Eljárás : 2015/2129(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0368/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0368/2017

Viták :

PV 13/12/2017 - 24
CRE 13/12/2017 - 24

Szavazatok :

PV 14/12/2017 - 8.7
CRE 14/12/2017 - 8.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0501

JELENTÉS     
PDF 691kWORD 84k
27.11.2017
PE 607.796v02-00 A8-0368/2017

a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról

(2015/2129(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Előadó: Anna Maria Corazza Bildt

MÓDOSÍTÁSOK
INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Eljárás

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésről szóló, 2015. március 11-i európai parlamenti állásfoglalásnak megfelelően engedélyt kért, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról jelentést készíthessen. Az engedélyt 2015. májusban megadták.

A 2011/93/EU irányelv 28. cikkének megfelelően a Bizottság köteles volt 2015. december 18-ig jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek, továbbá egy jelentést, amelyben értékeli a 25. cikkben említett intézkedések végrehajtását.

Mivel egyes tagállamok késedelmesen ültették át az irányelvet, a Bizottság egy évvel későbbre helyezte e jelentések közzétételét, amelyeket az Európai Parlament csak 2016. december 16-án nyújtotta be a Parlamentnek.

A 2011/93/EU irányelv – kontextus, alkalmazási kör és átültetés

A gyermekekkel szemben elkövetett internetes és offline szexuális visszaélés egyre súlyososabb tragédia, melynek áldozatai a gyermekek, akár kétévesek is lehetnek. Ez határokon átnyúló bűnözés, amelynek kezeléséhez határokon átnyúló együttműködésre van szükség. A gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés bűnözőhálózatai kifinomultak és a bűnüldöző hatóságok azzal a kihívással szembesülnek, hogy nem mindig időtálló jogszabályokat kell alkalmazniuk. A 2011/93/EU irányelv (a továbbiakban: az irányelv) egy olyan átfogó jogi eszköz, amely a büntetőjoggal és a büntető eljárásjoggal, közigazgatási és szakpolitikai intézkedésekkel kapcsolatos érdemi rendelkezéseket tartalmaz. A szankciók és az intézkedések tekintetében a tagállamok számára egyértelmű minimumkövetelményeket állapít meg a visszaélés megakadályozása, a büntetlenség elleni küzdelem és az áldozatok védelme érdekében.

Az irányelv által bevezetett legfontosabb újítások közé tartozik a gyermekpornográfia részletesebb meghatározása, a büntetőjogi szankciók és a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató online anyagok birtoklásának és megszerzésének büntethetővé tételének súlyosbítása, új bűncselekményként bevezette a „grooming”-ot, továbbá a gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalak eltávolításával és/vagy letiltásával kapcsolatos rendelkezést. A tagállamoknak két év állt rendelkezésükre az irányelv átültetésére, melynek határideje 2013. december 18-án lejárt.

A Bizottság végrehajtási jelentései azt értékelték, hogy a tagállamok az irányelvet milyen mértékben ültették át nemzeti jogrendjükbe, azonban ebben a szakaszban még nem lehetett kiértékelni a rendelkezések gyakorlati végrehajtását. A Bizottság arra a végső következtetésre jutott, hogy a tagállamok által ezen összetett jogi eszköz átültetése érdekében kifejtett komoly erőfeszítések, valamint a gyermekek szexuális bántalmazással szembeni védelme terén e folyamat eredményeként tapasztalható javulás ellenére, az irányelv legjobb működésének biztosítása érdekében jelentős erőfeszítéseket kell tenni.

Az előadó meghatározza azokat a területeket, amelyeken a tagállamoknak több erőfeszítést kell tenniük, és egyértelműsíti az irányelv egyes rendelkezéseit annak megkönnyítése érdekében, hogy azokat a tagállamok helyesen és teljes körűen végrehajthassák: nyomozás és vádemelés; megelőzés; az áldozatok támogatása és védelme; az internetes gyermekpornográfia zárolása és eltávolítása.

Az előadó azt ajánlja továbbá a tagállamoknak, hogy az irányelvet ne csak egyszerű kötelezettségként ültessék át, és arra ösztönzi őket, hogy építsék ki kapacitásukat és osszák meg a bevált gyakorlatokat. Az előadó a migráns gyermekek, elsősorban a kísérő nélküli gyermekek helyzetével foglalkozik, akik különösen ki vannak téve az emberkereskedelemnek és a szexuális kizsákmányolásnak, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket az eltűnt gyermekek védelmére. A jelentéstervezet a bűncselekmények új formáit is magában foglalja, például az interneten egyre inkább terjedő és sok fiatalt – elsősorban lányokat – érintő bosszúpornót és szexuális zsarolást, amely súlyos károkat okozva néha még a sértettek öngyilkosságához is vezethet.

Nyomozás és büntetőeljárás

A 2011/93/EU irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy hatékony eszközöket biztosítsanak a bűnüldöző és vádhatóságok számára a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések felderítésére, és a gyermekáldozatokat korai szakaszban azonosítsák. Az irányelv előírja továbbá, hogy a gyermekek szexuális bántalmazásának eseteire terjesszék ki a joghatóságot, és mellőzzék a kettős büntethetőség elvét.

A gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésekkel kapcsolatos büntetőeljárás továbbra is kihívás elé állítja a bűnüldöző hatóságokat és bíróságokat. A LIBE bizottság előtt a bizonyítékokat bemutató szakértők számos tényezőt azonosítottak, amelyek csökkentik az internetes nyomozási technikák hatékonyságát: az internetes kommunikáció titkosítása, az adatmegőrzési szabályok eltérő értelmezése a tagállamokban, a anonimizálási eszközök és a felhőalapú tárolás fokozott használata. Ezekben az esetekben gyakran nem egyértelmű, hogy melyik ország rendelkezik joghatósággal, és mely jogszabályokat kell alkalmazni a bizonyítékok összegyűjtésére. E tekintetben elengedhetetlen a fokozott nemzetközi és uniós együttműködés.

Az előadó ezért felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a rendőrségi és igazságügyi együttműködést, valamint arra, hogy teljes mértékben használják ki az Europol és az Eurojust kínálta uniós együttműködés meglévő eszközeit, ezáltal biztosítva az elkövetők sikeres felderítését és bíróság elé állítását. E célból hangsúlyozza, hogy az Europol és az Eurojust számára ezen a területen biztosítani kell a feladataik ellátásához szükséges megfelelő erőforrásokat.

Emellett arra ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a nyomozati eszközökkel és a büntetőeljárás módszereivel kapcsolatos bevált gyakorlatokat.

Megelőzés

Az irányelv konkrét rendelkezéseket ír elő a tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokkal kapcsolatos megelőző intézkedésekre, a bűncselekményért való elítélés miatti oktatásra és képzésre és a visszaeső elkövetők bűnmegelőzési programjaira.

A Bizottság átültetési jelentése és az Európai Parlament Kutatási Szolgálatának tanulmánya is rámutatott arra, hogy a megelőző intézkedések jelentik a legnagyobb kihívást a tagállamok számára.

Nehéznek bizonyult a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ítéletekre vonatkozó információk tagállamok közötti cseréje, mivel az irányelv nem írja elő a tagállamok számára azt a kötelezettséget, hogy az információkat az azokat kérelmező másik tagállam számára továbbítani kell, és egyes tagállamok nemzeti jogrendszerükben az információk megküldésére vonatkozóan további feltételeket helyeztek kilátásba. Az előadó úgy véli, hogy ezen a téren további fejlődésre van szükség, ezért felhívja a tagállamokat, hogy aktualizálják a jogsértők listáját, és osszák meg a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletekre vonatkozó információkat más tagállamokkal annak megakadályozására, hogy az elkövetők ne költözhessenek át észrevétlenül az egyik tagállamból a másikba gyermekekkel vagy gyermekintézményben történő munka vagy önkéntes tevékenység végzése céljából.

Az áldozatok azonosítása

A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés bűncselekmény, amelynek közzététele és bejelentése különösen nehéz. Igen korlátozottan kerül sor saját bejelentésre, mivel a gyermekek túl fiatalok, rendkívül nagy traumát éltek át, vagy az elkövetővel függőségi helyzetben vannak, és e tényezők miatt vonakodnak esetük bejelentésétől. E tekintetben fontos szerepet játszik a gyermekek segélyvonala, amely a gyermekek igényeihez igazodva nyújt segítséget és elősegíti, hogy a gyermekek bejelentést tegyenek a bűncselekményről. Fontos az is, hogy a tagállamok hatékony forróvonalakat hozzanak létre az eltűnt gyermekek megtalálására és a határokon átnyúló esetekben az együttműködés fokozására. A gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés gyermekáldozatainak beazonosítása nagy mértékben függ a bűnüldöző hatóságok nyomozói képességeitől, azaz attól, hogy új technológiákat és képzett személyzetet alkalmaznak-e. A tagállamoknak többet kellene új helyszínelő eszközök fejlesztésébe és alkalmazásába fektetniük, hogy hatékonyabbak lehessenek és a kiskorú sértetteket megmenthessék.

Az áldozatok támogatása és védelme

A 2011/93/EU irányelv azt is előírja a tagállamok számára, hogy büntetőjogi eljárásukba építsenek be a kiskorú sértettek védelmét garantáló intézkedéseket a büntetőeljárás teljes időtartamára, amelyek biztosítják azt is, hogy segítséget és támogatást kapjanak. Az előadó úgy véli, hogy a tagállamoknak teljes körűen végre kell hajtaniuk a bűncselekmények áldozatainak jogairól szóló 2012/29/EU irányelvet, és konkrét intézkedéseket kell hozniuk a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés áldozatainak hatékonyabb védelmére, többek között a nemzeti segélyvonalak szerepének javítása és a bevált gyakorlatok megosztása révén.

Eltávolítás és/vagy zárolás

Az irányelv 25. cikkének célja annak biztosítása, hogy a gyermekpornográfiához való internetes hozzáférés lehetetlenné tételével megelőzze a gyermekek szexuális zaklatását és kizsákmányolását és csökkentse a másodlagos viktimizációt. Ez azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy azonnal távolítsák el a területükön üzemeltetett weboldalak tartalmát, valamint törekedjenek arra, hogy a máshonnan üzemeltetett tartalmakat is eltávolítsák. Ezt a rendelkezést a tagállamok a területükön üzemeltetett weboldalak tartalma tekintetében az e-kereskedelmi irányelven alapuló intézkedések („értesítési-eltávolítási eljárás”) vagy büntetőjogi intézkedések révén ültették át. A tagállamok az irányelvet a területükön kívül üzemeltetett weboldalak tartalma tekintetében olyan forróvonal létrehozásával kapcsolatos intézkedések révén ültették át, amely jogosult a tartalmat értékelni és arra, hogy az INHOPE forróvonal-hálózaton, az Europolon vagy az Interpolon keresztül felvegye a kapcsolatot azzal az országgal, amelynek területéről az adott weboldalt működtetik.

A 25. cikk (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy blokkoló intézkedésekkel lehetetlenné tegyék a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést bemutató tartalmakhoz való hozzáférést. Csupán a tagállamok fele döntött a rendelkezés átültetéséről. A gyermekpornográfiát ábrázoló weboldalakat tartalmazó feketelistákat gyakran használják a zárolás végrehajtására. Különböző biztosítékok is léteznek a véleménynyilvánítás szabadságának garantálására.

Az e jelentés elkészítése során összegyűjtött bizonyítékok azt mutatták, hogy a gyakorlatban hatékonyabb a zárolás, mivel sokkal gyorsabb az eltávolításnál. Amennyiben az alapvető szabadságok védelmére elegendő biztosíték áll rendelkezésre, úgy a tagállamoknak ehhez gyakrabban kellene folyamodniuk.

Az internetes gyermekpornográfiához való hozzáférés megszakításához létfontosságú az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtóival folytatott együttműködés. Aktív részvételük hiányában – gyakran önkéntes alapon – az eltávolítási és zárolási folyamat nem lehetséges. Az előadó úgy véli, hogy az ágazati és internetes érdekelt feleknek közösen kellene felelősséget vállalniuk és innovatív megoldást találniuk arra, hogy képesek legyenek az internetes gyermekpornográfiával szembeni fellépésre.

Források:

A Bizottság végrehajtási jelentésein kívül az előadó többek a következő forrásokból gyűjtött információt:

-  az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2017. április 25-én tartott meghallgatása;

-  a Parlament Kutatószolgálata által 2017. április közzétett utólagos hatásvizsgálat;

-  az EPP képviselőcsoport által 2016. június 29-re szervezett, az internetes gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló meghallgatás;

-  az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi C. Tematikus Főosztály által a LIBE bizottság számára készített, az internetes gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2015. októberben közzétett tanulmány;

-  a Benyam Dawit Mezmur úrral, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága elnökével folytatott ülés.


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról

(2015/2129(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 6. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8., 24., 47. 48. és 52. cikkére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az Európa Tanács a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló, 2007. október 25-i egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács kiberbűnözésről szóló, 2001. november 23-i egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács által elfogadott, a 2016–2021-es időszakra szóló gyermekjogi stratégiára,

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésről szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság a gyermekbarát internet európai stratégiájáról szóló 2012. május 2-i közleményére (COM(2012)0196), valamint a Bizottság 2016. június 6-i, „Az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves uniós program végső értékelése (biztonságosabb internet)” című jelentésére (COM(2016)0364),

–  tekintettel a Bizottság 2016. december 16-i jelentésére, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljenek a 2011/93/EU irányelvnek (COM(2016)0871), valamint a Bizottság 2016. december 16-i jelentésére, amelyben értékeli a 2011/93/EU irányelv 25. cikkében említett intézkedések végrehajtását (COM(2016)0872),

–  tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2016. évi Europol-értékelésre (iOACTA),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló, „A bírósági eljárásokban áldozatként, tanúként vagy peres félként érintett gyermekek álláspontja és tapasztalatai kilenc uniós tagállamban” című 2017. február 27-i jelentésére,

–  tekintettel „A migráns gyermekek védelme” című, 2017. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2017)0211),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0368/2017),

A.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés és a gyermekek szexuális kizsákmányolása súlyosan sérti az alapvető jogokat, különösen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. évi egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít;

B.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló egyezményével összhangban az e bűncselekmények elleni küzdelem bármely intézkedésének végrehajtása során az elsődleges szempontnak a gyermek mindenek felett álló érdekének kell lennie;

C.  mivel a 2011/93/EU irányelv átfogó jogi eszköz, amely büntető anyagi jogi és a büntető eljárásjogi, a közigazgatási és szakpolitikai intézkedésekkel, az áldozatok megsegítésére és védelmével kapcsolatos – többek között közigazgatási – rendelkezéseket tartalmaz, és amelynek végrehajtásához a különböző ágazatok szereplőinek – például a bűnüldöző szervek, a bírói kar, a kiskorúak védelme terén aktív szerepet játszó szülői- és családegyesületek, a nem kormányzati szervezetek, az internetes szolgáltatók és mások – szoros bevonására van szükség;

D.  mivel a Bizottság végrehajtási jelentése nem tartalmaz semmilyen statisztikát a gyermekek szexuális bántalmazását tartalmazó vagy terjesztő weboldalak eltávolítására és zárolására vonatkozóan, különösen a tartalom eltávolításának gyorsaságáról, arról, hogy a bűnüldöző szervek milyen gyakorisággal követik nyomon a jelentéseket, a folyamatban levő vizsgálatokba történő beavatkozások elkerülése érdekében szükséges késedelmes lekapcsolásokról vagy a tárolt adatok a bíróságok vagy bűnüldöző szervek általi tényleges használatának gyakoriságáról;

E.  mivel a gyermekek szexuális bántalmazásának felderítésére és az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás lefolytatására irányuló egyik fő kihívás az áldozatok bejelentéseinek hiánya; mivel a fiúk esetében kevésbé valószínű a bántalmazások bejelentése;

F.  mivel a szexuális bántalmazás vagy kizsákmányolás áldozatává vált gyermekek többszörös és tartós fizikai és/vagy lelki traumától szenvednek, amelyek akár felnőttkorukig is elkísérik őket;

G.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés és kizsákmányolás egyre gyakoribb jelenség, és az interneten a bűnözés újabb formái – mint például a bosszúpornográfia és a szexuális zsarolás – vannak kialakulóban, amelyekkel szemben a tagállamoknak konkrét intézkedésekkel kell felvenniük a harcot;

H.  mivel a bűnüldöző hatóságok a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagokat cserélő fájlcserélő és magánhálózatok által támasztott új kihívásokkal szembesülnek; mivel minden lány és fiú figyelmét korán kell felhívni a biztonság megőrzésére, valamint annak fontosságára, hogy tiszteljék mások méltóságát és magánéletét a digitális korban;

I.  mivel a migráns gyerekek – főleg a lányok, de a fiúk jelentős hányada is(5) – különösen ki vannak téve szexuális bántalmazásnak és kizsákmányolásnak, mivel az Európába vezető úton vagy oda érkezve emberkereskedők, embercsempészek, kábítószer-kereskedők, prostitúciós hálózatok, valamint más személyek vagy hálózatok kezébe kerülhetnek, akik kihasználják sebezhetőségüket;

J.  mivel a szexturizmus jelentős számú kiskorú gyermeket, elsősorban lányokat, de a fiúk jelentős hányadát is érinti;

K.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának való megfelelés érdekében a 2011/93/EU irányelv (47) preambulumbekezdésében az internetes honlapok blokkolására és eltávolítására vonatkozó intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az irányelv 25. cikkében felsorolt biztosítékokat;

L.  mivel szisztematikus felülvizsgálat és metaanalízis megállapította, hogy a fogyatékkal élő gyermekek nem fogyatékos társaikhoz képest háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek el fizikai vagy szexuális erőszakot;

M.  mivel a „gyermekpornográfia” kifejezés használata nem alkalmas a 2011/93/EU irányelv 5. cikkében és 2. cikkének c) pontjában foglalt bűncselekmények meghatározására, és hátrányosan érintheti a kiskorú áldozatokat;

Főbb következtetések és ajánlások

1.  egyértelműen elítéli a gyermekek szexuális bántalmazásának vagy kizsákmányolásának minden formáját, valamint a gyermekek erőszakos és visszaélésszerű viktimizációját minden szinten; üdvözli, hogy az Európa Tanács elfogadta a gyermekek jogairól szóló stratégiáját (2016–2021); felszólítja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a fizikai és pszichológiai erőszak minden formájának megakadályozása érdekében, beleértve a fizikai és szexuális bántalmazást és a szexuális kizsákmányolást, és védje meg ezektől a gyermekeket; felszólítja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy tegyenek egységes és hatékony lépéseket a szexuális zaklatás és kizsákmányolás felszámolására és általában a gyermekek elleni összes szexuális bűncselekmény felszámolására; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak a gyermekek védelmét az olyan politikák meghatározása és végrehajtása során, amelyek negatív hatással lehetnek rájuk;

2.  úgy véli, hogy a 2011/93/EU irányelv szilárd és átfogó jogi keretet képez a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok jelentős késedelmet szenvednek az irányelv átültetése és végrehajtása terén, különösen azon rendelkezések tekintetében, amelyek a megelőzésre, felderítésre és büntetőeljárás alá vonásra, valamint az áldozatok védelmére és támogatására vonatkoznak, továbbá amiatt, hogy az irányelvben rejlő összes lehetőséget még aknázták ki; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az irányelv teljes körű és helyes átültetése érdekében; ezért felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermekáldozatok védelme és segítése, valamint a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés elleni zéró tolerancia biztosítása érdekében a jogi átültetés hatékony végrehajtás formájában történjék;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tudta a 2011/93/EU irányelv 28. cikkében meghatározott határidőn belül végrehajtási jelentéseit benyújtani, és hogy a Bizottság által benyújtott két értékelő jelentés csak a tagállamok nemzeti jogába történő átültetést írja le, és nem értékelte teljes mértékben az irányelv teljesítését; kéri a tagállamokat, hogy működjenek együtt és juttassák el a Bizottsághoz az irányelv végrehajtásával kapcsolatos összes vonatkozó információt, ideértve a statisztikákat is;

4.  úgy véli, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett ilyen bűncselekményekre a „gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyag” kifejezés megfelelőbb, mint a „gyermekpornográfia”; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a „gyermekpornográfia” helyett fogadják el a „gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyag” kifejezést; hangsúlyozza azonban, hogy az új terminológia semmilyen módon nem korlátozhatja a 2011/93/EU irányelv 5. cikke és 5 cikke c) pontja által a „gyermekpornográfia” kategóriájába sorolt bűncselekmények körét;

5.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság végrehajtási jelentése nem említi meg, hogy értékelte-e az INHOPE rendszer hatékonyságát, amikor jelentéseket küld harmadik országbeli partnereknek;

6.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem gyűjtött adatokat az alkalmazott zárolás típusairól; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes országokban nem tettek közzé adatokat a zárolási listán szereplő weboldalak számáról; sajnálatosnak tartja, hogy a biztonsági módszerek – mint például a titkosítás – használatának értékelése nem történt meg annak biztosítása érdekében, hogy a zárolási listák ne szivároghassanak ki és ezáltal komoly kontraproduktív hatást fejtsenek ki; üdvözli, hogy miután a Bizottság 2011-ben a kötelező zárolást támogatta, ezt követően ezzel az állásponttal egyértelműen felhagyott;

Büntető anyagi jog (az irányelv 3., 4. és 5. cikke)

7.  tudomásul veszi, hogy a 2011/93/EU irányelv büntető anyagi jogi rendelkezéseit a tagállamok átültették; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok még nem ültették át teljesen a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket (4. cikk), az arra vonatkozó rendelkezéseket, amikor a szexuális visszaéléssel kapcsolatos bűncselekményeket a gyermekkel kapcsolatban álló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással rendelkező személy követte el (3. cikk (5) bekezdés i) pont) vagy a gyermek különösen kiszolgáltatott helyzetével visszaélő személy követte el (3. cikk (5) bekezdés ii) pont), továbbá a jogi személyek felelősségére vonatkozóakat (12. cikk);

8.  különösen úgy véli, hogy a tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük a gyermek elleni szexuális visszaéléseket elkövetők, valamint a gyermekek szexuális kizsákmányolását és szexuális bántalmazását segítő, támogató vagy felbujtó egyének vagy jogi személyek büntetlensége elleni küzdelem terén; úgy véli, hogy rendkívül fontos, hogy a tagállamok biztosítsák a természetes és a jogi személyek felelősségre vonását abban az esetben, ha a jogi személy egyik tagjával szembeni ellenőrzés vagy felügyelet hiánya tette lehetővé vagy könnyítette meg bűncselekmények elkövetését;

9.  különösen aggódik az internetes dimenzió gyermekekre jelentett veszélyei és kockázatai, különösen a gyermekek interneten keresztül történő toborzása, az online csábítás és a felbujtás egyéb formái miatt; úgy véli, hogy ezért megoldásokat kell találni az ilyen veszélyes gyakorlatok azonosítására, bejelentésére és vizsgálatára; hangsúlyozza, hogy szükség van a gyermekek online védelmének fokozására, és ezzel egy időben az online környezet veszélyeiről tájékoztató programok indítására;

10.  aggasztónak tartja a gyermekek szexuális kizsákmányolását bemutató élő internetes közvetítések számának növekedését, amelyekben az agresszorok rendkívül ügyesnek és innovatívnak bizonyulnak a technológiai vívmányok felhasználásában; ezért minden tagállamnak törekednie kell az olyan innovatív műszaki megoldások kiépítésére, amelyek felderítik és zárolják az ilyen tartalmakhoz való hozzáférést és ugyanakkor korlátozzák az ilyen szolgáltatások megfizetését;

11.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az online bűnözés új formáival, például a bosszúpornóval és a szexuális zsarolással, amely sok fiatalt, különösen a serdülőkorú lányokat érinti; felhívja a tagállamok bűnüldöző és igazságügyi hatóságait, hogy konkrét intézkedéseket fogadjanak el a bűncselekmények ezen új formája ellen, továbbá felszólítja az internetszolgáltatókat, a forródrótokat, a nem kormányzati szervezeteket és az összes érintett szervet, hogy vegyék ki részüket a közös felelősségvállalásból, ugyanakkor törekedjenek e bűncselekmények leküzdésére megoldást találni, ideértve a rendelkezésre álló technológiák jobb felhasználását és új technológiák kifejlesztését az online bűncselekményeket elkövetők azonosításának megkönnyítése érdekében;

12.  ismételten felhívja a figyelmet az egyének azon jogára, hogy döntsenek személyes adataik sorsáról, különösen a személyes adatok felhasználásának, nyilvánosságra hozatalának kizárólagos jogára, valamint a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra, amely a méltóságot veszélyeztető tartalmak azonnali eltávolítására való lehetőségként van meghatározva;

13.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem tették meg, az online csábításon túl a gyermekek interneten történő zaklatását vagy csalogatását is tegyék büntethetővé; emlékeztet arra, hogy az interneten történő zaklatás az, amikor egy felnőtt személy az interneten azért kommunikál egy kiskorúval vagy egy általa kiskorúnak vélt személlyel, hogy később bűncselekményt kövessen el ellene;

14.  sajnálatosnak tartja, hogy a vonatkozó esetekben nem állnak rendelkezésre statisztikák a berendezések lefoglalására használt büntetőjogi eljárások alkalmazására vonatkozóan;

Nyomozás és büntetőeljárás

15.  megjegyzi, hogy számos tagállam még nem teljesítette a bűncselekmények elkövetőinek az áldozat nagykorúvá válását követő megfelelő időben történő bíróság elé állítására vonatkozó követelményt; arra ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a jogszabály által előírt időkorlát – amelyen belül e bűncselekményeket jelenteni lehet és amelyek ügyében büntetőeljárást lehet megindítani – kellő hosszúságú legyen, és legalább akkor kezdődjön, amikor a gyermekáldozat nagykorúvá vált, hogy biztosítva legyen, hogy a bűncselekmény ügyében le lehessen folytatni a büntetőeljárást;

16.  hangsúlyozza, hogy fontos a 17. cikk végrehajtása, hogy a tagállamok kötelesek legyenek biztosítani, hogy joghatóságuk kiterjedjen azokra a helyzetekre, amikor a bűncselekményeket a területükről elért informatikai és kommunikációs technológia (ikt) segítségével követték el, függetlenül attól, hogy az a területükön található-e; hangsúlyozza, hogy az igazságügy- és belügyminiszterek 2016. január 26-i nem hivatalos találkozóján elhangzottaknak megfelelően konkrét elemeket kell kidolgozni a számítógépes bűnözésre vonatkozó joghatósággal kapcsolatos közös uniós megközelítés érdekében;

17.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2011/92/EU irányelvben felsorolt bűncselekményeket nem tartalmazzák a tagállamok nemzeti jogszabályai a területen kívüli joghatóság tekintetében; sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok garantálják, hogy a külföldön elkövetett szexuális bűncselekmények esetében a sértett panasztétele nélkül is lefolytatják a büntetőeljárást; felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan kezeljék ezeket a hiányosságokat;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat a bűnüldöző és igazságügyi szervek számára a gyermekek szexuális bántalmazásának és kizsákmányolásának leküzdésére, beleértve a rendőrség és a nyomozók speciális képzését is; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok növeljék az áldozatok azonosítására szánt forrásokat, és sürgeti, hogy az a kilenc tagállam, amely még nem ültette át a 2011/93/EU irányelv 15. cikkének az áldozatok azonosítására vonatkozó (4) bekezdését, hogy ezt haladéktalanul tegye meg, és ezt a rendelkezést a megfelelő eszközökkel és erőforrásokkal ellátott különleges nyomozócsoportok felállításával hajtsa végre;

19.  sajnálatosnak tartja, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása és különösen a kizsákmányolás területén elkövetett bűncselekmények számáról pontos statisztikák és adatok még mindig hiányoznak a be nem jelentett esetek magas aránya, az elkövetés új formái, valamint a különböző tagállamokban alkalmazott meghatározások és módszertanok közötti eltérések miatt;

20.  hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés eseteinek felderítése és büntetőeljárás alá vonása során a bűnüldöző és igazságügyi hatóságok előtt álló nehézségek többek között abból erednek, hogy a nyomozások sokszor határokon átnyúló dimenzióval rendelkeznek vagy digitális bizonyítékoktól függenek; a technológiai fejlődés gyors ütemének követése érdekében rámutat különösen a digitális nyomozási technikák korszerűsítésének szükségességére;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a bűnüldöző hatóságaik közötti együttműködést, többek között a közös nyomozócsoportok fokozott alkalmazása révén; sürgeti a hatóságokat, hogy ismerjék el, hogy a forródrót-szolgálatokra és az iparra való támaszkodás kontraproduktív lehet, és csak a gyermekek szexuális bántalmazása elleni küzdelem kiszervezését szolgálja;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy a 2011/93/EU irányelv rendelkezéseit időtálló módon alkalmazzák; sürgeti az ipart és az internetszolgáltatókat, hogy a legkorszerűbb technológiát alkalmazzák, és olyan innovatív megoldásokba fektessenek be, amelyek növelik az elkövetők azonosításának és büntető eljárás alá vonásának lehetőségét, valamint az online bűnözői hálózatok felszámolását és az áldozatok védelmét;

23.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az internetszolgáltatók a szolgáltatói szintű hálózati címfordító technológiákat (NAT CGN) alkalmazzák, amelyek lehetővé teszik, hogy több felhasználónak egyidejűleg azonos legyen az IP-címe, ami veszélyezteti az online biztonságot és felelősség megállapítását; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az internetszolgáltatókat és a hálózatüzemeltetőket az egy IP-címre jutó felhasználók számának korlátozásához szükséges intézkedések meghozatalára, a CGN-technológiák alkalmazásának fokozatos megszüntetésére és a 6-os verziószámú internetprotokoll-címek (IPv6) legújabb generációjának mihamarabbi alkalmazásához szükséges beruházások elvégzésére;

24.  felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a rendőrségi és igazságügyi együttműködést, valamint arra, hogy teljes mértékben használják ki az Europol – különösen az AP Twins és a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ keretében – és az Eurojust kínálta uniós együttműködés meglévő eszközeit, ezáltal biztosítva az elkövetők és lehetséges segítőik sikeres felderítését és bíróság elé állítását; hangsúlyozza, hogy az Europol és az Eurojust számára e tekintetben biztosítani kell a feladataik ellátásához szükséges megfelelő erőforrásokat, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy különösen az emberkereskedelemnek, az embercsempészetnek és a szexuális kizsákmányolásnak kitett migráns gyermekek – főként a lányok, de fiúk is – kereskedelme és csempészete terén fokozzák a rendőrségi és igazságügyi együttműködést; az eltűnt gyermekek felkutatása, valamint az adatbázisok közötti átjárhatóság érdekében a hatóságok közötti fokozott együttműködésre és gyors információcserére hív fel; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el valamennyi érintett szereplőt bevonó holisztikus megközelítést, és fokozzák az együttműködést a bűnüldöző hatóságokkal, a szociális szolgálatokkal és a civil társadalommal; elismeri a civil társadalomnak a kiszolgáltatott gyermekek azonosításában játszott fontos szerepét, tekintettel arra, hogy a migráns gyermekek nincsenek bizalommal a bűnüldöző hatóságok iránt;

26.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a gyermek-szexturizmus leküzdése és az elkövetők és segítőik bíróság elé állítása érdekében fokozzák erőfeszítéseiket, figyelembe véve valamennyi érintett szereplő felelősségét;

27.  úgy véli, hogy a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy építsék ki a szexturizmus elleni küzdelemre szakosodott nemzetközi hálózatot, amellyel olyan kormányzati politikák párosulhatnának, mint például a veszélyes térségekben levő családok és gyermekek megsegítésére összpontosító finanszírozási programok;

Megelőzés (az irányelv 22., 23. és 24. cikke)

28.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony megelőző és intervenciós programokat, többek között a gyermekekkel kapcsolatba kerülő hivatalos nevelők és az érintettek számára szervezett rendszeres képzési programokat, hogy jobban fel lehessen mérni a bűncselekmények elkövetésének kockázatát;

29.  sürgeti a tagállamokat, hogy a gyermekek és a kiskorúak védelmével foglalkozó szülők egyesületével, valamint az érintett civil társadalmi szervezetekkel együttműködve tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, például a figyelem felkeltését, megelőző kampányokat, a hatóságok, a szülők, a tanárok, a gyermekek és a kiskorúak számára nyújtott képzést és külön oktatási programokat , a családi értékek (például a kölcsönös felelősség, a tisztelet és a gondoskodás), az emberi méltóság, az önbecsülés, az erőszakmentesség, és általánosságban a gyermekek jogainak a szexuális bántalmazás és a szexuális kizsákmányolás minden formája elleni védelme érdekében;

30.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy többlépcsős gyermekvédelmi rendszert a gyermek legfőbb érdeke és alapvető jogainak teljes tiszteletben tartása mellett annak érdekében, hogy egyértelmű üzenetet fogalmazzanak meg arról, hogy a gyermekek fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazásának minden formája elfogadhatatlan, és törvény által büntetendő; 

31.  ösztönzi a tagállamokat, hogy minden érdekelt féllel, köztük a tanárokkal, az oktatókkal, a bűnüldöző hatóságokkal, osszák meg a csábítás és a gyermekek online biztonságára leselkedő veszélyek egyéb formáinak témájában az oktatási anyagok és a képzési programok bevált gyakorlatait; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre ambiciózus oktatási programokat mind a szülők, mind pedig a fiatalok számára, amelyek révén megismerhetik az internettel összefüggő veszélyeket és arra bátorítják őket, hogy elsősorban a gyermekek számára létrehozott forróvonalakon keresztül bejelentsék az olyan cselekményeket, amelyeknek tanúi vagy áldozatai voltak; rendkívül fontosnak tartja, hogy a szülőket iránymutatásokkal lássák e, hogy fel tudják mérni azokat a kockázatokat, amelyekkel gyermekük szembesülhet, és felismerjék az esetleges online szexuális zaklatás korai jeleit; felhívja a szolgáltatókat, hogy fokozzák az internethasználatban különösen a gyermekek számára rejlő kockázatokkal kapcsolatos tudatosság fokozására irányuló erőfeszítéseiket interaktív eszközök és tájékoztató anyagok kidolgozása révén;

32.  sürgeti a tagállamokat, hogy jogszabályaikban vezessék be a gyermekekhez kapcsolódó tevékenységekre vagy álláshelyekre jelentkező vagy önkénteskedni kívánó személyek bűnügyi előéletének kötelező kivizsgálását, és hogy rendszeresen osszák meg az információkat a gyermekekre veszélyt jelentő személyekről;

33.  felszólítja a tagállamokat a gyermekekkel szemben szexuális bűncselekményeket elkövetők információinak megosztására, hogy megakadályozzák, hogy a szexuális bűncselekményeket elkövetők észrevétlenül az egyik tagállamból egy másikba költözhessenek gyermekekkel vagy gyermekgondozási intézményekben való munkavégzés vagy önkénteskedés céljából; ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák a büntetőítéletekre és eltiltásokra vonatkozó információmegosztást, és biztosítsák az elkövetőkről a nemzeti nyilvántartáson belüli rendszeres és koherens adatgyűjtést; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék a 2011/93/EU irányelv 22. cikke szerinti kötelezettségeiket, és biztosítsanak hatékony, tudományos szempontból felülvizsgált bűnmegelőzési programokat és intézkedéseket azok számára, akik attól tartanak, hogy a gyermekeket szexuálisan bántalmazni fogják és az irányelv 3–7. cikkében említett egyéb bűncselekményeket fogják elkövetni;

34.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok erre a célra operatív rendszert és a gyermekek szexuális bántalmazásának kivizsgálására szolgáló igazságügyi képességeket fejlesztettek ki; megjegyzi azonban, hogy a tagállamok többségének nincs speciális nyomozati szolgálata, sem pedig pénzügyi eszközei olyan bűnügyi szakértői eszközök beszerzésére, mint az online nyomozás lehetővé tételére szolgáló speciális szoftver; javasolja ezért, hogy az EU támogassa ezeket a szolgáltatásokat azáltal, hogy szükség esetén biztosítja a megfelelő pénzeszközöket;

35.  megállapítja, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket és a gyermekek szexuális kizsákmányolását az esetek többségében ritkán jelzik a bűnüldöző hatóságoknak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket a visszaélések gyermekek általi bátrabb és gyakoribb bejelentése érdekében, és vegyék fontolóra rendszeres közvetlen bejelentési mechanizmusok létrehozását;

36.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki vagy erősítsék meg a gyermek-segélyvonalakat, amelyek segítséget és támogatást nyújtanak a szexuális visszaélések vagy kizsákmányolás áldozatául eső gyermekeknek, és amelyek biztosítják a gyermekek meghallgatáshoz való alapvető jogát; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a segélyvonalak 24 órás rendelkezésre állását, hozzáférhetőségüket különböző kommunikációs eszközökkel, titkosságukat, költségmentességüket nemcsak a gyermek, hanem a segélyvonalak számára is, a nemzeti gyermekvédelmi rendszereken belüli egyértelmű helyzetüket, és garantálják e segélyvonalak strukturális és hosszú távú finanszírozását;

Az áldozatok segítése és védelme (az irányelv 18., 19. és 20. cikke)

37.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a bűncselekmények áldozatainak jogairól szóló 2012/29/EU irányelvet, és hozzanak konkrét intézkedéseket a gyermekáldozatok védelmére, és osszák meg a bevált gyakorlatokat annak biztosítására, hogy a gyermekek megfelelő segítséget és támogatást kapjanak a teljes büntetőeljárás során és azt követően is;

38.  üdvözli, hogy a gyermekek védelme érdekében néhány tagállamban – például a Barnhuset Svédországban – bevált gyakorlatokat fogadtak el; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek másodlagos viktimizációjának elkerülése érdekében helyezzenek hangsúlyt a jogi segély, valamint a pszichológiai támogatás és segítség nyújtására; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy regionális és nemzeti szinten is indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat a kiskorú áldozatok támogatása és a közvélemény kultúrájának megváltoztatása érdekében, hogy elkerüljék az áldozathibáztatást, ami további megrázkódtatásokat okozhat a visszaélések kiskorú áldozatainak; 

Eltávolítás és zárolás (25. cikk)

39.  üdvözli, hogy a tagállamok jogszabályokat és közigazgatási intézkedéseket léptettek életbe a területükön üzemeltetett, gyermekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagokat tartalmazó internetes oldalak eltávolítására; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2011/93/EU irányelv 25. cikkét, és biztosítsanak elsőbbséget a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagok megfelelő biztosítékok melletti gyors eltávolításának; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamoknak csak a fele illesztett jogszabályaiba olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a területükön üzemeltetett ilyen weboldalak felhasználói esetében hozzáférésüket zárolják; emlékeztet arra, hogy a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagok terjesztése elleni küzdelemben az eltávolítási intézkedések a zárolásnál hatékonyabbak, mivel ez utóbbinál a tartalom nem kerül törlésre;

40.  sajnálatát és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – ugyan a Bizottság megemlíti, hogy néhány tagállamban nincsenek funkcionális „értesítési és eltávolítási” eljárások – tizenhat évvel a 2000/31/EK irányelv (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) hatályba lépése után nem jelezte, hogy intézkedéseket fog tenni annak érdekében, hogy az uniós jogot betartsák a tagállamok;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy összegyűjtse az ahhoz szükséges információkat, hogy meg lehessen állapítani milyen eljárásokat alkalmaznak az olyan tagállamokban, ahol nincsen funkcionális értesítési–eltávolítási eljárás és nincsenek érvényben büntetőjogi intézkedések, és indítson kötelezettségszegési eljárást a tagállamok ellen, amennyiben úgy találja, hogy nem tartják be a 2000/31/EK irányelvben ezzel kapcsolatosan megállapított kötelezettségeket;

42.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem értékelte a zárolási listák biztonságát és a zároláshoz használt technológiákat azokban az országokban, amelyek végrehajtották az intézkedéseket, a biztonsági intézkedéseket, például a zárolási listák tárolásához és közléshez szükséges titkosítást, és hogy nem végezte el az intézkedés hatékonyságának érdemi elemzését;

43.  megjegyzi, hogy a 2011/92/EU irányelv nem írja elő a kötelező zárolást; elismeri, hogy a zárolás nem megbízható és nem is az egyetlen technológia; hatékony igazságügyi és bűnüldözési intézkedések keretében javasolja a gyermekekkel való visszaélést, a gyermekek kizsákmányolását és a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagok forrásnál történő eltávolítását;

44.  sürgeti a tagállamokat, hogy az internetes iparággal együttműködve gyorsítsák fel a még mindig túl hosszadalmas értesítési–eltávolítási eljárásokat, és az online iparággal, az Eropollal és az Eurojusttal közösen hozzanak létre partnerségeket annak megakadályozására, hogy a hálózatokat és rendszereket feltörve és az ezekkel való visszaélés révén gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagokat terjesszenek;

45.  felszólítja a tagállamokat, hogy abban az esetben, ha a tartalom harmadik országokból üzemeltetett weboldalakon érhető el, a tartalom gyors eltávolítása érdekében fokozzák együttműködésüket az adott harmadik országokkal és az Interpollal;

46.  ajánlja, hogy a gyermekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagot tartalmazó weboldalak feketelistáját rendszeresen aktualizálják az illetékes hatóságok és küldjék meg az internetszolgáltatók számára a túlblokkolás elkerülése és az arányosság biztosítása érdekében; ajánlja emellett az ilyen weboldalak feketelistáinak megosztását a tagállamok között, az Europollal és annak Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központjával, valamint az Interpollal; e tekintetben úgy véli, hogy alkalmazni lehetne az automatikus képfelismerést magában foglaló újonnan kifejlesztett kivonatolási (hashing) technológiát; hangsúlyozza, hogy minden alkalmazott technológiát szigorúan meg kell vizsgálni a hackelés, a visszaélés vagy a kontraproduktív hatások kiküszöbölése, vagy legalábbis minimálisra csökkentése érdekében;

47.  ösztönzi, hogy az INHOPE-hálózat tagjaival együttműködve hozzon létre biztonságos névtelen bejelentési mechanizmust a Deep Web hálózatokról, például a TOR hálózaton található Dark Net hálózatról, és biztosítson a sajtószervek által a vissszaéléseket bejelentők számára biztosítotthoz hasonló, magas szintű anonimitást annak érdekében, hogy lehetővé váljon az ilyen hálózatokat használók számára, hogy a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos anyagokról szóló információt megosszák vagy bejelentsék;

48.  sürgeti a tagállamokat, hogy kötelezzék az internetszolgáltatókat az infrastruktúrájukban észlelt, gyermekpornográfiával kapcsolatos anyagok bűnüldöző hatóságoknak és nemzeti hatóságoknak történő proaktív jelentésére; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) keretében nyújtott finanszírozását, hogy a forródrót-szolgálatok az illegális internetes tartalom kezelésére vonatkozó megbízatásuk teljesítéséhez a megfelelő forrásokkal rendelkezhessenek;

49.  elismeri, hogy a civil társadalmi szervezetek – például az INHOPE Network of Hotlines, többek között az egyesült királyságbeli Internet Watch Foundation is – aktív és támogató szerepet töltenek a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést interneten ábrázoló anyagokkal szembeni küzdelem terén; sürgeti a Bizottságot, hogy az INHOPE-pal együttműködve állapítsa meg és hajtsa végre a legjobb gyakorlatokat, különös tekintettel a statisztikai jelentésekre és a bűnüldözési szervekkel való hatékony együttműködésre; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hozzanak létre ilyen forródrótokat, és úgy véli, hogy engedélyezni kell számukra, hogy proaktív módon a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló online tartalmak után kutassanak;

50.  sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul fogadjanak el biztonságos és a gyermekek iránt érzékeny jelentéstételi és tanácsadási mechanizmusokat, például a telefonos segélyvonalakat vagy az e-mail címmel rendelkező internetes forróvonalakat, vagy táblagépen vagy okostelefonon használható alkalmazásokat, amelyeken az internetes felhasználók – akár névtelenül – bejelenthetik, ha gyermekpornográfiát találtak online, és amelyek képesek gyorsan értékelni ezt a bejelentett tartalmat, és adott esetben az értesítési-eltávolítási eljárásokat alkalmazni, illetve a területükön kívül tárolt tartalmat is eltávolítani; a forródrót-szolgálatok egyértelmű elismerését és megerősítését kéri, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy megfelelő költségvetéssel és szakképzettséggel rendelkező szakemberekkel rendelkezzenek; úgy véli, hogy ezeknek a forródrót-szolgálatoknak a nyilvánosságtól kapott bejelentéseken kívül lehetővé kell tenni, hogy az interneten proaktív módon keressék a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató anyagokat;

51.  hangsúlyozza, hogy szükség van uniós szintű tájékoztatási programok elősegítésére és támogatására, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára, hogy az interneten található illegális vagy gyermekekre káros tartalmakra felhívják az illetékes hatóságok figyelmét;

52.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy a tagállamok megfelelnek-e az irányelvben foglaltaknak, lebontott és összehasonlítható adatokat szolgáltatva a tagállamoknak a gyermekek offline és online szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának megelőzése és leküzdése terén végzett teljesítményével kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogóbb jelentést az irányelv végrehajtásáról kiegészítő információkat és statisztikákat tartalmazva a gyermekek szexuális bántalmazásával foglalkozó weboldalak eltávolításáról és zárolásáról, statisztikát a jogellenes tartalom 72 órán túli eltávolításának üteméről, valamint a bejelentett bűncselekmények bűnüldöző hatóságok általi nyomon követéséről, az eltávolításban tapasztalható késedelmekről, amelyek a folyamatban lévő nyomozások megzavarásának elkerülése érdekében alakulnak ki, a tárolt adatok bírósági és bűnüldöző hatóságok általi felhasználásáról, valamint a forródrót-szolgálatok által végrehajtott intézkedésekről, miután tájékoztatták a bűnüldöző hatóságokat a tárhelyszolgáltatókkal való kapcsolatfelvételről; utasítja illetékes bizottságát, hogy tartson meghallgatást az irányelv végrehajtásának helyzetéről, és esetlegesen vegye fontolóra egy kiegészítő jelentés elfogadását az irányelv végrehajtásának nyomon követéséről;

°

°  °

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 335., 2011.12.17., 1. o.

(2)

HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(3)

HL C 289., 2016.8.9., 57. o.

(4)

HL C 316., 2016.8.30., 109. o.

(5)

Tanulmányok igazolják, hogy a fiúknak különösen nehézséget okoz a szexuális bántalmazás nyilvánosságra hozatala, többek között a férfiakkal szemben támasztott társadalmi elvárásokkal kapcsolatos okok miatt is. Lásd például az Európai Parlament Kutatószolgálata Utólagos Hatásvizsgálatok Osztályának tanulmányát, PE 598.614, 16.oldal, valamint Schaefer, G.A., Mundt, I.A,,Ahlers, C.J., és Bahls, C. „A gyermekek szexuális bántalmazása és az áldozatok pszichológiai károsodása: az áldozatok által kezdeményezett online tanulmány eredményei” című cikkét a Journal of Child Sex Abuse 21. kötet, 2012., 3. szám, 343–360. oldalán.


VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (4.7.2017)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv végrehajtásáról

(2015/2129(INI))

A vélemény előadója: Sabine Verheyen

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.  emlékeztet rá, hogy a gyermekek és kiskorúak szexuális bántalmazása és a gyermekpornográfia elleni küzdelmet kiemelten kell kezelniük a tagállamoknak, és mint ilyen, átfogó és multidiszciplináris megközelítést és zéró toleranciát igényel; ennélfogva úgy véli, hogy a figyelemfelkeltés, a megelőző kampányok, a hatóságok, szülők, tanárok, gyermekek és kiskorúak számára nyújtott képzés és az oktatás eszközei, különösen a gyermekek és kiskorúak védelmével foglalkozó szülői egyesületekkel, valamint az érintett civil társadalmi szervezetekkel való együttműködésben épp olyan alapvetőek az e bűncselekmények elleni küzdelemben, mint az áldozatok és családjaik támogatása, a bűncselekmények kivizsgálása, a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélést ábrázoló anyagok eltávolítása és az elkövetők büntetőeljárás alá vonása;

2.  tudomásul veszi a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(1) végrehajtásáról szóló bizottsági jelentést, és megállapítja, hogy a közelmúltbeli fejlemények ellenére van még mit javítani, amíg az irányelv minden tagállamban ki tud teljesedni; megismétli, hogy az irányelv végrehajtása során a gyermek mindenek felett álló érdeke az elsődleges mérlegelési szempont; sürgeti a Bizottságot, támogassa a tagállamokat az irányelv Unió-szerte történő helyes és teljes mértékű átültetésében, hogy a gyermekek a teljes hozzáadott értékéből részesülhessenek;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék kiemelten a gyermekek szexuális zaklatásának és szexuális kizsákmányolásának megelőzését, és erősítsék meg az oktatási és képzési intézményekkel, a szexuális zaklatással kapcsolatos információs pontokkal, a nemzetközi, a nem kormányzati és a civil társadalmi szervezetekkel és a magáncégekkel való együttműködésüket hatékony és innovatív megelőzési politikák kialakítása, köztük a témában oktatási és kereskedelmi anyagok kidolgozása érdekében;

4.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a 2011/93/EU irányelv végrehajtásában a tagállamok előtt álló legnagyobb kihívások a bűnmegelőzési intézkedésekre és a gyermek áldozatoknak nyújtott segítségre, támogatásra és védelemre vonatkozó rendelkezésekhez kapcsolódnak; ösztönzi a Bizottságot, hogy a végrehajtási jelentésében adjon tájékoztatást a bevált gyakorlatairól, köztük a különböző tagállamokban ténylegesen elfogadott intézkedésekről és azok hatásairól a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása és a gyermekbántalmazást tartalmazó képek elleni küzdelemre;

5.  tájékoztat, hogy a gyermekek offline és online szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása, köztük a gyermekek zaklatását ábrázoló anyagok továbbra is komoly aggodalomra adnak okot, emellett súlyos bűncselekménynek és az áldozatok alapvető jogai megsértésének minősülnek; hangsúlyozza, hogy e bűncselekmények rövid és hosszú távú fizikai, pszichológiai és szociális károkat okoznak a gyermekeknek, az újbóli áldozattá válás és az áldozatok megbélyegzésének folyamatos kockázatával az online környezeten keresztül;

6.  hangsúlyozza, hogy sürgős szükség van átfogó szakpolitikai válaszra a gyermekek interneten történő szexuális kizsákmányolásának és szexuális zaklatásának új formái, mint például az internetes erőszak, a szexuális zsarolás, a kereskedelmi internetes közvetítés, a bosszúpornó, a voyeurizmus és a becserkészés ellen, ideértve az áldozatazonosításra és az áldozatok támogatására összpontosító erőfeszítések és források megerősítését; azt ajánlja ezzel kapcsolatban a Bizottságnak, hogy folytassa annak megvizsgálását, hogy a 2011/93/EU irányelv célkitűzései ténylegesen teljesültek-e, és hogy az irányelv megfelelő választ ad-e az új digitális és technológiai kihívásokra és fenyegetésekre;

7.  sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem hajtották végre teljes mértékben az irányelv 22., 23., 24. és 18., 19. és 20. cikkét, hogy haladéktalanul hajtsák végre azokat, és hogy különösen hozzanak megelőző intézkedéseket a gyermekekkel és kiskorúakkal várhatóan kapcsolatba kerülő hivatalos személyek rendszeres képzését illetően;

8.  sürgeti a tagállamokat a nemi erkölcs elleni bűncselekmények gyermek és kiskorú áldozatainak nyújtott segítségre, támogatásra és védelmi intézkedésekre vonatkozó rendelkezések (18., 19. és 20. cikk) végrehajtására, illetve az áldozatok gyors felismerésére és pszichológiai támogatásukra tett erőfeszítéseik fokozására; felhívja a tagállamokat – figyelembe véve a gyermek legfőbb érdekeit – annak biztosítására, hogy az áldozatok jogairól szóló irányelvnek(2) megfelelően a nemi erkölcs elleni bűncselekmények gyermek áldozatait különösen kiszolgáltatott áldozatként ismerjék el egyedi segítségnyújtási és védelmi intézkedések révén, ilyen például annak lehetősége, hogy nyilvános meghallgatás nélkül tehessenek vallomást, illetve annak lehetősége, hogy csak a kifejezetten erre a célra kiképzett személyekkel legyenek kapcsolatban;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy a 23. cikkel összhangban nyújtsanak megfelelő képzést és ismereteket az online környezet új fenyegetéseiről és a mobil technológiák és az internet széles körű használatáról és az azokhoz való hozzáférésről, különösen az igazságszolgáltatás és a rendőrség egységei számára, hogy megfelelően tudják végezni a nyomozást és az elkövetők felelősségre vonását, és támogatást tudjanak nyújtani az áldozatoknak;

10.  megismétli, hogy elegendő anyagi és emberi erőforrásra, valamint nyomozati hatáskörre és eszközökre, köztük csúcstechnológiai képességek kifejlesztésére van szükség az illegális online tartalom megakadályozása, az áldozatok és az elkövetők jobb és gyorsabb azonosításának biztosítása, illetve az új online fenyegetésekre és terjedő trendekre adott válasz céljából, ideértve a gyermekekkel szemben elkövetett visszaéléssel kapcsolatos anyagok új csatornákon és ügyletekkel történő terjesztését is;

11.  felhívja a Bizottságot a tagállamok bevált gyakorlatai és tapasztalatai megosztásának előmozdítására és támogatására; hangsúlyozza, hogy az érintett felek önkéntes kezdeményezései hasznos támogatást nyújthatnak az ilyen bűncselekmények elleni küzdelemben, de nem helyettesíthetik a hatékony jogalkotási rendelkezéseket;

12.  egyetért azzal, hogy helyi szinten kell előmozdítani a gyermekek és a felnőttek, különösen a szülők és a gyermekekkel kapcsolatban lévők számára a figyelemfelkeltő anyagokat, csatornákat és kampányokat azzal a céllal, hogy segítsük őket megérteni és megelőzni az online kockázatokat, biztonságos online környezetet biztosítsunk számukra, és előmozdítsuk a gyermekek pozitív online tapasztalatait;

13.  kiemeli, hogy a megelőző intézkedéseknek ki kell terjedniük különösen a technológiához kapcsolódó szempontokra is, a biztonságosabb internet és a digitális jártasság biztosítása érdekében; ösztönzi ezért a tagállamokat, hogy fontolják meg képzések és oktatási kezdeményezések programjaikba és oktatási tanterveikbe, az életkornak megfelelő módon való beillesztését a médiaműveltség és az online biztonság előmozdítása, illetve annak céljából, hogy a gyermekeknek és kiskorúaknak nagyon korai életkortól kezdve meg kell tanítani a szexuális bántalmazás megelőzését, köztük azt, hogy hogyan azonosítsák és védjék meg magukat az online anyag által képviselt veszélytől, és hogyan vegyék észre a helytelen viselkedés jeleit, és ezeket hogyan jelentsék; felhívja továbbá a tagállamokat szigorú technikai eszközöket – például az életkornak megfelelő adatvédelmi beállításokat – alkalmazó rendelkezések elfogadására, mint például az alapértelmezett titkosítás és szülői felügyelet, a gyermekek és kiskorúak maximális védelmének biztosítása érdekében;

14.  kiemeli, hogy a kiberbűnözés gyorsan változó jellege és a technológiai változások üteme miatt a mechanizmusok és a fejlett technikák kutatásához és fejlesztéséhez, köztük a szoftverfejlesztéshez folyamatosan alkalmazkodó megközelítésre van szükség, amely lehetővé tenné az illegális tartalom, mint például a gyermekekkel való szexuális visszaélést mutató online tartalom korai észlelését, blokkolását és eltávolítását; felhívja ezért a tagállamokat, hogy erősítsék meg a fellépéseiket, és folyamatosan alakítsák a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzési terveiket és politikáikat, hogy felvegyék a harcot a gyermekek online szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia ellen, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az erőfeszítéseiket;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a tagállamok által elfogadott átültetési intézkedéseket, és időben kezdeményezzen kötelezettségszegési eljárást, ha ezen intézkedések nem felelnek meg az irányelvnek;

16.  hangsúlyozza a szülők szerepét a gyermekek és a kiskorúak szexuális kizsákmányolásának megelőzésében iránymutatások meghatározása, a gyermekek és a kiskorúak internet- és közösségimédia-használatának nyomon követése, valamint a gyermekek és a kiskorúak a gyermekpornográfia veszélyeiről való tájékoztatása révén;

17.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a nem kormányzati szervezetek állami forrásokhoz való hozzáférését a gyermekek és a kiskorúak online szexuális kizsákmányolására és a gyermekpornográfiára vonatkozó megelőző és oktatási tevékenységek tekintetében, és hogy adjanak nagyobb nyilvánosságot ennek az ügynek;

18.  emlékeztet rá, hogy a gyermekek és a kiskorúak online szexuális kizsákmányolása egy folyamatosan változó, ijesztő, és az áldozatokra nézve hosszú távú ismétlődő következményekkel járó jelenség, amely igazodik a technológiai változásokhoz, és hogy az Internetes Forróvonal-szolgáltatók Nemzetközi Szövetsége (INHOPE) szerint folyamatosan csökken a gyermekpornográfia áldozatainak átlagos életkora ; kiemeli, hogy a fájlcserélő (peer-to-peer), a Deep Web és a Darknet hálózatok magas szintű anonimitást nyújtanak az elkövetők számára, és ezért gyermekpornográfia cseréjére is használják őket;

19.  ösztönzi a médiát és a hirdetési ágazatot a gyermekek és a kiskorúak méltóságának és ártatlanságának megvédésére a termékeik gyártása során társszabályozó mechanizmusok, magatartási kódexek és egyéb önkéntes fellépések révén;

20.  azt ajánlja, hogy az illetékes nemzeti hatóságok által elkészített és az internetszolgáltatók számára az illegális tartalmak eltávolítása céljából, biztonságos csatornákon elküldött, a gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalak feketelistáját egyértelmű és átlátható kritériumok alapján állítsák össze, amelyek a jogbiztonság megfelelő szintjét nyújtják, és összhangban vannak ezen irányelvvel, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezménnyel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával; mivel ez a nemzeti határokon átnyúló globális probléma, hangsúlyozza emellett, hogy szükség van az ilyen weboldalak feketelistáinak megosztására a tagállamok között az Interpollal, az Europollal és annak Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központjával és a harmadik országokkal való megerősített együttműködésen keresztül; ajánlja emellett, hogy ezeket a listákat célzottan alakítsák ki és rendszeresen frissítsék ;

21.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a 24. cikk (4) bekezdésével összhangban gondoskodjanak róla, hogy az elítélt elkövetők által jelentett veszélyről és a visszaesési kockázatukról értékelés készüljön; támogatja, hogy a bűnüldözési hatóságok rendszeresen megosszák egymással a gyermekek elleni szexuális bűncselekményeket elkövetőkre vonatkozó ezen értékeléseket és a bűnügyi nyilvántartás adatait annak megakadályozása érdekében, hogy e személyek észrevétlenül az egyik tagállamból egy másikba költözzenek, különösen amennyiben gyermekekkel vagy kiskorúakkal, vagy gyermekgondozási intézményekben dolgoznak vagy önkénteskednek; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a büntetőítéletekre és eltiltásokra vonatkozó információmegosztást, és javítsák a bűntettesek nemzeti nyilvántartásán belüli adatgyűjtést;

22.  hangsúlyozza, hogy a rendszeres adatgyűjtés és a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekre és a gyermekek szexuális kizsákmányolására vonatkozó aktuális szintekkel és módszerekkel kapcsolatos tényszerű információk terjesztése, valamint a gyermekek, a szülők és a gyermekekkel foglalkozó személyek megfelelő ismeretekkel és eszközökkel való ellátása alapvetően fontos e fenyegetés megelőzése szempontjából;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Európa Tanács határozatait, különös tekintettel a Parlamenti Közgyűlésnek a gyermekek túlzott mértékű szexualizálása elleni küzdelemről szóló, 2092(2016). számú ajánlására;

24.  sürgeti a tagállamokat, hogy a nemzeti forróvonalakkal együttműködésben kötelezzék az internetszolgáltatókat az infrastruktúrájukban észlelt, gyermekek elleni szexuális visszaélést és gyermekpornográfiát tartalmazó anyagok eltávolítására és a bűnüldöző hatóságoknak és a nemzeti forróvonalaknak történő jelentésére, és felhívja az internetszolgáltatókat a bizonyítékok megfelelő jogi eljárás alapján és az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az ENSZ gyermekjogi egyezményével összhangban történő megőrzésére; hangsúlyozza, hogy az infokommunikációs technológiák és az internetszolgáltatók fontos szerepet játszanak az illegális online tartalmak gyors és hatékony, az illetékes bűnüldöző hatóságok kérésére történő eltávolításában;

25.  sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul fogadjanak el biztonságos és a gyermekek iránt érzékeny jelentéstételi és tanácsadási mechanizmusokat, például a telefonos segélyvonalakat vagy az e-mail címmel rendelkező internetes forróvonalakat, vagy táblagépen vagy okostelefonon használható alkalmazásokat, amelyeken az internetes felhasználók – akár névtelenül – bejelenthetik, ha gyermekpornográfiát találtak online, és amelyek képesek gyorsan értékelni ezt a bejelentett tartalmat, és adott esetben az értesítési-eltávolítási eljárásokat alkalmazni, illetve a területükön kívül tárolt tartalmat is eltávolítani; úgy véli, hogy az ilyen forróvonalak számára engedélyezni kell, hogy proaktív módon keressék a gyermekpornográfiát, ahogy azt az Egyesült Királyságban az Internet Watch Foundation (IWF) teszi; felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki szorosabb együttműködést a segélyvonalak és a forróvonalak között a szexuális kizsákmányolás és visszaélés gyermek és kiskorú áldozatainak védelme érdekében;

26.  sürgeti a tagállamokat, hogy a jogszabályaikban vezessék be a gyermekekhez vagy a közvetlenül a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket tartalmazó anyagok kezeléséhez kapcsolódó tevékenységekre, álláshelyekre jelentkező vagy önkénteskedni kívánó személyek kötelező háttérvizsgálatát, és hogy rendszeresen osszák meg az információkat a gyermekekre veszélyt jelentő személyekről;

27.  üdvözli, hogy a tagállamok mintegy fele döntött úgy, hogy – a 25. cikk (1) bekezdésének megfelelően a gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalak azonnali eltávolítása mellett – alkalmazza az irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti opcionális, a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő weboldalakhoz való hozzáférés meggátolására irányuló intézkedéseket; ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek még nem vezettek be ilyen intézkedéseket, hogy azt tegyék meg; felhívja a Bizottságot, hogy egy esetleges jövőbeli felülvizsgálat során vegye fontolóra a 25. cikk (2) bekezdésében meghatározott szigorúbb intézkedések bevezetését, és ösztönzi a többek között kutatási célú uniós alapok igénybevételét az e területen nagy potenciállal kecsegtető technológiai megoldások feltárása céljából; megjegyzi, hogy az illegális tartalmak eltávolítása a gyermekek és kiskorúak szexuális kizsákmányolása, valamint a gyermekpornográfia elleni fellépés egyik érvényes módja;

28.  aggodalommal állapítja meg az Internet Watch Foundation (IWF) 2017. április elején közzétett éves jelentésének eredményeit, amelyek szerint a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléssel kapcsolatos képeket tartalmazó honlapok 60 %-ban Európában működő internetes tartományokban találhatók, ami 2015-höz képest 19 százalékpontos növekedést jelent, és hogy egyes tagállamokban jelentősen növekszik a szexuális visszaéléseket tartalmazó URL-címek száma; felhívja a tagállamokat az együttműködés és az információmegosztás fokozására, illetve a bevált gyakorlatok megosztására a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket tartalmazó anyagok online elérhetőségének csökkentése érdekében;

29.  hangsúlyozza, hogy amennyiben a tagállamok a 25. cikk végrehajtása során alapvető jogokat korlátozó intézkedéseket vezetnek be az interneten, az uniós joggal és a tagállami joggal összhangban biztosítani kell az átláthatóság, a szükségesség és az arányosság elvének tiszteletben tartását, és a korlátozást indokolniuk kell, valamint jogorvoslati lehetőséget kell biztosítaniuk;

30.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a tudatosságot a gyermekek közösségi médián belüli kitettségével kapcsolatos veszélyre és kockázatokra vonatkozóan;

31.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek személyes adatait megfelelő védelemben kell részesíteni, és hogy a gyermekeket és a szülőket tájékoztatni kell a gyermekek személyes adatainak online felhasználásához kapcsolódó kockázatokról és következményekről;

32.  úgy ítéli meg, hogy az illegális tartalmak hatékony felderítése és a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekkel kapcsolatos online tartalmak terjesztése elleni küzdelem szempontjából alapvetően fontos a többoldalú szerepvállalás és a magán- és a közszféra közötti együttműködés, beleértve a civil társadalmat, a bűnüldöző szerveket, a gyermekekkel foglalkozó ügynökségeket, a szociális szolgálatokat, az érdekelt magánszereplőket, többek között a technológiai ágazatot is;

33.  rámutat továbbá a nemzetközi együttműködés és az Unió stratégiai partnereivel és bűnüldözési szerveivel a gyermekekkel szembeni online szexuális visszaélések és kizsákmányolásuk elleni fellépés érdekében lefolytatandó átmeneti vizsgálat szükségességére;

34.  ismételten hangsúlyozza, hogy továbbra sem állnak rendelkezésre pontos statisztikák és adatok kifejezetten a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések területén elkövetett bűncselekmények számáról, a be nem jelentett esetek jelentős aránya, az elkövetés új formái és a különböző tagállamokban alkalmazott meghatározások és módszertanok közötti eltérések miatt;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy a tartalom- és internetszolgáltatókkal együttműködésben – megfelelő jogi eljárás alapján és az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az ENSZ gyermekjogi egyezményével összhangban – gyorsítsák fel a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekkel és kizsákmányolással kapcsolatos, többek között gyermekpornográf tartalmakra vonatkozó értesítési-eltávolítási eljárásokat megfelelő biztosítékok nyújtása érdekében, különösen annak biztosítására, hogy a beavatkozás a szükséges és arányos mértékre korlátozódjon, és magában foglalja a bírósági jogorvoslat lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé és bővítse az e területen bevált gyakorlatok megosztását, valamint felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket e problémák hatékony kezelése érdekében;

36.  hangsúlyozza, hogy a menekültválság által érintett gyermekek egyre nagyobb fenyegetéssel néznek szembe, ami különösen a szexuális kizsákmányolás és a szexuális visszaélések fokozott kockázatának teszi ki őket, elsősorban a kísérő nélküli kiskorúak esetében, mivel megérkezésük után sokuk eltűnéséről érkezik bejelentés; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak e jelenséggel, és fogadjanak el hatékony intézkedéseket a helyzet javítása és a gyermekek védelmének megerősítése érdekében;

37.  nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a polgárok figyelmét a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések és kizsákmányolás, valamint a gyermekpornográfia elleni küzdelem fontosságára kezdeményezésekben és tájékoztató kampányokban való teljes mértékű részvétel előmozdításával, ilyen például a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaélésekkel szembeni védelmének az Európa Tanács által létrehozott európai napja;

38.  ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy hozzanak létre – többek között online – támogató szolgáltatásokat annak érdekében, hogy segítséget, tájékoztatást és képzést nyújtsanak a szexuális visszaélések és a szexuális kizsákmányolás jeleinek felismerésére, illetve a zavaró, de még nem visszaélésszerű magatartás észlelésekor adandó reakcióra vonatkozóan;

39.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy ne csak gyorsan távolítsák el az illegális tartalmat, hanem tartsák is meg a törlés utáni állapotot;

40.  a gyermekek védelmének jogokon alapuló megközelítését támogatja a nemzetközi jogrend figyelembevételével; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az EU 2011-es gyermekjogi ütemterve szerint „a Szerződések, az Európai Unió Alapjogi Chartája és a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRC) képezik a gyermekekre vonatkozó valamennyi uniós fellépés közös alapját”.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

29.6.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Silvia Costa, Angel Dzhambazki, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Svetoslav Hristov Malinov, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Helga Trüpel, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Santiago Fisas Ayxelà, Morten Løkkegaard, Michel Reimon, Remo Sernagiotto

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Lefteris Christoforou, Andrejs Mamikins, Jana Žitňanská

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

22

+

ALDE

María Teresa Giménez Barbat, Morten Løkkegaard

ECR

Angel Dzhambazki, Remo Sernagiotto, Jana Žitňanská

EFDD

Isabella Adinolfi

PPE

Lefteris Christoforou, Santiago Fisas Ayxelà, Svetoslav Hristov Malinov, Michaela Šojdrová, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver

S&D

Silvia Costa, Giorgos Grammatikakis, Krystyna Łybacka, Andrejs Mamikins, Luigi Morgano, Momchil Nekov

Verts/ALE

Michel Reimon, Helga Trüpel

1

-

S&D

Petra Kammerevert

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

HL L 335., 2011.12.17., 1. o.

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.).


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (4.7.2017)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról

(2015/2129(INI))

A vélemény előadója: Clare Moody

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A.  mivel a kutatások szerint a gyermekek szexuális bántalmazása jobban érinti a lányokat, mint a fiúkat (13,4%-ban fordul elő lányoknál és 5,7%-ban fiúknál), és azt többnyire férfiak követik el; mivel a nemi dimenziót bele kell foglalni a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzésébe és az az ellen való védelembe;

B.  mivel a pornográfia növelheti a gyermekek és a fiatalok szexuális bántalmazásnak és kizsákmányolásnak való kiszolgáltatottságát; mivel a statisztikák szerint az internetes oldalak 12%-a pornográf weboldal, amelyekben néha gyermekeket is szerepeltető pornográf videók is el vannak rejtve; mivel életkortól függetlenül bárki ingyenesen hozzáférhet ezekhez az oldalakhoz, és minden videót letölthet, amit akar;

C.  mivel a szexuális bántalmazás áldozatai súlyos fizikai és pszichológiai kockázatokat viselnek, amelyek a magán- és a szociális életüket is befolyásolhatják;

D.  mivel a konfliktusok és üldöztetés elől menekülő lányok fokozottabban ki vannak téve az erőszakos közösülés, a szexuális erőszak, a kizsákmányolás és a kényszerházasság kockázatának, és mivel kutatások szerint nyelvi korlátok, kulturális tabuk, az attól való félelem, hogy nem érik el a végső célállomásukat, valamint egyéb okok miatt néhány, áldozatul esett menekült gyermek nem jelenti be az eseteket a hatóságoknak;

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az erotikus és pornográf tartalmú anyagok beleegyezés nélküli, többek között online és a közösségi médiában történő terjesztése, mint például az úgynevezett „bosszúpornó” – a bántalmazás és az üldöztetés egy rohamosan növekvő formája – jelensége is túlnyomó részt nőket és lányokat érint, akik közül néhányan a törvényes beleegyezési korhatár alatt vannak; felhívja a tagállamokat az internet megfelelő ellenőrzésére az úgynevezett „bosszúpornó” gyors és hatékony visszaszorítása érdekében, valamint olyan jogalkotási politikák bevezetésére, amelyek megakadályozzák és szankcionálják a bűnözés ezen új formáját; felszólítja az internetszolgáltatókat, hogy közösen vállaljanak felelősséget ezért a jelenségért; kiemeli az összes lány és fiú felvilágosításának és figyelemfelkeltésének szükségességét az intim felvételek, mint például a saját magukról készített és mások számára közzétett fényképek és videók lehetséges következményeiről; kiemeli a témával kapcsolatos figyelemfelkeltés és a képzés szükségességét az oktatási, ifjúsági és közösségi munkások és önkéntesek körében, valamint a bűnüldöző hatóságok azon kapacitása megerősítésének szükségességét, hogy a nemi szempontok figyelembevételével kezeljék ezeket a kockázatokat;

2.   ösztönzi a tagállamok illetékes hatóságait, hogy a nemek közötti egyenlőséget átfogó szexuális és párkapcsolati oktatási programjaikba foglalják bele a lányok és fiúk beleegyezésen, tiszteleten és kölcsönösségen alapuló párkapcsolatokra történő oktatását, tekintettel arra, hogy kutatások kimutatták, hogy a jogokon alapuló szexuális és párkapcsolati oktatás megfelelő és hatékony módja a gyermekek és fiatalok bántalmazástól és szexuális kizsákmányolástól való védelmének;

3.  felhívja azokat a tagállamokat, ahol nem kötelező a szexuális és párkapcsolati oktatás (Bulgária, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Spanyolország), hogy vezessék be azt; felhívja az összes tagállamot, hogy a szexuális és párkapcsolati oktatás során hangsúlyozzák a szexuális beleegyezés és tisztelet fontosságát;

4.  kiemeli az iskolákban a digitális jártasság és az online biztonsági programok szükségességét, amelyek elengedhetetlenek a gyermekek, valamint a szülők és a gyermekekkel kapcsolatban lévők számára; ösztönzi a tagállamokat, hogy indítsanak tájékoztató kampányokat a kiberbiztonságról és az etikus internetes magatartás alapelveiről a személyes adatvédelemhez és a mások adatainak védelméhez kapcsolódóan; megjegyzi, hogy az e témákkal foglalkozó oktatási programoknak és tartalmaknak a férfiakra és a fiúkra is figyelmet kell fordítaniuk, lebontva a nemi sztereotípiákat, valamint küzdve a szexizmus és az online zaklatáshoz vezető viselkedés ellen;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy az igazságügyi és rendőrségi hatóságokkal együttműködésben javítsák a szülői felügyeleti rendszereket új technológiák (különösen okostelefonok alkalmazásainak) felhasználása révén a gyermekek hatékonyabb védelme érdekében;

6.  kiemeli annak szükségességét, hogy korán fel kell hívni minden lány és fiú figyelmét az online biztonság megőrzésére, valamint annak fontosságára, hogy tiszteljék mások méltóságát és magánéletét a digitális korban; ösztönzi a tagállamokat, hogy minden érdekelt fél, köztük a tanárok, az oktatók és a bűnüldöző hatóságok között osszák meg az oktatási anyagok és a képzési programok bevált gyakorlatait a gyermekek elcsábításának és a gyermekek – különösen a lányok – online biztonságára leselkedő veszélyek egyéb formáinak témájában; emlékeztet rá, hogy a szülők és a többi rokon figyelmének felkeltése épp olyan fontos, mint maguk a gyermekek figyelmének felkeltése;

7.  úgy véli, hogy a tartalom eltávolítását továbbra is kiemelten kell kezelni, de elismeri, hogy ez hosszadalmas eljárás lehet; ezért úgy véli, hogy eltávolítási eljárásokat kell bevezetni és az eltávolítási mechanizmusokat fel kell gyorsítani;

8.  felkéri a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a közzétételi arányok erőteljes nemi dimenzióját, a fiúk és férfiak ugyanis kevésbé gyakran jelentenek be bántalmazást, mint a lányok és nők, akik gyakran halogatják a bűncselekmény bejelentését;

9.  javasolja, hogy a 15. cikk átültetésekor vagy a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazások bejelentésével kapcsolatos elévülési időre vonatkozó jogalkotási rendelkezések módosításakor az elévülési idő a nagykorúvá válás időpontjától és ne a bűncselekmény elkövetésének időpontjától kezdődjön;

10.  sürgeti azt a kilenc tagállamot, amely még nem ültette át az irányelv 15. cikkének az áldozatok azonosításáról szóló (4) bekezdését, hogy haladéktalanul tegyék meg azt, és hajtsák végre, például különleges nyomozó csoportok létrehozása, helyszínelő eszközökbe való beruházás és határokon átnyúló nyomozásokban való részvétel által;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az együttműködést, és osszák meg egymással az adatokat a szexuális bántalmazás áldozatául esett gyermekek azonosításához, beleértve az eltűnt gyermekeket, főleg a lányokat, akik különösen ki vannak szolgáltatva az embercsempészetnek és a szexuális kizsákmányolásnak;

12.  felkéri a Bizottságot a gyermekáldozatok azonosítására irányuló folyamatos transznacionális programok támogatására azáltal, hogy segítséget nyújt a tagállamok helyszínelő kapacitásainak növelésében és e területen való együttműködésében, többek között a különleges emberi erőforrások és eszközök kialakításában;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy a potenciális áldozatok azonosításakor fordítsanak nagyobb figyelmet a kiszolgáltatott gyermekek – mint például a roma, a mentális fogyatékossággal élő és a menekült gyermekek – csoportjaira, különös tekintettel az őrizetben lévő, felügyelet nélküli kiskorúakra és gyermek-menedékkérőkre, akik intézményekben, menekülttáborokban és menedékközpontokban szexuális bántalmazás és kizsákmányolás veszélyének vannak kitéve; ezért hangsúlyozza, hogy fontos az olyan intézkedések kialakítása, mint például háttérellenőrzések végzése azokon az alkalmazottakon, szociális munkásokon és önkénteseken, akik gyermekekkel kerülnek kapcsolatba, továbbá fontos jelentéstételi rendszerek kiépítése és az áldozatoknak való segítségnyújtás; ebben az értelemben megismétli, hogy az áldozatokra vonatkozó intézkedések támogatása nemcsak a szexuális bántalmazás vagy kizsákmányolás nyomozása során fontos, hanem a későbbiekben is, hogy segítsék őket a poszttraumás stressz leküzdésében, megfelelő orvosi és pszichológiai tanácsadásban, valamint jogi segítségnyújtásban; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a bírók, ügyészek és rendőrök kommunikációs kapacitását a gyermekek szexuális bántalmazása vagy kizsákmányolása során, különös hangsúllyal a speciális igényű gyermekekkel való kommunikációra, emellett hozzanak egyéb intézkedéseket is az áldozatok másodlagos viktimizációjának megakadályozására;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a szexuális zaklatás áldozatául esett gyermekek védelmére irányuló intézkedéseket, és javítsák a nemzeti segélyvonalak szerepét, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítéssel;

15.  nyomatékosítja a 20. cikk (3) bekezdése a) pontja megfelelő átültetésének jelentőségét, és sürgeti a tagállamokat, hogy konzervatívan értelmezzék az „indokolatlan késedelem” fogalmát a gyermekáldozatok kihallgatása során; elismeri a helyes svéd gyakorlatot, ahol a gyermeket a bűncselekmény bejelentését követő két héten belül kihallgatják; kéri továbbá a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket az eljárási feltételeket előíró rendelkezés megfelelő átültetéséhez, amely szükséges ahhoz, hogy a gyermekeket megvédjék a másodlagos viktimizációtól;

16.  aggodalommal állapítja meg, hogy az embercsempészet és a szexturizmus jelentős számú kiskorú lányt érint; bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a gyermekszexturizmus és az embercsempészet leküzdése érdekében, valamint vonják be az utazásszervezőket és hatóságokat, hogy felhívják az utazók figyelmét e bűncselekmények súlyosságára;

17.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak olyan jogszabályt, amely lehetővé teszi azon utazók elítélését, akiket bűnösnek találtak azért, mert kiskorúakat is érintő szexuális céllal utaztak egy harmadik országba és utána tértek vissza az EU-ba;

18.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak olyan jogszabályt, amely lehetővé teszi azon utazásszervezők elítélését, akiket bűnösnek találtak a kiskorúakat is érintő szexturizmus elősegítésében;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a gyermekek segítségkérésre és veszélyforrások felismerésére vonatkozó oktatására fordított erőforrásokat, miközben felnőtteknek is nyújtsanak oktatást azzal kapcsolatban, hogyan vegyék észre a bántalmazást, és hogyan támogassák a gyermekeket egyéni szolgáltatásokban, valamint növeljék a bűnügyi szakemberek számára nyújtott erőforrásokat, akiknek tisztában kellene lenniük azzal, hogyan befolyásolják a nemi különbségek a lányok és fiúk szexuális bántalmazásra adott reakcióit; kiemeli továbbá a tartósan fennálló nemi sztereotípiák és a médiában a gyermekek növekvő szexualizációja elleni küzdelem szükségességét;

20.  kiemeli, hogy Unió-szerte gyenge a megelőző fellépés, és felhívja a tagállamokat az irányelv 22. cikkének végrehajtására azáltal, hogy beavatkozást célzó programokat indítanak azon személyek számára, akik attól tartanak, hogy bűncselekményeket követhetnek el; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre bűnmegelőzési programokról szóló rendszeres, határokon átnyúló tapasztalatcserét; felkéri a tagállamokat, hogy a 24. cikk (1) bekezdésének értelmében hozzanak létre kötelező bűnmegelőzési programokat minden elítélt elkövető számára a visszaesés megakadályozása érdekében;

21.  ösztönzi a gyermekbántalmazás eseteinek kivizsgálása érdekében a gyermekvédelmi tisztviselőkkel, gyermekorvosokkal, oktatási intézményekkel, valamint ifjúsági és gyermekszervezetekkel való eszmecserét, hogy lehetőségük legyen az aktív szerepvállalásra a kérdésre való figyelemfelkeltés terén;

22.  elismeri a 46 forróvonal együttműködési hálózata, a gyermekek szexuális bántalmazását az internetről száműzni szándékozó INHOPE teljesítményét; felhívja a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat annak biztosításában, hogy minden tagállamban legyen ilyen forróvonal, valamint a vonatkozó előírások harmonizálásában;

23.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó kutatás és statisztikák használatára a gyermekek szexuális bántalmazása és kizsákmányolása tekintetében a bevált gyakorlatok megosztásának előmozdítása érdekében a politikai döntéshozatal és a programok végrehajtása terén;

24.  megjegyzi, hogy nem született kutatás az LMBTI-fiatalok esetében történt bántalmazás terén; hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség e téren, amelyek figyelembe veszik az LMBTI-személyek által elszenvedett szexuális erőszakot és zaklatást, valamint a hajléktalan fiatalok kiszolgáltatottságát, akik közül sokan otthonról elmenekült LMBTI-fiatalok.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

26.6.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

0

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Mary Honeyball, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Maria Noichl, Marijana Petir, João Pimenta Lopes, Ernest Urtasun, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Catherine Bearder, Stefan Eck, Eleonora Forenza, Edouard Martin, Clare Moody, Mylène Troszczynski, Julie Ward, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

James Carver, Claudia Schmidt, Molly Scott Cato, Axel Voss, Branislav Škripek

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

18

+

EPP

Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Claudia Schmidt, Axel Voss

S&D

Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Mary Honeyball, Edouard Martin, Clare Moody, Maria Noichl, Julie Ward

VERTS/ALE

Florent Marcellesi, Molly Scott Cato, Ernest Urtasun

ALDE

Catherine Bearder

GUE/NGL

Stefan Eck, Eleonora Forenza, João Pimenta Lopes

EFDD

Marco Zullo

0

-

5

0

EPP

Marijana Petir

ECR

Branislav Škripek, Jana Žitňanská

EFDD

James Carver

ENF

Mylène Troszczynski

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

13.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Asim Ademov, Jan Philipp Albrecht, Monika Beňová, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Cornelia Ernst, Laura Ferrara, Lorenzo Fontana, Kinga Gál, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Jussi Halla-aho, Monika Hohlmeier, Brice Hortefeux, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Dietmar Köster, Barbara Kudrycka, Cécile Kashetu Kyenge, Juan Fernando López Aguilar, Roberta Metsola, Claude Moraes, Soraya Post, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Sergei Stanishev, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Harald Vilimsky, Josef Weidenholzer, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Carlos Coelho, Anna Maria Corazza Bildt, Miriam Dalli, Gérard Deprez, Maria Grapini, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Marek Jurek, Miltiadis Kyrkos, Jeroen Lenaers, Andrejs Mamikins, Emilian Pavel, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Othmar Karas, Iuliu Winkler


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

46

+

ALDE

Gérard Deprez, Nathalie Griesbeck, Filiz Hyusmenova, Sophia in 't Veld

ECR

Jussi Halla-aho, Marek Jurek, Helga Stevens

EFDD

Laura Ferrara, Kristina Winberg

ENF

Lorenzo Fontana, Harald Vilimsky

PPE

Asim Ahmedov Ademov, Carlos Coelho, Anna Maria Corazza Bildt, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Kinga Gál, Monika Hohlmeier, Brice Hortefeux, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Othmar Karas, Barbara Kudrycka, Jeroen Lenaers, Roberta Metsola, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Traian Ungureanu, Iuliu Winkler, Tomáš Zdechovský

S&D

Monika Beňová, Miriam Dalli, Ana Gomes, Maria Grapini, Dietmar Köster, Cécile Kashetu Kyenge, Miltiadis Kyrkos, Juan Fernando López Aguilar, Andrejs Mamikins, Claude Moraes, Emilian Pavel, Soraya Post, Birgit Sippel, Sergei Stanishev, Josef Weidenholzer

VERTS/ALE

Jan Philipp Albrecht, Judith Sargentini, Bodil Valero

1

-

ENF

Auke Zijlstra

1

0

GUE/NGL

Cornelia Ernst

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat