Eljárás : 2016/2009(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0345/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0345/2016

Viták :

PV 12/12/2016 - 15
CRE 12/12/2016 - 15

Szavazatok :

PV 13/12/2016 - 5.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0485

JELENTÉS     
PDF 919kWORD 111k
24.11.2016
PE 585.807v02-00 A8-0345/2016

az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2015)

(2016/2009(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Előadó: József Nagy

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2015)

(2016/2009(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1948-ban elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló ENSZ-egyezményekre és az ENSZ-egyezmények testületeinek joggyakorlatára,

–  tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott, az EU által 2010. december 23-án ratifikált ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény bizottsága által 2015 októberében elfogadott záró megállapításokra, Módosítás

  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

  tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának alábbiakról szóló általános megjegyzéseire: a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmód (6(2005), a gyermekek jogainak kisgyermekkorban való végrehajtása (7(2005)), a fogyatékos gyermekek jogai (9(2006)), a gyermekek jogai a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerben (10(2007)), a kiskorú meghallgatáshoz való joga (12(2009)), a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való joga (13(2011)), és a gyermek arra vonatkozó joga, hogy mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintsék (14(2013)),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW) és a Pekingi Cselekvési Platformra, 2014. február 25-i állásfoglalására a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról(1), 2014. február 6-i állásfoglalására a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című bizottsági közleményről(2), valamint a Tanács 2014. június 5-i következtetéseire a nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzéséről és az ellene való küzdelemről,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi ENSZ-egyezményre és az egyezmény 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, 1990. évi nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról szóló, 1949. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának a nemzetközi határokon az emberi jogokkal kapcsolatosan javasolt alapelveire és iránymutatásaira,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának az igazság, a pártatlanság, a kártalanítás és az előfordulások ismétlődésének elhárítására irányuló biztosítékok előmozdítását szorgalmazó 2014. július 22-i jelentésére,

–  tekintettel az idősödésre vonatkozó 2002. évi madridi nemzetközi cselekvési terv regionális végrehajtási stratégiájára,

–  tekintettel az emberi jogok előmozdításával és védelmével foglalkozó nemzeti intézmények státuszáról szóló elvekre („párizsi elvek”), melyek az ENSZ Közgyűlése 48/134. sz. határozatának mellékletét képezik,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, különösen a 18766/11., és a 36030/11. sz. ügyekre, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló 1985(2014). sz. állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács demokratikus polgársággal és emberi jogokkal kapcsolatos oktatásról szóló chartájára,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményére,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló 2013. december 9-i tanácsi ajánlásra(4),

–  tekintettel a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/800 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(6),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelvre(10) és a Bizottság 2015. július és szeptember között tartott nyilvános konzultációjának eredményeire,

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13),

–  tekintettel a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt személyeket megillető eljárási jogokról szóló irányelvekre,

–  tekintettel a 2015 decemberében elfogadott adatvédelmi csomagra,

–  tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozásáról szóló rendeletre és a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésének elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló, 2011. március 7-i következtetéseire,

–  tekintettel a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról szóló 2011. június 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács európai uniós bevándorlási integrációs politikáról szóló, 2014. június 5–6-i következtetéseire,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: A nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU hármas elnökségének a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az LMBTI-személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervről szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló nyilatkozatra (párizsi nyilatkozat),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel a „Diszkrimináció az EU-ban 2015-ben” című Eurobarométer-felmérésre,

–  tekintettel a jogállamiság erősítésére irányuló új uniós keretről szóló bizottsági közleményre (COM(2014)0158), valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló, 2014. december 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó intézkedéseket tartalmazó, 2015 decemberében elfogadott európai bizottsági listára,

–  tekintettel az Európai Unióban a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2015. évi bizottsági jelentésre (SWD(2016)0054),

–  tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (COM(2016)0377),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiára, és különösen annak a szegénységre és a társadalmi kirekesztésre vonatkozó céljaira,

–  tekintettel az OECD/Európai Unió „Indicators of Immigration Integration 2015 – Settling In” (A bevándorlók integrációjára vonatkozó 2015. évi mutatók – Betelepülés) című kiadványára,

–  tekintettel a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2013)0083) és a „Befektetés a gyermekekbe: a hátrányok körének megtörése” című bizottsági ajánlásra,

–  tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célkitűzésekről szóló, „A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című 2013. május 29-i eredményjelentésére (COM(2013)0322),

–  tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os uniós stratégiára (COM(2012)0286), különösen a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról és a bevált gyakorlatok megosztásáról szóló rendelkezésekre,

  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173), és a 2011. június 24-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Előrelépések a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában” című bizottsági közleményre (COM(2013)0454),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2015. évi bizottsági jelentésre (COM(2016)0265) és az azt kísérő munkadokumentumokra,

–  tekintettel a „2013. évi jelentés az uniós polgárságról – Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című bizottsági jelentésre (COM(2013)0269),

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere és a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlás végrehajtásának értékelése” című bizottsági közleményre (COM(2016)0424),

–  tekintettel a Bizottság uniós antikorrupciós jelentésére (COM(2014)0038),

–  tekintettel az európai migrációs stratégiára (COM(2015)0240),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiára (COM(2015)0185),

–  tekintettel az alapvető jogokról szóló éves kollokvium 2015. évi következtetéseire,

–  tekintettel a „Médiapluralizmus és demokrácia” témájával foglalkozó, alapvető jogokról szóló 2016. évi kollokviumhoz kapcsolódó nyilvános konzultáció eredményeire,

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426),

–  tekintettel az Európa Tanács Isztambuli Egyezményéhez való uniós csatlakozásról szóló bizottsági javaslatra,

–  tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén elért eredményekről szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az alapvető jogokról és az emberi jogokról szóló állásfoglalásaira, különösen legutóbbi, „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2013–2014)” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a migrációról szóló állásfoglalásaira, különösen a legutóbbi, a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a kibővített Európában a kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló 2005. június 8-i állásfoglalására(19),

  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(20),

  tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására(22),

–  tekintettel „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2016. október 25-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel az európai ombudsman határozatára, amelyben lezárja a hivatalból indított, Európai Bizottságra vonatkozó OJ/8/2014/AN sz. vizsgálatát,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB) által az Európai Unió emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE) való csatlakozásáról szóló megállapodástervezettel kapcsolatban kiadott 2/2013. számú véleményére,

–  tekintettel az EUB határozataira és ítélkezési gyakorlatára, valamint a nemzeti alkotmánybíróságok azon ítélkezési gyakorlatára, amely a nemzeti jog értelmezéséhez a Chartát veszi alapul, különösen a C-83/14., a C-360/10., a C-70/10., a C-390/12., a C-199/12., a C-200/12., a C-201/12., a C-404/15., a C-659/15. és a C-362/14. sz. ügyeket,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2016. évi alapjogi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének gyermekek jogaival kapcsolatos európai jogról szóló, 2015. évi kézikönyvére,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Gyermekbarát igazságszolgáltatás – a szakemberek álláspontja és tapasztalatai a gyermekek polgári jogi és büntetőjogi eljárásokban való részvételével kapcsolatban 10 uniós tagállamban” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „A fogyatékossággal élő gyermekek elleni erőszak: jogszabályok, szakpolitikai intézkedések és programok az EU-ban” című, 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség 2013. évi uniós LMBT-felmérésére, a „Transznak lenni az EU-ban – Az uniós LMBT-felmérés adatainak összehasonlító elemzése” című, 2014. évi jelentésére­ és „Az interszexuális személyek alapvető jogainak helyzete” című, 2015. évi stratégiai dokumentumára,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című jelentésére,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „Antiszemitizmus – az Európai Unióban 2004 és 2015 között rendelkezésre álló adatok áttekintése” című felmérésére,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség „A szexuális irányultságon, nemi identitáson és nemi jellemzőkön alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelem az EU-ban ” című összehasonlító jogi elemzésére,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség EU-MIDIS felméréseire és a romákra irányuló felméréseire,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi indexére és „A munka, a család és a magánélet összeegyeztetése az Európai Unióban: szakpolitikai felülvizsgálat” című, 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „A nőkkel szembeni szexuális erőszakra vonatkozó meglévő adatok és források meghatározása és feltérképezése az EU-ban” című tanulmányára,

–  tekintettel az EUROPOL „Emberkereskedelem az Európai Unióban” című, 2016. évi helyzetjelentésére,

–  tekintettel az Eurostat „Emberkereskedelem” című, 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „A munkával töltött idő, valamint a munka és magánélet egyensúlya az életpálya szempontjából” címűm 2013. évi tanulmányára, a „Gyermekek és eltartottak gondozása: a fiatal munkavállalók karrierjére gyakorolt hatás” című, 2013. évi tanulmányára és a „Munka és gondozás: e két tevékenység összeegyeztetését segítő intézkedések demográfiai változások idején” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A nemek közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a munkavégzés területén – 2006/54/EK irányelv, az európai végrehajtás értékelése” című, 2015. májusi tanulmányára,

–  tekintettel a Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Nemen és fogyatékosságon alapuló interszekcionális megkülönböztetés” című tanulmányra,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által 2016. június 16-án tartott alapjogi meghallgatásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0345/2016),

A.   mivel alapvetően fontos minden alapvető jog védelme; mivel az Alapjogi Charta a Szerződések szerves részévé vált; és mivel a Bizottság, az Alapjogi Ügynökség (FRA), az Európa Tanács és az ENSZ, valamint nem kormányzati szervezetek jelentései szerint az EU-ban és tagállamaiban is előfordul az alapvető jogok megsértése;

B.   mivel az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogai – tiszteletben tartásának értékein alapuló közösség;

C.   mivel a jogállamiság az európai liberális demokrácia gerincét képezi, és az Európai Unió egyik alapelve, amely valamennyi tagállam közös alkotmányos hagyományaiból ered, és mivel a jogállamiság tiszteletben tartása a Szerződésekben és a nemzetközi jogban lefektetett alapvető jogok és kötelezettségek védelmének előfeltétele;

D.   mivel a jelenlegi kihívásokkal szembenézve a EU-nak és a tagállamoknak valamennyi fellépésük során fenn kell tartaniuk és be kell tartatniuk ezeket az értékeket; mivel a jogállamiság tagállami szintű végrehajtásának módja kulcsszerepet játszik a tagállamok és jogrendszereik közti kölcsönös bizalom biztosításában; mivel az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottságnak biztosítania kell a szerződések alkalmazását;

E.  mivel az uniós intézmények már eljárásokat kezdeményeztek az úgynevezett „koppenhágai dilemma” feloldására; mivel a közelmúltbeli fejlemények azt mutatták, hogy a Szerződésekben foglalt elvek és értékek teljes körű és megfelelő alkalmazásának biztosítását célzó eszközöket és folyamatokat felül kell vizsgálni és integrálni kell, valamint olyan hatékony mechanizmust kell kidolgozni, amely a fennmaradó hiányosságokat pótolja, és biztosítja, hogy a Szerződésben foglalt elveket és értékeket szerte az Unióban tiszteletben tartják; mivel e mechanizmusnak bizonyítékokon kell alapulnia, objektívnek, megkülönböztetésmentesnek és azonos mérce szerint értékelőnek kell lennie, tiszteletben tartva a szubszidiaritás, a szükségesség és az arányosság elvét, és a tagállamokra és az uniós intézményekre egyaránt alkalmazandónak kell lennie, továbbá fokozatos megközelítésen kell alapulnia, és megelőző és korrekciós ággal egyaránt rendelkeznie kell;

F.   mivel az Európai Unió elkötelezte magát a médiaszabadság és -pluralizmus, valamint a tájékoztatáshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága mint az Alapjogi Chartában és az EJEE-ben rögzített jog tiszteletben tartása mellett;

G.  mivel a migráció az EU jelenének és jövőjének részét képezi, és egyike napjaink legnagyobb kihívásainak, mivel az Unió és tagállamai nemzetközi humanitárius felelősségét érinti, ugyanakkor demográfiai okokból lehetőségeket is jelent, és előretekintő megoldást igényel, mind a rövid és középtávú válságkezelést, mind pedig a beilleszkedést és a társadalmi befogadást célzó hosszú távú politikákat illetően;

H.  mivel a menedékjogot a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény (genfi egyezmény) és az ahhoz csatolt 1967. január 31-i jegyzőkönyv, valamint a Charta biztosítja;

I.   mivel a Bizottság 2015 szeptembere és decembere között 48 kötelezettségszegéssel kapcsolatban fogadott el határozatot a tagállamokkal szemben a közös európai menekültügyi rendszer nem maradéktalan átültetése és végrehajtása miatt;

J.   mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint „2015-ben legalább 3 771 ember halt meg vagy tűnt el, miközben egy biztonságos helyre próbált eljutni Európában, így az utóbbi 20 évben meghaltak vagy eltűntek teljes száma meghaladja a 30 000-et”;

K.   mivel a terrorcselekmények jelentik az alapvető jogok és szabadságok egyik legsúlyosabb megsértését; mivel elengedhetetlen, hogy a jogállamiság keretében megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre az uniós polgárok és lakosok védelme, valamint az ilyen jogsértésekre való egyértelmű reagálás és azok leküzdése érdekében;

L.   mivel a Charlie Hebdo szatirikus folyóirat nyolc újságírójának 2015. január 7-i meggyilkolása arra irányuló kísérlet volt, hogy megtámadják az Európai Unióban a média, a véleménynyilvánítás és a művészet szabadságát;

M.   mivel elengedhetetlen, hogy a tagállamok és az Unió által hozott valamennyi intézkedés során tiszteletben tartsák az alapvető jogokat és a polgári szabadságjogokat, ideértve a magánélethez, a szabadsághoz és biztonsághoz, a személyes adatok védelméhez, az ártatlanság vélelméhez, a védelemhez, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a véleménynyilvánítás, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát is; emlékeztet arra, hogy alapvetően fontos a biztonsági intézkedések hatékony demokratikus felügyelete; mivel az európai polgárok biztonságát a jogaik és szabadságaik megőrzése mellett kell garantálni; mivel a két elv tulajdonképpen egyazon érem két oldala;

N.   mivel a Charta által elismert jogok és szabadságok bárminemű korlátozására a Charta 52. cikke értelmében az arányosság és a szükségesség elvét kell alkalmazni;

O.   mivel a tagállami hatásköröket a hírszerző szolgálatok tekintetében az EUMSZ 72. cikkével összhangban be kell tartani;

P.   mivel az Unióban a digitális egységes piacon folytatott e-kereskedelemre vonatkozó, különösen a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv és különösen 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok nem állapíthatnak meg a továbbítási, tárolási és tárhelyszolgáltatást nyújtókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk;

Q.  mivel a Bizottság szerint évente 75 millió ember esik bűncselekmény áldozatául az Európai Unióban;

R.   mivel az emberkereskedelem súlyos, gyakran a szervezett bűnözés keretei közt elkövetett bűncselekmény, amely súlyosan sérti az emberi jogokat, valamint az alapvető jogok megsértésének egyik legsúlyosabb formája, amely a nőket és a lányokat aránytalan mértékben sújtja, és amelyet a Charta kifejezetten tilt;

S.  mivel még mindig a szexuális kizsákmányolás céljából végzett emberkereskedelem a leggyakoribb; mivel az Unióban regisztrált áldozatok 76%-a nő; mivel az EU-ban az emberkereskedelem azonosított áldozatainak és gyanúsítottjainak 70%-a uniós állampolgár;

T.  mivel a 2011/36/EU irányelv a nemi szempontokat is figyelembe véve közös rendelkezéseket vezet be az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények megelőzésének és áldozataik védelmének megerősítése érdekében;

U.   mivel az emberkereskedelem és az embercsempészet két teljesen különböző jelenség, amelyek ugyanakkor bizonyos esetekben kapcsolódhatnak egymáshoz;

V.  mivel a diszkrimináció, a rasszizmus, az idegengyűlölet, a gyűlöletbeszéd és a rasszizmus, az idegengyűlölet és a valamely személy vallásával vagy meggyőződésével, életkorával, fogyatékosságával, nemi irányultságával vagy nemi identitásával szembeni előítélet által kiváltott gyűlölet-bűncselekmények fenyegetést jelentenek az EU és tagállamainak alapvető értékeire nézve; mivel egyre több gyűlöletbeszéd tapasztalható a politikai erők között, valamint az idegengyűlölet és az előítéletek egyéb formái is egyre fokozódnak a népesség jelentős rétegeiben, többek között az interneten is; mivel a diszkrimináció, a rasszizmus és az idegengyűlölet leküzdése kritikus jelentőségű a tolerancia, a sokszínűség és a kölcsönös tisztelet európai értékeinek tiszteletben tartásának biztosításához;

W.  mivel az emberek többszörös és interszekcionális megkülönböztetésnek is ki lehetnek téve; mivel a megkülönböztetés valamely konkrét alapjával foglalkozó politikákban figyelembe kell venni egyes olyan csoportok helyzetét, amelyek többszörös megkülönböztetésnek lehetnek kitéve többek között életkoruk, fajuk, vallásuk, szexuális irányultságuk, nemük vagy fogyatékosságuk miatt;

X.   mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség az Unió egyik alapelve, és a nemek alapján való megkülönböztetés minden formája tilos;

Y.   mivel a nők elleni erőszak az alapvető jogok megsértése, amely kortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakóhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti; mivel a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemi alapú sztereotípiák növelik az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formáinak kockázatát, és gátolják a nőknek az élet minden területén való teljes részvételét;

Z.  mivel a FRA nők elleni erőszakkal kapcsolatos felmérésének adatai szerint az európai nők egyharmada tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot 15 éves kora után, míg a nők egytizede szenvedte el a szexuális erőszak valamely formáját és minden huszadik nőt megerőszakoltak 15 éves korát követően;

AA.   mivel a nemi alapú erőszak és a nőkkel szembeni erőszak fölött még mindig sok helyütt gyakran „szemet hunynak”, és gyakran nem jelentik a rendőrségnek, mivel az áldozatok nem bíznak a hatóságokban; mivel e kérdésben zéró toleranciát kellene alkalmazni;

AB.  mivel a szexuális és reproduktív egészség és jogok a tagállamok hatáskörébe tartoznak; mivel ugyanakkor az Unió hozzájárulhat a bevált gyakorlatok tagállamok közötti előmozdításához;

AC.  mivel a nők anyagi, fogyatékossági és földrajzi helyzetétől függetlenül biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést, ideértve a szexuális és reproduktív egészséget is;

AD.  mivel a gyermekek jelentik a társadalmunk jövőjét, mi pedig felelősséggel tartozunk a jelenükért; mivel a Charta 14. cikkével összhangban az oktatás az egyik legjobb módja az olyan értékek átadásának, mint a béke, a tolerancia, az egymás mellett élés, az egyenlőség, az igazság és az emberi méltóság tisztelete, formális, nem formális és informális oktatási módszerek révén;

AE.  mivel a gyermek-segélyvonalak, információs szolgálatok és a hasonló eszközök hasznosnak bizonyulnak tudatosságnövelőként, áldozatkezelési és jelentési mechanizmusként a gyermekek jogainak megsértésével kapcsolatos esetekben;

AF.  mivel a gyermekek szexuális zaklatásának élő közvetítése már nem egyfajta új, kialakulófélben lévő tendencia, hanem tényleges valóság; mivel az online csábítás és a szexuális kapcsolat létesítésére történő online felhívások sérelmek kockázatának teszik ki a gyermekeket, melyek a legsúlyosabb esetekben szemérem elleni erőszakká vagy másfajta visszaélésekké is fajulhatnak, és mivel nem történik elegendő lépés a gyermekek szexuális zaklatásának oktatási programok általi megelőzése érdekében, sem pedig a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés pedofilhálózatok elleni fellépést célzó megerősítése érdekében;

AG.   mivel a magánélethez való jog és a személyes adatok védelme különösen fontos, főként a társadalom legvédtelenebb csoportját jelentő kiskorúak tekintetében;

AH.  mivel a gyermek jogairól szóló egyezmény 37. cikke és a gyermek mindenek felett álló érdeke elve értelmében a kísérő nélküli vagy a hozzátartozóiktól elszakított gyermeket – általános szabályként – nem lehet őrizetbe venni, hanem biztonságos környezetben kell elhelyezni, biztosítva számukra minden szükséges védelmet, egészségügyi ellátást és oktatást;

AI.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Unió egyik alapelve; mivel a kisebbségek hatékony védelmét meg kell erősíteni; mivel a populizmus és a szélsőségesség terjedésével szemben elő kell mozdítani a kisebbségekkel való békés egymás mellett élést és azok tiszteletét; mivel a kisebbségek hozzájárulnak Európa gazdagságához és sokszínűségéhez; mivel a migrációs válság bizalmatlanságot és növekvő gyűlöletet váltott ki az európai kisebbségi közösségekkel szemben;

AJ.   mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2016. évi alapjogi jelentése szerint a hátrányos megkülönböztetés és a cigányellenesség továbbra is kihívást jelent a romák hatékony integrációja tekintetében; mivel a 2015. évi, a diszkriminációról végzett Eurobarométer-felmérés szerint a hátrányos megkülönböztetés alapját leggyakrabban az etnikai hovatartozás képezi;

AK.  mivel a romáknak Európában egyénileg és csoportként is cigányellenességgel, szisztematikus előítéletekkel, rasszizmussal, intoleranciával, ellenségeskedéssel, diszkriminációval és társadalmi kirekesztéssel kell szembenézniük; mivel a roma gyermekek iskolái szegregációja a legtöbb tagállamban még mindig állandó probléma; mivel a romák munkaerőpiaci megkülönböztetése megakadályozza őket abban, hogy javítsák képességüket a szegénység ördögi köréből való kitörésre;

AL.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8., 9., 10., 19. és 21. cikkei, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata elismerik a szociális alapjogok fontosságát, ami megerősíti, hogy ezen jogok, különösen a szakszervezetek jogai, a sztrájkhoz való jog, az egyesülési jog és a gyülekezési jog esetében ugyanolyan biztosítékokat kell garantálni, mint a Charta által elismert egyéb alapjogok esetében;

AM.  mivel az európaiaknak mindössze 27%-a ismeri az Európa-szerte egységes 112-es segélyhívószámot, és egyelőre nincs mindenkinek hozzáférése ehhez;

AN.   mivel minden tagállam köteles valamennyi személyt – az LMBTI személyeket is ideértve – megvédeni mindennemű megkülönböztetéssel és erőszakkal szemben; mivel a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló mindennemű megkülönböztetést és erőszakot el kell ítélni;

AO.   mivel a FRA terepen végzett kutatása szerint a fennálló negatív társadalmi attitűdök és sztereotípiák jelentősen akadályozzák az LMBTI személyekkel szembeni megkülönböztetés és gyűlölet-bűncselekmények kezelését;

AP.   mivel a FRA tanulmánya szerint az LMBTI alcsoportjai között a transznemű válaszadók számoltak be a legnagyobb mértékű megkülönböztetésről, erőszakról és zaklatásról;

Az alapvető jogok és a méltóság védelme

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi méltóság valamennyi alapvető jog sérthetetlen alapját képezi, semmilyen módon nem használható fel eszközként, és valamennyi uniós kezdeményezés során tiszteletben kell tartani és védeni kell; kéri, hogy növeljék az európai polgárok tudatosságát a valamennyi személy veleszületett méltóságával kapcsolatban, egy humánusabb és igazságosabb társadalom létrehozása érdekében;

2.   elítéli az EU-ban az emberekkel szembeni megkülönböztetés és az erőszak minden formáját, mivel az az emberi méltóság közvetlen megsértését jelenti;

3.   ismételten kéri az élet végén a méltóság tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés ellentétes az EU alapvető értékeivel;

4.   hangsúlyozza, hogy az Uniónak az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése értelmében szerződéses kötelezettsége, hogy csatlakozzék az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez; megjegyzi, hogy ez megerősítené az Unióban az alapvető jogok védelmét, és reméli, hogy a csatlakozás jogi akadályai mielőbb elhárulnak;

Jogállamiság

5.   hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok egyetemesek, oszthatatlanok és mindig egymást kiegészítő jellegűek, valamint hogy ezért a gazdag és sokszínű társadalmakban tisztességes egyensúlyt kell találni mindenkinek a jogai között; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az Alapjogi Charta 2. cikkében foglalt alapelvek maradéktalan érvényesítését mind az európai, mint a nemzeti jogszabályokban; felhívja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást minden olyan esetben, amikor valamely tagállam az uniós jog végrehajtása során megsérti a Chartát;

6.   emlékeztet arra, hogy az Uniónak a világ többi részével fenntartott kapcsolataiban hozzá kell járulnia az alapvető jogok védelméhez; felhívja az uniós intézményeket, hogy külkapcsolataikban, valamint a külső következményekkel járó belső politikáikban gondoskodjanak e jogok magas szintű védelméről;

7.   megjegyzi, hogy alapvető fontosságú az EUSZ 2. cikkében felsorolt közös európai értékek maradéktalan tiszteletben tartásának biztosítása az európai és nemzeti jogszabályokban, a közpolitikákban és azok végrehajtása során egyaránt; úgy véli, hogy a jogállamiság biztosítása érdekében valamennyi érintett nemzeti szintű szereplőnek fokoznia kell az annak fenntartására és megerősítésére irányuló erőfeszítéseit; megállapítja, hogy a hatékony, független és pártatlan igazságszolgáltatás elengedhetetlen a jogállamiság szempontjából;

8.   megállapítja, hogy az unós intézményekkel és a tagállamok között objektív kritériumok és a hátteret figyelembe vevő értékelések alapján folytatott rendszeres információcsere enyhítheti vagy megelőzheti a jövőben a jogállamiság kapcsán felmerülő problémákat; ismételten kéri egy, a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai uniós paktum kidolgozását, amely országspecifikus ajánlásokat tartalmazó éves jelentésekből állna; úgy véli, hogy e jelentést számos különböző forrás – többek között a FRA, az Európa Tanács vagy az ENSZ jelentéseinek – felhasználásával kellene kidolgozni, és magában kellene foglalnia, illetve ki kellene egészítenie a meglévő eszközöket, például az igazságügyi eredménytáblát, valamint fel kellene váltania a Romániára és Bulgáriára vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmust;

9.   üdvözli, hogy a Tanács rendszeres vitákat tart a jogállamiságról; úgy véli, hogy az uniós paktumnak a Bizottság jogállamisági keretét és a Tanács jogállamisági párbeszédét egyetlen uniós eszközbe kellene foglalnia, és hogy a Tanácsnak a vitáját az országspecifikus ajánlásokat tartalmazó éves jelentés alapján kellene lefolytatnia;

10.   emlékeztet arra, hogy az alapvető jogokat valamennyi jogalkotási javaslat hatásvizsgálatának elemévé kellene tenni;

11.   hangsúlyozza, hogy az uniós polgároknak és családjaiknak a Szerződésekben rögzített és a szabad mozgásról szóló irányelvben biztosított szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga az uniós polgárok egyik alapvető joga;

12.   elismeri, hogy a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának védelméhez, a valamennyi vallásra és meggyőződésre vonatkozó egyenlő elbánás, valamint a vallás gyakorlásának vagy a vallás vagy meggyőződés megváltoztatása szabadságának biztosításához elengedhetetlen az állam semlegessége;

13.   rámutat, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, az információszabadság és a média szabadsága a demokrácia és a jogállamiság alapját képezik; határozottan elítéli az újságírókkal és a médiával szembeni erőszakot, kényszert és fenyegetést; kéri a tagállamokat, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely korlátozza a média szabadságát, a kommunikációs szabadságot és az információszabadságot; kéri a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalások folyamán nagyobb hangsúlyt helyezzen ezen alapvető jogok betartására is;

14.   ismételten felhívja az Uniót és tagállamait, hogy vizsgálják meg egy, a visszaélést bejelentő személyek védelmét célzó rendszer kialakításának és az újságírói források védelme biztosításának lehetőségét;

15.   aggodalmának ad hangot egyes tagállamok börtönkörülményei miatt, amelyeket gyakran túlzsúfoltság és bántalmazás jellemez; hangsúlyozza, hogy a fogva tartottak alapvető jogait garantálni kell; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a büntető-végrehajtási és büntető igazságszolgáltatási rendszerek gyermekekre gyakorolt hatását; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa e tekintetben a tagállamokat, valamint segítse elő a fogva tartott szülők és a gyermekeik közötti kapcsolat biztosításának különböző modelljeivel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását a tagállami hatóságok között;

16.   ismételten határozottan elítéli a nemzetközi jogszabályok értelmében tiltott, kiterjesztett vallatási technikák alkalmazását, amelyek sértik többek között a szabadsághoz, a biztonsághoz, az emberhez méltó bánásmódhoz, a kínzás tilalmához, az ártatlanság vélelméhez, a tisztességes eljáráshoz, az ügyvédhez és a jog szerinti egyenlő védelemhez való jogot;

17.  ismételten kéri, hogy nyílt és átlátható vizsgálatok révén biztosítsák az elszámoltathatóságot az alapvető jogok tömeges megsértése esetén, különösen a foglyok szállításával és illegális fogva tartásával kapcsolatban;

18.   hangsúlyozza, hogy a korrupció komoly veszélyt jelent a demokráciára, a jogállamiságra, valamint az alapvető jogokra nézve; felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy lépjenek fel a rendszerszintű korrupció ellen, alakítsanak ki a korrupció elleni küzdelemre és a korrupció szankcionálására irányuló hatékony eszközöket, és rendszeresen ellenőrizzék az akár európai, akár nemzeti eredetű közpénzek felhasználását, továbbá mozdítsák elő az átláthatóságot;

19.   nyomatékosan felhívja az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egy hatékony eszközökkel kiegészített korrupcióellenes stratégiát; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az Európai Bizottság korrupcióellenes jelentésében foglalt ajánlásoknak; nyomatékosan kéri, hogy fokozzák a korrupció elleni rendőrségi és igazságügyi együttműködést; ebből a célból felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a függetlenség és a hatékonyság tekintetében megfelelő garanciákat nyújtva tegyék lehetővé az Európai Ügyészség mielőbbi felállítását;

Migráció, integráció és társadalmi befogadás

Integráció és társadalmi befogadás

20.   úgy véli, hogy a migránsok és nemzetközi védelemben részesülő menekültek fogadó társadalomba való társadalmi befogadása és integrációja dinamikus, többdimenziós (jogokkal és kötelezettségekkel járó) folyamat, amelynek szervesen magában kell foglalnia az Unió alapját jelentő értékek tiszteletben tartását, valamint tiszteletben kell tartania az érintettek alapvető jogait; úgy véli, hogy ez kihívást és lehetőséget is jelent, ami összehangolt erőfeszítéseket és felelősségvállalást követel meg mind a menekültek és migránsok, mind pedig a tagállamok, illetve azok helyi és regionális közigazgatása és a befogadó közösségek részéről, amelyek mind fontos szerepet játszanak;

21.   felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb alkalmazzanak megfelelő pénzügyi erőforrásokkal ellátott integrációs politikákat, és azokat a nemzeti intézményekkel, helyi önkormányzatokkal, iskolákkal, nem kormányzati szervezetekkel, valamint a migráns- és menekültközösségekkel együttműködésben alakítsák ki; ösztönzi az integrációval kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásának fokozását; olyan oktatási programok bevezetését kéri, amelyek figyelembe veszik a közösségek regionális és helyi sajátosságait;

22.   úgy véli, hogy az oktatáshoz való hozzáférés egyike a menekültek társadalmi és kulturális integrációja alapköveinek; kiemeli, hogy az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség elvét a társadalmi befogadásra és integrációra irányuló szakpolitikák és intézkedések kialakításakor és végrehajtásakor minden esetben biztosítani kell;

23.   ismételten hangsúlyozza, hogy a kultúrák és vallások közötti toleranciát állandó erőfeszítések és kiterjedt párbeszéd révén elő kell mozdítani, a társadalom valamennyi szereplőjének mozgósítása révén, a kormányzás valamennyi szintjén;

24.   arra ösztönzi a tagállamokat, hogy törekedjenek a családok egyben tartására, ami hosszú távon javítja az integrációs kilátásaikat; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák magukat a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv végrehajtására vonatkozó bizottsági iránymutatáshoz; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük azért, hogy elhárítsák az ezzel kapcsolatos döntéshozatal meggyorsítása előtt álló jogi és gyakorlati akadályokat;

Migránsok és menekültek

25.   aggodalommal szemléli, hogy a migránsok és menekültek alapvető jogait számos esetben megsértik az Európai Unió külső határainál, és ismételten hangsúlyozza, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy élhessen emberi jogaival; emlékeztet arra, hogy a menedékkérés alapvető jog; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a biztonságos és jogszerű útvonalak kialakítására a menedékkérők számára annak érdekében, hogy fellépjenek az emberkereskedelemmel és -csempészettel foglalkozó hálózatok üzleti modelljeivel szemben, valamint hogy megelőzzék, hogy sokan veszélyes útvonalakon induljanak el; emlékeztet arra, hogy az élet megmentése a veszélyben lévőkkel való szolidaritás megnyilvánulása, ugyanakkor jogi kötelezettség is; felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a határőrizeti fellépések és a menekültügyi eljárások során tartsák tiszteletben a nemzetközi és az uniós jogot, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartáját; rámutat arra, hogy azokat a természetes személyeket vagy nem kormányzati szervezeteket, akik vagy amelyek a szenvedőknek valódi segítséget nyújtanak, nem fenyegetheti büntetés e segítségnyújtásért;

26.  üdvözli, hogy az Európai Határ- és Parti Őrségről (EBCG) szóló, nemrégiben elfogadott rendelet külön megbízásként határozza meg az EBCG ügynökség számára, hogy támogassa a kutatási és mentési műveleteket, valamint hogy biztosítsa a rendeletben meghatározott alapvető jogi garanciákat; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő képzést a menekültügyi szakembereknek (például ügyintézőknek és tolmácsoknak) a kiszolgáltatott csoportok mielőbbi meghatározása, valamint a menedékkérelmeknek a kvalifikációs irányelvvel és az EUB vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban való elbírálása érdekében;

27.   nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak olyan fogadási feltételeket, amelyek nem fosztják meg az embereket a méltó életszínvonalhoz és a fizikai és szellemi egészséghez való alapvető joguktól, illetve amelyek összhangban állnak a meglévő alapvető jogi és menekültügyi jogszabályokkal, különös figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb csoportokra; emlékeztet arra, hogy mind a nemzetközi jog, mind a Chartája arra kötelezi a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az őrizet alternatíváit; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a közös európai menekültügyi rendszer végrehajtását; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a különleges szükségletekkel bíró menedékkérők hatékony és időben történő azonosítását, a szükségleteikhez igazodó fogadási feltételek azonnali elérhetőségét és az eljárási garanciák nyújtását; emlékeztet arra, hogy az eljáráshoz való tényleges hozzáférés jogának biztosítása a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv szerves része, amely büntetőeljárások során is magában foglalja a hatékony jogorvoslathoz való jogot; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket, és biztosítsanak tájékoztatást és átláthatóságot a migránsok és menedékkérők számos tagállamban való őrizetét illetően;

28.   nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a 862/2007/EK rendelet felülvizsgálatára, hogy a jövőben tartalmazzon az idegenrendészeti létesítmények működésére vonatkozó, nemek szerint lebontott statisztikai adatokat annak érdekében, hogy javítsák a menekültek és a menedékkérők különleges szükségleteinek megismerését és kezelését; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a nők és lányok elleni erőszak minden formájának felszámolása céljából dolgozzanak ki átfogó politikákat, valamint fogadjanak el egyedi intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a menekült és menedékkérő nők és lányok védelmét és igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését; kiemeli, hogy a migráns nők az idegenrendészeti központokban és befogadóállomásokon kettős megkülönböztetéssel néznek szembe, és biztosítani kell számukra a női higiénés eszközöket és az egészségügyi ellátást;

29.  aggodalmát fejezi ki azon beszámolók miatt, miszerint a szervezett bűnözés beszivárgott a migránsok befogadására szánt források kezelésébe, és arra kéri a Bizottságot, hogy részletesen vizsgálja meg e pénzeszközök felhasználását, valamint gondoskodjon a szabálytalanságok kivizsgálásáról és a felelősök bíróság elé állításáról;

30.   kéri a tagállamokat, hogy tartózkodjanak attól, hogy politikai előnyszerzés céljából félelmet és gyűlöletet keltsenek polgáraik körében a migránsokkal és menedékkérőkkel szemben; kéri ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki pozitív kampányokat annak érdekében, hogy a polgárokat hozzásegítsék az integráció megfelelőbb megközelítéséhez;

31.  fájlalja, hogy a Bizottság még mindig nem tett eleget a Parlament hajléktalanságról szóló 2011. szeptember 14-i és az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2014. január 16-i állásfoglalásának, és különösen utóbbi (10) és (11) bekezdésének; hangsúlyozza, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia alapjául szolgáló okok továbbra is fennállnak;

Szabadság és biztonság

32.   üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezéseit és jelentősebb fellépéseit, hogy megerősítse a tagállamok közötti biztonsági együttműködést és hatékony uniós válasszal szolgáljon az Európai Uniót érintő terrorcselekményekre és biztonsági fenyegetésekre, továbbá teljes mértékben támogatja a hatékony biztonsági unió kialakítása felé vezető intézkedéseket; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt egymással, és javítsák az egymás közötti, illetve az Europollal és más érintett uniós ügynökségekkel való információcserét; hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelemben az alapvető jogok tiszteletben tartását; szorgalmazza a terrorizmus elleni küzdelmet célzó összes meglévő intézkedés értékelését;

33.   hangsúlyozza, hogy bármely, válogatás nélküli tömeges megfigyelési rendszer súlyosan sérti a polgárok alapvető jogait; hangsúlyozza, hogy a hírszerzési szervek megfigyelési képességével kapcsolatos bármely tagállami jogalkotási javaslatnak mindenkor meg kell felelnie a Chartának és az arányosság és szükségesség elvének, továbbá a tagállamok e területre vonatkozó kizárólagos hatáskörét elismerve kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon e jogalkotási fejlemények Szerződéseknek való megfelelőségét, mivel jelentős jogi problémákat vethetnek fel;

34.   hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak vészhelyzetben hozott intézkedések esetén is mindenkor be kell tartaniuk a Szerződéseket és az EJEE-t; rámutat, hogy bármely eltérésnek a helyzet által szigorúan megkövetelt mértékre kell korlátozódnia, és összhangban kell állnia a nemzetközi jog értelmében az érintett tagállamra háruló kötelezettségekkel;

35.   ismételten felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a hírszerző ügynökségek tevékenységeit szabályozó jelenlegi és jövőbeli jogszabályaik és felügyeleti mechanizmusaik összhangban álljanak a Chartával és az EJEE-vel;

36.   kéri, hogy valamennyi – többek között helyi és regionális szintű – bűnüldöző ügynökség és hatóság törekedjen a radikalizmus és a terrorizmus megelőzésére, vonják be őket ezen erőfeszítésekbe, és tevékenységükhöz kapják meg a szükséges képzést és információkat; aggodalmának ad hangot politikai, vallási és/vagy terrorista mozgalmak által az újságírókkal és a médiaorgánumokkal szemben egyre gyakrabban tanúsított ellenséges magatartás miatt; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő védelmet az újságírók és médiaorgánumok számára, valamint lépjenek fel az újságírók elleni támadásokkal szemben a rendelkezésükre álló jogi eszközökkel;

37.   hangsúlyozza, hogy az áldozatokkal – köztük a terrorizmus áldozataival – szembeni megfelelő bánásmód alapvetően fontos az áldozatok emberi jogainak biztosítása szempontjából; ezzel összefüggésben határozott politikákat és mechanizmusokat szorgalmaz, amelyek figyelembe veszik az áldozatok egyéni igényeit, ideértve az áldozatokról szóló 2012/29/EU uniós irányelv végrehajtásának átfogó értékelését, amely garantálja, hogy az Unióban bűncselekmény áldozatává váló személyeket megilletnek bizonyos minimumjogok;

38.   úgy véli, hogy az uniós polgárok terrorista szervezetek általi radikalizálásának és toborzásának megakadályozását célzó átfogó politika akkor lehet sikeres, ha azt az igazságszolgáltatásban hosszú távú, proaktív deradikalizációs folyamat, oktatási és integrációs intézkedések és a kultúrák közötti párbeszéd kíséri; hangsúlyozza, hogy társadalmi befogadási és integrációs stratégiákat kell kidolgozni, amelyek fellépnek az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz és lakhatáshoz való hozzáférést akadályozó megkülönböztetés ellen is;

39.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzésére irányuló erőfeszítéseikben, amelyek központjában az európai értékek, a tolerancia és a közösség előmozdításának kell állnia, megbélyegzés nélkül, továbbá kéri, hogy a tagállamok fokozzák erre irányuló erőfeszítéseiket;

40.  úgy véli, hogy a megkülönböztetés elleni jogszabályok következetes alkalmazása a radikalizálódás megelőzését célzó vagy a szélsőséges szervezetekhez tartozók deradikalizálódását lehetővé tevő stratégia eleme; emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban a vallási közösségekkel szembeni kirekesztés és megkülönböztetés elegendő alapot szolgáltathat a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek részére, hogy olyan szélsőséges szervezetekhez csatlakozzanak, amelyek erőszakot követhetnek el;

41.   úgy véli, hogy az európai szintű korai előrejelző és gyorsreagálási rendszert meg kellene erősíteni azon személyek meghatározása céljából, amelyek komoly radikalizálódási kockázatnak vannak kitéve; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy oktatás révén elejét vegyék a radikalizálódásnak; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az radikális csoportok nézetei és tevékenysége elleni online kezdeményezéseket, és ezt a dimenziót is építsék be az online veszélyek megelőzéséről szóló iskolai tanórákba; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a veszélyeztetettek családjának; kéri a bevált gyakorlatok megosztását és narratívák kidolgozását az erőszakos szélsőségesség, a radikalizmus és az európai területeken történő terrorista támadások szervezőit és elkövetőit lelkesítő beszédek ellen; hangsúlyozza, hogy az illetékes nemzeti és európai hatóságok között szorosabb, határokon átnyúló együttműködésre van szükség az információcsere javítását illetően annak érdekében, hogy hatékonyabban lépjenek fel a terroristahálózatok ellen; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki a meglévő együttműködési eszközöket; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a veszélyeztetett személyek, különösen a fogva tartottak radikalizálódásának megelőzése terén bevált gyakorlataikat;

42.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak olyan normákat, amelyek garantálják a Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottság (CPT) ajánlásainak és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által hozott ítéletek végrehajtását, mind az előzetes letartóztatás, mind a büntetőjogi szankciók összefüggésében;

43.   megismétli az európai elfogatóparancs felülvizsgálatáról szóló állásfoglalásában a Bizottságnak tett ajánlásokat, nevezetesen az arányossági vizsgálat bevezetésére és az alapvető jogokkal kapcsolatos kivételre vonatkozót;

Emberkereskedelem

44.  felhívja az uniós bűnüldöző szerveket, hogy fokozzák az emberkereskedelmet folytató és elősegítő bűnözői hálózatokkal szembeni erőfeszítéseiket, és tegyék intenzívebbé együttműködésüket, különös figyelmet fordítva a gyermekek elleni bűncselekményekre; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozataival vagy potenciális áldozataival kapcsolatba kerülő különböző szolgálatokat ki kell képezni, hogy hatékonyabban ki tudják szűrni ezeket a személyeket és megfelelő támogatást tudjanak nyújtani számukra, és e képzések során az alapvető jogok tiszteletben tartására és a különösen kiszolgáltatott helyzetű személyek szükségleteire helyezve a hangsúlyt;

45.  megjegyzi, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért haladásról szóló bizottsági jelentés szerint az új technológiák lehetővé teszik a szervezett bűnözői csoportok számára, hogy sokkalta nagyobb számban érjenek el potenciális áldozatokat, mint valaha, minthogy az emberkereskedelem számos áldozatát – különösen a szexuális és a kényszermunkával történő kizsákmányolás áldozatait – online toborozzák; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket annak megelőzése és kezelése érdekében, hogy az új technológiákat eszközként használják nagyrészt nők és lányok toborzására, akik emberkereskedelem áldozataivá válnak;

46.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek kiszolgáltatottságuk miatt az emberkereskedők kedvelt célpontjai, és hogy az emberkereskedelem áldozatává váló gyermekek személyazonosságának megállapítása és ellenőrzése egyre súlyosabb probléma; emlékeztet arra, hogy egyes tagállamok a gyermekkereskedelmet a kizsákmányolás külön formájának tekintik, míg más tagállamok a gyermek áldozatokat a felnőtt áldozatokkal együtt kezelik, ami akadályozza annak a lehetőségét, hogy átfogó hírszerzési képet alkossanak, és uniós szinten határozzák meg a legjobb nyomozási stratégiát; kéri ezért olyan eszközök létrehozását, amelyek e bűnözési jelenség közös meghatározása alapján elősegítik e gyermekek nyomon követését, valamint célzott intézkedéseket szorgalmaz a gyermekek e folyamatban való támogatására;

47.  megjegyzi, hogy a kísérő nélküli gyermekek számára a gyám kijelölése mindenek felett álló érdekük biztosításának fontos garanciája; felhívja a tagállamokat, hogy központi, regionális és helyi szinten fellépve erősítsék meg a szülői gondoskodást nélkülöző és a kísérő nélküli gyermekekre vonatkozó gyámsági rendszereket, és ezeket a rendszereket a „Gyámság a szülői felügyelet nélkül maradt gyermekek számára” című kézikönyvvel összhangban hozzák létre; megjegyzi, hogy a rendszer végrehajtása közben különös hangsúlyt kell fektetni a kísérő személyekre és arra, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekére való tekintettel a gyermeket ne válasszák el családjától vagy nem hivatalos kísérőitől;

48.  kéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerek, a magánszektor, a szakszervezetek és a civil társadalom bevonásával tegyenek egyenlő mértékű erőfeszítéseket a mindennemű kizsákmányolás áldozatává váló személyek azonosítása, védelme és támogatása érdekében, továbbá biztosítsák az Unión belül az áldozatok védelmére irányuló döntések kölcsönös elismerését; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul és helyesen hajtsák végre az Unió emberkereskedelem elleni irányelvét – különösen annak 8. cikkét, amely felszólít arra, hogy az áldozatokat ne kezeljék bűnözőként –, továbbá a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló irányelvet, és arra bátorítja a tagállamokat és az uniós intézményeket és ügynökségeket, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem uniós koordinátorának támogatásával és az emberkereskedelem kérdésével foglalkozó nemzeti előadók hálózatának vagy azzal egyenértékű mechanizmusok keretében erősítsék meg az emberkereskedelemmel kapcsolatos együttműködésüket, ideértve a bevált gyakorlatok cseréjét is;

49.  kéri az Európai Uniót és az Unió valamennyi tagállamát, hogy ratifikálják az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét; hangsúlyozza, hogy a tagállamokat és a megfelelő uniós ügynökségeket, például az Europolt támogatni kell az embercsempészetet elősegítők büntetőeljárás alá vonására irányuló erőfeszítéseikben; kéri továbbá a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiáikban és cselekvési terveikben az emberkereskedelem és a kizsákmányolás keresleti oldalával foglalkozzanak;

50.  hangsúlyozza, hogy az oktatás az emberkereskedelem és a kizsákmányolás megelőzésének a hatékony eszköze, és felhívja a tagállamokat, hogy központi, regionális és helyi szinten fellépve építsenek be megelőzési célú oktatási programokat nemzeti tanterveikbe, továbbá mozdítsák elő és érvényesítsék a megelőzési programokat és a figyelemfelkeltő tevékenységeket;

51.  emlékeztet az emberkereskedelem áldozatai által előállított áruk és szolgáltatások fogyasztásának megelőzését és elkerülését célzó intézkedések elmélyítésének szükségességére; hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket be kell építeni az ilyen szörnyűségek elleni európai stratégiába, és ebben a vállalatoknak is szerepet kell vállalniuk;

52.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy ismerjék el az emberkereskedelem egyik formájaként a váltságdíj reményében folytatott és kínzást alkalmazó emberkereskedelmet; úgy véli, hogy a súlyos traumát átélő túlélőket a büntetendő emberkereskedelem egyik formájának áldozataiként kell elismerni, akiknek védelmet, ellátást és támogatást kell kapniuk(25);

A megkülönböztetés, az idegengyűlölet, a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem

53.  aggodalmát fejezi ki az afrofóbia, a cigányellenesség, az antiszemitizmus, az iszlamofóbia és a migránsellenesség formáját öltő rasszizmus és idegengyűlölet terjedése miatt; felhívja a tagállamokat, hogy védelmezzék a gondolat, a lelkiismeret, a vallás, illetve a meggyőződés szabadságát; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy az egyenlőségre vonatkozó szakpolitikáikat terjesszék ki a többszörös megkülönböztetésre is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a civil társadalom teljes körű bevonása és az érintett felek, például az Alapjogi Ügynökség hozzájárulásai segítségével fokozzák a bevált gyakorlatok megosztásával kapcsolatos munkát és erősítsék meg a rasszizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia, a transzfóbia és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemre irányuló együttműködést;

54.  üdvözli az alapvető jogok 2015. évi kollokviumának eredményét, valamint az antiszemita és a muzulmánellenes gyűlölettel foglalkozó koordinátorok kinevezését; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hangolják össze és erősítsék meg az antiszemita és muzulmánellenes gyűlölet kezelését célzó politikai válaszokat, ideértve a kollokvium keretében megállapított fő fellépések haladéktalan végrehajtását is;

55.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyenlő bánásmódról javasolt 2008. évi irányelv még mindig a Tanács jóváhagyására vár; megismétli a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatra vonatkozó álláspontját; ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen konkrét előrelépéseket a megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó menetrend terén;

56.   elítéli a rasszizmus, az idegengyűlölet, a vallási intolerancia, illetve egy személy fogyatékosságával, szexuális irányultságával, nemi identitásával vagy kisebbségi státuszával szembeni előítélet által motivált gyűlölet-bűncselekmény és gyűlöletbeszéd eseteit, amelyeket naponta követnek el az EU-ban; sajnálja, hogy bizonyos intézmények, politikai pártok és a média részéről a gyűlöletbeszédek terjedése figyelhető meg; felhívja az Uniót, hogy intézményein belül mutasson példát a gyűlöletbeszédek ellenzésével;

57.  aggódik az interneten található gyűlöletbeszéd terjedése miatt; azt ajánlja, hogy a tagállamok hozzanak létre egy egyszerű eljárást, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára a gyűlöletkeltő online tartalmak bejelentését; üdvözli a Bizottság jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódex kidolgozásával kapcsolatos bejelentését és ösztönzi annak követését, illetve a magánszektorral és a civil társadalommal folytatott együttműködés megerősítésére irányuló folyamatos erőfeszítéseket; emlékeztet arra, hogy az ezzel kapcsolatban hozott intézkedések nem lehetnek ellentétesek a véleménynyilvánítás szabadságával, többek között különösen a sajtószabadsággal kapcsolatos elvekkel;

58.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok azért nem jelentik be a gyűlölet-bűncselekményeket, mert a tagállamokban nem biztosítanak megfelelő védelmet, valamint a hatóságok nem vizsgálják ki megfelelően az ilyen bűncselekményeket és nem érnek el büntetőítéletet; kéri a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki és terjesszenek a gyűlölet-bűncselekményekre és a gyűlöletbeszédre vonatkozó jelentési eszközöket és mechanizmusokat, valamint biztosítsák, hogy az állítólagos gyűlölet-bűncselekmények vagy gyűlöletbeszédek minden esetét hathatósan kivizsgálják, továbbá velük kapcsolatban büntetőeljárást és bírósági eljárást folytassanak le a nemzeti joggal összhangban, és adott esetben a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatnak, az európai és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeknek, valamint az EJEB vonatkozó ítélkezési gyakorlatának megfelelően, ugyanakkor biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságához, illetve a magánélethez és az adatvédelemhez való jogot;

59.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy több tagállam nem helyesen ültette át a 2008/913/IB kerethatározat rendelkezéseit, és felszólítja az érintett tagállamokat, hogy ezt tegyék meg, és teljes körűen hajtsák végre a rendelkezéseket, valamint a bűncselekmények áldozatairól szóló 2012/29/EU irányelvet; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon e jogi aktusok átültetését, valamint szükség esetén indítson jogsértési eljárást; megjegyzi, hogy egyes tagállamok a kerethatározat végrehajtásakor a megkülönböztetés áldozatai számára biztosított védelmet más alapokra is kiterjesztették, úgymint a szexuális irányultságra és a nemi identitásra; ösztönzi a Bizottságot, hogy a meglévő jogszabályi hézagok kitöltése céljából kezdjen párbeszédet azokkal a tagállamokkal, amelyek jogszabályai nem terjednek ki a homofób gyűlölet indítékaira;

60.  felszólítja a Bizottságot, hogy a diszkriminatív gyakorlatok és a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése és visszaszorítása céljából támogassa képzési programok szervezését a bűnüldözési és igazságszolgáltatási hatóságok, valamint az érintett uniós ügynökségek számára; felszólítja a tagállamokat, hogy az ilyen bűncselekmények felderítéséért és a büntetőeljárásért felelős hatóságok számára biztosítsa az ahhoz szükséges gyakorlati eszközöket és készségeket, hogy be tudják azonosítani és kezelni tudják a kerethatározat által meghatározott bűncselekményeket, és hogy a sértettekkel megfelelően tudjanak együttműködni és kommunikálni;

61.  elismeri, hogy az egyenlőséggel kapcsolatos, tagállamok által gyűjtött összehasonlítható és lebontott adatok hiányában az Unióban továbbra sem ismerik el teljes terjedelmében az egyenlőtlenséget; úgy véli, hogy az ilyen adatok tagállamok általi gyűjtése elengedhetetlen az egyenlőséggel kapcsolatos uniós jog végrehajtására irányuló jelentősebb szakpolitikák kialakításához; annak elismerésére kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tájékozott szakpolitikai döntéshozatal és a megkülönböztetés elleni intézkedések érdekében megbízható és összehasonlítható, a megkülönböztetés jellege szerint lebontott adatokra van szükség; felszólítja mindkét intézményt, hogy az egyenlőségre vonatkozóan határozzanak meg következetes, az önmeghatározáson, az uniós adatvédelmi előírásokon, valamint az érintett közösségekkel folytatott konzultáción alapuló adatgyűjtési elveket;

62.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy nemzeti tanterveikben erősítsék meg az emberi jogokkal kapcsolatos és az interkulturális oktatás mint a rasszizmus és az intolerancia minden más formájának megelőzésére szolgáló eszköz szerepét, és kéri a jogokkal kapcsolatos figyelemfelkeltés előmozdítását; úgy véli, hogy a emberi jogok mindenre kiterjedő oktatásának kellő mértékben ki kell terjednie az emberi jogokkal kapcsolatos múltbéli igazságtalanságok és az intézményi rasszizmus oktatására és az emlékezetre;

63.  nélkülözhetetlennek tartja, hogy valamennyi tagállam együttműködjön a nemzeti és nemzetközi igazságügyi vizsgálatokban, amelyek a felelősségek tisztázását, az igazságot, az igazságszolgáltatást, valamint a totalitárius rendszerek által az EU-ban elkövetett, az emberiség elleni bűncselekmények áldozatainak felkutatását szolgálják; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az e területtel foglalkozó gyakorló jogászok számára szükséges képzést; sürgeti a Bizottságot, hogy végezze el e folyamatok jelenlegi állásának objektív értékelését a demokratikus emlékezet valamennyi uniós tagállamban való elősegítése céljából; Felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus emlékezetről szóló nemzetközi ajánlások és az egyetemes joghatóság alapelveinek figyelmen kívül hagyása sérti a jogállamiság alapelveit.

A nők jogai és a nőkkel szembeni erőszak

64.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség még nem valósult meg, hogy több területen nem történt javulás, és hogy a nők alapvető jogait továbbra is megsértik; elítéli a nők és lányok elleni erőszak – mint a családon belüli erőszak, a becsületbeli gyilkosság, a kényszerházasság, az emberkereskedelem és a női nemi szervek megcsonkítása – valamennyi formáját; úgy véli, hogy ezek a gyakorlatok semmilyen körülmények között nem lehetnek indokoltak, és büntetendőnek kell nyilvánítani és büntetni kell őket, és hogy az Uniónak és a nemzeti hatóságoknak meg kell erősíteniük együttműködésüket, nevezetesen a nőkkel szemben elkövetett erőszak valamennyi formájára vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjének, valamint az erre vonatkozó adatok gyűjtésének és összehasonlíthatóságának a fokozása révén; úgy véli, hogy az Unióban élő minden személynek – eredeti kultúrájától és hagyományaitól függetlenül – tiszteletben kell tartania a törvényeket, valamint a nők jogait és méltóságát;

65.   sajnálja, hogy a nőket és a lányokat nem védik egyformán az erőszaktól az Unió valamennyi tagállamában; hangsúlyozza, hogy a nők és a lányok elleni erőszak leküzdéséhez több további intézkedés szükséges; felhívja az Uniót, hogy a Bizottság által 2016 márciusában elindított eljárás nyomán írja alá és ratifikálja az Isztambuli Egyezményt; emlékezteti a tagállamokat, hogy az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozása nem menti fel őket azon kötelezettségük alól, hogy aláírják, ratifikálják és végrehajtsák az Egyezményt, és sürgeti őket ennek megtételére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a hatályos jogszabályokat és továbbra is kiemelt helyen foglalkozzanak a nők elleni erőszak kérdésével, mivel a nemi alapú erőszak megengedhetetlen; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy olyan jogi aktust, amely intézkedéseket állapít meg a nők és a lányok elleni erőszak megelőzése területén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására;

66.   sürgeti a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy folytassanak célzottabb tudatosságnövelő kampányokat, előzzék meg az erőszakot, és bátorítsák a nőket, hogy jelentsék be a bűncselekményeket; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy a bűncselekmények elkövetőit büntessék megfelelő és visszatartó módon, továbbá védjék meg az erőszak áldozatait, és az áldozatok jogairól szóló irányelvvel összhangban haladéktalanul védjék meg jogaikat; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelvet annak érdekében, hogy az erőszak áldozataivá vált nők és lányok számára megfelelő védelmet és segítségnyújtást biztosítsanak, valamint az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011/36/EU irányelvet annak érdekében, hogy megvédjék a nőket és a lányokat az emberkereskedelemtől, az erőszaktól és a szexuális kizsákmányolástól; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak áldozatai számára megfelelő kezelést és támogatást kell biztosítani a belső szabályokkal és nemzetközi kötelezettségekkel összhangban;

67.   hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak elleni hatékony küzdelem érdekében a nőkkel és a lányokkal szembeni társadalmi hozzáállás megváltoztatására van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek többet a nemi alapú sztereotípiák elleni küzdelemben, amelyek reprodukálják és erősítik a nemi szerepeket azokon a kritikus területeken, amelyeken e sztereotípiák fennmaradtak; felhívja a Bizottságot, hogy ossza meg a tagállamok nemi sztereotípiák iskolai kezelésével kapcsolatos bevált gyakorlatait; kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a rendőrség, az igazságszolgáltatási dolgozók, valamint a bírák érzékenységi szakképzéséről és minden olyan speciális szakmai képzésről, amelyre ahhoz van szükségük, hogy a további traumák elkerülése és a büntetőeljárások során az ismételt áldozattá válás elkerülése érdekében képesek legyenek megfelelően kezelni a nemi alapú erőszak kérdését; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak hatékony segítséget a hatóságok számára a nemi alapú erőszak áldozatainak különös szükségletei azonosításában és nyújtsanak számukra különös védelmet, az áldozatok jogairól szóló irányelvvel összhangban;

68.   sürgeti a tagállamokat, hogy a nemi alapú erőszak áldozatai számára biztosítson kellő számú menedéket, valamint célzott és integrált támogatást, beleértve a traumakezelést és a tanácsadást; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden lehetséges módon támogassák a nemi alapú erőszak áldozataival foglalkozó civil társadalmi szervezeteket;

69.   sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék a családon belüli erőszak áldozataivá vált, fogyatékossággal élő nők helyzetét, mivel ők gyakran nem tudnak elmenekülni a visszaélésszerű kapcsolatból;

70.   mély aggodalmának ad hangot a női nemi szervek megcsonkításának továbbra is fennálló gyakorlata miatt, amely a nők és lányok elleni erőszak súlyos formája; felhívja a tagállamokat, hogy a női nemi szervek megcsonkítása ellen irányuló szakpolitikáik keretében hívják fel az összes érintett szereplő figyelmét, és összpontosítsanak a megelőzésre; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy folytassanak egymással teljes körű együttműködést az adatgyűjtés valamint a jelenség megértése céljából, a nők és lányok ilyen jelegű megcsonkítás elleni védelmére irányuló erőfeszítéseik eredményeinek az optimalizálása érdekében;

71.   mélységesen elítéli az Unióban nyilvános helyeken gyakran elkövetett zaklatást és nemi erőszakot, továbbá úgy véli, hogy minden nőnek és lánynak az összes nyilvános helyen biztonságban kellene éreznie magát a szexuális zaklatás valamennyi formájától; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen cselekményeket megfelelően szankcionálják, az elkövetőeket bíróság elé állítsák, valamint az áldozatoknak védelmet nyújtsanak; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy növeljék erőfeszítéseiket a menekült és menedékkérő nők védelmének a biztosítása érdekében, akik különösen kiszolgáltatottak a menekülési úton az erőszaknak;

72.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget a munkahelyeken; sajnálja, hogy a nők még mindig megkülönböztető munkakörülményekkel szembesülnek; hangsúlyozza a nők tudományos életben, a technológia és a műszaki tudományok terén, a vállalkozói tevékenységekben és a döntéshozatali folyamatokban való alacsony részvételi arányát mind a magán-, mind az állami szektorban, és hangsúlyozza, hogy a nemek közötti bérszakadék elfogadhatatlan megkülönböztetést jelent; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a nők politikai és gazdasági szférában való képviseletének növelésére irányuló erőfeszítéseit, javítsa a nők részvételével kapcsolatos adatgyűjtést, és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén kezelje a nemek médián belüli egyenlőtlenségét;

73.   ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség csak a fizetett és fizetés nélküli munka igazságos újraelosztása révén valósítható meg; elismeri, hogy a nők és a lányok alapvető jogainak támogatását a nők gazdasági, politikai és társadalmi szerepvállalásának további elősegítése, képviseletének biztosítása és befogadása révén lehet garantálni; megjegyzi, hogy az elmúlt években megjelentek a nemek közötti egyenlőség elleni mozgalmak, amelyek a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén eddig elért vívmányokat kifogásolják;

74.   emlékeztet arra, hogy az időskori szegénység különösen a nők esetében különös aggodalomra ad okot, mivel a nemek között továbbra is fennálló bérkülönbség nemek közötti nyugdíjkülönbséget eredményez; kéri a tagállamokat, hogy határozzanak meg az idős nők támogatására vonatkozó megfelelő szakpolitikákat, és számolják fel a juttatásokban a nemek között fennálló különbségek strukturális okait; hangsúlyozza a minőségi közszolgáltatások kulcsfontosságú szerepét a szegénység – különösen a nőket sújtó szegénység – elleni küzdelemben;

75.   rámutat, hogy a háztartási alkalmazottak többnyire nők, és arra kéri a tagállamokat, hogy a 2014/51/EU tanácsi határozatot követően gyorsítsák fel a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló ILO-egyezmény – mint a tisztességes munkakörülmények biztosítására szolgáló legfőbb eszköz – ratifikációs és végrehajtási folyamatát;

76.   felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket az anyák és apák különféle szabadságokkal – azaz a szülési, az apasági, a szülői és az ápolási szabadsággal – kapcsolatos igényeinek kielégítése érdekében; konkrét fellépést szorgalmaz a szülői szabadsághoz való jogok további erősítése érdekében; tudomásul veszi az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című bizottsági ütemtervben előirányzott gondozói szabadság bevezetésére irányuló javaslatot; várja a Bizottság további intézkedéseit a szülési szabadságra vonatkozó javaslat visszavonása után;

77.  hangsúlyozza az internet, a közösségi média és egyéb technológiák potenciális használatával kapcsolatos kockázatokat a nők ellenőrzésére, fenyegetésére és megalázására, és hangsúlyozza az ezzel kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányok jelentőségét;

78.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség hatékonyabb módon való előmozdítása céljából a szakpolitikák kialakításának valamennyi területébe és valamennyi javasolt jogszabályba illessze be a nemek közötti egyenlőség kérdését, többek között a nemi szempontú rendszeres hatásvizsgálatot az alapvető jogok érvényesülésének vizsgálata révén, és –többek között – tagjelölt országokkal folytatott párbeszéd lényeges kritériumaként;

79.   elismeri, hogy a nők szexuális és reproduktív egészséghez fűződő joga több emberi joghoz kapcsolódik, többek között az élethez fűződő joghoz, a kínzástól való mentességhez fűződő joghoz, az egészséghez fűződő joghoz, a magánélethez fűződő joghoz, az oktatáshoz fűződő joghoz és a megkülönböztetés tilalmához; hangsúlyozza, hogy a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani, megvédeni és érvényesíteni minden nő és lány szexuális és reproduktív egészséghez fűződő, a kényszertől, a megkülönböztetéstől és az erőszaktól mentes élethez való jogát; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a fogyatékossággal élő személyeket a többiekkel azonos módon megilletik alapvető jogok;

80.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy ismerjék el a megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez fűződő alapvető jogot; ismételten hangsúlyozza az Uniónak a témával kapcsolatos figyelemfelhívás és a bevált gyakorlatok – többek között az Unió egészségügyi stratégiája keretében, a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartása mellett való – népszerűsítése területén betöltött szerepét, mivel az egészség olyan alapvető emberi jog, amely nélkülözhetetlen az egyéb emberi jogok gyakorlásához. emlékeztet e tekintetben arra, hogy az uniós kül- és belpolitikák koherenciája rendkívül fontos;

81.   elismeri, hogy az életmentő szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások, ezen belül az életmentő abortusz megtagadása az emberi jogok súlyos megsértésének minősül;

82.   elítéli a béranyaság minden formáját;

Gyermekek

83.  aggodalommal állapítja meg, hogy a gyermekszegénység aránya az Unióban továbbra is magas, és nő a szegénységben élő kiskorúak száma; ismét hangsúlyozza, hogy a gyermekek jólétébe és a szegénységből való kiemelésébe történő beruházás nem pusztán erkölcsi kötelesség, hanem társadalmi és gazdasági prioritás is; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy indítsanak kifejezetten a gyermekek jólétét és egészséges fejlődését célzó programokat; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése terén a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: A hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlásának hatékony, a megfelelő erőforrásokhoz való hozzáférést támogató integrált stratégiák végrehajtása révén, amelyek lehetővé teszik a megfizethető minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon további intézkedéseket az ajánlás végrehajtásának nyomon követésére; kéri a kiskorúak egyre növekvő oktatási szegénysége elleni küzdelmet célzó szakpolitikák és programok létrehozását, az ilyen kiskorúak társadalmi befogadásának megvalósítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a gyermekszegénység és a gyermekek társadalmi kirekesztése elleni gyermekgarancia-program létrehozását;

84.   elítéli a gyermekekkel szembeni megkülönböztetés minden formáját, és üdvözli, hogy az Európa Tanács elfogadta a 2016 és 2021 közötti időszakra vonatkozó gyermekjogi stratégiáját, amely a fogyatékos, a migrációval érintett, a roma, illetve az LMBTI és interszexuális gyermekekkel szembeni megkülönböztetés fontosságára is összpontosít; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egységesen lépjenek fel a gyermekekkel szembeni megkülönböztetés felszámolása céljából; felszólítja különösen a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozott prioritásként tartsák szem előtt a gyermekeket a regionális és kohéziós politikák, mint például az európai fogyatékosságügyi stratégia, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere, illetve az Unió egyenlőségi és megkülönböztetésmentességi politikájának programozása és végrehajtása során; megismétli a roma gyermekek az egészségügyi ellátáshoz, a méltó lakhatáshoz és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférése védelmének és elősegítésének fontosságát;

85.  sürgeti a tagállamokat, hogy folytassanak olyan nyilvános oktatási és ismeretterjesztő kampányokat, amelyek felhívják a figyelmet a gyermekek védelemhez való jogára, és a gyermekekkel való pozitív és erőszakmentes kapcsolatot mozdítanak elő;

86.  egyértelműen elítéli a gyermekek erőszakos cselekmények és bántalmazás áldozatává válásának valamennyi formáját minden szinten, az otthontól az iskolán, a köztereken át a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézményeiig; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a gyermekeknek a fizikai és pszichikai erőszak minden formájával szembeni védelmére és annak megelőzésére, beleértve a fizikai és szexuális zaklatást, a szexuális kizsákmányolást, a gyermekmunkát, a kényszerházasságot, a becsületbeli gyilkosságokat, a női nemi szervek megcsonkítását és a gyermekkatonaként való toborzást; hangsúlyozza, hogy formális rendelkezéseket kell alkalmazni a gyermekekkel szembeni testi fenyítés tiltására és szankcionálására, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse meg a tagállamok szintjén történő egymás közötti tanulást arra vonatkozóan, hogyan kezelhető a legjobban az iskolai bántalmazás, figyelembe véve a gyermekek kiszolgáltatott csoportjait;

87.  kéri, hogy hozzanak létre egy olyan többfázisú gyermekvédelmi rendszert, amely a gyermek mindenek felett álló érdeke alapján teljes mértékben tiszteletben tartja az egyes gyermekek alapvető jogait; Hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek a célja nem az, hogy a szülőket és gondviselőket megbüntesse, hanem hogy egyértelmű jelzésként szolgáljon arra nézve, hogy a gyermekek elleni mindennemű fizikai és érzelmi erőszak elfogadhatatlan és törvényesen büntetendő, és amelynek keretében a gyermek családjától való elválasztása azonban csak a legvégső esetben lehetséges; emlékeztet arra, hogy a gyermekek állami gondozása mindig költségesebb, mint a szegénységben élő családoknak juttatott elegendő és megfelelően célzott támogatás; megismétli a gyermek jogairól szóló új európai stratégia előterjesztése iránt a Bizottsághoz intézett kérését;

88.  kéri olyan, fiatalkorúakkal foglalkozó, gyermekbarát igazságszolgáltatási rendszerek létrehozását, amelyekben a gyermekek tisztában vannak jogaikkal és szerepükkel, akár áldozatokként, akár tanúkként, akár állítólagos elkövetőkként érintettek; kéri, hogy fogadjanak el különleges intézkedéseket mind a büntető-, mind a polgári eljárások területén annak érdekében, hogy a gyermekeket megóvják a szükségtelen stressztől, a megfélemlítéstől és az újbóli áldozattá válástól, figyelembe véve a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló 2016/800 irányelvet;

89.  kéri, hogy a 116-os vészhelyzeti forródrót Unió-szerte a nap 24 órájában, a hét minden napján elérhető legyen a gyermekek számára, és az interneten alkalmazzanak anonimizált csevegővonalakat, mivel ezek a stressznek kitett gyermekek számára sokkal kényelmesebbek, és az Unióban a hivatalos és a kisebbségi nyelveken egységes rendszerként kellene bevezetni őket; kéri a tagállamokat, hogy támogassák a gyermekek segélyvonalának szánt 116111-os közös európai hívószámot a forródrót- és a csevegővonal-kapacitások és az európai hálózatok megerősítésével, illetve a megfelelő források rendelkezésre bocsátásával;

90.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a gyermekek védelmét a digitális világban a szexuális kizsákmányolás egyre gyakoribb olyan esetei miatt, amikor az elkövetők az interneten teremtenek kapcsolatot, és kéri a magán- és az állami szektor közötti együttműködés e tekintetben való fokozását, és különösen kéri az állami szektort, hogy vállalja közös felelősségét, és tartózkodjon a gyermekeknek címzett agresszív hirdetésektől, illetve védje meg őket a félrevezető hirdetésektől; az érintetteket arra ösztönzi, hogy kövessék a megelőzési és panasztételi mechanizmusok jó példáit az online közösségi médiában, és azokat Unió-szerte alkalmazzák; úgy véli továbbá, hogy a gyermekeket megfelelően tájékoztatni kell az internettel kapcsolatos – különösen személyes adatok megadása esetén felmerülő – esetleges kockázatokról, például tájékoztató kampányok és iskolai programok révén; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani a gyermekeket érintő online profilalkotást; támogatja az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv reformjának ambiciózus és eredményes megvalósulásának biztosítására irányuló erőfeszítéseket, különös tekintettel a gyermekek digitális környezetben történő védelmére; kéri a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az internetes durvaság kérdésével;

91.  kéri a gyermekek jogainak online és kibertérben való offline védelmére vonatkozó cselekvési terv kidolgozását, és emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző hatóságoknak a számítástechnikai bűnözés ellen folytatott küzdelemben különös figyelmet kell szentelniük a gyermekek elleni bűncselekményeknek; Hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy meg kell erősíteni az igazságszolgáltatási és rendőrségi együttműködést a tagállamok között, valamit az Europollal és annak a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központjával (EC3), a számítástechnikai bűnözés megakadályozása és az ellene való küzdelem, és különösen a gyermekek online szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem céljából;

92. felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet; kéri a nemzeti és uniós szintű bűnüldözési hatóságokat a sötét és a mély weben elkövetett bűncselekmények elleni küzdelem céljából új technológiákba való beruházásra; hangsúlyozza, hogy az Eurojust és az Europol számára megfelelő erőforrásokat kell biztosítani az áldozatok jobb azonosítása, a szexuális erőszak elkövetőinek szervezett hálózata elleni küzdelem, illetve a gyermekbántalmazással kapcsolatos anyagok online és offline kiszűrése, elemzése és továbbküldése céljából;

93.  úgy véli, hogy a befogadási politikáknak erőteljes hangsúlyt kell fektetniük a gyermekekre, mivel a gyermekek a kultúrák és társadalmak közötti kölcsönös megértés hídjai;

94.  emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért előrehaladásról szóló 2016. évi bizottsági jelentés szerint a nyilvántartott áldozatok legalább 15%-a gyermek, és sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek intézkedéseket az Europol azon bejelentésére reagálva, amely szerint 2015-ben legalább 10 000 gyermek tűnt el az Unióban; kéri a tagállamokat és az uniós ügynökségeket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a határokon átnyúló együttműködés, információmegosztás és a közös nyomozások és műveletek terén, hogy felléphessenek a gyermekkereskedelemmel és a határokon átnyúló szervezett bűnözéssel, a szexuális visszaéléssel és a kizsákmányolás más formáival szemben, továbbá a gyermekek védelme érdekében; kéri a tagállamokat és az európai ügynökségeket, hogy gyorsítsák meg képesített gyámok kinevezését a kísérő nélküli gyermekek mellé, és biztosítsák, hogy mindenkor figyelembe veszik a gyermek mindenek felett álló érdekét; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekeket gyermekbarát módon vegyék nyilvántartásba és azonosítsák, illetve a nemzeti védelmi rendszerekbe való bekerülésük biztosítása révén előzzék meg eltűnésüket; ajánlja az eltűnt gyermekkel kapcsolatos meglévő eszközök megerősítését, ideértve az eltűnt gyermekek európai forródrótjait is; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyék igénybe az Alapjogi Ügynökség szakértelmét a gyermekek, illetve a veszélyeztetett személyek védelmének javítására a jelenlegi menekülthelyzetben, különösen a migrációs csomópontokon; emlékeztet arra, hogy a gyermekek jogait és a gyermek mindenek felett álló érdekét valamennyi – többek között a migrációra és a menedékre vonatkozó – uniós szakpolitikában figyelembe kell venni és értékelni kell;

95.  ösztönzi a tagállamokat arra, hogy szenteljenek különös figyelmet azokra a korai iskolaelhagyás megelőzésére hivatott programokra, valamint, hogy dolgozzanak ki helyes gyakorlatokat ezen a területen, és osszák meg azokat.

