Eljárás : 2017/2210(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0031/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0031/2018

Viták :

PV 16/04/2018 - 23
CRE 16/04/2018 - 23

Szavazatok :

PV 17/04/2018 - 6.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0101

JELENTÉS     
PDF 631kWORD 77k
23.2.2018
PE 612.271v02-00 A8-0031/2018

a nemek közötti egyenlőség uniós médiaszektoron belüli helyzetéről

(2017/2210(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadó: Michaela Šojdrová

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nemek közötti egyenlőség uniós médiaszektoron belüli helyzetéről

(2017/2210(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(2),

–  tekintettel a Bizottságnak a szülők és gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2017. április 26-i javaslatára (COM(2017)0253),

–  tekintettel a nők és a férfiak esélyegyenlőségére vonatkozó harmadik középtávú közösségi cselekvési programra (1991–1995) (COM(90)0449),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a nők és a férfiak médiában és reklámokban való ábrázolásáról szóló 1995. október 5-i tanácsi állásfoglalásra(3),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget célzó közösségi keretstratégia felé (2001–2005)” című, 2000. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2000)0335),

–  tekintettel a nemekhez kötődő sztereotípiák társadalomban való felszámolásáról szóló 2008. június 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A nők döntéshozói szerepének erősítése a médiában” című 2013. június 24-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-es, 2006. március 1-jei ütemtervre (COM(2006)0092),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös, 2010. szeptember 21-i ütemtervre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a reklámokban a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló, 1997. július 25-i állásfoglalására,

–  tekintettel a marketingnek és a hirdetéseknek a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című, 2013. március 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak erősítése a digitális korban” című 2016. április 28-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében egy uniós stratégia szükségességéről szóló 2017. június 14-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról szóló 2017. július 4-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának növeléséről az EU-ban” című 2017. október 3-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló 2017. október 26-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a nemek közötti egyenlőségről és a médiáról szóló, 2013. július 10-i ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A nők ábrázolása a reklámokban” című, 2002. április 24-i 1555. sz. ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A nők ábrázolása a reklámokban” című, 2007. június 26-i 1799. sz. ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a nemek közötti egyenlőség audiovizuális szektoron belüli helyzetéről szóló, a tagállamokhoz intézett 2017. szeptember 27-i ajánlására,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „A pekingi akcióplatform uniós tagállamokon belüli végrehajtásának felülvizsgálata: a nők és a média – a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása a médiaszervezetek döntéshozatalában” című 2013. évi tanulmányára,

–  tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben rendezett, a nők helyzetéről szóló negyedik világkonferencián elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint annak mellékleteire,

–  tekintettel az Európa Tanács „Média és a nőkről alkotott kép” című 2013. évi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0031/2018),

A.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió alapvető elve, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkében foglaltak szerint, amely rögzíti, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására; mivel a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló uniós politikák hozzájárultak számos európai polgár életének javulásához;

B.  mivel a média negyedik hatalmi ágként működik, képes a közvélemény befolyásolására, illetve végső soron alakítására; mivel a média a demokratikus társadalmak egyik sarokköve, és mint ilyen, kötelessége biztosítani az információszabadságot, a vélemények sokszínűségét és a médiapluralizmust, elősegíteni az emberi méltóság tiszteletben tartását, valamint – többek között diverzifikált társadalmi modellek bemutatása révén – küzdeni a megkülönböztetés és egyenlőtlenség valamennyi formája ellen; mivel erre fel kell hívni a médiaszervezetek figyelmét;

C.  mivel az 1995-ben Pekingben rendezett, a nők helyzetéről szóló negyedik világkonferencia elismerte, hogy a nők és a média közötti kapcsolat fontos a nők és a férfiak közötti egyenlőség eléréséhez, és két stratégiai célt foglalt a pekingi cselekvési platformba:

a) a véleménynyilvánítás és a döntéshozatal tekintetében a nők médiában és új kommunikációs technológiákban, illetve ezeken keresztül való részvételének, illetve részvételi lehetőségének fokozása,

b) a nők kiegyensúlyozott, sztereotípiáktól mentes ábrázolásának előmozdítása a médiában;

D.  mivel a nők és a férfiak médián belüli uralkodó megjelenítése egyenlőtlen képviseletet eredményezhet különböző területeken, többek között politikai, gazdasági, társadalmi, tudományos, vallási és kulturális területeken, illetve a sportban, mivel a férfiak főként aktív társadalmi szerepben, a nők viszont inkább passzív szerepben jelennek meg; mivel a nőkről és a férfiakról alkotott képet befolyásoló különféle sztereotípiákon belül különösen gyakori a női test szexualizációja, ami még nyilvánvalóbb a bulvárújságírás és a reklámok esetében; mivel az erőszak erotizálása és a nők tárgyiasítása a médiában negatívan befolyásolja a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáért folytatott harcot; mivel a nemi sztereotípiákat gyakran kombinálják más, a megkülönböztetés valamely formájával együtt járó sztereotípiákkal;

E.  mivel a média jelentősen befolyásolja, hogy hogyan alakulnak és fejlődnek a nőkre és férfiakra érvényes társadalmi és kulturális nemi normák, és a test sztereotipikus megjelenítése, illetve a férfiasságról és nőiességről alkotott elképzelések révén jelentős befolyást gyakorol a nézőkre, például azáltal, ahogy a nők reklámokban megjelenő ábrázolása vagy termékek potenciális fogyasztókat célzó reklámjai tovább erősíthetik a hagyományos nemi normákat; mivel azokban az esetekben, amikor a média továbbra is sztereotip módon ábrázolja a nőket és a férfiakat, így az LMBTI személyeket is, az emberek gyakran jogosnak érzik ezeket a megjelenítéseket, ennélfogva rendkívül nehéz vagy lehetetlen ezeket megkérdőjelezni;

F.  mivel napjaink társadalmaiban a médiakörnyezeten belül jelentős szerepet játszik a reklámipar, amely olyan képeket és gondolatokat közvetít, amelyek az érzelmeinkre hatnak és ezáltal alakíthatják értékrendünket, attitűdünket és világképünket; mivel a reklámok a nemek torz ábrázolása révén hozzájárulnak a szexizmushoz és újratermelik a diszkriminációt, mivel egy reklám diszkriminatívnak, illetve szexistának tekinthető, amennyiben az egyik nemet lekezelő, sértő módon vagy kevésbé hozzáértőnek, kevésbé intelligensnek vagy alacsonyabbrendűnek ábrázolja;

G.  mivel az új technológiák átalakítják a hagyományos médiaüzleti modelleket; mivel az audiovizuális ágazat rendkívül fontos gazdasági értékkel bír, és önmagában közvetlenül több mint egymillió embert foglalkoztat az Unióban; mivel az új online kommunikációs és multimédiás rendszerek megkívánják a felügyeleti mechanizmusok kiigazítását, európai és nemzeti szinten és az önszabályozás szintjén egyaránt, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvről folytatott tárgyalások eredményétől függetlenül;

H.  mivel mind a nők, mind pedig a férfiak nézőpontját egyenlő mértékben figyelembe kell venni a társadalmi valóság valamennyi területére vonatkozó teljes és differenciált kép kialakításához; mivel fontos, hogy hogy ne hagyjuk veszni azokat a képességeket és készségeket, amelyekkel a nők hozzájárulhatnak ahhoz, hogy információkat és tényeket közöljenek, illetve véleményeket fogalmazzanak meg a médiában a nőkre váró kihívásokkal kapcsolatban, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a nőket nem lehet homogén csoportként kezelni;

