Eljárás : 2016/2063(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0302/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0302/2016

Viták :

PV 21/11/2016 - 12
CRE 21/11/2016 - 12

Szavazatok :

PV 22/11/2016 - 5.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0433

JELENTÉS     
PDF 377kWORD 57k
18.10.2016
PE 584.196v02-00 A8-0302/2016

az Európai Központi Bank 2015. évi éves jelentéséről

(2016/2063(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Ramon Tremosa i Balcells

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Központi Bank 2015. évi éves jelentéséről

(2016/2063(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2015-ös éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 284. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az EUMSZ 123. cikkének (1) bekezdésére;

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányára, és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0302/2016),

A.  mivel az Egyesült Királyság az Európai Unióból történő esetleges kiválását illetően Draghi elnök helyesen jelentette ki, hogy „az, hogy a gazdasági kilátások mennyiben változnak, nagyban függ az előttünk álló tárgyalások időzítésétől, lefolyásától és végső kimenetelétől. Mindezidáig az euróövezet ellenálló volt, ám emiatt a bizonytalansági tényező miatt az alapforgatókönyv negatív irányban változhat”; továbbá hogy „tekintet nélkül arra, hogy milyen lesz az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti kapcsolat jellege, elsőrendű fontosságú, hogy az egységes piac integritását fenntartsuk. Bármi lesz is a végeredmény, az összes résztvevőnek ugyanazoknak a szabályoknak kell megfelelnie”;

B.  mivel a Bizottság legfrissebb tavaszi előrejelzése szerint az euróövezetben a reálnövekedés várhatóan szerény mértékű és földrajzilag egyenetlen eloszlású, a 2015-ös 1,7%-ot követően 2016-ban 1,6%-os, 2017-ben pedig 1,8%-os lesz;

C.  mivel ugyanezen előrejelzés szerint a munkanélküliség az euróövezetben várhatóan a 2015. végi 10,9%-ról 2017 végére 9,9%-ra csökkenni fog; mivel a tagállami munkanélküliségi mutatók közötti különbségek 2015-ben tovább mélyültek, a németországi 4,6%-tól a görögországi 24,9%-ig;

D.  mivel szintén ugyanezen előrejelzés szerint az államháztartási hiány az euróövezetben várhatóan fokozatosan, a 2015-ös 2,1%-ról 2016-ban 1,9%-ra, 2017-ben pedig 1,6%-ra fog csökkenni, és mivel a GDP-arányos államadósság az előrejelzések szerint szintén, a válság kezdete óta első alkalommal csökkenni fog, bár még mindig négy tagállammal szemben túlzott hiány esetén követendő bizottsági eljárás van folyamatban: Franciaország, Spanyolország, Görögország és Portugália; mivel Ciprus, Írország és Szlovénia a makrogazdasági programjaikon keresztül sikeresen a GDP 3%-ában meghatározott referenciaérték alá csökkentették a költségvetési hiányukat;

E.  mivel ugyanezen előrejelzés szerint az euróövezetetben 2016-ban a GDP 3%-át kitevő külső többlet, és 2017-ben is ugyanez az érték várható; figyelembe véve az Egyesült Királyságnak mint az euróövezet egyik fő kereskedelmi partnerének az EU-ból való elvágólagos kilépése miatt a kereskedelmi mérleget érintő lehetséges negatív hatásokat;

F.  mivel az EUMSZ 127. cikkének (5) bekezdése megköveteli a Központi Bankok Európai Rendszerétől, hogy segítse a pénzügyi stabilitás fenntartását;

G.  mivel az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdése megköveteli a Központi Bankok Európai Rendszerétől „a fizetési rendszerek zavartalan működésének” előmozdítását;

H.  mivel az EKB 2016. szeptemberi előrejelzése szerint az euróövezet átlagos inflációs rátája a 2015-ös nullához hasonlóan 2016-ban is közel nulla (0,2%) marad, 2017-ben 1,2%, 2018-ban pedig 1,6% lesz; mivel az elmúlt évek alacsony inflációs rátája elsősorban az alacsony energiaárakra vezethető vissza;

I.  mivel a kitűzött inflációs célt a demográfiai tendenciák konszolidációja, a továbbra is alacsony energiaárak, valamint a kereskedelem és a pénzügyek teljes mértékű globalizálódásának az európai társadalomra gyakorolt, a nagyarányú munkanélküliségben megmutatkozó hatása miatt egyre nehezebb elérni; mivel a deflációs nyomás hozzájárul a beruházások hiányához, valamint az összesített kereslet meggyengüléséhez;

J.  mivel 2015 márciusában az EKB 1,1 billió euró összegű kiterjesztett eszközvásárlási programot indított, amely az eredeti tervek szerint 2016. szeptemberig tartott volna;

K.  mivel a programot azóta kiterjesztették, és így az összesen közel 1,7 billió euró értékű eszközvásárlás a tervek szerint 2017. márciusig fog tartani, illetve a szóba jöhető eszközök listájába felvették a nem pénzügyi vállalatok és az állami szint alatti állami szervezetek kötvényeit; mivel aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az EKB egyre nagyobb kockázatokat emel be mérlegébe;

L.  mivel a program kezdete óta az EKB 19 094 millió euró értékben vásárolt eszközfedezetű értékpapírokat (ABS-eket);

M.  mivel az EKB tovább lazította monetáris politikáját, és a központi rátákat korábban soha nem látott szintre csökkentette: 2016 márciusára az irányadó refinanszírozási műveletek rátáját 0%-ra, a betéti rendelkezésre állás rátáját pedig 0,40%-ra vitte le; mivel az EKB ösztönzőket nyújt a banki hitelezés számára, és e célból a célzott hosszú lejáratú refinanszírozási műveletek (GLRG-II) egy további sorozatát hajtja végre;

N.  mivel az EKB szerint az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásának célja a mikroprudenciális felügyelet és jogalkalmazás következetes alkalmazása az egész euróövezetben, az egységes versenyfeltételek biztosítása céljából a banki műveletekhez, valamint közös értékelési módszerek (SREP) előírása;

O.  mivel az EKB elnöke továbbra is hangsúlyozza az euróövezetben olyannyira szükséges szerkezeti reformok sürgősségét;

P.  mivel az EKB támogatja az egyszerű, átlátható és szabványosított értékpapírosítási keretet és az ebből fakadó csökkentett tőkekövetelményeket, amelyek újraélesztik mind az értékpapírpiacokat, mind pedig a reálgazdaság finanszírozását;

Q.  mivel az EUMSZ 123. cikke, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 21. cikke tiltja a kormányok monetáris finanszírozását;

1.  hangsúlyozza, hogy az euróövezetet továbbra is nagyarányú munkanélküliség, túlzottan alacsony infláció és jelentős makrogazdasági egyensúlyhiány – többek között folyó fizetésimérleg-hiány – jellemzi, továbbá hogy az euróövezetben igen alacsony a termelékenység növekedése, ami annak a következménye, hogy a válság kezdete óta egyre kevesebb – a válság előtti állapothoz képest 10 százalékponttal kevesebb – a beruházás, elmaradtak a strukturális reformok és gyenge a belföldi kereslet; megjegyzi, hogy az államadósság magas szintje és különösen a banki ágazat nemteljesítő hiteleinek nagy száma és alultőkésítettsége néhány tagállamban tovább fragmentálja az euróövezeti pénzügyi piacot, és ezzel szűkül annak a lehetősége, hogy a legingatagabb gazdaságoknak segítsünk; hangsúlyozza, hogy csak a hiteles költségvetési politika és a szociálisan kiegyensúlyozott, termelékenység növelését célzó strukturális reformok vezetnek el a fenntarthatóan pozitív gazdasági fejlődéshez ezekben a tagállamokban;

2.  hangsúlyozza az Európai Központi Bank föderális jellegét, amely kizárja a nemzeti vétókat, ami lehetővé tette, hogy határozottan lépjen fel a válsággal szemben;

