Eljárás : 2016/2012(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0043/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0043/2017

Viták :

PV 13/03/2017 - 13
CRE 13/03/2017 - 13

Szavazatok :

PV 14/03/2017 - 6.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0074

JELENTÉS     
PDF 709kWORD 78k
17.2.2017
PE 592.221v03-00 A8-0043/2017

A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról

(2016/2012(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadó: Agnieszka Kozłowska-Rajewicz

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról

(2016/2012(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikkének (1) bekezdésére és 260. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2015)0190),

–  tekintettel a 2004/113/EK tanácsi irányelv biztosítási ágazatban, az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott ítéletére figyelemmel történő alkalmazásával kapcsolatos, 2011. december 22-én közzétett bizottsági iránymutatásokra(2),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott 2011. március 1-jei ítéletére(3),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény) és annak 3. cikkére, amely a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg,

–  tekintettel „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című bizottsági közleményére (COM(2016)0356),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által az árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés irányelvéről (2004/113/EK) készített 2017. januári európai végrehajtás-értékelési tanulmányra(4),

–  tekintettel az Equinet „Az esélyegyenlőségi szervek és az árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés irányelve” című 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályok 33 európai országban: Miként ültetik át ezeket a nemzeti jogba?” című, 2014. évi jelentésre,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Nemi alapon történő megkülönböztetés az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, és a 2004/112/EK irányelv átültetése” című, 2009. júliusi jelentésre,

–  tekintettel a Bíróság C-13/94. számú ügyben hozott ítéletére, amely szerint a nemi alapon való nem megkülönböztetés joga magában foglalhatja az egy személy nemének megváltozásából eredő megkülönböztetést(5), valamint tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az LMBTI személyek egyenlősége elérésének szakmai kihívásai” című jelentésére, mind az áruk és szolgáltatások területén,

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó álláspontjára,

–  tekintettel az Európában a nők vállalkozási tevékenységét akadályozó külső tényezőkről szóló 2016. január 19-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0043/2017),

A.  mivel az áruk és szolgáltatások terén a nemek között meglévő közvetlen és közvetett megkülönböztetés elleni küzdelem szerves része a nők és férfiak közötti egyenlőség alapelvének, amely az Európai Unió alapértéke, és mivel az uniós Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében is tilos a nemi alapú megkülönböztetés, és a nők és férfiak közötti egyenlőség minden téren és az Unió minden tagállamában biztosítandó;

B.  mivel a 2004/113/EK irányelv (a továbbiakban: az irányelv) kiterjeszti a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét a foglalkoztatás és a munkaerőpiac területén túl az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítésének, illetve nyújtásának területeire;

C.  mivel ez az irányelv megtiltja a nemi alapon történő közvetlen és közvetett megkülönböztetést a nyilvánosság számára hozzáférhető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, a köz- és a magánszférában egyaránt;

D.  mivel az irányelv az Európai Unió Bíróságának (EUB) vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 57. cikke szerinti valamennyi díjazás ellenében nyújtott árura és szolgáltatásra vonatkozik; mivel a díjazást nem feltétlenül annak kell fizetnie, aki számára a szolgáltatást nyújtják, és azt közvetett fizetés formájában is ki lehet egyenlíteni, ami nem feltétlenül érinti a szolgáltatás igénybevevőjét;

E.  mivel a média- és a hirdetési ágazatok, az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások, és magánszférán belül nyújtott szolgáltatásokat kizárták az irányelv hatálya alól; mivel a tagállamok jogalkotási hatáskörébe tartozik a nők és férfiak egyenlő bánásmódjának védelme más területeken, és mivel néhány esetben a nemzeti jogszabályok az irányelv által előírtnál messzebb mennek, és a jogszabály hatálya alá veszik a férfiak és nők között a médiában, a reklámokban és az oktatásban jelen lévő megkülönböztetést is;

F.  mivel az irányelvet mind a 28 tagállamban átültették a nemzeti jogba; mivel a Bizottság jelentése szerint 2015-ben hat tagállamban még mindig intenzív párbeszéd folyt az irányelv megfelelő végrehajtásáról;

G.  mivel a Test-Achat-ügyben hozott ítéletben az EUB következtetése szerint az irányelv 5. cikkének (2) bekezdése akadályozza a férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő bánásmód céljának elérését; mivel ezt a rendelkezést 2012. december 21-i hatállyal érvénytelenítették, és ennek eredményeképpen minden tagállamban kötelező az uniszex biztosítási díjak és juttatások alkalmazása;

H.  mivel az irányelv végrehajtásának fő problémás területei között van az áruk és szolgáltatások fogalmának túlságosan megszorító értelmezése, a 4. cikk (5) bekezdés alapján történő eltérő bánásmód tág és néha nem egyértelmű indokolása, valamint a nők terhesség vagy anyaság alatti elégtelen védelme;

I.  mivel mélyültek a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek, és ezt a tényt nem lehet elválasztani a gazdasági megszorítás, az elszegényedés, az alacsony bérek, a bizonytalan foglalkoztatás és a munkaerő-piaci dereguláció politikáitól;

J.  mivel növekszik a nőket az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén érintő megkülönböztetés a megszerzésükre és kiválasztásukra való képességük alapvető szintjén, a minőségi foglalkoztatáshoz, illetve a tisztességes bérekhez és nyugdíjakhoz való hozzáférés terén létező egyenlőtlenségeknek köszönhetően;

K.  mivel a megkülönböztetés tiltása közben fontos tiszteletben tartani más alapvető jogokat és szabadságokat, ideértve a magánélet védelmét, illetve az ezekhez kapcsolódó műveleteket, valamint a vallásszabadságot;

L.  mivel a 2008-ban benyújtott, az egyenlő bánásmódról szóló irányelv kiterjesztené a valláson vagy meggyőződésen, életkoron, fogyatékosságon és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetéstől való védelmet a munkaerőpiacon túl a szociális védelemre, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást, a szociális kedvezményeket, az oktatást, valamint az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint azok értékesítését, illetve nyújtását; mivel a Tanács még nem fogadta el álláspontját ezen irányelvre irányuló javaslatról;

M.  mivel bár „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című bizottsági közlemény jó kiindulópontja lehet ezen ágazat előmozdításának és szabályozásának, be kell vonni a nemek közötti egyenlőség szempontját, és érvényesíteni kell az irányelv rendelkezéseit további elemzésekben és ajánlásokban e téren;

N.  mivel az irányelv teljes potenciáljának megvalósítása a nemek közötti szempontok hatályán belül eső ágazatain belül történő eredményes és következetes érvényesítésén múlik;

O.  mivel az esélyegyenlőségi szervek európai hálózatának munkája alapvető fontosságú az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályok végrehajtásának fokozása, valamint az együttműködés koordinálása és a bevált gyakorlatok cseréje céljából az esélyegyenlőségi szervek között Unió-szerte;

Általános szempontok

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az irányelv alkalmazása nem egységes, hanem eltérő a tagállamokban, és hogy az e téren elért előrelépés ellenére még mindig vannak kihívások és hézagok a végrehajtásban, amelyekkel haladéktalanul foglalkoznia kell néhány tagállamnak és bizonyos ágazatoknak; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a tagállamokkal való párbeszédei során a végrehajtásban meglévő hézagok kezelését; hangsúlyozza a tagállamoknak az uniós jogszabályok és politikák végrehajtásában betöltött szerepét, és azt ajánlja, hogy a regionális és helyi hatóságok nagyobb támogatására, illetve a civil társadalommal való együttműködésre, valamint a tagállamoktól az ágazat felé nyújtott iránymutatásokra lehet szükség az irányelv teljes körű végrehajtása biztosítása céljából;

2.  megjegyzi, hogy a 2009-ben benyújtott első jelentését követően a Bizottság nagy késedelemmel nyújtotta be a 2004/113/EK irányelv alkalmazásáról szóló jelentését;

3.  megjegyzi, hogy bár a bizottsági jelentés szerint nem jeleztek különös nehézségeket az irányelv számos rendelkezésének végrehajtása során, ezt a kijelentést a hátrányos megkülönböztetés nagyon kevés bejelentett esete alapján tették, és hogy általában nagyon korlátozott információk állnak rendelkezésre, és hogy az adatgyűjtés e téren jelentősen különbözik a tagállami szinten;

