Eljárás : 2017/2006(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0045/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0045/2018

Viták :

PV 12/03/2018 - 21
CRE 12/03/2018 - 21

Szavazatok :

PV 13/03/2018 - 7.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0068

JELENTÉS     
PDF 709kWORD 89k
27.2.2018
PE 612.062v02-00 A8-0045/2018

az uniós régióknak és városoknak a COP 21 keretében létrejött, éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásában játszott szerepéről

(2017/2006(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Ángela Vallina

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós régióknak és városoknak a COP 21 keretében létrejött, éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásában játszott szerepéről

(2017/2006(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat változási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP11),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás 7. cikke (2) bekezdésére és a 11. cikk (2) bekezdésére, amelyek elismerik az éghajlatváltozás és az éghajlat-politika helyi, szubnacionális és regionális dimenzióit;

–  tekintettel az ENSZ Éghajlat változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2016. október 4-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás végrehajtásáról és az ENSZ marokkói Marrákesben tartandó, 2016. évi éghajlat változási konferenciájáról (COP 22) szóló, 2016. október 6-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az ENSZ 2017-es bonni (Németország) éghajlat változási konferenciájáról (COP23) szóló, 2017. október 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az ENSZ új fenntartható fejlesztési céljaira, és különösen a 11. számú célra, a városok befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tételére,

–  tekintettel az uniós városfejlesztési menetrend létrehozásáról szóló Amszterdami Paktum rendelkezéseire,

–  tekintettel az uniós politikák városi dimenziójáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „A városok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása Európában, 2016” című, 12/2016. számú és az „Éghajlatváltozás, hatások és sebezhetőség Európában, 2016” című, 1/2017. számú jelentésére;

–  tekintettel „A Párizsi Megállapodást követő időszak: a Párizsi Megállapodás hatásainak vizsgálata” című, 2016. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0110),

–  tekintettel „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia” című, 2013. április 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0216),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló új uniós stratégia felé – integrált megközelítés” című véleményére (CDR 2430/2016 – 2017. február 8.),

–  tekintettel „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – Az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, 2014. július 18-i bizottsági közleményre (COM(2014)0490),

–  tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendelet (a 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet) 8. cikkére, amelynek értelmében „az ESB-alapok célkitűzéseit a fenntartható fejlődés elvének megfelelően [...] kell megvalósítani”(5),

–  tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendelet szerinti partnerségi megállapodásokra és programokra, amelyek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 8. cikke értelmében „előmozdítják [...] a források hatékony felhasználását, az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz történő alkalmazkodást”,

–  tekintettel az egyes európai strukturális és beruházási alapok által támogatott konkrét tematikus célkitűzésekre, köztük a technológiai fejlesztésre és az innovációra, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulásra, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az erőforrás-hatékonyság előmozdítására,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület ötödik értékelő jelentésére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0045/2018),

A.  mivel a szélsőséges időjárási események növekedése az ember okozta éghajlatváltozás közvetlen következménye, amelyek várhatóan nagyobb gyakorisággal fognak kedvezőtlen hatást kifejteni Európa számos pontján, és sebezhetőbbé teszik az élőhelyet biztosító ökoszisztémákat; továbbá mivel az Éghajlat változási Kormányközi Testület forgatókönyvei szerint a Föld átlaghőmérséklete 2100-ra 0,9ºC-ról 5,8ºC-ra emelkedhet;

B.  mivel a 7. környezetvédelmi cselekvési program, amely 2020-ig irányítja az európai környezetvédelmi politikát, kiemelt célként határozza meg az Unió városai fenntarthatóságának javítását, az Unió természeti tőkéjének védelmét, megőrzését és fejlesztését jelentő három kulcsfontosságú horizontális célkitűzés mentén, az erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes, karbonszegény uniós gazdaság kialakítását, valamint az uniós polgárok megóvását a környezettel kapcsolatos terhelésektől és az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól;

C.  mivel további lépések híján az éghajlatváltozás súlyosbíthatja a társadalmi változásokat; mivel figyelembe kell venni ezeket a globális éghajlatváltozás következtében várható jelentős migrációs áramlásokat, amelyek a városokkal szemben új követelményeket támasztó népességmozgások következményeképpen lépnek fel;

D.  mivel Európai Környezetvédelmi Ügynökség 12/2016. számú jelentésének főbb megállapításai szerint az Uniót már elérte az éghajlatváltozás valósága a szélsőséges időjárási jelenségek és hosszú távú fokozatos hatások – például hurrikánok, viharok, elsivatagosodás, aszályok, talaj- és parterózió, heves esőzések, hőhullámok, áradások, a tenger vízszintjének emelkedése, vízhiány, erdőtüzek és a trópusi betegségek terjedése – formájában;

E.  mivel az éghajlatváltozás következtében megnőtt bizonyos növény- és állatfajok eltűnésének kockázata, valamint az éghajlati tényezők okozta fertőző betegségek előfordulása; mivel egyes területek, például az Unió legkülső régiói és más, a földrajzi fekvésből adódóan hátrányos helyzetű régiók még élesebben szembesülnek az éghajlatváltozás hatásaival;

F.  mivel ezenkívül közelmúltbeli tanulmányok szerint a környezetben és a társadalomban végbement különböző változásokat – mint például az erdei fajok változását, az idegenhonos inváziós fajok megtelepedését és bizonyos járványok kitörését – az éghajlatváltozás okozta vagy erősítette fel, amely konkrét intézkedések hiányában az embereket, a természetet és a benne élő ökoszisztémákat sérülékenyebbé teszi; mivel a szolidaritásnak és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának javításához nyújtott, integrált uniós támogatást elősegítené annak biztosítását, hogy az éghajlatváltozás által leginkább érintett régiók képesek legyenek meghozni az alkalmazkodáshoz szükséges intézkedéseket;

G.  mivel az éghajlatváltozás hatással van az elmúlt évtizedben az Unióban már eleve növekvő társadalmi különbségekre, ezáltal még kiszolgáltatottabbá téve a leggyengébb társadalmi csoportokat, amelyek kevesebb képességgel és erőforrással rendelkeznek az éghajlatváltozás hatásainak kezeléséhez; mivel az emberek éghajlatváltozás hatásaival szembeni sebezhetősége nagymértékben függ attól, hogy hozzáférhetnek-e az alapvető erőforrásokhoz, és mivel a közhatóságoknak garantálniuk kell a hozzáférést ezen alapvető erőforrásokhoz;

H.  mivel az uniós polgárok csaknem 72,5 %-a – közel 359 millió ember – városokban él; mivel ezenfelül az Unió felel a globális kibocsátások 9%-áért, és a városi területek a globális energiafogyasztásnak, valamint a CO2-kibocsátásoknak is mintegy 60–80%-át teszik ki;

I.  mivel a városi infrastrukturális döntések hatással lesznek a városok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességére; mivel a városok, a vállalatok és egyéb nem állami szereplők éghajlatváltozás-mérséklési potenciálja 2020-ig hozzávetőleg 2,5–4 milliárd tonna szén-dioxid; mivel a régiók és a városok a Párizsi Megállapodásban foglalt célok megvalósítása érdekében 5%-kal képesek csökkenteni a globális kibocsátást, és mivel lehetőségük van a globális kibocsátást jelentősen csökkenteni;

J.  mivel a városok és települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tételére vonatkozó, 11. fenntartható fejlesztési cél arra irányul, hogy 2020-ig jelentősen több város és emberi település fogadjon el és hajtson végre integrált szakpolitikákat és terveket, amelyek előmozdítják az integrációt, az erőforrás-hatékonyságot, az éghajlatváltozás mérséklését, az ahhoz való alkalmazkodást és a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet, illetve hogy – a 2015–2030-as időszakra szóló szendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel összhangban – minden szinten dolgozzanak ki és hajtsanak végre holisztikus katasztrófakockázat-kezelési terveket;

K.  mivel az önkormányzati hatóságok az európai finanszírozás kulcsfontosságú kedvezményezettjei közé tartoznak;

L.  mivel a Párizsi Megállapodás 7. cikkének (2) bekezdése elismeri, hogy „az alkalmazkodás [...] helyi, szubnacionális, nemzeti, regionális és nemzetközi dimenziókkal rendelkező globális kihívás”; mivel a helyi hatóságok és nem állami szereplők fellépése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kormányok végre tudják hajtani a globális éghajlat-politika keretében vállalt kötelezettségeiket;

M.  mivel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia (COM(2013)0216), valamint az európai strukturális és beruházási (esb-) alapokról szóló uniós rendeletek többek között azáltal határozzák meg a fő célkitűzéseket és kapcsolódó politikai intézkedéseket, hogy különböző mechanizmusokat, például előzetes feltételrendszert és tematikus, éghajlat specifikus célkitűzéseket vezetnek be a 2014–2020 közötti kohéziós politikai keretbe, például a 4. tematikus célkitűzést („Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás támogatása minden ágazatban”), az 5. tematikus célkitűzést („Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázat-megelőzés és -kezelés előmozdítása”) és a 6. tematikus célkitűzést („A környezet megőrzése és védelme és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása”), amelyek legalábbis egyes esb-alapok keretében az éghajlati fellépések koncentráltabb finanszírozását eredményezték;

N.  mivel a régiók és a városok a Lima–Párizs cselekvési programban (LPAA) és a nem állami szereplők éghajlatügyi fellépéssel kapcsolatos platformjában (NAZCA) tanúbizonyságot tettek a klímaváltozás elleni küzdelem iránti elkötelezettségükről;

Általános keret

1.  üdvözli az Európai Unió által a Párizsi Megállapodás/COP21 keretében betöltött szerepet, valamint üdvözli a világban az éghajlatváltozással szembeni fellépésben betöltött vezető szerepét; hangsúlyozza, hogy Európa a világ legambiciózusabb célkitűzéseit képviseli az éghajlatváltozás elleni fellépésben; nyomatékosan kéri, hogy az Unió kohéziós politikáiban tekintsék prioritásnak az éghajlatváltozás mérséklését annak érdekében, hogy teljesíteni lehessen és fenn lehessen tartani a Párizsi Megállapodás/COP21 kötelezettségvállalásait a tiszta energiával kapcsolatos innováció, a körforgásos gazdaság, a megújuló energia és az energiahatékonyság előmozdítása révén, az alkalmazkodásra irányuló szükséges intézkedések sérelme nélkül, fenntartva ugyanakkor a kohéziós politika alapvető szerepét és célkitűzéseit az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkével összhangban;

2.  támogatja a fenntartható fejlesztési célokban (ENSZ) és az Amszterdami Paktumban (uniós városfejlesztési menetrend) ismertetett, az éghajlatváltozás kezelését célzó megközelítést; hangsúlyozza, hogy a Bizottság javaslatának megfelelően az Uniónak világelsővé kell válnia a megújuló energia tekintetében, és emlékeztet arra, hogy az Unió városfejlesztési menetrendje az inkluzív, biztonságos és fenntartható városokat érintő célkitűzése révén hozzájárul az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének megvalósításához; ezzel összefüggésben figyelembe veszi az európai helyi hatóságok közötti számos különbséget és eltérő lehetőségeiket; rugalmas és testre szabott megközelítés alkalmazását kéri a városfejlesztési menetrend végrehajtása során, ösztönzőket és iránymutatást biztosítva a városok lehetőségeinek teljes körű kiaknázásához;

3.  emlékeztet arra, hogy „a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodás felé” című, 2015. október 14-i állásfoglalásában(6) felszólította a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra további kötelezettségvállalásokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése tekintetében; hangsúlyozza a COP21-folyamat maximális átláthatóságának és ellenőrizhetőségének szükségességét;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre nagyratörő célkitűzéseket az éghajlat-politikai fellépésről szóló meglévő uniós jogszabályokkal összhangban. a Régiók Bizottsága „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló új uniós stratégia felé – integrált megközelítés” című, 2017. február 9-i véleményében­ kérteknek megfelelően;

5.  sajnálatosnak tartja a környezetet veszélyeztető, felelőtlen stratégiákat, például a jelentős szennyezést okozó egyes gazdasági tevékenységeket és specifikus ipari ágazatokat, és hangsúlyozza, hogy a társadalom minden rétegének felelőssége, hogy hozzájáruljon a bolygón lévő életet veszélyeztető tendencia megfordítása szempontjából létfontosságú intézkedésekhez; hangsúlyozza, hogy nem áll rendelkezésre kellő információ az egyes ipari ágazatok által a szennyezés hatásainak leküzdésére hozott intézkedésekről és a kevésbé szennyező megoldásokról; fájlalja ugyanakkor, hogy a tudomány, a média és a politika területén bizonyos véleményformálók továbbra is tagadják az éghajlatváltozás bizonyítékait;

6.  sajnálattal fogadja az Egyesült Államok azon kinyilvánított szándékát, hogy kilépjen a Párizsi Megállapodásból, és üdvözli, hogy nem szövetségi szereplők – különösen egyesült államokbeli államok és városok – nagy számban erősítették meg a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok teljesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat; felszólítja az Egyesült Államok azon helyi és regionális hatóságait, amelyek részt kívánnak venni az éghajlatváltozással szembeni fellépésben, hogy projektjeikben működjenek együtt és hozzanak létre partnerségeket egyéb állami és magánpartnerekkel, valamint hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat e tekintetben; újfajta kormányzásra szólít fel, amely képes forrásokat biztosítani az éghajlatváltozás elleni fellépés számára, továbbá a régiók és városok, valamint képviseleti szerveik magasabb fokú bevonása érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy a városoknak meghatározó szerepet kell játszaniuk az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben, összehangolt módon, a nemzeti hatóságokkal és az őket körülvevő régiókkal kölcsönös egymásrautaltságuk révén; ösztönzi a szubnacionális vezetők és a nemzeti kormányok közötti további nemzetközi szintű, a Friends of Cities kezdeményezéshez hasonló különböző platformokon keresztüli együttműködést; úgy véli, hogy az integrált fenntartható városfejlesztés egyedi esetében a helyi hatóságoknak felhatalmazást kell kapniuk nemcsak a projektek kiválasztására, hanem a helyi fejlesztési rendszerek előkészítésére, kialakítására és végrehajtására is; hangsúlyozza a növekedés és a zöld munkahelyek lehetséges pozitív szempontjait;

8.  megjegyzi, hogy a helyi önkormányzatok felelősek az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére irányuló intézkedések többségének és a vonatkozó uniós jogszabályok legtöbbjének végrehajtásáért; kiemeli, hogy a Párizsi Megállapodás végrehajtása érdekében intézkedéseket kell hozni a városfejlesztés, a mobilitás, a tömegközlekedés és infrastruktúra, az épületek energiahatékonysága, az oktatási kampányok, az intelligens városok, az intelligens hálózatok és regionális támogatások terén;

9.  megjegyzi, hogy a városi polgármesterek döntéseikért közvetlen elszámolással tartoznak a választóik felé, és hatékonyabban, gyorsabban és gyakran azonnali és átütő eredménnyel tudnak lépéseket tenni;

10.  felszólítja a nemzeti kormányokat, hogy segítsék a városokat és régiókat a nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítésében a helyi és regionális szintű éghajlat-és energiapolitikai kezdeményezések támogatása révén;

11.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás kölcsönhatásban van a társadalmi és gazdasági tényezőkkel, és ezért átfogó jövőképre van szükség, amely helyi és regionális szinten működőképesebb;

12.  figyelmeztet a társadalmi költségekre és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás által okozott gazdasági hatásra, amelyek jelenleg komolyan érintik a városi infrastruktúrát, a közegészségügyet és a szociális ellátórendszereket, amelyek – egyes időkben és egyes városokban és régiókban – túlterheltek, és bizonytalan gazdasági helyzettel szembesülnek; megjegyzi, hogy e rendszerekre így további súly nehezedik, és egyre nagyobb és összetettebb szükségleteket kell majd kielégíteniük; üdvözli az alacsony szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrák kialakítására forrásokat fordító és vezető szerepet vállaló városok potenciális gazdasági többletbevételeit, többek között az enyhülő energiaköltségeket, a csökkenő karbantartási költségeket és a szennyező anyagok csökkenésének köszönhetően javuló közegészségüggyel kapcsolatosan visszaeső kiadásokat;

13.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás a választási ciklusokon és a helyi szintű döntéshozatalon túlnyúló, hosszú távú folyamat, és véleménye szerint az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást a lehetőségek forrásának kell tekinteni olyan egyéb kihívások tekintetében, mint a foglalkoztatás, valamint az egészségügy, az életminőség és a közszolgáltatások javítása; megjegyzi, hogy a Párizsi Megállapodás a nem részes érdekelt felek aktív részvételét írja elő az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra vonatkozó technikai vizsgálatok révén;

14.  elismeri a régiók, a városok és a települések alapvető szerepét az energetikai átállásért való felelősségvállalás előmozdításában, valamint az éghajlattal és energiával kapcsolatos célok alulról jövő szorgalmazásában; megjegyzi, hogy a régiók és a városi területek a legalkalmasabbak arra, hogy az integrált energetikai megoldásokat a polgárokkal közvetlenül együttműködve teszteljék és megvalósítsák; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az energetikai átállást és az éghajlatváltozás mérséklésére és a hozzá való alkalmazkodásra irányuló helyi beruházásokat; rámutat arra, hogy a tiszta energiával kapcsolatos innovációk és a kisléptékű megújulóenergia-projektek kiemelt szerepet tölthetnek be a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérésében; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak hozzáférést olyan pénzügyi intézkedésekhez, amelyek figyelembe veszik a helyi energiaközösségek sajátos jellemzőit és hosszú távú értékét az energiapiac, a környezet és a társadalom számára, és mozdítsák elő a termelő-fogyasztók szerepét a megújuló energiákkal kapcsolatban a nagyobb függetlenség és az önálló termelés céljából; felhívja a városokat és a régiókat, hogy töltsenek be vezető szerepet az energiahatékonyság és a megújulóenergia-termelés előmozdításában, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a légszennyezés csökkentése érdekében;

15.  ismételten hangsúlyozza, hogy a régióknak végre kell hajtaniuk az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelvet és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvet, valamint kéri az uniós strukturális alapok célzottabbá tételét és bővítését a középületek energiahatékonyságának és a települések megújuló energiaforrások révén megvalósuló energiafüggetlenségének előmozdítása érdekében; kéri továbbá a kooperatív jellegű polgári energiaügyi projektek támogatását az uniós strukturális alapokból, valamint az igazgatási terhek nemzeti és regionális szintű csökkentése révén;

16.  megjegyzi, hogy a legutóbbi statisztikák szerint az Unió a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás körülbelül 10%-áért felelős, így a negatív éghajlati trendek globális fellépés hiányában nem fordíthatók vissza; rámutat ugyanakkor, hogy az EU vezető szerepet tölthet be ebben a tekintetben, különösen a tiszta energiával kapcsolatos megoldások és technológiák előmozdítása révén;

17.  emlékeztet arra, hogy az uniós városfejlesztési menetrend új munkamódszert mozdít elő, amelyben a városok potenciálját teljes mértékben kiaknázzák a globális éghajlatváltozás jelentette kihívások megválaszolására, különös figyelmet fordítva a jogalkotás minőségének javítására, a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférésre és a tudásmegosztásra;

Az Unió és a kohéziós politika

18.  úgy véli, hogy a jövőbeni többéves pénzügyi keretnek – adott esetben – növelnie kell az éghajlati célkitűzések megvalósítását célzó törekvéseinek szintjét, valamint hogy növelni kell az e célra elkülönített kiadások arányát is;

19.  emlékeztet arra, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó uniós költségvetés legalább 20%-át (megközelítőleg 212 milliárd eurót) az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre kell fordítani; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék kellően figyelembe az Európai Számvevőszék 31/2016. számú különjelentését, amely arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére szolgáló további erőfeszítések hiányában komoly veszélybe kerül a 20%-os cél teljesítése, valamint kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az e fontos területen elért eredményekről; hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alap, valamint a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a halászat esetében nem történt jelentős elmozdulás az éghajlat-politikai fellépés irányába, valamint hogy nem tárták fel teljes mértékben az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések összes finanszírozási lehetőségét;

20.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának kulcsszerepet kell betöltenie az éghajlatváltozás kihívásainak regionális és helyi szintű kezelésében; ismételten rámutat arra, hogy növelni kell a 2020 utáni kohéziós politika költségvetését; rámutat arra, hogy a kohéziós politikának kiemelt figyelmet kell fordítania a levegőminőségére, a körforgásos gazdaságra, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra, a zöld infrastruktúrák fejlesztésére irányuló megoldásokra, valamint az energetikai és digitális átmenetre vonatkozó városi beruházásokra;

21.  támogatja egy költség-haszon eszköz létrehozását, lehetővé téve a helyi önkormányzatok számára a projektek szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt hatásainak megértését, valamint azt, hogy teljes mértékben kihasználják az uniós szinten rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket;

22.  úgy véli, hogy a kohéziós politikának magában kell foglalnia az éghajlatváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a szempontját, különbséget téve közöttük, ugyanakkor figyelembe véve ezek szükséges összehangolását, továbbá egyértelmű finanszírozási mechanizmust biztosítva minden egyes terület serkentése és ösztönzése érdekében; úgy véli, hogy ezeket a mechanizmusokat a városok és a régiók (többek között a közhatóságok, az ipar, az érdekelt felek és a civil társadalom) részvételével megtervezett, világos és mérhető beruházási tervek révén lehetne megvalósítani, és e részvételnek ki kell terjednie a végrehajtás és az értékelés szakaszára is;

23.  megjegyzi, hogy csak tizenöt tagállam fogadott el cselekvési tervet és alkalmazkodási stratégiát, amelyek kevés konkrét helyszíni intézkedést foglalnak magukban; úgy véli, hogy az esb-alapok jövőbeli tervezését jobban hozzá kell igazítani a 2030-ra vonatkozó nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekhez; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni többéves pénzügyi keretben tovább kell fejleszteni az éghajlati célkitűzések általános érvényesítését, például a kohéziós politikai beruházások és a tagállamok 2030-ra vonatkozó célkitűzései megvalósításának szorosabb összekapcsolásával; rámutat arra, hogy ezért a partnerségi megállapodások értékelésekor figyelembe kell majd venni az uniós éghajlati célkitűzéseket, míg az operatív programoknak szoros kapcsolatban kell maradniuk az egyes tagállamok alkalmazkodási stratégiáival és terveivel a koordinációnak és a következetességnek a tervezés és az igazgatás minden szintjén való elérése érdekében, különösen abban az esetben, ha az uniós források a rendelkezésre álló közkiadások jelentős arányát képviselik; megállapítja, hogy ennek eredményeként az operatív programok értékelésekor meg kell majd vizsgálni, hogy mennyire hatékonyan járultak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, ugyanakkor törekedve arra, hogy a „zöldrefestés” elkerülése érdekében közös nyomonkövetési módszertant és ellenőrzési folyamatot alkalmazzanak;

24.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a környezet fenntarthatóság biztosítása érdekében a kohéziós politikai beruházásoknak összhangban kell állniuk a hatékony éghajlati politikával;