3.  tudatában van, hogy e rendkívüli összetett helyzetben és az elhúzódó alacsony inflációs időszak miatt az EKB az EUMSZ 127. cikke értelmében megbízatásának keretein belül járt el akkor, amikor rendkívüli intézkedéseket hozott az inflációs ráta középtávon 2 százalékra történő emelése érdekében, és ez nem volt jogszerűtlen(1); megjegyzi, hogy az eszközvásárlási program 2015. márciusi elindítása óta, valamint a reálgazdaságot célzó hosszú lejáratú refinanszírozási műveletekkel kapcsolatos programoknak köszönhetően a pénzügyi feltételek némileg javultak, ami a vállalkozásoknak és a háztartásoknak nyújtott hitelezés újraindulását eredményezte az euróövezetben; megjegyzi, hogy ezek az intézkedések ahhoz is hozzájárultak, hogy az euróövezet egyes államkötvényeinek felára szűkült; megjegyzi, hogy a javulások nem egyenlő mértékben érintették a tagállamokat, és hogy a hiteligény egyes tagállamokban gyenge maradt;

4.  hangsúlyozza, hogy az EKB 2016 júniusában elindított négy célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletet (TLTRO II); rámutat, hogy a program ösztönző struktúrája megváltozott az eredeti TLTRO-hoz képest, mivel így egyes bankok képesek lesznek kölcsönt nyújtani negatív kamat mellett, még akkor is, ha nem növelik a reálgazdaságnak nyújtott nettó hitelezésük összegét;

5.  aggódik amiatt, hogy negatív kamatokért kínálnak likviditást, ugyanakkor megszüntetik a bankokra vonatkozó azon követelményt, hogy vissza kell téríteniük a támogatást, ha nem érik el a hitelezési referenciaértéküket, és ezért az EKB gyengíti a központi banki likviditás biztosítása és a reálgazdaságnak nyújtott hitelezés közötti kapcsolatot, amely az TLTRO-elgondolás központi gondolata volt;

6.  üdvözli az Európai Központi Bank 2012 augusztusában tett kategorikus ígéretét, amely szerint „minden tőle telhetőt megtesz” az euró védelme érdekében, ami nélkülözhetetlennek bizonyult az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzésében;

7.  úgy véli, hogy az eszközvásárlási program nagyobb hatást gyakorolhatna az európai gazdaságra, ha azt az európai gazdaság versenyképességének növelését célzó hatékony és szociálisan kiegyensúlyozott szerkezeti reformok kísérnék, és ha az EBB kötvényvásárlási aránya magasabb lenne, különös tekintettel a – társadalmi és gazdasági téren bizonyított európai hozzáadott értékkel rendelkező – TEN-T és TEN-E projektek kötvényeire, valamint többek között a kkv-knak nyújtott értékpapírosított hitelekre; felhívja az EKB-t, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy milyen hatással járna az eszközvásárlási program, ha a másodlagos piacokon fel tudná vásárolni a beruházási és kutatási kiadásokhoz közvetlenül kapcsolódó tagállami államadósságokat; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott kötvényeknek a vállalati szektort érintő vásárlási program (CSPP) keretében történő nyílt – a jelenlegi körülmények között indokolható – felvásárlása torzíthatja a piacot;

8.  egyetért Mario Draghival, az EKB elnökével abban, hogy tagállami szintű megfelelő költségvetési politika, valamint ambiciózus és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformprogramok nélkül az egységes monetáris politika önmagában nem képes ösztönözni az összkeresletet; emlékeztet arra, hogy az uniós Szerződések elsődleges jogában rögzített megbízatása érdekében az EKB elsődleges célja, hogy a stabil beruházási környezet megteremtése érdekében fenntartsa az árstabilitást; úgy véli, hogy a monetáris politika önmagában nem megfelelő eszköz az európai gazdaság strukturális problémáinak megoldására; hangsúlyozza, hogy a gazdasági fellendüléssel kapcsolatos várakozások sem pótolhatják a szükséges strukturális reformokat; felhívja a figyelmet a közelmúltban elkészített tanulmányokra és párbeszédre annak kapcsán, hogy a semleges kamatlábak valószínűleg az egész világon csökkentek az elmúlt évtizedekben; rámutat, hogy ez a helyzet valószínűleg feszesebb és kevésbé hatékony monetáris politikához vezet, mivel gyakrabban kockáztatja a negatív kamatok elérését;

9.  egyetért abban, hogy egy jól működő, sokrétű és integrált tőkepiac támogatná az egységes monetáris politika felé vezető átmenetet; felszólít ezzel kapcsolatban a bankunió gyors fokozatos kiteljesítésére és maradéktalan megvalósítására, valamint a teljes tagállami megfelelésre a kapcsolódó jogszabályokkal, valamint egy tőkepiaci unió kiépítésével, mivel ez döntő jelentőségű lépés az egységes monetáris politika hatékonyságának javítása és a pénzügyi ágazatban jelentkező megrázkódtatásból fakadó kockázatok enyhítése érdekében; kritikus fontosságúnak tekinti a nem teljesítő hitelek kérdésének megoldását a leginkább érintett nemzeti banki ágazatok számára, a monetáris politika normál keretek közé történő terelése érdekében, az egész euróövezet számára;

10.  hangsúlyozza, hogy a gazdaság és a munkaerőpiac strukturális és társadalmilag kiegyensúlyozott reformjai során teljes mértékben figyelembe kellene venni Európa demográfiai deficitjét azzal a céllal, hogy oldjuk a deflációs nyomást, és hogy a reformok ösztönzőleg hassanak egy kiegyensúlyozottabb, a 2% körüli inflációs cél elérését megkönnyítő demográfiai szerkezet kialakulására; hangsúlyozza a demográfiailag kedvezőtlen fejlődés melletti negatív beruházási várakozások veszélyét;

11.  megjegyzi azonban, hogy annak ellenére, hogy a hagyományostól eltérő intézkedések hatása, kockázata és mellékhatása jelentős volt, különösen a bankok finanszírozási feltételei tekintetében a peremterületeken, az infláció 2017-ig várhatóan nem közelít majd a 2%-os középtávú célhoz; megjegyzi, hogy a banki és hitelezési piac jelenlegi fellendülése ezidáig földrajzilag egyenlőtlen volt a tagállamok között, és ezidáig nem tette meg minden szempontból a várt hatást az euróövezetet jellemző beruházási hiányra; hangsúlyozza, hogy a beruházások elmaradásának nem csak a pénzeszközökhöz való hozzáférés hiánya az oka, hanem a hitelek iránti csekély kereslet is, és hogy elő kell mozdítani azokat a strukturális reformokat, amelyek közvetlenül elősegítik a beruházásokat és a munkahelyteremtést; felhívja a figyelmet arra, hogy egyre kevesebb az intézményi befektetők által nemzetközileg elfogadott, magas színvonalú eszközök száma;

12.  rámutat arra, hogy míg a reálgazdaságra gyakorolt hatás igen korlátozott volt, a bankok szinte ingyen vagy nagyon olcsón juthattak finanszírozáshoz, ami a mérlegük közvetlen támogatását jelenti; sajnálatosnak tatja, hogy bár e támogatás egyértelműen példázza a monetáris irányítás költségvetési átgyűrűző hatását, annak mértékét nem követik nyomon és nem teszik közzé, és nem vonatkozik rá szigorú feltételrendszer, amely szabályozná, hogy kell-e befektetni, és ha igen, akkor milyen módon; kitart amellett, hogy az effajta kivételes intézkedéseket a piac- és gazdaságtorzító hatások enyhítésére irányuló intézkedéseknek kellene kísérniük;

13.  helyteleníti a kkv-k és a nagyobb vállalatok számára nyújtott finanszírozás költségei, a kis és nagy összegű hitelek kamatlába és az euróövezet különböző országaiban található kkv-k számára nyújtott finanszírozás költségei között megfigyelhető nagy – bár fokozatosan csökkenő – különbséget, de elismeri a monetáris politika korlátait ebben a tekintetben; hangsúlyozza, hogy a banki mérlegek kiigazításának állandó szükséglete egyes tagállamokban hatást gyakorol a hitelek kkv-k számára való elérhetőségére; hangsúlyozza emellett annak veszélyét, hogy további versenytorzító hatással jár a tőkepiacon az, hogy az EKB megvásárolja a nagyvállalatok kötvényeit, és hogy a mögöttes kiválasztási kritériumoknak nem szabadna újabb torzulásokat eredményeznie, különös tekintettel a kockázati keretre, és rámutatva, hogy a vállalati kötvényvásárlásból nem szabadna kizárni a kkv-kat;

