Eljárás : 2017/2052(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0048/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0048/2018

Viták :

PV 13/03/2018 - 13
CRE 13/03/2018 - 13

Szavazatok :

PV 14/03/2018 - 8.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0075

JELENTÉS     
PDF 1513kWORD 238k
28.2.2018
PE 615.478v02-00 A8-0048/2018

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

Költségvetési Bizottság

Előadó: Jan Olbrycht, Isabelle Thomas

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 MÓDOSÍTÁSOK FORMÁJÁBAN MEGFOGALMAZOTT ÁLLÁSPONT a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és annak a 2017. június 20-i (EU, Euratom) 2017/1123 tanácsi rendelet(2) általi későbbi módosítására,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című, 2016. július 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló, 2017. június 28-i vitaanyagára (COM(2017)0358),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjére vonatkozó vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című 70/1. sz. határozatára,

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás Európai Parlament és Tanács általi, 2016. október 4-i megerősítésére(7),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Challenges facing civil society organisations working on human rights in the EU” (Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban) című jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság civil társadalmi szervezetek európai uniós finanszírozásáról szóló saját kezdeményezésű véleményére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményeire, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0048/2018),

A.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keretet 2013-ban fogadták el, és első alkalommal csökkentette reálértéken mind a kötelezettségvállalási, mind a kifizetési előirányzatokat a korábbi pénzügyi programozási időszakhoz képest, a Lisszaboni Szerződésben, illetve az Európa 2020 stratégiában meghatározott bővülő uniós hatáskörök és törekvések ellenére; mivel ez azzal is járt, hogy jelentős eltérés alakult ki a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje között, ami a többéves pénzügyi keret első két évében hozzájárult a kifizetetlen számlák felhalmozódásához; mivel a többéves pénzügyi keret és a kapcsolódó jogalapok megkésett elfogadása végrehajtási késedelmekhez vezetett, aminek következményei még ma is érezhetők, és ez a kifizetési kérelmek felhalmozódásához vezethet a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén, ami átgyűrűzik a következő időszakra; mivel a Parlament kérésére új rendelkezések kerültek be a többéves pénzügyi keretbe, hogy a lehető legteljesebb körben ki lehessen használni annak átfogó felső határait, és rugalmassági mechanizmusokat lehessen biztosítani;

B.  mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről hamar bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a tényleges igények és politikai törekvések teljesítésére, mivel már kezdettől fogva azt kérték, hogy kezeljen számos olyan válságot és új kihívást a beruházások, a társadalmi kirekesztés, a migráció és a menekültügy, a fiatalok foglalkoztatása, a biztonság, a mezőgazdaság, a környezet és az éghajlatváltozás területén, amelyekkel az elfogadásának időpontjában nem számoltak; mivel ennek eredményeként a jelenlegi többéves pénzügyi keret már a végrehajtás első két éve után elérte határait, mivel a rendelkezésre álló tartalékkeretek kimerültek, jelentős mértékben igénybevételre kerültek a rugalmassági rendelkezések és a különleges eszközök, a meglévő politikák és programok nyomás alá kerültek, vagy akár még csökkentették is azok kereteit, valamint néhány költségvetésen kívüli mechanizmust került létrehozásra, ilyen módon kompenzálva az uniós költségvetés elégtelen szintjét és rugalmatlanságát;

C.  mivel ezek a hiányosságok már a többéves pénzügyi keret 2016 végén elindított félidős értékelésének és felülvizsgálatának az időpontjában nyilvánvalóvá váltak, és azonnali intézkedéseket igényeltek volna, amit a Parlament is kimutatott 2016. július 6-i állásfoglalásában; mivel az elfogadott félidős felülvizsgálatnak sikerült szerény mértékben kiterjesztenie a meglévő rugalmassági rendelkezésekben rejlő lehetőségeket, azonban nem sikerült felülvizsgálnia a többéves pénzügyi keret felső határait;

D.  mivel a Bizottság 2018 májusában fogja bemutatni a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló javaslatcsomagját, beleértve a jövőbeli saját forrásokat is, míg az 1311/2013/EU tanácsi rendelet kimondta, hogy ezeket 2018. január 1. előtt kellett volna benyújtani; mivel ezt várhatóan röviddel később a pénzügyi programokra és eszközökre vonatkozó jogalkotási javaslattervezetek fogják követni;

1.  elfogadja ezt az állásfoglalást, hogy felvázolja a Parlament álláspontját a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, különös figyelmet fordítva annak várható prioritásaira, méretére, szerkezetére, időtartamára, rugalmasságára és más horizontális elveire, és rámutat a következő pénzügyi keret hatálya alá tartozó egyes uniós politikákra vonatkozó különleges költségvetési iránymutatásokra; azt várja a Bizottságtól, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó jogalkotási javaslatot egy új intézményközi megállapodás tervezetével együtt terjessze elő, amely figyelembe veszi a Parlament álláspontját és javaslatait; hangsúlyozza, hogy ez az állásfoglalás is alapot szolgáltat ahhoz, hogy a Parlament szerepet vállaljon a következő többéves pénzügyi keret elfogadásához vezető eljárásban;

2.  ezzel párhuzamosan külön állásfoglalást fogad el, hogy felvázolja álláspontját az uniós saját források rendszerének reformjával kapcsolatban, összhangban a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport ajánlásaival; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye megfelelően figyelembe a Parlament álláspontját az EU saját forrásairól szóló jogalkotási javaslatok előkészítése során, amelyek hatókörének nagyratörőnek kell lennie, és amelyeket a többéves pénzügyi keretről szóló javaslatokkal együtt kell bemutatni; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek mind a kiadási, mind pedig a bevételi oldalát egyetlen csomagként kell kezelni a közelgő tárgyalások során, és hogy nem fog megállapodás születni a többéves pénzügyi keretről, ha nem történik megfelelő előrelépés a saját források terén;

I. A következő többéves pénzügyi keret prioritásai és kihívásai

3.  üdvözli a következő többéves pénzügyi keretről folytatott vitát, amely lehetőséget kínál egy erősebb és fenntarthatóbb Európa alapjainak előkészítésére egyik legkézzelfoghatóbb eszközén, az uniós költségvetésen keresztül; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretet be kell ágyazni egy átfogóbb stratégiába és az Európa jövőjéről folyó gondolkodásba; véleménye szerint a következő többéves pénzügyi keretnek költségvetési eszközökbe kell átültetnie az Unió politikai projektjét és politikai prioritásait;

4.  meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek az Unió kialakult politikáira és prioritásaira kell épülnie, amelyek a béke, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, a jólét, a hosszú távú fenntartható gazdasági növekedés, a jó minőségű munkahelyek, a fenntartható fejlődés és a kutatás és az innováció fellendítésére, a tisztességes munkahelyekhez vezető színvonalas foglalkoztatás biztosítására, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a tagállamok és polgárok közötti szolidaritás erősítésére irányulnak; úgy véli, hogy ezek a pillérek az előfeltételei a megfelelően működő egységes piacnak és gazdasági és monetáris uniónak, valamint az Európa által a világban elfoglalt hely megerősítésének; bízik abban, hogy ezek minden eddiginél fontosabbak Európa jövőbeli törekvései szempontjából;

5.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek lehetővé kell tennie az Unió számára, hogy megoldásokat találjon, és megerősödve emelkedjen ki az évtized válságaiból: a gazdasági és pénzügyi visszaesésből, a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliségből, a tartós szegénységből és társadalmi kirekesztésből, a migráció és a menekültek jelenségéből, valamint az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás, a biológiai sokféleség csökkenése, a terrorizmus és az instabilitás által kiváltott válságokból, hogy csak néhányat nevezzünk meg; hangsúlyozza, hogy ezek a belföldi következményekkel is járó globális, határokon átnyúló kihívások leleplezik gazdaságaink és társadalmaink kölcsönös függő viszonyát, és rámutatnak a közös fellépések szükségességére;

6.  rámutat, hogy az EU-nak teljesítenie kell azon kötelezettségvállalását, hogy élen jár az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak végrehajtásában, amelyek globális menetrendként szolgálnak ahhoz, hogy a Föld társadalmai fenntarthatóbbá, igazságosabbá és virágzóbbá váljanak; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretet össze kell hangolni a fenntartható fejlesztési célokkal; üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt a fenntartható fejlesztési célok uniós politikákban és kezdeményezésekben való érvényesítésére; elvárja, hogy az Unió teljesítse az ezekre a célokra irányuló kötelezettségvállalásait; továbbá kiemeli, hogy a szociális jogok európai pillérének kihirdetését, valamint az EU és a tagállamok szociálisabb Európa iránti kötelezettségvállalását megfelelő pénzügyi forrásokkal kell támogatni; úgy ítéli meg, hogy a Párizsi Megállapodást követően az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kiadásokat jelentősen növelni kellene a jelenlegi többéves pénzügyi kerethez képest, és azoknak mielőbb, és legkésőbb 2027-ig el kellene érniük a 30%-ot;

7.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keret lehetőséget kínál az Uniónak annak bizonyítására, hogy képes összefogni és kezelni az olyan politikai fejleményeket, mint a brexit, a populista és nacionalista mozgalmak felemelkedése és a globális vezető szerepben bekövetkezett változások; hangsúlyozza, hogy a megosztottság és az önzés nem ad választ a globális problémákra és a polgárok aggodalmaira; úgy véli, hogy különösen a brexitről folyó tárgyalások rámutatnak arra, hogy az uniós tagság előnyei jóval felülmúlják a költségvetéshez nyújtott hozzájárulás költségeit; ezzel összefüggésben kéri a korábban tett kötelezettségvállalások keretének maradéktalan tiszteletben tartását, ahogy az a nagypénteki megállapodás esetében is történt a jogállamiság és a demokrácia vonatkozásában;

8.  kéri ezért a meglévő politikák, különösen a Szerződésekben rögzített régóta fennálló uniós politikák, nevezetesen a közös agrárpolitika és halászati politika, valamint a kohéziós politika folyamatos támogatását, mivel azok elviszik az uniós polgárokhoz az európai projekt kézzelfogható előnyeit; elutasít minden olyan próbálkozást, amely e politikák nemzeti hatáskörbe történő visszautalására irányul, mivel ez nem csökkentené az adófizetőkre és a fogyasztókra háruló pénzügyi terhet, és jobb eredményeket sem érne el, ehelyett azonban akadályozná a növekedést, a szolidaritást és az egységes piac működését, miközben tovább mélyítené az egyenlőtlenségeket és növelné a különbségeket a területek és a gazdasági ágazatok között; a következő programozási időszakban ugyanolyan szintű finanszírozást szándékozik biztosítani e politikák tekintetében a 27 uniós tagállam számára, miközben tovább javítja azok eredményességét, és egyszerűsíti az említett politikákhoz kapcsolódó eljárásokat;

9.  úgy véli, hogy Európának olyan kilátásokat kell kínálnia a fiatalabb nemzedék és a jövőorientált vállalkozások számára, amelyek sikeresebbé teszik az EU-t a globális színtéren; eltökélt szándéka, hogy jelentősen bővítse két kiemelt programját, nevezetesen a kutatási keretprogramot és az Erasmus+ programot, amelyek a jelenlegi eszközeikkel nem tudnak eleget tenni a nagyon színvonalas jelentkezésekkel járó rendkívül nagy érdeklődésnek; szilárdan kiáll amellett, hogy jelentős mértékben növelni kell a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség elleni küzdelemre és a kis- és középvállalkozások támogatására szánt forrásokat az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés jogutód programjai és a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME) révén; támogatja az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) 2.0 megerősítését is;

10.  felszólítja az Uniót, hogy vállalja szerepét a három újonnan kialakuló szakpolitikai területen, amelyek belső és külső dimenzióval is rendelkeznek, és a jelenlegi többéves pénzügyi keret során jelentek meg:

–  átfogó menekültügyi, migrációs és integrációs politika kialakításával és finanszírozásával, és a migráció és a lakóhelyelhagyás kiváltó okainak a harmadik országokban való kezelésével;

–  a külső határok védelmének megerősítésével és a stabilitás előmozdításával, különösen az emberi jogok védelmezésével külföldön, a konfliktusok megelőzésével és külső fejlesztési politikákkal;

–  közös belső biztonság megteremtésével az uniós polgárok számára és a kutatási erőfeszítések és képességek összevonásával a védelem területén, hangsúlyozva, hogy a védelem területén tett fellépések nem történhetnek az uniós fejlesztéspolitikák kárára;

11.  kiemeli, hogy a jövőbeli keret várhatóan integrálni fogja a pénzügyi támogatás két új típusát, amelyek jelenleg kiemelt helyen szerepelnek az Unió gazdasági menetrendjében, nevezetesen a beruházástámogatási rendszerek, például az Európai Stratégiai Beruházási Alap folytatását, valamint az euróövezeti tagállamokra irányuló stabilizációs funkció kialakítását, lehetőleg a javasolt európai valutaalapon keresztül, külön konvergenciaeszközzel együtt az euróövezeti csatlakozás felé haladó tagállamok számára;

12.  rámutat arra, hogy első lépésként a külön euróövezeti költségvetési kapacitást az uniós költségvetés részévé kell tenni, és a többéves pénzügyi keret felső határa felett kell elszámolni, a többéves pénzügyi keret többi programjának sérelme nélkül, finanszírozását pedig az euróövezeti tagállamoknak és a többi részt vevő tagnak kell biztosítania egy, a részt vevő tagállamok között meghatározandó bevételi forrásból, amelyet címzett bevételnek és garanciának kell tekinteni; véleménye szerint a fiskális rendszert valódi saját forrásokból lehetne finanszírozni, amint szilárdan működik, az Unió jövőbeni finanszírozásáról szóló Monti-jelentés ajánlásait követve;

13.  megerősíti azt az elvet, hogy az újabb politikai prioritásokhoz további pénzügyi eszközöknek kell társulniuk, függetlenül attól, hogy azok az új többéves pénzügyi keret elfogadásának időpontjában merülnek fel, vagy pedig a keret végrehajtása során, és hangsúlyozza, hogy az új szükségletek finanszírozása nem áshatja alá a meglévő politikákat és programokat; emellett arra számít, hogy megfelelő rugalmassági rendelkezések lépnek majd életbe az előre nem látható körülményekre való felkészülés érdekében, amelyek a többéves pénzügyi keret időtartama alatt állhatnak be;

14.  úgy véli, hogy csak úgy lehet megvalósítani egy erősebb és nagyratörőbb Európát, ha megerősített pénzügyi eszközök állnak a rendelkezésére; a fent említett kihívások és prioritások fényében, és figyelembe véve az Egyesült Királyság kilépését az Unióból, szorgalmazza az uniós költségvetés jelentős növelését; becslése szerint a többéves pénzügyi keret kiadási plafonját a 27 uniós tagállam bruttó nemzeti jövedelmének 1,3%-ában kell megállapítani, a felső határ felett elszámolandó különböző eszközöktől függetlenül;

15.  meggyőződése, hogy ha a Tanács nem egyezik bele abba, hogy jelentősen növelje az uniós költségvetéshez nyújtott nemzeti hozzájárulások szintjét, a következő többéves pénzügyi keret megfelelő finanszírozására egyetlen lehetőségként az EU új valódi saját forrásainak bevezetése marad;

II. Horizontális kérdések

Az uniós költségvetés elvei és a költségvetés teljessége

16.  emlékeztet az uniós költségvetés alapelveire, az egységesség, a teljesség, az évenkéntiség, az egyensúly, a globális fedezet, az egyediség, az addicionalitás, a szubszidiaritás, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az átláthatóság elvére, amelyeket figyelembe kell venni az uniós költségvetés meghatározása és végrehajtása során;

17.  megerősíti azt a régóta érvényes álláspontját, hogy az Unió politikai törekvéséhez megfelelő pénzügyi erőforrásokat kell rendelni, és emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 311. cikke értelmében az „Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről”;

18.  ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy a politikai döntések és az Európai Tanács által indított kezdeményezések teljes körű végrehajtása csak akkor lehetséges, ha biztosítják a szükséges finanszírozást, és hangsúlyozza, hogy minden más megközelítés aláássa az uniós költségvetés hitelességét és a polgárok bizalmát;

19.  úgy véli, hogy az EU politikai prioritásainak konkrét beruházásokba történő átültetése révén a többéves pénzügyi keret kiváló eszközt kínál az uniós kiadások hosszú távú tervezéséhez és a tagállamokban a közberuházások bizonyos állandó szintjének biztosításához; ugyanakkor sajnálja, hogy nincs kölcsönösen elfogadott hosszú távú stratégia a következő többéves pénzügyi keret elfogadása előtt; emlékeztet továbbá arra, hogy az uniós költségvetés jellemzően egy beruházási költségvetés, amely a nemzeti, regionális és helyi szinten indított tevékenységek finanszírozásának további és kiegészítő forrásaként működik;

Időtartam

20.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamáról szóló határozatnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie két egymásnak ellentmondó követelmény között, nevezetesen egyrészről számos uniós politikának – különösen a megosztott irányítás alá tartozó politikáknak, például az agrárpolitikának és a kohéziós politikának – egy legalább hét évre szóló kötelezettségvállalás révén biztosított stabilitás és kiszámíthatóság alapján kell működnie, másrészről pedig demokratikus legitimitásra és elszámoltathatóságra van szükség, amely abból ered, hogy minden egyes pénzügyi keretet összhangba kell hozni az Európai Parlament és a Bizottság ötéves politikai ciklusával;

21.  hangsúlyozza, hogy minden újonnan megválasztott Parlament esetében politikai szempontból feltétlenül szükséges, hogy képes legyen érdemben befolyásolni a többéves pénzügyi keretet a választási ciklus során, mind az összegeket, mind pedig a politikai prioritásokat tekintve; hangsúlyozza, hogy az európai parlamenti választások lehetőséget kínálnak az uniós polgárok számára, hogy közvetlenül véleményt nyilvánítsanak az Unió költségvetési prioritásairól, aminek tükröződnie kell a pénzügyi keret választások utáni kötelező kiigazításában; ezért úgy véli, hogy az egyes politikai ciklusok során a Bizottságnak javaslatot kell tennie, a Parlamentnek és a Tanácsnak pedig határoznia kell vagy a következő többéves pénzügyi keret létrehozásáról, vagy pedig a folyamatban lévő többéves pénzügyi keret kötelező félidős felülvizsgálatáról;

22.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát fokozatosan egy 5+5 éves időszak felé kell eltolni, amely kötelező félidős felülvizsgálatot tartalmaz; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű javaslatot, amely meghatározza az 5+5 éves többéves pénzügyi keret gyakorlati megvalósításának módszereit; meggyőződése, hogy egy egyszeri ötéves időszak nem jöhet szóba a többéves pénzügyi keret időtartamaként, tekintettel azokra a súlyos akadályokra, amelyeket ez több uniós politika programozási és végrehajtási követelményei tekintetében jelentene;

23.  ugyanakkor elismeri, hogy a következő európai parlamenti választások 2019. tavaszi időzítése – mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2020 decemberéig szól – nem teszi lehetővé az 5+5 éves megoldás azonnali bevezetését, mivel nem lehetne megfelelően összehangolni egymással a különböző ciklusokat; ezért úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretet hétéves időszakra kell meghatározni (2021–2027), amely kötelező félidős felülvizsgálatot is magában foglal, és utolsó alkalommal még átmeneti megoldást kell alkalmazni;

Félidős felülvizsgálat

24.  meggyőződése, hogy fenn kell tartani a többéves pénzügyi keret jogilag kötelező erejű és kötelező félidős értékelését és felülvizsgálatát, amit a többéves pénzügyi keretről szóló új rendelet is rögzít; emlékeztet arra, hogy a 2016. évi félidős felülvizsgálat volt az első olyan történelmi alkalom, amikor ténylegesen felülvizsgálták a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet, és azt mind a Tanács, mind a Parlament pozitívan értékelte, azaz megerősítette a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseit;

25.  úgy véli, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret esetében megfelelő időben javaslatot kell tenni a félidős felülvizsgálatra, és határozni kell arról, hogy a következő Parlament és Bizottság ennek megfelelően ki tudja igazítani a pénzügyi keretet; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret bármilyen felülvizsgálata során biztosítani kell a Parlament bevonását, valamint a költségvetési hatóság egyenrangú ágaként őt megillető előjogokat; hangsúlyozza továbbá, hogy minden valódi felülvizsgálatnak maga után kell vonnia a többéves pénzügyi keret felső határainak felülvizsgálatát is, amennyiben megállapításra kerül, hogy azok nem megfelelőek az időszak fennmaradó részére;

Rugalmasság

26.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret során a költségvetési hatóság a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben szereplő rugalmassági mechanizmusok és különleges eszközök jelentős mértékű igénybevételét hagyta jóvá, hogy biztosítsa a súlyos válságok elhárításához vagy az új politikai prioritások finanszírozásához szükséges további előirányzatokat;

27.  ezért úgy véli, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret szerinti rugalmassági rendelkezések jól működtek, és megoldást nyújtottak azokra a jelentős finanszírozási szükségletekre, amelyek különösen a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos kihívások leküzdése és a beruházási hiány kezelése miatt merültek fel; emlékeztet arra, hogy a Parlament volt a kezdeményezője számos ilyen rendelkezésnek, amelyeket erőteljesen védelmébe vett a korábbi többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások során;

28.  úgy véli, hogy még mindig szükség van e rendelkezések további megerősítésére, hogy jobban kezelni tudják az új kihívásokat, az előre nem látható eseményeket és a változó politikai prioritásokat, amelyek egy hosszú távú terv, például a többéves pénzügyi keret végrehajtása során jelennek meg; nagyobb fokú rugalmasságot szorgalmaz a következő többéves pénzügyi keretben, amelynek lehetővé kell tennie a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre vonatkozó általános felső határainak lehető legnagyobb mértékű kihasználását;

Rugalmassági mechanizmusok a többéves pénzügyi keretben

29.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keret felső határait olyan szinten kell meghatározni, amely nem csupán az uniós politikák finanszírozását teszi lehetővé, hanem az egyes fejezetekre vonatkozó kötelezettségvállalásokban megfelelő tartalékkeretek biztosítását is;

30.  meggyőződése, hogy valamennyi fel nem osztott tartalékkeretet korlátozások nélkül át kell vinni a későbbi pénzügyi évekre, és a költségvetési hatóságnak az éves költségvetési eljárásban igénybe kell vennie azt bármely szükségesnek tartott célra; ezért kéri a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék fenntartását, a hatókör és az időtartam bárminemű korlátozása nélkül;

31.  emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék csak az N-1. évig veheti igénybe a fel nem osztott tartalékkereteket, amint azokat a költségvetési tervezet bemutatását megelőző technikai kiigazítások keretében megerősítették; úgy véli azonban, hogy mindenképpen fel kell tárni az N. év fel nem osztott tartalékkeretei igénybevételének módjait is, hogy lehetővé tegyék az olyan további szükségletek finanszírozását is, amelyek az év során merülhetnek fel;

32.  határozottan úgy véli, hogy a költségvetési hatóság által engedélyezett kötelezettségvállalásokat az eredeti céljaikra kell felhasználni, és minden erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy ez minden szakpolitikai területen így legyen; felszólítja különösen a Bizottságot, hogy folytassa az ebbe az irányba mutató aktív munkát; mindazonáltal meggyőződése, hogy ha visszavonják a kötelezettségvállalásokat, mert az előirányzatok által érintett fellépések végrehajtása teljesen vagy részben elmaradt, akkor azokat ismét elérhetővé kell tenni az uniós költségvetésen belül, és a költségvetési hatóság igénybe veheti azokat az éves költségvetési eljárás keretében; úgy véli, hogy a visszavont kötelezettségvállalásoknak közvetlenül a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékba kell kerülniük, és nem egy adott különleges eszközbe vagy tartalékba;

33.  emlékeztet arra, hogy a visszavont kötelezettségvállalások a költségvetési hatóság által már engedélyezett kötelezettségvállalásokból származnak, és rendes esetben megfelelő kifizetéseket eredményeztek volna, ha a finanszírozni kívánt tevékenységeket a tervezettek szerint végrehajtották volna; ezért hangsúlyozza, hogy a visszavont kötelezettségvállalásoknak az uniós költségvetésben történő újrafelhasználása kellően indokolt, azonban nem szolgálhat a kötelezettségvállalások visszavonására vonatkozó szabályok megkerülésére, amelyeket az ágazati rendeletek rögzítenek;

34.  rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keret teljes időtartama során biztosítani kell a kifizetési tartalékkeretek teljes körű átvitelét a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalékon keresztül; ellenzi az átvihető tartalékkeretek szintjére alkalmazott összes korlátozást vagy felső határt, ahogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret esetében is, és emlékeztet arra, hogy ezek a tartalékkeretek csak akkor vehetők igénybe, ha a költségvetési hatóság úgy dönt, és akkor is csak a hatóság által meghatározott mértékben; hangsúlyozza, hogy a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék alapvető szerepet tölthetne be az esetleges új kifizetési válságok kezelésében;

35.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben továbbra is lehetővé kell tenni a felső határok előre nem látható körülmények esetén történő felülvizsgálatának lehetőségét, amennyiben a finanszírozási szükségletek kimerítenék vagy meghaladnák a rendelkezésre álló tartalékokat és különleges eszközöket; kéri, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rendelkezzen egy egyszerűsített eljárásról az elfogadott küszöbérték alatti célzott felülvizsgálat vonatkozásában;

36.  síkra száll azon lehetőség fenntartása mellett, hogy bármely uniós program finanszírozását előre vagy hátra lehessen ütemezni, lehetővé téve ezáltal a tényleges végrehajtás ritmusának megfelelő anticiklikus intézkedéseket és a jelentős válságokra való érdemi reagálást; továbbá szorgalmazza, hogy a – jelenleg az intézményközi megállapodás 17. pontjában rögzített – jogalkotási rugalmasság, amely lehetővé teszi a programok teljes keretösszegének rendes jogalkotási eljárás keretében történő +/-10%-os kiigazítását, növekedjen +/-15%-ra;

37.  rámutat a többéves pénzügyi keret egyazon fejezetén belüli átcsoportosítások révén elérhető rugalmasságra, amelynek célja, hogy a pénzügyi források pontosan oda kerüljenek, ahol szükség van rájuk, és biztosítva legyen az uniós költségvetés jobb végrehajtása; úgy véli, hogy a fejezetek számának csökkenése hozzájárul a többéves pénzügyi kereten belüli rugalmasság növekedéséhez; ugyanakkor kéri, hogy a Bizottság a jelentős önálló átcsoportosítások elfogadásakor proaktívan tájékoztassa a költségvetési hatóságot, és konzultáljon vele;

A többéves pénzügyi keret különleges eszközei

38.  jóváhagyja a többéves pénzügyi keret különleges eszközeinek, nevezetesen a Rugalmassági Eszköznek, a sürgősségisegély-tartaléknak, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) az általános szerkezetét, és rámutat arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben ezek széles körben igénybevételre kerültek; kéri ezen eszközök pénzügyi keretösszegeinek és működési rendelkezéseinek javítását;

39.  kéri különösen a Rugalmassági Eszköz pénzügyi keretösszegének jelentős, legalább kétmilliárd euró éves összegig történő megemelését; emlékeztet arra, hogy a Rugalmassági Eszköz egyetlen konkrét politikai területhez sem kapcsolódik, és így bármilyen célra igénybe vehető, amelyet szükségesnek tartanak; ezért úgy véli, hogy ez az eszköz bármely új pénzügyi igény fedezésére igénybe vehető, ahogy azok a többéves pénzügyi keret során felmerülnek;

40.  rámutat a sürgősségisegély-tartalék szerepére, amely harmadik országok konkrét segítségkéréseire adott gyors válaszadást biztosít előre nem látható események esetén, és hangsúlyozza annak különös jelentőségét a jelenlegi helyzetben; kéri a fenti tartalék pénzügyi keretösszegének jelentős, akár egymilliárd euró éves összegre történő megemelését;

41.  megemlíti különösen azt, hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapjának jelentős mértékű igénybevétele számos súlyos, jelentős költségvetési vonzattal járó természeti katasztrófa esetén nyújt támogatást; hangsúlyozza azt is, hogy ez az eszköz pozitív hatást gyakorol a közvéleményre; javasolja pénzügyi keretösszegének egymilliárd euró éves összegre történő megemelését;

42.  úgy véli, hogy az EGAA, amely biztosítja az uniós szolidaritást, és támogatást nyújt azoknak a munkavállalóknak, akik a világkereskedelem szerkezetében a globalizáció által kiváltott jelentős strukturális változások, illetve a globális gazdasági és pénzügyi válság miatt veszítették el munkahelyüket, nem valósította meg a benne rejlő összes lehetőséget, javítani lehetne rajta és be lehetne vonni egy hosszú távú stratégiába annak érdekében, hogy ténylegesen el lehessen érni az elbocsátott munkavállalókat és vissza lehessen őket vezetni a munkaerőpiacra minden tagállamban; úgy ítéli meg, hogy az EGAA közelgő felülvizsgálata során meg kell vizsgálni annak hatályát, és javítani kell az egyéb eszközökkel való együttműködését; úgy véli, hogy a felülvizsgált EGAA-t az új többéves pénzügyi keretben legalább azonos éves összeggel kell ellátni;

43.  javasolja egy külön tartalék létrehozását a többéves pénzügyi keret különleges eszközei számára, amelyek az egyes eszközökből kimaradó el nem költött előirányzatokra épülnek; úgy véli, hogy ennek a tartaléknak időbeli korlátozás nélkül kell működnie; kéri, hogy ezt a tartalékot a költségvetési hatóság határozatát követően a többéves pénzügyi keret minden olyan különleges eszközének javára vegyék igénybe, amelynek a pénzügyi kapacitásán túl kell finanszíroznia az igényeket;

44.  megjegyzi, hogy jelenleg különböző szabályok alkalmazandók arra, hogy a többéves pénzügyi keret egyes különleges eszközei esetében milyen időtartam áll rendelkezésre az el nem költött előirányzatok átvitelére; úgy véli, hogy ezeket a szabályokat harmonizálni kell, hogy egyetlen N+1 szabályt lehessen alkalmazni az összes ilyen eszközre;

45.  úgy véli, hogy fenn kell tartani a rendkívüli tartalékot mint végső megoldást; hangsúlyozza, hogy ez egy olyan különleges eszköz, amelyet szintén csak a kifizetési előirányzatokra lehet igénybe venni, igénybevétele pedig alapvető szerepet játszott a 2014-es kifizetési válság elhárításában; ezért kéri a keret maximális éves összegének az EU bruttó nemzeti jövedelmének 0,05%-ára való emelését;

46.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret különleges eszközeit a többéves pénzügyi keret felső határa felett kell elszámolni mind a kötelezettségvállalási, mind pedig a kifizetési előirányzatok esetében; úgy véli, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során egyértelműen rendezték azt a kérdést, hogy a költségvetésben hogyan kell kezelni ezen eszközök kifizetéseit, véget vetve a Tanáccsal régóta folytatott értelmezési vitának; kiáll egy egyértelmű rendelkezés bevezetése mellett a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben, amely rögzíti, hogy a többéves pénzügyi keret különleges eszközei kötelezettségvállalásainak igénybevételéből származó kifizetéseket a többéves pénzügyi keret éves kifizetési felső határa felett kell elszámolni;

47.  megjegyzi, hogy a jelenlegi intézményközi megállapodás speciális többséget követel meg a Parlamentben a többéves pénzügyi keret három különleges eszközének igénybevételéhez; elavultnak tartja ezt a rendelkezést, mivel az azt a speciális többséget tükrözi, amelyre az uniós költségvetés elfogadásához a Lisszaboni Szerződés előtt volt szükség; egységes megközelítést szorgalmaz az eszközök igénybevételéhez előírt szavazási követelmények tekintetében, amelyeknek meg kell egyezniük az uniós költségvetés elfogadásánál alkalmazandó követelményekkel;

Bevételek – külön tartalék

48.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy a vállalatokra az uniós versenyjog megsértése miatt kiszabott bírságokból vagy az uniós költségvetéshez nyújtandó nemzeti hozzájárulások késedelmes befizetéséhez kapcsolódó bírságokból származó bevételeket kiegészítő tételnek kell tekinteni az uniós költségvetés bevételei között, és nem kell ennek megfelelően csökkenteni a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló hozzájárulásokat;

49.  e célból kéri az uniós költségvetés bevételi oldalán egy külön tartalék létrehozását, amelyet az előre nem látható egyéb bevételek valamennyi típusával fokozatosan kellene feltölteni; úgy véli, hogy ezt a tartalékot a kiegészítő kifizetési szükségletek fedezésére kell felhasználni, különös tekintettel azokra, amelyek a kötelezettségvállalásokra vonatkozó általános tartalékkeretek igénybevételéhez vagy a többéves pénzügyi keret különleges eszközeihez kapcsolódnak;

Az uniós források hatékony és eredményes felhasználása

50.  elismeri, hogy amikor az uniós intézmények a következő többéves pénzügyi keretben a kiadások típusáról határoznak, az egyik irányadó elvnek annak kell lennie, hogy európai hozzáadott értéket kell elérni; rámutat azonban arra, hogy a fogalomnak többféle értelmezése van, és kéri a megfelelő kritériumok egységes, egyértelmű és könnyen érthető meghatározását, amelynek figyelembe kell vennie a területi sajátosságokat és adott esetben mérhető teljesítménymutatókat kell tartalmaznia; óva int az arra irányuló kísérletektől, hogy ezt a meghatározást – pusztán mennyiségi vagy rövid távú gazdasági megfontolásokból – uniós politikák és programok lényegének megkérdőjelezéséhez használják fel;

51.  megjegyzi, hogy a Bizottság több dokumentuma is hivatkozik az európai hozzáadott érték fogalmára; ebben az összefüggésben megismétli a Parlament által az állásfoglalásában(8) azonosított paraméterek felsorolását; emlékeztet arra, hogy az uniós erőforrásokat az európai közjavak finanszírozására, valamint arra kell felhasználni, hogy katalizátorként működjenek, minden közigazgatási szinten ösztönzőket nyújtva a tagállamoknak, hogy intézkedéseket hozzanak a Szerződés célkitűzéseinek teljesítése és a közös uniós célok elérése érdekében, amelyeket egyéb módon nem lehetne megvalósítani; egyetért azzal, hogy az uniós költségvetést olyan tevékenységek finanszírozására kell felhasználni, amelyek előnyösek lehetnek az Unió egésze számára, amelyeket egyedül egyetlen tagállam sem tud hatékonyan biztosítani, és amelyek a kizárólag nemzeti, regionális vagy helyi szinten meghozott intézkedésekhez képest jobb értéket nyújtanak a pénzért; úgy véli továbbá, hogy az uniós költségvetésnek hozzá kell járulnia a béke és a stabilitás megteremtéséhez és támogatásához az Unió szomszédságában és azon túl; véleménye szerint a megosztott és a közvetlen irányítás alatt álló programok – az uniós célok elérését szolgáló két, egymást kiegészítő módszerként – egyaránt létrehoznak európai hozzáadott értéket; ennek fényében elvárja, hogy a tagállamok a következő többéves pénzügyi keret tárgyalásai során tartózkodjanak a „méltányos megtérülés” logikájának követésétől, amely csak a nemzeti érdekeket veszi figyelembe nettó egyenlegek formájában;

52.  úgy véli, hogy a kiadások hatékonyságának javítása, azaz az uniós költségvetés minden egyes eurójának hatékony és megkülönböztetésmentes felhasználása nemcsak az uniós forrásoknak a legnagyobb európai hozzáadott értékkel rendelkező és az uniós politikákban és programokban a legnagyobb teljesítménynövekedést biztosító tevékenységek felé történő irányításával érhető el a folyó kiadások mélyreható elemzése alapján, hanem az uniós költségvetés és a nemzeti költségvetések közötti nagyobb fokú szinergia megvalósításával és a kiadási szerkezet kézzelfogható javításának biztosításával is; támogatja a Európai Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének ajánlásait a mutatókat tartalmazó hatékony teljesítménymérési rendszer, a teljesítménnyel kapcsolatos jelentéstétel észszerűbbé és kiegyensúlyozottabbá tétele, valamint az értékelési eredmények könnyebb hozzáférhetősége vonatkozásában;

53.  kéri az uniós költségvetési rendszer valódi egyszerűsítését a következő többéves pénzügyi keretben a felhasználás megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza különösen azt, hogy a különböző programok fontos elemei elveszítésének kockáztatása nélkül csökkenteni kell a hasonló típusú tevékenységeket kiszolgáló eszközök közötti szükségtelen átfedéseket, például az innováció, a kkv-k és a közlekedés területén, továbbá hogy meg kell szüntetni a különböző finanszírozási formák és források közötti versenyt a kiegészítő jelleg lehető legnagyobbra növelése és egy koherens pénzügyi keret biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ez elősegítené az uniós prioritások polgárok felé történő egyértelműbb kommunikálását;

54.  hangsúlyozza, hogy az uniós kiadások „állapotfelmérése” nem rendelkezhet az uniós törekvések szintjének csökkentéséről vagy az uniós politikák és programok ágazati szintre helyezéséről, ahogy ahhoz sem vezethet, hogy a támogatásokat némi megtakarítás elérése érdekében pénzügyi eszközökkel váltsák fel, mivel az uniós költségvetésből támogatott tevékenységek túlnyomó többsége nem alkalmas arra, hogy ez utóbbiakkal finanszírozzák; véleménye szerint az „állapotfelmérésnek” inkább annak azonosításához kell vezetnie, hogy milyen módokon javítható az uniós kiadási programok végrehajtása;

55.  kéri, hogy egy egységes szabálykönyv kialakítása érdekében az összes uniós költségvetési eszköz tekintetében átfogóan harmonizálják a szabályokat, az alapokra vonatkozó és az ágazatspecifikus jellemzők figyelembevétele mellett; arra bátorítja a Bizottságot, hogy oldja meg a különböző finanszírozási források összekapcsolásának problémáját azzal, hogy egyértelmű iránymutatásokat ad e tekintetben és biztosítja a finanszírozás minden típusához való egyenlő hozzáférést minden tagállamban;

56.  támogatja a kedvezményezettekre vonatkozó ágazati végrehajtási szabályok tényleges egyszerűsítését és az adminisztratív terhek csökkentését is az eljárások és a programozási dokumentumok egységesítése és egyszerűsítése révén; továbbá rámutat, hogy a kedvezményezettek számára több kapacitásbővítést és technikai segítségnyújtást kell biztosítani; szorgalmazza a kockázatalapú értékelés irányába történő elmozdulást;

Egységesség, teljesség és átláthatóság

57.  emlékeztet arra, hogy az egységesség elve, amelynek értelmében az Unió minden bevételi és kiadási tételét be kell mutatni a költségvetésben, egyrészt Szerződésben rögzített követelmény, másrészt pedig demokratikus előfeltétele annak, hogy a költségvetés átlátható, jogszerű és elszámoltatható legyen; sajnálja, hogy ezt az elvet egyre gyakrabban nem tartották be, miközben a pénzügyi helyzet egyre összetettebb lett, az Európai Fejlesztési Alap (EFA) történelmi örökségétől kezdve az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásán át a költségvetésen kívüli eseti mechanizmusok közelmúltbeli felduzzasztásáig, amire innovatív pénzügyi eszközök és külső vagyonkezelői alapok és eszközök formájában került sor, amelyek nem szerepelnek az Unió mérlegében;

58.  megkérdőjelezi az uniós költségvetésen kívüli eszközök létrehozásának indokoltságát és hozzáadott értékét; úgy véli, hogy az ilyen eszközök létrehozására vagy fenntartására irányuló határozatokat a valóságban az mozgatja, hogy elfedjék a valós pénzügyi szükségleteket, és megkerüljék a többéves pénzügyi keret korlátait és a saját forrásokra vonatkozó felső határt; sajnálja, hogy mindezek gyakran a Parlament mint jogalkotási, költségvetési és ellenőrzési hatóság hármas felelősségének megkerüléséhez vezetnek, és ellentmondanak annak a célnak, hogy növeljük az átláthatóságot a nyilvánosság és a kedvezményezettek számára;

59.  ezért megismétli régóta fenntartott álláspontját, miszerint az Európai Fejlesztési Alapot a többéves pénzügyi kereten kívüli egyéb eszközök mellett be kell vonni az uniós költségvetésbe legitimitásának, valamint az uniós fejlesztési politika hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a megfelelő pénzügyi keretösszegeket hozzá kell adni a többéves pénzügyi keret elfogadott felső határához, hogy ezen eszközök költségvetésbe történő bevonása ne gyakoroljon negatív hatást sem a finanszírozásukra, sem pedig más uniós politikákra és programokra; elvben üdvözli azt a javaslatot, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust egy európai valutaalap formájában, jövőbeli kialakításának sérelme nélkül be kell emelni az Unió költségvetésébe;

60.  véleménye szerint az uniós vagyonkezelői alapok többletértéket teremthetnek a különböző adományozóktól származó források összevonása révén egyedi helyzetekben, de használatuk nem eredményezheti a tervezett uniós finanszírozás egyszerű átnevezését és nem változtathatja meg az uniós támogatási eszközök eredeti célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy létrehozásuk és végrehajtásuk fokozottabb parlamenti ellenőrzésére van szükség; kitart amellett, hogy az uniós vagyonkezelői alapok csak az EU-n kívüli tevékenységeket támogathatnak;

61.  úgy véli továbbá, hogy amikor a költségvetésen kívüli műveletek bizonyos arányát szükségesnek tartják egyes meghatározott célkitűzések eléréséhez, például pénzügyi eszközök vagy vagyonkezelői alapok használatán keresztül, akkor azokat korlátozott szinten és korlátozott időtartamig kell tartani, továbbá teljes mértékben átláthatónak kell lenniük, bizonyított addicionalitásnak és hozzáadott értéknek kell indokolnia őket, és szilárd döntéshozatali eljárásokkal és elszámoltathatósági rendelkezésekkel kell alátámasztani őket;

62.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben az uniós költségvetésnek nagyobb pontossággal kell bemutatnia a meghatározott rendeltetésű bevételek mértékét és azoknak a tényleges kiadásokra gyakorolt hatását, különös tekintettel azokra, amelyek harmadik országok hozzájárulásaiból származnak; hangsúlyozza, hogy ez még nagyobb jelentőséget kap annak fényében, hogy az Egyesült Királyság nem tagállamként részt kíván venni a 2020 utáni időszakra szóló új többéves pénzügyi keret néhány uniós költségvetési programjában, ahogy azt az Unióból való kilépéséről folytatott tárgyalások során megfogalmazta;

A kifizetések szintje

63.  emlékeztet arra, hogy a kifizetési előirányzatok a kötelezettségvállalási előirányzatok logikus és jogi következményei, és kéri, hogy a jövőbeli kifizetési felső határokat megfelelő szinten rögzítsék, csupán korlátozott és reális rést hagyva a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok között; elvárja, hogy a jövőbeli kifizetési felső határok figyelembe vegyék egyrészt azt, hogy eleget kell tenni a jelenlegi pénzügyi időszakból származó azon kötelezettségvállalásoknak, amelyek csak 2020 után kerülnek kifizetésre, másrészt azt, hogy eleget kell tenni a 2020 utáni programok és eszközök tekintetében tett kötelezettségvállalásoknak;

64.  emlékeztet arra, hogy a korábbi többéves pénzügyi keret végén kifizetetlen számlák halmozódtak fel, ami átgyűrűzött a jelenlegi többéves pénzügyi keretbe is, és óva int attól, hogy a következő többéves pénzügyi keretbe való átmenet során megismétlődjön a kifizetési válság, mivel ez súlyos következményekkel járna az olyan kedvezményezettekre nézve, mint a diákok, az egyetemek, a kkv-k és a kutatók; rámutat a kifizetések terén tapasztalható jelenlegi alulteljesítési tendenciára a 2014–20120-as programok végrehajtása terén bekövetkező késedelmek miatt, ami a következő többéves pénzügyi keret felső határain belül rendezendő fennálló kötelezettségvállalások szintjének emelkedéséhez vezet; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között a pénzügyminiszterek szintjén elemezzék e késedelmek kiváltó okait és terjesszenek elő konkrét egyszerűsítési intézkedéseket a jövőbeli végrehajtás megkönnyítésére;

65.  tudomásul veszi az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével összefüggésben a pénzügyi rendezésről folyó tárgyalások ideiglenes eredményét, amely elrendelte az Egyesült Királyság teljes körű részvételét a 2014–2020-as programok finanszírozásában és végrehajtásában, annak minden lényeges pénzügyi következményével együtt;

Pénzügyi eszközök

66.  hangsúlyozza, hogy a tevékenységek európai szintű finanszírozása céljából eszközök széles köre áll az uniós költségvetés rendelkezésére, amelyeket két kategóriába lehet sorolni, nevezetesen egyrészt vissza nem térítendő támogatások, másrészt pénzügyi eszközök garanciák, hitelek, kockázatmegosztás vagy saját tőke formájában; rámutat az Európai Stratégiai Beruházási Alapra is, amelynek célja az, hogy Unió-szerte állami és magántőkét mozgósítson az uniós gazdaság kiemelt területein végrehajtandó projektek támogatására, hogy kiegészítsék a korlátozott finanszírozást;

67.  elismeri, hogy a pénzügyi eszközök képesek növelni az uniós költségvetés gazdasági és politikai hatását; kiemeli azonban, hogy ezek csak a bevételt termelő projektekre alkalmazhatók az optimálistól elmaradó befektetési feltételek vagy a piac nem megfelelő működése esetén, ezért csak kiegészítő, nem pedig alternatív finanszírozási formát képeznek a vissza nem térítendő támogatásokhoz képest; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök nem szolgálhatnak a már létező állami rendszerek vagy a magánfinanszírozás helyettesítésére, és meg kell felelniük a belföldi és nemzetközi kötelezettségvállalásoknak;

68.  megismétli a Bizottság felé irányuló azon kérését, hogy határozza meg azokat a területeket, amelyeket a legjobban vissza nem térítendő támogatásokkal lehet kiszolgálni, azokat, amelyeket pénzügyi eszközökkel jobban ki lehetne szolgálni, és azokat, ahol a vissza nem térítendő támogatásokat össze lehetne kapcsolni pénzügyi eszközökkel, és elemezze a kettő közötti megfelelő egyensúly kialakításának módját; meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretben is a támogatásoknak kell maradniuk az uniós projektek jellemző finanszírozási módjának; hangsúlyozza, hogy a hiteleket, a garanciákat, a kockázatmegosztást és a sajáttőke-bevonást elővigyázatosan, előzetes értékelés alapján kell használni, és csak akkor, ha igazolható egyértelmű hozzáadott értékük és tőkeáttételi hatásuk; megállapítja, hogy a pénzügyi eszközök igénybevétele és a vissza nem térítendő támogatásokkal való szinergiák javíthatók; erőfeszítéseket kér annak megkönnyítésére, hogy a kedvezményezettek hozzáférjenek a pénzügyi eszközökhöz, és nagyobb rugalmasságra szólít fel a különböző pénzügyi eszközök ágazatokon átnyúló felhasználása terén, hogy át lehessen lépni azokon a korlátozó szabályokon, amelyek megakadályozzák, hogy a kedvezményezettek több programot vehessenek igénybe a megfelelő célokkal rendelkező projektek számára;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben egyszerűsítse és harmonizálja a pénzügyi eszközök használatára irányadó szabályokat, hogy maximalizálja azok hatékony alkalmazását; tudomásul veszi az egységes alap létrehozására irányuló, alapos vitát igénylő lehetséges javaslatot, amely uniós szinten összevonná a központilag kezelt pénzügyi eszközöket; úgy véli, hogy világos struktúrát kell teremteni a pénzügyi eszközök különböző típusai közötti választáshoz a különböző szakpolitikai területek és tevékenységtípusok számára, és az adott pénzügyi eszközöket továbbra is külön költségvetési tételek alatt kell kimutatni a költségvetésben, hogy egyértelmű helyzetet teremtsünk a befektetések tekintetében; hangsúlyozza azonban, hogy a szabályok ilyen jellegű harmonizálása nem érintheti a tagállamok által a kohéziós politika keretében vagy a külső fellépések terén kezelt pénzügyi eszközöket;

70.  emlékeztet arra, hogy több alkalommal is követelte a nagyobb átláthatóságot és a fokozottabb demokratikus ellenőrzést az uniós költségvetésből támogatott pénzügyi eszközök végrehajtása tekintetében;

Szerkezet

71.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret szerkezetének biztosítania kell az EU politikai és költségvetési prioritásainak jobb láthatóságát az uniós polgárok számára, és kéri az uniós kiadások valamennyi területének világosabb bemutatását; meggyőződése, hogy megfelelően tükrözni kell a jövőbeli uniós kiadásoknak az ebben az állásfoglalásban felvázolt fő pilléreit;

72.  ezért úgy véli, hogy a fejezetek bemutatását néhány ponton javítani kell, azonban ellenzi az indokolatlan radikális változtatásokat; ezért a következő szerkezetet javasolja a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret számára;

1. fejezet: Erősebb és fenntartható gazdaság

 

Ide tartoznak a következőket támogató programok és eszközök:

közvetlen irányítás alatt:

–  kutatás és innováció

–  ipar, vállalkozói készség, kis- és középvállalkozások

–  a gazdaság és a társadalom digitális átalakulása

–  nagyméretű infrastrukturális projektek

–  közlekedés, energia, világűr

–  környezet, az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

 

 

2. fejezet: Erősebb kohézió és szolidaritás Európában

 

Ide tartoznak a következőket támogató programok és eszközök:

–  gazdasági, társadalmi és területi kohézió (megosztott irányítás keretében):

  beruházások az innovációba, a kutatásba, a digitalizációba, az ipari átalakításba, a kkv-kba, a közlekedésbe, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba és az éghajlatváltozás mérséklésébe, a környezetvédelembe és az energetikába

  foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás, nemek közötti egyenlőség, a szegénység mérséklése és demográfiai kihívások

–  oktatás, ifjúság és egész életen át tartó tanulás

–  kultúra, polgári szerepvállalás, média és kommunikáció

–  demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok

–  egészségügy és élelmiszerbiztonság

–  menekültügy, migráció és integráció, igazságszolgáltatás és fogyasztói ügyek

–  a nemzeti közigazgatási rendszerek számára nyújtott támogatás és a velük folytatott koordináció

 

 

3. fejezet: Erősebb és fenntartható mezőgazdaság és halászat

 

Ide tartoznak a következőket támogató programok és eszközök:

–  mezőgazdaság és vidékfejlesztés

–  tengerügyek és halászat

 

 

4. fejezet: Nagyobb felelősségvállalás a világban

 

Ide tartoznak a következőket támogató programok és eszközök:

–  nemzetközi együttműködés és fejlesztés

–  szomszédság

–  bővítés

–  humanitárius segítségnyújtás

–  demokrácia, jogállamiság, alapvető jogok és nemek közötti egyenlőség

–  kereskedelem

 

 

5. fejezet: Biztonság, béke és stabilitás mindenki számára

 

Ide tartoznak a következőket támogató programok és eszközök:

–  biztonság, beleértve a kiberbiztonságot

–  válságelhárítás és stabilitás, beleértve a polgári védelmet

–  közös kül- és biztonságpolitika

–  védelem, beleértve a kutatást és az innovációt

 

 

6. fejezet: Hatékony közigazgatás az európaiak szolgálatában

 

–  az uniós személyzet finanszírozása

–  az uniós intézmények épületeinek és felszereléseinek finanszírozása

 

73.  sürgeti a Bizottságot, hogy az európai költségvetés egyik mellékletében adjon meg minden olyan uniós vonatkozású kiadást, amely kormányközi megállapodásoknak és eljárásoknak köszönhetően merül fel az uniós költségvetésen kívül; úgy véli, hogy ez az évente nyújtott tájékoztatás teljes képpel szolgálna a tagállamok által uniós szinten vállalt beruházásokról;

III. Politikák

Erősebb és fenntartható gazdaság

74.  hangsúlyozza az Európai Kutatási Térség, az energiaunió, az egységes európai közlekedési térség és a digitális egységes piac kiteljesítésének fontosságát, amelyek az európai egységes piac alapvető elemei;

75.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben nagyobb mértékben kell olyan területekre összpontosítani a költségvetési forrásokat, amelyek egyértelmű európai hozzáadott értéket mutatnak fel, és ösztönzik a gazdasági növekedést, a versenyképességet, a fenntarthatóságot és a foglalkoztatást az EU valamennyi régiójában; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kutatás és innováció fontos szerepet tölt be a világ élvonalában lévő tudásalapú, fenntartható gazdaság megteremtésében, és sajnálja, hogy megfelelő finanszírozás hiányában ezen a területen a kiváló minőségű projekteknek csak egy kis része kapott uniós finanszírozást a jelenlegi többéves pénzügyi keretben;

76.  ezért kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben jelentősen növeljék meg a 9. keretprogramhoz rendelt teljes költségvetést, amelyet legalább 120 milliárd EUR szinten kell rögzíteni; ezt a szintet tartja megfelelőnek Európa globális versenyképességének, tudományos, technológiai és ipari vezető szerepének biztosításához, valamint a társadalmi kihívásokra való válaszadáshoz és az EU éghajlati céljai és a fenntartható fejlesztési célok elérésének elősegítéséhez; felszólít különösen az áttörés és a piacteremtő innováció ösztönzését szolgáló erőfeszítésekre, elsősorban a kkv-k számára;

77.  nagyobb figyelmet kíván fektetni a kutatás és innováció közös vállalkozások és más eszközök keretében történő megvalósítására és a kulcsfontosságú technológiákba történő beruházások támogatására az innováció terén észlelhető beruházási hiány áthidalása érdekében; hangsúlyozza, hogy a finanszírozás növelésével egyidejűleg egyszerűsíteni kell a finanszírozási eljárásokat; üdvözli a Bizottság ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a következő programozási időszakban is folytatódjanak annak érdekében, hogy jobb hozzáférést és egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a pályázók számára a pályázatok értékelésének új rendszere révén; hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell kidolgozni valamennyi uniós tagállam kiegyensúlyozott részvételének ösztönzésére;

78.  üdvözli a Bizottság legutóbbi azon javaslatát, hogy biztosítani kívánja a Szén- és Acélipari Kutatási Alap finanszírozását az elkövetkező években; kiemeli ezen alap fontosságát az ebben az ipari ágazatban folyó kutatás finanszírozása szempontjából; úgy véli ezért, hogy egy olyan hosszabb távú megoldásra van szükség, amely biztosítja a 2020 utáni finanszírozást is, és egyben beépíti az alapot az uniós költségvetésbe, lehetővé téve, hogy a Parlament be tudja tölteni a költségvetési ellenőrző hatóságként rá háruló szerepet;

79.  kiemeli, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások a gazdasági növekedés, az innováció és a foglalkoztatás legfontosabb hajtóerői, melyek az összes új munkahely 85%-át adják; elismeri a gazdasági fellendülés biztosításában és a fenntartható uniós gazdaság fellendítésében betöltött jelentős szerepüket; emlékeztet arra, hogy az Unióban több mint 20 millió kkv működik, és hogy ezek az összes vállalkozás 99%-át teszik ki; úgy véli, hogy a kkv-k finanszírozási eszközökhöz való hozzáférése valamennyi uniós tagállamban való javításának a következő többéves pénzügyi keretben is fontos szakpolitikai célkitűzésnek kell maradnia, hogy tovább lehessen erősíteni versenyképességüket és fenntarthatóságukat; hangsúlyozza ezért, hogy elő kell mozdítani a vállalkozói készséget és javítani kell a kkv-k üzleti környezetét, hogy lehetővé váljon számukra lehetőségeik teljes kibontakoztatása a mai globális gazdaságban;

80.  üdvözli a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő célzott uniós program (COSME) sikerét a jelenlegi többéves pénzügyi keretben; kiemeli e program magas végrehajtási arányát, és rámutat arra, hogy képes még több forrást felvenni; ezért kéri a COSME program pénzügyi keretösszegének megkétszerezését, hogy az megfeleljen az uniós gazdaság tényleges igényeinek és a részvétel iránti jelentős érdeklődésnek;

81.  megismétli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) melletti szilárd elkötelezettségét, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keretben 500 milliárd EUR-t kíván bevonni a reálgazdaságba történő új befektetések számára; úgy véli, hogy az ESBA már eddig is erőteljes és célzott fellendülést biztosított az olyan gazdasági ágazatok számára, amelyek elősegítik a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést, hangsúlyozza az ESBA által a kkv-k finanszírozására Unió-szerte gyakorolt pozitív hatást; üdvözli ezért a Bizottság azon szándékát, hogy jogalkotási javaslatot terjeszt elő e beruházási rendszernek a következő többéves pénzügyi keretben történő folytatására és javítására, külön költségvetéssel, amelyet nem a meglévő politikák és programok kárára finanszíroznának; hangsúlyozza, hogy minden jogalkotási javaslatnak a Bizottság által elvégzett felülvizsgálat következtetésein és független értékelésen kell alapulnia; elvárja, hogy az új javaslat hatékonyan kezelje az ESBA végrehajtásának minden hiányosságát, és hogy javítsa többek között az alap földrajzi kiterjedését, hogy előnyei Unió-szerte érezhetők legyenek;

82.  rámutat a többéves pénzügyi keret fontosságára a hosszú távú beruházásokra épülő iparágak, például a fenntartható közlekedési ágazat szempontjából; rámutat arra, hogy a közlekedési infrastruktúra az egységes piac gerincét képezi, és megalapozza a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést; megjegyzi, hogy a szomszédos országokkal összekapcsolt egységes európai közlekedési térség megvalósítása jelentős közlekedési infrastruktúrát igényel, és azt az EU versenyképessége, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió szempontjából kulcsfontosságú prioritásként kell kezelni, beleértve a peremterületeket és a szigeteket is; ezért úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek megfelelő finanszírozást kell biztosítania az olyan projektek számára, amelyek hozzájárulnak különösen a TEN-T törzshálózat és folyosói megvalósításához, amelyeket tovább kell bővíteni; emlékeztet a COP 21 által a közlekedéssel kapcsolatban az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében lefektetett célokra, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be az intelligens, fenntartható és integrált tömegközlekedésbe;

83.  hangsúlyozza, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) korszerűsített és hatékonyabb programjának ki kell terjednie valamennyi közlekedési módra, ideértve a közúti és a vasúti infrastruktúrát, valamint a belvízi utakat; véleménye szerint ennek nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítania az átfogó hálózatoknak és a CO2-kibocsátás csökkentéséhez hozzájáruló közlekedési módoknak, továbbá az összeköttetésekre és a hálózat peremterületeken történő kiépítésére kellene összpontosítania; ismételten hangsúlyozza az interoperabilitás európai vasúti forgalomirányítási rendszeren keresztül történő fokozásának és annak jelentőségét, hogy lehetővé váljon az egységes európai égbolt kezdeményezés teljes körű használata; felszólít az európai digitális légiforgalmi szolgáltatási rendszer kiteljesítésére;

84.  az idegenforgalom számára külön költségvetési sor létrehozására szólít fel az új többéves pénzügyi keretben, hogy el lehessen mozdulni egy olyan valódi európai idegenforgalmi politika felé, amely jelentős mértékben hozzájárulhat a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

85.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a következő generációs technológiák fejlesztésére irányuló befektetéseket, és mozdítsa elő e technológiák bevezetését; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a digitális egységes piac megvalósításának finanszírozását azáltal, hogy teljes mértékben kihasználják a spektrumot, biztosítják a helyhez kötött hálózatok korszerűsítését, és növelik a mobil hálózatok lefedettségét, előmozdítják az 5G bevezetését és a gigabitalapú internetkapcsolatot, valamint további előrelépéseket tesznek az uniós távközlési szabályok harmonizálása terén, hogy megfelelő szabályozási keretet hozzanak létre az internetkapcsolat javítására szerte az Unióban; hangsúlyozza, hogy a CEF távközlési projektjeinek továbbra is támogatniuk kell a digitális szolgáltatások infrastruktúráit és a nagysebességű, szélessávú hálózatokat azáltal, hogy lehetővé teszik azok hozzáférhetőségét, többek közt a távoli területeken és a vidéki térségekben is, valamint javítják a digitális jártasságot, a hálózati összekapcsoltságot és az interoperabilitást; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az európai gazdaság és társadalom digitális átalakulását és be kell ruházni az olyan lényeges technológiákba, mint a nagy adathalmazok, a mesterséges intelligencia vagy a nagy teljesítményű számítástechnika, továbbá az infrastruktúrába és a digitális készségekbe, hogy fejlődjön az EU versenyképessége és javuljon az európaiak életminősége;

86.  alapvető fontosságúnak tartja a fenntartható és megfizethető energiaellátás biztosítását Európában; ezért kéri az olyan beruházások folyamatos támogatását, amelyek biztosítják az energiaforrások és energiaellátási útvonalak diverzifikálását, növelik az energiabiztonságot és az energiafüggetlenséget, továbbá javítják az energiahatékonyságot és a megújuló energiák használatát, többek között az energetikai CEF révén; hangsúlyozza különösen azt, hogy átfogó támogatást kell nyújtani különösen a sok szén-dioxidot kibocsátó régiók, az energetikai átállás, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, a villamosenergia-termelés korszerűsítése, a hálózatok határokon átnyúló összekapcsolásának javítása és az intelligens energiahálózatok bevezetése, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és az ezt hasznosító technológiák, valamint a távfűtés korszerűsítése számára; véleménye szerint az energiaágazat éghajlattal összefüggő célkitűzések fényében való átalakítását ennek megfelelően kell támogatni, különösen a széntől függő régiókban és országokban, hogy hatékonyan lehessen hozzájárulni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való stratégiai átálláshoz; átfogó alap létrehozását kéri az igazságos átmenet támogatása érdekében, különösen a megújuló források, az energiahatékony megoldások, az energiatárolás, az elektromos mobilitási megoldások és infrastruktúrák, a villamosenergia-termelés és a hálózatok korszerűsítése, a fejlett áramtermelési technológiák, többek között a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), -hasznosítás és -tárolás, valamint a szénelgázosítás fejlesztése és beindítása, a távfűtés korszerűsítése, többek között magas hatékonyságú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, a jövőbeli környezetvédelmi normákhoz való korai alkalmazkodás, az energiaigényes iparágak átalakítása, valamint a társadalmi, gazdasági és környezeti hatások kezelése révén;

87.  hangsúlyozza a nagyszabású infrastrukturális projektek, például a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER), az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS), a globális műholdas navigációs rendszer (Galileo), a Föld-megfigyelési program (Kopernikusz) és a jövőbeli állami műholdas kommunikáció (GOVSATCOM) stratégiai jelentőségét az EU jövőbeli versenyképessége, biztonsága és politikai ereje szempontjából; rámutat arra, hogy e nagyszabású projektek finanszírozását az uniós költségvetésből kell biztosítani, de ugyanakkor elkülönített módon, így biztosítva azt, hogy az esetleges költségtúllépések ne veszélyeztessék más uniós politikák finanszírozását és sikeres végrehajtását, ahogy azt az előző többéves pénzügyi keret egyes esetei példázzák; e célból emlékeztet arra, hogy az ezekre a projektekre vonatkozó maximális összeget jelenleg a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rögzíti, és hasonló rendelkezések bevezetését kéri az új rendeletbe;

88.  hangsúlyozza a környezetminőség megőrzésének, védelmének és javításának és az éghajlatváltozás, az ökoszisztémák leromlása és a biológiai sokféleség csökkenése kezelésének jelentőségét és az EU ebben betöltött vezető szerepét; hangsúlyozza, hogy a stabil és megfelelő finanszírozás alapvető fontosságú az Európai Unió olyan nemzetközi kötelezettségeinek teljesítéséhez, mint például a Párizsi Megállapodás; emlékeztet arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek elő kell segítenie, hogy az Unió megvalósítsa ezeket a célkitűzéseket, valamint hozzá kell járulnia ahhoz, hogy 2050-ig megvalósuljon a karbonszegény gazdaságra való átállás; hangsúlyozza, hogy az EU nem finanszírozhat e célkitűzések megvalósításával ellentétes projekteket és beruházásokat; kéri, hogy az EU jövőbeli kiadásaiban mindenhol érvényesítsék általánosan az éghajlati szempontokat; e tekintetben felszólít arra, hogy az érintett programoknak, például a LIFE+ programnak biztosítsanak megfelelő finanszírozást, azt folytassák és növeljék, továbbá hozzanak létre külön költségvetési keretet a biológiai sokféleségre és a Natura 2000 hálózat igazgatására;

Erősebb kohézió és szolidaritás Európában

89.  hangsúlyozza, hogy az összetett társadalmi-gazdasági kihívások kezelése céljából 2020 után is a kohéziós politikának kell az Európai Unió fő beruházási politikájának maradnia, amely felöleli az összes uniós régiót, miközben az erőforrások többségét a legkiszolgáltatottabb régiókra összpontosítja; úgy véli, hogy a Szerződésben rögzített azon célon túl, hogy csökkenteni kell a fejlettségi szintek közötti egyenlőtlenségeket, és javítani kell a konvergenciát, a kohéziós politikának az átfogó uniós politikai célkitűzések elérésére kell összpontosítania, és ezért azt javasolja, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a kohéziós politika három alapjának – az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak (ERFA), az Európai Szociális Alapnak (ESZA) és a Kohéziós Alapnak – elsősorban a növekedés és a versenyképesség, a kutatás és az innováció, a digitalizáció, az ipari átalakulás, a kkv-k, a közlekedés, az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a környezeti fenntarthatóság és az igazságos energetikai átmenet, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, a nemek közötti egyenlőség, a szegénység csökkentése és a demográfiai kihívások támogatására kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy a három alap az uniós kohéziós politika szerves alkotóeleme, és csak e politika közös keretében, együttesen működhetnek; megerősített területi együttműködésre szólít fel továbbá, amely magában foglal egy határokon átnyúló összetevőt is, és a politika városi dimenzióját, valamint külön rendelkezéseket a vidéki, hegyvidéki, szigeti és távoli területek vonatkozásában;

90.  kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy a 2020 utáni időszakban a 27 uniós tagállam tekintetében változatlan árakon számítva legalább a 2014–2020-as időszak költségvetésének szintjén tartsák a kohéziós politika finanszírozását; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika forrásainak elosztásakor a GDP-nek kell az egyik paraméternek maradnia, azonban úgy véli, hogy azt a társadalmi, környezeti és demográfiai mutatók egy további készletének kell kiegészítenie, hogy jobban figyelembe vegye az uniós régiók és a tagállamok közötti és azokon belüli újfajta egyenlőtlenségeket; emellett támogatja, hogy az új programozási időszakban folytassák azokat az elemeket, amelyek a jelenlegi többéves pénzügyi keretben korszerűbbé és teljesítményorientáltabbá tették a kohéziós politikát, azaz a tematikus koncentrációt, az előzetes feltételrendszert, az teljesítménymérési keretet és a gazdasági kormányzással való kapcsolatot;

91.  szilárdan elkötelezett az EUMSZ 9. cikkéből eredő, a szociális Európa megvalósítására és a szociális jogok európai pillérének bevezetésére vonatkozó kötelezettség mellett, amely egy nagymértékben versenyképes szociális piacgazdaság fenntartható növekedésén alapul, amelynek célja a Szerződésnek megfelelően a teljes körű foglalkoztatás és a társadalmi haladás, a nők és férfiak közötti egyenlőség, a nemzedékek közötti szolidaritás és a gyermekek jogai védelmének előmozdítása; kiemeli, hogy ennek megvalósítása megköveteli a szociálpolitikák megfelelő finanszírozását, és hangsúlyozza, hogy ebből következően meg kell erősíteni az ezekhez a célokhoz hozzájáruló, már meglévő eszközöket, nevezetesen az Európai Szociális Alapot (ESZA), az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programját (EaSI); kitart amellett, hogy ezeket garantálják a következő többéves pénzügyi keretben, és a továbbiakban is túlnyomórészt vissza nem térítendő támogatások révén hajtsák végre;

92.  megismétli a gyermekgaranciának szentelt külön alap létrehozására irányuló, a Bizottsághoz és valamennyi tagállamhoz intézett felhívását, amely a gyermekeket helyezi a szegénység enyhítését célzó politikák kiterjesztésének a középpontjába, és biztosítja a megfelelő forrásokat a szükséges szakpolitikai intézkedések teljes körű végrehajtásához, ideértve a szülők segítését abban, hogy célzott beavatkozások révén kikerüljenek a társadalmi kirekesztettségből és a munkanélküliségből;

93.  kiemeli, hogy az ESZA-nak ki kell terjesztenie támogatását különösen a társadalmi párbeszéd fejlesztésére, mégpedig a szociális partnerek – ezen belül az európai ágazati és ágazatközi szintek – kapacitásbővítésének javítása révén, és hogy e kötelezettségvállalásnak az EU valamennyi régiójában kötelezővé kell válnia a tagállamok számára;

94.  hangsúlyozza különösen, hogy az ifjúsági politikák átfogó megközelítésének részeként uniós szinten folytatni kell a küzdelmet a fiatalok munkanélkülisége és a kirekesztés ellen, különösen a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok esetében; felszólít ezért arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetését duplázzák meg, az uniós ifjúsági garanciát pedig teljes mértékben hajtsák végre, ugyanakkor biztosítsák a források gyors és egyszerűsített felhasználását, valamint az állandó és stabil finanszírozást a következő programozási időszakban; hangsúlyozza, hogy jobb szabályozásra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy védjék a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetű fiatalok programban való megkülönböztetésmentes részvételét; úgy véli, hogy az oktatás és képzés fellendítésére, különösen a digitális jártasság fejlesztésére irányuló beruházások továbbra is az EU kiemelt prioritásai közé tartoznak; kitart amellett, hogy ez a program nem léphet a korábban a nemzeti költségvetésekből finanszírozott kiadások helyébe;

95.  támogatja azokat a kultúra, oktatás, média, ifjúság, sport, demokrácia, polgárság és civil társadalom terén folytatott programokat, amelyek egyértelműen bizonyították európai hozzáadott értéküket, és állandó népszerűségnek örvendenek a kedvezményezettek körében; ezért kiáll amellett, hogy folyamatosan fektessenek be az Oktatás és képzés 2020 keretrendszerbe az Erasmus+, a Kreatív Európa és az „Európa a polgárokért” programokon keresztül, hogy törekedjenek mindenféle életkorú ember, és különösen a fiatalok elérésére; megismétli, hogy támogatja az Erasmus+ és a Kreatív Európa programok külső dimenziójának megerősítését; ajánlja továbbá az Európai Szolidaritási Testület nem más uniós programok kárára történő, megfelelő forrásokkal való folytatását; kiemeli azt is, hogy a kulturális és kreatív iparágak jelentős mértékben hozzájárulnak az uniós növekedéshez és munkahelyteremtéshez;

96.  ajánlja egy, a Bizottság által irányítandó belső európai demokráciaalap létrehozását a civil társadalom, valamint a demokrácia és az emberi jogok területén működő nem kormányzati szervezetek megerősített támogatása céljából;

97.  szorgalmazza különösen azt, hogy a következő többéves pénzügyi keretben háromszorozzák meg az Erasmus+ keretösszegét, hogy Európa-szerte sokkal több fiatalt, ifjúsági szervezetet és középiskolás diákot érjen el, hogy értékes kompetenciákkal és az életre szóló készségekkel vértezze fel őket az egész életen át tartó tanulás, a tanulóközpontú, nem formális és informális tanulási lehetőségek, valamint az önkéntes munka és az ifjúsági munka révén; felszólít arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a hátrányos társadalmi-gazdasági környezetből származó személyekre, valamint a fogyatékossággal élőkre, hogy lehetővé tegyék számukra a programban való részvételt;

98.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon tovább az „Európára érvényes vasúti igazolvány (Interrail) a 18. születésnapra” projekttel, és a következő többéves pénzügyi keretben terjesszen elő külön programot elegendő éves előirányzattal ahhoz, hogy az adott évben a 18. életévüket betöltő fiatal európaiaktól beérkező, ingyenes vasúti igazolvány iránti összes kérelmet fedezni lehessen; hangsúlyozza, hogy egy ilyen projekt az európai tudat és identitás növelésének egyik kulcsfontosságú elemévé válna, különösen az olyan fenyegetésekkel szemben, mint a populizmus és a félretájékoztatás terjedése; megismétli, hogy e program célkitűzéseinek az eléréséhez megfelelő jogalappal rendelkező javaslatot vár a Bizottságtól;

99.  arra számít, hogy a 2020 utáni időszakban az Európai Unió a menekültügy és a migráció terén a válságkezelési megközelítéstől egy állandó közös európai szakpolitika felé mozdul el; hangsúlyozza, hogy az ezen a területen folytatott tevékenységeket egy erre a célra szolgáló eszközből, azaz a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból (AMIF) kell fedezni; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli alap, valamint a megfelelő bel- és igazságügy területén működő (IB) ügynökségek számára elegendő finanszírozást kell biztosítani a következő többéves pénzügyi keret teljes időszakára, hogy kezelni tudják az ezen a területen felmerülő átfogó kihívásokat; úgy véli továbbá, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot az ezen kérdést más politikák keretében kezelő további elemeknek kell kiegészíteniük, különösen az európai strukturális és beruházási alapoknak és a külső fellépéseket finanszírozó eszközöknek, mivel egyetlen eszköz sohasem lesz képes kezelni az ezen a területen jelentkező szükségletek nagyságrendjét és összetettségét; emellett elismeri a kulturális, oktatási, ifjúsági és sportprogramok jelentőségét a menekültek és migránsok európai társadalomba történő integrációjában; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy meg lehetne-e erősíteni az európai városok által az európai menekültügyi politikában betöltött szerepet egy olyan ösztönzőrendszer bevezetésre révén, amely a menekültek és menedékkérők fogadása ellenében közvetlenül a városoknak nyújt pénzügyi támogatást a menekültek elhelyezéséhez és a gazdasági fejlődéshez;

100.  elismeri a közös közegészségügyi fenyegetések kezelése terén folytatott együttműködés európai hozzáadott értékét; megjegyzi, hogy egyetlen tagállam sem képes egyedül kezelni a határokon átnyúló egészségügyi kihívásokat, és kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keret tükrözze az EU-nak a közegészségügyre, az egészségügyi rendszerekre és a környezettel kapcsolatos egészségügyi problémákra vonatkozó fenntartható fejlesztési cél végrehajtásával kapcsolatos felelősségvállalását és azon felelősségvállalását, hogy támogatja a tagállamokat az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésében; úgy véli, hogy az ezen a területen folyamatban lévő tevékenységek pozitív eredményei alapján a következő többéves pénzügyi keretnek tartalmaznia kell egy szilárd, következő generációs egészségügyi programot, amely határokon átnyúló alapon kezeli ezeket a kérdéseket, mégpedig az egészségügyi ellátás biztosítására szolgáló innovatív megoldások, köztük a digitális egészség, például az európai referenciahálózatok révén, és amely szakértelem, illetve az adatok, a bizonyítékok, valamint a bevált gyakorlatok cseréje formájában támogatást nyújt a tagállamoknak; emlékeztet arra, hogy a jó egészségi állapot előfeltétele az EU által meghatározott többi cél elérésének, és hogy az olyan területeken végrehajtott szakpolitikák, mint például a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, a szociális kérdések vagy a befogadás, jelentős hatást gyakorolnak az európaiak egészségére; ezért kéri e területen az egészségügyi hatások értékelésének és az ágazatokon átnyúló együttműködésnek a megerősítését a következő többéves pénzügyi keretben;

Erősebb és fenntartható mezőgazdaság és halászat

101.  megerősíti, hogy a közös agrárpolitikának (KAP) alapvető szerepe van az élelmezésbiztonságban és az élelmezési autonómiában, a vidéki lakosság és a foglalkoztatás megőrzésében, a fenntartható fejlődésben, a környezet, a mezőgazdaság és az erdészet fenntarthatóságában és az európaiak számára egészséges, kiváló minőségű, megfizethető élelmiszerek biztosításában; rámutat arra, hogy nőttek az élelmiszerekkel és az egészségvédelemmel kapcsolatos követelmények, valamint nagyobb szükség van a mezőgazdasági termelők környezetbarát termelési gyakorlatokra való átállásának támogatására és az éghajlatváltozás kezelésére; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a mezőgazdasági termelők jövedelmének biztonságát és meg kell erősíteni a kapcsolatot a KAP és a közjavak nyújtása között; hangsúlyozza, hogy a KAP az egyik leginkább integrált politika, azt elsősorban uniós szinten finanszírozzák, ezért helyettesíti a nemzeti kiadásokat;

102.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a KAP költségvetését az EU-27 tekintetében változatlan árakon számítva legalább a jelenlegi szinten kell tartani; kiemeli, hogy a következő KAP előtt álló új kihívások a jelenlegi politika és a jövőbeli igények elemzésein alapuló, szilárd pénzügyi keretösszeget tesznek szükségessé; hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetések egyértelmű uniós hozzáadott értéket teremtenek, és erősítik az egységes piacot azzal, hogy elkerülik a tagállamok közötti verseny torzulását; e tekintetben ellenzi a közvetlen kifizetések nemzeti hatáskörbe történő bárminemű visszautalását és nemzeti társfinanszírozásuk bármely formáját; hangsúlyozza, hogy tovább kell folytatni a kiszolgáltatott területek számára létfontosságú ágazatokban való termelés fenntartására irányuló intézkedéseket, meg kell reformálni a mezőgazdasági válságokra képzett tartalékot, az érzékeny ágazatokban bekövetkező különböző ciklikus válságokra adott válaszokkal összhangban növelni kell a finanszírozást, olyan új eszközöket kell létrehozni, amelyek képesek mérsékelni az árak ingadozását, továbbá növelni kell a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program (POSEI) finanszírozását; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a közvetlen kifizetések közelítésére irányuló folyamatot és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolása érdekében biztosítsa a szükséges pénzügyi és jogi keretet az élelmiszer-ellátási lánchoz; rámutat arra, hogy az EU vidéki térségei súlyos problémákkal szembesülnek, ezért külön támogatásra szorulnak;

103.  hangsúlyozza a halászati szektor, a tengeri környezet és a „kék gazdaság” társadalmi-gazdasági és ökológiai jelentőségét, valamint az EU fenntartható élelmezési autonómiájához való hozzájárulását az európai akvakultúra és halászat fenntarthatóságának biztosítása és a környezeti hatás enyhítése szempontjából; rámutat arra, hogy a közös halászati politika kizárólagos uniós hatáskörbe tartozik; e tekintetben hangsúlyozza, hogy e politika végrehajtása érdekében egy konkrét, jelentős forrásokkal ellátott, független és hozzáférhető külön halászati alapot kell fenntartani; szorgalmazza a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program ismételt bevezetését a halászatban, mivel ez egy nagyon fontos program az EU legkülső régiói számára; kéri, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret alapján a halászati ágazathoz rendelt pénzügyi keretösszeg szintjét legalább tartsák fenn, új szükségletek felmerülése esetén pedig növeljék a tengerügyek pénzügyi keretösszegét; figyelmeztet a kompromisszumok nélküli brexit által az ágazatra gyakorolt lehetséges negatív hatásokra; megjegyzi, hogy a vissza nem térítendő támogatásokon túl más pénzügyi eszközök is nyújthatnak kiegészítő finanszírozási lehetőségeket;

Nagyobb felelősségvállalás a világban

104.  hangsúlyozza, hogy a világ többszörös kihívásokkal néz szembe, többek között konfliktusokkal, kibertámadásokkal, terrorizmussal és radikalizálódással, félretájékoztatással, természeti katasztrófákkal, az éghajlatváltozással és környezetkárosodással, az emberi jogok megsértésével és a nemek közötti egyenlőtlenséggel; úgy véli, hogy az Uniónak sajátos politikai és pénzügyi felelőssége van, amely egy valóban európai, szabályokon és értékeken nyugvó külpolitikán, partnereink stabilitásának, biztonságának, demokratikus kormányzásának és fenntartható fejlődésének támogatásán, valamint a szegénység felszámolásán és a válságelhárításon alapul;

105.  hangsúlyozza, hogy a külső fellépés keretösszegét jelentősen növelni kell, ha az Unió globális stratégiája és bővítési, szomszédsági és fejlesztési politikái keretében, valamint a vészhelyzetek elhárításában be kívánja tölteni a rá háruló szerepet; elvárja, hogy a következő többéves pénzügyi keret tükrözze a konfliktusokkal és a migráció és a menekültek által kiváltott kihívások következményeivel küzdő déli és keleti szomszédságbeli országok példa nélküli szükségleteit; kéri, hogy magasabb keretösszeget irányozzanak elő a természeti és az ember okozta katasztrófák nyomán felmerülő humanitárius segély iránti egyre növekvő igény kezelésére, elkerülve a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti szakadékot; véleménye szerint növelni kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) számára nyújtott uniós finanszírozást;

106.  emlékeztet arra, hogy az EU fejlesztési politikáját egy sor kötelezettségvállalás, mégpedig a fenntartható fejlesztési célok, a fejlesztésfinanszírozásról szóló addisz-abebai cselekvési program, a Párizsi Megállapodás és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus, valamint a politikák fejlesztési célú koherenciájának és a támogatások hatékonyságának elvei vezérlik; felhívja a figyelmet az EU és a tagállamok azon kötelezettségvállalására, hogy hivatalos fejlesztési támogatásukat (ODA) 2030-ra a GDP 0,7%-ára növelik, beleértve azt, hogy az uniós ODA 20%-át társadalmi befogadásra és humán fejlődésre, az EU GNI-jének 0,2%-át pedig ODA formájában a legkevésbé fejlett országokra fordítják;

107.  megjegyzi, hogy a fejlesztési támogatás fontos szerepet játszhat a migráció kiváltó okainak kezelésében és hozzájárulhat a stabilitáshoz, de úgy véli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás nem használható fel az adományozó országok menekültekre fordított kiadásainak fedezésére; megállapítja, hogy az ODA potenciálisan szerepet játszhat az egyéb forrásokból származó finanszírozás mozgósításában, és kiemeli, hogy a magánszektor fokozottabb elkötelezettségére van szükség a külső beruházási terv értékelése alapján történő esetleges folytatása révén;

108.  támogatja, hogy közvetlen finanszírozást nyújtsanak civil társadalmi szervezeteknek és emberi jogi jogvédőknek, különösen olyan harmadik országokban, ahol veszélyben a demokrácia és a jogállamiság; e tekintetben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a külső finanszírozási eszközök gyorsan reagáljanak a politikai fejleményekre, és erősítsék a „többért többet” elvet;

109.  készen áll arra, hogy fontolóra vegye a külső finanszírozási eszközök felépítésének egyszerűsítését és észszerűsítését, amennyiben az fokozza az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, a hatékonyságot, a koherenciát és a rugalmasságot, továbbá tiszteletben tartja az alapjául szolgáló politikák célkitűzéseit; kéri, hogy az előcsatlakozási támogatás, a szomszédság, valamint a fejlesztés és a humanitárius segélyezés számára egyedi politikai és pénzügyi jellemzőik miatt tartsanak fenn külön célzott eszközöket; megjegyzi, hogy egy ilyen felépítésnek az elfogadott felső határértékeken felül és az Afrikai Békekeret nélkül magában kell foglalnia a költségvetés részét képező Európai Fejlesztési Alapot (EFA), továbbá a megfelelő vagyonkezelői alapok és eszközök átláthatóbb beépítését;

110.  felhívja a figyelmet a fokozott rugalmasság fontosságára, amely lehetővé teszi kiegészítő források igénybevételét és a finanszírozás gyors felhasználását; a külső finanszírozási eszközök általános növelésének részeként fontolóra veheti egy nagyobb, fel nem osztott tartalék létrehozását, amelynek célja a beépített rugalmasság növelése, mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a nagyobb fokú rugalmasság nem mehet a hosszú távú politikai célkitűzések, a földrajzi és tematikus prioritások, a hosszú távú finanszírozás kiszámíthatósága, a parlamenti ellenőrzés, valamint a partnerországokkal és a civil társadalommal folytatott konzultációk rovására;

Biztonság, béke és stabilitás mindenki számára

111.  úgy véli, hogy a „Biztonság, béke és stabilitás mindenki számára” elnevezésű új fejezet azt bizonyítaná, hogy az Unió kiemelten kezeli ezt az újonnan felmerülő politikai felelősséget, elismerné annak sajátosságait, és összhangot teremtene annak belső és külső dimenziói között;

112.  hangsúlyozza, hogy a belső biztonság terén már a következő többéves pénzügyi keret kezdetétől és annak teljes időtartama alatt növelni kell a finanszírozás szintjét, és erősíteni kell annak mechanizmusait, annak elkerülése érdekében, hogy minden évben módszeresen a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseit vegyék igénybe; kéri, hogy biztosítsanak elégséges erőforrást a bűnüldöző ügynökségek (Europol, Eurojust és CEPOL) és a nagyméretű informatikai rendszerekkel foglalkozó uniós ügynökség (eu-LISA) számára, és bocsássák rendelkezésükre az új feladataik végrehajtásához és kezeléséhez szükséges eszközöket; hangsúlyozza az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének szerepét a radikalizálódás, a marginalizálódás, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmény jelenségének megértésében és az ezekre adott válaszban;

113.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek támogatnia kell az európai védelmi unió létrehozását; a Bizottság ezen a területen tett bejelentéseit követően várakozással tekint a megfelelő jogalkotási javaslatok elé, ideértve egy külön uniós védelmi kutatási programot és egy ipari fejlesztési programot is, amelyeket a tagállamok együttműködéshez szükséges felszerelésekkel kapcsolatos beruházásai egészítenek ki; ebben az összefüggésben ismételten megerősíti azt a határozott meggyőződését, hogy a további politikai prioritásokhoz további pénzügyi eszközöket kell párosítani; emlékeztet arra, hogy a fokozott védelmi együttműködés, a kutatás és a felszerelések összevonása, valamint a párhuzamosságok felszámolása meg fogja erősíteni az európai védelmi ipar stratégiai autonómiáját és versenyképességét, és jelentős hatékonyságnövekedéshez vezet majd, amelyet gyakran évi kb. 26 milliárd euróra becsülnek;

114.  mivel az Unióban egyre nagyobb figyelem hárul a biztonságra és a védelemre, kéri valamennyi külső biztonsági kiadás újraértékelését; várja különösen az ATHENA mechanizmus és az Afrikai Békekeret megreformálását, miután az EFA a költségvetés részét fogja képezni; üdvözli a tagállamok által az állandó strukturált együttműködés keretében a közelmúltban tett kötelezettségvállalásokat, és felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (a főképviselőt) és a Bizottságot, hogy pontosítsák annak jövőbeli finanszírozását; kéri, hogy a stabilitást és a békét támogató eszköz jogutód programja a válságelhárításra és a biztonsággal és fejlesztéssel kapcsolatos kapacitásbővítésre összpontosítson, és eközben találjon jogilag megalapozott megoldást a katonai kapacitásbővítésre;

115.  hangsúlyozza az uniós polgári védelmi mechanizmus rendkívüli fontosságát, amely összehangolt uniós segítségnyújtást tett lehetővé az egész Unióban és az Unión túl a természeti és az ember által okozott katasztrófák esetében; rámutat arra, hogy a polgári védelmi műveletek megkérdőjelezhetetlen hozzáadott értéket képviselnek az egyre gyakoribbá és összetettebbé váló katasztrófák eredményes leküzdése terén, ugyanakkor szükség idején erősítik az európai szolidaritás érzetét az uniós polgárokban; üdvözli a Bizottság közelmúltbeli javaslatait, amelyek a készültségi és a megelőző intézkedések megerősítésével, ezen belül a műveleti kapacitások célzott tartalékának uniós szintű létrehozásával kívánják erősíteni az uniós polgári védelmet; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben társuljon megfelelő finanszírozás a megerősített fellépéshez e területen;

Hatékony közigazgatás az európaiak szolgálatában

116.  úgy véli, hogy az uniós politikák megvalósításához, valamint a bizalom visszaszerzéséhez és a polgárokkal és a civil társadalmi szervezetekkel valamennyi szinten folytatott párbeszéd megerősítéséhez elengedhetetlen az erős, hatékony és kiváló minőségű közigazgatás; e tekintetben hangsúlyozza a demokratikusan megválasztott tagokból álló intézmények szerepét; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék szerint az uniós intézmények, szervek és hivatalok végrehajtották a létszámtervükben meghatározott 5%-os létszámcsökkentést; úgy véli, hogy esetükben nem szabad további ilyenfajta horizontális leépítési megközelítést végrehajtani; kijelenti, hogy határozottan ellenzi, hogy az ügynökségek számára ismét úgynevezett átcsoportosítási alapot hozzanak létre;

117.  üdvözli az intézmények, szervek és hivatalok kezdeményezéseit, hogy a megerősített igazgatási együttműködésen és bizonyos funkciók összevonásán keresztül tovább javítsák a hatékonyságot, és ezzel megtakarítást érjenek el az uniós költségvetésben; kiemeli, hogy egyes ügynökségek esetében további hatékonyságnövekedést lehetne elérni, különösen a hasonló feladatokat ellátó ügynökségek közötti fokozott együttműködésen keresztül, például a pénzügyi piacok felügyelete terén és a több helyszínen működő ügynökségek esetében; általánosabb jelleggel kéri annak alapos értékelését, hogy hogyan lehetne csoportosítani az ügynökségeket küldetésük stratégiai jellege és eredményeik szerint, annak érdekében, hogy az ügynökségek, például az Európai Bankhatóság és a párizsi Európai Értékpapírpiaci Hatóság között szinergiákat lehessen kialakítani;

118.  úgy véli, hogy az uniós intézményeknek és szerveknek a földrajzi egyensúlyt és a nemek közötti egyensúlyt egyaránt tiszteletben kell tartaniuk;