25.  hangsúlyozza, hogy az innovációs politika és a városi dimenzió megfelelő alapja az éghajlati célkitűzések közötti szinergiáknak és a kohéziós politika általánosabb gazdasági célkitűzéseinek; kéri ezért olyan egyedi rendelkezések kidolgozását, amelyek célja a fenntartható városi fejlődés és városi innováció, annak érdekében, hogy e területek pénzügyi egészsége jelentősen javuljon a 2020 utáni kohéziós politikában;

26.  felszólítja az uniós városfejlesztési menetrend keretében az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó különböző partnerségeket, hogy mielőbb fogadják el és mutassák be cselekvési terveiket; kéri továbbá a Bizottságot, hogy a jövőbeni jogalkotási javaslatokban vegye figyelembe az abban foglalt javaslatokat, különös tekintettel a jogalkotás minőségének javítására, a finanszírozásra és a tudásra vonatkozóan;

27.  hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás hosszú távú célkitűzéseinek teljesítése érdekében nagyobb következetességre van szükség a régiós/tagállami/uniós piac egészére kiterjedő, hosszú távú dekarbonizációs pályájú beruházások tekintetében, továbbá olyan intézkedések bevezetését kéri, amelyek megkönnyítik a finanszírozáshoz való hozzáférést, a kisebb városok és régiók számára is lehetővé téve a finanszírozáshoz való hozzáférést; hangsúlyozza továbbá, hogy kiemelt finanszírozást kell biztosítani a szénfüggő régiók számára az alacsony kibocsátású gazdaságra történő zökkenőmentes átállás lehetővé tétele érdekében, valamint hogy a szénintenzív ágazatokban elsőbbséget kell biztosítani a munkavállalók alternatív foglalkoztatására való átállás számára; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot arra vonatkozóan, hogy a 2020 utáni kohéziós politikai keretben a kibocsátáscsökkentés megvalósítása (olyan további fellépésekkel, mint például a talaj-visszanyerési munkák vagy a barnamezős területek regenerálása és szennyezésmentesítése) kulcsfontosságú elem legyen az operatív programok teljesítményének értékelésében:

28.  hangsúlyozza a kiegészítő pénzügyi eszközök és szakpolitikák – mint például az Európai Stratégiai Beruházási Alap, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz vagy a Horizont 2020 – felhasználásának fontosságát az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő projektek finanszírozása érdekében;

29.  kitart amellett, hogy a kohéziós politikában és különösen az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekben továbbra is a régióknak és a városoknak nyújtott támogatásnak kell a közösségi finanszírozás alapvető eszközeként szolgálnia; hangsúlyozza azonban, hogy az éghajlat szempontjából releváns hatás- és eredménymutatók nagyobb következetessége és pontossága ellenére e mutatók nem elengedőek ahhoz, hogy megállapítsák a kohéziós politika hozzájárulásának szintjét az EU általános éghajlat-politikai célkitűzéseinek megvalósításához, valamint úgy véli, hogy az éghajlattal kapcsolatos kiadásokra vonatkozó ellenőrzési és nyomonkövetési rendszert javítani kell annak biztosítása érdekében, hogy az uniós kiadások specifikus és mérhető módon hozzájáruljanak az uniós célok megvalósításához; kéri egy alkalmazkodási ütemterv kidolgozását a regionális és a helyi éghajlat-politikai fellépések nyomon követésére, továbbá felhívja a Bizottságot annak felmérésére, hogy a tagállamokat helyi szinten milyen százalékos arányt fordítanak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó területrendezés biztosítására;

30.  elismeri az integrált területi fejlesztési eszközök, például az integrált területi beruházás és a közösségvezérelt helyi fejlesztések (CLLD) szerepét, amelyeket a városok kiegészítő eszközökként vethetnek be a fenntartható városfejlesztési stratégiák vagy funkcionális területek finanszírozására; kéri olyan integrált, alulról építkező, helyi megközelítések és stratégiák kialakítását, amelyek biztosítják az erőforrások hatékonyabb felhasználását, valamint javítják az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló képességet és az ahhoz való alkalmazkodást a leginkább érintett területeken;

31.  elismeri, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó uniós kutatási és fejlesztési iparág nagy része az uniós városokban található; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson fokozott támogatást a városok és régiók számára az képzés és a figyelemfelhívás, a pénzügyi iránymutatás, a know-how, a kommunikáció, a kutatás és fejlesztés, az éghajlatvédelmi oktatás és az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó tanácsadás területén, különösen a meglévő eszközök – például az URBIS városi beruházási tanácsadási platform, az URBACT és az „Innovatív városfejlesztési tevékenységek” (UIA) kezdeményezés megerősítése révén; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezen ágazatok teljes mértékben kihasználják a globális kutatási együttműködést, valamint arra, hogy erősítse meg ezen eszközöket annak érdekében, hogy segítse a helyi önkormányzatokat a célnak megfelelő projektek végrehajtásában, valamint a finanszírozási lehetőségekhez való hozzáférésben azzal a céllal, hogy tesztelhessék a városfejlesztési stratégiák innovatív megoldásait; felszólít annak lehetővé tételére, hogy a nem uniós szubnacionális hatóságok – mind formálisan, mind informálisan – képesek legyenek önkéntes formában részt venni az európai tudományos, kutatási és technológiai kezdeményezésekben (például a H2020 programban) a kollektív célkitűzések elérése érdekében; úgy véli, hogy az olyan pénzügyi eszközöket, mint a globális éghajlat-politikai alapok, közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni a helyi hatóságok számára; úgy véli, hogy az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák gyors elterjedésének biztosítása érdekében meg kell erősíteni a kohéziós politika és a kutatási és innovációs politika közötti szinergiákat;

32.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a „Horizont 2020” keretprogram nagyobb figyelmet és finanszírozást fordítson a körforgásos gazdaság és a fenntartható városok terén megvalósuló innovációs és kutatási projektekre; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) támogatásával erősítsék meg a régiók és városok adminisztratív kapacitását, lehetővé téve, hogy azok teljes mértékben kiaknázzák az uniós szinten rendelkezésre álló köz- és magánfinanszírozási lehetőségeket;

33.  felhívja az illetékes hatóságokat a hulladékkal kapcsolatos problémák kezelésére azzal a céllal, hogy megvalósuljon a körforgásos gazdaság, és a nem újrahasználható és újrafeldolgozható hulladék tekintetében előmozdítsák az égetéstől eltérő ártalmatlanítási módokat;

34.  úgy véli, hogy a következő programozási időszakban az éghajlatváltozás kérdését általánosan érvényesíteni kell a területi együttműködés programozásában; rámutat a területi együttműködés, a határokon átnyúló együttműködés és a makroregionális stratégiák fontos szerepére a régiók és a városok fellépései során, az Unió határain belül és kívül egyaránt, és ismételten hangsúlyozza, hogy politikai és pénzügyi tekintetben meg kell erősíteni ezt az eszközt, úgy az éghajlatváltozás mérséklése, mint az alkalmazkodás tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Interreghez hasonló, a különböző tagállamokból származó nemzeti, regionális és helyi szereplők közötti fellépések és szakpolitikai eszmecserék végrehajtását lehetővé tevő keret különösen megfelelő az éghajlatváltozással szembeni fellépés számára, valamint az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését célzó, megfelelő intézkedések végrehajtására; e tekintetben üdvözli, hogy a 15 transznacionális Interreg program közül hét Európa-szerte olyan stratégiákat, kísérleti fellépéseket, képzéseket és eszközöket finanszíroz, amelyek segítenek a városoknak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését elősegítő kapacitások kiépítésében, valamint az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében az uniós célkitűzések megvalósítása érdekében;

Városok és régiók

35.  üdvözli a Polgármesterek Globális Éghajlat- és Energiaügyi Szövetségéhez hasonló kezdeményezéseket, valamint azt, hogy számos város és régió fontos szerepet játszik az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben és a környezet védelmében; nyomatékosan kéri a városokat és a régiókat, hogy működjenek együtt, és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet nagyobb mértékben és sürgősséggel építsék be intézményi menetrendjükbe; javasolja a városi hatóságok számára, hogy hajtsanak végre intelligens várostervezési stratégiákat és innovatív megközelítéseket – például az intelligens városok kezdeményezést –, és azokat rendszeresen aktualizálják; hangsúlyozza, hogy fenntartható és energiatakarékos lakásprojektekre és energiát megtakarító intelligens épületekre, a megújuló energiaforrásokba történő beruházásokra, környezetbarát tömegközlekedési rendszerekre, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású városok és régiók projektjeinek, valamint a városok és a helyi és regionális önkormányzatok szövetségeinek a globális felmelegedés elleni fellépést célzó együttműködésének bővebb támogatására van szükség;

36.  megjegyzi, hogy egy objektív paramétereken, kipróbált és letesztelt módszertanon alapuló jelentéstételi keretet kell végrehajtani, és nyomon kell követni a városok és régiók éghajlatváltozás elleni fellépéseit, az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásokra vonatkozó adatok megosztása és a szereplők közötti átláthatóság növelése tekintetében az éghajlattal kapcsolatos célok elérése érdekében;

37.  emlékeztet arra, hogy a közlekedési ágazat felelős az egészségre veszélyes üvegházhatású gázok és légszennyező anyagok kibocsátásáért is, amelyek városi levegőbeli koncentrációját az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló (EU) 2016/2284 irányelv szabályozza; úgy ítéli meg, hogy a régiók és a városok hatalmas lehetőségekkel rendelkeznek a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, és rámutat arra, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású helyi és regionális mobilitást megkönnyítő kezdeményezések számára finanszírozást kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy a városoknak vezető szerepet kell vállalniuk a tömegközlekedés használatának, illetve a tömeg- és magánközlekedés villamosításának előmozdításában, továbbá kéri néhány mintarégió kiemelését a városi és vidéki területek közötti intelligens, összekapcsolt közlekedési rendszerekre vonatkozó kutatás céljából;

38.  üdvözli a városok kezdeményezéseit, például az intelligens városokat és az intelligens hálózatokat, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az erőforrás-hatékonyság növelésére törekednek; hangsúlyozza, hogy a régióknak javítaniuk kell a zöld városok megoldásait az energetikai és digitális átalakulás előmozdítása révén, valamint hogy az intelligens hálózatokhoz hasonló megoldások lehetőséget nyújtanak az energia otthonokban és épületekben való biztosításának hatékonyabbá tételére; elismeri, hogy a vállalkozások é a városok közötti együttműködés elősegíti az innovatív és inkluzív megoldásokat, és kéri ezek előmozdítását; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a beruházásokat a fenntartható megoldások, például a zöld infrastruktúra és különösen a városokon belüli fás növénytakaró növelése érdekében; emlékeztet arra, hogy nemcsak a kibocsátásokat kell csökkenteni, hanem növelni kell a talaj CO2-megkötő képességét, és kéri az uniós régiókban meglévő és az újonnan kialakított városi erdők védelmének fokozását;

39.  hangsúlyozza, hogy a helyi termelésű szezonális élelmiszer csökkenti a szállításból fakadó ÜHG-kibocsátásokat, ezáltal összességében csökkenti az élelmiszer szénlábnyomát; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az élelmiszer-ágazattal a fenntartható helyi és regionális élelmiszertermelés növelése érdekében, és üdvözli azokat az önkéntes intézkedéseket (például a közlekedésilámpa-rendszerű címkézést), amelyek láthatóvá teszik az élelmiszerek és egyéb termékek éghajlatra gyakorolt hatását és szénlábnyomát; uniós szintű, közös mutatók kialakítását kéri az önkéntes, de összehasonlítható címkézés lehetővé tétele érdekében, és felhívja a helyi hatóságokat, hogy folytassanak tájékoztató kampányokat az élelmiszerek szénlábnyomával kapcsolatos tudatosság fokozása érdekében;

40.  rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedéseket az erőfeszítések és az előnyök különböző szereplők közötti méltányos megosztására alapozva kell megtervezni, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedéseknek pedig a népesség egészén belül a legkiszolgáltatottabb csoportok védelmére kell összpontosítaniuk;

41.  elismeri, hogy a gyenge pontok és az erősségek régiónként különfélék és egyedi jellegűek, és hangsúlyozza, hogy a kihívások, az eszközök és a leghatékonyabb politikák térségenként eltérőek lehetnek; ennélfogva emlékeztet a szubszidiaritás elve melletti elköteleződésére, továbbá hangsúlyozza, hogy a városoknak és a régióknak rendelkezniük kell a fellépések megtervezéséhez és végrehajtásához szükséges szakértelemmel és a kellő politikai, igazgatási és pénzügyi önállósággal; hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek végrehajtása érdekében a városoknak a várostervezést a környezetbarát infrastruktúrába, a mobilitásba, a tömegközlekedésbe és az intelligens hálózatokba történő beruházáshoz kell igazítaniuk; ismételten hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságok mint a polgárokhoz és egyúttal az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások hatásaihoz is legközelebbi kormányzási szint rendelkeznek számos probléma tekintetében a legátfogóbb képpel, ennélfogva hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságok számára igazgatási képességet és pénzügyi eszközöket kell biztosítani az éghajlatváltozás mérséklését célzó, testre szabott megoldások kifejlesztéséhez;

42.  hatékonyabb többszintű kormányzásra szólít fel teljes körűrű átláthatóság mellett, nagyobb mértékben bevonva a helyi önkormányzatokat, a régiókat, a városokat és képviseleti szerveiket az Unió döntéshozatali folyamatába és az UNFCCC folyamatába; kéri a valamennyi közhatóság közötti koordináció előmozdítását és biztosítását, valamint a nyilvánosság, illetve a szociális és gazdasági érdekelt felek bevonásának szorgalmazását, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a koordinációt és az információk és a bevált gyakorlatok tagállamok, régiók, helyi közösségek és városok közötti megosztását; rámutat arra, hogy ösztönözni kell a helyi kormányzás részvételen alapuló modelljeit;

43.  üdvözli az Éghajlat változási Kormányközi Testület arra irányuló döntését, hogy 2023-ban különjelentést állítson össze a városok és az éghajlat összefüggéseiről, mivel ez a kötelezettségvállalás fokozni fogja a városok által az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben betöltött fontos szerepre irányuló kutatást; úgy véli, hogy a városoknak észrevételeket kell tenniük a következő, 2018. évi globális éghajlat-politikai jelentéshez; úgy véli, hogy a városok és régiók befolyásolhatják a Párizsi Megállapodást követő politikai döntéshozatalt, amennyiben a globális felmelegedéssel szembeni fellépésre és – a világ lakosságának több mint felét felölelő – városi területeken megvalósuló mérséklési és alkalmazkodási intézkedésekre irányuló stratégiai megközelítést hajtanak végre; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az éghajlat-politika többszintű jövőképét ebben a folyamatban egy olyan inkluzív éghajlat-változási rendszer előmozdítása érdekében, amely elismeri a helyi és a szubnacionális hatóságok intézkedéseit;

44.  felszólítja a nemzeti hatóságokat a decentralizáció végrehajtására és a szubszidiaritás elvének jobb végrehajtására annak érdekében, hogy a helyi és a regionális kormányzati szintet tovább erősítsék az éghajlatváltozás elleni küzdelemben;

45.  megjegyzi, hogy számos ipari szegmens fordít összegeket a környezetbarát átállásba és kötelezte el magát a dekarbonizációs szakpolitika mellett; elismeri, hogy a vállalkozások és a városok közötti együttműködés innovatív és inkluzív megoldásokat hoz létre az éghajlat-politika számára, és segíti az Uniót céljainak elérésében; emlékeztet arra, hogy a városi területeken az ipar kulcsfontosságú szerepet tölt be a finanszírozásban és a beruházási hiány pótlásában; kéri a városok és vállalkozások partnerségeinek előmozdítását;

46.  kiemeli, hogy az intelligens tervezés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes városi infrastruktúra képes javítani a környezetet és a polgárok életminőségét, munkahelyek hoz létre, valamint ösztönzi a helyi és regionális gazdaságot;

47.  felszólítja a városokat és a régiókat, hogy használják ki az Innovatív városfejlesztési tevékenységekhez hasonló uniós kezdeményezéseket a fenntartható városfejlesztés terén történő kísérleti projektek végrehajtása érdekében;

48.  üdvözli a „Women4Climate” kezdeményezést és a magánszektor részvételét e kezdeményezésben, amely hozzájárul ahhoz, hogy a vezető szerepet betöltő nők nagyobb szerepet vállaljanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vezetői készségeik megerősítése, illetve a vezető szerepet betöltő nők következő generációjának az éghajlatváltozás elleni küzdelemben való részvételének ösztönzése érdekében;

49.  elismeri, hogy a városokra különös felelősség hárul az éghajlatváltozás kezelésében, mivel a globális CO2-kibocsátások 70%-áért felelnek, valamint ismételten hangsúlyozza, hogy a Parlament elkötelezte magát a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségének sikeres, globális kiépítése mellett, ideértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló kezdeményezést (az „Alkalmazkodó polgármesterek kezdeményezést”), az „Under 2 Degrees” egyetértési megállapodást, az Amszterdami Paktumot és a RegionsAdapt („Alkalmazkodó régiók”) kezdeményezést; úgy véli, hogy a párizsi városházán tett 2015. évi nyilatkozatban vállalt kötelezettségek csak akkor teljesíthetőek, ha a Polgármesterek Globális Klíma- és Energiaügyi Szövetségét bevonják az együttműködésbe, és valamennyi uniós és Unión kívüli várost arra ösztönzi, hogy csatlakozzanak a Polgármesterek Szövetségéhez és ­ a hasonló célokat követő egyéb ágazati vagy intézményi hálózatokban való részvételük sérelme nélkül ­ kötelezzék el magukat nagyra törő éghajlat-politikai fellépés mellett, és szervezzék meg a tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztását; megjegyzi, hogy a városok által benyújtott számos cselekvési terv tartalmaz 2020-ig tartó kötelezettségvállalásokat, és ezért nyomatékosan kéri, hogy e városok 2030-ig terjedően további munkát végezzenek; úgy véli, hogy az Uniónak továbbra is meg kell hagynia a városok autonómiáját az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiáik megtervezésében, mivel ezek gyakran ambiciózusabb célkitűzést eredményeznek;

50.  hangsúlyozza, hogy egyértelmű hivatkozást kell beilleszteni a Párizsi Megállapodásba a helyi és regionális önkormányzatok szerepéről annak érdekében, hogy hosszú távú megoldást biztosítsanak az éghajlatváltozásra; kiemeli, hogy az Uniónak a városokkal és régiókkal folytatott helyszíni együttműködés keretében az uniós régiókat és városokat jobban összekapcsolttá és fenntarthatóbbá kell tennie, hogy energiahatékony települések jöjjenek létre, és intelligensebb városi közlekedési hálózatok alakuljanak ki;

51.  úgy véli, hogy ösztönözni kell a tudás és a tapasztalatok átadását helyi és regionális szinten, tekintettel egyes régiók és városok, továbbá egyes regionális környezetvédelmi vagy energiaügynökségek gazdag tapasztalataira;

52.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás problémáinak helyi és regionális szintű kezelése során az együttműködés javítása érdekében ki kell használni az európai, nemzetközi valamint a világszerte működő szervezeteket, egyesületeket, illetve a városok, települések és régiók hálózatait;

53.  megjegyzi, hogy ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek huszonkettedik marrákesi konferenciáján (COP22) a helyi és regionális hatóságok kidolgozták a marrákesi cselekvési ütemtervet, amely kiemeli a helyi hatóságok közvetlenebb bevonásának szükségességét, amelyeket formálisan is az éghajlatváltozással kapcsolatos hivatalos megbeszélések részeseinek kell tekinteni, nem pedig csupán nem állami szereplőknek, mint az egyéb nem kormányzati szervezeteket és a magánszektort;

°

°  °

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Régiók Európai Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0363.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0383.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0380.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0307.

(5)

HL L 347., 2013.12.20., 342. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0359.


INDOKOLÁS

BEVEZETÉS

Az éghajlatváltozás tudományos tény, amelynek jelei és következményei egyre inkább észlelhetőek a polgárok és a közszférabeli döntéshozók számára egyaránt. Az átlaghőmérséklet az elmúlt évtizedben az Unióban gyorsabban nőtt, mint a bolygó többi részén(1); szemtanúi vagyunk, hogy egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, az erdőtüzek, az aszályok, az áradások és a viharok; sokasodnak az idegenhonos inváziós fajok, csökken a biológiai sokféleség, valamint nő a vízért folyó verseny(2) és az energiaszükséglet.

Mindez számos ágazatot érint: a primer szektort, illetve a turizmust, a közszolgáltatásokat, például az egészségügyet, valamint a víz- és az energiaellátást. Az éghajlatváltozás gazdasági költségei még mérsékelt szintű változás esetén is rendkívül magasak. Ezenfelül Európa földközi-tengeri medencéje kiszolgáltatottabb, és nagyobb költségekkel szembesül, tehát az éghajlatváltozás az Unió területi kohézióját is érinti(3).

Az éghajlatváltozás az Unión belüli társadalmi különbségeket is erősíti; egyes társadalmi csoportok kiszolgáltatottabbak, mint mások (a rossz egészségügyi helyzet, az alacsony jövedelmek, a nem megfelelő lakhatás, a mobilitás hiánya, a nemük és más okok miatt). Az energiaszegénység már most is számos európai életében állandó valóság. Emellett Európa felelősséget visel azért, hogy enyhítse az éghajlatváltozás Európán kívüli humanitárius következményeit: az éhínség, az aszályok, a hurrikánok, valamint az igazságtalan fejlődési modell éghajlati menekültek egész hullámát indítják el, akik egy méltó élet reményében jönnek az Európai Unióba és különösen annak városaiba.

STRATÉGIÁK ÉS MEGÁLLAPODÁSOK

Az EU mintegy 9%-kal járul hozzá a világ kibocsátásához, és ennek 75%-át városai adják. E kihívásra tekintettel az Unió 2013-ban már útjára indított egy, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégiát. A Párizsi Megállapodás (COP21) aláírása megerősítette az EU éghajlatváltozással szembeni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalását(4), összekapcsolódott a fenntartható fejlesztési célokkal (amelyeket az EU szintén aláírt), és megfelelő keretet hozott létre az uniós politikák kialakításához, amelyeknek az összes többi szinten, így a tagállamok, a helyi és regionális önkormányzatok, a magánszektor és a polgárok szintjén is érvényre kell jutniuk.

E megállapodás elfogadása ezért lehetőséget kínál a globális jólétre és fejlődésre. Megnehezíti az előttünk álló utat, hogy az Egyesült Államok – a világ első számú üvegházhatásúgáz-kibocsátója – önző módon kihátrált a megállapodásból, de ez nem tántoríthat el minket.

Az Unió az éghajlat-változási és energiaügyi csomagja révén már a helyes irányba tett lépéseket: cél az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 40%-os csökkentése 2030-ig; az energiahatékonyság 27%-os növelése és a megújuló energia arányának 40%-ra emelése. E célok megvalósulása térségenként rendkívül eltérő, és az elkövetkező évek egyik kihívása az lesz, hogy külön segítséget biztosítsunk a legkiszolgáltatottabb területek számára. Mindemellett a Párizsi Megállapodás globális célkitűzéseinek megvalósításához ambiciózusabb ágazati célokat kell követni.

A JELENTÉSBEN FOGLALT AJÁNLÁSOK

A városok mint a küzdelem legmegfelelőbb szintje

Az éghajlatváltozás rendszerszintű változás, amely kölcsönhatásban áll olyan társadalmi-gazdasági tényezőkkel, mint a demográfiai kihívás, a társadalmi szegregáció, a migráció, a városiasodás, a technológiai változás, valamint a karbonszegény gazdaságra való áttérés. Emiatt minden eddiginél szükségesebb egy átfogó megközelítés alkalmazása, amely ötvözi a többszintű ágazati és horizontális, a materiális és az immateriális, az állami és a magán-, valamint a technológiai és az ökoszisztéma-alapú intézkedéseket. Ez az átfogó megközelítés helyi szinten sokkal kivitelezhetőbb és működőképesebb. A helyi önkormányzatok mindig a polgárokhoz legközelebbi igazgatási szintet jelentik(5).

Az európaiak több mint 70%-a és a munkahelyek 73%-a városi övezetekben összpontosul: a városoknak nagy felelősségük van a globális felmelegedésben, egyidejűleg azonban jelentős potenciált rejtenek magukban a megoldások tekintetében. A fő cselekvési területek a következők: mobilitás és közlekedés; az épületek energiateljesítménye; az áruk és szolgáltatások termelése, elosztása és fogyasztása (beleértve az élelmezést mint fontos tényezőt); hulladékkezelés; levegőminőség, területrendezés és várostervezés. Mindezek a szempontok már prioritásként szerepelnek az uniós városfejlesztési menetrendben (Amszterdami Paktum).

A városok több ízben jelezték, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos megoldások elfogadásához uniós támogatásra van szükség a következő területeken: kötelező erejű jogi keret, kapacitásépítés, figyelemfelkeltés és képzés, technikai és tudományos tudásbázis, valamint finanszírozás.

Az éghajlatváltozás mérséklésének előtérbe helyezése az alkalmazkodás figyelmen kívül hagyása nélkül

A lehetséges megoldások két csoportba oszthatók: az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése területére. Mindkettő három lehetséges megközelítésből ered(6):

•  Spontán: az éghajlatra és érzékelt hatásaira reagáló alkalmazkodás, kifejezett tervezés és az éghajlatváltozásra való tudatos összpontosítás nélkül.

•  Fokozatos: az éghajlatváltozáshoz való olyan alkalmazkodás, amelynek központi célja az adott rendszer lényegének és sérthetetlenségének fenntartása.

•  Átalakító jellegű: az éghajlatváltozáshoz való olyan alkalmazkodás, amely az adott rendszer alapvető jellemzőin változtat az éghajlatra reagálva, hatásainak mérséklése céljából.

A spontán és a fokozatos megközelítés a bevált technológián és tapasztalatokon alapul, fenntartja a szolgáltatások jelenlegi szintjét, és nem kérdőjelezi meg az uralkodó életmódot. Ezeket olyan átalakító jellegű megoldásokkal kell ötvözni, amelyek az éghajlatváltozás rendszerszintű jellegét kezelik, annak kiváltó okaira összpontosítva.

Mindeddig azonban a városok fellépései elsősorban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányultak, főként a spontán megközelítés alapján. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében hoztak különböző intézkedéseket, még ha nem is így nevezik őket, és még ha nem is képezik átfogó stratégia részét (természeti katasztrófák csökkentése, vízgazdálkodás, városi zöldterületek létrehozása stb.). Ennek ellenére nagyon hatékonyak lehetnek: minden egyes, az áradások megelőzésére szánt euróval hosszú távon 6 eurós kár előzhető meg. A spontán és a fokozatos megközelítésnek azonban korlátai vannak a technológiai kapacitás és az üvegházhatású gázok végső mérlege tekintetében. Másrészről a „dízelbotrányhoz” hasonló esetek hozzájárulnak ahhoz, hogy a közvélemény szkeptikusabbá váljon ezekkel a megközelítésekkel szemben.

Aggasztó, hogy az európai városok több mint 75%-a semmilyen jelentős lépést nem tett az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében. Emellett egyértelmű földrajzi szakadék figyelhető meg az észak- és nyugat-európai, illetve a dél- és kelet-európai városok között. Magyarán éppen az éghajlatváltozással szemben kiszolgáltatottabb régiókban található városok számára okozza a legnagyobb nehézséget az ahhoz való alkalmazkodás.

Az azonosított fő akadályok a következők: a tudatosság hiánya a politikusok és a döntéshozók körében, a szakismeret hiánya, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézségei(7). Mindezek vonatkozásában az állami és a regionális hatóságok szerepe ambivalens: rendszerint jogi vagy ágazati okok miatt nem támogatják tevékenyen az innovatívabb intézkedéseket; az új várostervezési, mobilitási és megújulóenergia-modellek bevezetésének vannak továbbá nem technológiai jellegű akadályai.

Az alkalmazkodáson túlmenően kiemelten kell kezelni az éghajlatváltozás mérséklését. Ehhez szemléletváltásra van szükség az életünk és munkánk szervezésének módjaira is kiterjedően. A változás horizontális jellegű és sok területet érint, ezért az éghajlatváltozás mérséklése hosszú távú folyamat, amely a várostervezéssel kezdődik, és jelentősen túlmutat a választási ciklusokon és a helyi szinten meghozott döntések időkorlátain, valamint a város határain is azáltal, hogy azt összekapcsolja a funkcionális régiójával.

Az éghajlatváltozás mérséklésének a polgárokhoz közelebb álló egyéb kihívásokkal (például az egészségügy javításával vagy új gazdasági lehetőségek keresésével) való összekapcsolása hatékony módja lehet a városi társadalom egésze rövid és középtávú bevonásának. Ehhez elengedhetetlen a figyelemfelkeltés és a képzés.

Az alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló folyamatok megtervezésének és megfelelő véghezvitelének alapfeltétele egy jól felkészült és proaktív kormányzat, amely számos különböző szereplőt felölel, és egyaránt vállal vertikális és horizontális kötelezettségeket. Egy ilyen irányítás részeként a városoknak erőteljes szerepet kell vállalniuk azon politikák kialakításában, amelyeket később kötelező jelleggel alkalmazni fognak; ehhez az irányításhoz példaként szolgálhat a „Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége”.

A probléma soktényezős jellegének elismerése

A karbonszegény gazdaságra való áttéréshez változásokra van szükség a technológia, az energia, a gazdaság, a pénzügyek és a társadalom terén. Ebből adódóan fokozott erőfeszítéseket kell tenni az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások, a jólét, a stabilitás és a migráció közötti kapcsolatok kezelése érdekében.

Ehhez valamennyi uniós politikát ebben az irányban kellene összehangolni. Ez a jelentés a kohéziós politikán belüli változásokra összpontosít, de a Párizsi Megállapodás valamennyi, a helyitől felfelé minden szinten történő végrehajtásához más politikák is nélkülözhetetlenek (KAP, Horizont 2020, energia, környezetvédelem).

Helyi szinten elengedhetetlen, hogy a kiigazítások átfogóak legyenek, és ne korlátozódjanak a „környezetvédelem” területére: a városoknak az éghajlatváltozást össze kell kapcsolniuk olyan más városi politikákkal, mint a gazdasági fejlődés, a városrehabilitáció, valamint az életminőség javítása. A megfelelő kapacitások biztosítása alapvető fontosságú ahhoz, hogy meg lehessen felelni az éghajlatváltozással szembeni küzdelem multiszektoriális jellegének, valamennyi helyi szereplő (köztük a polgárok és a magánszektor) tevékeny elköteleződésével javítani lehessen a küzdelem irányítását, és jobban fel lehessen használni az előirányzott erőforrásokat.

A következetesség biztosítása, a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása és megkönnyítése

Mindennek ellenére egyes uniós pénzügyi eszközök jobban hozzájárulhatnak az éghajlatváltozással szembeni küzdelemhez, amint azt már a Számvevőszék is megállapította(8) az Európai Szociális Alappal és az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal kapcsolatban. Az egyéb hiteleszközökre vagy biztosítási eszközökre való tekintettel elengedhetetlen, hogy a városok jobb tájékoztatást kapjanak a különböző források elérhetőségével és ötvözésével kapcsolatban. Elő kell mozdítani a szén-dioxid-kibocsátás árazását, lefelé kell kiigazítani a fosszilis tüzelőanyagok után járó támogatásokat, és ösztönözni kell a megújuló energiát és az energiahatékonyságot, mindenkor szem előtt tartva a foglalkoztatást, hogy az energiarendszernek a környezeti szempontból fenntartható fejlődésre irányuló átalakítása társadalmi szempontból is fenntartható legyen.

A tudásbázis növelése, javítása és terjesztése

A módszertan és az ismeretek létrehozása alapvető fontosságú ahhoz, hogy meg lehessen ismerni a városok éghajlatváltozással kapcsolatos kiindulópontját, és meg lehessen vizsgálni az intézkedések hatékonyságát és átültetésük megfelelőségét.

Az európai mechanizmusok, köztük az ADAPT platform, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, a Közös Kutatóközpont és az ESPON keretében elvégzett munka elismerést és dicséretet érdemel. E munka révén tekintélyes mennyiségű információval rendelkezünk az Unió szintjén, ugyanakkor hiányoznak a városi szintre vonatkozó információk és megfelelő mutatók, mind az éghajlatváltozás hatásait, mind annak veszélyeit illetően: köztük a hatásokat, a sebezhetőségi pontokat és az eredményeket vizsgáló regionális előrejelzések és mutatók, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó költség-haszon elemzések; emellett továbbra is hiányzik a megfelelő kommunikáció a bevált gyakorlatok és az eredmények terjesztéséhez.

(1)

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia, COM(2013)0216.

(2)

Éghajlatváltozás, hatások és sebezhetőség Európában, 2016 – Főbb megállapítások, Európai Környezetvédelmi Ügynökség, 2016.

(3)

COM(2013)0216.

(4)

A Párizsi Megállapodást követő időszak: a Párizsi Megállapodás hatásainak vizsgálata […], COM(2016)0110.

(5)

Uniós városfejlesztési menetrend – „Amszterdami Paktum”, 2016.

(6)

A városok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása Európában, 2016 – Átformálódó városok a változó éghajlatban. Európai Környezetvédelmi Ügynökség, 2016.

(7)

Alkalmazkodási stratégiák az európai városok számára, Európai Bizottság – Éghajlat-politikai Főigazgatóság, 2013.

(8)

Az uniós költségvetés legalább egyötöde szolgáljon éghajlat-politikai célt: halad az ambiciózus munka, de nagy a kockázata, hogy nem teljesülnek a várakozások, Európai Számvevőszék, Luxembourg, 2016.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (24.11.2017)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

az uniós régióknak és városoknak a COP 21 keretében létrejött, éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásában játszott szerepéről

(2017/2006(INI))

A vélemény előadója: Gilles Pargneaux

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy egyes régiók és városok a Lima–Párizs cselekvési programban (LPAA) és a nem állami szereplők éghajlatügyi fellépéssel kapcsolatos platformjában (NAZCA) betöltött jelentős szerepük révén tanúbizonyságot tettek a klímaváltozás elleni küzdelem iránti elkötelezettségükről; üdvözli a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségéhez – ideértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló kezdeményezést (az Alkalmazkodó polgármesterek kezdeményezés) –, az Under 2 Degrees egyetértési megállapodáshoz és a RegionsAdapt [Alkalmazkodó régiók] kezdeményezéshez hasonló kezdeményezéseket; ösztönzi, hogy több uniós város is csatlakozzon ezekhez a kezdeményezésekhez, és kötelezze el magát nagyratörő éghajlat-politika mellett; meggyőződése, hogy az ilyen kezdeményezések révén megvalósuló hozzájárulást el kellene ismerniük és ösztönözniük kellene a szubnacionális és nemzeti kormányoknak, valamint a kormányközi szervezeteknek;

2.  megjegyzi, hogy a helyi önkormányzatok felelősek az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére irányuló intézkedések többségének és a vonatkozó uniós jogszabályok legtöbbjének végrehajtásáért; kiemeli, hogy a Párizsi Megállapodás végrehajtása érdekében intézkedéseket kell hozni a városfejlesztés, a mobilitás, a tömegközlekedés és infrastruktúra, az épületek energiahatékonysága, az oktatási kampányok, az intelligens városok, az intelligens hálózatok és regionális támogatások terén;

3.  megjegyzi, hogy manapság az európai lakosság többsége városokban él; megjegyzi továbbá, hogy a városi felelősök által hozott városi infrastrukturális döntések hatással lesznek a városok éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességére, mivel az éghajlatváltozás miatt az európai városoknak vélhetőleg többek között a gyakoribb esőzések, áradások és hőhullámok okozta kihívásokkal kell szembenézniük;

4.  hangsúlyozza, hogy a városok, vállalatok és egyéb nem állami szereplők éghajlatváltozás-mérséklési potenciálja 2020-ig hozzávetőleg 2,5–4 milliárd tonna szén-dioxid(1), ami több mint India éves kibocsátása, és ez nagyságrendjében hasonlatos az ENSZ előrejelzése értelmében a Párizsban elfogadott, tervezett nemzeti vállalások révén 2030-ig, azaz egy évtizeddel később megvalósuló 4–6 milliárd tonnányi kibocsátáscsökkentéshez;

5.  kiemeli, hogy a régiók és a városok kulcsfontosságú szerepet játszanak az éghajlatváltozás kezelésében és a Párizsi Megállapodásban foglalt célok megvalósítása érdekében ők egyedül 5%-kal képesek csökkenteni a globális kibocsátást, és a kormányzat és a magánszektor egyéb szintjeivel együttműködve akár 46%-kal csökkenteni tudják a globális kibocsátást(2);

6.  emlékeztet, hogy a közlekedési ágazat felelős az egészségre veszélyes üvegházhatású gázok (ÜHG ) és légszennyező anyagok kibocsátásáért, amelyek városi levegőbeli koncentrációját az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló (EU) 2016/2284 irányelv(3) szabályozza;

7.  emlékeztet, hogy a Párizsi Megállapodás 7. cikkének (2) bekezdése elismeri, hogy „az alkalmazkodás [...] helyi, szubnacionális, nemzeti, regionális és nemzetközi dimenziókkal rendelkező globális kihívás”;

8.  elismeri, hogy a helyi önkormányzatok fellépései kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a kormányok végre tudják hajtani a globális éghajlat-politika keretében vállalt kötelezettségeiket;

9.  hangsúlyozza, hogy a nem állami szereplők a Párizsi Megállapodást követő éghajlatváltozási rendszer és az Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) folyamatának központi elemeivé válnak; kiemeli, hogy értékes módon járulhatnak hozzá a konstruktív párbeszéd kialakításához, a globális értékeléshez, és hozzájárulhatnak a Párizsi Megállapodás keretében végzett felülvizsgálati eljárás hatékonyságának növeléséhez;

10.  felszólít az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló uniós, regionális és helyi szintű egyedi és koordinált intézkedések fokozására;

11.  kiemeli, hogy a városok a városi politikai döntéshozatal hajtómotorjai, mivel képesek a kezdeményezéseket összekapcsolni a nemzeti cselekvési tervekkel és a legnagyobb hatású kezdeményezésre összpontosítani; felszólít a helyi önkormányzatok nagyobb fokú bevonására az EU döntéshozatali folyamatába;

12.  megjegyzi, hogy a városi polgármesterek döntéseikért közvetlen elszámolással tartoznak a polgárok felé, és hatékonyabban, gyorsabban és gyakran azonnali és átütő eredménnyel tudnak lépéseket tenni;

13.  felszólít olyan újfajta kormányzásra, amely képes biztosítani a forrásokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, továbbá a régiók és városok, valamint képviselő testületeik – például uniós szinten a Régiók Bizottsága – magasabb fokú integrációjára az UNFCCC-folyamatban annak érdekében, hogy állandó jellegű, a helyi és regionális szintekről induló közvetlen párbeszéd jöhessen létre a különböző szintek között; megjegyzi, hogy az Egyesült Államok bejelentésének következtében, miszerint visszalép a Párizsi Megállapodástól, számos amerikai állam és város megerősítette elkötelezettségét az USA nemzeti vállalása iránt, amely szerint a 2005-ös szinthez képest 2025-re 26-28%-kal csökkentik az Egyesült Államok kibocsátásait, és tekintettel a sajátos körülményekre, a helyi és szubnacionális hatóságoknak az UNFCCC-folyamat szerves részét kell képezniük annak érdekében, hogy képviselhessék e folyamatban az álláspontjukat és elősegíthessék az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésével és az azokhoz való alkalmazkodással kapcsolatos helyi bevált gyakorlatok terjesztését;

14.  hangsúlyozza, hogy egyértelműen tegyenek említést a helyi és regionális önkormányzatokról a Párizsi Megállapodásban, hogy hosszú távú megoldást biztosítsanak az éghajlatváltozásra; kiemeli, hogy az EU-nak a városokkal és a régiókkal folytatott helyszíni együttműködés keretében az uniós régiókat és városokat jobban összekapcsolttá és fenntarthatóbbá kell tennie, hogy energiahatékony települések jöjjenek létre és intelligensebb városi közlekedési hálózatok alakuljanak ki;

15.  rámutat, hogy 2030-ig a világ lakosságának közel 60%-a fog városi területeken élni; megjegyzi, hogy a városok és települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tételére vonatkozó 11. fenntartható fejlesztési cél arra irányul, hogy 2020-ig jelentősen több város és emberi település fogadjon el és hajtson végre integrált szakpolitikákat és terveket, amelyek előmozdítják az integrációt, az erőforrás-hatékonyságot, az éghajlatváltozás mérséklését, az ahhoz való alkalmazkodást és a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet, illetve hogy – a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel összhangban – minden szinten dolgozzanak ki és hajtsanak végre holisztikus katasztrófakockázat-kezelési terveket; megjegyzi, hogy az ENSZ „A világ urbanizációs kilátásai: 2014-es felülvizsgálat” című tanulmánya szerint az 1950-es 30%-hoz képest 2014-ben a világ lakosságának 54%-a élt városi területeken; megjegyzi, hogy ez az arány 2050-ben várhatóan eléri a 66%-ot;

16.  felszólít arra, hogy az új globális struktúra keretében a helyi és regionális önkormányzatokat formálisan be kell vonni a Párizsi Megállapodással összhangban álló egyértelmű éghajlatpolitikai cselekvési terv kidolgozásába és végrehajtásába; hangsúlyozza, hogy ennek a struktúrának nyomon kell követnie a kötelező érvényű célkitűzéseket, értékelési mechanizmusok révén nyomon kell követnie az elért haladást, és testre szabott pénzügyi eszközöket kell rendelkezésre bocsátania ahhoz, hogy a kötelezettségvállalásokat kézzel fogható eredményekké alakítsák;

17.  felszólít a valamennyi közigazgatási szerv közötti koordináció előmozdítására és biztosítására, valamint a lakosság és a társadalmi és gazdasági szereplők bevonásának elősegítésére;

18.  felszólít a regionális és helyi éghajlat-politikát nyomon követő és az uniós alkalmazkodási intézkedésekre vonatkozó legfrissebb adatokat magában foglaló alkalmazkodási ütemterv kidolgozására, többek között az uniós nemzeti vállalásokkal kapcsolatos jelentéstételre;

19.  aggodalmának ad hangot a hőhullámokhoz, heves viharokhoz, valamint áradásokhoz és szárazságokhoz hasonló szélsőséges időjárási események – amelyek az ember okozta éghajlatváltozás közvetlen következményei – növekvő gyakorisága miatt, amelyek várhatóan nagyobb gyakorisággal fognak kedvezőtlen hatást kifejteni Európa számos pontján, és konkrét intézkedések hiányában és a vízkörforgás helyreállítása nélkül sebezhetőbbé teszik az embereket, a természetet és a számukra élőhelyet biztosító ökoszisztémákat; kiemeli, hogy fokozni kell az olyan környezetbarát infrastruktúrákba való beruházásokat, amelyek segítik a városok hűtését, valamint védelmet vagy enyhülést nyújtanak szélsőséges időjárási események során; megjegyzi, hogy a városok és a régiók összekapcsolódnak egymással és függnek más városoktól és régióktól, amelyek alapvető szolgáltatásokat nyújtanak számukra, például élelmiszer-, víz- és energiaellátást és az ezek eljuttatásához szükséges infrastruktúrát biztosítanak; hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodásra irányuló tervezés és fejlesztés eredményességéhez megbízható információkra van szükség az adott várost fenyegető jövőbeli éghajlati kockázatokról és arról, hogy ezek hogyan realizálódnak fizikai és gazdasági sebezhetőség formájában; emlékeztet arra, hogy még léteznek olyan városok, amelyek nem rendelkeznek városspecifikus éghajlati kockázati információkkal a helyi szintű tervezési és fejlesztési döntéshozatali folyamatok tájékoztatásához, és ennek megvalósításához az ágazatokon és kormányzati szinteken átívelő, párbeszédet és partnerségeket magában foglaló, közös és átfogó megközelítésre van szükség; felszólít arra, hogy nyújtsanak integrált uniós támogatást a szolidaritásnak és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének a javításához, valamint annak biztosításához, hogy az éghajlatváltozás által leginkább érintett régiók képesek legyenek meghozni az alkalmazkodáshoz szükséges intézkedéseket;

20.  sürgeti a régiókat és a városokat, hogy dolgozzanak ki egyedi alkalmazkodási terveket annak érdekében, hogy csökkenjen az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságuk;

21.  kiemeli, hogy fokozni kell az olyan környezetbarát infrastruktúrákba való beruházásokat, amelyek csökkentik a városok hőmérsékletét, valamint védelmet vagy enyhülést nyújtanak szélsőséges időjárási események során;

22.  megjegyzi, hogy a főként fákból álló, az adott területre jellemző, megfelelő fajták körültekintő kiválasztásával kialakított városi növénytakaró növelése csökkenti az érzékelhető hőáramot és a levegő hőmérsékletét, ezáltal hatékonyan javítja a városok mikroklímáját és az emberi hőkomfortot; úgy véli, hogy ezen szempontoknak kellene szolgálniuk az uniós városok földhasználati terveinek és városfejlesztési projektjeinek alapjául;

23.  kiemeli, hogy a régióknak olyan regionális programokat kell végrehajtaniuk és rendszeresen frissíteniük, amelyek az éghajlatváltozás hatásaival szembeni küzdelmet célzó megfelelő alkalmazkodást elősegítő intézkedéseket foglalnak magukban, és valamennyi régiónak együtt kell működnie az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló tervek kialakításában és a tengerparti övezetek kezelésére és a vízkészlet-gazdálkodásra irányuló integrált tervek kidolgozásában;

24.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia (COM(2013)0216) három fő célkitűzést és kapcsolódó intézkedést határoz meg: 1. tagállami intézkedések ösztönzése; 2. tagállamok ösztönzése átfogó alkalmazkodási stratégiák elfogadására; 3. valamint a kapacitásépítés elősegítése és az alkalmazkodási intézkedések felgyorsítása Európában a LIFE finanszírozási program révén (2013–2020);

25.  emlékeztet, hogy a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében nemcsak a kibocsátásokat kell csökkenteni, hanem növelni kell a talaj CO2-megkötő képességét, hogy a század második felében elérhető legyen a nettó CO2-kivonás a légkörből;

26.  felhív az uniós régiókban meglévő és újonnan telepített városi erdők védelmének fokozására, tekintettel a helyi lakosság szabadidejében és néhány területen az ivóvízforrások biztosításában és megőrzésében betöltött szerepükre; úgy véli, hogy a településeknek biztosítaniuk kell minden szükséges támogatást ezen ökoszisztémák és szolgáltatásaik fenntartásához, és meg kell előzniük minden olyan tevékenységet, amely ezek romlásához vezethet;

27.  fenntartja, hogy a társadalom és az emberek által lakott helyek ellenálló képességének az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásainak enyhítését célzó növeléséhez számos lépést kell tenni, többek között hatékonyabban és észszerűbben kell felhasználni a vízkészleteket (a vízkészletekkel kapcsolatos alkalmazkodási intézkedéseket prioritásként kell kezelni, hasonlóan a szén-dioxid csökkentése kapcsán már meghozott intézkedésekhez), valamint a tengerparti területekre vonatkozó intézkedéseket kell hozni; környezetbarát várostervezésen alapuló stratégiákat kell kidolgozni, különös figyelmet fordítva az árvízvédelemre; fokozni kell a szaktudást és igénybe kell venni az erőforrásokat a növény- és erdőgazdálkodásnak az aszályhoz és tűzesetekhez való alkalmazkodása céljából; valamint növelni kell az ökoszisztémák közötti kapcsolódást, hogy elősegítsék a fajták vándorlását;

28.  elismeri, hogy alkalmazkodási intézkedésekre van szükség a tervezés és irányítás különböző szinteken történő koordinációjához és összehangolásához, és fontos biztosítani a közös megközelítések, valamint a nemzeti alkalmazkodási stratégiák és a nemzeti kockázatkezelési tervek közötti teljes mértékű összhangot;

29.  rámutat, hogy az embereknek az éghajlatváltozás hatásaival, és különösképp a szélsőséges időjárási jelenségekkel szembeni sebezhetősége nagymértékben függ attól, hogy hozzáférhetnek-e olyan alapvető erőforrásokhoz, mint az energia és a víz; ezt szem előtt tartva felhívja a közigazgatási szerveket, hogy biztosítsák a hozzáférést az említett két alapvető erőforráshoz;

30.  megjegyzi, hogy csak tizenöt tagállam fogadott el cselekvési tervet és alkalmazkodási stratégiát, amelyek kevés konkrét helyszíni intézkedést foglalnak magukban; kiemeli, hogy a kockázatmegelőzésre, árvízkezelésre és vízgazdálkodásra vonatkozó valamennyi alkalmazkodási stratégiát és cselekvési tervet nyomon kell követni és értékelni kell;

31.  elismeri, hogy az eredményes erőforrás-gazdálkodás alapvető fontosságú az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez és az azokhoz való alkalmazkodáshoz a közös prioritások meghatározása érdekében; felszólít olyan integrált helyi stratégiák kialakítására, amelyek biztosítják az erőforrások hatékonyabb felhasználását, valamint az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség és az ahhoz való alkalmazkodás megvalósítására;

32.  véleménye szerint a helyi és regionális hatóságoknak integrált és hosszú távú helyi szintű intézkedéseket kell hozniuk az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az azokhoz való alkalmazkodás tekintetében;

33.  úgy véli, hogy a helyi és szubnacionális hatóságoknak egyértelműen meg kellene tudniuk határozni mérséklési és alkalmazkodási kötelezettségvállalásaikat, ahogy a nemzetek tették a nemzeti vállalások keretében, olyan megbízható és átlátható hozzájárulások biztosítása érdekében, amelyek az átfogó nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési eljárásoktól a Polgármesterek Globális Klíma- és Energiaügyi Szövetségéhez hasonló kezdeményezésekig terjednek; a nemzeti vállalásokkal közvetlen kapcsolatban álló és azokat kiegészítő jellegű, helyi szinten meghatározott vállalások rendszerének létrehozását kéri; úgy véli, hogy ezen nemzeti, szubnacionális, regionális és helyi vállalások tekintetében a fellépés és a támogatás átláthatósága érdekében adott esetben közös részletes szabályokat, eljárásokat és iránymutatásokat kell elfogadni;

34.  emlékeztet arra, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó uniós költségvetés legalább 20%-át (megközelítőleg 212 milliárd eurót) éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre kell fordítani; megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék 31/2016. számú különjelentésében arra a következtetésre jut, hogy az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére irányuló további erőfeszítések nélkül komoly veszélybe kerül a 20%-os cél teljesítése, miközben elismeri, hogy a célérték elfogadása egyes európai strukturális és beruházási alapok – nevezetesen az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap – esetében több és célirányosabb éghajlatpolitikai finanszírozást eredményezett, más területeken azonban – például az Európai Szociális Alap, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a halászat esetében – továbbra is leginkább csak a „normál ügymenetet” biztosítják, azaz nem történt jelentős elmozdulás az éghajlat-politika irányába;

35.  üdvözli a 4., 5. és 6. tematikus célkitűzések beillesztését a kohéziós finanszírozás elosztásának kritériumai közé; emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszék szerint amennyiben nem hoznak további intézkedéseket, előfordulhat, hogy nem teljesül az annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalás, hogy 2014 és 2020 között a többéves pénzügyi keret legalább 20%-át éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre fordítsák;

36.  hangsúlyozza egy olyan jelentéstételi rendszer hiányát, amely a strukturális és kohéziós alapokból a helyi hatóságok által mérséklési és alkalmazkodási intézkedésekre elkülönített finanszírozás arányaira irányul;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy kötelezze a tagállamokat arra, hogy tüntessék fel a helyi szinten az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó területrendezés biztosítására fordított uniós finanszírozás százalékos arányát;

38.  felszólítja a Bizottságot, az EBB-t és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a városok és régiók megfelelő adminisztratív kapacitását, lehetővé téve, hogy azok teljes mértékben kiaknázzák az uniós szinten rendelkezésre álló köz- és magánfinanszírozási lehetőségeket; kiemeli, hogy javított pénzügyi támogatásra van szükség ahhoz, hogy segítsék a helyi és regionális hatóságokat az éghajlatváltozással kapcsolatos koherens intézkedések végrehajtásában; úgy véli, hogy az olyan pénzügyi eszközöket mint a globális éghajlat-politikai alapok közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni a helyi hatóságok számára;

39.  tudatában van az eddig teljes mértékben hagyományos energiaforrások – többek között szén – kitermelésétől függő települések és régiók előtt álló problémáknak, és uniós finanszírozási programokra szólít fel ezek strukturális átalakításának támogatása érdekében;

40.  felhívja a helyi és regionális hatóságokat, hogy a lehetőségeikhez mérten hozzanak létre állami alapokat például a megújuló energiaforrások fejlesztésének előmozdítására, a hálózatok decentralizálására és a fogyasztók által előállított villamos energia használatának ösztönzésére;

41.  sürgeti az állami hatóságokat, hogy vezessenek nyilvántartást azokról a tevékenységekről, amelyek növelik az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőséget vagy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és nyújtsanak adókedvezményt azon tevékenységekre, amelyek előmozdítják az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást vagy a kibocsátások csökkentését;

42.  hangsúlyozza – az éghajlatvédelmi intézkedések előmozdítására való tekintettel – az energetikai átállásnak, valamint az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodási intézkedéseket célzó helyi beruházások élénkítésének fontosságát a szabályozás észszerűsítése, az adminisztratív terhek csökkentése, innovatív megoldások lehetővé tétele, valamint a helyi közösségekkel és a civil társadalommal alkotott partnerség támogatása által; felszólít olyan nemzeti kezdeményezések indítására, amelyek az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos tudatosság fokozására irányulnak a nyilvánosság körében;

43.  kiemeli az oktatás jelentőségét az éghajlatvédelemben, és felszólít olyan megfelelő intézkedések meghozására, amelyek a települések és az iskolák számára lehetővé teszik a szükséges szakértelem biztosítását;

44.  üdvözli az intelligens városokhoz és az intelligens hálózatokhoz hasonló olyan városi kezdeményezéseket, amelyek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozás kezelését, a környezetbarát növekedés megvalósítását és a tömegközlekedési rendszerekkel összekötött területek előmozdítását célzó erőforrás-hatékonyság növelésére irányulnak; hangsúlyozza, hogy – tekintettel arra, hogy a városok az üvegházhatást okozó gázok fő kibocsátói – a régióknak javítaniuk kell a zöld városokra vonatkozó szabályozást, amelynek célja a környezetbarát nemzeti szintű és városi növekedés, és hogy az intelligens hálózatokhoz hasonló megoldások lehetőséget kínálnak arra, hogy az energia hatékonyabban jusson el az otthonokba és az épületekbe, így optimalizálva az energiahatékonyságot és az energiafogyasztást;

45.  felhívja az illetékes hatóságokat, hogy a mezőgazdasági és erdészeti termelést irányítsák olyan tevékenységek felé, amelyek az üvegházhatást okozó gázok közvetlen és közvetett kibocsátásának csökkentését szolgálják, és dolgozzanak ki olyan terveket, amelyek lehetővé teszik a talaj megkötőképességének progresszív növekedését;

46.  üdvözli az alacsony szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrák kialakításában vezető szerepet vállaló városok potenciális gazdasági többletbevételeit, többek között az enyhülő energiaköltségeket, a csökkenő karbantartási költségeket és a szennyező anyagok csökkenésének köszönhetően javuló közegészségüggyel kapcsolatosan visszaeső kiadásokat;

47.  emlékeztet arra, hogy a megújuló energiával kapcsolatos kisméretű projektek – többek között a megújulóenergia-közösségekkel és a sajátmegújulóenergia-fogyasztókkal kapcsolatos projektek – hozzájárulhatnak a Párizsi Megállapodásban vállalt célkitűzések teljesítéséhez;

48.  kiemeli annak fontosságát, hogy a városok vezető szerepet vállaljanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, előmozdítva így a tömegközlekedést és a vasúti közlekedést; megjegyzi, hogy a forgalmi torlódások a szén-dioxid-kibocsátás egyik fő forrását képezik; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a városokkal és a régiókkal helyi szinten együttműködve energiahatékonyabbá és jobban összekapcsolttá kell tennie az uniós régiókat és városokat, hogy az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló képesebb világ érdekében intelligensebb városi közlekedési hálózatok fejlődjenek ki;

49.  emlékeztet arra, hogy a közlekedés nemcsak súlyos egészségügyi hatásokkal bíró kibocsátással, hanem üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával is jár; úgy véli, hogy a régiók és a városok óriási potenciállal rendelkeznek a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátások csökkentése terén, amennyiben jobban figyelembe veszik az ÜHG-kibocsátásokat a közlekedési tervezés során; hangsúlyozza, hogy finanszírozni kell a helyi és regionális szintű, alacsony szén-dioxid-kibocsátású mobilitást előmozdító kezdeményezéseket;

50.  ösztönzi a helyi hatóságokat, hogy a közlekedés és a logisztika területén hajtsanak végre olyan terveket, amelyek előmozdítják az elektromos tömeg- és magánközlekedést, többek között azáltal, hogy bizonyos területek használatát kizárólag kerékpárok és elektromos járművek számára engedélyezik és elegendő számú, könnyen hozzáférhető újratöltő állomást biztosítanak;

51.  felszólít arra, hogy – tekintettel a közlekedési ágazat kiemelt jelentőségére – számos modellrégiót jelöljenek ki a városi és a vidéki területek közötti intelligens és összekapcsolt közlekedési rendszerre irányuló kutatás céljára;

52.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a „Horizont 2020” keretprogram nagyobb figyelmet és finanszírozást fordítson a körforgásos gazdaság és a fenntartható városok terén megvalósuló innovációs és kutatási projektekre;

53.  megismétli, hogy a régióknak végre kell hajtaniuk az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelvet(4) és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvet(5);

54.  felhívja a helyi hatóságokat, hogy – többek között a vendéglátó létesítmények képviselőivel együttműködve – fokozzák a tudatosságot az élelmiszerek szénlábnyomáról annak érdekében, hogy felvilágosítsák az embereket az egészséges táplálkozásról és ösztönözzék őket az éghajlatra kis hatást kifejtő élelmiszerek fogyasztására;

55.  hangsúlyozza, hogy a helyi termelésű szezonális élelmiszer csökkenti a szállításból fakadó ÜHG-kibocsátásokat, ezáltal összességében csökkenti az élelmiszer szénlábnyomát; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a helyi és regionális szintű fenntartható élelmiszer-termelést;

56.  felszólít az EU, valamint a helyi és regionális önkormányzatok közötti partnerségek megszilárdítására, hogy megerősítsék a körforgásos gazdaság keretében megvalósuló helyi éghajlatpolitikai fellépések felgyorsítására irányuló eljárásokat, a hulladékképződés csökkentésének, az éghajlatváltozás mérséklésének és az erőforrások hatékonyabb felhasználásának érdekében;

57.  kiemeli, hogy a körforgásos gazdaság olyan eszköz, amely óriási potenciállal rendelkezik a városok fenntarthatóságának javításában, és felhívja a Bizottságot, hogy integrálja a városokat a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiába;

58.  felhívja az illetékes hatóságokat a hulladékkal kapcsolatos problémák kezelésére azzal a céllal, hogy megvalósuljon a körforgásos gazdaság, és a nem újrahasználható és újrafeldolgozható hulladék tekintetében előmozdítsák az égetéstől eltérő ártalmatlanítási módokat;

59.  felkéri a Bizottságot, hogy térképezze fel a régiók és a helyi szintű szereplők közötti nemzetközi együttműködés fokozásának lehetőségeit, amely a Párizsi Megállapodásban vállalt célkitűzések teljesítését célzó bevált gyakorlatok és az ennek során levont tanulságok cseréjére irányul;

60.  felszólítja a nemzeti kormányokat, hogy segítsék a városokat és régiókat a helyi és regionális szintű éghajlat-és energiapolitikai kezdeményezések támogatására irányuló nemzetközi kötelezettségvállalásaik teljesítésében;

61.  felhívja a városokat és a régiókat töltsenek be vezető szerepet az olyan energiahatékonyság és megújulóenergia-termelés előmozdításában, amely képes csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és a légszennyezést; megjegyzi, hogy a régiók és a városok alapvető szerepet játszhatnak a társadalom dekarbonizációjában, és a megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszerek létrehozásába való bevonásukat az EU-nak és tagállamainak prioritásként kell kezelniük;

62.  üdvözli az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület arra irányuló közelmúltbeli döntését, hogy 2023-ban különjelentést állítson össze a városok és az éghajlat összefüggéseiről, mivel ez a kötelezettségvállalás fokozni fogja a városok által az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben betöltött fontos szerepre irányuló kutatást; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt e különjelentés elkészítésében és támogassa az éghajlat-politika többszintű területi jövőképét; meggyőződése, hogy a városoknak észrevételeket kell tenniük a következő, 2018. évi globális éghajlatpolitikai jelentéshez; úgy véli, hogy a városok és régiók befolyásolhatják a Párizsi Megállapodást követő politikai döntéshozatalt, amennyiben a globális felmelegedéssel szembeni fellépésre és a városi területeken – ahol a világ lakosságának több mint fele él – megvalósuló mérséklési és alkalmazkodási intézkedésekre irányuló stratégiai megközelítést hajtanak végre;

63.  elismeri a városok különleges felelősségét az éghajlatváltozás kezelésében, mivel a globális CO2-kibocsátás 70%-ért felelősek; meggyőződése, hogy a párizsi városházán tett 2015. évi nyilatkozatban vállalt kötelezettségek csak akkor teljesíthetőek, ha a Polgármesterek Globális Klíma- és Energiaügyi Szövetségét bevonják az együttműködésbe és az uniós városokban széles körben cselekvési terveket fogadnak el; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén segítsen biztosítani a Polgármesterek Tömörülése és a Polgármesterek Szövetsége között 2016. június 22-én indult integráció sikerességét;

64.  megjegyzi, hogy ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek huszonkettedik marrákesi konferenciáján (COP22) a helyi és regionális hatóságok kidolgozták a marrákesi cselekvési ütemtervet, amely kiemeli a helyi hatóságok közvetlenebb bevonásának szükségességét, amelyeket formálisan is az éghajlatváltozással kapcsolatos hivatalos megbeszélések részének kell tekinteni, nem pedig csak nem állami szereplőnek, mint az egyéb nem kormányzati szervezeteket és a magánszektort;

65.  kiemeli, hogy a közigazgatási szerveknek energiafogyasztóként példát kell mutatniuk, és felszólít az uniós strukturális alapok célzottabbá tételére és fokozására a középületek energiahatékonyságának és a települések megújuló energiaforrások révén megvalósuló energiafüggetlenségének előmozdítása érdekében;

66.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a helyi szintű saját energiagazdálkodásra vonatkozó kísérleti programokat és modelleket, amely modellek az elosztási rendszereken alapulnak, és a segítségükkel megvalósított gazdasági hasznot a környezetre kifejtett hatásokat csökkentő, új létesítmények finanszírozására használják;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a koordinációt, valamint az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok, a régiók, a helyi közösségek és a városok között;

68.  megdöbbenését fejezi ki az Európai Számvevőszék 2016. évi értékelése miatt, amely szerint nem teljesül az EU azon célkitűzése, hogy az aktuális programozási időszakban a költségvetése 20%-át éghajlatpolitikai intézkedésekre fordítsa; elismeri, hogy számos nehézség áll az éghajlatváltozás és hatásai enyhítésére irányuló uniós projektekre vonatkozó mérések és értékelések útjában; felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az ezen a lényeges területen elért haladásról;

69.  hangsúlyozza a decentralizált és kooperatív jellegű polgári energiaügyi projektek fontosságát, és felszólít arra, hogy támogatásukat az uniós strukturális alapokból, valamint a nemzeti és regionális szintű igazgatási terhek csökkentése révén valósítsák meg;

70.  elismeri az alulról építkező megközelítések jelentőségét az érdekelt felek éghajlat-változás enyhítését biztosító szerepvállalásának megszerzése terén; elismeri a közös rendelkezésekről szóló rendeletben(6) foglalt eszközökben – többek között az integrált területi beruházásokban (ITI) és a közösségvezérelt helyi fejlesztésekben (CLLD) – létrehozott lehetőségeket a területen kitűzött uniós célok megvalósításának segítésében; felhívja a Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel nemzeti és helyi szinten együttműködve biztosítsa, hogy a rendelkezésükre álló eszközök teljes körét megfelelően igénybe vegyék;

71.  megismétli kötelezettségvállalását, hogy világszinten is sikeresen kiterjeszti a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségét; megállapítja a teljes mértékben mérhető célkitűzések kialakításának fontosságát; megállapítja továbbá, hogy számos benyújtott cselekvési terv tartalmaz 2020-ig tartó kötelezettségvállalásokat, és ezért az érintett városok részéről 2030-ig további munkára van szükség;

72.  üdvözli az önkéntes intézkedéseket (közlekedési lámpák címkézése), amelyek biztosítják az élelmiszerek és egyéb termékek éghajlatra kifejtett hatását és szénlábnyomát, és felszólít Unió szerte alkalmazott közös mutatók kidolgozására, amelyek lehetővé teszik az önkéntes, de összehasonlító címkézést, különösen a regionális kereskedelemben.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

59

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Catherine Bearder, Ivo Belet, Simona Bonafè, Lynn Boylan, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Alberto Cirio, Birgit Collin-Langen, Miriam Dalli, Seb Dance, Angélique Delahaye, Mark Demesmaeker, Bas Eickhout, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Josu Juaristi Abaunz, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Valentinas Mazuronis, Joëlle Mélin, Susanne Melior, Rory Palmer, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, Frédérique Ries, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Renate Sommer, Ivica Tolić, Nils Torvalds, Adina-Ioana Vălean, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jørn Dohrmann, Herbert Dorfmann, Eleonora Evi, Martin Häusling, Rupert Matthews, Stanislav Polčák, Christel Schaldemose, Bart Staes, Dubravka Šuica, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Maria Noichl

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

59

+

ALDE

Catherine Bearder, Gerben-Jan Gerbrandy, Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Frédérique Ries, Nils Torvalds

ECR

Mark Demesmaeker, Jørn Dohrmann, Arne Gericke, Julie Girling, Urszula Krupa, Rupert Matthews, Bolesław G. Piecha

EFDD

Eleonora Evi, Piernicola Pedicini

GUE/NGL

Lynn Boylan, Josu Juaristi Abaunz, Kateřina Konečná

NI

Zoltán Balczó

PPE

Pilar Ayuso, Ivo Belet, Alberto Cirio, Birgit Collin-Langen, Angélique Delahaye, Herbert Dorfmann, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Stanislav Polčák, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Dubravka Šuica, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean

S&D

Simona Bonafè, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Seb Dance, Susanne Melior, Maria Noichl, Rory Palmer, Gilles Pargneaux, Pavel Poc, Christel Schaldemose, Daciana Octavia Sârbu, Damiano Zoffoli, Carlos Zorrinho

VERTS/ALE

Margrete Auken, Bas Eickhout, Martin Häusling, Benedek Jávor, Davor Škrlec, Bart Staes

0

-

 

 

2

0

ENF

Jean-François Jalkh, Joëlle Mélin

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

Global Gender and Climate Alliance (GGCA), 2015. decemberi jelentés

(2)

Arup-tanulmány: „Deadline 2020. How cities will get the job done”.

http://www.c40.org/researches/deadline-2020

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.).

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.)

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

33

4

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Steeve Briois, Andrea Cozzolino, Raymond Finch, John Flack, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Constanze Krehl, Sławomir Kłosowski, Louis-Joseph Manscour, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Andrey Novakov, Paul Nuttall, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Liliana Rodrigues, Fernando Ruas, Monika Smolková, Ruža Tomašić, Ramón Luis Valcárcel Siso, Ángela Vallina, Lambert van Nistelrooij, Kerstin Westphal, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Andor Deli, Ivana Maletić, Urmas Paet, Tonino Picula, Georgi Pirinski, Bronis Ropė, Milan Zver

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Eleonora Evi, Anna Hedh, Bogdan Brunon Wenta


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

33

+

ALDE

Ivan Jakovčić, Iskra Mihaylova, Urmas Paet

ECR

John Flack, Mirosław Piotrowski, Ruža Tomašić

EFDD

Eleonora Evi

GUE/NGL

Martina Michels, Ángela Vallina

PPE

Daniel Buda, Andor Deli, Krzysztof Hetman, Ivana Maletić, Lambert van Nistelrooij, Andrey Novakov, Stanislav Polčák, Fernando Ruas, Ramón Luis Valcárcel Siso, Bogdan Brunon Wenta, Milan Zver

S&D

Mercedes Bresso, Andrea Cozzolino, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Anna Hedh, Constanze Krehl, Louis-Joseph Manscour, Tonino Picula, Georgi Pirinski, Liliana Rodrigues, Monika Smolková, Kerstin Westphal

VERTS/ALE

Bronis Ropė

4

-

EFDD

Raymond Finch, Paul Nuttall

ENF

Steeve Briois

PPE

Joachim Zeller

1

0

ECR

Sławomir Kłosowski

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. március 9.Jogi nyilatkozat