14.  rámutat, hogy a huzamosan alacsony hozamgörbe csökkentheti a bankok nyereségességét, különösen, ha üzleti modelljeiket nem alakítják a helyzethez, és hogy ez potenciális kockázat kialakulásához vezethet elsősorban a magánbetétekre, a nyugdíjakra és a biztosítási alapokra nézve; figyelmeztet arra, hogy a bankok jövedelmének csökkenése visszavetheti hitelezési tevékenységüket; rámutat különösen arra, hogy ez a kamatláb-politika milyen negatív hatással lesz a pénzpiacokról kevés forráshoz jutó helyi és regionális bankokra és takarékpénztárakra, és hogy milyen kockázatokat teremt a biztosítási és nyugdíjágazatban; ezért felszólít a negatív kamatláb mint eszköz végrehajtásának és hatásainak célzott és folyamatos megfigyelésére; hangsúlyozza, hogy a tartósan nagyon alacsony (negatív) kamatlábakat fenntartó politikát megfelelő, körültekintő és időben történő kezeléssel meg kell szüntetni;

15.  megérti, hogy miért van szükség a negatív kamatlábakra, ám továbbra is aggódik a negatív kamatláb-politikának az egyéni betétesekre és a nyugdíjpénztárak pénzügyi egyensúlyára esetlegesen gyakorolt hatása és az eszközbuborékok kialakulása miatt; aggasztja az, hogy egyes tagállamokban a hosszú távú megtakarítási kamatok elmaradnak az inflációs rátától; úgy véli, hogy a demográfiai változások és a takarékosságot illető kulturális preferenciák következtében a betéteket érő ezen negatív hatások a háztartások megtakarítási rátájának növekedéséhez vezethetnek, ami károsan hathat az euróövezet belföldi keresletére; figyelmeztet arra, hogy a letéti kamatok lefelé irányuló merevsége miatt korlátozottak lesznek annak az előnyei, hogy az EKB egyre lejjebb szorítja a letéti kamatokat a negatív tartományba;

16.  továbbra is aggasztja a refinanszírozási műveletek keretében fedezetként az eurórendszerbe helyezett nem forgalomképes eszközök és eszközzel fedezett értékpapírok továbbra is magas szintje; ismételten kéri az EKB-t, hogy nyújtson tájékoztatást arról, mely központi bankok fogadtak el ilyen értékpapírokat, valamint tegye közzé az ezen eszközök esetében alkalmazott értékelési módszereket; hangsúlyozza, hogy ez a közzététel hasznos lenne az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatok parlamenti ellenőrzése szempontjából;

17.  kéri az EKB-t annak feltárására, hogy a monetáris politika átültetése miben különbözik a centralizált és koncentrált banki ágazattal, illetve a helyi és regionális bankok diverzifikáltabb hálózatával rendelkező és a tőkepiacokra erősebben támaszkodó tagállamok, valamint a gazdaság finanszírozásához elsősorban a bankokra vagy a tőkepiacokra támaszkodó országok között;

18.  felhívja az EKB-t, hogy körültekintően mérje fel, milyen kockázatokkal jár a rendkívül alacsony (negatív) kamatláb-politika miatti vagyon- és ingatlanbuborék – különösen egyes nagyvárosokban történő – kialakulása, különös tekintettel az erőteljesen növekvő hitelvolumenre és az ingatlanszektorban az aránytalanul magas árakra, és hogy az Európai Rendszerkockázati Testülettel együtt nyújtson be javaslatokat kifejezetten ennek a problémának a megoldására szolgáló makroprudenciális ajánlások kidolgozására nézve;

19.  tekintettel az EKB figyelmeztetésére, mely szerint a bankrendszeren kívüli hitelezés elmúlt évtizedben látott – eszközértékben kifejezve 22 billió eurós volumenre történő – folyamatos bővülése további kezdeményezéseket tesz szükségessé a növekvő árnyékbankrendszer sebezhető pontjainak értékelése és nyomon követése céljából, kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a makroprudenciális felügyelet, valamint az árnyékbanki tevékenység kockázatainak enyhítését szolgáló, rendelkezésre álló szakpolitikai eszközök javítására;

