Eljárás : 2017/2053(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0041/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0041/2018

Viták :

PV 13/03/2018 - 13
CRE 13/03/2018 - 13

Szavazatok :

PV 14/03/2018 - 8.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0076

JELENTÉS     
PDF 854kWORD 98k
26.2.2018
PE 616.543v02-00 A8-0041/2018

az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról

(2017/2053(INI))

Költségvetési Bizottság

Előadó: Gérard Deprez, Janusz Lewandowski

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról

(2017/2053(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 311. cikkére és 332. cikkének (2) bekezdésére,

  tekintettel az Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. és 171. cikkére,

  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(1),

  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2014. május 26-i 608/2014/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

  tekintettel a tradicionális, a héa- és a GNI-alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló, 2014. május 26-i 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

  tekintettel a Bizottságnak az „Igazságos és hatékony adórendszer az Európai Unióban a digitális egységes piac számára” című, 2017. szeptember 21-i, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2017)0547),

  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására(4),

  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(5),

  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások: megszerzett tapasztalatok és a továbbvezető út” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(6),

  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2014. április 16-i állásfoglalására(7),

  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. december 17-i állásfoglalására(8),

  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(9),

  tekintettel „Az EU jövőbeli finanszírozása: a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport zárójelentése és ajánlásai” című, 2016. decemberi jelentésre,

  tekintettel az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozatának 1. cikkére,

  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelemi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményeire (A8-0041/2018),

A.  mivel az 1957. március 25-i Római Szerződés értelmében az Európai Gazdasági Közösséget csak egy átmeneti időszakban kellett volna finanszírozniuk a tagállami hozzájárulásoknak, amit a saját források rendszerére történő átállásnak kellett volna követnie;

B.  mivel az 1970. áprilisi luxembourgi Európai Tanács a saját források rendszeréről, a nemzeti hozzájárulások megszüntetéséről és két valódi saját forrás – nevezetesen mezőgazdasági lefölözések és vámok – bevezetéséről határozott, kiegészítve egy hozzáadottérték-adó (héa) alapú harmadik forrással;

C.  mivel 1988. júniusban az Európai Tanács a tagállamok GNI-jén alapuló saját forrást vezetett be azon az alapon, hogy a meglévő saját forrásokból származó bevételek nem voltak elegendőek az uniós költségvetés összes kiadásának fedezésére;

D.  mivel a GNI-alapú forrás aránya jelentősen nőtt, az 1988-as 11%-ról 2014-re 69%-ra, mára gyakorlatilag az Unió költségvetésének fő finanszírozási forrásává téve ezt a „maradványjellegű” és „kiegyensúlyozó” forrást; mivel jelenleg a héaalapú forrás az uniós költségvetés körülbelül 12%-át, a tradicionális saját források (vámok, mezőgazdasági vámok, cukor- és izoglükóz-illeték) körülbelül 13%-át teszik ki, és a fennmaradó hányadot egyéb bevételek fedezik, beleértve az uniós alkalmazottak által fizetett adókat vagy a versenyjogi szabályokat megsértő vállalatok által fizetett bírságokat;

E.  mivel a brit visszatérítés 1984-ben az Európai Tanács fontainebleau-i ülésén történt bevezetése óta – amelynek értelmében az Egyesült Királyság nettó hozzájárulásának 66%-át visszatérítik – az egyes tagállamok úgynevezett „működési költségvetési egyenlegei” hiányosságainak kezelése érdekében számos egyéb engedményt és korrekciós mechanizmust vezettek be fokozatosan; mivel az ilyen korrekciók elsősorban a brit korrekció finanszírozásának csökkentését vagy a GNI- vagy héahozzájárulás bruttó csökkentését érintik jelenleg;

F.  mivel a Parlament az elmúlt évtized során több állásfoglalásban is kiemelte az EU saját forrásai rendszerének problémáit és összetettségét, és ismételten sürgette a mélyreható reformot, hogy a rendszer egyszerűbbé, átláthatóbbá és demokratikusabbá váljon, beleértve az új és valódi saját források bevezetését, amelyek fokozatosan és lehetőség szerint a GNI-alapú hozzájárulások helyébe lépnek;

G.  mivel 2011-ben a Bizottság ambiciózus jogalkotási csomagot terjesztett elő a saját forrásokra vonatkozóan (COM(2011)0510), amelyet a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről szóló javaslatokkal együtt nyújtott be a tagállamok hozzájárulásainak egyszerűsítése, új saját források – a megreformált héa és a pénzügyi tranzakciós adó – bevezetése, valamint a korrekciós mechanizmusok reformja céljából; mivel ezeket a javaslatokat a Tanács figyelmen kívül hagyta;

H.  mivel a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások eredményeként létrehozták a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportot (HLGOR), amely a három fő uniós intézmény képviselőiből áll, és Mario Monti elnökletével működik; mivel 2016. decemberben a HLGOR benyújtotta végleges jelentését és ajánlásait, amelyek a Parlament e jelentésben ismertetett álláspontja kidolgozásának alapját képezik; kiemeli, hogy ezt a jelentést a munkacsoport minden tagja egyhangúlag elfogadta, köztük a Tanács által kinevezett tagok is;

1.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2018. májusig benyújtja a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló javaslatát; kéri, hogy a Bizottság által javasolt jövőbeli többéves pénzügyi keret tartalmazzon ambiciózus javaslatokat a saját forrásokról szóló határozat és valamennyi kapcsolódó jogalkotási aktus felülvizsgálatára, valamint új saját források bevezetésére; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keret kiadási és bevételi oldalát a Tanács és a Parlament közötti soron következő tárgyalások keretében egységes csomagként fogják kezelni; kijelenti, hogy nem fognak megállapodást elérni a többéves pénzügyi keretről, ha nem történik megfelelő előrelépés a saját források terén;

2.  ezt a jelentést annak érdekében nyújtja be, hogy kifejtse álláspontját az EU saját forrásai rendszere reformjának fő elemeiről, beleértve az új saját források összetételét, valamint a jelenlegi rendszer azon elemeit, amelyek továbbra is érvényben maradnak; felhívja a Bizottságot, hogy vegye megfelelően figyelembe a Parlament álláspontját az EU saját forrásairól szóló jogalkotási javaslatok előkészítése során, amelyeknek ambiciózus hatókört kell meghatározniuk, és amelyeket a 2020 utáni többéves pénzügyi keretről szóló javaslatokkal együtt kell bemutatni; meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás elősegítése érdekében feltétlenül jelentős előrelépésre van szükség az uniós költségvetés bevételi oldalán;

I.  Jogi keret és döntéshozatali eljárás

3.  emlékeztet az EUMSZ 311. cikkére, amely kimondja: „Az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái végrehajtásához szükséges eszközökről. Az egyéb bevételek sérelme nélkül, a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni.”; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós költségvetés valódi saját forrásokkal való ellátására vonatkozó jogi követelmény közvetlenül a Szerződésből származik;

4.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 310. cikke értelmében a költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyensúlyban kell lenniük; ennek megfelelően megállapítja, hogy a bevételeknek fedezniük kell a költségvetési hatóság által évente elfogadott összes kiadást; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek nem lehet éves hiánya, vagy nem finanszírozható pénzügyi piacokon felvett hitelből;

5.  tudomásul veszi, hogy a saját források rendszerére vonatkozó rendelkezéseket meghatározó fő jogalkotási aktust – az úgynevezett sajátforrás-határozatot – a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadja el, és hogy ezt a határozatot valamennyi tagállamnak ratifikálnia kell; kiemeli, hogy ez a Szerződésben előírt legnehezebb jogalkotási eljárások egyike;

6.  tudomásul veszi, hogy e jogalkotási aktusban a Tanács többek között a saját források felső határát határozza meg, és a saját források új kategóriáit hozhatja létre vagy egy meglévő kategóriát szüntethet meg; hangsúlyozza, hogy még akkor is, ha a sajátforrás-határozatnak nincs érvényességi ideje, közvetlenül kapcsolódik a hatályos többéves pénzügyi kerethez, amely a kiadások felső határát határozza meg ugyanazon időszakra vonatkozóan;

7.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseket vezetett be a saját forrásokra vonatkozó végrehajtási jogszabályokra vonatkozóan, lehetővé téve a Tanács számára, hogy a Parlament egyetértését követően minősített többséggel rendeletet fogadjon el; sajnálja azonban, hogy számos végrehajtási rendelkezés – különösen a GNI-források kiszámítására vonatkozóak – továbbra is a sajátforrás-határozat részét képezik; ezért felszólít a sajátforrás-határozat gördülékenyebb elfogadási eljárására, amelyet a rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni, ami a Tanács minősített többségi szavazását és a Parlament együttdöntését vonja maga után; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése szerint az Európai Tanács határozatot fogadhat el, amely lehetővé teszi, hogy a nem a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó aktusokat mégis ezen eljárás alapján kezeljék, amely továbbra is egy jóval demokratikusabb és nyitottabb eljárás; felhívja az Európai Tanácsot, hogy haladéktalanul indítsa el ezt a mechanizmust;

8.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok felelősek költségvetési politikájukért, és hangsúlyozza, hogy az adók kivetésére vonatkozó hatáskör a tagállamok szuverenitásának központi eleme; hangsúlyozza, hogy az EU saját forrásainak reformja nem jelenti a nemzeti szuverenitás átruházását e területen, hanem inkább az uniós szerződések betűjéhez és szelleméhez igazítja a jelenlegi rendszert;

II.  A jelenlegi sajátforrás-rendszer reformjának okai

i.  Kezelni kell a meglévő rendszer hiányosságait

9.  hangsúlyozza, hogy a saját források jelenlegi rendszere rendkívül összetett, tisztességtelen, nem átlátható és teljes mértékben érthetetlen az uniós polgárok számára; rámutat különösen a saját források rendszerére alkalmazandó nemzeti visszatérítésekre és korrekciós mechanizmusokra vonatkozó számítások vagy a statisztikai héaalapú forrás homályosságára; hangsúlyozza továbbá, hogy ez a rendszer nem esik hatékony uniós szintű parlamenti ellenőrzés hatálya alá, és lényegében nem rendelkezik demokratikus legitimációval és elszámoltathatósággal;

10.  hangsúlyozza, hogy a saját források rendszerének alakulása, amelynek során a valódi saját források helyébe fokozatosan az úgynevezett nemzeti hozzájárulások léptek, aránytalan hangsúlyt fektet a tagállamok közötti nettó egyenlegekre, így nagymértékben figyelmen kívül hagyja az uniós költségvetés által az uniós polgárok összességének javát szolgáló közös európai célkitűzések megvalósításához nyújtott hozzájárulást; sajnálja ezért, hogy az uniós költségvetésbe befizetendő nemzeti hozzájárulások teljes aránya – a GNI alapján vagy a statisztikai héaalapú forrás százalékában kifejezve – az összes uniós bevétel mintegy 83%-át teszi ki;

11.  meggyőződése, hogy a GNI-alapú forrás dominanciája megerősítette a „méltányos megtérülés” költségvetési logikáját, amely szinte egyedüli témává vált a Tanácsban folyó viták során az uniós költségvetés bevételi és kiadási oldalán egyaránt; ezzel összefüggésben rámutat egyrészt a brit visszatérítés bevezetésére, valamint számos ehhez kapcsolódó visszatérítésre és egyéb korrekciós mechanizmusra a bevételi oldalon, másrészt az egyetértésre való képtelenségre az éves költségvetési eljárásban az uniós költségvetés megfelelő szintű előirányzatait illetően; úgy véli, hogy az EU-nak fel kell adnia a „nettó működési mérleg” koncepcióját, mivel a gyakorlatban minden tagállam kedvezményezettje az uniós költségvetésnek;

12.  úgy véli különösen, hogy az éves uniós költségvetés méretére vonatkozó döntést nemzeti szintű politikai és pénzügyi megfontolások befolyásolják, amelyek nyomást gyakorolnak a költségvetési tárgyalásokra és így gyakran a nettó befizetők és a nettó kedvezményezettek közötti zéró összegű játékhoz vezetnek a Tanácsban; ezáltal figyelmen kívül hagyva az uniós kötelezettségvállalásokat, köztük a Tanács által vállaltakat is; úgy véli, hogy ennek eredményeként a legnagyobb európai hozzáadott értékkel bíró uniós szakpolitikák gyakran azok a területek, ahol költségmegtakarításokat javasolnak, és ezáltal gyengítik a uniós projektet;

13.  tudomásul veszi, hogy az uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulások egyértelműen beazonosíthatók a nemzeti költségvetések kiadási oldalán, és azokat gyakran pénzügyi tehernek tekintik, ami meghaladja az uniós kiadások gyakran kevésbé látható területei által generált előnyöket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az uniós költségvetés előnyeivel kapcsolatos lakossági ismeretek hiányának problémájával;

14.  meggyőződése ezért, hogy a saját források jelenlegi rendszere lényegében sérti a Szerződés szövegét és szellemét; megismétli régóta hangoztatott azon álláspontját, hogy az uniós források mélyreható reformja elengedhetetlen ahhoz, hogy az uniós költségvetés finanszírozása összhangba kerüljön a Szerződés követelményeivel és az Unió egészének szükségleteivel;

ii.  Lehetővé kell tenni, hogy az Unió finanszírozza politikáit és megfeleljen az új kihívásoknak

15.  hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek biztosítania kell az egyértelmű európai hozzáadott értékkel bíró uniós szakpolitikák és programok megfelelő finanszírozását, ugyanakkor további eszközöket kell nyújtania az új kihívások kezelésére a már azonosított területeken, mint például a növekedés és a munkahelyteremtés, az éghajlatváltozás, a környezetvédelem, a versenyképesség, a kohézió, az innováció, a migráció, az EU külső határainak ellenőrzése, a biztonság és a védelem terén;

16.  hangsúlyozza továbbá, hogy el kell kerülni a jelenlegi többéves pénzügyi keret hiányosságait, és kezdettől fogva olyan forrásokat kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik az Unió számára, hogy megfelelő finanszírozás mellett valósítsa meg politikai menetrendjét, hatékonyan reagáljon az előre nem látható eseményekre vagy válságokra, amelyek a következő pénzügyi keret időszakában fordulhatnak elő; hangsúlyozza, hogy meg kell oldani a nem elégséges kifizetési előirányzatok visszatérő problémáját az éves költségvetési eljárásban; emlékeztet a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseinek jelentős mozgósítására, amelyre csak a migrációs és menekültügyi válság leküzdése érdekében volt szükség;

17.  arra számít, hogy – a pénzügyi elszámolás sérelme nélkül – az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének következményei a következő többéves pénzügyi keret és a kapcsolódó költségvetési döntések szempontjából is fontos kihívást jelentenek majd; meggyőződése, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló határozat előtt át kell hidalni a brexitből adódó hiányt annak biztosítása mellett, hogy az uniós források nem csökkennek és az uniós programok nem szenvednek károkat;

18.  üdvözli a Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke által az uniós költségvetésen belül az euróövezet számára elkülönített külön tétel létrehozására tett javaslatot, amelyet az Unió helyzetéről szóló, az Európai Parlamenthez intézett beszédében említett és az euróövezeti stabilitást szolgáló, uniós jogi keretbe foglalt új költségvetési eszközökről szóló, 2017. december 6-i bizottsági közlemény (COM(2017)0822) bővebben kifejtett; e célból azt kéri, hogy az uniós költségvetésben a jelenlegi plafon felett álljon rendelkezésre költségvetési kapacitás;

III.  A saját források elfogadható és kiegyensúlyozott rendszere felé

Az új sajátforrás-rendszer létrehozására irányadó elvek és feltételezések

19.  uniós szinten a stabil pénzügyek biztosítása érdekében támogatja a saját források átlátható, egyszerűbb és igazságosabb új rendszerének létrehozását, amely a jelenlegi rendszer elemeire épül, amennyiben azok hatékonynak bizonyultak; úgy véli, hogy a saját források rendszere reformjának egy sor irányadó elven kell alapulnia;

20.  hangsúlyozza, hogy a bevételeket a szakpolitikai célkitűzésekhez, különösen az egységes piachoz, az energiaunióhoz és a környezetvédelmi, éghajlatváltozási és közlekedési politikákhoz kell kapcsolni; e tekintetben meg van győződve arról, hogy az uniós költségvetésnek az európai hozzáadott értékkel rendelkező szakpolitikákra kell összpontosítania, amelyeket az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyagról szóló parlamenti állásfoglalás(10) határoz meg;

21.  kiemeli, hogy működtetési szempontból az új saját forrásokat nem lehet egyszerre bevezetni, és rámutat a fokozatos végrehajtás szükségességére; ezért úgy véli, hogy a saját források rendszerének reformját kétlépcsős megközelítésben lehet megvalósítani: elsőként a technikailag kevésbé bonyolult saját források bevezetésével, amelyek beszedése észszerű költségek mellett könnyen kezelhető, majd másodsorban az új saját források fokozatos bevezetésével egy rögzített ütemterv alapján, amíg valamennyi normál üzemmódba nem ér;

22.  úgy véli, hogy az új saját források bevezetésének kettős célt kell szolgálnia: először is a GNI-alapú hozzájárulások arányának jelentős (40%-ot megcélzó) csökkentését kell eredményeznie, ami megtakarításokat eredményez a tagállami költségvetések számára; másodszor pedig lehetővé kell tennie az uniós kiadások magasabb szintű finanszírozását a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben, fedezve az Egyesült Királyság Unióból való kilépéséből eredő hiányt is; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az új saját források bevezetésének nem célja az uniós adófizetők általános adóterheinek növelése, akiket nem érinthet negatívan az új saját források bevezetése;

23.  felszólít az összes visszatérítés és korrekció eltörlésére, és ugyanakkor a tagállamok közötti tisztességes bánásmód biztosítására; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a brexit azt jelenti, hogy a brit visszatérítés és a „visszatérítéshez kapcsolódó kedvezmények” fölöslegessé válnak és megszűnnek, ugyanakkor a statisztikai héaalapú saját forrás reformja elkerülhetetlenné válik;

24.  úgy véli, hogy a tradicionális saját források, nevezetesen a vámok, mezőgazdasági vámok, valamint cukor- és izoglükóz-illetékek megbízható és valódi uniós bevételi forrást jelentenek, mivel közvetlenül abból származnak, hogy az EU vámunió, valamint az ehhez kapcsolódó jogkörökből és közös kereskedelempolitikából; ezért úgy véli, hogy a tradicionális saját forrásokat meg kell őrizni az uniós költségvetés bevételi forrásaként; úgy véli, hogy amennyiben csökkentik a tagállamok által visszatartott beszedési költségek arányát, e bevételek nagyobb részét lehet az uniós költségvetés számára biztosítani;

25.  elismeri, hogy a GNI-alapú hozzájárulás megbízható, stabil és igazságos bevételi forrást biztosít az uniós költségvetés számára, és hogy azt a tagállamok nagy többsége igen erőteljesen támogatja; ezért úgy véli, hogy azt csak az uniós költségvetés kiegyensúlyozó és maradványjellegű forrásaként kell megőrizni, ami véget vetne a „méltányos megtérülés” költségvetési logikájának; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a GNI-hozzájárulást valamennyi nemzeti költségvetésben azonos módon sorolják be, nevezetesen az EU számára biztosított bevételként, nem pedig a nemzeti kormányok kiadásaiként;

Az új saját források meghatározására használt kritériumok

26.  egyetért a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésében szereplő véleménnyel, amely szerint a következő kritériumokat kell figyelembe venni a potenciális új saját források meghatározásához: méltányosság/igazságosság; hatékonyság; elegendőség és stabilitás; átláthatóság és egyszerűség; demokratikus elszámoltathatóság és költségvetési fegyelem; az uniós hozzáadott értékre való összpontosítás; a szubszidiaritás elve és a tagállamok költségvetési szuverenitása; valamint a politikai tranzakciós költségek korlátozása;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy a fentiek alapján vizsgálja meg a következő új saját források bevezetését;

Lehetséges új saját források

a.  Célkitűzés: Az egységes piac megszilárdítása, az átláthatóság fokozása és az egyenlő versenyfeltételek javítása

•  Hozzáadottérték-adó

28.  emlékeztet arra, hogy közel 50 évvel ezelőtti bevezetése óta a héa alapul szolgál az uniós költségvetés egyik saját forrásának kiszámításához, és hogy ez a forrás jelenleg az uniós bevételek mintegy 12%-át teszi ki;

29.  tudomásul veszi azonban, hogy a jelenlegi rendszer súlyos hiányosságokkal küzd: a forrás kiszámítása statisztikai alapon történik; szükségtelenül bonyolult, és nem áll közvetlen kapcsolatban a polgárokkal; pusztán a tagállamok által beszedett bevételek egy részének átutalását jelenti, így a GNI-alapú forráshoz képest nem eredményez hozzáadott értéket; valamint a hozzájárulási alap nem átlátható és nem érvényesül az adózók közötti egyenlő bánásmód elve;

30. sajnálja, hogy az OLAF többször is súlyos vámcsalásokat állapított meg a tagállamokban, amelyek jelentős bevételkiesést okoztak az uniós költségvetésben; felhívja a figyelmet az Európai Számvevőszék 19/2017. számú, „Behozatali eljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című különjelentésére, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a csalók továbbra is megtalálhatják a „leggyengébb láncszemet” a tagállamok között, amelyet a vámunióba való belépési pontként fognak használni, továbbá hogy az uniós költségvetés még a következő többéves pénzügyi keretben is veszteségeket fog elszenvedni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket ezeknek a tevékenységeknek a megállítása érdekében, amelyek kárt okoznak az uniós költségvetésnek;

31.  emlékeztet az új héaalapú forrásról szóló 2011. évi jogalkotási javaslatra, amely egy rögzített, Unió-szerte érvényes ráta alkalmazását eredményezte volna az értékesített áruk és szolgáltatások nettó értéke alapján, vagy a termékimport alapján, amelyre egységes, közös héaarányok vonatkoztak volna; megjegyzi, hogy bár a javaslat nem járt sikerrel, az Európai Tanács 2013 februárjában arra ösztönözte a Tanácsot, hogy folytassa az ezzel kapcsolatos munkát; úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet lehetőséget kínál arra, hogy ebben a kérdésben esetleg áttörést lehessen elérni;

32. üdvözli a magas szintű munkacsoport javaslatát a héaalapú saját forrásra vonatkozó jövőkép kapcsán, amelynek célja az egyszerűsítés, az adminisztratív költségek csökkentése és az uniós héapolitika és a tényleges héabevételek között fennálló kapcsolat erősítése;

33.  tudomásul veszi a Bizottság héára vonatkozó, 2016. április 7-én közzétett cselekvési tervét („Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek”, (COM(2016)0148)) és az azt követő, 2017. október 4-i javaslatot az uniós héaövezetre vonatkozó alapvető elvekről és kulcsfontosságú reformokról; támogatja az uniós hozzáadottértékadó-rendszer mélyreható reformját, amelynek célja az adóalap szélesítése, a csalási lehetőségek és a megfelelési költségek csökkentése, valamint új bevételek létrehozása; úgy véli, hogy az ilyen új bevételek egy részét az uniós költségvetésnek kell megkapnia;

34.  úgy véli, hogy az egyszerűsített héaforrásnak az EU-ban működő héarendszerek közös nevezőjére kell épülnie, és megállapítja, hogy ez így nem szüntetné meg az összes tagállami sajátosságot, amelyek különböző okok miatt indokoltak;

