Péter Niedermüller, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Csaba Sógor, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Harald Vilimsky, Beatrix von Storch, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Laura Agea, Hugues Bayet, Fabio Massimo Castaldo, Anna Maria Corazza Bildt, Dennis de Jong, Marek Jurek, Jean Lambert, Jeroen Lenaers, Andrejs Mamikins, Angelika Mlinar, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Barbara Spinelli, Kazimierz Michał Ujazdowski, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Georges Bach, Arne Lietz, Norbert Lins, Georg Mayer, Georgi Pirinski, Viviane Reding, Mylène Troszczynski


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

48

+

ALDE

Nathalie Griesbeck, Filiz Hyusmenova, Sophia in 't Veld, Angelika Mlinar, Cecilia Wikström

ECR

Monica Macovei

EFDD

Laura Agea, Fabio Massimo Castaldo, Laura Ferrara

ENF

Georg Mayer, Harald Vilimsky

GUE/NGL

Martina Anderson, Cornelia Ernst, Barbara Spinelli, Dennis de Jong

PPE

Georges Bach, Michał Boni, Anna Maria Corazza Bildt, Frank Engel, Kinga Gál, Barbara Kudrycka, Jeroen Lenaers, Norbert Lins, Alessandra Mussolini, Viviane Reding, Csaba Sógor, Traian Ungureanu, Axel Voss, Tomáš Zdechovský

S&D

Hugues Bayet, Caterina Chinnici, Tanja Fajon, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Cécile Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Arne Lietz, Juan Fernando López Aguilar, Andrejs Mamikins, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Georgi Pirinski, Christine Revault D'Allonnes Bonnefoy, Birgit Sippel, Josef Weidenholzer

Verts/ALE

Eva Joly, Jean Lambert, Judith Sargentini, Bodil Valero

3

-

EFDD

Beatrix von Storch, Kristina Winberg

ENF

Mylène Troszczynski

5

0

ECR

Jussi Halla-aho, Marek Jurek, Branislav Škripek, Helga Stevens, Kazimierz Michał Ujazdowski

A jelek magyarázata:

+  :  mellette

-  :  ellenszavazat

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat