Eljárás : 2016/2052(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0316/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0316/2016

Viták :

PV 21/11/2016 - 15
CRE 21/11/2016 - 15

Szavazatok :

PV 22/11/2016 - 5.8
CRE 22/11/2016 - 5.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0435

JELENTÉS     
PDF 581kWORD 75k
31.10.2016
PE 584.127v02-00 A8-0316/2016

az európai védelmi unióról

(2016/2052(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Urmas Paet

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az európai védelmi unióról

(2016/2052(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

–  tekintettel az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdésére az állandó strukturált együttműködésről;

–  tekintettel az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdésére a védelmi szövetségről;

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az EUSZ-hez csatolt, a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 18-i és 2015. június 25–26-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. november 25-i és 2014. november 18-i következtetéseire,

–  tekintettel 2016. április 13-i, „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című állásfoglalására(1),

–  tekintettel 2012. november 22-i, „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című állásfoglalására(2),

–  tekintettel 2009. január 14-i, „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban – 2004–2008” című állásfoglalására(3), amely 89. bekezdésében megállapítja, hogy „az alapvető jogok hatálya nem szűnik meg a kaszárnyák kapujában, és hogy az egyenruhát viselő polgárokra is teljes egészében érvényesek, és javasolja, hogy a tagállamok a fegyveres erőknél is biztosítsák az alapvető jogok betartását”,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP), valamint a közös biztonság- és védelempolitikával (KBVP) foglalkozó 2016. április 8-i hágai, 2015. szeptember 6-i luxembourgi, 2015. március 6-i rigai, 2014. november 7-i római, 2014. április 4-i athéni, 2013. szeptember 6-i vilniusi, 2013. március 25-i dublini és 2012. szeptember 10-i páfoszi parlamentközi konferenciára,

–  mivel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a közelmúltban, az uniós külügyminiszterek 2016. szeptember 2-án tartott „Gymnich-értekezletének” alkalmával tett nyilatkozatok újból megerősítették, hogy lehetőség nyílik a tagállamok körében védelmi téren elérendő konkrét előrelépésekre;

–  tekintettel a „Közös jövőkép, közös cselekvés: erősebb Európa. Az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája” című dokumentumra, amelyet az alelnök/főképviselő 2016. június 28-án mutatott be,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek és az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjének az Európai Tanács 2013. decemberi következtetéseinek végrehajtásáról szóló, 2014. július 7-i eredményjelentésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542),

–  tekintettel a Bizottságnak „Az európai védelmi ágazat megújítása” című, 2014. június 24-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság védelemről szóló közleményének végrehajtásáról szóló, 2015. május 8-i jelentésére,

–  tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásokra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK irányelv, illetve a védelmi célú termékek Unión belüli átadásáról szóló 2009/43/EK irányelv értékelésére,

–  tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnökei, illetve a NATO főtitkárának 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára;

–  tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című, 2013. december 11-i közös közleményére (JOIN(2013)0030) és a Tanács ehhez kapcsolódó 2014. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel az olasz honvédelmi miniszter és külügyminiszter „védelmi Schengen” létrehozásának szükségességéről szóló 2016. augusztus 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a német és a francia külügyminiszter „Erős Európa egy bizonytalan világban” című közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Királyság Európai Unióból való lehetséges kilépésére,

–  tekintettel az Eurobarométer 2016. júniusi 85.1. felmérésének eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0316/2016),

A.  mivel az elmúlt években a biztonsági helyzet mind Európán belül, mind a környező régióban jelentősen romlott, és olyan nehéz, eddig példa nélküli kihívásokat támasztott, amelyekkel egyetlen ország vagy szervezet sem képes egyedül szembenézni; mivel Európa minden eddiginél nagyobb mértékben tapasztalja meg a terrorizmus veszélyét a területén, miközben Észak-Afrikában és a Közel-Keleten továbbra is terjed a terrorizmus és az állandó erőszak; mivel a szolidaritás és az ellenállóképesség együttműködést és együttes, rendszerszintű fellépést kíván az EU részéről, mindezt szövetségeseinkkel és partnereinkkel, illetve a harmadik országokkal együtt megvalósítva; mivel a megelőzés, az érzékeny biztonsági adatok megosztása, a fegyveres konfliktusok befejezése, a széles körben elterjedt emberi jogi jogsértések felszámolása, a demokrácia és a jogállamiság terjesztése és a terrorizmus elleni küzdelem az EU és polgárai prioritásai, és ebben az EU határain belül és azokon kívül is részt kell venni, többek között egy olyan hadmérnöki hadtest révén, amelyet abból a célból hoznak létre, hogy a harmadik országokban kezeljen az éghajlatváltozás következményeivel és a természeti katasztrófákkal kapcsolatos néhány igen gyakorlati kihívást; mivel Európának erősebbnek és gyorsabbnak kell lennie a valós veszélyhelyzetekben;

B.  mivel a terrorizmus, a hibrid fenyegetések, a gazdaság volatilitása, a kibernetikai és energetikai szempontból nem biztonságos helyzet, a szervezett bűnözés és az éghajlatváltozás jelenti a fő biztonsági fenyegetést a mindennapok egyre összetettebb és összefonódó világában, ahol az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie, és keresnie kell az eszközöket a biztonság garantálásához, valamint a jólét és a demokrácia megteremtéséhez; mivel a jelenlegi pénzügyi és biztonsági környezet megköveteli az európai fegyveres erős szorosabb együttműködését, továbbá a katonai személyzet képzését, valamint intenzívebb és jobb együttműködését; mivel az Eurobarométer 2016. júniusi 85.1. felmérése szerint az uniós polgárok mintegy kétharmada azt szeretné látni, hogy az EU nagyobb szerepet vállal a biztonsági ügyekben és a védelempolitikában; mivel az EU belső és külső biztonsága kezd egyre inkább egybemosódni; mivel különös figyelmet kell fordítani a konfliktusmegelőzésre, az instabilitás kiváltó okainak kezelésére és a humánbiztonság garantálására; mivel az éghajlatváltozás olyan súlyos fenyegetést jelent a globális biztonságára, békére és stabilitásra, amely felerősíti a hagyományos biztonságot érő fenyegetéseket, többek között azáltal, hogy csökkenti a lakosság ivóvízhez és élelmiszerhez való hozzáférését a sérülékeny és fejlődő országokban, így gazdasági és társadalmi feszültségekhez vezet, migrációra kényszeríti az embereket vagy politikai feszültséget és biztonsági kockázatokat hoz létre;

C.  mivel az alelnök/főképviselő globális kül- és biztonságpolitikai stratégiájában az Unió biztonságát az 5 kiemelt prioritás egyikeként jelölte meg;

D.  mivel a Lisszaboni Szerződés megköveteli a tagállamoktól, hogy megfelelő kapacitásokat bocsássanak a polgári és katonai KBVP-missziók és -műveletek rendelkezésére; mivel a Szerződésekben foglaltaknak megfelelő biztonsági és védelmi kapacitásépítés közel sem optimális; mivel a tagállamok felhatalmazást kaptak egy európai biztonsági és védelmi unió létrehozására, aminek később a megfelelő időben az európai fegyveres erők létrehozásához kellene elvezetnie; mivel az európai intézmények is igen fontos politikai kezdeményező szerepet játszhatnak; mivel a tagállamok eddig nem mutattak akaratot egy európai biztonsági és védelmi unió létrehozására, attól tartva, hogy az fenyegetné a nemzeti szuverenitásukat;

E.  mivel a védelem és biztonság terén az európai fellépés hiányából fakadó költségeket évente 26,4 milliárd euróra becsülik(4) a párhuzamos munkavégzés, a túlterheltség és a védelmi célú közbeszerzések előtt álló akadályok miatt;

F.  mivel az EUSZ 42. cikke előírja egy közös uniós védelempolitikának a KBVP részeként való fokozatos kialakítását, amely a jövőben az Európai Tanács egyhangú határozata nyomán közös uniós védelmet eredményez; mivel az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdése is azt ajánlja a tagállamoknak, hogy az alkotmányos követelményeiknek megfelelően fogadjanak el egy ilyen határozatot;

G.  mivel az EUSZ 42. cikke védelmi ügynökségek létrehozását, továbbá egy európai képességi és fegyverzeti politika meghatározását is előírja; mivel ez a cikk előírja azt is, hogy az uniós erőfeszítéseknek NATO-kompatibilisek legyenek, valamint kiegészítsék és kölcsönösen erősítsék egymást; mivel egy közös uniós védelmi politikának erősítenie kell Európa azon képességét, hogy határain belül és túl előmozdítsa a biztonságot, továbbá erősítenie kell a NATO-val való partnerséget és a transzatlanti kapcsolatokat, és ezért megerősíti majd a NATO-t, következésképpen továbbfejleszti a hatékonyabb területi, regionális és globális biztonságot és védelmet; mivel a NATO 2016-os varsói csúcstalálkozójának a NATO–EU stratégiai partnerségről elfogadott legutóbbi együttes nyilatkozata elismerte a NATO szerepét és azt a támogatást, amit az EU nyújthat a közös célok elérése érdekében; mivel egy európai védelmi uniónak az ENSZ Alapokmányában foglalt alapelveknek megfelelően biztosítania kell a béke fenntartását, a konfliktusok megelőzését és a nemzetközi biztonság megerősítését;

H.  mivel a 2007-ben teljes műveleti képességet elért, humanitárius, békefenntartó és béketeremtő jellegű katonai feladatok ellátására tervezett uniós harccsoportok az eljárási, pénzügyi és politikai akadályok miatt még nem kerültek bevetésre, annak ellenére, hogy erre lehetőség és szükség is lett volna; rámutat, hogy ez egy elmulasztott lehetőség az EU mint a stabilitásért és békéért felelős fontos globális szereplő szerepének megerősítése terén;

I.  mivel az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) létrehozásán kívül az EU közös biztonság- és védelempolitikájának egyetlen egyéb hiányzó eleméről sem született elképzelés vagy határozat, és ilyen nem is került végrehajtásra sem; mivel az Európai Védelmi Ügynökséget teljesen át kell szervezni, hogy lehetősége legyen megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket, és igazolni tudja, hogy hozzáadott értéket teremt, hatékonyabbá teszi a KBVP-t, és harmonizált nemzeti védelmi tervezési eljárásokat eredményezhet azokon a területeken, amelyek az EUSZ 43. cikkében leírt petersbergi feladatokkal összhangban a KBVP katonai műveletei szempontjából jelentőséggel bírnak; arra bátorítja valamennyi tagállamot, hogy e cél elérése érdekében vegyen részt az EVÜ-ben, és kötelezze el magát mellette;

J.  mivel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája előírja, hogy az EU a képességek teljes spektrumán következetesen ösztönözze a védelmi együttműködést, annak érdekében, hogy reagáljon a külső válságokra, segítsen építeni partnereink kapacitásait, garantálja Európa biztonságát, valamint biztos alapokon nyugvó európai védelmi ipart hozzon létre, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy Európa autonóm módon dönthessen stratégiai kérdésekről és léphessen fel; mivel a végrehajtása előtt minden intézkedésről meg kell állapodnia a Tanács minden tagjának;

K.  mivel a részint a védelemre összpontosító 2015. júniusi Európai Tanács mélyebb és módszeresebb védelmi együttműködés előmozdítását kérte a kulcsfontosságú képességek biztosítása érdekében, többek között adott esetben az uniós támogatások és a meglévő képességek felhasználása révén, tudomásul véve eközben, hogy a katonai képességeket továbbra is a tagállamok birtokolják és működtetik;

L.  mivel Franciaország 2015. november 17-én az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazását kérte, és ezt követően pusztán kétoldalú alapon kérte és igazgatta a többi tagállam segítségnyújtási és támogatási hozzájárulásait;

M.  mivel a biztonságról és védelemről szóló uniós szintű fehér könyvnek tovább kell erősítenie a KBVP-t, és a Lisszaboni Szerződéssel összhangban javítania kell az EU azon képességét, hogy a biztonság megteremtőjeként lépjen fel, valamint hasznos észrevételekkel szolgálhat a jövőbeli és hatékonyabb KBVP-ről; mivel a KBVP-missziók és -műveletek nagyrészt olyan régiókban zajlanak, mint Afrika szarva és a Száhel-övezet, amelyeket súlyosan érintik az éghajlatváltozás olyan negatív következményei, mint a szárazság és a talajromlás;

N.  mivel a Tanács holland elnöksége támogatta az uniós fehér könyv ötletét; mivel a visegrádi országok üdvözölték az erősebb európai védelmi integráció elképzelését; és mivel Németország egy európai biztonsági és védelmi unió létrehozását szorgalmazta a német biztonságpolitikáról és a Bundeswehr jövőjéről szóló 2016-os fehér könyvben;

O.  mivel a fokozatos védelmi integráció a legjobb választási lehetőségünk arra, hogy kevesebb pénzből többet tegyünk, a fehér könyv pedig egyedülálló lehetőséget jelenthet a további lépésekre vonatkozó javaslatokhoz;

Európai védelmi unió

1.  emlékeztet arra, hogy hosszú távú biztonságának garantálása érdekében Európának politikai akaratra és eltökéltségre van szüksége, amelyet egy megfelelő széles politikai eszköztár támogat, ideértve az erős és korszerű katonai képességeket is; ösztönzi az Európai Tanácsot, hogy vállaljon vezető szerepet egy közös uniós védelmi politika fokozatos kialakításában, és nyújtson további pénzügyi erőforrásokat a végrehajtásának biztosítására, hogy azt az EU következő többéves politikai és pénzügyi kerete alatt létre lehessen hozni; emlékeztet arra, hogy a közös uniós védelmi politika létrehozása a Lisszaboni Szerződésben foglalt közös biztonság- és védelempolitika kidolgozását és végrehajtását jelenti, amelyet köt a nemzetközi jog, és amely tulajdonképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU képes legyen globális szinten előmozdítani a jogállamiságot, a békét és a biztonságot; üdvözli e tekintetben tagállamok valamennyi folyamatban lévő tevékenységét, amelyek arra irányulnak, hogy tovább integrálják védelmi erőfeszítéseinket, a biztonságról és védelemről szóló fehér könyv rendkívül fontos hozzájárulásainak figyelembevételével;

2.  sürgeti az uniós tagállamokat, hogy aknázzák ki a Lisszaboni Szerződésben a KBVP tekintetében meglévő lehetőségeket, különös tekintettel az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdése szerinti állandó strukturált együttműködésre, illetve a 41. cikkének (3) bekezdése szerinti induló alapra; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 43. cikke szerinti petersbergi feladatok az ambiciózus katonai feladatok hosszú listájából állnak, például a közös leszerelési műveleteket, humanitárius és mentési feladatokat, katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatokat, konfliktusmegelőzést és békefenntartást, harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatait – beleértve a béketeremtést is – és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveleteket foglalnak magukban; emlékeztet arra, hogy ugyanez a cikk azt is megállapítja, hogy ezek a feladatok hozzájárulhatnak a terrorizmus elleni küzdelemhez, ideértve a terrorizmus ellen saját területükön küzdő harmadik országok támogatását is; hangsúlyozza, hogy a KBVP jelenlegi állapota nem teszi lehetővé, hogy az EU ellássa az összes felsorolt feladatot; úgy véli, hogy annak kell lennie a napirenden, hogy szisztematikusan dolgoznak olyan módszerek kialakításán, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU teljesítse a Lisszaboni Szerződés célkitűzéseit;

3.  úgy véli, hogy egy valóban erős európai védelmi uniónak olyan garanciákat és képességeket kell kínálnia a tagállamok számára, amelyek túlmutatnak azok saját képességein;

4.  úgy véli, hogy az európai védelmi uniónak a KBVP alapos felülvizsgálatával kell indulnia, a védelem határozott kollektív elvén kell alapulnia, hatékony finanszírozást kell kapnia, és össze kell hangolni a NATO-val; úgy véli, hogy a belső és külső biztonság fokozódó integrációja mellett az európai védelmi unió irányába tett szükséges lépésként a KBVP-nek túl kell lépnie a külső válságok kezelésén, annak érdekében, hogy valóban biztosítsa a közös biztonságot és védelmet a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egészében, és az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése alapján a rendelkezésére álló eszközök teljes skáláját felhasználva lehetővé tegye az Unió szerepvállalását a válságok és konfliktusok minden szakaszában;

5.  rámutat arra, hogy a Tanács keretében létre kell hozni a védelmi miniszterek ülését, hogy az biztosítsa az állandó politikai vezetést, és koordinálja az európai védelmi unió kialakítását; felszólítja az Európai Unió Tanácsát, hogy első lépésként hozzon létre egy olyan konzultációs és döntéshozatali fórumként működő állandó formátumot, amelynek keretében azon tagállamok védelmi miniszterei ülésezhetnek, amelyek elkötelezettek a mélyebb védelmi együttműködés mellett;

6.  felhívja a Bizottság elnökét, hogy hozzon létre egy, a Bizottság tagjaiból álló, „védelmi ügyekkel” foglalkozó állandó munkacsoportot az alelnök/főképviselő elnökletével és a főképviselő egy helyettesének részvételével; kéri, hogy a Parlament állandó képviselőkkel részt vehessen e csoport munkájában; támogatja, hogy a Bizottság jól összpontosított kutatás, tervezés és végrehajtás révén aktívabb szerepet vállaljon a védelemben; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy építse be az éghajlatváltozás témakörét az EU valamennyi külső fellépésébe, különösen a KBVP-be;

7.  úgy véli, hogy a kockázatok és fenyegetések egyre negatívabb megítélése Európában sürgőssé teszi az Európai Védelmi Unió létrehozását; ennek oka kiváltképpen az Európai Unió határainak egyre romló biztonságában keresendő, különösen a keleti és déli szomszédaival közös határokon; megjegyzi, hogy ez így szerepel a tagállamok biztonsági stratégiáiban is; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet 2014 folyamán különös módon és fokozatosan súlyosabbá vált az önmagát Iszlám Államnak nevező Dá'is megalakulásával és fejlődésével, valamint az Oroszország által alkalmazott erőszak következtében;

8.  úgy véli, hogy az európai védelmi uniónak a tagállamok rendszeres időközönként elvégzett közös biztonsági fenyegetettségértékelésén kell alapulnia, de elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy eleget tegyen a tagállamok egyéni biztonsági kihívásainak és szükségleteinek;

9.  úgy véli, hogy az Uniónak saját forrásokat kell rendelkezésre bocsátania arra, hogy nagyobb és rendszeresebb európai védelmi együttműködést ösztönözzön a tagállamai között, beleértve az állandó strukturált együttműködést; meggyőződése, hogy az uniós források felhasználása a kohézió és a szolidaritás egyértelmű kifejezése lenne, és hogy ez lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy egy közösebb erőfeszítés keretében javítsák a katonai képességeiket;

10.  úgy véli, hogy a megerősített európai védelmi együttműködés nagyobb hatékonysághoz, egységhez és eredményességhez vezetne, növelné az uniós eszközöket és képességeket, és pozitív hatásokat gyakorolhatna a védelmi kutatás és ipar ügyeire; kiemeli, hogy az EU és a tagállamai csak az ilyen mélyebb együttműködésen keresztül – amelynek fokozatosan egy igazi európai védelmi unióvá kell fejlődnie – fogják tudni megszerezni azokat a szükséges technológiai és ipari képességeket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy gyorsabban, illetve önállóan és hatékonyan tudjanak fellépni, továbbá gyorsan reagálva és hatékonyan kezeljék napjaink fenyegetéseit;

11.  arra bátorítja valamennyi tagállamot, hogy az uniós kereten belül állandó strukturált együttműködés kialakításával tegyenek egymással szemben kötelezőbb erejű kötelezettségvállalásokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy az állandó strukturált együttműködés keretén belül hozzanak létre többnemzetiségű haderőt, és azt bocsássák a KBVP rendelkezésére; kiemeli annak fontosságát és szükségességét, hogy minden tagállam érintett legyen az állandó és hatékony strukturált együttműködésben; úgy véli, hogy a Tanácsnak rendes esetben erre a többnemzetiségű haderőre kell bíznia a békefenntartás, a konfliktus-megelőzés és a nemzetközi biztonság megerősítése feladatának végrehajtását; javasolja, hogy mind az uniós szintű döntéshozatali folyamatokat, mind a nemzeti eljárásokat úgy alakítsák ki, hogy gyorsan lehessen reagálni a válságokra; meggyőződése, hogy ennek érdekében az uniós harccsoport-rendszert át kell nevezni, a fentiekre kell használni, illetve politikailag, modulárisan és hatékony finanszírozás révén tovább kell fejleszteni; ösztönzi egy uniós műveleti parancsnokság létrehozását, ami a közös műveletek hatékony tervezésének, vezetésének és irányításának előfeltétele; hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés valamennyi tagállam előtt nyitva áll;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el különösen a katonai személyzet azon jogát, hogy szakmai szövetségeket vagy szakszervezeteket alakíthatnak, és vonják be őket a hatóságokkal folytatott rendszeres szociális párbeszédbe; felkéri az Európai Tanácsot, hogy tegyen konkrét lépéseket az európai fegyveres erők harmonizálása és szabványosítása felé, hogy egy új európai védelmi unió égisze alatt elősegítse a fegyveres erők személyzete közötti együttműködést;

13.  megjegyzi, hogy minden tagállam számára nehézséget okoz a védelmi képességek nagyon széles körének fenntartása, főként a pénzügyi korlátok miatt; ezért több koordinációt szorgalmaz, és világosabb döntési lehetőségeket követel azzal kapcsolatban, hogy mely képességeket tartsák meg, hogy a tagállamok specializálódni tudjanak bizonyos képességekre;

14.  arra bátorítja valamennyi tagállamot, hogy keressék a katonai erők és eszközök közös beszerzésének, karbantartásának és fenntartásának további módjait; azt javasolja, hogy első lépésként hasznos lehetne a nem halálos eszközök, például a járművek és légi járművek, újratöltő járművek és légi járművek, valamint egyéb támogató eszközök egyesítése és megosztása;

15.  úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; hangsúlyozza ezért, hogy tagállamoknak meg kell vizsgálniuk a védelmi erőforrások közös közbeszerzésének lehetőségét; megjegyzi, hogy az EU védelmi piacainak protekcionizmusa és zárt jellege megnehezíti ezt;

16.  hangsúlyozza, hogy az ATHENA mechanizmus felülvizsgálatára és kiszélesítésére van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az uniós missziók kollektív forrásokból lehessen finanszírozni, ahelyett, hogy a költségek legnagyobb része az egyes részt vevő tagállamokra hárulna, elhárítva ezzel a tagállamokra az erők lekötése terén ráháruló lehetséges akadályokat;

17.  felszólítja az Európai Parlamentet, hogy hozzon létre egy teljes hatáskörökkel rendelkező Biztonsági és Védelmi Bizottságot, amely figyelemmel kíséri az állandó strukturált együttműködés végrehajtását;

18.  úgy véli, hogy az EVÜ erős és növekvő szerepe elengedhetetlen egy olyan európai védelmi unió létrehozásához, amely összehangolja a képességalapú programokat és projekteket, és kialakítja a közös európai képességeket és fegyverzetpolitikát a nagyobb hatékonyság, az átfedések felszámolása és a költségek csökkentése érdekében, mégpedig a KBVP-művelet nagyon pontos képességi követelményeinek katalógusa és az ezen konkrét képességekre vonatkozó harmonizált nemzeti védelmi tervezés és közbeszerzési eljárások alapján; úgy véli, hogy ennek a tagállamok fegyveres erőinek állományára vonatkozó felülvizsgálat és az Európai Védelmi Ügynökség múltbeli tevékenységeinek és eljárásainak felülvizsgálata után kell történnie; felszólítja az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy mutassa be, hogy a kiemelt célokban és a képességfejlesztési tervben azonosítottak közül mely képességbeli hiányosságot sikerült az Ügynökség keretében megszüntetni; meggyőződése, hogy az erőforrások egyesítésére és megosztására irányuló kezdeményezések kiváló első lépések a megerősített európai együttműködés felé;

19.  ösztönzi a Bizottságot, hogy működjön együtt az Európai Védelmi Ügynökséggel, és erősítse meg a védelmi ágazat ipari és technológiai alapját, amely nélkülözhetetlen az európai stratégiai önállósághoz; úgy véli, hogy az ipar fenntartásának kulcsa a tagállamok védelmi kiadásainak növelése, valamint annak biztosítása, hogy az iparág világszinten versenyképes maradjon; megjegyzi, hogy a piac jelenlegi széttagoltsága gyenge pont az európai védelmi ipar versenyképességében; úgy véli, hogy a kutatási együttműködés segíthet e széttagoltság csökkentésében és a versenyképesség javításában;

20.  határozottan úgy véli, hogy csak az egyesített képességfejlesztés megközelítése – a funkcionális klaszterek, például az európai légi közlekedési irányítás egyesítését is ideértve – képes megteremteni az európai védelmi unió alapját képező szükséges méretgazdaságosságot; úgy véli továbbá, hogy az uniós képességek közös közbeszerzésen, valamint az erőforrások egyesítésének és megosztásának egyéb formáin keresztül történő erősítése megteremthetné az európai védelmi ipar oly szükséges fellendülését, a kkv-kat is beleértve, aminek pozitív következményei lennének a növekedés és a munkahelyteremtés terén; támogatja az ilyen projekteket ösztönző célzott intézkedéseket, amelyek az adómentességeket is magukban foglalhatják, hogy elérjék az EVÜ referenciaértékét, amely szerint az összes kiadás 35%-át az együttműködésen alapuló közbeszerzés keretében kell elkölteni, ahogy azt az uniós globális stratégia is kérte; úgy véli, hogy az európai védelmi szemeszter bevezetése – amelynek során a tagállamok egyeztetnének egymással a tervezési ciklusokról és a közbeszerzési tervekről – segíthetne a védelmi piac jelenlegi széttagoltságának felszámolásában;

21.  hangsúlyozza, hogy a kiberbiztonság jellegéből adódóan egy olyan szakpolitikai terület, ahol elengedhetetlen az együttműködés és az integráció, nem csak az uniós tagállamok, a fő partnerek és a NATO között, hanem a társadalom különböző szereplői közötti is, mivel ez nem csupán katonai feladat; egyértelműbb iránymutatásokat kér arra vonatkozóan, hogy az uniós védelmi és támadó képességeket hogyan és milyen összefüggésekben használják fel; emlékeztet arra, hogy a Parlament több alkalommal is kérte az uniós kettős felhasználású termékek és technológiák exportjáról szóló rendelet alapos felülvizsgálatát annak elkerülése érdekében, hogy rossz kezekbe kerüljenek olyan szoftverek és más rendszerek, amelyeket az EU digitális infrastruktúrája ellen vagy az emberi jogok megsértésére lehet felhasználni;

22.  emlékeztet a főképviselő által a közelmúltban közzétett globális stratégiára, amely a külpolitikai cselekvési prioritások egységes keretét alkotja, amelyen belül kell meghatározni az európai védelmi politika következő lépéseit;

23.  emlékeztet az Európai Védelmi Ügynökség irányítóbizottsága által 2007 novemberében jóváhagyott négy kollektív beruházási referenciaértékre, és aggodalmának ad hangot az együttműködés alacsony szintje miatt, amelyet a 2013-ban közzétett, védelmi adatokról szóló jelentés is jól szemléltet;

24.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy vegye kezébe a kezdeményezést, és az európai drónipar fejlesztése céljából ültesse egy asztalhoz az európai védelmi ipar legfontosabb vállalatait és érdekelt feleit;

25.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy vegye kezébe a kezdeményezést, és a stratégiák és a védelmi felszerelések közös fejlesztésére szolgáló platform kidolgozása céljából ültesse egy asztalhoz az európai védelmi ipar legfontosabb vállalatait és érdekelt feleit;

26.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy az állandó strukturált együttműködés részeként erősítse meg a nemzeti kiberbiztonsági stratégiák, képességek és irányítási központok és az EVÜ közötti együttműködést, hogy segítsen védelmet nyújtani és fellépni a kibertámadásokkal szemben;

27.  szorgalmazza az uniós kibervédelmi szakpolitikai keret továbbfejlesztését, annak érdekében, hogy növeljék a tagállamok kibervédelmi képességeit, az operatív együttműködést és az információmegosztást;

28.  tudomásul veszi az EU jövőbeli védelmi kutatási programjára irányuló előkészítő intézkedés létrehozása érdekében folyamatban lévő munkát, és sürgeti a program mielőbbi – amint azt az Európai Tanács 2013-ban és 2015-ben kérte – hatékony elindítását az Európai Parlament által kezdeményezett kísérleti projektet követően; hangsúlyozza, hogy az előkészítő intézkedés számára megfelelő költségvetést kell biztosítani, legalább 90 millió eurót az elkövetkező három évre (2017–2020); úgy véli, hogy az előkészítő intézkedést egy nagy, célzott uniós finanszírozású kutatási programnak kell követnie a következő, 2021-btől kezdődő többéves pénzügyi keret részeként; megjegyzi, hogy az európai védelmi kutatási program összesen legalább egy évi 500 millió eurós költségvetést fog igényelni a ebben az időszakban ahhoz, hogy hiteles legyen, és jelentős előrelépést érjen el; felhívja a tagállamokat, hogy vázoljanak fel olyan jövőbeli együttműködési programokat, amelyek esetében az EU által finanszírozott védelmi kutatás kiindulópont lehet, továbbá kéri a katonai műveleteket előkészítő intézkedések induló alapjának létrehozását a Lisszaboni Szerződésben előírtak szerint; tudomásul veszi a Bizottság védelmi vonatkozású kezdeményezéseit, például a védelmi cselekvési tervet, a védelmiipar-politikát és az európai védelmi technológiai és ipari bázist;

29.  hangsúlyozza, hogy a KBVP-missziók, mint például az EUNAVFOR MED, indítása hozzájárul egy európai védelmi unió megteremtéséhez; felhívja az Uniót, hogy folytassa és fokozza az ilyen jellegű műveleteket;

30.  fontosnak tartja az európai szemeszter eljárásainak alkalmazását a fokozott biztonsági és védelmi együttműködés különböző formáinak bevezetésére;

31.  hangsúlyozza, hogy fontos meghozni azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek ösztönzik a működőképes, tisztességes, hozzáférhető és átlátható európai védelmi piacot, előmozdítják a jövőbeli technológiai innovációt, támogatják a kkv-kat, és serkentik a növekedést és a munkahelyteremtést, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a megfelelő védelmi és biztonsági költségvetés sokkal eredményesebb és hatékonyabb kihasználásának megvalósítását; megjegyzi, hogy a szilárd európai védelmi, technológiai és ipari alaphoz méltányos, működőképes és átlátható belső piacra, ellátási biztonságra és a védelem szempontjából lényeges iparágakkal folytatott strukturált párbeszédre van szükség; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a védelmi ágazat versenyképességének javításával, korrupció elleni intézkedéseivel és nagyobb átláthatóságával kapcsolatos előrelépések mindeddig lassúak voltak, illetve amiatt, hogy továbbra sem létezik szilárd európai védelmiipar-politika, és nem tartják be a belső piac szabályait; úgy véli, hogy a védelmi fegyverek integrált és versenyképes európai piacának ösztönzőket és jutalmakat kell nyújtania minden tagállamnak, és minden vásárlót megfelelő és megfizethető eszközökkel kell ellátnia, reagálva a saját egyéni biztonsági szükségleteikre; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a védelmi közbeszerzésről szóló irányelv és a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferéről szóló irányelv helyes alkalmazását az egész Unióban; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy garantálják az úgynevezett védelmi csomag két védelmi vonatkozású irányelvének teljes körű végrehajtását;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy a védelmi cselekvési terv keretében lássa el szerepét, támogassa egy olyan erős ipari alap megteremtését, amely képes ellátni Európa stratégiai képességbeli szükségleteit, és azonosítsa, hogy az EU hol tud hozzáadott értéket nyújtani;

33.  meggyőződése, hogy a közös uniós védelmi politika fokozatos kialakítása során az EU-nak – az érintett tagállamokkal egyetértésben – rendelkezést kell hoznia az általuk indított kapacitási programokban való részvételről, többek között az e programoknak az uniós kereten belül való végrehajtása céljából létrehozott struktúrákban való részvételről;

34.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az EVÜ-vel együttműködve segítse elő és támogassa a védelmi együttműködést olyan uniós források és eszközök mobilizálásán keresztül, amelyek a védelmi képességekre vonatkozó programok tagállamok általi kidolgozását célozzák; emlékeztet arra, hogy az európai védelmi cselekvési tervet stratégiai eszközként kell alkalmazni az európai szintű védelmi együttműködés megerősítéséhez, különösen az uniós finanszírozású védelmi kutatási programokon és olyan intézkedéseken keresztül, amelyek a teljes értéklánc mentén erősítik az ipari együttműködést;

35.  rendkívül kedvezően fogadja a stratégiai önállóságra vonatkozóan az Európai Unió átfogó stratégiáján belül az alelnök/főképviselő által kidolgozott koncepciót; úgy véli, hogy ezt a koncepciót mind stratégiai prioritásain, mind kapacitásaink és iparunk megerősítésének terén meg kellene valósítani;

36.  üdvözli az Európai Tanács és a Bizottság elnökei, illetve a NATO főtitkárának 2016. július 8-i együttes nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy a biztonság és védelem terén együttműködésre van szükség az EU és a NATO között; meggyőződése, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek magában kell foglalnia az északon és délen való együttműködést, a hibrid és kibernetikai fenyegetésekkel szembeni fellépést és a tengerhajózási biztonság javítását, valamint a védelmi képességek fejlesztésének harmonizálását és koordinálását; úgy véli, hogy a technológiai, ipari és katonai képességekkel kapcsolatos együttműködés a mindkét keret közötti összeegyeztethetőség és szinergia javításának lehetőségét nyújtja, és így nagyobb erőforrás-hatékonyságot biztosít; emlékeztet arra, hogy létfontosságú a fenti nyilatkozat gyors végrehajtása, és felszólítja e tekintetben az EKSZ-t és a többi érintett partnert, hogy 2016 decemberéig dolgozzák ki a végrehajtási konkrét lehetőségeit; úgy véli, hogy a tagállamoknak ki kell fejleszteniük a KBVP keretében bevethető képességeket, hogy lehetővé tegyék az önálló fellépést azokban az esetekben, amikor a NATO nem hajlandó fellépni, vagy ahol az uniós fellépés helyénvalóbb; meggyőződése, hogy ez a NATO szerepét is erősítené a biztonság- és védelempolitika, valamint a kollektív védelem terén; hangsúlyozza, hogy az EU és NATO között az erősebb és hatékonyabb védelmi ipar és védelmi kutatás előmozdítása érdekében folytatott együttműködés stratégiai prioritást képez, és ennek gyors megvalósítása döntő jelentőséggel bír; meggyőződése, hogy a megelőzéssel, elemzéssel és korai előrejelzéssel kapcsolatban az információk és hírszerzési adatok hatékony megosztása révén végzett együttes munka növelni fogja az EU fenyegetésekkel, köztük a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépésre szolgáló kapacitásait; továbbra is meggyőződése, hogy a NATO az európai biztonság és védelem elsődleges megteremtője; hangsúlyozza a NATO és az EU eszközei közötti kettős alkalmazás elkerülésének szükségességét; úgy véli, hogy az EU-nak a polgári szempontokat illetően is van lehetősége arra, hogy valódi előrelépést érjen el az instabil térségekben; azonban ragaszkodik ahhoz, hogy miközben a NATO szerepe a főként európai tagok külső támadásokkal szembeni védelme, addig az EU-nak törekednie kell arra, hogy valóban képes legyen megvédeni magát, és szükség esetén önállóan lépjen fel, és a felszerelések, a kiképzés és a szervezet javításán keresztül nagyobb felelősséget vállaljon ebben;

37.  megjegyzi, hogy miközben továbbra is a NATO-nak kell a kollektív védelem alapkövének maradnia Európában, előfordulhat, hogy a NATO és az EU prioritásai nem mindig azonosak, nem utolsó sorban az USA ázsiai pillére miatt; megjegyzi továbbá, hogy az EU egyedülálló eszköztárral rendelkezik a védelmi vonatkozású ügyekben, amely nem áll a NATO rendelkezésére, és ez fordítva is igaz; úgy véli, hogy az EU-nak nagyobb felelősséget kell vállalnia a közvetlen szomszédságában kialakuló biztonsági válságokkal kapcsolatban, különösen a hibrid hadviselés és a tengerhajózási biztonság összefüggésében; úgy véli, hogy hosszú távon szükségessé válhat a „Berlin Plusz” megállapodások reformja, azért is, hogy a NATO fel tudja használni az EU képességeit és eszközeit; kiemeli, hogy az EU stratégiai autonómiára irányuló törekvéseit és az európai védelmi unió kialakítását a NATO-val teljes szinergiában kell megvalósítani, és ennek a hatékonyabb együttműködéshez, az igazságos tehermegosztáshoz, valamint a NATO és az EU közötti produktív munkamegosztáshoz kell elvezetnie;

38.  meggyőződése, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek magában kell foglalnia az ellenállóképesség északon és délen való fejlesztését, valamint a védelmi beruházásokat; úgy véli, hogy a képességekkel kapcsolatos együttműködés a mindkét keret közötti összeegyeztethetőség és szinergia javításának lehetőségét nyújtja; meggyőződése, hogy ez a NATO szerepét is erősítené a biztonság- és védelempolitika, valamint a kollektív védelem terén;

39.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az adminisztratív eljárások szükségtelenül lelassítják a KBVP-missziókat kiszolgáló erők létrehozását és a gyorsreagálású erők határokon átnyúló mozgását az EU-n belül; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, az egész EU-ra kiterjedő rendszert a védelmi erők személyi állományának, berendezéseinek és eszközeinek a KBVP céljaiból való gyors mozgásának összehangolása érdekében, azokban az esetekben, ahol a szolidaritási záradékot alkalmazzák, és ahol saját lehetőségeikhez mérten fennáll maximális segítség- és támogatásnyújtási kötelezettségük, az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével összhangban;

40.  kéri, hogy hozzák létre az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jövőbeli aktiválására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket és iránymutatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák meg az EUSZ e cikkének végrehajtásához szükséges intézkedéseket, annak érdekében, hogy az egyes tagállamok számára lehetővé tegyék más tagállamok segítségnyújtási és támogatási hozzájárulásainak hatékony kezelését, illetve hogy ezeket hatékonyan lehessen kezelni az uniós kereten belül; felhívja a tagállamokat, hogy a GDP-jük 2%-ában célozzák meg a védelemre fordítandó összeget, valamint hogy védelmi költségvetésük 20% fordítsák az EVÜ révén szükségesnek ítélt felszerelésekre, többek között kutatás-fejlesztésre, megszüntetve ezáltal az EVÜ négy kollektív beruházási referenciaértékével kapcsolatos hiányosságot;

41.  úgy véli, hogy a nemzeti költségvetés pénzügyi korlátai által jelentett kihívások ugyanakkor fejlődési lehetőségekkel is együtt járnak, amelyek abból adódnak, hogy védelmi ügyekben nyilvánvalóan szorosabb együttműködésre van szükség a tagállamok között; üdvözli néhány tagállam döntését, hogy megállítják, illetve visszafordítják a védelmi kiadások csökkentésének tendenciáját;

42.  úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek fontos szerepet kellene játszania a jövendő európai védelmi unióban, a biztonsági és védelmi albizottságnak pedig teljes jogú parlamenti bizottsággá kellene válnia;

43.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze egy uniós biztonsági és védelmi fehér könyv elkészítését, amely az EU Európai Tanács által támogatott globális stratégiáján fog alapulni; felkéri a Tanácsot, hogy haladéktalanul adja ki e dokumentum kidolgozására vonatkozó feladatot; sajnálatának ad hangot az alelnök/főképviselő által az EU védelmi minisztereinek tett javaslat miatt, hogy csak egy végrehajtási tervet fogadjanak el a biztonsági és védelmi ügyekben a fehér könyvre irányuló átfogó eljárás helyett; úgy véli, hogy egy ilyen végrehajtási tervnek a biztonsági és védelmi fehér könyvre irányuló eljárás előjelének kell lennie, amelynek hasznos alapot kell adnia minden jogalkotási cikluson belüli esetleges uniós biztonsági és védelmi politikai hozzájárulás pontos és reális módon történő számszerűsítésére;

44.  meggyőződése, hogy az EU biztonsági és védelmi fehér könyvének koherens kormányközi és parlamentközi folyamatokból és a különböző uniós intézmények hozzájárulásaiból kell erednie, és a partnereinkkel és szövetségeseinkkel – többek között a NATO-val – folytatott nemzetközi koordinációval és átfogó nemzetközi támogatással kell alátámasztani; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálja felül az eredeti menetrendjét annak érdekében, hogy megkezdje a célzott konzultációt a tagállamokkal és a parlamentekkel;

45.  úgy véli, hogy az EU globális stratégiáján alapulva a fehér könyvnek magában kell foglalnia az EU biztonsági és védelmi stratégiáját, az e stratégia végrehajtásához szükségesnek ítélt képességeket, valamint az e képességek megvalósítására irányuló tagállami és uniós szintű intézkedéseket és programokat, amelyeknek egy kapacitásokról és fegyverkezésről szóló közös európai politikán kell alapulniuk, figyelembe véve, hogy a védelem és a biztonság továbbra is nemzeti hatáskör maradjon;

46.  úgy véli, hogy a fehér könyvnek kötelező jellegű intézményközi megállapodás formájában kell megvalósulnia, amely az EU mindenkori többéves politikai és pénzügyi keretében meghatározná az Unió valamennyi kezdeményezését, beruházását, intézkedését és programját; meggyőződése, hogy a tagállamoknak, partnereknek és szövetségeseknek saját biztonsági és védelmi tervezésük során a kölcsönös következetesség és kiegészítő jelleg biztosítása céljából figyelembe kell venniük ezt az intézményközi megállapodást;

Elindításra irányuló kezdeményezések

47.  úgy véli, hogy a következő kezdeményezéseket kell haladéktalanul elindítani:

–  a KBVP-re vonatkozó kutatással kapcsolatos előkészítő intézkedést, amely 2017-ben indul és 2019-ig folytatják;

–  egy következő, ambiciózusabb és stratégiai védelmi kutatási programot, amely áthidalja a szakadékot a következő többéves pénzügyi keretig, ha a tagállamok rendelkezésre bocsátják a szükséges további pénzügyi erőforrásokat vagy az EUMSZ 185. cikke szerint társfinanszírozást nyújtanak;

–  egy európai védelmi szemesztert, amely felmérné a tagállamok honvédelmi költségvetési erőfeszítései terén elért előrehaladást;

–  az európai védelmi unió létrehozásának és bevezetésének megvalósítása érdekében megteendő lépéseket körvonalazó stratégiát;

–  a Védelmi Miniszterek Állandó Tanácsa létrehozásának megfontolását;

–  a NATO-kezdeményezés támogatását, amely a tagállamokban többnemzetiségű zászlóaljakat el fogja elhelyezni amikor és ahol szükséges, különösen a szükséges infrastruktúra (többek között a lakhatás) kialakítása céljából;

–  a fehér könyvre irányuló rendes eljárás kidolgozását, a következő többéves pénzügyi keret tervezésének keretében való első alkalmazás céljából;

–  az érdekelt felek konferenciáját a közös európai fegyverzeti és képességi politikának és a megfelelő nemzeti politikák harmonizálásának egy uniós védelmi felülvizsgálaton alapuló kialakításáról;

–  azon jogi problémák megoldását, amelyek akadályozzák a kapacitások harmadik országok biztonságának és fejlődésének elősegítésére irányuló megerősítéséről szóló közös közlemény végrehajtását;

–  az uniós harccsoport-elgondolás reformját, amelynek célja olyan állandó egységek létrehozása, amelyek a vezető országoktól függetlenek lennének és szisztematikus közös képzéseken vennének részt;

–  az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdésében előírt katonai induló alapok létrehozását, amely elősegítené a katonai KBVP-műveletek sokkal gyorsabb elindítását;

–  az Athena mechanizmus megerősítésére és kiszélesítésére irányuló cselekvési tervet, hogy a mechanizmus több közösségi forrást biztosítson az uniós missziók számára;

–  az Athena mechanizmus reformját, amelynek célja a mechanizmus költségmegosztási és közös finanszírozási potenciáljának bővítése, különösen az uniós harccsoportok vagy egyéb gyorsreagálási eszközök bevetése és a partnerországok katonai szereplőinek kapacitásépítése tekintetében (képzés, mentorálás, tanácsadás, felszerelések rendelkezésre bocsátása, infrastruktúra javítása és egyéb szolgáltatások);

–  vitafolyamatot a védelmi és biztonsági terület kritikus iparágaiba irányuló külföldi közvetlen beruházásról és a szolgáltatókról, uniós szintű jogszabályok alkotása céljából;

–  vitafolyamatot a kettős felhasználású szabványosításról, uniós szintű jogszabályok alkotása céljából;

–  vitafolyamatot a KBVP katonai műveletek vezetését és irányítását ellátó állandó parancsnokság létrehozásáról;

–  egy uniós szintű rendszert a védelmi erők személyi állománya, berendezései és eszközei gyors mozgásának összehangolása céljából;

–  az európai védelmi cselekvési tervnek a biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv alapján létrehozandó első elemeit;

–  kezdeti EU–NATO projekteket a hibrid fenyegetések elleni fellépésről, azok megelőzéséről és az ellenállóképesség fejlesztéséről, a stratégiai kommunikáció és reagálás terén folytatott együttműködésről, a többek között a tengeren való műveleti együttműködésről, továbbá a migrációról, a kiberbiztonságról és -védelemről, a védelmi képességekről, a védelmi technológiai, kutatási és ipari bázis megerősítéséről, a gyakorlatokról, valamint az északi és déli partnereink védelmi és biztonsági kapacitásainak a kiépítéséről;

–  a kiberbiztonsági és védelmi szereplők közötti együttműködést és bizalmat növelő intézkedéseket;

48.  javasolja az Európai Védelmi Unió sürgős, differenciált integrációs rendszer által és az alábbi két lépésben történő megvalósítását:

(a) az állandó strukturált együttműködés megvalósítása, amelyet a Parlament már korábban, a Bizottság elnöke „Új kezdet” elnevezésű programjának részeként jóváhagyott;

(b) az alelnök/főképviselő átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiájában foglalt cselekvési terv végrehajtása;

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, az űripar és a biztonság és védelem területén működő uniós ügynökségeknek és a tagállamok parlamentjeinek.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0120.

(2)

HL C 419., 2015.12.16., 138. o.

(3)

HL C 46E., 2010.2.24., 48. o.

(4)

Az európai fellépés hiányából fakadó költségek a közös biztonság- és védelempolitikában, az Európai Parlament Kutatószolgálata (2013), 78. o.


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az európai védelmi unióról (2016/2052 (INI))

Külügyi Bizottság, előadó: Urmas Paet

A GUE/NGL képviselői, Sabine Lösing és Takis Hadjigeorgiou által előterjesztett kisebbségi vélemény

A jelentés erős katonai kapacitásokkal rendelkező katonai unió létrehozását sürgeti. A jelentés az állandó strukturált együttműködés aktiválását kéri, amely révén gyengül kisebb tagállamok kárára gyengül a konszenzus a KBVP-n belül. A jelentés ösztönzi az uniós műveleti parancsnokság létrehozását, sürget az uniós védelmi iparágak és a katonai-ipari komplexum erősítésére. Kéri a tagállamokat, hogy a GDP-jük 2%-ában határozzák meg a védelemre fordítandó összeget.