A kisebbségek jogai

96. hangsúlyozza, hogy a kisebbségeknek, amelyek Európában évszázadok óta élnek a többségi kultúrákkal együtt vagy azok mellett, továbbra is megkülönböztetéssel kell szembenézniük az Unióban; úgy véli, hogy e probléma megoldása a kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó minimumnormák megállapításának szükségességében, továbbá a kulturális sokféleséggel és toleranciával kapcsolatos oktatásban rejlik, mivel Európa kulturális örökségének megőrzése a sokszínűséget gazdagítja;

97.   hangsúlyozza, hogy a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén; hangsúlyozza, hogy nagyon fontos a kisebbségekhez tartozó személyek alapvető jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása és előmozdítása;

98.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a csoportok akadályokkal szembesülnek tulajdonhoz való joguk érvényesítésében, az igazságszolgáltatáshoz és más közszolgáltatásokhoz, az oktatáshoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, továbbá kulturális jogaikat is korlátozhatják; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az olyan aránytalan közigazgatási és jogalkotási akadályok felszámolására, amelyek európai vagy nemzeti szinten hátráltathatják a nyelvi sokszínűséget;

99.   sürgeti a Bizottságot, hogy állapítson meg szakpolitikai normát a kisebbségek védelmére, mivel e csoportok védelme része a koppenhágai kritériumoknak, amelyek a tagjelölt államokra és a tagállamokra egyaránt vonatkoznak; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a kisebbséghez tartozó személyeket nem éri hátrányos megkülönböztetés, és a vonatkozó nemzetközi normák alapján hozzanak és hajtsanak végre célzott védelmi intézkedéseket;

100.   sürgeti a tagállamokat a kisebbségek problémáinak rendezésére alkalmazott jó gyakorlatok cseréjére és a bevált megoldások alkalmazására az Európai Unió egész területén; rámutat arra a lényeges szerepre, amelyet az Unióban a regionális és helyi hatóságok játszhatnak a kisebbségek védelmében, és úgy véli, hogy a közigazgatási átszervezéseknek nem szabad rájuk negatív hatást gyakorolniuk;

101.   felhívja az Alapjogi Ügynökséget, hogy folytassa a kisebbséghez tartozás alapján való megkülönböztetésről szóló jelentéstételt, és folytassa e tekintetben az adatok gyűjtését;

102.   ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig nem tették meg, hogy minden további késedelem nélkül ratifikáljál a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját; emlékeztet arra is, hogy az EBESZ keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani;

103.   sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg alaposan a kisebbségi jogok szempontját, biztosítsák a kisebbségi nyelvek használatához fűződő jogot, és védjék meg az Unión belüli nyelvi sokféleséget; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a regionális nyelvek oktatására és használatára vonatkozó tervét, mivel ezzel kezelhető a nyelvi megkülönböztetés az EU-ban;

104.  kéri az Uniót az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1985(2014). számú, az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló állásfoglalásának végrehajtását, a szubszidiaritás elvét maradéktalanul tiszteletben tartva; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban üzemelő vészhelyzeti forródrótoknak és egyéb hivatalos segélyvonalaknak nem csak az ország hivatalos nyelvein, hanem a hívások átirányítása révén a kisebbségi nyelvein és a főbb uniós nyelveken is elérhetőeknek kell lenniük;

A fogyatékossággal élő személyek jogai

105.   üdvözli a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) végrehajtása terén az Unió által elért eredményekre vonatkozó záró észrevételeket, és felhívja az Uniót, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki ezen ajánlásokat egy arra irányuló lehetőségként, hogy a lehető leghamarabb történő hatékony és alapos végrehajtás biztosítása révén jó példával járjanak elöl;

106.   hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyeket a többiekkel azonos módon megilletik alapvető jogok, ideértve az elidegeníthetetlen méltósághoz, az egészséghez és a családhoz, a független életvitelhez, az önállósághoz és a teljes körű társadalmi integrációhoz, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez való jogot, valamint a szavazói és fogyasztói jogokat is, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy a szerződésekben és uniós jogszabályokban foglalt valamennyi jogát gyakorolhassa; megjegyzi, hogy a fogyatékosság emberi jogi megközelítése még nem nyert teljes támogatást, ami az Unióban a fogyatékossággal élők megkülönböztetését eredményezi, és nyomatékosan kéri az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy jogi keretüket a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény követelményeihez igazítsák, a fogyatékossággal élő személyeket pedig hatékonyan integrálják a társadalomba;

107.   felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiacra való tényleges bejutását szolgáló stratégiákat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fogyatékossággal élő személyek integrálását célzó intézkedésekre elkülönített uniós alapok egy részét továbbra sem erre a célra használják fel; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az alapok felhasználását, és szükség esetén tegyen intézkedést;

108.  emlékeztet arra, hogy az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek különös akadályokkal szembesülnek alapvető jogaik érvényesülése terén, és felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e személyek a többi emberrel megegyező önállóságának és befogadásának elősegítése érdekében;

109.  megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő nők és gyermekek aránytalan mértékben szenvednek el különböző emberi jogi jogsértéseket, többek között megfosztják őket az alapvető szolgáltatásokhoz, például az oktatáshoz és orvosi ellátáshoz való hozzáféréstől, illetve családjuktól és közösségüktől távoli intézményekben helyezik el őket, és nagyobb a kockázata, hogy erőszak, szexuális visszaélés, kizsákmányolás vagy a rossz bánásmód egyéb formáinak áldozataivá válnak; hangsúlyozza, hogy az Unió, a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok részéről átfogó és a nemi szempontokat figyelembe vevő politikai fellépésre van szükség annak biztosítására, hogy az ENSZ gyermekjogi egyezményét a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összefüggésben alaposan végrehajtsák;

110.   sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a fogyatékossággal élő gyermekek, illetve családjuk számára támogatási szolgáltatásokat a helyi közösségekben, mozdítsák elő az intézményesítés felszámolását, és biztosítsanak számukra befogadó oktatási rendszert;

111.   sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy a 112-es segélyhívó szám fogyatékossággal élő személyek számára teljes körűen hozzáférhető legyen, illetve hogy a szám ismertsége tudatosító kampányok révén növekedjen;

112.   felhívja az Uniót, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák a pénzügyi és emberi erőforrások elkülönítését a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikkének (2) bekezdése szerint létrehozott felügyeleti keretnek, hogy azok elláthassák feladataikat, biztosítva függetlenségüket annak szavatolása révén, hogy összetételük és működésük módja figyelembe veszi az emberi jogok védelme céljából létrehozott nemzeti intézmények működésére vonatkozó párizsi elveket;

113. kéri a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek közéletben való tényleges részvételét és véleménynyilvánítási szabadságát; megjegyzi, hogy ezen erőfeszítéseket feliratozással, jelnyelvi tolmácsolással, Braille-írásos dokumentumokkal és könnyen olvasható formátumokkal kell támogatni; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak a fogyatékossággal élő menekültek számára hozzáférhető megoldásokat; hangsúlyozza a fogyatékossággal élő menekülteket, migránsokat és menedékkérőket fenyegető sajátos kockázatokat, ugyanis e személyeknek nem áll rendelkezésére tájékoztatás és kommunikáció hozzáférhető formában, és adott esetben olyan körülmények között vannak őrizetben, amelyek nem biztosítják a megfelelő támogatást vagy az ésszerű alkalmazkodást;

Időskorúak

114.   megjegyzi, hogy az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás emberi jogi megközelítés révén erősíthető fontos kérdések, mivel a fejlett országok előtt álló legmélyebb gazdasági és társadalmi átalakulások közé tartoznak; kéri a tagállamokat, hogy a társadalmi kirekesztés elleni szociális és gazdasági kezdeményezések révén ösztönözzék az idős személyek munkaerőpiacon való fokozott és aktív részvételét, és biztosítsanak számukra az egészségügyi szolgáltatásokhoz való gördülékeny hozzáférést;

115. hangsúlyozza, hogy az életkoron alapuló diszkrimináció korunk társadalmaiban rendkívül elterjedt, és gyakran a megkülönböztetés más formáival, például a fajon és etnikai hovatartozáson, valláson, fogyatékosságon, egészségügyi állapoton vagy társadalmi-gazdasági helyzeten nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetéssel társul; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre az idős személyek közösségi életbe való újbóli integrálását célzó intézkedéseket, az elszigeteltségük elleni küzdelem céljából;

116.   kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ időskorral foglalkozó nyitott munkacsoportjában, és fokozzák az idős személyek jogainak védelmére tett erőfeszítéseiket;

A romák jogai

117.  emlékeztet arra, hogy a roma kisebbséghez tartozókat megilleti a mozgás szabadsága, és sürgeti a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy védelmezzék ezt, és ne tervezzenek etnikai alapú telepítési politikákat; aggasztja, hogy a roma kisebbséghez tartozók több tagállamban aránytalan mértékben kényszerkitelepítés áldozatai;

118.  sajnálja, hogy a romák továbbra is cigányellenességgel és szisztematikus, sőt intézményi rasszizmussal szembesülnek, és emlékeztet arra, hogy a romáknak a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy területén és más egyéb területeken történő megkülönböztetése elfogadhatatlan és káros az európai társadalomra; felhívja ezért a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének végrehajtásáról szóló, 2015. évi bizottsági jelentés fényében teljes körűen és gyorsan hajtsák végre a romákkal kapcsolatos saját nemzeti stratégiáikat, és a romák elleni faji megkülönböztetés leküzdésére vezessenek be egyedi intézkedéseket, összhangban a faji egyenlőségi irányelvvel és az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel, továbbá a rasszizmusról és idegengyűlöletről szóló kerethatározattal összhangban lépjenek fel a cigányellenességgel szemben;

119.  emlékeztet az Európai Bíróság esetjogára, amely kimondja, hogy az egyenlő bánásmód 2000/43/EK irányelv által hivatkozott elve azokra a személyekre alkalmazandó, akik anélkül, hogy bizonyos faji vagy etnikai csoporthoz tartoznának, valamelyik előbb említett okból különös hátrányt szenvednek el vagy kevésbé kedvező bánásmódban részesülnek;

120.  felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi területen – és különösen az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy vonatkozásában – helyezze előtérbe a megkülönböztetésre irányuló gyakorlatok nyomon követését, különös figyelmet fordítva arra, hogy valamennyi programot úgy hajtsák végre, hogy közvetlenül és egyértelműen mérséklődjenek a romák és a nem romák között fennálló különbségek; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek előmozdítják vagy lehetővé teszik az intézményesített megkülönböztetést és szegregációt;

121.  elítéli a roma gyermekek iskolai szegregációjának gyakorlatát, amely rendkívül kedvezőtlenül érinti az említett gyermekek kilátásait életük folyamán; támogatja, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokkal lép fel e gyakorlat ellen, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eredményes intézkedéseket az iskolai szegregáció felszámolására, és készítsenek terveket a roma gyermekeket célzó integrációs intézkedésekről;

122.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg a roma és a szegény közösségek befogadásának előmozdítására vonatkozó stratégiáikat, azok olyan módon történő kibővítésével, hogy 80 millió polgárra vonatkozhassanak; kéri továbbá, hogy erősítsék meg a Bizottság roma munkacsoportját és a nemzeti kapcsolattartókat, hozzanak létre regionális és helyi kapcsolattartókat, regionális roma platformokat, valamint az Európai Roma Platformmal együttműködve hozzanak létre egy online szakpolitikai fórumot; felhívja az Alapjogi Ügynökséget, hogy folytassa a romák helyzetét tükröző adatok gyűjtését, valamint dolgozzon ki, illetve javasoljon egy romaintegrációs mutatókat feltüntető eredménytáblát, amely lehetővé teszi az e téren elért előrehaladás nyomon követését; felhívja a tagállamokat, hogy augusztus 2-át jelöljék ki a roma holokauszt európai emléknapjának;

Az LMBTI-személyek jogai

123.  elítél a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló mindennemű megkülönböztetést vagy erőszakot; ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan menetrendre, amely egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosít valamennyi polgár számára, ugyanakkor tiszteletben tartja a tagállamok hatásköreit, továbbá ösztönzi, hogy kövesse nyomon az LMBTI személyekre vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő átültetését és végrehajtását; üdvözli e tekintetben a Bizottság által az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítása érdekében összeállított intézkedési listát, többek között a Bizottságnak a sztereotípiák elleni küzdelem és az LMBTI személyek jobb társadalmi elfogadottsága érdekében indított átfogó kommunikációs kampányát; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat az LMBTI személyek jogaival foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködésre; megjegyzi, hogy az Alapjogi Ügynökség terepmunka keretében végzett kutatása szerint a köztisztviselők az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítását célzó nemzeti erőfeszítések fő hajtóerejét az uniós jogban és politikában látják;

124.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az LMBTI-személyeket már iskoláskoruktól kezdve bántalmazzák és zaklatják, és az életük különböző területein – többek között a munkahelyen – szenvednek hátrányos megkülönböztetést; kéri a tagállamokat, hogy összpontosítsanak különösen a sport területén tapasztalt homofóbiára, a fiatal LMBTI-személyekre és az iskolai bántalmazásra; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy támogassák a szakszervezetek és munkáltatói szervezetek abbéli erőfeszítéseit, hogy sokféleséget és megkülönböztetésmentességet célzó politikáikban az LMBTI személyekre összpontosítsanak;

125.  emlékeztet az EJEB LMBTI-jogokra vonatkozó esetjogára; üdvözli, hogy egyre több tagállam tett már arra irányuló lépéseket, hogy hozzájáruljon az LMBTI személyek jogainak előmozdításához és jobban védje e jogokat, és új törvényes eljárásokat fogadtak el a nemek elismerésére, amelyek tiszteletben tartják e személyek alapvető jogait; felhívja a Bizottságot és ügynökségeit, hogy gyűjtsön adatokat az LMBTI személyek által tapasztalt emberijog-sértésekről, és osszák meg a tagállamokkal az e személyek alapvető jogainak védelmével kapcsolatos bevált gyakorlatokat, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy tájékoztassák teljes körűen az LMBTI személyeket a jogaikról, valamint e tekintetben valósítsák meg a legjobb gyakorlatok cseréjét; elítéli azokat az orvosi beavatkozásokat, amelyek sértik a transznemű és interszexuális emberek alapvető jogait;

126.  úgy véli, hogy az LMBTI személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek olyan jogintézményekhez, mint amilyen az együttélés és a bejelentett élettársi és házastársi viszony; üdvözli, hogy e jogintézmények 18 tagállamban már szabadon hozzáférhetők, és kéri a többi tagállamot, hogy szintén vegyék fontolóra ennek megvalósítását;

127.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az egyének, párok és családok (házassággal vagy bejelentett élettársi viszonnyal, törvényes nemváltoztatással létrejött, illetve örökbefogadásról szóló igazolással és születési anyakönyvi kivonattal igazolható) családi állapotát – köztük a nemi hovatartozás jogi elismerésére – vonatkozó valamennyi dokumentum joghatásának az egész EU-ban való teljes körű kölcsönös elismerésére és szabad mozgására vonatkozóan, a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló polgárok elé gördített diszkriminatív jogi vagy közigazgatási akadályok felszámolása érdekében;

Állampolgárság

128.   súlyos aggodalommal állapítja meg, hogy az euroszkepticizmus és az erőszakos politikai nézetek kifejezése egyaránt terjed, ezért nyomatékosan kéri az Uniót és tagállamait, hogy fokozza az állampolgárok és a civil társadalmi szervezetek – különösen a fiatalok – részvételét az uniós kérdésekben annak érdekében, hogy az európaiak hangot adhassanak aggályaiknak, és véleményt nyilváníthassanak a demokratikus csatornákon keresztül;

129.  Unió-szerte szükségesnek találja a közéletben való részvétel igazgatási terhének csökkentését és az e-kormányzás előmozdítását, és kéri a polgári kezdeményezéshez hasonló mechanizmusok hatékonyságának növelését;

130.  ösztönzi az elektronikus konzultációknak a polgárok közvetlen részvételének eszközeként való kialakítását, amely lehetővé teszi a polgárok kormánnyal és közigazgatással szembeni elvárásaival kapcsolatos ismeretek összegyűjtését; szükségesnek véli az olyan eljárási nehézségek és nyelvi akadályok megszüntetését, amelyek visszavetik a polgári a döntési folyamatokban való részvételt az állami intézményekben és a kormányzás minden szintjén; hangsúlyozza, hogy szükség van az átláthatóság alkalmazására, nem csak az intézményi döntéshozatali folyamatokban, hanem a közigazgatási szolgáltatásokhoz kapcsolódó dokumentumkezelés módjainak nyomon követésében is; hangsúlyozza, hogy az ilyen szolgáltatások nyújtását elérhető digitális formában is elő kell mozdítani; hangsúlyozza a Chartával kapcsolatos ismeretterjesztés fontosságát;

131. megállapítja, hogy a civil társadalmi szervezetek, többek között az önkéntesek, az egyházi és az ifjúsági munkavállalás kulcsfontosságú szerepet tölt be a társadalmi és polgári részvételben, és kéri az Uniót és a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy támogassák és népszerűsítsék ezek munkáját; kéri a tagállamokat és az EU-t, hogy tartsák tiszteletben a gyülekezés és az egyesülés szabadságát a Chartában foglaltak szerint;

132. úgy véli, hogy az állampolgári ismeretek oktatása és az interkulturális párbeszéd révén a polgárok jobban megértik a társadalmi és politikai részvétel jelentőségét, míg az emberi jogokkal kapcsolatos oktatás a jogaikra vonatkozó tudatosságukat növeli és megtanítja őket mások jogainak tiszteletben tartására; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti cselekvési terveket az alapvető jogok oktatására, ideértve az alapjogi keret fejlesztéséhez való uniós hozzájárulást is, és hajtsák végre az Európa Tanács a demokratikus polgársággal és az emberi jogokkal kapcsolatos oktatásról szóló chartáját; felszólítja a regionális és helyi hatóságokat, hogy vállaljanak aktív szerepet a fent említett tevékenységben;

133.   aggodalommal állapítja meg, hogy még mindig erőfeszítésekre van szükség az Európa 2020 stratégia szegénységre és társadalmi kirekesztésre vonatkozó céljainak az eléréséhez; felhívja a tagállamokat, hogy találják meg a megfelelő szakpolitikákat, ideértve a foglalkoztatás révén történő aktivizálást, a jó minőségű szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférést; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy szociális és foglalkoztatási politikáik ne alkalmazzanak megkülönböztetést a háztartások mérete és összetétele alapján;

Digitális jogok

134.   emlékeztet arra, hogy minden embernek joga van a magánélet és a rájuk vonatkozó személyes adatok védelméhez, többek között a vonatkozásukban gyűjtött adatokhoz való hozzáféréshez, illetve azok kijavíttatásához hangsúlyozza, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy személyes adatai felett saját maga rendelkezzen, és különösen kizárólagos rendelkezési joga van személyes adatainak felhasználása és továbbítása felett; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell végrehajtaniuk, amelyek lehetővé teszik valamennyi állampolgár számára, hogy a véleménynyilvánítási szabadság és az információ szabadságának tiszteletben tartása mellett, illetve a vonatkozó jogszabályokkal és ítélkezési gyakorlattal összhangban eltávolíttathassa a méltóságát vagy a jó hírnevét esetlegesen sértő tartalmakat; rámutat, hogy amennyiben nem áll fenn konkrét közérdek, minden személynek jogában áll eldönteni, hogy mely adatait kívánja hozzáférhetővé tenni, jogában áll személyes adatot töröltetni, valamint rendelkezik a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való joggal, az uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban;

135.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az állampolgárok nincsenek teljes mértékben tisztában a jogaikkal és a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekkel; elengedhetetlennek tartja, hogy a nyilvánosság és elsősorban a gyerekek megismerjék a személyes adatok védelmének jelentőségét – többek között a kibertérben is –, valamint az őket érintő esetleges kockázatokat, különösen a gyors technológiai fejlemények és az informatikai támadások elszaporodása fényében; kéri a tagállamokat, hogy terjesszék ki a médiaműveltség oktatásával kapcsolatos törekvéseiket, és azt szervesen építsék be az iskolai tantervekbe; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket az internetes durvaság ellen, különösen ha az gyermekek konkrét csoportjait érinti;

136.   rámutat, hogy minden embernek joga van az interneten szabadon véleményt nyilvánítani és véleményét terjeszteni, a vonatkozó jogszabályokkal és ítélkezési gyakorlattal összhangban; hangsúlyozza, hogy senkit sem érhet hátrány amiatt, hogy nem vesz igénybe digitális szolgáltatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az audiovizuális szolgáltatásokról szóló uniós irányelvről folytatott nyilvános konzultáció eredményeit és vizsgálja felül az irányelvet, többek között az alapvető joghoz kapcsolódó kérdéseket illetően;

137.   emlékeztet arra, hogy meg kell vizsgálni, hogy bizonyos új technológiák – nevezetesen a drónok – milyen hatással vannak az alapvető jogokra és elsősorban a magánélethez való jogra; hangsúlyozza továbbá, hogy kihívást jelentenek az internet használatának általánossá válásának az alapvető jogokra gyakorolt következményei, különösen a személyes adatok védelme, az online zaklatás vagy az emberkereskedelem elleni küzdelem, különösen a szexuális és a kényszermunkával történő kizsákmányolás tekintetében;

138.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126.