* * *

119.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan mechanizmusra, melynek alapján az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkének tiszteletben tartását elmulasztó tagállamok pénzügyi következményekkel nézhetnének szembe; figyelmeztet azonban arra, hogy az uniós költségvetés végső kedvezményezettjeit nem érinthetik olyan szabálysértések, melyekért nem ők a felelősek; meggyőződése ezért, hogy nem az uniós költségvetés a megfelelő eszköz az EUSZ 2. cikke tiszteletben tartása elmulasztásának kezelésére, és hogy az esetleges pénzügyi következményeket az érintett tagállamnak a költségvetés végrehajtásától függetlenül kellene viselnie;

120.  hangsúlyozza, hogy a befogadó Európa megvalósítása érdekében tett uniós kötelezettségvállalások teljesítéséhez alapvető fontosságú a megkülönböztetés, valamint a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemi alapú erőszak felszámolása; támogatja ezért, hogy a következő többéves pénzügyi keretben általánosan érvényesüljenek a nemek közötti egyenlőséget és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó kötelezettségvállalásokat, továbbá azt, hogy a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemben megerősítsék a költségvetési dimenziót, különös figyelmet fordítva a nemi dimenziónak a migrációs és menekültpolitikában és az EU külső politikáiban;

121.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a nők hozzáférjenek a szexuális és reproduktív egészséghez kapcsolódó szolgáltatásokhoz, és hogy külön figyelmet kapjanak a kiszolgáltatott személyek, köztük a kiskorúak és más csoportok, így például az LMBTI-közösség sajátos szükségletei;

122.  kiáll amellett, hogy külön támogatást kell biztosítani a kiszolgáltatott célcsoportoknak, kifejezetten kizárva a szegregációs gyakorlatokat, különösen a fogyatékossággal élőknek és a romáknak, és különösen amellett, hogy a „romák” megnevezés rajta maradjon az ESZA és az ERFA kedvezményezettjeinek listáján;

123.  megállapítja, hogy a legkülső régiók és a tengerentúli országok és területek az európai kontinenstől való elszigeteltségük miatt egyedi természeti, gazdasági és társadalmi kihívásokkal néznek szembe; úgy véli, hogy számukra testre szabott intézkedéseket és kellően indokolt eltéréseket kell biztosítani; felhív a legkülső régiók és a tengerentúli országok és területek uniós pénzügyi támogatásának folytatására, konkrétan a legkülső régiók számára a kohéziós politika keretében, a tengerentúli országok és területek számára külön eszközből, hogy hozzáférhessenek a kutatási programokhoz és küzdhessenek az előttük álló konkrét éghajlatváltozási kihívások ellen;

124.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió költségvetésében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és átláthatóság biztosítása érdekében vegye fontolóra megfelelő feltételek kialakítását az uniós forrásokat érintő korrupció és pénzügyi csalás megelőzése érdekében; különös aggodalmának ad hangot a vámcsalásokkal kapcsolatban, melyek jelentős bevételkiesést okoztak az uniós költségvetésben; kéri, hogy azok a tagállamok, melyek kifogással éltek a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi kerettel szemben, vizsgálják felül álláspontjukat e probléma mielőbbi megoldásának lehetővé tétele érdekében;

IV. Eljárás és döntéshozatali folyamat

125.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához a Parlament egyetértése szükséges; hangsúlyozza, hogy az éves uniós költségvetés elfogadása során a Parlament és a Tanács a költségvetési hatóság két egyenrangú ága, miközben az uniós programok túlnyomó többségét, és többek között a pénzügyi keretösszegüket létrehozó ágazati jogszabályokat rendes jogalkotási eljárás keretében fogadják el; ezért elvárja, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó döntéshozatali eljárás biztosítsa a Parlament Szerződésekben meghatározott szerepét és előjogait; kitart amellett, hogy nem a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet a megfelelő hely az uniós költségvetési rendelet módosítására; sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós költségvetési rendelet felülvizsgálatára vonatkozóan mindig tegyen külön javaslatot, valahányszor szükség adódik e rendelet módosítására;

126.  készen áll arra, hogy haladéktalanul strukturált párbeszédet kezdjen a Bizottsággal és a Tanáccsal a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről a későbbi tárgyalások elősegítése, valamint annak érdekében, hogy e parlamenti ciklus végére megállapodást lehessen elérni; készen áll arra, hogy megvitassa az ebben az állásfoglalásban megfogalmazott álláspontjait a Tanáccsal, hogy lehetővé tegye a Parlament következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos elvárásainak jobb megértését;

127.  hangsúlyozza, hogy mivel a Bizottság javaslatait 2018 májusára jelentették be, a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó formális határozatot egy éven belül kell meghozni; véleménye szerint a Bizottság javaslatainak bemutatása tekintetében tapasztalt kezdeti késedelem ellenére időben megállapodásra kell jutni a 2020 utáni időszakra vonatkozó keretről, hogy fontos politikai üzenetet lehessen küldeni az Unió azon képességével kapcsolatban, hogy további konszenzust tud kialakítani az Unió jövője és a megfelelő pénzügyi eszközök tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez a menetrend lehetővé teszi többek között valamennyi ágazati rendelet gyors elfogadását, és így az új programok 2021. január 1-jén késedelem nélkül elindulhatnak; emlékeztet arra, hogy a korábbi pénzügyi keretekben az új programok alapvetően az időszak kezdete után néhány évvel indultak el;

128.  ezért hangsúlyozza, hogy a három intézménynek haladéktalanul meg kell kezdenie az érdemi vitát; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet valamennyi eleme, köztük a többéves pénzügyi keret felső határai is, a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások részét fogja képezni, és azt a végleges megállapodás elfogadásáig napirenden kell tartani; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Parlament kritikus álláspontot fogalmazott meg a jelenlegi többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához vezető eljárással és az Európai Tanács által e folyamatban játszott domináns szereppel kapcsolatban, amikor is visszavonhatatlanul határozott számos elemről, köztük a többéves pénzügyi keret felső határairól és az ágazati szakpolitikákat érintő számos rendelkezésről;

129.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokkal kapcsolatos eljárásokról, valamint különösen a Parlamentnek ezen eljárás különböző szakaszaiba történő bevonásáról haladéktalanul meg kell állapodni a bolgár elnökség alatt és a többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatok bemutatása előtt; ezzel összefüggésben elvárja, hogy a Bizottság megfelelő időben ugyanolyan szintű tájékoztatást nyújtson a Parlamentnek, mint a Tanácsnak; úgy véli, hogy ezeket a szabályokat végső soron magában az intézményközi megállapodásban kell rögzíteni, ahogy az az éves költségvetési eljárás estében történt;

130.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása tekintetében megszabott egyhangúsági követelmény igazi akadály a folyamatban; e tekintetben felhívja az Európai Tanácsot, hogy aktiválja az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdésében szereplő áthidaló záradékot, lehetővé téve a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet minősített többséggel történő elfogadását; emlékeztet továbbá arra, hogy az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdésében szereplő általános áthidaló záradékot is igénybe lehet venni a rendes jogalkotási eljárás alkalmazása céljából; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása tekintetében a minősített többségi szavazásra való átállás összhangban lenne lényegében az összes többéves uniós program elfogadásakor alkalmazott döntéshozatali folyamattal, valamint az Unió költségvetésének elfogadásakor alkalmazott éves eljárással is;

°

°  °

131.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 884. o.

(2)

HL L 163., 2017.6.24., 1. o.

(3)

HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0363.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401.


VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (25.1.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Pier Antonio Panzeri

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az Unió számos, a globális és regionális stabilitást és biztonságot érintő kihívással néz szembe, amelyek hosszú távú, stratégiai külpolitikai fellépéseket igényelnek egy valóban európai, értékalapú külpolitika keretében; emlékeztet az uniós vezetők által a Római Nyilatkozatban megfogalmazott célra, mely szerint olyan Unióra kell törekedni, amely a „nagy dolgokban nagy, kis dolgokban kicsi”; hangsúlyozza, hogy a közös európai kül- és biztonságpolitika jelentős hozzáadott értéket képvisel az uniós polgárok számára; kéri, hogy a többéves pénzügyi keret legyen ambiciózus, és tükrözze e hozzáadott értéket a külső fellépések előirányzatainak (4. fejezet) jelentős növelésével, ezzel a közös külpolitikát alapvető, a modern kihívásokkal és Európa új prioritásaival összhangban álló uniós feladattá téve;

2.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy hatékony európai választ lehessen adni a modern globális kihívásokra, beleértve az emberi jogok megsértését, a biztonsági fenyegetéseket és fegyveres konfliktusokat, a kibertámadásokat, a terrorizmust, a radikalizálódást, a propagandát, a szándékos félretájékoztatást, a természeti katasztrófákat és az éghajlatváltozást, valamint a mindezek által okozott menekültügyi és migrációs kihívásokat, több célzott forrásra van szükség az olyan stratégiai területeken, mint a fejlesztési segélyek, a szegénység felszámolása, a fenntartható fejlődési célok, a szabályokon alapuló nemzetközi rend megerősítése, a válságokat követő újjáépítés és a partnerországok gazdasági, környezeti és társadalmi rezilienciájának elősegítése; hangsúlyozza, hogy több forrást kell fordítani az új európai prioritásokra, melyek közül néhány szerepel az EU globális stratégiájában, a megújult európai szomszédságpolitikában, a bővítési politikában és az európai biztonság- és védelempolitikai cselekvési tervben; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak is növelnie kell intézményi kapacitását annak érdekében, hogy nagyobb befolyással rendelkezzen a kül- és biztonságpolitika terén;

3.  felszólít az Unió politikájának stratégiai prioritásai és a külső finanszírozási eszközök közötti szakadék felszámolására; kiemeli, hogy a külső fellépések és az uniós szintű védelmi együttműködés terén kialakított prioritásokat mind működési, mind közigazgatási szinten új forrásokkal kell kiegészíteni a külső fellépések hitelességének és hatékonyságának érdekében;

4.  emlékeztet a fokozott rugalmasság fontosságára, amely lehetővé teszi kiegészítő források igénybevételét az előre nem látott helyzetekre való reagálás és a fel nem használt források következő években történő felhasználása érdekében; hangsúlyozza, hogy rendelkezésre kell állniuk forrásoknak arra, hogy reagálni lehessen az olyan gyorsan kialakuló, új fenyegetésekre reagálni, mint a hibrid hadviselés és a kibertámadások; hangsúlyozza azonban, hogy e fokozott rugalmasság nem mehet a hosszú távú politikai célkitűzések vagy a kívánt eredményeket elérő, folyamatban lévő programok rovására; a többéves pénzügyi keretben szereplő rugalmassági mechanizmusok („speciális eszközök”) jelentős megerősítését, és ezzel egy időben a politikai iránymutatások stratégiai megerősítését kéri; ismételten támogatásáról biztosítja a Bizottságnak egy állandó európai uniós válságtartalékra vonatkozó javaslatát az olyan ad hoc megoldások elkerülése érdekében, mint a vagyonkezelői alapok létrehozása;

5.  kéri a külső finanszírozási eszközök egyszerűsítését és áramvonalasabbá tételét, például a Külügyi Bizottság hatáskörébe tartozó valamennyi meglévő ilyen eszköz (a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (IcSP), a Partnerségi Eszköz (PI) és a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)) összevonását egyetlen eszközbe; javasolja, hogy ez az összevonás terjedjen ki a Fejlesztési Együttműködési Eszközre (DCI) és a költségvetésben szereplő Európai Fejlesztési Alapra (EFA) az Afrikai Békekeret (APF) mellőzésével, amennyiben erről megállapodás születik a Fejlesztési Bizottsággal, mint illetékes bizottsággal; felszólít azonban arra, hogy egyedi politikai és pénzügyi jellegzetességeik miatt az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II.) és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) továbbra is külön eszközként működjön; ragaszkodik ahhoz, hogy az összeolvadás feltétele kell legyen az új tematikus eszköz politikai irányultsága, illetve az, hogy nagy mértékű rugalmasság beépítése révén a lehető legnagyobb mértékben biztosítják valamennyi program hosszú távú finanszírozásának tervezhetőségét; úgy véli továbbá, hogy az egyszerűsített felépítés megfelelő fékeket és ellensúlyokat, valamint elegendő átláthatóságot igényel, beleértve a Parlament fokozott stratégiai szakpolitikai részvételét és a végrehajtás Parlament általi ellenőrzését;

6.  hangsúlyozza, hogy a vagyonkezelői alapok azért jöttek létre, mert az uniós költségvetés nem rendelkezik a súlyos válságokra adandó gyors és teljes körű reagáláshoz szükséges forrásokkal és rugalmassággal; úgy véli, hogy a meglévő uniós vagyonkezelői alapok hozzáadott értéket képviselhetnek, amennyiben a speciális helyzetekben a források egyesítésre kerülnek; megjegyzi, hogy a meglévő uniós finanszírozás politikai célú átcímkézése vagy szervezeti átalakítása önmagában nem jelent növekedést, és csak tovább bonyolítja a helyzetet a demokratikus felügyelet és a költségvetési ellenőrzés tekintetében; ismételten emlékeztet arra, hogy az uniós támogatási eszközök eredeti célkitűzései akkor sem változhatnak, ha ezen eszközök a vagyonkezelői alap alá kerülnek; hangsúlyozza, hogy az uniós vagyonkezelői alapok, a törökországi menekülteket támogató uniós eszköz, az Afganisztán és az EU közötti közös migrációügyi koncepció és az ezekhez hasonló jövőbeni kezdeményezések keretében folytatott tevékenységek fokozottabb parlamenti ellenőrzésére van szükség; emlékeztet arra, hogy ezeket az uniós költségvetésen kívüli ad hoc eszközöket csak abban az esetben lehet igénybe venni, amennyiben a Bizottság egyértelműen bizonyítani tudja, hogy azok megfelelnek az uniós hozzáadott értékeket és az addicionalitás elvét illető követelményeknek; ismételten emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés egységét alapelvnek kell tekinteni; támogatja a pénzügyi együttműködés innovatív formáit, mint például a nemzetközi és az európai finanszírozási intézmények – az Európai Beruházási Bankot is beleértve – által kibocsátott támogatások és kölcsönök ötvözése;

7.  úgy véli, hogy az EU külső finanszírozási eszközei rendkívül fontosak az EU eredményes külső fellépései szempontjából, különösen Európa szomszédságában (a jelenlegi ENI) és a csatlakozás előtt álló országokban (a jelenlegi IPA II.); felszólít a külső támogatási eszközök közötti összhang és együttműködés megerősítésére; rámutat, hogy az ENI utódjának mind keleten, mind délen figyelembe kell vennie a demokratizálódásra, a stabilizálásra, a béketeremtésre, a válságot követő újjáépítésre és az ellenállóképességre helyezett nagyobb hangsúlyt, valamint nagyobb támogatást kell nyújtania a növekedésnek és a foglalkoztatásnak, elsősorban a fiatalok diplomások körében; kéri a Bizottságot, hogy az ENI következő programozási időszaka keretében erősítse meg a szomszédságban élő fiatalok foglalkoztathatóságának elősegítésére irányuló projektekhez nyújtott pénzügyi támogatását;

8.  hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni előcsatlakozási támogatási keretben meg kell erősíteni a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok rendelkezésére álló IPA II. eredményorientált szemléletét annak érdekében, hogy ezen országok demokratizálódásához és gazdasági, társadalmi fejlődéséhez hatékonyan hozzájárulhasson, különösen a Nyugat-Balkán aktuális politikai fejleményeinek tükrében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a támogatási eszközök gyorsan reagáljanak a politikai fejleményekre, és amennyiben a demokrácia és a jogállamiság sérül, a civil társadalom támogatására összpontosítsanak; emlékeztet a többért többet elv értékére, és felszólítja a Bizottságot a vonatkozó rendeletek által rendelkezésre bocsátott lehetőségek aktív kiaknázására; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan jogi eszközöket, amelyek révén felfüggeszthető a kormányzati szervek számára nyújtott támogatás súlyos és folyamatos politikai visszalépés esetén; felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben függessze fel a Törökország számára biztosított forrásokat mindaddig, amíg az egyértelmű referenciaértékek nem teljesülnek, és a forrásokat csoportosítsa át török civil társadalmi szervezetek részére;

9.  felszólít az összhang növelésére és a partnerországokkal folytatott kiegyensúlyozottabb politikai párbeszéd előmozdítására; ismételten emlékeztet az uniós források hatásosságát és hatékonyságát vizsgáló nyomon követési és értékelő rendszerek javításának szükségességére; hangsúlyozza, hogy az Uniónak minden eszközzel arra kell törekednie, hogy az uniós projekteket és kezdeményezéseket láthatóbbá tegye mind az Unión belüli, mind az azon kívül eső országokban;

10.  hangsúlyozza, hogy a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok és a nemek közti egyenlőség támogatása az uniós külpolitika sarokköve kell maradjon, és úgy véli, hogy ezeket a kérdéseket átfogó problémaként kell kezelni valamennyi uniós eszköz és külpolitikai cél keretében, különösképpen figyelembe véve az Európa szomszédágában és az azon túli országokban zajló eseményeket; továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy ezt a támogatást az inkluzív és mindenki – különösen is a fiatalok és a nők – javát szolgáló növekedést elősegítő fellépéseknek kell kísérniük; felszólít a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott támogatására a támogatási eszközök keretében a félretájékoztatással szembeni ellenállóképesség megteremtése érdekében; hangsúlyozza az EIDHR és 2020 után annak utódja szerepét többek között a választási megfigyelő tevékenység támogatása terén;

11.  felhívja a figyelmet, hogy az IcSP nagy lehetőségeket hordoz magában az Unió biztonságának javítása és határainak megvédése, valamint a világbéke és a stabilitás előmozdítása terén, különösen azokban a régiókban, ahol emberiesség elleni bűncselekményeket, háborús bűncselekményeket és népirtást követtek el.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

9

8

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lars Adaktusson, Michèle Alliot-Marie, Francisco Assis, Petras Auštrevičius, Amjad Bashir, Bas Belder, Goffredo Maria Bettini, Victor Boştinaru, Elmar Brok, Klaus Buchner, James Carver, Lorenzo Cesa, Javier Couso Permuy, Arnaud Danjean, Georgios Epitideios, Eugen Freund, Michael Gahler, Iveta Grigule-Pēterse, Sandra Kalniete, Janusz Korwin-Mikke, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Ryszard Antoni Legutko, Sabine Lösing, Andrejs Mamikins, Alex Mayer, David McAllister, Tamás Meszerics, Francisco José Millán Mon, Clare Moody, Javier Nart, Pier Antonio Panzeri, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Tonino Picula, Jozo Radoš, Sofia Sakorafa, Alyn Smith, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, László Tőkés, Miguel Urbán Crespo, Ivo Vajgl

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Brando Benifei, Rebecca Harms, Marek Jurek, Jo Leinen, Miroslav Poche, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Barbara Kudrycka, Tiemo Wölken

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

39

+

ALDE

Petras Auštrevičius, Iveta Grigule-Pēterse, Ilhan Kyuchyuk, Javier Nart, Jozo Radoš, Ivo Vajgl

PPE

Lars Adaktusson, Michèle Alliot-Marie, Elmar Brok, Lorenzo Cesa, Arnaud Danjean, Michael Gahler, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Sandra Kalniete, Andrey Kovatchev, Barbara Kudrycka, Eduard Kukan, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Alojz Peterle, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, László Tőkés, Traian Ungureanu

S&D

Francisco Assis, Brando Benifei, Goffredo Maria Bettini, Victor Boştinaru, Eugen Freund, Jo Leinen, Andrejs Mamikins, Alex Mayer, Clare Moody, Pier Antonio Panzeri, Ioan Mircea Paşcu, Tonino Picula, Miroslav Poche, Tiemo Wölken

9

-

ECR

Marek Jurek

EFDD

James Carver

GUE/NGL

Javier Couso Permuy, Sabine Lösing, Sofia Sakorafa, Miguel Urbán Crespo, Marie-Christine Vergiat

NI

Georgios Epitideios, Janusz Korwin-Mikke

8

0

ECR

Amjad Bashir, Bas Belder, Ryszard Antoni Legutko

VERTS/ALE

Klaus Buchner, Rebecca Harms, Tamás Meszerics, Alyn Smith, Bodil Valero

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (31.1.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló parlamenti álláspont előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Paul Rübig

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkében foglalt uniós fejlesztési együttműködési politika elsődleges célja a szegénység csökkentése, hosszú távon pedig felszámolása;

1.  úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési célok, a fejlesztés-finanszírozásra vonatkozó addisz-abebai cselekvési menetrend és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtása iránti uniós kötelezettségvállalásnak kell iránymutatásul szolgálnia a következő többéves pénzügyi keret előkészítéséhez; úgy véli továbbá, hogy a fejlődő országokban az ilyen végrehajtáshoz nyújtott uniós támogatást növelni kell, a politikák fejlesztési célú koherenciájának teljes körű alkalmazása mellett, és oly módon, hogy az uniós fejlesztési támogatás teljes mértékben tiszteletben tartsa a segélyhatékonysági elveket és az olyan hosszú távú célkitűzésekre összpontosít, mint a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenség és a kirekesztés elleni küzdelem, a demokratikus kormányzás és az emberi jogok előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fejlődés előmozdítása, különösen a legkevésbé fejlett országokban, amelyek a legnagyobb pénzügyi kihívásokkal néznek szembe;

2.  megjegyzi, hogy 2017-ben a válságok és természeti katasztrófák, különösen az erdőtüzek több mint 200 emberéletet követeltek és több mint egymillió hektár erdőt pusztítottak el Európában, ami több mint háromszorosa az elmúlt öt év európai átlagának; emlékeztet arra, hogy ezen erdőtüzek valódi emberi, gazdasági és környezeti csapásokat jelentenek, amelyekre európai és euro-mediterrán szinten kell választ adni; úgy véli, hogy az Európai Uniónak hozzá kell járulnia az ilyen, többek között az erdőtüzekkel összefüggő katasztrófák megelőzéséhez és kezeléséhez, valamint a területek katasztrófák utáni helyreállításához; úgy véli, hogy nemzeti szinten korlátozottak az ilyen tűzesetek leküzdésére szolgáló eszközök; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy egyes nemzeti flottáknál hamarosan lejár az élettartama az olyan légi eszközöknek, mint a tűzoltó repülők – különösen a Canadair repülőgépek –, következésképpen azokat mihamarabb fel kell újítani; felhívja a tagállamokat és az EU-t, hogy a közös kapacitások megerősítését kezeljék prioritásként a következő többéves pénzügyi keretről folytatott megbeszélések során;

3.  úgy véli, hogy egy célzott fejlesztési eszköz a legjobb megoldás az országok, különös tekintettel a legkevésbé fejlett országok jó minőségű fejlesztési politikájának kialakítása érdekében, azzal az elsődleges célkitűzéssel, hogy felszámolja a szegénységet a nemzetközileg elfogadott elvek és a fejlesztéshatékonysági alapelvek tiszteletben tartása mellett;

4.  felszólít egy Európa–Afrika Erasmus program kialakítására, továbbá arra, hogy a szoros partnerség biztosítása, a fiatalok szakmai beilleszkedésének növelése és az agyelszívás elleni küzdelem érdekében az európai egyetemek alakítsanak ki tagozatokat az afrikai kontinensen;

5.  úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködést a nemzetközileg elfogadott fejlesztéshatékonysági alapelvek teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kell megvalósítani, és ezen elvek értelmében támogatni kell a partnerországok fenntartható fejlesztési céljai eléréséhez szükséges nemzeti terveket és stratégiákat;

6.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben fenn kell tartani az uniós támogatás minőségének és hatásának jelenlegi szintjét, és a projektek végrehajtása és ellenőrzése tekintetében biztosítani kell a szükséges garanciákat;

7.  tudomásul veszi az EU átfogó stratégiája keretében a kül- és biztonságpolitika tekintetében vállalt kötelezettségeket, és a fejlesztési politikával kapcsolatos új európai konszenzust;

8.  hangsúlyozza, hogy teljesíteni kell a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusban megerősített azon kötelezettségvállalást, hogy az EU hivatalos fejlesztési támogatásának (ODA) 20%-át a társadalmi befogadásra és a humán fejlődésre fordítsák; hangsúlyozza, hogy az egészséggel kapcsolatos fenntartható fejlesztési célokra – különösen az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelemre –, valamint a biztonságra, az élelmiszerre, az oktatásra, a foglalkoztatásra, a vízre és a higiéniára, az energiára, az iparra, az innovációra, az infrastruktúrára, a jó kormányzásra, a demokráciára, a jogállamiságra, a nemek közötti egyenlőségre, a környezetvédelemre és az éghajlat-politikára vonatkozó célokra kell összpontosítani;

9.  emlékeztet az EU-nak a következő többéves pénzügyi keretben a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére, valamint annak biztosítására tett kötelezettségvállalására, hogy a következő többéves pénzügyi keret a fenntarthatóságot garantáló eszköz legyen, amely biztosítja, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája valamennyi uniós szakpolitikában érvényesül; emlékeztet továbbá a fenntartható humán fejlődést – mint például a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat – erőteljesen támogató eszközökbe történő beruházások szükségességére;

10.  emlékeztet az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye és a Párizsi Megállapodás alapján tett – különösen pénzügyi – kötelezettségvállalásokra, valamint a fejlesztési politikával kapcsolatos új európai konszenzus keretében tett kötelezettségvállalásokra; különösen hangsúlyozza, hogy fokozni kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a bolygó felmelegedésének mérséklése érdekében tett erőfeszítéseket és támogatásokat, valamint, hogy meg kell szüntetni a környezetet károsító fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott támogatásokat;

11.  ezzel összefüggésben a következő többéves pénzügyi keret fejezetei alá tartozó programok jobb felhasználására ösztönöz a fejlesztési együttműködés uniós célkitűzéseinek kiegészítése és a globális kihívások kezelését célzó erőfeszítések támogatása érdekében és annak biztosítására, hogy a politikák fejlesztési célú, hatékony koherenciája révén semmilyen uniós politika vagy program ne álljon ellentétben a szegénység felszámolásával, a partnerországokban tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentésével, valamint az emberi jogok és a fenntartható társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődés előmozdításával;

12.  hangsúlyozza a fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzus szerepét, mint az Unió intézményei, a tagállamok és a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása által alkalmazott fejlesztési politika közös megközelítésének keretrendszere; megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keretnek e nyilatkozattal összhangban tükröznie kell a fejlesztési kiadások legfontosabb prioritásait, figyelembe véve a segélyek hatékonyságát és a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét;

13.  emlékeztet arra, hogy meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek révén a fiatalok tartósan tudják biztosítani a jövőjüket annak érdekében, hogy a hazájukban aktív polgárokká váljanak, és kéri, hogy hozzák meg a nők gazdasági, politikai és társadalmi önállósulásának biztosításához szükséges intézkedéseket;

14.  úgy véli, hogy az „általános tilalmi szabály” visszaállításából fakadó negatív következmények korlátozása érdekében többet kell befektetni a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésbe és az ehhez kapcsolódó jogokba;

15.  felszólít arra, hogy a döntéshozatali struktúrákhoz, a gazdasági, társadalmi, politikai, technológiai és kulturális erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén biztosítani kell a férfiak és a nők esélyegyenlőségét; kéri, hogy minden olyan intézkedést vegyenek figyelembe, amely a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelmet szolgálja;

16.  felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi keret biztosítsa a politikák fejlesztési célú koherenciájának tényleges érvényesülését az uniós forrásokat illető döntésekben; úgy véli, hogy ez a fajta megközelítés biztosítja, hogy az Unió belső és külső forrásai összhangban álljanak a fejlesztési együttműködés célkitűzéseivel, valamint maximalizálja a teljes uniós költségvetés hatékonyságát a következetlen és felesleges kiadások kivédése által;

17.  hangsúlyozza, hogy egyértelműen bebizonyosodott az uniós szintű fejlesztési együttműködési politika hozzáadott értéke; rámutat a hivatalos fejlesztési támogatás döntő fontosságú szerepére a kevésbé fejlett országokban és az instabil államokban, és kitart amellett, hogy az Uniónak eleget kell tennie azon kötelezettségvállalásának, amely szerint az ODA aránya eléri a legkevésbé fejlett országok bruttó nemzeti jövedelmének 0,20%-át; kiemeli a hivatalos fejlesztési támogatásban rejlő lehetőségeket az egyéb – magán- és állami, hazai és nemzetközi – forrásokból származó fejlesztésfinanszírozás mobilizálásának elősegítésében; támogatja az EU-nak a magánberuházások ösztönzésére irányuló új erőfeszítéseit a támogatások és kölcsönök ötvözése és garanciák biztosítása révén olyan országokban is, ahol a szükségletek jelentősek, de magasak a kockázatok; megjegyzi, hogy ennek eredményeként jelentős finanszírozási igények fognak felmerülni; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatási programozásnak több évre kell vonatkoznia és kiszámíthatóságot kell nyújtania, ugyanakkor teret kell biztosítania a rugalmasság számára, és az országok kapacitásainak, szükségleteinek és teljesítményének alapján különböző és kiegészítő teljesítési módokat kell alkalmaznia; úgy véli, hogy a támogatásötvözésnek kiegészítenie, és nem helyettesítenie kell a hagyományos fejlesztésfinanszírozást; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a magánszektor szerepvállalását szilárd átláthatósági és elszámoltathatósági standardokhoz kell kötni;

18.  felszólít a jogellenes pénzmozgások és az adóelkerülés elleni küzdelem terén elismert nemzetközi előírásoknak megfelelő nemzetközi együttműködés előmozdítására;

19.  emlékeztet arra, hogy a civil társadalmi szervezeteknek fontos szerepük van az instabil és hátrányos helyzetű személyek elérésében; megjegyzi, hogy ahhoz, hogy a civil társadalmi szervezetek jelenteni tudjanak az uniós és nemzeti politikák végrehajtásáról, valamint azokat képes legyenek támogatni és nyomon követni, elegendő kapacitásra és támogatásra van szükségük e feladat elvégzéséhez és a támogatási mechanizmusok javításához; úgy véli, hogy az uniós források nélkülözhetetlenek a civil társadalmi szervezetek képességeinek megerősítéséhez, és a pénzeszközökhöz a helyi szintű szervezeteket is hozzá kell juttatni;

20.  emlékeztet arra, hogy több, közepes jövedelmű országban még mindig igen magas szintűek az egyenlőtlenségek, ezért felhívja a Bizottságot a támogatások ezen országok számára fenntartott elkülönítésére; úgy véli, hogy az országok finanszírozási és együttműködési megoldások szempontjából történő megkülönböztetésének a kritériumok széles skáláján kell alapulnia, figyelembe véve az inkluzív humán fejlődést, az emberi jogokat és az egyenlőtlenségek szintjét, valamint az országnak a fenntartható fejlődésre vonatkozó prioritásait;

21.  úgy véli, hogy meg kell könnyíteni a támogatás-felhasználást, és hangsúlyozza a fejlesztési támogatás felelősségvállalási elvének fontosságát, amelyhez a fejlesztési stratégiák kidolgozásának első számú felelőseiként a partnerországok kötelezettségvállalására van szükség; ezért javasolja az Európai Unió által finanszírozott képzés fontolóra vételét, amelynek célja az lenne, hogy javítsa a meglévő uniós támogatásokhoz való hozzáférést;

22.  a befektetésekre és hasonló támogatási módokra vonatkozó garanciákra fordítandó további ODA-források bevonása előtt egy mélyreható értékelés elvégzését tanácsolja az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) támogatási és fejlesztési addicionalitásáról, valamint az emberi jogokra, a társadalomra és a környezetre gyakorolt hatásairól;

23.  emlékeztet, hogy a fejlesztési alapokból részesülő vagyonkezelői alapok (mint például a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért) elterjedése – amit az erőforrások és a rugalmasság hiánya tett szükségessé – veszélyezteti a költségvetés egységét és kockázatokkal járhat a demokratikus felelősségvállalás, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a segélyhatékonyság szempontjából; úgy véli, hogy ezen eszközök használata csak alaposan indokolt esetben engedélyezett, kiegészítő jellegűnek kell lennie, korlátozott időtartamra vonatkozhat, és hosszú távú fejlesztési célok helyett konkrét célkitűzéseket kell szolgálnia;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse tovább a két- és többoldalú fejlesztési együttműködési programjai közötti harmonizációt és koherenciát, különösen akkor, amikor ugyanaz az ország érintett, az uniós támogatás hatékonyságának fokozása érdekében;

25.  felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi keret tükrözze egyrészt a kezdetektől fogva magasabb szintű előirányzatokkal ellátott humanitárius segítségnyújtás, másrészt jelentős humanitárius segélytartalék révén a humanitárius segély, a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentése, a katasztrófa- és járványfelkészültség, valamint a fejlődő országok ellenálló képességének kiépítése iránti, korábban nem tapasztalt mértékű szükségleteket; tudomásul veszi az ezen szükségletekre nehezedő, növekvő nyomást, amely a konfliktusok, háborúk és kényszerű lakóhelyelhagyások hatásaiból, az emberi jogok megsértéséből, a rossz kormányzásból és korrupcióból, az alapvető szociális szolgáltatások alacsony szintjéből vagy hiányából, a növekvő egyenlőtlenségből, valamint az éghajlatváltozásból és a szűkös erőforrásokért történő versengésből származnak; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy javaslatot, amely révén a kifizetések szisztematikusan megfelelnek a humanitárius segítségnyújtási intézkedésekre vonatkozó kötelezettségvállalásoknak, annak biztosítása érdekében, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a kifizetésekre; felszólít annak megfontolására, hogy a polgári védelmi eszközre több forrást különítsenek el és biztosítsanak számára nagyobb rugalmasságot, hogy az EU a helyszínen tudjon segítséget nyújtani a rászorulóknak;

26.  úgy véli, hogy bár az európai polgári védelmi mechanizmus hatékony eszköz az erdőtüzek elleni küzdelemben, az továbbra is hiányos és ezért javításokra szorul; ezzel kapcsolatban üdvözli a Bizottság 2017. november 23-i közleményét, amely a „rescEU” önálló kapacitástartalék bevezetését és további 280 millió EUR elkülönítését javasolja az európai polgári védelmi mechanizmus számára egy valódi európai kapacitástartalék, többek között az Európai Unió saját légi tűzoltási eszközeinek finanszírozása céljából; felhívja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a nemzeti szinten meglévő infrastruktúrák európai dimenziójának elismerésével támogassák egy európai polgári védelmi és kockázatkezelési csomóponthálózat létrehozásának konkrét megvalósítását; felhívja a tagállamokat, hogy az Európai Bizottság javaslatát építsék be a következő többéves pénzügyi keretbe annak érdekében, hogy mihamarabb lehetővé váljon az európai Canadair gépek finanszírozása és fejlesztése;

27.  üdvözli a Bizottságnak a katasztrófák elleni küzdelem európai szintű megerősítésére irányuló javaslatait, különösen a „rescEU” önálló kapacitástartalék jövőbeli megvalósítására vonatkozóan; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti szinten meglévő infrastruktúrák európai dimenziójának elismerésével támogassák az európai polgári védelmi és kockázatkezelési csomóponthálózat létrehozását előkészítő program konkrét megvalósítását;

28.  felszólít arra, hogy a migráció megfékezése céljából hajtsanak végre nagyarányú beruházásokat az iparosítás, a villamosítás és az infrastruktúrafejlesztés támogatása érdekében, ami az inkluzív gazdasági növekedés és a tisztességes munkalehetőségek alapja; felszólít arra, hogy tegyenek lépéseket az emberkereskedelem és a rabszolgaság, valamint az emberi jogi jogsértések megszüntetésére, különösen Líbiában;

29.  úgy véli, hogy meg kell erősíteni a fejlesztési és humanitárius segélyforrások, valamint a segély rendelkezésére álló pénzügyi eszközök átláthatóságát, elszámoltathatóságát és jelentési kötelezettségét, szükség esetén a költségvetési hatóság gyors jóváhagyásával, különösen a nemrégiben létrehozott, 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend fényében, valamint a politikák fejlesztési célú koherenciája elvének teljesítése céljából;

30.  rámutat arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének alapvető szerepét szükségszerűen meg kell erősíteni az európai értékek világszerte történő előmozdításának, valamint az emberi jogok és a demokrácia Unión kívüli fellépésekben történő megszilárdításának vonatkozásában;

31.  az önkéntes hazatérés jobb kezelése és a hazatelepültek visszailleszkedésének támogatása érdekében felszólít arra, hogy a származási és a tranzitországokban a saját működési területükön belül erősítsék meg a hatóságok és a civil társadalmi szervezetek kapacitásait;

32.  kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keret külső támogatási eszközeinek összhangban kell állniuk a fenntartható fejlesztési célokkal és az új, fejlesztési politikáról szóló európai konszenzussal, amelyek a tisztességes munkát az inkluzív és fenntartható fejlődés hajtóerejének ismerik el;

33.  úgy véli, hogy az EU külső támogatási eszközeinek elő kell segíteniük a tisztességes munkalehetőségek, valamint a munkavállalók és a szakszervezetek érdekképviseletéhez és szabad működéséhez szükséges előfeltételek és munkakörnyezet megteremtését; ennek tükrében úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek a szociális párbeszéd és a fejlődő országokból származó szociális partnerek támogatására hivatott speciális támogatási eszközt kell kidolgoznia;

34.  felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi keret megfelelő módon lássa el az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és az EU képviseleteit annak érdekében, hogy a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segélynyújtás területén kitűzött céljaikat elérhessék, és kötelezettségeiket teljesíteni tudják;

35.  felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi keret álljon összhangban a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel; hangsúlyozza az éghajlat-politikai finanszírozás növelésének szükségességét a fejlődő országokban, az éghajlati hatások enyhítésének, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak és a biológiai sokféleség védelmének támogatása érdekében; felszólít az éghajlatváltozással és a környezettel kapcsolatos kérdések külső uniós támogatási eszközökben történő tényleges érvényesítésére;

36.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság hozzájárulása az Unió fejlesztési költségvetésének 12%-át teszi ki; hangsúlyozza, hogy ellentételezni kell az uniós fejlesztési együttműködési források brexit miatti kiesését; megismétli régóta fenntartott álláspontját, miszerint az Európai Fejlesztési Alapot – a többéves pénzügyi kereten kívüli egyéb eszközökkel együtt – be kell vonni az uniós költségvetésbe; hangsúlyozza, hogy ennek az integrációnak a pénzügyi keretösszeget is érintenie kell, mivel hozzá kell adódnia a jelenlegi többéves pénzügyi keret felső határához annak érdekében, hogy az egyéb uniós politikák és programok finanszírozása ne kerüljön veszélybe;

37.  ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós fejlesztési politika finanszírozásának teljes összege biztosított legyen a garantált elkülönítéssel, és hogy állandó megoldást találjanak a fejlesztési együttműködéshez kapcsolódó és azzal összhangban álló biztonsági kiadások uniós finanszírozására;

38.  ösztönzőleg hatnak rá a költségvetésbe való bevonás lehetséges előnyei, mint például az EFA erősebb demokratikus legitimitása és az uniós fejlesztési támogatás hatékonyságának és eredményességének növekedése;

39.  kitart amellett, hogy az EFA uniós költségvetésbe történő bevonása nem vezethet az Unió fejlesztési segélyekre fordított összkiadásainak csökkenéséhez;

40.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság monitoringbizottságokban betöltött, uniós alapok feletti ellenőrzési szerepét meg kell erősíteni és hivatalos formába kell önteni, ezenkívül az előzetesen megállapított feltételek teljesülését mind program-, mind szabályozási szinten nyomon kell követni; úgy véli, hogy a civil társadalmat és a szolgáltatások felhasználóit is teljes körűen be kell vonni a projektek fejlesztésébe, végrehajtásába és nyomon követésébe;

41.  megerősíti azon álláspontját, miszerint az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) be kell vonni az uniós költségvetésbe; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy ezt az integrációt a forrásoknak az országok szükségletein, valamint a jelenlegi EFA-források csökkenésének elkerülése érdekében elvégzett, a határérték felfelé irányuló, nagyra törő revízióján alapuló földrajzi elosztáshoz kell kötni;

42.  óvatosságra int a támogatás szerkezetének bármilyen felülvizsgálatával kapcsolatban annak érdekében, hogy ne sérüljenek a földrajzi prioritások, a támogatás kiszámíthatósága és a régióalapú külső fellépés politikai érthetősége;

43.  emlékeztet arra, hogy a hazautalások, a tudásátadás és a nem pénzügyi értékek révén a diaszpóra kulcsfontosságú szerepet játszik a fejlődésben, amely a béke, a demokrácia, a jó kormányzás és a társadalmi stabilitás előmozdítását szolgálja;

44.  emlékeztet a jelenlegi többéves pénzügyi keret speciális eszközeinek kulcsszerepére – különös tekintettel a sürgősségisegély-tartalékra (EAR) –, amelyek az előre nem látható eseményekre hivatottak válaszolni, ideértve az EU-n kívüli legsúlyosabb humanitárius válságokat is;

45.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek lehetővé kell tennie azt is, hogy az EU a különböző szakpolitikai ágazatokon keresztül eleget tehessen a 2016-os humanitárius csúcstalálkozó folyamán tett kötelezettségvállalásainak a szükségletek csökkentését és a humanitárius segítségnyújtás javítását illetően;

46.  kiemeli az ODA-nak a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-os arányára való növelésére vonatkozó 2015. évi kötelezettségvállalás sikertelenségét, és felhívja a figyelmet az EU és a tagállamok azon kötelezettségvállalására, hogy 2030-ra elérik ezt az arányt; felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi keret vegye ezt figyelembe és érvényesítse az EU és tagállamai nemzetközi kötelezettségvállalásait; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem értek el a vállalt szintet, hogy készítsenek ütemtervet és részletesen határozzák meg, hogyan fogják azt időben megvalósítani; emlékeztet arra, hogy az uniós irányítású ODA hozzájárul a tagállamok kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartásához, és jelentősen növelheti az ODA-kiadások fejlesztési hatékonyságát, többek között a csökkent szétaprózódás, valamint a partnerországokkal szembeni, ösztönzőkön alapuló megközelítés elősegítése révén; emlékeztet arra, hogy biztonság nélkül nem lehetséges a fejlődés; hangsúlyozza a fejlesztéshatékonysági alapelvek és a politikák fejlesztési célú koherenciája alkalmazásának fontosságát az összes finanszírozási eszközben és támogatási megoldásban;

47.  felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül külön keretet hozzanak létre a tengerentúli országok és területek (TOT) számára annak érdekében, hogy az EU–TOT partnerség ambícióinak megfelelő pénzügyi támogatásban részesüljenek, amelynek alapját azok – a például az EUMSZ negyedik részében meghatározott – érdekek és kihívások képezik, amelyekben az európai család tagjaiként és az EU számára stratégiai fontosságú régiókként az Európai Unióval közösen osztoznak, és amely emellett a regionális integrációjukat is elősegíti;

48.  úgy véli, hogy az EU külső támogatási eszközeinek tényleges leegyszerűsítése megerősítheti a koherenciát és megkönnyítheti a demokratikus ellenőrzést és vizsgálatot; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy e leegyszerűsítésnek tiszteletben kell tartania a Parlament vizsgálati jogát és a fejlesztéshatékonysági alapelveket, valamint az Unió fejlesztésre vonatkozó finanszírozása alapvető célkitűzésének kell, hogy tekintse a szegénység felszámolását, különösen a legkevésbé fejlett országokban és az instabil területeken;

49.  kiemeli, hogy a 4. fejezet erőforrásaira a jelenlegi többéves pénzügyi keret alatt erőteljes nyomás nehezedett, és hogy a fejlesztési támogatásokat egyre nagyobb részben tartották fenn a felmerülő egyéb szakpolitikai területek prioritásai számára; hangsúlyozza a források gyors és rugalmas felhasználhatóságának szükségességét az előre nem látható fejleményekre és válsághelyzetekre adandó válaszokat illetően; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a nagyobb fokú rugalmasság nem biztosítható a segélyhatékonysági elvek és a támogatás kiszámíthatóságának rovására, amely hátrányos lenne a hosszú távú fejlesztési célokat szolgáló eszközökre, és nem eredményezheti a parlamenti ellenőrzés, illetve a partnerországokkal, valamint a civil társadalommal folytatott egyeztetések csökkenését; felszólít a többéves pénzügyi keret fejlesztési programjainak félidős értékelésére;

50.  emlékeztet arra, hogy a kábítószerek tiltott kereskedelmével, előállításával és fogyasztásával, a gyermekkatonákkal, a természeti erőforrások illegális kitermelésével és nem fenntartható kezelésével, a tengeri biztonság hiányával és a terrorizmussal összefüggő problémák megoldása érdekében el kell mélyíteni az együttműködést;

51.  kiemeli, hogy a fejlődő országok a legérzékenyebbek és a leginkább érintettek az éghajlatváltozásban; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos tényezőket minden egyes támogatási eszközbe vonja be, és növelje a jelenlegi cél mértékét, amely szerint a teljes uniós finanszírozás 20%-át kell az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre fordítani;