4.  kiemeli, hogy a tagállamok előtt álló egyik kihívás az irányelvben lefektetett, a polgároknak biztosított jogok és védelmek alacsony szintű ismerete a politikai döntéshozók, a szolgáltatók, valamint maguk a polgárok részéről; rámutat, hogy az irányelv és annak előírásai ismeretének és tudatosításának hiánya csökkentheti a nemi alapú megkülönböztetés bejelentett eseteinek számát; felhívja a tagállamokat, a Bizottságot, és az érintett feleket – lehetőleg a fogyasztóvédelmi szervezetekkel együttműködésben – az irányelv rendelkezéseinek tudatosítására az áruk és szolgáltatások terén az egyenlő bánásmódnak tulajdonított fontosság fokozása céljából;

5.  megjegyzi, hogy eddig csak néhány tagállam tett jelentést pozitív intézkedésekre vonatkozó külön rendelkezésekről; felhívja a tagállamokat a pozitív intézkedésekre vonatkozó rendelkezések jobb integrálására és előmozdítására, amelyek jogszerű célon alapulnak, és amelyek szándéka a nemi alapú egyenlőtlenségek irányelvben foglaltak szerinti megelőzése vagy kompenzálása;

A biztosítási, banki és pénzügyi ágazat

6.  üdvözli a Test-Achat-ügyben hozott ítélet végrehajtását a tagállamok nemzeti jogszabályaiban, és hogy a nemzeti jogszabályokat jogilag kötelező érvénnyel módosították; rámutat, hogy még mindig vannak kihívások a nemzeti jogszabályoknak az ítéletnek való megfelelésével kapcsolatban, például a betegbiztosítási rendszerek tekintetében és a terhesség és anyaság alapján történő megkülönböztetés teljes mértékű felszámolásával kapcsolatban;

7.  kiemeli, hogy a biztosítási szerződésekben a nemi alapú biztosításmatematikai tényezőket tiltó és a magánbiztosítási, többek között a magánnyugdíjrendszerekben kötelezően uniszex biztosítási díjakat és járadékokat előíró ítélet a nyugdíjakra kiegyenlítő hatást fejt ki; megállapítja, hogy bár ez az ítélet csak a magánnyugdíjrendszerekre vonatkozik, az uniszex nyugdíjakra vonatkozó szabály bevált gyakorlatnak tekinthető a nemek közötti nyugdíjszakadék csökkentésében; üdvözli egyes tagállamok azon döntését, hogy az uniszex szabályt az ítélet hatályán túlmutatva más biztosítási és nyugdíjtípusokra, például a foglalkoztatói nyugdíjrendszereikre is kiterjesszék, hogy a nők és a férfiak között e területeken is biztosítsák az egyenlőséget; ösztönzi a többi tagállamot, hogy lehetőség szerint kövessék a fenti példát;

8.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú az ítélet megfelelő és teljes mértékű végrehajtásának biztosítása; felhívja a Bizottságot, hogy időszakos jelentésekkel kövesse nyomon az e szabályoknak való tagállami megfelelést annak biztosítása érdekében, hogy ne maradjanak megoldatlan kérdések;

9.  kiemeli, hogy az irányelv kifejezetten tiltja a terhesség és az anyaság megkülönböztetésre való használatát a biztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatási díjak számításában; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítést és nyújtsanak egyértelműbb tájékoztatást a terhes nők jogainak védelmét illetően e területen, a terhességhez kapcsolódó indokolatlan költségektől való megkímélésükre, mivel a terhes nőknek nem szabadna magasabb költségekkel szembesülniük pusztán a terhességük miatt, valamint a szolgáltatók körében figyelemfelkeltésre a terhes nők számára nyújtott különleges védelemről; hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy a különböző típusú biztosítások, elsősorban az orvosi biztosítás átmeneti időtartamai ne ütközzenek a terhes nőknek az egyenlő bánásmódhoz való jogával a terhességük során;

10.  emlékeztet rá, hogy az a jog, hogy senkit ne érjen neme alapján hátrányos megkülönböztetés, magában foglalhatja az egy személy nemének megváltozásából eredő megkülönböztetést(7), és felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a nők és férfiak ilyen alapú megkülönböztetéstől való védelméről; kiemeli, hogy az irányelv védelmet nyújt e tekintetben, és részletesebb meghatározásokat a tagállamok írhatnak elő nemzeti jogszabályaikban; rámutat e tekintetben, hogy 13 tagállam még nem fogadott el közvetlen jogszabályt a transznemű személyek védelmére, akik továbbra is megkülönböztetésnek vannak kitéve az áruk és szolgáltatások nyújtása és az azokhoz való hozzáférés terén, és rámutat, hogy az ilyen jogszabályok elfogadása felhívhatja a figyelmet a megkülönböztetésmentesség elvére; felhívja a Bizottságot, hogy az irányelv végrehajtásáról szóló jövőbeli jelentéseiben kövesse nyomon az ilyen alapon történő megkülönböztetést;

11.  sajnálatát fejezi ki a biztosítási és bankszektor által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén a nőket a terhességhez, az anyasági tervekhez és az anyasághoz kapcsolódó megkülönböztető gyakorlatok fennállása miatt;

12.  megjegyzi, hogy az, hogy a női vállalkozók nagyobb nehézségekkel néznek szembe a finanszírozáshoz való hozzáférés terén, részben a megfelelő hitelfelvevői múlt kialakításával és a vezetői tapasztalatok megszerzésével járó nehézségekre vezethető vissza; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a pénzügyi ágazattal egyenlőség biztosításában a férfiak és nők között a szabadfoglalkozásúak és kkv-k tőkéhez való hozzáférése tekintetében; felkéri őket, hogy tárják fel a nemek közötti egyenlőségnek a kölcsönök odaítélésével kapcsolatos jelentéstételi struktúrákba, a kockázati profilok testre szabásába, a befektetési megbízásokba és a személyzeti struktúrákba, valamint a pénzügyi termékekbe való bevezetésének lehetőségeit; felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve fogadjanak el gyakorlati példákat tartalmazó hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy az egyenlő bánásmódhoz való jogai védelmére szolgáló hatékony eszközként mindenki teljes körűen és megfelelően használhassa az irányelvet az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében;

13.  szorgalmazza a nők vállalkozási tevékenységének holisztikus megközelítését, amelynek célja a nők ösztönzése és támogatása a vállalkozói karrier felépítésében, a finanszírozáshoz és az üzleti lehetőségekhez való hozzáférés megkönnyítése, valamint olyan környezet kialakítása, amely lehetővé teszi a nők számára a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatását és a sikeres vállalkozóvá válást, biztosítva többek között a szakmai és a magánélet összeegyeztetését, a gyermekgondozási létesítményekhez való hozzáférést és a testre szabott képzéseket;

Közlekedési ágazat és nyilvános terek

14.  megjegyzi, hogy míg a zaklatás, így a szexuális és a nemi alapú zaklatás tiltása a tagállamok nemzeti jogszabályaiban rögzítve van, a nők, a transznemű és interszexuális személyek továbbra is rendszeresen és gyakran vannak kitéve a visszaélés különböző formáinak a közlekedési eszközökön, és égető szükség van a zaklatást megelőző intézkedések fokozására, ideértve a figyelemfelkeltést a szolgáltatók körében;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e téren mozdítsák elő a bevált gyakorlatok megosztását; felhív azon megelőző intézkedések kiemelésére, amelyek megfelelnek a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének, mint ahogy azt például az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról (Isztambuli Egyezmény) is ajánlja, amelyek nem korlátozódnak a nők jogaira, és elsősorban a potenciális elkövetőkre, nem pedig a nők mint potenciális áldozatok viselkedésének megváltoztatására összpontosít; megjegyzi, hogy az Isztambuli Egyezmény kimondja, hogy „a nők és a férfiak közötti jogi és tényleges egyenlőség megvalósítása a nőkkel szembeni erőszak megelőzésének kulcsfontosságú eleme”, és ezért felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ezt az átfogó megközelítést alkalmazzák a nők elleni erőszak megszüntetését célzó politikájukban, többek között az irányelvben rögzített zaklatás elleni rendelkezések végrehajtása során; felhívja azon tagállamokat, akik ezt még nem tették meg, hogy ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, emellett felhívja a Bizottságot és Tanácsot, hogy mozdítsák elő az Unió Egyezményhez való csatlakozásának folyamatát;

16.  sajnálattal állapítja meg, hogy a kisgyermekek szülei és gondozói még mindig fizikai és egyéb akadályokba ütköznek, mint például hogy elégtelen hozzáférés a pelenkázóhelyiségekhez a szolgáltatók helyiségeiben; hangsúlyozza mind az anyák, mind az apák jogai védelmének szükségességét, hogy gyermekeik társaságában élhessenek a jogaikkal a szolgáltatók helyiségeiben; kiemeli, hogy a nőkkel és férfiakkal, mint kisgyermekes szülőkkel és gondviselőkkel szembeni egyenlő bánásmód a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok használata tekintetében kulcsfontosságú általában véve a nemek közötti egyenlőség szempontjából, mivel elősegíti a gyermeknevelés terén a nők és férfiak közötti egyenlő és megosztott felelősségvállalást; ezért kéri a tagállamokat, hogy hívják fel a szolgáltatók figyelmét arra az igényre, hogy mindkét szülő számára egyenlős és biztonságos létesítményeket biztosítsanak épületeikben;

17.  megjegyzi továbbá, hogy a gondozóknak, akik többsége nő, különleges hozzáférhetőségi igényeik vannak, és ezért ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nőket mint a tömegközlekedési eszközök fő használóit és általában a gondozókat érintő valamennyi akadályt és nehézséget, a nőkkel kapcsolatos közlekedési kérdésekkel foglalkozó, 2014-ben Párizsban tartott ötödik konferencia következtetéseinek megfelelően; kiemeli, hogy az e területen végzett kutatások ellenére csak korlátozott mértékben vették figyelembe a nemi szempontokat érvényesítő szakpolitikákat a közlekedési ágazatban; megjegyzi, hogy a nemi szempontok figyelembe vétele a közlekedési eszközök és egyéb közterek tervezésének és kialakításának korai szakaszában, valamint a rendszeresen elvégzett nemi szempontú hatásvizsgálatok jó és költséghatékony megoldást jelent a kisgyermekek szülei és gondozói egyenlő hozzáférését gátló fizikai akadályok felszámolására;

18.  rámutat, hogy a szolgáltatók helyiségeiben a nőkkel az anyaság vagy terhesség, így például a szoptatás miatt való egyenlőtlen bánásmód még mindig létezik a tagállamokban; úgy véli, hogy tagállami szinten erősíteni kell és teljes körűen végre kell hajtani a nőknek az irányelvben biztosított, az anyasághoz és a terhességhez – így például a szoptatáshoz – kapcsolódó védelmét; rámutat, hogy a szolgáltatóknak meg kell felelniük az irányelv vezérelveinek és az azokat átültető nemzeti jogszabályoknak;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a tömegközlekedési eszközök és az infrastruktúra nők és férfiak számára egyaránt hozzáférhető és megfelelő legyen, nemcsak végfelhasználókként és utasokként, hanem az ágazatban dolgozó szakemberekként is;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a légitársaságok által kidolgozott, a terhes nők fedélzetre való felengedésére és út közbeni támogatásukra vonatkozó szabályokat, és tegyen lépéseket, hogy a légitársaságok biztosítsák, hogy e tekintetben összehangolt megközelítésmódot alkalmazzanak;

21.  felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el az utasok jogairól szóló rendelettel kapcsolatos parlamenti álláspontot arra vonatkozóan, hogy a repülőtéri csomagkezelők a kiszállást követően azonnal kötelesek legyenek visszaadni a babakocsikat az utasoknak vagy alternatív közlekedési eszközt biztosítani, hogy az utasoknak ne kelljen a gyerekeket az egész repülőtéren át, a csomagkiadásig kézben vinni;

22.  úgy véli, hogy az anyaságot támogató szolgáltatások hálózatának biztosítása, nevezetesen a bölcsődék és óvodák, illetve a napközik elengedhetetlenül fontosak az áruk és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén a férfiak és nők közötti egyenlőség alapelvének valódi érvényesüléséhez; úgy véli, hogy e hálózatnak olyan szintű közszolgáltatásokat kell magában foglalnia, amelyek kielégítik a lakosság igényeit;

23.  megjegyzi, hogy az orvosi árukhoz és szolgáltatókhoz való hozzáférés terén továbbra is tapasztalható megkülönböztetés, és fennállnak bizonyos egyenlőtlenségek, ami rámutat a jó minőségű, ingyenes közegészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításának szükségességére;

A közösségi gazdaság

24.  kiemeli az irányelv alkalmazásának lehetséges új területeit, különösen egyes szolgáltatások és ágazatok digitalizálásának, valamint a szolgáltatásnyújtások közösségi formáinak elterjedésének eredményeként, amelyek megváltoztatták az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, illetve azok beszerzését, megjegyezve azonban, hogy az irányelv továbbra is alkalmazható a digitális szférára; rámutat, hogy a Bizottság nemrég közzétett, „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című közleménye jó kiindulópontja lehet ezen ágazat előmozdításának és szabályozásának, és későbbi szakaszaiba a Bizottságnak be kell építenie a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét, és tükröznie kell az irányelv előírásait a nők és férfiak egyenlő bánásmódjának védelme terén, emellett hatékonyan kell megelőznie a közösségi gazdaságon belül kínált szolgáltatások esetében a zaklatást, és biztosítania kell a megfelelő biztonságot;

25.  megjegyzi, hogy a zaklatás sajátos kihívást jelent a közösségi gazdaság szolgáltatásai terén; hangsúlyozza, hogy míg a számos platform által a zaklatással szemben elfogadott „zéró tolerancia” politikája olyan bevált gyakorlat, melyet tovább kell erősíteni az ágazatban, szükség van arra is, hogy az érintett platformok kiemelten kezeljék a zaklatás megelőzését, és fontolják meg egyértelmű eljárások kialakítását a felhasználók számára a zaklatási ügyek jelentésére; hangsúlyozza, hogy tisztázni kell az árukat és szolgáltatásokat nyújtó személyek és a kapcsolódó online platformok felelősségére vonatkozó rendelkezéseket – ideértve harmadik fél által elkövetett zaklatást is – ezen irányelv alapján;

26.  úgy véli, hogy a közösségi gazdaságon belül a nyilvánosság számára elérhető és profitorientált szolgáltatások az irányelv hatálya alá tartoznak, és ezért meg kell felelniük a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének;

27.  megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a digitális szférában a „profit” nem feltétlenül pénzt jelent, és hogy az adatokat egyre gyakrabban használják az áruk és szolgáltatások ellentételezésére;

28.  felhívja a Bizottságot a nemek közötti egyenlőség elvének nyomon követésére a közösségi gazdaságban az irányelv alkalmazásáról szóló jövőbeli jelentéseiben, valamint a közösségi gazdaságon belül kínált szolgáltatásokban a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód védelmét biztosító bevált gyakorlatokat bemutató konkrét iránymutatások megfogalmazására;

Eltérő bánásmód

29.  rámutat, hogy a 4. cikk (5) bekezdésének alkalmazása nagy kihívásnak bizonyult az irányelv végrehajtása során, a tagállamok esélyegyenlőségi szervei ez alapján kapták a legtöbb panaszt, elsősorban a szabadidős és szórakoztató ágazat vonatkozásában;

30.  hangsúlyozza, hogy a 4. cikk (5) bekezdésének alkalmazása körüli bizonytalanság ellenére ezen eltérés fő célja alkalmat teremteni a nők és férfiak közötti egyenlőség további erősítésére az áruk értékesítése és a szolgáltatások nyújtása terén;

31.  megjegyzi, hogy elértő gyakorlatok vannak érvényben, például olyan esetekben, amikor egy szolgáltatást csak az egyik nem számára kínálnak, vagy amikor ugyanazon szolgáltatásért eltérő árat kérnek; kiemeli, hogy az eltérő bánásmód alkalmazását esetenként kell megvizsgálni annak megállapítása céljából, hogy az irányelvben előírtak szerint azt igazolja-e törvényes cél;