Ellenezzük a jelentést, mivel az:

  legalább 90 millió eurót kér az EU jövőbeli védelmi kutatási programjára irányuló előkészítő intézkedésre, illetve egy évente 500 millió eurós, teljes mértékben uniós finanszírozású védelmi kutatási programot, amely 2021-ben indulna;

  kéri a katonai műveleteket előkészítő intézkedések induló alapjának létrehozását, és szorosabb EU–NATO együttműködésre szólít fel;

  a biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv elkészítését sürgeti és jelentős szerepét kér az Európai Védelmi Ügynökségnek;

Mi a következőket kérjük:

  az EUSZ 41. cikke (2) bekezdésének szigorú értelmezését, amely megtiltja, hogy az uniós költségvetést katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő költségek fedezésére használják fel;

  radikális (beleértve a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris fegyvereket) leszerelést uniós és világszinten, illetve a pénzeszközök átcsoportosítását a katonai költségvetésből a szociális és fejlesztési költségvetésbe;

  az uniós költségvetés katonai célokra ne nyújtson támogatást.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (13.10.2016)

a Külügyi Bizottság részére

az európai védelmi unióról

(2016/2052(INI))

A vélemény előadója: Esteban González Pons

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  megjegyzi, hogy az évi mintegy 200 milliárd eurós katonai kiadással az európai országok nem képesek megakadályozni biztonsági környezetük állapotának romlását, és nem tudnak hatni a globális diplomáciára, mert szétaprózott védelempolitikájuk hatékonysági problémákhoz vezet és megakadályozza haderejük fejlesztését; véleménye szerint egy jobban integrált védelmi keret lényeges megtakarításokat, további kapacitásokat és fenntarthatóbb beruházásokat eredményezne; emlékeztet arra, hogy az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségek felmérése alapján éves szinten 26 milliárd euró (ez egy kevésbé optimista forgatókönyv szerinti érték) és 130 milliárd euró közötti hatékonyságnövekedésre lehet számítani ezen a területen; felszólít fenntartható eszközök felkutatására a közös biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos új kezdeményezések finanszírozásához, és hangsúlyozza, hogy a közös védelmi kutatás hosszú távú finanszírozásának tisztázására van szükség;

2.  kiemeli, hogy olyan időkben, amikor bizonyos tagállamokban kétségbe vonják az EU széles körű támogatottságát, a védelem és biztonság olyan területnek bizonyul, ahol a „több Európa” koncepcióból fakadó egyéni és kollektív előnyök könnyedén kimutathatók, különösen az EU mint stratégiai szereplő helyzetében valószínűsíthetően felmerülő kihívásokkal kapcsolatban a Brexitet követően;

3.  véleménye szerint a közös finanszírozás kulcsszerepet játszik az olyan mechanizmusok alkalmazásának ösztönzésében, amelyekben nagymértékben kiaknázatlan lehetőségek rejlenek, ilyen például az állandó strukturált együttműködés és az uniós harccsoportok; ezért felszólít arra, hogy terjesszék ki az Athéné mechanizmust és fordítsanak figyelmet a katonai kiadások alternatív finanszírozására a „költségeket ott kell viselni, ahol felmerülnek” elv módosítása céljából; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben lehetővé kell tenni a stratégiai struktúrák – például műveleti parancsnokságok – létrehozásával és működtetésével járó adminisztratív költségek uniós költségvetés általi finanszírozását, valamint a védelemmel kapcsolatos kutatási, technológiai és fejlesztési tevékenységek előkészítését, megszervezését és végrehajtását;

4.  ambiciózusabb polgári missziókra hív fel, amelyek jobban beépülnek a szakpolitikai ciklusba és a rendelkezésre álló eszközök széles skálájába; emlékeztet, hogy a polgári misszióknak összhangban kell állniuk az Unió külső politikáinak általános célkitűzéseivel és a katonai missziókhoz hasonlóan elő kell mozdítaniuk az uniós értékeket, így a békét, a biztonságot, a fenntartható fejlődést, a szolidaritást és a népek közötti kölcsönös tiszteletet, valamint a szegénység felszámolását és az emberi jogok védelmét, a nemzetközi jognak, többek között az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megfelelően;

5.  emlékeztet rá, hogy „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című 2016. július 6-i állásfoglalása szerint „az új politikai kezdeményezéseket nem a meglévő uniós programok és politikák kárára kell finanszírozni”;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy legyen ambiciózusabb a soron következő európai védelmi cselekvési tervben, amelynek az uniós szintű védelmi együttműködést a védelmi képességek előmozdítását célzó programok tagállami fejlesztése irányába előmozdító stratégiai eszköznek kell lennie;

7.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy vállaljanak aktívabb szerepet az együttműködési projektekben, pl. a kutatási programokban vagy az eszközök összevonása és megosztása során; ennek keretében támogatja a védelmi kutatással kapcsolatban javasolt előkészítő intézkedést, amely kikövezi az utat egy jól meghatározott program számára;

8.  úgy véli, megérett az idő arra, hogy feloldják az Európai Védelmi Ügynökség költségvetésének befagyasztását, továbbá meggyőződése, hogy többet kellene tenni a védelmi képességekben jelentkező beruházási szakadék megszüntetése érdekében, ami magában foglalja az Unió általi innovatív finanszírozást is; végül pedig támogatja a védelem európai szemeszteréről szóló javaslatot, melynek során a tagállamok az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket bevonva egy nyitott folyamat keretén belül koordinálnák védelmi kiadási és beruházási terveiket.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

11.10.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

9

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Jonathan Arnott, Jean Arthuis, Richard Ashworth, Reimer Böge, Lefteris Christoforou, Jean-Paul Denanot, Gérard Deprez, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Esteban González Pons, Ingeborg Gräßle, Iris Hoffmann, Monika Hohlmeier, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Ernest Maragall, Siegfried Mureşan, Victor Negrescu, Jan Olbrycht, Urmas Paet, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Inese Vaidere, Daniele Viotti, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Derek Vaughan

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Daniela Aiuto, Edouard Ferrand, Afzal Khan


VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (12.10.2016)

a Külügyi Bizottság részére

az európai védelmi unióról

(2016/2052(INI))

A vélemény előadója: Lara Comi

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy egy jól működő belső piac pozitívan járulhat hozzá a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) célkitűzéseihez, és sajnálja, hogy eddig kevés előrelépés történt ezen a téren, a védelmi csomag irányelveinek 2009-es elfogadása ellenére;

2.  elismeri, hogy a jelenlegi geopolitikai környezet és az európai helyzet arra készteti az Uniót, hogy nagyobb felelősséget vállaljon mind a külső, mind a belső biztonság terén különösen annak érdekében, hogy a közös kül- és biztonságpolitika keretein belül garantálja az európai polgárok biztonságát és megvédje a külső határokat, valamint újraélessze a közös védelmi és biztonsági dimenziót egy európai védelmi unió felé történő előrelépés, valamint sokkal mélyebben integrált védelmi kezdeményezések nagyratörő céljával; üdvözli az Európai Tanács 2015. júniusi következtetéseit, amelyekben mind a civil, mind a katonai kapacitások fejlesztését, illetve az európai védelmi ipar megerősítését szorgalmazza;

3.  emlékeztet arra, hogy a meglévő belső piaci eszközök megoldásokat kínálnak a tagállamok közti hatékony együttműködéshez, illetve a méretgazdaságosság kihasználásához, a stratégiák koherenciájának javításához és az európai védelmi ipari és technológiai bázis erősítéséhez, a párhuzamos kapacitások elkerülése és a kiadások hatékonyságának növelése érdekében egy olyan időszakban, amelyet költségvetési megszorítások jellemeznek, valamint tekintettel az Unió védelmi ágazatát közvetlenül fenyegető veszélyekre, vagyis az alapvető fontosságú szakértelem, az innováció, a technológiai autonómia és a versenyelőny elvesztésére; ennek tekintetében kiemeli, hogy hatékonyabb tervezésre és együttműködésre van szükség a védelmi berendezéseknek a tagállamok által történő beszerzése és korszerűsítse terén, illetve arra, hogy ebből a szempontból a kettős felhasználású technológiák lehetőséget jelentenek;

4.   jelzi a szakértelem terén a jövőben várható hiányt, amely a védelmi ágazatban dogozó munkaerő elöregedésének következménye; ezért üdvözli a Bizottságnak azt a szándékát, hogy támogassa azon ipari és kereskedelmi törekvéseket, amelyek célja a fiatal szakemberek és gyakornokok elhelyezkedésre ösztönzése ezen ágazatban, továbbá azt, hogy e hiány áthidalása érdekében lépéseket tegyen az új európai készségfejlesztési programhoz, a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programhoz (COSME) és a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködési stratégiához (Blueprint for Sectoral Co-operation on Skills) hasonló nagyobb uniós projektek kihasználására;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban egyre kevesebb támogatást biztosítanak a védelmi kutatásokra; emlékeztet arra, hogy mennyire létfontosságú egy életképes európai védelmi ipari és technológiai bázis, valamint egy jól működő belső piac fenntartása; hangsúlyozza, hogy egy valódi belső védelmi piacnak lehetővé kell tennie a védelmi ipari vállalatok szabad működését, valamint az EU egész területén egyenlő versenyfeltételeket kell teremtenie számukra, ami egy erős és globális szinten versenyképes védelmi ipari technológiai bázis kialakításához vezet, amely alapvető fontosságú Európa stratégiai autonómiája és a hiteles közös kül- és biztonságpolitika megteremtéséhez; rámutat továbbá, hogy egy jövőbeni uniós védelmi kutatási alap a következő többéves pénzügyi kereten belül lehetőséget kínál az európai katonai és ipari együttműködés megerősítéséhez az innovatív kutatás és technológia támogatása révén létrejövő hozzáadott értéknek köszönhetően; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy el kell kerülni a tagállamok vagy a NATO-hoz hasonló nemzetközi szervek erőfeszítéseinek megkettőzését;

6.  felhívja a figyelmet a védelmi piac tartós szétszabdaltságára, valamint arra, hogy a szerződések legnagyobb részét még mindig nemzeti szinten ítélik oda; felhívja az Európai Védelmi Ügynökséget és a Tanácsot olyan megoldások keresésére, amelyek hozzájárulnak a nemzeti védelmi iparok közötti különbségek csökkentéséhez, és sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az európai védelmi piacokon elérendő egyenlő feltételek megteremtésére irányuló erőfeszítéseit, és lépjen fel a tagállamok protekcionista gyakorlatai ellen a védelmi beszerzések terén; ebben a tekintetben úgy véli, hogy az eltérések alkalmazását a 2009/81/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően indokolni kell;

7.  sürgeti az átláthatóság növelését, és emlékeztet különösen arra, hogy javítani kell a kkv-k hozzáférését a védelmi ellátási láncokhoz, elismerve, hogy a kkv-k létfontosságúak a jól működő európai védelmi ipari bázis megteremtéséhez, javasolja a 2009/81/EK irányelv egyetemes és átfogó végrehajtásával párhuzamosan az ellátási láncok, a szerződések és a pályázati lehetőségek kiírása terén nagyobb fokú átláthatóság ösztönzését; kiemeli annak fontosságát, hogy a tagállamok olyan minőségi és egyértelmű információkat tegyenek közzé, amelyek segítségével a vállalkozások fel tudják ismerni a lehetőségeket a védelmi ágazatban és képesek megalapozott döntéseket hozni;

8.  rámutat, hogy az európai védelmi, technológiai innováció erősítése és jelentős megtakarítások elérése érdekében méretgazdaságos termelést kell kialakítani, valamint meg kell teremteni a védelmi beszerzés közös európai piacát; úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozni kell az irányú erőfeszítéseiket, hogy teljes mértékben végrehajtsák a honvédelmi és az érzékeny biztonsági közbeszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelvet és a védelmi vonatkozású termékek transzferéről szóló 2009/43/EK irányelvet; hangsúlyozza a kkv-k számára a határokon átnyúló piacokhoz való hozzáférés fontosságát, megjegyezve, hogy a tagállamok kevés alkalommal vették igénybe a rendelkezésre álló eszközöket, például a központi közbeszerzési testületek (mint az Európai Védelmi Ügynökség) által eszközölt közös beszerzéseket, ami új EU eszközöket és alapokat nyitna a kis- és középvállalatok számára, azok beszállítói és alvállalkozói hálózatokba, láncokba való belépésének támogatására és kutatásba való bekapcsolásukra; tudomásul veszi – különösen – azt, hogy a Bizottság befejezi a 2009/81/EK irányelv és a 2009/43/EK irányelv értékelését, és várja a Bizottság arra vonatkozó ajánlásait, hogy hogyan hajthatók végre nemzeti szinten megfelelőbb módon az irányelvek, hogyan javítható ezeknek az ipar és a kkv-k általi elfogadása, továbbá hogyan fejleszthetők tovább az intézkedések a védelmi piac valós igényeinek való jobb megfelelés érdekében; ösztönzi is a Bizottságot arra, hogy – a tagállamok kérésére – adjon ki részletesebb útmutatót és segédanyagot ezen irányelvek végrehajtásáról és értelmezéséről;

9.  emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló piacokhoz való hozzáférés megerősítése és az ellátási láncok megnyitása alapvető fontosságú a védelmi berendezések európai piacának hatékony működéséhez; hangsúlyozza, hogy a versenyt nem szabad a fővállalkozók szintjére korlátozni, és hogy az alvállalkozóknak, különösen a kkv-knak is részesülniük kell a nemzeti védelmi piacok megnyitásának előnyeiből;

10.  megjegyzi, hogy az új vállalkozások – köztük a kkv-k – gyakran szembesülnek nehézségekkel a piacra való belépésükkor, mégpedig különösen a nehezen viselhető magas kutatási és innovációs beruházási költségek miatt; kiemeli, hogy pénzügyi támogatásra van szükség a kutatásokhoz és innovációhoz a védelmi ágazatban annak érdekében, hogy a piac valamennyi piaci résztvevő számára megfelelően működjön; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a védelmi ipar és technológia fejlesztése érdekében támogatások révén szilárdítsa meg a kutatásokat a védelmi ágazatban;

11.  elismeri a Lol keretegyezménynek a védelmi ipari célok támogatásában elért sikerét és bevált gyakorlatát, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az elveket és célokat, különösen az ellátás biztonságának és a műszaki adatok kezelésének a területén;

12.  emlékeztet arra, hogy az új KBVP lehetőséget biztosít a nagyobb rugalmasságra és a tagállamok szorosabb együttműködésére egy „állandó strukturált együttműködés” keretében, amely minden tagállam számára nyitott, és különböző formákat ölthet, beleértve a közös fejlesztéseket és beszerzést, ösztönözve a védelmi berendezések együttműködés keretében történő beszerzését; kéri a terrorizmussal és a kiberbiztonsággal kapcsolatos információk megosztására szolgáló struktúra kialakítását, elkerülve a párhuzamos munkavégzést;

13.  hangsúlyozza, hogy a technológiai fejlődés ösztönzése Európában alapvető fontosságú a védelmi ágazat számára, valamint a tagállamok közötti együttműködés fokozása érdekében, egyúttal törekedve az integráltabb belső piac megvalósítására közös együttműködési programok révén, amelyek keretében a Közös Kutatóközpont összefoghatná az Unióban a kettős felhasználású technológia fejlesztését célzó törekvéseket, például a robotika területén, és tekintettel a drónokkal és műholdas megfigyelésekkel kapcsolatos jelentős kapacitásbeli hiányosságokra; arra buzdítja a Bizottságot, hogy nyújtson egyértelmű és pontos iránymutatásokat a kkv-k európai strukturális és beruházási alapokhoz való hozzáférésének megkönnyítése és javítása érdekében a kettős felhasználású technológiák ágazatában;

14.  emlékeztet arra, hogy az egységesítés és tanúsítás terén is szükségesek a megfelelőbb együttműködésre irányuló kezdeményezések a tagállamok közötti együttműködés továbbfejlesztése és a védelmi berendezések európai piacának a megerősítése érdekében; úgy véli, hogy tanúsítási rendszert és közös európai normákat kell létrehozni a védelmi ágazatban – amennyiben lehetséges – a versenyképesség növelése, a védelmi beszerzéshez való hozzáférés valamennyi piaci szereplő számára történő megkönnyítése és hasonló magas szintű normák biztosítása érdekében; ezzel kapcsolatban tudomásul veszi az Európai Védelmi Ügynökség és a Bizottság által a védelmi normáknak és követelményeknek az iparágban való megfelelőbb kölcsönös elismerése érdekében tett lépéseket; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy ez a nemzetközi szövetségesekkel és partnerekkel, pl. a NATO-val együttműködésben történjen;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy ambiciózus módon járjon el a jövőbeni európai védelmi cselekvési tervében, amelynek – stratégiai eszközként – hangsúlyt kell majd helyeznie az uniós hozzáadott értékre a védelmi ágazatban; e célra tekintettel hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy az európai védelmi cselekvési terv olyan elemeket tartalmazzon, amelyek hozzájárulnak az ipari együttműködés megerősítéséhez a védelmi kapacitással kapcsolatos programok kidolgozása érdekében; különösen a kritikus fontosságú védelmi technológiáknak az uniós finanszírozású védelmi kutatási program által a következő többéves pénzügyi kereten belül – az erős európai ipari bázis támogatása érdekében – történő finanszírozása révén lehetővé válik olyan kritikus jelentőségű technológiáknak az EU-ban tartása, amelyek létfontosságúak Európa döntéshozatali és cselekvési autonómiája szempontjából, biztosítható a határon átnyúló együttműködés az ellátási lánc minden szintjén a fővállalkozóktól a kis- és középvállalkozásokig, és együttműködés hozható létre több tagállam, az iparági szereplők és a felsőoktatás között;

16.  kiemeli a biztonság és a védelem közti szinergiák növelésének fontosságát, valamint az egyéb uniós politikákkal alkotott szinergiák, illetve az integrált kapacitásokra való építés fontosságát közös megközelítés kidolgozása érdekében az olyan területeken, mint pl. a hibrid fenyegetések, a terrorizmus, a külső határok biztonsága, a harmadik országokból az Unióba irányuló embercsempészet, a közös hírszerzés, a kiberbiztonság és a vámellenőrzés; a tagállamokat és az európai intézményeket a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében az eszközök terén meglévő hiányosságok vizsgálatára és orvoslására hívja fel; megjegyzi, hogy a NATO-val folytatott eszmecsere az e témákkal kapcsolatos ötletekről és fejlesztésekről kölcsönösen kedvező az európai és a transzatlanti biztonság szempontjából;

17.  megjegyzi, hogy a kiberbiztonság tekintetében a kibertámadásokkal szembeni védelem létfontosságú, de nem történhet egy nyitott, szabad és biztonságos kibertér kárára; hangsúlyozza az európai kibertér ellenállóbbá tételét célzó technológiai lehetőségek kiterjesztésének fontosságát, különösen a kritikus infrastruktúrák tekintetében; a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló 2016/1148/EU irányelvet fontos lépésnek tartja e cél elérésében;

18.  megjegyzi, hogy a nemzeti ipari profilok és operatív kapacitások eltérései akadályozzák a védelmi ágazat integrációját, és szerepet játszanak a piac széttöredezettségében, továbbá úgy véli, hogy egy európai védelmi unió, többek közt például a terrorizmus elleni küzdelemre és a biztonsági szempontból lényeges információk megosztására vonatkozó közös stratégiák révén végül több közös projekthez vezethet a civil, illetve katonai válságkezelési kapacitások terén, valamint átfogóbb európai együttműködést és a piacok megnyitását eredményezheti;

19.  buzdítja a Bizottságot – főként a főképviselőt és a belső piacért felelős biztos asszonyt –, hogy terjesszen elő egy következetes és összehangolt védelmi megközelítést, amely e stratégiát előmozdító politikai célkitűzéseket is tartalmaz;

20.  emlékeztet arra, hogy a főképviselő a közelmúltban nyilvánosságra hozta a globális stratégiát, amely a külpolitikai fellépés prioritásainak, illetve az európai védelmi politika jövőbeni lépései meghatározásának egységes keretét képezi.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

11.10.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

7

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Catherine Bearder, Dita Charanzová, Carlos Coelho, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, Daniel Dalton, Nicola Danti, Dennis de Jong, Vicky Ford, Ildikó Gáll-Pelcz, Evelyne Gebhardt, Maria Grapini, Sergio Gutiérrez Prieto, Robert Jarosław Iwaszkiewicz, Liisa Jaakonsaari, Antonio López-Istúriz White, Marlene Mizzi, Eva Paunova, Jiří Pospíšil, Virginie Rozière, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Olga Sehnalová, Igor Šoltes, Ivan Štefanec, Catherine Stihler, Richard Sulík, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Mylène Troszczynski, Mihai Ţurcanu, Anneleen Van Bossuyt, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Birgit Collin-Langen, Morten Løkkegaard, Julia Reda, Marc Tarabella

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

John Stuart Agnew


VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (12.10.2016)

a Külügyi Bizottság részére

az európai védelmi unióról

(2016/2052(INI))

A vélemény előadója: David McAllister

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  emlékeztet, hogy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 24. cikkének (1) bekezdése és 42. cikkének (2) bekezdése szerint magában foglalja egy közös uniós védelmi politika fokozatos kialakítását, amelynek a jövőben közös védelmet kell eredményeznie, amennyiben az Európai Tanács egyhangúan úgy határoz;

2.  hangsúlyozza, hogy a biztonság az egyik olyan fő kérdés, amelynek a kezelését a polgárok elvárják az Európai Uniótól, és a terrorizmus jelentette fenyegetés leküzdése is egy további ok a tényleges közös európai biztonsági és védelmi politika létrehozására; úgy véli, hogy többet kell tenni a Lisszaboni Szerződésben egy stratégiai érdekekkel kapcsolatos átfogó keret létrehozásában rejlő lehetőségek kiaknázására, hogy a biztonság- és védelempolitikai döntéseket minősített többséggel lehessen meghozni, kivéve a katonai vagy védelmi következményekkel járó intézkedéseket; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a közös európai biztonságot és védelmet helyezze intézményi alapokra, megerősítve a külső konfliktusok és válságok átfogó uniós megközelítését, minden szakaszban szorosabban bevonva a különféle érdekelt feleket és eszközöket;

3.  hangsúlyozza, hogy fontos a közös biztonság- és védelempolitika EUSZ-ben szereplő céljainak elérése, azaz az Unió operatív kapacitásainak erősítése a külső békefenntartó tevékenységek, a konfliktusmegelőzés, a humanitárius válságok kezelése és a nemzetközi biztonság fokozása terén, összhangban az ENSZ Alapokmányával; megjegyzi, hogy a gyorsan romló biztonsági környezetben és a terrorista támadások és az európai polgárok félelme által jellemzett nemzetközi kontextusban mindez fontosabb, mint valaha;

4.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok védelme hozzájárul a békéhez és a globális biztonsághoz; rámutat arra, hogy az EU kulcsszerepet játszik a nemzetközi emberi jogi jogszabályokban szereplő elvek és különösen az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága elvének képviseletében;

5.  megjegyzi, hogy az EUSZ 42. cikke szerint a közös biztonság- és védelmi politika nem sértheti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegzetességeit és a NATO felé tett kötelezettségvállalásait;

6.  felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az EUSZ-ben, és főként annak a tagállamok egy csoportja által végrehajtott KBVP-missziókról rendelkező 44. cikkében és az állandó strukturált együttműködésről rendelkező 42. cikkének (6) bekezdésében és 46. cikkében rejlő lehetőségeket a KBVP-missziók és -műveletek gyorsabb, rugalmasabb és hatékonyabb végrehajtása tekintetében; üdvözli az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésében szereplő kölcsönös védelmi záradék aktiválását 2015-ben; hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 222. cikkének (1) bekezdése alapján lehetőség van a szolidaritási záradék életbe léptetésére, amennyiben egy tagállam terrorista támadás áldozatává válik;

7.  hangsúlyozza, hogy a Parlament fontos szerepet játszik a politikák és intézményi struktúrák felügyeletében, beleértve a KBVP területét is; ezért a parlamenti ellenőrző mechanizmusok erősítésére szólít fel az uniós szerződések következő felülvizsgálata során – többek között a Parlamenttel való konzultáció előírása révén, amikor az új KBVP-missziókról vagy -műveletekről szóló döntéseket megelőzően meghatározzák a célokat és elemzik a kockázatokat –, illetve azok stratégiai felülvizsgálata során;

8.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az alelnök/főképviselőt, hogy az EUSZ-ben foglaltak szerint biztosítsák a külső fellépések különböző területei közötti összhangot és azokat globális és átfogó megközelítés szerint kezeljék, továbbá hogy bővítsék ki az EU polgári misszióinak hatáskörét, hogy azok közvetlenül támogathassák a fejlesztési célokat, többek között a leszerelésre és a volt harcosok újrabeilleszkedésére összpontosítva; felszólít továbbá arra, hogy a külső fellépések parlamenti ellenőrzésének megkönnyítése érdekében sokkal rendszeresebben tájékoztassák a Parlamentet, többek között a nemzetközi szerződések megtárgyalásáról és megkötéséről, a folyamat valamennyi szakaszában;

9.  felszólít a Tanács védelmi miniszteri formációjának létrehozására, valamint arra, hogy hozzanak létre állandó stratégiai civil-katonai központokat, amelyek állandó operatív katonai törzzsel rendelkeznek; hangsúlyozza az Európai Védelmi Ügynökség szerepét a kapacitásfejlesztésben; felhívja az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy teljes mértékben használja ki a Szerződésben szereplő megbízatását;

10.  hangsúlyozza, hogy a külső fellépésekre vonatkozó pénzügyi szabályokat rugalmasabban kell meghatározni, hogy elkerülhetők legyenek a operatív kifizetések késedelmei, és hogy növelni kell a válságok gyors és hatékony kezeléséhez szükséges kapacitásokat;

11.  üdvözli az Európai Unió alelnök/főképviselő által ismertetett globális külügyi és biztonságpolitikai stratégiáját, amely a külpolitikai cselekvési prioritások egységes keretét alkotja, amelyen belül kell meghatározni a biztonsági és védelmi politika következő lépéseit; ismét támogatásáról biztosítja egy védelemről szóló, az EU globális stratégiáján alapuló fehér könyv elfogadását; hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti valódi együttműködés és összetartás kialakítása érdekében a fehér könyvnek a tagállamok meglévő katonai kapacitásainak alapos közös értékelésén kell alapulnia;

12.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU védelmi politikáját, amely a NATO egyik pillére, és átfogó EU–NATO politikai és katonai partnerségre szólít fel, amely továbbra is életbevágóan fontos az európai biztonsági rendszer szempontjából, miközben lehetővé teszi, hogy az Unió önállóan tevékenykedjen külföldön, elsősorban szomszédságának stabilizálása érdekében; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO kapcsolatának minden szinten a kiegészítő jellegen és az együttműködésen kell alapulnia, hogy kezelni lehessen a közös biztonsági kihívásokat, fejleszteni lehessen a kapacitásokat és készenléti terveket lehessen kidolgozni a hibrid fenyegetésekkel szemben;

13.  üdvözli az alelnök/főképviselő által az uniós külügyminiszterek 2016. szeptember 2-i Gymnich-i informális találkozója alkalmával tett nyilatkozatot, amely újból megerősítette, hogy van lehetőség a tagállamok körében védelmi téren konkrét előrelépésekre;

14.  felhívja az EU-t, hogy hozzon létre a Parlamenten belül egy felügyeleti testületet és megfelelő szerveket annak állandó ellenőrzésére, hogy a tagállamok eleget tesznek-e a fegyverkivitelre vonatkozó uniós közös álláspontnak.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.10.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

15

8

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Elmar Brok, Fabio Massimo Castaldo, Kostas Chrysogonos, Richard Corbett, Danuta Maria Hübner, Diane James, Ramón Jáuregui Atondo, Constance Le Grip, Jo Leinen, Morten Messerschmidt, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Paulo Rangel, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Josep-Maria Terricabras, Kazimierz Michał Ujazdowski, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Max Andersson, Gerolf Annemans, Enrique Guerrero Salom, Cristian Dan Preda

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Birgit Collin-Langen, Traian Ungureanu


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

24.10.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

20

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lars Adaktusson, Michèle Alliot-Marie, Nikos Androulakis, Francisco Assis, Petras Auštrevičius, Amjad Bashir, Elmar Brok, Klaus Buchner, James Carver, Fabio Massimo Castaldo, Javier Couso Permuy, Andi Cristea, Georgios Epitideios, Anna Elżbieta Fotyga, Michael Gahler, Sandra Kalniete, Tunne Kelam, Janusz Korwin-Mikke, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Arne Lietz, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, David McAllister, Tamás Meszerics, Javier Nart, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Kati Piri, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Charles Tannock, László Tőkés, Ivo Vajgl, Johannes Cornelis van Baalen, Geoffrey Van Orden, Boris Zala

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ryszard Czarnecki, Ana Gomes, Javi López, Juan Fernando López Aguilar, Antonio López-Istúriz White, Urmas Paet, Jean-Luc Schaffhauser, Helmut Scholz, Bodil Valero

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Biljana Borzan, Karoline Graswander-Hainz, Marijana Petir, Ivan Štefanec

Jogi nyilatkozat