Eljárás : 2015/2343(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0042/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0042/2017

Viták :

PV 15/03/2017 - 16
CRE 15/03/2017 - 16

Szavazatok :

PV 16/03/2017 - 6.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0092

JELENTÉS     
PDF 699kWORD 70k
17.2.2017
PE 594.055v02-00 A8-0042/2017

a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek

(2015/2343(INI))

Külügyi Bizottság

Alkotmányügyi Bizottság

Előadó: Michael Gahler, Esteban González Pons

(Közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárás – az eljárási szabályzat 55. cikke)

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek

(2015/2343(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére,

–  tekintettel az EUSZ-nek az Európai Parlament közös kül-, biztonság- és védelempolitikában betöltött szerepéről szóló 36. cikkére,

–  tekintettel a z EUSZ-nek a közös védelempolitika fokozatos kialakításáról szóló 42. cikke (2) bekezdésére, 42. cikke (3) bekezdésére, 42. cikke (6) bekezdésére, 42. cikke (7) bekezdésére, valamint 45. és 46. cikkére,

–  tekintettel a Szerződéseknek a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Szerződésekhez csatolt, a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i és 2016. december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló 2013. november 25-i, 2014. november 18-i, 2015. május 18-i, 2016. június 27-i és 2016. november 14-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási klauzulái: szakpolitikai és műveleti dimenzió” című, 2012. november 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(3),

  tekintettel a kölcsönös védelmi záradékról szóló (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdése) 2016. január 21-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (költségvetési rendelet),

–  tekintettel az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló 2015. október 12-i (KKBP) 2015/1835 tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a Politikai és Biztonsági Bizottság létrehozásáról szóló 2001. január 22-i tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP), valamint a közös biztonság- és védelempolitikával (KBVP) foglalkozó 2016. április 8-i hágai, 2015. szeptember 6-i luxembourgi, 2015. március 6-i rigai, 2014. november 7-i római, 2014. április 4-i athéni, 2013. szeptember 6-i vilniusi, 2013. március 25-i dublini és 2012. szeptember 10-i páfoszi parlamentközi konferenciák végkövetkeztetéseire,

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel a Washington DC-ben 1949. április 4-én aláírt Észak-atlanti Szerződésre,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő által 2016. november 14-én ismertetett, biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervre,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek és az Európai Védelmi Ügynökség vezetőjének az Európai Tanács 2013. decemberi következtetéseinek végrehajtásáról szóló, 2014. július 7-i eredményjelentésére,

–  tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnökei és a NATO főtitkára 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára;

–  tekintettel a 2016. június 23-i egyesült királyságbeli népszavazás eredményére,

–  tekintettel a Európai Parlament 2016. április 9. és 16. között 28 tagállamban végzett Eurobarométer különfelmérésének eredményeire,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai védelmi cselekvési tervről szóló, 2016. november 30-i közleményére (COM(2016)0950),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0042/2017),

A.  mivel az Európai Unió elkötelezett egy közös védelmet eredményező közös védelempolitika kialakítása iránt, amely megerősíti egységét, stratégiai autonómiáját és integrációját a béke és a biztonság Európa szomszédságában és világszerte történő elősegítése érdekében; mivel egy egységes védelmi politikához az Európai Tanács egyhangú határozatára van szükség, és azt a tagállamoknak saját alkotmányos előírásaiknak megfelelően kell elfogadniuk;

B.  mivel új geopolitikai és geostratégiai körülmények – az ázsiai régió túlsúlya az euroatlantival szemben –, valamint új szereplők megjelenése, továbbá valódi új veszélyek és tevékenységi területek felbukkanása azt mutatja, hogy az államok nem tudnak egyedül szembeszállni a kockázatokkal, és közös válaszra van szükség;

C.  mivel a védelem és biztonság terén az európai fellépés hiányából fakadó költségeket több mint 100 milliárd euróra becsülik évente, és mivel az uniós hatékonysági szint az amerikai 10–15%-ának felel meg;

D.  mivel az egyre romló globális környezetben hangsúlyossá vált a tagállamok közötti jobb együttműködés, valamint az információcsere és a bevált gyakorlatok megosztása, továbbá jelentősen növelni kell az EU katonai kiadásait az erre a célra elkülönített saját forrásokból;

E.  mivel a katonai és védelmi integráció kialakítása már az alapító atyák elképzelései között is szerepelt egy legitim kollektív védelmi mechanizmus kialakítására és az európai kontinens békéjének fenntartására irányuló fő célkitűzéssel;

F.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkének (1) és (2) bekezdése és 42. cikke egyértelműen meghatározza a KKBP és a KBVP alapelveit és céljait, valamint az azok megvalósítását célzó mechanizmusokat és keretet; mivel igen csekély előrelépés történt e célok megvalósítása területén annak ellenére, hogy a Parlament és a Bizottság is számos alkalommal felszólítottak azok végrehajtására;

G.  mivel a KBVP kialakítása mindenekelőtt közös értékekre és alapelvekre, illetve közös érdekekre és prioritásokra épülő politikai akaratot feltételez a tagállamok részéről, valamint szilárd intézményi együttműködési struktúrák létrehozását teszi szükségessé; mivel a KBVP-nek hatékony, hozzáadott értéket teremtő közös politikának, és nem pusztán a tagállami nemzeti politikák összességének vagy azok legkisebb közös nevezőjének kell lennie;

H.  mivel az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének Franciaország általi aktiválása 2015 novemberében bebizonyította, milyen potenciál rejlik a Szerződés biztonságra és védelemre vonatkozó összes rendelkezésében;

I.  mivel az Unió az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdése, illetve az EUMSZ 2. cikkének (4) bekezdése értelmében politikai akarattal és hatáskörrel rendelkezik közös biztonság- és védelempolitika meghatározására és végrehajtására, amely magában foglalja a közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítását; mivel ezt a hatáskört az Uniónak a koordináció és hatékonyság javítására, illetve a tagállami fellépések kiegészítésére kellene használnia, anélkül azonban, hogy ezáltal veszélyeztetné vagy elvonná a tagállamok védelem terén meglévő hatásköreit;

J.  mivel vannak olyan multinacionális egységek – például az Európai Hadtest –, amelyek jól példázzák az évek óta tartó, tagállamok közötti bevált gyakorlatokat és együttműködést; mivel ezek az egységek kiindulópontként szolgálhatnak a közös uniós védelempolitika irányába történő elmozdulás felé;

K.  mivel az uniós polgárok fokozottabb uniós fellépést várnak a védelem és biztonság területén; mivel az Eurobarométer 2016. júniusi 85.1. felmérése szerint a felmérésben szereplő uniós polgárok kétharmada nagyobb fokú, a tagállamok által vállalt uniós részvételt szeretne a biztonság- és védelempolitika kérdéseiben;

L.  mivel egy olyan védelmi kultúrát kell kialakítani, amely segít abban, hogy az uniós polgároknak egyértelmű elképzelésük legyen a védelem társadalmunkban játszott szerepéről és arról hogy az hogyan járul hozzá a stabilitáshoz, a békefenntartáshoz és a nemzetközi biztonság fokozásához;

M.  mivel az európai biztonságpolitika működőképességének és hatékonyságának fokozása érdekében fellépéseket kell tenni, hogy Európa biztonsága tekintetében valódi javulás történjen;

N.  mivel az Európai Tanácsnak – ahogy azt a Parlament szorgalmazta – haladéktalanul létre kellene hoznia az európai védelmi uniót és az Unió közös védelmi rendszerét; mivel a közös védelemről szóló határozatot a tagállamoknak saját alkotmányos előírásaiknak megfelelően kell elfogadniuk;

O.  mivel az uniós védelmi politikának elő kell segítenie Európa mind az Unión belüli, mind pedig azon kívüli védelmi képességeinek megerősödését, illetve meg kell szilárdítania a NATO-val való partnerséget és a transzatlanti kapcsolatokat, ezáltal segítve a NATO megerősödését;

P.  mivel a Parlament aktívan támogatja az európai védelmi uniót és a továbbiakban is megfelelő javaslatokat kíván tenni annak megvalósítása érdekében; mivel a KKBP-ről és a KBVP-ről szóló parlamentközi konferenciának kell fórumot biztosítania a KBVP-vel kapcsolatos hatékony és rendszeres parlamentközi együttműködés és a közös uniós védelempolitika fokozatos kialakítása számára;

Q.  mivel az alelnök/főképviselő rendszeres egyeztetést folytat a Parlamenttel a közös uniós védelempolitika fokozatos kialakításáról, biztosítja a Parlament álláspontjának megfelelő módon történő figyelembevételét a folyamatban, és tájékoztatja a Parlamentet az európai védelmi unió megvalósulása felé tett előrelépésekről;

R.  mivel az uniós külügyminiszterek 2016. szeptember 2-i informális találkozója (Gymnich) alkalmával tett nyilatkozatában az alelnök/főképviselő kijelentette, hogy lehetőség kínálkozik arra, hogy a tagállamok jelentős előrelépést tegyenek a védelem területén;

S.  mivel a Bizottság szavatolja a szerződések, és az intézmények által azok alapján elfogadott intézkedések alkalmazását, többek között a KBVP területén;

T.  mivel az Unió jövőbeli éves és többéves pénzügyi tervezésében helyt kell kapnia a védelempolitikának; mivel a Bizottságnak meg kell kezdenie a megfelelő intézményközi megállapodásokkal kapcsolatos munkát, beleértve a uniós védelemről szóló fehér könyv elkészítését az Unió következő többéves pénzügyi és politikai keretén belüli kezdeti megvalósítás érdekében;

U.  mivel a Parlament az európai polgárokat képviseli és jogalkotási és költségvetési, valamint politikai ellenőrzési és egyeztetési jogkörökkel rendelkezik, és ezért kulcsszerepet kell játszania az európai védelmi unió kialakításában;

V.  mivel a közös uniós védelempolitika és a közös védelem kialakításában a Parlament aktív szerepe, illetve politikai támogatása és demokratikus ellenőrzése megerősítené és fokozná az Unió képviseleti és demokratikus alapjait;

W.  mivel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának teljesen egyértelmű és értékes stratégiai keretként kell működnie a KBVP jövőbeli kialakítása számára;

X.  mivel a külföldi katonai kiképzésnek mind a cselekvési tervek, mind a szükséges katonai logisztikai támogatás tekintetében korlátai vannak;

Y.  mivel emiatt nem lehet külföldön kiképzési missziókat végrehajtani – mint a közép-afrikai köztársasági katonai kiképzési misszió (EUTM CAR) vagy a mali katonai kiképzési misszió (EUTM Mali) esetében –, amennyiben az érintett országok kormányai nem biztosítják a katonai egységek számára a szükséges fegyvereket és felszereléseket; mivel a fegyvereket és felszereléseket is használó kiképzések nélkül lehetetlen olyan egységeket létrehozni, amelyek képesek a háború kihívásaival szembenézni és műveleteket végrehajtani;

Z.  mivel az európai katonák számára jelenleg tilos, hogy megfigyelőként részt vegyenek katonai műveletekben, ami azt jelenti, hogy nem tudják feltárni azokat a problémákat, amelyek a kiképzésben részt vett egységeknél jelentkezhetnek, valamint hogy emiatt a későbbiekben sem tudnak megoldani semmilyen operatív problémát;

AA.  mivel ezeket az egységeket – mind Maliban, mind a Közép-afrikai Köztársaságban – harci műveletek végrehajtása érdekében hozzák létre, és mivel azt követően, hogy három évet megfelelő felszerelés és kiképzés nélkül töltöttek el – ez a helyzet az EUTM Mali esetében –, nagyon messze állnak attól, hogy működőképesek legyenek;

AB.  mivel a szükséges fegyverek nélkül csak akkor fognak külföldön kiképzési missziókat végrehajtani, ha az érintett ország kormánya olyan fegyvereket és berendezéseket biztosít az egységek számára, amelyeket ezek azt követően is használhatnak, hogy véget ért a kiképzésük;

Alkotmányos és jogi keret

1.  emlékeztet rá, hogy a KBVP az Európai Unióról szóló szerződésben (EUSZ) foglaltak alapján magában foglalja a közös uniós védelmi politika fokozatos kialakítását, amelynek a jövőben közös védelmet kell eredményeznie, amennyiben erről az Európai Tanács egyhangúlag döntést hoz és a tagállamok saját alkotmányos előírásaiknak megfelelően elfogadják ezt a határozatot; sürgeti a tagállamokat, hogy kiemelt fontosságú témaként vállaljanak kötelezettséget a szerződés KBVP-ről szóló rendelkezései iránt és fokozottabban törekedjenek arra, hogy biztosítsák kézzelfogható előrelépések megtételét az e rendelkezésekben foglalt célkitűzések megvalósítása terén;