32.  arra ösztönzi az esélyegyenlőség előmozdításával foglalkozó szerveket és a fogyasztóvédelmi szervezeteket, hogy hívják fel a szolgáltatók figyelmét az eltérő bánásmód korlátaira és feltételeire, illetve a felhasználók figyelmét az egyenlő bánásmódhoz való jogokra, mivel gyakori tapasztalat, hogy a felhasználók nincsenek tisztában az áruk és szolgáltatások terén érvényes rendelkezésekkel;

33.  úgy véli, hogy a 4. cikk (5) bekezdésén alapuló pozitív intézkedések viszonylagos hiánya a tagállamokban az irányelv végrehajtásának hiányosságát jelenti; felhív a törvényes célon alapuló pozitív intézkedések formáinak előmozdítására, ahol közvetlen kapcsolat van a kedvezményes elbánás és a megelőzni vagy megszüntetni szándékozott hátrányok között, mint például a nemi vonatkozású erőszak áldozatainak védelme az azonos neműek számára fenntartott menedékek esetében;

34.  ismételten felhívja a Tanácsot, hogy tegyen meg mindent az egyenlő bánásmódról szóló irányelvjavaslat késedelem nélküli elfogadása érdekében, ezáltal biztosítva a nemi, faji, etnikai, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni, egyenlő alapokra helyezett átfogó védelmet;

Ajánlások az irányelv alkalmazásának megerősítésére

35.  felhívja a Bizottságot, hogy konkrét intézkedések révén részesítse elsőbbségben az érintett tagállamokkal az átültetési kérdések rendezését, és hogy támogassa őket az irányelv következetesebb végrehajtásában;

36.  rámutat, hogy bár az esélyegyenlőségi szervek alapvető fontosságú szerepet játszanak annak nyomon követése és biztosítása szempontjából, hogy az irányelv biztosította jogok teljes mértékben érvényesüljenek nemzeti szinten, eltér az áruk és szolgáltatások értékesítéséhez és az azokhoz való hozzáféréshez kapcsolódó hatáskörük, valamint a kijelölt célok elérésének eredményessége is; felhívja a tagállamokat, hogy az irányelv és a nemzeti jogszabályok rendelkezéseivel összhangban biztosítsanak elegendő hatáskört és függetlenséget, valamint megfelelő forrásokat a nemzeti esélyegyenlőségi szerveknek fő feladataik hatékony ellátásához, amely magában foglalja a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára független segítségnyújtást panaszaik kivizsgálásában, független felmérések végzését a hátrányos megkülönböztetésről, valamint független jelentések és ajánlások kidolgozását, emellett hívják fel a figyelmet az irányelvre és számolják fel az áruk és szolgáltatások nyújtása, illetve az azokhoz való hozzáférés terén tapasztalható nemi sztereotípiákat; megjegyzi, hogy a nemzeti egyenlőségi szerveket megfelelően támogatni kell az egyenlő bánásmód független és hatékony módon történő elősegítéséhez, ellenőrzéséhez és támogatásához kapcsolódó feladataik ellátásában;

37.  felhívja a Bizottságot az esélyegyenlőségi szervekkel való együttműködés megerősítésére annak nyomon követésében, hogy az összes tagállamban érvényesülnek-e a hatáskörüket érintő vonatkozó rendelkezések, valamint kéri, hogy nyújtsanak támogatást a fő kihívások következetes azonosítása és a bevált gyakorlatok megosztása tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a bevált gyakorlatokat, és bocsássa azokat a tagállamok részére abból a célból, hogy biztosítsa a támogató pozitív intézkedésekhez szükséges erőforrásokat, illetve hogy lehetővé tegye a vonatkozó rendelkezések jobb végrehajtását a nemzeti szinten;

38.   rámutat, hogy javítani lehetne a megkülönböztetés áldozatainak igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését azáltal, hogy a független esélyegyenlőségi szervek hatáskört kapnak támogatás – többek között ingyenes jogi segély – nyújtására, továbbá jogot kapnak arra, hogy személyeket képviselhessenek az állítólagos hátrányos megkülönböztetési ügyek során;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy az irányelv végrehajtása keretében szorosan kövesse nyomon a nemzeti panaszkezelő szervek és eljárások hatékonyságát, és gondoskodjon átlátható és eredményes panasztételi mechanizmusok, többek között visszatartó erejű szankciók, bevezetéséről;

40.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az esélyegyenlőségi szerveket – lehetőleg a fogyasztóvédelmi szervezetekkel együttműködésben – az irányelv rendelkezéseinek tudatosítására mind a szolgáltatók, mind a felhasználók körében e téren az egyenlő bánásmód elvének végrehajtása és az irányelv megsértésének be nem jelentett eseteinek csökkentése érdekében;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy az irányelv gyakorlati alkalmazásában még mindig fennálló hiányosságok fényében kérje fel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózatát, hogy az esélyegyenlőségi szervekkel együtt készítsen átfogó tanulmányt, figyelembe véve a nemek közötti egyenlőtlenség interszekcionális formáit, illetve a többszörös okokon alapuló megkülönböztetést, mely számos kiszolgáltatott csoportot érint, emellett folytassa nyomon követési tevékenységeit, valamint támogassa és ösztönözze a tagállamokat az adatok gyűjtésében és szolgáltatásában, az irányelv teljes potenciáljának megvalósítása céljából; felhívja a tagállamokat, hogy fejlesszék az árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés területén tapasztalható zaklatásra és szexuális zaklatásra vonatkozó átfogó, összehasonlítható konkrét adatok gyűjtését annak érdekében, hogy elkülönítsék az adatokat a megkülönböztetés alapja szerint, és e tekintetben ösztönzi az érintett intézményekkel való szoros együttműködést; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy nyilvános adatbázist, mely a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó releváns jogszabályokat és ítélkezési gyakorlatot tartalmazza, az e területet érintő jogi rendelkezések alkalmazásáról szóló tájékoztatás eszközeként;

42.  rámutat, hogy a hirdetési ágazat az áruk és szolgáltatások területéhez kapcsolódik, amelyeket többségében hirdetéseken keresztül mutatnak be a fogyasztók számára; kiemeli a hirdetések szerepét a nemi sztereotípiák kialakításában, fenntartásában és alakulásában, valamint a nők megkülönböztető ábrázolásában; felkéri ezért a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a nemek közötti egyenlőség érvényesüléséről a hirdetésekben, és vizsgálja meg a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód erősítésének szükségességét és lehetőségeit a hirdetések terén, illetve mozdítsa elő a bevált gyakorlatokat e téren; üdvözli a nők és férfiak közötti, a médiában érvényesülő egyenlőségre vonatkozó nemzeti szabályozásokat és iránymutatásokat, és felhívja a tagállamokat, hogy szükség esetén erősítsék meg e rendelkezéseket a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a párbeszédet azon érdekeltekkel, akiknek jogos érdeke, hogy hozzájáruljanak a nemi alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelemhez az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása terén;

44.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot ágazatspecifikus megközelítés alkalmazására a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére az irányelv végrehajtásának ösztönzése során;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy az irányelv tagállami végrehajtásának nyomon követése és támogatása során jobban koordinálja az irányelv előírásait a többi egyenlőségi irányelvvel;

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(2)

HL C 11., 2012.1.13., 1. o.

(3)

HL C 130., 2011.4.30., 4. o.,

(4)

PE 593.787

(5)

A Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata, a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét a termékek és szolgáltatások terén megvalósító tanácsi irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatos eljárás eredményének kiegészítése.

(6)

Elfogadott szövegek. P8_TA(2016)0007.

(7)

A Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata, a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét a termékek és szolgáltatások terén megvalósító tanácsi irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatos eljárás eredményének kiegészítése.