35.  támogatja egy egységes adómérték (1–2%) megállapítását a megreformált hozzáadottérték-adóból befolyt bevételek tekintetében, amelyet teljes egészében a tagállami közigazgatási szervek szednek be az Unió saját forrásaként; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer jelentős és stabil bevételeket biztosíthatna az EU számára korlátozott adminisztratív költségek mellett;

36.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság már előterjesztett jogalkotási javaslatokat az uniós héaszabályok jelentős reformjára, és hogy 2018-ban további kezdeményezések várhatók; kitart amellett, hogy a héareformot a lehető leghamarabb, de legkésőbb a következő többéves pénzügyi keret kezdete előtt végre kell hajtani;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy a megfelelő héajogszabályok elfogadásáig az EU saját forrásaira vonatkozó, soron következő jogalkotási csomagja részeként terjesszen elő javaslatot egy megreformált héaalapú saját forrásra vonatkozóan; úgy véli, hogy egy ilyen javaslatnak figyelembe kell vennie a jelenleg tárgyalt héareform főbb eredményeit;

•  Társasági adó

38.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2016. július 6-i, a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló állásfoglalásában(11) sürgette a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a közös összevont társaságiadó-alapra (KÖTA), „valamint egy megfelelő és méltányos elosztási kulcsra, amely az Unión belül átfogó megoldást nyújtana a káros adózási gyakorlatokra, átláthatóságot és egyszerűséget biztosítana a vállalkozások számára, továbbá elősegítené az Unión belül a határokon átnyúló gazdasági tevékenységeket”;

39.  tudomásul veszi a Bizottság KÖTA-ra vonatkozó javaslatait, ugyanakkor emlékeztet arra vonatkozó felhívására, hogy ezt az összevont adóalapot egy átmeneti időszakot követően az összes társaságra terjesszék ki; hangsúlyozza, hogy a KÖTA-ra vonatkozó jelenlegi javaslatoknak a digitális gazdaságra is ki kell terjedniük; e javaslatok alapján azt ajánlja, hogy a vállalatok digitális jelenlétét ugyanolyan módon kezeljék, mint azok fizikai telephelyét, meghatározva és azonosítva egy állandó digitális telephelyet;

40.  egyetért a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport KÖTA-ra vonatkozó értékelésével, miszerint az egy új saját forrás alapját képezi, és megfelel a munkacsoport által meghatározott valamennyi kritériumnak; hangsúlyozza, hogy a KÖTA kulcsszerepet játszik az európai közjószágnak számító egységes piac fejlesztésében is, mivel megakadályozza mind a tagállamok közötti nem helyénvaló adóversenyt, mind az egyenlő versenyfeltételeket rontó adóügyi optimalizálást;

41.  emlékeztet arra, hogy az adókijátszás – annak minden formájában – a Bizottság becslései szerint évi 1 billió euró hiányt okoz az EU-nak; hangsúlyozza, hogy a be nem szedett adóbevételeket összehangolt csalás elleni és adókikerülés elleni politika révén és az átláthatóságon, az együttműködésen és a koordináción alapuló keret segítségével kell pótolni;

42.  kéri a Bizottságot, hogy a KÖTA-irányelv felülvizsgálatából eredő következtetésekre alapozva javasolja az uniós költségvetés új saját forrásának létrehozását, amelyet a KÖTA-ból származó tagállami bevételek alapján kell kiszámítani; támogatja, hogy egy egységes adómértéket állapítsanak meg a KÖTA-ból származó bevételek tekintetében, amelyet saját forrásként szednek be; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer jelentős és stabil bevételeket biztosíthatna az EU számára korlátozott adminisztratív költségek mellett;

•  Pénzkibocsátás

43.  úgy véli, hogy az Európai Központi Bank nyereségéből származó és így az európai monetáris unióval közvetlen kapcsolatban álló bevételnek (az EKB devizakibocsátásból származó bevétele) kell az új saját forrás alapját képeznie, és azt nem a nemzeti államkincstárakba kell kifizetni;

b.  Célkitűzés: A pénzügyi spekuláció csökkentése és az adózás igazságosságának erősítése az agresszív adótervezési eszközöket vagy agresszív adóoptimalizálást alkalmazó ágazatokban.

•  Európai szintű pénzügyi tranzakciós adó

44.  ösztönzi a 2011. évi bizottsági javaslatot követően megerősített együttműködés keretében egy 11 tagállamból álló csoport által tett erőfeszítéseket a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó létrehozása céljából; sürgeti az összes többi tagállamot, hogy csatlakozzanak az említett csoporthoz annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a pénzügyi piacok megzavarása és biztosítva legyen az egységes piac zavartalan működése;

45.  egyetért a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport értékelésével, amely támogatja az uniós költségvetés új saját forrásának potenciális alapjaként a pénzügyi tranzakciós adót, ugyanakkor fontolóra veszi azt is, hogy meg kell vizsgálni a pénzügyi tevékenységek megadóztatásának egyéb módjait is;

46.  ezért felszólít az uniós költségvetés olyan új saját forrásának létrehozására, amelyet a pénzügyi tevékenységek megadóztatásának választott módszere alapján kell kiszámítani;

•  A digitális ágazatban tevékenykedő vállalkozások megadóztatása

47.  üdvözli a Pénzügyminiszterek Tanácsa 2017. szeptember 16-i, nem hivatalos találkozójának következtetéseit, amelyek új digitális adózási szabályok kidolgozására szólítanak fel, válaszul a Négy Pénzügyminiszter levelére, amelyben felkérték a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg olyan „hathatós megoldásokat, amelyek a digitális vállalkozások EU-ban elért árbevételére kivetendő, ún. kiegyenlítő adó elképzelésén alapulnak”; hangsúlyozza, hogy a „Méltányos és hatékony adórendszer kialakítása az Unióban a digitális egységes piac megvalósítása érdekében” című, 2017. szeptember 21-i közleményében a Bizottság újból megerősítette, hogy a KÖTA elősegít egy olyan keretet, amely lehetővé teszi a szabályok felülvizsgálatát a digitális gazdaság vállalkozásaira vonatkozó modern és stabil rendelkezések kialakítása és a digitális gazdaság által létrehozott adózási kihívások kezelése céljából; egy uniós szintű koordinált megközelítést szorgalmaz – még a rövid távú megoldásokkal kapcsolatban is –, elkerülendő az egységes piac egyoldalú intézkedések általi torzulását és a digitális adóparadicsomok létrejöttét;

48.  egyetért azzal, hogy az innováció ösztönzése, a piac széttöredezettségének és a tisztességtelen verseny kezelése, valamint annak érdekében, hogy valamennyi szereplő számára lehetőséget biztosítsunk az új, méltányos és kiegyensúlyozott feltételek kihasználására, a digitális gazdaságnak korszerű és stabil adózási kerettel kell rendelkeznie, miközben biztosítani kell, hogy a digitális platformok és vállalatok ott fizessék meg az adók rájuk eső részét, ahol nyereséget termelnek; rámutat továbbá arra, hogy alapvető fontosságú az üzleti beruházások adóbiztonságának biztosítása, a jelenlegi hiányosságok felszámolása, valamint az egységes piacon belüli új adózási kiskapuk kialakulásának megelőzése érdekében;

49.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy az adókijátszások és a piaci torzulások, az agresszív adótervezés, illetve az adóoptimalizálási rendszerek, továbbá az adókikerülés céljából az európai mechanizmusokkal való visszaélés korlátozása érdekében a digitális piac vonatkozásában szülessenek megfelelő adóintézkedések; úgy véli, hogy ezek a gyakorlatok torzítják a versenyt az egységes piacon, és megfosztják a tagállamokat a megfelelő adóbevételektől;

50.  ezért elviekben felszólít az uniós költségvetés számára egy olyan új saját forrás létrehozására, amelyet a digitális gazdaság tranzakcióira vetnek ki; úgy véli azonban, hogy az EU és az OECD szintjén zajló jelentős, folyamatban lévő tárgyalások fényében túl korai lenne dönteni egy ilyen forrás létrehozására vonatkozó pontos rendelkezésekről;

51.  mindazonáltal úgy véli, hogy az uniós hatóságok által hozott intézkedéseknek – mint például a nyilvántartási vagy felügyeleti rendszereknek, illetve a szabályozási mechanizmusoknak – európai hozzáadott értékük alapján azonnal lehetővé kell tenniük az uniós költségvetés javára vámok vagy adók beszedését; úgy véli, hogy ezek uniós közjavak, amelyek – amint azt a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport megállapította – alapot biztosítanak egy, az uniós szakpolitikákból származó, „egyéb bevételnek” minősülő adó bevezetéséhez;

c.  Célkitűzés: Az energetikai átállás és a globális felmelegedés elleni küzdelem előmozdítása

•  Környezetvédelmi adó és illetékek

52.  megerősíti, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a fenntartható, körforgásos, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé tartó átmenet és az energiaunió közösen elfogadott céljainak elérése az uniós szakpolitikák egyik fő célkitűzése;

53.  megismétli azon meggyőződését, hogy csak az uniós szintű közös energetikai vagy környezetvédelmi adók biztosíthatják a vállalkozások közötti tisztességes versenyt és az egységes piac megfelelő működését, és jelenthetik egy progresszívebb és fenntarthatóbb fejlődési modell felé történő elmozdulás mozgatórugóit;

54. hangsúlyozza a környezetvédelmi adóztatás jelentőségét, amely különösen alkalmas mechanizmus arra, hogy hozzájáruljon az európai saját forrásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy az Unió további jövőbeli saját forrásainak előmozdítása érdekében továbbra is integrálja az újabb ökológiai saját forrásokra irányuló, a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésében és az európai költségvetésért felelő biztos által felvázolt javaslatokat, amelyek összhangban vannak bizonyos uniós politikákkal, például az energetikára (energiaadó), a környezetre és éghajlatra (a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítását célzó mechanizmus, műanyagokra kivetett adó és kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS)) és a közlekedésre (a közúti közlekedésben használt üzemanyagokat terhelő adók és a repülőjegyeket terhelő adók) vonatkozó politikákkal;

55. felszólít arra, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer árverési bevételeinek egy jelentős részét a 4. szakasztól (2021) kezdve új uniós saját forrásként vegyék figyelembe; emlékeztet arra, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport keretében megvitatták ezt a lehetőséget, amit a Bizottság is kifejezetten javasolt 2018. február 14-i, „Az Európai Unió új, korszerű többéves pénzügyi kerete a 2020 utáni prioritások megvalósításának hatékony szolgálatában” című közleményében (COM(2018)0098); ezzel párhuzamosan felszólít a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítását célzó mechanizmus bevezetésére – mint az uniós költségvetés új saját forrása –, amelynek egyenlő versenyfeltételeket is biztosítania kell a nemzetközi kereskedelemben, és csökkentenie kell a termelés Unión kívülre való áthelyezését, miközben az éghajlatváltozás költségeit beépíti az importált áruk árába;

56.  kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a műanyagokra és az egyszer használatos termékekre vonatkozó adó uniós szintű bevezetését a fenntarthatóbb alternatívák használatának ösztönzése céljából;

57.  úgy véli, hogy a villamosenergia-adón alapuló saját források átfedésben lennének az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályával, és aggályokat vetnének fel a befektetési feltételek stabilitása és a háztartásokra nehezedő pénzügyi terhek tekintetében;

58.  úgy véli, hogy az egyik vagy másik saját forrás által egy adott tagállamra háruló túlzott terhet egy korlátozott idejű és összegű, uniós programokon keresztül nyújtott kiegészítő támogatás révén lehetne enyhíteni, amely összhangban áll az uniós célkitűzésekkel; hangsúlyozza, hogy ez a támogatás nem nyújtható az uniós költségvetés bevételi oldalán létrehozott új visszatérítés vagy korrekció bevezetése révén;