20.  támogatja az EKB azon értékelését, miszerint a jelenlegi CRR/CRD IV csomagból hiányoznak bizonyos intézkedések, amelyek a rendszerszintű kockázatok egyes típusait is képesek lennének hatékonyan kezelni - például (i) különféle eszközoldali intézkedések, többek között korlátok alkalmazása a hitelfedezeti arány, a hitel és a jövedelem aránya, vagy az adósságszolgálat és a jövedelem közötti arány tekintetében, és (ii) a különféle kitettségi korlátok bevezetése, amelyek a magas kitettségek jelenlegi meghatározásán kívül esnek; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, szükség van-e ezzel kapcsolatban jogalkotási javaslatokra; megjegyzi, hogy néhány ilyen intézkedést már integrálni is lehet az EDIS-javaslattal kapcsolatban már folyamatban lévő jogalkotási munkába;

21.  rámutat, hogy amint ezt az EKB-nak a likviditás Görögország számára 2015 júniusában történő biztosításában betöltött szerepe és az EKB Kormányzótanácsának a ciprusi bankok fizetőképességével kapcsolatos kiszivárgott megbeszélései is tanúsítják, a „fizetésképtelenség” fogalma, amely alátámasztja a központi bank által az euróövezeti intézmények számára folyósított likviditás biztosítását, nem eléggé egyértelmű és hiányzik belőle a jogbiztonság, mivel az EKB az előző évek során vagy egy statikus fogalomként hivatkozott erre (a bank egy adott időpontban teljesíti-e a minimális tőkekövetelményeket), vagy a fizetőképesség dinamikus fogalmaként, a stressztesztek előretekintő forgatókönyvei alapján, amelyek igazolják a rendkívüli likviditási segítségnyújtás (ELA) folytatását vagy korlátozását; hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság garantálása és a pénzügyi stabilitás előmozdítása érdekében megoldást kell találni az egyértelműség e hiányára;

22.  tudatában van, hogy az EKB vezetése elismeri, hogy politikáinak az egyenlőtlenségekre elosztásbeli következményei vannak, és tudomásul veszi az EKB megállapítását, mely szerint a hitelhez jutás költségeinek csökkentése a polgárok és a kkv-k számára, és ezzel párhuzamosan a foglalkoztatás növelése az euróövezeten belül részlegesen ellentételezheti az elosztásra gyakorolt ezen hatásokat;

23.  megállapítja, hogy az EKB eszközvásárlási programja eddig soha nem látott szintre csökkentette a kötvényhozamokat a legtöbb tagállamban; óva int a kötvénypiacok túlzott felülértékelésétől, mivel azt a kamatlábak újbóli, kellően stabil helyreállás nélküli emelkedése esetén nehéz lenne kezelni, különösen a túlzott hiány esetén követendő eljárásban érintett országokban és ott, ahol magas az államadósság szintje; rámutat, hogy ha a kamatok és a hozamgörbe hirtelen visszafordulnak a jelenlegi alacsony szintekről, az jelentős paci kockázatokat hordoz a mark-to-market pénzügyi eszközök jelentős arányával rendelkező pénzintézetekre nézve;

24.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bíróság által meghatározott előfeltételeket teljesíteni kell, ha a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) a másodlagos piacon az euróövezet tagállamai által kibocsátott államkötvényeket akar vásárolni:

– a vásárlásokat nem jelentik be,

– a vásárlások mennyiségét a kezdetektől fogva korlátozzák,

– létezik egy minimális időszak az államkötvény kibocsátása és azoknak a KBER általi felvásárlása között, amelyet már kezdetben meg kell határozni, hogy megakadályozzák a kibocsátási feltételek torzulásait,

– a KBER csak azon tagállam államkötvényeit vásárolja meg, amelyeknél a kötvénypiaci hozzáférés lehetővé teszi ezeknek a kötvényeknek a finanszírozását,

– a megvásárolt kötvényeket csak kivételes esetekben tartják meg lejáratig, a vásárlásokat korlátozzák vagy megszüntetik, és a megvásárolt kötvényeket újraértékesítik, amennyiben az intervenció szükségtelenné válik;

