Eljárás : 2016/2066(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0238/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0238/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 12/09/2017 - 7.6

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0321

JELENTÉS     
PDF 577kWORD 61k
27.6.2017
PE 595.445v02-00 A8-0238/2017

a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (közvetítésről szóló irányelv) végrehajtásáról

(2016/2066(INI))

Jogi Bizottság

Előadó: Kostas Chrysogonos

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

I.  Cél

A közvetítésről szóló irányelv célkitűzése az alternatív vitarendezéshez való hozzáférés megkönnyítése és a viták békés úton való rendezésének népszerűsítése a közvetítés igénybevételének, valamint a közvetítés és a bírósági eljárások közötti egyensúly előmozdítása révén.

A 2008/52/EK irányelv 11. cikke értelmében a Bizottság jelentést terjeszt az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé az irányelv alkalmazásáról, melyben megvizsgálja a közvetítés fejlődését Unió-szerte, valamint az irányelv tagállamokban kifejtett hatását.

A Jogi Bizottság meggyőződése, hogy a bizottsági jelentésre alapozott végrehajtási jelentés jó alkalom a közvetítésről szóló irányelv hatálybalépése óta – a tagállamok által végrehajtott és alkalmazott formában – az állampolgárokra és vállalkozásokra gyakorolt hatásának értékelésére és konkrét ajánlások megfogalmazására.

II.  Információforrások

Ez a közvetítésről szóló 2008/52/EK irányelv végrehajtásával foglalkozó saját kezdeményezésű jelentés különböző, többek között az alábbi forrásokból gyűjtött információkon alapul:

  a Jogi Bizottság által a közvetítésről szóló irányelv végrehajtásáról 2016. november 29-én rendezett műhelytalálkozóval összefüggésben a C Tematikus Főosztály által készített részletes elemzések összefoglalója 2016-ból;

  az Európai Parlament Kutatószolgálata által 2016-ban készített európai végrehajtási értékelés a közvetítésről szóló irányelv végrehajtásáról és tagállamokbeli alkalmazásáról 2008-óta;

  a Bizottság 2016. évi jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról;

  a Bizottság nevében 2013-ban készített és 2016-ban aktualizált tanulmány a közvetítésről szóló irányelv végrehajtásáról(1);

III.  Főbb megállapítások

A fent említett összehasonlító információforrások alapján egyértelmű, hogy:

•  szinte valamennyi tagállam úgy döntött, hogy az irányelv követelményeit kiterjeszti a belföldi ügyekre is(2);

•  számos tagállam teszi lehetővé a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés használatát, ideértve a családjogi és foglalkoztatási ügyeket, nem zárva ki ugyanakkor kifejezetten az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre vonatkozó közvetítést(3);

•  valamennyi tagállam rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a bíróság felhívhassa a feleket a közvetítés igénybevételére, tizenöt tagállam(4) pedig bevezette annak lehetőségét, hogy a bíróság felhívhassa a feleket arra, hogy vegyenek részt közvetítéssel kapcsolatos tájékoztatón;

•  a tagállamoknak kevesebb mint a fele vezette be nemzeti jogszabályaiba a közvetítésről szóló tájékoztatás terjesztésének kötelezettségét(5);

•  tizennyolc tagállam vezetett be kötelező minőségellenőrzési mechanizmusokat(6);

•  tizenkilenc tagállam követeli meg magatartási kódex kidolgozását és betartását(7);

•  tizenhét tagállam ösztönzi vagy szabályozza nemzeti jogszabályaiban a képzést(8).

IV.  A közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott kapcsolat

Az igazságszolgáltatáshoz való jog elve alapvető jelentőségű, és a polgári igazságügyi együttműködés területére irányuló uniós szakpolitika egyik fő célkitűzése. Az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülésén felszólította a tagállamokat, hogy hozzanak létre alternatív, bíróságon kívüli eljárásokat az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében. A hatékony és eredményes igazságszolgáltatási rendszerek alapvetően fontosak a belső piac megfelelő működéséhez, a gazdasági stabilitáshoz, a beruházásokhoz és a versenyképességhez. Fokozzák a kereskedelmi ügyletekbe vetett bizalmat, megkönnyítik a vitarendezést, és segítenek biztosítani a gazdasági tevékenység ösztönzéséhez szükséges bizalmat.

A „Jogérvényesülés a növekedés érdekében” programmal és az Európa 2020 stratégiával összhangban a közvetítést olyan eszköznek lehetne tekinteni, amely fejleszti az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát, és csökkenti a hosszadalmas és költséges bírósági eljárások által az állampolgárok és vállalkozások elé állított akadályokat; ezáltal hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez. A közvetítés hozzájárulhat továbbá a felek közötti jó kapcsolat fenntartásához, mivel a bírósági eljárással ellentétben nincs „nyertes” és „vesztes” fél, ez pedig különösen fontos pl. a családjogi ügyekben.

Az előadó véleménye szerint jóllehet a kötelező közvetítés előmozdítaná a közvetítés mint a bírósági vitarendezés alternatívája igénybevételét, ez a lépés azonban ellentétes lenne a közvetítés önkéntes természetével, és befolyásolná a Charta 47. cikke szerinti, bíróság vagy törvényszék előtti hatékony jogorvoslathoz való jog gyakorlását. Amint azt a Bíróság Alassini-ügyben hozott ítélete(9) is példázza, noha egyes esetekben a peren kívüli egyeztetési eljárás előzetes lefolytatása önmagában nem lenne problematikus, számos biztosítékot kellene bevezetni annak szavatolása érdekében, hogy a hatékony jogi védelemnek nincs akadálya, ideértve az ilyen bíróságon kívüli eljárásokban születő határozatok nem kötelező jellegét, az ilyen eljárások alacsony költségű és gyors lefolytatását, valamint kivételes esetekben az ideiglenes intézkedések rendelkezésre állását, ha a helyzet sürgőssége megkívánja. Ennek megfelelően a közvetítésről szóló irányelv 5. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a közvetítés igénybevételét – a bírósági eljárás megkezdése előtt vagy után – kötelezővé tegyék, ösztönözzék, illetve elmaradását szankcionálják, feltéve, hogy az ilyen jogszabályok nem akadályozzák a feleket az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési joguk gyakorlásában.

Az előadó úgy véli, hogy a közvetítési eljárásokat illetően megfelelő biztosítékokat kell bevezetni, hogy csökkentsék annak kockázatát, hogy a gyengébb feleket, például a fogyasztókat és képviselő nélküli peres feleket megfosszák a független bírósági döntéshez való joguktól, vagy az legyen a benyomásuk, hogy megfosztották őket tőle. Ennek érdekében rendkívül fontos, hogy a közvetítést ajánlók, kérők és lefolytatók gondoskodjanak arról, hogy a gyengébb felek ne vegyenek részt vitarendezésben anélkül, hogy megértették volna saját törvényes jogaikat, és hogy az erősebb felek ne használjanak gyors vitarendezési eljárásokat, többek között közvetítést arra, hogy kibújjanak jogi kötelmeik alól, vagy hogy más felekkel szemben tisztességtelenül erősítsék jogi helyzetüket.

(1)

http://bookshop.europa.eu/is-bin/INTERSHOP.enfinity/WFS/EU-Bookshop-Site/en_GB/-

/EUR/ViewPublication-Start?PublicationKey=DS0216335.

(2)

Csupán három tagállam, nevezetesen Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság, választotta az irányelv kizárólag a határon átnyúló ügyekre vonatkozó átültetését.

(3)

AT, CZ, EE, EL, ES IE, PT, SI, SK, UK.

(4)

CY, CZ, ES, DE, FR, HU, IT, LT, PL, PT, RO, SK.

(5)

AT, BG, CY, EL, ES, HU, IT, LT, LV, PL, PT, RO, SI, SK.

(6)

AT, BE, BG, CY, CZ, DE, EE, EL, ES, HU, IT, LT, LV, PL, PT, RO, SI, SK.

(7)

AT, BE, BG, CY, EL, ES, FI, FR, IE, IT, LT, LV, MT, PL, PT, RO, SE, SI, SK.

(8)

AT, BE, BG, CY, EL, ES FI, HR, HU, IT, LT, LV, RO, SE, SI, SK, UK.

(9)

EB, C‑317/08., C‑318/08., C‑319/08. és C‑320/08. sz. (2. pont) egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2010:146.


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (közvetítésről szóló irányelv) végrehajtásáról (2016/2066(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (közvetítésről szóló irányelv)(1),

–  tekintettel a Bizottság a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentésére (COM(2016)0542),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített részletes elemzések összefoglalójára, amelynek címe: „The implementation of the Mediation Directive – 29 November 2016” (A közvetítésről szóló irányelv végrehajtása – 2016. november 29.)(2),

–  tekintettel a Bizottság 2014. évi tanulmányára, amelynek címe: „Study for an evaluation and implementation of Directive 2008/52/EC – the Mediation Directive” (Tanulmány a 2008/52/EK irányelv (a közvetítésről szóló irányelv) értékeléséről és végrehajtásáról)(3),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített tanulmányra, amelynek címe: „Rebooting the Mediation Directive: Assessing the limited impact of its implementation and proposing measures to increase the number of mediations in the EU” (A közvetítésről szóló irányelv újraindítása: a végrehajtás által kifejtett korlátozott hatás értékelése és javaslat a közvetítések Unió-beli számának növelését célzó intézkedésekre)(4),

–  tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága (EPRS) Utólagos Hatásvizsgálatok Osztálya által a közvetítésről szóló irányelvről készített európai végrehajtási értékelésre(5),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága „Quantifying the cost of not using mediation – a data analysis” (A közvetítés igénybevételének elmaradásából eredő költségek számszerűsítése – adatelemzés) című tanulmányára(6),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkére és 81. cikke (2) bekezdésének g) pontjára,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0238/2017),

A.  mivel a 2008/52/EK irányelv fontos mérföldkőnek számít a közvetítői eljárások európai uniós bevezetése és használata szempontjából; mivel azonban az irányelvet a tagállamok igen eltérően hajtották végre, attól függően, hogy előzetesen létezett-e tagállami szintű közvetítési rendszer, néhányan az irányelv rendelkezéseinek közel szó szerinti végrehajtását választották, mások a vitarendezés alternatív formáinak részletes felülvizsgálatát (például Olaszország, ahol a közvetítést hatszor gyakrabban használják, mint Európa többi részén), megint mások meglévő jogszabályaikat összhangban lévőnek ítélték a közvetítésről szóló irányelvvel;

B.  mivel a tagállamok többsége kiterjesztette az irányelvet átültető nemzeti jogszabályok alkalmazási körét a belföldi ügyekre is – és csupán három tagállam választotta az irányelv kizárólag a határon átnyúló ügyekre vonatkozóan való átültetését(7) – ennek pedig határozottan pozitív hatása volt a tagállamok jogszabályaira és a viták érintett kategóriáira;

C.  mivel az irányelv átültetési szakaszában felmerülő nehézségek nagy részben a tagállami jogszabályokban érvényesülő jogi kultúrák közötti különbségeket tükrözik; mivel ezért a jogi mentalitásnak a békés vitarendezésen alapuló közvetítési kultúra fejlesztésén keresztüli változását kell előtérbe helyezni – ennek kérdését pedig többször is felvetették a jogi szakemberek európai hálózatai, először az uniós irányelv létrejöttekor, ezt követően pedig a tagállami átültetés folyamán;

D.  mivel a közvetítésről szóló irányelv végrehajtása uniós hozzáadott értéket teremtett azáltal, hogy a tagállami jogalkotók figyelmét felhívta a közvetítés előnyeire, és az eljárásjog és a tagállami eltérő gyakorlatok bizonyos fokú összehangolását eredményezte;

E.  mivel a közvetítés alternatív, önkéntes és bizalmas bíróságon kívüli eljárásként bizonyos esetekben és a szükséges biztosítékok mellett hasznos eszköze lehet a túlterhelt bírósági rendszerek tehermentesítésének, mert lehetővé teszi a természetes és jogi személyek számára a viták bíróságon kívüli, gyors és olcsó rendezését – szem előtt tartva, hogy a túl hosszúra nyúló bírósági eljárások sértik az Alapjogi Chartát –, emellett elősegíti az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférést, és hozzájárul a gazdasági növekedéshez;

F.  mivel a közvetítésről szóló irányelv 1. cikkében meghatározott célok – a közvetítés igénybevételének ösztönzése és különösen a közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott kapcsolat megteremtése – nyilvánvalóan nem teljesültek, hiszen a tagállamok többségében a bírósági ügyek kevesebb mint 1%-ában veszik igénybe a közvetítést(8);

G.  mivel a közvetítésről szóló irányelv szigorú értelemben véve nem hozta létre a bíróságon kívüli vitarendezés uniós rendszerét, kivéve az elévülési időszakra vonatkozó különös rendelkezéseket olyan bírósági eljárások során, amelyekben megkísérlik a közvetítést, valamint a közvetítők és adminisztratív feladatokat ellátó személyzetük titoktartási kötelezettségét;

Fő következtetések

1.  örömmel veszi tudomásul, hogy sok tagállamban nemrégiben változtatták meg és vizsgálták felül a közvetítés rendszerét, más tagállamokban pedig az alkalmazandó jogszabályok módosítását tervezik(9);

2.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy három tagállam úgy döntött, hogy az irányelvet kizárólag a határon átnyúló ügyekre vonatkozóan ülteti át, és megállapítja, hogy léteznek bizonyos nehézségek a tagállami közvetítési rendszerek működésével kapcsolatban, főképpen az ellentétes hagyomány, a tagállami közvetítési kultúra hiánya, a tagállamok többségében a közvetítésről való ismeretek alacsony szintje, a határokon átnyúló ügyek kezelésével kapcsolatos hiányos ismeretek és a közvetítőkre vonatkozó minőség-ellenőrzési mechanizmusok működése miatt(10);

3.  hangsúlyozza, hogy minden tagállam rendelkezik arról a lehetőségről, hogy a bíróság felkérje a feleket a közvetítés használatára, vagy legalább a közvetítésről szóló tájékoztató előadáson való részvételre; megállapítja, hogy egyes tagállamokban kötelező az ilyen tájékoztatókon való részvétel, a bíró kezdeményezésére(11) vagy a jogszabályban meghatározott viták, például családjogi ügyek esetében(12); jelzi továbbá, hogy egyes tagállamok megkövetelik az ügyvédektől, hogy tájékoztassák ügyfeleiket a közvetítés lehetőségéről, vagy előírják, hogy a törvényszékhez benyújtott keresetekben igazolják, hogy kísérlet történt a közvetítésre, vagy hogy olyan okok léteznek, amelyek miatt a közvetítés nem lehetséges; megjegyzi azonban, hogy a közvetítésről szóló irányelv 8. cikke biztosítja, hogy a jogvitát közvetítéssel rendezni megkísérlő feleket ezt követően ne akadályozza a közvetítés alatt eltelt idő a bírósági eljárás kezdeményezésében; rámutat, hogy úgy tűnik, a tagállamok részéről nem érkezett észrevétel ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban;

4.  megállapítja azt is, hogy sok tagállam nyújt pénzügyi ösztönzőket a közvetítést igénybe vevő feleknek, vagy költségcsökkentés és költségmentesség formájában, vagy a közvetítés indokolatlan elutasítását büntető szankciókkal; megállapítja, hogy az ezekben az országokban elért eredmények bizonyítják, hogy a közvetítés költséghatékony és gyors, bíróságon kívüli vitarendezést tehet lehetővé olyan eljárásban, amelyet a felek szükségleteihez igazítanak;

5.  úgy véli, hogy a magatartási kódexek elfogadása fontos eszköz a közvetítés minőségének biztosításához; e tekintetben megállapítja, hogy a közvetítők európai magatartási kódexét az érdekeltek vagy közvetlenül használják, vagy e kódex szolgált a tagállami vagy ágazati magatartási kódexek alapjául; megállapítja azt is, hogy a tagállamok többségében kötelező akkreditációs eljárások léteznek a közvetítők számára, vagy nyilvántartást vezetnek a közvetítőkről;

6.  sajnálkozik a közvetítésről szóló átfogó statisztikai adatok megszerzésének nehézsége miatt, beleértve a közvetítéssel rendezett ügyek számát, a közvetítéses eljárások átlagos hosszát és sikerességi arányát; megállapítja, hogy megbízható adatbázis híján nagyon nehéz jobban előmozdítani a közvetítést és növelni a hatékonysága iránti bizalmat; hangsúlyozza, hogy másrészről a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózatnak növekvő szerepe van a közvetítésről szóló irányelv alkalmazására vonatkozó tagállami adatgyűjtés javításában;

7.  üdvözli a közvetítés fontosságát a családjog terén (különösen a gyermekfelügyelettel, láthatási joggal és a gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatos eljárások esetében), ahol konstruktív légkört és vitát teremthet, és biztosíthatja a szülők közötti egyenlő bánásmódot; megállapítja továbbá, hogy a békés megoldások feltehetően tartósak, és a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálják, mivel irányulhatnak a gyermek elsődleges tartózkodási helyén túl a láthatásról és a gyermektartásról szóló megállapodásra is; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat fontos szerepet játszott azon ajánlások megfogalmazásában, amelyek célja a közvetítés használatának fokozása a határon átnyúló családjogi, különösen a gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyekben;

8.  hangsúlyozza az európai igazságügyi portál határon átnyúló családjogi ügyekben folytatott közvetítésnek szentelt és a tagállami közvetítési rendszerekről tájékoztatást nyújtó része fejlesztésének és fenntartásának jelentőségét;

9.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság ezért vállalja különböző projektek társfinanszírozását, amelyek célja a közvetítés népszerűsítése és a bírák és jogi szakemberek képzése a tagállamokban;

10.  hangsúlyozza, hogy a közvetítés önkéntes jellege ellenére további lépéseket kell tenni a közvetítéssel létrejött megállapodások gyors és megfizethető végrehajthatóságának biztosítása érdekében, az alapvető jogok, az uniós jog és a nemzeti jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett; e tekintetben emlékeztet rá, hogy a felek között egy tagállamban létrejött megállapodás belföldi végrehajthatósága főszabály szerint közhatóság általi jóváhagyástól függ, ez pedig többletköltséget okoz és időigényes a vitarendezésben részt vevő felek számára, így hátrányosan érinti a külföldi közvetítési megállapodások terjedését, különösen kisebb viták esetében;

Ajánlások

11.  felhívja a tagállamokat, hogy – többek között megfelelő tájékoztató kampányok révén – fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy szorgalmazzák a közvetítés használatát polgári és kereskedelmi viták esetén, megfelelő és átfogó tájékoztatást nyújtva állampolgáraiknak és a jogi személyeknek az eljárás lényegéről és pénz- és időmegtakarításban mérhető előnyeiről, valamint e célból biztosítsák a jogi szakemberek közötti jobb együttműködést; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy szükség van a különböző tagállami igazságszolgáltatási rendszerekben bevált gyakorlatok cseréjére, amelyet megfelelő, európai szintű intézkedésekkel kell támogatni, a közvetítés hasznosságának jobb megismertetése céljából;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy a közvetítés további népszerűsítésének eszközeként értékelje a közvetítési szolgáltatásokra vonatkozó, Unió-szerte érvényes minőségi standardok, különösen a következetességet biztosító minimumkövetelmények szükségességét, figyelembe véve ugyanakkor az igazságszolgáltatáshoz való alapvető jogot, valamint a közvetítési kultúrák helyi különbségeit;

13.  felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség lenne-e a tagállamokban a közvetítést igénybe vevő ügyek nemzeti nyilvántartásának létrehozására és fenntartására, amely információforrásul szolgálhatna a Bizottság számára, és a tagállami közvetítők is használhatnák, hogy hasznát lássák a bevált gyakorlatoknak szerte Európában; hangsúlyozza, hogy ezt a nyilvántartást az általános adatvédelmi rendelet ((EU) 2016/679 rendelet(13)) maradéktalan betartása mellett kell létrehozni;

14.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen részletes tanulmányt a közvetítéssel létrejött külföldi megállapodások szabad mozgása előtt álló akadályokról, valamint a közvetítés mint a belföldi és az Unión belül határokon átnyúló konfliktusok rendezésének megbízható, megfizethető és hatékony módja igénybevételének előmozdítását célzó különböző lehetőségekről, figyelembe véve a jogállamiságot és az e téren jelenleg zajló nemzetközi fejleményeket;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a szabályok felülvizsgálata során találjon megoldásokat a közvetítés hatályának, amennyiben lehetséges, egyéb polgári vagy közigazgatási ügyekre való kiterjesztésére; hangsúlyozza azonban, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a közvetítés milyen hatással van bizonyos társadalmi kérdésekre, például a családjogra; ezzel összefüggésben azt ajánlja, hogy a Bizottság és a tagállamok alkalmazzanak és hajtsanak végre a közvetítői eljárásokra vonatkozó megfelelő biztosítékokat a gyengébb feleket érintő kockázatok korlátozása és annak érdekében, hogy védve legyenek attól, hogy az erősebb fél esetleg visszaél az eljárással vagy helyzetével, valamint nyújtson átfogó statisztikai adatokat; hangsúlyozza annak fontosságát is, hogy biztosítsák a méltányosság feltételeinek tiszteletben tartását a költségek tekintetében, különösen a hátrányos helyzetű csoportok érdekeinek védelme érdekében; megjegyzi azonban, hogy a közvetítés elveszítheti vonzerejét és hozzáadott értékét, ha a felek számára túl szigorú előírásokat vezetnek be;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 136., 2008.5.24., 3. o.

(2)

PE 571.395.

(3)

http://bookshop.europa.eu/en/study-for-an-evaluation-and-implementation-of-directive-2008-52-ec-the-mediation-directive--pbDS0114825/

(4)

PE 493.042.

(5)

PE 593.789.

(6)

PE 453.180.

(7)

Lásd a Bizottság a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentését (COM(2016)0542), 5.o.

(8)

PE 571.395, 25. o.

(9)

Észtország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Szlovákia

(10)

Lásd a Bizottság a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentését (COM(2016)0542), 4.o.

(11)

Például a Cseh Köztársaságban.

(12)

Például Litvániában, Luxemburgban, Angliában és Walesben.

(13)

HL L 119., 2016.5.4., 1. o.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.6.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Mady Delvaux, Rosa Estaràs Ferragut, Laura Ferrara, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Sylvia-Yvonne Kaufmann, António Marinho e Pinto, Emil Radev, Julia Reda, Evelyn Regner, Pavel Svoboda, József Szájer, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Angel Dzhambazki, Angelika Niebler, Jens Rohde, Virginie Rozière, Tiemo Wölken, Kosma Złotowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Gerolf Annemans, Mylène Troszczynski


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

21

+

PPE

S&D

ECR

ALDE

VERTS/ALE

EFDD

Daniel Buda, Rosa Estaràs Ferragut, Angelika Niebler, Emil Radev, Pavel Svoboda, József Szájer, Axel Voss

Mady Delvaux, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Evelyn Regner, Tiemo Wölken

Angel Dzhambazki, Kosma Zlotowski

António Marinho e Pinto, Jens Rohde

Max Andersson, Julia Reda

Joëlle Bergeron, Laura Ferrara

0

-

 

 

2

0

ENF

Gerolf Annemans; Mylène Troszczynski

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Jogi nyilatkozat