Eljárás : 2017/2011(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0294/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0294/2017

Viták :

PV 24/10/2017 - 18
CRE 24/10/2017 - 18

Szavazatok :

PV 25/10/2017 - 7.7
CRE 25/10/2017 - 7.7

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0413

JELENTÉS     
PDF 741kWORD 95k
11.10.2017
PE 606.242v03-00 A8-0294/2017

a romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjairól és a cigányellenességgel szembeni küzdelemről

(2017/2038(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Előadó: Soraya Post

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjairól és a cigányellenességgel szembeni küzdelemről

(2017/2038(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára és különösen annak második, valamint negyedik–hetedik franciabekezdésére,

–  tekintettel többek között az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második franciabekezdésére, valamint 6. cikkére,

  tekintettel többek között az EUMSZ 10. cikkére és 19. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre és különösen annak 3. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i, „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című A/70/L.1. sz. határozatára,

–  tekintettel a holokauszt-megemlékezésről szóló, a Közgyűlés által 2005. november 1-jén elfogadott A/RES/60/7. sz. ENSZ-határozatra,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cigányellenesség és a romák elleni rasszista erőszak Európán belüli növekedéséről szóló, 2012. február 1-jén elfogadott nyilatkozatára,

–  tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) 13. számú, a cigányellenesség és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló általános politikai ajánlására,

–  tekintettel az európai politikai pártoknak a rasszizmustól mentes társadalom érdekében kidolgozott Chartájára, amelyet az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa 2017. márciusi, 32. ülésén fogadott el,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló 1985 (2014). számú állásfoglalására, valamint a romák és utazók befogadásának előmozdításáról szóló 2153 (2017). számú állásfoglalására,

–  tekintettel Thorbjorn Jagland főtitkár 2017. április 11-i nyilatkozatára az elkövetkező 10 évre vonatkozó 10 célkitűzésről,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló 111. sz. (1958) egyezményére;

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra,

–  tekintettel a Tanács 2013. december 9-i ajánlására a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről, valamint a Tanács 2016. december 8-i, a romaintegrációs folyamat felgyorsításáról szóló és 2016. október 13-i, az Európai Számvevőszék 14/2016. sz. különjelentéséről szóló következtetéseire,

–  tekintettel a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról szóló, 2011. június 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a romák integrációjáról szóló bizottsági közleményekre (COM(2010)0133, COM(2012)0226, COM(2013)0454, COM(2015)0299, COM(2016)0424), beleértve a „Nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című közleményt (COM(2011)0173) is,

–  tekintettel a Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című közleményére (COM(2016)0646),

–  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására,

–  tekintettel a romákkal kapcsolatos állásfoglalásaira(5),

–  tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására(6),

  tekintettel az alapvető jogok európai unióbeli 2015. évi helyzetéről szóló, 2016. december13-i állásfoglalására(7) és különösen annak a romák jogairól szóló 117–122. bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2016. évi alapjogi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének EU-MIDIS I és II felmérésére, valamint a romákról szóló egyéb felméréseire és jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „A romák integrációjával kapcsolatos uniós szakpolitikai kezdeményezések és pénzügyi támogatás: az elmúlt évtizedben jelentős előrelépések történtek, de a gyakorlatban további erőfeszítésekre van szükség” című, 14/2016. számú különjelentésére,

–  tekintettel a „Diszkrimináció az EU-ban 2015-ben” című Eurobarométer-felmérésre,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jelentéseire és ajánlásaira, többek között az EBESZ-területen élő romák és szintik helyzetének javítását célzó cselekvési tervére,

–  tekintettel a megfigyelő és civil társadalmi szervezetek jelentéseire és ajánlásaira, különös tekintettel az Európai Roma Jogok Központjára, a Fundación Secretariado Gitanóra, a Nyílt Társadalom Alapítványokra (OSF), az ERGO-ra és az Amnesty Internationalre,

–  tekintettel az Alliance against Anti-Gypsyism (cigányellenesség elleni szövetség) cigányellenességről szóló referenciadokumentumára,

–  tekintettel az Európai Politikai Tanulmányok Központjának „Az intézményi cigányellenesség leküzdése: válaszlépések és ígéretes gyakorlatok az EU-ban és kiválasztott tagállamokban” című jelentésére,

  tekintettel a Berlinben újonnan létrehozott Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézetre (ERIAC), amelynek célja a 12 milliós európai roma közösség művészeti és kulturális jelenlétének biztosítása, lehetővé téve számukra az önkifejezést és ezáltal elősegítve a cigányellenesség elleni küzdelmet,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0294/2017),

A.  mivel Európában a romákat továbbra is megfosztják emberi jogaiktól;

B.  mivel a romák az európai kultúra és értékek részét képezik, és hozzájárulnak az EU kulturális gazdagságához, sokszínűségéhez, gazdaságához és közös történelméhez;

C.  mivel a cigányellenesség a rasszizmus egy speciális fajtája, faji felsőbbrendűségen alapuló ideológia, az emberi méltóságtól való megfosztás és az intézményi rasszizmus történelmi megkülönböztetés által táplált formája, amely többek között erőszak, gyűlöletbeszéd, kizsákmányolás, megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés legkirívóbb fajtája formájában nyilvánul meg(8);

D.  mivel a nemzeti, uniós és nemzetközi szintű erőfeszítések ellenére egész Európában nap mint nap, a társadalom minden szintjén megnyilvánul az állandósult, strukturális cigányellenesség(9), például az egyéni és intézményi szintű elhanyagolásban, a hátrányos megkülönböztetésben, az egyenlőtlenségben, a háttérbe szorításban, a lekicsinylésben, a másításban és bűnbakkeresésben, a megbélyegzésben, a gyűlöletbeszédben, valamint az erőszakos bánásmódban, a mélyszegénységbe taszításban és a mélyen gyökerező társadalmi kirekesztésben; mivel a cigányellenesség egyre jobban terjed, és politikai pártok nyíltan romaellenes érzelmek kifejezésével tesznek szert népszerűségre;

E.  mivel a cigányellenesség különböző formái a közigazgatási szervek és intézmények munkájának és működésének szinte valamennyi területén és szintjén azonosíthatók a tagállamokban, ami leggyakrabban a romák számára nyújtott egyenlő hozzáférés, illetve a közművekhez és közszolgáltatásokhoz való bármilyen hozzáférés hiányában, a romák egyenlő jogoktól és egyenlő bánásmódtól való megfosztásában, a szakpolitikai döntéshozatalból és tudásteremtési folyamatból való kizárásukban, a társadalom minden szintjén a hivatalos szervekben való alulreprezentáltságukban, a diszkriminatív programok létrehozásában, valamint a romák életének javítására szolgáló finanszírozási lehetőségekkel való visszaélésben nyilvánul meg;

F.  mivel a nem szándékos cigányellenesség megfigyelhető még az uniós intézmények működésében is, tekintve, hogy az életkörülményeiket és életkilátásaikat javítani képes számos uniós program és alap nem éri el a romákat, vagy szimbolikusan ugyan a romákat jelöli meg az egyik kedvezményezett csoportként, azonban nem veszi figyelembe a valós helyzetüket és az őket érő megkülönböztetést;

G.  mivel a cigányellenesség – még ha nem is szándékos – az uniós vívmányokban is felfedezhető, amelyek gyakran nem veszik figyelembe azokat a körülményeket és kihívásokat, amelyekkel a romáknak kell szembenézniük, akik az évszázadok során a hátrányos megkülönböztetés különböző formáit szenvedték el, és emiatt nem élvezhetik az uniós vívmányok által biztosított ugyanazon jogokat és lehetőségeket, illetve ugyanolyan szintű védelmet, mint más uniós polgárok;

H.  mivel társadalmunkban továbbra is jelen van a romákkal szembeni paternalisztikus bánásmód, amely a nyelvben és a tettekben egyformán megfigyelhető, csupán a romák „bevonásának” és „integrációjának” szükségességét hangsúlyozva, miközben valójában a megközelítés alapvető megváltoztatására van szükség; mivel biztosítani kell, hogy társadalmunkban ők is gyakorolhassák és teljes mértékben élvezhessék alapvető jogaikat és állampolgárságukat;

I.  mivel a romákra rendszerint kiszolgáltatott csoportként utalnak, holott a romák elidegeníthetetlen emberi jogaiktól való megfosztása, egyenlőtlen kezelése és a jóléthez, a szolgáltatásokhoz, az információkhoz, az igazságszolgáltatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz stb. való hozzáférésük megtagadása azt sugallja, hogy valójában a hatalmon lévők által kiépített és fenntartott struktúrák a megkülönböztető jellegűek és teszik a romákat kiszolgáltatottá; mivel ez azt mutatja, hogy az illetékes hatóságok figyelmen kívül hagyták az emberi jogokkal kapcsolatos felelősségüket;

Odatartozás és részvétel

1.  hangsúlyozza, hogy a romák kirekesztésére vonatkozó, tudat alatti társadalmi konszenzus elleni küzdelem, a hátrányos megkülönböztetésük és kirekesztésük elleni küzdelem, valamint a populáris irodalom, a média, a művészetek és a nyelv által évszázadokon keresztül épített és megerősített sztereotípiák lerombolása érdekében kulcsfontosságú felvilágosítani a többségi társadalmakat a romák sokféleségéről, történelmükről, kultúrájukról, valamint az őket mindennapi életük során érő cigányellenesség formáiról, mértékéről és komolyságáról; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes felelősséget roma állampolgáraikért, és indítsanak hosszú távú figyelemfelhívó és interszekcionális szemléletformáló kampányokat;

2.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy a romák szociális, gazdasági, politikai és kulturális értelemben is aktívan és érdemben részt vegyenek a cigányellenesség hatékony kezelésében és az egész társadalom javát szolgáló, elengedhetetlenül szükséges kölcsönös bizalom megteremtésében; megjegyzi, hogy a Bizottságra és a tagállamokra e tekintetben közös felelősség hárul; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek a romák képviselőivel és a nem kormányzati szervezetekkel folytatott valódi, rendszeres konzultációkon alapuló proaktív és reaktív intézkedéseket egyaránt tartalmaznak, és hogy vonják be őket az elindított mainstream programok és projektek lebonyolításába, nyomon követésébe és értékelésébe valamennyi szinten, többek között helyi szinten is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a független roma civil szervezetek és közintézmények létrehozását és a fiatal, haladó szellemű roma vezetés szerepvállalását;

Megbékélés és bizalomépítés

3.  az elengedhetetlen kölcsönös bizalom megteremtése érdekében sürgeti a Bizottságot, hogy (akár a meglévő struktúrákon belül, akár külön szervként) állítson fel egy uniós szintű igazságtételi és megbékélési bizottságot, elismerve a romák évszázadokon átívelő üldöztetését, kirekesztését és kiközösítését, mindezt hivatalos fehér könyvben dokumentálja, és e feladatokat az Európa Parlament és roma szakértők bevonásával hajtsa végre;

4.  felszólítja a bizottságot, hogy (akár a meglévő struktúrákon belül, akár külön szervként) hozzon létre nemzeti szintű igazságtételi és megbékélési bizottságokat, elismerve a romák üldöztetését, kirekesztését és kiközösítését, és a parlament, a kormányzati tisztviselők, ügyvédek, a romák képviselői, nem kormányzati szervezetek és helyi szervezetek bevonásával hivatalos fehér könyvben dokumentálja mindezeket, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy a romák történelmét tegyék az iskolai tananyag részévé;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy emlékezzenek meg a roma holokauszt áldozatairól, augusztus 2-át nyilvánítsák a Roma Holokauszt Emléknapjává, és egyszerűsített eljárás keretében nyújtsanak megfelelő és azonnali kárpótlást a holokauszt még élő túlélői számára, egy figyelemfelhívó kampány kíséretében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a roma áldozatokról is emlékezzenek meg minden év január 27-én, a Holokauszt Emléknapján, és szervezzenek a roma holokauszttal kapcsolatos, önkéntesen látogatható képzéseket a köztisztviselők számára;

Teljesítményellenőrzések végzése

6.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy miközben több célzott programot hajtanak végre a tagállamokban, a mainstream programok többsége – beleértve a strukturális alapokból finanszírozottakat is – nem éri el a leghátrányosabb helyzetben lévőket, különösen a romákat; ezért felszólítja a Számvevőszéket, hogy alaposabban és rendszeresen ellenőrizze az uniós programok, ezen belül az Unió foglalkoztatási és oktatási programjai, például az Erasmus+ és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesítményét;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy:

–  értékelje az uniós programokat és a finanszírozási lehetőségeket annak megállapítása céljából, hogy azok megfelelnek-e a megkülönböztetésmentességre és a részvételre vonatkozó követelménynek, valamint szükség esetén haladéktalanul hozzon korrekciós intézkedéseket,

–  alkalmazzon megbízható, minőségorientált és hosszú távú ellenőrzési és pénzügyi számviteli rendszert a tagállamok uniós programok igénybevétele során nyújtott teljesítményének ellenőrzésére,

–  aktívan, hatékonyan és átlátható módon vonja be a projektek roma kedvezményezettjeit a projektek ellenőrzési és értékelési folyamatába,

–  gondoskodjon arról, hogy a meglévő panaszkezelési mechanizmust hozzáférhetőbbé és átláthatóbbá tegyék a lakosok, a nem kormányzati szervezetek és a hatóságok számára, hogy jelenthessék a hátrányos megkülönböztetést alkalmazó uniós alapokat és programokat,

–  az uniós forrásokkal való visszaélések esetén függessze fel a finanszírozást,

–  reformálja meg az európai strukturális és beruházási alapokat, hogy proaktívabb módon nyújtsanak pénzügyi támogatást a cigányellenesség elleni küzdelemhez, továbbá

–  bővítse ki az Európa a polgárokért és a Jogok, egyenlőség és polgárság finanszírozási programokat, elismerve a civil társadalmi megfigyelő szervezetek és más jelentős érdekeltek fontos szerepét a cigányellenesség nyomon követésében és az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosításában;

8.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy:

–  biztosítsák, hogy az Unió által finanszírozott, a roma közösséget esetlegesen érintő beavatkozások befogadó jellegűek legyenek, és küzdjenek a szegregáció ellen,

–  gondoskodjanak a szegregációs gyakorlatok egyértelmű meghatározásáról és a támogatásból való határozott kizárásáról,

–  javítsák a finanszírozási lehetőségeket annak biztosítása érdekében, hogy a megteremtett oktatási és foglalkoztatási lehetőségek valós és fenntartható kiutat kínáljanak a hosszú távú munkanélküliségből, ami elengedhetetlen a méltóságteljes élethez,

–  biztosítsák, hogy az összes rendelkezésre álló erőforrást hatékonyan használják fel, továbbá

–  a nemzeti romaintegrációs stratégiákban foglalt prioritásokkal összhangban növeljék az uniós alapok felhasználási arányát;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a helyi és nemzeti hatóságok közötti koordinációt az adminisztratív és politikai akadályok felszámolása és az uniós forrásoknak a romák, és különösen a roma gyermekek helyzetének javítása céljából történő hatékony felhasználása érdekében;

10.  emlékeztet a Tanács 2013-as ajánlására, amely szerint a társadalmi befogadás előmozdítását és a szegénység és a megkülönböztetés elleni küzdelmet – ideértve a marginalizált közösségek, például a romák társadalmi-gazdasági integrációját is – azzal kell elősegíteni, hogy minden tagállamban az összes ESZA-forrás legalább 20%-át az emberekkel kapcsolatos befektetések céljára kell fordítani;

Az egyenlő jogok biztosítása és a cigányellenességgel szembeni küzdelem képzéseken keresztül

11.  emlékeztet arra, hogy a kisebbségi jogok biztosítása és a megkülönböztetés tilalma az alapvető jogok szerves részét képezi, és mint olyan az uniós értékek közé tartozik, amelyeket az EUSZ 2. cikkével összhangban tiszteletben kell tartani; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 7. cikkével összhangban lehetőség van uniós fellépésre, ha fennáll a veszélye, hogy valamely tagállam súlyosan megsérti ezeket az értékeket; az alapvető jogi normák betartásának biztosítása érdekében támogatja egy szigorú nyomonkövetési és szankcionálási mechanizmus elfogadását, amely határozottan a romák javát fogja szolgálni azáltal, hogy küzd a cigányellenesség tényleges megnyilvánulásai és az alapvető jogaik megsértése ellen;

12.  a nem kormányzati szervezetek és a megfigyelő szervezetek aggasztó jelentései alapján felszólítja a tagállamokat, hogy:

–  hajtsák végre és érvényesítsék a 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvet annak érdekében, hogy ténylegesen megakadályozzák és felszámolják a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formáját, valamint biztosítsák, hogy a nemzeti, regionális és helyi közigazgatási rendelkezések ne legyenek megkülönböztető jellegűek, és ne eredményezzenek szegregációs gyakorlatokat;

–  hajtsák végre és érvényesítsék a 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatot, mivel az eszközökkel szolgál a cigányellenes retorikával és a romákat érő erőszakkal szembeni sikeres küzdelemhez;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az egyenlő bánásmódról szóló irányelvek átültetéséhez és végrehajtásához, és továbbra is indítson kötelezettségszegési eljárásokat kivétel nélkül minden olyan tagállammal szemben, amely az egyenlő bánásmódról szóló irányelveket – például a faji egyenlőségről szóló irányelvet (2000/43/EK)(10), a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogról szóló irányelvet (2004/38/EK)(11), az áldozatok jogairól szóló irányelvet (2012/29/EU)(12), a rasszizmusról és az idegengyűlöletről szóló tanácsi kerethatározatot (2008/913/IB)(13), az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet (2010/13/EU)(14), a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló tanácsi irányelvet (2004/113/EK)(15), valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló tanácsi irányelvet (2000/78/EK)(16) – megsérti vagy elmulasztja azok átültetését vagy végrehajtását;

14.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozduljanak el a holtpontról, és indítsák újra a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvre vonatkozó tárgyalásokat;

15.  elítéli, hogy egyes tagállamok tagadják a roma állampolgáraikat érő egyenlőtlenségeket, nem tanúsítanak politikai akaratot saját mulasztásaik orvoslására annak biztosítása tekintetében, hogy a romák hozzáférhessenek alapvető jogaikhoz és gyakorolhassák azokat, valamint a romákat okolják – a rendszerszintű rasszizmusból eredő – társadalmi kirekesztettségükért;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy:

–  egyértelműen ítéljék el és szankcionálják, ha politikusok és köztisztviselők bármilyen szinten és bármilyen tömegtájékoztatási eszközön keresztül tagadják a roma holokausztot, gyűlöletbeszédet folytatnak és bűnbakot keresnek, mivel ezzel közvetlenül erősítik a társadalmon belüli cigányellenességet,

–  hozzanak további intézkedéseket a romaellenes gyűlöletbeszéd megelőzése, elítélése és visszaszorítása érdekében, a kulturális párbeszéd eszközével is;

17.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a nem kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködésüket annak érdekében, hogy képzéseket tartsanak az előítéletek elleni küzdelemmel és a gyűlöletpropaganda-kampányok elleni hatékony fellépéssel kapcsolatos bevált gyakorlatokról a nem kormányzati szervezetek erre vonatkozó egyedi igényeinek és elvárásainak felmérését követően; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé a civil társadalomnak szóló felhívást a tagállamokban folytatott gyűlöletbeszéd, gyűlölet-bűncselekmények és holokauszttagadás ellenőrzésére és bejelentésére;

18.  felszólítja elnökét, hogy ítéljen el és szankcionáljon minden olyan európai parlamenti képviselőt, aki becsületsértő, rasszista vagy idegengyűlölő nyelvezetet használ vagy ilyen magatartást tanúsít a Parlamentben;

19.  sajnálattal veszi tudomásul a romák szabad mozgáshoz való jogának megsértését; felszólítja a tagállamokat annak elismerésére, hogy az uniós alapelvek minden állampolgárukra alkalmazandók, és hogy a szabad mozgásról szóló irányelv nem engedi meg a kollektív kiutasítást és az etnikai alapú profilalkotás semmilyen formáját; felszólítja a származási tagállamokat, hogy felelősségüket felvállalva valamennyi állampolgáruk tekintetében küzdjenek a szegénység és a kirekesztés ellen, az érkezés szerinti tagállamokat pedig arra szólítja fel, hogy fokozzák a határon átnyúló együttműködést a megkülönböztetés és a kizsákmányolás elleni küzdelem és annak megakadályozása érdekében, hogy a kirekesztés folytatódjon az érkezés szerinti országban;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy a migrációval összefüggésben lépjenek fel a roma menekültekkel és menedékkérőkkel szembeni előítéletek ellen; emlékeztet arra, hogy a tagállamokba a nyugat-balkáni országokból is érkeznek menedékkérők, akik között – számukat tekintve – nagyon sok a Szerbiából és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból érkező roma, és ez összefüggésben lehet az ottani roma közösséget érintő sajátos tényezőkkel; arra szólít fel, hogy az érintett országokra vonatkozó származásiország-információt egészítsék ki a cigányellenességből eredő üldözésről szóló külön fejezettel;

21.  komoly aggodalmának ad hangot az Európában élő hontalan romák számával kapcsolatban, akiket következésképpen teljesen megfosztanak a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréstől, és a társadalom peremére taszítanak; felszólítja a tagállamokat, hogy vessenek véget a hontalanságnak, és mindenki számára biztosítsák az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségét;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy a születési anyakönyvezést megkülönböztetés nélkül végezzék, és biztosítsák minden állampolgáruk azonosítását annak elkerülése érdekében, hogy a romákat valamennyi alapvető szolgáltatástól megfosszák; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak azonnali korrekciós intézkedéseket a diszkriminatív születési anyakönyvezési gyakorlat megszüntetésére, és helyi hatóságaikon keresztül tegyenek aktív lépéseket annak érdekében, hogy minden gyermeket nyilvántartásba vegyenek; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon a tagállamokban fennálló helyzetet, ossza meg a bevált gyakorlatokat az olyan személyek azonosításával és védelmével kapcsolatban, akik nem rendelkeznek elismert állampolgársággal és nem kaphatnak személyazonosító okmányokat, továbbá indítson figyelemfelhívó kampányokat a születési anyakönyvezés fontosságáról;

23.  komoly aggodalmát fejezi ki a romák egészségügyi információkhoz, szolgáltatásokhoz és ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférésével, az egészségbiztosítási kártyák romák körében tapasztalható jelentős hiányával, valamint a rasszista visszaélésekkel kapcsolatban; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket az egészségügyi ellátási rendszerhez való hozzáférés akadályainak megszüntetésére; kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén gondoskodjanak a romáknak szóló egészségügyi közvetítői programok finanszírozásáról, valamint a roma közösségeken belül bővítsék az egészségügyi ellátással kapcsolatos ismereteket, és javítsák az oltáshoz és megelőző egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

24.  riasztónak találja a roma nők hátrányos megkülönböztetését, akiket gyakran elkülönített, nem megfelelő színvonalú szülészeti kórtermekben helyeznek el, akik az egészségügyi személyzet részéről fizikai bántalmazással és elhanyagolással szembesülnek, illetve nem kielégítő kezelésben és rossz bánásmódban részesülnek, amikor a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz kívánnak hozzáférni, és akik gyakran nem férnek hozzá a mobil egészségügyi szűrővizsgálatokhoz; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy nyomonkövetési és korrekciós mechanizmust ennek azonnali felszámolása és az etikai szabályokat megsértő egészségügyi személyzet felelősségre vonásának biztosítása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy előmozdítsák a roma nők javát szolgáló, fenntartható és átfogó kapacitásbővítést, a személyre szabott egészségügyi információs anyagok biztosítása érdekében hozzanak létre külön struktúrákat, például tájékoztató pontokat, továbbá biztosítsák a közösségi egészségügyi kezdeményezésekhez szükséges támogatást;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének végrehajtása során prioritásként kezeljék a gyermekeket, különösen az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a méltó életkörülmények és az oktatáshoz való hozzáférés roma gyermekek számára történő biztosítása révén; hangsúlyozza, hogy a roma gyermekek körében az írástudatlanság ellen folytatott küzdelem kulcsfontosságú a romák jobb integrációjának és befogadásának biztosításához, lehetővé téve a következő generációk számára a munkavállaláshoz való jobb hozzáférést;

26.  sürgeti a tagállamokat, hogy ítéljék el a kényszersterilizációt, és nyújtsanak kártérítést a rendszerszintű és az állam által támogatott sterilizálásnak alávetett roma nők számára, valamint nyilvánosan kérjenek bocsánatot ezen emberiesség elleni bűncselekmény áldozataitól;

27.  mélységes aggodalmát fejezi ki a roma gyermekek szüleiktől való jogellenes eltávolításának jelensége miatt; felszólítja a tagállamokat, hogy késedelem nélkül vizsgálják ki ezeket az eseteket, és hozzanak megfelelő intézkedéseket az ilyen esetek megelőzése érdekében;

28.  elítéli, hogy a tagállamok nem biztosítják a romák számára az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést és a törvény előtti egyenlőséget, ami a következőkben nyilvánul meg:

–  a gyűlölet-bűncselekmények és különösen a rendőrök által elkövetett gyűlölet-bűncselekmények áldozatai számára biztosítandó igazságszolgáltatás hiánya vagy az ezzel kapcsolatos eljárások elfogadhatatlanul lassú lefolytatása,

–  a romák aránytalanul nagy mértékű büntetőjogi üldözése,

–  rendőrségi túlkapások (etnikai profilalkotás, megállításokkal és átvizsgálásokkal kapcsolatos túlzott eljárások, romatelepeken történő szükségtelen rajtaütések, vagyontárgyak önkényes lefoglalása és megsemmisítése, letartóztatásoknál túlzott erőszak alkalmazása, támadások, fenyegetések, megalázó bánásmód, fizikai bántalmazás, valamint a jogok megtagadása a rendőrségi kihallgatás és őrizet során),

–  a romák ellen elkövetett bűncselekmények esetén túl gyenge rendőri fellépések, a romák által bejelentett bűncselekmények esetében csekély mértékű vagy semmilyen segítséget, védelmet (például emberkereskedelem esetében és a családon belüli erőszak áldozatai tekintetében) vagy nyomozást nem biztosítva számukra;

29.  felszólítja a tagállamokat, hogy:

–  minden polgár számára garantálják a törvény előtti egyenlőséget, mindenki számára biztosítva az igazságszolgáltatáshoz és az eljárási jogokhoz való egyenlő hozzáférést;

–  nyújtsanak kötelező, emberi jogokon alapuló és szolgáltatásközpontú továbbképzéseket a bűnüldöző szervek tagjai és az igazságszolgáltatási rendszer minden szintjének tisztviselői számára,

–  vizsgálják ki és üldözzék a gyűlölet-bűncselekményeket, és mutassanak bevált gyakorlatokat a gyűlölet-bűncselekmények, köztük a cigányellenesség által motivált gyűlölet-bűncselekmények azonosítására és kivizsgálására,

–  a rendőri erőknél hozzanak létre gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó osztályokat, amelyek ismerik a cigányellenesség jelenségét,

–  ösztönözzék a megfelelő rendőrségi fellépéseket, rendőrségi visszaélések esetén pedig alkalmazzanak szankciókat,

–  foglalkoztassanak vitarendezésben jártas szakembereket rendőrségi együttműködés céljából,

–  ösztönözzék a romák rendőri erőknél való foglalkoztatását,

–  gondoskodjanak róla, hogy az áldozatokat segítő programok megfeleljenek a romák sajátos igényeinek, és bűncselekmények bejelentésekor vagy panasztételkor biztosítsák számukra a szükséges segítséget,

–  folytassák és földrajzi hatókörének tekintetében terjesszék ki a JUSTROM programot, azaz a roma nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése céljából a Bizottság és az Európa Tanács által közösen indított programot,

–  teljes körűen hajtsák végre az EU emberkereskedelem elleni irányelvét, és fokozzák rendőrségi és igazságügyi együttműködésüket az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében, továbbá

–  teljes körűen hajtsák végre a 2011/93/EU(17) irányelvet a gyermekek szexuális bántalmazásának és kizsákmányolásának megelőzése és az azok elleni küzdelem, illetve az áldozatok védelme érdekében;

30.  felszólítja az Európai Rendőrakadémiát (CEPOL), hogy folytassa az alapvető jogok területén nyújtott képzéseket és a rendőri erők azokkal való interszekcionális megismertetését;

31.  mélységes aggodalmát fejezi ki a romák lakhatás területén tapasztalható széles körű hátrányos megkülönböztetése miatt, amelynek jellemzői a diszkriminatív bérleti és ingatlanpiac, illetve szociális lakhatási rendszer, a kényszerkilakoltatás és a romák otthonainak – megfelelő alternatív lakhatási lehetőségek biztosítása nélküli – lebontása, a romáknak az alapvető szolgáltatásokat nélkülöző, elkülönített táborokban és kényszerszállásokon való elhelyezése, a romatelepek falakkal való körbekerítése, valamint a romák számára a mindennapi vezetékes ivóvízhez és csatornázáshoz való teljes hozzáférés állami hatóságok általi biztosításának hiánya;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a romákkal szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a lakhatáshoz való hozzáférés terén, és hogy teljes mértékben használják fel az uniós alapokat a romák lakhatási helyzetének javítására, különösen a szegregáció megszüntetésének, a területi szegregáció felszámolásának, valamint a közösségek által irányított helyi fejlesztés és az európai strukturális és beruházási alapok által támogatott integrált területi beruházások előmozdítása, illetve a szociális lakásokkal kapcsolatban folytatott következetes politika révén; sürgeti a tagállamokat, hogy a nemzeti jogi előírásokkal összhangban a lakóhelyeken biztosítsák a közműszolgáltatásokhoz, többek között az ivóvíz-, a villamosenergia- és a földgázellátáshoz, valamint a közmű-infrastruktúrákhoz való hozzáférést;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el hatáskörét a faji alapú kilakoltatások kérdésében; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kényszerkilakoltatások teljes mértékben összhangban álljanak az uniós jogszabályokkal és az egyéb, például az emberi jogok európai egyezményéből eredő nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel; kéri továbbá a deszegregációs szakértők számának növelését a leginkább érintett tagállamokban, segítve a hatóságokat annak biztosításában, hogy az európai strukturális és befektetési alapok hatékonyan mozdítsák elő a deszegregációt, valamint kéri, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) forrásait különítsék el térbeli deszegregációs intézkedések támogatására;

34.  üdvözli azokat a proaktív kezdeményezéseket, amelyek a városi romák lakhatási helyzetén kívánnak javítani; elismeri az Eurocities kezdeményezést, amely a városokban élő roma közösségek sajátosságainak, az előttük álló kihívások és a város ezekre adott válaszainak feltérképezésével gyűjt bizonyítékokat;

35.  elítéli a továbbra is fennálló iskolai szegregációt, ideértve azt is, hogy a roma gyermekek felülreprezentáltak a „speciális iskolákban”, a homogén roma iskolákban, a külön osztályokban, a „konténeriskolákban” stb.; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak egyedi iskolai deszegregációs és más hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy a roma gyermekek számára egyenlő bánásmódot és teljes körű hozzáférést biztosítsanak a magas színvonalú általános oktatáshoz, valamint biztosítsák, hogy minden roma gyermek legalább a kötelező iskolai oktatásban részesüljön; kiemeli annak fontosságát, hogy feltárják a korai iskolaelhagyás okait, és különösen a cigányellenesség e jelenség tekintetében játszott szerepét; ösztönzi továbbá a tagállamokat új módszerek felkutatására, amelyekkel át lehetne hidalni a meglévő oktatási szakadékot a felnőttoktatáson, a szakképzésen, valamint az informális és a nem formális tanuláson keresztül; ragaszkodik hozzá, hogy roma szakértők és iskolai mediátorok bevonásával szenteljenek figyelmet az interszekcionális megkülönböztetésnek is, valamint az ilyen intézkedésekhez biztosítsanak megfelelő erőforrásokat;

36.  aggasztónak és elfogadhatatlannak tartja a romákat a foglalkoztatás terén érő megkülönböztetést, amelyet a leggyakrabban a hosszú távú munkanélküliség, a nulla órás szerződések, az egészségbiztosítás, a társadalombiztosítás, illetve a nyugdíjbiztosítás hiányával párosuló bizonytalan foglalkoztatási feltételek és (a felsőfokú képesítéssel rendelkező romákat egyaránt érintő) munkaerőpiaci akadályok megléte, valamint az átképzési lehetőségek hiánya jellemez; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a romákkal szemben egyenlő bánásmódot tanúsítsanak a munkaerőpiacra való belépés során és a foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzáférés tekintetében, valamint bontsák le a közvetlen és közvetett akadályokat, ideértve a hátrányos megkülönböztetést is;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy a magánszektorral összefogva támogassák a romák oktatási, foglalkoztatási és üzleti lehetőségeit, különösen a növekvő technológiai ágazatokban; felhívja a tagállamokat, hogy nagyratörően vizsgálják meg, hogy az új technológiák miként segíthetik a romák társadalmi és gazdasági befogadását és a cigányellenesség elleni küzdelmet, illetve miként járulhatnak hozzá ezekhez; kiemeli a regionális fejlesztés jelentőségét a fenntartható foglalkoztatási lehetőségek megteremtéséhez a legkevésbé fejlett régiókban;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy a romák munkaerőpiaci részvételének elősegítése és a roma közösségeken belül a szegénység generációk közötti továbbadásának megállítása érdekében mozdítsák elő azokat a szakpolitikákat, amelyek bizonyítottan jelentős pozitív hatással járnak, ideértve például a szakképzéseket és a munkahelyi képzéseket, a személyre szabott tanácsadási szolgáltatásokat, az önfoglalkoztatást, a szociális vállalkozásokat és az első munkatapasztalat szerzésére irányuló programokat;

39.  elítéli a romák megkülönböztetésének halmozott és interszekcionális, gyakran háttérben, rejtve maradó formáit; hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés egy alapját célzó szakpolitikáknak figyelmet kell fordítaniuk olyan konkrét csoportokra, amelyek nagy valószínűséggel válnak halmozott megkülönböztetés áldozataivá; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az iskolázottsági szint és a részvétel javítására, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, valamint a megkülönböztetés megelőzésére a halmozott és interszekcionális megkülönböztetéssel és egyenlőtlenséggel szembenéző romák esetében, és hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni időszakra szóló uniós keretrendszerébe illesszenek be külön programokat számukra;

40.  aggodalommal állapítja meg, hogy a roma nők halmozott és interszekcionális megkülönböztetésnek vannak kitéve, egyrészről mert nők, másrészről mert a roma etnikai kisebbséghez tartoznak, és ezért hátrányos helyzetben találják magukat a minden szinten való társadalmi részvétel, illetve az alapvető szolgáltatásokhoz és erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében; kiemeli, hogy a hátrányos megkülönböztetés különösen súlyosan érinti azokat a roma nőket és lányokat, akik nem rendelkeznek személyi okmányokkal; hangsúlyozza, hogy a roma nők és lányok helyzetének javításához egyedi és célzott, megkülönböztetésmentes politikákra van szükség, amelyek egyenlő hozzáférést tesznek lehetővé a foglalkoztatáshoz és oktatáshoz (többek között az egész életen át tartó tanuláshoz is), továbbá minőségi lakhatást biztosítanak – mindez ugyanis kulcsfontosságú az életkörülményeik javítása, valamint a szegénység és a kirekesztés leküzdése szempontjából;

41.  annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiáikba illesszenek be egy nők jogairól és a nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezetet, és hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló, a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség szempontjainak előmozdítását célzó intézkedéseket annak minden szakaszában alkalmazzák, különösen a támogatások elosztásánál, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről kiadott tanácsi következtetéseknek megfelelően, amely megköveteli, hogy „minden olyan szakpolitikában és intézkedésben, amely a romák befogadásának előmozdítására irányul, érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait is”; felszólítja a tagállamok kormányait és helyi hatóságait, hogy vonják be a roma nőket a nemzeti romaintegrációs stratégiák előkészítésébe, végrehajtásába, értékelésébe és ellenőrzésébe; hangsúlyozza a nemek szerint bontott adatok szisztematikus gyűjtésének és rendszeres elemzésének szükségességét, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a szakpolitikák elérik-e a kívánt eredményeket a roma nők és lányok tekintetében, és hogy ha nincs elegendő haladás, tegyenek lépéseket; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nemek közötti egyenlőség előmozdítását az Európa 2020 stratégia valamennyi aspektusának végrehajtása tekintetében, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiának (2010–2015) megfelelően;

42.  felszólítja a tagállamokat, hogy első helyen foglalkozzanak a roma nőket és lányokat érintő kihívásokkal, amelyek a korai és a kényszerházassággal és a testi integritásuk elleni támadásokkal kapcsolatosak, és ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a roma nők és lányok ellen elkövetett erőszak megelőzése és leküzdése céljából hozott jogi és más nemzeti szintű intézkedésekkel kapcsolatos adatok gyűjtését és terjesztését;

43.  ösztönzi a vállalkozásokat és a helyi hatóságokat, hogy hozzanak létre képzési programokat és munkalehetőségeket a roma nők számára;

44.  felhívja a kormányokat, hogy ösztönözzék és támogassák a roma nők közéletben és politikai életben való tényleges szerepvállalását;

45.  létfontosságúnak tartja, hogy az esélyegyenlőségi szervek tájékoztassák a romákat a jogaikról, támogassák őket jogaik gyakorlásában, és jelentsék a megkülönböztetés eseteit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy az esélyegyenlőségi szervek rendelkezzenek a nyomon követéshez és a cigányellenesség elleni fellépésekhez szükséges hatáskörökkel és erőforrásokkal; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az esélyegyenlőségi szervek egyenlő bánásmód előmozdítására irányuló munkáját és intézményi kapacitását, megfelelő erőforrásokat biztosítva számukra ahhoz, hogy hatékony jogi és igazságügyi segítséget nyújthassanak, és roma jogi tanácsadókkal támogatva a munkájukat a visszaélések jelentésének megkönnyítése érdekében;

46.  aggasztja a romák alacsony részvétele partnerként vagy képviselőként a helyi, regionális vagy nemzeti kormányzatokban, valamint az, hogy a kormányok nem biztosítják számukra állampolgári jogaik teljes körű gyakorlását; elismeri a civil társadalom alapvető szerepét e tekintetben; szélesebb körű együttműködést szorgalmaz az érintett nemzeti és helyi hatóságok, az EU, az Európa Tanács és a nem kormányzati szervezetek között; ösztönzi az Unió és a tagállamok intézményeit és a politikai pártjait, hogy aktívan mozdítsák elő a romák politikai részvételét és szerepvállalását, valamint közigazgatáson belüli foglalkoztatását; a roma szerepvállalás növelésére irányuló programokat szorgalmaz, köztük olyanokat, amelyek célja a romák helyi, regionális és nemzeti kormányzati képviselőként való, interszekcionális szempontból hosszú távú szerepvállalásának fokozása és biztosítása; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy fokozzák a roma nők politikaformálási és döntéshozatali folyamatokban való részvételét;

47.  felszólítja a tagállamokat, hogy minden felelős és az uniós és tagállami jogszabályok helyes végrehajtásában kulcsfontosságú szerepet betöltő köztisztviselőnek nyújtsanak kötelező, gyakorlati és interszekcionális képzéseket az alapvető jogokkal és a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatban annak érdekében, hogy ellássák őket a szükséges tudással és készségekkel, hogy emberi jogi megközelítéssel minden polgár érdekét szolgálni tudják;

48.  az etnikai kisebbségekről a közvélekedésben kialakított felfogás befolyásolásában a média erejét figyelembe véve felszólítja a tagállamokat, hogy:

–  nyújtsanak kötelező képzéseket a közszolgálati műsorszolgáltatóknál és a médiában dolgozók számára a romák által tapasztalt kihívásokkal és megkülönböztetésekkel, illetve a káros sztereotípiákkal kapcsolatos tudatosságuk növelése érdekében,

–  mozdítsák elő a romák alkalmazását a közmédiában, valamint

–  mozdítsák elő a roma szervezetek közmédia-testületeken belüli képviseletét;

49.  a cigányellenesség állandósulásának sikeres megfékezése érdekében ösztönzi a tagállamokat, hogy minden szinten építsenek be iskolai tanterveikbe kötelező emberi jogi, demokratikus állampolgársági és politikai műveltségi képzéseket, annak érdekében, hogy a romák többé ne érezzék fenyegetve magukat identitásuk miatt, megerősítsék önbizalmukat, és mindinkább képesek legyenek gyakorolni és kiharcolni egyenlő jogaikat;

50.  mély aggodalommal töltik el a közszférán belüli költségcsökkentések, amelyek drámai hatással jártak mind az állami, mind a nem állami finanszírozású nem kormányzati szervezeteknek a romák egyenlőségének előmozdítására irányuló tevékenységére nézve, és korlátozták e projektek hatókörét; hangsúlyozza, hogy az állam és annak intézményei alapvető szerepet töltenek be az egyenlőség előmozdításában, amely nem helyettesíthető;

Nemzeti romaintegrációs stratégiák

51.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az erőfeszítések és a befektetett pénzügyi eszközök, illetve a roma közösségekkel foglalkozó számos európai és nemzeti program és alap nem járult hozzá jelentősen az életkörülményeik javításához, és nem vitte előre a roma integráció ügyét, különösen helyi szinten; a romaintegrációs folyamat és a cigányellenesség elleni küzdelem előmozdítása céljából, a romák marginalizációja, megkülönböztetése és kizárása elleni küzdelem jegyében felhívja ezért a tagállamokat, hogy:

–  legyenek nagyratörőek, amikor kidolgozzák a nemzeti romaintegrációs stratégiáikat, végezzenek további kutatásokat a romák aktív bevonásával működő sikeres helyi gyakorlatok és programok tekintetében helyzetük, körülményeik és az általuk tapasztalt nehézségek alakulásának feltárása érdekében, különös figyelmet fordítva a cigányellenességre és annak következményeire, azzal a céllal, hogy a kérdés kezeléséhez egy jobb, átfogó és holisztikus megközelítést dolgozzanak ki, nem csak a társadalmi és gazdasági szempontokkal foglalkozva, hanem a rasszizmus ellen is küzdve, a kölcsönös bizalom kiépítésével;

–  teljes mértékben hajtsák végre a nemzeti romaintegrációs stratégiáikat;

–  értékeljék a hatékonyságukat, és rendszeresen aktualizálják azokat, határozzanak meg egyértelmű intézkedéseket, személyre szabott fellépéseket, illetve mérhető célokat és mérföldköveket;

–  szorosan működjenek együtt minden érdekelt féllel, köztük a regionális és helyi szervekkel, a tudományos élet szereplőivel, a magánszektorral, az alulról építkező közösségi szervezetekkel és a nem kormányzati szervezetekkel, és aktívan vonják be a romákat;

–  fejlesszék tovább az adatgyűjtést és terepmunkán alapuló, pénzügyi és minőségi szemléletű nyomonkövetési és jelentéstételi módszereket, mivel azok hatékonyan támogatják a tényeken alapuló szakpolitikákat, és hozzájárulhatnak az elfogadott stratégiák, fellépések és intézkedések hatékonyságának javításához, illetve annak meghatározásához, hogy a programok és stratégiák miért nem hozzák meg a régóta várt eredményeket;

–  hatalmazzák fel a nemzeti roma kapcsolattartó pontjaikat, hogy koordinációs feladataik ellátásához rendelkezzenek a kellő meghatalmazással, a szükséges erőforrásokkal és a megfelelő munkafeltételekkel;

A cigányellenesség előtérbe helyezése egy megfelelőbb 2020 utáni stratégián belül

52.  üdvözli a romák szociális és gazdasági integrációjának elősegítése céljából az Európai Bizottság által tett erőfeszítéseket és az általa kidolgozott hasznos mechanizmusok és alapok széles körét, illetve azt a tényt, hogy útjára indította a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig tartó időszakra szóló uniós keretrendszerét, felszólítva a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti stratégiákat;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy:

–  a 2020 utáni időszakra bővítsék ki a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerét a Számvevőszék, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, a nem kormányzati szervezetek, a megfigyelő szervezetek és valamennyi érdekelt fél megállapításaira és ajánlásaira támaszkodva egy jobb, naprakész és még átfogóbb megközelítés elérése érdekében,

–  helyezze a társadalmi befogadás mellett a cigányellenességet a 2020 utáni időszakra szóló uniós keretrendszer középpontjába, valamint vezessen be megkülönböztetésmentességi mutatókat az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy stb. terén, mivel a cigányellenesség aláássa a nemzeti romaintegrációs stratégiák sikeres végrehajtását,

–  horizontális kérdésként kezelje a cigányellenességet, a tagállamokkal, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és a nem kormányzati szervezetekkel partnerségben pedig dolgozzon ki a tagállamok számára gyakorlati lépéseket a cigányellenesség leküzdésére,

–  a romákkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó, biztosi szintű munkacsoport létrehozásával egészítse ki az érintett bizottsági szolgálatok romákkal foglalkozó munkacsoportját, összegyűjtve az egyenlő jogok és a megkülönböztetésmentesség, az állampolgári jogok, a szociális jogok, a foglalkoztatás, az oktatás és a kultúra, az egészségügy és a lakhatás kérdésével, illetve azok külső vetületeivel foglalkozó összes érintett biztost annak érdekében, hogy biztosítsák a megkülönböztetésmentes és kiegészítő uniós források és programok létrehozását,

–  erősítse meg és egészítse ki a Bizottság megkülönböztetésmentességgel és romakoordinációs ügyekkel foglalkozó egységének munkáját a csapat kibővítésével, a megfelelő források biztosításával, és további munkaerő alkalmazásával, hogy elegendő kapacitás álljon rendelkezésre a cigányellenesség elleni küzdelemre, a roma holokauszt ismertségének növelésére és a holokauszt emléknap előmozdítására;

54.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy a külkapcsolatokban érvényesítsék a romák jogait; határozottan kitart amellett, hogy küzdeni kell a cigányellenesség ellen, és elő kell mozdítani a romák jogait a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban;

55.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák és aktívan terjesszék a cigányellenességnek a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság által használt fogalommeghatározását annak érdekében, hogy világos iránymutatással szolgáljanak az állami hatóságok számára;

56.  felszólítja az Európai Parlament valamennyi képviselőcsoportját és a tagállamok minden politikai pártját, hogy tartsák tiszteletben az európai politikai pártoknak a rasszizmustól mentes társadalom érdekében kidolgozott, módosított Chartáját, és kéri őket, hogy rendszeresen újítsák meg elkötelezettségüket, emellett ítéljék el és szankcionálják a gyűlöletbeszédet;

57.  felszólítja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy készítsen tanulmányt az Unión és a tagjelölt országokon belüli cigányellenességről, a romákat érintő kérdésekkel kapcsolatos munkája keretében összpontosítson a cigányellenességre, valamint kövesse azt nyomon minden érintett területen;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a tagjelölt országoknak, az Európa Tanácsnak és az ENSZ-nek.

(1)

HL L 180., 2000.7.19, 22. o.

(2)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(3)

HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(4)

HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(5)

HL C 4. E, 2011.1.7., 7. o.; HL C 308. E, 2011.10.20., 73. o.; HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.; HL C 468., 2016.12.15., 36. o.; HL C 468., 2016.12.15., 157. o.

(6)

HL C 328., 2016.9.6., 4. o.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0485.

(8)

A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 13. számú, a cigányellenesség és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló általános politikai ajánlása.

(9)

Az „anti-Gypsyism” (cigányellenesség) kifejezést helyenként másként írják, és számos tagállamban arra olykor némileg eltérő kifejezéssel – például „Antiziganismus” (anticiganizmus) – hivatkoznak.

(10)

HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(11)

HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

(12)

HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(13)

HL L 328., 2008.12.6., 55. o.

(14)

HL L 95., 2010.4.15., 1. o.

(15)

HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(16)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(17)

HL L 335., 2011.12.17., 1. o.


INDOKOLÁS

Semmivel nem követelünk többet vagy kevesebbet a romáknak(1), mint a többségi társadalomnak.

A romákkal évszázadokon át elképzelhetetlenül és elfogadhatatlanul bántak.

Megfosztották őket emberi jogaiktól. Rabszolgasorba taszították, kiközösítették, üldözték, kipusztították őket, és még társadalmaink emancipációja sem tudott véget vetni a társadalmi cigányellenességnek. A cigányellenesség azt a meggyőződést jelenti, miszerint a romák alsóbbrendűek, kevesebbre képesek, nincsenek sem kilátásaik, sem vágyuk arra, hogy utolérjék nem roma társaikat, valamint alkalmatlanok arra, hogy jó polgáraivá váljanak azoknak az országoknak, amelyekben évszázadok óta élnek; a cigányellenesség továbbá azokat a cselekvéseket is magában foglalja, amelyek erre a meggyőződésre épülnek.

Hogyan is néz ki a cigányellenesség a gyakorlatban? A sztereotípiák szerint, ha a romák koldulnak, azt a bűnözőkhöz hasonlóan csoportosan teszik, vagy azért vannak ebben a helyzetben, mert ösztönösen lusták. Ha a roma szülőknek szőke gyermekük van, akkor bizonyára emberrablók. Ha gyermekeik nem járnak iskolába, az azért van, mert nem bírják elviselni a fegyelmet, és szabadszelleműek. Ha rá vannak kényszerülve arra, hogy olyan elkülönített roma táborokban éljenek, ahol nincs ivóvíz, megfelelő higiénés körülmények, fűtés, és patkányok lepik el őket, az rendben van, mivel úgyis ehhez az életmódhoz szoktak. Az is elfogadható, amikor házaikat lerombolják anélkül, hogy alternatív lakhatást biztosítanának nekik; élhetnek a hidegben, bőrük úgyis vastagabb. Úgy nőttünk fel és azt tanították nekünk, hogy így gondolkodjunk, és csatlakozzunk a társadalmilag elfogadott, politikailag intézményesített dehumanizálás folyamatához.

Nemcsak az érzéseinkben megtestesülő cigányellenesség az, ami számít, hanem a szavak is, amelyek által ez megnyilvánul: A romákat nem kellene kiszolgáltatott emberekként kezelni. Ha az emberektől megvonják alapvető emberi jogaikat,és megtagadják tőlük az egyenlő bánásmódot, valamint a jóléthez, szolgáltatásokhoz és információhoz való hozzáférést, akkor nem ők a kiszolgáltatottak, hanem inkább a hatalmon lévők által létrehozott és fenntartott struktúrák a megkülönböztetőek, és azok teszik őket sebezhetővé.

Követeljük, hogy a romák paternalista bánásmódja mind szóban, mint tettekben fejeződjön be. Mivel a szavak igenis számítanak, követeljük, hogy történjen változás abban is, ahogyan a romákról beszélünk. A romák társadalomba való bevonása és integrációja szempontjából szükséges, hogy hozzá tudjanak férni alapvető emberi jogaikhoz, és élvezni tudják azokat. Sem többre, sem kevesebbre nincs szükség.

Nagyon hosszan tartó késedelem után a politikusoknak roma polgáraikért is egyenlő felelősséget kell vállalniuk. Máskülönben a gyűlöletbeszédet és bűnbakkeresést használó politikai retorika tovább fogja fertőzni társadalmainkat, amelyekről legtöbben közülünk még mindig azt remélik, hogy a tisztelet, a tolerancia és a nyitottság értékein fog alapulni.

A cigányellenesség számokban

A cigányellenesség komoly és messzire mutató hatásainak bemutatása céljából az előadó szeretné felhívni a figyelmüket az európai felmérések és kutatások eredményeire:

Az évtizedek óta tartó, a cigányellenesség leküzdése iránti valódi elkötelezettség hiányának eredményeképpen a legtöbb romának Európában rossz és kilátástalan élete van.

Bár az európai társadalmak egyre sokszínűbbé váltak, a „Diszkrimináció az Európai Unióban” témájú, 2015-ben készített Eurobarométer felmérés(2) egyértelműen azt mutatja, hogy a válaszadók 20%-a kényelmetlenül érezné magát, ha egy romával kellene együtt dolgoznia, és csupán 45%-uk lenne nyugodt, ha fiuknak vagy lányuknak egy romával lenne párkapcsolata.

Az etnikai származás alapján történő megkülönböztetés a diszkrimináció legelterjedtebb formája az Európai Unióban, amelyet az EU MIDIS II(3) felmérés eredményei is mutatnak. A felmérés elfogadhatatlan képet fest az Unióban élő romák valóságáról:

•  A megkérdezett roma szülők és gyermekeik körében 80%-os a szegénység kockázatának kitettek aránya, összehasonlítva az általános népesség 17%-os arányával;

•  minden harmadik roma gyermeket az a veszély fenyegeti, hogy legalább havonta egyszer éhesen kell lefeküdnie;

•  47%-uk nem részesül kisgyermekkori nevelésben;

•  a megkérdezettek közül minden harmadik roma háztartás olyan házban található, ahol nincs csapvíz; minden második roma családnak olyan lakóhelye van, amelyben nincs mosdó, zuhanyzó vagy fürdőszoba; minden ötödik háztartás olyan házban található, ahol beázik a tető, nedvesek a falak és az alapzat vagy rohadnak az ablakkeretek;

•  a 16–24 éves fiatal romák 63%-a nem volt foglalkoztatott, és nem vett részt oktatásban vagy képzésben az EU MIDIS II felmérés ideje alatt, összehasonlítva az ugyanerre a korcsoportra vonatkozó NEET-fiatalok 12%-os uniós átlagával;

•  a romák 41%-a úgy érzi, hogy hátrányosan megkülönböztetik őket az iskolákban, munkahelyeken, lakhatással kapcsolatban és a kórházakban.

Más szervezetek is – köztük nem kormányzati, megfigyelő és nemzetközi szervezetek – hasonló képet festenek a romák életkörülményeiről és a cigányellenesség különböző arculatairól az élet minden területén:

Lakhatás

•  A megkérdezett romák 40%-ának kerítéseken kell átmászniuk, autópályákon kell átmenniük vagy kóbor kutyákkal kell szembeszállniuk, miközben mindennapi vizüket próbálják megszerezni, amelyen gyakran nem is végeztek biztonsági ellenőrzést, és amely szennyeződéseknek van kitéve. A vízhordás legtöbbször a nőkre és lányokra hárul. Bizonyítékot találtak arra, hogy sok roma marad víz és csatornázás nélkül diszkrimináció miatt, valamint azért, mert a közigazgatási szervek nem tudják biztosítani a hozzáférést ezekhez a közüzemi szolgáltatásokhoz(4).

•  Olaszországban több ezer roma család él olyan alapvető szolgáltatásoktól elzárt, elkülönített táborokban, ahol az életkörülmények nagyrészt kifogásolhatók és emberi lakhatásra alkalmatlanok, például hulladéklerakók és repülőtéri leszállópályák közelében, ami mind a nemzeti lakhatási szabályzatokat, mind a nemzetközi szabványokat megszegi.(5)

•  A Cseh Köztársaságban a lakáskiadás terén fennálló megkülönböztetés 100 000 romát kényszerített 4000 lepusztult szállóba vagy diákotthonba, ahol a szegényeket kizsákmányoló főbérlők egy átlagos lakás piaci értékének háromszorosát fizettetik ki velük.(6)

•  2016-ban Franciaországban több mint 10 000 romát (10 roma családból több mint hatot, beleértve idősebbeket és fiatalokat is) lakoltattak ki erőszakkal otthonaikból – néhányukat több alkalommal is – legtöbbször a tél közepén anélkül, hogy alternatív lakhatást biztosítottak volna számukra.(7)

•  2013 és 2016 között Olaszországban körülbelül 2200 embert lakoltattak ki illegális táborokból anélkül, hogy megfelelő alternatív szálláshelyet biztosítottak volna számukra, sokakat átmenetileg alapvető szükségleteket nélkülöző, zsúfolt és nyomorúságos, elkülönített szükségszálláshelyeken helyeztek el. Ezen emberek mindegyikét átlagosan legalább ötször lakoltatták ki az említett három év leforgása alatt.(8)

•  Bulgáriában 2016 februárjáig 514 bontási határozatot adtak ki lakóépületekre, amelyek közül 500 (97%) romák tulajdonában lévő épület. Ezekből a határozatokból 201-t már végrehajtottak. Ezekben az esetekben a romáknak – beleértve gyermekeket és kiszolgáltatott családtagokat – nem biztosítottak alternatív szálláshelyet, és ezért hajléktalanná váltak. A romák lakta területeken tömeges bontásokat hajtottak végre. A romákat nem értesítették a határozatok végrehajtásának pontos időpontjáról,és a legtöbben nem tudták elhozni bútoraikat és személyes tárgyaikat. Néhányan személyazonosságukat igazoló és más személyes okmányaikat is elveszítették.(9)

•  Szlovákiában az elmúlt években 14 falat és kerítést emeltek, hogy elkülönítsék a romákat a társadalom többi részétől.(10)

Egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés

•  A Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában, Magyarországon és a Cseh Köztársaságban végzett kutatások alapján a roma gyermekhalandósági ráta két–hatszorosával magasabb, mint a normál népesség körében.(11)

•  A romáknak az átlagos európaiaknál 10 évvel kevesebb a várható élettartama.(12)

•  Magyarországon, Romániában és Bulgáriában számos kórházban vannak elkülönített és kifogásolható minőségű szülészetek, és a roma női betegek szüléskor faji és fizikai visszaéléseknek vannak kitéve.(13)

Oktatáshoz való hozzáférés

•  Az iskolai szegregáció Európa-szerte szégyenteljesen jelen van. A Cseh Köztársaságban a 2016/2017-es tanévben a roma diákok az általános iskolák diákjainak 3,7%-t tették ki, miközben 30,9%-át alkotják az összes olyan diáknak, akiket az enyhe szellemi fogyatékossággal élő gyerekeknek előírt tanterv szerint tanítanak.(14)

•  Nemrégiben végzett kutatások kimutatták, hogy a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában élő romák 20%-a járt speciális és csak vagy többségében romák alkotta iskolába vagy osztályba; hasonló volt a helyzet máshol is, többek között Franciaországban, Görögországban és Bulgáriában. Magyarországon és Szlovákiában minden második roma olyan hagyományos iskolába vagy osztályba járt, amelyet csak vagy többségében romák alkottak; Görögországban, a Cseh Köztársaságban, Bulgáriában, Franciaországban és Romániában is hasonló a helyzet.(15)

Foglalkoztatáshoz való hozzáférés

•  2010-ben Svédországban a romák 80%-a munkanélküli volt.(16)

•  Spanyolországban a romák 38,5%-a fizetett foglalkoztatású, míg a népesség többsége esetén ez az arány 83,6%-os. A társadalomban jelen lévő, mélyen gyökerező előítéletek és sztereotípiák miatt a romák foglalkoztatáshoz való hozzáférését a számos ágazatban jelen lévő, etnikai alapon történő megkülönböztetés és elutasítás befolyásolja.(17)

Hontalanság és személyazonosító okmányok hiánya

•  Olaszországban a Balkán-háború következményeképpen nagyszámú roma él hontalanul vagy a hontalanság veszélyétől fenyegetve. Több ezer Olaszországban született roma gyermek van jogilag láthatatlan helyzetben, és nem rendelkezik az alapvető jogokkal annak ellenére, hogy családjaik már évtizedek óta Olaszországban élnek.(18)

•  Romániában becslések szerint körülbelül 15 000 roma él születési anyakönyvi kivonat nélkül, ezért nincs személyazonossághoz és az állampolgárság hatékony elismeréséhez való joguk.(19)

Igazsághoz és tisztességes rendfenntartáshoz való hozzáférés

•  A Cseh Köztársaságban, Finnországban(20), Németországban, Magyarországon, Szlovákiában és Svédországban a roma nőket évtizedeken keresztül kényszersterilizációnak vetették alá. Számos kormánynak kell még létrehoznia kompenzációs mechanizmusokat, és el kell ismernie, hogy 1990-et megelőzően rendszerszintű és államilag támogatott volt a roma nők beleegyező nyilatkozat nélküli sterilizációja, és ez a 21. században is tovább folytatódik, mivel ezen államok nem védték meg a kifejezetten reproduktív egészségügyi szolgáltatásokban részesülő nők autonómiáját és jogait.(21)

•  A bolgár romák nem roma társaikhoz képest kétszer nagyobb valószínűséggel tesznek bejelentést arról, hogy a rendőrőrsön bántalmazzák őket; ez az érték a roma kiskorúak esetén eléri a 70%-ot.(22)

•  Romániában a megkérdezett, erőszak áldozatául esett romák közül sokan azt mondták, hogy fárasztó és hiábavaló lenne, ha panaszt nyújtanának be, tekintettel az eljárás minden szintjét átható rasszizmusra és diszkriminációra.(23)

Gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények

•  A romák a neonáci és szélsőjobboldali csoportok erőszakos támadásainak és megfélemlítéseinek, valamint az Európa-szerte előforduló, romaellenes tüntetések áldozatai. A Cseh Köztársaságban a romák 32%-a esett gyűlöletbeszéd vagy erőszak áldozatául; az áldozatok kétharmada soha nem jelentette be ezeket a bűncselekményeket.

Történelmi adatok, amelyekről ritkán hallani, a következők: Európában a roma közösség 25–50%-át a Holokauszt során megölték. A nürnbergi per alatt azonban senkit nem állítottak bíróság elé azért, mert romákat küldött a gázkamrákba, nem idéztek be roma szemtanúkat, és senki nem részesült jóvátételben az ellene elkövetett bűncselekményekért.

A roma Holokausztot először 1982-ben ismerte el az akkori német kancellár, Helmut Schmidt. Auschwitzban „Az európai romák megsemmisítése” témájú, állandó kiállítást csak 2001-ben nyitották meg. Berlinben 2012-ig kellett várni, míg a roma Holokauszt első emlékhelyét megnyitották. A roma Holokauszt áldozatait számos uniós országban még mindig nem kompenzálták megfelelően, és a Cseh Köztársaságban található Lety – a romáknak létrehozott, egykori náci koncentrációs tábor – jelenleg sertéstelepként működik.

(1)

A „roma” szót gyűjtőfogalomként használjuk az Európa-szerte élő különböző – akár letelepedett, akár nem – rokon csoportok leírására, ideértve a roma, vándorló, szinti, manus, kalo/kale, romnicsel, beás, askáli, egyiptomi, jenis, dom és lom népcsoportokat is, akik kultúrájuk és életmódjuk szempontjából sokszínűek lehetnek;

(2)

http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/publicopinion/index.cfm/Survey/getSurveyDetail/instruments/SPECIAL/surveyKy/2077

(3)

http://fra.europa.eu/en/project/2015/eu-midis-ii-european-union-minorities-and-discrimination-survey/publications

(4)

http://www.errc.org/article/thirsting-for-justice-new-report-reveals-depth-of-discrimination-faced-by-europes-roma-in-accessing-water/4561

(5)

https://www.amnesty.org/en/documents/eur30/5078/2016/en/

(6)

http://www.errc.org/article/errc-submission-to-the-european-commission-on-the-eu-roma-framework-february-2016/4462

(7)

http://www.errc.org/article/thousands-of-roma-forced-onto-streets-of-france-in-2016/4549

(8)

http://www.errc.org/article/errc-submission-to-the-european-commission-on-the-eu-roma-framework-february-2016/4462

(9)

http://www.equalopportunities.eu/docs/REPORT-2017-en.pdf

(10)

http://www.ergonetwork.org/ergo-network/campaigns/wall-free-europe/; http://snslp.sk/CCMS/files/NHRI_Report_ICCPR_SNCHR.pdf;

(11)

http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-11-216_en.htm

(12)

Lásd ugyanott.

(13)

http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/etudes/join/2013/493021/IPOL-FEMM_ET(2013)493021_EN.pdf ; http://www.szuleteshaz.hu/wp-content/uploads/2016/04/ROMA_final_online.pdf; https://rm.coe.int/cc151casedoc1-en-complaint/1680725339 ; http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0016/235141/e96931.pdf

(14)

http://www.errc.org/cms/upload/file/czech-upr-march-2017.pdf

(15)

http://www.romaeducationfund.hu/sites/default/files/documents/segregation_of_roma_children_in_education_-_successes_and_challenges_-_final.pdf

(16)

http://www.regeringen.se/rattsdokument/statens-offentliga-utredningar/2010/07/sou-201055

(17)

https://www.gitanos.org/que-hacemos/areas/employment/en_cifras.html

(18)

http://www.statelessness.eu/sites/www.statelessness.eu/files/Italy_0.pdf

(19)

http://www.statelessness.eu/sites/www.statelessness.eu/files/Romania.pdf

(20)

https://www.researchgate.net/publication/316474619_On_the_History_of_Alegal_and_Coercive_Sterilization_Some_Legal_and_Ethical_Perspectives

(21)

http://www.errc.org/cms/upload/file/coercive-and-cruel-28-november-2016.pdf ; http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/etudes/join/2013/493021/IPOL-FEMM_ET(2013)493021_EN.pdf

(22)

http://www.errc.org/blog/roma-lives-matter-bulgarian-rom-killed-for-possession-of-pesticides/168

(23)

http://www.ohchr.org/EN/NewsEvents/Pages/DisplayNews.aspx?NewsID=16737&LangID=


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (12.7.2017)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjairól és a cigányellenességgel szembeni küzdelemről

(2017/2038(INI))

Előadó: Malin Björk

MÓDOSÍTÁS:

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe az alábbi módosításokat:

Módosítás    1

Állásfoglalásra irányuló indítvány

C preambulumbekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

C.  mivel a strukturális cigányellenesség az európai társadalom minden szintjén észlelhető;

C.  mivel a strukturális cigányellenesség az európai társadalom minden szintjén és Európa minden térségében észlelhető;

Módosítás    2

Állásfoglalásra irányuló indítvány

D a preambulumbekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Da.  mivel a hátrányos megkülönböztetés különösen súlyosan érinti azokat a roma nőket és lányokat, akik nem rendelkeznek személyi okmányokkal;

Módosítás    3

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G a preambulumbekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Ga.  mivel becslések szerint a romák a legnagyobb kisebbségi csoportot alkotják az Európai Unióban; mivel a romák hátrányos megkülönböztetésének és a velük kapcsolatos negatív sztereotípiáknak Európában mély gyökerei vannak; mivel a roma nők – nőként nemi alapon, romaként pedig kisebbségi hovatartozásuk miatt – halmozott és interszekcionális megkülönböztetésnek vannak kitéve;

Módosítás    4

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G b preambulumbekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Gb.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája tiltja a hátrányos megkülönböztetés minden formáját, bármely alapon – például etnikai származás alapján – történjen is, és egyértelműen előírja a kulturális sokszínűség tiszteletben tartását és a férfiak és a nők közötti egyenlőséget; mivel az Európai Uniónak elkötelezetten síkra kell szállnia a társadalmi kirekesztés, a rasszizmus, a hátrányos megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolása mellett;

Módosítás    5

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G c preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Gc.  mivel a roma nők és lányok érvényesülését elősegítheti a roma nők és lányok oktatásába történő befektetés, olvasási és számolási tudásuk gyarapítása, munkaerőpiaci részvételük fokozása és az erőforrásokhoz való hozzáférésük javítása, amihez politikai és társadalmi szerepvállalásuk növelésétől a kölcsönökhöz és a földtulajdonhoz való hozzáférésük megerősítéséig intézkedések széles skálája járulhat hozzá;

Módosítás    6

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G d preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Gd.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) előírja a Bizottság számára, hogy az Európa 2020 stratégia valamennyi vonatkozásának végrehajtása során támogassa a nemek közötti egyenlőség előmozdítását; mivel a nemzeti romaintegrációs stratégiák (NRIS) uniós keretéről szóló tanácsi következtetések szerint „a romák befogadásának előmozdítására irányuló valamennyi szakpolitikában és programban érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontját is”;

Módosítás    7

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G e preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Ge.  mivel a roma nők egyenlőségét és dinamikus érvényesülését súlyosan hátráltatják rasszista nézetek, gazdasági hátrányok és más megkülönböztető struktúrák;

Módosítás    8

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G f preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Gf.  mivel általában a nők, és különösen a társadalom perifériájára szorult nők, közöttük a roma nők érdemleges politikai részvételét még mindig számos akadály nehezíti;

Módosítás    9

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) adatai szerint1a 2016-ban a roma nők csupán 16%-a állt munkaviszonyban, szemben a roma férfiak 34%-ával; mivel az adatok azt is kimutatták, hogy 2016-ban a 16–24 év közötti roma nők 72%-ának nem volt munkája és nem részesült oktatásban vagy képzésben sem, szemben a roma férfiak 55%-ával; mivel a 16–24 év közötti roma nők 71%-a az iskola elvégzése előtt kilép az oktatásból vagy képzésből;

 

 

1a.http://fra.europa.eu/en/publication/2016/eumidis-ii-roma-selected-findings

Módosítás    10

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G h preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Gh.  mivel a romák különösen ki vannak téve az emberkereskedelem kockázatának, ugyanis aránytalanul nagy mértékben sújtja őket hátrányos megkülönböztetés, és különösen nehéz akadályokkal kell szembenézniük a közszolgáltatásokhoz – többek között az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a szociális szolgáltatásokhoz – való hozzáférés tekintetében, valamint munkavállalási lehetőségeik is szűkebbek; mivel a roma gyermekek különösen ki vannak téve annak a veszélynek, hogy szexuális kizsákmányolás vagy utcai bűncselekmények elkövetésére való felhasználás célzatával gyermekkereskedelem áldozatául esnek;

Módosítás    11

Állásfoglalásra irányuló indítvány

G i preambulumbekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Gi.  mivel a roma nők és lányok elleni erőszak, többek között a családon belüli erőszak, a kényszerházasság, a kényszersterilizálás és a verbális bántalmazás továbbra is széles körben elterjedt Európában;

Módosítás    12

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

1a.  mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a romák – és különösen a roma nők ás lányok – továbbra is széles körű megkülönböztetéssel és cigányellenességgel szembesülnek, amelyek táplálják a hátrányos helyzet, a kirekesztés, a szegregáció és a marginalizálódás ördögi körét; hangsúlyozza, hogy minden szinten és minden eszközzel küzdeni kell a romaellenes rasszizmus ellen; hangsúlyozza, hogy ez a jelenség a rasszizmus különösen szívós, erőszakos, visszatérő és elterjedt formája;

Módosítás    13

Állásfoglalásra irányuló indítvány

5 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

5a.  felhívja a Bizottságot, hogy a hátrányos megkülönböztetés és a rasszizmus leküzdésére irányuló politikákhoz biztosítson elégséges pénzügyi forrásokat; kiemeli, hogy az uniós kohéziós alapokból támogatott programok kialakításakor garantáltan érvényre kell juttatni az emberi jogi megfontolásokat; felhív a nemi dimenzió és interszekcionális elemzés beépítésére a támogatási megállapodásokba; véleménye szerint a nemi egyenlőség elvét szeme előtt tartó hatásvizsgálatok és költségvetés-tervezés hasznosan hozzájárulnak annak felméréséhez, hogy milyen hatást gyakorolnak a nők helyzetére a finanszírozási prioritások, a pénzügyi források elosztási szempontjai és a finanszírozási programok kritériumai; hangsúlyozza a nemek szerint bontott adatok szisztematikus gyűjtésének és rendszeres elemzésének szükségességét;

Módosítás    14

Állásfoglalásra irányuló indítvány

6 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

6a.  kéri az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag elfogadását és gyors végrehajtását, igazságos hozzáférést biztosítva a szolgáltatásokhoz;

Módosítás    15

Állásfoglalásra irányuló indítvány

7 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

7a.  felhív a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelv gyors jóváhagyására és végrehajtására, elismerve egyúttal, hogy bizonyos különösen érzékeny vonatkozásokra tekintettel kell lenni; felhív továbbá célzott fellépésekre a halmozottan hátrányos megkülönböztetések leküzdése érdekében, és kéri több területre kiterjedő eszközök bevetését a hátrányos megkülönböztetés problémájának kezelése érdekében a társadalom valamennyi szférájában;

Módosítás    16

Állásfoglalásra irányuló indítvány

8 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a romaellenes gyűlöletbeszéd megelőzése és leküzdése érdekében;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a romaellenes gyűlöletbeszéd megelőzése érdekében, és azt ugyanúgy kezeljék, mint bármely más rasszista gyűlöletbeszédet;

Módosítás    17

Állásfoglalásra irányuló indítvány

13 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

13.  komoly aggodalmát fejezi ki a romák egészségügyi információkhoz, szolgáltatásokhoz és ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférésével, valamint a rasszista visszaélésekkel kapcsolatban;

13.  komoly aggodalmát fejezi ki a romák egészségügyi információkhoz, szolgáltatásokhoz és ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférésével, valamint a rasszista visszaélésekkel kapcsolatban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a roma nőket szolgáló fenntartható és átfogó kapacitások kiépítésére irányuló erőfeszítéseiket, így például hozzanak létre egyedi struktúrákat, többek között elszámolási pontokat a személyre szabott egészségügyi információs anyagok rendelkezésre bocsátása érdekében, és biztosítsanak megfelelő támogatást a közösségi egészségügyi kezdeményezések számára;

Módosítás    18

Állásfoglalásra irányuló indítvány

13 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

13a.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az egészségügy terén mutatkozó egyenlőtlenségek leküzdésére irányuló erőfeszítéseiket felgyorsítva biztosítsanak egyenlő hozzáférést a roma közösség számára a színvonalas egészségügyi ellátáshoz, különös hangsúlyt helyezve a roma nők és gyermekek egészségügyi szükségleteire; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a roma nők és fiatalok számára hozzáférést kell biztosítani a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos ellátáshoz, valamint jogi tanácsadó szolgáltatásokhoz;

Módosítás    19

Állásfoglalásra irányuló indítvány

13 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

13b.  üdvözli, hogy a Bizottság a közelmúltban az EU nevében aláírta a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak felszámolásáról és megelőzéséről szóló egyezményt (az isztambuli egyezményt); nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy az EU nevében erősítse meg az egyezményt, a tagállamokat pedig felhívja az egyezmény maradéktalan végrehajtására; felszólítja a tagállamokat, hogy az egyezmény végrehajtása során első helyen foglalkozzanak a roma nőket és lányokat érintő kihívásokkal, amelyek a korai házassággal, a testi integritásuk elleni támadásokkal, többek között a kényszersterilizálással kapcsolatosak;

Módosítás    20

Állásfoglalásra irányuló indítvány

14 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

14a.  felszólítja a tagállamok kormányait és helyi hatóságait, hogy nőjogi szervezetek, roma nem kormányzati szervezetek és más érdekelt szereplők közreműködésével vonják be a roma nőket a nemzeti romaintegrációs stratégiák előkészítésébe, végrehajtásába, értékelésébe és ellenőrzésébe, valamint kapcsolják össze egymással a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szerveket, a nőjogi szervezeteket és a társadalmi befogadás stratégiáit; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy az EU 2020 stratégia és a nemzeti reformprogramok végrehajtása során következetesen juttassa érvényre a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

Módosítás    21

Állásfoglalásra irányuló indítvány

15 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

15a.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a koordinációt és az együttműködést a roma civil társadalommal, valamint fejlesszenek ki kapacitásokat a roma közösségekben tapasztalható emberkereskedelemmel kapcsolatos problémák megoldása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak továbbképzést a bűnüldöző szervek, parti őrségek, ügyészségek és más igazságszolgáltatási szervek állománya számára az emberkereskedelem különböző vonatkozásaival, többek között a romákkal szembeni negatív sztereotípiák és magatartásformák leküzdésére törekedve annak kiemelése érdekében, hogy a romák gyakran az emberkereskedelem tényleges vagy potenciális áldozatai;

Módosítás    22

Állásfoglalásra irányuló indítvány

15 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

15b.  bátorítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a roma nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megelőzése és felszámolása érdekében nemzeti szinten hozott jogi és egyéb intézkedésekre vonatkozó adatok gyűjtését és terjesztését;

Módosítás    23

Állásfoglalásra irányuló indítvány

16 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

16a.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy számolják fel és előzzék meg az emberi jogi visszaéléseket, védjék meg az áldozatokat, biztosítsanak jogsegélyt és hatékony jogorvoslatot, és szenteljenek különös figyelmet a roma nők, gyermekek, LMBTI személyek és a fogyatékossággal élő romák helyzetére, akik gyakran a hátrányos megkülönböztetés több formájával is szembesülnek egyszerre;

Módosítás    24

Állásfoglalásra irányuló indítvány

19 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

19a.  hangsúlyozza, hogy a roma nők és lányok helyzetének javításához egyedi és célzott, megkülönböztetésmentes politikákra van szükség, amelyek egyenlő hozzáférést tesznek lehetővé a foglalkoztatáshoz és oktatáshoz (többek között az egész életen át tartó tanuláshoz is), továbbá minőségi lakhatást biztosítanak – mindez ugyanis kulcsfontosságú az életkörülményeik javítása, valamint a szegénység és a kirekesztés leküzdése szempontjából;

Módosítás    25

Állásfoglalásra irányuló indítvány

19 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

19b.  felhívja a tagállamokat, hogy a Tanács 2013. évi ajánlásait követve vezessenek be olyan rendelkezéseket, amelyekkel előmozdítják a közszolgálati munkahelyekhez való hozzáférést az etnikai kisebbséghez tartozó személyek, köztük romák – és különösen roma nők – számára;

Módosítás    26

Állásfoglalásra irányuló indítvány

19 c bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

19c.  bátorítja a vállalkozásokat és a helyi hatóságokat, hogy hozzanak létre képzési programokat és munkalehetőségeket a roma nők számára;

Módosítás    27

Állásfoglalásra irányuló indítvány

20 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

20a.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban a nemek közötti egyenlőség szempontját is figyelembe vevő roma integráció előfeltételét olyan uniós szintű cselekvési terv képezi, amely az alapvető jogok szempontjaira épül, kiemeli a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget, jogokat biztosít (többek között hozzáférést az oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és a szociális védelemhez), nem tűri a rasszizmust és a hátrányos megkülönböztetést, és amelynek alapját nemzetközi emberi jogi szerződésekben, az Alapjogi Chartában és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben (CEDAW) lefektetett célkitűzések, elvek és eszközök képezik;

Módosítás    28

Állásfoglalásra irányuló indítvány

20 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

20b.  kéri statisztikák készítését a halmozott megkülönböztetésről, amely gyakran háttérben, rejtve marad; kéri célzott uniós program létrehozását a halmozott megkülönböztetés leküzdése érdekében, különös figyelmet fordítva a sérülékeny csoportok helyzetére; kéri az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy tegyen közzé jelentést e témáról;

Módosítás    29

Állásfoglalásra irányuló indítvány

20 c bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

20c.  hangsúlyozza, hogy egyedi, célzott politikákra van szükség különösen a roma LMBTI-személyekkel szembeni interszekcionális és halmozott megkülönböztetés leküzdése érdekében;

Módosítás    30

Állásfoglalásra irányuló indítvány

21 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

21.  aggasztja a romák alacsony részvétele partnerként vagy képviselőként a helyi, regionális vagy nemzeti kormányzatokban, valamint az, hogy a kormányok nem biztosítják számukra állampolgári jogaik teljes körű gyakorlását;

21.  aggasztja a romák alacsony részvétele partnerként vagy képviselőként a helyi, regionális vagy nemzeti kormányzatokban, valamint az, hogy a kormányok nem biztosítják számukra állampolgári jogaik teljes körű gyakorlását; felhív a roma nők, fiatalok és LMBTI személyek társadalmi szerepvállalásának növelését célzó programok végrehajtására, valamint hosszú távú képviseletük biztosítására a helyi és regionális szintű önkormányzatokban és a nemzeti kormányokban;

Módosítás    31

Állásfoglalásra irányuló indítvány

21 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

21a.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden szakpolitika és fellépés kidolgozásában javuljon a roma nők és lányok részvétele a döntéshozatalban, valamint mozdítsák elő a roma nőjogi szervezetek integrációját;

Módosítás    32

Állásfoglalásra irányuló indítvány

21 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

21b.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat elemzés készítésére arról, hogy milyen szakpolitikák által és miként volna javítható különösen a roma nők és lányok helyzete; kéri korrekciós intézkedések végrehajtását, amennyiben nem történik előrelépés;

Módosítás    33

Állásfoglalásra irányuló indítvány

24 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

24a.  célzott intézkedésekre szólít fel a roma nők és lányok gazdasági szerepvállalásának fokozása érdekében, többek között szociális vállalkozások vagy mikrofinanszírozási programok formájában, valamint kéri a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása érdekében;

Módosítás    34

Állásfoglalásra irányuló indítvány

24 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

24b.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a roma nők civil társadalmi és politikai részvételét, valamint vezetői pozíciókba kerülésüket is, többek között roma nő jelölteket indítva a választott tisztségek betöltéséért folyó küzdelemben; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassanak célzott programokat a roma nők és lányok számára állampolgári ismereteket nyújtó oktatás és vezetőképzés tekintetében;

Módosítás    35

Állásfoglalásra irányuló indítvány

25 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

25a.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti romaintegrációs stratégiáikban külön fejezet foglalkozzon a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőség témájával, és hogy e stratégiák valamennyi szakaszában alkalmazásra kerüljenek a nők jogait érvényesítő intézkedések és a nemek közötti egyenlőség szempontjai;

Módosítás    36

Állásfoglalásra irányuló indítvány

27 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

27a.  felszólítja a kormányokat, hogy intézkedések széles skálájával ösztönözzék és támogassák a roma nők hatékony részvételét a közéletben és a politikai életben, többek között azt a lehetőséget is megfontolva, hogy minimumkvótát vezetnek be a választott testületekben képviselt nők aránya tekintetében;

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.7.2017

 

 

 


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

28.9.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Philipp Albrecht, Heinz K. Becker, Malin Björk, Michał Boni, Caterina Chinnici, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Laura Ferrara, Lorenzo Fontana, Kinga Gál, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Monika Hohlmeier, Brice Hortefeux, Sophia in ‘t Veld, Dietmar Köster, Barbara Kudrycka, Cécile Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Monica Macovei, Roberta Metsola, Louis Michel, Péter Niedermüller, Soraya Post, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Marie-Christine Vergiat, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marina Albiol Guzmán, Anna Hedh, Lívia Járóka, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jean Lambert, Gilles Lebreton, Angelika Mlinar, Emil Radev, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy, Jaromír Štětina

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Andrea Bocskor, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

46

+

PPE

Heinz K. Becker, Andrea Bocskor, Michał Boni, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Kinga Gál, Monika Hohlmeier, Brice Hortefeux, Lívia Járóka, Barbara Kudrycka, Roberta Metsola, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Jaromír Štětina, Traian Ungureanu

S&D

Caterina Chinnici, Tanja Fajon, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Cécile Kashetu Kyenge, Dietmar Köster, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Péter Niedermüller, Soraya Post, Christine Revault d'Allonnes Bonnefoy, Birgit Sippel, Josef Weidenholzer

ECR

Monica Macovei, Helga Stevens, Branislav Škripek

ALDE

Nathalie Griesbeck, Sophia in 't Veld, Louis Michel, Angelika Mlinar, Cecilia Wikström

GUE/NGL

Marina Albiol Guzmán, Malin Björk, Cornelia Ernst, Marie-Christine Vergiat

Verts/ALE

Jan Philipp Albrecht, Jean Lambert, Judith Sargentini

1

-

ENF

Lorenzo Fontana

3

0

EFDD

Laura Ferrara

ENF

Gilles Lebreton

PPE

Emil Radev

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Jogi nyilatkozat