59.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos adók és illetékek bevezetése nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák az energiaforrásaik kiaknázására vonatkozó feltételeket, a különböző energiaforrások közötti választásukat és energiaellátásuk általános szerkezetét;

Egyéb bevételi források

60.  emlékeztet arra, hogy bár a saját forrásoknak kell az uniós költségvetés fő bevételi forrását képezniük, ezeket kiegészítik az EUMSZ 311. cikkében szereplő „egyéb bevételek”, melyek a következőket tartalmazzák: az uniós alkalmazottak által a fizetésük után fizetett adó; az intézmények igazgatási tevékenységéből származó bevételek, például áruk értékesítéséből, különböző bérbeadásokból, szolgáltatások nyújtásából és banki kamatokból származó bevételek; nem uniós országok egyes uniós programokhoz teljesített hozzájárulásai; késedelmi kamatok; a vállalatokra főként az uniós versenyjogi szabályok megsértése miatt kirótt bírságok; valamint az uniós hitelfelvételi és -nyújtási műveletekből származó bevételek;

61.  megállapítja, hogy többlet esetén az egyes pénzügyi évek eredményét a következő év költségvetésében bevételként tüntetik fel, és hogy az egyéb bevételek, az eredmény és a technikai kiigazítások – ideértve az előző év többletét is – a teljes bevétel körülbelül 6%-át teszik ki; hangsúlyozza, hogy az elmúlt években az „egyéb bevételek” túlnyomórészt bírságokból álltak, amelyek önmagukban a (címzett bevételek nélkül számított) teljes bevétel 2,5%-át teszik ki;

62.  sajnálja, hogy az említett egyéb bevételek potenciálját eddig az EU finanszírozásáról szóló vita során figyelmen kívül hagyták; úgy véli, hogy noha szintje, volatilitása és kiszámíthatatlansága miatt az ilyen bevétel nem jelent alternatívát más saját forrásokkal szemben, ennek ellenére a következő többéves pénzügyi keret megnövekedett pénzügyi szükségleteinek fedezésére szolgáló lehetséges eszközt jelent;

63.  emlékeztet arra, hogy az ilyen bevételeket és az esetleges módosításokat szabályozó jogi eljárások rugalmasabbak, mint a saját források esetében, mivel azokat nem a saját forrásokról szóló határozatban, hanem a másodlagos jogban állapítják meg, és ezért nem vonatkozik rájuk az egyhangúsági követelmény;

64.  ismételten hangsúlyozza azon régóta fennálló álláspontját, miszerint az uniós versenyjog megsértése miatt a vállalatokra kirótt pénzbírságokból eredő, vagy az uniós költségvetésbe befizetendő nemzeti hozzájárulások késedelmes befizetéséhez kapcsolódó bevételeknek az uniós költségvetés számára többletbevételeknek kellene minősülniük anélkül, hogy ennek megfelelően csökkennének a GNI-alapú hozzájárulások;

65.  e célból felhív az uniós költségvetés bevételi oldalán egy különleges tartalék létrehozására, amelyet majd fokozatosan fel lehet tölteni a különböző típusú előre nem látható egyéb bevételekkel; úgy véli, hogy ezt a tartalékot kell felhasználni a pótlólagos kifizetési igények fedezésére, különösen a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartaléknak vagy a többéves pénzügyi keret különleges eszközeinek mobilizálásához kapcsolódó kifizetési igények esetében;

66.  hangsúlyozza, hogy az uniós szakpolitikák és különösen az olyan európai rendszerek, mint például a harmadik országbeli állampolgárok számára létrehozott Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) végrehajtásához fizetendő díjak az uniós költségvetés számára potenciális bevételt jelentenek; úgy véli, hogy bizonyos esetekben az ilyen bevételeket ugyanazon szakpolitika vagy célkitűzés számára lehetne elkülöníteni; úgy véli, hogy az uniós programok és szakpolitikák 2020 utáni generációja esetében szisztematikusabban kell mérlegelni az ilyen típusú jövőbeli bevételeket, azzal a céllal, hogy az uniós költségvetés számára további bevételi forrást biztosítsanak;

67. hangsúlyozza, hogy 2016-ban az EU decentralizált ügynökségeinek címzett bevételei, például az iparágak által fizetett díjak és illetékek, valamint a nemzeti költségvetések hozzájárulásai megközelítőleg 1 milliárd eurót tettek ki; felkéri a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben tegyen javaslatot az ügynökségek díjakon alapuló finanszírozásának következetes megközelítésére;

***

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 168., 2014.6.7., 105. o.

(2)

HL L 168., 2014.6.7., 29. o.

(3)

HL L 168., 2014.6.7., 39. o.

(4)

HL C 27E., 2008.1.31., 214. o.

(5)

HL C 380 E., 2012.12.11., 89. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0378.

(7)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0432.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0097.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401.

(11)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.


VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (22.1.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról

(2017/2053(INI))

A vélemény előadója: Wim van de Camp

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  szorgalmazza, hogy a saját források rendszerének reformjai a modern prioritásokra összpontosítsanak, jó ár-érték arányt és eredményes pénzgazdálkodást képviseljenek, kiszámítható és stabil alapot nyújtsanak egy független, átlátható és kiegyensúlyozott uniós költségvetésnek, kínáljanak megoldást az uniós költségvetésre nehezedő mostani és egyre növekvő nyomásra, egyszerűsítsék, illetve hosszabb távon szüntessék meg a jelenlegi bonyolult és homályos visszatérítési szabályokat, mindezt annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a polgárok elvárásainak teljesítéséhez szükséges pénzügyi forrásokat;

2.  kéri az EU héa- és GNI-alapú nemzeti hozzájárulásoktól való függőségének csökkentését, figyelembe véve egy olyan rendszert, amelyben a héa-alapú saját források helyébe a nemzeti szinten beszedett héa egy részének transzfere lépne;

3.  üdvözli az EU saját forrásainak átfogó reformjára irányuló kezdeményezéseket, amelyeknek köszönhetően egy valóban hiteles és független uniós költségvetés a tagállamok és a polgárok fokozott támogatására számíthat, előmozdítva az EU gazdaságának fenntarthatóságát, és uniós hozzáadott értéket teremtve;

4.  rámutat, hogy a vámunió az Európai Unió egyik alappillére, amely alapvető fontosságú a világ egyik legnagyobb kereskedelmi tömbje által kötendő kereskedelmi megállapodások tárgyalása során; hangsúlyozza, hogy az EU nemzetközi kereskedelme közvetlenül kapcsolódik az EU hagyományos saját forrásaihoz, amelyek közé tartozik az EU-n kívülről származó importra kivetett vám és a cukorilleték is, és amelyek 2015-ben az EU teljes bevételének 12,8%-át tették ki;

5.  hangsúlyozza, hogy elemezni kell a (szabad)kereskedelmi megállapodások EU általi megkötése révén a hagyományos saját forrásokra gyakorolt hatásokat, és bevételi forrásokat kell elkülöníteni az ilyen források esetleges csökkenése és az ebből következő esetleges instabilitás ellensúlyozása céljából;

6.  kéri annak alapos jogi és megvalósíthatósági vizsgálatát, hogy miként lehet a fenntarthatóságon és a kibocsátásokon alapuló vámokat és illetékeket bevezetni az áruk és a szolgáltatások kereskedelmére, valamint szorgalmazza, hogy az ilyen intézkedéseket lehetőség szerint építsék be az EU nemzetközi kereskedelmi politikáiba és megállapodásaiba, ösztönözve a kereskedelmi partnereket az éghajlatbarát termelési módokra, továbbá létrehozva ezáltal a saját források új típusát; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy ilyen intézkedéseket csak abban az esetben szabad bevezetni, ha azok kétségtelenül összhangban állnak a WTO szabályaival, és fenntartják az egyenlő nemzetközi versenyfeltételeket és az uniós vállalkozások versenyképességét, amelynek fontos elemei a kkv-k;

7.  ismételten egy olyan megközelítést szorgalmaz az uniós vámügyi jogszabályokat és eljárásokat illetően, amely modernebb, hatékonyabb, egyértelmű, kevésbé eltérő, a jelenlegi uniós vámrendszer optimalizálására és végrehajtására törekszik, valamint ösztönzi az együttműködést az adókijátszás és a tisztességtelen verseny valamennyi formájával szembeni fellépés céljával annak érdekében, hogy hatékonyan be lehessen szedni és az EU saját forrásaiként fel lehessen használni a vámokat és illetékeket;

8.  megjegyzi, hogy a piacvédelmi eszközök az EU saját forrásai közé tartoznak, ám jellegzetességeik miatt ezek nem képezhetik az uniós saját forrásokhoz való következetes hozzájárulás tervezhető és stabil alapját; hangsúlyozza, hogy a piacvédelmi eszközök elsősorban nem az EU saját forrásaiként való felhasználásra hivatottak, mivel ezeket a hatályos szabályokkal összhangban, csak megfelelő és arányos módon szabad alkalmazni.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

6

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

William (The Earl of) Dartmouth, Laima Liucija Andrikienė, Maria Arena, Tiziana Beghin, David Borrelli, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Eleonora Forenza, Karoline Graswander-Hainz, Nadja Hirsch, Yannick Jadot, France Jamet, Bernd Lange, David Martin, Emma McClarkin, Anne-Marie Mineur, Sorin Moisă, Alessia Maria Mosca, Franz Obermayr, Artis Pabriks, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Tokia Saïfi, Joachim Schuster, Joachim Starbatty, Adam Szejnfeld, Hannu Takkula, Iuliu Winkler

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Reimer Böge, Seán Kelly, Sander Loones, Fernando Ruas, Lola Sánchez Caldentey, Jarosław Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Virginie Rozière

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

25

+

ALDE

Nadja Hirsch, Hannu Takkula

EFDD

Tiziana Beghin, David Borrelli

PPE

Laima Liucija Andrikienė, Reimer Böge, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Seán Kelly, Sorin Moisă, Artis Pabriks, Fernando Ruas, Tokia Saïfi, Adam Szejnfeld, Jarosław Wałęsa, Iuliu Winkler

S&D

Maria Arena, Karoline Graswander-Hainz, Bernd Lange, David Martin, Alessia Maria Mosca, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Virginie Rozière, Joachim Schuster

VERTS/ALE

Yannick Jadot

6

-

ECR

David Campbell Bannerman, Sander Loones, Emma McClarkin, Joachim Starbatty

ENF

France Jamet, Franz Obermayr

4

0

EFDD

William (The Earl of) Dartmouth

GUE/NGL

Eleonora Forenza, Anne-Marie Mineur, Lola Sánchez Caldentey

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (27.11.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

az európai uniós saját források rendszerének reformjáról

(2017/2053(INI))

A vélemény előadója: Nedzhmi Ali

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel abban a helyzetben, amikor szűkösek az erőforrások, még nagyobb figyelmet kell fordítani az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, amikor úgy növeljük az uniós költségvetés bevételeit, hogy azok egyre inkább a saját forrásokból származnak; mivel ugyanígy nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a Bizottság és a tagállamok közötti fokozottabb együttműködésnek és közös munkának;

B.  mivel az Unió költségvetése elsősorban beruházási költségvetés, a tagállamok közötti bizonyos újraelosztási funkciókkal, és főként a közös uniós szakpolitikák és célkitűzések támogatását szolgálja, kezdőtőkét biztosítva a közép- és hosszú távú beruházások számára;

C.  mivel az uniós költségvetés egyik fő céljának annak kell lennie, hogy támogassa a kevésbé fejlett régiók gyorsabb növekedését és munkahelyteremtését, annak érdekében, hogy azonos társadalmi és gazdasági fejlettségi szintet érjenek el valamennyi tagállamban, amely célhoz jelentős mértékben hozzájárulna a saját források fokozottabb felhasználása;

1.  úgy véli, hogy a saját forrásoknak olyan projektekre kell összpontosítaniuk, amelyek a legnagyobb európai hozzáadott értéket képesek teremteni; hangsúlyozza, hogy a kiadásokat olyan területekre kell összpontosítani, amelyeket illetően elengedhetetlen az európai szintű finanszírozás, vagy amelyeket illetően a nemzeti szintű finanszírozás nem lenne elegendő az uniós cél eléréséhez;

2.  hangsúlyozza, hogy a saját források jelenlegi rendszere túlságosan bonyolult és aránytalan hangsúlyt helyez a tagállamok közötti nettó mérlegekre; támogatja új saját források bevezetését, amelyek csökkentenék az uniós költségvetésnek a tagállamok GNI-alapú hozzájárulásaitól való függőségét, és lehetővé tennék, hogy az uniós támogatásokat még inkább az uniós szakpolitikákra és prioritásokra lehessen fordítani; úgy véli, hogy az új, valódi saját források részarányát az uniós költségvetés bevételi oldalának legalább 50%-ára kellene növelni;

3.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretre, valamint a brexitre vonatkozó közelgő tárgyalások lehetőséget biztosítanak az Unió számára a saját forrásai rendszerének reformjához; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak egyértelmű és közösen elfogadott alapelveken nyugvó reformot kell előkészíteniük; felhívja ezért a tagállamokat, hogy hajtsák végre a rendszer mélyreható reformját, valamint hogy tegyék a jövőbeli uniós finanszírozást stabilabbá, fenntarthatóbbá és kiszámíthatóbbá, továbbá átláthatóbbá és az uniós polgárok felé elszámoltathatóbbá; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoportnak az EU jövőbeni finanszírozásáról szóló jelentésében megfogalmazott ajánlásait;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a reformot ösztönzők bevezetésére, valamint arra, hogy ösztönözzék a tagállamokat az európai projektbe való beruházásra, továbbá hogy szüntessenek meg minden visszatérítési mechanizmust és korrekciót, ami egyszerűbb, stabilabb, tisztességesebb és átláthatóbb struktúrát eredményezne; e tekintetben úgy véli, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti költségvetési hiány kiszámítása során nem kellene tekintetbe venni az uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulásokat;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe azokat a kockázatokat, amelyeket a bevételek beszedési rendszerét illetően magával vonhat a saját források növelése, ezzel szükségessé téve, hogy e rendszerbe bevezessenek bizonyos szükséges biztosítékokat;

6.  felhívja a figyelmet arra, hogy meg kell erősíteni a meglévő ellenőrzési rendszereket, valamint hogy új mechanizmusokat kell bevezetni azon csalások és szabálytalanságok megelőzése érdekében, amelyek veszélyeztethetik az Unió pénzügyi érdekeit az új saját források beszedésének folyamatában; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy álljon készen arra, hogy megfelelő intézkedéseket javasoljon az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, amennyiben a tagállamok bevezetik az Unió költségvetésének új saját forrásait;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelentős különbségek vannak az Európai Unión belül végzett vámellenőrzések között, valamint hogy nagy összegeket illetően követnek el csalásokat, ami negatívan hat a saját források beszedési rendszerére; hangsúlyozza a vámellenőrzések és a kapcsolódó vámok beszedésének fontosságát; felhívja a figyelmet a héabevétel-kiesés miatti és a határon átnyúló héacsalások miatti bevételkiesésre; hangsúlyozza, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a vámellenőrzésekre vonatkozó közös politikát azáltal, hogy valódi harmonizációt ír elő a tradicionális saját források beszedésének javítása érdekében;

8.  emlékeztet arra, hogy a vámcsalások és a határon átnyúló adócsalások elleni küzdelemben fontos az olyan hatóságokkal folytatott információcsere megkönnyítése és felgyorsítása, mint az OLAF és az Europol; felhívja a figyelmet különösen arra, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő nemzetközi héacsalások, más néven: „körhintacsalások”, és felszólítja a Bizottságot, hogy még jobban erősítse meg a szükséges intézkedéseket az ilyen típusú csalások megelőzése és elhárítása érdekében; úgy véli, hogy alapvetően fontos, hogy gyakorlati szempontból optimalizáljuk a héaalapú forrást, anélkül, hogy az uniós polgárokra és a tagállamokra további terhet rónánk;

9.  úgy véli, hogy amennyiben új források kerülnek bevezetésre, azoknak meg kell felelniük három alapvető feltételnek: egyszerűség, méltányosság és demokratikus ellenőrzés; emlékeztet arra, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport által említett alapelveket figyelembe kell venni az új finanszírozási forrásokra vonatkozó mérlegelés során; rámutat arra, hogy az új rendszernek érthetőnek és átláthatónak kell lennie az európai adófizetők számára és kifogásolja, hogy egyes uniós országok a zéró összegű játék politikáját követik; úgy véli, hogy a költségvetésről folytatott tárgyalásokat nem az európai hozzáadott érték elve vezeti, hanem a nemzeti „méltányos megtérülés” logikája és a költségvetési egyenlegek;

10.  ezenkívül arra buzdítja az Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg az EU rendelkezésére álló olyan egyéb adóalapú forrásokat, amelyek több európai hozzáadott értéket tudnának teremteni egyes kockázatokkal járó szakpolitikai területeken, és egyúttal megerősítenék az EU költségvetését és csökkentenék annak GNI- és héaalapú forrásait; úgy véli, hogy a saját források jelenlegi héaalapú rendszerét a nemzeti szinten kivetett héa egy részének megfelelő átcsoportosításával kellene felváltani; úgy véli, hogy az új források az olyan európai szakpolitikákból is származhatnának, mint a környezetvédelmi, az energetikai, az éghajlat- vagy a közlekedési politika;

11.  rámutat, hogy a saját források felhasználását az olyan uniós közjavak felé kell orientálni, amelyek egyformán előnyösek valamennyi tagállam számára, valamint amelyek tekintetében az uniós szintű fellépés nem csak megfelelő, hanem elengedhetetlen is, vagy amelyek tekintetében a nemzeti finanszírozási lehetőségek nem elegendőek az uniós prioritások és célok eléréséhez; e tekintetben hangsúlyozza az uniós költségvetés fontosságát az Unió további integrációjának és a tagállamok közötti kohéziónak a támogatását illetően; megállapítja, hogy van két, nagy európai hozzáadott értékkel rendelkező terület, amelyeknek a polgárok körében is magas az elfogadottságuk, ezek: a kutatás és fejlesztés, valamint a belső és a külső biztonság;

12.  rámutat arra, hogy az Uniónak fontolóra kell vennie a kisebb mértékű fellépést azokon a területeken, ahol úgy tűnik, hogy korlátozott az uniós hozzáadott érték, vagy ahol nem tudja teljesíteni ígéreteit; hangsúlyozza azonban, hogy ahol ambiciózus európai célok kijelölésére került sor, ott ezeknek megfelelő pénzeszközöket kell előirányozni, valamint hogy új célok meghatározása esetén új forrásokat kell biztosítani;

13.  kifejezi azon meggyőződését, hogy a saját forrásokból származó, a belső és külső biztonságra irányuló projektekkel kapcsolatos kiadások pozitív fogadtatásban fognak részesülni a polgárok körében, ezáltal növelve azok európai hozzáadott értékét; aggodalmát fejezi ki egyes kulcsfontosságú biztonsági területek kiadásainak alacsony szintje miatt, ezek például: a védelmi és biztonsági együttműködésre és kutatásra irányuló előkészítő intézkedések;

14.  üdvözli a saját források fokozott felhasználását a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos projekteket illetően, bár kétségek merülnek fel a finanszírozott projektek típusainak megfelelőségét illetően; kiemeli, hogy a kiadásokat olyan projektekre kellene összpontosítani, amelyek hosszú távon nyereségesek és előnyösek az EU számára, ahelyett, hogy olyan támogatási programokra összpontosítanának, amelyek csak rövid távú előnyökkel járnak;

15.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy alacsony az uniós költségvetés éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásainak aránya; kitart amellett, hogy a saját forrásokból származó bevételeket olyan projektekre kellene fordítani, amelyek nagyobb európai hozzáadott értéket állítanak elő, ideértve az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos projekteket is;

16.  nyílt vitára hív fel a következő programozási időszakban a kohéziós politika és a közös agrárpolitika (KAP) kifizetései szintjének fenntartásáról, figyelembe véve e szakpolitikák kiegészítő jellegét és magas hozzáadott értékét az európai stabilitás, versenyképesség és gazdasági növekedés szempontjából;

17.  felhív a célzott kapacitásépítésre azokban a tagállamokban, amelyek nehézségekkel küzdenek az olyan központilag irányított programokat illetően, mint például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF), a Horizont 2020 és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA);

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jövő év során nyújtson be közleményt a Parlamenthez, amelyben kifejti, hogyan kívánja összeegyeztetni a hosszú távú politikai célokat – például az Európa 2020 stratégiát – a 2020 utáni többéves pénzügyi keretből eredő helyzettel; határozottan úgy véli, hogy a következő évtizedre vonatkozó uniós menetrendnek döntő szerepet kell betöltenie az egymást követő többéves pénzügyi keretek kialakításának folyamatában;

19.  emlékeztet, hogy a saját források elosztása során figyelembe kell venni az olyan hosszú távú projekteket, mint például a Horizont 2020, valamint a Juncker elnök vezette Bizottság tíz prioritását; felhívja a Bizottságot, hogy kiemelt céljait irányítsa e hosszú távú projektek sikeres végrehajtása felé;

20.  úgy véli, hogy az egyszerűbb és egyértelműbb szabályok hozzá fognak járulni a források gyors elosztásához és növelni fogják a hatékonyságot és az átláthatóságot, aminek eredményeként kevesebb hiba fog előfordulni; kéri a Bizottságot, hogy ezen irányvonalak mentén készítsen cselekvési tervet;

21.  aggodalommal tölti el az a módszer, ahogyan a kiadások felosztását mérik; úgy véli, hogy az európai hozzáadott értéket magukban foglaló projektek kezelését illetően nem megfelelő a költségvetési egyenleg rendszere, mivel előfordulhat, hogy ezeket a projekteket csak egyetlen tagállamban hajtják végre, és ezáltal egyensúlyhiány keletkezik az érintett ország és más országok beszámolói között;

22.  rámutat, hogy azok a szakpolitikák, amelyek előnyösek lennének valamennyi uniós polgár számára és nagyobb európai hozzáadott értéket biztosítanak, a nettó egyenlegek tekintetében nem vonzóak; ezért úgy véli, hogy a projektek értékének mérésére új módszert kell kialakítani és észszerűsített jelentéstételt kell bevezetni;

23.  megismétli, hogy döntő fontosságú, hogy saját forrásokat különítsenek el azokra a projektekre, amelyek potenciálisan a legnagyobb mértékű európai hozzáadott értéket képesek előállítani, ahelyett, hogy egyszerűen csak az egyes tagállamok elszámolásait veszik figyelembe; ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő nagyra törő javaslatokat az új saját forrásokra vonatkozóan; úgy véli, hogy ez csökkenthetné az uniós költségvetés GNI-alapú nemzeti hozzájárulásainak relatív részesedését, és ezáltal segíthetne véget vetni a pusztán a nettó egyenlegek utáni méltányos megtérülést figyelembe vevő, Európa-ellenes megközelítésnek;

24.  úgy véli, hogy az uniós költségvetés megerősítésének egyik módjaként a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a szén-dioxid-árazáson alapuló CO2-adó (adózás vagy piaci alapú eszközök felhasználásával történő) beszedésének lehetőségét; úgy véli, hogy egy ilyen eszköz magas európai hozzáadott értéket nyújtana, mivel ez az adó a fogyasztói és a termelői magatartás megváltozását is ösztönözné egy kisebb szén-dioxid-kibocsátású jövő érdekében; úgy véli azonban, hogy minden adóra alapozott uniós megoldásnak amennyire csak lehetséges, semleges hatásúnak kell lennie az egyes tagállamok teljes adóterhelése tekintetében; rámutat arra, hogy egy ilyen adónak az egymást átfedő vagy egymásnak ellentmondó eszközök és célkitűzések elkerülése érdekében figyelembe kell vennie a jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszereket.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Inés Ayala Sender, Martina Dlabajová, Luke Ming Flanagan, Ingeborg Gräßle, Arndt Kohn, Monica Macovei, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Petri Sarvamaa, Bart Staes, Hannu Takkula, Tomáš Zdechovský, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Brian Hayes, Karin Kadenbach, Younous Omarjee, Julia Pitera

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Tiziana Beghin, Tiemo Wölken

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

17

+

ALDE

ECR

GUE/NGL

PPE

S&D

Greens

Nedzhmi Ali, Martina Dlabajová, Hannu Takkula

Monica Macovei

Younous Omarjee

Ingeborg Gräßle, Brian Hayes, Julia Pitera, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Petri Sarvamaa, Tomáš Zdechovský, Joachim Zeller

Arndt Kohn, Karin Kadenbach, Inés Ayala Sender, Tiemo Wölken

Bart Staes

1

-

EFDD

Tiziana Beghin

1

0

GUE/NGL

Luke Ming Flanagan

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (29.1.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

az európai uniós saját források rendszerének reformjáról

(2017/2053(INI))

A vélemény előadója: Luigi Morgano

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a friss felmérések szerint az európai polgárok többsége támogatja a több uniós fellépést olyan területeken, mint a védelem és a biztonság, az oktatás és az innováció, valamint a szociális és a gazdaságpolitikák, és mivel ezek költségvetési következményekkel járnak;

B.  mivel a brexit jelentős hatást fog gyakorolni az uniós költségvetés bevételi oldalára;

C.  mivel a GNI-alapú hozzájárulást az egyéb uniós szintű bevételekből nem fedezhető kiadások kiegyenlítése céljából hozták létre, és ekként maradványjellegű lehet; mivel a GNI-alapú hozzájárulás aránya az 1991-es 13,2 %-ról 2016-ra 66,3 %-ra nőtt, és ma ez az Unió költségvetésének fő finanszírozási forrása;

1.  üdvözli az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyagban követett megközelítést, amely szerint az uniós költségvetés alapelvének annak kell lennie, hogy európai hozzáadott értéket teremtsen a nemzeti költségvetésekhez képest, jelentős megtakarításokat tegyen lehetővé, továbbá biztosítsa az uniós alapok leghatékonyabb és legcélzottabb felhasználását, „maximalizálva minden egyes elköltött euró teljesítményét”;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós saját források megreformált rendszerének nem szabad további adóterhet hárítania az uniós polgárokra, és nem szabad kiterjesztenie az uniós saját források rendszerének regresszív jellegét;

3.  úgy véli, hogy a GNI-alapú hozzájárulástól mint az uniós költségvetés fő finanszírozási forrásától való túlzott függőség állandósítja a „méltányos megtérülés” logikáját; üdvözli a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport munkáját, és különösen a GNI-alapú hozzájárulás arányának kompenzálását célzó intézkedésekre irányuló javaslatokat; úgy véli, hogy hagyományos és új valódi saját források használatával legalább részben ki lehet váltani és ily módon csökkentetni lehet a GNI-alapú hozzájárulást;

4.  úgy véli, hogy a saját források rendszerének reformját az egyszerűség, a stabilitás, a rugalmasság, az átláthatóság, a méltányosság, a demokrácia és az uniós hozzáadott érték elvének kell vezérelnie, azzal a céllal, hogy az uniós polgárok jobban megismerhessék az uniós költségvetés finanszírozásának módját;

5.  úgy véli, hogy a világos európai dimenzióval rendelkező valódi saját forrásokat kell preferálni, ahogyan azt a magas szintű munkacsoport jelentése is kiemeli;

6.  üdvözli a magas szintű munkacsoport javaslatát a héaalapú saját forrásra vonatkozó jövőkép kapcsán, amelynek célja az egyszerűsítés, az adminisztratív költségek csökkentése és az uniós héapolitikával és a tényleges héabevételekkel fennálló kapcsolat erősítése; úgy véli, hogy a héaalapú saját források ily módon történő reformja hozzájárulhat az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni hatékonyabb fellépéshez; úgy véli továbbá, hogy csak egy végleges uniós héarendszerrel és a kapcsolódó saját forrással alakítható ki méltányosabb rendszer az európai polgárok számára az uniós költségvetés tekintetében;

7.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló irányelv felülvizsgálatának következtetései alapján kell javaslatot tennie arra vonatkozóan, hogy milyen szabályok és feltételek szerint kell a KKTA-ból származó adóbevételek egy részét az uniós költségvetés számára elkülöníteni annak érdekében, hogy arányosan csökkenjenek a tagállamok költségvetési hozzájárulásai;

8.  üdvözli az EU által a környezeti kihívások kezelése érdekében tett erőfeszítések támogatására szolgáló adókkal kapcsolatos lehetőségekről kialakult vitát;

9.  hangsúlyozza, hogy a bevételi oldalon minden visszatérítést meg kell szüntetni; úgy véli, hogy a nemzeti vámhatóságok által a vámok és a felszámolt díjak után kapott igazgatási költségek aránya nem haladhatja meg a kapcsolódó igazgatási költségeket;

10.  üdvözli, hogy a Bizottság javaslatot kíván előterjeszteni egy, az uniós költségvetésen belül az euróövezetre vonatkozó külön költségvetési sor létrehozására;

11.  hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy az Uniónak elegendő pénzügyi forrásra van szüksége, fontos az is, hogy ne növekedjen a polgárokra nehezedő adóteher;

12.  tudomásul veszi a Bizottság 2017. december 6-i GMU-csomagját, amely javasolja többek között egy európai gazdasági és pénzügyminiszteri poszt létrehozását, az Európai Stabilitási Mechanizmus átalakítását egy Európai Valutaalappá, valamint új költségvetési eszközök létrehozását az euróövezet stabilitása érdekében az EU keretén belül;

13.  úgy véli, hogy annak biztosítása érdekében, hogy az euróövezet valamennyi polgár számára előnyökkel járjon, hasznos lenne egy, az uniós költségvetésben külön költségvetési sorral rendelkező euróövezeti költségvetési kapacitás létrehozása az Unió keretén belül, ám a többéves pénzügyi kereten belüli kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre vonatkozóan kiszámított felső határon felül és a Szerződések szabta jogi korlátokon belül, elkerülve a jelenlegi szakpolitikákkal való átfedéseket és a költségvetés felaprózását; szorgalmazza, hogy ez a költségvetési kapacitás rendelkezzen olyan eszközökkel, amelyek révén képes lehet makrogazdasági stabilizációs funkciók ellátására; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamoknak meg kell felelniük a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, ideértve a jelenlegi rugalmassági rendelkezések tiszteletben tartását; hangsúlyozza továbbá, hogy védeni kell a beruházásokat, meg kell előzni a munkanélküliséget és a bizonytalanságot, ösztönözni kell a tagállamokat gazdaságuk modernizálására, biztosítani kell a gazdasági és társadalmi konvergenciát, valamint meg kell erősíteni az európai pénzügyi rendszer egészét;

14.  úgy véli, hogy – miként azt a magas szintű munkacsoport is javasolta – az euróövezet költségvetési kapacitását részben olyan saját forrásokból kell finanszírozni, amelyek könnyebben végrehajthatók az euróövezetben, például a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóból származó bevételek egy részéből; hangsúlyozza azonban, hogy a költségvetésben el kell kerülni a meghatározott típusú bevételek és kiadások egymással való összekapcsolását;

15.  úgy véli, hogy a költségvetési kiadások és a stratégiai célok között világos kapcsolatra van szükség annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az európai szinten elfogadott intézkedések demokratikus legitimitását; ahhoz, hogy növekedjen az európai saját források lakossági támogatottsága, ezeknek uniós szinten egyértelmű hozzáadott értékkel kell rendelkezniük;

16.  úgy véli, hogy a demokrácia, az átláthatóság, valamint a döntéshozatal, az elszámoltathatóság és a felelősségvállalás közötti egyértelmű kapcsolat garantálják a közpolitika legitimitását uniós és nemzeti szinten egyaránt, különösen a költségvetési és fiskális politika vonatkozásában; tudomásul veszi a Bizottság elnöke által tett arra irányuló javaslatot, hogy a Bizottságon belül hozzák létre az európai gazdasági és pénzügyminiszteri posztot; úgy véli, ez javíthatná az EU gazdasági irányításának demokratikus elszámoltathatóságát, különösen az Európai Parlament előtt;

17.  úgy véli, hogy a saját forrásokról szóló tanácsi határozatot a Parlament fokozottabb mértékű bevonásával kell meghozni.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

24.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

13

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Hugues Bayet, Pervenche Berès, Udo Bullmann, David Coburn, Esther de Lange, Markus Ferber, Jonás Fernández, Sven Giegold, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Danuta Maria Hübner, Cătălin Sorin Ivan, Barbara Kappel, Wajid Khan, Wolf Klinz, Philippe Lamberts, Werner Langen, Sander Loones, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Fulvio Martusciello, Bernard Monot, Caroline Nagtegaal, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Anne Sander, Martin Schirdewan, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Kay Swinburne, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Jakob von Weizsäcker

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Enrique Calvet Chambon, Matt Carthy, Mady Delvaux, Herbert Dorfmann, Ramón Jáuregui Atondo, Verónica Lope Fontagné, Thomas Mann, Luigi Morgano, Lieve Wierinck

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Edward Czesak, Manolis Kefalogiannis, Rainer Wieland

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

39

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Ramon Tremosa i Balcells, Lieve Wierinck

PPE

Burkhard Balz, Herbert Dorfmann, Markus Ferber, Brian Hayes, Danuta Maria Hübner, Manolis Kefalogiannis, Esther de Lange, Werner Langen, Verónica Lope Fontagné, Ivana Maletić, Thomas Mann, Fulvio Martusciello, Luděk Niedermayer, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Anne Sander, Tom Vandenkendelaere, Rainer Wieland

S&D

Hugues Bayet, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Mady Delvaux, Jonás Fernández, Roberto Gualtieri, Cătălin Sorin Ivan, Ramón Jáuregui Atondo, Wajid Khan, Olle Ludvigsson, Luigi Morgano, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Jakob von Weizsäcker

VERTS/ALE

Sven Giegold, Philippe Lamberts, Molly Scott Cato, Ernest Urtasun

13

-

ALDE

Caroline Nagtegaal

ECR

Edward Czesak, Sander Loones, Bernd Lucke, Stanisław Ożóg, Pirkko Ruohonen-Lerner, Kay Swinburne

EFDD

David Coburn, Marco Valli

ENF

Gerolf Annemans, Bernard Monot

GUE/NGL

Matt Carthy, Martin Schirdewan

3

0

ALDE

Wolf Klinz

ENF

Barbara Kappel

GUE/NGL

Dimitrios Papadimoulis

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (8.12.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról

(2017/2053(INI))

A vélemény előadója: Ivo Belet

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható, körforgásos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás felgyorsítása és a közösen megállapított energiauniós célkitűzések elérése, valamint a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a 2020–2030 közötti időszakban további jelentős beruházásokra van szükség;

2.  meggyőződése, hogy az e kulcsfontosságú uniós szakpolitikák terén való tényleges előrehaladás és a nettó nulla kibocsátás évszázad közepére való elérése érdekében az éghajlati szempontok érvényesítése és az uniós költségvetés mélyreható reformja elengedhetetlen; megjegyzi, hogy a Párizsi Megállapodás 2. cikkének c) pontja kiemeli, hogy a pénzügyi mozgásokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens fejlesztésre irányuló célokhoz kell igazítani;

3.  úgy véli, hogy az uniós költségvetés reformját a szubszidiaritás, a szolidaritás és a fenntarthatóság elveinek kell vezérelniük, célul tűzve ki egy olyan hatékonyabb uniós költségvetés kialakítását, amely új és meglévő saját források kombinációján alapul, és közvetlen és átlátható módon hozzájárul a polgárok, a vállalkozások és a környezet számára egyértelműen európai hozzáadott értékkel bíró projektekbe való beruházásokhoz;

4.  emlékeztet, hogy új saját források vagy egyéb típusú uniós bevételek bevezetésének egyrészt maga után kell vonnia, hogy az uniós költségvetés kevésbé függjön a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló tagállami hozzájárulásoktól, másrészt e hozzájárulások csökkenését kell eredményeznie;

5.  úgy véli, hogy a villamosenergia-adón alapuló saját források átfedésben lennének az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) hatályával, és aggodalmának ad hangot a befektetési feltételek stabilitása és a háztartásokra nehezedő pénzügyi terhek tekintetében;

6.  megjegyzi, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság a 2014–2017 közötti időszakban a második legtöbb bírságot szabta ki az uniós jogszabályoknak való meg nem felelésért (284 millió euró); felhív a közvetlenül az uniós jogszabályokból és azok érvényesítéséből eredő bevételeknek az uniós költségvetésbe „egyéb bevételként” való átirányítására, és olyan projektberuházásokba történő felhasználására, amelyek a környezetvédelem területén a legmagasabb európai hozzáadott értéket hozzák létre; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a pénzbírságokból származó bevételek nem biztosítanak stabil bevételt az uniós költségvetés számára;

7.  felhív a kibocsátáskereskedelmi rendszer árveréseiből származó bevételek egy részének olyan konkrét, fenntartható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású közös uniós projektek felé irányítására a 4. szakasztól (2021) kezdődően, mint a határokon átnyúló meglévő energetikai infrastruktúra felhasználásának maximalizálása, és adott esetben újak kifejlesztése (például a megújuló energiaforrások integrálásának előmozdítása érdekében), az energiatárolás vagy az áttörést jelentő ipari innovációkba való beruházás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való igazságos átálláshoz való hozzájárulás érdekében; felszólítja a Bizottságot annak további kidolgozására, hogy hogyan lehetne a meglévő és jövőbeli uniós alapokat és programokat felhasználni a magas szén- és szén-dioxid-kibocsátású régiókban az igazságos átállás támogatására; megjegyzi, hogy a kibocsátási kvóták árverezéséből származó bevételek várhatóan nőni fognak a 4. szakasztól kezdve;

8.  felhív annak elemzésére, hogy a közösen megállapított nemzeti úthasználatidíj-rendszerekből származó, a távolságon, az utazás időtartamán és a közlekedési kibocsátásokon alapuló bevételek hozzá tudnak-e járulni olyan uniós projektek finanszírozásához, amelyek előmozdítják a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátással járó mobilitást, beleértve a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek ösztönzését, az alacsony kibocsátású alternatív energiaforrások használatának fokozását a közlekedésben és a fenntartható multimodális közlekedést, különös tekintettel a nagy sebességű vasútvonalakra és az alacsony kibocsátású belvízi hajózásra; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az úthasználatidíj-rendszerek kifejlesztése során vegyék figyelembe a például a nagy távolságok és a tömegközlekedés hiánya által jellemzett vidéki és távoli területek különleges helyzetét;

9.  úgy véli, hogy az Unión belüli légi közlekedésből származó, a kibocsátáson alapuló hozzájárulásokból származó többletbevételt különösen az alacsony kibocsátású európai légi járművekkel kapcsolatos kutatások és beruházások előmozdítására és a légtér hatékony kihasználásának további javítására kellene fordítani;

10.  úgy véli, hogy a kerozin megadóztatására vonatkozó harmonizált nemzetközi intézkedések hiányában fontolóra kellene venni egy, a járatok szén-dioxid-intenzitásán alapuló illeték bevezetését;

11.  úgy véli, hogy a hajózási ágazat által fizetendő, a kibocsátáson alapuló esetleges jövőbeni hozzájárulásokat az európai hajózási ágazatban kell újra befektetni, a tisztább technológiákra és a fenntartható hajókra irányuló kutatás és fejlesztés finanszírozása érdekében;

12.  úgy véli, hogy a harmadik országbeli állampolgárok számára létrehozott Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszerből (ETIAS) származó bevételt a tiszta és alacsony kibocsátású légi közlekedéssel kapcsolatos kutatásba és fejlesztésbe való beruházásra, a légtér hatékony kihasználásának további javítására és az Európai Határ- és Parti Őrség támogatásának fellendítésére kellene fordítani;

13.  felhív az egységes piacon értékesített fogyasztási cikkek, többek között az egységes piacra importált termékek széntartalmát tükröző saját forrás lehetséges bevezetésének vizsgálatára (pl. a határokon történő szén-dioxid-kibocsátáskiigazítást célzó mechanizmus, hozzáadottszén-adó, CAT), amely fokozatosan a jelenlegi héaalapú saját forrás egy részének helyébe lépne.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

7.12.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

7

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Zoltán Balczó, Ivo Belet, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Angélique Delahaye, Stefan Eck, Bas Eickhout, Karl-Heinz Florenz, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Jens Gieseke, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Urszula Krupa, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Rory Palmer, Piernicola Pedicini, Pavel Poc, John Procter, Julia Reid, Annie Schreijer-Pierik, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jørn Dohrmann, Herbert Dorfmann, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Krzysztof Hetman, Merja Kyllönen, Gesine Meissner, Nuno Melo, Ulrike Müller, Gabriele Preuß, Bart Staes, Claude Turmes

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Norbert Erdős, Sven Schulze

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

37

+

ALDE

Gerben-Jan Gerbrandy, Gesine Meissner, Ulrike Müller

EFDD:

Piernicola Pedicini

GUE/NGL:

Stefan Eck, Merja Kyllönen

NI:

Zoltán Balczó

PPE:

Ivo Belet, Angélique Delahaye, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Karl-Heinz Florenz, Jens Gieseke, Françoise Grossetête, Krzysztof Hetman, Peter Liese, Norbert Lins, Nuno Melo, Annie Schreijer-Pierik, Sven Schulze

S&D:

Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Susanne Melior, Rory Palmer, Pavel Poc, Gabriele Preuß, Damiano Zoffoli

VERTS/ALE:

Marco Affronte, Bas Eickhout, Martin Häusling, Bart Staes, Claude Turmes

7

-

ECR:

Jørn Dohrmann, Arne Gericke, Urszula Krupa, John Procter, Jadwiga Wiśniewska

EFDD:

Julia Reid

ENF:

Sylvie Goddyn

1

0

GUE/NGL:

Luke Ming Flanagan

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (24.1.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

az európai uniós saját források rendszerének reformjáról

(2017/2053(INI))

A vélemény előadója: Nicola Caputo

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  kéri a saját források rendszerének mélyreható, ám az európai adófizetők adóterhelésének további fokozása nélkül történő reformját, ideértve szilárd prioritásokat és új saját forrásokat is, amelyek csökkenthetik a GNI-alapú hozzájárulások arányát (2016-ban az EU bevételeinek 65,4 %-a); hangsúlyozza, hogy az EU bevételeinek többsége a nemzeti GNI- és héa-hozzájárulásokból ered ugyan, ám ezek nem tekinthetők tényleges saját forrásoknak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak stabil saját forrásokra van szüksége, továbbá megjegyzi, hogy emiatt például a büntető jellegű vámok nem tekinthetők bevételnek, és ugyanezért nem is alkalmasak tervezhető bevételi forrásnak; kéri továbbá a visszatérítések valamennyi formájának fokozatos megszüntetését; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi rendszer bonyolult és homályos korrekciós mechanizmusokat tartalmaz, amelyek minden évben hozzájárulnak ahhoz, hogy hiányoznak a megfelelő kifizetési előirányzatok;

2.  hangsúlyozza, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport új javaslatokat tett, amelyek kiterjedtek többek között a héa-alapú saját forrás és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformjára, egy szén-dioxid-illetékre, a közlekedés adóztatására, a villamos energia adóztatására, valamint a digitális egységes piacból származó bevételekre; hangsúlyozza, hogy az új saját források bevezetése fokozottabb politikai koherenciát eredményezhet a költségvetés bevételi és kiadási oldala között; hangsúlyozza, hogy e javaslatok dacára továbbra is a tagállami hozzájárulásoknak kell maradniuk a legfontosabb saját forrásnak egy egyszerűbbé, átláthatóbbá, méltányosabbá és demokratikusan elszámoltathatóbbá tett rendszerben, amelyben a bevételeket okosan költik el;

3.  felkéri az összes érintett felet, hogy vonják le a megfelelő következtetéseket a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentéséből, és elemezzék a jelentésben szereplő ajánlások végrehajtásának megvalósíthatóságát, amelyek elősegítenék, hogy az EU költségvetése átláthatóbbá, stabilabbá, egyszerűbbé, koherensebbé, méltányosabbá és kiszámíthatóbbá váljon, tiszteletben tartva a szubszidiaritást, ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt helyezve a gazdagabb és a szegényebb országok közötti szolidaritásra és újraelosztásra; e tekintetben rámutat, hogy a saját források jelenlegi rendszerét nagy fokú összetettség jellemzi, ami egyben átláthatatlanságot is jelent, és ezt az uniós intézmények és a tagállamok közös erőfeszítése révén kell megoldani;

4.  hangsúlyozza, hogy a saját források ezen új típusai alapvető fontosságúak az új uniós feladatok, például a migráció, a Párizsi Megállapodás, a belső biztonság és a védelem finanszírozásához, illetve a brexit következtében jelentkező, várhatóan évi 9–12 milliárd eurós bevételkiesés ellensúlyozásához; megjegyzi továbbá, hogy az uniós költségvetés európai hozzáadott értékének megőrzése érdekében új saját forrásokra van szükség azzal a céllal is, hogy az EU egyaránt képes legyen megfelelően finanszírozni a hagyományos szakpolitikáit és az új prioritásait, továbbá el lehessen kerülni a közös agrárpolitika kiadásai tekintetében az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló bizottsági vitaanyagban szereplő esetleges csökkentéseket;

5.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági vámok egyben szakpolitikai eszközök és a közös agrárpolitika finanszírozási eszközei is, és hogy a szabadkereskedelmi megállapodások a vámból származó bevételek csökkenéséhez vezetnek majd; megjegyzi, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentése azt javasolja, hogy ezeket a jövőben is fenn kell tartani a KAP költségvetésén belül, mivel az Unió egyszerű, hatékony és valódi saját forrásait jelentik; megjegyzi, hogy a hagyományos saját források részaránya az évek során folyamatosan csökkent, mivel az átlagos vámtarifák csökkentését nem kompenzálta kellően a kereskedelmi volumen növekedése;

6.  hangsúlyozza, hogy a versenyügyi bírságokhoz vagy a várakozásokat meghaladó vámokhoz hasonló rendkívüli jövedelem nem további kiadásokra ad lehetőséget, hanem a GNI-alapú hozzájárulások csökkentésére;

7.  hangsúlyozza, hogy a (jelenlegit felváltó) megreformált héá-alapú saját forrás, a társasági adón alapuló saját forrás, a pénzügyi tranzakciós adó, illetve egyéb pénzügyi tevékenységeket terhelő adó azzal az előnnyel járna, hogy javítaná az egységes piac működését;

8.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika hozzáadott értéket képvisel az innováció, a versenyképesség és a fenntarthatóság mezőgazdasági ágazatban történő ösztönzésében, az Unió hosszú távú élelmezési és környezeti biztonságának erősítésében, az élelmiszerárak stabilitásának biztosításában a mezőgazdasági üzemek stabil jövedelme és olyan fenntartható vidékfejlesztési intézkedések révén, amelyek beruháznak a vidéki közösségekbe és a gazdaságokba, és ezáltal megakadályozzák a vidék elnéptelenedését és elősegítik a vidéki területekben rejlő lehetőségek kiaknázását; elismeri, hogy a meg kell reformálni a közös agrárpolitikát annak érdekében, hogy fokozni lehessen a hitelességet, és el lehessen nyerni a nem mezőgazdasági tevékenységet folytató közvélemény folyamatos támogatását azzal, hogy a KAP több környezeti közjavat nyújt és méltányosabbá teszi a kifizetések tagállamok közötti és tagállamokon belüli elosztását; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell tartani a mezőgazdasági vámok hozzájárulását az uniós költségvetéshez;

9.  megállapítja, hogy a KAP mindenekelőtt jó minőségű, megfizethető élelmiszerekkel lát el mintegy 500 millió európai polgárt nap mint nap; ezen felül hangsúlyozza, hogy mindez átlagosan napi 32 centjébe kerül minden uniós polgárnak, amivel hozzájárulnak az egészséges élelmiszerekhez és a mezőgazdasági területek sokszínűségéhez; kiemeli, hogy a KAP – az egyetlen teljes mértékben integrált uniós szakpolitika – a legmagasabb európai szintű hozzáadott értékkel bír, és hogy a nemzeti finanszírozású mezőgazdasági politikák sokkal drágábbak lennének;

10.  hangsúlyozza, hogy a jövedelmek közvetett fokozása a közös agrárpolitika egyszerűsítésével és adminisztratív terheinek csökkentésével is lehetséges;

11.  szorgalmazza, hogy a pénzügyi fegyelmi mechanizmus keretében a mezőgazdasági ágazat számára előirányzott, ám fel nem használt forrásokat a soron következő évben közvetlen kifizetések céljára bocsássák rendelkezésre;

12.  úgy véli, hogy a KAP hatékony, és újra előtérbe kell helyeznie azt a legitimitást, amit az uniós fellépés egyik legfőbb eszközeként vívott ki azzal, hogy munkahelyeket óvott meg és hozott létre a vidéki területeken, különösen a mezőgazdasági ágazatban.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

28

7

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Richard Ashworth, José Bové, Daniel Buda, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Albert Deß, Jørn Dohrmann, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Edouard Ferrand, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Ivan Jakovčić, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Ulrike Müller, James Nicholson, Maria Noichl, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Bronis Ropė, Ricardo Serrão Santos, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Franc Bogovič, Stefan Eck, Jens Gieseke, Maria Heubuch, Karin Kadenbach, Momchil Nekov, Sofia Ribeiro, Annie Schreijer-Pierik, Hannu Takkula, Tom Vandenkendelaere, Thomas Waitz

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Stanisław Ożóg

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

28

+

ALDE

Ivan Jakovčić, Ulrike Müller, Hannu Takkula

EFDD

Marco Zullo

ENF

Rebega Laurentiu

PPE

Franc Bogovič, Daniel Buda, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Jens Gieseke, Esther Herranz García, Mairead McGuinness, Marijana Petir, Sofia Ribeiro, Annie Schreijer-Pierik, Czesław Adam Siekierski, Tom Vandenkendelaere

S & D

Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Karin Kadenbach, Maria Noichl, Ricardo Serrão Santos, Tibor Szanyi, Marc Tarabella

7

-

ECR

Jørn Dohrmann, Zbigniew Kuźmiuk, James Nicholson, Stanisław Ożóg

EFDD

John Stuart Agnew

GUE/NGL

Stefan Eck, Luke Ming Flanagan

5

0

ECR

Richard Ashworth

ENF

Philippe Loiseau

VERTS/ALE

José Bové, Martin Häusling, Bronis Ropė

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (11.10.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

az európai uniós saját források rendszerének reformjáról

(2017/2053(INI))

A vélemény előadója: Mercedes Bresso

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  ismételten kijelenti, hogy határozottan támogatja az európai uniós saját források rendszerének átfogó reformját; emlékeztet, hogy a saját források jelenlegi rendszere ellentmond a Szerződések szellemének, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 310. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy az Unió, amennyiben egy jogi aktus jelentős hatást gyakorolhat a költségvetésre, azt nem fogadhatja el mindaddig, amíg nem biztosítja, hogy az ebből a jogi aktusból eredő kiadások az Unió saját forrásainak határán belül finanszírozhatók, másrészt az EUMSZ 311. cikke kimondja, hogy a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni; hangsúlyozza azonban, hogy a gyakorlatban az Unió bevételének többsége a GNI-arányos nemzeti hozzájárulásokból (69,1%) és héából (12,4%) tevődik össze, amelyek nem tekinthetők tényleges saját forrásoknak, mivel a tagállamok közötti „zéró összegű játékhoz” vezettek;

2.  hangsúlyozza, hogy a saját források jelenlegi rendszerét magas fokú összetettség és az átláthatóság hiánya jellemzi; felkéri ezért az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hatékonyan és konstruktívan orvosolják e hiányosságokat;

3.  úgy véli, meg kell erősíteni a Parlament szerepét a saját források elfogadására irányuló eljárásban; úgy véli, hogy a saját források elfogadása vonatkozásában az egyhangú szavazásról a minősített többségi szavazás és a rendes jogalkotási eljárás használatára való átállás egyenrangúvá tenné a Parlamentet a Tanáccsal az uniós költségvetés bevételeivel és kiadásaival kapcsolatos döntéshozás tekintetében;

4.  hangsúlyozza, hogy a brexit által teremtett lehetőséget fel kell használni a visszatérítések és korrekciók jelenlegi rendszerének átgondolására, és erre ösztönzi is a tagállamokat és a Bizottságot, mivel ezek nemcsak ellentétesek a Szerződések szellemével, hanem a párbeszéd fókuszát is áthelyezték az uniós költségvetés európai hozzáadott értékéről a „nettó mérleg” tagállami hozzájárulásokra gyakorolt hatására, figyelmen kívül hagyva az uniós költségvetésre gyakorolt továbbgyűrűző hatásokat;

5.  kiemeli, hogy az uniós költségvetés számára valódi saját források rendszerét kell biztosítani, a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport ajánlásainak megfelelően;

6.  felkéri a Bizottságot, hogy kezdje el megvizsgálni, hogy az uniós szakpolitikák által közvetlenül generált pénzeszközök miként válhatnának az uniós költségvetés bevételeivé;

7.  úgy véli, hogy a saját források rendszere bármely reformjának a méltányosság, a stabilitás, az egységesség, a szolidaritás, a fenntarthatóság, a szubszidiaritás és az európai polgárok számára való érthetőség elvén kell alapulnia; emlékeztet a Monti-jelentésben felsorolt és a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport által a lehetséges új saját források értékelése céljából is alkalmazott alapelvekre, és úgy véli, hogy ezek hasznos iránymutatást jelentenek a reformokkal kapcsolatos vizsgálódásokhoz; hangsúlyozza továbbá, hogy elégséges bevételeket kell biztosítani az uniós költségvetés számára annak érdekében, hogy az uniós szakpolitikák megfelelő és hiteles finanszírozást kapjanak, különösen a brexit után;

8.  úgy véli, hogy az uniós kiadások európai hozzáadott értékének növelése érdekében a bevételi oldal reformjának együtt kell járnia a kiadási oldal reformjával, látható kapcsolatot teremtve az uniós kiadások, illetve az uniós szakpolitikák és prioritások között, valamint támogatva az uniós hatáskörök kulcsfontosságú, jelentős európai hozzáadott értékkel kecsegtető területeit, például az egységes piacot, a környezetvédelmet és éghajlat-politikát, az energiauniót, a közös védelmi politikát, valamint az egységes piac pénzügyi sokféleségének a Monti-jelentés(1) ajánlásainak megfelelő csökkentését;

9.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a jövőbeni reformok végrehajtása során megőrizzék az uniós költségvetés egységességét, és korlátozzák az uniós költségvetéssel párhuzamosan futó programok és eszközök használatát, hogy ezeket csakis szigorúan indokolt esetben, megfelelő ellenőrzés mellett lehessen alkalmazni, a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoport ajánlásának megfelelően;

10.  felhívja a figyelmet arra, hogy alaposan át kell gondolni az Európa jövőjét illetően a Bizottság által 2017 márciusában kezdeményezett vita hatásait a saját források rendszerének reformjára; úgy véli, hogy az Európa jövője vonatkozásában a Bizottság által 2017 márciusában bemutatott öt forgatókönyv mindegyike további finanszírozást igényelne valódi saját forrásokból annak érdekében, hogy meg lehessen felelni az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében kitűzött céloknak, amelyek most az Unió prioritásai közé tartoznak; leszögezi, hogy tiszteletben kell tartani a költségvetés egységességét, hogy nem fokozni, hanem csökkenteni kell annak összetettségét, ezáltal biztosítva az uniós belső és külső szakpolitikák koherenciáját.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

11.10.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Richard Corbett, Pascal Durand, Danuta Maria Hübner, Diane James, Alain Lamassoure, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, Paulo Rangel, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Claudia Țapardel, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ashley Fox, Enrique Guerrero Salom, Jérôme Lavrilleux, Jasenko Selimovic

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Tadeusz Zwiefka

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

14

+

ALDE

Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jasenko Selimovic

PPE

Danuta Maria Hübner, Alain Lamassoure, Jérôme Lavrilleux, Paulo Rangel, György Schöpflin, Tadeusz Zwiefka

S&D

Mercedes Bresso, Richard Corbett, Enrique Guerrero Salom, Pedro Silva Pereira, Claudia Țapardel

VERTS/ALE

Pascal Durand

3

-

ECR

Ashley Fox, Kazimierz Michał Ujazdowski

NI

Diane James

0

0

 

 

Note: Markus Pieper (PPE) szintén a véleménytervezet mellett szavazott.

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

A saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoport „Az EU jövőbeni finanszírozása” című, 2016. decemberi végleges jelentése és ajánlásai.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

31

4

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Lefteris Christoforou, Gérard Deprez, Manuel dos Santos, André Elissen, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Esteban González Pons, John Howarth, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Siegfried Mureşan, Jan Olbrycht, Urmas Paet, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Jordi Solé, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Inese Vaidere, Daniele Viotti, Tiemo Wölken, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Xabier Benito Ziluaga, Jean-Paul Denanot, Janusz Lewandowski, Ivana Maletić, Stanisław Ożóg, Pavel Poc, Nils Torvalds, Helga Trüpel, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Anders Primdahl Vistisen


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

31

+

ALDE

Nedzhmi Ali, Gérard Deprez, Urmas Paet, Nils Torvalds

ECR

Zbigniew Kuźmiuk, Stanisław Ożóg

PPE

Lefteris Christoforou, José Manuel Fernandes, Esteban González Pons, Janusz Lewandowski, Ivana Maletić, Siegfried Mureşan, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Patricija Šulin, Inese Vaidere, Tomáš Zdechovský

S&D

Jean-Paul Denanot, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, John Howarth, Vladimír Maňka, Pavel Poc, Isabelle Thomas, Daniele Viotti, Tiemo Wölken, Manuel dos Santos

VERTS/ALE

Jordi Solé, Indrek Tarand, Helga Trüpel

4

-

ECR

Anders Primdahl Vistisen

ENF

André Elissen, Marco Zanni

NI

Eleftherios Synadinos

1

0

GUE/NGL

Xabier Benito Ziluaga

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. március 8.Jogi nyilatkozat