Eljárás : 2016/2326(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0202/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0202/2017

Viták :

PV 12/06/2017 - 15
CRE 12/06/2017 - 15

Szavazatok :

PV 13/06/2017 - 5.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0254

JELENTÉS     
PDF 528kWORD 69k
24.5.2017
PE 599.838v02-00 A8-0202/2017

a 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemeiről

(2016/2326(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Kerstin Westphal

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemeiről

(2016/2326(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 4., 162., 174–178. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata – Eredményközpontú uniós költségvetés” című, 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0603),

–  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

–  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékelése” című, 2017. február 16-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Európai területi együttműködés – bevált gyakorlatok és innovatív intézkedések” című 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a kohéziós politika megvalósításának felgyorsításáról szóló, 2016. május 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a „A Duna régióra vonatkozó európai stratégia” című 2010. január 21-i(12), „Az Európai Unió balti-tengeri stratégiájáról és a jövőbeli kohéziós politikában a makrorégiók szerepéről” című 2010. július 6-i(13), „Az adriai- és jón-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia” című 2015. október 28-i(14) és „Az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia” című 2016. szeptember 13-i(15) állásfoglalásra,

–  tekintettel az „Innovációt támogató szinergiákról: az európai strukturális és beruházási alapok, Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok” című 2016. július 6-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az „Új területfejlesztési eszközök a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikában: integrált területi beruházás (ITI) és közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD)” című, 2016. május 10-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az uniós politikák városi dimenziójáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel legkülső régiókról szóló bizottsági közleményekre és parlamenti állásfoglalásokra, és különösen az „Európa 2020” stratégia keretén belül az Európai Unió legkülső régióiban folytatott kohéziós politika szerepéről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalásra(21), valamint a strukturális alapok és más EU programok közötti szinergiák megteremtése révén a legkülső régiók potenciáljának fejlesztését célzó optimalizálásról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalásra(22),

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel az esb-alapok kedvezményezettjeit szolgáló egyszerűsítések nyomon követésére létrehozott magas szintű munkacsoport következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel a Tanács 2017. március 21-én elfogadott következtetéseire az Európai Számvevőszék „Az uniós költségvetés legalább egyötöde szolgáljon éghajlat-politikai célt: halad az ambiciózus munka, de nagy a kockázata, hogy nem teljesülnek a várakozások” című 2016. évi 31. különjelentéséről,

–  tekintettel az Európai Bíróság által az EUMSZ 349. cikkének értelmezésére vonatkozóan 2015. december 15-én hozott ítéletre,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 19/2016. sz., „A pénzügyi eszközök szerepe az uniós költségvetés végrehajtásában – a 2007–2013-as programidőszak tanulságai” című különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság 2016. február 22-i jelentésére a koordinációt, szinergiát és komplementaritást biztosító európai strukturális és beruházási alapokról valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alapról,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0202/2017),

A.  mivel az uniós kohéziós politika alapja az EUSZ és az EUMSZ, és az uniós szolidaritást az Unió egyik alapvető elvének tekinti, a Szerződésekben meghatározott célok részeként csökkentve a regionális egyenlőtlenségeket és előmozdítva a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót az EU valamennyi régiója között;

B.  mivel 2008 után az EU „konvergenciagépezetként” való működése elakadt, ami miatt a régiók és a tagállamok között és azokon belül fennálló különbségek erőteljesen nőni kezdtek, és az Unióban tapasztalható társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek egyre súlyosabbá váltak; emlékeztet arra, hogy az uniós szintű kohéziós politika nagyon hatékony, különösen a területi együttműködés különböző formáinak előmozdítása terén, és ezért gazdasági, társadalmi és területi dimenziójával továbbra is nélkülözhetetlen politika, amely ötvözi egy adott terület sajátos igényeit az uniós prioritásokkal, és helyi szinten kézzelfogható eredményekre vezet valamennyi polgár számára;

C.  mivel továbbra is a kohéziós politika az egész EU-ra kiterjedő legfőbb, nagyon sikeres és népszerű beruházási és fejlesztési politika a fenntartható munkahelyek, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és versenyképesség 2020 utáni létrehozása tekintetében, főként az állami és a magánberuházások terén sok tagállamban bekövetkezett jelentős csökkenés és a globalizáció hatásai összefüggésében; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika létfontosságú szerepet tölt be, és nagyon jól kezeli a makrogazdasági akadályokat;

D.  mivel a kohéziós politika legutóbbi, 2013-as reformja kiterjedt és jelentős volt, amely a politika hangsúlyát egyrészt az eredményorientált megközelítés, a tematikus koncentráció, a hatékonyság és az eredményesség, másrészt pedig a partnerségi elv, a többszintű irányítás, az intelligens szakosodás és a helyalapú megközelítés felé mozdította el;

E.  mivel a megújult kohéziós politika az infrastruktúrán alapuló nagyobb projektekről a gazdasági és innovációs tudás ösztönzésére irányuló projektek felé történő folyamatos elmozdulást eredményezett;

F.  mivel ezeket az elveket 2020 után is fenn kell tartani és meg kell szilárdítani a folytonosság, a láthatóság, a jogbiztonság, a hozzáférhetőség és a politika-végrehajtás átláthatóságának biztosítása érdekében;

G.  mivel a kohéziós politika sikere érdekében elengedhetetlenül fontos a kedvezményezettek és bonyolító szervek adminisztrációs terheinek csökkentése, a politika eredményorientáltsága és az ellenőrzések és a felügyelet szintje között az arányosság érdekében a megfelelő egyensúly beállítása, a programok végrehajtásának differenciálása, valamint a szabályok és eljárások egyszerűsítése, mivel ez utóbbiak jelenleg túl bonyolultak;

H.  mivel ezek az elemek az integrált politikai megközelítéssel és a partnerségi elvvel összehangolva jól illusztrálják a kohéziós politika hozzáadott értékét;

I.  mivel az uniós és nemzeti költségvetéseket sújtó egyre fokozódó megszorításoknak és a Brexitnek nem szabad elvezetniük az uniós kohéziós politika gyengüléséhez; ezzel összefüggésben felszólít arra, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodásokat tárgyaló felek vizsgálják meg, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járna az Egyesült Királyság számára, ha továbbra is részt venne az európai területi együttműködési programokban;

J.  mivel a kohéziós politika már most is a kihívások széles körével szembesül a Szerződésekben meghatározott célkitűzései kapcsán, és nem várható el tőle, hogy az EU valamennyi új, 2020 utáni kihívását ugyanakkora – vagy még kisebb – költségvetésből kezelje, és mivel az eredmény jobb lehet, ha a tagállamok, régiók és városok nagyobb rugalmasságot kapnak az új politikai kihívások kezelésében;

Az uniós kohéziós politika hozzáadott értéke

1.  határozottan ellenzi az Európa jövőjéről szóló fehér könyvben foglaltak szerint az EU-27 minden olyan 2025-re szóló tervét, amely a kohéziós politikával összefüggő uniós erőfeszítéseket leépíti; ezzel szemben kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó jogalkotási javaslatot a 2020 utáni erős és hatékony kohéziós politikára;

2.  kiemeli, hogy növekedés, valamint regionális, gazdasági és társadalmi konvergencia nem érhető el jó kormányzás, együttműködés és az érdekelt felek közötti kölcsönös bizalom, valamint a partnerségi elvvel (a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikke) összhangban valamennyi partner nemzeti, regionális és helyi szinten történő tényleges bevonása nélkül; megismétli, hogy az uniós kohéziós politika megosztott irányítása egyedülálló lehetőséget biztosít az EU-nak arra, hogy közvetlenül forduljon a polgárokhoz a belső és külső kihívásokkal kapcsolatban; úgy véli, hogy a partnerségi elven, a többszintű irányításon, valamint a különböző közigazgatási szintek összehangolásán alapuló megosztott irányítás a szakpolitikák végrehajtása terén nagyobb önállóságot és felelősségvállalást eredményez az érintett felek körében;

3.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika katalizátorként működik, és hogy sokat lehet tanulni a bonyolító szervek, a kedvezményezettek és az érdekelt felek tapasztalataiból; kiemeli a kohéziós politika intelligens, fenntartható és befogadó jellegű horizontális és átfogó megközelítésének jelentőségét, amely a nemzeti és szubnacionális szintű szereplők mozgósítását és koordinálását célzó keretet biztosít, és társfinanszírozott projektek révén közvetlenül bevonja őket az uniós prioritások eléréséért folytatott munkába; ezzel összefüggésben felszólít a Bizottság kohéziós politikáért felelős Főigazgatóságával és más főigazgatóságokkal, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal történő koordináció és együttműködés optimalizálására;

4.  sajnálja, hogy a jelenlegi programozási időszakban több operatív programot késve fogadtak el és késve jelölték ki az irányító hatóságokat néhány tagállamban; üdvözli az operatív programok gyorsított végrehajtásának 2016-ban tapasztalt első jeleit; sürgeti a Bizottságot, hogy a végrehajtás támogatása érdekében folytassa a végrehajtás javításával foglalkozó munkacsoport munkáját, és tárja fel a késlekedések okait, továbbá javasoljon gyakorlati megoldásokat és módszereket arra, hogy a következő programozási időszakban hogyan lehet ezeket a problémákat elkerülni; határozottan arra ösztönzi az összes érintett szereplőt, hogy a feltorlódások elkerülése érdekében tegyék folyamatossá és gyorsítsák fel a végrehajtást;

5.  tudomásul veszi a pénzügyi tervezési és végrehajtási rendszer hiányosságait, amelyek a kifizetetlen számlák felhalmozódásához és a legutóbbi többéves pénzügyi keretből a jelenlegibe átvitt példátlan mértékű hátralék kialakulásához vezettek; felkéri a Bizottságot, hogy álljon elő strukturált megoldással az ilyen problémáknak a jelenlegi többéves pénzügyi keret végét megelőző megoldása érdekében, illetve annak elkerülése végett, hogy ezek a problémák átterjedjenek a következő többéves pénzügyi keretre; kiemeli, hogy a kifizetési előirányzatok szintjének ki kell elégítenie a korábbi kötelezettségekből származó szükségleteket, különösen az időszak vége felé, amikor a tagállamok kifizetési igényeinek szintje jelentős mértékben emelkedik;

6.  elismeri, hogy egyes tagállamokban a partnerségi elv a regionális és helyi hatóságokkal való szorosabb együttműködéshez vezetett, ugyanakkor továbbra is van lehetőség a javulásra valamennyi érdekelt fél – köztük a civil társadalom képviselői – tényleges és korai bevonásának biztosítása terén a kohéziós politika végrehajtása jobb elszámoltathatóságának biztosítása érdekében anélkül, hogy az adminisztratív terheket növelnénk vagy a politika végrehajtása késedelmet szenvedne; hangsúlyozza, hogy a többszintű irányítási megközelítéssel összhangban továbbra is be kell vonni az érintett feleket; úgy véli, hogy a partnerségi elvet és a magatartási kódexet tovább kell szigorítani, például azáltal, hogy a jövőben egyértelmű minimumkövetelményeket vezetünk be a partnerek bevonására vonatkozólag;

7.  hangsúlyozza, hogy bár a kohéziós politika enyhítette a legutóbbi gazdasági és pénzügyi válság, valamint a megszorító intézkedések hatását az EU-ban, a regionális egyenlőtlenségek, valamint a versenyképességet illető és a társadalmi egyenlőtlenségek továbbra is jelentősek; határozott fellépést sürget a meglévő egyenlőtlenségek csökkentése és a régiók valamennyi típusában az új különbségek kialakulásának a megelőzése érdekében, ugyanakkor felszólít a régiók támogatásának fenntartására és konszolidálására annak elősegítése érdekében, hogy valamennyi régióban felelősséget vállaljanak a politikáért és hogy az EU egész területén megvalósuljanak a célkitűzések; e tekintetben úgy véli, hogy több figyelmet kell fordítani arra, hogy a régiókat felkészítsük a hirtelen sokkhatásokra;