(2)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0105.

(3)

HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(4)

HL C 378., 2013.12.24., 1. o.

(5)

HL L 132., 2016.5.21., 1. o.

(6)

HL L 328., 2008.12.6., 55. o.

(7)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(8)

HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(9)

HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(10)

HL L 95., 2010. 4.15., 1. o.

(11)

HL L 101., 2011.4.15., 1. o.

(12)

HL L 335., 2011.12.17., 1. o.

(13)

HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(14)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0594.

(15)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0062.

(16)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0387.

(17)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0286.

(18)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102.

(19)

  HL C 124. E, 2006.5.25., 405. o.

(20)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.

(21)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0350.

(22)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0095.

(23)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0203.

(24)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.

(25)

Az emberkereskedelemnek ezt az új típusát a Parlament az eritreai helyzetről szóló, 2016. március 10-i állásfoglalásában már meghatározta (Elfogadott szövegek: P8_TA(2016)0090).


VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (9.11.2016)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2015)

(2016/2009(INI))

A vélemény előadója: Cristian Dan Preda

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 2. cikke szerint „az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul”; hangsúlyozza ezen értékek teljes körű, uniós és tagállami szintű tiszteletben tartása biztosításának, megerősítésének és előmozdításának kiemelt jelentőségét; emlékeztet arra, hogy az emberi jogok egyetemesek és oszthatatlanok;

2.  meggyőződése szerint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének következtetései és véleményei, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megfelelő alapot jelent az EUMSZ 2. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogok terjedelmének értelmezéséhez;

3.  megjegyzi, hogy a Szerződések rögzítik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozásra irányuló kötelezettséget; hangsúlyozza, hogy a Szerződések elismerik, hogy az alapvető jogok, ahogyan azokat az EJEE biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jog általános elveit képezik;

4.  hangsúlyozza, hogy a jogállamiság elleni rendszerszintű fenyegetések esetén a 7. cikk és a jogállamisági keret szerinti eljárásokat kellene bevetni a jogorvoslat biztosítására; úgy véli, hogy az Unió és tagállamai között fontos új konszenzust kialakítani a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében, biztosítandó ezeknek az európai polgárok általi tiszteletben tartását és megelőzendő ezen értékek veszélyeztetését; úgy véli, hogy a jogállamiság bárminemű megkérdőjelezése olyan határvonal, amelyet egyetlen demokratikus országnak sem szabad átlépnie;

5.  kiemeli, mennyire fontos annak biztosítása, hogy az Alapjogi Chartát a jogalkotási folyamat egésze során teljes körűen tiszteletben tartsák; e tekintetben üdvözli a jogalkotás minőségének javításáról szóló megállapodást, és felhívja a figyelmet az átfogó hatásvizsgálatok, valamint az uniós intézmények és a tagállamok közötti szoros együttműködés jelentős szerepére; emlékeztet arra, hogy az uniós jog hatékony és pontos végrehajtása elengedhetetlen az Unió értékeinek védelme szempontjából, valamint hogy ez a védelem alapvető fontosságú az Unió egészének hitelessége tekintetében;

6.  rámutat arra, hogy a biztonsági és igazságügyi politikák célja a szabadság és az alapvető jogok védelme; ezért hangsúlyozza, hogy az e téren zajló jogalkotásnak és politikai döntéshozatalnak összhangban kell lennie az Alapjogi Chartával;

7.  úgy véli, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a Charta következetes és egységes végrehajtása érdekében, többek között a gyakorló szakembereket és a nyilvánosságot célzó figyelemfelkeltő intézkedések révén, biztosítandó a jogállamiság és az európai polgárok alapvető jogainak tiszteletben tartását és előmozdítását, és hangsúlyozza, hogy az európai intézményeknek vezető szerepet kell vállalniuk ebben a munkában; rámutat arra, hogy jelentős erőfeszítésekre van szükség a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, valamint a sajtószabadság védelmének javítása, továbbá az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálása érdekében;

8.  támogatja az új jogállamisági keret Bizottság általi, most először történő aktiválását; javasolja a keret működésének és eredményeinek alapos értékelését, hogy javítani lehessen hatékonyságát;

9.  tudomásul veszi a Tanács által a jogállamiságról szervezett első két párbeszédet; várakozással tekint e mechanizmus közelgő értékelése elé, melynek célja a mechanizmus jelentőségének, illetve a többi uniós jogállamisági eszközzel való összeegyeztethetőségének fokozása;

10.  szorgalmazza, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége kapjon felhatalmazást arra, hogy kétévente jelentést tegyen arról, hogy Európa leginkább rászoruló polgárai milyen mértékben gyakorolhatják az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített valamennyi alapvető jogukat;

11.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozása hozzájárul az uniós polgárok és a tagállamok emberi jogainak és alapvető szabadságainak védelméhez; határozottan megismétli az Európai Bíróság 2/13. sz. véleménye nyomán a Bizottsághoz intézett felhívását, mely szerint meg kell határozni az Európai Uniónak az EJEE-hez való csatlakozásához szükséges lépéseket, az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdésében rögzített kötelezettségnek megfelelően;

12.  hangsúlyozza, hogy az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás egy olyan, végső eszközként igénybe vehető mechanizmus, amelyet az Európai Tanács egyhangú döntéshozatalára vonatkozó követelmény miatt nem igazán lehet teljes mértékben kihasználni; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalására; megismétli azt az ajánlását, mely szerint átfogó uniós mechanizmust kell létrehozni az alapvető jogok és a jogállamiság tagállamokon belüli tiszteletben tartásának hatékony nyomon követésére; azt javasolja, hogy a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktumnak megelőző és korrekciós elemeket is tartalmaznia kellene, és rámutat arra a javaslatra, hogy számos forrás felhasználásával kerüljön kidolgozásra egy, a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló éves európai jelentés, amely alapot képezne ahhoz, hogy megelőzzük vagy helyrehozzuk az unós értékek bárminemű megsértését;

13.  felhív arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének feladatairól és tevékenységeiről folytassanak kiterjedt vitát; hangsúlyozza az ügynökség munkájának jelentőségét abban, hogy szakértelmet biztosít az uniós intézmények és tagállamok számára, és elismeri, hogy jelentős mértékben hozzájárul az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos tudatosság növeléséhez az Unióban.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

8.11.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

3

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Richard Corbett, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Diane James, Ramón Jáuregui Atondo, Constance Le Grip, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, György Schöpflin, Barbara Spinelli, Claudia Țapardel, Josep-Maria Terricabras, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Max Andersson, Gerolf Annemans, Ashley Fox, Charles Goerens, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jérôme Lavrilleux, Helmut Scholz

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Pilar Ayuso, Gabriel Mato, Wim van de Camp


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (7.9.2016)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2015)

(2016/2009(INI))

A vélemény előadója: Jordi Sebastià

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

A.  mivel a családegyesítést – bár alapvető emberi jog – jelenleg rendszeresen késleltetik, sőt, megtagadják, és mivel a nők és gyermekek esnek először áldozatul e jog megtagadásának vagy késleltetésének;

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikke tiltja a nemi alapú megkülönböztetést; mivel az EU elkötelezett az iránt, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését;

C.  mivel a roma nők a nemük és etnikai származásuk okán gyakran vannak kitéve többszörös és interszekcionális megkülönböztetésnek, továbbá korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a szociális szolgáltatásokhoz vagy a döntésekben való részvételhez; mivel a hátrányos megkülönböztetés a többségi társadalmon belül növekvő romaellenes rasszizmussal összefüggésben nyilvánulhat meg, vagy akár a nők saját közösségein belül nemük alapján;

D.  mivel a nők elleni erőszak az alapvető jogok megsértése, amely kortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti; mivel a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemi alapú sztereotípiák növelik az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formáinak kockázatát, és gátolják a nőknek az élet minden területén való teljes részvételét;

E.  mivel a nők még mindig a megkülönböztetés számos formájával néznek szembe az Unióban, és még mindig alulreprezentáltak a döntéshozatal valamennyi területén;

F.  mivel az emberkereskedelem az emberi jogoknak, az emberi méltóságnak, valamint a jog és a demokrácia alapelveinek a súlyos megsértése; mivel még mindig a szexuális kizsákmányolás céljából végzett emberkereskedelem a leggyakoribb; mivel az Unióban bejelentett áldozatok 76%-a nő;

G.  mivel az LMBT személyekkel kapcsolatos uniós felmérés eredményei szerint a leszbikus, biszexuális és transznemű személyek a hátrányos megkülönböztetés aránytalanul nagy kockázatának vannak kitéve szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt;

H.  mivel az emberi nem fogalma önmagában nem hordozza a sebezhetőséget, és több tényező is hozzájárulhat a sebezhetőség kialakulásához, például a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a többszörös megkülönböztetés;

I.  mivel az Eurostat legfrissebb becslései alapján az Unióban a nők átlagosan 16%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak;

J.  mivel a szexuális és a reproduktív egészség és jogok az alapvető emberi jogokban gyökereznek és az emberi méltóság lényeges elemei(1);

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség még nem valósult meg, hogy több területen nem történt javulás, és hogy a nők alapvető jogait továbbra is megsértik; hangsúlyozza, hogy a nőket továbbra is sújtja a megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés, amint azt a tudományos életben, a technológia és a műszaki tudományok terén, a vállalkozói tevékenységekben és a döntéshozatali folyamatokban való alacsony részvételi arányuk mind a magán-, mind az állami szektorban, valamint a nemek közötti tartós bér- és nyugdíjszakadék is példázza, tekintettel többek között a vidéki térségekben élő nőkre; megjegyzi, hogy a megkülönböztetés és a képviselet hiánya a nemi sztereotípiák állandósulásához, társadalmi és gazdasági kirekesztéshez, valamint a nők és lányok elleni erőszakhoz vezet;

2.  hangsúlyozza, hogy minden szinten és minden eszközzel küzdeni kell a romákkal szembeni rasszizmus ellen, és hangsúlyozza, hogy ez a jelenség a rasszizmusnak egy különösen tartós, erőszakos, rendszeresen visszatérő és mindennapos formája; felszólítja a tagállamokat, hogy még inkább fokozzák a romaellenes rasszizmus elleni küzdelmet, valamint a bevált gyakorlatok előmozdítására szolgáló nemzeti romaintegrációs stratégiájuk keretében támogassák a roma nők szerepvállalását;

3.  szorgalmazza az általános megkülönböztetési formák mögött megbúvó többszörös – többek között szegénységen és fajon alapuló – megkülönböztetésre vonatkozó statisztikai adatok és mutatók szolgáltatását; emlékeztet arra, hogy amennyiben felmerül a megkülönböztetés veszélye, annak még nagyobb a veszélye, hogy ez a megkülönböztetés nemek közötti egyenlőtlenségen alapul; kéri az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy adjon ki jelentést erről a témáról;

4.  sajnálja, hogy a nők még mindig megkülönböztető munkakörülményekkel szembesülnek, ideértve az atipikus foglalkoztatási formákat is; hangsúlyozza, hogy a kiskereskedelmi ágazatban dolgozó nőket különösen érinti a hosszabb munkaidő, és az a veszély fenyegeti őket, hogy megtagadják tőlük a heti egy szabadnaphoz való munkavállalói jogukat;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt években számos tagállamban nyilvános teret nyertek a nemek közötti egyenlőség elleni mozgalmak; hangsúlyozza, hogy ezek a mozgalmak a nemek közötti egyenlőség terén eddig elért vívmányokat kifogásolják, céljuk pedig az olyan törvények és szakpolitikák akadályozása, amelyek az LMBTI személyek gyűlölet-bűncselekményekkel és megkülönböztetéssel szembeni védelmére irányulnak;

6.  ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban nem fogadtak el uniós stratégiát a 2016–2020-as időszakra vonatkozóan, valamint a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre emlékeztetve felkéri a Bizottságot, hogy közlemény formájában való elfogadás révén erősítse meg a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2019 közötti időszakra szóló stratégiai szerepvállalását;

7.  kéri a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzott intézkedésekkel ötvöző kettős megközelítést követve fokozza a nők politikai és gazdasági döntéshozatali folyamatokban való képviseletének növelésére irányuló erőfeszítéseit;

8.  kéri a Bizottságot, hogy javítsa a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételével kapcsolatos átfogó, összehasonlítható, megbízható és rendszeresen frissített adatok gyűjtését, elemzését és terjesztését;

9.  elítéli a béranyaság minden olyan formáját, mivel az figyelmen kívül hagyja a nők jogait;

10.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy ösztönözzék a nők európai választási folyamatokban való részvételét azáltal, hogy az európai választási jogszabályok következő felülvizsgálata során a nemek szempontjából kiegyensúlyozott listákat fogadnak el;

11.  sajnálja, hogy a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2012. évi javaslat még mindig függőben van, és kéri a Tanácsot, hogy fogadjon el végre közös álláspontot erről a javaslatról;

12.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti bérszakadék – amelynek mértéke az EU-ban jelenleg átlagosan 16% – elfogadhatatlan megkülönböztetést jelent és az uniós szerződésekbe (az EUMSZ 157. cikkébe) ütközik; ismételten arra kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a meglévő jogszabályaikat abból a célból, hogy megszűnjön a férfiak és nők közötti bér- és nyugdíjszakadék; megjegyzi, hogy a bérek átláthatóságának fokozására irányuló intézkedések alapvetőek a nemek közötti bérszakadék megszűntetése szempontjából; kéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre a bérek átláthatóságáról szóló bizottsági ajánlást;

13.  úgy véli, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve sürgősen ki kell dolgozni az egyenértékű munka fogalmának uniós szintű meghatározását olyan tényezők tekintetbe vételének biztosítása érdekében, mint például a munkakörülmények, a munkavállalóra ruházott felelősség, valamint a munkával járó fizikai vagy mentális követelmények;

14.  kéri a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv teljes körű végrehajtását, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézkedések vagy tervek kidolgozására irányuló vállalati kötelezettség bevezetése céljából történő felülvizsgálatát;

15.  megjegyzi, hogy a nők gyakran akaratlanul is aránytalanul nagy mértékben dolgoznak bizonytalan munkakörülmények között, és ez nagy arányban részmunkaidős, rosszul fizetett és határozott idejű, illetve kötetlen munkaidős szerződéseket jelent; megjegyzi, hogy a részmunkaidős munkavállalás tovább növeli a szegénység kockázatát; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség csak a fizetett és fizetés nélküli munka, valamint a munkahelyi, családi és gondozási kötelezettségek igazságos újraelosztása révén valósítható meg;

16.  hangsúlyozza, hogy a vidéki területeken magas az önálló vállalkozók aránya, akik nem részesülnek megfelelő szociális védelemben, illetve magas a különösen a nőkre jellemző „láthatatlan” munkavégzés aránya; ezért felszólítja a tagállamokat és a jogalkotási hatáskörrel rendelkező régiókat, hogy javítsák a munkaerőpiacon a nemek közötti egyenlőségre, így különösen a bérekre, a tulajdonosi jogokra és a döntéshozatalra vonatkozó jogszabályokat, valamint biztosítsák a szociális biztonság nyújtását a vidéki területeken dolgozó férfiak és nők számára is;

17.  hangsúlyozza a minőségi közszolgáltatások kulcsfontosságú szerepét a szegénység – különösen a nőket sújtó szegénység – elleni küzdelemben, hiszen ők jobban rá vannak utalva e szolgáltatásokra;

18.  kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el egy átfogó, globális jogalkotási intézkedést az anyák és apák különféle szabadságokkal – azaz a szülési, az apasági, a szülői és az ápolási szabadsággal – kapcsolatos igényeinek kielégítése érdekében, különösen azért, hogy elősegítsék az apák aktívabb szerepvállalását, lehetővé tegyék a családi feladatok igazságosabb megosztását, ily módon pedig egyenlő esélyt biztosítva a nőknek a munkaerő-piaci részvételhez;

19.  sajnálattal veszi tudomásul a Bizottság arra vonatkozó döntését, hogy visszavonja a szülési szabadságról szóló irányelvet, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy új javaslatot a fizetett apasági szabadság kötelező erejű jogáról;

20.  hangsúlyozza, hogy a férfiaknak csak egy kis hányada él a szülői szabadsághoz való joggal; ezért konkrét fellépést szorgalmaz annak érdekében, hogy elmozduljanak a lehetőségekhez mérten egyéni és nem átruházható szülői szabadsághoz való jogok irányába;

21.  üdvözli az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című bizottsági ütemtervben előirányzott gondozói szabadság bevezetésére irányuló javaslatot; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot e rendelkezés bevezetése érdekében;