INDOKOLÁS

A 2004/113/EK irányelv(1) elsődleges célja az volt, hogy kiterjessze az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) és más vonatkozó irányelvekben(2) foglalt, a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét a foglalkoztatás és a munkaerő piac területén túlmutatóan az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása területére a köz- és a magánszférában(3) egyaránt, valamint hogy erősítse a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét ezeken a területeken. Az irányelv tiltja a közvetlen (2. cikk) és közvetett (3. cikk) megkülönböztetést az áruk értékesítésének és a szolgáltatások nyújtásának kapcsolódó ágazatain, például a közlekedésen és a biztosításon belül, beleértve a nőkkel szembeni kevésbé kedvező bánásmódot terhességük vagy anyaságuk okán (5. cikk, (3) bekezdés). Továbbá, a zaklatás és a szexuális zaklatás, valamint a megkülönböztetésre felszólító utasítások szintén tilosak az irányelv rendelkezései alapján (4. cikk).

Míg a javak és szolgáltatások magában az irányelvben nincsenek meghatározva, hivatkozás van az EUMSZ 57. cikkére, amely kimondja, hogy „a szolgáltatás rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá.”. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az áru „alatt pénzben kifejezhető értékkel rendelkező termékeket kell érteni, amelyek – mint ilyen termékek – alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék”(4). Emellett alkalmazási jelentésében a Bizottság rámutatott, hogy a szolgáltatásokat nem feltétlenül annak kell fizetnie, aki számára azt nyújtják. Az irányelv értelmében eltérő bánásmód csak azokban az esetekben engedélyezett, amelyekben indokolt és törvényes célt lehet meghatározni (a 4. cikk (5) bekezdése), mint például a csak nőknek létrehozott menedékek a nemi alapú erőszak áldozatai számára. A média és a reklámok, valamint az oktatás és az egyéb vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozó foglalkoztatás és munkavégzés nem tartozik az irányelv hatálya alá. A 4. cikk (3) bekezdése kizárja azokat a szolgáltatásokat is, amelyeket a magánszférában, személyek kisebb körében nyújtanak.

Az irányelv alkalmazásáról szóló jelentésében(5) a Bizottság – a tagállamokkal, a nemzeti esélyegyenlőségi szervekkel és az Equinettel, valamint más civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációi alapján – arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi tagállam átültette nemzeti jogszabályaiba az irányelvet. A Test-Achats-ügyben hozott ítélet alkalmazását, amelyet a Bizottság a tagállamok fő kihívásának tartott, már befejezték, azonban az irányelv hatékony végrehajtása továbbra is problémákba ütközik. A leggyakoribb problémák többek között az áruk és szolgáltatások túlságosan megszorító értelmezése, a 4. cikk (5) bekezdés alapján történő eltérő bánásmód tág és néha nem egyértelmű indokolása, valamint a nők terhesség vagy anyaság alatti elégtelen védelme.

Az előadó emellett meghatározta a legfontosabb hiányosságokat és kihívásokat valamennyi vonatkozó ágazatban, és személyre szabott ajánlásokat fogalmazott meg a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére. Bár az irányelv konkrét eszközöket határoz meg a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének védelmére, az irányelv teljes potenciáljának megvalósítása a szolgáltatók és a felhasználók körében a figyelemfelkeltésen, valamint a nemek közötti szempontoknak a hatályán belül eső ágazatain belül történő következetes érvényesítésén múlik.

A biztosítási ágazatok

Az előadó üdvözli a Test-Achat-ügyben hozott 2011-es ítélet(6) végrehajtását a tagállamok nagy többségének nemzeti jogszabályaiban, amely kötelezte a tagállamokat arra, hogy kötelező jelleggel nemtől független biztosítási díjakat és juttatásokat kell alkalmazni, és hogy a nemzeti jogszabályokat valamennyi esetben jogilag kötelező érvénnyel módosították. Néhány területen azonban továbbra is hiányosságok mutatkoznak a végrehajtásban, például a beteg- és az utasbiztosításban, és ezek további elemzéseket tesznek szükségessé a nemzeti jogszabálynak az ítélettel való meg nem felelésének vizsgálatára. Továbbá, ugyan az irányelv szerint a terhességgel és anyasággal kapcsolatos költségek semmiképp nem eredményezhetnek az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban különbözőségeket, még mindig előfordulnak esetek a terhességhez köthető eltérő bánásmódra. Az előadó szerint alapvető fontosságú az ítélet valamennyi tagállamban és érintett területen való megfelelő és teljes mértékű végrehajtása, és ezért az ítéletnek való tagállami megfelelést időszakos jelentésekkel kell nyomon követnie a Bizottságnak, és bármely hiányosságot prioritásként kell kezelni.

Közlekedési ágazat és nyilvános terek

A tömegközlekedésben a problémát elsősorban a zaklatás és különösen a szexuális zaklatás kérdése jelenti, amelyet a 4. cikk (3) bekezdése tilt. A nők zaklatása a közlekedési eszközökön gyakori probléma a tagállamokban, és a felmérések azt mutatják, hogy 1-ből 6 nő(7) tapasztalt már nem kívánatos szexuális viselkedést vonatutazás közben. Az előadó szerint a nők elleni erőszak megakadályozását célzó intézkedéseknek, például a társadalmi kampányoknak meg kell felelniük a nemek közötti egyenlőség szélesebb elvével, mint ahogy azt például az Isztambuli Egyezmény is ajánlja. Az előadó kiemeli, hogy a nők szabadságjogait korlátozó intézkedések, mint például a csak nőknek szóló vagonok hosszú távon nem hatékonyak, mivel nem felelnek meg a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének.

A nyilvános terek és a közlekedés terén az általános hozzáférés tekintetében elért előrelépés ellenére még mindig fennállnak a kisgyermekek szülei és gondozói egyenlő hozzáférését gátló fizikai akadályok. Emellett a főleg a férfi gondozók esetében elégtelen számú pelenkázóhelyiség még mindig igen elterjedt mind a közlekedési eszközök, például a vonatok, mind a szolgáltatók helyiségei vonatkozásában. A tagállamoknak nagyobb erőfeszítést kell tenniük a szoptató anyák szolgáltatásokhoz való hozzáférése terén is, aki továbbra is egyenlőtlen bánásmódban részesülnek. Az előadó úgy véli, hogy alapvető fontosságú mindkét szülő egyenlő jogainak előmozdítása a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben és a figyelemfelkeltés a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének a mindennapi életben történő erősítése szempontjából.

A közösségi gazdaság

Az egyes ágazatok gyors digitalizálásának, valamint a szolgáltatások nyújtása közösségi formái elterjedésének eredményeként új területeken lehet alkalmazni az irányelvet. Az előadó túl kíván lépni az irányelv kidolgozásakor hagyományosnak tekintett szolgáltatásokon, és kiemeli az alkalmazás új területeit, különösen a közösségi gazdaságot. Bár még meg kell határozni, hogy milyen mértékben alkalmazandó az irányelv a közösségi gazdaságon belüli szolgáltatásokra, az előadó úgy véli, hogy a nyilvánosan hirdetett és kínált profitorientált szolgáltatásoknak meg kell felelniük a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének. Az előadó megjegyzi, hogy míg a közösségi gazdaság jelentős előnyöket kínál a szolgáltatók és a felhasználók számára egyaránt, vannak meghatározandó kihívások és legjobb gyakorlatok a nemi alapú zaklatás eseteiben történő teljes körű védelem és megelőzés biztosítására. Az előadó szerint a Bizottság által javasolt „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” későbbi szakaszaiba be kell vonni a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét, és tükröznie kell az irányelv előírásait a nők és férfiak egyenlő bánásmódjának védelme terén, emellett hatékonyan kell megelőznie a közösségi gazdaságon belül kínált szolgáltatások esetében a zaklatást.

Eltérő bánásmód

A tagállamok esélyegyenlőségi szerveihez érkezett kérdések és panaszok legnagyobb része elsősorban a szabadidős és szórakoztató ágazatban észlelt eltérő bánásmódra vonatkozik. Ezek elsősorban a 4. cikk (5) bekezdésében biztosított eltérésen alapuló olyan eltérő bánásmód igazolásával kapcsolatosak, amelyek például különböző árakhoz, szolgáltatásnyújtás visszautasításához és a nők és a férfiak számára különböző hozzáférési feltételekhez vezetnek. Amint arról a Bizottság is beszámolt, az irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében meghatározott eltérések kétértelműséget eredményeztek, a joggyakorlat pedig nem kínál egységes értelmezést. Ennélfogva az előadó úgy véli, hogy az eltérő bánásmód alkalmazását esetenként kell megvizsgálni annak megállapítása céljából, hogy azt igazolja-e törvényes cél. Az előadó hangsúlyozza, hogy az alkalmazás körüli bizonytalanság ellenére ezen eltérés fő célja alkalmat teremteni a nők és férfiak közötti egyenlőség további erősítésére az áruk értékesítése és a szolgáltatások nyújtása terén. Az előadó hangsúlyozza a törvényes célon alapuló pozitív intézkedések formáinak előmozdításának szükségességét, ahol közvetlen kapcsolat van egyrészt a kedvezményes elbánás, másrészt a megelőzni vagy megszüntetni szándékozott hátrányok között.

Az irányelv alkalmazásának megerősítése

Az előadó szerint az esélyegyenlőségi szervek alapvető fontosságú szerepet játszanak annak nyomon követése és biztosítása szempontjából, hogy az irányelv biztosította jogok teljes mértékben érvényesüljenek nemzeti szinten. Bár a Bizottság jelentése arra a következtetésre jut, hogy valamennyi tagállam létrehozta ezeket a szerveket, azok hatékonysága a megjelölt célok elérése tekintetében ingadozni látszik. Például néhány esélyegyenlőségi szerv nem tudott személyeket képviselni peres eljárásokon keresztül, ami pedig az áldozatok megfelelő védelmének szükséges feltétele(8). Az előadó felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő hatáskört az esélyegyenlőségi szerveknek e téren, és felhívja a Bizottságot az esélyegyenlőségi szervekkel való együttműködés megerősítésére és támogatására a fő kihívások következetes azonosítása és a bevált gyakorlatok megosztása tekintetében.

Míg a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód tekintetében jelentős előrelépés történt

az áruk és szolgáltatások területén, a gyakorlati alkalmazásban továbbra is meglévő hiányosságokat kezelni kell. Az előadó reméli, hogy a figyelemfelkeltés valamennyi érintett fél, többek között a szolgáltatók és a felhasználók körében, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó ágazati ajánlások alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a nők és férfiak egyenlő bánásmódja elvének gyakorlati alkalmazását az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása területén gyűjtött mindennapi tapasztalatokhoz alakítsák.

(1)

2004/113/EK irányelv (a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés,

valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtása)

(2)

Például a 2000/78/EK irányelv (a foglalkoztatás egyenlőségéről szóló irányelv) és a 2006/54/EK irányelv (egyenlő díjazás és egyenlő bánásmód)

(3)

EPRS (2016) E. Caracciolo di Torella és B. McLellan: A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelv tagállamokban történő végrehajtásáról szóló tanulmány

(4)

A Bíróságnak a 7/78 sz. ügyben hozott 1978. november 23-i ítélete a fizetési módokról és a tőkemozgásokról

(5)

Bizottság (2015) Jelentés a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról

(6)

A Bíróság 2011. március 1-jei ítélete a C‑236/09. számú Test-Achats-ügyben

(7)

The Telegraph (2015). Elérhetőség:

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/france/11545643/100-per-cent-of-Frenchwomen-victimsof-

sexual-harassment-on-public-transport.html, valamint Project Guardian, elérhető:

http://www.btp.police.uk/advice_and_info/how_we_tackle_crime/project_guardian.aspx

(8)

Equinet (2014). A 2004/113/EK irányelv végrehajtása; A nemek közötti egyenlőség az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén: az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek szerepe


VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről (14.11.2016)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról

(2016/2012(INI))

A vélemény előadója: Jens Nilsson

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. cikkére és 19. cikkének (1) bekezdésére;

2.  megjegyzi, hogy a 2009-ben benyújtott első jelentését követően a Bizottság nagy késedelemmel nyújtotta be a 2004/113/EK irányelv alkalmazásáról szóló jelentését;

3.  emlékeztet arra, hogy mindig is nagy különbségek voltak a nők és a férfiak között a közlekedéssel kapcsolatos szakpolitika területén, többek között az utazási szokások, a közlekedési eszközökhöz való hozzáférés és azok választéka, a biztonság, a védelem és a közlekedési ágazat foglalkoztatáspolitikájában a nemek között meglévő egyenlőtlenséget illetően; ösztönzi ezért a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a női utazókat érintő valamennyi akadályt és nehézséget, a nőkkel kapcsolatos közlekedési kérdésekkel foglalkozó, 2014-ben Párizsban tartott ötödik konferencia következtetéseivel összhangban;

4.  hangsúlyozza, hogy míg a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó Horizont 2020 stratégia úgy épül fel, hogy válaszolhasson az innovatív megoldásokat igénylő társadalmi kihívásokra, és míg a nemek mobilitási és utazási szokásaival kapcsolatos kérdések közül sokat az elmúlt években széles körben tanulmányoztak, csak korlátozott mértékben vették figyelembe a nemi szempontokat érvényesítő szakpolitikákat, programokat és megbízatásokat;

5.  felszólítja a Bizottságot és a biztosítótársaságokat, hogy ne alkalmazzanak megkülönböztetést a nemek között a gépjármű-biztosításokban a balesetekre vonatkozó díjtételek megállapításakor, hanem inkább az egyéni teljesítményt foglalják bele értékeléseikbe;

6.  sajnálatát fejezi ki, hogy az utazási biztosításokban még mindig a nők és férfiak közötti eltérő bánásmód alkalmazása uralkodik, ami korlátozza az egyenlő hozzáférést az idegenforgalmi ágazatban, különösen a terhes nők esetében;

7.  felszólítja a Bizottságot annak tisztázására, hogy a közlekedési és idegenforgalmi ágazatban a gyorsan növekvő közösségi gazdaság tevékenységei olyan árukat és szolgáltatásokat képeznek-e, amelyek az irányelv hatálya alá és alkalmazási körébe tartoznak, és hogy a szolgáltatók és a kapcsolódó online platformok ezen irányelv alapján felelősségre vonhatók-e;

8.  ösztönzi olyan innovatív koncepciók alkalmazását, mint a gondozás mobilitása vagy az utazástervezés elemzése, amelyek támogatják a méltányos és rugalmasan reagáló tömegközlekedési szolgáltatások kialakítását és kínálatát, valamint a hatékonyabb várostervezést; kitart amellett, hogy pontosan és rendszeresen elvégzett nemi szempontú hatásvizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy valamennyi tagállamban nemi szempontból semleges közlekedést lehessen kialakítani és kínálni;

9.  megerősíti a Bizottságnak szóló felhívását, hogy hozzon létre nyilvánosan hozzáférhető adatbázist a nemi alapú megkülönböztetést tiltó jogszabályokról és az Európai Bíróság ezzel kapcsolatos ítéleteiről;

10.  hangsúlyozza az esélyegyenlőségi szerveknek a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós polgár számára történő érvényesítésében játszott kulcsfontosságú szerepét, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa e szervek függetlenségének és hatékonyságának megőrzését valamennyi tagállamban;

11.  ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy nyújtsanak nemzeti esélyegyenlőségi szerveiknek elegendő forrást, hogy információt tudjanak nyújtani a jogorvoslati eljárásokról és a tanácsadási szolgáltatások választékáról, amelyek az irányelvnek való nemzeti megfelelés keretében támogatás céljából rendelkezésre állnak;

12.  kiemeli az e területen működő helyi és regionális intézmények szolgáltatóként, szabályozóként és ellenőrző félként betöltött szerepét, tekintettel a közlekedés és idegenforgalom alapvető szempontjaira;

13.  sajnálja, hogy a tagállamoknak nincs tudomásuk az irányelvről, és ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy minden szinten folytassanak ismeretterjesztést az irányelv értelmében meglévő jogokat és kötelezettségeket illetően;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy az irányelv jobb alkalmazása érdekében gyűjtse össze a bevált gyakorlatok példáit, és tegyen további erőfeszítéseket az ezzel a témával kapcsolatos meghatározások és koncepciók egységesítésére; kiemeli a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) e cél megvalósításában játszott szerepét és hatáskörét;