2.  megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés által a KBVP területén bevezetett reform és újítás elégséges és egységes keretet biztosít és meg kell határoznia egy valódi közös politika felé vezető utat, amely az erőforrások és képességek megosztásán, valamint az uniós szintű összehangolt tervezésen alapul; hangsúlyozza, hogy a KBVP területén a jelenlegi intézményi és jogi keretben elérhető előrelépés nagyobb mértékben a tagállamok politikai akaratán, nem pedig jogi megfontolásokon múlik; kiemeli, hogy az EUSZ 43. cikke lefedi azon válságkezelési feladatok teljes spektrumát, amelyek gyors és határozott alkalmazására törekszik az Európai Unió;

3.  ezért sürgeti az alelnököt/főképviselőt, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az EUSZ-ben foglaltaknak megfelelően biztosítsák a következetességet a külső fellépés különböző területei között, e területeket kezeljék egy globális és átfogó megközelítés révén, valamint hogy használják ki a szerződés biztosította lehetőségeket, különös tekintettel az EUSZ szóló 42. cikkének (6) bekezdésében és 46. cikkében foglalt mechanizmusokra és az EUSZ 42. cikke által létrehozott állandó strukturált együttműködésről szóló 10. jegyzőkönyvére, valamint a tagállamok egy csoportja által végrehajtott KBVP-missziókról rendelkező 44. cikkére a missziók és műveletek gyorsabb, hatékonyabb és rugalmasabb végrehajtása érdekében; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni az állandó strukturált együttműködésen (PESCO) belüli együttműködésre vonatkozó szabályokat;

4.  megjegyzi, hogy ahol az EUSZ úgy rendelkezik, hogy a Tanácsnak minősített többséggel kell döntést hoznia a KBVP területén, különös tekintettel az EUSZ 45. cikkének (2) bekezdésére és 46. cikkének (2) bekezdésére, az ilyen döntések következményeként felmerülő összes kiadást az Unió költségvetését kiegészítő további új forrásokkal kell finanszírozni és annak a költségvetést kell terhelnie; úgy véli, hogy ennek érdekében a tagállamoktól származó további finanszírozásra vagy társfinanszírozásra van szükség;

5.  ezért úgy véli, hogy az Európai Védelmi Ügynökséget (EDA) és a védelem területén működő állandó strukturált együttműködést (PESCO) – az Európai Külügyi Szolgálathoz (EKSZ) hasonlóan – önálló (sui generis) intézményekként kellene kezelni; úgy véli, hogy ez a költségvetési rendelet módosítását teszi szükségessé az EDA és a PESCO annak 2. cikke b) pontjába történő beemelése érdekében külön uniós költségvetési szakasszal; emlékeztet, hogy a Parlament a Tanáccsal közösen látja el a jogalkotási és költségvetési feladatokat, valamint a Szerződésekben meghatározott feltételek szerint a politikai ellenőrzési és konzultatív feladatokat;

6.  meggyőződése, hogy az EUSZ 41. cikkének (1) bekezdése érvényes az EDA és a PESCO igazgatási kiadásaira;

7.  megjegyzi, hogy az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése érvényes az EDA és a PESCO működési kiadásaira; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 42. cikkének (1) bekezdésében említett, katonai missziókból származó működési kiadásokat, a tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadással szembeni védelmi műveletekből fakadó kiadásokat és az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése értelmében segítség- és támogatásnyújtási kötelezettségének eleget tevő tagállamok védelmi műveleteiből fakadó működési kiadásokat kollektív forrásokból kell finanszírozni, azonban ezek nem terhelhetik az Unió költségvetését; üdvözli a 42. cikk (7) bekezdésében szereplő kölcsönös védelmi záradék aktiválását;

8.  ezért úgy véli, hogy az EDA és a PESCO igazgatási és működési kiadásainak finanszírozása a Szerződések értelmében kizárólag az uniós költségvetésből történhet annak ellenére, hogy mindkét intézménynek lehetősége van a tagállamok által közvetlenül nyújtott források kezelésére;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy bocsássák rendelkezésre az EDA és a PESCO igazgatási és működési kiadásainak az uniós költségvetésből történő finanszírozásához szükséges további pénzügyi eszközöket;

10.  sürgeti a Tanácsot, hogy ennek érdekében vizsgálja felül az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló, 2015. október 12-i (KKBP) 2015/1835 tanácsi határozatot;

11.  úgy véli, hogy a tagállamok közötti védelmi együttműködés uniós szinten történő elmélyítésének együtt kell járnia a parlamenti felügyelet és ellenőrzés megerősítésével mind az Európai Parlament, mind a nemzeti parlamentek részéről;

12.  kiemeli ezzel összefüggésben a Parlament költségvetési hatóságként betöltött szerepét; határozott szándéka az EDA és a PESCO feletti parlamenti és költségvetési ellenőrzés gyakorlása a szerződések rendelkezéseinek megfelelően;

13.  sürgeti a Tanácsot, hogy az EUSZ 41. cikke (3) bekezdésének megfelelően járjon el és késedelem nélkül fogadjon el egy határozatot, amely létrehozza az EUSZ 42. cikke (1) bekezdésében és 43. cikkében említett feladatokkal kapcsolatos katonai műveletek kezdeti fázisban való sürgős finanszírozását ellátó induló alapot;

14.   sürgeti a Tanácsot, hogy – az EUSZ 42. cikkének (29) bekezdésével összhangban –tegyen konkrét lépéseket az európai fegyveres erők harmonizálása és szabványosítása felé, hogy egy új európai védelmi unió égisze alatt elősegítse a fegyveres erők személyzete közötti együttműködést, a közös védelempolitika fokozatos kialakításának egy lépéseként;

A KBVP európai hozzáadott értéke

15.  hangsúlyozza, hogy a gyorsan romló biztonsági környezetben egyre nagyobb szükség van a közös biztonság- és védelempolitika EUSZ-ben szereplő céljainak elérésére, azaz az Unió operatív kapacitásainak erősítésére a külső békefenntartó tevékenységek, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság fokozása terén; határozottan úgy véli, hogy az EU-t érintő, illetve a polgárai és területe ellen irányuló biztonsági és védelmi fenyegetések közös problémát jelentenek és a tagállamok egyedül nem tudják azokat megoldani; meggyőződése, hogy ha az Unió és a tagállamok az egységes fellépés és együttműködés mellett döntenek, meg fog erősödni az Unió biztonsága és védelme; álláspontja szerint az Uniónak hatékony európai tehermegosztási rendszert kell kialakítani saját védelme és biztonsága érdekében, amellyel jelenleg még nem rendelkezik; felhívja a tagállamokat, hogy mutassanak teljes politikai elkötelezettséget és működjenek együtt ennek érdekében;

16.  hangsúlyozza, hogy a biztonság és védelem olyan terület, ahol nyilvánvalóan megmutatkozik az európai hozzáadott érték egyrészt a hatékonyság tekintetében a tagállamoknak biztosítandó kibővített és költséghatékonyabb képességek, valamint a biztonság és védelem területén érvényesülő fokozottabb koordináció és átjárhatóság révén, másrészt az Unión belüli szolidaritás, kohézió és stratégiai autonómia, valamint az Unió ellenálló képességének megszilárdítása tekintetében; felhívja a figyelmet arra, hogy becslések szerint minden egyes euró, amit a védelemre fordítanak, 1,6-szoros megtérülést eredményez különösen a képzettséget igénylő foglalkoztatás, a kutatás és technológia és a kivitel révén;

17.  Hangsúlyozza, hogy a Szerződésben biztosított valamennyi lehetőség igénybevétele javítaná a védelmi ipar versenyképességét és működését az egységes piacon és még inkább serkentené a védelmi együttműködést pozitív ösztönzőkkel és olyan projektek középpontba állításával, amelyeket a tagállamok nem képesek végrehajtani, valamint a felesleges párhuzamosságok csökkentése és a közpénzek hatékonyabb felhasználásának előmozdítása révén;

18.  hangsúlyozza, hogy a KBVP Szerződéseknek megfelelő megerősítése nem lesz hatással a nemzeti szuverenitásra, mivel ezt a politikát a tagállamok határozzák meg; meggyőződése, hogy a szuverenitás tiszteletben tartásának legfőbb kifejeződése, ha az Európai Unió területi integritásának védelmét közös védelempolitika biztosítja;

19.  hangsúlyozza, hogy a KBVP-missziók az EUSZ 44. cikke alapján történő indítása hozzájárul egy európai védelmi unió megteremtéséhez; felhívja az EU-t, hogy használja ki maradéktalanul a 44. cikk által kínált lehetőségeket az ilyen missziók folytatása és megerősítése érdekében a biztonság és védelem területére vonatkozó műveleti politika kialakítása céljából;

20.  kulcsfontosságúnak tartja a nemzeti védelmi kiadásoknak az uniós GDP 2%-ára történő emelését; hangsúlyozza, hogy ez az elkövetkező évtized végéig a védelemmel kapcsolatos 100 milliárd eurós többletkiadást jelentene; úgy véli, hogy ezt a többletkiadást több stratégiai együttműködési program beindítására kellene fordítani az Unión belül és annak közreműködésével a keresleti és kínálati oldal megfelelőbb strukturálásával, valamint hatékonyabbá és eredményesebbé tételével; úgy véli, hogy ez a többletkiadás hozzá fog járulni az európai védelmi ágazat és a munkahelyteremtés európai szintű támogatásához, különösen a kis- és középvállalkozások vonatkozásában; úgy véli, hogy a kiadások jelentős részét kettős felhasználású és védelmi technológiák kutatására és fejlesztésére, valamint stratégiai együttműködési programokra kell fordítani, amelyek nemcsak kulcsfontosságúak e célok eléréséhez, hanem további hozzáadott értéket jelenthetnek az Európai Unió számára; megjegyzi, hogy e többletköltségek tekintetében garantálni kell az európai közpénzek fokozott elszámoltathatóságát, átláthatóságát és felügyeletét;

21.  meggyőződése, hogy az Unió védelmi beruházásainak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi tagállam részt vegyen katonai képességei kiegyensúlyozott, egységes és összehangolt fejlesztésében; úgy véli, hogy ez stratégiai lehetőséget nyújt az Unió számára biztonságának és védelmének javítására;

Intézményi keret

Védelmi Miniszterek Tanácsa

22.  rámutat arra, hogy a Tanács keretében létre kell hozni a védelmi miniszterek tanácsát az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének elnökletével, a KBVP végrehajtásának koordinálása és hatékonyabbá tétele érdekében;

Védelmi irányítóbizottság

23.  úgy véli, hogy az EDA irányítóbizottsága, amely a tagállamok védelmi minisztereinek képviselőiből áll, olyan testület, amely alkalmas az EUSZ 42., 45. és 46. cikkének végrehajtásához szükséges tanácsadói és felügyeleti funkciók ellátására;

24.  úgy véli, hogy az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló (KKBP) 2015/1835 tanácsi határozat 4. cikkének (4) bekezdése szükséges és hatékony alapot biztosít az EDA irányítóbizottsága számára, hogy az Unió harmadik állandó képviselők bizottságaként, védelmi irányítóbizottságként működjön; úgy véli, hogy a bizottságnak az állandó strukturált együttműködés megvalósításához szükséges tanácsadói és felügyeleti feladatköröket is gyakorolnia kell az ilyen együttműködés létrejöttét követően;

25.  meggyőződése, hogy az EUSZ 38. cikkében hivatkozott Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) mandátumát megszorítóan kell értelmezni; úgy véli, hogy a szerződések értelmében a bizottság mandátuma csupán az Unión kívüli helyzetekre és műveletekre, valamint a szolidaritási záradék végrehajtásának bizonyos szempontjaira terjedhet ki; konkrétan úgy véli, hogy részletesen kidolgozott munkarendje nem illeszkedik a KBVP azon részének további végrehajtásához, amelyet az EUSZ 42. cikke (2) bekezdése határoz meg;

26.  sürgeti a Tanácsot, hogy ennek érdekében vizsgálja felül a Politikai és Biztonsági Bizottság létrehozásáról szóló 2001/78/KKBP tanácsi határozatot és az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról szóló, 2015. október 12-i (KKBP) 2015/1835 tanácsi határozatot;

Európai Védelmi Ügynökség

27.  emlékeztet arra, hogy az EDA célja a tagállamok támogatása védelmi képességeik fejlesztésében és védelmi ipari és technológiai bázisuk megerősítésében; hangsúlyozza, hogy az EDA kihasználatlan lehetőségekkel rendelkezik a KBVP továbbfejlesztésének támogatásához és e célok eléréséhez, amelyekhez az Ügynökség teljes kapacitásának igénybevételére van szükség; szorgalmazza az Ügynökség jövőbeni szerepének és feladatainak átgondolását; sürgeti a tagállamokat, hogy az EDA reformjának keretében határozzanak meg közös törekvési szintet és vállaljanak kötelezettséget azzal kapcsolatban; szorgalmazza az EDA politikai támogatásának, finanszírozásának és erőforrásainak, valamint a Bizottság, a tagállamok és más szereplők fellépéseivel való koordinációjának megerősítését, különösen a képességfejlesztés, a védelmi beszerzések, a kutatás és a tagállamok fegyveres erői közötti interoperabilitás előmozdítása területén; úgy véli, hogy az Ügynökség a tagállamok hatóságaival és a piac magánszereplőivel közösen finanszírozhat olyan kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzéseket, amelyek innovatív megoldásokat mutatnak fel;