8.  rámutat, hogy a területi együttműködés valamennyi formájában – többek között a potenciált tekintve még kiaknázásra váró makroregionális stratégiák révén – átülteti a politikai együttműködés és a régiók és polgárok határokon átnyúló összehangolásának koncepcióját az EU-ban; kiemeli a kohéziós politika erényét az EUMSZ 174. cikkében említett szigetek, határokon átnyúló régiók és legészakibb, ritkán lakott régiók, az EUMSZ 349. és 355. cikkében említett, különleges státusszal rendelkező legkülső régiók – amelyek egyedi eszközeit és finanszírozását 2020 után is fenn kellene tartani –, valamint a peremterületek kihívásainak kezelésében;

9.  megjegyzi, hogy az európai területi együttműködés a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika egyik fontos célja, amely jelentős hozzáadott értéket nyújt az EU célkitűzéseinek a megvalósításához, ösztönzi a szolidaritást az európai régiók és szomszédaik között, valamint – például a dokumentumsablonok révén – megkönnyíti a tapasztalatcserét és a helyes gyakorlatok megosztását; kitart amellett, hogy az EUMSZ 174. cikkével összhangban a területi kohézió növelésére irányuló cél részeként továbbra is elő kell segíteni a határon átnyúló, a transznacionális és a régiók közötti együttműködést; úgy véli, hogy annak a 2020 utáni időszakban is fontos eszköznek kell maradnia; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az európai területi együttműködés jelenlegi költségvetése nem igazodik az Interreg programok előtti jelentős kihívásokhoz, és a határokon átnyúló együttműködést sem támogatja hatékonyan; ezért kéri, hogy a következő programozási időszakban jelentősen emeljék az európai területi együttműködés költségvetését;

10.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi európai Interreg együttműködési program fontos az európai hatóságok számára a tapasztalatcsere és a helyes gyakorlatok átadásának a megkönnyítése érdekében; javasolja, hogy a 2020 utáni időszakra szóló európai Interreg program finanszírozási lehetőségeit bővítsék ki annak érdekében, hogy az érintettek bevonásával Európa minden részén lehetőség legyen fizikai kísérleti projektekbe és bemutató projektekbe is beruházni;

A 2020 utáni kohéziós politika felépítése – folytonosság és fejlesztést igénylő területek

11.  kiemeli, hogy a régiók jelenlegi kategorizálása, a tematikus koncentrációhoz hasonló, bevezetett reformok és a teljesítményre vonatkozó keret bizonyították a kohéziós politika értékét; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő elképzeléseket arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet rugalmasabbá tenni az EU teljes költségvetésének végrehajtását; úgy véli, hogy tartalék képzése ebben az összefüggésben megfontolandó lehetőség a programozási időszak során felmerülő előre nem látott események kezelésére és arra, hogy az esb-beruházások az egyes régiók változó igényeihez történő hozzáigazítása céljából újratervezzék az operációs programokat, továbbá hogy a globalizáció hatásait regionális és helyi szinten kezeljék anélkül, hogy hátrányosan befolyásolnák a kohéziós politikai beruházásokat vagy a stratégiai orientációt, a hosszú távú célokat, illetve a regionális és helyi hatóságok programjainak stratégiai súlyát és tervezési biztonságát;

12.  elismeri az előzetes feltételrendszer értékét, és különösen az intelligens specializálódásra irányuló kutatási és innovációs stratégiákét (RIS3), amelyek továbbra is támogatják az esb-alapok stratégiai tervezését és fokozottabb teljesítményorientáltságot eredményeznek; rámutat, hogy az előzetes feltételrendszer lehetővé teszi az esb-alapok számára a 2020 utáni európai célkitűzések hatékony támogatását a Szerződésben előírt kohéziós célkitűzések sérelme nélkül;

13.  rámutat arra, hogy az európai szemeszterben a kohéziós politika és a gazdasági kormányzási folyamatok között kiegyensúlyozott kapcsolatnak kell lennie minden érdekelt félt illetően, és hogy ennek a kapcsolatnak kölcsönösnek kell lennie; azon a véleményen van, hogy a területi dimenzió jelentősebb mértékű elismerése előnyös lenne az európai szemeszter számára, és hogy a gazdasági kormányzást, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljait, valamint a fenntartható növekedést, a foglalkoztatást és a környezetvédelmet megfelelő mértékben kellene figyelembe venni;

14.  úgy véli, hogy mivel a kohéziós politikai alapok a beruházás, a növekedés és a foglalkoztatás uniós szintű élénkítését szolgálják, a 2020 utáni projektek nemzeti társfinanszírozását nem lenne szabad figyelembe venni a Stabilitási és Növekedés Paktum szabályai szerinti költségvetési deficittervezés során;

15.  rámutat, hogy a tagállamok és régiók operatív programok programozására, végrehajtására és értékelésére irányuló igazgatási és intézményi kapacitásainak növelése – így a beruházásokat támogató nemzeti és regionális szervek, illetve a szakmai képzés minőségének erősítése – kulcsfontosságú a kohéziós politika időben történő és sikeres teljesítése, valamint a magasabb színvonalú normák felé történő elmozdulás szempontjából; kiemeli, hogy ezzel összefüggésben fontos a Taiex testvérrégió kezdeményezése, amely javítja az adminisztratív és intézményi kapacitást, és jobb eredményekre vezet az uniós beruházások esetében;

16.  kiemeli, hogy valamennyi kormányzati szinten egyszerűsíteni kell a kohéziós politika teljes irányítási rendszerét, az operatív programok tervezésének, irányításának és értékelésének a megkönnyítésével, hogy az hozzáférhetőbbé, rugalmasabbá és hatékonyabbá váljon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a túlszabályozás jelensége ellen a tagállamokban; kéri a Bizottságot, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendeletben fokozza az e-kohézió és bizonyos típusú kiadások – mint például a standard egységköltség és az átalányösszeg – lehetőségeit, valamint vezessen be digitális platformot vagy egyablakos ügyintézési lehetőséget a pályázók és a kedvezményezettek számára; támogatja az esb-alapok kedvezményezettjeit szolgáló egyszerűsítések nyomon követésére létrehozott magas szintű munkacsoport eddig elfogadott következtetéseit és ajánlásait, és felkéri a tagállamokat az ajánlások végrehajtására;

17.  kéri a Bizottságot, hogy a programok végrehajtását illetően vegyen fontolóra olyan, arányosságon és differenciáláson alapuló megoldásokat, amelyek tekintetbe veszik a kockázatokat, az objektív kritériumokat, a pozitív ösztönzőket, a nagyságrendet és az irányítási kapacitást – különös tekintettel a többszintű ellenőrzésre, amelynek a szabálytalanságok, konkrétan a csalás és a korrupció feltárására kell összpontosítania –, valamint az ellenőrzések számát, azzal a céllal, hogy magasabb szintű összhang alakuljon ki a kohéziós politika, a versenypolitika és más uniós politikák, és különösen az állami támogatásokra vonatkozó szabályok között; ezeknek a megoldásoknak csak az esb-alapokra kellene vonatkozniuk, az ESBA-ra és a Horizont 2020-ra nem, és lehetőség szerint valamennyi esb-alap vonatkozásában egységes szabályozást kell teremteni annak érdekében, hogy a finanszírozás hatékonyabb legyen, de figyelembe vegye az egyes alapok sajátosságait;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy a tényleges egyszerűsítés érdekében és a nemzeti és regionális programokat irányító hatóságokkal összehangolva készítsen megvalósíthatósági tervet arról, hogy az egyszerűsített költségelszámolási rendszert hogyan lehetne kiterjeszteni az ERFA-ra, tekintettel a költségvetési rendelet módosítására irányuló rendelet (az úgynevezett Omnibus rendelet) rendelkezéseire is;

19.  véleménye szerint a kohéziós politika finanszírozásának alapját továbbra is a támogatásoknak kell képezniük; megállapítja azonban, hogy a pénzügyi eszközök szerepe egyre növekszik; rámutat, hogy a hitelek, részvények vagy garanciák kiegészítő szerepet tölthetnek be, de elővigyázatosan, megfelelő előzetes értékelést követően kell őket használni, és a támogatásokat csak akkor kell kiegészíteni, ha az ilyen pénzügyi eszközöknek bizonyított hozzáadott értéke van és további források bevonzását serkentik, figyelembe véve a regionális egyenlőtlenségeket, valamint a gyakorlatok és a tapasztalatok sokszínűségét;

20.  hangsúlyozza a Bizottság, az Európai Beruházási Bank és a tagállamok által a helyi és regionális hatóságoknak különböző platformokon, például a „fi-compass” platformon keresztül vagy a kedvezényezetteknek biztosított ösztönzők révén az innovatív pénzügyi eszközökről nyújtott támogatás jelentőségét; emlékeztet arra, hogy ezek az eszközök nem alkalmasak a kohéziós politika keretében történő minden támogatásra; azon a véleményen van, hogy minden régióban önkéntes alapon kell tudniuk dönteni arról, hogy a pénzügyi eszközöket szükségleteiknek megfelelően hogyan használják fel; ellenez azonban minden számszerűsített és kötelező célkitűzést a pénzügyi eszközök felhasználásának területén, és hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök egyre elterjedtebb használata nem vezethet az uniós költségvetés általánosságban vett csökkentéséhez;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson jobb szinergiát és kommunikációt az esb-alapok és más uniós alapok és programok, köztük az ESBA között, és segítse elő a több alapból való finanszírozási műveletek végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap nem veszélyeztetheti a kohéziós politika programozásának stratégiai következetességét, területi megoszlását és hosszú távú terveit, nem helyettesítheti vagy szoríthatja ki a támogatásokat, és nem irányulhat az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) költségvetésének helyettesítésére vagy csökkentésére; ragaszkodik ahhoz, hogy a források valódi kiegészítő jelleget képviseljenek; kéri, hogy határolják el egyértelműen az Európai Stratégiai Beruházási Alapot a kohéziós politikától, illetve a kettő összevonása nélkül teremtsenek lehetőséget közös használatukra és a használat olya módon történő egyszerűsítésére, hogy a finanszírozási struktúra vonzóbb legyen, annak érdekében, hogy a szűkös uniós forrásokat megfelelően használják fel; úgy véli, hogy össze kell hangolni a több alapból finanszírozott műveleteket és egyértelmű kommunikációs stratégiát kell kialakítani a meglévő finanszírozási lehetőségeket illetően; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben dolgozzon ki eszköztárat a kedvezményezettek számára;

22.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra további mutatók palettájának a kidolgozását a GDP-mutató mellett, amely továbbra is az esb-alapok igazságos kiosztásának legfőbb legitim és megbízható módszere; meggyőződése, hogy a társadalmi haladási mutatót vagy a demográfiai mutatót ebben az összefüggésben kell értékelni és figyelembe venni ahhoz, hogy átfogó képet lehessen kapni a regionális fejlesztésről; úgy véli, hogy e mutatók alapján jobban lehetne reagálni az uniós régiók között jelenleg kialakulóban lévő új fajta egyenlőtlenségekre; hangsúlyozza továbbá az eredménymutatók relevanciáját a politika eredményének és teljesítményorientációjának megerősítése szempontjából;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra a kohéziós politikai projektek nemzeti finanszírozása kérdésének megoldását célzó intézkedéseket, tekintettel az olyan, erősen központosított tagállamok helyi és regionális hatóságai előtt álló problémákra, amelyek nem rendelkeznek elégséges költségvetési és pénzügyi kapacitással és amelyek a rendelkezésre álló erőforrások hiánya miatt komoly nehézségeket tapasztalnak a projektek társfinanszírozásakor, sőt gyakran már a projektdokumentációk kidolgozásakor is, ami a kohéziós alapok alacsonyabb hasznosításához vezet;

24.  ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a NUTS III szint felhasználását a kohéziós politikában a régiók bizonyos kiválasztott prioritások alapján történő besorolására;

A 2020 utáni modernizált kohéziós politika kiemelt szakpolitikai területei

25.  hangsúlyozza az ESZA, az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés jelentőségét, különösen a kevésbé fejlett régiókban, a legkülsőbb régiókban és a válság által leginkább sújtott régiókban történelmi magas szinten álló tartós és ifjúsági munkanélküliség elleni uniós küzdelemben; kiemeli, hogy a kkv-k, melyek az uniós munkahelyek 80%-át adják – kulcsfontosságú szerepet játszanak a munkahelyteremtésben, és előmozdítják az olyan innovatív ágazatokat mint a digitális és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság;

26.  meggyőződése, hogy a 2020 utáni időszakra szóló kohéziós politikának továbbra is a kiszolgáltatott és a társadalom peremére szorult csoportoknak kell segítséget nyújtania, illetve a növekvő egyenlőtlenséget kell felszámolnia és a szolidaritást kell erősítenie; megállapítja az oktatás, a képzés és a kultúra területén végrehajtott beruházások pozitív hatását a szociális és foglalkoztatási hozzáadott érték szempontjából; rámutat továbbá arra, hogy az ESZA-ráfordítások elemeként az ERFA-beruházásokkal kiegészítve fenn kell tartani a társadalmi befogadást, mint célkitűzést;

27.  javasolja, hogy nagyobb mértékben használják az esb-alapokat a demográfiai változások, illetve annak regionális és helyi hatásainak kezelésére; azon a véleményen van, hogy az elnéptelenedéshez hasonló kihívásokkal szembesülő régiókban az esb-alapokat a munkahelyteremtésre és a növekedés serkentésére kellene összpontosítani;

28.  tudomásul veszi a területi agenda és a sikeres vidéki-városi partnerségek növekvő jelentőségét, valamint az intelligens városok – mint a regionális és helyi kihívások innovatív megoldásainak mikrokozmoszai és katalizátorai – példaértékű szerepét;

29.  üdvözli az Amszterdami Paktumot és az európai politikaalakításban a városoknak és a városi területeknek tulajdonított jobb elismerést, és kéri azon együttműködési módszer tényleges végrehajtását a partnerségeken keresztül, amely a Paktumban szerepel; elvárja, hogy az eredményeket belefoglalják az EU 2020 utáni politikáiba;

30.  hangsúlyozza a kohéziós politika városi vetülete növelésének jelentőségét a fenntartható városi fejlődést célzó speciális támogatásokban, valamint az innovatív városi projektekben; úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozóan ezt tovább kell fejleszteni és meg kell erősíteni, és hogy fokozottabban kell élni azzal a lehetőséggel, hogy a hatásköröket alacsonyabb szintre átruházzák; ösztönzi a Bizottságot, hogy a városokra irányuló különböző eszközök koordinálásának javítása érdekében finanszírozás biztosításával és a területfejlesztés személyre szabott eszközeivel növelje a helyi önkormányzatok közvetlen támogatását a kohéziós politika keretében; kiemeli az új területi fejlesztési eszközök, úgymint a közösségvezérelt helyi fejlesztés és az integrált területi beruházások szerepét;

31.  támogatja a párizsi éghajlat-változási megállapodás keretében tett uniós kötelezettségvállalásokat; ennek kapcsán emlékeztet az összes uniós intézmény által elfogadott azon célkitűzésre, hogy az uniós költségvetés legalább 20%-át éghajlatválatozással kapcsolatos fellépésekre fordítják, és kiemeli, hogy az e tekintetben kulcsfontosságú esb-alapokat továbbra is a lehető leghatékonyabban kell felhasználni az éghajlatváltozás mérséklésére és a hozzá való alkalmazkodásra, valamint a környezetbarát gazdaságra és a megújuló energiákra; úgy véli, hogy javítani kell az éghajlattal kapcsolatos kiadások nyomon követésére és felügyeletére szolgáló rendszert; ennek kapcsán és a városfejlesztési menetrenddel összefüggésben rámutat az európai területi együttműködés, valamint a városok és régiók szerepére;

32.  megjegyzi, hogy az RIS3 erősíti a regionális innovációs ökoszisztémát; hangsúlyozza, hogy továbbra is kiemelkedő szerepet kell játszania a kutatásnak, az innovációnak és a technológiai fejlődésnek ahhoz, hogy az EU helyt tudjon állni a globális versenyben; úgy véli, hogy az intelligens szakosodási modellnek kell a 2020 utáni kohéziós politika fő irányvonalává válnia, és hogy ehhez ösztönözni kell a különböző régiók, valamint a városi és vidéki területek közötti együttműködést és az EU gazdasági fejlődését, továbbá szinergiákat kell teremteni a transznacionális RIS3 stratégiák és a világszínvonalú klaszterek között; emlékeztet a „kiválósághoz vezető út” (S2E) elnevezésű, folyamatban lévő kísérleti projektre, amely továbbra is támogatja a régiókat az esb-alapok, a Horizont 2020 és más uniós finanszírozási programok közötti szinergiák fejlesztésében és kiaknázásában; ezért azon az állásponton van, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a szinergiák maximalizálása érdekében ahhoz, hogy a 2020 utáni időszakban növekedjen az intelligens specializáció és az innováció;

33.  hangsúlyozza, hogy az euroszkepticizmus elleni küzdelemben létkérdés, hogy a kohéziós politika ismertségét növeljük, és hogy ez hozzájárulhat ahhoz, hogy visszanyerjük a polgárok bizalmát és hitét; kiemeli, hogy az esb-alapok ismertségének javítása érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a programok tartalmára és eredményeire oly módon, hogy a felülről lefelé és az alulról felfelé építkező megközelítés révén bevonjuk az érdekelt feleket és a kedvezményezetteket, akik hatékonyan tudnák népszerűsíteni a kohéziós politika vívmányait; sürgeti továbbá a Bizottságot, a tagállamokat, a régiókat és a városokat, hogy nyújtsanak hatékonyabb tájékoztatást a kohéziós politika azon mérhető eredményeiről, amelyek az uniós polgárok mindennapjaiba pozitív változásokat hoznak; sürgeti, hogy a technikai segítségnyújtáson belüli külön költségvetés révén folytassák a tájékoztatási tevékenységeket, adott esetben egészen a projekt lezárásáig, amikor is az eredmények egyértelművé válnak;

Kilátások

34.  felszólít arra, hogy helyezzék az uniós menetrend élére a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a szolidaritás, valamint az uniós alapok növekedésen, munkahelyeken és versenyképességen keresztül történő irányításának az előmozdítását; felhív továbbá a regionális egyenlőtlenségek, a szegénység és a társadalmi kirekesztés, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem folytatására; megítélése szerint a Szerződésekben foglalt célokon túlmenően a kohéziós politikának továbbra is az EU politikai céljait szolgáló eszköznek kell maradnia, hozzájárulva ezzel vívmányainak jobb ismeretéhez is, és annak az Unió valamennyi régió számára elérhető fő beruházási politikájának kell maradnia;

35.  megismétli, hogy legfőbb ideje előkészíteni a 2020 utáni uniós kohéziós politikát, hogy az ténylegesen elindulhasson a következő programozási időszak kezdetén; ezért kéri, hogy a Bizottság kellő időben – azaz a következő többéves pénzügyi keret elfogadása és a hivatalos nyelvekre történő lefordítását követően késlekedés nélkül – kezdje meg az új jogalkotási keret kialakítását; kéri továbbá, hogy a jövőbeli kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási javaslatokat késlekedés nélkül fogadják el, és az új programozási időszak kezdetét megelőzően – visszaható hatály nélkül – dolgozzanak ki iránymutatásokat az irányításra és az ellenőrzésre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az operatív programok késedelmes végrehajtása kihatással lehet a kohéziós politika hatékonyságára ;

36.  megállapítja, hogy a jelenlegi kohéziós politika jogalkotási keretének alapjait egy pontosított, megerősített, könnyen hozzáférhető és eredményorientált politikával 2020 után is fenn kell tartani úgy, hogy a polgárok felé jobban kommunikálják a politika hozzáadott értékét;

37.  a Bizottság 2016/0282(COD) javaslatának fényében hangsúlyozza, hogy a nemzetközi védelem alatt álló migránsok és menekültek fogadása, valamint társadalmi és gazdasági integrációjuk koherens, nemzeteken átnyúló megközelítést igényel, melyet a jelenlegi és a későbbi uniós kohéziós politikán keresztül is kezelni kell;

38.  hangsúlyozza a szabályok állandóságának fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan a kohéziós politika végrehajtási rendelkezéseinek kidolgozásakor a lehető legkisebb mértékben változtassa meg a szabályokat; meggyőződése, hogy a 2020 utáni kohéziós politika számára megfelelő szintű uniós költségvetési támogatást kell továbbra is biztosítani, vagy azt növelni kell, figyelemmel azokra az összetett belső és külső kihívásokra, amelyeket a kohéziós politikának céljai elérése érdekében kezelnie kell; úgy véli, hogy ezt a politikát semmilyen körülmény nem gyengítheti meg, ideértve a Brexitet is, és hogy a teljes uniós költségvetésben erre szánt összeget nem szabad csökkenteni a források új kihívások finanszírozása érdekében történő elvonásával; hangsúlyozza ezen túlmenően, hogy a kohéziós politika többéves jellegű, és kéri a hét évre szóló tervezési időszak megtartását, vagy az 5+5 éves tervidőszak bevezetését kötelező félidős felülvizsgálattal;

39.  szorgalmazza, hogy minél előbb osszák el a teljesítménytartalékot; megjegyzi, hogy a teljesítmény és a tartalék megnyitása közötti idő túl hosszú, ami csökkenti a tartalék hatékonyságát; sürgeti a Bizottságot, hogy engedje meg a tagállamoknak a teljesítménytartalék felhasználását, amint elkészült az értékelés;

40.  rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy a digitális menetrendnek, ezen belül a szükséges infrastruktúra és a korszerű technológiai megoldások rendelkezésre bocsátásának prioritást kell képeznie a kohéziós politika keretében, elsősorban a következő támogatási időszakban; rámutat, hogy a távközlési terület fejlesztését minden esetben megfelelő képzési intézkedésekkel kell kísérni, amelyeket szintén a kohéziós politikával kell támogatni;

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, továbbá a tagállamoknak, a tagállamok parlamentjeinek valamint a Régiók Bizottságának.

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(2)

HL L 347., 2013.12.20., 289. o.

(3)

HL L 347., 2013.12.20., 470. o.

(4)

HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(5)

HL L 347., 2013.12.20., 303. o.

(6)

HL L 347., 2013.12.20., 281. o.

(7)

HL L 347., 2013.12.20., 884. o.

(8)

HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0321.

(11)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0217.

(12)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0008.

(13)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0254.

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0383.

(15)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0336.

(16)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0311.

(17)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0211.

(18)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0419.

(19)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0308.

(20)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0307.

(21)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0125.

(22)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0133.

(23)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0384.


INDOKOLÁS

Az Európai Unió alapját képező eszme a különböző népek és nemzetek közötti békés együttműködés. A tagállamoknak a Lisszaboni Szerződésben rögzített közös kötelességei és célkitűzései vannak. Az Európai Unió egyik fontos célkitűzése a gazdasági, a társadalmi és a területi kohézió, valamint a különböző régiók közötti szolidaritás előmozdítása. Ezt a célkitűzést a valamennyi régió számára egyedi beruházási eszközt létrehozó európai kohéziós politika segítségével próbálják megvalósítani. A kohéziós politika a munkahelyteremtés és a növekedés legfőbb, uniós szintű beruházási politikája.

Az előadó teljes mértékben támogatja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését. A jövőbeli kohéziós politika szempontjából fontos, hogy tanuljunk a korábbi tapasztalatokból és figyelembe vegyük a mai kihívásokat.

Az előadó véleménye szerint a kohéziós politika alábbi két elve tekintetében egyetértésnek kell lennie:

Elengedhetetlen, hogy a kohéziós politikának megfelelő költségvetése legyen. A Brexit következtében sem az uniós költségvetést, sem a nemzeti költségvetéseket sújtó megszorítások nem vezethetnek az uniós kohéziós politika gyengüléséhez.

A kohéziós politikának csökkentenie kell az egyenlőtlenségeket és – míg elsősorban a kevésbé fejlett régiókat célozza – valamennyi régiót meg kell erősítenie, ideértve az átmeneti és a fejlettebb régiókat is. Ezeket a kategóriákat fenn kell tartani.

A jelenlegi programozási időszak tapasztalatai alapján fontos a 2020 utáni kohéziós politika korai előkészítése és korai elindítása, hogy a konkrét kezdeményezések a régiós helyszíneken időben elindulhassanak.

A jövőbeli kohéziós politika felépítése tekintetében az előadó úgy véli, hogy kiemelkedő fontosságú a politika egyszerűsítése. A régiókat és a polgárokat sújtó adminisztratív terheket minimálisra kell csökkenteni. Javulásra van lehetőség az ellenőrzés több szintje és az ellenőrzések mennyisége, valamint az átalányösszegek vagy a standard költségek alkalmazása terén. Az előadó javasolja továbbá a kohéziós politika és az állami támogatási szabályok nagyobb fokú összehangolását. Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy valamennyi esb-alap tekintetében egységes szabályrendszert dolgozzanak ki.

Meg kell erősíteni az esb-alapok és más alapok és programok közötti szinergiákat. E tekintetben az előadó javasolja, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap ne veszélyeztesse a kohéziós politika programozásának stratégiai következetességét és hosszú távú terveit. Az ESBA-forrásoknak kiegészítő jellegűeknek kell lenniük.

A kohéziós politikának ezenkívül rugalmasnak kell lennie, hogy képes legyen kezelni az előre nem látott eseményeket. Míg a tematikus koncentráció sikeresnek bizonyult, az előadó szeretné, ha a Bizottság feltárná a további rugalmassági lehetőségeket, például egyfajta tartalékot vagy könnyebb újraprogramozást.

Az előadó véleménye szerint az operatív programok elkészítése közben meg kell hallgatni a regionális és helyi érdekelt feleket. A közös rendelkezésekről szóló rendeletben szereplő, úgynevezett partnerségi elvnek kötelezőnek kellene lennie a nemzeti, regionális és helyi hatóságok számára. Ez azt jelenti, hogy az új politika kialakításának, elfogadásának és végrehajtásának valamennyi szakaszában figyelembe kell venni a regionális és helyi szintű, valamint a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalom álláspontját, valamint be kell őket vonni a monitoringbizottságokba (a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. és 48. cikke). Ezt az elvet 2020 után tovább kell erősíteni.

Az előadó elismeri, hogy a kohéziós politikát még inkább össze kell hangolni a makrogazdasági politikákkal. Mindazonáltal a területi dimenzió jelentősebb mértékű elismerőse előnyös lenne az európai szemeszter számára. A gazdasági kormányzás területi szintre helyezése segíthet jobban megérteni a gazdasági, társadalmi vagy intézményi fejlesztési igények és kihívások területén mutatkozó regionális eltéréseket és a reformjavaslatok ennek megfelelő kidolgozását. A makrogazdasági feltételrendszer semmilyen formája nem jelent segítséget.

A finanszírozás tekintetében a kohéziós politika fő eszközeként fenn kell tartani a támogatásokat (mint az állami beavatkozás számos területén alkalmazható hatékony támogatási formát), különösen a kisebb kedvezményezettek számára. A pénzügyi eszközök hasznos kiegészítő beruházási eszközök lehetnek azokban az ágazatokban, ahol bebizonyosodott, hogy a támogatásoknál megfelelőbbek. Nem szabad azonban félrelökni a támogatásokon keresztül történő hagyományos támogatást, inkább a kohézió kiegészítő pénzügyi támogatásának vonzására kell felhasználni. Míg továbbra is a GDP-nek kell a fő jogosultsági kritériumnak lennie, az előadó felszólítja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra további mutatókat is (figyelembe véve a demográfiai vagy társadalmi fejleményeket).

A politikai területek vonatkozásában az előadó úgy véli, hogy a munkanélküliség elleni küzdelem most és a jövőben is az egyik legfontosabb kezelendő kérdés. Egyéb kiemelt területek az éghajlatváltozás és a demográfiai változás elleni küzdelem, valamint az innováció és a kkv-k támogatása, a migránsok integrációja, továbbá az ezekhez szükséges fenntartható infrastruktúra. Fontos továbbá a városi és a környező vidéki területek közötti jó kapcsolat. Az előadó ezért szeretné azt, hogy az Amszterdami Paktum által létrehozott „partnerségek” szerepeljenek a 2020 utáni kohéziós politikában.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (25.4.2017)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemeiről

(2016/2326(INI))

A vélemény előadója: Jan Olbrycht

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika az európai szolidaritás és méltányosság legláthatóbb, legkézzelfoghatóbb és leginkább számszerűsíthető kifejeződése, amely alapvető szerepet játszott a közelmúltbeli válság Unióra gyakorolt hatásainak mérséklésében; hangsúlyozza, hogy az elmúlt néhány évtizedben a kohéziós politika – mint strukturális politika – a legfőbb uniós beruházási politikává, valamint a Szerződésekben foglalt egyedi célok mellett az általános uniós politikai célok elérésének eszközévé vált; véleménye szerint a 2020 utáni kohéziós politikának továbbra is ezt a célt kellene szolgálnia, illetve valamennyi tagállam és régió számára követendő politikának kellene maradnia; úgy véli, hogy ezt a politikát semmilyen körülmény nem gyengítheti meg, ideértve a Brexitet is, és hogy a teljes uniós költségvetésben erre szánt összeget a jövőben is fenn kellene tartani és nem szabad csökkenteni a források új kihívások finanszírozása érdekében történő elvonásával;

2.  megállapítja a pénzügyi tervezés és a végrehajtási rendszer hiányosságait, amelyek a kifizetetlen számlák felhalmozódásához és egy példátlan, a legutóbbi többéves pénzügyi keretből a jelenlegibe átvitt hátralék kialakulásához vezettek; egyre komolyabb aggodalmának ad hangot a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó operatív programok végrehajtásának lassú megkezdése miatt, amely a jövőben ugyanilyen helyzet kialakulásához vezethet és hátráltathatja a növekedést; felkéri a Bizottságot, hogy álljon elő egy strukturális megoldással az ilyen problémáknak a jelenlegi többéves pénzügyi keret végét megelőző megoldása érdekében, illetve annak elkerülése végett, hogy ezek a problémák átterjedjenek a következő többéves pénzügyi keretre; kiemeli, hogy a kifizetési előirányzatok szintjének ki kell elégítenie a korábbi kötelezettségekből származó szükségleteket, különösen az időszak vége felé, amikor a tagállamok kifizetési igényeinek szintje jelentős mértékben emelkedik;

3.  kiemeli a fokozott igényt az iránt, hogy az uniós költségvetés egészének végrehajtása rugalmasabb legyen, beleértve a kohéziós politikát is, a programozási időszakban felmerülő új kihívások kezelése és annak érdekében, hogy az újraprogramozást szükség szerinti módon és időben megkönnyítsék; bátorítja a Bizottságot, hogy tárjon fel különböző megoldásokat e tekintetben; ezzel összefüggésben érdekes lehetőségnek tartja egy uniós szintű tartalék létrehozását; úgy véli ugyanakkor, hogy uniós, nemzeti és regionális szinten egyaránt kell tenni erre irányuló erőfeszítéseket; felszólít arra, hogy a tagállamok és a régiók számára biztosítsanak nagyobb rugalmasságot és az eredményességi tartalékot mielőbb osszák el, ugyanakkor támogassák a megosztott irányításon alapuló végrehajtási módszert; hangsúlyozza, hogy a megosztott irányításon alapuló rendszer szorosan kapcsolódik a tagállamok programozási és végrehajtási erőfeszítéseihez, valamint az általános irányításhoz és az ellenőrző rendszerekhez, továbbá azok megfelelő és zökkenőmentes működéséhez;

4.  bátorítja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra a GDP-n túlmutató különböző mutatókat, amelyek lehetővé tennék a kohéziós politika forrásainak igazságos elosztását az Unió régiói között kialakuló és a gazdasági fejlődésen túlmutató új típusú egyenlőtlenségekre történő válaszadás érdekében;

5.  hangsúlyozza a kohéziós politika egyszerűsítése és koherenciája támogatásának fontosságát az eltérő szabályrendszerek számának csökkentése és a finanszírozás hatékonyságának növelése érdekében;

6.  megállapítja a pénzügyi eszközök egyre nagyobb szerepét, amely eszközök jellegükből adódóan a vissza nem térítendő és más támogatásokhoz képest kiegészítő pénzügyi támogatást nyújtanak az uniós költségvetésből; ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó kohéziós politikában a vissza nem térítendő támogatások és a pénzügyi eszközök közötti egyensúlyt, hangsúlyozva, hogy az utóbbiak nem alkalmasak mindenfajta beavatkozásra, amelyek közül több kifejezetten a kohéziós politika keretében támogatott; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök egyre elterjedtebb használata nem vezethet az uniós költségvetés általánosságban vett csökkentéséhez;

7.  felhív a programok finanszírozásának megfelelő auditálására és ellenőrzésére a felügyelet biztosítása és a kohéziós politika láthatóságának maximalizálása érdekében;

8.  hangsúlyozza a szabályozás stabilitásának jelentőségét és kiemeli, hogy a szabályok folytonossága lényegesen hozzájárulhat az uniós források hatékony felhasználásához; felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan a kohéziós politika végrehajtási rendelkezéseinek kidolgozásakor a lehető legkisebb mértékben változtassa meg a szabályokat annak érdekében, hogy az uniós források végrehajtásért és ellenőrzésért felelős közigazgatási szervek hasznosítani tudják a korábban megszerzett tapasztalataikat és a levont tanulságokat;

9.  a következő többéves pénzügyi keret időtartamának megvitatása fényében hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika többéves jellege alapvető fontossággal bír; felszólít ezért vagy a hétéves programozási időszak fenntartására, vagy egy 5+5 éves programozási időszak létrehozására kötelező félidős felülvizsgálattal.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

24.4.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lefteris Christoforou, Gérard Deprez, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Ingeborg Gräßle, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Clare Moody, Siegfried Mureşan, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Jordi Solé, Patricija Šulin, Monika Vana, Daniele Viotti, Tiemo Wölken, Marco Zanni, Stanisław Żółtek

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ivana Maletić, Pier Antonio Panzeri, Nils Torvalds, Marco Valli, Derek Vaughan, Rainer Wieland, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Karin Kadenbach, Ramón Luis Valcárcel Siso

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

26

+

ALDE

Gérard Deprez, Nils Torvalds

ECR

Zbigniew Kuźmiuk

EFDD

Marco Valli

PPE

Lefteris Christoforou, José Manuel Fernandes, Ingeborg Gräßle, Ivana Maletić, Siegfried Mureşan, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Ramón Luis Valcárcel Siso, Rainer Wieland, Tomáš Zdechovský, Patricija Šulin

S&D

Nicola Caputo, Eider Gardiazabal Rubial, Karin Kadenbach, Clare Moody, Pier Antonio Panzeri, Derek Vaughan, Daniele Viotti, Tiemo Wölken

VERTS/ALE

Jordi Solé, Monika Vana

3

-

ECR

Bernd Kölmel

ENF

Stanisław Żółtek Marco Zanni

0

0

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

18.5.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

4

13

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Mercedes Bresso, James Carver, Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, Tamás Deutsch, Raymond Finch, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Marc Joulaud, Constanze Krehl, Sławomir Kłosowski, Louis-Joseph Manscour, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Jens Nilsson, Andrey Novakov, Younous Omarjee, Konstantinos Papadakis, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Fernando Ruas, Monika Smolková, Maria Spyraki, Ramón Luis Valcárcel Siso, Monika Vana, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan, Kerstin Westphal, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Viorica Dăncilă


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

20

+

ALDE

Ivan Jakovčić, Iskra Mihaylova, Matthijs van Miltenburg

ECR

Sławomir Kłosowski, Mirosław Piotrowski

EFDD

Rosa D'Amato

S&D

Mercedes Bresso, Andrea Cozzolino, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Constanze Krehl, Louis-Joseph Manscour, Jens Nilsson, Liliana Rodrigues, Monika Smolková, Derek Vaughan, Kerstin Westphal

VERTS/ALE

Terry Reintke, Monika Vana

4

-

EFDD

James Carver, Raymond Finch

NI

Konstantinos Papadakis

PPE

Stanislav Polčák

13

0

GUE/NGL

Martina Michels, Younous Omarjee

PPE

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Tamás Deutsch, Krzysztof Hetman, Marc Joulaud, Andrey Novakov, Fernando Ruas, Maria Spyraki, Ramón Luis Valcárcel Siso, Joachim Zeller, Lambert van Nistelrooij

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Jogi nyilatkozat