Eljárás : 2016/2036(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0360/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0360/2016

Viták :

PV 13/12/2016 - 14
CRE 13/12/2016 - 14

Szavazatok :

PV 14/12/2016 - 9.16
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0503

JELENTÉS     
PDF 578kWORD 82k
30.11.2016
PE 587.509v04-00 A8-0360/2016

a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról

(2016/2036(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Elmar Brok

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról

(2016/2036(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0182),

–  tekintettel Juncker elnöknek az Unió helyzetéről szóló, 2016. szeptember 14-én elhangzott beszédére,

–  tekintettel az Európai Uniónak Federica Mogherini alelnök/főképviselő által 2016. június 28-án ismertetett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára, valamint az alelnök/főképviselőnek a 2016. szeptember 2-án Pozsonyban tartott informális külügyminiszteri találkozón tett javaslataira,

–  tekintettel a pozsonyi csúcsértekezlet 2016. szeptember 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az uniós védelmi miniszterek 2016. szeptember 27-én Pozsonyban tartott informális találkozójának eredményeire,

–  tekintettel 2016. június 7-i állásfoglalására a Béketámogató műveletekről – Az EU szerepvállalása az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában(1),

–  tekintettel a weimari háromszög külügyminiszterei, Frank-Walter Steinmeier (Németország), Jean-Marc Ayrault (Franciaország), Witold Waszczykowski (Lengyelország) által Weimarban, 2016. augusztus 28-án Európa jövőjéről tett közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a védelemmel kapcsolatos, 2016 szeptemberében tett „A KBVP megújítása” című francia-német kezdeményezésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0360/2016),

A.  mivel az Európai Unió példátlan belső és külső kihívásokkal néz szembe, így államközi konfliktusokkal, államok összeomlásával, terrorizmussal, hibrid fenyegetésekkel, a kiberbiztonság és az energetikai biztonság hiányával, szervezett bűnözéssel és az éghajlatváltozással; mivel az Európai Unió csak akkor tud eredményesen reagálni ezen új kihívásokra, ha struktúrái és tagállamai közös és valóban összehangolt erőfeszítések révén működnek együtt a KKBP/KBVP keretében;

B.  mivel az EU-t jelenleg instabil térségek határolják, mivel a Közel-Kelet és Észak-Afrika (MENA) jelentős részén etnikai-vallási konfliktusok és kliensháborúk dúlnak, és régiószerte növekszik az olyan terrorista csoportok száma, mint az Iszlám Állam (ISIS)/Dáis és a Dzsabhat an-Nuszra; mivel az al-Kaida a MENA régióban kihasználja a biztonság hiányát, hogy megerősödjön, és mivel továbbra is töretlen a globális dzsihád iránti elkötelezettsége;

C.  mivel ezek a konfliktusok közvetlen és súlyos hatással vannak az uniós polgárok biztonságára és jóllétére, mivel egyre inkább továbbgyűrűznek az Európai Unió területére akár terrorizmus és masszív menekültáramlások, akár a társadalmaink megosztását célzó dezinformációs kampányok formájában;

D.  mivel Európa saját területén tapasztalja meg a terrorizmus fenyegetését; mivel az európai városokban a közelmúltban az ISIS/Dáis-hoz kapcsolódó radikális dzsihádisták által elkövetett terrorista cselekmények a szóban forgó csoport átfogó stratégiájának részét képezik, kiegészítve a Szíriában, Irakban és Líbiában vívott szárazföldi háborút, az idegenforgalmat célkeresztbe állító gazdasági háborút Észak-Afrikában, valamint az online propagandát és kibertámadásokat; mivel az ilyen terrorista csoportokhoz csatlakozott uniós polgárok ezrei növekvő veszélyt jelentenek biztonságunkra belföldön és a világ más részein egyaránt;

E.  mivel az agresszív Oroszország továbbra is megsérti szomszédai szuverenitását és függetlenségét, és nyíltan megkérdőjelezi az európai és globális békét és biztonsági rendet; mivel Oroszország jelenleg egyre autokratikusabb és agresszívabb szomszédaival szemben, mint bármikor a Szovjetunió 1991-es megszűnése óta; mivel a hivatalos orosz propaganda a Nyugatot ellenségként ábrázolja, és tevékenyen próbálja aláásni az Európai Unió egységét és a transzatlanti szövetség koherenciáját, akár dezinformációs kampányok, akár az EU-n belüli és a tagjelölt országokban működő EU-szkeptikus és fasiszta csoportok pénzügyi támogatásának biztosítása formájában;

Az EU sikertörténetének folytatása: fellépések révén történő átalakítás

1.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió az európai történelem egyik legnagyobb eredménye, valamint hogy az EU átalakító erejének köszönhetően az Unió polgárai és szomszédos országai – amelyek közül sok EU-tagállam lett – békében, stabilitásban és jólétben élhetnek; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is a legnagyobb gazdasági hatalom, a legbőkezűbb donor a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési támogatás terén, továbbá a globális multilaterális diplomácia terén vezető szerepet vállal olyan területeken, mint az éghajlatváltozás, a nemzetközi igazságszolgáltatás, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása és az emberi jogok; felszólít az uniós fellépések láthatóságának fokozására ezeken a területeken;

2.  úgy véli, hogy a jelenlegi belső ás külső válság egyben lehetőséget is jelent az EU számára, amennyiben azt az EU működésének és együttműködésének jobbá tételére használjuk; úgy véli, hogy a jelenlegi kihívások olyan reformot tesznek szükségessé, amely az EU-jobbá és demokratikusabbá teszi majd, és amelynek eredményeként az EU képes lesz megfelelni polgárai elvárásainak; emlékeztet rá, hogy az európai polgárok az EU kiemelt cselekvési területeként tekintenek a hatékony közös kül- és biztonságpolitikára, valamint hogy ez egyike azon területeknek, ahol az európai együttműködés a legnagyobb hozzáadott értéket nyújthatja; ezért kiemeli, hogy a tagállamoknak szemléletváltásra van szükségük, mivel a külpolitika és a biztonság szűklátókörű, nemzeti perspektívából való megközelítése mára már érvényét vesztette; meggyőződése, hogy egyedül egyetlen tagállam sem képes kezelni a mai kihívásokat; szilárd meggyőződése, hogy az EU sebezhetősége a nem befejezett integráció, valamint a koordináció hiányának közvetlen eredménye; hangsúlyozza, hogy a globalizáció és a multipolaritás szükségessé teszi az integrációs folyamatokat, ahogyan az Európai Unió esetében is történik; sürgeti a tagállamokat, hogy végre tegyenek tanúbizonyságot kellő szintű egységről, politikai akaratról és bízzanak egymásban annyira, hogy lehetővé váljon a rendelkezésre álló eszközök összehangolt használata érdekeink és értékeink képviseletében; megismétli, hogy az EU csak akkor lehet erős, globális szereplő és más nagyhatalmak egyenrangú partnere, ha valamennyi tagállam egy hangon szólal meg és együtt lép fel egy erős uniós kül- és biztonsági politika keretében;

3.  üdvözli a pozsonyi csúcstalálkozón elfogadott ütemtervet és kötelezettségvállalásokat, és az ütemterv végrehajtásához konkrét kötelezettségvállalást vár a tagállamoktól;

4.  emlékeztet arra, hogy az Unió külső politikáinak egymással és más külső dimenzióval rendelkező politikákkal koherenseknek kell lenniük, és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzésekre kell törekedniük; megjegyzi, hogy mivel a KKBP egyik fő céljaként az ellenálló képesség kialakítását kell megjelölni, ez olyan, átfogó megközelítést igényel, melynek keretében a különböző ágazatok diplomáciai, biztonsági, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius eszközök széles körének alkalmazásával, valamint az energiabiztonság tekintetében biztosított függetlenség növelésével túllépnek a kül- és biztonságpolitika hagyományos megközelítésén; úgy véli, hogy a közös kül- és biztonságpolitikának határozottabbnak, eredményesebbnek és értékközpontúbbnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája egyedülálló eszköz, amellyel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljaival összhangban elérhető egy működőképes és átfogó uniós megközelítés;

5.  üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új bizottsági kereskedelmi stratégia elfogadását, amelynek célja, hogy az emberi jogokat a kereskedelempolitikában is megerősítse, valamint az Unió mint kereskedelmi tömb helyzetét az emberi jogok harmadik országokban való előmozdítására használja; hangsúlyozza, hogy ehhez biztosítani kell a kereskedelmi és külpolitikai kezdeményezések teljes körű konvergenciáját és kiegészítő jellegét, ideértve a különböző főigazgatóságok, az EKSZ és a tagállami hatóságok közötti szoros együttműködést is; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai biztosok külső tevékenységgel foglalkozó csoportja, amelynek elnöke az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, lendületet adjon az átfogó megközelítés megvalósításához; kéri, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen számoljon be e csoport munkájáról az Európai Parlamentnek; felkéri az EU küldöttségeit, hogy a külső fellépés valamennyi politikai területén valósítson meg közös programozást a párhuzamosságok elkerülése, a pénzeszközök megtakarítása, a hatékonyság fokozása és a lehetséges hiányosságok feltárása érdekében;

6.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás súlyos hatással lehet a regionális és globális stabilitásra, mivel a globális felmelegedés érinti a területre, élelmiszerre, vízre és más erőforrásokra vonatkozó vitákat, gyengíti a gazdaságokat, veszélyezteti a regionális biztonságot, és a migrációs áramlások forrása; tovább biztatja az EU-t és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a nemzeti és az uniós katonai tervezés hogyan foglalhatna magában az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákat, és mit lehetne megfelelő képességnek, prioritásnak és válaszlépésnek tekinteni;

7.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék az Európai Unióban és azzal szomszédos országokban élő emberekhez eljutó félretájékoztatás és propagandakampányok leküzdésére való képességüket; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, ismerjék el, hogy a folyamatban lévő információs hadviselés nemcsak külső uniós ügy, hanem belső is; sajnálja, hogy az EU képtelen az európai közvélemény számára megfelelően kommunikálni és bemutatni a közös biztonság- és védelempolitika fellépéseit, erényeit és eredményeit; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU külső tevékenységének elszámoltathatóbbá és láthatóbbá tétele révén szüntessék meg ezt a hiányosságot;