28.  tudomásul veszi az EDA döntését a képességfejlesztési terv kül- és biztonságpolitikára vonatkozó uniós globális stratégiának megfelelő felülvizsgálatáról és várakozással tekint a jövőbeli képességfejlesztési terv elé, amely megfelelőbb módon tükrözi az Unió és tagállamai prioritásait és szükségleteit;

29.  kéri a tagállamokat, hogy az EDA-n belül dolgozzanak ki közös európai fegyverzet- és képességpolitikát (EACP) az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében előirányzottak szerint, valamint felhívja a Bizottságot és egyúttal az EDA-t, hogy terjesszenek elő javaslatokat e tárgyban; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy tájékoztassa a Parlamentet az EDA és a Bizottság, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) és a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet (OCCAR) között meglévő munkakapcsolatok során elért eredményekről; sürgeti a tagállamokat, hogy megfelelő módon hajtsák végre a fegyverkivitelről szóló 2008/944/KKBP közös álláspontot, és alakítsanak ki a fegyverkivitelre vonatkozó közös politikát, biztosítva, hogy a fegyverek kivitelére egységes, az egész Unióban alkalmazott feltételek vonatkozzanak, melyek meghatározzák a fegyverek, lőszerek, védelmi felszerelések és technológiák harmadik országokba történő kivitelét;

Állandó strukturált együttműködés (PESCO)

30.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az Unió keretében mihamarabb hozzanak létre állandó strukturált együttműködést és csatlakozzanak hozzá a katonai képességek fenntartása és fejlesztése céljából a doktrína és a vezetők fejlesztése, a személyi állomány fejlesztése és képzése, védelmi célú anyagok és infrastruktúrák fejlesztése, valamint az átjárhatóság és a tanúsítás révén; kiemeli annak fontosságát és szükségességét, hogy minden tagállam, amely kész arra, hogy védelmi integrációját a legambiciózusabb szintre emelje, részt vegyen az állandó és hatékony strukturált együttműködésben; úgy véli, hogy egy állandó „európai integrált haderőt”, egy multinacionális hadtestet kell létrehozni a PESCO 10. jegyzőkönyvének 1. cikkében említetteknek megfelelően, és ezt a haderőt a KBVP végrehajtása céljából az Unió rendelkezésére kell bocsátani az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint; felhívja alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő javaslatokat a PESCO 2017 első felében elérendő működőképessé tételére vonatkozóan;

31.  úgy véli, hogy az Uniónak az érintett tagállamokkal egyetértésben rendelkezést kell hoznia az általuk indított kapacitási programokban való részvételről; úgy véli, hogy az Unió ilyen programokhoz való pénzügyi hozzájárulása nem haladhatja meg a részt vevő tagállamok által nyújtott hozzájárulást;

32.  álláspontja szerint az uniós harccsoport-rendszert a PESCO alá kell vonni egy állandó polgári-katonai parancsnokság létrehozása mellett, ugyanolyan jelentős katonai tervezési és végrehajtási képességgel (KTVK) és polgári tervezési és végrehajtási képességgel (PTVK), amely megerősítené a stratégiai és műveleti tervezést a tervezési ciklus minden szintjén, fokozná a polgári-katonai együttműködést és javítaná az EU válságokra való gyorsreagálási képességét; úgy véli, hogy az olyan európai multinacionális struktúrákat, mint az Európai Légiszállítási Parancsnokság, az Eurocorps és a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet (OCCAR), valamint az állandó strukturális együttműködésben részt vevő országok közötti katonai együttműködés valamennyi kétoldalú és multilaterális formáját szintén a PESCO alá kellene vonni; úgy véli, hogy a PESCO részeként e multinacionális egységekre az Európai Unió kiváltságainak és mentességeinek kellene vonatkozniuk;

33.  úgy véli, hogy a felkészülési, készenléti és levonulási szakaszban az Uniónak kellene fedeznie az uniós harccsoportok összes költségét;

34.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy hajtsák végre maradéktalanul az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. számú határozatát, és nevezzenek ki a nőkkel és konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőt;

Az Európai Parlament

35.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek kiemelt szerepet kell játszania a KBVP végrehajtásának ellenőrzésében és felügyeletében, valamint értékelésében, az EUSZ 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban; úgy véli, hogy a KKBP-ről és a KBVP-ről szóló parlamentközi konferenciának fórumként is kell szolgálnia a parlamentközi együttműködés, illetve a KBVP ellenőrzése számára; ismételten hangsúlyozza, hogy a Parlamenttel hatékonyan egyeztetni kell a nagyobb horderejű KBVP-döntésekkel, különösen a katonai és civil missziókkal, valamint a stratégiai védelmi műveletekkel kapcsolatban;

36.  ebben a tekintetben sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy maradéktalanul szerezzen érvényt az EUSZ 36. cikkének, biztosítva a Parlament álláspontjainak megfelelő figyelembevételét a KBVP főbb szempontjairól és az ezen a területen fennálló alternatívákról a KKBP részeként a Parlamenttel folytatott egyeztetések keretében; szorgalmazza, hogy a Parlament további rendszeres tájékoztatást kapjon a rendelkezésre álló parlamenti és politikai ellenőrzési mechanizmusok megerősítése céljából;

37.  nyomatékosan kéri a Parlamentet, hogy Biztonság- és Védelempolitikai Albizottságát alakítsa át rendes parlamenti bizottsággá, lehetővé téve számára, hogy kiemelkedő szerepet töltsön be a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásában, és különösen a védelmi piaccal kapcsolatos jogi aktusok ellenőrzésében, valamint az eljárások, például a védelmi kiadások koordinált éves felülvizsgálata során;

38.  a KBVP területén megvalósítandó konkrét eredmények és a KBVP legitimációjának alapvető fontosságú elemeként megerősített együttműködést sürget az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között; megjegyzi, hogy az ilyen jellegű együttműködés nem sodorhatja veszélybe a KBVP uniós politikaként történő végrehajtását és céljainak megvalósítását;

39.  úgy véli, hogy a költségvetési folyamatban játszott szerepén túl a Parlamentnek továbbra is elő kell mozdítania konkrét kezdeményezéseket, és ajánlásokat kell megfogalmaznia a Tanács, az alelnök/főképviselő és a Bizottság számára a közös biztonság- és védelempolitika kérdéseiben;

EU–NATO kapcsolatok

40.  szorgalmazza a KBVP és a NATO közötti szorosabb kapcsolat kialakítását, ami politikai lehetőséget kínál az együttműködésre és a komplementaritásra minden szinten, az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül; emlékeztet arra, hogy ki kell egyensúlyozni és meg kell erősíteni az EU és a NATO közötti kapcsolatokat az összeegyeztethetőség biztosítása, közös képességek kialakítása, továbbá a párhuzamos műveletek és struktúrák elkerülése érdekében, ezáltal csökkentve a kiadásokat és növelve a hatékonyságot; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot a transzatlanti partnerekkel a globális stratégiában szereplő témákkal kapcsolatos álláspontjuk tisztázása érdekében;

41.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a NATO főtitkárát, hogy készítsenek részletes elemzést arról, hogy milyen jogi és politikai hatásai lehetnek az EU/NATO partnerség kialakítására annak, ha az Egyesült Államok adott esetben elindítja az EUSZ 50. cikke szerinti eljárást;

42.  hangsúlyozza, hogy a „Berlin plusz” megállapodásokat alaposan át kell dolgozni a jelenlegi stratégiai kontextushoz igazodás, valamint a feltárt hiányosságok orvoslása érdekében – például az Unió és a NATO együttes jelenlétével járó forgatókönyvek esetében taktikai és operatív mechanizmusok javítása tekintetében –, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a NATO élhessen az uniós eszközökkel;

Politikai ajánlások

43.  támogatja a védelem koordinált éves felülvizsgálatára irányuló javaslatot, amelynek keretében a tagállamok az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket bevonva nyitott folyamat keretén belül koordinálnák védelmi kiadásokkal és képességekkel kapcsolatos terveiket;

44.  kéri a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzanak ki a biztonság- és védelempolitikáról szóló uniós fehér könyvet, amely az európai védelem által megkövetelt képességek számbavételére irányuló első lépésként magában foglalja az európai biztonságot érintő fenyegetések és veszélyek megfelelő meghatározását, valamint az európai védelmi uniós és egy közös védelempolitika létrehozására irányuló, világosan meghatározott szakaszokat és fokozatos lépéseket tartalmazó ütemtervet; úgy véli, hogy a fehér könyvnek a különböző uniós intézmények észrevételeinek eredményeként kell létrejönnie, a lehető legátfogóbbnak kell lennie és magában kell foglalnia az Unió által előirányzott különböző intézkedéseket;

45.  üdvözli a Bizottság által 2016 novemberében előterjesztett európai védelmi cselekvési tervet; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék teljesen egyértelművé a lehetséges Európai Védelmi Alap, különösen pedig a „képességi és kutatási ablakok” irányítását, finanszírozását és célkitűzéseit; úgy véli, hogy a terv hatékony végrehajtása a tagállamok és az uniós intézmények szilárd támogatását és politikai elkötelezettségét teszi szükségessé; ebben a tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság, az EDA és a tagállamok egyelőre nem hajtották végre eredményesen az Európai Tanács védelemről szóló 2013-as és 2015-ös ülései nyomán meghatározott feladatokat;

46.  emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett különböző kezdeményezéseknek figyelembe kell venniük a védelmi ágazattal kapcsolatos sajátosságokat (részvételi szabályokat, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, az irányzást, az operatív szükségletekhez való kapcsolódást); e tekintetben éberen figyeli majd a következő, 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó tárgyalásokat, különösen a jövőbeli európai védelmi kutatási program végrehajtása tekintetében;

47.  úgy véli, hogy egy közös uniós védelmi politika fokozatos kialakításának ösztönzése érdekében a biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv elfogadásának a globális stratégia biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervére kell épülnie; hangsúlyozza, hogy ennek a dokumentumnak nemcsak a tagállamok jelenlegi katonai képességeit kell tükröznie, hanem elemeznie kell a megvalósításhoz szükséges együttműködés típusát és annak eszközeit, az Unió által végrehajtható műveletek jellegét és a szükséges képességeket és forrásokat is, ugyanakkor hozzá kell járulnia a NATO és az EU közötti koordinációhoz és együttműködéshez;

48.  kéri az Athéné mechanizmus haladéktalan átalakítását a műveletekkel kapcsolatos költségmegosztásra és közös finanszírozásra vonatkozó lehetőségek kiterjesztése, illetve a műveletekkel kapcsolatos költségek tisztességes elosztásának biztosítása érdekében, arra ösztönözve a tagállamokat, hogy haderőkkel járuljanak hozzá, és ne korlátozzák őket pénzügyi képességeik; úgy véli, hogy a reformnak biztosítania kell, hogy a 2015. március 27-i 2015/528 tanácsi határozat (KKBP) I.–IV. mellékletében említett közös költségeket minden esetben az Athéné állja; úgy véli, hogy a megreformált Athéné mechanizmust „az integrált európai erő” (amint a PESCO-n belül létre lett hozva), többek között az uniós harccsoportok műveleti költségeinek finanszírozására is kellene fordítani;

49.  elvárja, hogy a külföldön végrehajtott európai katonai kiképzési missziók teljesítsék azon feladatukat, hogy a helyi nemzeti katonai egységeket olyan módon képzik ki, hogy képesek legyenek kezelni a háborús körülményeket és (a lázadókkal és a terrorizmussal összefüggő) biztonsági fenyegetéseket; úgy véli, hogy következésképpen rendelkezniük kell azokkal a fegyverekkel és felszerelésekkel, amelyek a kiképzésükhöz és a helyszíni működésükhöz szükségesek, és a kiképzésükért felelős európai hadseregnek lehetőséget kell kapnia arra, hogy a műveletekbe be nem avatkozva, megfigyelőként kísérje őket annak érdekében, hogy értékelni tudják a kiképzés hatékonyságát, illetve elvégezzék a kiigazításokat, valamint a szükséges újbóli kiképzést;

50.  hangsúlyozza, hogy mélyrehatóbb vitára van szükség az Unió és az Egyesült Királyság között a KBVP ügyekben fenntartott jövőbeli kapcsolatokról, különösen a katonai képességek területén, amennyiben az Egyesült Királyság úgy dönt, hogy elindítja az EUSZ 50. cikke szerinti eljárást; úgy véli, hogy új parancsnoki rendszert kell kialakítani az Atalanta művelet nortwoodi műveleti parancsnoksága tekintetében;

51.  sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy a kapcsolatok minden szintjén – polgári és katonai, EKSZ/Bizottság és Unió/tagállamok – biztosítsa a koordinációt; üdvözli a globális stratégia által létrehozott belső/külső biztonsági kapcsolatot és sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy biztosítsa az egységességet, valamint a biztonság belső és külső szempontjainak megfelelő – többek között igazgatási szinten történő – koordinációját;

52.  hangsúlyozza, az Uniónak növelnie kell erőfeszítéseit a globális kormányzás megerősítése érdekében, ami a stratégiai és a biztonsági kontextus javulását fogja eredményezni; kéri a tagállamokat, hogy segítsék elő az ENSZ reformját a szervezet legitimitásának, átláthatóságának, elszámoltathatósági folyamatának és hatékonyságának javítása érdekében; úgy véli, hogy át kell alakítani az ENSZ Biztonsági Tanácsát, különösen összetétele és szavazási eljárásai tekintetében annak érdekében, hogy határozottabban tudjon fellépni a globális biztonsági kihívások kezelésében, túllépve a pusztán katonai szempontú megközelítésén;

53.  hangsúlyozza, hogy a közös védelemre irányuló munkában az egyik legértékesebb eszközünk az emberi tényező; úgy véli, hogy több beruházásra van szükség a KBVP-vel kapcsolatos képzés és oktatás terén, ideértve a nemzeti katonai központokon alapuló, integrált rendszer kiépítését, mivel mind a képzés, mind az oktatás erőteljes eszköz az e téren való előrelépés szempontjából;

54.  úgy véli, hogy az Európai Parlament által ezen állásfoglalásban megfogalmazott álláspontok ajánlásokat jelentenek a Tanácsnak és az alelnöknek/főképviselőnek az EUSZ 36. cikke alapján; úgy véli, hogy ezekez az ajánlásokat kellőképpen figyelembe kell vennie az alelnöknek/főképviselőnek a KBVP kialakítására irányuló bármely javaslatában, és a Tanácsnak az ilyen javaslatok elfogadásakor az uniós intézmények közötti kölcsönös, őszinte együttműködés megfelelő gyakorlataként;

55.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye; ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása”; ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása;

Az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejlemények és módosítások

56.  Arra kéri egy jövőbeni konvent tagjait, hogy:

–  fontolják meg e jelentés ajánlásait és iránymutatásait, a közös biztonság- és védelempolitika, illetve az európai védelmi unió végrehajtására vonatkozó parlamenti jelentéseket;

–  e jelentések ajánlásai és iránymutatásai alapján egy jövőbeli uniós szerződés keretében rendelkezzenek

•  az európai fegyveres erők létrehozásáról, amely képes harcoló erők bevetésére magas intenzitású konfliktusokban, fegyverszüneteket és békemegállapodásokat biztosító stabilizációs erők bevetésére, valamint evakuációs feladatok, orvosi szolgálatok, többek között mozgó tábori kórházak, továbbá katonai logisztikai és hadmérnöki feladatok ellátására;

•  a közös uniós védelmi politika keretében a kölcsönös segítségnyújtási és támogatási záradék aktiválására és végrehajtására vonatkozó pontos és kötelező erejű iránymutatások kidolgozásáról;

•  a nemzeti hírszerzési szervek közötti európai szintű, megfelelő együttműködési struktúrák között megvalósuló kötelező információcsere biztosításáról;

•  a Bizottság tagjainak részvételével és az alelnök/főképviselő elnökletével működő, a védelmi ügyekkel foglalkozó állandó munkacsoport létrehozásáról; a Parlament állandó képviselőinek e csoportba történő bevonásáról; arról, hogy a Bizottság jól összpontosított kutatás, tervezés és végrehajtás révén aktívabb szerepet kapjon a védelemben; annak lehetővé tételéről, hogy az alelnök/főképviselő beépítse az éghajlatváltozás témakörét az EU valamennyi külső fellépésébe, különösen a KBVP-be;

–  a tagállamok védelmi kiadásainak pénzügyi és költségvetési politikájára vonatkozó értékelés figyelembe vételéről egy jövőbeni, a védelem európai szemeszterének keretében, vagyis annak figyelembe vételéről, hogy mennyit fordítanak az egyes tagállamok e területre, és így fel lehessen mérni, milyen jelentőséggel bírnak az egyes kiadások Európa egészének biztonsága szempontjából; úgy véli, hogy hosszú távon az EU-nak meg kell vizsgálnia a közös költségvetés lehetőségeit és erre a célra kell törekednie;

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, az űripar és a biztonság és védelem területén működő uniós ügynökségeknek és a tagállamok parlamentjeinek.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0120.

(2)

HL C 419., 2015.12.16., 138. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0019.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0440.

(6)

HL L 266., 2015.10.13., 55. o.

(7)

HL L 27., 2001.1.30., 1. o.


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek (2015/2343(INI))

a Külügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság – előadók: Esteban González Pons, Michael Gahler

A GUE/NGL képviselői, Sabine Lösing, Javier Couso Permuy, Takis Hadjigerogiou, Sofia Sakorafa és Miguel Urban által előterjesztett kisebbségi jelentés

A jelentés szükségesnek tartja, hogy a tagállamok további, a védelmet célzó forrásokat bocsássanak az uniós költségvetés rendelkezésére és hogy védelmi és katonai költségekkel terheljék ezt a költségvetést; illetve közös európai fegyverzet- és képességpolitika (EACP) kidolgozását szorgalmazza. A jelentés sürgeti az állandó strukturált együttműködés (PESCO) végrehajtását és működőképessé tételét, a biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv kidolgozását, az EU és a NATO közötti kapcsolatok megerősítését, továbbá felszólít a polgári-katonai együttműködés megerősítésére.

Ellenezzük a jelentést, mivel az:

•  arra szólítja fel a tagállamokat, hogy növeljék védelmi kiadásaikat – teljesítsék a NATO által rögzített kapacitás-célkitűzést (a GDP legalább 2%-ának megfelelő védelmi kiadások, ami 2020-ig további, mintegy 100 milliárd eurót jelent);

•  üdvözli az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése szerinti védelmi záradék aktiválását, amely túllép a NATO 5. cikkén;

•  az Athéné mechanizmus parlamenti ellenőrzésen kívül eső kiterjesztését szorgalmazza, támogatja, hogy az Unió a PESCO-t az uniós harccsoport-rendszerrel együtt finanszírozza, és ezenfelül létrehozzon egy állandó „európai integrált erőt”;

•  üdvözli a védelmi kutatást, az EU Védelmi Alapját, az európai védelmi cselekvési tervet, amely kedvez az uniós védelmi és biztonsági iparágaknak, valamint a katonai-ipari komplexumnak;

•  semmiféle határozott igényt nem fogalmaz meg a KBVP tényleges parlamenti felügyeletére vonatkozóan;

A következőket kérjük:

-  a fegyverek (beleértve a nukleáris fegyvereket is) radikális leszerelését uniós és globális szinten;

-  az uniós költségvetés ne nyújtson katonai célokra támogatást, továbbá kérjük az EUSZ 41. cikke (2) bekezdésének szigorú értelmezését;

-  a NATO megszüntetését.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (26.1.2017)

a Külügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság részére

a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek

(2015/2343(INI))

A vélemény előadója: Jean Arthuis

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot és az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságokat, hogy állásfoglalásra irányuló indítványukba foglalják bele az alábbi módosításokat:

1.  megjegyzi, hogy a közelmúltbeli, mind az EU, mind pedig a NATO tagállamait érintő politikai fejlemények és számos fenyegetés még inkább rámutat egy tényleges európai biztonsági és védelmi unió kialakításának, valamint az Európai Unió stratégiai önállósága megerősítésének sürgető igényére;

2.  úgy véli, hogy a pénzügyi források összevonása kulcstényező az EU és tagállamai arra való ösztönzésében, hogy a biztonság és védelem terén jelentkező jelenlegi kihívásokkal arányosan lépjenek fel; kiemeli, hogy az EU sikertelensége a Lisszaboni Szerződés által kínált lehetőségek teljes körű kihasználása terén azt vonja maga után, hogy fellépését bonyolult és taszító költségmegosztási mechanizmusok hátráltatják; határozottan úgy véli, hogy az EU jelenlegi biztonsági környezetére tekintettel elengedhetetlen, hogy a Lisszaboni Szerződés által biztosított eszközök végül végrehajtásra kerüljenek, különösen, ami a tagállamok közötti – többek között pénzügyi és költségvetési kérdésekben folytatott – együttműködést és koordinációt illeti;

3.  emlékeztet rá, hogy a biztonság és védelem terén az európai fellépés hiányából fakadó költséget és a lehetséges hatékonyságnövekedést éves szinten 26 és 130 milliárd euró közötti összegre becsülték, jóllehet, köztudottan nehéz ezt az összeget megbecsülni; hangsúlyozza a fokozottabb együttműködés, közös tervezés és közbeszerzés révén megvalósítható hatékonyabb forrásfelhasználás jelentőségét a védelem terén, elkerülendő a párhuzamos munkavégzést, a szétaprózódást és a működőképesség hiányát; úgy véli, hogy az európai hadiipar meg tudja válaszolni a védelmi igények teljes körét, anélkül, hogy Európán kívüli behozatalokra kellene támaszkodni;

4.  határozottan úgy véli, hogy az uniós pénzeszközök uniós költségvetésen keresztüli felhasználása erőteljes kohézióról és szolidaritásról tanúskodna, és lehetővé tenné a finanszírozás jobb és átláthatóbb ellenőrzését; meggyőződése, hogy ehhez növelni kell az uniós költségvetést, amit a saját források vagy a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló saját forrás növelésével lehetne megvalósítani;

5.  sürgeti az alábbi konkrét lépések rövid távú megtételét:

–  az Athéné mechanizmus mélyreható felülvizsgálata és kiszélesítése az uniós missziók kollektív finanszírozásának megerősítése érdekében;

–  az állandó strukturált együttműködés és az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése szerinti induló alap létrehozása, ami lényegesen gyorsabbá tenné katonai közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) műveletek indítását;

–  az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) költségvetése optimális finanszírozási lehetőségeinek tanulmányozása;

–  a KBVP-re vonatkozó kutatással kapcsolatos előkészítő intézkedés teljes körű végrehajtása, elismerve, hogy ez egy olyan új politikai kezdeményezés, amely jelentős hatást gyakorol az uniós költségvetésre, és amely számára jellegénél fogva továbbra is új forrásokat kellene biztosítani; határozottan sürgeti egy külön konzultációs fórum létrehozását az összes lényeges szereplő részvételével a következő többéves pénzügyi keretben javasolt védelmi kutatási program előkészítése során a keresleti és a kínálati oldal jobb összehangolása érdekében;

6.  úgy véli, hogy hosszú távon az EU-nak meg kell vizsgálnia a közös költségvetés lehetőségeit és annak kialakítására kell törekednie, beleértve a parancsnoklási rendet, a közös műveleteket és felszereléseket, valamint a KBVP-re vonatkozó kutatással kapcsolatos megfelelő uniós programot, figyelembe véve a védelmi ágazat sajátosságait; várakozással tekint a Bizottság Európai Védelmi Alappal kapcsolatos javaslatának előterjesztése elé;

7.  határozottan ösztönzi a Bizottságot, az EVÜ-t és a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt az európai védelmi cselekvési terv végrehajtásában; kéri a Bizottságot, hogy 2017 első negyedévében tisztázza az Európai Védelmi Alap jogi felépítését és költségvetési forrásait.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

25.1.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

4

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Jean Arthuis, Reimer Böge, Lefteris Christoforou, Gérard Deprez, Manuel dos Santos, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Esteban González Pons, Ingeborg Gräßle, Iris Hoffmann, Monika Hohlmeier, Zbigniew Kuźmiuk, Victor Negrescu, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Inese Vaidere, Daniele Viotti, Tiemo Wölken

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jean-Paul Denanot, Andrey Novakov, Marco Valli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Paul Brannen, Ulrike Lunacek


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

9.2.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

48

21

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Louis Aliot, Petras Auštrevičius, Amjad Bashir, Goffredo Maria Bettini, Mario Borghezio, Elmar Brok, Klaus Buchner, James Carver, Javier Couso Permuy, Andi Cristea, Pascal Durand, Georgios Epitideios, Knut Fleckenstein, Anna Elżbieta Fotyga, Eugen Freund, Michael Gahler, Esteban González Pons, Iveta Grigule, Diane James, Manolis Kefalogiannis, Tunne Kelam, Janusz Korwin-Mikke, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Ryszard Antoni Legutko, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Andrejs Mamikins, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Tonino Picula, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Jacek Saryusz-Wolski, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Charles Tannock, Claudia Țapardel, Geoffrey Van Orden

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Max Andersson, Laima Liucija Andrikienė, Brando Benifei, Doru-Claudian Frunzulică, Elisabetta Gardini, Neena Gill CBE, María Teresa Giménez Barbat, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, Antonio López-Istúriz White, Gilles Pargneaux, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Marietje Schaake, Jean-Luc Schaffhauser, Igor Šoltes, Renate Sommer, Ernest Urtasun, Paavo Väyrynen, Janusz Zemke, Željana Zovko

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Dieter-Lebrecht Koch, Ramón Luis Valcárcel Siso

Jogi nyilatkozat