52.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy hagyjanak fel a túlzott mértékű támogatásokkal, és ne számolják el hivatalos fejlesztési támogatásként az eltúlzott támogatási elemeket (például a menekültekkel kapcsolatos kiadásokat, a diákokra vonatkozó számított kiadásokat, a kötött segélyt, a hitelek után fizetendő kamatokat és az adósságelengedést);

53.  úgy véli, hogy a béke, a biztonság és az igazságosság előmozdítása a fejlődő országokban alapvető fontosságú, és elismeri a biztonsággal kapcsolatos kiadások szükségességét a 16. fenntartható fejlesztési cél eléréséhez; megismétli, hogy a biztonsági és fejlesztési kapacitásépítés támogatására elkülönített, külön eszköz létrehozásával elkerülhető lenne a fejlesztési eszközök és támogatások értékpapírosítása;

54.  felszólítja az EU-t a fenntartható mezőgazdaság támogatásának fokozására annak érdekében, hogy megbirkózhasson az éghajlatváltozás problémájával, különösen támogatva a kisüzemi gazdálkodókat, a növénytermesztés diverzifikálását, valamint az agárerdészeti és az agrárökológiai gyakorlatokat;

55.  megjegyzi, hogy a fejlesztési támogatás fontos szerepet játszhat a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás eseteinek kezelésében, valamint a migrációból és a mobilitás fejlesztéséből származó előnyök növelésében; mindazonáltal úgy véli, hogy az ODA nem használható fel az adományozó országok menekültekre fordított kiadásainak fedezésére, a menekültügyi eljárások uniós határokon kívülre történő helyezésére, sem a származási országba való kitoloncolás és visszafogadás költségeire; elutasítja azt az elgondolást, miszerint a támogatást határellenőrzéshez, a migrációs áramlatok kezeléséhez vagy visszafogadási egyezményekhez kötik, valamint hogy mindez harmadik országokkal történő társulások és együttműködések alapja legyen;

56.  megismétli arra vonatkozó egyértelmű kérését, hogy az EU folyamatosan és növekvő mértékben támogassa és finanszírozza a civil társadalmi szervezeteket, amelyek teljes jogú fejlesztési szereplők, valamint a politikai párbeszédben, illetve az uniós együttműködési eszközök programtervezésében és kivitelezésében való, teljes körű és szabad részvételüket;

57.  úgy véli, hogy a Parlamentnek meg kell vizsgálnia egy átfogó és horizontális mechanizmus kialakítására vonatkozó lehetőségeket a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó – 17 fenntartható fejlesztési célt tartalmazó – általános menetrend olyan módon történő nyomon követése érdekében, amely tiszteletben tartja annak integrált és oszthatatlan jellegét.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

24.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

2

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Ignazio Corrao, Mireille D’Ornano, Doru-Claudian Frunzulică, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, György Hölvényi, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Vincent Peillon, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Eleftherios Synadinos, Bogdan Brunon Wenta, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ádám Kósa, Paul Rübig, Judith Sargentini, Adam Szejnfeld

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jean Lambert, Miroslav Mikolášik

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

17

+

ALDE

Charles Goerens

EFDD

Ignazio Corrao

PPE

György Hölvényi, Ádám Kósa, Miroslav Mikolášik, Paul Rübig, Adam Szejnfeld, Bogdan Brunon Wenta

S&D

Doru-Claudian Frunzulică, Enrique Guerrero Salom, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Vincent Peillon, Elly Schlein

Verts/ALE

Jean Lambert, Judith Sargentini

2

-

NI

Eleftherios Synadinos

PPE

Joachim Zeller

2

0

EFDD

Mireille D’Ornano

GUE/NGL

Lola Sánchez Caldentey

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (28.9.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Petri Sarvamaa

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A többéves pénzügyi keret célkitűzései

1.  rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keretet a stratégiai növekedést, az uniós hozzáadott érték előmozdítását, az uniós gazdaság erősítését és a társadalmak európai eszme iránti elkötelezettségének növelését biztosítani képes összegek alapján kell megtervezni; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek olvashatónak és átláthatónak kell lennie;

A költségvetési ciklus és a stratégiai ciklusok összehangolása

2.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret hétéves időtartama nincs összehangolva a Parlament és a Bizottság ötéves mandátumával, és nem igazodik az Unió 10 éves stratégiai tervezési ciklusához és az Európa 2020 stratégiához sem; véleménye szerint az összehangolás e hiánya alááshatja az Unió demokratikus legitimitását és politikai irányításának hatékonyságát, miután előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben a Parlamentet és a Bizottságot a politikai célkitűzések és pénzügyek tekintetében az előző keret időszakában létrejött megállapodások kötik; hangsúlyozza, hogy ez olyan benyomást kelthet, hogy az európai választások a hosszú távú költségvetési és stratégiai tervezés összefüggésében bizonyos mértékig irrelevánsak;

3.  ismételten hangsúlyozza azon véleményét, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát hétről öt évre kell csökkenteni, hogy a folyamatban lévő programok végrehajtásának és irányításának veszélyeztetése nélkül igazodjon a Parlament és a Bizottság politikai megbízatásának ciklusaihoz(1), ugyanakkor öt plusz öt évre szóló, hosszú távú programozási stratégiát biztosítson, kötelező félidős felülvizsgálattal; rámutat, hogy 2020-ban alkalom nyílik a hosszú távú stratégiai ciklus és a költségvetési ciklus összehangolására, és javasolja e lehetőség kihasználását; úgy véli, hogy a Bizottságnak fontolóra kellene vennie egy gördülő program bevezetését is, amelyben az egyes többéves pénzügyi keretek – amelyeknek időtartama megegyezik a jelenlegivel – részben fednék az előző keretet arra építve, hogy az átfedés elősegítheti a természetesen meglévő hullámhegyek és hullámvölgyek enyhítését;

Az EU kiadásainak átfogó felülvizsgálata

4.  rámutat arra, hogy az Európai Számvevőszék éves és különjelentéseiben(2) számos olyan esetet emelt ki, amikor az EU kiadásait stratégiaibb módon lehetett volna megtervezni, és jobb eredményeket lehetett volna elérni; e tekintetben sajnálja, hogy a nagy kiadási programokra és rendszerekre előirányzott források – potenciálisan ellentmondásos eredményekhez vezetve – gyakran nem igazodtak a tízéves stratégiai tervezési ciklusban meghatározott politikai célkitűzésekhez;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatának benyújtásakor csatolja azon stratégiai prioritások részletes ismertetését, amelyekkel összhangban a többéves pénzügyi keret tervezetét felépítette; hangsúlyozza, hogy e prioritásokat figyelembe kell venni az átfogó Európa 2030 stratégia kidolgozása során, amelyet az Európai Parlamentnek a 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretre irányuló csomag Tanács általi elfogadása előtt alaposan meg kell vizsgálni;

6.  kéri a Bizottságot, hogy az új többéves pénzügyi keretre irányuló új javaslatának elkészítését megelőzően végezze el a kiadások alapos és átfogó felülvizsgálatát, amelynek keretében értékeli az alábbiakat:

–  az Unió költségvetésében előirányzott források milyen mértékben tükrözik az EU stratégiai prioritásait és többletérték-teremtési lehetőségeit, különösen azon szakpolitikákon belül, amelyek bizonyítottan sok forrást használnak fel, miközben pusztán újraelosztási funkciókat látnak el – például a kohéziós politika és a közös agrárpolitika (KAP) –, valamint azon újabb kiemelt szakpolitikai területeken, ahol a költségvetési intézkedések bizonyítottan elégtelenek voltak a körülmények változása idején – például a bevándorlási politika és a külső fellépések;

–  az uniós programok és rendszerek mennyiben járulnak hozzá a stratégiai prioritások teljesüléséhez, mennyiben biztosítják az értékarányosságot és mennyiben csökkentik a szabálytalanság kockázatát, amint azt a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. november 3-i tájékoztatójában az Európai Számvevőszék javasolta(3).

–  a különböző uniós programok és rendszerek mennyire koherens módon működnek együtt, különösen azokon a területeken, ahol a nem egyértelmű célkitűzések vagy végrehajtás ellentmondásos eredményekhez vagy nem hatékony kiadásokhoz vezethetnek;

–  egyes programok egyáltalán nem bizonyultak eredményesnek, vagy bizonyítottan nincs hozzáadott értékük, így rendelkezni lehetne ezek megszüntetéséről olyan programok előmozdítása érdekében, amelyek bizonyítottan rendelkeznek hozzáadott értékkel;

7.  emellett kéri a Bizottságot, hogy az új többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatának kidolgozása előtt a Számvevőszék 19/2016. számú különjelentésében(4) megfogalmazott ajánlásnak megfelelően végezzen összehasonlító elemzést a 2014–2020-as programidőszak vissza nem térítendő és – elsősorban pénzügyi eszközök révén nyújtott – visszatérítendő pénzügyi támogatásainál a végrehajtás költségeire nézve, a tényleges költségszint megállapításának céljából;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keretre irányuló javaslat és az átfogó Európa 2030 stratégia kidolgozása során gondosan vegye figyelembe a kiadások felülvizsgálatának eredményeit; e tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság az uniós költségvetés keretrendszerének valamennyi szintjén és szakaszában gondoskodjon az igazgatási és ellenőrzési mechanizmusok megbízhatóságáról és a csalások és szabálytalanságok hatékony felderítéséről és megelőzéséről; felhívja a Bizottságot, hogy mozduljon el a kockázatalapú értékelés irányába, amelynek révén az ellenőrzésre fordított erőforrások határozottabban azokra a régiókra és területekre összpontosíthatók, ahol bizonyítottan nagyobb a szabálytalanságok kockázata;

A célkitűzések rugalmassága és az újonnan felmerülő prioritások

9.  megjegyzi, hogy az uniós szakpolitikáknak eltérő rövid- és hosszú távú célkitűzései lehetnek, amelyeket nem feltétlenül lehet egy egységes többéves pénzügyi keretben meghatározni; úgy véli, hogy meg kell fontolni új egyensúly kialakítását a politikai menetrend meghatározása, a szakpolitikák végrehajtása és a pénzügyi keretek között;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, megvalósítható-e a valódi költségvetési rugalmasság a szakpolitikai célkitűzések tekintetében, különösen ötéves tervezési horizonttal rendelkező gördülő költségvetés-tervezési program, célkitűzések és szakpolitikák szerinti felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés(ek) és gördülő értékelési program révén; nagyobb belső rugalmasságot tart kívánatosnak az egyes fejezetek és évek között, ami lehetővé teszi az új többéves pénzügyi keret felső határainak maximális kihasználását;

11.  rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keret időszakában az EU új kihívásokkal szembesülhet; felhívja a Bizottságot, hogy a költségvetés tervezése során biztosítson rugalmasságot annak érdekében, hogy a költségvetés képes legyen a váratlanul megváltozó körülmények hatékony kezelésére; e tekintetben úgy véli, hogy továbbra is szükség van megfelelő sürgősségi intézkedések más fellépésekkel összehangolt meghozatalára az európai válságok enyhítése érdekében, elsősorban a mezőgazdaság és a migráció területén, továbbá olyan intézkedésekre, amelyek garantálják egyrészt azt, hogy tiszteletben tartsák a Parlament szerepét a többéves pénzügyi keret végrehajtásában és elfogadásában, illetve másrészt azt, hogy a Tanács ne hozzon intézkedéseket a Parlament hozzájárulása nélkül;

12.  emlékeztet a Parlament azon aggályára, hogy az ezernél is több pénzügyi konstrukció és elkülönített alap kölcsönhatásából és az uniós szakpolitikák támogatására szolgáló, az Unió mérlegében nem rögzített számos pénzügyi mechanizmusból eredő pénzügyi összetettség jelentős részben oka annak, hogy a költségvetések galaxisainak demokratikus elszámoltathatósága lehetetlenné válhat; a költségvetések galaxisainak egyszerűsítése mellett nagyobb rugalmasságra szólít fel a különböző pénzügyi eszközök ágazatokon átnyúló felhasználása terén, hogy le lehessen küzdeni a korlátozó szabályozásokat, amelyek megakadályozzák, hogy a kedvezményezettek több programot vehessenek igénybe a megfelelő célokkal rendelkező projektek számára;

13.  megismétli azon felhívását, hogy az Európai Fejlesztési Alapot integrálják az EU költségvetésébe annak érdekében, hogy lehetővé váljon a túlzott migráció kiváltó okainak jobb kezelése és megoldása, az Unió szakpolitikáival és stratégiáival összhangban, az Unió költségvetési hatásköréből eredő eszközök és módszerek alkalmazásával; úgy véli, hogy a fejlesztési politikában jelentkező közös európai kihívások jobban kezelhetők az uniós költségvetésen alapuló közös igazgatáson keresztül;

Indokolt szükségletek és európai hozzáadott érték

14.  támogatja az Európai Számvevőszék által a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló tájékoztatóban megfogalmazott azon javaslatot, hogy a programok és rendszerek időtartamát inkább a szakpolitikák és a polgárok szükségletei, mint a pénzügyi tervezési időszak hossza alapján érdemes meghatározni(5);

15.  rámutat arra, hogy a kiadások meghatározását megelőzően a tagállamoknak és a Bizottságnak képesnek kell lenniük arra, hogy megfelelően indokolják az uniós finanszírozás szükségességét, és meghatározzák az elérni kívánt célokat, továbbá kiemeli annak fontosságát, hogy integrált, területi alapú megközelítés útján tiszteletben tartsák a polgárok valós szükségleteit; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós kiadásokra vonatkozó döntéseket érintő minden lehetséges bizonytalanság elkerülése érdekében világosan határozza meg a hozzáadott uniós érték kritériumait; rámutat továbbá arra, hogy minden költségvetési döntés során szem előtt kell tartani az eredményesség, a hatékonyság és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét;

16.  véleménye szerint az EU átláthatóságra vonatkozó követelményeit ideális módon teljesítik azok a régiók, amelyek az európai költségvetési számviteli standardoknak megfelelően készítik el beszámolóikat; megállapítja továbbá, hogy a kettős könyvelés ideális megoldás lenne a régiók és a fejlesztési intézmények számára előírt, a Bizottság felé teljesítendő jelentéstételi kötelezettségek enyhítésére; további ösztönzőként szorgalmazza a költségvetési számviteli standardok végrehajtásának és folyamatos alkalmazásának Unió általi társfinanszírozását;

17.  ösztönzi a Bizottságot a kohéziós politikára fordított uniós kiadások struktúrájának és összetételének további javítására és ésszerűsítésére a városi és vidéki térségek és az egyes tagállamok közötti egyenlőtlenségek és törésvonalak sikeres kezelése, az egyre növekvő különbségek sürgős visszafordítása és a széttöredezettség leküzdése, valamint az EU mint demokratikus, erős és összetartó közösség erőteljes jövőbeli fejlődésének biztosítása érdekében; megismétli azon álláspontját, hogy az újonnan kialakított szakpolitikai prioritásokhoz új pénzügyi eszközöket kell rendelni, és azokat nem a meglévő uniós politikák kárára kell finanszírozni; véleménye szerint azonban az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politikái továbbra is támogatást nyújthatnak a legkevésbé fejlett régiók és a határokon átnyúló együttműködés számára, és arra buzdítja a Bizottságot, hogy ne csak újraelosztó jellegű pénzügyi támogatást nyújtson, de a polgárok valós szükségleteit szem előtt tartva az eddigieknél is jobban a növekedés, az innováció, a mobilitás korszerűsítésére és fejlesztésére, az éghajlatváltozásra, a szárazföld biztonságossá tételére – annak érdekében, hogy védve legyen az ember okozta és a természeti katasztrófákkal szemben –, az energetikai és környezetvédelmi átmenetre, valamint az uniós politikák területi hatására összpontosítson, és az EU egészében azonos kritériumokat alkalmazzon; rámutat arra is, hogy ez a helyi viszonyokon alapuló megközelítés európai hozzáadott értéket teremt, és értéket hoz létre az uniós polgárok számára is, és elengedhetetlen az intelligens, fenntartható és befogadó Európa célkitűzésének eléréséhez, mivel rugalmasságot biztosít a különböző területi szükségletekre adott integrált válaszok megfogalmazása során, az uniós politikák tematikus koncentrációjának szem elől tévesztése nélkül;

18.  megismétli azon felhívását, amely a kohéziós politika irányítási rendszerének valamennyi irányítási szinten történő egyszerűsítésére irányult, valamint szorgalmazta az ellenőrzési rendszer egyszerűsítését is, amelynek az adminisztratív terhek mérséklése érdekében erőteljesebben kell a különböző ellenőrző hatóságok közötti keresztpartnerségre és együttműködésre támaszkodnia; véleménye szerint az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politikájának az eddiginél jobban kell összpontosítania az egyes régiók sajátos szükségleteire valós gyengeségeik kezelése és erősségeik előmozdítása érdekében;

19.  rámutat arra, hogy az uniós támogatások elosztása során jobban figyelembe kell venni a kohéziós politika kedvezményezettjeinek múltbéli fejlődését; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a kohéziós projektek társfinanszírozási arányainak olyan felülvizsgált rendszerére irányuló javaslatot, amely elismeri a múltbeli fejlődést, és csökkenti az uniós támogatás részarányát azokon a területeken, ahol bizonyított az előrelépés;

20.  rámutat arra, hogy új egyensúlyra van szükség egyrészt a KAP és a kohéziós politikák és másrészt az EU egyéb belső politikái, valamint az Unió megerősített külső képességei között, a biztonság és a védelem elemeit is beleértve; arra buzdítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatának elkészítése és az EU pénzügyi eszközei, például az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) reformja és végrehajtása során fektessen hangsúlyt a biztonság és a védelem terén folytatott együttműködésre; támogatja a további európai integráció gondolatát és a biztonság és védelem területén indított konkrét kezdeményezéseket;

21.  emlékeztet a KAP kiadásainak fenntarthatatlan szerkezetével kapcsolatos észrevételeire(6): aggodalommal állapítja meg, hogy az uniós mezőgazdasági üzemek 44,7 %-ának éves jövedelme alacsonyabb volt 4000 eurónál; ennél is nagyobb aggodalommal mutat rá, hogy a KAP-ból folyósított közvetlen támogatások kedvezményezettjeinek 80 %-a a kifizetések mintegy 20 %-át kapta, és javasolja, hogy ezen anomália orvoslása érdekében a Bizottság írjon elő felső határértéket a KAP-kifizetések tekintetében; rámutat arra, hogy bizonytalan vagy válságos időkben a nagyobb mezőgazdasági üzemeknek nem feltétlenül van szükségük ugyanolyan fokú támogatásra a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálásához, mint a kisebb mezőgazdasági üzemeknek, mivel ki tudják használni a méretgazdaságosságot, ami vélhetően ellenállóbbá teszi őket; úgy véli, hogy a KAP finanszírozási rendszerei jobban összpontosíthatnának a különleges korlátokkal szembesülő gazdálkodókra: a mezőgazdasági kisüzemekre, az éghajlati vagy földrajzi kihívásokkal küzdő térségekre és a ritkán lakott régiókra;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy a KAP egyszerűsítésének és korszerűsítésének átgondolása során adjon megbízást egy eltérő kialakítású szakpolitikára vagy a közvetlen kifizetések más elosztási modelljére, hogy jobb módot biztosítson a közpénzeknek az agrár-környezetvédelmi és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó fellépések célkitűzéseire való fordítására; hangsúlyozza azonban a magas színvonalú egészségügyi és környezetvédelmi normáknak az élelmiszer-termelésben való fenntartása költségeihez és az egyes földrajzi térségekben tapasztalható nehéz éghajlati körülményekkel összefüggő magas termelési költségek fedezéséhez nyújtott kiegyensúlyozó jellegű pénzügyi kompenzáció szükségességét, miután az európai gazdálkodók gyakran globális versennyel szembesülnek;

Hogyan szüntethetők meg a fennálló kötelezettségvállalások: a valódi értékelés és a tényleges költségvetési kapacitás hiányának hatása

23.  határozottan sajnálatosnak tartja a fennálló kötelezettségvállalások magas szintjének tartós fennmaradását, amit egyrészt a kifizetési kérelmek tagállamok általi benyújtásának késedelme okoz, másrészt az Európai Bizottság azáltal, hogy jelentős késedelemmel javasol programokat; rámutat arra, hogy ezek a körülmények lehetetlenné teszik a költségvetés végrehajtásának mindennemű tényleges félidős vagy a programozási időszak végén sorra kerülő értékelését és felülvizsgálatát; sajnálja, hogy ez hátrányosan érinti a költségvetési hatóság előrejelző képességét; különösen sajnálja, hogy a fennálló kötelezettségvállalások összege 2016 végére jelentős mértékben, 238 milliárd euróra növekedett, és a 2015-höz viszonyított növekedés mértéke – több mint 21 milliárd EUR – a várt növekedés kétszerese volt;

24.  rámutat arra, hogy ezt a helyzetet nagyrészt a tagállamok által a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan benyújtott kifizetési kérelmek nagyon alacsony szintje eredményezte, és hangsúlyozza, hogy ez alááshatja az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét; kéri a Bizottságot, hogy elemezze a tagállami kifizetési kérelmek benyújtása terén bekövetkezett késedelmek kiváltó okait, és különösen, hogy vizsgálja meg újra a strukturális alapok felépítésének egészét az uniós programozást, bizottsági nyomon követést és tagállami hatóságok általi végrehajtást magában foglaló folyamat felgyorsítása érdekében;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az n+2 és az n+3 szabály hozzáadott értékét a strukturális alapok kifizetései tekintetében, és terjesszen elő olyan javaslatot, amely kimondja, hogy a programozási időszak végén a tagállamok kötelesek visszafizetni a strukturális alapokból származó fel nem használt összegeket;

Teljesítményalapú költségvetés: a határértékek megállapításának kerete

26.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat az EU költségvetésének a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvei mentén történő jelentős korszerűsítésére és átalakítására – az ilyen költségvetés-tervezés szociális hatásának értékelése és mindenkori figyelembevétele mellett – annak érdekében, hogy az illeszkedjen az EU-27 szintjén elhatározott új prioritásokhoz, és támogassa a költségvetési stabilizációs funkciót az euróövezet számára a saját források felhasználásával;

27.  úgy véli, hogy ha a kifejezetten az euróövezetbe tartozó tagállamok számára létrehozott bármilyen lehetséges új fiskális rendszerre irányuló javaslat előterjesztésére kerül sor, azt az uniós kereteken belül kell kidolgozni, és megfelelő demokratikus ellenőrzésnek és számonkérésnek kell alávetni a meglévő intézményeken keresztül, és az e rendszerből nyújtott minden pénzügyi segítségnyújtást az egyeztetett strukturális reformok végrehajtásának feltételéhez kell kötni;

28.  kitart amellett, hogy az EU költségvetésének egy uniós politikai stratégiában meghatározott és a többéves pénzügyi keret fejezeteiben kifejezett szakpolitikai célkitűzések elérésére kell irányulnia, és a költségvetési sorokat a tevékenységek szerinti felsorolás helyett e kereteken belül kell feltüntetni, és az e célokat követő programindokolások alá kell csoportosítani; ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy integráltabb megközelítést a különböző költségvetési sorok és források felhasználására annak érdekében, hogy képes legyen megfelelni a tényleges kihívásoknak regionális, nemzeti és európai szinten; hangsúlyozza továbbá, hogy a megerősített együttműködés kiadásait bele kellene foglalni az EU költségvetésébe;

29.  emlékeztet arra, hogy a 2015-ös mentesítést kísérő állásfoglalásában a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat az európai strukturális és beruházási alapok tervezési és megvalósítási mechanizmusának szükséges aktualizálására, figyelembe véve az egyszerűsítés nyomon követésével foglalkozó magas szintű munkacsoport javaslatait, annak érdekében, hogy megerősítse a kohéziós politikának az uniós régiók és tagállamok közötti eltérések és egyenlőtlenségek kezeléséhez való hozzájárulását, és biztosítson jobban kezelhető és mérhetőbb, a programok társadalmi hatását magában foglaló teljesítménymutatókat a következő programozási időszakra; kitart amellett, hogy minden jövőbeli kiadásnak olyan programokra kell összpontosulnia, amelyek bizonyítottan uniós hozzáadott értékkel rendelkeznek, és hogy a teljesítményt kell a programok és rendszerek új generációjának középpontjába állítani a jobb földrajzi egyensúllyal együtt, amelynek biztosítani kell a finanszírozás igazságos elosztását szerte Európában;

30.  rámutat arra, hogy az uniós finanszírozásnak képesnek kell lennie arra, hogy kielégítse az új prioritások – úgymint a terrorizmus elleni küzdelem, a migrációnak egyéb intézkedések mellett a kiváltó okok jobb kezelése, az integráció és határellenőrzések révén történő szabályozása, valamint a brexitből eredő lehetséges pénzügyi kiesés hatásainak minimalizálása – finanszírozási szükségleteit;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy javítson az uniós alapok hozzáadott értékére vonatkozó tájékoztatási stratégiáján;

A brexit utáni kiesés pótlása: a költségvetés karcsúsítása és új források bevonása

32.  úgy véli, hogy bár az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésre vonatkozó döntése sajnálatos esemény, amely negatívan befolyásolja az Egyesült Királyság és a többi tagállam polgárainak jövőjét, egyben lehetőséget is teremt arra, hogy az EU 27 tagállama újradefiniálja és megreformálja politikai ambícióit, valamint a szükséges költségvetési eszközöket és módszereket; úgy véli, hogy a költségvetés reformja tekintetében az EU 27 tagállamának ambiciózusnak kell lennie, és törekednie kell arra, hogy a 28 tagú Unióéhoz hasonló szinten tartsa az EU éves költségvetését;

33.  úgy véli, hogy a brexitből eredő költségvetési kiesés által várhatóan a legjelentősebb mértékben sújtott szakpolitikai területeket meg kell óvni a jelentős visszaeséstől annak érdekében, hogy ne destabilizálódjon egyetlen jelenlegi gazdasági, társadalmi vagy igazgatási keret sem; rámutat arra, hogy az Unió globális vezető szerepének erősítése érdekében különösen szükség van a növekedés, a munkahelyek, a társadalmi kohézió, a kutatás, a fejlesztés és az innováció területét érintő uniós források védelmére; e vonatkozásban felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló javaslat és hatásvizsgálatai elkészítése során gondosan vizsgálja meg a brexit különböző forgatókönyveinek következményeit;

34.  rámutat ugyanakkor arra, hogy a költségvetési kiesés pótlása során nem a közpénzből való finanszírozás arányának növelését, hanem valamennyi szakpolitikai terület számára a fenntarthatóbb pénzügyi alapok biztosítását, valamint a lehető legnagyobb multiplikátorhatású magánforrások mozgósítását kell célul kitűzni; e tekintetben a támogatásalapú szubvenciókról egy pénzügyibb szemléletű, eszközorientált rendszer felé elmozduló paradigmaváltást szorgalmaz az uniós kiadások területén, amely azonban körültekintően figyelembe veszi a különböző kedvezményezettek kapacitásait és pénzügyi igényeit is; hangsúlyozza azonban, hogy ezt a váltást úgy kell megvalósítani, hogy az ne ássa alá a költségvetés átlátható kezelését és a költségvetési ellenőrző intézkedéseket;

35.  emlékeztet, hogy a pénzügyi eszközök nem alkalmasak mindenfajta beavatkozásra az olyan szakpolitikai területeken, mint a kohéziós politika; rámutat, hogy a hitelek, részvények vagy garanciák kiegészítő szerepet tölthetnek be, de elővigyázatosan, megfelelő előzetes értékelést követően kell őket használni, és a támogatásokat csak akkor kell kiegészíteni, ha az ilyen pénzügyi eszközöknek további pénzügy támogatás bevonása révén bizonyított hozzáadott értéke van;

36.  különösen hangsúlyozza az EU GNI-jének 1 %-ában rögzített szükségtelen plafon – amelyet a 2014–2020 közötti időszakra szóló jelenlegi többéves pénzügyi keretre vonatkozóan vezettek be – elhagyásának szükségességét, mivel e plafon gyakran korlátozza a kiadásokat, és jelentősen megnehezíti a költségvetés egyensúlyba hozatalát változó körülmények idején; arra buzdítja a tagállamokat, hogy a költségvetés megvitatása során vizsgálják meg a rugalmasság lehetőségét;

37.  ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan új forrásokra irányuló javaslatokat, amelyek mérsékelnék az uniós költségvetésbe befizetett, tisztán GNI-alapú nemzeti hozzájárulásokat; rámutat arra, hogy az új rendszer véget vethetne a „méltányos megtérülés” Európa-ellenes, könyvelői szemléletének, amely aránytalan hangsúlyt helyez a tagállamok közötti nettó mérlegekre, és amely, sajnálatos módon, sok éve uralja a Tanácsban folytatott költségvetési vitákat;

38.  úgy véli, hogy a 27 tagú EU költségvetése megerősítésének egyik módjaként a Bizottságnak – a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportnak az EU jövőbeli finanszírozásáról szóló jelentésében(7) bemutatott módon – elsőként a szén-dioxid-árazáson alapuló CO2-adó (adózás vagy piaci alapú eszközök felhasználásával történő) beszedésének lehetőségét kellene megvizsgálnia; úgy véli, hogy egy ilyen eszköz hozzáadott többletértéket is nyújtana Európában, mivel ez az adó a fogyasztói és a termelői magatartás megváltozását is ösztönözné egy kisebb szén-dioxid-kibocsátású jövő érdekében; úgy véli azonban, hogy minden adóra alapozott uniós megoldásnak semleges hatásúnak kell lennie az egyes tagállamok teljes adóterhelése tekintetében, és inkább a kockázatot jelentő szereplők hozzájárulásainak növelésére kell támaszkodnia; rámutat arra, hogy egy ilyen CO2-adónak figyelembe kellene vennie a jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszereket az egymást lefedő vagy egymásnak ellentmondásos eszközök és célkitűzések elkerülése érdekében;

39.  arra buzdítja az Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg az EU 27 tagállamának rendelkezésére álló olyan más adóalapú forrásokat, amelyek további európai hozzáadott értéket kínálhatnának egyes kockázatokkal összefüggő szakpolitikai területeken, egyúttal megerősítve az EU költségvetését;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy használja ki az EU költségvetésének reformjára kínálkozó lehetőséget, és szüntessen meg minden visszatérítési mechanizmust, mivel ez igazságosabb, méltányosabb és ösztönzőbb struktúrát nyújtana minden tagállamnak.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

10

8

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Inés Ayala Sender, Martina Dlabajová, Luke Ming Flanagan, Ingeborg Gräßle, Arndt Kohn, Monica Macovei, Petri Sarvamaa, Bart Staes, Hannu Takkula, Tomáš Zdechovský, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Brian Hayes, Karin Kadenbach, Younous Omarjee, Julia Pitera

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Tiziana Beghin, Tiemo Wölken

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

10

+

ALDE

ECR

PPE

Nedzhmi Ali, Martina Dlabajová, Hannu Takkula

Monica Macovei

Ingeborg Gräßle, Brian Hayes, Julia Pitera, Petri Sarvamaa, Tomáš Zdechovský, Joachim Zeller

8

-

EFDD

GUE/NGL

S&D

VERTS/ALE

Tiziana Beghin

Luke Ming Flanagan, Younous Omarjee

Inés Ayala Sender, Karin Kadenbach, Arndt Kohn, Tiemo Wölken

Bart Staes

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

  Lásd a Parlament „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című 2016. július 6-i állásfoglalásának (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309) 73. bekezdését, valamint 2017. április 27-i állásfoglalásának 5. bekezdését (az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek, Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0143).

(2)

  Lásd pl. az Európai Számvevőszék 2016. évi 4., 8., 19. és 23. számú különjelentését.

(3)

  Lásd az 55. pontot.

(4)

  A Számvevőszék 19/2016. számú különjelentése: „A pénzügyi eszközök szerepe az uniós költségvetés végrehajtásában – a 2007–2013-as programidőszak tanulságai”.

(5)

  Lásd a 39. és 40. pontot.

(6)

  Lásd 2017. április 27-i állásfoglalásának 5. bekezdését (az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek, Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0143).

(7)

  Európai Bizottság, „Az EU jövőbeli finanszírozása: a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport zárójelentése és ajánlásai”, 2017. január 4., 41–44. o.


MÓDOSÍTÁSOK FORMÁJÁBAN MEGFOGALMAZOTT ÁLLÁSPONT a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (28.2.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről: Marita Ulvskog (elnök)

Position

MÓDOSÍTÁSOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság a Költségvetési Bizottság mint illetékes bizottság részére az alábbi módosításokat fogalmazza meg:

Módosítás    1

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

1 bevezető hivatkozás

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174., 175., 311., 312. és 323. cikkére,

Módosítás    2

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

7 bevezető hivatkozás

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0000/2018),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére és bizottsági módosításaira (A8-0000/2018),

Módosítás    3

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

B preambulumbekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

B.  mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről gyorsan bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a tényleges igények és politikai törekvések teljesítésére, mivel már kezdettől fogva azt kérték, hogy kezeljen számos olyan válságot és új kihívást a befektetés, a migráció és menekültügy, az ifjúsági foglalkoztatás, a biztonság, a mezőgazdaság és a környezet területén, amelyekkel az elfogadásának időpontjában nem számoltak; mivel ennek eredményeként a jelenlegi többéves pénzügyi keret már a végrehajtás első két éve után elérte határait, mivel a rendelkezésre álló tartalékkereteket kimerítették, jelentős mértékben mobilizálták a rugalmassági rendelkezéseket és különleges eszközöket, a meglévő politikák és programok nyomás alá kerültek, vagy akár még csökkentették is azokat, valamint néhány költségvetésen kívüli mechanizmust hoztak létre, ilyen módon kompenzálva az uniós költségvetés elégtelen szintjét;

B.  mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről gyorsan bebizonyosodott, hogy nem alkalmas a tényleges igények és politikai törekvések teljesítésére, mivel már kezdettől fogva azt kérték, hogy kezeljen számos olyan válságot és új kihívást a beruházás, a társadalmi kirekesztés, a migráció és menekültügy, az ifjúsági foglalkoztatás, a biztonság, a mezőgazdaság és a környezet területén, amelyekkel az elfogadásának időpontjában nem számoltak; mivel ennek eredményeként a jelenlegi többéves pénzügyi keret már a végrehajtás első két éve után elérte határait, mivel a rendelkezésre álló tartalékkereteket kimerítették, jelentős mértékben mobilizálták a rugalmassági rendelkezéseket és speciális eszközöket, a meglévő politikák és programok nyomás alá kerültek, vagy akár még csökkentették is azokat, veszélyeztetve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek – köztük a szegénységre vonatkozó célkitűzés – megvalósítását, valamint néhány költségvetésen kívüli mechanizmust hoztak létre, ilyen módon kompenzálva az uniós költségvetés elégtelen szintjét;

Módosítás    4

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

3 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

3a.  megjegyzi, hogy a jelenlegi költségvetési korlátok közepette rendkívül fontos az európai polgárok teljes körű támogatásának megszerzése, hogy meg lehessen erősíteni és teljesíteni lehessen a növekedéssel és a munkahelyekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásainkat; kéri ezért a meglévő források jobb felhasználását, és hangsúlyozza, hogy az Európai Unió előtt álló kihívás nem az, hogy többet költsünk, hanem az, hogy hatékonyabban költsük el a forrásokat;

Módosítás    5

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

3 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

3b.  hangsúlyozza, hogy a veszélyeztetett csoportok szegénységének csökkentését, valamint társadalmi befogadását célzó politikák nem hozták a várt eredményeket, és emlékezteti a Bizottságot, hogy kötelezettséget vállalt konkrét javaslatok megtételére egy olyan teljesítményalapú költségvetéstervezési modell létrehozása érdekében, amelyben valamennyi költségvetési tételhez célkitűzések és teljesítménymutatókkal mérendő eredmények tartoznak;

Módosítás    6

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

4 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

4.  meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek az Unió kialakult politikáira és prioritásaira kell épülnie, amelyek a béke, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására, a jólét, a hosszú távú fenntartható gazdasági növekedés, a jó minőségű munkahelyek, a fenntartható fejlődés és az innováció fellendítésére, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a tagállamok és polgárok közötti szolidaritás erősítésére irányulnak; úgy véli, hogy ezek a pillérek az előfeltételei a megfelelően működő egységes piacnak és gazdasági és monetáris uniónak, valamint a globális európai pozíciók megerősítésének; bízik abban, hogy ezek minden eddiginél fontosabbak Európa jövőbeli törekvései szempontjából;

4.  meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek az Unió kialakult politikáira és prioritásaira kell épülnie, amelyek a béke, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására, a jólét, a hosszú távú fenntartható gazdasági fejlődés és növekedés, a tisztes munkához vezető, teljes körű munkavállalói jogokkal járó minőségi foglalkoztatás és az innováció fellendítésére, valamint a valamennyi polgár számára biztosított esélyegyenlőség és különösen a nemek közötti egyenlőség erősítésére irányulnak, előmozdítva a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót és a tagállamok és polgárok közötti szolidaritást; úgy véli, hogy ezek a pillérek az előfeltételei a megfelelően működő egységes piacnak és gazdasági és monetáris uniónak, valamint a globális európai pozíciók megerősítésének; bízik abban, hogy ezek minden eddiginél fontosabbak Európa jövőbeli törekvései szempontjából;

Módosítás    7

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

4 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

4a.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak teljesítenie kell a Szerződések szerinti kötelezettségvállalásait, ezen belül elő kell mozdítania az emberek jólétét, a teljes foglalkoztatást, a társadalmi haladást, a társadalmi kohéziót, a társadalmi igazságosságot és védelmet, a tisztességes versenyt, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást, a gyermekek jogainak védelmét, a minőségi oktatás fejlesztését, valamint Európa kulturális örökségének ismertségét és terjesztését; kitart amellett, hogy az Uniónak ezeket a célokat olyan megfelelő eszközökkel kell elérnie, amelyek biztosítják népei élet- és munkakörülményeinek folyamatos javulását, és hozzájárulnak a Chartában rögzített alapvető jogok megőrzéséhez és fejlesztéséhez, továbbá védelmük erősítéséhez;

Módosítás    8

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

4 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

4b.  rámutat arra, hogy az Európai Uniónak teljesítenie kell azon kötelezettségvállalását, hogy élen fog járni az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak megvalósításában;

Módosítás    9

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

5 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

5.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek lehetővé kell tennie az Unió számára, hogy megoldásokat találjon, és megerősödve emelkedjen ki az évtized válságaiból: a gazdasági és pénzügyi visszaesésből, a migráció és a menekültek jelenségéből, valamint az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák, a terrorizmus és az instabilitás által kiváltott válságokból, csak hogy néhányat nevezzünk meg; hangsúlyozza, hogy ezek a belföldi következményekkel is járó globális, határokon átnyúló kihívások leleplezik gazdaságaink és társadalmaink kölcsönös függő viszonyát, és rámutatnak a közös fellépések szükségességére;

5.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek lehetővé kell tennie az Unió számára, hogy megoldásokat találjon, és megerősödve emelkedjen ki az évtized válságaiból: a gazdasági, társadalmi és pénzügyi visszaesésből, az egyenlőtlenségek mélyüléséből, a szegénységből, különösen a gyermekszegénységből és a társadalmi kirekesztésből, a migráció és a menekültek jelenségéből, valamint az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák, a terrorizmus és az instabilitás által kiváltott válságokból, csak hogy néhányat nevezzünk meg; hangsúlyozza, hogy ezek a belföldi következményekkel is járó globális, határokon átnyúló kihívások leleplezik gazdaságaink és társadalmaink kölcsönös függő viszonyát, és rámutatnak a közös fellépések szükségességére;

Módosítás    10

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

7 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

7.  kéri ezért a meglévő politikák, különösen a Szerződésekben rögzített régóta fennálló uniós politikák, nevezetesen a közös agrárpolitika és halászati politika, valamint a kohéziós politika folyamatos támogatását; elutasít minden olyan próbálkozást, amely e politikák nemzeti hatáskörbe történő visszautalására irányul, mivel nem csökkentené az adófizetőkre és a fogyasztókra háruló pénzügyi terhet, és jobb eredményeket sem érne el, ehelyett azonban akadályozná a növekedést és az egységes piac működését, miközben növelné az egyenlőtlenségeket a területek és a gazdasági ágazatok között; a következő programozási időszakban ugyanolyan szintű finanszírozást szándékozik biztosítani e politikák tekintetében az EU-27 számára, miközben tovább javítja azok hozzáadott értékét, és egyszerűsíti az említett politikákhoz kapcsolódó eljárásokat;

7.  kéri ezért a meglévő politikák, különösen a Szerződésekben rögzített régóta fennálló uniós politikák, nevezetesen a közös agrárpolitika és halászati politika, valamint a kohéziós politika folyamatos támogatását; elutasít minden olyan próbálkozást, amely e politikák nemzeti hatáskörbe történő visszautalására irányul, mivel nem csökkentené az adófizetőkre és a fogyasztókra háruló pénzügyi terhet, és jobb eredményeket sem érne el, ehelyett azonban akadályozná a növekedést, a szolidaritást és az egységes piac működését, miközben tovább mélyítené az egyenlőtlenségeket és növelné a különbségeket a területek és a gazdasági ágazatok között; a következő programozási időszakban legalább ugyanolyan szintű finanszírozást szándékozik biztosítani e politikák tekintetében az EU-27 számára, miközben tovább javítja azok hozzáadott értékét, és egyszerűsíti az említett politikákhoz kapcsolódó eljárásokat;

Módosítás    11

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

17 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

17.  úgy véli, hogy az EU politikai prioritásainak a konkrét beruházásokba történő átültetése révén a többéves pénzügyi keret kiváló eszközt kínál az európai projekt hosszú távú tervezéséhez és a tagállamokban a közberuházások bizonyos állandó szintjének biztosításához; emlékeztet továbbá arra, hogy az uniós költségvetés jellemzően egy beruházási költségvetés, amely a nemzeti, regionális és helyi szinten indított tevékenységek finanszírozásának egy további és kiegészítő forrásaként működik;

17.  úgy véli, hogy az EU politikai prioritásainak a konkrét beruházásokba és azon belül szociális beruházásokba történő átültetése révén a többéves pénzügyi keret kiváló eszközt kínál az európai projekt hosszú távú tervezéséhez és a tagállamokban a közberuházások bizonyos állandó szintjének biztosításához; emlékeztet továbbá arra, hogy az uniós költségvetés jellemzően egy beruházási költségvetés, amely a nemzeti, regionális és helyi szinten indított tevékenységek finanszírozásának egy további és kiegészítő forrásaként működik;

Módosítás    12

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

17 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

17a.  felhív a jövőorientált ágazatokon belüli munkahelyteremtésbe, a szociális gazdaságba és a szociális, egészségügyi és gondozási ágazatokba történő fokozott beruházásra;

Módosítás    13

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

37 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

37.  úgy véli, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA), amely az uniós szolidaritást biztosítja, és támogatást nyújt azoknak a munkavállalóknak, akik a világkereskedelem szerkezetében a globalizáció által kiváltott jelentős strukturális változások, illetve a globális gazdasági és pénzügyi válság miatt veszítették el munkahelyüket, nem sikerült felnőnie az elvárásokhoz, és ezért azt javítani kell; rámutat többek között arra, hogy az EGAA-ból származó támogatás végrehajtására irányuló eljárások túlságosan időigényesek és nehézkesek; úgy véli, hogy a felülvizsgált EGAA-t az új többéves pénzügyi keretben legalább azonos éves összeggel kell ellátni;

37.  úgy véli, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA), amely az uniós szolidaritást biztosítja, és támogatást nyújt azoknak a munkavállalóknak, akik a világkereskedelem szerkezetében a globalizáció által kiváltott jelentős strukturális változások, illetve a globális gazdasági és pénzügyi válság miatt veszítették el munkahelyüket, nem valósította meg a benne rejlő összes lehetőséget, és javítani lehetne rajta annak érdekében, hogy ténylegesen el lehessen érni az elbocsátott munkavállalókat (a kkv-któl elbocsátottakat is) és vissza lehessen őket vezetni a munkaerőpiacra, valamint hogy több tagállamot lehessen bevonni;

Módosítás    14

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

47 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

47.  kéri az uniós költségvetési rendszer valódi egyszerűsítését a következő többéves pénzügyi keretben; hangsúlyozza különösen azt, hogy csökkenteni kell a hasonló típusú tevékenységeket kiszolgáló eszközök közötti átfedéseket, például az innováció, a kkv-k és a közlekedés területén, továbbá hogy meg kell szüntetni a különböző finanszírozási formák és források közötti versenyt, hogy maximalizálják a kiegészítő jelleget, és egy koherens pénzügyi keretet biztosítsanak;

47.  kéri az uniós költségvetési rendszer valódi egyszerűsítését a következő többéves pénzügyi keretben; hangsúlyozza különösen azt, hogy a különböző programok fontos elemeinek elvesztését nem kockáztatva csökkenteni kell a hasonló típusú tevékenységeket kiszolgáló eszközök közötti átfedéseket, például az innováció, a kkv-k és a közlekedés területén, továbbá hogy meg kell szüntetni a különböző finanszírozási formák és források közötti versenyt, több szinergiát hozva létre az eszközök között, hogy maximalizálják a kiegészítő jelleget, és jobban kezeljék a munkanélküliséghez és a demográfiai változásokhoz hasonló strukturális problémákat, ezáltal pedig koherensebb pénzügyi keretet eredményezzenek;