15.  emlékeztet, hogy a nők az uniós közlekedési ágazat munkaerejének csupán 22%-át teszik ki, és ennek megfelelően a műszaki és operatív munkakörökben dolgozó nők száma különösen alacsony (10%-nál kevesebb); sürgeti ezért ambiciózus és folyamatos intézkedések megtételét a közlekedési ágazat vonzerejének a leendő női munkavállalók körében történő javítása érdekében;

16.  emlékeztet, hogy a nőknek a köz- és magánjavakhoz és -szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférését úgy kell előmozdítani, hogy az a nők és lányok határozott választásának, igényeinek és tapasztalatainak elismerésén alapuljon, és alapvető jogaikat ne veszélyeztesse;

17.  kéri a Bizottságot, hogy a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság által irányított közlekedési politikában és támogatásokban alkalmazzon globális stratégiát, amely a nők és férfiak közötti egyenlőséget ugyanúgy előmozdítja, mint a Horizont 2020 program végrehajtására vonatkozó jelenlegi stratégiában;

18.  kiemeli, hogy bár a hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy a nők és férfiak mobilitási igényei és utazási szokásai jelentősen különböznek, mind az Európai Bizottság jogalkotási javaslataiban, mind a legtöbb tagállam tömegközlekedési politikáiban kevés figyelmet fordítanak erre a kérdéskörre;

19.  emlékeztet, hogy az EU egészében a tömegközlekedési szolgáltatások fő felhasználói a nők; felszólítja a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, hogy saját tömegközlekedési szolgáltatásaik kialakításakor és fejlesztésekor különösen vegyék figyelembe a nők mobilitási igényeit; felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő módon foglalja bele a nemekkel kapcsolatos szempontokat az uniós közlekedési jogszabályokkal kapcsolatos fő megközelítésébe;

20.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a közlekedési és idegenforgalmi szolgáltatásokat nemi alapon történő megkülönböztetéstől mentesen lehessen kínálni, alapvető, hogy a az érintett szolgáltatók az egyenlő bánásmódra vonatkozó globális stratégiákat hajtsanak végre, amelyek biztosítják az ügyfelekkel, a szolgáltatókkal és a fogyasztókkal szembeni egyenlő bánásmódot;

21.  hangsúlyozza, hogy az irányelv kiterjed a nyilvános helyen történő szoptatásra, és a szolgáltatók ezt a lehetőséget nem korlátozhatják; üdvözli azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek támogatják a nők azon jogát, hogy nyilvános helyen szoptassanak, és megismétli e jog fontosságát az idegenforgalmi ágazat tekintetében is; kifejezetten ösztönzi a tagállamokat, hogy fogadjanak el a nyilvános helyen történő szoptatás elleni diszkriminációt megelőző jogszabályokat, és azokat teljes körűen hajtsák végre;

22.  úgy véli, hogy pelenkázóhelyiségek ingyenes rendelkezésre bocsátása a nyilvános illemhelyeken elősegítené a befogadó közlekedés és idegenforgalom előmozdítását; úgy véli továbbá, hogy a pelenkázóhelyiségek kialakítását nem szabad egy adott nemhez kapcsolni;

23.  sajnálatosnak tartja a nyilvános illemhelyek és zuhanyzók silány higiéniai állapotát; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen gyakorlati lépéseket e számos tagállamban fennálló és a befogadó közlekedést és idegenforgalmat akadályozó probléma megoldására;

24.  hangsúlyozza, hogy a pihenőhelyeknek és létesítményeknek nemi önkifejezéstől függetlenül mindenki számára hozzáférhetőnek és biztonságosnak kell lenniük, mivel ez előmozdítaná a befogadó idegenforgalmat és előmozdíthatja a nemek egyensúlyának javítását a közlekedési ágazatban;

25.  megjegyzi, hogy a más családtagok ápolását végzőknek – akik általában nők – gyakran bonyolult utakat kell megtervezniük és megtenniük, aminek okán az időbeosztást, a közlekedést és a hozzáférhetőséget érintő különleges követelmények lépnek fel;

26.  rámutat, hogy javítani kell a tömegközlekedési infrastruktúra hozzáférhetőségét, és fel kell számolni az akadályokat a közlekedési eszközökön belül, hogy a gyermekkel utazó szülők könnyebben használhassák azokat; kifejezetten felszólít olyan intézkedések meghozatalára, amelyek megkönnyítik a tömegközlekedés gyermekkocsival való hozzáférhetőségét;

27.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a tömegközlekedési eszközök és az infrastruktúra nők és férfiak számára egyaránt hozzáférhető és megfelelő legyen, nemcsak végfelhasználókként és utasokként, hanem az ágazatban dolgozó szakemberekként is;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési eszközök kialakításának új követelményeire vonatkozó javaslat vagy megbízás kidolgozásakor vegye figyelembe a férfiak és a nők, illetve a mozgáskorlátozott személyek eltérő szükségleteit (pl. mindkét nem számára megfelelő mellékhelyiségek, terhes nők számára megközelíthető járművek, pelenkázóhelyiségek, megfelelő hely a babakocsi számára stb.);

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a légitársaságok által kidolgozott, a terhes nők fedélzetre való felengedésére és út közbeni támogatásukra vonatkozó szabályokat, és tegyen lépéseket, hogy a légitársaságok biztosítsák, hogy e tekintetben összehangolt megközelítésmódot alkalmazzanak;

30.  felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el az utasok jogairól szóló rendelettel kapcsolatos parlamenti álláspontot arra vonatkozóan, hogy a repülőtéri csomagkezelők a kiszállást követően azonnal kötelesek legyenek visszaadni a babakocsikat az utasoknak vagy alternatív közlekedési eszközt biztosítani, hogy az utasoknak ne kelljen a gyerekeket az egész repülőtéren át, a csomagkiadásig kézben vinni;

31.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy mind a tömegközlekedés, mind a konkrét igények alapján szerveződő közlekedés területén szóbeli és fizikai erőszak, többek között szexuális zaklatás fordul elő, még a közösségi gazdasággal összefüggésben is;

32  kiemeli különösen azt, hogy a 2004/113/EKG irányelv 4. cikkének a szexuális zaklatásról – amely a tömegközlekedés esetében kiemelkedő fontossággal bír – szóló (3) bekezdése nem ad egyértelmű értelmezést az árukat vagy szolgáltatásokat nyújtó személy felelősségéről az olyan esetekben, amikor egy zaklató harmadik fél is szerepet játszik, aki nem az árukat vagy szolgáltatásokat nyújtó személy;

33.  felszólítja ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy haladéktalanul foglalkozzanak a fent említett helyzetben felmerülő felelősség kérdésével és szolgáljanak a 2004/113/EK irányelvre vonatkozóan jobb értelmezéssel mind a zaklatás áldozatai, mind a szolgáltatók tekintetében;

34.  emlékeztet arra, hogy a biztonságos nyilvános terek és a biztonságos tömegközlekedés – mind nappal, mind éjszaka, a kiszolgáltatott személyekre és az elszigeteltebb helyszínekre és helyzetekre is kiterjedően – mindenki számára történő előmozdítása minden szint minden szereplőjének közös felelőssége;

35.  hangsúlyozza, hogy a biztonsági kérdéseknek, például a busz- és villamosmegállók és az azokhoz vezető utak megfelelő éjszakai kivilágításának fontos szerepet kell kapniuk a várostervezésben;

36.  úgy véli, hogy a nők számára elkülönített kocsik bevezetése nem jó módszer a tömegközlekedésen belül elkövetett szexuális zaklatás kezelésére; felhívja a tagállamokat, hogy a közlekedési és idegenforgalmi szolgáltatások területén elkövetett szexuális zaklatást átfogó politikák révén kezeljék, ideértve a megfelelő kocsi- és figyelmeztető rendszereket, a felügyelő személyzet növelését, az oktatást és a bűnüldözést;

37.  felhívja a közlekedési és idegenforgalmi szolgáltatókat a szexuális bűncselekményeket elkövetők kifejezett elítélésére és feljelentésére;

38.  kéri elmélyültebb vita lefolytatását az internetszolgáltatók virtuális ismerkedési platformokon elkövetett zaklatás megelőzésével és felszámolásával kapcsolatos felelősségéről és e megelőzés és felszámolás javításában betöltendő szerepéről.

39.  elítéli a gyermekekkel utazók közlekedési szolgáltatásokhoz való hozzáférésének mindennemű korlátozását;

40.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a taxiszolgáltatások utasaira vonatkozó biztonsági előírások meghatározásakor alkalmazzanak rugalmas megközelítést, különösen a nők és a gyermekekkel utazók megkülönböztetésének elkerülése érdekében.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.11.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

33

4

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Lucy Anderson, Marie-Christine Arnautu, Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Deirdre Clune, Michael Cramer, Luis de Grandes Pascual, Andor Deli, Karima Delli, Isabella De Monte, Ismail Ertug, Jacqueline Foster, Bruno Gollnisch, Merja Kyllönen, Miltiadis Kyrkos, Bogusław Liberadzki, Peter Lundgren, Marian-Jean Marinescu, Gesine Meissner, Cláudia Monteiro de Aguiar, Renaud Muselier, Jens Nilsson, Salvatore Domenico Pogliese, Gabriele Preuß, Dominique Riquet, Massimiliano Salini, David-Maria Sassoli, Claudia Schmidt, Jill Seymour, Claudia Țapardel, Pavel Telička, István Ujhelyi, Wim van de Camp, Roberts Zīle, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Maria Grapini, Ramona Nicole Mănescu


VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (30.11.2016)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentésről

(2016/2012(INI))

A vélemény előadója: Jiří Maštálka

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felkéri a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség az Európai Unió alapelve, valamint mivel az uniós Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében is tilos a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés és a nők és férfiak közötti egyenlőség minden téren biztosítandó, ami egyben az Unió egyik legalapvetőbb feladata(1);

B.  mivel a 2004/113/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) a nemi alapon történő megkülönböztetés elleni védelmet kiterjeszti, és célja a nemek közötti egyenlőség elvének jobb érvényesítése, melyet kiterjeszt a munkaerőpiac hagyományos területén túl az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, valamint azok értékesítésére, azonban kifejezetten kizárja a média, a reklámozás, valamint a köz- és magánoktatás területét;

C.  mivel minden tagállam megtette az irányelv nemzeti jogba történő átültetéséhez szükséges intézkedéseket és létrehozta a végrehajtásához szükséges eljárásokat és szervezeteket; mivel a Bizottság azt a következtetést vonta le a 2004/113/EK irányelv alkalmazásáról szóló jelentésében(2) , hogy bár az irányelvet minden tagállam átültette nemzeti jogába, a tényleges végrehajtás terén még mindig akadnak problémák;

D.  mivel az egyenlőség előmozdításáért felelős szervezetek által céljaik tekintetében elért eredmények tagállamonként eltérőek;

E.  mivel az Európai Unió Bírósága a C-236/09. sz. ügyben hozott, 2011. március 1-i, Test-Achats ítéletével(3) (a továbbiakban: ítélet) megsemmisítette az irányelv 5. cikkének (2) bekezdését, amely lehetővé tette a nemi alapú biztosításmatematikai tényezők differenciált használatát az irányelv hatálya alá tartozó magánbiztosítási szerződésekben;

1.  hangsúlyozza, hogy az irányelv hatékony és egységes érvényesítésével kapcsolatban még merülnek fel problémák és kihívások, valamint hogy a leggyakoribb problémák többek között az „áruk és szolgáltatások” túlságosan megszorító értelmezése, a 4. cikk (5) bekezdése alapján történő eltérő bánásmód tág és néha nem egyértelmű indokolása, valamint a nők terhesség, szoptatás vagy anyaság alatti elégtelen védelme;

2.  sajnálja, hogy az irányelv hatálya meglehetősen szűk, és nem foglalja magában a médiát, a reklámozást, illetve a köz- és magánoktatást, de az egészségügyi szolgáltatásokat igen(4);

3.  úgy véli, hogy jelentések és ítélkezési gyakorlat hiányában a közvélemény nincs tisztában az irányelv tartalmával és következményeivel, a védelmet élvező személyek, valamint az áruk vagy szolgáltatások nyújtói pedig jogaikkal és kötelezettségeikkel; ezért felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az esélyegyenlőségi szerveket, hogy javítsák az irányelv tartalmával és következményeivel kapcsolatos tájékoztatást;

4.  üdvözli, hogy már minden tagállam végrehajtotta az ítéletet vagy dolgozik a végrehajtásán, és kiemeli, hogy egyes tagállamok az ítélet hatályán túlmutató intézkedések révén az uniszex szabályt kiterjesztik más biztosítás- és nyugdíjtípusokra;

5.  üdvözli a kezdeményezést, és hangsúlyozza, hogy sürgetni kell a tagállamokat arra, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdításáért felelős szervezeteknek elegendő mértékű függetlenséget és megfelelő hatáskört biztosítsanak; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a Bizottság és az ezen szervek közötti együttműködést a kulcskérdések módszeres azonosítása és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén kell megerősíteni annak érdekében, hogy céljaik megvalósításában azonos szintű hatékonyságot érjenek el;

6.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hívják fel az összes érintett fél figyelmét az irányelv tartalmára és következményeire;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó és részletes tanulmányt és folytasson adatgyűjtési tevékenységet az irányelv végrehajtásáról, javítsa nyomonkövetési tevékenységeit, valamint támogassa a tagállamokat az irányelv teljes potenciáljának megvalósítása érdekében;

8.  kiemeli, hogy egyes szolgáltatások és ágazatok digitalizálásának, valamint a szolgáltatásnyújtások közösségi formáinak elterjedése megváltoztatta ugyan az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, illetve azok beszerzését, az irányelv azonban továbbra is alkalmazható a digitális szférára; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a digitalizálásnak és a közösségi gazdaságnak az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és azok értékesítésére gyakorolt hatását a nemek közötti egyenlőség szempontjából;

9.  hangsúlyozza, hogy tisztázni kell az árukat és szolgáltatásokat nyújtó személyek és a kapcsolódó online platformok felelősségére vonatkozó rendelkezéseket ezen irányelv alapján; felszólítja ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy haladéktalanul foglalkozzanak a fent említett helyzetben felmerülő felelősség kérdésével.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

29.11.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Therese Comodini Cachia, Mady Delvaux, Rosa Estaràs Ferragut, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Dietmar Köster, António Marinho e Pinto, Emil Radev, Julia Reda, Evelyn Regner, Pavel Svoboda, Axel Voss, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Angel Dzhambazki, Angelika Niebler, Virginie Rozière, Kosma Złotowski

(1)

Az EUMSZ 8. cikke (a korábbi EKSZ 3. cikkének (2) bekezdése) kimondja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”.

(2)

A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról(COM(2015)0190) –

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52015DC0190

(3)

2011. március 1-i ítélet, C-236/09. sz. ügy, EU:C:2011:100.

(4)

A Bíróság C-157/99. sz., Geraets-Smits és Peerbooms ügyben hozott 2001. július 12-i ítélete (EU:C:2001:404).


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

6.2.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

2

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Arne Gericke, Anna Hedh, Mary Honeyball, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Maria Noichl, Pina Picierno, João Pimenta Lopes, Terry Reintke, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Ángela Vallina, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Inés Ayala Sender, Evelyn Regner, Mylène Troszczynski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Claudia Schmidt


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

18

+

ALDE

Beatriz Becerra Basterrechea

EFDD

Daniela Aiuto

PPE

Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Claudia Schmidt, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Michaela Šojdrová

S&D

Inés Ayala Sender, Vilija Blinkevičiūtė, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Mary Honeyball, Maria Noichl, Pina Picierno, Evelyn Regner

VERTS/ALE

Florent Marcellesi, Terry Reintke, Ernest Urtasun

2

-

ECR

Arne Gericke

ENF

Mylène Troszczynski

4

0

GUE/NGL

Malin Björk, João Pimenta Lopes, Ángela Vallina

PPE

Anna Záborská

A jelek magyarázata:

+  :  mellette

-  :  ellenszavazat

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat