Eljárás : 2017/2040(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0389/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0389/2017

Viták :

PV 15/01/2018 - 15
CRE 15/01/2018 - 15

Szavazatok :

PV 16/01/2018 - 5.2
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0002

JELENTÉS     
PDF 631kWORD 74k
1.12.2017
PE 604.868v02-00 A8-0389/2017

az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról

(2017/2040(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Andrea Cozzolino

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Háttér

Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőségre tettek szert a makroregionális stratégiák (MRS) a tagállamok közötti, sőt harmadik országokkal folytatott transznacionális együttműködés platformjaiként. E stratégiák integrált keretet biztosítanak a közös kihívások kezeléséhez és a közös potenciál kiaknázásához. A 2014–2020-as programozási időszakban a makroregionális stratégiákat beépítették az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) programjaiba.

Jelenleg négy meglévő makroregionális stratégia (a balti-tengeri régióra, a Duna régióra, az adriai- és jón-tengeri régióra, valamint az Alpok régióra vonatkozó stratégia) 19 tagállamot és 8 nem uniós országot fog össze. Néhány tagállam több stratégiában is részt vesz.

A stratégiák a „három nem” elv keretein belül működnek: nem lehet sem új forrásokat, sem új struktúrákat, sem pedig új jogszabályokat létrehozni ezek céljaira.

Pénzügyi támogatás persze érkezik az európai területi együttműködés (ETC) transznacionális együttműködési programjain keresztül, melyeket az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) finanszíroz. Négy ilyen program támogatja a makroregionális stratégiák végrehajtását (az operatív programok teljes költségvetése zárójelben):

–  Balti-tengeri régió (333 414 456 EUR)

–  Duna régió (262 989 839 EUR)

–  Adriai- és jón-tengeri régió (117 918 198 EUR)

–  Alpok régió (139 751 456 EUR)

A részt vevő országokat ösztönzik más egyéb finanszírozási források (esb-alapok, valamint más uniós eszközök, IPA, ENI, nemzeti, regionális és helyi források, magánforrások stb.) bevonására a stratégiákban rögzített közös célok előmozdítása érdekében.

Amint azt a Bizottság megállapítja(1), a makroregionális stratégiák nem pusztán a finanszírozásról szólnak, hisz „összehozzák különböző tagállamok polgárait, és javítják társadalmi és gazdasági életkörülményeiket a határokon átnyúló együttműködés révén.”

A stratégiákat különböző irányítási struktúrák és eltérő kihívások jellemzik. Egyes problémák kisebb-nagyobb mértékben közösek, például biztosítani kell a megfelelő szintű politikai elkötelezettséget és a megfelelő erőforrásokat.

A Bizottság koordinációs szerepet játszik a makroregionális stratégiák végrehajtásában.

A Bizottság 2010-ben – a Tanács kérelmére – létrehozta a makroregionális stratégiákkal foglalkozó magas szintű csoportot, amelynek feladata, hogy „segítse a Bizottságot a makroregionális stratégiák működését érintő feladat- és hatáskörök gyakorlásában” és „tanácsot adjon a Bizottságnak a makroregionális stratégiák koordinációjával és nyomon követésével kapcsolatban”(2). A magas szintű csoport tagjai a stratégiákban részt vevő tagállamok és nem uniós országok képviselői. A Régiók Bizottsága és az Európai Beruházási Bank képviselői felkérést kaptak arra, hogy megfigyelőként részt vegyenek a csoport ülésein.

Jövő

Már javában folyik a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politikáról folytatott vita, és itt az ideje, hogy megvitassák a makroregionális stratégiák jövőjét e politika keretében.

Számos kérdést kell megválaszolni a makroregionális stratégiák jövője tekintetében:

–  szerepvállalás és politikai elkötelezettség: miképpen biztosítható, hogy valamennyi részt vevő ország elegendő mennyiségű forrást vonjon be a makroregionális stratégiák végrehajtásába?

–  eredményorientáltság: van lehetőség a makroregionális stratégiák eredményeinek mérhetőbbé tételére?

–  hatókör: vannak-e észszerű indokok a makroregionális stratégia fogalmának kiterjesztésére?

A Tanács – miközben elismeri a makroregionális stratégiák fontosságát és megerősíti a „három nem” elvét – „továbbra is nyitott arra, hogy megvizsgáljon bármilyen, új makroregionális stratégia létrehozására irányuló, közösen elfogadott és kiérlelt kezdeményezést olyan tagállamok részéről, melyek ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe egy meghatározott földrajzi területen”(3).

A REGI bizottság 2017. július 12–13-i ülése keretében munkaértekezletet szervez a makroregionális stratégiákkal foglalkozó szakértők részvételével e végrehajtási jelentés elkészítésének támogatása céljából. Az ott elhangzó megállapításokat beépítik a jelentéstervezethez benyújtott módosításokba.

(1)

A Bizottság „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i közleménye (COM(2015)0639)

(2)

A bizottsági szakértői csoportok és más hasonló testületek jegyzéke – a makroregionális stratégiákkal foglalkozó magas szintű csoport http://ec.europa.eu/transparency/regexpert/index.cfm?do=groupDetail.groupDetail&groupID=2455&Lang=HU

(3)

A Tanács következtetései az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/cooperate/macro_region_strategy/pdf/concl_implementation_macro_region_strategy_en.pdf


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról

(2017/2040(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak XVIII. címére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU rendeletre(3),

–  tekintettel a Tanács 2017. április 25-i következtetéseire az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról,

–  tekintettel az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló, 2016. december 16-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0805) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0443),

–  tekintettel a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2009. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2009)0248),

–  tekintettel az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleményre (COM(2010)0715),

–  tekintettel az Európai Unió adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2014. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2014)0357),

–  tekintettel az Alpok régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2015. június 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0366),

–  tekintettel a Bizottság makroregionális stratégiák irányításáról szóló, 2014. május 20-i jelentésére (COM(2014)0284),

–  tekintettel Bizottság a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i közleményére (COM(2015)0639),

–  tekintettel a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia végrehajtásáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel 2012. július 3-i állásfoglalására az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: jelenlegi gyakorlatok és jövőbeli kilátások, különösen a földközi-tengeri térségben(5),

–  tekintettel az atlanti régiót illető uniós kohéziós politikai stratégiáról szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Alpok régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) által közreadott, „A makrorégiók új szerepe az európai területi együttműködésben” című, 2015. januári tanulmányra,

–  tekintettel az Interact „A makroregionális stratégiák hozzáadott értéke a programok és projektek szemszögéből” című, 2017. februári jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0389/2017),

A.  mivel a makrorégió meghatározható több különböző ország régióit magában foglaló olyan földrajzi térségként, amelyet egy vagy több közös tulajdonság vagy kihívás jellemez(9)6;

B.  mivel a makroregionális stratégiákat olyan területeken hozták létre, amelyek a határokon átnyúló együttműködés szempontjából jól modellezik az EU természetes kialakulását; mivel ezek fontosak, hiszen képesek mozgósítani a köz- és a magánszféra szereplőit, a civil társadalom és a tudományos élet képviselőit, továbbá forrásokat mozgósítani közös uniós szakpolitikai célok eléréséhez;

C.  mivel a makroregionális stratégiák platformot biztosítanak az uniós tagállamok és a szomszédos országok közötti mélyebb és szélesebb körű, ágazatokon átívelő, regionális és határokon átnyúló együttműködéshez, melynek célja az előttük álló közös kihívások kezelése, a közös tervezés, valamint a különböző partnerek és a különböző szakpolitikai ágazatok közötti együttműködés támogatása és integrációjuk javítása, többek között a környezet és a biológiai sokféleség védelme, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodást célzó stratégiák, a hulladékkezelés és a vízellátás, a tengeri területrendezés és a tengerparti övezetek integrált kezelése területén; üdvözli ezzel összefüggésben az esb-alapok és az IPA közötti együttműködés előmozdítására irányuló törekvéseket;

D.  mivel a makrorégiók részt vesznek a hosszú távú, egymással összefüggő és több területet érintő politikai tevékenységek végrehajtásában, mivel ezek a makrorégiók a makroregionális stratégiák operatív programokba beépített célkitűzései révén kapcsolódnak a kohéziós politikához, és intelligens szinergiák kiaknázásával hoznak létre projekteket; mivel a makrorégiók ezzel hatékonyabban hozzájárulnak a makroregionális stratégiák céljainak eléréséhez, a magánberuházások bevonzásához, a bizalomépítéshez és a párbeszédhez, a határokon átnyúló együttműködéshez és szolidaritáshoz;

E.  mivel a makroregionális stratégiák a „három nem” elvén alapulnak, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi uniós politikai kereten belül nem lehet sem új forrásokat, sem új struktúrákat, sem pedig új jogszabályokat létrehozni ezek céljaira;

F.  mivel az uniós szinten, valamint a tagállamok és régiók között korábban létrehozott együttműködési mechanizmusok megkönnyítik a makroregionális stratégiák végrehajtását, különösen a korai szakaszban;

G.  mivel a Bizottság kétévente elfogad egy mind a négy létező uniós makroregionális stratégia végrehajtását értékelő egységes jelentést, melyben megemlíti sikereiket, illetve jelzi, hogy mely területeken kell további előrelépéseket tenni, és a soron következő jelentés kiadása 2018 végéig esedékes; ezzel összefüggésben úgy ítéli meg, hogy szükség van a környezeti vonatkozások értékelésére, mivel a környezetvédelem a fenntartható fejlődés egyik alappillére;

A makroregionális stratégiák mint együttműködési és koordinációs platformok

1.  a makroregionális stratégiák fontosságára a globalizációs folyamat is rámutatott, amely különálló országokat egymástól kölcsönösen függő helyzetbe hozott, és amely új megoldásokat igénylő, határokon átnyúló problémákat idézett elő;

2.  elismeri, hogy – bár eltérő mértékben – az előre meghatározott célok végrehajtása során továbbra is felmerülnek súlyos problémák a végrehajtás sikerét megalapozó elemekkel, így például az elkötelezettséggel, a felelősségvállalással, az erőforrásokkal és az irányítással kapcsolatban;

3.  hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák továbbra is felbecsülhetetlen mértékben és innovatív módon járulnak hozzá Európában a határokon átnyúló, ágazatközi és többszintű együttműködéshez, amelynek lehetőségeit még nem tárták fel kellőképpen, céljuk pedig a régiók és országok közötti összeköttetések megsokszorozása, valamint a gazdasági kapcsolatok és a tudástranszfer megszilárdítása; megjegyzi azonban, hogy – mivel a közös fellépések jóváhagyásának folyamata több szinten és több országra/régióra kiterjedően valósul meg – az uniós alapokhoz való hozzáférés továbbra is kihívást jelent a makroregionális projektek számára;

4.  úgy véli, hogy a makroregionális stratégiák és a kapcsolódó környezetvédelmi programok hasznos eszközként szolgálnak arra, hogy az európai együttműködés előnyeit láthatóvá tegyék a polgárok számára, és ezért arra sürget minden felet, hogy teljes mértékben kötelezze el magát a stratégiák mellett és vegyen részt azok végrehajtásában;

5.  úgy véli, hogy a létrehozásuk pillanatától minden makroregionális stratégia sarokkövét kellene képeznie a régióknak alapvető szerepet juttató többszintű kormányzásnak, amely a regionális és helyi közösségek, a köz-, a magán- és a harmadik szektor érdekelt feleinek bevonásával valósul meg; arra ösztönzi ezért a részt vevő tagállamokat és régiókat, hogy az együttműködés megkönnyítése érdekében dolgozzanak ki megfelelő irányítási struktúrákat és munkarendet, többek között végezzenek közös tervezést, mozdítsák elő a finanszírozási lehetőségeket és az alulról felfelé épülő megközelítést;

6.  ösztönzi a különböző köz- és magánszereplők, a tudományos élet szereplői és nem kormányzati szervezetek, valamint az e területen működő nemzetközi szervezetek és a különböző szakpolitikák közötti, mind vertikális, mind horizontális koordináció és partnerség javítását uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten, a makroregionális stratégiák végrehajtása és a határokon átnyúló együttműködés elősegítése és javítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze e szereplők részvételét többek között a makroregionális stratégiák irányító testületeiben, tiszteletben tartva ugyanakkor az uniós alapelvek általános alkalmazását;

7.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az illetékes nemzeti és regionális hatóságok rendelkezzenek a megfelelő humánerőforrásokkal és adminisztratív kapacitásokkal annak biztosítása érdekében, hogy a politikai elkötelezettség a stratégiák tényleges végrehajtásához vezessen; ezzel összefüggésben kiemeli a strukturálisreform-támogató program értékét, amely tagállami kérésre támogatást nyújthat a kapacitásépítéshez és hatékonyan elő tudja mozdítani a makroregionális projektek kidolgozását és finanszírozását; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő a makroregionális stratégiák sikeres végrehajtása során összegyűlt helyes igazgatási gyakorlatok és tapasztalatok terjesztését és alkalmazását;

8.  hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiáknak kellően rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy képesek legyenek igazodni az érintett régiókat, a tagállamokat és általában az Európai Uniót befolyásoló, előre nem látható eseményekhez és igényekhez, és azokra hatékonyan reagálni tudjanak; úgy véli, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtása során figyelembe kell venni a regionális és helyi sajátosságokat; kiemeli e tekintetben a Bizottság koordinációs szerepének szükségességét, többek között az egyes stratégiák egyedi célkitűzéseinek finomhangolása céljából;

A balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia

9.  üdvözli a stratégia 2009-es létrehozása óta elért eredményeket, különös tekintettel az együttműködési mechanizmusokra, nemcsak az érintett régiók és országok között (például a Tanácson belül, a megfelelő miniszteri szintű üléseken), de azokon belül is (például a parlamentben vagy a kormányban); megjegyzi, hogy a balti-tengeri régió fejlesztésére irányuló uniós stratégia egy stabil, több mint 100 kiemelt kezdeményezést és új hálózatot magában foglaló együttműködési keret;

10.  kiemeli a még fennálló kihívásokat, különösen a környezetvédelem és az összeköttetések terén; sürgeti a részt vevő országokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a Balti-tenger szennyezésének megszüntetése érdekében (pl. a víz és a levegő minősége, eutrofizáció), mivel ez az egyik legszennyezettebb tenger a világon; megjegyzi, hogy a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérése képezi itt a szakpolitikai fellépések egyik fő célkitűzését;

11.  az energiaszegénység visszaszorítása és felszámolása, valamint az energiabiztonság és az energiaellátás fokozása érdekében fontosnak tartja, hogy lehetőség legyen a balti-tengeri régió energiahálózatokkal való összekapcsolására.

A Duna régióra vonatkozó uniós stratégia

12.  kiemeli a stratégia pozitív hatását a részt vevő országok és régiók közötti együttműködésre, a mobilitás és az összeköttetések valamennyi közlekedési módban való javításával, a tiszta energia, a kultúra és az idegenforgalom elősegítésével, valamint különösen az emberek közötti közvetlen kapcsolatok előmozdításával és a stratégiában részt vevő régiók és országok közötti nagyobb kohézió elérésével;

13.  úgy véli, hogy az „Euro access” projekt, a „Tartsuk tisztán a Dunát” kezdeményezés és a Duna Finanszírozási Párbeszéd egyértelműen pozitív példák a transznacionális és határokon átnyúló projektek során gyakran felmerülő akadályok elhárításának finanszírozásában adódó nehézségek leküzdésére; úgy véli, hogy e párbeszéd révén tovább csökkenthetők a Duna-medence régiói közötti fejlettségbeli különbségek; továbbá úgy véli, hogy a Duna Stratégiai Pont újbóli megnyitása hozzájárulhat a stratégia zökkenőmentesebb végrehajtásához;

14.  hangsúlyozza, hogy a súlyos áradások okozta károk megelőzése még mindig az egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívás a Duna makrorégió országai számára; kiemeli, hogy a határokon átterjedő szennyezés megelőzése érdekében fontolóra kell venni kiegészítő együttes fellépések megtételét;

15.  újra rámutat a stratégiai projektek szükségességére, és hangsúlyozza, hogy a fennmaradó kihívások leküzdése érdekében létfontosságú a magas fokú politikai támogatás fenntartása, valamint az illetékes állami hatóságok forrásainak és kapacitásainak növelése; hangsúlyozza ezért, hogy fenn kell tartani a Duna régióra vonatkozó európai uniós stratégiát támogató politikai lendületet, és biztosítani kell, hogy a stratégia irányító csoportja jól végezze munkáját;

16.  a Duna folyó és a Fekete-tenger közötti természetes kapcsolatra tekintettel felhívja a részt vevő országokat, hogy fokozzák a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia és a határokon átnyúló fekete-tengeri együttműködés közötti koordinációt, és munkálkodjanak együtt a közös társadalmi-gazdasági, környezetvédelmi és közlekedési kihívások leküzdésén;

17.  hangsúlyozza, hogy a Duna régióban a mobilitás és a multimodalitás integráltabb megközelítése a környezet szempontjából is előnyös lenne;

Az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia

18.  hangsúlyozza az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia eltérő jellegét a tekintetben, hogy abban számos lehetséges tagjelölt és tagjelölt ország vesz részt, és úgy véli, hogy az együttműködés e formája nagyszerű lehetőséget jelenthet az egész régió számára; úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia új lendületet kölcsönözhet a bővítési és integrációs folyamatnak;

19.  aggodalommal állapítja meg, hogy a stratégia célkitűzéseinek maradéktalan elérését folyamatosan akadályozzák a rendelkezésre álló források, az irányítás és a felelősségvállalás közötti tényleges kapcsolat hiányából eredő problémák; felhívja a részt vevő országokat, hogy támogatás és testre szabott intézkedések biztosításával segítsék az illetékes hatóságokat a stratégia végrehajtásában;

20.  hangsúlyozza, hogy a régiót kiemelten érintette az elmúlt évek migrációs válsága; úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia a szükséges eszközök és erőforrások birtokában segíthet e kihívások kezelésében; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megoldást találjon a migrációval kapcsolatos tevékenységek – többek között a harmadik országokkal folytatott együttműködés – finanszírozásához szükséges pénzügyi források mozgósítására;

21.  úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régió fenntartható idegenforgalom pillére pozitív eszközként szolgál a régió fenntartható gazdasági növekedésének megteremtésében, és felhívja a figyelmet a környezeti kihívásokra és a makroregionális stratégiákra;

22.  felhívja az érintett országokat, hogy kezeljék prioritásként az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia főbb végrehajtóira, valamint a stratégiához kapcsolódó operatív programokért felelős hatóságokra irányuló kapacitásépítést;

Az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia

23.  véleménye szerint az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia bizonyítja, hogy a makroregionális koncepció fejlettebb régiók esetében is sikerrel alkalmazható; arra kéri az érdekelt feleket, hogy mozdítsák elő a környezetvédelemmel kapcsolatos azon beruházásokat, amelyek az éghajlatváltozás következményeinek kezelését célozzák; rámutat továbbá, hogy az Alpok régió fontos regionális közlekedési csomópont, és egyben az egyik legnagyobb egyedülálló természetes övezet és szabadidős tevékenységre alkalmas terület, amelyet meg kell óvni; hangsúlyozza ezért, hogy fenntartható és egymáshoz kapcsolódó közlekedési stratégiákat kell kidolgozni;

24.  üdvözli a stratégia jelenleg kialakítás alatt álló irányítási struktúráját, mivel a stratégia végrehajtásának kezdeti lépései nehézségekbe ütköztek, és azokra különböző struktúrák, keretek és a határidők vonatkoztak; ezért kéri a részt vevő országokat, hogy tartsák fenn elkötelezettségüket és támogassák az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia akciócsoportjának tagjait;

25.  hangsúlyozza, hogy az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia mintául szolgálhat a területi kohéziót szolgáló stratégiák kidolgozásához, mivel különböző területeket – termőterületeket, hegyvidéki térségeket, vidéki területeket és kiemelkedő jelentőségű, magasan fejlett uniós nagyvárosokat – foglal magában és platformot kínál ahhoz, hogy közösen kezeljék a felmerülő kihívásaikat (éghajlatváltozás, demográfiai változások, biológiai sokféleség, migráció, globalizáció, fenntartható turizmus és mezőgazdaság, energiaellátás, közlekedés és mobilitás, digitális szakadék); felszólítja a részt vevő országokat és régiókat, hogy fordítsanak kellő figyelmet az Interreg alpesi térségi program és más releváns alapok igénybevételére a közös prioritások megvalósítása érdekében;

26.  hangsúlyozza, hogy az Alpok régiót számos határ szeli át, és hogy ezen akadályok lebontása a működőképes együttműködés egyik alapfeltétele, különösen a kkv-khoz kapcsolódó munkaerőpiac és gazdasági tevékenységek szempontjából; emlékeztet arra, hogy az Alpok régióra vonatkozó uniós stratégia lehetőséget nyújt a szomszédos régiók, városok és helyi közösségek közötti, határokon átnyúló együttműködés erősítésére, valamint emberek közötti kapcsolatok és hálózatok létrehozására is, ideértve a közlekedési összeköttetéseket és a digitális lefedettséget is; rámutat továbbá a régió természeti környezetének sebezhetőségére;

Makroregionális Európa 2020 után?

27.  rámutat, hogy a makroregionális stratégiák akkor sikeresek, ha egy hosszú távú politikai perspektívában gyökereznek, és oly módon szerveződnek, hogy azokban a kezdetektől fogva minden állami – különösen a regionális és helyi hatóságok – és magánszektorbeli érdekelt fél és a civil társadalom is valóban képviseltesse magát, ami szükségessé teszi az információk, a bevált gyakorlatok, a know-how és a tapasztalatok makrorégiók közötti, valamint azok regionális és helyi hatóságai közötti hatékony cseréjét; szükségesnek tartja a makroregionális stratégiák többszintű kormányzásának megerősítését, amelynek átláthatónak kell lennie, és hatékonyabb koordinációt és nyilvános kommunikációt kell megvalósítania annak érdekében, hogy növelje a makroregionális stratégiák ismertségét és elfogadottságát a helyi és regionális közösségek körében;

28.  úgy véli, hogy a stratégiák végrehajtása csak akkor lehet sikeres, ha távlati elképzelésekre, kellő igazgatási kapacitással rendelkező, hatékony koordinációs és együttműködési struktúrákra, valamint az érintett intézményi szintek közötti közös, hosszú távú politikai kötelezettségvállalásra épül, és megfelelő finanszírozást kap; kiemeli ezért, hogy fokozni kell a beruházások hatékonyságát a regionális és nemzeti finanszírozás, illetve a meglévő uniós finanszírozási eszközök közötti összhang, szinergiák és kiegészítő jelleg kiaknázása révén, mely uniós eszközök az európai területi együttműködési programok támogatásán túl előmozdítják a határokon átnyúló projekteket is az európai strukturális és beruházási alapokon és az Európai Stratégiai Beruházási Alapon keresztül, továbbá közvetlen finanszírozás révén is;

29.  úgy véli, hogy az alapok és a makroregionális stratégiák keretében történő igénybevételükre irányuló eljárások egyszerűsítése növelné a hatékonyságukat;

30.  javasolja, hogy a részt vevő országoknak már induláskor egyértelmű kötelezettségvállalásokat kelljen tenniük a makroregionális stratégiák végrehajtásának finanszírozására és az ahhoz szükséges emberi erőforrásokra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a makroregionális stratégiákon belüli jobb koordinációt, mozdítsa elő a bevált gyakorlatokat, és dolgozzon ki ösztönzőket, melyek az összes érintett felet aktív részvételre és együttműködésre sarkallja, többek között az uniós politikák és a makroregionális stratégiák végrehajtása közötti kapcsolat megerősítése érdekében; ösztönzi továbbá a makroregionális stratégiákat, hogy alkalmazzák a zöld közbeszerzést az ökoinnováció, a biogazdaság, az új üzleti modellek kialakításának és a másodlagos nyersanyagok felhasználásának előmozdítása végett, ahogy az a körforgásos gazdaságban történik, a magasabb szintű környezet- és egészségvédelem megvalósítása érdekében, valamint a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése céljából;

31.  hangsúlyozza, hogy az eredményközpontúság fokozása és egyes konkrét kihívások leküzdése – többek között a természetvédelem területén – elengedhetetlen ahhoz, hogy a területen tényleges hatást kifejtő tervek szülessenek, és megalapozottak legyenek a beruházások, melyeknek pedig szintén arányosnak kell lenniük a kitűzött célokkal, és az érintett területeken felmerülő valódi szükségletekhez kell kapcsolódniuk;

32.  kéri, hogy a makroregionális stratégiákkal kapcsolatban felmerülő valamennyi kérdéssel – például a felelősségvállalással és a szükséges politikai ösztönző intézkedésekkel – a valamennyi érintett régió között létrejött előzetes megállapodás szerinti módon foglalkozzanak;

33.  úgy véli, hogy a megcélzott régiókban növelni kell a makrorégiók tevékenységeinek és elért eredményeinek láthatóságát és javítani kell azok közmegítélését, mégpedig tájékoztató kampányok lebonyolításával és a bevált gyakorlatok cseréjével, többek között online platformokon és közösségi hálózatokon keresztül, ezzel könnyen hozzáférhetővé téve őket a nagyközönség számára;

34.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret (TPK) következő felülvizsgálata lehetőséget kínál a makroregionális stratégiák célkitűzéseinek egyidejű felülvizsgálatára, az uniós prioritásokkal való kapcsolataik megerősítése és a kapcsolódó pénzügyi kötelezettségvállalások megszilárdítása érdekében;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy a kohéziós politikára vonatkozó szabályok soron következő felülvizsgálatának keretében nyújtson be javaslatokat a makroregionális stratégiák megfelelőbb végrehajtásának támogatására;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló – 2018-ban esedékes – következő jelentésében, nyújtson alaposabb elemzést, beleértve különösen az alábbiakat:

a)  az európai területi együttműködés transznacionális programjainak hatékonysága a makroregionális stratégiák finanszírozása és azok stratégiai ösztönzése tekintetében;

b)  az egyes makroregionális stratégiákba integrálható mutatók az eredményorientáltság fokozása és a nyomon követés, valamint az értékelés javítása érdekében;

c)  az EU prioritásaival való kapcsolat megerősítését célzó intézkedések;

d)  a végrehajtás egyszerűsítése és a finanszírozási módok horizontális kezelése;

e)  a regionális és helyi kormányzati szinteknek a makroregionális stratégiák végrehajtásába való bevonásának minősége;

37.  hangsúlyozza, hogy – pl. a Kárpátok régióra, az atlanti régióra, a földközi-tengeri régióra vagy az Ibériai-félszigetre vonatkozó – új stratégiák kidolgozására irányuló felhívás nem vonhatja el a figyelmet a meglévő makroregionális stratégiák hatékonyabb és mélyrehatóbb végrehajtásának elsődleges céljáról;

38.  támogatja a „három nem” (új uniós jogszabály, új uniós finanszírozás és új uniós struktúrák létrehozásának tilalma) elvének a makroregionális stratégiák esetében történő alkalmazását; javasolja ugyanakkor, hogy a Bizottság a makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló következő jelentésében értékelje e tilalmaknak az európai strukturális és beruházási alapok alá tartozó programokra kifejtett hatását;

39.  hangsúlyozza, hogy az együttműködéssel kapcsolatos tevékenységek eseti alapú területi megközelítésére van szükség, mivel a makroregionális stratégiák olyan területi kihívások kezelésére irányulnak, melyeket közösen hatékonyabban lehet megoldani; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy szinergiákat és konvergenciát kell kialakítani az európai területi együttműködési programokban és a makrorégiókban megvalósuló területi együttműködés különböző alkotóelemei között a transznacionális programok hatásának fokozása, az erőforrások összevonása, a makroregionális stratégiák finanszírozásának egyszerűsítése és végrehajtásuk hatásának fokozása, valamint a befektetett erőforrások hatékonyságának növelése érdekében;

40.  újból megerősíti az EU fenntartható fejlesztési célok végrehajtása iránti elkötelezettségét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a makroregionális stratégiák célkitűzéseit összehangolják az olyan kiemelt uniós kezdeményezésekkel, mint az energiaunió, az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás és a tengeri makrorégiók „kék növekedése”; felhívja a figyelmet a környezeti kockázatok kezelésére is, így például a természet, a biológiai sokféleség és a halállományok megőrzésére, a tengeri szennyezés elleni küzdelemre, valamint a fenntartható és környezetbarát idegenforgalom fejlesztésére; ösztönzi a megújuló energiával kapcsolatos együttműködést; ezzel összefüggésben ösztönzi az intelligens szakosodási stratégiák (S3) alkalmazását, a kkv-k megerősítését és a minőségi munkahelyek létrehozását;

41.  hangsúlyozza, hogy a Parlament kísérleti projektek és előkészítő intézkedések révén a kezdetektől fogva támogatta a makrorégiókat; utal továbbá a balti-tengeri régióban gyűjtött tapasztalatokra, amelyek azt mutatják, hogy a makroregionális együttműködés alapját továbbra is a hosszú távú gondolkodásnak kell képeznie;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a Parlamentet, hogy megfigyelőként vegyen részt a makroregionális stratégiákkal foglalkozó magas szintű csoport munkájában;

o

o    o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a makroregionális stratégiákban részt vevő tagállamok és harmadik országok kormányainak, továbbá nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(2)

HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(3)

HL L 347., 2013.12.20., 303. o.

(4)

HL CE 188., 2012.6.28., 30. o.

(5)

HL C 349. E, 2013.11.29., 1. o.

(6)

HL C 353. E, 2013.12.3., 122. o.

(7)

HL C 355., 2017.10.20., 23. o.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0336.

(9)

6 Schmitt et al (2009), EU macro-regions and macro-regional strategies – A scoping study, Nordregio elektronikus munkadokumentum, 2009:4.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (28.9.2017)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

az Unió makroregionális stratégiáinak végrehajtásáról

(2017/2040(INI))

A vélemény előadója: Biljana Borzan

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felkéri a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  elismeri az uniós makroregionális stratégiák, nevezetesen a 2009-es uniós balti-tengeri stratégia (EUSBSR), a 2011-es Duna régióra vonatkozó uniós stratégia (EUSDR), a 2014-es adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia (EUSAIR) és a 2015-ös Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia (EUSALP) fontosságát; megjegyzi, hogy uniós szinten a makroregionális stratégiákat következetesen beépítik a szakpolitikai tervezésbe, nemzeti és regionális szinten azonban csak elvétve; üdvözli a Bizottság jelentését, azonban úgy véli, hogy további értékelésre lett volna szükség a meglévő makroregionális stratégiák végrehajtásával, valamint különösen a környezetvédelem, mint a fenntartható fejlődés egyik pillérének szempontjaival kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy a soron következő jelentéseiben fordítson különös figyelmet a makroregionális stratégiák keretébe tartozó projektek eredményeire;

2.  felismeri az uniós makroregionális stratégiák jelentőségét abban, hogy egységes integrált keretet alkotnak, és elősegítik a különböző szereplők előtt álló közös kihívások kezelésére irányuló összehangolt fellépést egy adott földrajzi területen, amely tagállamokat és harmadik országokat is magában foglal, amelyek ilyen módon kihasználhatják a gazdasági, társadalmi és területi kohézióért folytatott megerősített együttműködés előnyeit; felhívja a Bizottságot, a részt vevő országokat és ezek régióit szinergiák kialakítására, valamint arra, hogy még inkább építsék be a makroregionális stratégiákat az uniós ágazati politikákba, különösen a környezetvédelem és a biológiai sokféleség védelme, valamint a klímaváltozás hatásainak csökkentése és az azokhoz való alkalmazkodás területén;

3.  hangsúlyozza a makroregionális stratégiák keretében történő kollektív fellépés lehetséges környezetvédelmi előnyeit, többek között a határokon átnyúló jellegű előnyöket, például az üvegházhatású gázok és más szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentését, a biodiverzitás és a környezet védelmét, valamint az éghajlatváltozáshoz való ökoszisztéma-alapú alkalmazkodási stratégiákat illetően; úgy véli, hogy a stratégiákat még hatékonyabban lehetne irányítani a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás, a megújuló energiák és a kék gazdaság tekintetében; úgy véli, a régiók közötti szakpolitikai koordináció hatékony megközelítés a környezetvédelmi kihívások tartós megoldásának megtalálásához; felhív a környezetvédelmi integráció koncepciójának a jelenlegi és jövőbeli makrorégiókra vonatkozó különböző ágazatközi politikák megtervezése és végrehajtása során történő érvényesítésére;

4.  ösztönzi a természetmegőrzési területek növelését a biodiverzitás csökkenésének megállítása és a környezetvédelem érdekében, nevezetesen a Natura 2000 és az Emerald hálózatok, illetve a LIFE program javításával;

5.  úgy véli, hogy a makroregionális stratégiák és a kapcsolódó környezetvédelmi programok hasznos eszközként szolgálnak arra, hogy az európai együttműködés előnyeit láthatóvá tegyék a polgárok számára, és ezért arra sürget minden érintett felet, hogy teljes mértékben kötelezze el magát a stratégiák mellett és vegyen részt azok végrehajtásában;

6.  felhív arra, hogy a tagállamok, valamint a part menti tagjelölt és lehetséges tagjelölt országok időben fogadjanak el tengeri területrendezési terveket és integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiákat;

7.  rámutat, hogy a vidéki területeken a természet jelenti a gazdasági alapot számos lakos számára, valamint hogy a környezetvédelmi programok csak a helyi lakosok támogatása esetén lehetnek sikeresek; hangsúlyozza ezért, hogy a környezetvédelmi célok teljesítése érdekében az ilyen projekteknek teljes mértékben figyelembe kell venniük a helyiek hosszú távú gazdasági érdekeit;

8.  sürget minden érdekelt felet, hogy folytassanak olyan termelési és fogyasztási módokat magában foglaló éghajlat-politikát, amely összhangban van a körforgásos gazdaság, a környezetvédelem és az egészségvédelem elveivel, valamint a rövidebb ciklusú élelmiszer-ellátási láncokkal, és helyezzék a hangsúlyt a helyi anyagok és természeti erőforrások észszerű felhasználására és újrafelhasználására, biztosítva a toxikus anyagoktól mentes anyagkörforgást – a szennyvíz és a mezőgazdasági hulladékot is beleértve –, továbbá ösztönözzék a termelők és a fogyasztók közötti helyi szintű szoros kapcsolatokat; az ökoinnováció és az új üzleti modellek kifejlesztésének fellendítése érdekében ösztönzi a zöld közbeszerzési politika alkalmazását minden makroregionális stratégia keretében;

9.  kéri a tengeri NATURA 2000 hálózat bővítését, valamint egy védett tengeri területekből álló koherens és reprezentatív hálózat megvalósítását a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerint 2020-ig;

10.  hangsúlyozza, hogy a stratégiák ismertségének és a helyi közösségek általi elfogadottságának a növelése érdekében fontos az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd és a nyilvánosság tájékoztatása a makroregionális stratégiákról; úgy véli, ez kulcsfontosságú elem a makroregionális stratégiák sikeréhez;

11.  a makroregionális célok elérése és a makroregionális stratégiákban rejlő potenciál kiaknázása érdekében minden szinten felszólít a meglévő források egyedi szinkronizálására és összehangoltabb felhasználására; javasolja, hogy a makroregionális stratégiák kapcsán szerzett tapasztalatokat használják fel az érintett uniós pénzügyi eszközök hatékonyságának javítására; tudomásul veszi, hogy az uniós finanszírozás általában meghatározott projektekhez kapcsolódik, míg a környezeti kihívások hosszú távú megközelítést igényelnek; kiemeli, hogy arra van szükség, hogy a Bizottság, a tagállamok és az illetékes hatóságok ezt a hosszú távú szempontot figyelembe vegyék a projektek finanszírozása és a jövőbeli finanszírozási programok kialakítása során, valamint hogy hatékonyabban összehangolják a makrorégiók egyedi környezetvédelmi céljainak finanszírozására rendelkezésre álló erőforrásokat és ezek felhasználását a politikai prioritásokhoz igazítsák;

12.  hangsúlyozza különböző mutatókra vonatkozó nyomon követési és értékelési eszközök kifejlesztésének fontosságát a környezetvédelmi célkitűzések teljesítésének pontosabb felmérése érdekében, úgy, hogy ez ne keletkeztessen szükségtelen adminisztratív terheket a projektpartnerek és az érdekelt felek számára;

13.  felhívja a makrorégiók érdekelt feleit, hogy használják fel az európai strukturális és beruházási alapokat (esb-alapok), valamint egyéb uniós forrásokat a környezetvédelemmel kapcsolatos olyan beruházások előmozdítása érdekében, amelyek célkitűzései között szerepel az éghajlatváltozás mérséklése;

14.  felszólítja a makrorégiók érdekelt feleit, hogy a makroregionális stratégiák szempontjából jelentős alapok és a konkrét környezetvédelmi célkitűzések finanszírozási eszközei mellett fontolják meg az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) felhasználását is;

15.  rámutat arra, hogy az adriai- és jón-tengeri régió tengerét különböző forrásokból származó szennyezés, többek között kezeletlen hulladék és tengeri szemét, kezeletlen szennyvíz, valamint a mezőgazdasági szennyvíz és haltenyészetek miatti eutrofizáció fenyegeti; felhívja ezért a részt vevő országokat, hogy fokozzák tovább ezen környezetvédelmi kihívások leküzdésére irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy erre a célra bevezetésre kerüljön egy megfelelő, a hulladék és a szennyvíz kezelésére, valamint a vízkészletek védelmére szolgáló rendszer;

16.  rámutat, hogy az Adriai-tenger félig zárt helyzetéből adódóan a szennyezés szempontjából különösen kiszolgáltatott, és hidrográfiai tulajdonságai sem a szokásosak, például az, hogy a régió északi és déli része között a mélység és a partvonal hossza jelentős mértékben eltér; üdvözli, hogy az adriai- és jón-tengeri régiónak mind a négy pillérét úgy alakították ki, hogy hozzájáruljanak a fenntarthatósági célokhoz;

17.  úgy véli, hogy a közúti és a közlekedési infrastruktúrák kiteljesítése, valamint a megújuló energiaforrásokban rejlő hatalmas kihasználatlan erőforrások kiaknázásának előmozdítása a makroregionális környezeti fenntarthatósági célok elérésének elengedhetetlen feltételét képezik;

18.  rámutat, hogy konkrét környezetvédelmi intézkedésekkel, többek között felmérések indítására és a talajsüllyedés megakadályozására irányuló projektek révén biztosítani kell az adriai- és jón-tengeri makrorégiók környezetvédelmi fenntarthatóságát;

19.  emlékeztet „Az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: jelenlegi gyakorlat és a jövőbeni kilátások, különösen a Földközi-tenger térségében” című, 2012. július 3-i állásfoglalásában foglalt korábbi álláspontjára; rámutat, hogy a földközi-tengeri térség összetartozó egészet képez, egységes kulturális és környezeti térséget alkot, és a „mediterrán éghajlat” folytán számos közös jellemzővel és prioritással rendelkezik: hasonló mezőgazdasági termékek, bőségesen rendelkezésre álló megújuló energiaforrások (különösen napenergia), a turizmus jelentősége, valamint hasonló kockázatok a természeti katasztrófákat (tűzvész, árvizek, földrengések, csekély vízkészletek), illetve az emberi tevékenységet – nevezetesen a tengerek szennyezését – illetően; ismét megerősíti, hogy a földközi-tengeri országok és régiók közös kihívásainak és problémáinak kezelése és az Európa fejlődése és integrációja szempontjából igen jelentős térség strukturálása érdekében támogatja egy makroregionális stratégia megvalósítását a Földközi-tenger medencéjében, és kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek sürgős lépéseket ez ügyben;

20.  az Unió erőforrásainak fenntartható kiaknázása érdekében felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a makrorégiókban megvalósuló projektekbe bevont harmadik országok feleljenek meg a vonatkozó uniós vívmányoknak, különösen a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvnek, a vízügyi keretirányelvnek, a települési szennyvízről, a nitrátokról, a hulladékról szóló irányelveknek, madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelveknek, valamint a környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó stratégiának; ajánlja, hogy a megállapodásokat és egyezményeket használják az Unión kívüli országoknak az Unió környezetvédelmi projektjeibe való bevonására;

21.  úgy véli, hogy az adriai- és jón-tengeri régió fenntartható idegenforgalom pillére pozitív eszközként szolgál a régió fenntartható gazdasági növekedésének megteremtésében, és felhívja a figyelmet a környezeti kihívásokra és a makroregionális stratégiákra;

22.  rámutat, hogy adriai- és jón-tengeri régió tengeri és part menti területeinek gazdag biológiai sokfélesége jelentős vonzerőt jelent a turizmus, a szabadidős tevékenységek és a halászat szempontjából, és hozzájárul a makrorégió kulturális örökségéhez; sajnálatosnak tartja ezért az élőhelytérképek hiányát; felhívja a részt vevő országokat, hogy az EUSAIR keretében tegyenek lépéseket a feltérképezés érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy az erőforrások fenntartható felhasználásának biztosítsa érdekében a tengerparti övezetek integrált kezelése (ICZM) és a tengeri területrendezés keretében a tevékenységeket ökoszisztémán alapuló megközelítést követve kell összehangolni, mivel a különböző part menti és tengeri ágazati tevékenységeket illetően mindkét keret fontos ösztönzőt jelent a határokon átnyúló együttműködésre és az érdekelt felek közötti együttműködésre, és megvan bennük a lehetőség arra, hogy fenntartható módon összhangba hozzák az ökoszisztéma-szolgáltatásokat a kék növekedési lehetőségekkel;

24.  kéri hogy hozzanak létre egy, a tengeri hulladékra és a tengerszennyezésre vonatkozó, a hulladék és a szennyezés forrásainak és típusainak azonosítására is kiterjedő összehangolt monitoringrendszert és adatbázist, valamint egy földrajzi információs rendszert (GIS-adatbázis) a tengeri hulladék elhelyezkedéséről és forrásairól;

25.  felszólít egy olajszennyezések és más nagymértékű környezetszennyezések esetére vonatkozó közös vészhelyzeti terv kidolgozására és végrehajtására, az Adriai-tenger és a part menti területei védelmével foglalkozó közös bizottság által kidolgozott alregionális vészhelyzeti tervre és a barcelonai egyezmény jegyzőkönyveire építve;

26.  felhívja az érintett országokat, hogy kezeljék prioritásként az EUSAIR főbb végrehajtóira irányuló, valamint az EUSAIR vonatkozó operatív programjaiért felelős hatóságokra irányuló kapacitásépítést;

27.  hangsúlyozza, hogy a súlyos áradások okozta károk megelőzése még mindig az egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívás a Duna makrorégió országai számára; kiemeli, hogy a határokon átterjedő szennyezés megelőzése érdekében kiegészítő együttes fellépések megtételét kellene megfontolni;

28.  elismeréssel nyugtázza, hogy az olyan projektek, mint a DANUBEPARKS 2.0, a STURGEON 2020, SEERISK, CC-WARE és a Danube Air Nexus program végrehajtása hozzájárultak az EUSDR környezeti céljainak eléréséhez;

29.  üdvözli a Duna régióra vonatkozó „EuroAccess” projektet mint olyan eszközt, amely elérhetőbbé teszi a finanszírozást, és arra ösztönzi a többi makroregionális régiót, hogy tekintsék ezt a bevált gyakorlatnak;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdje meg egy ibériai-félszigeti makrorégió kialakítását, amely megfelel az éghajlati követelményekkel összhangban álló, megfelelően tervezett erdőgazdálkodási politika folytatásával kapcsolatos kihívásoknak, és amelynek célja, hogy az erdők megfelelő ökológiai kezelése és diverzifikációja révén orvosolják a vidék elnéptelenedését, az elsivatagosodást és a talajeróziót, kevésbé gyúlékony őshonos lombhullató fák ültetése révén, elősegítve ezzel a Portugáliában és Spanyolországban az erdőkben évente bekövetkező jelentős tűzkárok ellensúlyozását;

31.  üdvözli az Interreg Duna Transznacionális Program irányítást támogató eszközként történő létrehozását, és hangsúlyozza, hogy az az EUSDR egyik leglátványosabb eredményeként közvetlenül hozzájárult a stratégia megvalósításához;

32.  hangsúlyozza, hogy a Duna régióban a mobilitás és a multimodalitás integráltabb megközelítése a környezet szempontjából is előnyös lenne;

33.  hangsúlyozza, hogy tekintettel az éghajlatváltozással, a környezetvédelemmel, a kockázatmegelőzéssel és -kezeléssel, az erőforrások hatékony felhasználásával, a természetvédelemmel, a biológiai sokféleséggel, a közös vízkészletekkel és a kék gazdaságban és a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségek feltérképezésével kapcsolatban felmerülő határokon átnyúló kihívásokra a Bizottságnak sürgősen kezdeményeznie kellene tanulmányok készítését egy Ibériai-félsziget makrorégió kialakításáról;

34.  üdvözli a Duna Stratégia Pont mint a Duna régióra vonatkozó európai uniós stratégia létrehozását elősegítő szerv létrehozását, és minden érintett felet és potenciálisan érdekelt szereplőt közreműködésre bátorít;

35.  aggodalommal állapítja meg, hogy tevékenysége első éveihez képest úgy tűnik, hogy az EUSDR a részt vevő országokban a nemzeti szintű politikai narratívában fontosságát tekintve hátrébb sorolódott; hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a politikai lendületet, mivel az országok elkötelezettsége közvetlenül kihat a nemzeti és a regionális szinten rendelkezésre álló emberi erőforrásokra, ami pedig elengedhetetlen a stratégia zökkenőmentes működéséhez és az eddig elért előrelépés és eredmények megszilárdítása érdekében folytatott munkához;

36.  felhívja a részt vevő országokat, hogy biztosítsák a nemzeti képviselők megfelelő részvételét az EUSDR irányítóbizottságának a kiemelt területekről tartott ülésein, valamint hogy fontolják meg a kiemelt területek jelenlegi számának és hatókörének csökkentését, amennyiben jól meghatározott időkereteken belül nem különítenek el számukra megfelelő forrásokat;

37.  felhívja a figyelmet a számos, Dunában elsüllyedt hajó problémájára, amelyek navigációs és ökológiai veszélyt jelentenek, különösen alacsony vízszint esetén; rámutat, hogy az elsüllyedt hajóroncsok érzékelhető mennyiségű üzemanyagot és más vegyi anyagokat tartalmaznak, melyek folyamatosan szennyezik a vizet, a hajók rozsdásodó fémszerkezete pedig komoly következményekkel járó, állandó környezetszennyezést idéz elő; arra szólít fel, hogy bocsássanak rendelkezésre uniós forrásokat e probléma kezelésére, továbbá nagyobb együttműködést kér az EUSDR keretében;

38.  felhívja az Alpok makrorégió érdekelt feleit, hogy használják fel az európai strukturális és beruházási alapokat, valamint egyéb uniós forrásokat a környezetvédelemmel kapcsolatos olyan beruházások előmozdítása érdekében, amelyek célkitűzései között szerepel az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás; üdvözli különösen a régió integrált megközelítését, amely a környezet és az ökoszisztémák megóvását összehangolja a gazdasági és társadalmi jólétre törekvéssel;

39.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi politika átfogó jellegű, és hogy az Alpok-régióra vonatkozó stratégiai területeken az előnyben részesített lehetőségeket össze kell hangolni a környezeti fenntarthatósággal és a gazdasági fejlődéssel; rámutat, hogy az Alpok-régió fontos regionális közlekedési csomópont, és egyben az egyik legnagyobb természetvédelmi és szabadidős tevékenységre alkalmas terület, és turisztikai szempontból Európa egyik legvonzóbb régiója; megjegyzi azonban, hogy sajátos földrajzi és természeti adottságai miatt a régió bizonyos részei nehezen megközelíthetők; úgy véli, hogy az Alpok egyedi természeti területként való megőrzése érdekében elengedhetetlen a fenntartható és egymással összefüggő közlekedési stratégiák létrehozása, valamint az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és a biológiai sokféleség megőrzését célzó politikák figyelembe vétele – így például az élőhelyeknek a fajok vándorlását lehetővé tevő összekapcsolása révén;

40.  aggodalmát fejezi ki, hogy az éghajlatváltozás az Alpok-régióban hidrogeológiai instabilitást okozhat és veszélyeztetheti a biológiai sokféleséget; kiemeli, hogy a hőmérséklet emelkedése komoly veszélyt jelent a nagy magasságban élő fajok populációira, és hogy a gleccserek olvadása is aggodalomra okot adó tényező, mivel jelentős hatást gyakorol a talajvízkészletekre;

41.  hangsúlyozza, hogy az Alpok-régióban az idegenforgalom és a mezőgazdaság a régió fenntartható fejlődésének kulcsfontosságú tényezői, ezért a környezetvédelmi projektek végrehajtásának minden szakaszába integrálni kell őket;

42.  megjegyzi, hogy az EUSALP stratégia végrehajtása során tett első lépések megmutatták, hogy nehéznek bizonyult stratégiának a meglévő programokba való integrálása, mivel azok irányítása olyan struktúrák, keretek és időkeretek segítségével történik, amelyek gyakran nem egyeztethetők össze a makroregionális stratégia igényeivel;

43.  felhívja a részt vevő országokat, hogy erősítsék meg az EUSALP akciócsoportnak az őket majd képviselő tagjai iránti elkötelezettségüket, a folytonosságot, a stabilitást, felhatalmazásukat és az irántuk való támogatásukat, és gondoskodjanak minden akciócsoport megfelelő képviseletéről;

44.  üdvözli a Balti-tenger térségében végrehajtott, környezetvédelmi szempontból előnyös projekteket, például a tengeri szemetelés csökkentésére irányuló „BLASTIC” projektet, az éghajlatváltozás kihívásaival kapcsolatos integrált válaszadás megerősítését szolgáló éghajlat-politikai párbeszéd platformját, és vízminőség javítására irányuló „PRESTO” projektet; úgy véli azonban, hogy további erőfeszítésekre van szükség a balti-tengeri makrorégióban tapasztalható környezetvédelmi kihívások leküzdése érdekében, különösen az eutrofizáció, a tenger fokozottabb védelme, a levegő minősége és szennyezése tekintetében.

45.  rámutat, hogy a 2009-ben történt elindulása óta a Balti-tenger környezeti állapotának javítása maradt a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia legfontosabb eleme;

46.  emlékeztet arra, hogy a Balti-tenger a világ egyik legszennyezettebb tengere; hangsúlyozza az együttműködés fontosságát a Balti-tenger állapotának javításában; kéri, hogy folytatódjanak a szomszédsági programok a Balti-tenger vízgyűjtő területén, valamint hogy ezek foglaljanak magukban olyan finanszírozást, amelyek révén a környezet állapota a vízgyűjtő terület egészén javítható;

47.  megjegyzi, hogy a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérése képezi a Balti-tengeri régióban a szakpolitikai fellépések egyik fő célkitűzését;

48.  sajnálatosnak tartja a tengeri makrorégiók szempontjából, hogy a hajók kezeletlen szennyvizet engedhetnek a tengerbe, ha a parttól 12 tengeri mérföldnél (kb. 22 km-nél) távolabb vannak, és hogy a kezelt szennyvizet akár a parttól 3 tengeri mérföldre (kb. 5,5 km-re) a vízbe engedhetik; kéri finanszírozás biztosítását a kikötők szennyvíz befogadására szolgáló kapacitásának növelése érekében, hogy a személyszállító hajók szennyvizüket a felülvizsgált MARPOL-egyezmény IV. melléklete által előírtak szerint kezelhessék;

49.  felhívja az összes érintett felet, hogy szervezzenek gyakoribb és rendszeres politikai eszmecseréket az EUSBSR-ről nemzeti szinten a parlamenten vagy a kormányon belül, illetve a vonatkozó miniszteri találkozók keretében a Tanáccsal;

50.  a balti-tengeri makrorégió szempontjából üdvözli az EU által elfogadott, kénről szóló irányelvet, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet tengeri környezetvédelmi bizottságának (IMO) 2016. október 27-i határozatát, amelyben a Balti-tengert és az Északi-tengert NOx-kibocsátás-ellenőrzési területnek (NECA) jelölte ki; emlékeztet arra, hogy a hajók által használt szennyező üzemanyagok még mindig nagy mennyiségű nitrogén és kén levegőbe való kibocsátását eredményezik, ahonnan pedig e szennyezés a tengerbe hullik;

51.  megjegyzi, hogy az EUSBSR egy stabil, több mint 100 kiemelt kezdeményezést és új hálózatot magában foglaló együttműködési keret; mindazonáltal sürgeti az érintett feleket, hogy a projekteredményekre építve tartsák fenn a lendületet és javítsák a szakpolitikák összehangolását és tartalmát;

52.  fontosnak ítéli a nyitott hurkú füstgáz-kéntelenítőt használók arra vonatkozó engedélyének felülvizsgálatát, hogy a füstgáz-kéntelenítés során felhasznált vizet visszaengedjék a tengerbe; megállapítja, hogy a zárt hurkú füstgáz-kéntelenítőkből származó szennyvizet tisztítani kell, azonban a nyitott hurkú füstgáz-kéntelenítők szennyvizét közvetlenül visszaengedik a tengerbe, ami egy olyan „zöldre festett” működési modellt hoz létre, amelyben a ként ugyan eltávolítják a levegőből, azonban az végül a tengerben köt ki;

53.  emlékeztet tengeri biztonság fontosságára, különösen a Balti-tengeren; hangsúlyozza a balti-tengeri régió országai közötti együttműködés fontosságát a tengeri szállítás növekvő volumenéből és különösen az olaj és más veszélyes anyagok szállításából eredő kihívások legyőzésében;

54.  emlékeztet, hogy a tengeri makrorégiók kék növekedése a tengerekben rejlő potenciál fenntartható használatán alapul, ami azt jelenti, hogy a környezetvédelem szempontját minden tevékenység során figyelembe kell venni; emlékeztet arra, hogy a kék biogazdaság keretén belül a foglalkoztatás előmozdítása céljából lehetséges új termékeket és szolgáltatásokat találni, valamint lehetőség van az azokra alapuló know-how fejlesztésére és alkalmazására; hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások fenntartható használata és a vízi és a tengeri környezet kedvező állapota erős alapot teremt a kék biogazdaság számára;

55.  hangsúlyozza, hogy jelentős elmozdulás történt a közgazdasági gondolkodásban a biogazdaság és a körkörös gazdaság felé, ami segítheti a balti-tengeri környezeti kihívások leküzdését; emlékeztet a megújuló energiák kiaknázásában és az energiahatékonyság javításában rejlő lehetőségekre a Balti-tengeri régióban;

56.  az energiaszegénység visszaszorítása és felszámolása, valamint az energiabiztonság és az energiaellátás fokozása érdekében fontosnak tartja, hogy lehetőség legyen a balti-tengeri régió energiahálózatokkal való összekapcsolására.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

28.9.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

59

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Ivo Belet, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Birgit Collin-Langen, Mireille D’Ornano, Seb Dance, Angélique Delahaye, Bas Eickhout, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Josu Juaristi Abaunz, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Jo Leinen, Peter Liese, Norbert Lins, Rupert Matthews, Valentinas Mazuronis, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, Frédérique Ries, Michèle Rivasi, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Renate Sommer, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivica Tolić, Nils Torvalds, Adina-Ioana Vălean, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Guillaume Balas, Jørn Dohrmann, Eleonora Evi, Christofer Fjellner, Elena Gentile, Anja Hazekamp, Merja Kyllönen, Ulrike Müller, Stanislav Polčák, Gabriele Preuß, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Matt Carthy, Olle Ludvigsson, Bernard Monot, Jens Nilsson, Marita Ulvskog

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

59

+

ALDE

Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Ulrike Müller, Frédérique Ries, Nils Torvalds

ECR

Jørn Dohrmann, Arne Gericke, Julie Girling, Urszula Krupa, Rupert Matthews, Bolesław G. Piecha, Jadwiga Wiśniewska

EFDD

Eleonora Evi, Piernicola Pedicini

GUE/NGL

Matt Carthy, Anja Hazekamp, Josu Juaristi Abaunz, Kateřina Konečná, Merja Kyllönen

NI

Zoltán Balczó

PPE

Pilar Ayuso, Ivo Belet, Birgit Collin-Langen, Angélique Delahaye, Christofer Fjellner, Jens Gieseke, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Peter Liese, Norbert Lins, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Stanislav Polčák, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean

S&D

Guillaume Balas, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Seb Dance, Elena Gentile, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Jo Leinen, Olle Ludvigsson, Jens Nilsson, Gilles Pargneaux, Pavel Poc, Gabriele Preuß, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Marita Ulvskog, Damiano Zoffoli

VERTS/ALE

Marco Affronte, Margrete Auken, Bas Eickhout, Benedek Jávor, Michèle Rivasi, Davor Škrlec

1

-

ENF

Mireille D’Ornano

2

0

ENF

Jean-François Jalkh, Bernard Monot

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Mercedes Bresso, Rosa D’Amato, John Flack, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Marc Joulaud, Constanze Krehl, Sławomir Kłosowski, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Andrey Novakov, Younous Omarjee, Konstantinos Papadakis, Stanislav Polčák, Monika Smolková, Maria Spyraki, Ruža Tomašić, Monika Vana, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Viorica Dăncilă, Raffaele Fitto, Elena Gentile, John Howarth, Ivana Maletić, Demetris Papadakis, Dimitrios Papadimoulis, Bronis Ropė, Damiano Zoffoli, Milan Zver

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Olle Ludvigsson


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

34

+

ALDE

Ivan Jakovčić, Iskra Mihaylova, Matthijs van Miltenburg

ECR

Raffaele Fitto, Sławomir Kłosowski, Ruža Tomašić

EFDD

Rosa D'Amato

GUE/NGL

Martina Michels, Younous Omarjee, Dimitrios Papadimoulis

PPE

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Daniel Buda, Krzysztof Hetman, Marc Joulaud, Ivana Maletić, Andrey Novakov, Stanislav Polčák, Maria Spyraki, Milan Zver, Lambert van Nistelrooij

S&D

Mercedes Bresso, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Elena Gentile, Michela Giuffrida, John Howarth, Constanze Krehl, Olle Ludvigsson, Demetris Papadakis, Monika Smolková, Damiano Zoffoli,

VERTS/ALE

Bronis Ropė, Monika Vana

1

-

NI

Konstantinos Papadakis

1

0

ECR

John Flack

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Jogi nyilatkozat