I.  mivel a médiakommunikációban – elektronikus, nyomtatott, vizuális és audio – folyamatosan megjelenített, a nőkről szóló negatív és megalázó képeket meg kell változtatni; mivel a nemek közötti egyenlőtlenség a média által közvetített nyelvezet és képek révén is kialakul és újratermelődik; mivel a gyermekek már nagyon fiatalon szembesülnek a nemek közötti egyenlőtlenséggel a televíziós sorozatok, programok, beszélgetések, játékok, videojátékok és reklámok által támogatott szerepmodellek révén; mivel a nemi szerepek a gyermek- és kamaszkori szocializáció során formálódnak, ezért az emberekre egész életük folyamán kihatnak; mivel a médiaszakemberek oktatása és képzése hathatós eszköz a sztereotípiák elleni küzdelemhez és annak felszámolásához, valamint a tájékoztatáshoz és az egyenlőség előmozdításához;

J.  mivel 2015-ben az EU-28-ban az újságíró és kommunikációs diplomát szerzők 68%-a nő volt(13), miközben az EU-28 2008–2015 időszakra vonatkozó foglalkoztatási adatai azt mutatják, hogy a médiaszektorban foglalkoztatott nők aránya folyamatosan 40% körül mozog;

K.  mivel az EU 28 tagállamában a döntéshozatalban részt vevő nők aránya a médiában 32%, ami még mindig a nemek közötti egyensúlyi arány alatt van (40%–60%), míg a nők aránya az igazgatótanácsi elnökök között 22%(14);

L.  mivel a bérek és a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenség állandó probléma az EU-ban, és nyilvánvaló számos különböző ágazatban, így a médiában is, ahol a nemek közötti bérkülönbség 17%;

M.  mivel a nők továbbra is különböző okok miatt üvegplafonba ütköznek a médiában, és adott esetben nem egyenlőek az esélyeik az előléptetésre és szakmai előmenetelre, többek között egy olyan szervezeti kultúra eljárásaiból fakadóan, amelyek nem kedveznek a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakításának a versenykörnyezet, a stressz miatti hajszoltság, a rugalmatlan határidők és a hosszú munkanapok miatt; mivel a nők a felsővezetői pozíciókban való alulreprezentáltságuk miatt kevesebb döntéshozói hatáskörrel rendelkeznek a hírgyártásban;

N.  mivel a médiaszervezetek a tagállamokban a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó saját szakpolitikákat alakíthatnak ki, minek következtében számos eltérő gyakorlat alakul ki az Unióban: van, ahol a médiatartalomra vonatkozó rendkívül átfogó szakpolitikai keretek vannak, illetve a döntéshozó szervezetekben egyenlő képviseletet biztosítanak a férfiaknak és nőknek, és van, ahol egyáltalán nem alkalmaznak ilyen szakpolitikákat;

O.  mivel kutatások szerint a híradások csupán 4%-a mentes a sztereotipikus ábrázolásoktól; mivel a nők csupán a hírekben hallott vagy olvasott személyek 24%-át teszik ki(15); mivel kutatások szerint mind az online, mind az offline hírforrások csupán mintegy 37%-a származik nőktől, és ez a helyzet az elmúlt tíz évben semmiféle javulást nem mutatott(16); mivel a nőket leggyakrabban arra kérik meg, hogy véleményüket (41%) vagy személyes tapasztalatukat (38%) osszák meg, és ritkán idézik őket szakértőként (a hírek mindössze 17%-ában); mivel a kutatások azt is kimutatták, hogy öt szakértőből vagy kommentátorból mindössze egy nő (18%)(17);

P.  mivel a nők aránytalanul alulreprezentáltak a hírekben és az információs médiumokban, és még kevésbé láthatóak a sport, a politika, a gazdaság és a pénzügyek területén, függetlenül attól, hogy a tagállamokban számos különböző médiaorgánum működik; mivel a történelem nőalakjai szinte egyáltalán nincsenek jelen a vonatkozó médiatartalomban, például az életrajzi dokumentumfilmekben;

Q.  mivel a nők férfiakéval azonos szintű részvétele a riporttartalmakban, illetve információforrásként nemcsak a képviselet miatt rendkívül fontos, hanem az esélyegyenlőség, valamint szakértelmük és tudásuk elismerése érdekében is; mivel a pénzügyi korlátok és a munkafeltételek – többek között a munkahelyek bizonytalansága és a szakmai tapasztalat szintje, valamint az információ egyre gyorsabb áramlása és az egyre inkább üzleti jellegű gondolkodásmód – az európai média esetében akadályozzák a nemekkel kapcsolatos kérdések iránt felelős hozzáállást;

R.  mivel vannak olyan nők, akik magas szakmai színvonalon dolgoznak a médiában, köztük ismert filmkészítők, újságírók és riporterek, akik, noha a férfiakkal egyenlő szinten teljesítenek, jobban ki vannak téve a nemi alapú erőszaknak és a munkahelyi diszkriminációnak, és nem ugyanolyan szintű elismerésben részesülnek, mint férfi kollégáik;

S.  mivel a közösségi médiát használó nőknek egyre növekvő mértékű zaklatásban van részük; mivel ez a zaklatás elhallgattathatja a nőket, és gyengíti társadalmi részvételüket; mivel a világszerte gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a médiában dolgozó nők fele tapasztalt már szexuális zaklatást, egynegyedük tapasztalt fizikai erőszakot, és háromnegyedük tapasztalt megfélemlítést, fenyegetést vagy bántalmazást(18); mivel növekszik az aggodalom a nők és lányok elleni internetes erőszakkal kapcsolatban, és az Unióban a becslések szerint 15 éves kora óta minden tizedik nő tapasztalt már valamilyen formában internetes erőszakot; mivel uniós szinten nincsenek adatok és kutatások a nők és lányok ellen irányuló internetes erőszakra vonatkozóan; mivel a lelki és a szexuális zaklatás az emberi jogok megsértésének minősül; mivel a médiának, valamint a nemzeti és nemzetközi szabályozó szerveknek szabályokat – többek között szankciókat – kell megállapítaniuk, amelyeket a médiaszervezeteknek az ilyen ügyek kezelésében alkalmazniuk kell;

T.  mivel az oknyomozó újságírónők különösen nagy mértékben ki vannak téve az erőszaknak és gyakran válnak halálos kimenetelű támadások áldozataivá, mint azt Veronica Guerin és Daphne Caruana Galizia esete is bizonyítja;

U.  mivel az Európai Női Audiovizuális Hálózat (EWA) tanulmánya szerint(19) a vizsgált hét európai országban csak minden ötödik filmet rendezett nő, és a finanszírozási források túlnyomó többsége olyan filmekre jut, amelyeket nem nők rendeztek, noha a filmművészeti iskolák végzőseinek mintegy fele nő;

V.  mivel a médiavállalatoknak önszabályozási rendszereket és magatartási kódexeket kell elfogadniuk, amelyek a nemek közötti egyenlőséget védő és előmozdító eljárási normákat és kritériumokat tartalmaznak a szakmai előmenetellel és a médialefedettséggel kapcsolatban; mivel ezeket az önszabályozási és magatartási kódexeket az ágazat szakszervezeteivel együttműködésben kellene kialakítani, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó világos politikát követve;

A nők jelenléte a médiában

1.  rámutat, hogy bár a nők a felsőfokú végzettség szintjén ezen a területen a munkaerő jelentős részét alkotják, a vezetői és felsővezetői szinteken alulreprezentáltak; úgy véli, hogy mind az állami, mind a magán médiaszolgáltatók felelősek azért, hogy biztosítsák a nők és férfiak közötti egyensúlyt, és megakadályozzanak mindenfajta hátrányos megkülönböztetést; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki szakpolitikai ösztönzőket annak érdekében, hogy csökkentsék a nők vezetői pozíciókba és vezetői szerepbe kerülése előtt álló akadályokat a médiaorgánumokban;

2.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a nők képviselete az Unión belül a közmédiában általánosságban alacsony, mind a stratégiai, mind pedig az operatív jellegű magas szintű pozíciókban, illetve az igazgatótanácsokban (2017-ben 35,8% a vezető pozíciót betöltő, 37,7% a nem vezető beosztású és 33,3% az igazgatótanácsi tagságot betöltő nők aránya)(20);

3.  emlékeztet arra, hogy a pekingi akcióplatform nők médián belüli szerepére vonatkozó kritikus területeinek nyomon követése céljából az EIGE a következő mutatókat dolgozta ki:

–  a médiaszervezetek döntéshozó pozícióiban, valamint igazgatóságában helyet foglaló nők és férfiak aránya az EU-ban;

–  a médiaszervezetek igazgatóságában helyet foglaló nők és férfiak aránya az EU-ban;

–  a nemek közötti egyenlőség médiaszervezeteken belüli előmozdítását célzó politikák;

4.  emlékeztet arra, hogy noha az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv kimondja, hogy célkitűzései tagországi szinten nem érhetők el megfelelő mértékben, és azok uniós szinten jobban teljesíthetők, nem tartalmaz hivatkozást a médiaszervezeteken belüli egyenlő képviseletre vonatkozóan;

5.  megjegyzi, hogy noha jelenleg nem megfelelő a nők képviselete a közmédiában, még mindig nagyobb a valószínűsége, hogy ott magas szintű pozíciókra felveszik vagy előléptetik őket, mint a magánkézben lévő médiaorgánumokban(21);

6.  felhívja a tagállamokat és a médiaszervezeteket, hogy támogassák ösztönző intézkedések bevezetését, és dolgozzanak ki ilyen intézkedéseket – ideértve a kvótákat is –valamint hogy e szervezeteken belül fektessenek nagyobb hangsúlyt az ilyen törekvések nyomon követésére; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy újraindítsák a Nők az igazgatóságban irányelv folyamatát, amelyet a Tanács 2013 óta visszatart;

7.  tudomásul veszi, hogy a médiaágazatban hagyománya van mind a szabadúszók, mind pedig az állandó alkalmazottak foglalkoztatásának, illetve hogy a folyamatos digitalizáció a hagyományos példányszám és a reklámbevételek csökkenéséhez vezetett, ami hatással van az ágazatban kínált munkaszerződések típusára; megállapítja továbbá, hogy a nők az egész munkaerőpiacon felülreprezentáltak számos atipikus munkavégzési formában; megjegyzi, hogy a médiaágazatra nehezedő, a gazdasági életképesség fenntartására irányuló egyre növekvő nyomás valószínűleg egyre több ilyen típusú szerződést fog eredményezni;

8.  úgy véli, hogy e sztereotípiák negatív szociális környezetet teremthetnek a nők számára, és hozzájárulhatnak a nemi alapon történő megkülönböztetéshez a munkahelyen; megjegyzi, hogy a pozitív szociális környezet fontos szerepet játszik abban, hogy a munkavállalók megbirkózzanak a magas szintű munkaterheléssel;

9.  emlékeztet arra, hogy a médiaszervezeteknek jogában áll meghatározni az alkalmazottaik – férfiak és nők – számára kijelölt szerepeket, azonban felszólítja őket, hogy ezt a személyes méltóság és szakmai minőség maradéktalan tiszteletben tartása mellett tegyék; felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban arra az aggasztó jelenségre, hogy azokat a riporternőket tartják a televíziózásra alkalmasabbnak, akiket elképzeléseik szerint a nézők vonzóbbnak találnak, és ahogy ezek a riporterek idősebbekké válnak, fiatalabb kollégákat ültetnek a helyükre;

10.  elítéli továbbá a szexuális zaklatás és a más típusú bántalmazások széles körű előfordulását, különösen az online játékokban és a közösségi médiában, és arra ösztönzi a médiavállalatokat, hogy hozzanak létre olyan biztonságos környezetet, amely reagál a zaklatás eseteire; ezért különböző intézkedéseket szorgalmaz, többek között tájékoztató kampányokat, a jogsértőkkel szembeni fegyelmi szankciókra vonatkozó belső szabályok bevezetését, valamint ezen gyakorlatok áldozatainak pszichológiai és/vagy jogi támogatását, a munkahelyi és az online környezetben történő megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzése és leküzdése érdekében;

11.  erőteljesen elítéli a jelentős politikai és bűnügyi témákról rettenthetetlenül beszámoló női újságírók elleni támadásokat, és az újságírók védelme és biztonsága érdekében a lehető legkomolyabb intézkedések megtételére szólít fel;

12.  sürgeti az állami, illetve a magánkézben lévő médiaorgánumokat, hogy fogadjanak el belső szabályzatokat, például az esélyegyenlőségre és a sokszínűségre vonatkozó politikákat, többek között zaklatás elleni intézkedéseket, az anyasági vagy szülői szabadságra vonatkozó szabályokat, olyan rugalmas munkafeltételeket, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakítását, amely a nők és férfiak számára egyaránt lehetővé teszi a szülői szabadságot, ösztönözve a férfiakat, hogy ők is éljenek ezzel a lehetőséggel, biztosítva a gyermekgondozás egyenlő megosztását, valamint a mentori és vezetőképzési programokat, a távmunka és a rugalmas munkavégzés igénybe vételét mind a nők, mind a férfiak számára, önkéntes alapon és a szakmai előmenetel sérelme nélkül;

13.  nyomatékosan kéri, hogy a médiaorgánumok tartsák tiszteletben a nők és a férfiak anyasági, apasági, illetve szülői szabadság igénybevételéhez való jogát; emlékeztet arra, hogy a várandós nőket semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti állapotuk miatt, és nem tagadható meg nőktől állás amiatt, hogy gyermekvállalás mellett dönthetnek;

14.  javasolja, hogy a médiaszervezetek hozzanak létre a különböző, különösen a nők által alulreprezentált szakterületeken tevékenykedő női szakértőkből álló adatbázisokat, és adott esetben használják azokat; szorgalmazza továbbá, hogy az összes lehetséges médiatartalom tekintetében nemek szerinti adatgyűjtést folytassanak;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a média és az új kommunikációs technológiák révén növeljék a nők részvételét a véleménynyilvánítás terén és a döntéshozatalban;

16.  úgy véli, hogy minden médiában dolgozó javát szolgálhatja a nők munkahelyi helyzetének általános javulása; úgy véli azonban, hogy ez a javulás idáig nem bizonyult elegendőnek, és hogy továbbra is vannak egyenlőtlenségek; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak elő kell mozdítaniuk és biztosítaniuk kell az egyenlő bérezés elvét az EUMSZ 157. cikkének megfelelően, többek között a nemek közötti bérszakadék és a nyugdíjszakadék elleni küzdelem, a bizonytalan foglalkoztatás csökkentése, a hozzáférhető és megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférés, illetve a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly biztosítása és a kollektív tárgyaláshoz való jog biztosítása révén;

17.  kitart amellett, hogy a médiaorgánumoknak sürgősen át kell ültetniük a gyakorlatba az „egyenlő munkáért egyenlő bér” politikáját, így a bérek átláthatóságára vonatkozó kötelezettségeket is, és lehetővé kell tenniük, hogy a nők azonos feltételek mellett ugyanolyan előmeneteli és képzési lehetőségekben, illetve egyéb jellegű kiegészítő juttatásokban részesülhessenek, mint a férfiak;

18.  tudomásul veszi a munkahelyi női tanácsok és női egyenjogúsággal foglalkozó munkatársak pozitív szerepét; szorgalmazza a nemek közötti egyenlőség médián belüli horizontális humánerőforrás-politikaként történő előmozdítását; úgy véli, hogy a médiában a nők egyenlőségének valamennyi – és különösen döntéshozói – szinten való megvalósításához munkavállaló-centrikus szervezeti kultúrára és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő felsővezetői testületre van szükség; javasolja a nemzeti szabályozó testületeknek és a médiaszervezeteknek, hogy kövessék a Bizottság ajánlásait a férfiak és nők közötti egyenlő fizetés elvének erősítésére vonatkozóan(22), hogy dolgozzanak ki útmutatást a tisztességes kiválasztási eljárásokra vonatkozóan, hogy átfogó egyenlőségi szabályzatokat hozzanak létre, kiterjedve a médiatartalmakra és biztosítva a nők előmenetelét a döntéshozó testületekben, valamint dolgozzanak ki a munkahelyi zaklatásokkal foglalkozó, belső eljárásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon a 2006/54 irányelv helyes alkalmazását és érvényesítését, amely a nemi alapú megkülönböztetést érintő ügyekben megfordítja a bizonyítás terhét;

A médiatartalom és a nők

19.  hangsúlyozza, hogy a média fontos szerepet tölt be a társadalmi változás előidézésében és a közvélemény alakításában, és felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a nemek közötti egyenlőségről szóló tartalmak megjelenését az állami médiában; felhívja a figyelmet arra, hogy a szexista és a nemeket sztereotip módon megjelenítő médiatartalmakra vonatkozó szabályozási intézkedések mindeddig a tagállamok hatáskörébe tartoztak; emlékeztet arra, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv értelmében tiltott a nemi alapon történő megkülönböztetés a médiában; hangsúlyozza továbbá, hogy noha a szabályozó intézkedések a tagállamok hatáskörébe tartoznak és a véleménynyilvánítás alapelvét érintő megfontolások tárgyát képezik, a szerkesztői szabadság semmilyen körülmények között nem szolgálhat ürügyként a nők és az LMBTI-személyek lealacsonyító ábrázolásának ösztönzésére vagy legitimálására; kéri a tagállamokat, hogy a fent említett szabadságok biztosítása érdekében szabályozzák a káros online tartalommal rendelkező videojátékok és a pornográfia elérhetőségét az interneten;

20.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági érvek nem jelenthetnek kifogást arra, hogy fenntartsák a nemi sztereotípiákat a médiatartalmakban;

21.  hangsúlyozza, hogy az erőszakos és szexista médiatartalmak negatív hatással vannak a nőkre és társadalmi részvételükre; aggodalmának ad hangot a kereskedelmi csatornák olyan audiovizuális tartalmaival kapcsolatosan, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és a fiatalok mentális és fizikai állapotát; arra ösztönzi az érintett feleket és a hatóságokat, hogy foglalkozzanak az olyan reklámok kérdésével, amelyek közvetetten táplálkozási zavarokat, például anorexiát idézhetnek elő, és tegyenek lépéseket a különösen kiszolgáltatott személyek, köztük a lányok és nők ilyen tartalmakkal szembeni védelme érdekében;

22.  hangsúlyozza, hogy a családtervezéssel, a szexuális és reproduktív jogokkal, az anyák és a gyermekek egészségével és az oktatással kapcsolatos médiatartalmakkal – beleértve a reklámokat is – a férfiakat és a nőket egyaránt meg kell célozni;

23.  kiemeli a médiaműveltség, illetve annak fontosságát, hogy az összes érintett fél részt vehessen a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő média-oktatási kezdeményezésekben azzal a céllal, hogy a fiatalokat a kritikus gondolkodáshoz szükséges készségek elsajátítására ösztönözzék, illetve segítsék őket a szexista ábrázolások, a diszkrimináció, a nemi alapú erőszak, az internetes megfélemlítés, a gyűlöletbeszéd stb. felismerésében és az azokkal szembeni felszólalásban; kiemeli, hogy megelőző intézkedésekre van szükség, többek között titkosításra és szülői ellenőrzésre a biztonságosabb internethasználat, illetve a digitális és médiaműveltség biztosítása érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy a hirdetésekben, illetve egyéb médiatermékekben megjelenő nemi sztereotípiák befolyásolhatják a gyermekek szocializációját, következésképpen az önmagukról, családtagjaikról és a külvilágról alkotott képüket; rámutat, hogy a hirdetések hatékony eszközként szolgálhatnak a sztereotípiák lebontásában; kéri ezért, hogy a diszkrimináció leküzdése és a nemek közötti egyenlőség elősegítése érdekében kapjon nagyobb hangsúlyt a szakmai képzés és az oktatási tevékenység;

24.  ajánlja, hogy az olyan „puha intézkedések”, mint a nemek közötti egyenlőségi tervek vagy iránymutatások, kapjanak még nagyobb hangsúlyt a médiaszervezetekben, és azt tanácsolja, hogy ezek a protokollok jelöljék ki a normákat a nők reklámokban, hírekben, riportokban, gyártásban vagy műsorszolgáltatásban való pozitív ábrázolásához, és terjedjenek ki valamennyi érzékeny tartalmi területre, úgymint a hatalom és a tekintély, a szakértelem, a döntéshozatal, a szexualitás, az erőszak, valamint a szerepek sokféleségének ábrázolása és a szexizmustól mentes kifejezésmód használata; arra ösztönzi továbbá a közszolgálati és a kereskedelmi médiát, hogy a társadalmi sokszínűség képviselete érdekében az összes tartalomban érvényesítsék a nemek közötti egyenlőséget, és fogadjanak el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó terveket;

25.  javasolja, hogy a média és kommunikáció területén illetékes hatóságok határozzák meg a nők és lányok sztereotípiáktól mentes ábrázolását biztosító feltételeket, többek között biztosítsanak lehetőséget a sértő tartalom eltávolítására vagy felfüggesztésére; javasolja továbbá, hogy a szakmai szervezetek, például az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti testületek és a nőjogi szervezetek vegyenek részt e szabályozások végrehajtásának nyomon követésében;

26.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak minden megfelelő eszközzel szavatolniuk kell, hogy a média – az online médiát és a reklámokat is beleértve – ne közvetítsen semmilyen erőszakra vagy gyűlöletre való uszítást valamely személlyel vagy személyek csoportjával szemben; hangsúlyozza, hogy az EIGE-vel együttműködve nemek szerint bontott adatokat kell gyűjteni és kutatásokat kell végezni az internetes erőszak, az online szexuális zaklatás, a fenyegetések, a szexista megjegyzések és a gyűlöletbeszéd kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az arra irányuló képzésre, hogy a média hogyan számoljon be a nők elleni erőszakkal kapcsolatos esetekről; javasolja, hogy nyújtsanak a nemek médiatartalmakban való megjelenítésével kapcsolatos továbbképzéseket a médiában dolgozó szakemberek – köztük a vezető beosztásúak – számára; javasolja a nemek közötti egyenlőség témájának az újságírói és kommunikációs képzések és posztgraduális képzések képzési moduljaiba történő felvételét;

27.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy magatartási kódexek révén mozdítsák elő a médián belüli önszabályozást és társszabályozást;

Példák a bevált gyakorlatokra

28.  lelkesen üdvözli a tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatok számos példáját, többek között az alábbiakat: médiakampányok, konkrét jogszabályok, díjak és antidíjak a sztereotipikus és szexista hirdetések kategóriájában, női szakértők adatbázisa, képzések az ágazatban dolgozó szakemberek számára, továbbá médiaszervezetek egyenlőségre vonatkozó tervei, magatartási kódexek és az esélyegyenlőségre és sokszínűségre vonatkozó politikák, továbbá az egyes nemek médiaszabályozó hatóságok irányító szerveiben való képviseletére vonatkozó minimumküszöbök meghatározása;

29.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az olyan kampányokat, mint például a belga Expertalia eszköz, a cseh „Szexista disznó” díj vagy a svéd #TackaNej („Kösz, nem”) kezdeményezés; felkéri a tagállamokat, hogy rendszeres időközönként folytassanak tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat a médiában megjelenő, nemi alapon megkülönböztető tartalmakra vonatkozóan; továbbá rendszeresen tegyenek közzé jelentéseket a nemek közötti egyenlőség médián belüli alakulásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy különítsen el olyan alprogramokra szánt forrásokat, amelyek a nők médiaipari előmenetelére összpontosítanak, és támogassa a médiaszövetségeket és hálózatokat abban, hogy állami és ágazati figyelemfelkeltő kampányokat indítsanak; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy hozzon létre európai uniós díjat a médiával kapcsolatos tanulmányokat folytató felsőoktatási hallgatók számára a nemek közötti egyenlőség témájához kapcsolódó dolgozatokért;

30.  felkéri a társadalmi szervezeteket, hogy alakítsanak ki kommunikációs stratégiákat, a hagyományos média és az online média vonatkozásában egyaránt, szélesítve ezáltal a médiában megjelenő témák befolyásolásának és nyomon követésének lehetőségeit;

További ajánlások

31.  felhívja a tagállamokat, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szervekkel együttműködve teljes mértékben hajtsák végre a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgáló meglévő jogszabályokat és ösztönözzék arra a szabályozó testületeket, hogy fordítsanak figyelmet a nők jelenlétére és előmenetelére, illetve a sztereotípiáktól mentes médiatartalmakra; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék a fent említett területeket és – amennyiben még nem tették meg – dolgozzanak ki a sztereotípiáktól mentes médiatartalmakra összpontosító jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak szerepük van abban, hogy közszolgálati feladatuk ellátása érdekében saját hatáskörükön belül jobban kihasználják a médiában rejlő erőforrásokat, egyben nemi szempontból kiegyensúlyozottabb és demokratikusabb társadalmat jelenítsenek meg;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen további kutatásokat a nőknek a vezető médiapozíciókban való részvételére vonatkozóan; elismerését fejezi ki az EIGE e területen végzett munkája iránt, és arra ösztönzi, hogy továbbra is dolgozzon ki erre a területre – többek között a nők döntéshozatalban való jelenlétére, a nők munkakörülményeire, valamint a nemek közötti egyenlőség médiatartalmakban való megjelenítésére – vonatkozó mutatókat és azokat kísérje figyelemmel, egyben fordítson figyelmet az új közösségi médiatechnológiákra a közösségi médiában a nemi alapú erőszak és zaklatás megelőzésére irányuló módszertanok kidolgozása érdekében;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást a nemek közötti egyenlőség médiabeli előmozdításának területén tevékenykedő nőszervezeteknek, ideértve az olyan nőket és lányokat támogató szervezeteket, akik nemi alapú erőszak, interszekcionális megkülönböztetés vagy szexuális zaklatás áldozatai, és mozdítsák elő azokat;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan cselekvési programokat, amelyek biztosítják a nők bevonását a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő hatékony és eredményes politikák és programok tervezésébe és végrehajtásába a médiaszervezeteken belül;

35.  felhívja a tagállamokat olyan programok kidolgozására, amelyek javítják a nők készségeit a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) tárgyakban, amelyek fontosak a médián belüli, inkább technikai jellegű álláskörök, például az audiovizuális és hangtechnikusi állások esetében; hangsúlyozza a szakképzésnek a szakmaválasztás sokszínűbbé tételében játszott jelentőségét, bevezetve a nőket és a férfiakat nem hagyományos karrierlehetőségekbe a horizontális és a vertikális kirekesztés megszüntetése érdekében;

o

o    o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 204., 2006.7.26, 23. o.

(2)

HL L 95., 2010.4.15, 1. o.

(3)

HL C 296., 1995.11.10., 15. o.

(4)

HL C 295E., 2009.12.4., 43. o.

(5)

HL C 36., 2016.1.29., 18. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0204.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0260.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0290.

(11)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0364.

(12)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0417.

(13)

UNESCO/OECD/Eurostat közös adatgyűjtés, elérhető ezen a linken: http://eige.europa.eu/gender-statistics/dgs/indicator/ta_educ_part_grad__educ_uoe_grad02

(14)

az EIGE nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatója, 2017.

(15)

https://www.womenlobby.org/IMG/pdf/factsheet_women_and_media.pdf

(16)

Lenka Vochocová, a FEMM bizottság nyilvános meghallgatása „A nemek közötti egyenlőség az Európai Unió médiaszektorában”, 2017. június 26., a felvétel ezen a linken érhető el: http://www.europarl.europa.eu/ep-live/hu/committees/video?event=20170626-1500-COMMITTEE-FEMM

(17)

Globális médiafigyelő projekt, regionális jelentés Európa számára (2015), ezen a linken érhető el: http://cdn.agilitycms.com/who-makes-the-news/Imported/reports_2015/regional/Europe.pdf

(18)

A Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) kampánya a nemi alapú munkahelyi erőszakról, https://www.ifj-stop-gender-based-violence.org/

(19)

„Hol vannak a női rendezők az európai filmeknél? A nemek közötti egyenlőségről szóló jelentés a női rendezőkkel kapcsolatban (2006-2013), bevált gyakorlatokkal és politikai ajánlásokkal kísérve” http://www.ewawomen.com/en/research-.html

(20)

A nemek közötti egyenlőség a hatalomban és a döntéshozatalban. A pekingi akcióplatform uniós tagállamokon belüli végrehajtásának felülvizsgálata, 2017 (Forrás: az EIGE nemekkel kapcsolatos statisztikai adatbázisa – Nők és férfiak a döntéshozatalban).

(21)

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE): A pekingi akcióplatform uniós tagállamokon belüli végrehajtásának felülvizsgálata: a nők és a média – a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása a médiaszervezetek döntéshozatalában (2013).

(22)

https://ec.europa.eu/info/strategy/justice-and-fundamental-rights/discrimination/gender-equality/equal-pay/gender-pay-gap-situation-eu_en


INDOKOLÁS

A jelentés a férfiak és nők közötti egyenlőség uniós médiákon belüli helyzetével foglalkozik. A média a negyedik hatalmi ág, és rendkívül nagy befolyása van a politikára és a társadalomra. Ezért nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy megfelelően és kiegyensúlyozottan működjön, így természetesen biztosítani kell a nők és férfiak közötti egyenlőséget is. Tekintettel arra, hogy a média – mind az állami, mind pedig a magánkézben lévő – a társadalom egészét kell hogy szolgálja, szerkezetének és munkájának is tükröznie kellene azt a tényt, hogy a társadalom felét nők alkotják.

A jelentés a médiában riporterként vagy kommentátorként dolgozó nőkre összpontosít, azonban a vezető pozícióban lévő nők hiányára is felhívja a figyelmet. Ez utóbbi helyzet különösen nyugtalanító: a médiában az igazgatói állások csupán 30–40%-át töltik be nők, noha a médiatanulmányok terén diplomával rendelkezők többsége nő. Ez az egyenlőtlenség nemcsak a média tartalmára és fókuszára lehet kihatással, hanem hozzájárul a nők és férfiak között a bérek és a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenség általános növekedéséhez is.

A nők emellett riporterként és moderátorként komoly nehézségekkel szembesülnek: rendkívül nagy nyomás nehezedik rájuk, hogy megfelelően vonzók legyenek a hallgatóság számára, és ritkán kapnak fontos politikai vagy gazdasági témákhoz kapcsolódó munkákat. A nők helyzetét gyakran az is tovább nehezíti, hogy esetükben nagyobb az igény a családi (anyai) feladatok és a szakmai kötelességek összeegyeztetésére. A lehető legnagyobb támogatást szeretnénk nyújtani ezen a területen.

Külön fejezetet szánunk a nők médiában, illetve a reklámiparban megjelenő ábrázolásának kérdésére, ahol a nők sztereotípiák, sőt akár szexizmus áldozatai. A helyzet hasonló az új közösségi média területén is, amely adatok és kutatás hiányában nem képezi e jelentés tárgyát. A jövőben mindenesetre ezt a területet sem szabad kihagyni.

Való igaz, hogy az EU nem szabályozza a nők és férfiak közötti egyenlőség médián belüli helyzetét, azonban az erre vonatkozó jogszabályok hiánya nem ment fel az alól, hogy foglalkozzunk a kérdéssel és felhívjuk az illetékes személyeket és testületeket, hogy hozzanak intézkedéseket. A média, a szabályozó és felügyeleti hatóságok, valamint a civil társadalom felelőssége, hogy felhívják a figyelmet a különböző kérdésekre. A nemzeti és uniós szervek azonban biztosíthatják a megkülönböztetést tiltó jogszabályok megfelelő végrehajtását, illetve a munka és a családi élet összeegyeztetését elősegítő jogi keretek fejlesztését.


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (24.1.2018)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a nemek közötti egyenlőség uniós helyzetéről a médiaágazatban

(2017/2210(INI))

A vélemény előadója: Lynn Boylan

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv alkalmazásáról szóló 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében egy uniós stratégia szükségességéről szóló 2017. június 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról szóló 2017. július 4-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának növeléséről az EU-ban” című 2017. október 3-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló 2017. október 26-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Bizottságnak a szülők és gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2017. április 27-i javaslatára (COM(2017)0253),

1.  határozottan sajnálja, hogy míg az EU-ban egyértelműen a nők alkotják az újságírás és média szakon végzett diákok többségét (68%-át)(7), még mindig jelentősen alulreprezentáltak a médiában, különösen döntéshozatali és vezetői szinten; megjegyzi, hogy az összes vezetői szinten a döntéshozatali pozíciókban lévő felsővezetők 32%-át alkotják átlagosan nők, míg a legmagasabb stratégiai, például ügyvezető igazgatói szintű női vezetők aránya még ennél is alacsonyabb, 16%; megjegyzi továbbá, hogy a vezetőtestületekben is alacsony, 25%-os(8) a nők aránya; megállapítja, hogy ez az alulreprezentáltság hozzájárul a nők uniós médiabeli negatív és sztereotip ábrázolásához;

2.  úgy véli, hogy e sztereotípiák negatív szociális környezethez vezethetnek a nők számára, és hozzájárulhatnak a munkahelyi nemi diszkriminációhoz; megjegyzi, hogy a pozitív szociális környezet fontos szerepet játszik abban, hogy a munkavállalók megbirkózzanak a magas szintű munkaterheléssel;

3.  hangsúlyozza a férfiak és nők közötti egyenlő esélyek biztosításának fontosságát, hogy a tehetség nemtől, fajtól, életkortól, vallástól, fogyatékosságtól, egészségügyi állapottól és gazdasági helyzettől függetlenül érvényesüljön;

4.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket a nemek közötti egyenlőség előmozdítására a médiaszervezetekben, a képviseleti testületekben és a képzési intézményekben, különösen a vezetőtestületeikben, valamint az elért fejlődés szoros figyelemmel követésére és utókövetésére;

5.  úgy véli, hogy minden médiában dolgozó javát szolgálhatja a nők munkahelyi helyzetének általános javulása; úgy véli azonban, hogy ez a javulás nem elegendő, és hogy továbbra is vannak egyenlőtlenségek; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak elő kell mozdítaniuk és biztosítaniuk kell az egyenlő bérezés elvét az EUMSZ 157. cikkének megfelelően, többek között a nemek közötti bérszakadék és a nyugdíjszakadék elleni küzdelem, a bizonytalan foglalkoztatás csökkentése(9), a hozzáférhető és megfizethető gyermekgondozáshoz való hozzáférés, illetve a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly biztosítása és a kollektív tárgyaláshoz való jog biztosítása révén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a bizonytalan foglalkoztatás, köztük a be nem jelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás ellen annak biztosítása érdekében, hogy a munkaszerződések összes típusa megfelelő munkakörülményekkel és szociális védelemmel járó tisztességes munkát takarjon, összhangban az ILO tisztes munka programjával, az EUMSZ 9. cikkével, az EU Alapjogi Chartájával és az Európai Szociális Chartával;

6.  úgy véli, hogy a média által újratermelt nemi sztereotípiák szegregációhoz vezetnek a munkaerőpiacon; elítéli a nők olyan ábrázolását, amely csökkenti az emberi méltóságukat, például a műsorszolgáltatás és a reklám során a nők szexuális tárgyként való megjelenítése révén; hangsúlyozza, hogy a gazdasági érvek nem használhatók kifogásként arra, hogy fenntartsák a nemi sztereotípiákat a médiatartalmakban; rámutat, hogy a médiában a férfiaknál jóval kevesebb nő tudósít a fontos politikai és gazdasági ügyekről; megjegyzi továbbá, hogy elfogadhatatlan, hogy az életkor és a vonzó külső dönti el elsősorban, hogy egy adott bemondó megjelenik-e a képernyőn vagy sem;

7.  megjegyzi, hogy a médiaágazatban mind a szabadúszó, mind az állandó munkatársi munkaviszonynak régi hagyományai vannak; megjegyzi, hogy az ágazat folyamatos digitalizációja a hagyományos példányszám és a reklámbevételek csökkenéséhez vezetett, ami hatással van az ágazatban kínált munkaszerződések típusára;

8.  azt ajánlja, hogy a médiaszervezetek tartsák tiszteletben a nők és a férfiak szülői szabadság igénybevételéhez való egyenlő jogát; ösztönzi különösen a férfiakat az apasági szabadság igénybevételére;

9.  úgy véli, hogy a médiában a nők egyenlőségének valamennyi – és különösen döntéshozói – szinten való megvalósításához munkavállaló-centrikus szervezeti kultúrára, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő felsővezetői testületre, a fizetési rendszerek átláthatóságára, nemsemleges teljesítményértékelésre és osztályozásra, valamint az előléptetési és felvételi eljárások átláthatóságára, továbbá a szexuális zaklatás megszüntetésére irányuló hatékony intézkedésekre van szükség; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon a 2006/54 irányelv helyes alkalmazását és érvényesítését, amely a nemi alapú megkülönböztetést érintő ügyekben megfordítja a bizonyítás terhét;

10.  megjegyzi, hogy az Európai Parlament egy közelmúltbeli tanulmánya kiemeli minden munkaforma egyre bizonytalanabbá válását; elismeri, hogy a médiaágazatban nagyobb a bizonytalan foglalkoztatás kockázata az atipikus foglalkoztatási formák, így a határozott idejű, az ideiglenes, a szabadúszó és a nem folyamatos szerződések esetében; megállapítja továbbá, hogy amint az igaz az egész munkaerőpiacra is, a nők felülreprezentáltak számos atipikus munkavégzési formában(10); megjegyzi, hogy a médiaágazatra nehezedő, a folyamatos digitalizáció miatt a gazdasági életképesség fenntartása okán növekvő nyomás kihat az ágazatban kínált munkaszerződés-típusokra és valószínűleg tovább fogja súlyosbítani ezt a trendet; megjegyzi továbbá, hogy az ilyen típusú szerződésekkel foglalkoztatott nők jobban ki lehetnek szolgáltatva a munkahelyi zaklatásnak, mivel viszonylag könnyen lehet őket elbocsátani a szervezettől;

11.  az Eurofound „Fizetési átláthatóság Európában: Az első tapasztalatok a díjazásra vonatkozó adatszolgáltatás és béraudit a nemek közötti egyenlőség fényében” című, a közeljövőben megjelenő jelentése kapcsán megjegyzi, hogy csak a tagállamok harmadában vezettek be az Európai Bizottság ajánlásában (C(2014)1405 final) megfogalmazott, a nemek között a bérek átláthatóságát elősegítő intézkedéseket, néhányban csak a közelmúltban változott meg a jogszabály vagy készítettek átfogó tervet, míg a tagállamok több mint fele a bérek átláthatóságát elősegítő négy intézkedés közül egyet sem hajtott végre eddig;

12.  hangsúlyozza a média, mint a társadalmi változás előidézőjének szerepét és annak befolyását a közvélemény alakításában, és felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a nemek közötti egyenlőségről szóló tartalmakat a közszolgálati médiában; arra ösztönzi a közszolgálati és magánmédiát, hogy érvényesítsék a nemek közötti egyenlőséget minden tartalomban, és használjanak a nemsemleges kifejezésmódot; arra ösztönzi a műsorsugárzó szervezeteket, hogy fogadjanak el egyenlőségi tervet mind a belső szerkezetükre, mind a tartalmak előállítására vonatkozóan;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan cselekvési programokat, amelyek biztosítják a nők bevonását a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő hatékony és eredményes politikák és programok tervezésébe és végrehajtásába a médiaszervezeteken belül;

14.  megismétli az Európai Parlament Bizottsághoz és Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy minél előbb fogadják el és hajtsák végre a nők vezetőtestületekben való képviseletéről szóló irányelvet, amely kvótarendszert vezet be a köz- és a magánmédiabeli szervezetek esetében is a nők döntéshozói szinten való egyenlő képviseletének biztosítása céljából; emlékezteti a Bizottságot abbéli felelősségére, hogy lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a nők vezetőtestületekben való képviseletéről szóló irányelv elfogadásával kapcsolatban a Tanácsban kialakult holtponton sikerüljön túllépni;

15.  megállapítja különösen a női újságírók által elszenvedett zaklatás riasztó mértékét; megjegyzi, hogy az IWMF és az International News Safety Institute 2013-as közelmúltbeli tanulmánya(11) szerint nemzetközi szinten a médiában dolgozó nők 64,8%-a szembesül munkájával kapcsolatban megfélemlítéssel, fenyegetésekkel vagy bántalmazással, és ezek 31,7%-a mondta azt, hogy a megfélemlítés és bántalmazás nagyobb része a munkahelyen fordult elő, és azt férfi főnök, felettes vagy munkatárs követte el; felhívja a médiaszervezeteket, hogy ahol korábban nem volt ilyen, hozzanak létre belső szerveket a zaklatás áldozatainak segítésére a velük történtek elbeszélésének teljes folyamata során; felhívja továbbá e szervezeteket annak biztosítására, hogy egyértelmű és konkrét belső politikáik legyenek, köztük eljárás a visszaélés bejelentésére, amelyek kifejezetten egy olyan munkahelyi kultúra ellen irányulnak, amely lehetővé teszi a nemi alapú megkülönböztetés és a zaklatás elősegítését; üdvözli a #MeToo mozgalomhoz hasonló kezdeményezéseket, amely rámutatott a szexuális zaklatás és a nők elleni erőszak eseteinek nagy számára; határozottan támogatja az összes nőt és lányt, akik részt vettek a kampányban, így azokat is, akik feljelentették az elkövetőket;

16.  felhívja a tagállamokat olyan programok kidolgozására, amelyek javítják a nők készségeit a STEM-tárgyakban, amelyek fontosak a technikaibb jellegű médiaálláskörök, például az audiovizuális és hangtechnikusok esetében; hangsúlyozza a szakképzésnek a szakmaválasztás sokszínűbbé tételében játszott jelentőségét, bevezetve a nőket és a férfiakat nem hagyományos karrierlehetőségekbe a horizontális és a vertikális kirekesztés megszüntetése érdekében;

17.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást a nemek közötti egyenlőség médiabeli előmozdításának területén tevékenykedő nőszervezeteknek, ideértve az olyan nőket és lányokat támogató szervezeteket, akik nemi alapú erőszak, interszekcionális megkülönböztetés vagy szexuális zaklatás áldozatai, és mozdítsák elő azokat;

18.  elismeri, hogy a médiaágazatban a vezetői szerepet betöltő nők arányának növekedése fontos lépés, és felhívja a médiaágazat szervezeteit, hogy vezessenek be bevált intézkedéseket ennek biztosítása érdekében; ösztönzi az ilyen szervezeteket, hogy aktívan fontolják meg például az Északi Közszolgálati Műsorszolgáltatók által bevezetett intézkedéseket(12), erősítsék meg belső intézkedéseiket, például magatartási kódexeiket, az egyenlőségi auditokat, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó terveket, a jelentéstételi mechanizmusokat, valamint a zaklatásról és a nemi sztereotípiákról szóló képzéseket, illetve nyújtsanak képzést és mentorálást a női munkatársaknak, akik a médiaágazatban az Eurofound szerint kisebb mértékben részesülnek a munkáltató által fizetett képzésben, mint férfi társaik; javasolja, hogy ezeket a fellépéseket egyértelmű és megvalósítható éves célkitűzéseket rögzítő nyomon követési mechanizmusok révén erősítsék meg; úgy véli, hogy az ilyen intézkedések hozzájárulhatnak a nők magasabb arányának eléréséhez a stratégiai döntéshozó pozíciókban;

19.  értékeli, hogy a médiában dolgozók szakszervezetei és szakmai szövetségei pozitív szerepet játszanak abban, hogy saját belső struktúráikon belül hatékonyabban mozdítják elő a nemek közötti egyenlőséget, mint a munkahelyen; véleménye szerint ezeknek a szakmai szövetségeknek kulcsszerepet kellene játszaniuk a nemek közötti egyenlőségre törekvő stratégiák kidolgozásában; megjegyzi emellett, hogy a nemzeti esélyegyenlőségi szervek és a nemzeti médiaszabályozó hatóságok proaktív szerepet játszhatnak a nemek közötti egyenlőség nyomon követésében és az ellene való fellépésben a médiaágazatban;

20.  elismeri, hogy a nőket nem lehet homogén csoportként kezelni, hiszen az eltérő etnikumú, vallású, nemi identitású, szexuális orientációjú nők és a fogyatékossággal élő nők egyedi nemi alapú akadályokkal és munkahelyi stresszforrásokkal, köztük zaklatással, kirekesztéssel, megkülönböztetéssel vagy nemi sztereotípiákkal néznek szembe;

21.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat a foglalkoztatás tekintetében alkalmazandó egyenlő bánásmódról és a megkülönböztetés tilalmáról szóló meglévő európai jogszabályok maradéktalan végrehajtásának biztosítására; sajnálja, hogy csupán néhány tagállam biztosítja szisztematikusan, hogy a meglévő jogi szövegek összhangban álljanak az egyenlő bánásmód elvével(13);

22.  felhívja a tagállamokat a zaklatás elleni, az egyenlőséghez és a sokszínűséghez, köztük a megkülönböztetésmentes nyelv használatához és a médiabeli nemi sztereotípiák elkerüléséhez kapcsolódó munkahelyi politikáról szóló képzés kidolgozására, finanszírozására és ösztönzésére a munkahelyi zaklatás elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani az azzal kapcsolatos képzésre, hogy a média hogyan számoljon be a nők elleni erőszakkal kapcsolatos esetekről;

23.  fenntartja annak fontosságát, hogy biztosítani kell, hogy a nők meg tudják valósítani a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, különösen a médiában a rendszertelen munkaidő fényében; megjegyzi, hogy az Eurofound egy közelmúltbeli tanulmányában(14) a munka és a magánélet közötti nem megfelelő egyensúly magas szintjéről számoltak be a nyomtatott sajtóban és a kiadásban dolgozó médiamunkások, a kommunikációs és médiaágazatokban pedig leginkább a kis- és középméretű munkahelyeken volt ez az arány a legmagasabb; üdvözli ezért a munka és magánélet egyensúlyának kérdéséről szóló európai bizottsági javaslatot, válaszul az Európai Parlament ismételt felhívásaira, és ragaszkodik hozzá, hogy az intézményközi tárgyalások hatékony jogszabályt eredményezzenek; megjegyzi, hogy segít felszámolni a nemek közti egyenlőtlenségeket, ha a nők és a férfiak egyenlően osztják meg a felelősségeket, a költségeket és a gondozási feladatokat;

24.  felszólítja a tagállamok kormányait olyan intézkedések ösztönzésére, amelyek megszüntetik a férfiak és nők közötti megkülönböztetést az állami csatornák használatára jogosult vállalatoknál; tudomásul veszi a munkahelyi női tanácsok és női egyenjogúsággal foglalkozó munkatársak pozitív szerepét; úgy véli, hogy e szervezeteknek továbbra is a munkáltatókkal együtt kell dolgozniuk a médiaszervezeteken belül a nemek közötti egyenlőség elérésére irányuló intézkedések kialakításában;

25.  sajnálatosnak tartja, hogy nem jelentik be kellő mértékben a munkahelyi megkülönböztetés összes formáját, és kiemeli az objektív adatok hiányát, ami megnehezíti a megkülönböztetés fennállásának bizonyítását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy pontosan és szisztematikusan, a szociális partnerek, a nemzeti esélyegyenlőségi szervek és a nemzeti bíróságok bevonásával gyűjtsenek adatokat a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv hatályát érintő egyenlőségre vonatkozóan és kövessék nyomon az EIGE által kidolgozott mutatókat; azt ajánlja továbbá, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, bűnüldöző szervek, köztük a munkaügyi felügyelők, a nemzeti esélyegyenlőségi szervek és a civil társadalmi szervezetek fokozottan figyeljék a nemi és az egyéb megkülönböztetési okok és gyakorlatok közötti átfedést.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

42

3

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Guillaume Balas, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Michael Detjen, Geoffroy Didier, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Arne Gericke, Marian Harkin, Czesław Hoc, Agnes Jongerius, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, João Pimenta Lopes, Georgi Pirinski, Marek Plura, Dennis Radtke, Terry Reintke, Claude Rolin, Siôn Simon, Romana Tomc, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georges Bach, Lynn Boylan, Rosa D’Amato, Tania González Peñas, Krzysztof Hetman, Paloma López Bermejo, António Marinho e Pinto, Edouard Martin, Ivari Padar, Flavio Zanonato

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Morten Messerschmidt

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

42

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Martina Dlabajová, Marian Harkin, António Marinho e Pinto

EFDD

Rosa D’Amato

GUE/NGL

Lynn Boylan, Tania González Peñas, Rina Ronja Kari, Paloma López Bermejo, João Pimenta Lopes

PPE

Georges Bach, David Casa, Geoffroy Didier, Krzysztof Hetman, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Marek Plura, Dennis Radtke, Claude Rolin, Romana Tomc

S&D

Guillaume Balas, Vilija Blinkevičiūtė, Ole Christensen, Michael Detjen, Agnes Jongerius, Jan Keller, Javi López, Edouard Martin, Ivari Padar, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Siôn Simon, Marita Ulvskog, Flavio Zanonato

VERTS/ALE

Jean Lambert, Terry Reintke, Tatjana Ždanoka

3

-

ENF

Dominique Martin, Joëlle Mélin

NI

Lampros Fountoulis

5

0

ECR

Arne Gericke, Czesław Hoc, Anthea McIntyre, Morten Messerschmidt, Ulrike Trebesius

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0260.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0290.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0364.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0417.

(7)

A nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása a médiaszervezetek döntéshozatalában, EIGE jelentés, 2013, 17. o.

(8)

A nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása a médiaszervezetek döntéshozatalában, EIGE jelentés, 2013, 29–33. o.

(9)

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról.

(10)

http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/587285/IPOL_STU(2016)587285_EN.pdf.

(11)

https://www.iwmf.org/wp-content/uploads/2014/03/Violence-and-Harassment-against-Women-in-the-News-Media.pdf

(12)

http://www.nordicom.gu.se/sites/default/files/mediefakta-dokument/Gender_Media/Making_Change/1-12_makingchange_lr.pdf

(13)

Vesd össze: Az Európai Parlament 2016. szeptember 15-i állásfoglalása a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv alkalmazásáról.

(14)

https://www.eurofound.europa.eu/publications/information-sheet/2014/working-conditions/media-and-communications-working-conditions-and-job-quality.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, André Elissen, Iratxe García Pérez, Arne Gericke, Anna Hedh, Mary Honeyball, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Maria Noichl, Pina Picierno, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Jadwiga Wiśniewska, Maria Gabriela Zoană

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Sophia in ‘t Veld, Lívia Járóka, Urszula Krupa, Edouard Martin

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Krzysztof Hetman, Monika Hohlmeier, Lukas Mandl, Pavel Svoboda, Patricija Šulin


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

25

+

ALDE

Beatriz Becerra Basterrechea, Sophia in 't Veld

GUE/NGL

Malin Björk

PPE

Krzysztof Hetman, Monika Hohlmeier, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Lívia Járóka, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Lukas Mandl, Michaela Šojdrová, Patricija Šulin, Pavel Svoboda, Elissavet Vozemberg-Vrionidi

S&D

Vilija Blinkevičiūtė, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Mary Honeyball, Edouard Martin, Maria Noichl, Pina Picierno, Liliana Rodrigues, Maria Gabriela Zoană

VERTS/ALE

Florent Marcellesi, Terry Reintke, Ernest Urtasun

4

-

ECR

Arne Gericke, Urszula Krupa, Jadwiga Wiśniewska

ENF

André Elissen

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. március 9.Jogi nyilatkozat