25.  tudomásul veszi, hogy egyes tagállamok ürügyként használják a rendkívül alacsony (negatív) kamatlábakat fenntartó politikát arra, hogy halogassák elsődleges államháztartási hiányaik konszolidálását, különösen központi kormányzati szinten, és ebben az összefüggésben emlékeztet a stabilitási és növekedési paktum keretében vállalt kötelezettségekre; tudatában van, hogy egyes tagállamokban a költségvetési többletet többek között az államadósság negatív kamatlába eredményezte; hangsúlyozza, hogy a nemzeti gazdaságpolitikákat – elsősorban az euróövezeten belül – össze kell hangolni; hangsúlyozza, hogy a nem hagyományos monetáris politikából való kilépés elkerülhetetlen folyamata nagyon bonyolult ügy lesz, amelyet nagyon gondosan meg kell tervezni a tőkepiacokat érintő negatív sokkhatások elkerülése érdekében;

26.  üdvözli a tanácsi ülés jegyzőkönyvének közzétételét, és azt a döntést, hogy nyilvánosságra hozzák az EKB és a nemzeti központi bankok között a nettó pénzügyi eszközökről született megállapodást; ösztönzi az EKB-t, hogy folytassa átláthatósági törekvéseit; emlékezteti az EKB-t arra, hogy a munkaszerződésekre vonatkozó politikát a bevált gyakorlathoz kell igazítani;

27.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 130. cikke teljes függetlenséget biztosít az EKB számára a monetáris politika kialakítását illetően, ami elengedhetetlen az árstabilitás megőrzése érdekében; kéri a kormányokat, hogy tartózkodjanak az olyan nyilatkozatoktól, amelyek megkérdőjelezik az intézmény – feladatköre teljesítésének keretein belül játszott – szerepét;

28.  felszólítja az Európai Központi Bankot, hogy a bankfelügyelet terén ráruházott feladatok keretében fordítson megkülönböztetett figyelmet az arányosság elvére;

29.  emlékeztet az Európai Központi Bank és az Európai Bankhatóság (EBA) közötti feladatmegosztásra; hangsúlyozza, hogy az EKB nem válhat a tényleges standardalkotóvá az egységes felügyeleti mechanizmus alá nem tartozó bankok esetében;

30.  tudomásul veszi, hogy az EKB Kormányzótanácsa 2016. május 18-án elfogadta az AnaCredit elnevezésű, a granuláris statisztikai banki hiteladatok jelentésére szolgáló rendszer bevezetéséről szóló rendeletet; felszólítja az EKB-t és a központi bankokat, hogy az AnaCredit megvalósítása során biztosítsák a lehető legnagyobb mozgásteret a tagállamok számára;

31.  felszólítja az EKB-t, hogy az AnaCredit esetleges további lépcsőivel kapcsolatban csak nyilvános konzultációt követően, az Európai Parlament teljes körű bevonása mellett, az arányosság elvére különös figyelemmel kezdje meg a munkát;

32.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a TARGET 2 egyensúlyhiánya ismét fokozódik az euróövezetben annak ellenére, hogy a kereskedelem egyensúlyhiánya szűkül, ami arra utal, hogy folytatódik a tőke kiáramlása az euróövezet peremvidékéről;

33.  emlékeztet arra, hogy a monetáris párbeszéd fontos a monetáris politika átláthatóságának biztosításához a Parlament és a szélesebb nyilvánosság felé;

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.

(1)

Amint arra az Európai Unió Bírósága és a Német Szövetségi Alkotmánybíróság 2016. június 21-i ítélete rámutatott.


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

11.10.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

7

12

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Esther de Lange, Fabio De Masi, Anneliese Dodds, Jonás Fernández, Ashley Fox, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Cătălin Sorin Ivan, Petr Ježek, Barbara Kappel, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Fulvio Martusciello, Marisa Matias, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Sirpa Pietikäinen, Pirkko Ruohonen-Lerner, Alfred Sant, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Joachim Starbatty, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Michael Theurer, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Cora van Nieuwenhuizen, Miguel Viegas, Beatrix von Storch, Jakob von Weizsäcker, Pablo Zalba Bidegain, Sotirios Zarianopoulos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Alain Cadec, Sophia in ‘t Veld, Thomas Mann, Emmanuel Maurel, Siôn Simon, Tibor Szanyi, Romana Tomc

Jogi nyilatkozat