8.  elismeri, hogy az információs és kiberhadviselés szándékos állami és nem állami szintű kísérlet a politikai, gazdasági és a társadalmi struktúrák destabilizálására és hiteltelenné tételére; hangsúlyozza e tekintetben, hogy sürgős szükség van arra, hogy a kiberbiztonságot és a kibervédelmet az EU valamennyi belső és külső politikájába, valamint a harmadik országokkal fennálló kapcsolataiba beillesszék; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a kiber- és hibrid fenyegetésekkel és támadásokkal kapcsolatos automatikus információ-megosztási rendszert; felhívja az EU-t, hogy nemzetközi fórumokon álljon ki amellett, hogy a nyitott, globális internet alapinfrastruktúrája semleges övezet; arról is meg van győződve, hogy az EU-nak párbeszédet kell folytatnia partnereivel, és intenzívebbé kell tennie a kiberbiztonsággal, a kiberbűnözés és a kiberterrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kapacitásépítéshez nyújtott támogatását;

9.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy olyan közös kül- és biztonságpolitikát dolgoz ki, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és a nemzetközi joggal való összhang vezérel; emlékeztet az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre, amely kiemeli annak fontosságát, hogy az EU válságkezelési misszióiban és műveleteiben érvényesítse az emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító politikákat; emlékeztet az úgynevezett „emberi jogi záradék” fontosságára, amely a 90-es évek eleje óta a harmadik országokkal aláírt valamennyi keretmegállapodásban szerepel;

10.  emlékeztet arra, hogy a bővítési politika az Európai Unió egyik legsikeresebb politikája, amely hozzájárult a stabilitás, a demokrácia és a jólét biztosításához az európai kontinensen; megismétli ezért, hogy határozottan támogatja a bővítési folyamatot, feltéve, hogy a koppenhágai kritériumok – ideértve az integrációs kapacitást is – teljesülnek; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az együttműködést az EU és a tagjelölt és lehetséges tagjelölt országok között az olyan ügyekkel kapcsolatban, mint a migráció, a biztonság, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem; felhívja a tagjelölt országokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az uniós KKBP-hez/ KBVP-hez való igazodás érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett egy szabályokon alapuló nemzetközi rend és az ENSZ által vezetett eredményes multilateralizmus mellett; elismeri az EU és az ENSZ között a békefenntartás és a válságkezelés terén 2003 óta fennálló stratégiai partnerséget; ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ általi békefenntartást, és működjenek együtt az ENSZ-szel a regionális szervezetek – különösen az Afrikai Unió – békefenntartási kapacitásainak megerősítésében, figyelembe véve az Afrikai Békekeretet; felhívja az uniós tagállamokat, hogy jelentősen fokozzák az ENSZ békefenntartó missziókhoz biztosított katonai és rendőri hozzájárulásukat; üdvözli az EU globális stratégiai kötelezettségvállalását Európa kollektív biztonságának sarokköve, a NATO, valamint a nemzetközi rend alapját jelentő ENSZ megerősítése iránt;

12.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válságok rávilágítanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének korlátaira; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy minden befolyásukat vessék latba a Biztonsági Tanács megreformálása érdekében, különösen a tömeges atrocitások esetén a vétójog alkalmazásának tilalmával kapcsolatban;

13.  hangsúlyozza, hogy az alelnök/főképviselő által 2016 júniusában ismertetett uniós globális stratégia hatékony végrehajtása nem lehetséges a tagállamok erős elkötelezettsége, felelősségvállalása, politikai akarata és vezető szerepe nélkül; hangsúlyozza, hogy e stratégia végrehajtását a tagállamoknak megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal kell biztosítani, különösen a konfliktusmegelőzés, a biztonság és védelem kulcsfontosságú területén; hangsúlyozza az európai védelmi képességek további integrálásának gyakorlati és pénzügyi előnyeit;

14.  üdvözli egy biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv kialakításának szándékát; hangsúlyozza, hogy ezt a végrehajtást ki kell egészítenie egy fehér könyvre irányuló folyamatnak, amely pontosan meghatározná az ambíció nagyságát, a feladatokat, a követelményeket és a legfontosabb képességeket az európai védelem vonatkozásában; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a tagállamokkal és a Bizottsággal szorosan együttműködve sürgősen kezdje meg egy ilyen fehér könyv összeállítását, hogy 2017-ben megszülethessenek az első eredmények;

15.  üdvözli azt a javaslatot, miszerint a stratégia végrehajtásának helyzetét évente meg kellene vizsgálni; úgy véli, hogy ezt a vizsgálatot a Parlamentben megtartandó éves vita keretében kell elvégezni, az alelnök/főképviselő által összeállított végrehajtási jelentés alapján;

16.  úgy véli, hogy a globális stratégiát rendszeresen felül kell vizsgálni és végrehajtásáról elemzést kell készíteni, párhuzamosan a választási ciklussal és az egyes új Bizottságok hivatalba lépésével, annak ellenőrzése céljából, hogy a stratégia célkitűzései és prioritásai továbbra is megfelelnek-e a kihívásoknak és fenyegetéseknek;

17.  hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépésének a „három D”-ként (Diplomacy, Development, Defence, azaz diplomácia, fejlesztés,védelem) meghatározható három pilléren kell alapulnia;

A biztonságunkért való felelősségvállalás: megelőzés, védelem, elrettentés, reagálás

18.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell erősítenie biztonsági és védelmi képességeit, mivel globális szereplőként csak akkor fogja tudni maradéktalanul kihasználni lehetőségeit, ha egyedülálló „puha” hatalmi eszközeit „kemény” hatalmi eszközökkel ötvözi, az EU átfogó megközelítésének részként; emlékeztet rá, hogy az erősebb és közös polgári és katonai képességek kulcsfontosságúak az EU számára, hogy teljes értékű választ adhasson a válságokra, megerősíthesse partnerei ellenálló képességét és megvédhesse Európát; megjegyzi, hogy mivel a nemzetközi kapcsolatokban ismét az erőpolitika vált dominánssá, a védelmi és elrettentési képességek kulcsfontosságúak a diplomáciai tárgyalások során való érdekérvényesítésünk szempontjából; e tekintetben megismétli, hogy a közös biztonság- és védelempolitikát meg kell erősíteni és el kell mélyíteni, mivel a költségvetési megszorítások idején katonai képességeink megerősítésének egyetlen reális módja a szinergiáknak a védelmi együttműködés fokozása révén való növelése valamennyi tagállam szükségleteinek alapján és a beruházásokat célozva; úgy véli, hogy a megerősített európai biztonsági és védelmi együttműködés nagyobb hatékonysághoz, egységhez és eredményességhez vezetne, valamint hogy az EU és a tagállamai csak az ilyen mélyebb együttműködésen keresztül tudják megszerezni a szükséges technológiai és ipari képességeket;

19.  meggyőződése, hogy a már jelenleg is alulfinanszírozott uniós költségvetésre tekintettel, a közös biztonság- és védelempolitika keretében a műveletek, adminisztratív költségek, előkészítő intézkedések és kísérleti projektek vonatkozásában tett további erőfeszítésekre, a tagállamok részéről további finanszírozásra, valamint a szinergiák megerősítésére irányuló erőfeszítésekre is szükség van; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a többéves pénzügyi keret jelenlegi felülvizsgálata/áttekintése által kínált lehetőséget a fokozódó biztonsági kihívások költségvetési szükségleteinek rendezésére; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék védelmi kiadásaikat, hogy ezáltal teljesítsék a NATO kapacitáscéljait, amelyek értelmében a védelmi kiadások minimális szintjének el kell érnie a GDP 2%-át; rámutat arra, hogy az EU és a tagállamok tevékenységeinek jobb koordinálása és az átfedések csökkentése megtakarításokat és a pénzeszközök újraelosztását tenné lehetővé;

20.  véleménye szerint kulcsfontosságú, hogy a Lisszaboni Szerződés által rendelkezésre bocsátott eszközöket, nevezetesen az állandó strukturált együttműködést (PESCO) végre végrehajtsák; azon a véleményen van, hogy a PESCO végrehajtása során kulcsfontosságú egy olyan rugalmas, inkluzív megközelítés alkalmazása, amely a tagállamok nyitott, proaktív részvételére ösztönöz; üdvözli a Franciaország és Németország védelmi miniszterei által közösen összeállított, „A KBVP megújítása” című dokumentumot, valamint az „erősebb európai védelemre” irányuló olasz javaslatot, és teljes mértékben támogatja ezek arra irányuló célkitűzését, hogy a Külügyi és Védelmi Tanács 2016. novemberi ülésén pozitív döntés szülessen a PESCO létrehozásáról; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy vállaljon vezető szerepet ebben a kezdeményezésben, valamint a KBVP megerősítésére irányuló egyéb, közelmúltbeli javaslatok vonatkozásában azzal a céllal, hogy előkészítse a Külügyi és Védelmi Tanács novemberi és az Európai Tanács decemberi ülésén meghozandó, a KBVP-vel kapcsolatos további ambiciózus döntéseket, ideértve az alábbiakat is:

• állandó polgári-katonai parancsnokság létrehozása, ugyanolyan jelentős katonai tervezési és végrehajtási képességgel és Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálattal (CPCC), amely megerősítené a stratégiai és műveleti tervezést a tervezési ciklus minden szintjén, fokozná a polgári-katonai együttműködést és javítaná az EU válságokra való gyorsreagálási képességét;

• az EU gyorsreagálási eszközeinek megerősítése, nevezetesen a harccsoportok igénybevehetőségének javítása a 44. cikk aktiválásával és az Európai Hadtest megerősítése és KBVP-missziók és -műveletek céljára való, nagyobb mértékű felhasználása révén;

a KBVP-műveletek közös finanszírozásának kiterjesztése, többek közt az Athéné mechanizmus sürgős és alapos felülvizsgálata révén, amely magában foglalná a harccsoportok bejelentését és amely annak biztosításához szükséges, hogy az uniós missziókat kollektív pénzeszközökből lehessen finanszírozni, ahelyett azt az egyes részt vevő tagállamok biztosítanák, ezáltal felszámolva a tagállamok csapatainak bevetése előtt álló akadályokat;

  a Tanács védelmi konfigurációjának létrehozása;

21.  ösztönzi a polgári KBVP-missziók uniós megközelítésének felülvizsgálatát a beavatkozások jellegétől a célkitűzésekig és az érintett emberekig annak érdekében, hogy biztosítsák ezek megfelelő kidolgozását, végrehajtását és támogatását; üdvözli a KBVP-missziók és műveletek terén elért eredményeket, azok hiányosságai ellenére; nagyobb rugalmasságot kér az EU pénzügyi szabályozásában, hogy támogassák az Unió válságokra való reagálási képességét, valamint felszólít a Lisszaboni Szerződés hatályos rendelkezéseinek végrehajtására; támogatja az induló alapok létrehozását a katonai műveletek kezdeti fázisban való sürgős finanszírozására; úgy gondolja, hogy az uniós katonai missziókra vonatkozó döntések meghozatalára szolgáló új hatékonyabb döntéshozatali folyamat révén az EU gyorsabban és erőteljesebben tudna reagálni a fenyegetésekre és válságokra, annak elismerése mellett, hogy az arra vonatkozó döntést, hogy biztosítsanak-e csapatokat ilyenfajta missziókhoz, tagállami szinten kell meghozni;

22.  ragaszkodik ahhoz, hogy bármilyen határozatot, amely az Európai Védelmi Unió felé tett lépésre irányul – beleértve a nagyobb állandó strukturált együttműködés kialakítását és a közös védelmi eszközök létrehozását – az EU-tagállamok egyhangú támogatásával kell meghozni;

23.  sajnálja, hogy a Bizottság, az EKSZ, az EDA és a tagállamok még nem hajtották végre maradéktalanul a 2013. novemberi Külügyek Tanácsa ülésből és a 2013. és 2015. évi európai tanácsi ülésekből következő feladatokat; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a belső piacért, ipar-, vállalkozás- és kkv-politikáért felelős biztost, hogy nyújtsák be a Parlamentnek a korábbi határozatok végrehajtásának értékelését, mielőtt új feladatokat tűznek ki; üdvözli az európai védelmi cselekvési tervre vonatkozó, folyamatban lévő munkálatok felgyorsítását és a Bizottságnak a védelmi együttműködés többek közt olyan területeken való ösztönzők révén történő maximalizálására irányuló erőfeszítéseit, mint a belső piaci, közbeszerzési, kutatás-, közlekedés-, űrkutatás-, kiber-, energia- és iparpolitika; tudomásul veszi a francia elnök egy európai biztonsági és védelmi alapra irányuló javaslatát, és támogatja új és innovatív finanszírozási és beruházási koncepciók többek közt az Európai Beruházási Bank és a köz- és magánszféra közötti partnerségek bevonásával történő kialakítását;

24.  megjegyzi, hogy mivel a tagállamok számára nehézséget okoz a teljesen működőképes védelmi képességek széles körének fenntartása, ezért több koordinációt szorgalmaz, és világosabb döntési lehetőségeket követel azzal kapcsolatban, hogy mely képességeket tartsák meg, hogy a tagállamok szakosodni tudjanak bizonyos képességekre; hangsúlyozza az európai védelmi kapacitások további integrációja által nyújtott gyakorlati és pénzügyi előnyöket, valamint tudomásul vesz számos jelenleg folyó, ilyen irányú kezdeményezést, amelyeket szélesebb keretek közé kellene helyezni egy intelligens ütemterv létrehozása érdekében; támogatja a „védelem európai szemeszterére” vonatkozó javaslatokat, és felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő erre irányuló konkrét javaslatokat; úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek nagyobb mértékű kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; ösztönzi valamennyi tagállamot, hogy keressék a katonai erők és eszközök közös beszerzésének, karbantartásának és fenntartásának további módjait;

25.  üdvözli az Európai Védelmi Ügynökségnek a képességfejlesztés ösztönzése és koordinálása terén játszott szerepét, és felhív az Ügynökségnek annak költségvetése növelése révén történő megerősítésére; hangsúlyozza, hogy az Ügynökség személyzeti és működési költségeit az uniós költségvetésből kellene finanszírozni; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az EDA szervezeti felépítését, eljárásait és korábbi tevékenységeit;

26.  emlékeztet rá, hogy Európának fenn kell tartania egy versenyképes és innovatív ipari és technológiai bázist, amely alkalmas az előírt képességek kialakítására és fejlesztésére; emlékeztet rá, hogy egy integrált védelmi piac és az európai védelmi ipar megszilárdítása nélkülözhetetlen a méretgazdaságosság és nagyobb hatékonyság érdekében;

27.  üdvözli Juncker elnök azon javaslatát, hogy hozzanak létre egy európai védelmi alapot a kutatás és az innováció fellendítésére; üdvözli a folyamatban lévő munkát, amely a védelmi kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedés kidolgozására irányul, és amelyet a következő többéves pénzügyi keretben egy jelentős, célzott uniós finanszírozású európai védelmi kutatási programnak kell követnie, ideértve a tagállamok által biztosított további pénzügyi forrásokat is;

28.  kéri, hogy az EU vállaljon tevékenyebb szerepet a leszerelés, a nonproliferáció és a fegyverzet-ellenőrzés terén; felhívja Tanácsot, hogy tegye lehetővé, hogy a főképviselő/alelnök aktívabb szerepet játsszon a konfliktusrendezésben és a békeépítésben;

29.  elismeri a belső és külső biztonság egyre erősödő összefüggését, és úgy véli, hogy a jelenlegi biztonsági kihívások szükségessé teszik biztonsági politikáink alapvető kritikai elemzését egy olyan, következetes és egységes politika kialakítása érdekében, amely mind a belső, mind a külső dimenziókat lefedi, ideértve az olyan aspektusokat is, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a kiberbiztonság, az energiabiztonság, a hibrid fenyegetések, a stratégiai kommunikáció és a létfontosságú infrastruktúrák; sürgeti a tagállamok biztonsági szolgálatait, hogy fokozzák a koordinációt, az együttműködést és a hírszerzési és egyéb információk cseréjét, továbbá felhívja valamennyi tagállamot, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem során teljesítsék hírszerzési információiknak az Europollal és az Eurojusttal való megosztására vonatkozó jogi kötelezettségüket; sürgeti az EU-t, hogy erősítse tovább a harmadik országokkal való együttműködést és a hírszerzési adatok megosztását a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén , a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok tiszteletben tartásával; üdvözli az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség felállítását;

30.  üdvözli a NATO-EU együttműködésről szóló, a varsói csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatot; maradéktalanul támogatja a NATO és az EU közötti, a kiberbiztonság, a migráció, a stratégiai kommunikáció és a hibrid fenyegetésekre adandó válaszlépések területén folytatott elmélyített együttműködést; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy 2016 végéig terjesszen elő konkrét javaslatokat a varsói közös nyilatkozat nyomon követése céljából; meggyőződése, hogy a NATO kulcsfontosságú szerepet játszik Európa kollektív biztonsága szempontjából, ugyanakkor hangsúlyozza a megfelelő uniós reagálási képesség fenntartásának szükségességét; emlékeztet rá, hogy egy erősebb NATO és egy erősebb EU kölcsönösen erősítik és kiegészítik egymást; üdvözli az EU globális stratégiájának a NATO, mint Európa kollektív biztonságának sarokköve melletti elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a lehető legjobban ki kell használnia a rendelkezésre álló biztonsági és védelmi erőforrásokat, és el kell kerülnie a lehetséges párhuzamosságot; úgy gondolja továbbá, hogy az EU-nak és tagállamainak szorosabban együtt kell működniük a NATO-val azt biztosítandó, hogy a szövetség „intelligens védelem” kezdeményezése és az EU összevonási és megosztási kezdeményezései kiegészítsék és kölcsönösen erősítsék egymást;

31.  hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok biztonsága oszthatatlan, valamint hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének megfelelően valamennyi tagállam számára azonos biztonsági szintet kell biztosítani, és a tagállamoknak ezért egyformán gondoskodniuk kell az EU biztonságáról és abban súlyuknak megfelelően részt kell venniük, és teljesíteniük kell vállalt kötelezettségeiket; megállapítja továbbá, hogy ez a cikk azt is kimondja, hogy ez nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét;

32.  elismeri, hogy kreatív megoldásokat kell keresni az EU és az Egyesült Királyság közötti, a KKBP/KBVP területén folytatott együttműködés vonatkozásában;

33.  létfontosságúnak tartja az európai biztonsági struktúra megerősítését, amely az 1975-ös Helsinki Záróokmányon és annak négy „kosarán” alapul, és amelyet súlyosan károsított a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajnában végrehajtott illegális orosz katonai beavatkozás;

34.  úgy véli, hogy eljött az ideje egy az EU és Oroszország kapcsolataira vonatkozó új, realistább stratégia kialakításának, amely hiteles elrettentésen, ugyanakkor a közös érdekű területeket, így a terrorizmus elleni fellépést, a nonproliferációt és a kereskedelmet érintő párbeszéden alapul; hangsúlyozza ugyanakkor annak fontosságát, hogy többet fektessünk be az orosz civil társadalommal való együttműködésbe és annak támogatásába, megerősítve ezzel az EU–Oroszország kapcsolatok hosszú távú bázisát; hangsúlyozza, hogy az Ukrajnában folytatott további orosz agresszióra válaszul szankciókra volt szükség, és a szankciók bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek az agressziótól való elrettentésre; emlékeztet arra, hogy a vonatkozó szankciók felfüggesztésének feltétele a minszki megállapodás maradéktalan végrehajtása; teljes mértékben támogatja, hogy az EU a Krím jogellenes annektálására és Ukrajna szándékos destabilizálására reagálva korlátozó intézkedéseket szabott meg oroszországi egyénekkel és szervezetekkel szemben, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak fenn kell tartania a további, fokozatos szankciók bevezetésének a lehetőségét, különösen a csúcstechnológiájú termékek ellen az olaj, gáz- és informatikai ágazatban, amennyiben Oroszország továbbra is megszegi a nemzetközi jogot; úgy véli, hogy az EU és Oroszország közös érdeke, hogy a két fél között jobb kapcsolat jöjjön létre, feltéve, hogy a nemzetközi jog érvényesül;

35.   felhívja az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy lépjenek fel egységesen, és küldjék az orosz kormánynak azt a világos üzenetet, hogy fellépései költségekkel és következményekkel fognak járni; követeli továbbá a jelenlegi válság enyhítését, és kitart amellett, hogy az EU-nak és tagállamainak a nemzetközi partnerekkel együtt azon kell munkálkodniuk, hogy diplomáciai, politikai, gazdasági nyomást gyakorolva elérjék, hogy az orosz kormány véget vessen agressziójának; üdvözli a NATO varsói csúcstalálkozóján erre vonatkozóan elfogadott határozatokat; hangsúlyozza Ukrajna egysége, szuverenitása és területi integritása melletti elkötelezettségét; hangsúlyozza a Krím megszállt területein tartott választások érvénytelenségét;

36.  véleménye szerint meg kell találni a módját a jelenlegi feszültségek enyhítésének és építő jellegű párbeszédbe kell kezdeni Oroszországgal a veszélyes félreértések és hibás számítások kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések azonosítása céljából; hangsúlyozza a katonai tevékenységek fokozott kölcsönös átláthatóságának fontosságát az Oroszországgal való légi és tengeri incidensek elkerülése, valamint a lehetséges balesetek és incidensek kezelésére vonatkozó közös normák kialakítása érdekében; megítélése szerint a nem együttműködő, aktív válaszjeladó nélküli katonai repülések komoly veszélyt jelentenek a polgári légi közlekedésre nézve, és szükségesnek tartja olyan intézkedések kimódolását, amelyekkel a lehető leghamarabb felderíthetők az ilyen repülések, valamint az ilyenfajta biztonsági kockázatok megszüntetéséhez vezető nemzetközi megoldás megtalálását; úgy gondolja továbbá, hogy a közelmúltbeli iráni nukleáris megállapodás kapcsán Oroszországgal folytatott együttműködés reményt ad arra, hogy javulhatnak a kapcsolatok más területeken is, többek között a NATO-val, a feszültségek oldása érdekében, például a balti térségben, Szíriában és Ukrajnában;

37.  felhívja az EU-t, hogy fokozza a keleti partnerség tagjaival való együttműködését azok demokratikus intézményei, ellenálló képessége és függetlensége megerősítésének érdekében, többek között nagyra törő, teljes körű KBVP-missziók elindítása révén, amelyek feladataként a biztonság és a stabilitás növelését határozzák meg; felhívja az EU-t, hogy játsszon aktívabb és hatékonyabb szerepet a konfliktusrendezésben és a békeépítésben; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az Ukrajnának nyújtott támogatást, ideértve a megfelelő védelmi rendszereket is, hogy visszatartsanak a katonai eszkalálódástól Kelet-Ukrajnában, valamint hogy alakítsák át a keleti stratégiával és kommunikációval foglalkozó uniós csoportot (East StratCom) állandó uniós struktúrává, és jobb működése érdekében biztosítsanak számára megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat; tovább támogatja ezen országok uniós törekvéseit és a reformprogramot az olyan területeken, mint a jogállamiság, a gazdaság, a közigazgatás, a korrupció elleni küzdelem és a kisebbségek védelme;

38.  emlékeztetni kíván az EU által a szomszédságában található partnereivel szembeni elkötelezettségére, valamint az EU-nak a nemzetközi rend megerősítése és szomszédsága stabilitása biztosításának legjobb eszközeként a társadalmi és politikai reform támogatása, a jogállamiság megszilárdítása, az emberi jogok védelme és a gazdasági fejlődés előmozdítása melletti kötelezettségvállalására; elismeri, hogy az EU politikáinak mellőzniük kell az univerzálisan alkalmazható megközelítést, tehát rugalmasabbnak kell lenniük és képesnek kell lenniük reagálni a keleti és déli szomszédság változó helyzetére; megjegyzi azonban, hogy a felülvizsgált Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz nem teljesítette célkitűzéseit, különösen a „többet többért” elv tekintetében; ösztönzi a „kevesebbért kevesebbet” politika fontolóra vételét azon országok vonatkozásában, amelyek visszafejlődnek a kormányzat, a demokrácia és az emberi jogok tekintetében;

39.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak stratégiai érdeke az Egyesült Államokkal és Kanadával fenntartott kapcsolatok elmélyítése, ugyanakkor az EU számára fontos a Közép- és Dél-Amerikával fenntartott kapcsolatainak megerősítése is, nemcsak a két régió közötti partnerség megerősítése, hanem a jelentős globális kihívások közös kezelése érdekében is; elismeri, hogy az EU az Egyesült Államok messze legfontosabb gazdasági partnere, és ez fordítva is igaz, miközben e két fél mindegyike kulcsfontosságú nemzetközi szövetséges mind kétoldalúan, mind a NATO-n keresztül, valamint az olyan területekkel kapcsolatban, mint az iráni nukleáris megállapodás, Szíria és Ukrajna; ösztönzi e tekintetben az EU-t és tagállamait, hogy a novemberi amerikai elnökválasztást követően is biztosítsák e kapcsolat közös értékek alapján való folytatását;

Az ellenálló képesség kialakítása és beruházás egy valóban átfogó megközelítésbe: fejlesztés, támogatás és megerősítés

40.  hangsúlyozza, hogy Európa fellépésének középpontjába a béke és stabilitás kontinensünkön, szomszédságukban és Afrikában való biztosítását kell állítani; elismeri, hogy biztonság nélkül nem lehetséges a fenntartható fejlődés megvalósítása, valamint hogy a fenntartható fejlődés a biztonság, a stabilitás, a társadalmi igazságosság és a demokrácia feltétele; úgy véli, hogy az instabilitás és a kényszerű és irreguláris migráció alapvető okait kell kezelni, nevezetesen a szegénységet, a gazdasági lehetőségek hiányát, a fegyveres konfliktusokat, a rossz kormányzást, az éghajlatváltozást, emberi jogok megsértéseit, az egyenlőtlenséget és az e kihívásokkal nem foglalkozó kereskedelmi politikákat; úgy véli, hogy a biztonság, a gazdasági és társadalmi fejlődés és a kereskedelem egyazon átfogó stratégia részét képezik, és összhangban kell lenniük a politikák fejlesztési célú koherenciájának a Lisszaboni Szerződés 208. cikkében foglalt elvével; felszólít az Afrikából való illegális pénzátutalások elleni európai és nemzetközi fellépésre (UN/G20);

41.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak különös figyelmet kell szentelnie a szomszédságában kialakult életkörülményekre, felhasználva valamennyi, rendelkezésre álló szakpolitikai eszközét, köztük a kereskedelmet, a fejlesztési támogatást, a környezetpolitikát, a diplomáciát, valamint a válságkezelési képességeit; üdvözli e tekintetben az EU új migrációs partnerségeit és a külső beruházási tervet, és kéri, hogy vonják be ezen eszközök végrehajtásába; hangsúlyozza, hogy új, az uniós értékeken és elveken alapuló megközelítést kell alkalmazni Afrikával kapcsolatosan, jobb lehetőségeket kínálva a kereskedelem, a beruházások, az energiához való hozzáférés és a gazdasági növekedés tekintetében, valamint támogatva az afrikai országokat demokratikus, átlátható és hatékony intézmények létrehozásában és az éghajlatváltozás hatásának mérséklését célzó intézkedésekben; meggyőződése, hogy az EU-nak felül kell vizsgálnia fejlesztési és kereskedelmi politikáit, annak biztosítása érdekében, hogy azok összhangban legyenek saját értékeinkkel és hozzájárulnak a szóban forgó célkitűzésekhez; felhívja az EU-t, és különösen a tagállamokat, hogy lépjenek fel a jogellenes pénzügyi átutalásokkal szemben és növeljék jelentősen a régiót érintő pénzügyi kötelezettségvállalásaikat, többek közt az Alap Afrikáért, a külső beruházási terv és az Európai Fejlesztési Alap révén; hangsúlyozza, hogy az EU fontos szerepet játszik a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek az elérésében; úgy gondolja, hogy a magánszektor fontos szerepet játszhatna a fejlesztésben, ha olyan, jogilag kötelező keretben működik, amely meghatározza az üzleti ágazatnak az emberi, szociális és környezeti jogok tiszteletben tartására vonatkozó felelősségeit;

42.  elismeri, hogy a katasztrófák áldozatainak, a menekülteknek és más rászorulóknak az EU által nyújtott segítség vegyes eredményekhez vezetett;

43.  hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van a terrorizmust és a radikalizálódást ösztönző, eredendő okok elleni küzdelem intenzitásának fokozására, amely főleg Nyugat-Afrikát, a Száhel-övezetet, Afrika szarvát és a Közel-Keletet érinti, és amely példátlan mértékben Európát is célba veszi; sürgeti az Európai Uniót, hogy az Egyesült Államokkal és egyéb nemzetközi szövetségeseivel összefogva tegyen összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket annak érdekében, hogy meggyőzze partnereit a szóban forgó régióban – így Törökországot, Szaúd-Arábiát és Iránt – e globális kihívással kapcsolatos közös és jogi alapokon nyugvó stratégia kialakításának szükségességéről; tovább ösztönzi az e küzdelem során a más országokkal való együttműködésre és koordinációra irányuló erőfeszítéseket, és sürgeti a régió állami és nem állami szereplőit, hogy tartózkodjanak a felekezeti vagy etnikai alapú feszültségek további szításától; súlyos aggodalmának ad hangot a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok súlyos megsértései miatt Jemenben, ideértve egy Szanaában, október 8-án tartott temetés lebombázását; követeli ezen ügy és a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok egyéb megsértéseinek sürgős független és nemzetközi kivizsgálását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy függesszenek fel minden együttműködést Jemennel mindaddig, amíg ki nem vizsgálják ezeket a jogsértéseket, és felelősségre nem vonják a felelősöket; követeli a jemeni blokád azonnal feloldását, továbbá felhívja a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy kezdjenek újra párbeszédbe, és munkálkodjanak egy fenntartható fegyverszünet elérésén; kitart amellett, hogy a konfliktus katonai úton nem oldható meg;

44.  ösztönzi, hogy az Unió, a déli szomszédság partnerállamai és különösen Afrikában a regionális kulcsszereplők közötti együttműködés felajánlása érdekében határozzanak meg a regionális kihívásokkal, például a biztonsággal, a fejlesztéssel, az energiával és a migrációs áramlások kezelésével kapcsolatos tematikus kereteket; véleménye szerint a szomszédságunk ellenálló képessége erősebb lenne, ha annak kezelése olyan regionális együttműködés keretében történne, amely révén közös válaszokat lehetne adni a többek között a migráció, a terrorizmus és a fejlesztés jelentette kihívásokra; ezért felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon együtt maghrebi szomszédaival az Arab Maghreb Unió fellendítésén és fejlesztésén;

45.  emlékeztet rá, hogy a Száhel-övezet és más kapcsolódó földrajzi területek kiemelt jelentőségű térségek az Európai Unió biztonságának biztosítása szempontjából, és rámutat az ottani biztonsági helyzet törékenységére és a jelenlegi zavaros helyzet lehetséges következményeire; kéri az Uniót, hogy törekedjen az észak-afrikai és száhel-övezeti országokkal való együttműködés megerősítésére a száhel-szaharai régióban egyre nagyobb mértéket öltő terrorista tevékenységek elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy egyes helyeken a rendkívül nehéz életkörülmények a lakosok egy részét az iszlámista terrorizmus alternatívája felé taszíthatják; következetes, megbízható stratégia kidolgozására biztat a Száhel-övezetre vonatkozóan, amelynek célja az irányítás, valamint az állami és regionális intézmények elszámoltathatóságának és legitimitásának javítása, a biztonság növelése, a radikalizálódás, az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem kezelése, valamint a gazdasági és fejlesztési politikák megerősítése; meggyőződése, hogy a regionális és szubregionális szervezetek kapacitásainak megerősítése, különösen Afrikában, kritikus jelentőségű a konfliktusok megelőzése, a konfliktusok megoldása és a biztonsági együttműködés szempontjából; hangsúlyozza, hogy az EU-nak tényleges választ kell adnia erre a biztonsági helyzetre, nemcsak gazdasági, hanem politikai és katonai téren is;

46.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fenntartható megoldás szülessen a Szíriában zajló konfliktus lezárására, összhangban a genfi közleményben és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2254. sz. határozatában (2015) meghatározott átmeneti folyamattal; támogatja az ENSZ által vezetett erőfeszítéseket egy a szíriai konfliktusban érintett valamennyi fél közötti, inkluzív politikai megegyezés létrehozását célzó tárgyalások elősegítésére; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy mihamarabb készítsen elő egy Szíriára vonatkozó európai stratégiát; meggyőződése, hogy az Oroszország és az Egyesült Államok között folyó kétoldalú tárgyalások nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy tartós megoldás szülessen a szíriai válságra; felhívja az EU-t, hogy adja fel a diplomáciai marginalizálásra irányuló politikájával és érvényesítse befolyását az olyan kulcsfontosságú szereplők vonatkozásában, mint Irán, Szaúd-Arábia, Törökország, Katar és Oroszország, és biztosítsa, hogy konstruktív álláspontot foglaljanak el a kérdésben, és tartózkodjanak a helyzet további eszkalálódásának segítésétől; továbbra is sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes tagját, hogy tegyenek eleget a válsággal kapcsolatos kötelességeiknek; emlékeztet rá, hogy Oroszország és más államok ismételten élnek vétójogukkal az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és úgy véli, hogy ez a gyakorlat ellentétes a Szíriában és a régióban béke és a konfliktus rendezése érdekében tett nemzetközi erőfeszítésekkel; hangsúlyozza, hogy szankciók bevezetését kell megfontolni Szíriában az emberiesség elleni bűncselekményekben részt vevő valamennyi egyénnel és szervezettel szemben; súlyos aggodalmának ad hangot a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok valamennyi oldal általi tömeges és széles körű megsértése miatt a szíriai konfliktusban, és hangsúlyozza az ilyen visszaélésekkel való elszámoltathatóság biztosításának fontosságát; ismételten támogatásáról biztosítja Szíria szomszédjait, amely országok mérhetetlenül nagy kihívásokkal néznek szembe a sok millió menekült elhelyezése kapcsán; ismételten megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja Irak és Szíria függetlenségét, területi sértetlenségét és szuverenitását, amennyiben valamennyi etnikai és vallási csoport jogait teljes körűen tiszteletben tartják;

47.  elismeri Törökország szerepét, amely fontos partner a szíriai konfliktus megoldásában és az ISIS/Dáis elleni harcban Szíriában és a migrációs válságban; határozottan elítéli a Törökország demokratikusan megválasztott kormánya elleni katonai puccskísérletet; ösztönzi a török kormányt, hogy védje meg az alkotmányos rendet, ugyanakkor hangsúlyozza a puccskísérletet követően az emberi jogok, a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága és az igazságszolgáltatás és a média függetlenségének tiszteletben tartását, összhangban az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeivel; hangsúlyozza, hogy Törökországnak szorosan együtt kell működnie az Európa Tanáccsal annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi eljárás során tiszteletben tartsák a jogállamiságot; riasztónak tartja a puccskísérlet után elindított tisztogatás megtorló jellegét és mértékét, amely súlyosan rombolja az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat Törökországban; különösen aggasztja az erő rendőrség általi túlzott használatának és az őrizetbe vett személyekkel való rossz bánásmódnak a gyakoribbá válása, az emberi jogi visszaélések továbbra is fennálló büntetlensége és az igazságszolgáltatás függetlenségének gyengülése;

48.  rámutat arra, hogy olyan, kétállamos megoldást kell találni a közel-keleti konfliktusra, amely a 2014. júliusi tanácsi következtetésekben meghatározott paramétereken alapul, és amely az 1967-es határok alapján garantálja a biztonságos Izraelt és egy életképes palesztin államot, valamint megoldja a jogállással kapcsolatos összes tartós problémát annak érdekében, hogy véget vessen a konfliktusnak; felhívja az EU-t, hogy vállaljon felelősséget, és váljon tényleges szereplővé és segítővé a diplomáciai folyamatban; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a kétállamos megoldás életképességének megóvása és a valódi béketárgyalások irányába vezető pozitív dinamika megteremtése érdekében; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák le és vonják vissza a telepekkel kapcsolatos politikájukat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog valamennyi fél általi, minden körülmények közötti tiszteletben tartása továbbra is alapvető előfeltétele a méltányos és tartós béke megvalósításának; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió következetes politikát kövessen területek megszállásával vagy elcsatolásával kapcsolatos helyzetek vonatkozásában;

49.  úgy véli, hogy az emberkereskedők elleni harc csak akkor lehetséges, ha az emberi jogok alapján együttműködés jön létre a Földközi-tenger másik oldalán elhelyezkedő országokkal és Afrika egészével, és e tekintetben úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak együtt kell működniük a nemzetközi partnerekkel, hogy kezeljék a migráció irányába ható tényezőket;

50.  határozottan támogatja a „védelmi felelősség” mint az Európai Unió és a tagállamok által a konfliktusokkal és az emberi jogokkal és fejlesztéssel kapcsolatban végzett munka fontos irányelvének megerősítését;

Az európai diplomácia ereje: tudás, kötelezettségvállalás és hatás

51.  hangsúlyozza az EU-ban mint diplomáciai szuperhatalomban rejlő hatalmas potenciált, amely a rendelkezésünkre álló eszközök széles körén, valamint a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok területén gyakorolt normatív hatalmunkon alapul; ezzel összefüggésben hangsúlyozni kívánja, hogy a koordináció terén központi szerepe van az alelnöknek/főképviselőnek, az EKSZ-nek és az Unió harmadik országokban lévő küldöttségeinek;

52.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a konfliktusmegelőzésre, az instabilitás kiváltó okainak kezelésére és a humánbiztonság garantálására; elismeri, hogy az erőszakos konfliktussal kapcsolatos hosszú távú kockázatokkal szembeni korai megelőző intézkedések eredményesebbek, kevesebb időt igényelnek és kevésbé költségesek, mint a békefenntartási műveletek; sürgeti az EU-t, hogy vállaljon vezető politikai szerepet a megelőző diplomáciában és a konfliktusközvetítésben; üdvözli e tekintetben a konfliktusokkal kapcsolatos uniós korai előrejelző mechanizmus, az EKSZ közvetítéstámogató csoportja és az Európai Békeintézet szerepét; kéri az uniós konfliktusmegelőzési és közvetítési kapacitások további fejlesztését; hangsúlyozza, hogy a nők konfliktusrendezési tárgyalásokban való részvétele kulcsfontosságú a nők jogainak és részvételének előmozdításához, és ez az első lépést jelenti afelé, hogy teljes mértékben bevonják őket a későbbi átmeneti folyamatokba; felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy növelje a közvetítéssel, párbeszéddel, békéltetéssel és válságelhárítással kapcsolatban elkülönített pénzügyi és adminisztrációs erőforrásokat; sürgeti a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák magukat a fegyverkivitelről szóló közös uniós álláspont által megállapított normákhoz, és szüntessék be a fegyverkereskedelmet azokkal a harmadik országokkal, amelyek nem teljesítik a felsorolt kritériumokat; kitart amellett, hogy az EU tegye intenzívebbé a leszerelésre, a nonproliferációra és a fegyverzet-ellenőrzésre irányuló politikai párbeszédet és együttműködést;

53.  határozottan ösztönzi a Ciprus újraegyesítésével kapcsolatos további tárgyalásokat a gyors és sikeres lezárás elérése érdekében;

54.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak olyan eredményes kül-, biztonsági és védelmi politikát kell kidolgozniuk, amely tiszteletben tartja a nemzeti érdekeket, ugyanakkor törekszik az együttműködésre a nemzetközi partnerekkel, az ENSZ-szel, a nem kormányzati szervezetekkel, az emberijog-védőkkel és másokkal a mindannyiunk számára aggodalomra okot adó kérdésekben és a béke, a jólét és a stabilitás világszintű előmozdítása érdekében; hangsúlyozza az egyéb globális és regionális hatalmakkal való szoros együttműködés szükségességét a globális fenyegetések és kihívások leküzdésében; különösen hangsúlyozza a közös érdekeken és értékeken alapuló transzatlanti kapcsolat alapvető fontosságát; rámutat, hogy e stratégiai partnerségek felélesztése elsődleges fontosságú kell hogy legyen az Európai Unió számára, és eközben törekedni kell e partnerségek hatékony külpolitikai eszközzé történő átalakítására;

55.  úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia és intenzívebbé kell tennie Ázsiában, ezen belül a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége tekintetében kifejtett diplomáciai erőfeszítéseit, hogy ezáltal hozzájáruljon a nagyobb stabilitás és biztonság kialakulásához azokon a konfliktus sújtotta területeken, ahol kiújultak a feszültségek, szorosan együttműködve a régióban található partnereivel és érvényesítve a nemzetközi jogot, többek közt a Dél-kínai-tengeren és az Indiai-óceánon, valamint hogy kezelje az emberi jogok védelmével és a jogállamisággal összefüggő problémákat; megjegyzi, hogy az EU-nak konstruktív kétoldalú és inkluzív többoldalú mechanizmusok révén továbbra is támogatnia kell a Kína és annak a Dél-kínai tenger körüli szomszédai, így Vietnám, Tajvan és a Fülöp-szigetek közti békés kapcsolatok kialakulását; úgy véli, hogy a nemzetközi rend struktúráinak megerősítése és megújítása nem érhető el Ázsia, és különösen Kína nélkül; hangsúlyozza, hogy Kína globális ambícióira tekintettel az EU–Kína kapcsolatnak túl kell mutatnia a gazdasági kapcsolatokon, és átfogóbbá kell válnia, és Kína ENSZ-ben betöltött szerepére, a szomszédságában kialakult regionális konfliktusokban tapasztalható befolyására és a globális kihívások kezelésében betöltött szerepvállalására kell összpontosítania;

56.  felszólítja az Európai Uniót, hogy ne feledkezzen meg teljesen a jelenleg kisebb stratégiai jelentőséggel bíró, de a jövőben esetlegesen akár gazdasági, akár emberi és katonai szempontból kulcsfontosságúvá váló övezetekről, mint Közép-Ázsia, Afrika szubszaharai térsége vagy az Északi-sarkvidék, amelyekre más nagy világhatalmak is kiemelt figyelmet fordítanak;

57.  emlékeztet Európa normatív erejének fontosságára, és felszólít az uniós kulturális és tudományos diplomácia további megerősítésére Európa erősségeinek és értékeinek határainkon túlra történő terjesztése és előmozdítása céljából; emellett rámutat a gazdasági diplomácia, többek között a szankciók erejére, amelyek az uniós politikák érvényesítésének eszközei;

58.  hangsúlyozza a parlamenti diplomácia szerepét az EU partnereivel való politikai együttműködés megerősítésében;

59.  hangsúlyozza a nemzeti parlamentek megerősített szerepének szükségességét a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásában, többek közt az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti, az uniós kül- és biztonságpolitikai ügyekben való fokozott együttműködés révén;

60.  hangsúlyozza a nem állami szereplők és a civil társadalmi szervezetek által diplomáciai szereplőként és az EU kulcsfontosságú partnereiként betöltött szerepet, és hangsúlyozza a számukra nyújtott uniós támogatás és a velük való kapcsolattartás fontosságát;

61.  hangsúlyozza a teljes mértékben kiépült Európai Külügyi Szolgálat megszilárdítása felgyorsításának szükségességét, különös tekintettel a tematikus szakértelem, a stratégiai szakpolitika-tervezés és előrejelzés, valamint a hírszerzési terület megerősítésére; fontosnak tartja, hogy a krízis sújtotta területeken működő EKSZ-képviseletek konzuli szerepet is kapjanak az uniós polgárok számára biztosított segítségnyújtás érdekében; ragaszkodik ahhoz, hogy az EKSZ-en belül, így a vezető pozíciókban is, kiegyensúlyozott arányban alkalmazzanak a tagállamok által kirendelt diplomatákat és uniós tisztviselőket;

62.  hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépéséhez rendelkezésre álló pénzügyi eszközök nem állnak arányban az előttünk álló kihívásokkal; e tekintetben kéri, hogy a félidős felülvizsgálat összefüggésében jelentősen növeljék a többéves pénzügyi keret IV. címe alatt rendelkezésre álló forrásokat;

63.  kéri az elszámoltathatóság és átláthatóság növelését, különösen a nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalásokkal kapcsolatban;

64.  mélységesen sajnálattal veszi tudomásul a korlátozott, 320 millió eurós költségvetést (a teljes uniós költségvetés 0,2 %-a) az Unió közös kül- és biztonságpolitikája céljaira, és felszólít a pénzeszközök e költségvetés végrehajtása érdekében történő, jobb kezelésére; hangsúlyozza, hogy a 2016-ra meghatározott költségvetési előirányzatok ugyanazon a szinten maradtak, mint 2015-ben, és hogy a március végén rendelkezésre álló tartalékkeret 170 millió euró volt az Európai Unió mali KBVP-missziója számára jóváhagyott további 5 millió eurós biztonsági intézkedések és az EUBAM Líbia számára jóváhagyott 10 millió euró mellett; aggodalmát fejezi ki a rendelkezésre álló források hiánya miatt a 2016-ban teljesítendő kötelezettségvállalásokra való tekintettel, miközben csak a 2016-ban végződő küldetések folytatására 169 millió euró kiegészítő költségvetés van előirányozva;

65.  kiemeli, hogy a kultúra az uniós külpolitikán belül fontos szerepet tölt be a párbeszéd, a kölcsönös megértés és a tanulás előmozdításában; hangsúlyozza, hogy a célzott kulturális és oktatási politikák hozzájárulhatnak az EU kulcsfontosságú kül- és biztonságpolitikai célkitűzéseinek teljesüléséhez, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének megerősítéséhez; ismételten hangsúlyozza, hogy a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd szerepet játszik a szélsőségesség, a radikalizálódás és a marginalizálódás leküzdésében; felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az EU külkapcsolati eszközeiben és az uniós fejlesztési tervben is érvényesítse a kulturális diplomáciát és a kultúrák közötti párbeszédet; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és az uniós küldöttségeket szerte a világon, hogy a harmadik partnerországokban működő minden uniós képviseletnél nevezzenek ki egy kulturális attasét; hangsúlyozza továbbá, hogy az oktatás döntő szerepet játszik a polgárság és az interkulturális készségek megerősítésében, valamint a jobb gazdasági kilátások megteremtésében és az egészségügyi helyzet javításában; ösztönzi a Bizottság arra irányuló jelenlegi erőfeszítéseit, hogy az európai külkapcsolatokban fokozza a tudományos és kutatási együttműködés mint puha hatalmi eszköz szerepét; rámutat, hogy a tudományos kapcsolatok hogyan járulhatnak hozzá a koalícióépítéshez és a konfliktusrendezéshez, különösen az EU szomszédos országaival fennálló kapcsolatokban;

°

°  °

66.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

P8_TA(2016)0249.


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról 2016/2036(INI))

Külügyi Bizottság, előadó: Elmar Brok

A GUE/NGL képviselői, Sabine Lösing, Javier Couso Permuy, Jean-Luc Mélenchon, Takis Hadjigerogiou által előterjesztett kisebbségi jelentés

A jelentés szerint az EU békét, stabilitást és jólétet hozott polgárai és a szomszédos országok számára, hangsúlyozza, hogy az EU a legbőkezűbb donor a humanitárius és fejlesztési segítségnyújtás terén, ugyanakkor elfelejti megemlíteni, hogy az EU ugyanakkor a világ legjelentősebb fegyverexportőrei közé tartozik, elfogadja a nukleáris fegyvereket a területén és azok modernizálását, lezárt minden, az EU felé vezető legális és biztonságos belépési útvonalat a menekültek/migránsok előtt, valamint nemrégiben fejlesztési támogatását a migránsok visszatartásának és visszafogadásának feltételéhez kötötte;

A jelentés ösztönzi az EU további militarizálását és a szorosabb EU–NATO-együttműködést, támogatja a belső és külső biztonság összevonását.

Ellenezzük a jelentést, mivel az:

• arra kéri a tagállamokat, hogy ruházzanak be a védelmi kiadásokba, a NATO kapacitási céljaiba (a GDP legalább 2%-át fordítsák védelmi kiadásokra), valamint a védelmi kutatásba

• hangsúlyozza az EU vezető szerepét a diplomácia terén és a leszerelés terén végrehajtandó, további fellépésekről beszél, ugyanakkor kéri a védelmi és elrettentési képességek növelését;

• kéri az Athéné mechanizmus parlamenti ellenőrzésen túli kiterjesztését, ösztönzi az EU által finanszírozott állandó strukturált együttműködést, a harccsoportokkal kombinálva;

• üdvözli a védelmi kutatást és az EU Védelmi Alapját, az európai védelmi cselekvési tervet, amely kedvez az uniós védelmi és biztonsági iparágaknak, valamint a katonai-ipari komplexumnak;

Mi a következőket kérjük:

-  valósítsák meg uniós és világszinten a leszerelést (beleértve az atomfegyvereket is);

-  az uniós költségvetés ne nyújtson katonai célokra támogatást, továbbá kérjük az EUSZ 41. cikke (2) bekezdésének szigorú értelmezését

-  a NATO megszüntetését


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (23.5.2016)

a Külügyi Bizottság részére

A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról

(2016/2036(INI))

A vélemény előadója: Jean Arthuis

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  nagyon sajnálatosnak tartja, hogy az eleve szűkre szabott 320 millió eurós költségvetés mellett (a teljes uniós költségvetés 0,2 %-a) az Unió közös kül- és biztonságpolitikája 2015-ös költségvetésének végrehajtása során az említett keretből 96 millió eurót nem sikerült elkölteni, ami nyilvánvalóvá teszi, mennyire híján vannak ambícióknak az európaiak, sőt, mennyire homokba dugják a fejüket egy olyan történelmi pillanatban, amikor a nemzetközi konfliktusok a biztonságukat fenyegetik, már Európa szívében is;

2.  hangsúlyozza, hogy a 2016-ra meghatározott költségvetési előirányzatok ugyanazon a szinten maradtak, mint 2015-ben, és hogy a március végén rendelkezésre álló tartalékkeret 170 millió euró volt az Európai Unió mali KBVP-missziója számára jóváhagyott további 5 millió eurós biztonsági intézkedések és az EUBAM Líbia számára jóváhagyott 10 millió euró mellett; aggodalmát fejezi ki a rendelkezésre álló források hiánya miatt a 2016-ban teljesítendő kötelezettségvállalásokra való tekintettel, miközben csak a 2016-ban végződő küldetések folytatására 169 millió euró kiegészítő költségvetés van előirányozva;

3.  megjegyzi, hogy a KKBP-nek egyedi és kiegészítő szerepe van a világszintű biztonság terén, és hogy az uniós fellépés révén ott is eredményeket lehet elérni, ahol mások nehézségekbe ütköznek; továbbá hangsúlyozza, hogy az uniós fellépés révén elkerülhető a NATO és az ENSZ költségesebb és kockázatosabb beavatkozása, ahogy az a múltban már meg is történt;

4.  rámutat, hogy az EUNAVFOR MED Sophia műveletén – amely kevesebb mint 12 millió eurós költségvetéssel több mint 13 000 migráns életét mentette meg a tengeren, és amelynek megbízatása 2016 júliusában lejár, ezért meg kell hosszabbítani és ki kell igazítani – és a migráció kezelésének az EUCAP Száhil Niger misszió általi megerősítésén kívül a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) polgári missziói csak igen korlátozott mértékben járultak hozzá a migrációs válság kezelését célzó európai intézkedésekhez, és nem képezték konkrét stratégia részét;

5.  meglepőnek tartja, hogy a jelenlegi költségvetési megszorítások nyomása alatt, miközben a katonai kiadásokat az Unióban – a világ más régióival ellentétben – egészen a közelmúltig erőteljes visszaesés jellemezte, a tagállamok nem érzik sürgető szükségét, hogy méretgazdaságossági céllal „állandó strukturális együttműködést” folytassanak, vagyis hogy az arra képes és hajlandó országok egymással megosszák katonai képességeiket (az EUSZ 46. cikke); üdvözli az uniós harccsoportok létrehozását, de elítéli, hogy az összetettsége folytán működésképtelen struktúrájuk és elhibázott finanszírozási módjuk miatt azok bevetésére nem kerül sor, ami veszélyezteti a hatékony európai védelem elvét;

6.  kéri, hogy a tagállamok teljesítsék a nemzeti védelmi kiadásokra vonatkozóan a GDP 2 %-ában megállapított kritériumot; ösztönzi a tagállamokat, hogy megfontoltabban ruházzanak be védelmi képességeikbe, hogy javítsák azon képességüket, hogy a NATO és az EU részeként működjenek;

7.  sajnálja, hogy a tagállamok nem aknázták ki kellőképpen az Európai Védelmi Ügynökség által javasolt együttműködési projektekben rejlő lehetőségeket, és aggasztónak tartja, hogy a tagállamok az Ügynökség költségvetését a 2010-es szinten befagyasztották; megkerülhetetlennek tartja a védelmi kutatási kapacitások összevonását az átfedések elkerülése és a jövőre való felkészülés érdekében; üdvözli a Parlament e területen indított kísérleti projektjét, és támogatja, hogy 2017-től megfelelő eszközök bevonásával növeljék annak horderejét előkészítő intézkedés formájában.

8.  kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a növekvő biztonsági kihívásokat, amelyekkel mind az Unió, mind a tagállamok szembesülnek, hogy azokat határozottan kezelje a többéves pénzügyi keret 2016 végén kezdődő felülvizsgálata során;

9.  támogatja a Bizottság és a Tanács azon erőfeszítéseit, amelyek a biztonság és a fejlesztés előmozdítása érdekében a kapacitás bővítésére irányuló kezdeményezés végrehajtására irányulnak;

10.  sürgeti a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék az uniós fellépés sikerét, és ne csökkentsék hitelességét és láthatóságát, tartsák tiszteletben és ne késleltessék a vagyonkezelői alapokhoz való hozzájárulásukkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, amelyeket az Uniónak éppen a költségvetési források hiánya miatt kellett létrehoznia; emlékeztet arra, hogy a Parlament a költségvetési hatóság ágaként felel az Unió pénzügyi érdekeinek védelméért és biztosításáért.

11.  kéri, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) összpontosítson a konfliktusmegelőzésre, és működjön együtt szorosan az ENSZ-szel és a NATO-val is.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

8

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean Arthuis, Lefteris Christoforou, Jean-Paul Denanot, José Manuel Fernandes, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Ernest Maragall, Sophie Montel, Liadh Ní Riada, Jan Olbrycht, Younous Omarjee, Urmas Paet, Paul Rübig, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Paul Tang, Daniele Viotti, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georgios Kyrtsos, Andrej Plenković, Ivan Štefanec, Nils Torvalds

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Laura Agea, Rosa Estaràs Ferragut, Rainer Wieland


VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (27.4.2016)

a Külügyi Bizottság részére

a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról

(2016/2036(INI))

A vélemény előadója: Angel Dzhambazki

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  kiemeli, hogy a kultúra az uniós külpolitikán belül fontos szerepet tölt be a párbeszéd, a kölcsönös megértés és a tanulás előmozdításában; emlékeztet rá, hogy biztosítani kell a belső és a külső uniós szakpolitikák közötti koherenciát; hangsúlyozza, hogy a célzott kulturális és oktatási politikák hozzájárulhatnak az EU kulcsfontosságú kül- és biztonságpolitikai célkitűzéseinek teljesüléséhez, valamint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének megerősítéséhez, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében foglalt elvekkel; ismételten hangsúlyozza, hogy a kormányközi együttműködésen, illetve a helyi partnerekkel, a civil társdalommal és a kulturális területen tevékenykedő nem kormányzati szervezetekkel való együttműködésen keresztül a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd a békeépítés, a konfliktusmegelőzés és a konfliktusmegoldás eszközeként szerepet játszik a szélsőségesség, a radikalizálódás és a marginalizáció leküzdésében; felszólítja a Bizottságot, hogy az EU minden külkapcsolati eszközében és az uniós fejlesztési tervben is érvényesítse a kulturális diplomáciát és a kultúrák közötti párbeszédet;

2.  emlékeztet a 2015 márciusában, Párizsban elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló nyilatkozat jelentőségére, amely kiemeli, hogy elő kell mozdítani a kultúrák közötti aktív párbeszédet, valamint a globális szolidaritást és a kölcsönös tiszteletet;

3.  hangsúlyozza az oktatás humanitárius vészhelyzeteken belüli jelentőségét, valamint felszólítja az Uniót, hogy humanitárius segélyeinek 4%-át oktatásra fordítsa; hangsúlyozza továbbá, hogy az oktatás döntő szerepet játszik a polgárság és az interkulturális készségek megerősítésében, valamint a jobb gazdasági kilátások megteremtésében és az egészségügyi helyzet javításában;

4.  sajnálatosnak tartja, hogy a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló 2014. évi éves jelentés nem tér ki a kulturális diplomáciára, és hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak stratégiai megközelítést kell kialakítaniuk a kultúrával, illetve a kultúrák és a vallások közötti párbeszéddel kapcsolatosan, és ennek a stratégiának tükröződnie kell az EU külkapcsolataiban, továbbá ki kell dolgozni egy kulturális diplomáciával kapcsolatos európai stratégiát is; hangsúlyozza továbbá, hogy a kulturális diplomácia, a kulturális együttműködés és oktatás, valamint a kulturális kapcsolatos fontos szerepet játszanak az egyetemes értékek közös alapjának megerősítésében; azt javasolja, hogy a küszöbön álló, a kulturális diplomáciáról szóló bizottsági közlemény a nemzetközi kulturális együttműködéssel kapcsolatban tegyen javaslatot egy olyan stratégiai keretre, amely hosszú távon megfelelő támogatást nyújtana a kulturális téren tevékenykedő köz- és magánszférabeli szereplőknek;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy tartsa szem előtt az európai külkapcsolatok terén a kultúrára vonatkozó, 2014-ben elfogadott előkészítő intézkedés kulcselemeit és 12 ajánlását, továbbá integrálja azokat az új kulturális diplomáciai stratégiába és a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó új uniós globális stratégiába;

6.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kulturális, az oktatási, az audiovizuális, az ifjúsági és a sporttal kapcsolatos politikák terén fokozzák az együttműködést és erősítsék meg a partnerségeket; hangsúlyozza, hogy ezeken a területeken szükség van a bevált gyakorlatok uniós stratégiai partnerekkel való cseréjére;

7.  emlékeztet rá, hogy a kulturális diplomáciának elő kell mozdítania az uniós tagállamokban és a harmadik országokban működő helyi és közösségi szervezetekkel és civil társadalmakkal folytatott kapcsolatokat és együttműködést az alapvető uniós értékek előmozdítása és az olyan kihívások kezelése érdekében, mint a migrációs válság, a szélsőségesség és az idegengyűlölet erősödése, a kulturális örökség elpusztítása, valamint a véleménynyilvánítási és az alkotási szabadság veszélyeztetése;

8.  üdvözli a Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatósága által a kulturális és oktatási kapcsolatok Kínához, Koreához és Indiához hasonló harmadik országok irányába való kiterjesztése terén végzett munkát; támogatja a „Kultúra az EU külkapcsolataiban” elnevezésű előkészítő intézkedéssel kapcsolatos ajánlásokban megfogalmazott, az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság és az Európai Külügyi Szolgálat közötti együttműködést, valamint kulturális attasé kinevezését az EU Kínában működő képviseletéhez;

9.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak az alapvető értékek, a kultúrák közötti párbeszéd és a kulturális sokszínűség nemzetközi szinten való előmozdítása során határozottan el kell ítélnie az embertelen vagy megalázó bánásmód és emberi jogi jogsértések valamennyi esetét, hogy ily módon konkrétan az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának maradéktalan tiszteletben tartását mozdítsa elő;

10.  kéri az uniós intézményeket és az uniós vezetőket, hogy a kulturális és tudományos diplomáciát foglalják bele az Európai Unióra vonatkozó, küszöbön álló globális stratégiába;

11.  üdvözli a megújított európai szomszédságpolitikát, és kéri, hogy a kultúra, az oktatás, a sport és az ifjúsági politikák kapjanak nagyobb szerepet a csatlakozó és a tagjelölt országokkal kapcsolatos szakpolitikákban, illetve szomszédságpolitika keretében zajló kétoldalú és regionális együttműködési programokon belül, például az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközön (ENI) és különösen az emberek közti kapcsolatokra vonatkozó célkitűzésen belül azzal a céllal, hogy minél több polgárt vonjanak be a kulturális és oktatási tevékenységekbe, valamint ellenállóképes civil társadalmat alakítsanak ki; megjegyzi, hogy e programoknak a civil társadalom tág fogalmán kell alapulniuk, valamint a szereplők és az államilag ösztönzött tevékenységek széles körét kell támogatniuk; üdvözli az európai külkapcsolatok terén a kultúrára vonatkozó előkészítő intézkedést és annak nyomon követését, amely fontos alapként szolgál ahhoz, hogy kiterjesszék a kultúrának az emberi, társadalmi és gazdasági fejlődés stratégiai tényezőjeként játszott szerepét, hozzájárulva ezáltal a külpolitikai célkitűzésekhez;

12.  felszólítja az Uniót, hogy fokozott együttműködést folytasson az ENSZ-szel annak érdekében, hogy az ENSZ 2015 utáni időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrendjébe és különösen a fenntartható fejlesztési célok közé határozottabban építsék be a kultúrát és az oktatást;

13.  ösztönzi a Bizottság arra irányuló jelenlegi erőfeszítéseit, hogy az európai külkapcsolatokban fokozza a tudományos és kutatási együttműködés mint puha hatalmi eszköz szerepét; kiemeli, hogy a tudományos kapcsolatok jelentősen hozzájárulhatnak a koalícióépítéshez és a konfliktusrendezéshez, különösen az EU szomszédos országaival fennálló kapcsolatokban;

14.  üdvözli az EU és az UNESCO között létrejött egyetértési megállapodást és a két fél között ezt követően létrejött megerősített együttműködést; hangsúlyozza, hogy az együttműködés megerősítése érdekében – hosszú távon az oktatás és a kultúra terén a partnerségek megerősítése révén – tovább kell lépni a pénzügyi segítségnyújtáson és a közös projektirányításon; ezért a közös kihívások fenntarthatóbb kezelésével kapcsolatban évente megrendezendő magas szintű stratégiai párbeszéd bevezetését szorgalmazza;

15.  kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák a fegyveres konfliktusokban ideológiai célpontokká vált kulturális örökség – az UNESCO-val együttműködve történő – megóvását célzó gyorsreagálási mechanizmus létrehozása érdekében tett nemzetközi erőfeszítéseket; a kulturális műalkotások illegális kereskedelme elleni küzdelem terén következetesebb stratégiát szorgalmaz, és támogatja a világörökség védelmét a konfliktus sújtotta területeken megerősített nemzetközi együttműködés révén, szoros együttműködésben a Kék Pajzs Nemzetközi Bizottsággal (ICBS); sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy az Unióval együttműködve tegyenek megfelelő lépéseket a kulturális örökség népszerűsítése és annak különösen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában megfigyelhető célzott elpusztítása és kifosztása elleni védelem érdekében;

16.  emlékeztet arra, hogy az UNESCO tavaly júniusban elindította „Unite4Heritage” elnevezésű kormányközi kezdeményezését, amelyben kulturális kéksisakosok bevetését szorgalmazza a veszélyben lévő vagy kárt szenvedett kulturális örökséget és kulturális javakat érintő sürgős megelőzési, védelmi és helyreállítási intézkedések keretében; emlékeztet e tekintetben az olasz kormány és az UNESCO által 2016. február 16-án aláírt egyetértési megállapodásra; ösztönzi a többi tagállamot, hogy kövessék Olaszország példáját, és tekintsék az egyetértési megállapodást a tagállamok kormányai és az UNESCO közötti további kétoldalú megállapodások mintájának; ösztönzi e tekintetben az Európai Bizottságot, hogy az Európai Unió hangjaként támogassa e kezdeményezést az Egyesült Nemzetek keretein belül;

17.  tudomásul veszi az Európai Parlament egy, a külföldön működő európai kulturális intézetekről szóló közelmúltbeli tanulmányának eredményeit, és különösen az abban szereplő iránymutatásokat az erőforrások kulturális intézetek és uniós intézmények közötti hatékony összefogását és megosztását illetően, az EU (különösen a demokrácia, az emberi jogok és a békeépítés terén tett) külföldi fellépéseinek fokozottabb láthatóvá tétele, a helyi civil társadalmi szereplők szerepvállalásának erősítése, valamint a harmadik országokkal folytatott párbeszéd megerősítése érdekében; felkéri ezért az EU-t, hogy ösztönözze az aktív együttműködést az Európai Unió Nemzeti Kulturális Intézeteinek (EUNIC) hálózata és az Unió küldöttségei között; hangsúlyozza, hogy Európa kulturális sokszínűségét erősségként kell kihasználni az Unió külső fellépései során, valamint javasolja, hogy a tagállamok ösztönözzék kulturális intézményeiket az uniós kulturális diplomáciában való fokozott szerepvállalásra;

18.  elismeri a kulturális és kreatív iparágak szerepét a növekedés és a fenntartható gazdaság fejlődésének fokozása terén, valamint ösztönzi a kreatív iparágak (köztük a szociális vállalkozások, például szövetkezetek) további támogatását az EU-ban és a harmadik országokban, például a 2016-ban induló, az uniós és harmadik országbeli fiatal kreatív vállalkozók hálózatának támogatására irányuló kísérleti program keretében; hangsúlyozza, hogy a kultúrpolitikai vita elősegítése céljából statisztikai adatokat kell gyűjteni a kultúrával és a kulturális iparágakkal kapcsolatban, valamint még inkább hangsúlyozni kell a kultúrában és a kreatív iparágakban rejlő gazdasági lehetőségeket és azok társadalmi jólétre gyakorolt hatását; szorgalmazza az EU és az UNESCO által elfogadott szakértői eszközzel kapcsolatos projekt folytatását;

19.  üdvözli a Bizottság munkáját és a várhatóan 2016-ban megjelenő, kulturális diplomáciáról szóló közleményt;

20.  felhívja a figyelmet „tudásháromszög” tekintetében a koherens és egymást kölcsönösen kiegészítő jellegű együttműködés jelentőségére az uniós kül- és biztonságpolitikai célkitűzések megvalósítása céljából, különösen a közbiztonság fokozására irányuló erőfeszítésekkel összefüggésben, ily módon hozzájárulva a globális problémákra adott innovatív megoldások, valamint az egyes államok előtt álló kihívásokra adott válaszok megtalálásához, és támogatva az európai versenyképességet;

21.  elismeri, hogy az informális tanulás, a sport, az ifjúsági munka és az önkéntesség fontos és értékes szerepet játszhat a nemzetközi célok, különösen a fenntartható fejlesztési célok elérésében, az interkulturális kapcsolatok és az emberek közötti kapcsolatok megerősítésében, valamint az egyetemes értékek, a globális polgárság és a béke előmozdításában, különösen a háborús övezetekben; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a sport a megbékélés, a kölcsönös megértés, a viszonosság, a bizalom és az együttműködés előmozdításának eszköze lehet, különösen a konfliktusokat követő átfogó megközelítés részeként; hangsúlyozza, hogy a sport hozzájárulhat a hatékony kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez; érdeklődéssel várja az EUNIC e témában készült 2016-os évkönyvét és annak következtetéseit;

22.  hangsúlyozza az intézmények meghatározó szerepét az európai és nemzetközi sportéletben a fair play támogatása, a doppingolás felszámolása, a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és a jogellenes tevékenységek minden formája elleni küzdelem terén, a tisztességen és az egészséges versenyszellemen alapuló sporttevékenység előmozdítása érdekében;

23.  arra bátorítja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy tárják fel az infokommunikációs technológiákban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy a digitális korban növelni lehessen a kulturális diplomácia és a kulturális kapcsolatok jelentőségét;

24.  ösztönzi az arra jogosult harmadik országok részvételét az oktatással, kultúrával, polgársággal és tudományos kutatással kapcsolatos fő uniós programokban, például az Erasmus+, a Kreatív Európa, az Európa a polgárokért és a Horizont 2020 programban; az EU és Ukrajna, illetve az EU és Oroszország közötti ifjúsági csereprogramokra vonatkozó előkészítő intézkedések keretében támogat minden olyan fellépést, amely lehetővé teszi a fiatalok számára a harmadik országokkal való – egymás jobb megismerését célzó – kapcsolatteremtést és fordítva, valamint a szomszédaik felé való nyitást; kiemeli, hogy a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi egyezménnyel összhangban a kulturális kapacitásépítés és irányítás terén szükség van az európai tapasztalatok megosztására, valamint fel kell számolni a művészek és a kulturális szakemberek mobilitása előtt álló akadályokat;

25.  elismeri az európai és a harmadik országokbeli média közötti együttműködés támogatásának fontosságát – különös tekintettel az állami műsorszolgáltatókra – egymás kölcsönös ismeretének és a kultúrák közötti párbeszéd, közös projektek és koprodukciók előmozdítása érdekében.

26.  hangsúlyozza a gyermekek vészhelyzetekben és elhúzódó válsághelyzetekben való oktatásának fontosságát, valamint ilyen esetekben az oktatási programok ismertsége növelésének szükségességét; tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó bejelentését, hogy 2016-ban 445 millió EUR összegű humanitárius segélyt nyújt a szíriai válsággal kapcsolatban, amelynek egy részét oktatásra fordítják;

27.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és az uniós küldöttségeket szerte a világon, hogy a harmadik országokban működő minden uniós képviseletnél nevezzenek ki egy kulturális attasét, valamint az EKSZ személyzete és minden más érintett uniós személyzet számára nyújtsanak képzést az interkulturális készségekkel és a külpolitika kulturális dimenziójával kapcsolatban;

28.  arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul használják ki a meglévő finanszírozási eszközöket, többek között az Európai Fejlesztési Alapot (EFA), a Fejlesztési Együttműködési Eszköz által rendelkezésre bocsátott teljes összeget, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközt, az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IAP II), a Partnerségi Eszközt, illetve az uniós küldöttségek sajtó- és tájékoztatási irodáinak kulturális tevékenységek finanszírozására és a kultúra uniós külkapcsolatokon belüli kihasználásának javítására szolgáló költségvetését.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

26.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

0

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Jill Evans, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Andrew Lewer, Svetoslav Hristov Malinov, Stefano Maullu, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Yana Toom, Helga Trüpel, Sabine Verheyen, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Therese Comodini Cachia, Mary Honeyball, Ilhan Kyuchyuk, Martina Michels


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

24.11.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

9

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Michèle Alliot-Marie, Francisco Assis, Petras Auštrevičius, Amjad Bashir, Bas Belder, Mario Borghezio, Elmar Brok, Fabio Massimo Castaldo, Aymeric Chauprade, Javier Couso Permuy, Andi Cristea, Arnaud Danjean, Georgios Epitideios, Eugen Freund, Michael Gahler, Iveta Grigule, Sandra Kalniete, Tunne Kelam, Afzal Khan, Janusz Korwin-Mikke, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Arne Lietz, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, David McAllister, Jean-Luc Mélenchon, Tamás Meszerics, Francisco José Millán Mon, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Tonino Picula, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Charles Tannock, László Tőkés, Ivo Vajgl, Johannes Cornelis van Baalen, Geoffrey Van Orden, Boris Zala

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Antonio López-Istúriz White, Norbert Neuser, Soraya Post, Jean-Luc Schaffhauser, Bodil Valero, Janusz Zemke

Jogi nyilatkozat