22.  üdvözli az EU javasolt csatlakozását az Isztambuli Egyezményhez, és felhívja az Uniót, hogy a lehető leghamarabb erősítse meg ezt az egyezményt annak érdekében, hogy biztosítsák a nők elleni és a családon belüli erőszak valamennyi formájának megelőzését és felszámolását, valamint az azokkal szembeni védelmet; emlékezteti a tagállamokat, hogy az uniós tagság nem menti fel őket azon kötelezettségük alól, hogy aláírják, ratifikálják és végrehajtsák az Isztambuli Egyezményt, és sürgeti őket ennek megtételére; hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény a legátfogóbb és legkorszerűbb rendelkezésre álló eszköz, amely biztosítja a nők elleni erőszak megelőzését, a nők erőszakkal szembeni védelmét és a nők elleni erőszakra vonatkozó adatok gyűjtését, valamint sajnálja, hogy eddig csupán 14 tagállam ratifikálta ezt az egyezményt;

23.  elítéli a nők és lányok elleni erőszak – mint a becsületbeli gyilkosság, a kényszerházasság, az emberkereskedelem, a családon belüli erőszak és a női nemi szervek megcsonkítása – valamennyi formáját; úgy véli, hogy ezeket a gyakorlatokat büntetendőnek kell nyilvánítani és büntetni kell; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottan lépjenek fel ezekkel a gyakorlatokkal szemben világszerte és az Unióban egyaránt; hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak az alapvető jogok rendszeres megsértését jelenti, és hogy az Unióban 62 millió nő vált erőszak áldozatává;

24.  úgy véli, hogy minden Európában élő személynek tiszteletben kell tartania a törvényeket, valamint a nők jogait és méltóságát;

25.  sajnálatosnak tartja az európai nyilvános helyeken elkövetett zaklatást és nemi erőszakot, és hogy ezek sok esetben büntetlenek maradnak és nem szolgáltatnak igazságot az áldozatok számára; továbbá úgy véli, hogy Európában minden nőnek és lánynak az összes nyilvános helyen biztonságban kellene éreznie magát a szexuális zaklatás valamennyi formájától; kéri a tagállamokat, hogy indítsanak a nők szexuális zaklatása elleni küzdelmet szolgáló figyelemfelhívó kampányokat, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen cselekményeket megfelelően szankcionálják, az elkövetőeket bíróság elé állítsák, valamint az áldozatoknak megfelelő védelmet nyújtsanak;

26.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy mozgósítsák az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás elleni küzdelemhez szükséges eszközöket;

27.  hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak elleni hatékony küzdelem érdekében a nőkkel és a lányokkal szembeni társadalmi hozzáállás megváltoztatására van szükség; úgy véli, hogy a nőket túl gyakran ábrázolják alárendelt szerepekben, az ellenük irányuló erőszakot pedig túl gyakran elnézik, vagy alábecsülik annak súlyát; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek többet a nemi alapú sztereotípiák, illetve a nők és lányok hátrányos megkülönböztetésének leküzdése érdekében;

28.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a nők elleni és a nemi alapú erőszakról szóló jogalkotási javaslatot, és terjesszen elő átfogó stratégiát a kérdésben, amely kiterjed az erőszakot elszenvedett nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének biztosítására is;

29.  üdvözli, hogy Unió-szerte egyre nagyobb lendületet kapnak a női nemi szervek megcsonkításának felszámolására irányuló mozgalmak; megjegyzi, hogy a tagállamok fokozatosan pozitív változtatásokat vezetnek be jogrendszerükben annak érdekében, hogy büntetendőnek nyilvánítsák a női nemi szervek megcsonkítására irányuló tevékenységeket, illetve azt, ha egy gyermeket vagy fiatal nőt az Unióból egy harmadik országba visznek női nemi szerveik megcsonkítása céljából; annak biztosítására kéri a tagállamokat – amelyek még nem tették meg –, hogy büntetőjoguk nyújtson védelmet a lányok és nők számára a női nemi szervek megcsonkításával szemben;

30.  elismeri, hogy a prostitúciós tevékenységet 13–14 év közötti átlagéletkorban kezdik meg, valamint hogy a szexuális kizsákmányolás erősen a nemekhez köthető kérdés és a nemi alapú erőszak egy formája, ami ellentétes az emberi jogi elvekkel, amelyek között a nemek közötti egyenlőség az egyik fő elv;

31.  hangsúlyozza, hogy a szülők fontos szerepet töltenek be a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló oktatás keretén belül;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a közvetlenül az elkövetőket célzó, arra irányuló jogszabályokat és szakpolitikákat, hogy csökkentsék a szexuális kizsákmányolás iránti keresletet, ugyanakkor ne tekintsék bűnözőnek a prostitúcióban érintett személyeket, valamint biztosítsanak számukra támogató szolgáltatásokat, ezen belül is nyújtsanak magas színvonalú szociális, jogi és pszichológiai segítséget azok számára, akik fel kívánnak hagyni a prostitúcióval;

33.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a bűncselekmények áldozatainak jogairól, támogatásáról és védelméről szóló 2012/29/EU irányelvet és az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelvet annak érdekében, hogy megfelelő védelmet és segítségnyújtást biztosítsanak az erőszak áldozatává vált nők és lányok számára;

34.  határozottan elítéli, hogy a Tanács még mindig nem fogadta el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló 2008-ban készült javaslatot, üdvözli, hogy az Európai Bizottság ezt az irányelvet prioritásnak tekinti; megismétli az egyenlő bánásmódról szóló irányelvvel kapcsolatos álláspontját, illetve a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatot;

35.  elítéli a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyeket érő megkülönböztetés és erőszak valamennyi formáját; további intézkedéseket szorgalmaz a büntetőjogi és a megkülönböztetést tiltó jogszabályok egész Unióban való megerősítésének irányába tett előrelépés, illetve a homofób, a bifób és a transzfób gyűlölet szította bűncselekmények szankcionálása tekintetében még mindig meglévő joghézagok megszüntetése érdekében;

36.  aggodalmát fejezi ki a nők és lányok ellen az interneten elkövetett erőszak, valamint az infokommunikációs technológiák és az internet nő- és gyermekkereskedelem, különösen a szexuális kizsákmányolás, illetve kényszermunka céljára való felhasználásának terjedése miatt; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket annak megelőzése és kezelése érdekében, hogy az új technológiákat eszközként használják nagyrészt nők és lányok toborzására, akik emberkereskedelem, illetve internetes fenyegetés és zaklatás áldozatává válnak;

37.  tudomásul veszi az Európa Unió Alapjogi Ügynökségének az interszexuális személyek alapvető jogairól szóló jelentését és az Európa Tanács emberi jogi biztosának az emberi jogokról és az interszexuális személyekről szóló vitaanyagát; kéri a Bizottságot, hogy az interszexuális személyek alapvető jogainak védelmét és tiszteletben tartását célzó intézkedések meghozatalára ösztönözze a tagállamokat;

38.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyermekek és a fiatalok számára az ahhoz való jogot, hogy – az életkort és a nemek közötti különbségeket szem előtt tartva – a szexualitással, többek között a szexuális irányultsággal, a nemi identitással és annak kifejezésével kapcsolatban tájékoztatást kérjenek és kapjanak, illetve az így megszerzett információkat átadhassák;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be nemi szempontokra érzékeny oktatási programokat, valamint a lányok és nők jogaival, a nemek közötti egyenlőséggel, a nemi identitással és a nemek közötti viszonyokkal kapcsolatos fellépéseket az oktatási rendszer minden szintjén, szorgalmazza továbbá a békével, a megkülönböztetésmentességgel és a rasszizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos oktatást az iskolában és a korai oktatásban, lányok és fiúk részére egyaránt;

40.  megismétli, hogy a szexuális és reproduktív egészséghez való hozzáférést és jogokat – ideértve a biztonságos és törvényes abortuszhoz való jogot is – minden nő számára biztosítani kell az Unióban, továbbá felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy ne nyilvánítsák büntetendőnek az abortuszt és az ahhoz kapcsolódó ellátás biztosítását; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani minden nő és lány szexuális és reproduktív egészségét és jogait, ideértve a testükhöz és a szexuális kapcsolathoz, valamint a kényszertől, a megkülönböztetéstől és az erőszaktól mentes élethez való jogukat;

41.  üdvözli az arra irányuló valamennyi erőfeszítést, hogy teljes körűen végrehajtsák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt; emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok különösen ki vannak téve a hátrányos megkülönböztetésnek, és ezzel akadályoztatva vannak abban, hogy a többiekkel megegyező mértékben élvezhessék alapvető jogaikat;

42.  ösztönzi az Európai Parlament illetékes bizottságait, hogy vizsgálja meg az interszexuális személyek emberi jogainak Unión belüli védelmével kapcsolatos kérdést, és nyújtson be saját kezdeményezésű jelentést;

43.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre intézkedéseket a nők és az LMBTI személyek munkahelyi zaklatással szembeni védelmére;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy küzdjön a nőkkel szembeni tisztességtelen bánásmód és a nemek közötti egyenlőtlenség médiaiparon belüli szimbolizálása ellen, és ennek érdekében vezesse be a bevált gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy a médiavállalatok jobban alkalmazhassák a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos megközelítést a műsorszolgáltatás során, illetve a reklámokon belül;

45.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködésben hozzanak meg minden szükséges intézkedést a migráns, menekült és menedékkérő nők és lányok, valamint a menekült és menedékkérő LMBTI személyek védelmének biztosítása érdekében, többek között biztosítsanak jogi tanácsadást, biztosítsák az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, hozzanak létre biztonságos helyeket a nők és a gyermekek számára, biztosítsanak külön szaniterhelyiségeket, továbbá biztosítsák a szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat, többek között a biztonságos abortuszhoz való hozzáférést;

46.  mélységes aggodalmának ad hangot azon menekült nők és lányok helyzete miatt, akik az Unión belül és annak határain rossz körülmények között élnek, valamint a több mint 10 000 kísérő nélküli kiskorú helyzete miatt, akik eltűntek az Unióba való belépésük óta; rámutat, hogy a migrációs áramlatokban a nők és a lányok képezik a legnagyobb – egyben rendkívül kiszolgáltatott – csoportot, és hogy szükség van arra, hogy a menekültügyi és befogadási eljárásokon belül kifejezetten és gondosan megvizsgálják az igényeiket; ezzel kapcsolatban megismétli, hogy sajátos megközelítéseket, programokat és intézkedéseket kell biztosítani számukra;

47.  hangsúlyozza, hogy szükséges a menekültek legális és biztonságos útvonalainak megnyitása, a az emberkereskedést folytató hálózatok kiiktatásának érdekében, valamint annak lehetővé tétele a nők, gyermekek, idős emberek és fogyatékossággal élők számára, hogy életük kockáztatása nélkül folyamodhassanak menedékért;

48.  ismételten kijelenti, hogy valamennyi nőnek alapvető joga a közegészségügyi rendszerekhez való hozzáférés, különös tekintettel az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerinti egészségügyi alapellátásra és szülészeti-nőgyógyászati ellátásra;

49.  megjegyzi, hogy az emberkereskedelem Unióban azonosított áldozatainak 70%-a uniós állampolgár, valamint a legtöbb bejelentett áldozat Közép- és Kelet-Európából származó, uniós állampolgársággal rendelkező nő(2); felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011/36/EU irányelvet és a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet annak érdekében, hogy megvédjék a nőket és a lányokat az emberkereskedelemtől, az erőszaktól és a szexuális kizsákmányolástól; kéri a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiáikban és cselekvési terveikben az emberkereskedelem és a kizsákmányolás keresleti oldalával is foglalkozzanak;

50.  hangsúlyozza, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nők és gyermekek számára teljes mértékben biztosítani kell alapvető jogaikat, és ki kell alakítani a legális bevándorlás csatornáit;

51.  komoly aggodalmát fejezi ki az Unióba csempészett bevándorlók és menekültek helyzete miatt, különös tekintettel a nőkre és a gyerekekre, akik a szexuális és nemi alapú erőszak nagyfokú veszélyével néznek szembe; emlékeztet arra, hogy a nők és gyermekek arra kényszerülhetnek, hogy szexuális szolgáltatással fizessenek a védelem vagy az alapvető ellátások és a túlélés fejében, ami néhány esetben közvetlen következménye a segítség hiányának, a regisztrációs rendszerek mulasztásainak, a családok szétszakadásának vagy az EU-ba vezető biztonságos és törvényes belépési módok hiányának, illetve az emberkereskedőkkel szembeni sikeres intézkedések hiányának; hangsúlyozza, hogy azokat a nőket és gyermekeket, akik szexuális szolgáltatással fizetnek a túlélésért, nem tekintik emberkereskedelem áldozatainak, így nem kaphatják meg a számukra szükséges segítséget;

52.  rámutat, hogy a háztartási alkalmazottak többnyire nők, és arra kéri a tagállamokat, hogy a 2014/51/EU tanácsi határozatot követően gyorsítsák fel a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló ILO-egyezmény – mint a tisztességes munkakörülmények biztosítására szolgáló legfőbb eszköz – ratifikációs és végrehajtási folyamatát;

53.  határozottan ellenzi a menekültek, köztük a terhes nők, gyermekek és szoptató anyák fogva tartásának gyakorlatát;

54.  kéri a családegyesítés jogának megerősítését Unió-szerte, továbbá végrehajtásának hatékonyabbá tételét gyorsabb és kevésbé költséges eljárások alkalmazása révén; hangsúlyozza, hogy a családegyesítési eljárásoknak egyedi jogokat kell magukban foglalniuk a nők és lányok számára, hogy biztosítsák függetlenségüket az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz vagy a munkához való hozzáférés terén;

55.  aggodalmát fejezi ki azon roma nőkre és gyermekekre vonatkozó adatok hiánya miatt, akik kényszermunka vagy kényszerszolgáltatások – ideértve a koldulást is – miatt vannak kitéve az emberkereskedelem veszélyének; felszólítja a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre adatokat az emberkereskedelem áldozataivá vált roma nőkre és gyermekekre vonatkozóan, többek között azzal kapcsolatban, hogy hányan részesültek közülük segítségnyújtásban és mely országokban;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy a szakpolitikák kialakításának valamennyi területébe és valamennyi javasolt jogszabályba illessze be a nemek közötti egyenlőség kérdését a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítése céljából, többek között a nemi szempontú rendszeres hatásvizsgálatot az alapvető jogok érvényesülésének vizsgálata részeként, és –többek között – tagjelölt országokkal folytatott párbeszéd lényeges kritériumaként;

57.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést mint annak biztosítására szolgáló eszközt, hogy a költségvetési döntések meghozatalakor figyelembe vegyék a nemi dimenziót és küszöböljék ki a nőket és férfiakat eltérően érintő intézkedéseket;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégiába építse be a nemek közötti egyenlőség pillérét és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjának az európai szemeszterbe történő teljesebb beépítését, annak révén, hogy az éves növekedési jelentésbe és az országspecifikus ajánlások kialakításának folyamatába bevezetik a nemek közötti egyenlőség kérdését;

59.  elismeri, hogy az, hogy az EU és tagállamai a gazdasági válságra válaszul megszorító intézkedéseket fogadtak el és túlzottan összpontosítottak a költségvetési konszolidációra, Európa-szerte tovább mélyítette a szegénységet és fokozta a társadalmi kirekesztést, különösen a nők és az egyéb hátrányos társadalmi helyzetű csoportok esetében, és ezeket a hatásokat figyelembe kell venni a gazdasági országspecifikus jelentésekben;

60.  sajnálja, hogy a nemek közötti megkülönböztetés mértéke továbbra is magas, ideértve a foglalkoztatástól eltérő területeket is;

61.  elismeri, hogy a nők és a lányok alapvető jogainak támogatását csak a nők gazdasági, politikai és társadalmi szerepvállalásának további elősegítése, képviseletének biztosítása és befogadása révén lehet valóban garantálni;

62.  kiemeli, hogy célzott politikákra van szükség a bizonyos csoportokba tartozó kiszolgáltatott nők – például a menekült és menedékkérő nők, a roma nők, a kisebbségekhez tartozó nők, az idősebb nők és a fogyatékossággal élő nők – alapvető jogainak garantálásához;

63.  felhívja az uniós intézményeket, hogy építsenek be a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó konkrét mutatókat – többek között a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatóját – a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó jövőbeli uniós mechanizmus nyomon követési és biztosítási rendszerébe.

64.  felszólítja az uniós intézményeket és valamennyi tagállamot, hogy tevékenyen munkálkodjanak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének, a bérek feltérképezésének és a szülői szabadság méltányos megosztásának területén; megjegyzi, hogy a társadalmi sebezhetőség és a gyenge társadalmi befogadás abból fakad, hogy a férfiakhoz képest kevesebb nő rendelkezik munkahellyel, és a férfiakhoz képest több nő dolgozik részmunkaidőben;

65.  kéri az Uniót olyan megközelítés elfogadására, amely szerint az emberi, munkavállalói, fogyasztói és környezetvédelmi jogok irányítják a nemzetközi és országos kereskedelmet és beruházásokat, nem pedig fordítva;

66.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a védelem már meglévő formáira, és biztosítsák az egyenlőséggel kapcsolatos irányelvek jobb gyakorlati végrehajtását és alkalmazását;

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.9.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

13

4

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Angelika Mlinar, Margot Parker, Marijana Petir, Jordi Sebastià, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Stefan Eck, Eleonora Forenza, Arne Gericke, Constance Le Grip, Evelyn Regner, Marc Tarabella

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Sylvia-Yvonne Kaufmann, Olle Ludvigsson, Georgi Pirinski, Josep-Maria Terricabras, Claudiu Ciprian Tănăsescu

(1)

ICPD cselekvési program, 7.2. és 7.3. pont.

(2)

Europol, helyzetjelentés: Emberkereskedelem az Európai Unióban (2016. február)


VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről (12.10.2016)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban 2015-ben

(2016/2009(INI))

A vélemény előadója: Jude Kirton-Darling

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a Parlamenthez benyújtott petíciók fontos eszközt jelentenek a polgárok számára a lakóhely szerinti tagállamukban az emberi jogok állítólagos megsértésének bejelentéséhez;

B.  mivel az Alapjogi Chartának kötelező erejű központi elemként a Lisszaboni Szerződés hatálya alá történő beemelése a polgári és szociális védelem tekintetében jelentős elvárásokat ébresztett az uniós polgárok körében;

C.  mivel 2015-ben közel száz olyan petíció érkezett be a Parlamenthez, amely közvetlenül az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapvető jogok állítólagos megsértésére vonatkozik; mivel a petíciók feldolgozása során a Charta által nyújtott tényleges védelemmel kapcsolatos további problémák is felmerülhetnek;

D.  mivel az alapvető jogok megsértése nem mindig közvetlenül történik, egyes esetekben a környezetkárosodással összefüggésben lép fel; mivel a Charta 37. cikke rendelkezik a környezetvédelemhez való jogról; mivel a beérkezett petíciók jelentős része folyamatban levő vagy lehetséges környezeti agresszióval foglalkozik;

E.  mivel a lakóhely szerinti tagállam helyhatósági és európai parlamenti választásain való szavazás és választhatóság joga a Charta 39. és 40. cikkében foglaltatnak; mivel a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása nem akadályozhatja e jogot;

F.  mivel a Charta 34. cikke megállapítja a szociális biztonsághoz és a szociális segítségnyújtáshoz való jogot; mivel az egyetemesen hozzáférhető, minőségi közegészségügyi ellátás a szociális biztonság alappillére; mivel a tisztes megélhetést biztosító szociális lakhatás e cikk hatálya alá tartozik; mivel a megfizethető energiaellátáshoz való hozzáférés az emberi méltóság lényeges részét képezi;

G.  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE);

H.  mivel még mindig különbség van a nemek között az alapvető jogok teljes érvényesülése tekintetében, különösen a Charta egyenlőségről és a szolidaritásról szóló címeiben foglalt rendelkezéseknek a nők és férfiak mindennapi életében történő tényleges végrehajtásakor;

I.  mivel a Charta 24. cikke a gyermekek alapvető jogait rögzíti; mivel 2015-ben több száz petíció érkezett – legtöbbször határokon átnyúló – gyermekelhelyezési ügyekben; mivel ezen ügyek többségének hatékonyabb kezelése érdekében külön munkacsoportot hoztak létre;

J.  mivel az európai ombudsmannak a Frontex kapcsán végzett, OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatáról szóló különjelentésről a Petíciós Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által készített közös jelentés tudomásul vette a Frontexnek az alapvető jogok tiszteletben tartásának megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, és felszólította az ügynökséget, hogy foglalkozzon az alapvető jogok működése során történő megsértésével kapcsolatos egyéni panaszokkal; mivel ez magában foglalja többek között – de nem kizárólagosan –egy, az események jelentésére szolgáló rendszer és magatartási kódex kialakítását; mivel az alapvető jogok tiszteletben tartásának és védelmének kötelezettsége valamennyi uniós intézményre, ügynökségre és szervre is vonatkozik;

K.  mivel a Charta 51. cikkének jelenlegi megszorító értelmezése valódi akadályt képez előző rendelkezéseinek hatékonysága tekintetében, amelyek így elmaradhatnak a várakozásoktól, és elégedetlenséget válthatnak ki a polgárok körében; mivel a Petíciós Bizottság nemrégiben meghallgatást szervezett kifejezetten a Charta hatálya kiterjesztésének szükségességéről;

L.  mivel az Unió nem engedheti meg, hogy a határain belül semmibe vegyék vagy aláássák az alapvető polgári jogokat, mint például az információszabadságot, továbbá nem tűrheti el a hatalommal való visszaélést és az intézményesített rasszizmust és az idegengyűlöletet, ahogy az néhány petícióból kiderül;

1.  úgy véli, hogy a polgárok azt várják el a Chartától, hogy az uniós jogszabályok végrehajtása során az uniós intézmények, szervek és ügynökségek, valamint a tagállamok biztosítsák alapvető jogaik védelmét; megjegyzi, hogy a Charta szerinti jogaik védelmének és az ezzel kapcsolatos tudatosságnak a hiánya tovább súlyosbíthatja a polgárok kiábrándultságát az európai projektből; megjegyzi, hogy a lakosságnak csak korlátozott elképzelései vannak a Charta hatályáról; véleménye szerint a Bizottság és a tagállamok a hagyományos és az online médiumokon indított célzott kampányokkal többet is tehetnének a Chartával, különösen annak 51. cikke hatásaival, valamint az állampolgárok alapvető jogainak megsértése esetén rendelkezésre álló jogorvoslati eljárásokkal kapcsolatos ismeretek előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy őrködjön a Charta tagállamok általi teljes és következetes végrehajtása felett; véleménye szerint fontolóra kell venni az 51. cikk értelmezésének az Unió kizárólagos hatáskörén túli kiterjesztését, a cikk időszerűségét pedig a Szerződés következő felülvizsgálatakor újra kell értékelni;

2.  úgy véli, hogy az Európai Polgári Kezdeményezés valódi reformja és az eszköz hatékony működtetése nagyban hozzájárulhat az Unióról kialakult kép javításához;

3.  mélyen meg van győződve arról, hogy a megszorító intézkedések az alapvető jogok védelmének folyamatos romlásához, többek között riasztó mértékű ifjúsági munkanélküliséghez, a szegénységben élő munkavállalók számának óriási megemelkedéséhez, valamint a szegénység és a társadalmi marginalizáció fokozódásához vezettek az Unióban; felszólít az összes megszorító intézkedés azonnali leállítására, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat egyaránt, hogy dolgozzanak ki minőségi és tisztességes munkahelyeket biztosító célirányos politikákat, illetve szociális védelmi intézkedéseket, elsősorban a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő polgárokra összpontosítva;

4.  megjegyzi, hogy növekszik azoknak a petícióknak a száma, amelyek számos esetben az alapvető jogok megsértését eredményező európai gazdasági és szociális válsággal foglalkoznak;

5.  hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta rendelkezései az összes uniós intézményre – beleértve azok ügynökségeit és szerveit – és a tagállamokra egyaránt kötelező erővel bírnak;

6.  rámutat, hogy ugyan a mozgásszabadság és a tartózkodás szabadsága a belső piac polgárai számára a Charta által biztosított alapvető jog, ennek ellenére sok polgár még mindig nehézségekkel találja szembe magát e jog érvényesítése során, többek között a szociális biztonsági ellátások, a nyugdíjak és az egészségügyi ellátások hordozhatósága, illetve a szakmai képesítések és a családi állapotra vonatkozó dokumentumok elismerése tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy a Chartával összhangban eljárva biztosítsák, hogy a polgárok egyetemes hozzáférést kapjanak a minőségi egészségügyi ellátáshoz (többek között gyógyszerekhez és kezeléshez), az igazságszolgáltatáshoz, az oktatáshoz, valamint a szociális és lakhatási támogatáshoz;

7.  hangsúlyozza, hogy a közélet minden területén biztosítani kell a nők alapvető jogait, különös tekintettel a társadalmi és politikai részvételre; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e jogok aktív fenntartása érdekében hajtsanak végre politikákat az ENSZ-közgyűlésének a nőkről és a politikai részvételről szóló 66/130. számú, 2011. december 19-i határozatával összhangban;

8.  hangsúlyozza a fogyatékossággal élők jogait az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre, a Charta 26. cikkével összhangban; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és azok helyi és regionális hatóságait e jogok – nevezetesen a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és a marrákesi szerződésben rögzített jogok – megfelelő tiszteletben tartásának, alkalmazásának és átlátható módon történő nyomon követésének biztosítására; véleménye szerint az említett alapvető jogokat sértő projektek – például a fogyatékossággal élőket a közösségtől elkülönítő projektek – számára nem szabad uniós támogatást folyósítani;

9.  felszólítja az EU-t, hogy ratifikálja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez csatolt fakultatív jegyzőkönyvet, és a lehető leghamarabb kerítsen sort az uniós jogszabályok hatékony, horizontális és átfogó felülvizsgálatára annak érdekében, hogy azokat teljes mértékben összhangba hozzák az egyezmény rendelkezéseivel, amelynek révén egy valóban demokratikus és részvételen alapuló folyamat indulna a fogyatékossággal élő személyek képviseleti szervezeteinek közvetlen és teljes körű részvételével;

10.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság az Európai Unió első jelentéséről szóló záró észrevételeiben bírálatként fogalmazta meg, hogy az EU és tagállamai által elfogadott megszorító intézkedések rontották a fogyatékossággal élők életszínvonalát, és veszélyeztetik alapvető jogaik gyakorlását;

11.  hangsúlyozza, hogy a Frontexszel érintkezésbe kerülő menedékkérők alapvető jogait tiszteletben kell tartani, és a kialakított panasztételi mechanizmuson keresztül biztosítani kell számukra e jogok maradéktalan betartását; üdvözli a független panasztételi mechanizmus beillesztését az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendeletbe azzal a céllal, hogy az ügynökség minden tevékenysége során nyomon kövessék és biztosítsák az alapvető jogok tiszteletben tartását;

12.  üdvözli az európai ombudsman e mechanizmus létrehozását eredményező vizsgálatát, valamint az ombudsman folyamatos munkáját annak érdekében, hogy az uniós intézmények tiszteletben tartsák az alapvető jogokat; üdvözli az ombudsman arra vonatkozó vizsgálatát, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e az Alapjogi Chartát, amikor az EU kohéziós alapjait olyan projektekre használják fel, amelyek intézményekben helyezik el a fogyatékossággal élő személyeket ahelyett, hogy integrálnák őket a társadalomba;

13.  hangsúlyozza az őshonos etnikai, nemzeti, nyelvi és vallási közösségek, valamint a veszélyeztetett nyelvek uniós és tagállami védelmének fontosságát;

14.  elítéli a megkülönböztetés minden formáját; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy kísérjék különös figyelemmel és kezeljék hatékonyan a kisebbségekkel és migránsokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés, valamint a média szabadságának a petíciókban és a nemzetközi szervezetek, például a Riporterek Határok Nélkül által rendszeresen szóvá tett korlátozása kérdéseit; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a médiaágazatban tapasztalható helyzet javítására a médiának az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített szabadságának és pluralizmusának maradéktalan biztosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy a kulturális és nyelvi sokszínűség az Európai Unió jellegzetes vonása, és hogy a kulturális és nyelvi kisebbségek jogai a Charta értelmében védelmet élveznek; szorgalmazza, hogy az Európai Tanácsban szüntessék meg a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslat blokkolását;

15.  felszólítja a tagállamokat, valamint helyi és regionális hatóságaikat, hogy a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályoknak megfelelően garantálják az Unióban élő, nem uniós országokból származó valamennyi polgár munkavállaláshoz való jogát, és segítsék elő társadalmi befogadásukat; aggodalmának ad hangot az alapvető jogoknak a migránsok fogadására és fogva tartására szolgáló központokban történő megsértése miatt;

16.  hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban a migránsokat fogadó központokban jelenleg alkalmazott irányítási és pénzügyi mechanizmusok súlyos jogsértéseket, korrupciót, visszaéléseket idézhetnek elő, továbbá az alapjogok megsértését eredményezhetik;

17.  kéri a Bizottságot, hogy habozás nélkül cselekedjen, és használja ki maximálisan hatásköreit és előjogait annak érdekében, hogy szankciókat alkalmazzon azon tagállamokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben a véleménynyilvánítás szabadságához, az információszabadsághoz, a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz fűződő alapvető jogokat, vagy amelyek – például az intézményesített rasszizmus és idegengyűlölet formájában – hatalommal való visszaélést követnek el;

18.  úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak folyamatosan tiszteletben kell tartaniuk a szolidaritás elvét, és meg kell tenniük a szükséges erőfeszítéseket a felelősség megosztására egyrészt annak érdekében, hogy a migránsok és a menekültek életének maradéktalan védelme biztosítva legyen, másrészt a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem érdekében, teljes mértékben tiszteletben tartva a visszaküldés tilalmának elvét és az alapjogokat;

19.  megjegyzi, hogy a petíciókban gyakran esik szó olyan problémákról, amelyeket az uniós polgároknak az Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli házastársa és állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező nem uniós állampolgárok, különösen hontalan személyek jogaik gyakorlása során tapasztalnak;

20.  úgy véli, hogy a megújuló energiákba történő beruházási kedvet aláásó nemzeti jogszabályok bevezetése egyes esetben nemcsak támadás a jogbiztonság ellen, ahogy azt néhány beérkezett petíció megfogalmazza, hanem a Charta megsértésének is tekinthető, amennyiben az illetékesek nem ültetik át vagy nem hajtják végre az Unió energiaügyi és éghajlati stratégiájával kapcsolatos jogszabályokat;

21.  hangsúlyozza a különböző tagállamokban a hivatalos dokumentumok, különösen a házassági anyakönyvi kivonatok és az örökbefogadási igazolások el nem ismeréséből fakadó problémákat, amelyek lehetetlenné teszik „a gyermek mindenek felett álló érdekének” garantálását;

22.  felszólít arra, hogy a Petíciós Bizottságnak az örökbefogadás határokon átnyúló vonatkozásairól szóló véleményében körvonalazottaknak megfelelően fordítsanak különös figyelmet a gyermekek jogaira, különösen a határokon átnyúló gyermekelhelyezési viták, a szülői beleegyezés nélküli örökbefogadások és a láthatási jogok összefüggésében; felszólítja a Bizottságot, hogy a Brüsszel IIa. rendelet felülvizsgálatával összefüggésben adjon egyértelmű útmutatást a „gyermek mindenek fölött álló érdekének” fogalmával kapcsolatban; úgy véli, hogy a felügyeleti joggal és a szülői felelősséggel kapcsolatban az Unión belül fennálló különbségek lehetetlenné teszik, hogy garantálni lehessen „a gyermek mindenek felett álló érdekét” és a gyermek azon jogát, hogy mindkét szülővel kapcsolatban maradjon;

23.  sürgeti új jogszabály elfogadását az energiaszegénység elleni küzdelem céljából, és üdvözli azokat a korábbi, bármilyen igazgatási szinten indított kezdeményezéseket, amelyek az energiához való egyetemes hozzáférés biztosítását tűzték ki célként; úgy véli, hogy a minden háztartás számára megfizethető energiát biztosító egyedi intézkedések meghozatala a Charta 34. cikkében foglalt szociális biztonság és szociális segítségnyújtás hatálya alá tartozik; bírálja azokat a döntéseket, amelyek pusztán a hatóságok közötti hatásköri viták miatt meggátolhatják e jog garantálását;

24.  sajnálatának ad hangot, amiért továbbra is rendkívül nagyarányú a gyermekszegénység, és amiért a gyermekek továbbra is jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint a felnőttek; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy erősítsék fellépésüket egy olyan holisztikus megközelítés elfogadása érdekében, amely a gyermekszegénység valamennyi mélyen gyökerező okának sikeres kezelésére irányul;

25.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a Petíciós Bizottság szerepét a Charta által védett alapjogok fenntartásában;

26.  üdvözli az LMBTI-személyek jogait érintő előrelépéseket 2015-ben; továbbra is aggasztónak találja a nemi irányultságon és a nemi identitáson alapuló folyamatos megkülönböztetést, valamint az LMBTI-személyek szólásszabadságának, gyülekezési és egyesülési szabadságának korlátozását; megállapítja, hogy haladéktalanul foglalkozni kell az LMBTI-családokkal szembeni megkülönböztetés problémájával, és sürgeti a tagállamokat, hogy ismerjék el e családok jogállását, biztosítva ezzel mozgásszabadságukat az EU egészében;

27.  hangsúlyozza, hogy számos hontalan személy nem rendelkezik választójoggal az európai parlamenti választásokon, miközben a képviselői helyek elosztása az ő kárukra történik; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a helyzetet;

28.  megállapítja, hogy az Európai Unióban sérülnek az interszexuális személyek alapjogai, ideértve a saját identitáshoz való jogot is;

29.  arra buzdítja a Bizottságot, hogy a lehető leghatékonyabb módon foglalkozzon a nemzeti választójogi szabályokkal, különösen azokban az esetekben, ahol a polgárok elveszítik szavazati jogukat a nemzeti választásokon, ha élnek a mozgásszabadsághoz vagy a letelepedés szabadságához fűződő alapvető jogukkal, valamint az európai és a helyi választásokon való szavazati jogtól való megfosztás eseteiben, illetve amikor megtiltják számukra, hogy politikai pártok tagjai legyenek;

30.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok európai egyezménye 46. cikkének (1) bekezdése értelmében a Magas Szerződő Felek a jogállamiság keretében feltétel nélkül, ünnepélyesen és kötelező jelleggel vállalták, hogy „magukra nézve kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek”; sajnálja a Bíróság egyes ítéleteinek végrehajtása tekintetében tapasztalt késedelmet és bizonyos esetekben a politikai akarat hiányát; szigorúbb intézkedéseket szorgalmaz azokban az esetekben, amikor időhúzás céljával vagy folytatólagosan nem hajtják végre az ítéleteket;

31.  felszólítja az uniós és tagállami intézményeket és szerveket, hogy az uniós jog végrehajtása során biztosítsák a környezet magas szintű védelmét, és tartsák tiszteletben a fenntartható fejlődés elvét; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az EU egyes részein túlzott ingatlanberuházásokat eszközölnek, amelyek károsan hatnak a környezetre és az érintett területeken élő európai polgárok és lakosok életére;

32.  hangsúlyozza a megfelelő ügyintézéshez való alapjogot; felszólítja a tagállamokat, hogy járjanak elöl jó példával, és biztosítsák többek között, hogy igazgatási eljárásaik nyitottak, számon kérhetők, tisztességesek, átláthatók és arányosak legyenek.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

11.10.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marina Albiol Guzmán, Margrete Auken, Heinz K. Becker, Soledad Cabezón Ruiz, Pál Csáky, Miriam Dalli, Rosa Estaràs Ferragut, Eleonora Evi, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Sylvie Goddyn, Rikke Karlsson, Jude Kirton-Darling, Svetoslav Hristov Malinov, Notis Marias, Edouard Martin, Roberta Metsola, Marlene Mizzi, Julia Pitera, Gabriele Preuß, Laurenţiu Rebega, Sofia Sakorafa, Yana Toom, Ángela Vallina, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Carlos Iturgaiz, Urszula Krupa, Miltiadis Kyrkos, Josep-Maria Terricabras, Axel Voss


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

17.11.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

4

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Heinz K. Becker, Malin Björk, Michał Boni, Caterina Chinnici, Ignazio Corrao, Frank Engel, Tanja Fajon, Lorenzo Fontana, Mariya Gabriel, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Jussi Halla-aho, Monika Hohlmeier, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Cécile Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Monica Macovei, Claude Moraes, József Nagy, Péter Niedermüller, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Csaba Sógor, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Harald Vilimsky, Josef Weidenholzer, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Dalton, Anna Hedh, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Ska Keller, Jeroen Lenaers, Andrejs Mamikins, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Barbara Spinelli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Lynn Boylan, Verónica Lope Fontagné, Mylène Troszczynski, Tom Vandenkendelaere, Rainer Wieland


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

41

+

ALDE

Nathalie Griesbeck, Filiz Hyusmenova, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Sophia in 't Veld

ECR

Monica Macovei

EFDD

Ignazio Corrao

GUE/NGL

Malin Björk, Lynn Boylan, Barbara Spinelli

PPE

Heinz K. Becker, Michał Boni, Frank Engel, Mariya Gabriel, Monika Hohlmeier, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, József Nagy, Csaba Sógor, Traian Ungureanu, Tom Vandenkendelaere, Rainer Wieland, Tomáš Zdechovský

S&D

Caterina Chinnici, Tanja Fajon, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Cécile Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Andrejs Mamikins, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Christine Revault D'Allonnes Bonnefoy, Birgit Sippel, Josef Weidenholzer

Verts/ALE

Ska Keller, Judith Sargentini, Bodil Valero

4

-

EFDD

Kristina Winberg

ENF

Lorenzo Fontana, Mylène Troszczynski, Harald Vilimsky

4

0

ECR

Daniel Dalton, Jussi Halla-aho, Helga Stevens, Branislav Škripek

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat