Eljárás : 2017/2013(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0357/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0357/2017

Viták :

PV 12/12/2017 - 2
CRE 12/12/2017 - 2

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :


JELENTÉS     
PDF 2145kWORD 205k
16.11.2017
PE 504.514v03-00 A8-0357/2017

a pénzmosás, az adókikerülés és az adókijátszás kivizsgálásáról

(2017/2013(INI))

A pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság

Előadó: Petr Ježek, Jeppe Kofod

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 KÖVETKEZTETÉSEK
 OVERVIEW OF ACTIVITIES DURING THE MANDATE
 I. COMMITTEE COMPOSITION
 II. COMMITTEE MEETINGS and MISSIONS
 III. ACTIVITIES OF THE COMMITTEE
 1. Programme of hearings and missions
 2. List of speakers (hearings and missions)
 3. Fact-finding missions of the PANA Committee Mission reports
 3.01. Mission to United Kingdom (9-10 February 2017)
 3.02. Mission to Malta (20 February 2017)
 3.03. Mission to Luxembourg (2-3 March 2017)
 3.04. Mission to United States (21-24 March 2017)
 3.05. Mission to Portugal (22-23 June 2017)
 3.06. Mission to Cyprus (7 July 2017)
 3.07. Mission to Switzerland (14-15 September 2017)
 4. State of play on ‘Who refused to participate in hearing/delegation and why?’
 IV. LIST OF EXTERNAL STUDIES
 INFORMATION ON ADOPTION IN COMMITTEE RESPONSIBLE
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a pénzmosás, az adókikerülés és az adókijátszás kivizsgálásáról

(2017/2013(INI))

Az Európai Parlament,


KÖVETKEZTETÉSEK

a pénzmosás, az adókikerülés és az adókijátszás kivizsgálásáról

A pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 226. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament 2016. június 8-i határozatára a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállításáról, feladatairól, összetételéről és mandátumának időtartamáról(2),

–  tekintettel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által feltárt, az offshore vállalkozások használatáról szóló tényekre, amelyek „panamai dokumentumok” néven váltak ismertté,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. július 27-én az addisz-abebai cselekvési programról elfogadott határozatra,

–  tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a politikai közszereplők fogalmát, valamint az egyszerűsített ügyfél-átvilágítási eljárások és az alkalmi vagy nagyon korlátozott alapon folytatott pénzügyi tevékenység alapján nyújtott mentesség technikai követelményeit illetően a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról szóló, 2006. augusztus 1-jei 2006/70/EK bizottsági irányelvre(4),

–  tekintettel a Bizottság 2016. februári, a terrorizmus elleni küzdelem finanszírozásának megerősítésére irányuló cselekvési tervére,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló 2014. december 9-i 2014/107/EU tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről, valamint a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. április 16-i 537/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról szóló 2014. április 16-i 2014/56/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel a 89/666/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 2005/56/EK és a 2009/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolása tekintetében történő módosításáról szóló 2012. június 13-i 2012/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló, 2012. december 6-i 2012/771/EU(13) bizottsági ajánlásra és az agresszív adótervezésről szóló, 2012. december 6-i 2012/772/EU bizottsági ajánlásra(14),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i(15) és a 2016. július 6-i(16) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az uniós pénzügyi információs egységek platformjának (FIU-platform) az EU pénzügyi információs egységeinek hatásköréről és az információk megszerzésével és cseréjével kapcsolatos akadályokról szóló 2016. december 15-i feltérképezésére és hiányelemzésére,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a terrorizmus megelőzéséről szóló, 2005. május 16-i egyezményére (a Varsói Egyezmény),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról szóló, 2016. január 28-i közleményére (COM(2016)0024),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv módosításáról és a 2009/101/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2017. március 7-én elfogadott jelentésére(18) (COM(2016)0450 – C8 0265/2016 – 2016/0208(COD)),

–  tekintettel a 2015. szeptember 18-án megjelent, „Az adó- és pénzmosás elleni hatóságok közötti együttműködés javítása: az adóhatóságok büntetőjogi és polgári célú hozzáférése a pénzügyi információs egységek által tárolt információkhoz” című OECD-jelentésre,

–  tekintettel az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága által finanszírozott, JLS/2009/ISEC/087. számú, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem gazdasági és jogi eredményességét vizsgáló ECOLEF-projektről szóló, 2013. februári végleges jelentésre,

–  tekintettel a meghatározott társasági formájú vállalkozások éves beszámolóiról, összevont éves beszámolóiról és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. június 26-i európai parlamenti és tanácsi 2013/34/EU irányelvre (országonkénti jelentéstételre irányuló javaslat),

–  tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági javaslatra (COM(2017)0335),

–  tekintettel a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatra (COM(2016)0685),

–  tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatra (COM(2016)0683),

–  tekintettel az adóalap-eróziót és mesterséges profitátcsoportosítást megakadályozni hivatott adóegyezményekhez kapcsolódó intézkedések megvalósításáról szóló, 2017. júniusi többoldalú OECD-egyezményre,

–  tekintettel a tiltott pénzmozgásokról, az emberi jogokról és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendről szóló 2015. január 15-i végleges ENSZ-jelentésre, amelyet az ENSZ független szakértője állított össze az államok külföldi adósságainak és egyéb kapcsolódó nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinek az emberi jogok, különösen a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok teljes mértékben történő gyakorlására tett hatásáról,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának, Magdalena Sepúlveda Carmona asszonynak a mélyszegénységről és az emberi jogokról szóló 2014. május 22-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 198. cikkére,

A.  mivel az Európai Parlament 2016. június 8-án úgy határozott, hogy a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottságot (PANA) állít fel;

B.  mivel a jogsértés azt jelenti, hogy az uniós intézmények vagy szervek vagy a tagállamok részéről az uniós jog végrehajtása során jogellenes magatartás, konkrétan jogsértő cselekvés vagy mulasztás valósul meg;

C.  mivel a hivatali visszásság olyan elégtelen vagy elmulasztott ügyintézést jelent, amely például akkor valósul meg, ha egy intézmény elmulasztja a megfelelő ügyintézés elveinek tiszteletben tartását, és mivel a hivatali visszásság többek között ügyintézési szabálytalanságokat és mulasztásokat, hatalommal való visszaélést, csúszópénz adását vagy elfogadását, méltánytalanságot, jogellenes eljárásokat, működési problémát vagy alkalmatlanságot, megkülönböztetést, indokolatlan késedelmet, a tájékoztatás elmaradását vagy megtagadását, hanyagságot és más olyan hiányosságokat foglal magában, amelyek az uniós jog alkalmazásának működési problémáját tükrözik az uniós jog által szabályozott bármely területen;

D.  mivel a pénzmosás a jogellenesen szerzett bevételek eredetének elleplezését szolgáló olyan – többek között nemzetközi bűnözői hálózatokon keresztül végzett – illegális tevékenység, amelynek célja, hogy a pénzt úgy tüntesse fel, mintha az jogszerű forrásból származna; mivel az ilyen bűncselekményeket alapbűncselekményként tartják számon, és mivel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2012. évi ajánlásai és a pénzmosás elleni, 2017. június 26-tól kezdődően alkalmazandó IV. irányelv (AMLD) értelmében ezekbe beletartoznak az adóügyi bűncselekmények;

E.  mivel a 2015. áprilisi európai biztonsági stratégia hangsúlyozta a terrorizmus és a szervezett bűnözés közötti kapcsolat kezelésének szükségességét, hangsúlyozva, hogy a szervezett bűnözés különböző csatornákon keresztül támogatja a terrorizmust, többek között fegyverekkel történő ellátással, kábítószer-csempészet révén történő finanszírozással, valamint a pénzügyi piacokra történő beszivárgással;

F.  mivel e bizottságot az úgynevezett „panamai dokumentumok” közzétételét követően állították fel; mivel a panamai dokumentumok kiszivárogtatása az eddigi legnagyobb információ-kiszivárogtatásnak számít a pénzmosás, valamint az adókikerülés és az adókijátszás vonatkozásában; mivel a Mossack Fonseca ügyvédi irodától és vagyonkezelő társaságtól kiszivárogtatott bizalmas információk 2,6 terabit terjedelműek voltak és 11,5 millió dokumentumot tartalmaztak, ami több, mint a Wikileaks (2010), az Offshore Leaks (2013), a Luxleaks és a Swissleaks (2015) által kiszivárogtatott adatok összessége;

G.   mivel a panamai dokumentumok közzététele annak volt köszönhető, hogy a tényeket 80 ország az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumában (ICIJ) részt vevő 107 médiaszervezete oknyomozó újságíróinak alapos utánajárása tárta fel, akik részletesen elemezték a Mossack Fonseca műveleteit leíró dokumentumokat, és a kiszivárogtatott adatok hatalmas mennyiségét a legkorszerűbb szoftverrel dolgozták fel;

H.  mivel a panamai dokumentumok rávilágítanak a szabad média és az oknyomozó újságírás, valamint a visszaélést bejelentő személyek szerepének jelentőségére, amelyet az Európai Parlament értékes információforrásként és a magán- és állami intézmények feddhetetlenségének, átláthatóságának és nyilvános elszámoltathatóságának előmozdítása terén elengedhetetlen elemként tart számon;

I.  mivel az Unió pénzügyi érdekeivel kapcsolatos bejelentés alatt az olyan csalárd cselekmények bejelentését értjük, mint amilyen például – de nem kizárólagosan – a korrupció, a csalás, az összeférhetetlenség, az adókikerülés és az adócsalás, a pénzmosás, a szervezett bűnözés beszivárgása, illetve ezek eltussolása;

J.  mivel a visszaélést bejelentő személyek a közérdeket esetlegesen fenyegető és sértő gyakorlatokkal kapcsolatos információkat az EU Alapjogi Chartájában szentesített véleménynyilvánítási szabadság és információszabadság alapján jelentik be, erős felelősségtudatukat és polgári erkölcstudatukat követve; mivel a visszaélést bejelentő személyek gyakran az EU Alapjogi Chartája 6. cikkében védelmezett személyes biztonságukat kockáztatják;

K.  mivel elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a visszaélést bejelentő személyek elleni bármilyen megtorlásokat megfelelően büntessék, mivel az OECD szerint a jelentéstételi mechanizmussal rendelkező szervezetek több mint egyharmada nem rendelkezik vagy nincs tudomása a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó írásos irányelvekről;

L.  mivel – példának okáért – a Bizottság a 2016. július 5-i közleményében kifejtette, hogy az állami és a magánszektorban visszaéléseket bejelentő személyek védelme hozzájárul az európai adóhatóságokat jogos adóbevételeiktől megfosztó hűtlen kezelés és a szabálytalanságok, ezen belül a határokon átnyúló korrupció elleni küzdelemhez;

M.  mivel fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb vállalat és magánszemély betartja a törvényt; mivel ezért elengedhetetlen, hogy az illegális tevékenységeket feltárják, és a kiskapukat megszüntessék anélkül, hogy ez szükségtelen terhet róna a törvénytisztelő adófizetőkre;

N.  mivel a panamai dokumentumokban kiszivárogtatott adatok 213 634 offshore társaság bizalmas adatait, valamint tizenkét jelenlegi és volt államfő, szerte a világból csaknem 200 politikus és számos híresség nevét tartalmazták; mivel a Mossack Fonseca ezeket az offshore társaságokat 1970 és 2015 között hozta létre és kezelte, és mivel az adatok kiszivárogtatásakor 55 728 társaság még mindig aktív volt; mivel a még aktív társaságok túlnyomó többsége – mintegy 90%-a – a Brit Virgin-szigeteken, Panamában és a Seychelles-szigeteken volt bejegyezve;

O.  mivel a világ közvetlen külföldi befektetési értékpapírjainak negyede két uniós tagállamban, Hollandiában és Luxemburgban található(19); mivel a rendelkezésre álló statisztikák szerint Hollandia rendelkezik a legnagyobb számú postafiókcéggel az EU-ban;

P.  mivel a Mossack Fonseca körülbelül 5%–10%-os részesedéssel rendelkezett ezen a piacon, és 21 joghatóság területén jegyzett be társaságokat(20), és a Mossack Fonseca nem a legnagyobb ügyvédi iroda az offshore-titkokkal foglalkozó üzletben; mivel ez azt jelzi, hogy a panamai dokumentumok csak a jéghegy csúcsát jelenhetik;

Q.   mivel az Europol becslései szerint a panamai dokumentumok csak 0,6%-át teszik ki az évente regisztrált összes pénzmosási ügynek;

R.  mivel a Parlament PANA bizottsága üléseket szervezett, tényfeltáró kiküldetésekben vett részt és tanulmányokat rendelt meg annak érdekében, hogy további vizsgálatokat folytasson a panamai dokumentumokban feltárt gyakorlatok kapcsán(21);

S.  mivel az adócsalás és az adókijátszás az adófizetési kötelezettség megkerülésére irányuló jogellenes tevékenységeket jelenti, az „adókikerülés” ugyanakkor az adózási rendszerek helytelen vagy megkérdőjelezhető – a követendő törvénynek legalább a szellemét sokszor sértő – kihasználása az adófizetési kötelezettség elkerülése vagy csökkentése érdekében(22); mivel az agresszív adótervezés az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket használja ki; mivel a panamai dokumentumok különböző eseteket tártak fel, amelyek során offshore szervezeteket használtak szándékos adókikerülésre vagy pénzmosásra; mivel az Európai Unió Bíróságának az adóztatással kapcsolatos jogi visszaélés alapelve tekintetében bevett joggyakorlata(23) szerint a tagállamok állampolgárai nem kísérelhetik meg az uniós jogszabályi rendelkezések helytelen vagy csalárd kihasználását; mivel számos tagállam alkalmazza a joggal való visszaélés fogalmát adózási kérdésekben(24);

T.  mivel az elmúlt évek adat-kiszivárogtatásai nyomán a pénzmosás, az adókijátszás, az adócsalás és a korrupció témája erőteljesen a közvélemény látóterébe került, és mivel e kérdésekkel komolyan elkezdett foglalkozni a nemzetközi politika és az uniós polgárok egyaránt;

U.  mivel ezen problémák hatékony megoldásához nagyobb koherenciára van szükség az adópolitikák és a gazdasági kormányzás egyéb formái, például a kereskedelmi politikák és a beruházási választottbírósági szerződések között;

V.  mivel a be nem vallott és adózatlan jövedelem csökkenti a tagállamok nemzeti adóbevételeit, és veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását(25); mivel az adókijátszás és az adókikerülés tisztességtelen versenyhez vezet, különösen azon kis- és középvállalkozásokkal, valamint nagyobb vállalatokkal szemben, amelyek nem használnak komplex struktúrákat; mivel a pénzmosás, az adókikerülés és az adókijátszás aláássa az adóbevételek igazságos elosztását az uniós tagállamokban, amellyel torzítja a belső piaci versenyt; mivel a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyek és vállalkozások nagyszabású adókikerülése nem csak az adófizető állampolgárokat, valamint az állam- és társadalombiztosítási kasszát károsítja meg, hanem negatív hatással van a jó kormányzásra, a makrogazdasági stabilitásra, a társadalmi kohézióra és az intézményekbe vetett közbizalomra is;

W.  mivel a hozzáadottérték-adó (héa) a tagállamok egyik fő bevételi forrása, és a rendelkezésre álló adatok szerint a becsült héa-bevételek és a ténylegesen beszedett héa közötti különbség (az ún. „héa-szakadék”) 159,5 milliárd EUR-ra rúg;

X.  mivel a panamai dokumentumokkal kapcsolatos adóveszteségből 1,5 millió munkahelyet lehetett volna támogatni Európa-szerte a nemzeti hatóságok elől eltitkolt pénzekkel(26);

Y.  mivel az állami hatóságok felelnek a szabályozási és felügyeleti keretért, valamint az adóbeszedésért; mivel a szabályozás, a cégnyilvántartások, az adójog és a felügyelet fontos szerepet játszanak az adóparadicsomok és offshore pénzügyi központok életében; mivel ezek a központok valójában csak akkor működhetnek, ha az adott kormányok megteremtik az ehhez szükséges feltételeket;

Z.  mivel a preferenciális bánásmódot kínáló offshore struktúrák a bankokhoz, a könyvelő cégekhez, az adótanácsadókhoz, a vagyonkezelőkhöz és az ügyvédekhez hasonló közvetítők nélkül nem tudnának működni sem az adóparadicsomokban, sem más joghatóságokban;

AA.  mivel néhány – köztük uniós – kormány és felségterület arra specializálódott vagy azzal foglalkozik, hogy versenytorzító adómegoldásokat kínál a multinacionális vállalatoknak és vagyonos magánszemélyeknek, akik nem rendelkeznek tényleges gazdasági érdekeltséggel e felségterületeken, hanem fedőcégek képviselik őket;

AB.  mivel a LuxLeaks esetével ellentétben a panamai dokumentumokban feltárt, politikai közszereplők illegális tevékenységekben való állítólagos érintettsége olyan helyzetekhez vezethet, amelyekben bizonyos kormányok megtagadhatják az ilyen esetek alapos kivizsgálását; mivel néhány, az alacsony átláthatóságot toleráló nem uniós országban, ahol fennáll a korrupció gyanúja a kormányzati tisztviselőkkel szemben, a kormánynak nem érdeke az intézkedések meghozatala válaszul a panamai dokumentumokban feltárt információkra;

AC.  mivel az Európai Bizottság olyan becsléseket említ, amelyek szerint az adókijátszás és az adókikerülés miatti bevételkiesés összege legalább egy milliárd euró csak az Európai Unión belül(27); mivel ez közvetlenül érinti mind a nemzeti, mind az uniós költségvetést; AD.  mivel a teljes „fejlesztési finanszírozási veszteség” a fejlődő országokban (azaz a kiesett adóbevételek és a nyereségként elveszett újrabefektetett jövedelem) évente 250 milliárd EUR;

AE.  mivel 2014 óta a világ összes, 95,5 trillió dollárt kitevő magánvagyonából legalább 7,6 trillió USA-dollárt eltitkoltak; mivel világszinten a pénzügyi magánvagyon 8%-a offshore található, ami éves szinten 190 milliárd dollár értékű adóbevétel-kieséshez vezet; mivel az európai magánvagyonokból megközelítőleg 2,6 trillió dollárt tartanak offshore intézményekben, ami éves szinten 78 milliárd dollár értékű adóbevétel-kieséshez vezet(28);

AF.  mivel 2011-ben a becslések szerint világszerte mintegy 3,1 trillió dollár veszett el a multinacionális nagyvállalatok adókikerülése és adókijátszása miatt(29);

AG.  mivel az orosz ügyvéd, Szergej Magnyickij a panamai dokumentumokhoz kapcsolódó, nagy horderejű transznacionális pénzmosási ügyet tárt fel, amely az uniós tagállamokban és világszerte pénzmosásra irányuló vizsgálatok tárgya volt;

AH.  mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a nemzetközi együttműködés javítására szólított fel a Szergej Magnyickij által feltárt csalárd adó-visszatérítésekből származó pénz útvonalának vizsgálata tekintetében; míg a Szergej Magnyickij által feltárt és az ellene elkövetett bűncselekmények elkövetői és kedvezményezettjei nem állnak bíróság előtt;

AI.  mivel becslések szerint a nemzetközi pénzmosás a világ GDP-jének 2%–5%-át teszi ki; mivel a pénzmosási ügyek száma növekvőben van az Eurojust statisztikái szerint,(30) és több joghatóságon átívelő, koordinált válaszlépésekre van szükség az ilyen transznacionális bűncselekmények elleni küzdelemben;

AJ.  mivel több uniós tagállam és tengerentúli területe szerepel a 100 legtitoktartóbb ország listájában(31); mivel Luxemburg és Németország a 6., illetve a 8. helyet foglalja el;

AK.  mivel a panamai dokumentumok olyan illegális gyakorlatok rendszeres alkalmazását dokumentálták és tárták fel, mint a dokumentumok visszadátumozása, illetve abba engedtek betekintést, hogy az érintett ügyvédek, vagyonkezelők és egyéb közvetítők – többek között a kiszervezések során – teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a kellő gondosság elvét, és például olyan vállalatokkal tartottak fenn üzleti kapcsolatokat, amelyek névleges igazgatói akár 1000 fedőcéget is képviseltek, vagy évek óta halottak volt;

AL.  mivel a panamai dokumentumok feltárták, hogy a kormányok és parlamentek, valamint a nemzeti és európai hatóságok szembeszökően figyelmen kívül hagyták a pénzmosás elleni küzdelemmel és az adóellenőrzésekkel kapcsolatos jogszabályok megalkotását és érvényesítését, ezáltal elősegítve a pénzügyi bűncselekményeket;

AM.  mivel a tagállamok összességében legalább 1300 esetben rendeltek el vizsgálatot, könyvvizsgálatot és nyomozást a panamai dokumentumok kapcsán; mivel a tagállamok több mint 3000, a panamai dokumentumokhoz kapcsolódó uniós székhelyű adófizetőt és vállalatot azonosítottak; mivel az elmúlt tizenkét hónapban ez azt eredményezte, hogy a nemzeti hatóságok már több tízmillió dollárt vagy eurót hajtottak be korábban be nem vallott adó formájában(32);

AN.  mivel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) a panamai dokumentumokról szóló jelentésében hivatkozott a bemutatóra szóló részvényekre, és a vállalatok tulajdonosai névtelenségének védelmében használt egyik módszerként mutatta be őket, amely megnehezíti a vállalatok tényleges tulajdonjogának megállapítását; mivel az igazi és tényleges tulajdonjogot az egyik fél teljes névtelenség mellett, nyom és további dokumentáció nélkül átruházhatja a másik félre; mivel a bemutatóra szóló részvények révén egy magánszemély vagy egy szervezet olyan vállalat tulajdonosa lehet, amely ezzel egyidőben közpénzekkel folytat üzleti tevékenységet;

AO.  mivel az EU a pénzmosás, az adócsalás, az adókikerülés és az adókijátszás elleni küzdelem globális vezetője; mivel továbbra is annak kell maradnia azzal, hogy továbbmegy az erre a területre vonatkozó nemzetközi szabványoknál és ajánlásoknál a globális szint emelése érdekében;

1. Adókijátszás és adókikerülés

1.1. Offshore struktúrák

1.  rámutat, hogy különféle meghatározások léteznek arra, hogy mi tekintendő „offshore pénzügyi központnak”, „adóparadicsomnak”, „banktitok-mennyországnak”, „nem együttműködő adójogrendszernek” és „a pénzmosás szempontjából kiemelt kockázatot jelentő országnak”; rámutat arra, hogy az egységes definíció hiánya az egyik fő tényező, amely megakadályozza egy olyan megfelelő és hatékony szabályozás elfogadását, amely fel tud lépni az adókikerülés és adókijátszás és a pénzmosás ellen;

2.  emlékeztet arra, hogy az offshore központ meghatározásától függően az offshore pénzügyek volumene 1 és 21 trillió dollár között mozog(33);

3.  tudatában van, hogy az offshore pénzügyi központokra általában az alábbiak jellemzők: 1. a tevékenység elsősorban a külföldi illetőségűeket célozza; 2. nagyon elnéző vagy enyhe felügyeleti követelmények és/vagy minimális közzétételi előírások; 3. alacsony (nem meghatározott) vagy nullakulcsos adóztatás(34); 4. a hazai pénzügyi közvetítéshez képest aránytalanul nagy külső eszközökkel és kötelezettségekkel rendelkező pénzügyi rendszerek; 5. nagyon konkrét és korlátozott adóelőnyök vagy bizonyos közigazgatási gyakorlatok megléte, amelyek szelektív előnyt nyújtanak az adótervezőknek;

4.  megjegyzi, hogy az úgynevezett „szabad kikötők” offshore tárolólétesítmények, amelyek lehetővé teszik a pénzmosást és egyéb értékek adómentes kereskedelmét; hangsúlyozza, hogy az OECD bírálta az úgynevezett szabad kikötőket, nevezetesen, hogy ezen tárolólétesítmények pénzmosásra használhatók azáltal, hogy megkerülik a nemzetközi átláthatósági szabályokat;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport jelenleg a nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listáján dolgozik;

6.   üdvözli, hogy a Bizottság kidolgozta és rendszeresen frissíti a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező és emiatt kiemelt kockázatot jelentő, valamint az Unió pénzügyi rendszerére kockázatot jelentő harmadik országok uniós jegyzékét;

7.  tudomásul veszi, hogy a két jegyzék néhol átfedésben lehet az érintett országokat illetően, bár a két jegyzék célja, kritériumai, az összeállítás folyamata és a következmények eltérőek; úgy véli azonban, hogy a két jegyzéknek ki kell egészítenie egymást, és hogy együtt biztosítani tudják az uniós adóalap magas szintű védelmét, az uniós pénzügyi rendszer integritását és az egységes piac megfelelő működését;

8.  megállapítja, hogy a Mossack Fonseca érintett volt néhány, az Európai Beruházási Bank által irányított projektben, és hogy az Európai Bizottság 2016-ban 18 projektet állított le, megakadályozva, hogy egy milliárd euró adóparadicsomokba kerüljön;

9.  aggodalommal jegyzi meg a fedőcégek száma és az adóügyi határozatok, bizonyos adójogrendszerek és uniós tagállamok közötti magas korrelációt;

A nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listája

10.  üdvözli, hogy a Tanács célja az, hogy 2017 végéig létrehozza a nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listáját azzal az elhatározással, hogy kezelje a tagállamok adóalapját fenyegető külső, olyan harmadik országok vagy az Unióval szomszédos joghatóságok által jelentett kockázatokat, amelyek nem tartják be a jó adóügyi kormányzás nemzetközi normáit; rámutat azonban, hogy a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódex harmadik országokkal foglalkozó alcsoportja által végzett és felügyelt ellenőrzési folyamat nem volt teljesen átlátható, és a Parlamentnek nem állt módjában ellenőrzési jogkörét gyakorolni; hangsúlyozza, hogy a fent említett jegyzéknek realisztikusnak és objektívnek kell lennie ahhoz, hogy hiteles legyen, valamint hogy helyreállítsa az uniós fellépésbe vetett bizalmat az adóparadicsomok elleni küzdelemben;

11.  megjegyzi, hogy a lista(35) célja az, hogy közös uniós módszert vezessen be a harmadik országbeli adójogrendszerek értékelésére, ellenőrzésére és jegyzékbe vételére, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy azonosítsák az adókikerülést és az adókijátszást folytató joghatóságokat(36); rámutat, hogy a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport visszavonta a nulla, vagy nullaközeli társaságiadó-kulcs egyértelmű feltüntetését az adóparadicsom meghatározása és a jegyzéken történő feltüntetése kritériumaként;

12.  üdvözli, hogy a Tanács 2016 májusában elfogadta a jegyzékbe való felvételre irányuló javasolt eljárást, és arra szólított fel, hogy 2017 végéig készüljön el az uniós lista; sajnálja, hogy a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkája nem volt átlátható;

2.3. Információcsere

13.  emlékeztet arra, hogy az OECD közös adatszolgáltatási standardjai értelmében a joghatóságoknak információkat kell beszerezniük pénzügyi intézményeiktől, és ezeket az információkat évente automatikusan ki kell cserélniük a többi joghatósággal; sajnálja, hogy az Egyesült Államok nem elkötelezett ezen új nemzetközi standard iránt; rámutat arra, hogy a közös jelentéstételi standardnak is vannak gyengeségei, és üdvözli, hogy az OECD dolgozik a standard pontosításán annak hatékonyabbá tétele érdekében; sajnálja, hogy 2017-ben az elkötelezett joghatóságok kevesebb mint fele hajtotta végre a közös jelentéstételi standardokat;

14.  emlékeztet arra, hogy 2011. február 15-én a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) elfogadta az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/16/EU tanácsi irányelvet (DAC 1); emlékeztet arra, hogy ez az irányelv kötelezővé teszi a nemzeti adóhatóságok számára, hogy egy másik tagállam kérésére információkat szolgáltassanak egy adófizetőjükről, még akkor is, ha ennek az információnak csak egy bank vagy más pénzügyi intézmény van birtokában; megjegyzi, hogy az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések 2013. január 1-én léptek hatályba, az egyes kategóriákra vonatkozó automatikus információcsere kivételével(37), amely 2015. január 1-én lépett hatályba;

15.  emlékeztet arra, hogy a DAC 1-et több átdolgozás révén sikeresen meghosszabbították az adóügyi információk automatikus cseréjének, az adómegállapításokkal és az előzetes ármegállapításokkal kapcsolatos automatikus információcsere, a kötelező, országalapú adóügyi információcsere és a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos információk cseréjének lefedése érdekében, amelynek értelmében a tagállamok nemzeti adóhatóságai hozzáférnek a pénzügyi információs egységek által birtokolt, a tényleges tulajdonosokkal kapcsolatos központi nyilvántartásokhoz;

16.  örömmel fogadja a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2017. június 21-i bizottsági javaslatot (DAC 6);

1.4. Megállapítások

17.  megállapítja, hogy az offshore vállalatokat gyakran fedőcégként hozzák létre(38), a bejegyzés szerinti országban folytatott gazdasági vagy egyéb tevékenység megléte nélkül;

18.  hangsúlyozza, hogy az offshore vállalatokat gyakran a pénz vagy eszközök eredetének, vagy a végső tényleges tulajdonos identitásának elrejtése(39), a végső tényleges tulajdonos lakóhelye szerinti hagyatéki illeték vagy jövedelem- vagy tőkeadó megfizetésének kikerülése vagy kijátszása(40), a vagyon hitelezőktől vagy örökösöktől történő elrejtése, szankciók elkerülése, bűncselekmények és pénzmosás álcázása, vagy az az elsődleges célja, hogy egy magánszemély vagy cég vagyonát egy új vállalatra ruházzák át a fennálló kötelezettségek teljesítésének elkerülésével, illetve hogy adókikerülés céljából bizalmi vagyonkezelőre ruházzák át az eszközöket; megállapítja, hogy számos panamai dokumentum tanúskodik arról, hogy a közvetítőknek és a Mossack Fonseca irodának tudomása volt ezen motivációkról;

19.  hozzáteszi, hogy a multinacionális vállalatok esetében a fedőcégeket és postafiókcégeket az agresszív adótervezési séma részeként a társasági adó optimalizálására is használják, a transzferárképzés megkönnyítésére; emlékeztet a Parlament álláspontjára, miszerint a multinacionális vállalatok agresszív adótervezési sémái nem egyeztethetők össze a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvével(41);

20.  kijelenti, hogy a panamai dokumentumok szerint az uniós tagállamok közül az Egyesült Királyság rendelkezik a legtöbb offshore vállalattal (17 973), őt követi Luxemburg (10 877) és Ciprus (6374), majd Lettország, Írország, Spanyolország, Észtország és Málta(42); rámutat például arra, hogy egy bizonyos ponton a Mossack Fonseca alig egy hét leforgása alatt 115 vállalatot alapított Luxemburgban(43); hangsúlyozza, hogy a Mossack Fonseca által fedőcégek vagy más összetett struktúrák létrehozására leggyakrabban használt 21 ország közül 12 ország – az Egyesült Királyságon kívül – a brit tengerentúli területek, a brit koronafüggőségek vagy a Brit Nemzetközösség tagja; 

21.  aggodalommal állapítja meg, hogy a labdarúgással kapcsolatos kiszivárogtatások és a labdarúgásban nemrégiben feltárt adókijátszások számos egyéni esete azt mutatja, hogy a nemzeti jogszabályokban még mindig számos kiskapu és inkompatibilitás létezik a képmáshoz való jogból és a labdarúgók nemzetközi megvásárlásából eredő jövedelmekre vonatkozó adórendszerek esetében; 

22.  hangsúlyozza, hogy a természetes személyekként azonosított részvénytulajdonosok vagyonából kiindulva a Mossack Fonseca által alapított offshore vállalatok mindegy 9%-a uniós polgárok tulajdonában van(44);

23.  hangsúlyozza, hogy az adatok kiszivárogtatásakor 55 728 társaság volt aktív, és mintegy 90%-uk a Brit Virgin-szigeteken, Panamában vagy a Seychelles-szigeteken volt bejegyezve;

24.  megjegyzi, hogy az offshore joghatóságokban és néhány uniós tagállamban a cégnyilvántartások és a hatóságok gyakran nem igényelnek vagy nem osztanak meg a tényleges tulajdonosok, a minősített részvényesek, a felügyelőbizottsági tagok, az igazgatótanácsi tagok és az ügyvezetők azonosításához szükséges információkat, sem pedig a mérleggel, valamint a nyereséggel vagy veszteséggel kapcsolatos adatokat; megjegyzi, hogy néhány országban a végső tényleges tulajdonos azonosítását minden további ellenőrzést mellőzve pusztán bejelentés alapján végzik(45);

25.  megjegyzi, hogy a legtöbb offshore joghatóságban nincs adófizetési és jelentéstételi kötelezettség(46); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos ilyen joghatóság nemzeti jogszabályai vagy közigazgatási gyakorlata akadályokat gördít a külföldi illetékes hatóságokkal való információcsere útjába;

26.  megjegyzi, hogy a fent említett három joghatóság, nevezetesen a Brit Virgin-szigetek, Panama és a Seychelle-szigetek közül az OECD adóügyi bizottsága egyet sem sorolt a nem együttműködő adóparadicsomok közé; emlékeztet arra, hogy a Brit Virgin-szigetek, a Seychelle-szigetek és Panama 2000 és 2002 között lekerült a listáról, miután hivatalosan kötelezettséget vállaltak, hogy eleget tesznek az OECD által az átláthatósággal és információcserével kapcsolatosan meghatározott globális normáknak, azonban senki sem bizonyosodott meg arról, hogy valóban betartják-e ezeket a normákat, és ezek az országok továbbra is adóparadicsomként működnek; sajnálatosnak tartja, hogy az OECD adóparadicsomokat felsoroló listája 2017 júliusa óta csak egyetlen országot tartalmaz;

27.  hangsúlyozza, hogy egyes joghatóságok lehetőséget nyújtanak arra, hogy lakosai több joghatóságban éljenek kettős útlevéllel vagy befektetői vízumprogramokkal, amelyek az ilyen joghatóságokba történő befektetésért cserébe lehetővé teszik a tartózkodási engedély megszerzését(47); olyan konkrét eseteket emel ki, amelyekben az ilyen befektetői vízumprogramokat pénzmosásra használták(48);

28.  hangsúlyozza, hogy minden egyes offshore joghatóság olyan szolgáltatásokat nyújt magánszemélyeknek és vállalatoknak, amelyek üzleti modelljükhöz igazodnak; rámutat arra, hogy az offshore szolgáltatók kihasználják az egyes joghatóságok által kínált adókedvezményeket és különleges rendszereket olyan szerkezetek létrehozására, amelyek elrejtik a tényleges tulajdonos személyazonosságát, és szükség esetén (ha például az adóhatóságok a korábbi joghatóságban vizsgálatot indítanak) perceken belül egy másik joghatóságba telepíthetik át ezeket a struktúrákat;

29.  megjegyzi, hogy a panamai dokumentumokban feltárt offshore konstrukciók nagy részét Luxemburgból, az Egyesült Királyságból és Ciprusból hozták létre, és hogy ezen országokban felmerülhetett volna a gyanú, hogy ez a többi tagállam – a végső tényleges tulajdonosok lakóhelye – adóbevételének csökkenésével jár; hangsúlyozza, hogy Luxemburgban például számos offshore céget hoztak létre pusztán a forrásadó elkerülése érdekében(49) (amely csak természetes személyekre vonatkozott, offshore vállalatokra nem), és ezek közül néhány még a DAC 1 hatálybalépése után is aktív volt; megjegyzi, hogy a végső tényleges tulajdonosok személyazonosságával kapcsolatos nagyobb átláthatóság a nyilvános nyilvántartások létrehozása révén elrettentő erővel is hatna;

30.  megállapítja, hogy az Egyesült Királyságban a hatóságok által vizsgált, ingatlannal kapcsolatos korrupciós ügyek több mint 75%-a esetében adóparadicsomokban nyilvántartásba vett névtelen társaságok érintettek; hozzáteszi, hogy az érintett vállalatok 78%-át az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Királyság tengerentúli területein vagy koronafüggőségein vették nyilvántartásba; megállapítja, hogy az Egyesült Királyság kormányának módjában állna különleges előjogaira hivatkozva arra kényszeríteni a brit tengerentúli területeket és koronafüggőségeket, hogy központi, nyilvános tulajdonosi cégnyilvántartásokat vezessenek be, és megszüntessék az adótitkot;

31.  rámutat arra, hogy az Európai Unión belül a Madeirához hasonló különleges gazdasági övezeteket a nagyvállalatok és a vagyonos magánszemélyek arra használják, hogy adófizetés nélkül rejtsék el nyereségeiket; ezért szükségesnek látja, hogy a Bizottság megvizsgálja ezen rendszerek állapotát az eredeti célkitűzés teljesülése tekintetében, valamint hogy szigorúbb adózási feltételekkel felülvizsgálja az uniós regionális támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat;

32.  megjegyzi, hogy nincsenek megfelelő kapacitások, köztük szakképzett emberi, műszaki és pénzügyi források a szabályozók, a felügyeletek és az alkalmazandó adózási jogszabályok érvényesítéséért felelős uniós tagállami hatóságok és szervek számára; megjegyzi például, hogy csak az Európai Bankhatóság (EBH) oszt el forrásokat az eszköz-forrás gazdálkodás egyéb uniós pénzügyi hatóságokkal való koordinációjának biztosítása érdekében, azonban ezt az ügyet csak 0,8 alkalmazott kezeli; sajnálatát fejezi ki az adókijátszás és adókikerülés közös európai fogalommeghatározásainak hiánya miatt, mivel ez megkönnyítené a tagállamok közötti együttműködést; rámutat arra, hogy az adókijátszás, adócsalás vagy pénzmosás területén történő, két vagy több tagállam közötti igazgatási együttműködést és bűnügyi jogsegélyt az össze nem illő nemzeti jogszabályok akadályozzák; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban, például Luxemburgban az egyszerű adócsalást nem kezelték vagy még mindig nem kezelik súlyos bűncselekményként, és ez megakadályozza a határokon átnyúló igazgatási együttműködést és bűnügyi jogsegélyt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban, – amelyek között szintén megtalálható Luxemburg – a bűncselekmény elkövetésének idejét tartják még mindig az elévülési idő kiszámításához szükséges kiindulópontnak, amely potenciálisan akadályozza a határokon átnyúló igazgatási együttműködést és a bűnügyi jogsegélyt; üdvözli, hogy egyes tagállamokban, például Luxemburgban már megtörtént vagy tervben van a nemzeti jogszabályok olyan célú módosítása, amelynek révén eltávolítják a határokon átnyúló igazgatási együttműködés és a bűnügyi jogsegély útjában álló akadályokat;

33.  megállapítja, hogy a Bizottság 18 esetben indított jogsértési eljárást különböző tagállamok ellen a DAC1 átültetésének hiánya miatt(50), 13 esetben a DAC2 végrehajtásával kapcsolatban(51), és 8 esetben a DAC3 végrehajtásával kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy az igazgatási együttműködésről szóló, az adóhatóságok közötti országonkénti jelentéstételre vonatkozó irányelvet 2017. június 4-ig kellett volna a tagállamoknak a nemzeti jogszabályaikban végrehajtaniuk; megállapítja, hogy 11 tagállamban (Bulgária, Ciprus, Horvátország, Észtország, Görögország, Magyarország, Málta, Lengyelország, Portugália, Cseh Köztársaság és Szlovákia) az ezzel kapcsolatos fellépés még várat magára(52);

34.  hangsúlyozza, hogy az adóhatóságok ezen erőforráshiánya akadályozza őket abban, hogy valóban képesek legyenek a DAC keretében folyó spontán információcserére, és hogy ez rendszerszintű probléma az EU-ban;

35.  arra a következtetésre jut, hogy nem hajtották végre a DAC rendelkezéseit, különösen a spontán információcseréről szóló 1. és 2. cikket és a 8. cikk (1) bekezdését, ezzel gondatlanságból vagy mulasztásból fakadó hivatali visszásságot követve el; rámutat arra, hogy egyes tagállamok megalapozottan feltételezhették, hogy más tagállamokban adóbevétel-kiesés történt az offshore konstrukciók miatt, mégsem jelentették be ezeket az adóinformációkat a többi tagállamnak; rámutat arra, hogy a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport már 2012-ben elismerte a spontán információcsere hiányát az adómegállapításokban(53); arra a következtetésre jut, hogy a Bizottság elmulasztotta a DAC rendelkezéseinek hatékony érvényesítését;

2. Pénzmosás

2.1. A pénzmosás elleni jogszabályok  

36.  emlékeztet arra, hogy a FATF meghatározta a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem nemzetközi normáit (AML/CFT), és hogy annak valamennyi tagja – ideértve a panamai dokumentumokban megnevezett legfőbb offshore pénzügyi központokat (Brit Virgin-szigetek, Panama és Seychelle-szigetek) is – elkötelezett e normák végrehajtása mellett;

37.  megjegyzi, hogy az Európa Tanács Varsói Egyezménye a pénzmosással kapcsolatos legátfogóbb nemzetközi egyezmény, és felkéri a feleket, hogy jogalkotási intézkedéseket fogadjanak el a pénzmosás megelőzésének, kivizsgálásának és büntetőeljárás lefolytatásának megkönnyítése, valamint a bűncselekményből származó jövedelem és eszközök hatékony befagyasztása és elkobzása érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Varsói Egyezményt eddig csak 18 tagállam ratifikálta;(54)

38.  elismeri, hogy a pénzmosás elleni küzdelem jelenlegi uniós keretét a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi pénzmosási irányelv jelenti, amely három szinten nevezi meg a pénzmosási kockázatokat, konkrétan a nemzetek feletti szintet, a tagállami szintet és az ügyfél-átvilágítási tevékenységek részeként kötelezett szervezetek szintjét; sajnálatát fejezi ki azonban a tagállamok pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelmének megközelítésében tapasztalt nagyobb harmonizáció hiánya miatt(55);

39.  hangsúlyozza, hogy a 3. pénzmosási irányelv négy kulcsfontosságú rendelkezést tartalmaz, nevezetesen az ügyfél-átvilágítást, a jelentéstételi kötelezettségeket, a nyilvántartási kötelezettségeket és a végrehajtást; emlékeztet arra, hogy a 3. pénzmosási irányelv végrehajtásának időpontja 2007. december 15-e volt;

40.  megjegyzi, hogy a 4. pénzmosási irányelv javítja a kiemelt kockázatot jelentő országokkal folytatott üzleti tevékenységek fokozott ügyfél-átvilágításának alkalmazási körét, a politikai közszereplőkre és a végső tényleges tulajdonosokra vonatkozó kötelezettségeket, 15 000 euróról 10 000 euróra csökkenti a készpénzfizetési küszöböt és kiterjeszti az adatszolgáltatásra kötelezett szervezetek körét, hogy az ne csak a kaszinókra, de az egész szerencsejáték-ágazatra is kiterjedjen; emlékeztet arra, hogy a gazdasági társaságok tényleges tulajdonosainak egyik azonosítási kritériuma a 25% plusz egy részvénynek megfelelő részvényesi részesedés vagy több mint 25%-os tulajdonosi érdekeltség; emlékeztet arra, hogy a 4. pénzmosási irányelv 2017. június 26-án lépett hatályba, de csak hat tagállam értesítette a Bizottságot a nemzeti jogba történő teljes körű végrehajtásról a határidő lejárta előtt(56); felszólítja a többi érintett tagállamot, hogy haladéktalanul végezzék el 4. pénzmosási irányelv átültetését;

2.2. A pénzmosás szempontjából kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok uniós jegyzéke

41.  emlékeztet arra, hogy 2016. július 14-én a Bizottság elfogadta az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv kiegészítéséről szóló (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendeletet azon tizenegy harmadik ország – nevezetesen Afganisztán, Bosznia és Hercegovina, Guyana, Irak, Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, Szíria, Uganda, Vanuatu, Jemen, Irán és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) – jegyzékét, amelyek stratégiai hiányosságokkal rendelkeznek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén;

42.  rámutat arra, hogy ez a FATF által készített jegyzéket tükrözi, és nem tartalmaz egyetlen, a panamai dokumentumokban említett országot sem;

43.  emlékeztet arra, hogy Guyana törlésével és Etiópia hozzáadásával a Bizottság a jegyzék módosítását javasolta; megismétli a Parlamentnek e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni 2017. január 19-i és 2017. május 17-i kifogásait;

44.  megjegyzi, hogy a FATF 2007 óta több mint 80 országot vizsgált meg a megfelelőség és a hiányosságok tekintetében, és hogy 61 ország került a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező országok nyilvános jegyzékébe; felhívja a figyelmet a FATF arra vonatkozó állításaira, hogy azóta 51 ország vezetett be a probléma kezeléséhez szükséges reformokat, például a jogi és szabályozási keretek kialakításában és a reformok terén, illetve a jegyzékből való törlésük érdekében kötelezettséget vállaltak a nemzetközi adózási normák, például az OECD közös jelentéstételi standardjainak betartására; kiemeli, hogy a nyilvános jegyzékről történő törlésre nem a reformok bevezetésére tett kötelezettségvállalások bejelentésével, hanem a FATF által végzett alapos, a változások gyakorlati megvalósulását megerősítő értékelés után kerülhet csak sor;

45.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a FATF-értékelés és a szakértői értékelés folyamatai eredményeképpen olyan jegyzék született, amely haszontalan a pénzmosás elleni küzdelem számára;

2.3 Pénzügyi információs egységek

46.  emlékeztet arra, hogy a 3. pénzmosási irányelv értelmében minden tagállam köteles létrehozni egy pénzügyi információs egységet a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben történő, a tagállamok különböző titkosszolgálatai közötti információmegosztás érdekében, valamint arra, hogy minden egyes nemzeti pénzügyi információs egység számára megfelelő erőforrásokat kell biztosítani feladataik ellátásához, és olyan eszközöket kell számukra biztosítani, hogy hatékonyan és időben hozzáférjenek a feladataik megfelelő elvégzéséhez szükséges pénzügyi, igazgatási és bűnüldözési információkhoz, ideértve a releváns hatóságok adatbázisai közötti átjárhatóságot;

47.  emlékeztet arra, hogy az irányelv(57) hatálya alá tartozó intézményeknek és természetes és jogi személyeknek tájékoztatniuk kell a pénzügyi információs egységeket, ha azt feltételezik, hogy pénzmosást vagy terrorizmus finanszírozását követik vagy követték el vagy kísérelték meg, valamint be kell jelenteniük a gyanús ügyleteket és kérésre minden lényeges információt meg kell adniuk;

48.  megállapítja, hogy hiányzik a gyanús tranzakció egységes meghatározása, és a jelenlegi meghatározás bizonyos esetekben nem bizonyul megfelelőnek.

49.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak kötelezniük kell a hitel- és pénzintézeteiket olyan rendszerek kialakítására, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a nemzeti jog szerint teljes mértékben és gyorsan reagáljanak a pénzügyi információs egységektől érkező megkeresésekre;

50.  tudomásul veszi és üdvözli a FIU.net együttműködés létrehozását az Europol keretében; emlékeztet arra, hogy az Egmont-csoport, a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés nemzetközi szervezete világszerte 154 ilyen egységből áll; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Európában számos pénzügyi információs egység számára a nemzeti jogszabályi keret még mindig nem engedélyezi a külföldi bűnüldözési szervekkel történő közvetlen adatcserét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Europol nem rendelkezik vizsgálati jogkörrel az adókijátszással és a pénzmosással szembeni eljárás lefolytatására;

2.4 Megállapítások

51.  megállapítja, hogy számos közvetítő, nevezetesen a németországi Berenberg bank vagy a máltai Pilatus bank, nem hajtotta végre megfelelően a kötelező, fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket – akár az ügyfeleikkel való üzleti kapcsolat kialakítása, akár e kapcsolat során –, még akkor sem, ha felmerült a pénzmosás gyanúja; ezért kiemeli a kötelezett szolgáltatók jelentéstételének elmulasztását vagy egyenetlenségét az illetékes pénzügyi információs egységek felé a pénzmosásra utaló gyanújuk tekintetében(58);

52.  megállapítja, hogy sok esetben egyáltalán nem vagy rosszul folytattak vizsgálatokat az offshore szervezetek végső tényleges tulajdonosainak azonosítása céljából; rámutat arra, hogy emiatt nem történt meg a szervezet tulajdonosi és ellenőrzési struktúrájának meghatározása, és/vagy az üzleti kapcsolat céljáról és szándékáról szóló információk megszerzése34; hangsúlyozza, hogy a panamai dokumentumok nyilvános dokumentumaiból kiderül, hogy a Mossack Fonseca irodának tudomása volt arról, hogy bizonyos ügyfelei vagy leányvállalatai nem mindig megfelelően végezték el az ügyfél-átvilágítást(59); hangsúlyozza, hogy a Mossack Fonseca bizonyos esetekben beismerte, hogy nem volt tudomása arról, hogy kik voltak a nyilvántartásba vett szervezetek tényleges tulajdonosai(60);

53.  elítéli azt a tényt, hogy ügyfelei különleges felhasználási igényeinek kielégítésére a Mossack Fonseca drágább szolgáltatásokat számított fel, és nem végezte el a megfelelő ügyfél-átvilágítási ellenőrzéseket, miközben teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy ezek a szolgáltatások magasabb pénzmosási kockázattal járnak(61);

54.  hangsúlyozza, hogy emiatt nem áll rendelkezésre elegendő dokumentáció a nemzeti pénzügyi információs egységek vagy más illetékes hatóságok számára a nemzeti jogszabályok szerinti vizsgálatok és elemzések elvégzéséhez;

55.  megjegyzi, hogy számos ország (egyes uniós tagállamok is) a közelmúltban a nem uniós állampolgárokat célzó állampolgársági programokat – úgynevezett„aranyvízumokat” vagy befektetői programokat –dolgozott ki, amelyek állampolgárságot nyújtanak az országnak nyújtott pénzügyi befektetésért cserébe, anélkül, hogy megfelelően ellenőrizték volna e pénzek forrását vagy elvégezték volna az ügyfél-átvilágítást, gyengítve ezáltal a pénzmosás elleni szabályozásokat; hangsúlyozza, hogy az ilyen programok következtében kialakuló kettős állampolgársági viszonyok az adóügyi információk automatikus cseréjének rendszerét is alááshatják;

56.  megjegyzi, hogy a dokumentáció és a vizsgálat hiánya bizonyos életbiztosítási kötvényekre is vonatkozik, amelyeket biztosításközvetítőkön vagy bármely más, a 3. pénzmosási irányelv értelmében pénzügyi szervezetnek minősülő szervezeteken keresztül biztosítótársaságok kínálnak az ügyfeleknek;

57.  emlékeztet bizonyos pénzügyi információs egységek azon kérésére, hogy nagyobb együttműködés révén jobb és több információforráshoz kell hozzáférniük – például központosított bankszámlaadatokhoz, ingatlan-nyilvántartásokhoz vagy életbiztosítási termékek nyilvántartásaihoz(62);

58.  megjegyzi, hogy az is előfordult, hogy az adó- vagy más igazgatási szervek vagy felügyeleti szervek felfedezték az offshore konstrukciók létezését, de nem jelentették be azokat a pénzügyi információs egységnek(63);

59.  megjegyzi, hogy a pénzmosás elleni küzdelem során folytatott uniós vizsgálatok egyik nagy problémája a hosszadalmas és nem hatékony mechanizmus, valamint azok a jogi és technikai akadályok, amelyek megakadályozzák és/vagy jelentős mértékben késleltetik az uniós pénzügyi információs egységek közötti együttműködést; megjegyzi, hogy az EU tagállamaiban lévő pénzügyi információs egységeknek különbözőek a struktúrái, méretei és hatáskörei, több tagállamban gyakori, hogy erőforráshiánnyal küzdenek, és ezek a különbségek befolyásolják a tagállamokban lévő pénzügyi információs egységek információgyűjtését, -elemzését és terjesztését, végső soron pedig kihatnak az egymás közötti információcserére is; hangsúlyozza, hogy ez azt eredményezheti, hogy az uniós tagállamokban lévő pénzügyi információs egységektől kapott válaszok fragmentáltak, aszimmetrikusak és összehasonlíthatatlanok(64);

60.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a független és autonóm pénzügyi információs egységek közvetlenül és kizárólagosan kapják meg a gyanús ügyletekre vonatkozó bejelentéseket, ami nem minden tagállamban van így;

61.  megállapítja, hogy a Bizottság nem képes megfelelően értékelni a pénzmosás szempontjából kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokat, mivel nem rendelkezik megfelelően képzett személyzettel a pénzmosási irányelv szerinti kötelezettségei teljesítéséhez;

62.  rámutat különösen a bejelentett gyanús ügyleteknek az új jogszabályok következtében egyre növekvő számára és arra, hogy az erőforrások hiánya miatt a pénzügyi információs egységek csak a probléma töredékét tudják kezelni(65); megállapítja, hogy az Egyesült Királyság és Hollandia felelős az Unióban a gyanús ügyletek kapcsán benyújtott bejelentések 67%-áért; megjegyzi, hogy bizonyos országokban a gyanús ügyletek bejelentése nem tűnik arányosnak a szabályozott ágazatok tevékenységeivel(66); megjegyzi, hogy egyes pénzügyi információs egységek küszöbérték-alapú jelentéseket kaptak, amelyek gazdagíthatják az információhoz való hozzáférésüket(67);

63.  üdvözli az Europol égisze alatt működő FIU.net által végzett munkát, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e platform jelenlegi formájában a tagállamok eltérő felhasználási szintje, valamint az uniós szintű források és kompetenciák hiánya miatt nem elég hatékony;

64.  megállapítja, hogy az Europol véleménye szerint a digitális valuták pénzmosási veszélyt jelentenek, ennek következtében a pénzmosás elleni stratégiáknak az új pénzmosási technikákra is összpontosítaniuk kell(68);

65.  megjegyzi, hogy az Europol összehasonlította a bűncselekményben való részvétellel gyanúsított magánszemélyeket és vállalatokat tartalmazó adatbázisát a panamai dokumentumokkal, és 3 469 valószínű egyezést talált; mivel ezen egyezések közül 1722 pénzmosáshoz és 116 terrorizmushoz kapcsolódik; mivel a legtöbb ilyen esetet az Egyesült Királyságban azonosították, valószínűleg az ország pénzügyi ágazatának mérete miatt; megjegyzi, hogy az Iszlám Állam ellenőrzése alatt álló bankok hozzáférhetnek a SWIFT-rendszerhez, és így képesek pénzeszközök EU-ba és az EU-n keresztül történő átutalására; megjegyzi, hogy a bankok megerősítették a vizsgálóbizottság tagjainak, hogy számos, terrorizmusfinanszírozáshoz kapcsolódó gyanús ügyletet jelentettek be; megjegyzi, hogy sem az Európai Bizottság, sem a Tanács, sem a bankok, sem pedig a pénzügyi információs egységek nem tudtak információval szolgálni arról, hogy hány bankszámlát fagyasztottak be az uniós tagállamokban terrorizmusfinanszírozás miatt;

66.  megjegyzi, hogy a megkeresésekre adott válaszok késedelmei befolyásolják a pénzügyi információs egységek együttműködését, és e válaszok gyakran gyenge minőségűek és hiányosak, ezért akadályozzák maguk a pénzügyi információs egységek közötti nemzetközi együttműködést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos pénzügyi információs egységek korlátozzák a továbbított információk használatát, ideértve a büntetőeljárásokban vagy pénzügyi vizsgálatokban történő felhasználásuk megtiltását; megjegyzi, hogy bizonyos európai pénzügyi információs egységek nem európai partnereknek elküldött együttműködési kérelmét a harmadik országok joghatóságában lévő jogi vagy közigazgatási akadályok gátolták;

67.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem minden pénzügyi információs egység rendelkezik az EU-ban felhatalmazással arra, hogy tájékoztatást kérjen a kötelezett szolgáltatóktól, és sok esetben e kérelmeket a gyanús ügyletek előzetes bejelentését követően lehet megtenni; tudomásul veszi ezért, hogy egyes pénzügyi információs egységek nem kérhetnek külföldi pénzügyi információs egységek nevében információt az adatszolgáltatásra kötelezett szervezetektől, ha nem rögzítettek az adatbázisukban hozzájuk köthető gyanús ügyleteket;

68.  megjegyzi, hogy egyes tagállamokban nincsenek világos iránymutatások a nemzeti pénzügyi információs egységek és a nemzeti adóhatóságok közötti, az adókötelezettségek betartására irányuló kölcsönös együttműködésre;

69.  üdvözli, hogy az adózási bűncselekményeket a közelmúltban elismerték a pénzmosás 4. pénzmosási irányelv szerinti alapbűncselekményeként, amelynek átültetésének határideje 2017. június 26-án lejárt; rámutat arra, hogy az irányelv kifejezetten kimondja, hogy az adózási bűncselekmények fogalmának nemzeti jogszabályi meghatározásai közötti eltérések nem akadályozzák a pénzügyi információs egységek képességét az információcserére; sajnálatát fejezi ki az adóügyi bűncselekmények közös európai fogalommeghatározásának hiánya miatt(69), amely eddig akadályozta az adóügyekkel kapcsolatos bűncselekmények kivizsgálását az EU-ban, valamint azt, hogy számos európai ország csak nagyon komoly adóügyi bűncselekményeket sorol ebbe a kategóriába; megjegyzi, hogy a pénzügyi információs egységek közötti nemzetközi együttműködés továbbra is megtagadható az azzal kapcsolatos jelentős tagállami különbségek miatt, hogy hogyan definiálják és teszik büntethetővé a pénzmosást mint alapbűncselekményt; megjegyzi, hogy folyamatban vannak a tárgyalások a pénzmosással szembeni büntetőjogi fellépésről szóló irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatban, amely minimumszabályokat állapítana meg a pénzmosási bűncselekmények területén elkövetett bűncselekmények és szankciók meghatározása tekintetében

70.  megjegyzi, hogy a végső tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásának létrehozására vonatkozó kötelezettség szerepel a 4. pénzmosási irányelvben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eddig ez a kötelezettség nem teljesült valamennyi tagállamban, és hogy nem minden pénzügyi információs egység fér hozzá a végső tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkhoz; megjegyzi, hogy a központi nyilvántartások nyilvánosan hozzáférhetővé tétele megkönnyítené a végső tényleges tulajdonosok személyazonosságának és/vagy a releváns érdekelt felek általi anomáliák és vélt törvénysértések megállapítását, ideértve az illetékes hatóságokat, a kötelezett szervezeteket és az állampolgárokat, valamint növelné az elszámoltathatóságot;

71.  hangsúlyozza, hogy az uniós FIU-platform számos hiányosságot talált a pénzügyi információs egységekről készült feltérképezési gyakorlat és hiányelemzés során; rámutat arra, hogy ez a 3. pénzmosási irányelv – különösen a bankszámla-információkhoz való hozzáférésre vonatkozó – rendelkezései nem megfelelő vagy elmulasztott végrehajtásának és a nemzeti megközelítések közötti jelentős eltéréseknek tudható be;

72.   üdvözli, hogy 2016. májusáig csupán 16 tagállam1a vezetett be a bank- és fizetési számlák tulajdonosainak meghatározására alkalmas automatikus mechanizmusokat, illetve kezdte meg ilyen mechanizmusok bevezetését(70); megjegyzi azt is, hogy a jelentés kiemelte, hogy a pénzügyi információs egységeknél nem áll rendelkezésre megfelelő kapacitás a kötelezett szervezetektől való információk beszerzésére és a határokon átívelő ügyek közös elemzésére, amellyel azonosítani lehetne a pénzmosást, a terrorfinanszírozási fenyegetéseket, kockázatokat és trendeket(71);

73.  kiemeli, hogy az EU FIU-platformja által végzett feltérképezési gyakorlat megállapította, hogy a pénzmosás elleni küzdelmet a nem megfelelő részletességű, illetve nem eléggé harmonizált európai szabályok is nehezítik;

74.  Rámutat arra, hogy a pénzmosással, adócsalással és adókikerüléssel kapcsolatos szabályok végrehajtását és érvényesítését végző egyes tagállami intézmények a jelek szerint nem teljesen függetlenek a politikai befolyástól38; rámutat arra, hogy egyes tagállamokban a rendőrség arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy indítson-e nyomozást a FIU-tól kapott, illetve a FIU által megerősített információk alapján, a cselekvés elmulasztása esetén hivatali visszásságnak minősülhet; megjegyzi, hogy a máltai FIU által készített jelentésekben politikai közszereplőket érintő pénzmosás gyanúja is felmerül, ez azonban eddig nem vezetett rendőrségi nyomozáshoz; aggodalmának ad hangot azokkal a vádakkal kapcsolatban, amelyek arra vonatkoznak, hogy egyes illetékes hatóságok nem tartják be a 4. tőkekövetelmény-irányelvben lefektetett pénzmosás elleni rendelkezéseket, különös tekintettel a minősített részvényesekre vonatkozó speciális követelményekre, illetve a banki engedélyt kibocsátó irányító testületek alkalmasságára és megfelelőségére vonatkozó követelményekre(72);

75.  megállapítja, hogy legalább egy tagállam (Málta) kormányon belüli minisztere szerepelt a panamai dokumentumban érintett politikai közszereplők között; megállapítja, hogy a bizottság által tényfeltáró kiküldetés keretében meglátogatott tagállamok(73) közül a legtöbb esetében a panamai dokumentumok által feltárt tények következtében vizsgálatok indultak; sajnálja azonban, hogy egyes országokban (például Máltán) annak ellenére sem indult nyomozás, hogy a pénzügyi információs egység komoly pénzmosási kockázatokra utaló bizonyítékokat tárt fel; sajnálja, hogy a nyomozás elmaradásának következtében nem volt lehetőség azonosítani, illetve szükség esetén szankciókkal büntetni a kötelezettségeiket, többek között az ügyfeleik átvilágítását nem megfelelően teljesítő közvetítőket; rámutat arra, hogy az online szerencsejátékok máltai piaca, illetve az erre vonatkozó engedélyezési gyakorlat valószínűsíthetően nem felel meg a jogszabályoknak, hiszen az általában jelentős mennyiségű tranzakcióval/komoly pénzmozgással járó, illetve számos nem személyesen bonyolított műveletet alkalmazó online szerencsejáték magas kockázatú szektor, ahogy azt a vonatkozó szupranacionális kockázatértékelés1b is megállapította(74); elítéli, hogy a Bizottság annak ellenére sem vizsgálta ki megfelelően, hogy Málta megfelel-e a pénzmosási irányelv rendelkezéseinek, hogy ennek lehetőségére felhívták a figyelmét; 

76.  hangot ad amiatti aggodalmának, hogy az EU egyes tagállamai csupán korlátozott mértékben tartják be a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem nemzetközi normáit (AML/CFT), amelyet a FATF vagy a Moneyval szakmai vizsgálatok is igazolnak; hangsúlyozza, hogy számos tagállamnak küldtek kötelezettségszegésről szóló levelet a 3. pénzmosási irányelv végrehajtásának elmulasztása miatt, és hogy hat tagállammal (Belgium, Franciaország, Spanyolország, Írország, Lengyelország és Svédország) szemben keresetet indítottak az Európai Bíróságon 2008 októberében; megjegyzi, hogy a lengyel ügyet visszavonták, de a másik öt tagállamot megbüntették amiatt, hogy nem hajtották végre időben az irányelvet; hangsúlyozza azonban, hogy ez kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogy megfelelőek-e a kötelezettségszegési eljárások a tagállamok általi végrehajtás minőségének ellenőrzésére;

77.  a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló 2016. július 6-i állásfoglalása(75) (2015/2066(INI)) értelmében továbbra is támogatja, hogy az Európai Bizottság járjon el illetékes versenyjogi hatóságként a tagállamok által multinacionális vállalatokkal szemben meghozott adómegállapításokkal kapcsolatos állami támogatással kapcsolatos vizsgálatokban, illetve sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ír kormány az Európai Unió Bíróságán megtámadta a Bizottság határozatát, amelyben arra utasította Írországot, hogy követeljen vissza 13 milliárd euró meg nem fizetett adót az Apple, Inc. vállalattól;

78.  arra a következtetésre jut, hogy amennyiben tagállamok nem megfelelően reagálnak ezekre a hiányosságokra, akkor nem hajtották végre hatékonyan a 3. pénzmosási irányelvet; súlyosan aggasztónak tartja, hogy azzal, hogy a pénzügyi információs egységek nem kaptak felhatalmazást a 3. pénzmosási irányelv által előirányozott együttműködésre, a tagállamok megsértették az EUMSZ lojális együttműködésre vonatkozó 4. cikkét(76); rámutat arra is, hogy a Bizottság részéről is mulasztás történhetett e rendelkezések végrehajtása során azáltal, hogy nem indított kötelezettségszegési jogsértési eljárásokat ilyen ügyekben; 79.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok gyakran adóamnesztiához folyamodtak az offshore-számlákon tartott, be nem vallott vagyonok normalizálása érdekében, amely hozzájárult ezeknek az esetenként minden bizonnyal törvénytelen úton szerzett összegeknek a kifehérítéséhez, és akadályozta a megfelelő pénzmosási vizsgálatok lefolytatását ezekben a joghatóságokban;

80.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság – személyzet hiányában – nem hajtotta végre a pénzmosási irányelv végrehajtásának megfelelő felügyeletét a tagállamokban; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság elmulasztotta a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokat tartalmazó uniós jegyzék független értékelését lefolytatni;

81.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2011 és 2014 közötti időszakban az európai és az országos banki felügyelet, illetve az országos adóhatóságok nem törődtek a Portugáliából offshore célokra irányuló jelentős pénzmozgásokkal, olyannyira, hogy az érintett felek mindenféle adó- és pénzmosási ellenőrzés nélkül legalább 10 milliárd eurót vittek ki főként Panamába, ebből 8 milliárd olyan vállalatokhoz köthető, mint az Espírito Santo csoport; ez még az Espírito Santo bank összeomlása előtt volt, ugyanakkor a hatóságok már ekkor is vizsgálódtak a bankkal és a csoporttal szemben; megjegyzi, hogy az eljárást megindító ügyész közelmúltbeli vádemelése szerint az Espírito Santo csoport megvesztegette José Sócrates volt miniszterelnököt;

3. Közvetítők(77)

3.1. A jogi keret

82.  emlékeztet arra, hogy a 4. pénzmosási irányelv szerint a kötelezett szervezetek jelenlegi meghatározása magában foglalja a pénzügyi és hitelintézeteket, a könyvvizsgálókat, könyvelőket és adótanácsadókat, a közjegyzőket, a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatókat, az ingatlanügynököket, szerencsejáték-szervezőket és más független jogi szakembereket; emlékeztet arra, hogy a 4. pénzmosási irányelv szerint a tagállamok kötelesek garantálni, hogy a felügyeletért felelős illetékes hatóságaik megkapják a feladataik ellátásához szükséges pénzügyi, személyzeti és technikai forrásokat (a 3. pénzmosási irányelv 37. cikke és a 4. pénzmosási irányelv 48. cikke), és megjegyzi, hogy a Pénzügyi Akció Munkacsoport és a Moneyval kölcsönös értékelésekről szóló jelentései számos helyen forráshiányt tártak fel;

83.  emlékeztet arra, hogy a kötelezett szolgáltatók kötelesek végrehajtani az ügyfél-átvilágítást és bejelenteni a pénzmosási irányelv alapján gyanítható pénzmosási műveleteket; megjegyzi, hogy a jogi szakemberekre ez csak akkor érvényes, ha nem vonatkozik rájuk ügyvédi vagy szakmai titoktartási kötelezettség;

84.  emlékeztet arra, hogy különösen a politikai közszereplők és a magas kockázatot jelentő ügyfelek esetében van szükség fokozott ügyfél-átvilágításra, hogy meg lehessen állapítani a vagyon és a pénzeszközök forrását; emlékeztet arra, hogy a hitel- és pénzintézeteknek olyan rendszerekre van szükségük, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy nemzeti joguknak megfelelően kimerítően és gyorsan reagáljanak a pénzügyi információs egységek megkereséseire;

85.  megjegyzi, hogy a tagállamok egy sor felügyeleti szervet hoztak létre a pénzmosási irányelvek szerinti kötelezett szolgáltatók különféle típusainak ellenőrzésére, és hogy a tanácsadókat és a közvetítőket ezért kormányzati szervek vagy önszabályozó szakmai testületek szabályozzák és felügyelik;

86.  emlékeztet arra, hogy bizonyos esetekben az önszabályozó szakmai testületek csak a panamai dokumentumok nyilvánosságra kerülése után léptek a közvetítők által megvalósított korrupciós cselekmények ügyében, amely a szabályozási és büntetési mechanizmusok hiányosságaira, illetve nem megfelelő hatékonyságára enged következtetni;

87.  hangsúlyozza, hogy az ilyen módon megkönnyített adócsalás számos tagállamban nem minősül pénzmosási alapbűncselekménynek, mivel a büntető törvénykönyvben nem tartozik a súlyos bűncselekmények kategóriái közé, és hogy egyes tagállamokban az adócsalás vétségnek minősül, ezért csak szabálysértésnek tekintik; megjegyzi, hogy a 4. pénzmosási irányelv – amelynek átültetési határideje 2017. június 26-án lejárt – ennek a pontnak a harmonizálását célozza;

88.  megjegyzi, hogy a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy „az adókijátszáshoz, illetve adókikerüléshez segítséget nyújtó közvetítők tevékenységének hatékonyabb visszaszorítása érdekében mérlegeljen jogalkotási kezdeményezéseket az OECD BEPS projekt 12. pontja alapján kötelező adatközlési szabályokra vonatkozóan”;

89.  üdvözli az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó nemzetközi adóelrendezésekkel kapcsolatos információk kötelező és automatikus cseréjére vonatkozó 2017. június 21-i bizottsági javaslatot; tudomásul veszi, hogy a határokon átívelő tranzakciókkal kapcsolatos intő jelek között szerepelnek azok a megoldások, amelyek keretében a fogadó fél állandó lakhelye az adóoptimalizálás céljából olyan joghatóságban van, amely nem számít fel társasági adót, vagy nulla százalékos társasági adót alkalmaz, illetve a társasági adó kötelező mértéke nem éri el az Unióban átlagosan számított kötelező társasági adó felét;

90.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy amennyiben egy bejelentett tervezetről az ellenőrzést követően bebizonyosodik, hogy az adórendszerrel való visszaélést valósít meg, a javaslat csupán adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő, és nem vezet be azonnali tiltást a tervezettel szemben;

91.  emlékeztet arra, hogy a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről, valamint a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló 2013/36/EU irányelv (a továbbiakban: CRD IV) előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a 3. pénzmosási irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések súlyos megsértéséért felelős pénzintézetekkel szemben közigazgatási szankciókat szabjanak ki; emlékeztet arra, hogy a CRD IV-csomag előírja, hogy az illetékes hatóságok ne engedélyezzek a pénzintézetek tevékenységének megkezdését, amennyiben (a hitelintézet megfelelő és megbízható irányításának igényét figyelembe véve) nem tartják megfelelőnek a hitelintézet részvényeseit vagy tagjait, többek között abban az esetben, ha a hatóságnak alapos oka van feltételezni, hogy a pénzintézet pénzmosást vagy terrorfinanszírozást végez, végzett, illetve ilyen tevékenységeket próbál megvalósítani, illetve, ha a tervezett felvásárlás növelné az ilyen tevékenységek kockázatát;

92.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament a TAXE és a TAXE 2 különbizottságok jelentéseinek elfogadásával a tanácsadók tevékenységének szigorú szabályozását is megszavazta, illetve, hogy ez az összeférhetetlenségek elkerülését, illetve az adóhatóságoknak és a magánjellegű ügyfeleknek nyújtott tanácsadási tevékenységek szétválasztását célozta;

93.  emlékeztet arra, hogy a 2006. évi és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló irányelvet (SAD 2006) 2008. június 29-ig kellett volna végrehajtani;

94.  tudomásul veszi, hogy a 2014. évi és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról (SAD 2014) és a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatáról szóló módosított irányelvet 2016. június 17-ig kellett volna végrehajtani, ez utóbbi 16. cikkének (6) bekezdése kivételével, amelyet 2017. június 17-ig kellett volna végrehajtani; megjegyzi, hogy a panamai dokumentumok egyértelművé tették, hogy a 2014/56/EU irányelv felülvizsgálata szükséges.

3.2. Megállapítások

95.  tudomásul veszi, hogy a panamai dokumentumok összesen 14 000 közvetítőt sorolnak fel, ebből mintegy 2700 (vagyis a közvetítők 19%-a) az EU-ban található(78);

96.  tudomásul veszi, hogy a panamai dokumentumokban említett uniós közvetítők felelősek a Mossack Fonseca által létrehozott összes szervezet mintegy 20%-ának azaz 39 700 szervezetnek a létrehozásáért;

97.  megjegyzi, hogy a közvetítők legelterjedtebb típusait az ügyvédi irodák, a könyvelők, a bizalmi és egyéb vagyonkezelő vállalatok és a bankok teszik ki, de sok más önszabályozó és nem szabályozott szakember is képes adóügyi és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtani, például offshore cégbejegyzést, illetve adótervezést;

98.  megjegyzi, hogy különösen a bankokat, a vagyonkezelőket, az auditorokat és az adóügyi és jogi tanácsadókat sem az uniós jogban, sem pedig a tagállamok és harmadik országok nemzeti jogszabályaiban nem határozzák meg és szabályozzák megfelelően; úgy véli, hogy szolgáltatásaik multinacionális jellege különleges kihívást jelent a tevékenységeik helyes és megfelelő nyomon követése és szankcionálása szempontjából;

99.  megállapítja, hogy a közvetítők felügyelete vagy önszabályozása a joghatóságtól és a közvetítő vagy tanácsadó típusától függ; megjegyzi, hogy e struktúrák többsége a kötelezett szolgáltatók joghatóságán kívül esik, ezért sok esetben nem terjednek ki rájuk jogszabályi követelmények; megjegyzi, hogy az uniós közvetítők többsége az Egyesült Királyságban, Luxemburgban és Cipruson(79) található, illetve, hogy ezek az országok abban a tízes listában is szerepelnek, amely a közvetítők legkedveltebb aktivitási területeit sorolja fel(80), de számos más, az Európai Gazdasági Térségben (pl. Liechtenstein) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban (pl. Svájc) részt vevő országban is működnek ilyen felek;

100.  megjegyzi, hogy a bizalmi és egyéb vagyonkezelő vállalatok, valamint a vállalati szolgáltatók alkotják a Mossack Fonseca által létrehozott offshore szervezetek legfontosabb csoportját, amelyet a könyvelők, adótanácsadók, ügyvédek és tanácsadók követnek, akik a létrehozott offshore szervezetek egyharmadáért(81) felelősek; emlékeztet arra, hogy a Mossack Fonseca legtöbb ügyfele közvetítők ajánlása alapján érkezett a vállalathoz, illetve, hogy ezeket az új ügyfeleket csupán a legalapvetőbb szintű átvilágításnak vetették alá(82);

101.  rámutat arra, hogy közvetítők segítenek a fedőszervezetek létrehozásában és a számlák megnyitásában, gyakran a valódi kedvezményezett nevében dolgozó névleges igazgatót biztosítanak a vagyoni eszközök kezelésére, ami a végső tényleges tulajdonos anonimitását eredményezi; emlékeztet a francia pénzügyi információs egységek által benyújtott bizonyítékokra, amelyek rávilágítanak, hogy az offshore szerkezetek és hálózatok legfontosabb tervezői a bankok, ügyvédi irodák, könyvelők és más közvetítők, és a Mossack Fonseca csupán egyfajta megbízott, amely biztosítja ezeket a szolgáltatásokat az ügyfeleknek;

102.  rámutat arra, hogy az ingatlanpiac jelentős lehetőséget kínál a magánszemélyek számára az illegálisan megszerzett források tisztára mosására vagy befektetésére, mivel az ingatlant névtelen fedőszervezetek vagy trösztök révén vásárolják anélkül, hogy megfelelő átvilágításon esnének át, különösen mivel számos tagállam jogszabályai lehetővé teszik, hogy külföldi vállalatok és más jogi személyek valódi tulajdonosaik felfedése nélkül is ingatlant vásároljanak az országban(83), amelyre jó példa a londoni ingatlanpiac; mindez rámutat az ellenőrzések és a pénzmosás elleni szabályok megerősítésének szükségességére ebben az ágazatban; ennek érdekében emlékeztet arra, hogy az ingatlanvagyonok tulajdonlásáról szóló, a hatóságok számára egy európai szinten központosított ingatlannyilvántartáson keresztül elérhetővé tett adatok beszerzése és azok ellenőrzése rendkívül fontos lenne;

103.  kiemeli, hogy a biztosítási termékek (különösen az életbiztosítás) rendkívül vonzó és egyszerű lehetőséget biztosítanak a pénzmosásra, illetve, hogy a pénzmosással foglalkozó személyek, illetve a terrorszervezetek rendkívül komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy elrejtsék pénzügyi tevékenységeiket, valamint, hogy tevékenységeiket ne lehessen megkülönböztetni a jogszerű tranzakcióktól.

104.  aggodalmának ad hangot a pénzmosás új stratégiai csatornái, illetve innovatív formái létrehozására irányuló új tendenciák miatt, amilyen például az illegális tőke luxusingatlanok, értékpapírok és életbiztosítási kötvények vásárlásán keresztül történő kifehérítése; rámutat, hogy az ilyen, első látásra legitim tranzakciók következtében bankszámlákon elhelyezett illegális összegek jogszerűvé válnak; ezért reményének ad hangot, hogy a pénzmosás elleni szabályok a jövőben a luxusingatlanok piacára is kiterjednek majd, hogy meg lehessen akadályozni az ezen a piacon zajló illegális tevékenységeket;

105.  rámutat arra, hogy a kötelezett szolgáltatók egyes esetekben kiszervezik ügyfél-átvilágítási kötelezettségeiket harmadik felek részére, amelyek gyakran nem vagy csak csekély mértékben végezték el az ügyfél-átvilágítást; kiemeli, hogy a pénzmosás elleni kötelezettségek csupán a 4. pénzmosási irányelv hatálya alá tartozó, adatszolgáltatásra kötelezett szervezetekre érvényesek, a harmadik felekre nem; rámutat, hogy az Európai Parlament mandátuma, amelyet a 5. pénzmosási irányelv témájában folytatott háromoldalú egyeztetésre kapott, azt javasolja, hogy a tagállamok kötelezzék az illetékes hatóságokat azon személyek tevékenységének ellenőrzésére is, akiket az adatszolgáltatásra kötelezett szervezetek és önszabályozó szervezetek megbíznak a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos feladatok ellátásával;

106.  megállapítja, hogy a különböző joghatóságok közötti választást egyes kötelezett szolgáltatók arra használták fel, hogy elkerüljék a kötelező ügyfél-átvilágítás teljesítését és biztosítsák a végső tényleges tulajdonos névtelenségét;

107.  megjegyzi, hogy egyes országokban és harmadik országokban az adócsalás nem bűncselekmény, ami tovább erősíti a jelenség terjedését; megjegyzi, hogy az adótanácsadóknak a legkedvezőbb adóstruktúrát kell ügyfeleik számára meghatározniuk, mivel ellenkező esetben kártérítést kellene fizetniük ügyfeleiknek;

108.   aggodalmát fejezi ki arra nézve, hogy egyes tagállamok jogszabályai szerint bizonyos közvetítők nem vonhatók jogi felelősségre adócsalásért, amennyiben e bűncselekményt más tagállamban vagy harmadik országban követték el;

109.  rámutat a tagállamok illetékes hatóságai közötti és az uniós szintű felügyeleti együttműködés és információcsere hiányára;

110.  hangsúlyozza, hogy a hatályos uniós jogszabályokat nem hajtják végre kellőképpen, és ez lehetővé teszi a közvetítők számára, hogy a szabályok szellemét megkerülve, formálisan teljesítsék feladataikat, különösen az ügyfél-átvilágítás és egyéb jelentéstételi kötelezettségeik terén, illetve a „szakmai titoktartásra” vagy a „banki titoktartásra” hivatkozva; sajnálja, hogy a közvetítőknél, különösen a pénzügyi szervezeteknél sok esetben hiányzik a pénzmosás elleni fellépéssel kapcsolatos egységes fellépés, és ezért az erre vonatkozó szabályok terén jelentős eltérések tapasztalhatók a szervezet különböző fiókjainál; úgy véli, hogy mindig a közvetítő központi vezetőségének kellene viselnie a felelősséget azért, hogy a szervezet összes részlegében és fiókjában megfelelően hajtsák végre a pénzmosás elleni szabályokat;

111.  rendkívüli aggodalommal mutat rá, hogy a digitális technológiák fejlődése, illetve az, hogy ezeket egyre szélesebb körben használják a kereskedelemben, a gazdasági életben, illetve a pénzügyi tranzakciók terén, rendkívüli módon megkönnyíti a pénzmosás elleni és adóellenőrzési felügyelet kijátszását, amit tovább tetéz, hogy az országos adóügyi, bűnüldözési és igazságszolgáltatási hatóságok nincsenek megfelelően felkészülve az új kihívásokra;

A bankok szerepe és felelősségi köre

112.  megállapítja, hogy a bankok, egyéb pénzintézetek és vagyonkezelők a panamai dokumentumokban feltárt szervezetek közel egy hatodát hozták létre, illetve gyakran aktív kezdeményezői az ilyen gyakorlatok kezdeményezésének; rámutat arra, hogy a bankok a Mossack Fonseca által bejegyzett offshore szervezetek mintegy 9%-át közvetítették; megjegyzi, hogy a panamai dokumentumokban érintett számos bankot 2008 és 2012 között adófizetői pénzből mentettek meg;

113.  rámutat, hogy a pénzmosással vagy adócsalással és -elkerüléssel összefüggő jogszerűtlen pénzügyi mozgások legnagyobb része a nemzetközi bankrendszeren halad át; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ezekben a jogszerűtlen gyakorlatokban aktív és rendszeres részt vállaló európai pénzintézetek bizonyítottan továbbra is szabadon tevékenykedhetnek, bármiféle szankció alkalmazása nélkül;

114.  elismeri, hogy a bankok négy széles körű tevékenységben vettek részt, nevezetesen az offshore struktúrák biztosításában és irányításában, a bankszámlák offshore szervezetek számára történő nyújtásában, egyéb pénzügyi termékek biztosításában és levelező bankok biztosításában(84), ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazat – legyen szó bankokról, befektetési tanácsadókról vagy ügyvédi irodákról – számos esetben adócsalásra alkalmas lehetőségeket kínált ügyfeleinek(85);

115.  komoly aggodalommal jegyzi meg, hogy az országos és európai szabályozó hatóságok gyakran nem vizsgálják meg a kleptokráciát működtető rezsimekben tevékenykedő politikai közszereplők és más bűnözők vagyonának forrását, akik e vagyont felhasználva képesek befektetni és részesedést szerezni az Unióban működő bankokban, pénzintézetekben, biztosítókban és jelentős gazdasági szervezetekben, és így gyakorlatilag az EU pénzügyi rendszerének felhasználásával tisztára mosni vagyonukat; hangsúlyozza, hogy e mulasztás körébe tartozik, hogy a hatóságok nem biztosítottak összevont felügyeletet, illetve nem ellenőrizték az európai bankok, vállalatok és gazdasági csoportok, illetve e szereplők az Unióval nem együttműködő, illetve a pénzmosás elleni szabályokat csak csekély mértékben betartató országokban és területeken létrehozott holdingjai és anyavállalatai közötti kapcsolatot;

116.  hangsúlyozza, hogy a bankok kulcsszerepet játszanak a gyanús tranzakciók felderítésében és a nemzeti pénzügyi információs egységek felé történő bejelentésében, ugyanakkor azt is, hogy egyes bankok akadályozzák az országos pénzügyi információs egységek és vagyonvisszaszerzési egységek általi vizsgálatot, például nem adják át digitálisan a gyanús szervezetekre vagy tranzakciókra vonatkozó információkat; rámutat a Bizottság elé tárt bizonyítékokra, amelyekből kiderül, hogy egyes bankok már a kötelező ügyfél-átvilágítás, illetve a tényleges tulajdonosi kör azonosításának befejezése előtt megnyitották a számlát ügyfeleiknek; megjegyzi, hogy a hatóságok a panamai dokumentumokban említett számos bankot bírsággal sújtottak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem normáinak megsértése miatt, ugyanakkor a kiszabott büntetések mértéke elmarad az Egyesült Államokban hasonló jogsértések esetén kiszabottétól; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a felügyeleti szervek által a pénzügyi szektorban tevékenykedő, adatszolgáltatásra kötelezett szervezetekre kirótt büntetések leírhatók az adóból;

117.  elismeri, hogy az offshore konstrukciók létrehozásában való banki közvetítés jelentősen csökkent 2007 óta, amikor kiderült, hogy a bankok széles körben támogatták az európai takarékossági irányelv (2005) rendelkezéseinek kijátszását; megjegyzi, hogy a pénzügyi válság után a hírnév elvesztésével kapcsolatos és szabályozási kockázatok szintén hozzájárultak ahhoz, hogy 2008 óta csökkent a bankok által közvetített offshore szervezetek száma(86); tudomásul veszi ugyanakkor, hogy a globális léptékű statisztikai adatokból kiderül, hogy legalábbis 2014-ig(87) nem beszélhetünk arról, hogy visszaesett volna az adóparadicsomokon átáramló pénzek mennyisége, sokkal inkább az adóelkerülésre használt joghatóságok és eszközök körének átrendezéséről van szó; megjegyzi, hogy azzal összhangban, hogy Luxemburg, Ausztria és Belgium (2009-ig) folyamatosan emelte a forrásadót (a 2005-ös 15%-ról 2008-ban 20%-ra, majd 2011-ben 35%-ra), egyre több pénzt helyeztek el a Bahamákon, Szingapúrban és Hongkongban, illetve más hasonló joghatóságokban működő postafiókcégeknél; megjegyzi ugyanakkor, hogy (ahogy az a panamai dokumentumokból is kiderül) a közvetítői feladatokat más szakemberek, például ügyvédek vették át;

118.  megállapítja, hogy a pénzügyi központokban található nagy bankok magánbanki szolgáltatásokat nyújtó fiókvállalatai kulcsszerepet játszottak a vagyonos magánszemélyeknek országhatárokon átnyúlóan nyújtott szolgáltatások terén; megjegyzi, hogy a 20 legnagyobb európai bank minden négy eurónyi haszonból egyet alacsony adókat kínáló joghatóságokban regisztrál, és ez az összeg 2015-ben a becslések szerint elérte a 25 milliárd eurót, és hogy ezek a bankok aránytalanul sok üzletet bonyolítanak le ezekben az alacsony adókat kínáló joghatóságokban ahhoz képest, hogy ezek a területek csupán a világnépesség 11 százalékának, illetve a világszintű GDP 5 százalékának adnak otthont(88);

119.  kiemeli, hogy a bankok nem mindig feleltek meg saját belső útmutatóiknak vagy szabályozási követelményeiknek (az ügyfél-átvilágítás tekintetében), és hogy a bankoknak bizonyos esetekben nem sikerült az ügyfeleket a megfelelő kockázati kategóriába sorolni, és gyakran nem is ismerték ügyfeleiket, így az ezt követő fokozott ügyfél-átvilágítási jelentés nem volt teljes(89); aggodalommal mutat rá, hogy számos pénzügyi intézmény (köztük tagállamokban működő intézmények is) politikai közszereplők vagy politikai közszereplők ismerőseinek a tulajdonában van, illetve ilyen személyek vezetése alatt áll, ami minden bizonnyal befolyásolja az átvilágítási ellenőrzések elvégzésének módját;

120.  megállapítja, hogy az ügyfél-átvilágítási ellenőrzések főként a bankszámlát nyitó jogalanyok önbevallásán vagy adatlap kipipálgatásán alapulnak, a profil megfelelő ellenőrzése nélkül(90);

121.  megjegyzi, hogy a közvetítők által a Bizottságnak eljutatott egyes válaszok ellentmondanak a panamai dokumentumokban található információknak(91); elítéli a bizottság előtt tett hamis nyilatkozatokat;

Bankfelügyelet

122.  megállapítja, hogy a panamai dokumentumokat követően az illetékes tagállami hatóságok által végzett felügyeleti tevékenységek a felügyelt bankok teljes átvilágításától a véletlenszerű ellenőrzéseken át a fellépés hiányáig terjedtek;

123.  rámutat, hogy egyes tagállamokban az illetékes hatóságok hatásköre a pénzmosás elleni ellenőrzések meglétének felügyeletére korlátozódik; megjegyzi, hogy az, hogy a különböző tagállamok eltérő hatáskörrel ruházzák fel a pénzügyi felügyeleti szerveket, akadályozza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem normáinak érvényesülését, valamint a jó együttműködést; megjegyzi, hogy az EKB, az EU legnagyobb prudenciális felügyeleti hatósága az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet értelmében nincs felhatalmazva a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni felügyeleti tevékenységek elvégzésére, és ez gátat szab annak, hogy az illetékes hatóságok bizalmas információkat osszanak meg az EKB-vel;

124.  megjegyzi, hogy az egész vállalatcsoportra kiterjedő politikák és eljárások végrehajtásának az illetékes hatóságok általi ellenőrzését néha hátráltatják a nemzeti adatvédelmi és banktitokra vonatkozó jogszabályok;

125.  megjegyzi, hogy az Európai Bankhatóság (EBH) tájékoztatása szerint 2016 decemberéig közel 1 300 banknál végeztek nem helyszíni ellenőrzést vagy a nem helyszíni és helyszíni ellenőrzések kombinációját; a végeredményeket 2017 harmadik negyedévére várja; kiemeli az eredmények korai jelzését, melyek azt sugallják, hogy bizonyos esetekben hiányosságokat tártak fel;

126.  megjegyzi, hogy 2016 decemberében az EBH kérdőívet küldött ki felügyeleti bizottsága tagjainak, melynek célja az volt, hogy megismerje, milyen felügyeleti intézkedéseket foganatosítottak a panamai dokumentumok következtében; megjegyzi, hogy e gyakorlat eredményeit még nem hozták nyilvánosságra;

127.  megjegyzi, hogy kevés illetékes hatóság foglalkozott a panamai dokumentumok ügyével a pénzmosáson túlmenően, és hogy csak kevesen jöttek rá az adóbűncselekményekkel való nyilvánvaló kapcsolatra;

128.  megállapítja, hogy a tagállami hatóságoknak már a panamai dokumentumok kiszivárogtatása előtt sem sikerült hatékonyan felügyelniük a pénzügyi intézményeket, és hogy nem szankcionálták megfelelően azokat a CRD IV-csomag hatálya alá tartozó pénzügyi intézményeket, amelyeket felelősnek találtak a III. pénzmosási irányelv értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések súlyos megsértéséért; megjegyzi, hogy az azerbajdzsáni pénzmosodával kapcsolatos hírek arra is rámutattak, hogy bizonyos pénzügyi felügyeleti hatóságok nem ügyelnek megfelelően arra, hogy a pénzügyi intézmények teljesítsék a pénzmosás elleni kötelezettségeiket, és ez a gyakorlat a Pénzügyi Akció Munkacsoport új ajánlásainak 2012-es elfogadását követően sem változott meg;

129.  hangsúlyozza, hogy az EU 20 legnagyobb bankja több nyereséget könyvel el speciális adózási rendszereket működtető joghatóságokban, mint amennyit az ezeken a területeken zajló valós gazdasági tevékenységek indokolttá tennének, és általában egyetlen munkavállalót sem alkalmaznak ezekben az országokban, ugyanakkor elhanyagolható összegű adót fizetnek, vagy egyáltalán nem fizetnek adót ezekben a joghatóságokban(92); úgy véli, hogy az illetékes uniós hatóságok nem alkalmasak az uniós bankok által harmadik országokban megvalósított ilyen jellegű tevékenységek hatékony felügyeletére, ez pedig kockázatot jelent a bankunió pénzügyi stabilitására nézve;

130.  megállapítja, hogy a panamai dokumentumok közzétételének eredményeként több mint 20 európai uniós bankfelügyeleti hatóság tett közvetlen felügyeleti fellépést(93);

Jogászok és ügyvédi irodák

131.  rámutat az offshore struktúrák felállításával és fenntartásával foglalkozó jogászok és ügyvédi irodák szabályozásának nehézségeire, mivel ezek gyakran határon átnyúlóan működnek és legalább egy olyan harmadik országban, ahol nem ellenőrzik a jogi követelményeket és nem érvényesítik az ügyfél-átvilágításra vonatkozó követelményeket(94);

132.  kiemeli, hogy a jogászok és az ügyvédi irodák gyakran adnak befektetési és adótanácsokat és nyújtanak segítséget offshore gazdálkodó szervezetek felállításához, gyakran közvetlen kapcsolatban állva a tényleges tulajdonosokkal;

133.  megjegyzi, hogy a gyanús ügyletek ügyvédek és elsősorban önszabályozó szakmák általi bejelentésének száma alacsony(95), és hogy az ügyvédek általi bejelentéseket gyakran médiabeli közzétételek váltják ki;

134.  elismeri, hogy a legtöbb uniós tagállamban a jogászok felügyeletét az ügyvédi kamarai szervezetek biztosítják, melyek nem felügyelik aktívan tagjaikat, hanem inkább ügyfélpanaszok alapján lépnek fel; sajnálja, hogy nem minden uniós tagállamban teszik a nyilvánosság számára elérhetővé az ügyvédi kamarai szervezetek által kiszabott szankciókkal vagy fegyelmi intézkedésekkel kapcsolatos statisztikákat;

135.  megjegyzi, hogy a jogász szakma tagjaira szigorú polgári jogi és néha büntetőjogi szankciók vonatkoznak abban az esetben, ha nem tesznek eleget a pénzmosási irányelv szerinti kötelezettségeknek; azt is megjegyzi azonban, hogy ezek a szigorú fegyelmi eljárások ritkán vezetnek az ügyvédi kamarából való kizáráshoz(96);

136.  megjegyzi, hogy nem egyértelmű és következetes minden tagállamban és a tagállamok között azon jogszabályi rendelkezések hatálya, miszerint az egyes megjelölt szakmák gyakorlói, például a jogászok és jegyzők esetében a jogi képviselő és ügyfele közötti bizalmi viszony miatt e szakmák képviselőinek jogában áll visszautasítani a tanúskodást vagy a bizonyítéknyújtást adóügyekben;

137.  kiemeli különösen azt, hogy sok tagállamban a jogászok nem szankcionálhatók azért, ha külföldi illetőségű adóalanyoknak nyújtanak tanácsot a területiség elve szerint más joghatóság alá tartozó adókikerüléssel vagy pénzmosással kapcsolatban;

138.  megjegyzi, hogy a jogi tanácsadók gyakran a „szakmai titoktartásra” hivatkozva kivonják magukat jogszabályi kötelezettségeik teljesítése alól, és nem végzik el az ügyfél-átvilágítást, még akkor sem, ha az adott esetben nem jogászként, hanem pénzügyi szolgáltatóként járnak el(97);

Könyvvizsgálók, könyvvizsgáló cégek és ellenőrök

139.  megjegyzi, hogy a könyvvizsgáló cégek személyzete elsősorban hivatásos könyvelőkből, ellenőrökből, valamint jogi és adóügyi szakértőkből áll;

140.  megjegyzi, hogy a panamai dokumentumok által érintett fő joghatóságok (többek között a Brit Virgin-szigetek, Panama és a Seychelles-szigetek) alatt létrehozott offshore gazdálkodó szervezeteket nem terhelik ellenőrzési követelmények; kiemeli azonban, hogy amikor az offshore gazdálkodó szervezetet átemelik az anyavállalatba, azoknak ellenőrzésen kellene átesniük; megállapítja, hogy egyes joghatóságok felügyelői előírják a bankok és más pénzügyi közvetítők számára folyamataik egy részének, például a pénzmosás elleni eljárásaiknak az ellenőrzését;

141.  megjegyzi, hogy a panamai dokumentumokban felfedett sémákban a könyvvizsgáló cégek szerepe elsősorban tanácsadás és az offshore konstrukciók fenntartása volt, és hogy az ellenőrök nem vállaltak aktív szerepet, mivel az offshore gazdálkodó szervezeteket gyakran nem terhelik ellenőrzési követelmények; megjegyzi azonban, hogy a piacot teljes mértékben uraló négy nagy könyvvizsgáló vállalat más adócsalási botrányokban, például a luxemburgi kiszivárogtatások ügyében is jelentős szerepet játszott, illetve, hogy pénzügyi tanácsadói és ellenőrzési tevékenységük felveti a komoly összeférhetetlenség lehetőségét;

142.  megjegyzi, hogy a könyvvizsgáló cégek gyakran belső útmutatókat adnak ki az általuk elfogadhatónak tekintett gyakorlatokról, ugyanakkor rámutat, hogy ez az önszabályozás nem elegendő az e vállalatok által is segített, illetve népszerűsített adócsalás és adókikerülés hatékony kezelésére;

143.  megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy az ellenőrök és jogi tanácsadók független, nem azonos tulajdonos által birtokolt jogi entitásoknak mutatják magukat, globálisan integrált nagyvállalatokként működnek, amelyek szerződéses viszonyban állnak egymással, azonos gyakorlatokat követnek, és még nevük is gyakran megegyezik; e gyakorlat célja, hogy eloszlassák a felelősséget, csökkentsék szabályozási költségeiket és kockázataikat, elszigeteljék egymástól a jogi kockázatot, valamint védelmet biztosítsanak ügyfeleiknek a szabályozó hatóságok általi vizsgálatoktól(98);

144.  sajnálattal állapítja meg, hogy a könyvelők által a pénzügyi információs egységeknek bejelentett gyanús ügyletek száma alacsony, és nem tükrözi azt, hogy milyen mértékben van jelen ebben a szektorban a pénzmosás kockázata(99);

145.  hangsúlyozza, hogy a könyvvizsgáló vállalatok nem csak az agresszív adótervezési sémák kidolgozásában játszottak fontos szerepet, hanem gyakran tanácsokkal segítették a nemzeti kormányokat az országos adórendszer és -jogszabályok kidolgozásában is, ami jelentős összeférhetetlenségnek tekinthető;

146.  aggodalmát fejezi ki az ellenőrök, tanácsadók, jogászok és ügyvédi irodák körében tapasztalható erkölcstelen tevékenységek és összeférhetetlenségek miatt, különösen, hogy ezek a felek gyakran adnak tanácsot kormányzatoknak az adótörvények kidolgozásában, a pénzmosás elleni eszközök kidolgozásában, sőt, a hatóságok sokszor őket bízzák meg a nyomozással és az ellenőrzéssel – mindezt úgy, hogy általában ők szolgálják vagy szolgálták ki a szabályozott szervezeteket is;

Bizalmi vagyonkezelők, más, hasonló jogi konstrukciók és egyéb vagyonkezelők

147.  emlékeztet, hogy a bizalmi és egyéb vagyonkezelő vállalatok, illetve hasonló jogi struktúrák jelentős szerepet játszanak az offshore gazdálkodó szervezetek létrehozásában és fenntartásában; megjegyzi, hogy az Europol a panamai dokumentumok tárgyában indított nyomozás során 3 469 valószínűsíthető egyezést talált a feltételezett bűnelkövetőkről vezetett adatbázisban szereplő személyekkel, illetve felderítette, hogy a vagyonok és az azokhoz kapcsolódó személyek elrejtésének egyik legnépszerűbb módja a vagyonkezelői struktúrák használata;

148.  megjegyzi, hogy a vagyoni eszközöket összefogó vagyonkezelői alap úgy jön létre, hogy három fél (az alapító, a kedvezményezett és a kezelő) aláír egy magánjogi szerződést, így nem tartozik hozzá társasági jogi személyiség;

149.  sajnálja, hogy a politikai döntéshozók számára nehéz a bizalmi és egyéb vagyonkezelő vállalatok célba vétele onshore joghatóságok alatt azok korlátozott fizikai jelenléte és a jogalkotók és hatóságok rendelkezésére álló információk korlátozottsága miatt;

150.  megjegyzi, hogy a bizalmi vagyonkezelők a tényleges tulajdonosok nevében járnak el, de közvetlen ügyfeleik a legtöbb esetben más közvetítők, például bizalmi vagyonkezelők, ügyvédi irodák, könyvvizsgáló cégek és bankok;

151.  megállapítja, hogy a bizalmi vagyonkezelők lehetnek önálló vállalkozások vagy állhatnak más típusú szolgáltatásokat nyújtó vállalatok, például ügyvédi irodák vagy bankok tulajdonában;

152.  megjegyzi, hogy a vagyonkezelői alapok gyakran a nemzetközi gazdasági csoportok által kidolgozott összetett adókikerülési és adócsalási rendszerek elemeiként szolgálnak, és gyakran több országra is kiterjedő rendszerek részei(100);

153.  kiemeli azt a kockázatot, hogy a bizalmi vagyonkezelők egyes kereskedelmi és nem kereskedelmi formái a jövőben a visszaélésszerű felhasználás még jelentősebb eszközeivé válhatnak, mivel nem jogi személyek, ezért a vállalkozásoktól eltérően rájuk nem vonatkozik semmiféle könyvviteli vagy jogi közzétételi követelmény, például éves pénzügyi kimutatásaik tekintetében; továbbá a vagyonkezelő alapok nyilvántartásának híján az adóhatóságok számára rendkívül nehéz hozzájutni az alapokba helyezett vagyonra vonatkozó adatokhoz;

4. Harmadik országbeli vonatkozások

1.4. Megállapítások

154.  emlékeztet, hogy a jogi személyek tényleges tulajdonosaira vonatkozó információk központi gyűjtése, illetve bejelentése egyes harmadik országok, köztük az USA jogszabályai szerint nem kötelező(101);

155. hangsúlyozza, hogy egyes harmadik országbeli joghatóságok csak tájékoztatás céljából osztják meg a végső tényleges tulajdonosra vonatkozó információkat az európai pénzügyi információs egységekkel, ugyanakkor nem reagálnak a nemzetközi együttműködési kérésekre, így ezek az információk nem tárhatók bíróság elé; 

156.  kiemeli, hogy bizonyos harmadik országok külön adórendszereket használnak a vállalkozások vonzására; rámutat, hogy egyes joghatóságokban rendkívül könnyű vállalkozást alapítani a személyazonosság felfedése nélkül, mivel csak nagyon kevés információ szükséges; megállapítja, hogy az egyszerű jogi dokumentumok online létrehozása mindössze néhány lépésből áll; sajnálja, hogy ez az adókikerülés és adókijátszás céljára használt gyakorlatok elszaporodásához vezethet;

157.  rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban kevésbé szigorú pénzmosás elleni jogszabályok vannak érvényben, mint az Unióban, különösen a tényleges tulajdonosok átláthatóságára vonatkozóan, hiszen az Egyesült Államokban nincs központi nyilvántartás a végső tényleges tulajdonosokról, mégis az Egyesült Államok az, amely hatékonyabban tudja érvényesíteni és végrehajtani ezeket a jogszabályokat;

158.  rámutat az amerikai adóhalasztási rendszerre, amely lehetővé teszi a multinacionális vállalkozások számára, hogy tengeren túli profitjukat korlátlan ideig offshore pihentessék, elkerülve a profit hazavitelekor esedékes adókat;

159.  emlékeztet rá, hogy korábban kérte, hogy az EU vállaljon nagyobb szerepet a nemzetközi színen: szólaljon fel egy hangon, és dolgozzon ki közös uniós keretet az adóügyeket érintő kétoldalú szerződésekhez, mivel így elkerülhető, hogy a felek a nekik legjobb feltételeket kínáló országgal kössenek egyezményt; úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokat nagyobb mértékű adóügyi együttműködési, illetve az adókikerülést tiltó rendelkezéseknek kell kísérniük, továbbá, hogy a megállapodásoknak tartalmazniuk kell a jó adóügyi kormányzás alapelveit is;

160.  megjegyzi, hogy az Európai Bizottság a Pénzügyi Akció Munkacsoport vagy a Moneyval által az egyes tagállamokra vonatkozóan végzett értékelések mindegyikéhez megjegyzéseket fűz, és javasolja, hogy a jövőben ezeket a megjegyzéseket hozzák nyilvánosságra;

4.2. Fejlődő országok

161.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség ugyanakkor fokozódik, a kevésbé fejlett országokat arányaiban nagyobb mértékben sújtja az offshore konstrukciókon keresztül történő adókikerülés és pénzmosás; megjegyzi, hogy az afrikai pénzügyi vagyon 30%-a offshore található, ami 14 milliárd USD értékű adóbevétel-kieséshez vezet(102);

162.  kiemeli, hogy a jogellenes pénzmozgások pusztító hatással vannak a fejlődő országokra(103); megjegyzi, hogy 2014. decemberi jelentésében a Global Financial Integrity (GFI) kutatóintézet úgy becsülte, hogy a fejlődő és feltörekvő gazdaságok 2003 és 2012 között 6,6 billió USD-t vesztettek el jogellenes pénzmozgások nyomán, melyek mértéke elképesztő arányban, átlagosan évi 9,4%-kal nőtt(104);

163.  felhívja a figyelmet arra az elfogadhatatlan helyzetre, hogy a fejlődő országokban működő egyes vállalatok élnek a korrupcióval, az adócsalással, az adókikerüléssel és az adókijátszással, a transzferárazással és az anonim vállalkozástulajdonlással, hogy csökkentsék adókötelezettségeiket vagy pénzt mossanak, míg milliók nem jutnak elegendő táplálékhoz, megfelelő egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz(105);

164.  megjegyzi, hogy a fejlődő országban az elektronikus pénzügyi számviteli nyilvántartások megnehezítik vagy lehetetlenné teszik az illetékes hatóságok számára, hogy pénzügyi vagy számviteli adatokat szerezzenek;

165.  aggasztónak találja, hogy a legtöbb fejlődő ország technikai, emberi és intézményi kapacitásai hiánya miatt 2017 vagy 2018 végéig nehézségekkel fog szembesülni az OECD automatikus információcsere-rendszerének bevezetése terén, ami miatt nem részesülhet azokból az előnyökből, amelyeket ez az alapvető eszköz az adócsalás és az adókikerülés elleni harchoz kínál; megjegyzi, hogy a globális együttműködés tekintetében a tényleges eredmény biztosítása érdekében még meg kell állapítani az egyszerű elvek közös megközelítését; aggódik annak veszélye miatt, hogy az automatikus információcsere kétsebességes nemzetközi rendszere alakulhat ki, és hogy a fejlődő országok kimaradhatnak a kölcsönös információcseréből;

166.  megállapítja, hogy kontinensként Afrika évente legalább 50 milliárd amerikai dollárt veszít el jogellenes pénzmozgások útján, amely összeg kétszerese a nemzetközi segélyként kapottnak; tudatában van a fejlődő országok képviselőinek az adóparadicsomok törvényes eszközökkel történő felszámolására irányuló, határozott felhívásának, mivel azok jogellenes társasági tőkét halmoznak fel(106);

167.  úgy véli, hogy az adócsalás és adókikerülés által érintett országok adóügyi kapacitásainak fejlesztése jelentős előnyökkel járna; emlékeztet rá, hogy a beszedett adók mértéke és a kormányzat intézményi kapacitásai között közvetlen kapcsolat áll fenn; e tekintetben emlékeztet, hogy a tudományos bizonyítékok szerint az adófelügyeleti kapacitások 10 százalékos növelése 1,5 százalékos éves GDP-növekedéssel jár;

168.  megjegyzi, hogy az EU az Európai Beruházási Bankon és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankon keresztül megvalósított befektetési tevékenységeken keresztül is befolyásolja az adóügyi átláthatóságot, hiszen e bankok portfólióbefektetései között is találunk nem átlátható befektetési struktúrákat, és lépéseket követel e problémák megoldására;

169.  aggodalmát fejezi ki az illegális pénzmozgások egyre növekvő negatív hatásával kapcsolatban, hiszen ezek hátráltatják a gazdasági növekedést, a társadalmi fejlődést, az egyenlőtlenség elleni küzdelmet, illetve lehetőségektől fosztják meg a kormányzatokat, és csökkentik intézményi kapacitásaikat;

170.  megjegyzi, hogy az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítási folyamat nem vonta be egyenlő tárgyalópartnerként a fejlődő országokat, és nem nyújtott hatékony megoldást a legszegényebb országok adózási problémáira, például az adóegyezmények globális hálózatára, amely gyakran akadályozza a fejlődő országokat abban, hogy megadóztassák a területükön keletkező nyereséget; hangsúlyozza, hogy ezekre a globális problémákra csak úgy lehet hatékony megoldást találni, ha a fejlődő országokat is teljes mértékben bevonják a globális adóügyi reformok kidolgozásába;

5. A visszaélést bejelentő személyek

171.  kiemeli, hogy a luxemburgi kiszivárogtatások, a panamai dokumentumok, a svájci kiszivárogtatások, a Bahama-szigeteki kiszivárogtatások, a labdarúgással kapcsolatos kiszivárogtatások és egyéb kiszivárogtatások megmutatták, hogy a visszaélést bejelentő személyek milyen fontos szerepet játszhatnak a pénzmosás, a csalás, az agresszív adótervezés és a korrupció elleni küzdelemben, továbbá abban, hogy fény derüljön egyéb rejtett viselkedési módokra; ennélfogva hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme hozzájárulhat a közérdek védelméhez, a jó kormányzás előmozdításához és a jogállamiság megerősítéséhez; megjegyzi, hogy komolyan akadályozza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet, hogy a kötelezett szervezetek csak csekély összegű bírságokat kockáztatnak a pénzmosással kapcsolatos gyanú jelentésének elmulasztásával, illetve a nem megfelelő jelentéstétellel;

172.  hangsúlyozza, hogy milyen fontos szerepet játszanak a szakszervezetek és a civil társadalmi szervezetek a visszaélést bejelentő személyek támogatásában szervezeteikkel való kapcsolataik támogatásában;

173.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes országokban a visszaélést bejelentő személyeket a titok védelmében büntetőeljárás alá vonják(107); sajnálatosnak tartja, hogy a luxemburgi kiszivárogtatások ügyében eddig csak a visszaélést bejelentő személyeket és a velük dolgozó újságírókat vonták büntetőeljárás alá, míg a kiszivárogtatott dokumentumok által felfedett adórendelkezések által érintett vállalkozásokat és közvetítőket nem vonták maradéktalanul felelősségre; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament már többször felszólított a visszaélést bejelentő személyek és újságírók védelme megerősítésére;

174.  üdvözli, hogy a Bizottság jelenleg értékeli a leendő potenciális horizontális és az uniós szintű további ágazati fellépés lehetőségét a visszaélést bejelentő személyek védelmének megerősítésére; megjegyzi, hogy a Parlament épp most dolgozik egy saját kezdeményezésű jelentés elfogadásán, hogy ajánlásokat tegyen a kérdéssel kapcsolatban;

6. Intézményközi együttműködés

175.  emlékeztet, hogy az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése értelmében az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában;

176.  megjegyzi, hogy a lojális együttműködés elve magában foglalja azt a kötelezettséget is, hogy a tagállamoknak minden megfelelő intézkedést meg kell tenniük az uniós jog hatályának és eredményességének fenntartására; emlékeztet, hogy a tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan intézkedésektől, melyek súlyosan veszélyeztethetik az uniós jogban előírt eredmények teljesítését;

177.  üdvözli a Bizottsággal való jó együttműködést Juncker elnök, valamint Jourová és Moscovici biztosok meghallgatását, illetve a bizottsági tisztviselők bizottsági üléseken való részvételét illetően; sajnálja azonban, hogy az eszmecserék során adott válaszok némelyike egyáltalán nem volt kielégítő;

178.  üdvözli a bizottság által kiküldött kérdőívre 25 tagállam pénzügy- és igazságügyi miniszterei által adott válaszokat; sajnálja azonban, hogy Málta és Magyarország nem válaszolt, és különösen azt, hogy a Tanács soros elnökségét ellátó Málta nem tanúsított együttműködést(108);

179.  kiemeli, hogy hat hónapba telt, míg sikerült megállapodásra jutni a Bizottsággal a nem titkos, de bizalmas jellegű dokumentumokhoz való hozzáférésről, és hogy ez a késedelem jelentősen akadályozta a bizottság munkáját; kiemeli, hogy a kapott dokumentumok nem mind voltak frissítve és gyakran erősen szerkesztettek voltak, illetve kitakartak belőlük részeket, ami tovább akadályozta a bizottság munkáját; emlékeztet, hogy az e nem titkosított dokumentumokban szereplő információkat a Bizottság és a Tanács bizalmasan kezelte, így a bizottság azokat nem szerepeltethette végleges jelentésében;

180.  megjegyzi, hogy a bizottság számos alkalommal felkérte az aktuális és az elkövetkező elnökségeket, hogy vegyenek részt a meghallgatásokon az együttműködés és a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelem terén való további lépések megvitatása céljából, és sajnálja, hogy ezeket a felkéréseket átlátszó indokokkal mindannyiszor elutasították;

181.  megjegyzi, hogy a Tanácshoz intézett kérések ellenére sem bocsátották a megfelelő dokumentumokat a bizottság rendelkezésére; megkérdőjelezi ezért a pénzmosás és az adókikerülés ellen folytatott küzdelem átláthatóságának fokozására és az e területen való együttműködés erősítésére irányuló politikai akaratot a Tanácsban, illetve azt is, hogy van-e politikai akarat a Szerződés előírásainak, illetve a lojális együttműködés elvének való megfelelésre; hangsúlyozza, hogy a Parlament szerint a polgároknak látniuk kell kormányaik álláspontját ilyen jelentős kérdésekben;

182.  sajnálattal jegyzi meg, hogy a Tanács az Európai Parlament panamai dokumentumokkal foglalkozó vizsgálóbizottságának működésének kezdete óta próbálja akadályozni a bizottság munkáját, például azzal, hogy 2016. július 1-jén tájékoztató közleményt küldött az Állandó Képviselők Bizottságának, amely koordinált, egységes fellépésre szólította fel a tagállamokat a vizsgálat hatókörének szűkítése céljából, illetve arra biztatott mindenkit, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén tagadja meg a részvételt a bizottság munkájában;

183.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoportjának elnöke nehezen érthető jogi álláspont alapján (miszerint „nem uniós szerv”) elutasította a bizottsági meghallgatáson való részvételre irányuló meghívást;

184.  úgy véli, hogy a Tanáccsal és annak a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoportjával az együttműködés eddig egyáltalán nem volt kielégítő, és hogy ez már önmagában is jelentősen hátráltatta a PANA bizottság munkáját és eredményeit;

185.  megjegyzi, hogy amiatt, hogy a Bizottság és a Tanács továbbra sem adja egyetértését az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására irányadó részletes rendelkezésekről szóló rendeletre irányuló javaslathoz, a Parlament vizsgálóbizottságai és különbizottságai továbbra sem rendelkeznek elégséges hatáskörökkel, például a tanúk beidézéséhez való joggal vagy a dokumentumokhoz való hozzáférés érvényesítésével, szemben a tagállamok és az USA Kongresszusának hasonló bizottságaival;

186.  reményét fejezi ki, hogy a jövőben sor kerül az adóhatóságok felügyeleti hatókörének bővítésére, mivel ez lehetővé tenné az átláthatatlan struktúrák hatékonyabb ellenőrzését, illetve hasznosabb pénzügyi információkat szolgáltatna;

187.  ennélfogva arra a következtetésre jut, hogy a fent említett okok miatt egyes tagállamok, illetve maga a Tanács és annak testületei is megszegték a lojális együttműködés elvét;

7. Következtetések

188.  arra a következtetésre jut, hogy a panamai dokumentumokba beágyazott alapvető probléma a különböző offshore és onshore joghatóságok közötti, az adófizetés minimalizálását vagy kikerülését, illetve az illegális pénzek kifehérítését célzó pénzmozgás; úgy véli, hogy e gyakorlatok ellensúlyozásához határozottabb politikai akaratra, jobb szabályozásra és a meglévő szabályok határozottabb érvényesítésére és nyomon követésére van szükség;

189.  úgy találja továbbá, hogy bizalmi vagyonkezelők, fedőcégek, adóparadicsomok és összetett nemzetközi pénzügyi struktúrák révén egyes multinacionális vállalkozások és vagyonos magánszemélyek sikeresen rejtették el vagyonukat az adóhatóságok és mások elől, akik jogos pénzügyi követelésekkel élnek velük szemben, ezáltal mentesítve magukat vagyonuk jogalkotási vákuumba helyezésével;

190.  arra a következtetésre jut, hogy az adókikerüléssel, adókijátszással és pénzmosással foglalkozó különböző jogszabályok közötti összehangoltság és az együttműködés hiánya az EU intézményei és ügynökségei, a tagállamok és az illetékes hatóságok között rendszerszintű probléma;

191.  arra a következtetésre jut, hogy egyes tagállamok hajlamosak nem a kívánt mennyiségben és minőségben megadni a releváns információkat, és általában úgy tűnik, nem tesznek valódi erőfeszítéseket az adókikerülés és adókijátszás leküzdésére, ami az EUSZ lojális együttműködésre vonatkozó elvének megsértését jelenti; arra a következtetésre jut, hogy ezek a tagállamok igyekeznek eltussolni saját mulasztásaikat;

192.  emlékeztet, hogy az átláthatóság, az információcsere, a megfelelő végrehajtás és az ellencselekvési módszerek folyamatos fejlesztése kulcsfontosságúak az adókijátszás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelemben; megállapítja, hogy indokolt, hogy országokra lebontott jelentés készüljön a nagyvállalatok adózási adatairól;

193.  arra a következtetésre jut, hogy a hatályos uniós szabályozás a panamai dokumentumok nyilvánosságra hozatala előtt sem volt elégséges, és azt nem is mindig érvényesítették hatékonyan, így lehetővé téve a közvetítők számára, hogy formálisan eleget tegyenek kötelezettségeiknek, például az ügyfél-átvilágításnak és a jelentéstételi kötelezettségeknek, ugyanakkor megkerüljék a szabályok szellemiségét; megállapítja, hogy azóta számos felülvizsgálatot végeztek, például a közigazgatási együttműködési irányelvvel és a pénzmosási irányelvvel kapcsolatban, és hogy új jogalkotási javaslatokat terjesztettek be, például az országonkénti jelentéstételről és a közvetítők szabályozásáról, míg más javaslatokat megújítottak, így például a közös konszolidált társasági adóalapról (KKTA) szóló jogalkotási javaslatot is; megjegyzi, hogy a Bizottság elnöke kötelezettséget vállalt arra, hogy javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogy az adóügyekkel kapcsolatos csoportos kérelmek megválaszolásához kötődő kötelezettség révén hogyan fogja előmozdítani az európai tagállamok közötti nagyobb adóügyi együttműködést, hogy az egyes tagállamok minden olyan információt megadhassanak egymásnak, amely alapján vádat emelhetnek a nemzetközi keretek között működő adócsalók ellen, illetve, hogy adóreform-javaslatokat is fog tenni az EUMSZ 116. cikke szerint, amelyek alapján a Tanács és az Európai Parlament együttdöntési eljárásban megszüntetheti a belső piaci versenyfeltételek torzulását; 

194.  arra a következtetésre jut, hogy jelentős fokozatos javulás történt a tényleges tulajdonosok nyilvántartása tekintetében, amelyhez jogos érdek alapján lehet hozzáférni; kiemeli, hogy a pénzmosási irányelv folyamatban lévő felülvizsgálatának célja az uniós pénzügyi információs egységek hatáskörének erősítése és a köztük lévő együttműködés megkönnyítése, de a hatály még mindig túl korlátozott és a gazdasági bűncselekmények kezelése, valamint a csaláshoz kapcsolódó tevékenységek nyomon követése érdekében meg kell osztani a pénzügyi információkat;

195.  arra a következtetésre jut, hogy a jogellenes adókikerülési rendszerek felszámolásának továbbra is a tényleges tulajdonosok megfelelő azonosítása a fő akadálya, és hogy a pénzmozgások nemzetközi jellege, valamint a PANA bizottság által felfedett vállalati struktúrák súlyosbítják ezt a problémát;

196.  hangsúlyozza, hogy az adókijátszók kreativitása gyorsabb, mint a jogszabályalkotás, és hogy a közvetítők és a támogatók kreatív megfelelés útján általában nem sértenek jogot; e tekintetben kiemeli, hogy elsősorban az országok közötti szabályozási meg nem felelések teszik lehetővé ezeket a gyakorlatokat;

197.  arra a következtetésre jut, hogy a vagyonkezelés szabályozása még mindig gyermekcipőben jár, és hogy a vagyonkezelés jobb szabályozása és meghatározása érdekében kötelező nemzetközi szabályokat és normákat kell létrehozni;

198.  megjegyzi, hogy az adókat ott kell megfizetni, ahol a nyereség keletkezik; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nem megfelelő uniós szabályozás, vagy annak nem hatékony végrehajtása tette lehetővé a panamai dokumentumok által felfedett tevékenységeket és pénzügyi konstrukciókat, amelyek sikeresen kerülték meg ezt az alapelvet; arra a következtetésre jut, hogy közös uniós megközelítésre van szükség ahhoz, hogy megküzdjenek a harmadik országokban, uniós tagállamok tengerentúli területein vagy a legkülső régiókban található postafiókcégekkel és fedőcégekkel, és véget vessenek a tisztességes adó megfizetésére irányuló kötelezettség megkerülésére irányuló tevékenységeknek, a tényleges tulajdonosok átláthatóságának alapján;

199.  arra a következtetésre jut, hogy ezt a helyzetet a jogszabályok tagállamok általi nem megfelelő végrehajtása és a Bizottság általi nem megfelelő érvényesítése tette lehetővé; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy politikai okokból kifolyólag néha még a jogszabályok megléte, valamint a végrehajtásukhoz elegendő számú dolgozó sem biztosítják, hogy ezeket valóban végre is hajtják;

200.  megállapítja, hogy a tagállamokhoz tartozó tengerentúli országok és területek (amelyek közül néhány szerepel a panamai dokumentumokban) nem rendelkeznek a szükséges infrastruktúrával, pénzügyi forrásokkal és személyzeti kapacitással ahhoz, hogy biztosítsák a pénzügyi szektor helyi felügyeletét(109);

201.  megjegyzi, hogy a Bizottság nem rendelkezik elegendő erőforrással a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás elleni uniós szabályozás maradéktalan érvényre juttatásához;

202.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács szintjén egyes tagállamok gyakran blokkolják az adópolitikai kérdéseket, hogy megvédjék az adóparadicsomokat; ezért szorgalmazza az adóügyekben a tagállamok egyhangú szavazása elvének felszámolását, hogy előrelépés történjen az igazságos adózás érdekében folytatott küzdelem és az uniós polgárokra háruló terhek csökkentése terén;

203.  arra a következtetésre jut, hogy az uniós pénzügyi információs egységek a pénzmosás elleni küzdelem kulcsfontosságú eszközei; megállapítja azonban, hogy az Unióban jelen lévő eltérő struktúrák és az, hogy nem áll rendelkezésre a feladatok ellátáshoz – többek között a gyanús ügyletek bejelentésének az új szabályozás vezérelte, egyre növekvő számának kivizsgálásához – elegendő személyzet, és hogy csak a probléma töredékével képesek foglalkozni; megállapítja, hogy az adócsalással és a pénzmosással kapcsolatos szabályok végrehajtását és érvényesítését végző tagállami intézményeknek teljesen függetleneknek kell lenniük a politikai befolyástól; arra a következtetésre jut, hogy biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a pénzügyi információs egységek által végzett nyomozásokat indokolt esetben rendőrségi bűnügyi nyomozás kövesse, és hangsúlyozza, hogy amennyiben ezt a rendőrség nem teszi meg, az minősüljön hivatali visszásságnak; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi információs egységek sok esetben politikailag elfogultak;

204.  megjegyzi, hogy a pénzügyi információs egységek közötti információmegosztás, valamint a gyanús tranzakciókra vonatkozó jelentésekből, illetve a gyanús tevékenységekről szóló jelentésekből származó információk használatának nehézségei részben a világ különböző részein működő pénzügyi információs egységek egyenlőtlen fejlődéséből adódnak;

205.  arra a következtetésre jut, hogy a vonatkozó ügyekben nem mindig alkalmaznak szankciókat, vagy azok nem kellően elrettentőek; sajnálatát fejezi ki ezzel kapcsolatban amiatt, hogy a tagállamok továbbra is ellenzik, hogy az Unió szankciókat vezessen be azon harmadik országokkal szemben, amelyek adórendszere káros az Unióra nézve;

206.  arra a következtetésre jut, hogy a PANA bizottság vizsgálatai alapján az uniós jogszabályok végrehajtásakor tapasztalható hivatali visszásságok magas száma állapítható meg, nevezetesen:

  a tagállamok hatóságai nem juttatják el spontán módon a vonatkozó adóügyi információkat a másik tagállamnak azokban az esetekben, amikor feltételezhető, hogy a másik tagállamban adóveszteség keletkezik (a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv 9. cikkének (1) bekezdése), az Európai Bizottság pedig nem biztosítja a közigazgatási együttműködésre vonatkozó irányelv megfelelő végrehajtását;

  a tagállami hatóságok nem teszik meg a megfelelő lépéseket, annak ellenére sem, hogy bizonyítható, hogy súlyos és állandó gondok vannak a tényleges tulajdonosok ügyfél-átvilágítással történő azonosításának terén, továbbá nem követelik meg, hogy az ügyfél és a haszonélvező személyazonosságát még az üzleti kapcsolat létesítése, vagy az ügylet végrehajtása előtt meghatározzák (a III. pénzmosási irányelv 8. cikke (1) bekezdésének (b) pontja és a 9. cikkének (1) bekezdése), az Európai Bizottság pedig nem biztosítja a III. pénzmosási irányelv hatékony végrehajtatását;

   a tagállamok hatóságai nem gondoskodnak megfelelően arról, hogy a pénzmosási irányelv hatálya alá tartozó jogalanyok felelősségre vonhatóak legyenek a nemzeti rendelkezések megsértéséért, ideértve a tényleges tulajdonossal kapcsolatos információk illetékes hatóságoknak történő átadását (a III. pénzmosási irányelv 39. cikkének (1) bekezdése), a Bizottság pedig nem garantálja a III. pénzmosási irányelv hatékony végrehajtatását;

   a Bizottság elmulasztott összeállítani egy listát azokról a harmadik országokról, amelyek pénzmosás elleni rendszereiben stratégiai hiányosságok tapasztalhatók;

  a tagállamok hatóságai elmulasztják adminisztratív szankciókkal és más közigazgatási intézkedésekkel büntetni azokat az intézményeket, amelyek a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről, valamint a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló 2013/36/EU irányelv (CRD IV) 67. cikke (1) bekezdésének o) pontja és 67. cikkének (2) bekezdése értelmében súlyosan megsértik a III. pénzmosási irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezéseket, az Európai Bizottság pedig nem garantálja a CRD IV irányelv hatékony végrehajtatását;

  a tagállamok nem működnek együtt a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex keretrendszerének terén, és nem tartják be a lojális együttműködés EUMSZ IV. cikkében előírt elvét; a Bizottság elhanyagolja a Szerződések őreként elvégzendő feladatait;

207.  sajnálja, hogy egyes uniós intézmények nem működnek együtt a PANA bizottsággal; kijelenti, hogy ez sérti a lojális együttműködés elvét;

208.  arra a következtetésre jut, hogy a Tanács társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoportjának zárt és titkolózó jellege, valamint a széles körű konszenzust előíró döntéshozatali szabályok hatékonyságának hiánya az Unión belüli adókijátszás elleni alapvető jogszabályok hatékony és mielőbbi megfogalmazásának, elfogadásának és végrehajtásának ellenében hat; kiemeli ezért, hogy a csoportban szerepet vállaló tagállamok részéről fellépéseik, nyilatkozataik és álláspontjaik jobb elszámoltathatóságára és átláthatóságára van szükség, és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport kevéssé hatékony döntéshozatali szabályait is felül kell vizsgálni;

209.  úgy véli, hogy az, hogy a Tanács csak egyhangú döntéssel módosíthat vagy fogadhat el adóügyi jogszabályokat, lelassítja a haladást az uniós adóügyek terén;

210.  mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy igen sok érdekelt fél elutasította a PANA küldöttségével való találkozót, vagy nem volt hajlandó megjelenni a PANA bizottság előtt, vagy nem válaszolt kielégítő módon a kérdésekre;

211. elítéli Daphne Caruana Galizia máltai újságíró meggyilkolását, aki egyike volt a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem élharcosainak, és aki részletesen tudósított a panamai dokumentumokról, majd akit 2017. október 16-án az autójába rejtett bombával meggyilkoltak; megismétli, hogy az ilyesmi teljességgel elfogadhatatlan az uniós tagállamokban;

212.  ennélfogva arra a következtetésre jut, hogy számos kérdés megválaszolatlan maradt a problémakör mértékének teljes felmérése és az e rendszerekben alkalmazott módszerek feltárása szempontjából, és javasolja, hogy az Európai Parlament egy állandó bizottsága vagy egy magas szintű munkacsoportja folytassa a vizsgálatokat.

(1)

HL L 113., 1995.5.19., 1. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0253.

(3)

HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

(4)

HL L 214., 2006.8.4., 29. o.

(5)

  HL L 141., 2015.6.5., 73. o.

(6)

  HL L 176., 2013.6.27., 338. o.

(7)

  HL L 64., 2011.3.11., 1. o.

(8)

  HL L 359., 2014.12.16., 1. o.

(9)

  HL L 157., 2006.6.9., 87. o.

(10)

  HL L 158., 2014.5.27., 77. o.

(11)

  HL L 158., 2014.5.27., 196. o.

(12)

  HL L 156., 2012.6.16., 1. o.

(13)

  HL L 338., 2012.12.12., 37. o.

(14)

  HL L 338., 2012.12.12., 41. o.

(15)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408.

(16)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.

(17)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0457.

(18)

A8-0056/2017.

(19)

Lásd: Eurodad, „Fifty shades of tax dodging”, Brüsszel, 2015. október, 19. o.

(20)

Lásd: „Role of advisors and intermediaries in the schemes revealed in the Panama Papers”, Willem Pieter de Groen, Európai Politikai Tanulmányok Központja, 2017. április.

(21)

A tevékenységek teljes listáját – beleértve a felszólalók neveit – lásd a jelentés II. részében, amely tartalmazza a Ciprusra, Portugáliába, Máltára, az Egyesült Államokba, az Egyesült Királyságba, Luxemburgba és Svájcba delegált küldöttségek jelentéseit.

(22)

OECD (2017), Adóügyi szójegyzék, Párizs, OECD.

(23)

C-255/02 – Halifax and Others ügy, 2006. február 21.; C-196/04 – Cadbury Schweppes and Cadbury Schweppes Overseas ügy, 2006. szeptember 12.

(24)

Nevezetesen Franciaország, Olaszország, Németország, Lengyelország és Hollandia.

(25)

Lásd például Anna Meyendorff és Anyan V. Thakor (szerk.): „Designing financial systems in transition economies: strategies for reform in Central and Eastern Europe, S. 2002”, ahol Oroszországot hozzák fel példának. vagy: Keith Blackburn, Niloy Bose és Salvatore Capasso: „Tax evasion, the underground economy and financial development” (2012): http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S016726811200128X.

(26)

A PANA bizottság számára készült tanulmány: „The Impact of Schemes revealed by the Panama Papers on the Economy and Finances of a Sample of Member States”.

(27)

https://ec.europa.eu/taxation_customs/fight-against-tax-fraud-tax-evasion/a-huge-problem_en

(28)

Lásd: Gabriel Zucman: „The Hidden Wealth of Nations – The Scourge of Tax Havens”, Californiai Egyetem, 2015.

(29)

Tax Justice Network, 2011. november.

(30)

148 pénzmosási ügy 2012-ben, 202 2013-ban, 221 2014-ben, és 285 2015-ben

(31)

Financial Secrecy Index 2015, Tax Justice Network.

(32)

ICIJ 2017, Where Are They Now? A Year Later, Mixed Fortunes For Panama Papers Line-Up’.

(33)

A PANA bizottság számára készült tanulmány: „Offshore activities and money laundering: recent findings and challenges”, Prof. Dr. Brigitte Unger, Utrechti Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Hollandia.

(34)

Unger, op. cit.

(35)

Készítette: Moscovici biztos.

(36)

2016 szeptemberében közzétették a harmadik országbeli joghatóságok ideiglenes értékelését. A mutatók két sorozatán keresztül határozta meg az uniós tagállamokra jelentett kockázatot: 1) az adott ország EU-val fennálló gazdasági kapcsolatai, a pénzügyi szolgáltatási tevékenység nagyságrendje és a pénzügyi stabilitási tényezők; 2) a joghatóság jelentette kockázatok és annak meghatározása, hogy a joghatóság kellően átlátható-e, kedvező társasági nyereségadó rendszere vagy nullakulcsos társasági adómértéke van-e;

(37)

Munkaviszonyból származó jövedelem, vezető tisztségviselők tiszteletdíja, osztalékok, tőkenyereségek, jogdíjak, egyes életbiztosítási termékek, nyugdíjak, ingatlan tulajdonjogából származó jövedelem.

(38)

Az OECD meghatározása szerint a fedőcég olyan vállalat, amely hivatalosan cégnyilvántartásba van véve, be van jegyezve vagy más jogszerű módon alapították, ám tényleges gazdasági tevékenységet nem folytat, csak annak látszatát kelti.

(39)

A végső tényleges tulajdonos az a természetes személy, aki végső soron felelős a vállalatért.

(40)

Lásd például: „Report on Investigation of Nordea Private Banking in Relation to Offshore Structures”, Nordea (2016), a Nordea Group Compliance és a Nordea Operational Risk and Mannheimer Swartling Advokatbyra közös kiadványa.

(41)

Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről. Előadók: Anneliese Dodds és Ludek Niedermayer - Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0457).

(42)

„Role of advisors and intermediaries in the schemes revealed in the Panama Papers”, Willem Pieter de Groen, Európai Politikai Tanulmányok Központja, 2017. április

(43)

Jan Lukas Strozyk felszólalása, Norddeutsche Rundfunk, PANA-bizottsági meghallgatás 2016. szeptember 27.

(44)

„Role of advisors and intermediaries in the schemes revealed in the Panama Papers”, Willem Pieter de Groen, Európai Politikai Tanulmányok Központja, 2017. április

(45)

Daniel Thelesklaf, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni intézkedések értékelését vizsgáló szakértői bizottság (MONEYVAL) elnökének felszólalása a PANA bizottság 2016. október 13-i meghallgatásán.

(46)

Az OECD főtitkárának jelentése a G20-ak pénzügyminisztereinek, Baden-Baden, Németország, 2017 márciusa: http://www.oecd.org/tax/oecd-secretary-general-tax-report-g20-finance-ministers-march-2017.pdf

(47)

Brooke Harrington, „Capital without borders, wealth managers and the one percent”, Harvard University Press, 2016.

(48)

„The golden visa deal: We have in effect been selling off British citizenship to the rich”, David Pegg, The Guardian, 2017. július 4.

(49)

Lásd például a Nordea Group Compliance és a Nordea Operational Risk and Mannheimer Swartling Advokatbyra „Report on Investigation of Nordea Private Banking in Relation to Offshore Structures” (Nordea, 2016) című közös kiadványát. Ezt a belga nemzeti vizsgálóbizottság is megerősítette a PANA bizottság küldöttségével folytatott ülése során.

(50)

14 esetben indítottak eljárást a tagállamok által a hazai rendelkezések bejelentésének elmulasztása (a 2013. január 1-jei átültetési határidő be nem tartása) miatt. Egy másik jogsértési eljárást az irányelv átültetésének elmaradása (ideértve a spontán információcserét), hatot pedig a DAC1 feltételezhetően hibás átültetése miatt indítottak. A fenti hat eljárásból három még mindig folyamatban van.

(51)

Az átültetési határidő 2016. január 1-je volt.

(52)

Görögország és Portugália esetében az eljárás várhatóan hamarosan lezárul.

(53)

A Tanács társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoportja, háttérdokumentum 2012. szeptember 10-ről: „A magatartási kódexszel foglalkozó csoport 2012. április 17-i ülésén megvitatott felügyeleti gyakorlat igazolta, hogy a gyakorlatban nem történt spontán információcsere az adómegállapítások terén”

(54)

Belgium, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és az Egyesült Királyság.

(55)

Amandine Scherrer és Dr. Anthony Amicelle „Fighting tax crimes – cooperation between Financial Intelligence Units” című tanulmánya, Európai Parlamenti Kutatószolgálat (EPRS), 2017. március

(56)

E hat tagállam a következő: Cseh Köztársaság, Németország, Olaszország, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság. Ausztria, Franciaország, Magyarország, Írország, Lettország, Szlovákia és Spanyolország csak részleges végrehajtásról értesített a Bizottságot.

(57)

Az irányelv az alábbiakra vonatkozik (2. cikk): hitelintézetek; pénzügyi intézmények; könyvvizsgálók, külső könyvelők és adótanácsadók; közjegyzők és a jogi hivatások más független képviselői; bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatók; ingatlanügynökök; árukkal kereskedő más természetes vagy jogi személyek,; valamint kaszinók.

(58)

A Nordea magánbanki tevékenységeinek vizsgálata azt mutatta, hogy a bank nem tartotta be Luxemburgban a belső iránymutatásokat vagy szabályozási követelményeket. Pontosabban nem sorolta az ügyfeleket a megfelelő kockázati kategóriába, és az ezt követő fokozott ügyfél-átvilágítási jelentés nem volt teljes. A fokozott ügyfél-átvilágítási követelmények közé tartozik például az alapok forrását és a számlák célját szolgáló információk összegyűjtése. Ezenkívül az átvilágítást rendszeresen meg kell ismételni és újra kell értékelni. Az úgynevezett „folyamatos átvilágítást” azonban nem szisztematikusan végezték el. A bank belső vizsgálata szerint az információ sok esetben nem volt naprakész (Nordea, 2016). Hasonló végrehajtási és alkalmazási problémákat jelzett a német Berenberg Bank megfelelésért felelős volt tisztviselője, aki erről a PANA bizottság előtt beszámolt.

(59)

Egy 2010. szeptember 24-én elküldött e-mailben Jürgen Mossack a következőket írta: „Úgy tűnik, hogy a Mossfon UK nem végzi el alaposan (vagy egyáltalán nem) a megfelelő ügyfél-átvilágítást, és talán mostantól nekünk kell ezt a Mossfon UK minden jelenlegi és jövőbeni ügyfele kapcsán megtennünk!”

(60)

A Mossack Fonseca és az UBS közötti üzletvitellel kapcsolatos egyik e-mailben a Mossack Fonseca képviselője a következőket írta: „Elmondta, hogy az UBS sosem volt szerződő partnerünk. Ezzel nem értettem egyet, és hozzátettem, hogy bizonyos esetekben nem is tudjuk, hogy ki a tényleges tulajdonos. ... Azt válaszoltam, hogy a múltban az UBS és egyéb bankok kérésére kifejezetten nem nyújtanak nekünk adatokat a tényleges tulajdonosok személyazonosságáról.”

(61)

Egy 2009. május 5-én kelt e-mailben a Mossack Fonseca egyik képviselője elmagyarázta, hogy két alapítvány létrehozásának ára „alapvetően az ügyfél különleges felhasználási igényei és az általunk nyújtott speciális rugalmas szolgáltatás (túlságosan sok ügyfél-átvilágítás nélkül) miatt magasabb, mivel ezek egyértelműen magasabb kockázattal járnak.”

(62)

Amint ezt a PANA bizottság egyesült királysági tényfeltáró kiküldetése során is is javasolták.

(63)

Amandine Scherrer és Dr. Anthony Amicelle „Fighting tax crimes – cooperation between Financial Intelligence Units” című tanulmánya, Európai Parlamenti Kutatószolgálat (EPRS), 2017. március

(64)

Az uniós pénzügyi információs egységek platformjának (FIU-platform) feltérképezése és hiányelemzés az EU pénzügyi információs egységeinek hatásköréről és az információk megszerzésével és cseréjével kapcsolatos akadályokról, 2012. december 15.,

(65)

A PANA pénzügyi információs egységekről szóló, 2017. június 21-i meghallgatása.

(66)

Valószínűleg az Egyesült Királyságban lévő pénzügyi információs egység kapja a legtöbb bejelentést, mivel az ország az egyik legnagyobb európai pénzügyi piacai közé tartozik, és gyanús tevékenységekkel kapcsolatos rendszert működtet. A bejelentések száma Hollandiában rendellenesen magas, amely abból fakad, hogy nem gyanús ügyletekkel kapcsolatos jelentéseket, hanem szokatlan tranzakciós jelentéseket kapnak, amelyek legnagyobb része pénzváltási/átutalási intézményektől ered, akik minden, 2000 eurót meghaladó tranzakciót kötelesek jelenteni

(67)

Nevezetesen Ciprus, Málta és Luxemburg, amelyekben rendkívül kevés gyanús ügylettel kapcsolatos jelentés van a joghatóságban lévő szabályozott ágazatok méretéhez képest.

(68)

A PANA bizottság 2016. november 14-i nyilvános meghallgatása.

(69)

Azt, hogy egy adóügyi bűncselekményt elkövetés, mulasztás vagy mindkettő esetén minősítenek bűncselekménynek, valamint azt, hogy az adóügyi bűncselekményt a közigazgatási szervek vagy az igazságügyi hatóságok kezelik.

(70)

Olaszország, Spanyolország, Belgium, Bulgária, Horvátország, Görögország, Franciaország, Csehország, Lengyelország, Németország, Litvánia, Portugália, Románia, Szlovénia, Hollandia és Ausztria.

(71)

Az Európai Parlament Kutatószolgálatának tanulmánya: A tagállamok kapacitása az adóbűncselekmények elleni küzdelemben – http://www.europarl.europa.eu/cmsdata/125760/EPRS_STUD_603.257_MS_capabilities_tax_crimes.pdf

(72)

A Máltán működő pénzügyi információs és elemzési egység (FIAU) kiszivárgott jelentései.

(73)

Az Egyesült Királyság, Luxemburg, Málta, Portugália és Ciprus.

(74)

COM(2017)0340, 5. o.

(75)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408.

(76)

Amandine Scherrer és Dr. Anthony Amicelle „Fighting tax crimes – cooperation between Financial Intelligence Units” című tanulmánya, Európai Parlamenti Kutatószolgálat (EPRS), 2017. március

(77)

Az ebben a fejezetben szereplő százalékos arányok az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) adatain alapulnak, amelyet az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) az EP pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottságának kérésére elemzett.

(78)

  „Role of advisors and intermediaries in the schemes revealed in the Panama Papers”, Willem Pieter de Groen, Európai Politikai Tanulmányok Központja, 2017. április

(79)

„Role of advisors and intermediaries in the schemes revealed in the Panama Papers”, Willem Pieter de Groen, Európai Politikai Tanulmányok Központja, 2017. április

(80)

A legtöbb közvetítőnek otthont adó tíz ország, ICIJ.

(81)

Az ICIJ adatbázisban szereplő szervezetek mintegy 8,6%-áért felelős közvetítők feltérképezése alapján.

(82)

A Mossack Fonseca által 2012. február 3-án küldött egyik e-mailben a vállalat egyik vezetője elmagyarázza, hogy közvetlen együttműködést lehetővé tevő megállapodásra jutottak a HSBC Lux nevű magánbankjával, illetve, hogy az innen érkező új ügyfelek csupán „light” átvilágításon fognak átesni, amelynek során csak a bank által biztosított információkat veszik majd figyelembe.

(83)

Maíra Martini, „Doors wide opencorruption and real estate in four key markets”, 2017

(84)

Obermayer és Obermaier, 2016.

(85)

PANA bizottság, Norbert Naulin írásbeli hozzájárulása, PANA-meghallgatás, 2016. november 14.

(86)

2016. június 20-i jelentés a Nordea Private Banking által az offshore struktúrákkal kapcsolatosan folytatott vizsgálatról, valamint küldöttség a belga parlamenti vizsgálóbizottságnál 2017. április 26-án.

(87)

A Nemzetközi Valutaalap, a Nemzetközi Fizetések Bankja, az Európai Bizottság, illetve Gabriel Zucman közgazdász által szolgáltatott adatok alapján.

(88)

Oxfam, „Opening the vaults” (A páncéltermek titkai), 2017.

(89)

A PANA bizottság 2017. február 9-i meghallgatása.

(90)

A PANA bizottság 2016. október 13-i és 2017. januári 24-i meghallgatásai.

(91)

A Société Générale például tagadta a bizottság előtt, hogy a vállalat lenne két, a Mossack Fonseca által az ő kérésükre létrehozott alapítvány, a Rousseau és a Valvert tényleges tulajdonosa, ez azonban ellentmond az ICIJ konzorciumhoz tartozó újságírók által nyilvánosságra hozott, a panamai dokumentumok közé tartozó iratoknak; hasonló módon a Nexia BT nevű máltai közvetítő bizottságunk írásos kérdéseire reagálva úgy nyilatkozott, hogy egyik alapítójuk sem ismeri Keith Schembri urat, a máltai miniszterelnök kabinetfőnökét, ugyanakkor a Mossack Fonsecának küldött, az egyik alapító által aláírt referencialevélben az áll, hogy az alapító és Schembri között hosszú évek óta személyes és üzleti kapcsolat van;

(92)

Oxfam, „Opening the vault: The use of tax havens by Europe’s biggest banks” (A páncéltermek titkai: Adóparadicsomok használata Európa legnagyobb bankjainál), 2017. március. https://www.oxfam.org/en/research/opening-vaults

(93)

Az EBH írásbeli válaszai a PANA bizottság kérdéseire, a PANA bizottság 2016. október 13-i meghallgatása.

(94)

Ilyen például Svájc, ahol az országos jogszabályok értelmében a névleges igazgatóként tevékenykedő ügyvédek nem kötelesek ügyfél-átvilágítást végezni.

(95)

Lásd például a Pénzügyi Akció Munkacsoport kölcsönös értékelésekről szóló jelentéseit vagy a „Fighting tax crimes – cooperation between Financial Intelligence Units” (Az adóbűncselekmények elleni küzdelem – együttműködés a pénzügyi információs egységek között) című kiadványt (Dr Amandine Scherrer és Dr Anthony Amicelle, az Európai Parlament Kutatószolgálata (EPRS), 2017. március.

(96)

Rules on independence and responsibility regarding auditing, tax advice, accountancy, account certification services and legal services (A könyvvizsgálattal, adótanácsadással, könyveléssel, az elszámolásokat igazoló szolgáltatásokkal és a jogi szolgáltatásokkal kapcsolatos, a függetlenségre és felelősségre vonatkozó szabályok), Ian Roxan és Saipriya Kamath (London School of Economics) és Willem Pieter De Groen (Európai Politikai Tanulmányok Központja, CEPS), 2017. április.

(97)

Eszmecsere a PANA bizottság, a nemzeti parlamentek és Mark Peith között, 2017. január 31.

(98)

Richard Murphy és Saila Naomi Stausholm: „The Big 4, a study on opacity” (A nagy négyes: Az átláthatatlanság iskolapéldája), 2017. július.

(99)

Lásd például a Pénzügyi Akció Munkacsoport kölcsönös értékelésekről szóló jelentéseit vagy a „Fighting tax crimes – cooperation between Financial Intelligence Units” (Az adóbűncselekmények elleni küzdelem – együttműködés a pénzügyi információs egységek között) című kiadványt, Dr Amandine Scherrer és Dr Anthony Amicelle, az Európai Parlament Kutatószolgálata (EPRS), 2017. március.

(100)

Brooke Harrington írásbeli válaszai a PANA bizottság kérdéseire, a PANA bizottság 2017. január 24-i meghallgatása.

(101)

A PANA 2017. március 21–24-i egyesült államokbeli küldöttségi látogatásáról készült jelentés.

(102)

Gabriel Zucman, Teresa Lavender Fagan és Thomas Piketty (2015), „The hidden wealth of nations: The scourge of tax havens” (A nemzetek rejtett vagyona. Az adóparadicsomok jelentette veszedelem). University of Chicago Press, 2015.

(103)

OECD, „Illicit Financial Flows from Developing Countries: Measuring OECD Responses (A fejlődő országokból származó jogellenes pénzmozgások: Az OECD-válaszok mérése), 2014, 15. o.

(104)

Global Financial Integrity.

(105)

Marc Tran, „Tax Evasion Still Crippling Africa as Rich Countries Fail to Deliver Support” (Az adókijátszás továbbra is megnyomorítja Afrikát, míg a gazdag országoknak továbbra sem sikerül támogatást nyújtaniuk), The Guardian, 2013. május 10.

(106)

A PANA bizottság 2017. április 6-i meghallgatása a fejlődő országokról.

(107)

„Overcoming the shadow economy” (Az árnyékgazdaság legyőzése), Joseph E. Stiglitz és Mark Pieth, 2016. november.

(108)

Dánia végül 2017. augusztus 30-án válaszolt a PANA bizottság kérdőívére.

(109)

Dr Isabelle Ioannides és Jan Tymowski: „Tax evasion, money laundering and tax transparency in the EU Overseas Countries and Territories” (Adócsalás, pénzmosás és az adózás átláthatósága az EU tengerentúli országaiban és területein), az Európai Parlament Kutatószolgálata (EPRS), 2017. április.


OVERVIEW OF ACTIVITIES DURING THE MANDATE

July 2016 - December 2017

* * *


I. COMMITTEE COMPOSITION

1. Bureau

Werner Langen

Chairman

EPP

Ana Gomes

1st Vice-Chair

S&D

Pirkko Ruohonen-Lerner

2nd Vice-Chair

ECR

Fabio De Masi

3rd Vice-Chair (until 22 October 2017)

GUE/NGL

Eva Joly

4th Vice-Chair

Greens/EFA

 

 

2. Coordinators

Dariusz Rosati

EPP

Markus Ferber

(Deputy Coordinator)

EPP

Peter Simon

S&D

Bernd Lucke

ECR

Michael Theurer (until 30 June 2017)

ALDE

Maite Pagazaurtundúa Ruiz (from 1st July 2017)

ALDE

Louis Michel(Deputy Coordinator)

 

ALDE

Patrick Le Hyaric

GUE/NGL

Matt Carthy(Deputy Coordinator)

 

GUE/NGL

Sven Giegold

Greens/EFA

David Coburn

EFDD

Barbara Kappel

ENF

3. Co-Rapporteurs

Jeppe Kofod

S&D

Petr Jezek

ALDE

 

4. Shadow-Rapporteurs

Ludek Niedermayer

EPP

Angel Dzhambazki

ECR

Miguel Urbán Crespo

GUE/NGL

Molly Scott Cato

Greens/EFA

Marco Valli

EFDD

Barbara Kappel

ENF

5. Members

The committee is composed of 65 Members distributed by political groups as follows:

EPP

20

S&D

17

ECR

6

ALDE

6

GUE/NGL

4

Greens/EFA

4

EFDD

3

ENF

4

N-A

1

List of Members as of 18 October 2017

FULL Members

 

SUBSTITUTES

L

EPP

19/20

 

L

EPP

19/20

DE

M. BALZ Burkhard

 

 

BG

M. ADEMOV Asim Ahmedov

 

MT

M. CASA David

 

 

FR

M. CADEC Alain

 

FR

M. ENGEL Frank

 

 

EL

M. CHRISTOFOROU Lefteris

 

DE

M. FERBER Markus

 

 

FR

Mme DATI Rachida

 

PT

M. FERNANDES José Manuel

 

 

EN

M. HAYES Brian

 

ES

M. DE GRANDES PASCUAL Luis

 

 

SV

M. HÖKMARK Gunnar

 

DE

M. KARAS Othmar

 

 

DE

M. JAHR Peter

 

FR

M. LAMASSOURE Alain

 

 

EN

M. KELLY Seán

 

NL

Mme DE LANGE Esther

 

 

EL

M. KYRTSOS Georgios

 

DE

M. LANGEN Werner

(Chair)

 

HR

Mme MALETIĆ Ivana

 

FR

Mme LE GRIP Constance

 

 

DE

M. MANN Thomas

 

ES

M. MATO Gabriel

 

 

IT

M. MARTUSCIELLO Fulvio

 

PT

M. MELO Nuno

 

 

EN

M. SCHÖPFLIN György

 

MT

Mme METSOLA Roberta

 

 

DE

M. SCHULZE Sven

 

CS

M. NIEDERMAYER Luděk

 

 

SK

M. ŠTEFANEC Ivan

 

FI

Mme PIETIKÄINEN Sirpa

 

 

RO

M. STOLOJAN Theodor Dumitru

 

PL

M. ROSATI Dariusz

 

 

IT

M. TAJANI Antonio

 

SL

Mme TOMC Romana

 

 

HU

M. WINKLER Iuliu

 

NL

M. VANDENKENDELAERE Tom

 

 

MT

M. ZAMMIT DIMECH Francis

 

L

S&D

15/17

 

L

S&D

17/17

FR

M. BAYET Hugues

 

 

FR

Mme BERÈS Pervenche

 

IT

M. COFFERATI Sergio Gaetano

 

 

EN

Mme CHILDERS Nessa

 

IT

M. GASBARRA Enrico

 

 

FR

Mme DELVAUX Mady

 

PT

Mme GOMES Ana

(1st VC)

 

SL

Mme FAJON Tanja

 

IT

M. GUALTIERI Roberto

 

 

PL

Mme GERINGER DE OEDENBERG Lidia Joanna

ES

M. JÁUREGUI ATONDO Ramón

 

 

EN

Mme GILL Neena

 

EL

Mme KAILI Eva

 

 

DE

M. LIETZ Arne

 

DA

M. KOFOD Jeppe

 

 

SV

M. LUDVIGSSON Olle

 

DE

M. KÖSTER Dietmar

 

 

EN

Mme MCAVAN Linda

 

ET

Mme LAURISTIN Marju

 

 

HU

M. NIEDERMÜLLER Péter

 

ES

M. LÓPEZ AGUILAR Juan Fernando

 

 

RO

M. PAVEL Emilian

 

FR

M. MAUREL Emmanuel

 

 

FR

Mme ROZIÈRE Virginie

 

DE

Mme REGNER Evelyn

 

 

MT

M. SANT Alfred

 

DE

M. SIMON Peter

 

 

PT

M. DOS SANTOS Manuel

 

NL

M. TANG Paul

 

 

IT

Mme SCHLEIN Elly

 

L

ECR

6/6

 

HU

M. SZANYI Tibor

 

 

IT

M. VIOTTI Daniele

 

BG

M. DZHAMBAZKI Angel

 

 

 

L

ECR

4/6

PL

M. LEGUTKO Ryszard Antoni

 

 

DE

M. LUCKE Bernd

 

 

EN

M. KARIM Sajjad

 

FI

Mme RUOHONEN-LERNER Pirkko

(2nd VC)

 

NL

M. LOONES Sander

 

EN

Mme SWINBURNE Kay

 

 

IT

M. SERNAGIOTTO Remo

 

LV

M. ZĪLE Roberts

 

 

EN

M. TANNOCK Charles

 

L

ALDE

6/6

 

L

ALDE

6/6

CS

M. JEŽEK Petr

 

 

LT

M. AUŠTREVIČIUS Petras

 

FR

M. MICHEL Louis

 

 

ES

M. CALVET CHAMBON Enrique

 

NL

Mme VAN NIEUWENHUIZEN Cora

 

 

FR

M. CORNILLET Thierry

 

ES

Mme PAGAZAURTUNDÚA RUIZ Maite

 

FR

Mme GRIESBECK Nathalie

 

DE

M. THEURER Michael

 

 

NL

Mme IN ‘T VELD Sophia

 

ES

M. TREMOSA I BALCELLS Ramon

 

 

SV

M. TORVALDS Nils

 

L

GUE/NGL

4/4

 

L

GUE/NGL

4/4

EN

M. CARTHY Matt

 

 

ES

Mme ALBIOL GUZMÁN Marina

 

DE

M. DE MASI Fabio

(3rd VC)

 

EL

M. HADJIGEORGIOU Takis

 

FR

M. LE HYARIC Patrick

 

 

EL

M. KOULOGLOU Stelios

 

ES

M. URBÁN CRESPO Miguel

 

 

PT

M. VIEGAS Miguel

 

L

Greens/EFA

4/4

 

L

Greens/EFA

4/4

FR

M. DURAND Pascal

 

 

FI

Mme HAUTALA Heidi

 

DE

M. GIEGOLD Sven

 

 

DE

M. REIMON Michel

 

FR

Mme JOLY Eva

(4th VC)

 

ES

M. SOLÉ Jordi

 

EN

Mme SCOTT CATO Molly

 

 

ES

M. URTASUN Ernest

 

L

EFDD

3/3

 

L

EFDD

3/3

EN

M. COBURN David

 

 

EN

M. BATTEN Gerard

 

EN

M. FINCH Raymond

 

 

EN

M. CARVER James

 

DE

Mme VON STORCH Beatrix

 

 

IT

M. VALLI Marco

 

L

ENF

4/4

 

L

ENF

3/4

IT

M. BORGHEZIO Mario

 

 

IT

M. FONTANA Lorenzo

 

DE

Mme KAPPEL Barbara

 

 

FR

M. MONOT Bernard

 

FR

M. LEBRETON Gilles

 

 

DE

M. PRETZELL Marcus

 

IT

M. ZANNI Marco

 

 

 

 

 

L

N-A

1/1

 

 

 

 

EL

M. ZARIANOPOULOS Sotirios

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


II. COMMITTEE MEETINGS and MISSIONS

The constitutive meeting took place on 12 July 2016.

The PANA Committee held 30 ordinary meetings and 16 Coordinators’ meetings from July 2016 until November 2017.

PANA Committee meetings

  28 meetings in Brussels

  2 meetings in Strasbourg

1 joint meeting

  with ECON with National Parliaments, in Brussels, on 31 January 2017

1 joint hearing

  with JURI on ‘The EU-wide protection of whistleblowers’, in Brussels, on 21 June 2017

2 workshops

  on ‘How to better prepare works of Inquiry Committee’, in Brussels, on 19 and 20 October 2016

  on ‘Offshore activities and money laundering: recent findings and challenges , in Brussels, on 26 January 2017

Coordinators’ meetings

  12 July 1016 in Brussels

  8 September 2016 in Brussels

  12 September 2016 in Strasbourg

  12 October 2016 in Brussels

  8 November 2016 in Brussels

  21 November 2016 in Strasbourg

  7 December 2016 in Brussels

  23 January 2017 in Brussels

  2 February 2017 in Brussels

  13 February 2017 in Strasbourg (‘Joint PANA/AFCO/EMIS Coordinators’ meeting’)

  13 March 2017 in Strasbourg

  3 April 2017 in Strasbourg

  4 May 2017 in Brussels

  30 May 2017 in Brussels

  12 October 2017 in Brussels

  28 November 2017 in Brussels

Shadow-Rapporteurs meetings

  11 September 2017 in Strasbourg

  25 September 2017 in Brussels

  2 October 2017 in Strasbourg

  9 October 2017 in Brussels

  11 October 2017 in Brussels

In addition, the Chair, Werner Langen, the two co-rapporteurs, Jeppe Kofod and Petr Jezek, and the Greens Coordinator, Sven Giegold, were invited to a meeting with the Members of Belgian Special Committee into the Panama Papers, on 26 April 2017, in the premises of the Belgian Parliament.

* * *

The PANA Committee held 7 fact-findings missions from February 2017 until September 2017:

  9-10 February - Mission to United Kingdom

  20 February - Mission to Malta

  2-3 March - Mission to Luxembourg

  21-24 March - Mission to USA (Washington and Delaware)

  22-23 June - Mission to Portugal

  7 July - Mission to Cyprus

  14-15 September - Mission to Switzerland


III. ACTIVITIES OF THE COMMITTEE

1. Programme of hearings and missions

Date

Topic / objective

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Thursday, 13 October 2016

9.00 - 12.30

Public hearing

Anti-money laundering and tax evasion: Who sets the rules and how?

Wednesday, 19 October 2016, 15.00 - 18.00

Thursday, 20 October 2016

9.00 - 17.30

Workshop

“How to better prepare works of Inquiry Committee”

Tuesday, 8 November 2016

14.00 - 15.30Public hearing

 

Hearing with Věra Jourová, Member of the European Commission responsible for Justice, Consumers and Gender Equality on “Anti-Money Laundering: state of play of the implementation of EU legislation

Monday, 14 November 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

“Anti-money laundering and tax evasion: Who assures compliance with the rules and enforces them?

Wednesday, 16 November 2016

11.00 - 12.30

Extraordinary meeting

Exchange of views with Professor Joseph E. Stiglitz

Wednesday, 7 December 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

Hearing with Pierre Moscovici, Member of the European Commission responsible for Economic and Financial Affairs, Taxation and Customs on “Fight against tax evasion and anti-money laundering: state of play of progress made at EU level

Tuesday, 24 January 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Thursday, 26 January 2017

11.00 - 12.00

Committee meeting

Working document on the inquiry into Money Laundering, Tax Avoidance and Tax Evasion

Thursday, 26 January 2017

14.00 - 16.00

Workshop

Workshop on "Offshore activities and money laundering: recent findings and challenges”

Interparliamentary week

Tuesday, 31 January 2017

9.30 - 11.15

Joint hearing ECON/PANA with National Parliaments

Panama Papers, Bahamas leaks: which follow-up did national Parliaments give to the revelations? Which lessons can be learned?

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Thursday, 9 February pm - Friday 10 February 2017

Mission

Mission to United Kingdom

Monday, 20 February 2017

Mission

Mission to Malta

Thursday, 2 March pm - Friday 3 March am

Mission

Mission to Luxembourg

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

21 to 24 March 2017

Mission

Mission to USA

Thursday, 6 April 2017

9.00 - 12.00 (Strasbourg)

Public hearing

Impact of the schemes revealed by the Panama Papers

Thursday, 27 April 2017

14.30 - 18.00

Committee meeting

Presentation of studies (Part I)

Session 1: Money laundering and tax evasion: What’s the impact on Member States and how effective are they in fighting it?

Tuesday, 2 May 2017

15.00 - 18.30

Committee meeting

Presentation of studies (Part II)

Session 2: Offshore practices: The roles and responsibilities of intermediaries and the relations of EU Member States with their overseas countries and territories

Thursday, 4 May 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Hearing with Commissioner Pierre Moscovici, Member of the European Commission responsible for Economic and Financial Affairs, Taxation and Customs

Tuesday, 9 May 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Cooperation in tax matters with European jurisdictions

Tuesday, 30 May 2017

15.00 - 16.30

Public hearing

Hearing with the President of the European Commission, J.C. Juncker

Tuesday, 30 May 2017

16.45 - 17.30

Public hearing

Hearing with F. Rocha Andrade

Wednesday, 21 June 2017

9.00 - 11.00

Joint PANA/JURI public hearing

Joint PANA-JURI hearing

The EU-wide protection of whistleblowers’

Wednesday, 21 June 2017

15.00 - 17.30

Public hearing

Financial Intelligence Units (FIUs) ins and outs and the Russian "Laundromat" case

Thursday, 22 June 2017

Friday, 23 June 2017

Mission

Mission to Portugal

Monday, 3 July 2017

19.00 - 20.30 (Strasbourg)

Public hearing

Hearing with Věra Jourová, Member of the European Commission responsible for Justice, Consumers and Gender Equality

Friday, 7 July 2017

Mission

Mission to Cyprus

Monday, 10 July 2017

16.30 - 18.30

Committee meeting

Consideration of draft report + draft recommendation

Tuesday, 11 July 2017

14.00 - 16.00

Committee meeting

Exchange of views with EU Finance Ministers

Thursday, 14 September

Friday, 15 September 2017

Mission

Mission to Switzerland

Tuesday, 26 September 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Hearing on “Tax planning: do celebrities and companies breach the EU law?”

Thursday, 12 October 2017

10.00 - 12.30

Committee meeting

Consideration of amendments

Wednesday, 18 October

14.00 - 17.30

Committee meeting

Vote on draft report and draft recommendation

Tuesday, 28 November 2017

10.00 - 12.30

Public hearing

Hearing on "Money Laundering: The case of NLB financial group Slovenia and Azerbaijan Laundromat revelations"

Tuesday, 28 November 2017

15.00 - 18.00

Public hearing

Hearing on “The Paradise Papers - What are they about and why are they relevant”


2. List of speakers (hearings and missions)

Name

Date

Meeting/Delegation

Organisation

Function

Country

Link

Gerard Ryle

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ)

Director

United States

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Bastian Obermayer

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

Süddeutsche Zeitung

Journalist

Germany

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Frederik Obermaier

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

Süddeutsche Zeitung

Journalist

Germany

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Kristof Clerix

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

Knack Magazine

Journalist

Belgium

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Oliver Zihlmann

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

Sonntagszeitung /

Le Matin Dimanche

Journalist

Switzerland

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Julia Stein

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

Norddeutscher Rundfunk (NDR)

Journalist

Germany

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Jan Strozyk

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

Norddeutscher Rundfunk (NDR)

Journalist

Germany

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Minna Knus

Tuesday, 27 September 2016

09.00 - 11.30

Public hearing

MOT (Finnish Broadcasting Company)

Journalist

Finland

Panama papers – Discussion with the investigative journalists behind the revelations

Michael Lennard

Thursday, 13 October 2016

9.00 - 12.30

Public hearing

International Tax Cooperation Section U.N. Dept. of Economic and Social Affairs - United Nations (UN)

Chief of International Tax Cooperation Section U.N.

Switzerland

Anti-money laundering and tax evasion: Who sets the rules and how?

Caroline Malcolm

Thursday, 13 October 2016

9.00 - 12.30

Public hearing

OECD’s Centre for Tax Policy and Administration

Senior Counsellor and Advisor to the Director and Deputy Director

France

Anti-money laundering and tax evasion: Who sets the rules and how?

Daniel Thelesklaf

Thursday, 13 October 2016

9.00 - 12.30

Public hearing

Committee on the Evaluation of Anti-Money Laundering Measures and the Financing of Terrorism (MONEYVAL)

President

France

Anti-money laundering and tax evasion: Who sets the rules and how?

Isabelle Vaillant

Thursday, 13 October 2016

9.00 - 12.30

Public hearing

European Banking Authority (EBA)

Director for Regulations

European Union

Anti-money laundering and tax evasion: Who sets the rules and how?

Elise J. Bean

Wednesday, 19 October 2016 and

Thursday, 20 October 2016

Workshop

Levin Center at Wayne State University Law School

Co-Director of Training and Conferences

United States

“How to better prepare works of Inquiry Committee”

Katie Bailey

Wednesday, 19 October 2016 and

Thursday, 20 October 2016

Workshop

U.S. House of Representatives' Subcommittee on Government Operations within the Committee on Oversight and Government

Staff Director

United States

“How to better prepare works of Inquiry Committee”

Věra Jourová

Tuesday, 8 November 2016

14.00 - 15.30Public hearing

 

European Commission

Commissioner responsible for Justice, Consumers and Gender Equality

European Commission

European Union

Hearing with Commissioner Věra Jourová

Giovanni Kessler

Monday, 14 November 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

European Anti-Fraud Office (OLAF)

Director General

European Union

“Anti-money laundering and tax evasion: Who assures compliance with the rules and enforces them?

Simon Riondet

Monday, 14 November 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

EUROPOL

Business manager – Head of the Financial intelligence Group

European Union

“Anti-money laundering and tax evasion: Who assures compliance with the rules and enforces them?

Klaus Meyer-Cabri

Monday, 14 November 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

EUROJUST

German Member of EUROJUST’s College

European Union

“Anti-money laundering and tax evasion: Who assures compliance with the rules and enforces them?

Philippe de Koster

Monday, 14 November 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

CTIF-CFI (Belgian Financial Intelligence Unit)

President

Belgium

“Anti-money laundering and tax evasion: Who assures compliance with the rules and enforces them?

Michel Claise

Monday, 14 November 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

Ministry of Justice

Prosecutor

Belgium

“Anti-money laundering and tax evasion: Who assures compliance with the rules and enforces them?

Norbert Naulin

Monday, 14 November 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

“EOKS” (Investigation Group

Organised Crime – Tax Fraud)

Head of the special investigation unit “EOKS” of the North Rhine-Westphalia tax authorities who analyse leaked data

Germany

“Anti-money laundering and tax evasion: Who assures compliance with the rules and enforces them?

Patrick Montagner

Monday, 14 November 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

College of the French prudential supervisor

Deputy Secretary General

France

“Anti-money laundering and tax evasion: Who assures compliance with the rules and enforces them?

Joseph E. Stiglitz

Wednesday, 16 November 2016

11.00 - 12.30

Public hearing

Columbia University in New York

University Professor at Columbia University Former Chair of the Panama Papers Inquiry Committee

United States

Exchange of views with Professor Joseph E. Stiglitz

Pierre Moscovici

Wednesday, 7 December 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

European Commission

Commissioner responsible for Economic and Financial Affairs, Taxation and Customs

European Union

Hearing with Commissioner Pierre Moscovici and Ashish Kumar, Policy Analyst at Financial Action Task Force (FATF)

Ashish Kumar

Wednesday, 7 December 2016

15.00 - 18.30

Public hearing

Financial Action Task Force (FATF)

Policy Analyst

France

Hearing with Commissioner Pierre Moscovici and Ashish Kumar, Policy Analyst at Financial Action Task Force (FATF)

Ronen Palan

Tuesday, 24 January 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Tax Justice Network

Senior advisor

United Kingdom

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Brooke Harrington

Tuesday, 24 January 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

 

Copenhagen Business School

Associate Professor

Denmark

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Daniel Hall

Tuesday, 24 January 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Burford Capital

Director and co-head of Burford’s global corporate intelligence

United Kingdom

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Rupert Manhart

Tuesday, 24 January 2017

09.00 - 12.30

Public hearing

Anti-money laundering Committee of The Council of Bars and Law Societies of Europe (CCBE)

Chair

Belgium

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Richard Frimston

Tuesday, 24 January 2017

09.00 - 12.30

Public hearing

Anti-money laundering Committee of The Council of Bars and Law Societies of Europe (CCBE)

Member of the CCBE and expert on topics relating to tax, beneficial ownership, and offshore activities aspects

Belgium

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Wim Mijs

Tuesday, 24 January 2017

09.00 - 12.30

Public hearing

European Banking Federation (EBF)

Chief Executive Officer

Belgium

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Roger Kaiser

Tuesday, 24 January 2017

09.00 - 12.30

Public hearing

European Banking Federation (EBF)

Senior Policy Adviser

Belgium

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Stef van Weeghel

Tuesday, 24 January 2017

09.00 - 12.30

Public hearing

Price Waterhouse Coopers (PWC)

Global Tax Policy Leader

Belgium

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part I)

Brigitte Unger

Thursday, 26 January 2017

14.00 - 16.00

Workshop

Utrecht University

Chair of public sector economics

The Netherlands

Working document on the inquiry into Money Laundering, Tax Avoidance and Tax Evasion

Mark Pieth

Interparliamentary week

Tuesday, 31 January 2017

9.30 - 11.15

Joint hearing ECON/PANA with National Parliaments

University of Basel, Switzerland

Professor of Criminal Law and Criminology

Former Member of Panama Papers Inquiry Committee

Switzerland

Panama Papers, Bahamas leaks: which follow-up did national Parliaments give to the revelations? Which lessons can be learned?

Ed Groot

Interparliamentary week

Tuesday, 31 January 2017

9.30 - 11.15

Joint hearing ECON/PANA with National Parliaments

Dutch Parliamentary Committee of Inquiry into Tax structures

Chair

The Netherlands

Panama Papers, Bahamas leaks: which follow-up did national Parliaments give to the revelations? Which lessons can be learned?

Ahmed Ahmed Laaouej

Interparliamentary week

Tuesday, 31 January 2017

9.30 - 11.15

Joint hearing ECON/PANA with National Parliaments

Belgian Special Committee on the Panama Papers

Chair

Belgium

Panama Papers, Bahamas leaks: which follow-up did national Parliaments give to the revelations? Which lessons can be learned?

Kai Jan Krainer

Interparliamentary week

Tuesday, 31 January 2017

9.30 - 11.15

Joint hearing ECON/PANA with National Parliaments

Committee on Finance of the Austrian National Council

Vice-Chair

Austria

Panama Papers, Bahamas leaks: which follow-up did national Parliaments give to the revelations? Which lessons can be learned?

Benedikt Strunz

 

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Norddeutscher Rundfunk/ NDR

Journalist

Germany

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Aleksandra Helena Sobisz

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Berenberg Bank

Former compliance officer

Germany

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Katrin Keikert

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Berenberg Bank

Former compliance officer

Germany

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Michael Kemmer

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Association of German Banks

General Manager and member of the Board of Directors

Germany

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

 

Thorsten Höche

 

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Association of German Banks

Head of the legal department

Germany

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Ulrike Paul

 

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Bundesrechtsanwaltskammer (BRAK or German Federal Bar)

Vice-President

Germany

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Frank Johnigk

 

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Bundesrechtsanwaltskammer (BRAK or German Federal Bar)

Head of the Department Money Laundering and Criminal Law

Germany

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Søren Kristensen

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Danish Broadcasting Corporation (DR), International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ)

Journalist

Denmark

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Matthew Elderfield

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Nordea

Head of Group Compliance and Member of Nordea Executive Management

Sweden

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Johan Ekwall

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Nordea

Chief of staff

Sweden

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Biörn Riese

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Mannheimer Swartling

Member of the Corporate Sustainability & Risk Management,

M&A and Corporate Commercial groups

Sweden

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Andreas Steen

Thursday, 9 February 2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Mannheimer Swartling

Member of Corporate Commercial practice

group

Sweden

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part II)

Prem Sikka

Thursday, 9 February

Friday 10 February 2017

Mission to UK

Essex Business School

Professor of Accounting

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Sol Picciotto

Thursday, 9 February

Friday 10 February 2017

Mission to UK

Lancaster University

Emeritus Professor, Senior Fellow, International Centre for Tax & Development

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Rita de la Feria

Thursday, 9 February

Friday 10 February 2017

Mission to UK

University of Leeds

Professor

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Murray Worthy

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Anti-corruption organisation Global Witness

Expert on money laundering

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Rachel Davies

Thursday, 9 February

Friday 10 February 2017

Mission to UK

Transparency International UK

Senior Advocacy Manager

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Richard Murphy

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Tax Justice Network

Chartered accountant and political economist

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Oliver Pearce

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Oxfam

Policy Manager for tax and inequality

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Peter Dempsey

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Self-employed

Lawyer

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Douglas Flint

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

HSBC

Group Chairman

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Paul Rankin

Thursday, 9 February

Friday 10 February 2017

Mission to UK

HSBC

Managing Director Group Government Affairs

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Iain McKinnon

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

HSBC

Group Head of Tax

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Paul Kelly

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

HSBC

Head of Tax Transparency

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Hank Cole

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

HSBC

Global Head of Operational Intelligence

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Barbara Patow

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

HSBC

Global Head of Strategic Initiatives, AML

United Kingdom

Mission to United Kingdom

David Rowe-Francis

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

HSBC

UK Head of AML

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Will Morgan

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

HSBC

Group Government Affairs, Financial System Integrity

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Ian Messer

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Law Society of Scotland

Representative of Solicitors Regulation Authority (SRA)

United Kingdom

Mission to United Kingdom

John Riches

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Law Society of England and Wales (LSEW)

Chair, Society of Trust and Estate Practitioners (STEP) Public Policy Committee

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Sandy Bhogal

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Law Society of England and Wales (LSEW)

Chair of International Tax Law

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Edward Craft

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Law Society of England and Wales (LSEW)

Member of the LSEW Company Law Committee

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Amy Bell

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Law Society of England and Wales (LSEW)

Chair of the LSEW AML Task Force

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Robert Hodgkinson

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Institute of Chartered Accountants in England and Wales (ICAEW)

Executive Director

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Frank Haskew

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Institute of Chartered Accountants in England and Wales (ICAEW)

Head of Tax

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Ian Young

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Institute of Chartered Accountants in England and Wales (ICAEW)

International Tax Manager

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Simon Tosserams

Thursday, 9 February Friday 10 February 2017

Mission to UK

Institute of Chartered Accountants in England and Wales (ICAEW)

EU Affairs Executive

United Kingdom

Mission to United Kingdom

Edward Scicluna

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

EU Presidency

Maltese Government

Minister of Finance

Malta

Mission to Malta

Joe V. Bannister

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Malta Financial Service Authority

Chair

Malta

Mission to Malta

Marianne Scicluna

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Malta Financial Service Authority

Director-General

Malta

Mission to Malta

Anton Bartolo

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Malta Financial Service Authority

Director of Enforcement

Malta

Mission to Malta

Lawrence Cutajar

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Maltese Police

Police Commissionner

Malta

Mission to Malta

Daphne Caruana Galizia

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Self-employed

Journalist

Malta

Mission to Malta

Ivan Camilleri

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Times of Malta

Journalist

Malta

Mission to Malta

Matthew Vella

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Malta Today

Journalist

Malta

Mission to Malta

Alexander Balzan

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

One News

Journalist

Malta

Mission to Malta

Pierre Mifsud

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

EMD Advocates

Founding partner

Malta

Mission to Malta

Malcolm Booker

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Deloitte Malta

Chief Executive Officer

Malta

Mission to Malta

Manfred Galdes

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

ARQ Risk and Compliance

Ltd.

Director

Malta

Mission to Malta

Paul Mifsud

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Sparkasse Bank

Managing Director

Malta

Mission to Malta

Konrad Mizzi

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Maltese Government

Minister within the Office of the Prime Minister

Malta

Mission to Malta

Beppe Fenech Adami

Monday, 20 February 2017

Mission to Malta

Parliament of Malta

National Deputy

Malta

Mission to Malta

Pierre Gramegna

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

Luxembourg Government

Minister for Finance

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Félix Braz

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

Luxembourg Government

Minister for Justice

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Eugène Berger

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

Luxembourg Chamber of Deputies

Member of Finance Committee

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Fabien Grasser

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

Le Quotidien Luxembourg

Journalist

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Anthony A Simcic

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

HSBC Luxembourg

Managing Director Head of Private Banking

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Claude Marx

Thursday, 2 March pm - Friday 3 March am

Commission de Surveillance du Secteur Financier (CSSF)

Director-General

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Claude Simon

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

Commission de Surveillance du Secteur Financier (CSSF)

Member of the management Board and Member of SSM Board of Supervisors

Luxembourg

Mission to Luxembourg

François Prum

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

Luxembourgish Bar

Head of Luxembourgish Bar

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Wim Piot

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

PwC Luxembourg

Managing Partner and Tax Leader

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Elizabeth Jane McCormick

Thursday, 2 March - Friday 3 March 2017

Mission to Luxembourg

KPMG

Global Head of Tax

Luxembourg

Mission to Luxembourg

Patrick Suet

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

Société Générale Bank & Trust

Chairman

France

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Anne Michel

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

Le Monde, ICIJ

Journalist

France

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Sylvie David-Chino

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

BNP Paribas

Global Head of IFS Compliance

France

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Albert Allo

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

TracFin (Traitement du renseignement et action contre les circuits financiers clandestins)

Deputy Director

France

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Olivier Boutellis-Taft

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

Accountancy Europe, NGO

Chief Executive Officer

Belgium

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Paul Gisby

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

Accountancy Europe, NGO

Manager for taxation and transparency

Belgium

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Oliver Zihlmann

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

Sonntagszeitung | Le Matin Dimanche, ICIJ

Journalist

Switzerland

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Jean-Bernard Schmid

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

Swiss Ministry of Justice

Public Prosecutor

Switzerland

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Peter Lutz

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

Self-regulatory organisation for the combating of money laundering of the Swiss Bar Association and Swiss Notary Association

President

Switzerland

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Giuseppe Marino

Monday, 6 March 2017

15.00 - 18.30

Public hearing

University of Milan

Professor Theory & Practice of International Tax Law

Italy

The role of lawyers, accountants and bankers in Panama Papers (Part III)

Caroline Vicini

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Delegation of the European Union to the United States

Deputy Head of Delegation

Washington DC,

United States

Mission to USA

Elise Bean

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Levin Center at Wayne State University Law School

Co-Director of Training and Conferences

Washington DC,

United States

Mission to USA

Gerard Ryle

21 to 24 March 2017

Mission to USA

International Consortium of

Investigative Journalists (ICIJ)

Director

Washington DC,

United States

Mission to USA

Gary Kalman

21 to 24 March 2017

Mission to USA

FACT Coalition

Executive Director

Washington DC,

United States

Mission to USA

Tom Cardamone

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Global Financial Integrity

Managing Director

Washington DC,

United States

Mission to USA

Jane Gravelle

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Government and Finance Division

Researcher

Washington DC,

United States

Mission to USA

Ron Wyden

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Committee on Finance

National Deputy

(Senator)

Washington DC,

United States

Mission to USA

Richard Neal

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Ways and Means Committee

National Deputy

Washington DC,

United States

Mission to USA

Tom Carper

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Subcommittee on Investigations

National Deputy

(Senator)

Washington DC,

United States

Mission to USA

Orrin Hatch

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Committee on Finance

National Deputy

(Senator)

Washington DC,

United States

Mission to USA

Peter C. Schwartzkopf

21 to 24 March 2017

Mission to USA

House Representatives of the General Assembly

National Deputy

Delaware,

United States

Mission to USA

Valerie Longhurst

21 to 24 March 2017

Mission to USA

House Representatives of the General Assembly

National Deputy

Delaware,

United States

Mission to USA

Daniel B. Short

21 to 24 March 2017

Mission to USA

House Representatives of the General Assembly

National Deputy

Delaware,

United States

Mission to USA

David B. McBride

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Delaware General Assembly

National Deputy

(Senator)

Delaware,

United States

Mission to USA

Margaret

Rose Henry

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Delaware General Assembly

National Deputy

(Senator)

Delaware,

United States

Mission to USA

F. Gary Simpson

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Delaware General Assembly

National Deputy

(Senator)

Delaware,

United States

Mission to USA

Charles M. Elson

21 to 24 March 2017

Mission to USA

John L Weinberg Center for Corporate Governance at the University of

Delaware

Professor

Delaware,

United States

Mission to USA

Jeffrey W. Bullock

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Delaware Executive Branch

National deputy

(Secretary of State)

Delaware,

United States

Mission to USA

Rick Geisenberger

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Delaware Executive Branch

National deputy

(Secretary of Treasury)

Delaware,

United States

Mission to USA

Kristopher Knight

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Delaware Executive Branch

National deputy

(Deputy Secretary of State and Director of the Corporations Division)

Delaware,

United States

Mission to USA

Matt Denn

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Delaware Department of Justice

Attorney General

Delaware,

United States

Mission to USA

Lawrence A. Hamermesh

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Widener University

Professor of Corporate and Business Law

Delaware,

United States

Mission to USA

 

Paul L. Regan

21 to 24 March 2017

Mission to USA

Widener University

Associate Director, Institute of Delaware

Corporate and Business Law

Delaware,

United States

Mission to USA

Alvin Mosioma

Thursday, 6 April 2017

9.00 - 10.30 (Strasbourg)

Public hearing

Tax Justice Network - Africa

Founding Executive Director

Kenya

Impact of the schemes revealed by the Panama Papers

Nuhu Ribadu

Thursday, 6 April 2017

9.00 - 10.30 (Strasbourg)

Public hearing

Nigerian government

(former anti-corruption official)

Official

Nigeria

Impact of the schemes revealed by the Panama Papers

Will Fitzgibbon

Thursday, 6 April 2017

9.00 - 10.30 (Strasbourg)

Public hearing

International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ)

Journalist

USA

Impact of the schemes revealed by the Panama Papers

Ahmed Ahmed Laaouej

Wednesday 26 April 2017

16.00 - 17.30

Meeting in the premises of the Belgian Parliament

Belgian Special Committee on the Panama Papers

Chair

Belgium

Meeting with the Members of Belgian Special Committee into the Panama Papers

Luk Van Biesen

Wednesday 26 April 2017

16.00 - 17.30

Meeting in the premises of the Belgian Parliament

Belgian Special Committee on the Panama Papers

National Deputy

Belgium

Meeting with the Members of Belgian Special Committee into the Panama Papers

Roel Deseyn

Wednesday 26 April 2017

16.00 - 17.30

Meeting in the premises of the Belgian Parliament

Belgian Special Committee on the Panama Papers

National Deputy

Belgium

Meeting with the Members of Belgian Special Committee into the Panama Papers

Mark Delanote

Wednesday 26 April 2017

16.00 - 17.30

Meeting in the premises of the Belgian Parliament

Belgian Special Committee on the Panama Papers

National Deputy

Belgium

Meeting with the Members of Belgian Special Committee into the Panama Papers

Mike Beke

Thursday, 27 April

2017

14.30 - 18.00

Committee Meeting

Blomeyer & Sanz

Researcher

Spain

Presentation of studies (Part I)

David Buck

Thursday, 27 April

2017

14.30 - 18.00

Committee Meeting

Centre for Strategy & Evaluation Services (CSES)

Researcher

United Kingdom

Presentation of studies (Part I)

Jack Malan

Thursday, 27 April

2017

14.30 - 18.00

Committee Meeting

Centre for Strategy & Evaluation Services

Researcher

United Kingdom

Presentation of studies (Part I)

Amandine Scherrer

Thursday, 27 April

2017

14.30 - 18.00

Committee Meeting

European ParliamentEuropean Parliamentary

 

Research Service (EPRS)

Researcher

European Union

Presentation of studies (Part I)

Anthony Amicelle

Thursday, 27 April

2017

14.30 - 18.00

Committee Meeting

International Centre for Comparative Criminology, Université de Montréal, Canada

Researcher

Canada

Presentation of studies (Part I)

Willem Pieter de Groen

 

Tuesday, 2 May 2017

15.00 - 18.30

Committee meeting

Centre for European Policy Studies (CEPS)

Researcher

Belgium

Presentation of studies (Part II)

Ian Roxan

Tuesday, 2 May 2017

15.00 - 18.30

Committee meeting

London School of Economics (LSE)

Researcher

United Kingdom

Presentation of studies (Part II)

Herman Bröring

Tuesday, 2 May 2017

15.00 - 18.30

Committee meeting

Centre for European Financial Services Law at the University of Groningen

Researcher

The Netherlands

Presentation of studies (Part II)

Peter Clegg

Tuesday, 2 May 2017

15.00 - 18.30

Committee meeting

University of the West of England, Bristol

Researcher

United Kingdom

Presentation of studies (Part II)

Alexandre Maitrot de la Motte

 

Tuesday, 2 May 2017

15.00 - 18.30

Committee meeting

University of Paris-Est Créteil

Researcher

France

Presentation of studies (Part II)

Pierre Moscovici

Thursday, 4 May

2017

9.00 - 12.30

Public hearing

European Commission

Commissioner responsible for Economic and Financial Affairs, Taxation and Customs

European Union

Hearing with Commissioner Pierre Moscovici

Rui Gonçalves

Tuesday, 9 May

2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Government of Madeira

Regional Secretary for Finance

Madeira, Portugal

Cooperation in tax matters with European jurisdictions

James Tipping

Tuesday, 9 May

2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Finance Centre of the Government of Gibraltar

Finance Director

Gibraltar, UK

Cooperation in tax matters with European jurisdictions

Richard Walker

Tuesday, 9 May

2017

9.00 - 12.30

Public hearing

States of Guernsey Policy & Resources Committee

Director of financial crime policy

Guernsey, Channel Islands

Cooperation in tax matters with European jurisdictions

Colin Powell

Tuesday, 9 May

2017

9.00 - 12.30

Public hearing

Government

Adviser to the Chief Minister

Jersey, Channel Islands

Cooperation in tax matters with European jurisdictions

Jean-Claude Juncker

Tuesday, 30 May

2017

15.00 - 16.30

Public hearing

European Commission

President of the European Commission

European Union

Hearing with the President of the European Commission, J.C. Juncker

 

Fernando Rocha Andrade

 

Tuesday, 30 May

2017

16.45 - 17.30

Public hearing

Government of Portugal

Secretary of State of Tax affairs

Portugal

Hearing with F. Rocha Andrade

Vigjilenca Abazi

 

Wednesday, 21 June 2017

9.00 - 11.00

Joint PANA/JURI public hearing

Maastricht University

Academic

The Netherlands

Joint PANA-JURI hearing

The EU-wide protection of whistleblowers’

Cathy James

Wednesday, 21 June 2017

9.00 - 11.00

Joint PANA/JURI public hearing

Public concern at work

Whistleblower

United Kingdom

Joint PANA-JURI hearing

The EU-wide protection of whistleblowers’

Frédérique Berrod

Wednesday, 21 June 2017

9.00 - 11.00

Joint PANA/JURI public hearing

College of Europe

Academic

Belgium

Joint PANA-JURI hearing

The EU-wide protection of whistleblowers’

Rosita Hickey

Wednesday, 21 June 2017

9.00 - 11.00

Joint PANA/JURI public hearing

EU Ombudsman

Head of Strategic Inquiries

European Union

Joint PANA-JURI hearing

The EU-wide protection of whistleblowers’

Charlotte Grass

Wednesday, 21 June 2017

9.00 - 11.00

Joint PANA/JURI public hearing

Group Vallourec

Head of Competition and Conformity

France

Joint PANA-JURI hearing

The EU-wide protection of whistleblowers’

Sebastian Fiedler

Wednesday, 21 June 2017

15.00 - 17.30

Public hearing

Bund Deutscher Kriminalbeamter (BDK)

Vice-Chair

Germany

Financial Intelligence Units (FIUs) ins and outs and the Russian "Laundromat" case

Paolo Costanzo

Wednesday, 21 June 2017

15.00 - 17.30

Public hearing

Italian FIU, Banca d'Italia

Manager at Banca d’Italia

Italy

Financial Intelligence Units (FIUs) ins and outs and the Russian "Laundromat" case

Paul Cristian Radu

Wednesday, 21 June 2017

15.00 - 17.30

Public hearing

 

International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ)

Journalist

Romania

Financial Intelligence Units (FIUs) ins and outs and the Russian "Laundromat" case

Viesturs Burkāns

Wednesday, 21 June 2017

15.00 - 17.30

Public hearing

Latvian Office for Prevention of Laundering of Proceeds Derived from Criminal Activity

Head of Latvian FIU

Latvia

Financial Intelligence Units (FIUs) ins and outs and the Russian "Laundromat" case

Duarte Pacheco

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Parliamentary Inquiry Committee of Banco Espírito Santo (BES) and working group on combating economic, financial and fiscal crime

National Deputy

Portugal

Mission to Portugal

Cecília Meireles

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Parliamentary Inquiry Committee of Banco Espírito Santo (BES) and working group on combating economic, financial and fiscal crime

National Deputy

Portugal

Mission to Portugal

Eurico Brilhante Dias

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Parliamentary Inquiry Committee of Banco Espírito Santo (BES) and working group on combating economic, financial and fiscal crime

National Deputy

Portugal

Mission to Portugal

Mário Centeno

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Government of Portugal

Minister of Finance

Portugal

Mission to Portugal

Helena Borges

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Tax and Customs Authority

Public Authority

Director General

Portugal

Mission to Portugal

Fernando Rocha Andrade

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Government of Portugal

Secretary of State of Tax affairs

Portugal

Mission to Portugal

Fernando Teixeira dos Santos

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Government of Portugal

Former Minister of Finance

Portugal

Mission to Portugal

Sérgio Vasques

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Government of Portugal

Former Secretary of State of Tax Affairs

Portugal

Mission to Portugal

Maria Luís Albuquerque

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Government of Portugal

Former Minister of Finance

Portugal

Mission to Portugal

Paulo Núncio

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Government of Portugal

Former Secretary of State of Tax Affairs

Portugal

Mission to Portugal

Elisa Ferreira

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Banco de Portugal

Board member in charge of prudential supervision

Portugal

Mission to Portugal

Luís Máximo dos Santos

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Banco de Portugal

Board member in charge of legal enforcement and money laundering matters

Portugal

Mission to Portugal

Luís Costa Ferreira

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Banco de Portugal

Head of the Banking Prudential Supervision Department

Portugal

Mission to Portugal

João Raposo

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Banco de Portugal

Head of the Legal Enforcement Department

Portugal

Mission to Portugal

Micael Pereira

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Expresso (ICIJ)

Journalist

Portugal

Mission to Portugal

João Pedro Martins

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Público

Economist and Offshore researcher

Portugal

Mission to Portugal

Pedro Crisóstomo

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Público

Journalist

Portugal

Mission to Portugal

Amadeu Guerra

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Ministry of Justice

Deputy Attorney General

Portugal

Mission to Portugal

José Ranito

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Ministry of Justice

Prosecutor

Portugal

Mission to Portugal

Tahamara Dias

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Ministry of Justice

Prosecutor

Portugal

Mission to Portugal

Mariana Raimundo

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Financial Intelligence Unit (FIU) Portugal

Director

Portugal

Mission to Portugal

João Paulo Batalha

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Transparency International (TIAC) Portugal

Executive Director

Portugal

Mission to Portugal

Susana Coroado

Thursday, 22 June

Friday, 23 June 2017

Mission to Portugal

Transparency International (TIAC) Portugal

Vice-Chair

Portugal

Mission to Portugal

Věra Jourová

Monday, 3 July 2017

19.00 - 20.30 (Strasbourg)

Public hearing

European Commission

Commissioner responsible for Justice, Consumers and Gender Equality

 

European Union

Hearing with Commissioner Věra Jourová

Harris Georgiades

Thursday, 6 July

Friday, 7 July 2017

Mission to Cyprus

Government of the Republic of Cyprus

Minister of Finance

Cyprus

Mission to Cyprus

Yiorgos Lakkotrypis

Thursday, 6 July

Friday, 7 July 2017

Mission to Cyprus