Módosítás    15

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

62 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

62.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben egyszerűsítse és harmonizálja a pénzügyi eszközök használatára irányadó szabályokat, hogy maximalizálja azok hatékony alkalmazását; mérlegeli egy olyan egységes alap létrehozásának a továbbiakban megvitatandó lehetőségét, amely uniós szinten integrálná azokat a pénzügyi eszközöket, amelyeket központilag kezelnek olyan programok keretében, mint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF), a Horizont 2020, a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME), a Kreatív Európa és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI), illetve az Európai Stratégai Beruházási Alap (ESBA); úgy véli, hogy egy ilyen átfogó megoldás világos struktúrát teremtene a pénzügyi eszközök különböző típusai közötti választáshoz a különböző szakpolitikai területek és tevékenységtípusok számára; hangsúlyozza azonban, ez az alap sohasem integrálhatja a tagállamok által a kohéziós politika keretében kezelt pénzügyi eszközöket;

62.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben egyszerűsítse és harmonizálja a pénzügyi eszközök használatára irányadó szabályokat, hogy maximalizálja azok hatékony alkalmazását; mérlegeli egy olyan egységes alap létrehozásának a továbbiakban megvitatandó lehetőségét, amely uniós szinten integrálná azokat a pénzügyi eszközöket, amelyeket központilag kezelnek olyan programok keretében, mint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF), a Horizont 2020, a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME), a Kreatív Európa és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI), illetve az Európai Stratégai Beruházási Alap (ESBA); úgy véli, hogy egy ilyen átfogó megoldás világos struktúrát teremthetne a pénzügyi eszközök különböző típusai közötti választáshoz a különböző szakpolitikai területek és tevékenységtípusok számára; hangsúlyozza azonban, ez az alap sohasem integrálhatja a tagállamok által a kohéziós politika keretében kezelt pénzügyi eszközöket;

Módosítás    16

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

65 bekezdés – 2 fejezet – 1 bekezdés – 1 albekezdés

Véleménytervezet

Módosítás

–  beruházások az innovációba, digitalizációba, újraiparosításba, kkv-kba, közlekedésbe, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba

–  beruházások az innovációba, digitalizációba, újraiparosításba, kkv-kba, közlekedésbe, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba és a demográfiai kihívások kezelésébe

Módosítás    17

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

65 bekezdés – 2 fejezet – 1 bekezdés – 2 albekezdés

Véleménytervezet

Módosítás

–  foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás

–  foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás, az egyenlőtlenségek csökkentése és a szegénység elleni küzdelem

 

  a készségek és képesítések összehangolása a munkaerőpiaci igényekkel

 

  a tagállamok és a tagjelölt országok között a foglalkoztatásbeli teljesítményben meglévő különbségek csökkentése

Módosítás    18

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

65 bekezdés – 2 fejezet – 2 bekezdés

Véleménytervezet

Módosítás

–  oktatás és egész életen át tartó tanulás

–  oktatás, különös hangsúlyt helyezve a digitális és vállalkozói készségekre, és az egész életen át tartó tanulás

Módosítás    19

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

68 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

68.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben nagyobb mértékben olyan területekre kell összpontosítani a költségvetési forrásokat, amelyek egyértelmű európai hozzáadott értéket mutatnak fel, és ösztönzik a gazdasági növekedést, a versenyképességet és a foglalkoztatást; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kutatás és innováció fontos szerepet tölt be a fenntartható, a világ élvonalában lévő tudásalapú gazdaság megteremtésében, és sajnálja, hogy megfelelő finanszírozás hiányában ezen a területen a kiváló minőségű projekteknek csak egy kis része részesült uniós finanszírozásban a jelenlegi a többéves pénzügyi keretben;

68.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben nagyobb mértékben olyan területekre kell összpontosítani a költségvetési forrásokat, amelyek egyértelmű európai hozzáadott értéket mutatnak fel, és ösztönzik a gazdasági fejlődést és a társadalmi befogadást, a versenyképességet és a foglalkoztatást;

Módosítás    20

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

74 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

74.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a digitális egységes piac megvalósításának finanszírozását azáltal, hogy teljes mértékben kihasználják a spektrumot, az 5G bevezetését és a gigabitalapú internetkapcsolatot, valamint további előrelépéseket tesznek az uniós távközlési szabályok harmonizálása terén, hogy megfelelő szabályozási keretet hozzanak létre az internetkapcsolat javítására szerte az Unióban; hangsúlyozza, hogy a távközlési CEF-nek továbbra is támogatnia kell a digitális szolgáltatások infrastruktúráit és a széles sávú hálózatokat azáltal, hogy lehetővé teszi azok hozzáférhetőségét, a távoli területeken és a vidéki térségekben is, valamint javítja a digitális jártasságot, az összekapcsolást és az interoperabilitást;

74.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a digitális egységes piac megvalósításának finanszírozását azáltal, hogy teljes mértékben kihasználják a spektrumot, az 5G bevezetését és a gigabitalapú internetkapcsolatot, valamint további előrelépéseket tesznek az uniós távközlési szabályok harmonizálása terén, hogy megfelelő szabályozási keretet hozzanak létre az internetkapcsolat javítására szerte az Unióban; hangsúlyozza, hogy a távközlési CEF-nek továbbra is támogatnia kell a digitális szolgáltatások infrastruktúráit és a széles sávú hálózatokat azáltal, hogy lehetővé teszi azok hozzáférhetőségét, a távoli területeken és a vidéki térségekben is, valamint javítja a digitális jártasságot, az összekapcsolást és az interoperabilitást; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy javítsák az európai polgárok és munkaerő digitális készségeit;

Módosítás    21

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

81 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

81.  hangsúlyozza, hogy 2020 után is a kohéziós politikának kell az Európai Unió fő beruházási politikájának maradnia, amely felöleli az összes uniós régiót, miközben az erőforrások többségét a legsérülékenyebb térségekre összpontosítja; úgy véli, hogy azon Szerződésben rögzített célon túl, hogy csökkenteni kell a fejlettségi szintek közötti egyenlőtlenségeket, és javítani kell a konvergenciát, a kohéziós politikának az átfogó uniós politikai célkitűzések elérésére kell összpontosítania, és ezért azt javasolja, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a kohéziós politika három alapjának – az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak (ERFA), az Európai Szociális Alapnak (ESZA) és a Kohéziós Alapnak – elsősorban az innováció, digitalizáció, az újraiparosítás, a kkv-k, a közlekedés, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás támogatására kell összpontosítania; szorgalmazza továbbá a területi együttműködési elem megerősítését és a politika városi dimenziójának kialakítását;

81.  hangsúlyozza, hogy 2020 után is a kohéziós politikának kell az Európai Unió fő beruházási politikájának maradnia, amely felöleli az összes uniós régiót, miközben az erőforrások többségét a legsérülékenyebb térségekre összpontosítja; úgy véli, hogy azon Szerződésben rögzített célon túl, hogy a tagállamok közötti szolidaritás szellemében csökkenteni kell a fejlettségi szintek közötti egyenlőtlenségeket, és javítani kell a konvergenciát, a kohéziós politikának az átfogó uniós politikai célkitűzések elérésére kell összpontosítania, és ezért azt javasolja, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a kohéziós politika három alapjának – az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak (ERFA), az Európai Szociális Alapnak (ESZA) és a Kohéziós Alapnak – elsősorban a lemaradó régiókban élő uniós polgárok élet- és munkakörülményeinek a javításához nyújtott támogatásra kell összpontosítania, mégpedig az innováció, a digitalizáció, az újraiparosítás, a kkv-k, a közlekedés, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, a szegénység mérséklése és a demográfiai kihívások (ezen belül az elnéptelenedés és a népesség eloszlása) középpontba állításával; szorgalmazza továbbá a területi együttműködési elem megerősítését és a politika városi dimenziójának kialakítását;

Módosítás    22

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

82 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

82.  kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy a 2020 utáni időszakban az EU-27 tekintetében legalább a 2014–2020-as időszak költségvetésének szintjén tartsák a kohéziós politika finanszírozását; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika forrásainak elosztásakor a GDP maradjon az egyik paraméter, azonban úgy véli, hogy azt a társadalmi, környezeti és demográfiai mutatók egy további készletének kell kiegészítenie, hogy jobban figyelembe vegyék az uniós régiók közötti újfajta egyenlőtlenségeket; emellett támogatja, hogy az új programozási időszakban folytassák azokat az elemeket, amelyek a jelenlegi többéves pénzügyi keretben korszerűbbé és teljesítményorientáltabbá tették a kohéziós politikát;

82.  úgy véli, hogy ha a 2020 utáni időszakban az EU-27 tekintetében legalább a 2014–2020-as időszak költségvetésének szintjén tartják a kohéziós politika finanszírozását, az nem lesz elegendő a különbségek – különösen az egy évtizeden át tartó gazdasági válságból eredő társadalmi különbségek – csökkentéséhez; ezért kéri e szakpolitikai alapok, különösen az ESZA jelentős növelését; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika forrásainak elosztásakor a GDP maradjon az egyik paraméter, azonban úgy véli, hogy azt a társadalmi, környezeti és demográfiai mutatók egy további készletének kell kiegészítenie, hogy jobban figyelembe vegyék az uniós régiók közötti újfajta egyenlőtlenségeket; emellett támogatja, hogy az új programozási időszakban folytassák azokat az elemeket, amelyek a jelenlegi többéves pénzügyi keretben korszerűbbé és teljesítményorientáltabbá tették a kohéziós politikát, valamint határozottabban annak célkeresztjébe állították a társadalmi befogadást;

Módosítás    23

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

83 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

83.  szilárdan elkötelezett a szociális Európa megvalósítása és a szociális jogok európai pillérének bevezetése mellett, és rámutat az ezekhez a célokhoz hozzájáruló, már meglévő mechanizmusokra, nevezetesen az Európai Szociális Alapra (ESZA), az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapra, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapra (EGAA) és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjára (EaSI); úgy véli, hogy ezeket garantálni kell a következő többéves pénzügyi keretben;

83.  szilárdan elkötelezett az EUMSZ 9. cikkéből eredő, a szociális Európa megvalósítására és a szociális jogok európai pillérének bevezetésére vonatkozó kötelezettség mellett, amely egy nagymértékben versenyképes szociális piacgazdaság fenntartható növekedésén alapul, amelynek célja a Szerződésnek megfelelően a teljes körű foglalkoztatás és a társadalmi haladás, és amely a Szerződésnek megfelelően előmozdítja a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét; kiemeli, hogy e bevezetés megköveteli a szociálpolitikák megfelelő finanszírozását, tekintve, hogy a szociális ügyekre fordított kiadások jelenleg nem elégségesek, és hangsúlyozza, hogy ebből következően növelni kell az ezekhez a célokhoz hozzájáruló, már meglévő mechanizmusok, nevezetesen az Európai Szociális Alap (ESZA), az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) számára nyújtott finanszírozást; kitart amellett, hogy ezeket garantálják a következő többéves pénzügyi keretben, és a továbbiakban is túlnyomórészt vissza nem térítendő támogatásokból hajtsák végre;

Módosítás    24

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

83 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

83a.  úgy véli, hogy a kohéziós politikára elkülönített pénzügyi források megfelelő hányadát az Európai Szociális Alapnak kell adni, hogy az képes legyen sikeresen megfelelni az új kihívásoknak, például a szociális jogok európai pillérének kellő időben történő végrehajtásával és a társadalmi párbeszéd fejlesztésével kapcsolatban, valamint tovább tudja támogatni a tisztességes munkahelyek teremtését, a tartós munkanélküliséggel való megbirkózást és az idősebb munkavállalók munkaerőpiaci beilleszkedését, a készségfejlesztést és az egész életen át tartó tanulást, a minőségi szociális szolgáltatásokra és a szociális gazdaságra irányuló társadalmi beruházások ösztönzését, a szegénység, az egyenlőtlenségek és a demográfiai változás leküzdését; kitart amellett, hogy ahhoz, hogy az ESZA a továbbiakban is hozzá tudjon járulni a gazdasági és társadalmi kohézióhoz, meg kell őriznie az önállóságát;

Módosítás    25

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

83 b bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

83b.  különösen kiemeli, hogy az ESZA-nak ki kell terjesztenie támogatását a társadalmi párbeszéd fejlesztésére, mégpedig a szociális partnerek – ezen belül az európai ágazati és ágazatközi szintek – kapacitásépítésének javítása révén, és hogy e kötelezettségvállalásnak az EU valamennyi régiójában található tagállamok számára kötelezővé kell válnia, és a szociális párbeszéd erősítése érdekében megfelelő ESZA-forrásokat kell előirányozni a szociális partnerek által végzett kétoldalú és/vagy egyoldalú kapacitásépítési tevékenységekre; hangsúlyozza, hogy mindig tiszteletben kell tartani a kevés adminisztratív kapacitással rendelkező kedvezményezettek szükségleteit;

Módosítás    26

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

83 c bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

83c.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek teljes száma továbbra is nagyon nagy: 118 millió, azaz az EU teljes lakosságának 23,5%-a 2016-ban, ami azt mutatja, hogy messze nem haladunk a megfelelő pályán az Európa 2020 stratégia szegénységre és társadalmi kirekesztésre vonatkozó céljának elérése felé; kéri ezért a szociálpolitikai intézkedésekre fordítható pénzügyi források növelését; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje annak bevezetését, hogy az ESZA minimálisan 30%-át a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre kell fordítani, és szorosan kövesse nyomon, hogy ezt az elkülönített részt ténylegesen e célra fordítják-e; hangsúlyozza egyszersmind a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap különleges szerepét, amely megkönnyíti a leginkább rászorulókat támogató szervezetek működését és az élelmiszer-szegénység strukturális problémájával, valamint az energiaszegénység súlyosbodó problémájával való megbirkózást;

Módosítás    27

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

83 d bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

83d.  rámutat arra, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) alapvető szerepet tölt be a megfelelő innovatív szakpolitikai megoldások kidolgozásában, amelyekkel sikeresen kezelhető az egyre összetettebb foglalkoztatási és szociális kihívások köre, valamint az intézményi kapacitásépítéshez és a szociálpolitikai intézkedések végrehajtásában részt vevő különféle szervezetek működéséhez szükséges támogatás biztosításában, külön figyelemmel a bővített társadalmi párbeszédre és kollektív tárgyalásra, továbbá a munkavállalók tisztességes és önkéntes határokon átnyúló mobilitásának sikeres előmozdításában és a rászoruló csoportok, mikrovállalkozások és szociális vállalkozások mikrofinanszírozáshoz való hozzáférésének további megkönnyítésében; ezért kitart az EasI-en belül a Progress területnek juttatott 55%-os előirányzat megtartása mellett;

Módosítás    28

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

84 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

84.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan fel kell lépni a munkanélküliséggel szemben, különösen a fiatalok körében, és ezért kéri, hogy a következő programozási időszakban kétszerezzék meg az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretösszegét; úgy véli, hogy az oktatás és képzés fellendítésére, különösen a digitális készségek fejlesztésére irányuló beruházások továbbra is az EU kiemelt prioritásai közé tartoznak;

84.  hangsúlyozza, hogy továbbra is kiemelt prioritásként kell kezelni az ifjúsági munkanélküliség leküzdését, különösen a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok körében, és ezért kéri, hogy a 2020 utáni időszakban kétszerezzék meg az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretösszegét, és emellett biztosítsák a források gyors és egyszerűsített felhasználását, és a kezdeményezést alakítsák át stabilabb uniós finanszírozási eszközzé; úgy véli, hogy a megfelelő beruházás létfontosságú az oktatás és képzés fellendítéséhez, különösen a duális oktatás és készségfejlesztés – kiváltképp a digitális készségek fejlesztésének – támogatásához, a munkahelyteremtést és a foglalkoztatáshoz való közvetlen hozzáférést ösztönző mechanizmusként a vállalkozás és a jó minőségű tanulószerződéses gyakorlati képzések fiatalok körében való előmozdításához, mindeközben biztosítva különösen a tisztességes munkafeltételeket és a szociális védelmet;

Módosítás    29

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

84 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

84a.  határozott meggyőződése, hogy az uniós finanszírozást – különösen az 1a. és az 1b. alfejezetbe tartozó finanszírozást – nem szabad nemzeti szemléletmód finanszírozására használni, hanem azt arra kell felhasználni, hogy további támogatást biztosítsanak a társadalmi kirekesztéssel és munkanélküliséggel szembesülőknek oly módon, hogy az a tagállamok döntésének megfelelően kiegészítse és erősítse a nemzeti programokat;

Módosítás    30

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

85 bekezdés

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

85.  támogatja azokat a kultúra, oktatás, média, ifjúság, sport és polgári szerepvállalás terén folytatott programokat, amelyek egyértelműen bizonyították európai hozzáadott értéküket, és állandó népszerűségnek örvendenek a kedvezményezettek körében; ezért kiáll amellett, hogy folyamatosan fektessenek be az Oktatás és képzés 2020 keretrendszerbe az Erasmus+, a Kreatív Európa és az „Európa a polgárokért” programokon keresztül, hogy elérjék a fiatalokat, és értékes kompetenciákkal és életviteli készségekkel vértezzék fel őket az egész életen át tartó tanulás, tanulóközpontú és nem formális oktatás és informális tanulási lehetőségek révén; szorgalmazza különösen azt, hogy a következő többéves pénzügyi keretben háromszorozzák meg az Erasmus+ keretösszegét, hogy Európa-szerte sokkal több fiatalt és tanulót érjenek el, és kibontakoztassák a program teljes potenciálját; ajánlja továbbá az Európai Szolidaritási Testület folytatását, és megismétli, hogy támogatja az Erasmus+ és a Kreatív Európa programok külső dimenziójának megerősítését;

85.  támogatja azokat a kultúra, oktatás, média, ifjúság, sport és polgári szerepvállalás terén folytatott programokat, amelyek egyértelműen bizonyították európai hozzáadott értéküket, és állandó népszerűségnek örvendenek a kedvezményezettek körében; ezért kiáll amellett, hogy folyamatosan fektessenek be az Oktatás és képzés 2020 keretrendszerbe az Erasmus+, a Kreatív Európa és az „Európa a polgárokért” programokon keresztül, hogy elérjék a fiatalokat, és értékes kompetenciákkal és életviteli készségekkel vértezzék fel őket az egész életen át tartó tanulás, tanulóközpontú és nem formális oktatás és informális tanulási lehetőségek révén; szorgalmazza különösen azt, hogy a következő többéves pénzügyi keretben háromszorozzák meg az Erasmus+ keretösszegét, hogy Európa-szerte sokkal több fiatalt és tanulót érjenek el, és kibontakoztassák a program teljes potenciálját; ajánlja az Erasmus+ mint erős és független „uniós védjegy” megőrzését, és annak engedését, hogy a nagy szakértelemmel végzett munkát önállóan folytassák; egyszersmind megismétli, hogy támogatja az Erasmus+ és a Kreatív Európa programok külső dimenziójának megerősítését;

Módosítás    31

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

Állásfoglalásra irányuló indítvány

85 a bekezdés (új)

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

85a.  megállapítja, hogy a Bizottság már azt megelőzően elindította az Európai Szolidaritási Testület kezdeményezést, hogy azt a bizottsági javaslat javításán jelenleg munkálkodó Tanács és az Európai Parlament megvitatta és jóváhagyta volna; ajánlja e kezdeményezés folytatását, és kitart amellett, hogy ne meglévő programok vagy alapok rovására biztosítsanak ehhez megfelelő forrásokat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza különösen, hogy az Erasmus+ program gyengítése nélkül kell megoldani a finanszírozást;

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.1.2018

 

 

 


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (26.1.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló parlamenti álláspont előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Anneli Jäätteenmäki

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretet oly módon strukturálja, amely egyértelműen tükrözi az EU elkövetkező évekre vonatkozó prioritásait, valamint közvetlenül és átlátható módon hozzájárul az egyértelmű uniós hozzáadott értékkel rendelkező projektekbe irányuló befektetésekhez – különös tekintettel azon erőforrásokra, amelyek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású körforgásos gazdaságra való átálláshoz szükségesek –, fenntartja és megerősíti az EU vezető szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és biztosítja, hogy teljesíteni tudja a Párizsi Megállapodás és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai keretében vállalt nemzetközi kötelezettségeit, valamint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos belső és külső kötelezettségvállalásait és céljait;

2.  felhívja a figyelmet a fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű szakértői csoport első ajánlásaira(1), amelyek többek között a többéves pénzügyi keretre vonatkoznak, és hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési célokat olyan pénzügyi rendszerrel kell támogatni, amely képes előmozdítani a hosszú távú és fenntartható növekedést; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó ajánlásokat és foglalkozzon azokkal, beleértve egy „fenntarthatósági vizsgálat” kidolgozásának szükségességét az EU összes jövőbeli pénzügyi jogszabályai és politikái, valamint a pénzügyi eszközök vonatkozásában a nagyobb szakpolitikai irányító hatások elérése érdekében;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a közös agrárpolitikának az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap keretében támogatott környezetbarátabbá tételre irányuló és környezetvédelmi intézkedéseinek környezetre gyakorolt valódi hatásait, és azokat valódi eredményeik alapján finanszírozza; hangsúlyozza a természet és a biológiai sokféleség különálló finanszírozását, valamint a fenntartható gazdaság felé való elmozdulás elkülönült finanszírozásának szükségességét;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye tudomásul a 7. környezetvédelmi cselekvési program félidei felülvizsgálatának eredményeit, és különösen azt, hogy annak célkitűzéseit valószínűleg nem lehet 2020-ra megvalósítani; felhívja a Bizottságot, hogy tegye elérhetővé e célok, valamint a 2050-ig tartó időszakra meghatározott további célok eléréséhez szükséges erőforrásokat, különös figyelemmel a környezettel kapcsolatos terhekre;

5.  megjegyzi, hogy a Párizsi Megállapodás 2. cikke hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a finanszírozások áramlása igazodjon az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztésre irányuló célokhoz, valamint azt, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves keret megfelelő reformjai alapvető fontosságúak ahhoz, hogy 2050-re elérjük a ténylegesen nulla kibocsátást;

6.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a következő többéves pénzügyi keret álljon összhangban az ENSZ fenntarthatósági céljaival az uniós kiadások koherenciájának növelése, valamint annak érdekében, hogy javuljon a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok közötti egyensúly;

7.  kiemeli, hogy az Unió költségvetése a brexit következtében tovább fog csökkenni; ezért felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű és szigorú prioritásokat, mivel kevesebb pénz áll majd rendelkezésre;

8.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek összeegyeztethetőnek kell lennie az Unió által tett külső kötelezettségvállalásokkal és saját hosszú távú céljaival az éghajlattal kapcsolatos kiadások terén, illetve aktívan hozzá kell járulnia azokhoz, így az ENSZ által meghatározott fenntartható fejlesztési célok teljesítéséhez, valamint az uniós költségvetés reformjához, amelynek célja a kiegészítő saját forrásokon alapuló hatékonyabb költségvetés; úgy véli, hogy ez csak akkor érhető el, ha az uniós kiadásokban megvalósul az éghajlati szempontok – többek között a mérséklés és az alkalmazkodás – érvényesítése, és ha a kiadások végrehajtását évente ellenőrzik; ezért felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy átlátható és megbízható számítási módszert, amely bizonyítani tudja az éghajlattal kapcsolatos kiadások várható hatásait, valamint azok súlyozását az utólagos értékeléshez a jelentéstételi kötelezettségek során;

9.  megjegyzi, hogy a környezetvédelmi politika sikeres középtávú megközelítéséhez pénzügyi stabilitás szükséges; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy megfelelő rugalmasság és félidős felülvizsgálat lehetősége mellett a hétéves időtartam a következő többéves pénzügyi keret vonatkozásában is megvalósítható;

10.  rámutat arra, hogy az éghajlat-politikai célkitűzések elérése, valamint a környezet állapotának javítása érdekében a különféle szakpolitikáknak erősíteniük kell egymást; felszólít a kohéziós politika lehetséges finanszírozásának figyelembe vételére ebben az összefüggésben;

11.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, körforgásos gazdaságra való átállás az egyetlen módja, hogy biztosítsuk az egészséges életkörülményeket, az uniós polgárok hosszú távú jólétét és az európai gazdaság sikerességét; úgy véli, hogy az EU-nak a fenntartható, körforgásos alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és a fenntartható termelési és fogyasztási rendszer felé tartó átmenet globális éllovasává kell válnia; ebben az összefüggésben emlékeztet a szükséges fejlesztés és kutatás finanszírozásának fontosságára;

12.  emlékeztet arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek elő kell segítenie, hogy az Unió ne csak környezetvédelmi célkitűzéseit és a 2030-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai céljait valósítsa meg, hanem a fenntartható fejlesztéshez és környezethez kapcsolódó többoldalú kötelezettségvállalásait is, így a fenntartható fejlesztési célokat vagy a Biológiai Sokféleség Egyezményt, és különösen az aicsi célokat; hangsúlyozza, hogy az EU nem finanszírozhat e célkitűzéseket akadályozó, a megvalósításukat megnehezítő vagy a megvalósításukkal össze nem egyeztethető projekteket vagy beruházásokat;

13.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell a nagymértékben szennyezett levegőjű régiókat annak érdekében, hogy jelentősen javítsák a levegő minőségét, mivel számos esetben a problémák e régiók energiaszegénységével vannak összefüggésben;

14.  hangsúlyozza a biológiai sokféleség megőrzését és a környezet védelmét szolgáló, megfelelően finanszírozott programok – mint például a LIFE program – fontosságát, amelyeket a következő többéves pénzügyi keretben is folytatni, és önálló alapként erősíteni kell megnövelt finanszírozást biztosítva számukra; kiemeli, hogy a LIFE az egyetlen olyan pénzügyi eszköz az uniós költségvetésben, amelyet teljes mértékben a környezetvédelemnek, a természetvédelemnek és az éghajlatváltozásnak szentelnek; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mezőgazdaság-, vidék- és regionális fejlesztésre irányuló jövőbeli pénzügyi eszközök tartalmazzanak kifejezetten a biológiai sokféleségre és a Natura 2000 hálózat irányítására fordított keretösszeget a nemzeti és regionális hatóságok közös irányítása alatt;

15.  hangsúlyozza a zöld infrastruktúrában és a természetalapú megoldásokban rejlő lehetőségeket a társadalom számára költséghatékony módon nyújtott szolgáltatások érdekében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy e környezetbarát szolgáltatásnyújtási alternatívákat alaposan mérlegeljék a regionális és vidékfejlesztési támogatásokra irányuló döntésekben, valamint felszólít egy ezt a célt szolgáló eszköz kidolgozására a környezetbarát infrastruktúrák transzeurópai hálózatának (TEN-G) létrehozásához a biológiai sokféleség szempontjából pozitív hatások elérése érdekében;

16.  hangsúlyozza, hogy a különféle alapoknak egységesebbeknek kell lenniük és jobban együtt kell működniük a nemzeti, regionális és helyi kihívások leküzdése érdekében, így például, hogy lehetővé tegyék a széntermeléstől függő régiók igazságos átmenetét, az energiaszegénység leküzdését vagy a biológiai sokféleség eltűnése elleni küzdelmet;

17.  elismeri a közös közegészségügyi veszélyek elleni küzdelemben való együttműködés európai hozzáadott értékét; úgy véli, hogy a folyamatban lévő egészségügyi program kezdeti pozitív eredményei alapján a következő többéves pénzügyi keretnek egy szilárd egészségügyi programot kell tartalmaznia, amely határokon átnyúló alapon kezeli az egészségügyi kérdéseket, és szakértelem, illetve az adatok, a tapasztalatok, valamint a bevált gyakorlatok cseréje formájában támogatást nyújt a tagállamoknak; felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi keret – többek között az egészségügyi program finanszírozásának jelentős növelésével – tükrözze az EU-nak a közegészségügyre, az egészségügyi rendszerekre és a környezettel kapcsolatos egészségügyi problémákra vonatkozó 3. cél végrehajtásával kapcsolatos felelősségvállalását, és támogassa a tagállamokat az egészség terén mutatkozó azon egyenlőtlenségek kezelésében, amelyek aláássák a társadalmi kohéziót és akadályozzák az európai integrációt;

18.  felismeri a fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás szerepét, mint az EU éghajlatváltozás és biológiai sokféleség eltűnésének kezelésére, valamint a környezeti fenntarthatóság előmozdítására irányuló munkájának legfőbb alkotóelemeit; szükségesnek tartja annak biztosítását, hogy a közös agrárpolitika (KAP) összhangban legyen az Unió környezetvédelemmel, biológiai sokféleséggel és éghajlattal kapcsolatos céljaival és politikáival; emlékeztet arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek a 2020 utáni időszakra vonatkozó közös agrárpolitikát egy tisztességes, hatékony és eredményes mezőgazdasági politika felé kell vezetnie, amelynek fő célkitűzése a fenntartható európai élelmiszer- és gazdálkodási rendszerekre való átmenet elősegítése, és hangsúlyozza, hogy elegendő forrást kell biztosítani a célok elérésére; üdvözli a Bizottságnak „Az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövője” című közleményében (COM(2017)0713) bemutatott stratégiai megközelítését, amely nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamok számára, hogy megfelelő eszközöket találjanak ahhoz, hogy mezőgazdasági ágazatukat a lehető leghatékonyabb módon a közös környezetvédelmi célok elérése felé vezessék;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az állatkísérletek alternatíváira irányuló kutatások és innováció támogatását, valamint hogy több pénzügyi eszközt különítsen el az Unióban megvalósított K+F projektekre; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az alternatív módszerek kidolgozásának támogatását, és hogy nemzetközi struktúrák között dolgozzanak az alternatív módszerek jóváhagyásának és elismerésének felgyorsítása érdekében, továbbá tudástranszferrel támogassák azokat a harmadik országokat, ahol a tudósok esetleg nincsenek tisztában az alternatív módszerekkel, és pénzügyileg, ha a vizsgálóhelyek nem rendelkeznek a szükséges infrastruktúrával;

20.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek figyelembe kell vennie azon helyi és regionális közösségek társadalmi kihívásait, amelyekben magas a széntől függő ágazatokban dolgozók aránya, ezek alacsony szén-dioxid-kibocsátású közösségekké való átmenetét illetően; kéri, hogy az uniós források és programok felhasználása legyen egységes az igazságos átmenet előmozdítása érdekében az érintett közösségekben azáltal, hogy a szociális partnerekkel folytatott szoros párbeszéd mellett támogatják a munkavállalók alkalmazását, átképzését és szakmai készségeik fejlesztését, az oktatást, az álláskeresési kezdeményezéseket és az induló vállalkozásokat;

21.  hangsúlyozza az éghajlat- és az energiapolitika, különösen az energiaunió valamennyi célja erősítésének és egyszerűsítésének fontosságát, amit a meglévő eszközöknek – azaz a kohéziós politikának – és az új eszközöknek is támogatniuk kell;

22.  felszólít arra, hogy az uniós ügynökségek finanszírozása legyen összhangban a rájuk bízott feladatokkal;

23.  a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségekre tekintettel jelzi egy átfogó eszköz létrehozásának szükségességét a széntől függő régiók és országok számára az igazságos energia-átmenet támogatása érdekében, különös figyelemmel a megújuló erőforrások fejlesztésére és hasznosítására, a villamosenergia-termelés és -hálózatok modernizálására, a jövőbeli környezetvédelmi normákhoz való korai alkalmazkodásra, a széntől függő ágazatokat érintő átalakítási folyamatokra, a távfűtés korszerűsítése, beleértve a magas hatékonyságú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelést, az elektromos mobilitási megoldásokra és infrastruktúrákra, valamint az energiahatékonysági megoldásokra;

24.  emlékeztet a támogatásokkal való visszaélés megelőzésének és kivizsgálásának fontosságára, valamint a csalás elleni politika fontosságára; hangsúlyozza továbbá a harmadik országokkal való együttműködés fontosságát egy korai nyomonkövetési rendszer létrehozása céljából azon legveszélyesebb termékek tekintetében, amelyek veszélyt jelenthetnek a lakosság egészségére és biztonságára, és károsítják a környezetünket;

25.  emlékeztet arra, hogy a jó egészségi állapot az EU által meghatározott többi cél elérésének előfeltétele, és hogy a szakpolitikák, mint például a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a szociálpolitika, a befogadás,vagy a foglalkoztatás jelentős hatást gyakorolnak az egészségre; felszólít ezért egy fokozottabb hatásvizsgálatra az egészségügy terén és az ágazatokon átnyúló együttműködés megerősítésére a következő többéves pénzügyi keretben;

26.  hangsúlyozza a decentralizált uniós ügynökségek (Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, Európai Vegyianyag-ügynökség, Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, Európai Gyógyszerügynökség) fontosságát az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló uniós célkitűzések végrehajtásában; felhívja a Bizottságot, hogy ezek számára garantálja a fenntartható és biztonságos forrásszerkezetet a következő többéves pénzügyi keretben;

27.  felszólít arra, hogy növeljék a 2020 utáni időszak kohéziós politikai intézkedéseire elkülönített források uniós költségvetésen belüli részarányát, elismerve az európai strukturális és beruházási alapok jelentős mértékű hozzájárulását a környezetvédelmi és egészségügyi infrastruktúra fejlesztéséhez és a régiók közötti társadalmi-gazdasági szakadékok csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök hatékonysága nem helyettesíti a támogatások abszolút szükségességét néhány területen, különösen az innovatív és kockázatos projektek esetében;

28.  hangsúlyozza, hogy az Unió külső szakpolitikáira fordított kiadások esetében továbbra is nagymértékben kell törekedni az éghajlati és környezetvédelmi szempontból releváns kiadásokra;

29.  felszólít arra, hogy a következő többéves pénzügyi keret elfogadására irányuló jogalkotási folyamatnak a 2019-es európai választások előtti le kell zárulnia annak érdekében, hogy elegendő idő jusson az ágazati uniós jogszabályok megvitatására, és elkerülhetők legyenek az új programok megvalósításában bekövetkező késedelmek;

30.  hangsúlyozza, hogy uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani a nukleáris leszerelésekre a 2020 után következő többéves pénzügyi keretben a környezet és a közegészség sugárzásból adódó veszélyek elleni hatékony védelmének biztosítása érdekében; kiemeli a leszerelés és ártalmatlanítás hosszadalmas és összetett folyamatának egyedi jellegét, amely speciális technikai felszerelést, magasan képzett személyzetet, valamint megfelelő pénzügyi erőforrásokat igényel.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

24.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

43

3

8

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Pilar Ayuso, Ivo Belet, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Seb Dance, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, José Inácio Faria, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, Anneli Jäätteenmäki, Karin Kadenbach, Urszula Krupa, Giovanni La Via, Jo Leinen, Peter Liese, Joëlle Mélin, Susanne Melior, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, John Procter, Julia Reid, Frédérique Ries, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Elena Gentile, Martin Häusling, Norbert Lins, Nuno Melo, Ulrike Müller, Christel Schaldemose, Bart Staes, Keith Taylor, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

France Jamet, Jiří Maštálka

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

43

+

ALDE

Gerben-Jan Gerbrandy, Anneli Jäätteenmäki, Ulrike Müller, Frédérique Ries

EFDD

Piernicola Pedicini

GUE/NGL

Stefan Eck, Jiří Maštálka

PPE

Pilar Ayuso, Ivo Belet, Birgit Collin-Langen, José Inácio Faria, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Nuno Melo, Annie Schreijer-Pierik, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean

S&D

Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Seb Dance, Elena Gentile, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Jo Leinen, Susanne Melior, Gilles Pargneaux, Christel Schaldemose, Daciana Octavia Sârbu, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Damiano Zoffoli, Carlos Zorrinho

Verts/ALE

Marco Affronte, Martin Häusling, Bart Staes, Keith Taylor

3

-

EFDD

Julia Reid

ENF

France Jamet, Joëlle Mélin

8

0

ECR

Mark Demesmaeker, Arne Gericke, Julie Girling, Urszula Krupa, Bolesław G. Piecha, John Procter, Jadwiga Wiśniewska

EPP

Renate Sommer

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/170713-sustainable-finance-report_en.pdf


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (15.1.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló parlamenti álláspont előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Marian-Jean Marinescu

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  kiemeli az energiaunió előre tekintő éghajlat-változási szakpolitikával való kiegészítésének fontosságát, valamint a digitális egységes piac, a tőkepiaci unió és az európai kutatási térség mint a közös piac alapvető elemei megvalósulásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy a kutatási és innovációs politika az energiaügyi, ipari és digitális szakpolitikák egyik legfőbb stratégiai összetevője, és kiemeli, hogy e politikát el kell látni a szükséges költségvetési forrásokkal;

2.  emlékeztet arra, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó, jelenlegi többéves pénzügyi keret a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének kevesebb, mint 1%-át érintette, ami az előző többéves pénzügyi kerethez képest jelentős csökkenést jelent, és aláássa a területi, gazdasági és társadalmi kohéziót és az Unión belüli szolidaritás elvét; rámutat, hogy a tagállamokat sújtó gazdasági és szociális válság még messze nem ért véget, miközben új prioritásokat, kihívásokat és váratlan válságokat is meg kell oldani; ezért úgy véli, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keret költségvetését meg kell növelni a jelenlegi időszakhoz képest; felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretet úgy állítsa össze, hogy az világosan tükrözze mind a jelenlegi, mind az új prioritásokat, és tegye lehetővé az előre nem látott válságokra való reagálást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az új prioritásokat új pénzeszközökből kell finanszírozni, a hosszú távú szakpolitikai célkitűzések és programok veszélyeztetése nélkül;

3.  prioritásnak tekinti azt, hogy a 2019-es európai választások előtt lezárásra kerüljön a 2020 utáni többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel együtt minden 2020 utáni európai szakpolitikai ügy is; felhívja a Bizottságot, hogy az összes európai szakpolitikára vonatkozóan terjesszen elő minél hamarabb a jelenleg hatályos és a jelenlegi többéves pénzügyi keretben való alkalmazás nyomán frissített rendeleteken alapuló javaslatokat annak érdekében, hogy az új időszakban elkerülhetőek legyenek a késések a programozás és a végrehajtás terén;

4.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek elsősorban olyan területekre és projektekre kell összpontosítania, amelyek egyértelmű európai hozzáadott értékkel bírnak, valamint olyan területekre, amelyek ösztönzik az újraiparosodást, a gazdasági növekedést, a versenyképességet, a valódi innovációt és a foglalkoztatást – mint például a kutatási és innovációs keretprogram (R&I) – a fenntartható, világszinten élenjáró és tudásalapú gazdaság felé való átmenet felgyorsítása érdekében;

5.  hangsúlyozza, hogy elegendő finanszírozást kell biztosítani az új fenntartható iparpolitikai stratégiára, amely révén az EU reagálni tud a világ más részein a digitalizálás és a környezetvédelem terén egyre erősödő versenyre és innovációs hullámra, valamint világelsővé válhat a fenntarthatóság, az innováció, a digitalizálás és a karbonszegény gazdaság terén; felszólít a szükséges pénzügyi programoknak egy célzott, optimalizált beruházási program és olyan finanszírozás révén történő garantálására és kiterjesztésére, amely elősegíti egy, az EU kulcsfontosságú ipari ágazatait célzó átfogó, az EU környezetvédelmi szakpolitikáival összehangolt iparpolitikai stratégia kidolgozását;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy garantáljon finanszírozást az infrastruktúra fejlesztését, illetve a plug-in és tárolási megoldásokat célzó innovációra a hidrogénüzemű és elektromos járművek esetében, valamint támogasson és fejlesszen tovább olyan kezdeményezéseket, mint például az egész Európára kiterjedő elektromos mobilitási kezdeményezés és az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás;

7.  emlékeztet az Európai Számvevőszék által készített értékelésre az EU még teljesítetlen azon kötelezettségvállalásáról, hogy költségvetésének 20%-át éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre fordítja; megismétli álláspontját, hogy az előre tekintő éghajlat-változási szakpolitikának, az energiahatékonyság elsőbbségére vonatkozó elv alkalmazásának, a kibocsátásokkal való takarékoskodásnak, a karbonszegény gazdaságnak, a megújuló energiaforrásoknak, illetve az intelligens és modern infrastruktúrának kell az energiaunió gerincét képezniük, és ezért a következő többéves pénzügyi keretben elsőbbséget kell élvezniük;

8.  úgy véli, hogy – az uniós energiapiaci integráció elmélyítése, illetve az EU-nak a Párizsi Megállapodással összhangban álló éghajlati céljai teljesítésének elősegítése érdekében – a következő többéves pénzügyi keretben előirányzatokat kell biztosítani a megnövelt uniós finanszírozásra – többek között a strukturális és beruházási alapokra –, különösen az olyan kulcsfontosságú energetikai infrastrukturális projektekre, mint a közös érdekű projektek;

9.  hangsúlyozza átfogó támogatás létrehozásának fontosságát a szénorientált és sok szén-dioxidot kibocsátó, átmeneti régiók számára, az energetikai átállás, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, a villamosenergia-termelés és -hálózatok korszerűsítésének, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és az ezt – különösen az ipari ágazatokban – hasznosító technológiák, valamint a távfűtés korszerűsítésének támogatása érdekében; úgy véli, hogy az energiaágazat nagyra törő éghajlat-változási célkitűzések fényében történő átalakításának meglévő források igénybevételén vagy a következő többéves pénzügyi terv keretében egy energetikai átállási alap létrehozásán kell alapulnia, az energiaigényes iparágak és a nagy szén-dioxid-kibocsátást okozó erőművek strukturális átalakulásainak megkönnyítése, valamint a karbonszegény beruházásokra és innovatív megoldásokra való ösztönzés céljából;

10.  úgy véli, hogy elegendő erőforrást kell fordítani az energiaunió megfelelő működésére, valamint megvalósíthatóvá kell tenni az uniós hálózati összekapcsolást, ki kell bővíteni és meg kell erősíteni a szállító- és elosztóhálózatokat és kezelni kell az energiakeresletet, -kínálatot és -tárolást az EU-ban; hangsúlyozza Európa a Kaszpi-tenger térségével, a Közel-Kelettel és Közép-Ázsiával történő összekapcsolásának jelentőségét, illetve a kelet-mediterrán gázfolyosóba való befektetés fontosságát az oroszországi gáztól való függőség csökkentése érdekében; megismétli, hogy fokozni kell a Fekete-tenger térségében a sokoldalú energiaügyi együttműködést;

11.  hangsúlyozza, hogy korszerűsített, hatékonyabb és környezetvédelmi szempontból fenntartható Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre van szükség, amely pótolni fogja a hiányzó láncszemeket az európai energia- és digitális piacon azáltal, hogy támogatja a nagy teljesítményű és fenntartható transzeurópai hálózatok fejlesztését; felszólít az európai hálózatokon belül az infrastrukturális, digitális, energetikai és közlekedési projekteket társító horizontális projektek előnyben részesítésére;

12.  tudomásul veszi az új tendenciát, hogy egyre több pénzügyi eszközt vesznek igénybe; megismétli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a pénzügyi eszközök nem helyettesíthetik a támogatásokat a kutatás és innováció, az energiahatékonyság, az energiaszegénység leküzdését szolgáló erőfeszítések, a megújuló energia és a hagyományos energiára vonatkozó innovatív technológiák finanszírozásában, mivel a támogatások stabil finanszírozást jelentenek, maximalizálják a helyszíni eredményeket és biztosítják az érdekelt felek – mint például a tudósok, a kutatóközpontok, a helyi hatóságok, a kkv-k, a civil szervezetek és a polgárok – szélesebb körű bevonását; hangsúlyozza továbbá a kevésbé kiforrott technológiákba való beruházás jelentőségét, különösképpen a megújuló energia tekintetében;

13.  emlékeztet annak fontosságára, hogy biztosítsák a digitális egységes piac megvalósításának finanszírozását azáltal, hogy teljes mértékben kihasználják a spektrumot, az 5G-t és az internetkapcsolatot, valamint további előrelépéseket tesznek az uniós távközlési szabályok harmonizálása terén, hogy jobb szabályozási keretet hozzanak létre az internetkapcsolat javítására szerte az Unióban, így a távoli vidéki területeken is; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nyelvi akadályok leküzdéséhez szükséges támogatást és ösztönözze azokat a beruházásokat, amelyek elősegítik a gigabitalapú európai társadalom 2025-ig történő létrejöttét; hangsúlyozza, hogy minden ilyen finanszírozásnak a „digitális gerincre” kell összpontosítania, amely optikai szálas gerinchálózatot és felhordó hálózati összeköttetést épít ki a távolabbi közösségekkel, ezáltal a legmagasabb színvonalú gigabitalapú kapcsolatot biztosítja az oktatási és közszolgáltatásokhoz, illetve mobilalapú állomásokat az 5G helyi támogatásához;

14.  hangsúlyozza továbbá, hogy jobban össze kell hangolni a az innovációba, a tudásba, a készségekbe, valamint a kkv-k és az induló vállalkozások piacra jutásába történő beruházásokkal kapcsolatos uniós eszközöket; hangsúlyozza a kkv-kal összefüggő olyan programok folyamatos finanszírozásának fontosságát, mint a kkv-eszköz és a COSME, más programok akadályozása nélkül, az Európai Unióban a kkv-k versenyképességének és fenntarthatóságának további fellendítése érdekében;

15.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság új programjai hatásának jobb kommunikálására kell törekedni;

16.  emlékeztet a tagállamok azon célkitűzésére, hogy a GDP 3%-át kutatásra és fejlesztésre fordítják, amelynek kétharmadát a magánszektorból származó forrásoknak kell kitenniük; felhívja a tagállamokat, hogy a fenti cél elérése érdekében tartsák be a nemzeti K+F beruházásokra vonatkozó kötelezettségvállalásukat; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a kutatás-fejlesztésbe történő nemzeti beruházásaikat; hangsúlyozza, hogy a szakpolitika-támogató eszközhöz hasonló eszközöket továbbra is használni kell a nemzeti kutatási rendszerek hatékonyságának javítása érdekében; szabályok kialakítására szólít fel, amelyek a Bizottság koordinálása alatt elősegítik a jövőbeli kilencedik keretprogram és a nemzeti költségvetések közötti szinergiákat;

17.  megismétli a Parlament azon felhívását, hogy legalább 120 milliárd euróra növeljék a kilencedik keretprogram átfogó költségvetését annak érdekében, hogy az válaszolni tudjon a társadalmi kihívásokra, biztosítani tudja Európa globális versenyképességét, illetve tudományos és ipari vezető szerepét a kutatás és az innováció terén, valamint hogy segítséget nyújtson az EU éghajlati céljainak elérésében; továbbá felszólít arra, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a kutatás és innováció közös vállalkozások keretében történő megvalósítása, valamint szorgalmazza a kulcsfontosságú technológiákba történő beruházásokat az innováció terén tátongó befektetési szakadék áthidalása érdekében; felszólít különösen az áttörés és a piacteremtő innovációs kezdeményezések ösztönzését szolgáló erőfeszítésekre, elsősorban a kkv-k számára;

18.  üdvözli a Bizottságnak a K+I keretprogram egyszerűsítésére tett erőfeszítéseit; felszólít e törekvéseknek a kilencedik keretprogramban történő fenntartására annak érdekében, hogy jobb hozzáférést és egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak valamennyi tagállam pályázói számára a pályázatok értékelését a hozzáadott érték és a javaslatok lehetséges eredményei alapján végző új rendszer révén; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy az átalányösszegek fokozottabb használata lenne-e a legjobb lehetőség a kedvezményezettek és az ellenőrök számára; hangsúlyozza, hogy az egységes ellenőrzés elvének, illetve a kedvezményezettek elszámolási gyakorlatainak szélesebb körű elfogadása jelentős egyszerűsítés lenne a keretprogram kedvezményezettei számára; úgy véli, hogy a következő keretprogramban erősíteni kell az alulról építkező megközelítést, mert az segítené az innováció fellendítését; hangsúlyozza, hogy a tudományos és technológiai infrastruktúrába történő beruházás elengedhetetlen a kitűnő kutatás és innováció generálásához; kiemeli a „kiválósági pecsét” címke sikerét;

19.  hangsúlyozza az Európai Technológiai Intézet (EIT) és annak tudományos és innovációs társulásai fontosságát, amelyek megfelelő forrásokat igényelnek oktatási fellépéseik továbbfejlesztése, az induló vállalkozások és az olyan innováció támogatása céljából, amely hozzájárul többek között az emberek egészségéhez, az energetikai átálláshoz, a digitalizációhoz és az éghajlat-politikához, és amely választ ad a főbb kihívásokra és a társadalom egészének javát szolgálja;

20.  határozottan úgy véli, hogy az emberek életminőségét és jóllétét alapvetően meghatározó egészségügyre elkülönített költségvetésnek magasabbnak kell lennie a kilencedik keretprogramban mint a Horizont 2020 programban, és hogy elő kell irányozni a szükséges összegeket az olyan mechanizmusokra, amelyek biztosítják az állami kutatási igények prioritásainak meghatározását és az állami beruházások méltányos megtérülését; rámutat, hogy az egészséget meghatározó tényezők széles körűek és többek között magukban foglalják az élelmiszereket, a környezetet és az életmódot; ezért egységes egészségügyi megközelítésre („One Health approach”) szólít fel a kutatás-fejlesztési politikán belül is;

21.  úgy véli, hogy a támogatások és az innovációval, az információs és kommunikációs technológiákkal, illetve az energetikai infrastruktúrával kapcsolatos innovatív pénzügyi eszközök – többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) – kombinációja elősegítheti a projektek végrehajtását, valamint ösztönözheti és biztosíthatja a magánfinanszírozást;

22.  felszólít az ESBA felülvizsgálatára, melynek révén az teljesíteni tudja feladatát a gazdasági addicionalitás tekintetében, amely elősegíti az elismert pozitív externáliákkal, de a magánszektor által egyedül felvállaltaknál magasabb kockázatokkal járó projekteket, és amely lehetővé tenné a kutatás és a piac közötti szakadék áthidalását és a piaci innováció fellendítésére való összpontosítást; felszólít az Európai Beruházási Tanácsadó Platform szerepének jelentős megerősítésére, különösen a projektek előkészítésében játszott proaktív szerep révén; emlékeztet arra, hogy az ESBA-nak a következő többéves pénzügyi keretben történő finanszírozása nem járhat negatív pénzügyi hatással más programokra;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi kereten keresztül alakítson ki átfogó, következetes és hosszú távú iparpolitikai keretet a kulturális és kreatív iparágak finanszírozásának elősegítése céljából, versenyképességük növelése és annak lehetővé tétele érdekében, hogy kiaknázzák az Unió javára a munkahelyteremtés és növekedés tekintetében bennük rejlő lehetőségeket; felszólít a kutatási és innovációs keretprogram és a Kreatív Európa program közötti további kapcsolatok kialakítására; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa be az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkének (4) bekezdését, és a kulturális és kreatív iparágakat tegye horizontális prioritássá az uniós finanszírozási rendszerekben és programokban, különösen a kutatási és innovációs keretprogramban, a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programjában (EaSI) és az európai strukturális és beruházási alapokban;

24.  felkéri a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi tervben javasoljon szabályozási eljárásokat az európai strukturális és beruházási alapok, a CEF, a Kreatív Európa és a Horizont 2020 közötti szinergiák megkönnyítésére, ösztönzésére és az uniós ügynökségek támogatásával történő koordinálására az olyan kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó projektek esetében, amelyek segíthetnek az innovációs kapacitás kiépítésében az alulteljesítő régiókban; aktívabb fellépésre szólítja fel a Bizottságot a különböző fejezetek alatti, különböző uniós alapokban a kutatás-fejlesztési projektekre felhasználható összegek koordinálása terén, többek között az intelligens szakosodási stratégiák kapcsán és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálata során;

25.  hangsúlyozza, hogy a következő uniós költségvetésnek elegendő finanszírozást kell magában foglalnia a világűr vonatkozásában a Galileo, az EGNOS és a Kopernikusz űrprogramok folytatásához és továbbfejlesztéséhez, figyelembe véve a növekvő felhasználói igényeket és az uniós politikai prioritásokat, és különösen növelve a kiberbiztonságot és lefedve a rakétaindító programokat, az új technológiákat, az űrmegfigyelést és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követését;

26.  határozottan úgy véli, hogy a 9. keretprogram világűrrel kapcsolatos finanszírozásának nagyobbnak kell lennie mint a Horizont 2020 keretében, és hogy elő kell irányozni a szükséges összegeket az űrfelszerelések innovatív anyagaira és a deorbitációra irányuló jövőbeli közös technológiai kezdeményezésre az uniós űrinnováció versenyképességének megerősítése érdekében; felszólít egy integrált állami műholdas kommunikáció (GOVSATCOM) létrehozására, amely költséghatékony és biztonságos műholdas kommunikációs szolgáltatásokat biztosít az európai állami hatóságoknak; emlékeztet régóta hangoztatott azon álláspontjára, hogy az űrmegfigyelést és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követését támogató keretet uniós programmá kell alakítani és feladatkörét ki kell bővíteni, és úgy véli, hogy az erre a tevékenységre előirányzott költségvetést ennek megfelelően növelni kell;

27.  felhívja a figyelmet az Európai Védelmi Alapra és a Bizottság közelmúltbeli javaslatára az európai védelmi ipari fejlesztési programról, amely a 2019–2020 közötti időszakra irányul; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy jelentősebb védelmi ipari fejlesztési programot és a védelmi kutatást támogató programot terjeszt elő valamennyi tagállam javára és annak érdekében, hogy olyan technológiai fejlesztéseket nyissanak meg, amelyek majd a társadalom többi részét is elérik; úgy véli, hogy e védelmi vonatkozású programokat kiegészítő forrásokból kell finanszírozni a következő többéves pénzügyi keretben és nem érinthetik meglévő programok költségvetési törekvéseit;

28.  ismételten hangsúlyozza a Parlament azon álláspontját, hogy az új politikai kötelezettségvállalásokat új előirányzatokból kell finanszírozni, nem pedig rugalmassági eszközök vagy előirányzatok meglévő programokból történő átcsoportosítása révén; kéri, hogy biztosítsanak elegendő forrást a Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságának hatásköre alá eső, meglévő programokra;

29.  emlékeztet a fokozott rugalmasság fontosságára, amely lehetővé teszi kiegészítő források igénybevételét az előre nem látott helyzetekre való reagálás érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a többéves pénzügyi keret rugalmassági eszközeihez való fokozott mértékű folyamodás nem a legjobb módja a valószínűleg folytatódó bonyolult válságok kezelésének; meggyőződése, hogy az új uniós saját források és bevételek uniós költségvetésbe való bevezetése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keret szintje megfeleljen az Unió tényleges igényeinek és politikai törekvéseinek az ITRE bizottság hatáskörébe tartozó területeken; szorgalmazza a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésében javasolt lehetőségek alapos megfontolását; felszólít az uniós költségvetés finanszírozása és azon szakpolitikai területek közötti kapcsolat kialakítására, amelyeken az EU jelentős árcsökkentéseket ért el – például energiapolitika és távközlési politika –, ami a leghatékonyabb és leginkább költségsemleges megközelítés;

30.  megjegyzi, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek figyelembe kell vennie az Egyesült Királyság kilépését az EU-ból és annak hatásait az uniós költségvetésre; kifejezi azon kívánságát, hogy az ITRE bizottság hatáskörébe tartozó uniós programok változatlanul folytatódhassanak, és hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket e kívánság teljesítése céljából;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a különböző szakpolitikákról és pénzügyi eszközökről – többek között az energiával kapcsolatos pénzügyi eszközökről és az alapokról – szóló valamennyi értékelést, különös tekintettel az eredményekre, és használja fel ezeket az értékeléseket az új többéves pénzügyi keret előkészítése során;

32.  emlékeztet arra, hogy az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét (ACER) és az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséget (ENISA) nagyobb felelősséggel ruházták fel és így elegendő forrásra van szükségük valamennyi új és régi megbízatásuk teljesítéséhez; hangsúlyozza, hogy az Európai Globális Navigációs Műholdrendszer Ügynökségnek (GSA) és az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) szintén kellő forrásokra van szükségük feladataik megfelelő és hatékony ellátásához; felszólít elegendő forrás és személyzet biztosítására valamennyi, az ITRE bizottság hatáskörébe tartozó ügynökség esetében, hogy rendelkezzenek a feladataik megfelelő teljesítéséhez szükséges kapacitásokkal;

33.  úgy véli, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keretnek maximális kiszámíthatóságot és rugalmasságot kell biztosítania az abban előirányzott források maradéktalan felhasználása érdekében; úgy véli továbbá, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keretnek garantálnia kell, hogy az uniós költségvetés alulteljesítéséből származó valamennyi többlet és a végrehajtás elmaradása miatt visszavont minden kötelezettségvállalás ismét rendelkezésre álljon az uniós költségvetésben.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

11.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

45

9

7

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Bendt Bendtsen, Xabier Benito Ziluaga, José Blanco López, David Borrelli, Jonathan Bullock, Reinhard Bütikofer, Jerzy Buzek, Edward Czesak, Fredrick Federley, Ashley Fox, Theresa Griffin, Hans-Olaf Henkel, Eva Kaili, Kaja Kallas, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Jeppe Kofod, Peter Kouroumbashev, Zdzisław Krasnodębski, Miapetra Kumpula-Natri, Christelle Lechevalier, Janusz Lewandowski, Edouard Martin, Angelika Mlinar, Csaba Molnár, Nadine Morano, Aldo Patriciello, Miroslav Poche, Paul Rübig, Massimiliano Salini, Algirdas Saudargas, Sven Schulze, Patrizia Toia, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Kathleen Van Brempt, Henna Virkkunen, Martina Werner, Lieve Wierinck, Hermann Winkler, Anna Záborská, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Michał Boni, Mario Borghezio, Jens Geier, Gerben-Jan Gerbrandy, Werner Langen, Morten Løkkegaard, Florent Marcellesi, Marian-Jean Marinescu, Rupert Matthews, Clare Moody, Răzvan Popa, Dennis Radtke, Michèle Rivasi, Sofia Sakorafa, Anneleen Van Bossuyt

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Max Andersson, Ingeborg Gräßle

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

45

+

ALDE

Fredrick Federley, Gerben-Jan Gerbrandy, Kaja Kallas, Morten Løkkegaard, Angelika Mlinar, Lieve Wierinck

ECR

Edward Czesak, Zdzisław Krasnodębski

PPE

Bendt Bendtsen, Michał Boni, Jerzy Buzek, Ingeborg Gräßle, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Werner Langen, Janusz Lewandowski, Marian-Jean Marinescu, Nadine Morano, Aldo Patriciello, Dennis Radtke, Paul Rübig, Massimiliano Salini, Algirdas Saudargas, Sven Schulze, Vladimir Urutchev, Henna Virkkunen, Hermann Winkler, Anna Záborská

S&D

José Blanco López, Jens Geier, Theresa Griffin, Eva Kaili, Jeppe Kofod, Peter Kouroumbashev, Miapetra Kumpula-Natri, Edouard Martin, Csaba Molnár, Clare Moody, Miroslav Poche, Răzvan Popa, Patrizia Toia, Kathleen Van Brempt, Martina Werner, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho

9

-

EFDD

David Borrelli, Jonathan Bullock

ENF

Mario Borghezio, Christelle Lechevalier

VERTS/ALE

Max Andersson, Reinhard Bütikofer, Florent Marcellesi, Michèle Rivasi, Claude Turmes

7

0

ECR

Ashley Fox, Hans-Olaf Henkel, Rupert Matthews, Anneleen Van Bossuyt

ENF

Barbara Kappel

GUE/NGL

Xabier Benito Ziluaga, Sofia Sakorafa

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről (1.12.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Marian-Jean Marinescu

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  rámutat a többéves pénzügyi keret stratégiai jelentőségére a hosszú távú befektetésekre épülő iparágak (például a közlekedési ágazat) szempontjából; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a 2019-es európai parlamenti választások előtt terjesszen elő javaslatot és sürgősen kezdjen eszmecserét a Tanáccsal és a Parlamenttel a 2020 utáni többéves pénzügyi keret meghatározása érdekében;

2.  kiemeli, hogy a közlekedési infrastruktúra az egységes piac gerincét, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés alapját képezi, és döntő fontosságú a személyekre, a tőkére, az árukra és a szolgáltatásokra vonatkozó négy alapvető szabadság garantálása szempontjából; rámutat, hogy a szomszédos országokkal összekapcsolt egységes európai közlekedési térség megvalósítása megköveteli, hogy a fő közlekedési infrastruktúrákat – a megfelelő finanszírozás mellett – az EU versenyképessége, valamint a területi, gazdasági és társadalmi kohézió érdekében kulcsfontosságú prioritásként kezeljék;

3.  hangsúlyozza a COP21 (a Párizsi Megállapodás) által a közlekedéssel kapcsolatban lefektetett célok fontosságát az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy pénzügyi eszközöket kell rendelkezésre bocsátani a közútról vasútra és tengeri, illetve belvízi közlekedésre történő modális váltás biztosítására, és ösztönözni kell a tagállamokat az intelligens, fenntartható, integrált tömegközlekedésbe való beruházásra; javasolja, hogy kapjon figyelmet a közlekedéssel járó zaj és vibráció csökkentése is, hogy a polgárok számára magas színvonalú környezetet lehessen biztosítani;

4.  kiemeli, hogy a jobb összeköttetések és a könnyebb utazás valamennyi tagállamban történő biztosítása érdekében szükség van a biztonságot, a védelmet, a közegészséget és a környezetvédelmet, valamint Európa globális versenyképességét célzó erős iparpolitika meghatározásának és végrehajtásának támogatására; úgy véli, hogy a big data technológia stratégiai eszközt jelent az EU közlekedéspolitikai céljainak elérésében, és kiemeli a közlekedés szempontjából kulcsfontosságú infrastruktúra kibertámadásokkal szembeni védelmének szükségességét;

5.  kiemeli, hogy a létfontosságú közlekedési infrastruktúrát az Európai Unió stratégiai érdekeként kellene kezelni;

6.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúrát érintő projektek európai hozzáadott értéke csak abban az esetben biztosítható, ha a következő többéves pénzügyi keretben az EU képes lesz gondoskodni a törekvéseinek megfelelő keretszabályozásról és pénzügyi forrásokról;

7.  úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakban növelni kell a kohéziós politika infrastrukturális projektjeinek részarányát a teljes uniós költségvetésen belül, mivel a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap jelentős mértékben hozzájárulnak a régiók közötti infrastrukturális és társadalmi-gazdasági szakadékok megszüntetéséhez, mérsékelve a fejlettebb régiók és a leszakadó régiók között a belső összeköttetések terén fennálló szakadékot;

8.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek – többek között strukturális és beruházási alapok révén – növelnie kell azon projektek uniós finanszírozását, amelyek különösen hozzájárulnak a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) törzshálózatának és folyosóinak megvalósításához, valamint az elektromos járművek és más, alternatív energiát felhasználó közlekedési megoldások bevezetésének finanszírozásához; ismételten hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök nem helyettesíthetik a TEN-T projektekhez nyújtott támogatást, amelynek továbbra is a jövőbeli Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) elsődleges eszközének kell maradnia, mivel egyes közlekedési módok – mint például a vasút vagy a vízi utak – nem elég vonzóak a magánberuházók számára;

9.  úgy ítéli meg, hogy a támogatásokat nem lehet a gazdasági szempontból fenntarthatatlan projektek veszteségeinek fedezésére használni;

10.  kéri, hogy a Bizottság javasoljon következetes és átlátható intézkedéseket a következő többéves pénzügyi tervben az európai strukturális és beruházási alapok, a CEF és a Horizont 2020 közötti szinergiák előmozdítására, ösztönzésére és koordinálására az uniós ügynökségek támogatásával a közlekedéssel összefüggő projektek esetében, különösen a határokon átnyúló régiókban és a TEN-T mentén megvalósuló projektek támogatása céljából; koordinációs rendszert szorgalmaz a támogatások és a pénzügyi eszközök szinergiáinak optimalizálása érdekében; kéri a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság aktívabb szerepvállalását a különböző uniós alapokban a közlekedési infrastruktúrára felhasználható összegek koordinálása terén;

11.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben lehetővé kell tenni a TEN-T meglévő törzshálózata és az átfogó hálózat folyosóinak továbbfejlesztését és kiterjesztését többek között megfelelő harmadik országokra is, a közlekedési ágazatban megvalósuló közös érdekű projektek támogatása céljából;

12.  hangsúlyozza, hogy a brexit a költségvetésre gyakorolt általános hatások mellett az európai közlekedési politikára is nagyon jelentős közvetlen és közvetett hatást gyakorol majd, különösen a légi és a tengeri közlekedés területén;

13.  felhívja az európai koordinátorokat, hogy végezzék el a jelenlegi programozási időszakban a TEN-T hálózat folyosói mentén befejezett projektek és megvalósított fejlesztések alapos értékelését, és terjesszék azt a Bizottság és a Parlament elé; felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keret kidolgozása során vegye figyelembe ezt az értékelést;

14.  kiemeli, hogy az európai területi együttműködés (ETC – Interreg) kulcsfontosságú prioritásaként az uniós társfinanszírozásnak ki kell terjednie a regionális határokon átnyúló hiányzó összeköttetések helyreállítását célzó, határokon átnyúló kis léptékű infrastrukturális projektekre is;

15.  kiemeli a – többek között a 9. keretprogramon belül a kutatás és az innováció számára nyújtott – megfelelő finanszírozás abszolút szükségességét olyan területeken, mint az elektromos vagy hidrogénnel hajtott járművek, az önvezető és a hálózatba kapcsolt autók;

16.  úgy véli, hogy az EU makroregionális stratégiái irányításának erősítése hozzájárul az uniós hozzáadott értékű projektek kidolgozásához;

17.  rámutat annak fontosságára, hogy a hajózást akadályozó szűk keresztmetszetek elkerülése érdekében a folyó partján fekvő összes ország részt vegyen a Duna-stratégiában; felülről építkező megközelítés kidolgozását javasolja a Duna-stratégia hatékony végrehajtása érdekében, különös tekintettel a belvízi utak hajózhatóságára;

18.  úgy véli, hogy korszerűsített és hatékonyabb, minden közlekedési módra, többek között a közúti infrastruktúrára és a belvízi utakra is kiterjedő Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF) van szükség, amely a hálózat peremterületeken történő kiépítésére összpontosít, és közös szabványokat alkalmaz; hangsúlyozza, hogy a közlekedéssel összefüggő valamennyi igény, ezen belül a digitális megoldások, a modális váltás és a tiszta közlekedés fedezése érdekében a CEF-nek megnövelt finanszírozásban kell részesülnie; úgy véli, hogy a biztonság, a környezetvédelem és az EU versenyképessége erősítése érdekében a CEF-nek minden közlekedési mód számára előnyös kísérleti programokat kell támogatnia; hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúrába történő beruházások egyúttal a hosszú távú növekedésbe és munkahelyteremtésbe való beruházást is jelentenek; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő javaslatot a CEF-rendelet frissítésére, hogy azt a 2019-es európai parlamenti választások előtt jóvá lehessen hagyni;

19.  emlékeztet arra, hogy a CEF-rendelet melléklete kilenc törzshálózati folyosót azonosít, és a TEN-T fejlesztése szempontjából képviselt hozzáadott értékük és kidolgozottsági állapotuk alapján tartalmazza a 2014–2020 közötti időszakban esetleges uniós finanszírozásra előzetesen kijelölt projektek felsorolását; úgy véli, hogy a korszerűsített és hatékonyabb CEF-nek előnyben kell részesítenie a törzshálózatok és az átfogó hálózatok közötti közvetlen kapcsolatok számának növelését, és hangsúlyt kell helyeznie az átfogó hálózatok közötti erősebb összeköttetések előmozdítására, beleértve a horizontális prioritásokat, például a tengeri gyorsforgalmi utakat is; úgy véli, hogy ennek a következő CEF-rendeletben foglalt, előre meghatározott projektek felsorolásában is tükröződnie kell;

20.  hangsúlyozza, hogy meg kell védeni az egységes európai vasúti térség befejezésére szánt pénzeszközöket, és úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a biztonság növelésére, a tagállamok közötti vasúti összeköttetések kiteljesítésére, valamint a meglévő vasúti infrastruktúra karbantartásának biztosítására; úgy véli, hogy a finanszírozást zajcsökkentésre és a másodlagos vasúti összeköttetések felújítására is fel kell használni; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) bizottsági koordinációjának a beruházók részvételének ösztönzésére kell irányulnia, és hogy a közös műszaki szabványok további megvalósítása és az interoperabilitás szempontjából jelentkező előnyök maximalizálása érdekében előre kell hozni az ERTMS kiépítését; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a Shift2Rail közös vállalkozás társfinanszírozását;

21.  ismételten hangsúlyozza az egységes európai égbolt – mint az európai légtér irányába tett döntő lépés – maradéktalan kihasználásának fontosságát; hangsúlyozza az „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás (SESAR) elemeinek kiépítésére és végrehajtására fordított megfelelő finanszírozás és – a légtérfelhasználók számára is – átlátható kiadások szükségességét; kéri a pilóta nélküli légi járművek légiforgalmi szolgáltatásaira irányuló kutatásnak és az európai digitális légiforgalmi szolgáltatás befejezésének finanszírozását a SESAR program részeként; ismételten hangsúlyozza, hogy az Egységes európai égbolt keretében megvalósítandó hatékony légiforgalmi szolgáltatások akár 10%-kal is csökkenthetik az üzemanyag-felhasználást és a károsanyag-kibocsátást; kéri elegendő pénzügyi forrás előirányzását a Tiszta Égbolt közös vállalkozás számára;

22.  hangsúlyozza, hogy a 216/2008/EK rendelet felülvizsgálata előirányozza az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) hatáskörének kibővítését; hangsúlyozza, hogy megfelelő források kell elkülöníteni az EASA számára az új feladatok sikeres átvételének biztosítása érdekében;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy garantálja a kiemelt uniós űrprogramok, a Galileo, az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS) és a Kopernikusz folytatódó finanszírozását; kéri a szükséges összegek biztosítását a Tiszta Égbolt közös vállalkozás és az űrfelszerelések innovatív anyagaival foglalkozó jövőbeni közös technológiai kezdeményezés (STEPP) megőrzése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy mielőbb dolgozzon ki egy, a jövőbeli állami műholdas kommunikációról (GOVSATCOM) és annak megfelelő finanszírozásáról szóló javaslatot; ismét hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EGNOS egész Európát lefedje, és hogy biztosítsák annak kiterjesztését a szomszédságpolitikában részt vevő országokra; úgy véli, hogy az ezekben az ágazatokban rendelkezésre bocsátott megfelelő kutatási költségvetés elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítsa Európa önállóságát a világűrbe jutás terén;

24.  megismétli, hogy garantálni kell a közös vállalkozások (többek között a SESAR, a Shift2Rail és a Tiszta Égbolt) megfelelő finanszírozását; úgy véli, hogy a Shift2Rail közös vállalkozásnak az interoperabilitási projekteket kell előtérbe helyeznie, és az egységes európai vasúti térségben elérhető interoperabilitási előnyök maximalizálására kell törekednie; fontosnak tartja olyan finanszírozás rendelkezésre bocsátását, amely lehetővé teszi az infrastruktúra karbantartását és a minőségi kritériumok tiszteletben tartását a fogyasztók magasabb szintű védelmének és biztonságának garantálása érdekében;

25.  ismételten rámutat a globális navigációs műholdrendszerekkel (GNSS) összefüggő innovatív és hatékony alkalmazások, felhasználói igényeken alapuló és hozzáadott értéket képviselő szolgáltatások fejlesztésére fordított finanszírozás megőrzésének fontosságára;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül támogasson egy európai hordozórakétákra kiírt, műholdfelbocsátásra vonatkozó intézményi megrendelési programot, valamint egy űrhulladék-nyomonkövetési programot;

27.  hangsúlyozza, hogy garantált finanszírozást kell biztosítani az integrált tengerpolitika – mint ágazatokon átnyúló és transznacionális irányítást célzó kiemelt kezdeményezés – megvalósítására, valamint a multimodális összeköttetések optimalizálására és a tiszta és digitális szállítási szolgáltatások és a fenntartható közlekedési módok – többek között a tömegközlekedés és a belvízi utak – felé való elmozdulásra; hangsúlyozza, hogy a folyami információs szolgáltatások megvalósítását előre kell hozni a határokon átnyúló műveletek támogatása érdekében;

28.  kéri a Bizottságot, hogy a földközi-tengeri kikötők – mint az európai kereskedelem létfontosságú csomópontjai – korszerűsítésére és modernizálására irányuló stratégia révén adjon új lökést az EU földközi-tengeri szerepvállalásának;

29.  emlékeztet arra, hogy a kikötők a kereskedelem kapujaként, energetikai csomópontként és ipari központként is funkcionálnak; hangsúlyozza a kikötők jelentőségét az európai közlekedési hálózatban; kiemeli, hogy meg kell őrizni a multimodális hálózatba integrált belvízi utak törzshálózatának befejezésére és fejlesztésére irányuló finanszírozást; rámutat arra, hogy a kikötők és a belvízi utak esetében megfelelő finanszírozásra van szükség az intelligens, hatékony és fenntartható közlekedési rendszerekkel kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli kihívások sikeres leküzdéséhez; rámutat arra, hogy a kikötők és a belvízi utak az általuk kínált, alternatív energiával kapcsolatos megoldások révén fontos szerepet játszhatnak a gazdaság dekarbonizációjában;

30.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési szükségletekre tekintettel a következő időszakban finanszírozást kell biztosítani az intelligens közlekedési rendszerek (ITS), valamint az együttműködésen alapuló ITS-projektek számára is;

31.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre külön költségvetési tételt azon kikötők számára, amelyeknek meg kell birkózniuk a migrációs válság gazdasági és társadalmi terhével;

32.  hangsúlyozza az európai közlekedési ügynökségek szerepét a különböző közlekedési módok Európai Gazdasági Térségen belüli harmonizációjában és integrációjában; a jogszabályokban számukra előírt szerepkör és munkaterhelés állandó növekedésére tekintettel kéri, hogy működési forrásaikat ennek megfelelően tárgyalják a következő költségvetési keretben;

33.  hangsúlyozza a fenntartható, innovatív és digitális idegenforgalmi ágazat felé való elmozdulás fontosságát, amely megköveteli a turisztikai és infrastrukturális projektek közötti hatékonyabb koordinációt; úgy véli, hogy a valódi európai idegenforgalmi politika irányába történő előrelépés érdekében külön költségvetési sort kellene létrehozni az idegenforgalom számára; úgy véli, hogy üdvözölni kell a fiataloknak szóló innovatív és fenntartható utazási élményeket támogató programokhoz hasonló kezdeményezéseket; rámutat ugyanakkor arra, hogy ezek nem léphetnek a többi kulturális kezdeményezés helyébe, és javasolja, hogy tovább kell ösztönözni a finanszírozás megfelelő eszközeit;

34.  hangsúlyozza, hogy az ágazatban elérhető innováció és ikt-megoldások teljes körű kihasználása révén biztosítani kell az európai idegenforgalmi ágazat hosszú távú versenyképességét és fenntarthatóságát; úgy véli, hogy a foglalási folyamatokat felül kell vizsgálni, és egy ügyfélorientált, központi digitális foglalási keretrendszert kell előirányozni;

35.  arra biztatja a Bizottságot, hogy biztosítson társfinanszírozást az EuroVelo hálózat és az uniós vasúthálózat közötti összeköttetés kialakításához, és ezzel is ösztönözze a fenntartható turizmust a különböző régiókban;

36.  ismételten hangsúlyozza a szomszédságpolitika keretében az infrastruktúra számára rendelkezésre álló összegek megőrzésének fontosságát a TEN-T hálózatban való felhasználásuk és a határokon átnyúló infrastrukturális koordináció biztosítása érdekében;

37.  hangsúlyozza, hogy a közlekedés különböző ágazatait, különösen az ipari elemet be kell vonni a Bizottságnál, az EKSZ-nél és a különböző főigazgatóságoknál folyó eszmecsere folyamatába az európai ágazati szereplők nemzetközi támogatására irányuló gazdasági diplomáciai stratégia kidolgozása érdekében;

38.  úgy véli, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keretnek maximális kiszámíthatóságot és rugalmasságot kell biztosítania annak érdekében, hogy lehetővé tegye a benne előirányzott források maradéktalan felhasználását, biztosítva a méltányos elosztást az Unió valamennyi régiójában, következésképpen garantálnia kell, hogy az uniós költségvetés alulteljesítéséből származó valamennyi többlet – különösen a közszektorban – és a végrehajtás elmaradása miatt visszavont minden kötelezettségvállalás ismét rendelkezésre álljon az érintett ágazat költségvetésében; ezzel összefüggésben felhívja az Európai Uniót, hogy a többéves pénzügyi kereten belül a projektek kiválasztása során tartsa fenn a magas társfinanszírozási arányokat; rámutat a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság aktívabb szerepvállalásának fontosságára a különböző uniós alapokban a közlekedési infrastruktúrára felhasználható összegek koordinálása terén;

39.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható közlekedés új technológiáiba való uniós beruházásnak – különös tekintettel a hajtásmódokra (elektromosság, hidrogén, bioüzemanyagok stb.) – a technológiasemlegesség elvén kell alapulnia, ami lehetővé teszi, hogy a piac és a polgárok választhassanak a különféle közlekedési megoldások között.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Lucy Anderson, Marie-Christine Arnautu, Georges Bach, Deirdre Clune, Michael Cramer, Luis de Grandes Pascual, Andor Deli, Isabella De Monte, Ismail Ertug, Jacqueline Foster, Dieter-Lebrecht Koch, Merja Kyllönen, Miltiadis Kyrkos, Bogusław Liberadzki, Peter Lundgren, Marian-Jean Marinescu, Gesine Meissner, Cláudia Monteiro de Aguiar, Renaud Muselier, Markus Pieper, Salvatore Domenico Pogliese, Gabriele Preuß, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy, Dominique Riquet, Massimiliano Salini, Jill Seymour, Pavel Telička, Wim van de Camp, Janusz Zemke, Roberts Zīle, Kosma Złotowski, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jakop Dalunde, Mark Demesmaeker, Jill Evans, Maria Grapini, Peter Kouroumbashev, Jozo Radoš, Olga Sehnalová

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Juan Fernando López Aguilar

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

38

+

ALDE

Gesine Meissner, Jozo Radoš, Dominique Riquet, Pavel Telička

ECR

Mark Demesmaeker, Jacqueline Foster, Roberts Zīle, Kosma Złotowski

EFDD

Daniela Aiuto

GUE/NGL

Merja Kyllönen

PPE

Georges Bach, Deirdre Clune, Andor Deli, Dieter-Lebrecht Koch, Marian-Jean Marinescu, Cláudia Monteiro de Aguiar, Renaud Muselier, Markus Pieper, Salvatore Domenico Pogliese, Massimiliano Salini, Luis de Grandes Pascual, Wim van de Camp, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

S&D

Lucy Anderson, Isabella De Monte, Ismail Ertug, Maria Grapini, Peter Kouroumbashev, Miltiadis Kyrkos, Bogusław Liberadzki, Juan Fernando López Aguilar, Gabriele Preuß, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy, Olga Sehnalová, Janusz Zemke

VERTS/ALE

Michael Cramer, Jakop Dalunde, Jill Evans

3

-

EFDD

Peter Lundgren, Jill Seymour

ENF

Marie-Christine Arnautu

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (11.10.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Derek Vaughan

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet megalapozó 1311/2013. tanácsi rendelet előírja, hogy a Bizottságnak 2018 január 1. előtt be kell nyújtania javaslatát a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozóan; mivel a többéves pénzügyi keretre vonatkozó jogalkotási javaslatokat mihamarabb elő kell terjeszteni annak érdekében, hogy a kohéziós politika jövőjére vonatkozó döntések megszülethessenek és mihamarabb jóvá lehessen hagyni az új finanszírozást a jelenlegi programozási időszak vége előtt, annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a késések az új időszakban;

B.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikke kimondja, hogy az EU-nak elő kell segítenie a tagállamok és a régiók közötti és azokon belüli gazdasági, társadalmi és területi kohéziót és a szolidaritást; mivel a regionális kohéziós politika az EU egyik legfontosabb, magas hozzáadott értéket képviselő, a szolidaritást előmozdító, a fejlettségi különbségeket csökkentő és az európai integráció előnyeit az európai polgárokhoz minden régióban közel vivő szakpolitikája; mivel továbbá a regionális kohéziós politika a szolidaritás elvének alkalmazása révén összekovácsolja Európát és megszilárdítja gazdaságát, megerősíti a társadalmi konvergenciáját és elősegíti, hogy az EU-t kézzelfoghatóvá és láthatóvá tegye az állampolgárok számára a helyi konkrét eredmények révén; mivel ezért kulcsfontosságú, hogy a többéves pénzügyi keret elegendő – legalább a jelenlegi időszakéval azonos – finanszírozást juttasson a kohéziós politikának, hogy az megfelelhessen a kihívásoknak, amelyeket ezen szakpolitikának megfelelően kezelnie kell;

C.  mivel megfelelő intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az Egyesült Királyság EU-ból történő távozásából eredő költségvetési kihívások ne befolyásolják negatívan a költségvetésben a regionális politikára elkülönített keretösszeget, ideértve új saját források feltárását is a finanszírozás érdekében; mivel a kohéziós politika határokon átnyúló és egyéb területi együttműködési eszközöket kínál az Egyesült Királyság régióival való folyamatos együttműködésre az Egyesült Királyság EU-ból való kilépését követően is, a kapcsolatok fenntartása és a polgárokkal való együttműködés révén a közös célkitűzések elérése érdekében;

D.  mivel a 2016 decemberében a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport végleges jelentésében és ajánlásaiban az új saját forrásokra vonatkozó néhány javaslatot – mint például a pénzügyi tranzakciós adó, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás minden forrására kivetett széndioxid-adó, valamint egy európai társasági adó – tágabb összefüggésben kell megvizsgálni, amely összhangban volna a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzéseivel egyaránt;

E.  mivel a kohéziós politika jelentősen hozzájárult a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz, valamint az Európa 2020 stratégia végrehajtásához, annak intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez kapcsolódó céljainak elérésével; mivel továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy az EU nem éri el ezeket a célokat 2020-ig, különösen a szegénység csökkentésére, a megújuló energiák előmozdítására és a munkanélküliség elleni küzdelemre vonatkozóan; mivel a stratégiát a 2020 utáni időszakra tekintettel felül kell vizsgálni és a stratégiának hozzá kell járulnia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljainak megvalósításához: mivel finanszírozását biztosítani kell a következő többéves pénzügyi keretben, nagyobb szerepet juttatva a kohéziós politikának; mivel a kohéziós politika fontos eredményeket ért el, és lehetővé tette az európai régiók közötti gazdasági és társadalmi szakadék csökkentését; mivel azonban 8 tagállam 47 régiója továbbra sem zárkózott fel a fejlődésben;

1.  megerősíti a kohéziós politika magas uniós hozzáadott értékét, mivel teljesíti a Szerződés gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó célkitűzéseit, valamint a következők révén csökkenti a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket:–

  növekedést és munkahelyteremtést tesz lehetővé regionális és helyi szinten, különösen a leszakadó területeken, ezáltal hozzájárul a konvergencia, a továbbgyűrűző hatások, a megerősített gazdasági együttműködés, az általános makrogazdasági stabilitás és az Unió egészének versenyképességéhez;–

  a transznacionális infrastruktúra támogatásával európai dimenzióval rendelkező közjavakat nyújt;–

  előmozdítja a határokon átívelő együttműködést, és hozzájárul a tartós békét és demokráciát megteremtő stabil alapok létrehozásához Európában;–

  a megosztott irányítás és a szubszidiaritás segítségével különböző kormányzati szintekről származó érdekelt feleket gyűjt össze, és hatékonyan kezeli a társadalmi-gazdasági kockázatokat és lehetőségeket;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül mutassa be a jövőbeli többéves pénzügyi keretre és a 2020 utáni kohéziós politikai csomagra vonatkozó javaslatait, és ragaszkodik a tárgyalások azonnali megkezdéséhez az európai strukturális és beruházási (esb-)alapok 2020 utáni programozási időszakban időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a kohéziós politikának továbbra is előnyösnek kell lennie az állampolgárok számára minden régióban, miközben az erőforrásokat a legsebezhetőbb régiókra összpontosítja; úgy véli, hogy egy sor új, a GDP-t kiegészítő társadalmi és környezeti mutató kidolgozására és bevezetésére van szükség az esb-alapok méltányosabb elosztása és a különböző típusú egyenlőtlenségek jobb figyelembe vétele érdekében;

3.  megerősíti, hogy a kohéziós politikának továbbra is az EU legfőbb beruházási és fejlesztési politikájának kell maradnia, de többet kell tenni a kohéziós politika uniós politikai célkitűzések megvalósításában játszott vezető és elengedhetetlen szerepének hangsúlyozására; ezért úgy véli, hogy kiemelt hangsúlyt kell fektetni a foglalkoztatásra, a készségekre, az innovációra, a demográfiára, a kkv-kra, a társadalmi befogadásra és az olyan speciális uniós célokra, mint a digitalizáció és az újraiparosítás, valamint a megerősített szociális dimenzió, a területi együttműködés és a városi dimenzió; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a kohéziós politikának nem célja, hogy minden előre nem látható esemény megoldása és finanszírozási eszköze legyen, valamint hogy nem szabad hozzájárulnia új programok létrehozásához; kiemeli, hogy az új kihívások nem csorbíthatják a kohéziós politika Szerződésekben meghatározott hagyományos és a hosszú távú célkitűzéseit;

4.  felszólít ezért arra, hogy a többéves pénzügyi keret továbbra is juttasson legalább a jelenlegi programozási időszakéval azonos forrást a 2020 utáni kohéziós politikának, megteremtve a helyes egyensúlyt a polgárokba történő beruházások, illetve a polgárok javára történő beruházások, illetve a kohéziós politika három dimenziója – gazdasági, társadalmi és területi – között, valamint biztosítva, hogy az EU politikai céljai teljesülnek; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret kohéziós politikára szánt részét növelni kell, valamint hogy nem szabad csökkenteni a jelenlegi kötelezettségeket; emlékeztet arra, hogy figyelembe véve az időszak késői kezdetét és a kifizetési kérelmeknek az időszak vége felé várható mennyiségét, jelentős fontosságú az 1b. fejezet felső összeghatárának növelése a likviditás és a beruházok áramlásának biztosítása, valamint a politikai kockázatok esetleges hatásainak elkerülése érdekében; megjegyzi, hogy a jövőbeli uniós programok és eszközök létrehozása és a jelenlegiek támogatása nem történhet a meglévő beruházások rovására; elismeri a kohéziós politika jelentős hozzájárulását a strukturális reformok ösztönzőkkel – pl. előzetes feltételrendszerek szankciók helyett – történő elősegítéséhez, valamint felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nemzeti és regionális erőfeszítések támogatásának egyéb pozitív eszközeit; rámutat arra, hogy továbbra is különös figyelmet kell fordítani a kevésbé fejlett régiókra; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretnek támogatnia kell az európai szemeszter prioritásait, különösen az országspecifikus ajánlások figyelembevételével, miközben szem előtt tartja a kohéziós politika Szerződésekben foglalt célkitűzéseit; emlékeztet arra, hogy az EU új prioritásait és kezdeményezéseit új forrásokból kell finanszírozni, valamint hogy a kohéziós politikát nem szabad veszélyeztetni azzal, hogy jelenlegi keretét az ilyen új prioritások és kezdeményezések finanszírozására használják;

5.  úgy véli, hogy a regionális finanszírozást meg kell védeni és továbbra is az Unió összes régiójára irányulnia kell, elsősorban támogatások formájában, amelyeket pénzügyi eszközök egészítenek ki, amelyek bizonyos esetekben fontos szerepet töltenek be a megfelelő előzetes értékelés elvégzése után – világos stratégiával és olyan kritériumrendszerrel együtt, amely meghatározza a kívánt célkitűzések eléréséhez leginkább megfelelő finanszírozási típust –, és amelyeket megfelelően integrálni kell a támogatásokkal, ahol ez lehetséges; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetések csökkentése esetén nagyobb hangsúlyt kell fektetni az EU alapvető célkitűzéseire és hozzáadott értékére, különös figyelmet fordítva a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésére, valamint az egyenlőtlenségek és a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére; kiemeli a Bizottság azon nyilatkozatát, miszerint a pénzügyi eszközök kizárólag jövedelemteremtő projektek esetében megfelelőek; úgy véli, hogy ezért folytatni kell a támogatások és segélyek nyújtását; kiemeli az olyan pénzügyi termékek, mint a részvények, a vagyonkezelői alapok és az egyéb típusú kötvények kockázatait; megjegyzi, hogy a pénzügyi eszközök részesedésének növelése nem befolyásolhatja a vissza nem térítendő támogatások összegét, mivel ez gátolná a szükséges egyensúlyt; megállapítja, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben a pénzügyi eszközök felhasználására vonatkozó kötelező célkitűzések nem tekinthetők megvalósíthatónak; úgy véli, hogy megfelelő, a tagállamok elkötelezettségét biztosító társfinanszírozási arányokkal ki kell emelni azok szerepét; megjegyzi, hogy eltérő vélemények vannak a makrogazdasági feltételrendszert illetően, és hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika és az európai szemeszter gazdasági kormányzási folyamata közötti kapcsolatnak kiegyensúlyozottnak és kölcsönösnek kell lennie és korlátoznia kell az esb-alapok kedvezményezettjeire gyakorolt hatásokat; úgy véli, hogy elengedhetetlen az esb-alapok azon területekre történő összpontosítása, ahol a legnagyobb szükség van a közös fellépésre, például a növekedés és a versenyképesség előmozdítására, vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és az erőforrás-hatékonysághoz való hozzájárulásra; hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozásnak ki kell egészítenie a nemzeti költségvetéseket, valódi addicionalitást nyújtva és biztosítva a nemzeti költségvetésekből kimaradó területeken történő fellépést;

6.  úgy véli, hogy a rövid időtartamú többéves pénzügyi kerethez vezető megoldások elfogadhatatlanok, mivel akadályoznák a hosszú távú tervezést és a kohéziós politikához hasonló szakpolitikák kiszámíthatóságát; úgy véli, hogy a jelenlegi időtartam egyetlen alternatívája egy félidős felülvizsgálatot tartalmazó 5+5 éves többéves pénzügyi keret, feltéve, hogy a Bizottság zökkenőmentes átmenetet biztosít a programozási időszakok között, amely a kötelezettségvállalás visszavonásával kapcsolatos szigorúbb szabályozást, a lezáruló programok esetében rövidebb eljárásokat, a programok felállítása és elindítása tekintetében pedig gyorsabb eljárásokat követelne meg; felszólít arra, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keret biztosítson nagyobb állampolgári felügyeletet, ideértve a partnerség elvének megerősítését a kohéziós politikában, és a politika egyéb szakpolitikákkal való összehangolását; megismétli kérését, hogy érvényesítsék a nemek közötti egyenlőség elvét a teljes uniós költségvetésben;

7.  felszólít a regionális fejlesztési programok prioritásainak naprakésszé tételére a változó feltételek figyelembe vétele és az új technológiák előnyeinek hasznosítása céljából; véleménye szerint a kohéziós politikának elsősorban a tudásalapú gazdaság és az innováció ösztönzésének javítására kellene összpontosítania; továbbá úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretben nagyobb rugalmasságra van szükség az előreláthatatlan kihívások kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a Bizottság feladata a stabilitás és a finanszírozás rugalmassága közötti megfelelő egyensúly megtalálása; úgy véli, hogy a regionális munkanélküliségi ráta és a regionális társadalmi haladás index megfelelő kritériumok; hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtéshez és a fejlődéshez szükséges jelentős növekedés nem érhető el a gazdaságpolitikai intézkedések megfelelő kombinációjának végrehajtása érdekében tett közös erőfeszítések nélkül, amely beruházásokból, strukturális reformokból és költségvetési kiigazításból áll; hangsúlyozza a kohéziós politika szerepét a Párizsi Megállapodásból eredő célok megvalósítása és az alacsony széndioxid-kibocsátású és körkörös gazdaság felé történő átmenet biztosítása tekintetében; rámutat arra, hogy a kohéziós politikai költségvetés hatékonyabb végrehajtásának biztosítása érdekében a magas szintű munkacsoport ajánlásai alapján radikálisan egyszerűsíteni kell ezt a politikát, valamint az esb-alapokhoz tartozó programok végrehajtása során fontolóra kell venni az arányosság szélesebb körű alkalmazását és a régiók szerinti differenciálás bevezetését; hangsúlyozza, hogy a regionális politika fontos a leginkább kiszolgáltatott régiók, például a legkevésbé fejlett régiók és a legkülső régiók védelme érdekében;

8.  hangsúlyozza a regionális, határokon átnyúló kezdeményezések jelentőségét az európai integráció, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés és munkahelyteremtés előmozdításában; kiemeli, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköznek és a Kohéziós Alapnak kell az infrastrukturális beruházások fő forrásának maradnia, valamint hogy a finanszírozási előirányzatoknak meg kell felelniük a meglévő nagy keresletnek és a túljelentkezésnek; rámutat, hogy az európai területi együttműködés (Interreg) az EU hozzáadott értékének egyik kulcsfontosságú területe a határokon átnyúló és Unió-szerte megvalósított közös projektek kontinuitása és a közöttük lévő kapcsolódások biztosítása érdekében; véleménye szerint különösen a határokon átnyúló kezdeményezések mutatják az Európai Unió hozzáadott értékét;

9.  emlékeztet, hogy az 1a. fejezetbe való befektetés a szakpolitikákra gyakorolt erőteljes pozitív hatást mutatja; úgy véli, hogy a Horizont 2020 utódprogramjához hasonló programoknak kétszer annyi finanszírozást kellene biztosítani a jelenlegi keretprogramban; megjegyzi, hogy a becslések, a kereslet és a sikerességi arány arra utal, hogy az ilyen növekedés enyhítené a kutatásra és az innovációra jellemző forráshiányt;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy valósítson meg nagyobb szinergiákat és komplementaritásokat a különböző uniós alapok – többek között a kohéziós politika, a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az ESBA – között, és könnyítse meg azokat annak elkerülése érdekében, hogy hasonló projektekre különböző szabályozások legyenek érvényesek csupán amiatt, mert megvalósításuk különböző eszközök alapján történik, valamint hogy törekedjen arra, hogy a hasonló projektekre ugyanazon szabályozás vonatkozzon, ideértve azt is, amikor különböző uniós politikák és eszközök finanszírozzák ezeket, mivel ez csökkentené a bürokráciát, és egyszerűbbé tenné az uniós források végrehajtását a kedvezményezettek számára, megőrizve az esb-alapok pénzügyi keretösszegeinek integritását; megállapítja, hogy a pénzügyi eszközök és a támogatásokkal rendelkező szinergiák igénybevétele javítható; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy különleges figyelmet kell fordítani az állami támogatásra vonatkozó szabályokra annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a támogatásokra és pénzügyi eszközökre; szükségesnek tartja, hogy valamennyi esb-alap folytatódjon 2020 után, beleértve a Kohéziós Alapot és az Európai Szociális Alapot is;

11.  véleménye szerint kulcsfontosságú az új többéves pénzügyi keret kapcsán annak biztosítása, hogy a költségvetési és a kohéziós politika kiadásaira vonatkozó szabályokat végre kiegyensúlyozott módon, a kohéziós politika horizontális elveinek aláásása nélkül egyszerűsítsék a következő többéves pénzügyi keret fenntarthatóságának pozitív befolyásolása, valamint a kedvezményezettek terheinek csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább az „egységes szabálykönyv” típusú megközelítést annak érdekében, hogy még több kedvezményezettet bátorítsanak az uniós finanszírozás megpályázására, mivel ez lendületet adna a jelentősen tisztább és világosabb végrehajtási szabályok meghatározásának, valamint biztosítaná az uniós támogatás integrált stratégiai tervezését; felszólít egy egyszerűsítési többlettámogatás felállítására, amelyben a bürokrácia hatékony csökkentését és az uniós finanszírozás kezelésének javítását bevezető tagállamok részesülnének; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret teljesítményének maximalizálása kapcsán a feltételrendszer tekintetében fontos megtalálni a megfelelő egyensúlyt a beruházások veszélyeztetése nélkül; hangsúlyozza, hogy az „omnibus-csomag” nagyobb lehetőséget kínál a javasolt egyszerűsítés és rugalmasság tekintetében; ezért úgy véli, hogy azt 2020 után kell végrehajtani és továbbfejleszteni; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a hatékonyságot és terjessze ki a kapacitásépítést szolgáló támogatási lehetőségeket a helyi, regionális és nemzeti hatóságokra és kedvezményezettekre; kéri a Bizottságot, hogy az előzetes feltételrendszer pozitív elemeire építsen, csökkentve a vonatkozó adminisztratív terheket az értékelés és az eljárás tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az adminisztratív kapacitásépítési fellépéseket az alapok hatékonyabb végrehajtása céljából; ösztönzi a Bizottság nemrég kiadott, „Versenyképesség az alacsony bevételű és alacsony növekedésű régiókban – jelentés a leszakadó régiókról” című jelentése által ihletett intézkedések szélesebb körű alkalmazását;

12.  a költségvetés növelésére és az Európai Szolidaritási Alap további felülvizsgálatára szólít fel, különös tekintettel az előlegek maximális küszöbértékére (jelenleg legfeljebb 30 millió EUR), amelyet a felülvizsgált EUSZA-rendelet 4a. cikke tartalmaz, annak érdekében, hogy hatékonyan és haladéktalanul lehessen reagálni a természeti katasztrófák okozta károk többségére.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

9.10.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

4

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Franc Bogovič, Steeve Briois, Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, John Flack, Iratxe García Pérez, Krzysztof Hetman, Marc Joulaud, Louis-Joseph Manscour, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Jens Nilsson, Andrey Novakov, Paul Nuttall, Konstantinos Papadakis, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Liliana Rodrigues, Maria Spyraki, Ruža Tomašić, Ángela Vallina, Monika Vana, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Andor Deli, Raffaele Fitto, John Howarth, Ivana Maletić, Tonino Picula

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

James Carver, Esther Herranz García, Susanne Melior

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

27

+

ALDE

Iskra Mihaylova, Matthijs van Miltenburg

ECR

Raffaele Fitto, John Flack, Mirosław Piotrowski, Ruža Tomašić

PPE

Franc Bogovič, Daniel Buda, Andor Deli, Esther Herranz García, Krzysztof Hetman, Marc Joulaud, Ivana Maletić, Andrey Novakov, Stanislav Polčák, Maria Spyraki, Joachim Zeller, Lambert van Nistelrooij

S&D

Andrea Cozzolino, Iratxe García Pérez, John Howarth, Louis-Joseph Manscour, Susanne Melior, Jens Nilsson, Tonino Picula, Liliana Rodrigues, Derek Vaughan

4

-

EFDD

James Carver, Paul Nuttall

ENF

Steeve Briois

NI

Konstantinos Papadakis

4

0

EFDD

Rosa D’Amato

GUE/NGL

Martina Michels, Ángela Vallina

Verts/ALE

Monika Vana

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (26.1.2018)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló parlamenti álláspont előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Sofia Ribeiro

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza a közös agrárpolitika (KAP) óriási jelentőségét, mivel ez az Unió legrégibb közös politikája a közcélok elérésében és a változó kihívásokra való reagálásban, amely alapvető fontosságú például a kiváló minőségű élelmiszerek előállításában, valamint a nem élelmiszer jellegű termékek és szolgáltatások nyújtásában, az élelmezésbiztonság, illetve a vidéki lakosság stabilizálása és megőrzése terén a mintegy 500 millió európai fogyasztó számára történő megfizethető árú élelmiszer, területi egyensúly és társadalmi kohézió biztosítása érdekében, valamint annak garantálásához, hogy a vidéki térségek hosszú távon fenntarthatók legyenek; megjegyzi továbbá, hogy ez minden uniós polgár számára mindössze 0,32 eurót jelent naponta; emlékeztet, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar az európai ipar teljes forgalmának 16%-át teszi ki, és az élelmiszerellátási lánc egészében több mint 44 millió munkahelyet, közvetlenül a mezőgazdaságban 10 millió munkahelyet, 11 millió mezőgazdasági üzemet és 130 milliárd EUR éves exportbevételt biztosít; hangsúlyozza, hogy két pillérén keresztül a KAP segíti a mezőgazdasági termelők bevételeinek stabilizálását, egyúttal előmozdítja a környezetvédelmi programokat és a gazdasági tevékenységet a vidéki területeken;

2.  rámutat, hogy a 2014 és 2020 közötti jelenlegi többéves pénzügyi keretben és most először a KAP (amelynek az elmúlt három évtizedben a többéves pénzügyi keretben betöltött aránya 75%-ról 38%-ra esett vissza) már nem a legnagyobb költségvetéssel rendelkező uniós szakpolitika; egyértelműen megállapítja, hogy több politikai reform hatására a KAP-kiadások lecsökkentek, célzottabbakká és piacorientáltabbakká váltak, és egyre inkább az európai uniós mezőgazdaság versenyképességét célozzák meg;

3.  megjegyzi továbbá, hogy a piac által nem szükségszerűen honorált újabb feladatok és célok KAP-ba történő integrálása anélkül valósult meg, hogy költségvetése emelkedett volna, ugyanakkor az EU további tagállamokkal bővült; hangsúlyozza, hogy nőttek a kihívások és az igények, nagyobb lett többek között az élelmezésbiztonság, a környezeti erőforrások védelme, a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok elterjesztése, az „ökologizálás”, az új mezőgazdasági technológiákba való befektetés, valamint az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése iránti igény;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy növelje – vagy legalábbis a jelenlegi szinten tartsa fenn – a 2020 utáni KAP-költségvetést a KAP kétpilléres struktúrájának fenntartásához, hogy valamennyi ágazatban támogatni lehessen a mezőgazdasági termelőket, el lehessen érni a termelők jövedelmének növelésére, a munkahelyek védelmére és létrehozására, az innovációra és a fenntartható fejlesztési céloknak való megfelelésre vonatkozó kulcsfontosságú célokat, valamint teljesíteni lehessen a Párizsi Megállapodás végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza, hogy a KAP költségvetésének további csökkentése negatív hatással lesz a mezőgazdasági ágazat versenyképességére és az uniós regionális fejlődésre Európa termelői közösségeiben és vidéki területein, amely lehetőséget a Parlament kereken elutasít;

5.  úgy véli, hogy a KAP költségvetésének tükröznie kell a politikából fakadó magas uniós hozzáadott értéket, mely egyrészt az agrárélelmiszerek közös piacából, másrészt pedig az EU-s szinten megjelenő társadalmi, környezeti és kohéziós előnyökből fakad, és rámutat arra, hogy a KAP már nem pusztán ágazati politika; úgy véli, hogy ha csökkenne a KAP költségvetésének részesedése az EU-27 GDP-jéhez képest, az korlátozná a KAP uniós céljai megvalósításának hatékonyságát; úgy véli, hogy e politika költségvetési szintjének gazdasági szempontból garantálnia kell teljes egészében uniós jellegét;

6.  hangsúlyozza, hogy a KAP az Európai Unió komplex, teljes jogú uniós politikája, ami egyike az európai integráció alapjainak; megjegyzi, hogy ez a politika egyre több közcélt szolgál, és a reformoknak köszönhetően rugalmasan reagál az új kihívásokra, illetve az EU, és a társadalom változó szükségleteire, megjegyzi, hogy ez a politika felelős a verseny feltételeiért az egységes piacon, ezáltal meghatározza a mezőgazdasági tevékenységek feltételeinek tervezhetőségét és stabilitását;

7.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a KAP jövője körüli bizonytalanság a többéves pénzügyi keret összefüggésében már negatív tendenciákat okoz a vidéki területeken azáltal, hogy aggasztóan hat az ágazatban foglalkoztatottakra, ami elősegíti az élelmezési és ágazati válságot az Unióban;

8.  hangsúlyozza, hogy a KAP és annak költségvetése adják az Európai Unió mezőgazdasági ágazatának közös működési kereteit, és ezen elemek hiánya az európai projektben ellehetetlenítené az agrárélelmiszerek közös piacának megfelelő működését az Unióban, mivel a tagállamok egymással versenyeznének a mezőgazdasági támogatások terén, és ez felborítaná a versenyt;

9.  felhívja a figyelmet a Bizottság fokozott törekvéseire a kereskedelmi tárgyalások során és az európai mezőgazdasági piachoz való hozzáférés liberalizációjával kapcsolatban, amely gyakran az egyik legversenyképesebb globális mezőgazdasági termelő; másrészt hangsúlyozza, hogy – az európai társadalom elvárásainak megfelelően – az Európai Unió mezőgazdasági termelése a minőségre és élelmiszerbiztonságra, az állatok jóllétére és a környezet és az éghajlat védelmére vonatkozó egyik legmagasabb szintű normáknak és szabványoknak megfelelően történik; hangsúlyozza e tekintetben a KAP fontos kompenzációs szerepét, és az ahhoz kapcsolódó anyagi támogatást, melynek köszönhetően fenntartható az európai mezőgazdaság versenyképessége;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket a KAP finanszírozási rendszerének egyszerűsítése, a mezőgazdasági termelők pénzügyi és adminisztratív terheinek csökkentése, valamint a KAP-ról és annak költségvetéséről szóló megfelelő nyilvános információk biztosítása érdekében, mivel a közzétett támogatás összege félrevezető lehet, tekintettel arra, hogy a közvélemény nem tudja, hogy a KAP 1962-es létrehozása óta a tagállamok egyesítették erőforrásaikat a közös politika és a mezőgazdasági termékek egységes piacának létrehozása érdekében, és ezért a KAP-nak már nincs nemzeti megfelelője a tagállamokban; hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet az EU fontos szerepére az európai élelmiszertermelés támogatásában és felhívja a figyelmet arra, hogy a KAP nem csak jó minőségű és kedvező árú termékeket biztosít az európai polgárok számára, de olyan rejtett előnyökkel is jár, hogy a fogyasztók a fennmaradó jövedelmüket más ágazatokat támogatva használhatják fel; hangsúlyozza, hogy ez csak a KAP-költségvetés szintjének növelésével vagy legalábbis fenntartásával folytatódhat; rámutat arra, hogy ha minden szakpolitikát teljes egészében az uniós költségvetésből finanszíroznának, a KAP alig 1%-ot tenne ki, ami észszerű, tekintve, hogy több mint 500 millió európai élelmiszer-ellátását biztosítja; hangsúlyozza, hogy a KAP az Unió és a tagállamok összes közkiadásának kevesebb mint 0,4%-át teszi ki, ami csekély kiadás a nemzeti költségvetések átlagosan a GDP 49%-át kitevő arányához képest; hangsúlyozza, hogy az európai uniós mezőgazdasági termelők magas szintű állatjóléti, környezeti és élelmiszerbiztonsági normákat követnek, amelyek fenntartása további támogatást igényel;

11.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi mezőgazdasági piaci instabilitás és áringadozás bizonyítja az agrártámogatások fenntartásának szükségességét, mivel azok lehetővé teszik a piaci hiányosságok hatékony kezelését és ellenőrzését; ezzel összefüggésben elismeri, hogy az utóbbi években az élelmiszerárakban és a termékek értékesítésében bekövetkezett növekedés nem jutott el a gazdálkodókig; kitart amellett, hogy tényleges támogatásra van szükség a mezőgazdasági termelők hitelhez jutási nehézségeinek és a csökkenő gazdálkodói jövedelmeknek orvoslására; emlékeztet arra is, hogy az európai fogyasztók nincsenek felkészülve azoknak a magas élelmiszeráraknak a megfizetésére, amit a támogatások megvonása idézne elő;

12.  rávilágít arra, hogy bár az agrártámogatások csak egy jelentéktelen részét teszik ki a tagállamok teljes GDP-jének, elengedhetetlenek a mezőgazdasági termelés fenntartásához és a termelők megélhetésének biztosításához; megismétli, hogy a KAP alapvető fontosságú a gazdálkodók jövedelemingadozásának csökkentésében, a fiatal mezőgazdasági termelők ágazatban való elhelyezkedésében és gazdaságaik jövedelmezővé tételében, és ezáltal a közvetett és közvetlen munkahelyteremtésben a mezőgazdasági ágazaton belül;

13.  megállapítja, hogy a mezőgazdasági ágazatban tapasztalt romló körülmények által előidézett áringadozásból adódó jövedelemingadozás kezelése külön figyelmet igényel, kiváltképpen, mivel a termelési költségek növekednek; hangsúlyozza, hogy a KAP nem foglalkozik kellő alapossággal a gazdálkodói jövedelmek és a mezőgazdasági piac instabilitásával, amit a KAP-költségvetés csökkenése valószínűleg tovább súlyosbít majd, veszélyeztetve ezáltal a legsérülékenyebb ipari ágazatokat;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza, mekkora összeg folyna vissza az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapba (EMGA), ha 150 000, 100 000 és 50 000 eurós határokat szabnának meg a közvetlen kifizetésekre vonatkozóan az Európai Unión belül;

15.  emlékeztet arra, hogy a brexit becsült hatása a KAP-ra évi 3,8 és 4,1 milliárd EUR között lesz, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy kompenzálja ezt a veszteséget alternatív finanszírozási formákkal, például a bruttó nemzeti jövedelem százalékában meghatározott tagállami hozzájárulások növelése, a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport néhány reformjavaslatát átvéve új saját források kidolgozása, illetve a KAP működésének javítása révén annak érdekében, hogy az Egyesült Királyság kilépése után is változatlan maradjon a KAP költségvetése, és így teljes körűen tudjon válaszolni az európai mezőgazdaság jelenlegi és jövőbeli kihívásaira;

16.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen elérhetővé a mezőgazdasági ágazat számára más pénzügyi eszközöket is, mint például az Európai Stratégiai Beruházási Alapot; úgy véli, hogy amennyiben a Bizottság új feltételrendszert hoz létre a KAP-kifizetésekre, azokat a KAP-költségvetés megfelelő mértékű növelésének kell kísérnie; hangsúlyozza, hogy a finanszírozást a különböző ciklikus válságokra adott válaszokkal összhangban kell növelni az érzékeny ágazatokban, mint például a tej-, a sertéshús-, a zöldség- és gyümölcságazatban, és kiemeli, hogy olyan új eszközöket kell létrehozni, amelyek mérsékelhetik az áringadozást, figyelembe véve a szabadkereskedelmi megállapodások ezen ágazatokra gyakorolt lehetséges hatását és szem előtt tartva, hogy egyre inkább szükség van az európai mezőgazdasági ágazat versenyképességének fokozására; felhívja továbbá a figyelmet a külső tényezők európai mezőgazdaságra és KAP-ra gyakorolt növekvő befolyására és a további eszközök bevezetésének ebből fakadó szükségességére, melyek célja az esetlegesen bekövetkező jövőbeni válságok megelőzése az EU-n kívüli forrásokkal rendelkező mezőgazdasági piacokon;

17.  hangsúlyozza a jobb költségvetési ellenőrzés jelentőségét, és felhívja a Bizottságot egy új gyakorlat kifejlesztésére, amely által az európai uniós adófizetők pénzének rendeltetése és az annak révén elért eredmények nyomonkövethetővé válnának;

18.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak érintetlenül kell hagynia a közvetlen kifizetéseket, mivel azok segítenek elkerülni a tagállamok közötti verseny torzulásait, és fenn kell tartania az uniós mezőgazdasági termékek külső versenyképességét; vehemensen elutasítja a nemzeti társfinanszírozás bevezetését, amely a KAP részleges visszaállamosításának felelne meg, és a különböző tagállamokban különböző KAP-ok kialakulásához vezethet, ami az uniós költségvetés nettó befizetőinek előnyösebb helyzetbe hozását és az egységes piac működésének megzavarását eredményezné; hangsúlyozza, hogy a KAP, mint az egyetlen teljesen közösségi politika, a legmagasabb európai hozzáadott értéket képviseli, és hogy a nemzeti finanszírozású agrárpolitika sokkal drágább volna; elutasít minden arra irányuló kísérletet, hogy a tagállamokat a KAP társfinanszírozására kötelezzék; elismeri a vidékfejlesztési programok finanszírozása fenntartásának az európai területi és társadalmi kohézióban játszott fontos szerepét, mivel az Unió területének 90%-a vidéki területekből áll; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye kellően figyelembe a termelés és a munkaerő különböző költségeit, valamint a mezőgazdaság hozzájárulását az egyes tagállamok foglalkoztatásához, folytatva mind a közvetlen kifizetések közelítésére irányuló folyamatot az EU-ban a következő többéves pénzügyi keretben, mind a tagállamokon és régióikon belüli belső konvergenciára irányuló folyamatot; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy változatos intézkedési módok álljanak a tagállamok rendelkezésére, beleértve ebbe az önkéntes támogatást is, a termelés fenntartása érdekében a különösen sérülékeny területek számára létfontosságú ágazatokban anélkül, hogy ez a belső piac torzulásához vezetne; kiemeli, hogy a közvetlen kifizetések fontos biztonsági hálót és jövedelemtámogatást nyújtanak a mezőgazdasági termelőknek;

19.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság, elsősorban az elsődleges termelés különösen érzékeny az éghajlat által kiváltott természeti jelenségek (aszályok, árvizek, viharok, csapadék stb.) által okozott károkra, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan mechanizmust, amely támogatja az e károk megelőzésére, illetve csökkentésére irányuló intézkedéseket, amelyek magukban foglalhatják az elsődleges mezőgazdasági termelőknek az éghajlatváltozás által kiváltott katasztrófák miatt felmerült veszteségei megtérítését is;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy a KAP következő költségvetésében vegye figyelembe az ágazat megfiatalításának lehetőségét a fiatalok és új termelők belépésének támogatásával és a kevésbé fiatalok kilépésének lehetővé tételével; sürgeti a mezőgazdaságban a generációs megújulás mechanizmusai fejlesztésének folytatását, így támogatja a mezőgazdasági ágazatnak mindig az ismeretek kiaknázására és átadására irányuló logika alkalmazásával történő korszerűsítését és megfiatalítását;

21.  emlékeztet arra, hogy a vidéki területek többsége az Európai Unió leginkább hátrányos helyzetű régiói közé tartozik, amelyekben az egy főre jutó GDP mértéke jelentősen elmarad az európai átlagtól, ezért a vidéki területek fejlődése továbbra is fontos kihívást jelent a kiegyenlített területi fejlődés szempontjából, és ezek a területek támogatásra szorulnak a foglalkoztatás és az életszínvonal növelésének, illetve a mezőgazdaságon kívüli funkciók fejlesztésének tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós társadalmi és gazdasági kohézió támogatása továbbra is aktuális feladata az uniós költségvetésnek; ezért úgy véli, hogy az uniós költségvetésben erősíteni kell a KAP keretében a vidéki területek finanszírozását, és a támogatás összegének tagállamok közötti eloszlásánál továbbra is figyelembe kell venni a vidéki lakosság vagyoni különbségeit, méretét, és a mezőgazdasági művelés alatt álló földterület méretét;

22.  felszólít a leginkább rászoruló termelők további célzott támogatására, beleértve a családi gazdaságokat, a kis- és középméretű gazdaságokat, valamint a leghátrányosabb helyzetű, a hegyvidéki és a legkülső régiók célzott gyakorlati intézkedések révén történő támogatására, ezáltal hatékonyabban biztosítva az élelmiszertermelést és -ellátást az EU egész területén, és elkerülve a vidéki térségek elnéptelenedését; felszólít arra, hogy a támogatás pontosan azokat célozza meg, akik közvetlenül a földeken dolgoznak, nem zárva ki azokat a részmunkaidős gazdálkodókat sem, akik sok esetben diverzifikálták tevékenységeiket, és akiket nem indokolt szankcionálni ezekért az erőfeszítéseikért; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági ágazat szempontjából döntő fontosságú a jövőbeli gazdálkodás ösztönzése a KAP megfelelő jövőbeli költségvetésén keresztül és a legsérülékenyebb területek esetében a pozitív differenciálódás révén; felhívja a Bizottságot, hogy irányozza elő a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási programcsomag (POSEI) finanszírozásának növelését, ahogy azt a Parlament már kérte, a legkülső régiók számára nagyon fontos rendszer védelme érdekében; emlékeztet arra, hogy három tagállam jogosult e programokra, amelyek a KAP költségvetésének kevesebb mint 1%-át teszik ki; megjegyzi különösen, hogy a közösség által irányított fejlesztések, mint például a LEADER, különösen hatékony módon hasznosítják a KAP-költségvetést; felszólít arra, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keret nyújtson nagyobb támogatást a termelői szervezetek létrehozásához és működtetéséhez, valamint fejlesztéséhez;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül támogassa a mezőgazdasági termelők hozzáférését az innovatív módszerekhez, mint például a modern állattenyésztési technikákhoz és a precíziós mezőgazdasági eljárásokhoz, azáltal, hogy javítja a különböző támogatási programok közötti együttműködést, és fokozza a mezőgazdaság szerepét az európai uniós kutatási programokban; elismeri az új technológiák erősödő szerepét és lehetőségeit a mezőgazdaságban, de rámutat arra, hogy magas költségük miatt elérhetetlenek a termelők nagy része számára;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az uniós élelmiszer-ellátási lánc jogi keretére és biztosítsa, hogy a rendszer finanszírozása megfelelő módon történjék, az egységes piacon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem, valamint a mezőgazdasági termelők számára az átláthatóság és a biztonság bizonyos szintjének biztosítása érdekében, amely lehetővé teszi számukra, hogy olyan tájékozott döntéseket hozzanak, amelyek nemcsak a mezőgazdasági termelőket, hanem a fogyasztókat is szolgálják, és elkerülhetővé teszi a költségeknél alacsonyabb áron történő értékesítést és a mezőgazdasági jövedelmek ebből eredő csökkenését; felszólít a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt tárgyalási pozíciójának megerősítésére irányuló intézkedések finanszírozására; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament elsöprő többséggel támogatta a tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére irányuló európai uniós keretszabályozás bevezetését;

25.  elismeri a termelők érdeklődését az Unió promóciós programjai iránt és felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn az azokra fordítandó források növekvő támogatásának tendenciáját, de végezzen értékelést a bürokratikus elvárásokkal és feltételekkel kapcsolatban, amelyek gyakran nehézséget okoznak, különösen a kis- és középvállalkozások és a kezdő vállalkozások, valamint azok szervezetei számára;

26.  úgy véli, hogy a Bizottság által a 2017. márciusi fehér könyvben előterjesztett 4 első forgatókönyv nem elég ambiciózus; hangsúlyozza, hogy az ötödik forgatókönyvnek kell a 2020 utáni uniós költségvetésről való gondolkodás kiindulópontjaként szolgálnia; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keret időtartamának a lehető leghosszabbnak (legalább hét évnek) kell lennie és tartalmaznia kell az uniós mezőgazdasági ágazat fejlesztésének hosszú távú, 2050-ig tartó stratégiáját ahhoz, hogy biztosítsa a KAP finanszírozásának kiszámíthatóságát és stabilitását a jövőre nézve – különösen tekintettel a biztos élelmiszerellátás jelentőségére és az ágazat fokozott instabilitására –, valamint növelje a sikeres kísérleti projektek lehetőségét.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI E

LFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.1.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

3

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Richard Ashworth, José Bové, Daniel Buda, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Albert Deß, Jørn Dohrmann, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Ivan Jakovčić, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Ulrike Müller, James Nicholson, Maria Noichl, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Bronis Ropė, Ricardo Serrão Santos, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Franc Bogovič, Stefan Eck, Jens Gieseke, Maria Heubuch, Karin Kadenbach, Momchil Nekov, Sofia Ribeiro, Annie Schreijer-Pierik, Hannu Takkula, Tom Vandenkendelaere, Thomas Waitz

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Stanisław Ożóg

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

32

+

PPE

Franc Bogovič, Daniel Buda, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Jens Gieseke, Esther Herranz García, Mairead McGuinness, Marijana Petir, Sofia Ribeiro, Annie Schreijer-Pierik, Czesław Adam Siekierski, Tom Vandenkendelaere

S&D

Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Karin Kadenbach, Maria Noichl, Ricardo Serrão Santos, Tibor Szanyi, Marc Tarabella

ECR

Jørn Dohrmann, Zbigniew Kuźmiuk, James Nicholson, Stanisław Ożóg

ALDE

Ivan Jakovčić, Ulrike Müller, Hannu Takkula

ENF

Philippe Loiseau, Laurenţiu Rebega

3

-

GUE/NGL

Stefan Eck, Luke Ming Flanagan

EFDD

John Stuart Agnew

5

0

ECR

Richard Ashworth

Verts/ALE

José Bové, Martin Häusling, Bronis Ropė

EFDD

Marco Zullo

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (23.11.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Clara Eugenia Aguilera García

JAVASLATOK

A Halászati Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  kiemeli, hogy figyelembe véve a halászati tevékenység társadalmi-gazdasági jelentőségét az EU part menti régióiban, külön, megfelelően finanszírozott, független és elérhető halászati alapra van szükség a közös halászati politika végrehajtása érdekében az európai akvakultúra és halászat fenntarthatóságának biztosítására, és szelektivitási tervet kell létrehozni a visszadobások elkerülése és a kirakodási kötelezettség pénzügyi terheinek csökkentése és megvalósításának elősegítése, valamint a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés elérése érdekében; továbbá hangsúlyozza, hogy egy ilyen alapnak segítenie kell a halászati ágazatot a különböző okokból szükségessé vált szerkezetátalakítási folyamat végrehajtásában, és hogy ez a folyamat olyan intézkedéseket foglalhat magában, mint a kirakodási kötelezettség alkalmazása és a motorok nem szennyező motorokkal való felváltása;

2.  hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika kizárólagos uniós hatáskörbe tartozik, és hogy az EU számára erre a politikára rendelkezésre bocsátott pénzügyi forrásoknak elegendőnek kell lenniük az alaprendeletben megállapított nagyratörő célok elérése érdekében; emlékeztet azonban arra, hogy a jelenlegi Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) a teljes 2014–2020-as többéves pénzügyi keretnek csak a 0,6%-át teszi ki; hangsúlyozza, hogy az ETHA finanszírozását legalább a jelenlegi szinten kell tartani, figyelembe véve az Európai Unió part menti régióiban a halászat társadalmi-gazdasági jelentőségét;

3.  sürgeti a Bizottságot, hogy az ETHA következő programozási időszakára nagyobb pénzügyi keretösszeget, magasabb finanszírozási százalékarányt és a halászok számára a halászati tilalmi időszakra vonatkozó eltérő társfinanszírozási és kártérítési szabályokat javasoljon a hagyományos kisüzemi halászat igényeinek kielégítése érdekében, amit gyakran a tagállamok által okozott adminisztratív késedelmek nehezítenek;

4.  úgy véli, hogy a halászati tevékenység ideiglenes felfüggesztésére nyújtott támogatásokat bizonyos esetekben fenn kell tartani; rámutat, hogy e támogatásokat a tevékenységüket külső ok – például egy halászterület lezárása – miatt megszüntetni kényszerülő flották számára kell biztosítani; sürgeti továbbá a halászati tevékenység végleges megszüntetésére irányuló támogatások fenntartását a jelenlegiekkel megegyező feltételek mellett, szükség esetén kiegészítve azokat a hajók leselejtezése által a flotta egyensúlyára és a tényleges fogási kapacitásra gyakorolt hatás gazdasági ellenőrzésével;

5.  megjegyzi, hogy a brexitet nem szabad kifogásként használni a jövőbeli finanszírozás csökkentésére; úgy véli, hogy az EU-nak módot kell találnia arra, hogy biztosítsa, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keret esetleges csökkenése ne jelentsen automatikusan kevesebb előirányzatot az ETHA számára, ahogy az a 2018-as költségvetési megszorítások esetében történt; hangsúlyozza, hogy különösen a part menti kisüzemi halászatot kell előnyben részesíteni a támogatásoknál; továbbá figyelmeztet arra, hogy a brexit halászatra gyakorolt hatásával járó kockázat jelentős költségvetési tételt tesz szükségessé, tekintettel az ágazatnak az EU-n belül juttatott, már lecsökkentett költségvetésre;

6.  javasolja, hogy a finanszírozást a vissza nem térítendő támogatásokon kívül kiegészítő pénzügyi eszközök útján növeljék; javasolja továbbá egy olyan hitelprogramhoz való hozzáférés megkönnyítését, amely lehetővé teszi az ágazat számára a finanszírozási lehetőségek bővítését, a vállalkozások gazdasági fejlődésének ösztönzése, továbbá a halászati tevékenység környezeti hatásának enyhítésére irányuló erőfeszítések folytatása érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy az ETHA-t elegendő forrással kell ellátni a halászati flották fenntarthatóságába, szelektivitásába és versenyképességébe való beruházás lehetővé tételéhez;

8.  hangsúlyozza, hogy az ETHA 2014–2020-as költségvetésének végrehajtása három évvel 2014. május 15-i elfogadása után nem kielégítő, mivel 2017. szeptemberre a 6,4 milliárd eurós alapnak csak 1,4 %-a került felhasználásra; reméli, hogy az ETHA és az egyéb uniós strukturális és beruházási programok végrehajtási szintje végül javulni fog; hangsúlyozza, hogy a végrehajtás alacsony szintje nagyrészt arra vezethető vissza, hogy ezen európai alap szabályai későn kerültek elfogadásra a közös halászati politika reformja után, és hogy sok esetben az alap keretében tett segélyintézkedésekkel kapcsolatos igazgatási eljárások nem egyértelműek; ezért nagyobb pontosságra és egyszerűsítésre szólít fel e tekintetben; további rugalmasságot kér az előirányzatok elosztásában, és különösen azt, hogy a tagállamok által ki nem használt, adatokhoz kapcsolódó finanszírozás átruházható legyen kutatóintézetekre, illetve ellenőrzési célból az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalra (EFCA);

9.  hangsúlyozza továbbá, hogy a kirakodási kötelezettség költségeit az ETHA-nak kell fedeznie, ami feltételezi az alap egyszerűsítését és megfelelő finanszírozását;

10.  véleménye szerint lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy 2020 után az uniós halászati alap végrehajtása zökkenőmentesebb, rugalmasabb és kevésbé bürokratikus legyen, az ETHA 2014–2020-as költségvetését folyamatosan sújtó késedelmek nélkül, hogy megpróbáljuk elkerülni a jelenlegi helyzet megismétlődését;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a beruházási záradékot annak biztosítása érdekében, hogy az ETHA-n keresztül regionális és nemzeti szinten társfinanszírozott beruházások ne számítsanak bele a nemzeti deficitekbe az európai szemeszter keretein belül;

12.  támogatja az iparágban és a tagállami közigazgatásokban uralkodó azon nézetet, hogy a jelenlegi finanszírozási szabályok túl bonyolultak, és általában, de különösen a kis finanszírozást igénylő projektek esetében lehetnének kevésbé nehézkesek; rámutat, hogy mivel a költségvetési rendelet egyszerűsítésére irányuló salátajelentés nem érintette az ETHA-t, az ETHA-rendeletet egyszerűsíteni kell;

13.  hangsúlyozza a halászati ellenőrzés, valamint a tudományos adatgyűjtés ellenőrzésének fontosságát, mivel ezek a közös halászati politika pillérei; úgy ítéli meg, hogy ezeknek továbbra is uniós finanszírozásban kell részesülniük, továbbá hogy a tagállamoknak fokozniuk kell az érintett források felhasználására irányuló erőfeszítéseiket;

14.  azon a véleményen van, hogy egy új uniós halászati alap létrehozása érdekében arányossági szabályokat kell bevezetni, hogy a kis projektek kevesebb bürokratikus teherrel járjanak, mint a nagyok; ebben az összefüggésben egyfajta „de minimis” szabály elfogadását javasolja az új uniós halászati alap keretében nyújtott kisebb pénzügyi támogatásokra vonatkozóan;

15.  hangsúlyozza, hogy – bár az EU továbbra is a tengeri eredetű élelmiszerek nettó importőre – az európai halászat az európai piacon továbbra is az egészséges élelmiszerek nagyon fontos forrása, ugyanakkor biztosítja az élelmiszer-önellátást; hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is meg kell akadályoznia, hogy olyan harmadik országbeli termékek kerüljenek be az uniós piacra, amelyek nem felelnek meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 188. számú egyezménye szerinti élelmiszeripari, környezeti és szociális előírásoknak, illetve a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem előírásainak, és hogy ezeket az előírásokat szerepeltetni kell a szabadkereskedelmi megállapodásokban; hangsúlyozza, hogy a normán aluli, a jogi követelményeknek meg nem felelő halászati termékek behozatalát általában korlátozni kell, és egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a halászati termékek számára; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni és egységesíteni kell a harmadik országokból származó behozatal ellenőrzését és vizsgálatát annak megakadályozása érdekében, hogy olyan minőségű termékek kerüljenek be az uniós piacra, amelyek nem tesznek eleget a jogi követelményeknek;

16.  hangsúlyozza, hogy a halászati gazdálkodás európai hozzáadott értéke a mai napig nagymértékben összekapcsolódott a halászati flották kapacitásának csökkenésével, az erőforrásokkal való megfelelő gazdálkodással, a termékek minőségével és azok feldolgozásával; véleménye szerint a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben figyelembe kell venni a rendelkezésre álló halászati erőforrások és a flottakapacitás közötti egyensúlyt; kiemeli, hogy a nem számszerűsíthető hozzáadott értékkel rendelkező egyéb elemeket is figyelembe kell venni, mint például a halászati ágazat által az e tevékenységtől nagymértékben függő közösségekben a közvetlen és közvetett foglalkoztatás és a helyi növekedés tekintetében játszott szerepet; ezért hangsúlyozza egy független halászati alap fenntartásának fontosságát e közösségek támogatása és a nagyobb fokú területi kohézió biztosítása érdekében;

17.  hangsúlyozza, hogy a kisüzemi halászattól függő part menti közösségeket a jövőbeli ETHA keretében kiemelten kell kezelni, tekintettel a kisüzemi halászat e közösségekben betöltött jelentőségére a környezet és a foglalkoztatás tekintetében, ez az ágazat ugyanis az európai flotta 80%-át és az elsődleges szektorban a teljes foglalkoztatás 40%-át képviseli, a helyi forgalmazásban, a hálókészítésben és a hajójavításban közvetve teremtett munkahelyeken kívül; továbbá hangsúlyozza, hogy a kisüzemi halászattól függő part menti közösségeket a jövőbeli ETHA keretében kiemelten kell kezelni a növekedés biztosítása és bevétel és munkahelyek teremtése érdekében; emlékeztet arra, hogy ez volt a közös halászati politika reformjának üzenete, és ezt az üzenetet érvényesítették az új szakpolitika kialakításakor;

18.  hangsúlyozza a halászat szociális és gazdasági dimenzióinak fontosságát a helyi közösségek, illetve egyes tengeri és part menti régiók számára; elismeri annak szükségességét, hogy továbbra is megfelelő pénzügyi előirányzatok álljanak rendelkezésre a part menti, a kisüzemi halászat és a kisüzemi flottaágazat finanszírozásához;

19.  kiemeli, hogy a hagyományos part menti horgászat nagy vonzerővel bír a turizmus terén, és így jelentős közvetett hatással van a gazdaság más ágazataira is;

20.  kiemeli, hogy az európai part menti és szigeti közösségek nagymértékben függenek a halászati ágazattól, és ez így is fog maradni a tengeri eredetű élelmiszertermékek feldolgozása, az idegenforgalom, a vendéglátás, továbbá a hajógyárak, a karbantartás és javítás, a biztonság és az új technológiák esetében; hangsúlyozza ezért, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztésnek és a helyi halászati akciócsoportoknak (FLAG) továbbra is a középpontban kell maradniuk, és finanszírozásukat növelni kell, mivel arra szolgálnak, hogy a halászatból élő helyi közösségeket képessé tegyék arra, hogy helyi szinten kezeljék ezeket a kihívásokat, a helyi szereplők ismereteit felhasználva a helyi kérdések kezelésére; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy változatlanul fenntartsuk a halászok termelői szervezeteinek finanszírozási struktúráját, továbbá a szakma képviseleti szerveinek támogatását;

21.  úgy véli, hogy az ellenőrző intézkedések a közös halászati politika alapvető és létfontosságú elemei az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, illetve, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elegendő gazdasági és egyéb forrást kell biztosítaniuk a kontrolltevékenység elvégzéséhez; ezért úgy véli, hogy a jövőbeli alapnak elegendő támogatást kell nyújtania e tekintetben;

22.  hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat, a helyi akciócsoportok és a halászati ágazatban működő termelői szervezetek két kollektív támogatási eszközének finanszírozási struktúráját változatlanul kell hagyni, figyelembe véve, hogy ezek a halászat fejlesztésének alapvető elemei az e tevékenységtől függő térségekben;

23.  úgy véli, hogy az ETHA-nak továbbra is kiemelt pénzügyi támogatást kell nyújtania a part menti és kisüzemi halászat számára, figyelembe véve ezek társadalmi-gazdasági szerepét a halászattól nagymértékben függő térségekben, anélkül, hogy a más flották számára nyújtott pénzügyi támogatás csökkenne, ezekre ugyanis szintén szükség van az uniós piacok egészséges élelmiszerrel való ellátása érdekében;

24.  úgy véli, hogy meg kell tárgyalni bizonyos elavult és a tengereken biztonsági kockázatot jelentő flották – például a legkülső régiók egyes flottái – korszerűsítésére irányuló intézkedések finanszírozásának lehetőségét a többéves pénzügyi keret soron következő reformjával összefüggésben, amennyiben ez nem jár a halászati kapacitás növekedésével;

25.  hangsúlyozza az úgynevezett „kék gazdaság” egyre fontosabb szerepét; véleménye szerint a kék növekedés stratégiájának elsődleges céljait külön költségvetési sor hozzárendelése útján össze kell hangolni az ETHA céljaival, azaz a környezeti fenntarthatósággal, az erőforrás-hatékonysággal, a versenyképességgel, a magas színvonalú foglalkoztatási lehetőségek kialakításával, a tudományos és szakmai képzéssel és a területi kohézióval; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje újra a kék növekedés számára a többéves pénzügyi keretben biztosított pénzügyi keretösszegeket, és hangsúlyozza, hogy egy halászati alapnak fontos szerepet kell játszania e tekintetben;

26.  üdvözli az akvakultúra-ágazatnak – amelyre az ETHA 20%-a irányul – a „kék gazdaságra” vonatkozó európai stratégia keretében való fellendítésére irányuló törekvést, sajnálatát fejezi ki azonban az akvakultúra fejlesztésének adminisztratív akadályai miatt; ezért kéri annak megfontolását, hogy miként lehetne csökkenteni a bürokráciát a tagállamokban;

27.  kiemeli, hogy támogatni kell a társadalmi párbeszéd megkönnyítését célzó intézkedéseket, és fel kell használni az ETHA-t a szakképzett munkaerő képzésének elősegítésére a tengeri és halászati ágazatban; hangsúlyozza, hogy korszerűsíteni kell a tengeri és halászati ágazatot, és tudomásul veszi az innováció ebben játszott szerepét; ezért kéri a technológiai fejlesztésbe és innovációba való beruházások fokozását, különös tekintettel arra, hogy javítani kell a halászeszközök szelektivitását a visszadobási tilalom és a maximális fenntartható hozam teljesítése keretében, és tekintettel arra, hogy garantálni kell a hajók hatékonyságát, valamint a személyzet kényelmét és biztonságát; továbbá hangsúlyozza, hogy a finanszírozáshoz való hozzájutást a más ágazatokban működő olyan vállalkozások számára is biztosítani kell, amelyek a halászati ágazatot érintő megoldásokat fejlesztenek, a finanszírozási lehetőségeket pedig javítani kell annak érdekében, hogy ösztönözzük az ágazat gazdasági és környezeti teljesítményének javulását;

28.  kiemeli, hogy kiegészítő tevékenységek fejlesztésével elő kell mozdítani és támogatni kell a halászati ágazat diverzifikációját;

29.  emlékeztet arra, hogy javítani kell a tudományos adatok gyűjtését és az azokhoz való hozzáférést, elő kell mozdítani az egyrészt a tengeri és halászati ágazat, másrészt a tudományos közösség, a nem kormányzati szervezetek és egyéb szervek közötti együttműködést és a tudományos adatok cseréjét, valamint ösztönözni kell az új tudományos kutatási tevékenységeket, és a halászati ágazaton belül új területeket kell kialakítani, mint amilyen az akvapónia;

30.  ismételten hangsúlyozza, hogy a halászati erőforrások állapotának felmérésekor szigorú és független tudományos véleményekre kell támaszkodni, hogy olyan vezetői döntések születhessenek, amelyek lehetővé teszik a maximális fenntartható hozam elérését; véleménye szerint a 2020 utáni időszakra vonatkozó ETHA-ban elegendő finanszírozást kell biztosítani a tudományos adatgyűjtés céljára;

31.  hangsúlyozza, hogy az EFCA finanszírozását a halászati ágazat ellenőrzése, vizsgálata és felügyelete terén meglévő feladataira való tekintettel legalább a jelenlegi szinten kell tartani; kéri az EFCA szerepének jövőbeli megerősítését, hogy lehetővé tudja tenni a közös halászati politika céljainak elérését, és hogy meg tudja erősíteni a halászflották irányításával és az ellenőrzési eljárások felügyeletével kapcsolatos tevékenységét; felhívja a Bizottságot, hogy növelje az EFCA finanszírozását.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

2

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Clara Eugenia Aguilera García, Renata Briano, Alain Cadec, David Coburn, Richard Corbett, Diane Dodds, Linnéa Engström, Mike Hookem, Ian Hudghton, Carlos Iturgaiz, Werner Kuhn, António Marinho e Pinto, Gabriel Mato, Norica Nicolai, Liadh Ní Riada, Ulrike Rodust, Remo Sernagiotto, Ricardo Serrão Santos, Isabelle Thomas, Ruža Tomašić, Jarosław Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

France Jamet, Verónica Lope Fontagné, Francisco José Millán Mon, Maria Lidia Senra Rodríguez

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

21

+

ALDE

António Marinho e Pinto, Norica Nicolai

ECR

Ruža Tomašić, Remo Sernagiotto

ENF

France Jamet

PPE

Alain Cadec, Carlos Iturgaiz, Francisco José Millán Mon, Gabriel Mato, Jarosław Wałęsa, Verónica Lope Fontagné, Werner Kuhn

S&D

Clara Eugenia Aguilera García, Isabelle Thomas, Renata Briano, Ricardo Serrão Santos, Richard Corbett, Ulrike Rodust

VERTS/ALE

Ian Hudghton, Linnéa Engström, Marco Affronte

2

-

EFDD

David Coburn, Mike Hookem

2

0

GUE/NGL

Liadh Ní Riada, Maria Lidia Senra Rodríguez

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (6.12.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Helga Trüpel

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a 2014–2020-as programozási időszak vége a megváltozott európai és nemzetközi politikai környezettel együtt a többéves pénzügyi keret szerkezetének újragondolását indokolja a pénzügyi keret uniós igényekhez való igazítása érdekében; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő módon értékeljék a brexit lehetséges következményeit és hatásait, kezdeményezzék a többéves pénzügyi keret átfogó reformját, valamint biztosítsák a szükséges pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy a brexit ne járhasson negatív hatásokkal az uniós szintű együttműködési programok tervezett finanszírozási szintjére a kultúra, az oktatás, a média, az ifjúság, a sport és a kutatás területén, illetve az érintett ágazatokban dolgozókra;

2.   támogatja a kultúra, az oktatás, a média, az ifjúság, a sport, a kutatás és a polgári szerepvállalás területén megvalósuló programokat, mert ezek egyértelműen bizonyították, hogy európai hozzáadott értéket képviselnek, és a kedvezményezettek széles köre számára tartósan népszerűek, és kéri a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok és a hosszú távú és koordinált beruházások számottevő növelését annak érdekében, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben biztosítva legyen a programcélok sikeres teljesítése;

3.  úgy ítéli meg, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keret szerkezetének legalább a következő kritériumokat figyelembe kellene vennie:

i.  egyszerűség, azaz a fejezetek reformja, ami lehetővé teszi a polgárok számára céljai megértését; úgy véli, hogy az oktatási és képzési, ifjúsági, kulturális és sportprogramokat a különböző programcélokat megfelelően tükröző, egyetlen fejezetben kellene összegyűjteni;

ii.  előrejelezhetőség, azaz olyan szerkezet a többéves pénzügyi keret és a kapcsolódó programok számára, amely megfelelő hosszú távú tervezést tesz lehetővé a kedvezményezettek számára; felkéri a Bizottságot, hogy tartsa fenn azon programok szerkezetét, amelyek lehetőségei még nem kerültek teljes mértékben kiaknázásra, ideértve a Kreatív Európa ágazatok közötti területét, különösen pedig a kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszközét és annak az Európai Stratégiai Beruházási Alappal (ESBA) folytatott közös fellépéseit, amelyek kulcsfontosságúak a kulturális és kreatív iparágak támogatása szempontjából;

iii.  átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság, azaz a többéves pénzügyi keret időtartamát hozzá kell igazítani az európai parlamenti választások ciklusához; megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret hétéves programozási időszaka és az EU politikai és stratégiai prioritásainak tízéves programozása közötti eltolódás hátrányosan érintheti az uniós programok által elért eredmények következetes értékelését; ezért javasolja, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keret időtartama 10 év legyen, és azt az első 5 év után kötelezően és mélyrehatóan felül kelljen vizsgálni;

iv.  alkalmazkodóképesség, mivel a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tapasztalatok megmutatták, hogy az nem képes a felmerülő kihívásokra úgy válaszolni, hogy ne lenne hatással a meglévő programokra; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül nagyobb rugalmasságra és szélesebb tartalékkeretekre, valamint az „új pénz az új kezdeményezések részére” elv bevezetésére van szükség annak érdekében, hogy el lehessen kerülni azt, hogy az új kezdeményezések uniós költségvetésből való finanszírozása a meglévő uniós programok és politikák kárára történjen; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kulturális és oktatási programok számára alapvetően fontos a hosszú távú stabilitás; ezért felkéri a Bizottságot és a Tanácsot annak megfontolására, hogy a következő többéves pénzügyi keretekben emelkedjen a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok felső határa; véleménye szerint a rugalmasságnak lehetővé kell tennie a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre vonatkozó felső határainak teljes mértékű kihasználását;

v.  felelősség, azaz sürgősen intézkedni kell annak megakadályozására, hogy a kifizetések terén új válság következzen be a jelenlegi többéves pénzügyi keret időszaka alatt; azon a véleményen van, hogy nagy gondot kell fordítani annak elkerülésére, hogy az esedékes hátralékok felhalmozódjanak az elszámolásokban, mint ahogyan az a legutóbbi többéves pénzügyi keret (2007–2013) végén és a jelenlegi (2014–2020) elején történt; azt várja, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok növekedése az időben történő kifizetésekre szolgáló előirányzatok megfelelő növekedésével járjon együtt; sajnálja, hogy a kifizetési hátralék jelentős következményekkel jár, és különösen súlyos hatással van az oktatási, kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő kis szervezetekre, ezáltal közvetlenül befolyásolva az uniós költségvetés kedvezményezetteit, például a diákokat, az egyetemeket, a kkv-kat és a kutatókat;

4.  úgy véli, hogy az oktatásba és kultúrába történő megfelelő és hosszú távú beruházások alapvetően fontosak annak érdekében, hogy az uniós polgárok hatékonyan és tevékenyen részt vehessenek az EU politikai és demokratikus életében;

5.  határozottan támogatja, hogy az EUMSZ 311. cikke szellemének és betűjének tiszteletben tartása céljából a rendszer átfogó reformja keretében csökkenteni kell az uniós költségvetés saját forrásaihoz a GNI-alapú forrásokból való hozzájárulást;

6.  nagy aggodalommal állapítja meg, hogy Európában nő a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, az idegengyűlölet, a rasszizmus, a nacionalizmus, az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus mértéke; felhív ezért a hatékony megelőző intézkedések támogatására például – az egyéb kezdeményezések között – az olyan oktatási stratégiákat segítő vonatkozó uniós programok finanszírozásának növelése révén, amelyek ösztönzik az európai polgári szerepvállalást, a társadalmi kohéziót, a toleranciát és az emberi jogokat, valamint előmozdítják a demokratikus modellünk alapját képező nyílt és befogadó európai társadalmakat, összhangban a 2015. március 17-i párizsi nyilatkozattal;

7.  elismeri, hogy a különböző kulturális háttérrel rendelkező menekültek és migránsok európai társadalomba való integrációja rövid és hosszú távú kihívásokat támaszt az újonnan érkezők és a fogadó társadalmak számára; hangsúlyozza e tekintetben a kulturális, oktatási és sportprogramok fontosságát, és a finanszírozás megfelelő növelésével együtt hosszú távú és koordinált beruházásokra hív fel a jelenlegi és jövőbeli Erasmus+, Kreatív Európa és Európa a polgárokért programokon keresztül, a tagállamok által a tényleges integráció elérésére tett erőfeszítések támogatása céljából, ennek során általános érvényűvé téve a kulturális és oktatási programok számára nyújtott ezen támogatást az integrációt szolgáló egyéb uniós alapokban, mint például a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapban (AMIF);

8.  elismeri az oktatás, a kultúra, az ifjúság és a polgári szerepvállalás terén az Unió előtt álló kihívásokat: különösképpen az uniós programok – elsősorban fogyatékos személyek számára való – tényleges hozzáférhetőségére vonatkozóan, valamint azt, hogy a programok hatályát ki kell szélesíteni annak érdekében, hogy azok kiterjedjenek minden fiatal európaira, beleértve a középiskolai diákokat és a tanulószerződéses tanulókat, túlnyúlva az egyetemi hallgatókon, akik jelenleg a kedvezményezettek hatalmas többségét teszik ki; hangsúlyozza e tekintetben a kulturális, oktatási és sportprogramok jelentőségét, és a tagállamok által tett erőfeszítések támogatása céljából a jelenlegi és jövőbeli Erasmus+, Kreatív Európa és Európa a polgárokért programokon keresztül hosszú távú és koordinált beruházásokra hív fel;

9.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kulcsfontosságú eszközöket jelentenek a fiatalok körében tapasztalható nagyarányú munkanélküliség tartós problémájának kezelésében, és kéri folyamatos tökéletesítésüket, valamint költségvetésük jelentős növelését az Európai Szociális Alap keretén belül; rámutat, hogy a keresletet és a beruházásokat támogató politikákra, a növekedést ösztönző strukturális reformokra és a szociális politikák összehangolására van szükség a fiatalok abban való támogatásához, hogy a munkaerőpiacra történő minőségi betagozódásuk fenntartható módon valósuljon meg;

10.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók foglalkoztathatóságának további támogatására meg kell erősíteni az oktatás és a kultúra területén a meglévő programokat, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben magas a munkanélküliség aránya, valamint elő kell segíteni az uniós kulturális iparágak versenyképességét;

11.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek külön finanszírozást kell nyújtania a nem formális oktatáshoz, az önkéntességen alapuló tevékenységekhez az európai polgársággal kapcsolatos, általános és középiskolás fiataloknak szóló oktatás terén, a szakképző iskolákban és minden egyéb tanulási központban, mivel az ilyen típusú tevékenységek fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy Európa-szerte számos iskolában „tanítsák” az EU-t, az európai polgársággal kapcsolatos oktatás általános színvonalát emelve, valamint a fiatalok körében közvetve elősegítve az európai öntudatot és a tevékeny polgári szerepvállalást;

12.  megismétli, hogy támogatja az Erasmus+ és a Kreatív Európa kulturális programok külső dimenziójának erősítését is, mivel ez fontos összetevője a nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégia emberek közötti kapcsolatokat támogató aspektusának, különös tekintettel az alacsony és közepes jövedelmű országokra, valamint a kulturális és kreatív ágazatokban dolgozó fiatal művészeknek és szakembereknek szóló külön mobilitási rendszerekre; véleménye szerint erősíteni kell az Európai Szolidaritási Testület nevű új program külső dimenzióját;

13.  folyamatos beruházást kér a jelenlegi és jövőbeli Oktatás és képzés 2020 keretrendszerbe, az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európa a polgárokért programokba, hogy az ifjúsági szervezetek teret kapjanak a fiatalok elérésére, és értékes képességekkel és az életre szóló készségekkel való felvértezésükre az egész életen át tartó tanulás, tanulóközpontú és nem formális oktatás és informális tanulási lehetőségek, különösen az önkéntes munka és az ifjúsági munka révén;

14.  hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ programba áramló megnövelt beruházásnak lehetővé kell tennie, hogy a program szélesebb tömegeket érjen el, és nagyratörőbb mobilitási lehetőségeket biztosítson a szakképzésben részt vevők, a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok, és a többszörös megkülönböztetés és akadályok által sújtott fiatalok részére, beleértve a fogyatékossággal élőket, a magukat LMBTI-személyként azonosítókat és a marginalizált közösségekből érkezőket, valamint az iskolai csereprogramokban részt vevő diákok számára;

15.  tízszer annyi beruházást kér az Erasmus+ utódprogramjába a következő többéves pénzügyi keret ciklusában, hogy sokkal több fiatalt és tanulót lehessen elérni Európa-szerte, és ki lehessen aknázni a programban rejlő minden lehetőséget, támogatva a Juncker elnök által az Unió helyzetéről szóló beszédben, illetve több európai vezető által és a civil társadalmi szervezetek szövetsége „Erasmusx10” kampánya során tett felhívást; rámutat, hogy a jelenlegi Erasmus+ program csak a 2014–2020 közötti teljes uniós költségvetés 1,36%-át teszi ki, és csak 4 millió európai fog részesülni belőle 2020-ig történő végrehajtásának lezárultáig;

16.  hangsúlyozza a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a programokról szóló kapcsolódó rendeletek időben történő jóváhagyásának jelentőségét annak érdekében, hogy ne keletkezzenek nehézségek a programok végrehajtása során, a jelenlegi és a következő időszak közötti átmenet pedig a lehető legrövidebb legyen;

17.  úgy ítéli meg, hogy mivel továbbra is magas a gyenge írástudással vagy az írni-olvasni tudás terén nehézségekkel, többek között funkcionális analfabetizmussal és médiával kapcsolatos analfabetizmussal küzdő európai polgárok száma, valamint az uniós munkavállalók mintegy 40%-a nem rendelkezik megfelelő digitális készségekkel, és a lakosság 44%-a alacsony digitális készségekkel rendelkezik, illetve egyáltalán nem rendelkezik alapvető digitális készségekkel, a következő többéves pénzügyi keretnek – a meglévő oktatási programokon túl – jelentős kiegészítő forrásokat kell elkülönítenie a digitális készségek támogatására az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulási lehetőségek javítása révén, valamint az oktatási és kulturális források digitalizálásának támogatására azok minőségének és hozzáférhetőségének javítása céljából; hangsúlyozza továbbá, hogy a digitális készségekkel kapcsolatos kezdeményezéseknek ki kell terjedniük az élethez való alapvető készségekre, mint például a médiával kapcsolatos és a digitális jártasságra, és a munkához kapcsolódó speciális készségekre, mint például a programozásra; kitart amellett, hogy az új többéves pénzügyi keretnek lehetőséget kell kínálnia egy digitális készségekről szóló átfogó uniós politika kialakítására;

18.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a társadalmi kirekesztéssel és a hátrányos helyzetű személyek befogadásával annak biztosítása érdekében, hogy teljeskörűen és egyenlő módon hozzáférjenek a kultúrához és az oktatáshoz;

19.  üdvözli a Bizottságnak az Európai Szolidaritási Testület létrehozására irányuló kezdeményezését, amely az európai fiatalok közötti szolidaritás elősegítését célzó program, és javasolja, hogy az a következő pénzügyi keretben megemelt költségvetéssel és az EU ifjúságpolitikai keretének elemeként folytatódjon;

20.  elismeri a kulturális és kreatív iparágak jelentőségét az EU és tagállamai társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából, és javasolja összehangolt politikai keret kialakítását, amely kezeli az ágazat további fejlesztésével és támogatásával kapcsolatos sajátos igényeket;

21.  hangsúlyozza, hogy a programok hozzáférhetőségének és megvalósításának javítására szolgáló intézkedéseket kell hozni, csökkentve a bürokráciát, lehetőség szerint egyszerűsítés, rugalmasság és a programok közötti szinergia révén, és meg kell akadályozni a késedelmes kifizetéseket vagy a kifizetetlen számlák felhalmozódását;

22.  elismeri a természeti és kulturális örökség fenntartásának és a gazdaság hajtóerejeként bennük rejlő lehetőség kiaknázásának fontosságát;

23.  kéri, hogy kapjanak nagyobb hangsúlyt a színvonalas gyakornoki programok és tanulószerződéses gyakorlati képzések, valamint erősödjön az európai fiatalok részvétele a döntéshozatali folyamatokban.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

4.12.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Bocskor Andrea, Silvia Costa, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Stefano Maullu, Luigi Morgano, Sabine Verheyen, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Erdős Norbert, Hermann Winkler

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Sylvie Goddyn

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

14

+

ALDE

María Teresa Giménez Barbat

PPE

Bocskor Andrea, Erdős Norbert, Stefano Maullu, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Hermann Winkler, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver

S&D

Silvia Costa, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Luigi Morgano, Julie Ward

1

-

ENF

Sylvie Goddyn

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (30.11.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló parlamenti álláspont előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Monica Macovei

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  rámutat, hogy az új többéves pénzügyi keret struktúrájának jobban meg kell felelnie az öt legfontosabb uniós politikai prioritásnak; nagyobb koherenciára szólít fel az uniós költségvetés és az EU célkitűzései között, szükség esetén meghaladva a GDP 1%-át kitevő tagállami hozzájárulások üvegplafonját és/vagy kiigazítva és csökkentve az uniós célkitűzéseket;

2.  több forrást kér az Unión belüli erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás jelenségével szembeni fellépéshez; úgy véli, hogy e cél az integráció elősegítése és a diszkrimináció, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni fellépés révén érhető el;

3.  hangsúlyozza a különböző uniós alapok fontosságát, és kiemeli, hogy a biztonság és a migráció terén végrehajtott fellépéseket nem csupán a célzott és az e területek átfogó kihívásainak kezeléséhez megfelelő finanszírozást biztosító eszközökkel – mint például a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) vagy a Belső Biztonsági Alap (ISF) – és a következő többéves pénzügyi keret kezdetétől fogva és annak teljes időtartama alatt elegendő forrás bevonásával kell végrehajtani, de a jövőben olyan általánosabb eszközökbe is bele kell tervezni azokat, mint az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap, vagy a biztonsági unió alapja (az európai biztonsági stratégiának megfelelően) és a külső fellépés finanszírozási eszközei; megjegyzi, hogy a migránsok és menekültek befogadó társadalmakba való integrációja keretében végzett fellépések finanszírozására nem zárható ki más olyan általánosabb eszközök használatának lehetősége sem, mint az Európai Szociális Alap (ESZA); úgy véli, hogy minden európai strukturális és beruházási alapot folytatni kell 2020 után is, és hangsúlyozza, hogy egyes alapoknak, például az Európai Szociális Alapnak foglalkozniuk kell többek között a radikalizálódás, a marginalizálódás, a gyűlölet-bűncselekmények és az idegengyűlölet elleni programokkal;

4.  kéri, hogy a civil társadalmi szervezetek kapjanak több pénzügyi támogatást tevékenységeik megerősítéséhez;

5.  hangsúlyozza, hogy a biztonság és a migráció terén biztosított finanszírozás szintjének és mechanizmusának megfelelőnek kell lennie, és biztosítania kell a szükséges rugalmasságot annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a rugalmassági mechanizmus szisztematikus alkalmazása az uniós költségvetés minden évében, amint az a jelenlegi többéves pénzügyi keretben 2015 óta mindig előfordul, és hogy biztosítani lehessen, hogy a végrehajtás módjai ténylegesen megfeleljenek a helyszínen felmerülő igényeknek; úgy véli, hogy az alapokat alapos félidős felülvizsgálatnak kell alávetni, amelynek során a finanszírozás elosztását az aktualizált statisztikák alapján hozzáigazítják a helyi szükségletekhez és jutalmazzák a teljesítményt az uniós prioritások megvalósítása terén;

6.  ismételten aggodalmát fejezi ki az Unió költségvetésén kívüli ad-hoc eszközök, például a vagyonkezelői alapok létrehozása miatt, amelyek nem biztosítják az uniós költségvetés egységességét és egyetemességét, és nem javítják annak átláthatóságát és érthetőségét sem; emlékeztet, hogy az uniós vagyonkezelői alapok csak az EU-n kívüli tevékenységeket támogathatnak; emlékeztet, hogy a Parlamentnek tudnia kell ellenőrzési jogkörét gyakorolnia nem csupán az ilyen uniós vagyonkezelői alapok létrehozásakor, de valamennyi kifizetésük kapcsán is;

7.  sajnálja, hogy a migráció megelőzése érdekében az EU egyre több pénzügyi támogatást nyújt olyan harmadik országoknak, mint Líbia és Törökország, annak ellenére, hogy ezekben az országokban komoly aggályok merülnek fel az emberi jogi helyzetet illetően;

8.  emlékeztet, hogy a biztonsági unió megfelelő működése érdekében a pénzügyi eszközöknek a jelenlegi politikák és a meglévő rendszerek javítására kell összpontosítaniuk;  

9.  hangsúlyozza, hogy valamennyi bel- és igazságügyi ügynökség és újonnan létrehozott uniós szerv fontos szerepet tölt be a biztonsági unió menetrendjében, valamint a határokon átnyúló bűnözés, a csalás, a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemben, továbbá a menekültügyi támogatás, az igazságügyi együttműködés, a rendőrségi együttműködés, a határigazgatás, az adatvédelem, a nagyméretű IT-projektek és az alapvető jogok területén; megfelelő források elkülönítésére szólít fel működésük és tevékenységeik finanszírozására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezen ügynökségek közül soknak a finanszírozása nem tartott lépést a megnövekedett feladataik miatt megnőtt elvárásokkal;

a)  sajnálja, hogy a bűnüldöző ügynökségek, mint az Europol, az Eurojust és a CEPOL elégtelen forrásokkal rendelkeznek a jelenlegi többéves pénzügyi keretben, és felszólít arra, hogy a forrásokat úgy tervezzék, hogy azok összhangban legyenek a politikai elvárásokkal és az ügynökségek működési igényeivel, beleértve a technológiai és technikai támogatásra, valamint a képzésekre vonatkozó igényeket is;

b)  az újabb közös nyomozócsoportok létrehozásának fokozottabb finanszírozását kéri az együttműködés és az információcsere javítása érdekében a határokon átnyúló nyomozások során;

c)  hangsúlyozza a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai ügynökség (eu-LISA) munkájának fontosságát számos meglévő és új rendszerrel kapcsolatban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben; felszólít arra, hogy különítsenek el megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat annak érdekében, hogy biztosítani lehessen e munka folytatását, valamint a határregisztrációs rendszer és az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS), az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS-TCN), továbbá az uniós biztonsági, határigazgatási és migrációügyi informatikai rendszerek átjárhatóságát lehetővé tevő jövőbeli intézkedések zökkenőmentes végrehajtását;

d)  emlékeztet, hogy a növekedést célzó Európa 2020 stratégia részeként az Unió kötelezettséget vállalt a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint hogy jobban meg kell érteni a radikalizálódás, továbbá egyes csoportok fokozódó marginalizálódásának jelenségét, a gyűlöletbeszédet és a gyűlöletből elkövetett bűncselekményeket, és azokra választ kell adni; hangsúlyozza az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által e területen játszott szerepet; felszólít arra, hogy biztosítsanak további emberi erőforrásokat az Alapjogi Ügynökség számára; sajnálja, hogy az ügynökség mandátuma továbbra is korlátozza az alapvető jogok előmozdításában betöltött szerepét; hangsúlyozza, hogy az ügynökség számára lehetővé kell tenni, hogy saját kezdeményezésére kifejtse véleményét a jogalkotási javaslatokról, valamint hogy hatáskörének ki kell terjednie az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében védett jogok minden területére, ideértve például a rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos ügyeket is;

e)  megfelelő források biztosítására szólít fel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) új megbízatásának teljesítéséhez, és hangsúlyozza, hogy az ügynökség új feladatai, hatásköre és tevékenységei folyamatos finanszírozást igényelnek a 2020 utáni időszakra vonatkozó pénzügyi keretben;

f)  felszólít arra, hogy bocsássanak további emberi erőforrásokat az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) rendelkezésére annak érdekében, hogy az teljes jogú ügynökséggé válhasson, és képes legyen műveleti és technikai segítséget nyújtani a tagállamoknak;

g)  hangsúlyozza, hogy a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) fontos szerepet tölt be az illegális kábítószer-fogyasztás átfogó értékelése révén, valamint a megelőzés és a bűnüldözési nyomonkövetési intézkedések terén, és ezért megfelelő forrásokat kell az ügynökség rendelkezésére bocsátani;

h)  megfelelő források elkülönítésére szólít fel annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az Európai Ügyészség zökkenőmentes felállítását és működését;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét, amennyiben egyértelműen fennáll a veszélye, hogy egyes tagállamok komolyan megsértik a jogállamiságot, és felhívja a Tanácsot, hogy vállaljon felelősséget e tekintetben.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

28.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

7

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Asim Ademov, Gerard Batten, Heinz K. Becker, Monika Beňová, Malin Björk, Caterina Chinnici, Rachida Dati, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Jussi Halla-aho, Monika Hohlmeier, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Dietmar Köster, Barbara Kudrycka, Monica Macovei, Roberta Metsola, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Ivari Padar, Soraya Post, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Csaba Sógor, Sergei Stanishev, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat, Udo Voigt, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Gérard Deprez, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jean Lambert, Jeroen Lenaers, Nuno Melo, Morten Helveg Petersen, Salvatore Domenico Pogliese, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

André Elissen, Karoline Graswander-Hainz, Georg Mayer, Julia Pitera

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

40

+

ALDE

Gérard Deprez, Nathalie Griesbeck, Filiz Hyusmenova, Morten Helveg Petersen, Sophia in ‘t Veld

ECR

Jussi Halla-aho, Monica Macovei, Branislav Škripek, Helga Stevens

PPE

Asim Ademov, Heinz K. Becker, Rachida Dati, Monika Hohlmeier, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Barbara Kudrycka, Jeroen Lenaers, Nuno Melo, Roberta Metsola, Julia Pitera, Salvatore Domenico Pogliese, Csaba Sógor, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Traian Ungureanu, Axel Voss, Tomáš Zdechovský

S&D

Monika Beňová, Caterina Chinnici, Ana Gomes, Karoline Graswander-Hainz, Sylvie Guillaume, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Dietmar Köster, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Ivari Padar, Soraya Post, Birgit Sippel, Sergei Stanishev

VERTS/ALE

Jean Lambert, Bodil Valero

7

-

EFDD

Gerard Batten, Kristina Winberg

ENF

André Elissen, Georg Mayer

GUE/NGL

Malin Björk, Marie-Christine Vergiat

NI

Udo Voigt

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (11.10.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Gerolf Annemans

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az uniós kifizetések tekintetében biztosítani kell a megfelelő rugalmasságot, továbbá megfelelő demokratikus ellenőrzés és elszámoltathatóság mellett kell történniük, ami a Parlament teljes körű részvételét teszi szükségessé a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletre vonatkozó döntéshozatal során; ezért szorosabb párbeszédet sürget a Tanács és a Parlament között a következő többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások során, és helyteleníti az Európai Tanács szokásos felülről építkező megközelítését, vagyis a költségvetési fejezetek felső korlátjának meghatározását ahelyett, hogy előbb felmérnék a programok tényleges igényeit;

2.  megjegyzi, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret jelentősen korlátozza az Unió pénzügyi autonómiáját, hiszen a bevételek többsége a tagállamok nemzeti hozzájárulásaiból származik, és a kiadások jelentős része visszatérítés formájában ugyanezekbe a tagállamokba irányul;

3.  hangsúlyozza, hogy az Unió költségvetése olyan eszköz, amely hozzájárul az Uniónak az EUSZ 3. cikkében foglalt közös célkitűzései elkéréséhez, és úgy véli, hogy a múltban megfelelően betöltötte szerepét;

4.  rámutat, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretnek lehetővé kell tennie az Unió számára, hogy választ adjon a meglévő és újonnan felmerülő kihívásokra, amelyek összeurópai megközelítést igényelnek;

5.  rámutat annak lehetőségére, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása során egyhangúság helyett minősített többségi szavazással szülessen döntés, az EUMSZ 312. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazva, ami a többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalásokat jobban összhangba hozza az Unió éves költségvetésének elfogadására irányuló eljárással;

6.  felhív a jövőbeni többéves pénzügyi keretek hozzáigazítására a Parlament jogalkotási ciklusához és a Bizottság megbízatásához, ami egyes programok esetében hét évről öt évre csökkentené a többéves pénzügyi keret időtartamát, míg más programokról, különösen azokról, amelyek hosszabb távú programozást és/vagy olyan politikákat igényelnek, amelyek összetett eljárásokat írnak elő a végrehajtási rendszerek kialakítására, mint pl. a kohéziós politika vagy a vidékfejlesztés, 5+5 éves időszakra kellene megállapodást kötni, kötelező félidős felülvizsgálattal;

7.  emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács azon gyakorlata, hogy megkísérli kiterjeszteni szerepét a jogalkotás folyamatában azáltal, hogy döntéseket hoz jogalkotási rendelkezésekről a többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások keretében, nem felel meg a Szerződéseknek, amelyek kifejezetten kizárják, hogy az Európai Tanács ilyen szerepet töltsön be;

8.  rámutat a többéves pénzügyi keret, mint egy elsősorban a beruházásra összpontosító többéves költségvetés fontosságára;

9.  hangsúlyozza, hogy a brexit súlyos hatást fog gyakorolni a többéves pénzügyi keretre, különösen a bevételi oldalon; kitart ezért amellett, hogy kellően mérlegelni kell a valódi saját források bevezetését; támogatja a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport ajánlásait az uniós költségvetés bevételi oldalának diverzifikálására, többek között új saját források révén, amelyek célja a GNI-alapú hozzájárulások részarányának csökkentése az Unió költségvetésében, hogy fel lehessen hagyni a tagállamok „méltányos megtérülést” követő megközelítésével;

10.  úgy véli, hogy az Európai Unió nem várhatja meg a brexit eredményét a 2020 utáni többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások előkészítésének megkezdésével, és a Bizottságnak mihamarabb javaslatot kell előterjesztenie erre vonatkozóan, ideális esetben 2018 első negyedéig;

11.  emlékeztet arra, hogy az EU új prioritásait és kezdeményezéseit friss pénzzel kell finanszírozni, a meglévő programok és politikák veszélyeztetése nélkül; ezzel kapcsolatban felhív az Unió pénzügyi rendszerének alapos reformjára – a saját források valódi rendszere révén – az uniós költségvetés stabilabbá, fenntarthatóbbá és kiszámíthatóbbá tétele érdekében, egyúttal javítva az átláthatóságot a polgárok számára; úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni a költségvetés egységessége és a nagyobb költségvetési rugalmasság érdekében;

12.  úgy véli, hogy az európai polgárok részéről növekvő igény mutatkozik arra, hogy az Unió választ adjon azokra a jelentős határon átnyúló kihívásokra, amelyeket a tagállamok nem tudnak hatékonyan kezelni; figyelmezteti a tagállamokat, hogy az Unió nem képes megfelelően kezelni ezeket a kihívásokat a költségvetési források megfelelő növelése nélkül;

13.  felhív a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés egymást kiegészítő jellegének fokozására;

14.  úgy véli, hogy egy új költségvetési fejezet bevezetése az Európai védelmi unió végrehajtása érdekében, lehetőleg új saját forrásokból finanszírozva, összhangban állna az uniós szerződésekkel;

15.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek teljes mértékben figyelembe kell vennie az Unió által a COP21 keretében tett kötelezettségvállalásokat.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

11.10.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

13

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Mercedes Bresso, Richard Corbett, Pascal Durand, Danuta Maria Hübner, Diane James, Alain Lamassoure, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, Paulo Rangel, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Claudia Țapardel, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ashley Fox, Enrique Guerrero Salom, Jérôme Lavrilleux, Jasenko Selimovic

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Tadeusz Zwiefka

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

13

+

ALDE

Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jasenko Selimovic

PPE

Danuta Maria Hübner, Alain Lamassoure, , Paulo Rangel, György Schöpflin, Tadeusz Zwiefka

S&D

Mercedes Bresso, Richard Corbett, Enrique Guerrero Salom, Pedro Silva Pereira, Claudia Țapardel

VERTS/ALE

Pascal Durand

5

-

ECR

Ashley Fox, Kazimierz Michał Ujazdowski

ENF

Gerolf Annemans

NI

Diane James

PPE

Jérôme Lavrilleux

1

0

PPE

Markus Pieper

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (6.12.2017)

a Költségvetési Bizottság részére

a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése

(2017/2052(INI))

A vélemény előadója: Iratxe García Pérez

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az EUMSZ 8. cikke értelmében a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása az Európai Unió egyik alapelve, és mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése ennélfogva közvetlenül a Szerződésekből eredő jogi kötelesség; mivel ezen felül a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi közös nyilatkozatot csatoltak a többéves pénzügyi kerethez;

B.  mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret tekintetében a Parlament, a Tanács és a Bizottság 2013. novemberi közös nyilatkozata tartalmazta azt a megállapodást, hogy a többéves pénzügyi keretre alkalmazandó éves költségvetési eljárások adott esetben a nemek közötti egyenlőséget elősegítő elemeket is fognak tartalmazni, amelyek figyelembe veszik, hogy az Unió átfogó pénzügyi kerete milyen módon járul hozzá a nemek közötti fokozottabb egyenlőséghez és hogyan biztosítja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését;

C.  mivel a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról 2016. szeptember 14-én közzétett bizottsági közlemény nem utal a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének megvalósítására;

D.  mivel azután, hogy felvették a Daphné programot a Jogok, egyenlőség és polgárság programba, biztosítani kellett volna a pénzügyi támogatás megfelelő és méltányos elosztását, figyelembe véve a 2007 és 2013 közötti előző programok keretében már elkülönített finanszírozás mértékét;

E.  mivel a Parlament ismételten kérte, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást a Jogok, egyenlőség és polgárság program Daphné programmal kapcsolatos egyedi célkitűzésére, és hogy a lehető legnagyobb mértékben helyezzék azt előtérbe; mivel azonban a Daphné program számára elérhető támogatás szintje csökkent a 2014–2020-as időszakban a 2007–2013-as időszakhoz képest;

F.  mivel a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető feltétel a nők gazdasági függetlenségének és társadalmi szerepvállalásuk növelésének garantálásához; mivel a közszolgáltatások továbbra is fontos ágazatot jelentenek a nők foglalkoztatása tekintetében;

1.  emlékeztet rá, hogy a nemek közötti egyenlőség szerepel az Európai Unióról szóló szerződésben; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének szükségességét minden uniós szakpolitikában, programban és kezdeményezésben az egyenlőség gyakorlatban történő megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésnek a költségvetési eljárás szerves részévé kell válnia annak minden szakaszában és minden költségvetési sorban – és nem csak olyan programokban, amelyekben a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatás a legnyilvánvalóbb –, ahhoz, hogy a költségvetési kiadások a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának hatékony eszközévé váljanak;

2.  hangsúlyozza, hogy a következő programozási időszakban erőteljesebben és hatékonyabban kell integrálni a nemek közötti egyenlőséget célzó politikákat és a nemek közötti esélyegyenlőség biztosításának eszközeit;

3.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó általános stratégia része; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós intézmények e területen való elkötelezettsége alapvető fontosságú; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban nem fogadtak el uniós stratégiát a 2016–2020-as időszakra vonatkozóan, valamint a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre emlékeztetve felkéri a Bizottságot, hogy egy közlemény elfogadása révén erősítse meg a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2019 közötti időszakra szóló stratégiai szerepvállalását;

4.  sajnálja, hogy a többéves pénzügyi kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló közös nyilatkozat ellenére nem történt jelentős előrelépés ezen a téren, és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret nem eredményezett egyértelmű, egyedi célkitűzésekkel, konkrét célokkal és előirányzatokkal rendelkező stratégiát a nemek közötti egyenlőség vonatkozásában; kéri, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság fejezze ki megújított elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség iránt a következő többéves pénzügyi keretben, az ahhoz csatolt közös nyilatkozat formájában, amely kötelezettségvállalást tartalmaz a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtására; kéri, hogy e nyilatkozat végrehajtását ténylegesen ellenőrizzék az éves költségvetési eljárás során, az új többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben egy felülvizsgálati záradékra vonatkozó rendelkezés beillesztésével;

5.  kéri, hogy a nemek közötti egyenlőséget külön említsék meg a „Biztonság és uniós polgárság” című 3. fejezetben;

6.  rámutat arra, hogy az Európai Unió általános költségvetésének egyik fő célkitűzése a gazdasági kohézió és a munkahelyteremtés támogatását szolgáló stratégiai befektetések és a fenntartható növekedés, és különösen a nők munkaerőpiaci részvételének növelése, és ezért rendkívül fontos figyelmet szentelni arra, hogy a nők ki tudják aknázni a gazdaság valamennyi ágazatában rejlő lehetőségeket: a digitális gazdaságban, az információs és kommunikációs technológiai ágazatban (ikt), valamint a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (az ún. „STEM”) területén; hangsúlyozza, hogy ezeken a területeken a nemek közötti jelentős szakadék, illetve az ikt-ágazatban és a STEM területén tapasztalható készséghiány kezelése csak úgy valósítható meg, ha különös figyelmet fordítanak a nemek közötti egyenlőségre;

7.  hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapokon és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapon (EMVA) keresztül a városokban és a vidéki térségekben egyaránt megfelelően kell finanszírozni a nők és a fiatalok – különösen a leghátrányosabb csoportokhoz tartozóak – számára a minőségi oktatást, a foglalkoztathatóságot, a vállalkozói készséget és a munkahelyteremtést előmozdító és támogató intézkedéseket, köztük, de nem kizárólag a STEM területén, hogy a költségvetési kiadásokat hatékonyan használják a szakpolitikai célok elérésére;

8.  ismételten kéri, hogy a Daphné programnak külön költségvetési sora legyen az érintett alapok felhasználását érintő átláthatóság növelése, illetve a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem megfelelő szintű finanszírozásának biztosítása céljából; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az előző programtervezési időszak előirányzatainak megfelelően a 2014–2020-as időszakban növelni kell a Daphné egyedi célkitűzés forrásait;

9.  sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) nem alkalmaz nemek szerinti megközelítést; hangsúlyozza, hogy az ESBA-ban érvényesíteni kellene a nemi dimenziót, mivel az EU addig nem fog teljesen és kielégítően kilábalni a jelenlegi gazdasági válságból, ameddig nem kezeli megfelelően a válság nőkre gyakorolt hatásait, akik az esetek többségében a leginkább érintettek;

10.  emlékeztet rá, hogy a nők és a gyermekek teszik ki az EU-ba érkező menekültek és menedékkérők jelentős részét; kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése megtalálható a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) alapelvei között is; megismétli azon kérését, hogy a nemi dimenziót vegyék figyelembe a migrációs és menekültügyi politikákban is; a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap hatékony felhasználására hív fel a menekültek, családjaik és a menedékkérők integrálására;

11.  határozottan elítéli az általános tilalmi szabály visszaállítását és kiterjesztését, illetve annak a nők és lányok globális egészségügyi ellátására és jogaira gyakorolt hatását; megismétli az Unió és a tagállamok számára tett felhívását, hogy töltsék be az USA által hagyott pénzügyi űrt a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén, mind nemzeti, mind uniós fejlesztési alapok felhasználásával;

12.  hangsúlyozza a magas színvonalú közszolgáltatásokba való befektetések és a következő többéves pénzügyi keretben átalányösszegek beruházásokra való elkülönítésének fontosságát magas színvonalú közszolgáltatások és megfizethető árú állami szociális infrastruktúra – például a gyermekek, az idősek és más eltartott személyek számára napközi-otthonok – megfelelő szintű garantálása érdekében;

13.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete megfelelően teljesítse célkitűzéseit, költségvetésének és személyzetének növelésére van szükség azon kapacitásának fokozása érdekében, hogy megfelelő segítséget nyújtson a Bizottságnak releváns információkat és technikai segítségnyújtást biztosítva olyan kiemelt területekről, mint a nők és férfiak közötti egyenlőség, illetve a nemi alapú erőszak elleni küzdelem; rámutat arra, hogy az EIGE-nek egy speciális, külön intézménynek kell maradnia az Unió intézményi keretében.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTT

SÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

4.12.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

16

1

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Hedh, Mary Honeyball, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Angelika Mlinar, Maria Noichl, Marijana Petir, Ángela Vallina, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Stefan Eck, Sirpa Pietikäinen, Evelyn Regner, Marc Tarabella, Mylène Troszczynski, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Max Andersson, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Lambert van Nistelrooij

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

16

+

ALDE

Angelika Mlinar

EFDD

Daniela Aiuto

GUE/NGL

Stefan Eck, Ángela Vallina

PPE

Sirpa Pietikäinen

S&D

Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Hedh, Mary Honeyball, Maria Noichl, Evelyn Regner, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Marc Tarabella, Julie Ward

VERTS/ALE

Max Andersson, Florent Marcellesi

1

-

ENF

Mylène Troszczynski

4

0

PPE

Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Marijana Petir, Lambert van Nistelrooij, Anna Záborská

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

22.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

4

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Lefteris Christoforou, Gérard Deprez, Manuel dos Santos, André Elissen, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Esteban González Pons, John Howarth, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Siegfried Mureşan, Jan Olbrycht, Urmas Paet, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Jordi Solé, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Inese Vaidere, Daniele Viotti, Tiemo Wölken, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Xabier Benito Ziluaga, Jean-Paul Denanot, Janusz Lewandowski, Ivana Maletić, Stanisław Ożóg, Pavel Poc, Nils Torvalds, Helga Trüpel, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Anders Primdahl Vistisen


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

29

+

ALDE

Nedzhmi Ali, Gérard Deprez, Urmas Paet, Nils Torvalds

PPE

Lefteris Christoforou, José Manuel Fernandes, Esteban González Pons, Janusz Lewandowski, Ivana Maletić, Siegfried Mureşan, Jan Olbrycht, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Patricija Šulin, Inese Vaidere, Tomáš Zdechovský

S&D

Jean-Paul Denanot, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, John Howarth, Vladimír Maňka, Pavel Poc, Manuel dos Santos, Isabelle Thomas, Daniele Viotti, Tiemo Wölken

VERTS/ALE

Jordi Solé, Indrek Tarand, Helga Trüpel

4

-

ECR

Anders Primdahl Vistisen

ENF

André Elissen, Marco Zanni

NI

Eleftherios Synadinos

3

0

ECR

Zbigniew Kuźmiuk, Stanisław Ożóg

GUE/NGL

Xabier Benito Ziluaga

 

Corrections to votes

+

 

-

 

0

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. március 9.Jogi nyilatkozat