Eljárás : 2017/2030(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0059/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0059/2018

Viták :

PV 16/04/2018 - 22
CRE 16/04/2018 - 22

Szavazatok :

PV 17/04/2018 - 6.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0100

JELENTÉS     
PDF 698kWORD 72k
6.3.2018
PE 612.036v03-00 A8-0059/2018

a 7. környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásáról

(2017/2030(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Daciana Octavia Sârbu

MÓDOSÍTÁSOK
INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK
 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

Bevezetés

A 7. környezetvédelmi cselekvési program 2020-ig teljesítendő kötelező célkitűzéseket határoz meg az Európai Unió és tagállamai számára a környezetvédelem terén.

Ez a jelentés értékeli a 7. környezetvédelmi cselekvési program eddigi végrehajtását és a célkitűzések 2020-ig történő megvalósításának valószínűségét. Emellett ajánlásokat fogalmaz meg a program végrehajtásának javítására és a jövőbeni környezetvédelmi cselekvési programokra vonatkozóan.

Főbb megállapítások(1)

A 7. környezetvédelmi cselekvési program hatóköre illeszkedik a jelenlegi környezetvédelmi igényekhez. A program mérsékelt befolyást gyakorol a környezetvédelmi politikára és az éghajlat-politikára, és stratégiai iránymutatást nyújt uniós és tagállami szinten egyaránt. Elősegíti a különböző szakpolitikák közötti koherenciát és egy hosszú távú elképzelés kialakítását.

A 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek elérésre tekintetében elért előrehaladás nem egyenletes, és jelentős bizonytalanság övezi a 2020-as célkitűzések megvalósítását. E bizonytalanság és egyes mutatók korlátai miatt úgy tűnik, hogy az 1. célkitűzés (természeti tőke) részcéljainak többsége nem fog megvalósulni. A 2. célkitűzés (kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és erőforrás-hatékonyság) tekintetében sokkal nagyobb esély van jó eredményeket elérni. Adathiány miatt a 3. célkitűzés (az egészséget és jólétet fenyegető kockázatok) megvalósításának kilátásait nehéz felmérni.

Bár a 7. környezetvédelmi cselekvési program és más magas szintű uniós szakpolitikai eszközök általában véve igazodnak egymáshoz, van néhány fontos kivétel. A közös agrárpolitikáról (KAP) rendszeresen megállapításra került, hogy nem áll összhangban a 7. környezetvédelmi cselekvési programmal.

A 7. környezetvédelmi cselekvési program finanszírozási szintje nem megfelelő, jóllehet, a probléma inkább tagállami, semmint uniós szinten jelentkezik. Nagy nehézségek tapasztalhatók a környezetvédelmi és éghajlat-politikai beruházások biztosítása terén, bár uniós szinten ez gyakran nem a pénzhiány miatt van így, hanem a pénzeszközökkel való nem megfelelő gazdálkodás miatt.

A 7. környezetvédelmi cselekvési programról az érdekelt felek széles körben úgy vélekedtek, hogy uniós hozzáadott értékkel bír, és jótékony hatással van a polgárokra, a környezetre és – jóllehet, kisebb mértékben – a gazdasági szereplőkre.

Az érdekelt felek határozottan támogatják egy 8. környezetvédelmi cselekvési program kidolgozását. Paradox módon, bár számos javaslatot terjesztettek elő egy jövőbeni program új részcéljait illetően, az érdekelt felek azt is jelezték, hogy a programnak a jelenleginél egyszerűbbnek és célirányosabbnak kell lennie. Javítaná az ellenőrzést és a visszajelzést az, ha több mutató állna rendelkezésre, és ha azok megfelelőbbek lennének.

•  1. sz. kiemelt célkitűzés: az uniós természeti tőke védelme, megőrzése és fejlesztése

A végrehajtás tekintetében ez az egyik legproblematikusabb célkitűzés. A néhány területen tapasztalt múltbéli pozitív trendek ellenére a mutatók azt jelzik, hogy nagyon kevés 2020-as részcél fog megvalósulni. A környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek megvalósítása előtt álló jelentős akadályként jelenik meg rendszeresen a biológiai sokféleség csökkenése és a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvek gyenge végrehajtása. Az uniós pénzeszközöket nem használják fel megfelelő módon a Natura 2000 hálózat támogatására, és a tengeri területek létrehozása különösen problematikus. Európai tengereinek felhasználása továbbra sem fenntartható.

•  2. sz. kiemelt célkitűzés: erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású uniós gazdaság kialakítása

Az erőforrás-hatékonyság és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság terén megfigyelhetők reménykeltő trendek, jóllehet, a gazdaság tekintetében ez részben a termelés gazdasági válság idején való csökkenésének eredménye. A közlekedési ágazat esetében a legkevésbé valószínű a kibocsátások 2020-ig való csökkentése. E célkitűzés végrehajtása terén a legproblematikusabb terület a hulladékgazdálkodás, annak ellenére, hogy a múltbéli trendek némi javulást mutatnak a hulladékcsökkentés és az újrafeldolgozás terén. Az EU egyelőre nem járul hozzá kellő mértékben az élelmiszer-pazarlás globális problémájának leküzdéséhez, és az előrehaladást továbbra is akadályozza az „élelmiszer-pazarlás” meghatározásának hiánya, valamint az, hogy nincs semmilyen alap, amelyhez viszonyítva fel lehetne mérni a problémát. Nem egyértelmű, hogy minden részcél megvalósul-e 2020-ig.

•  3. sz. kiemelt célkitűzés: az uniós polgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól

A levegőminőségi jogszabályok végrehajtásának hiánya a városi területeken különösen aggasztó, mivel a légszennyezés az EU-ban a legfontosabb halált okozó környezeti tényező. Pozitív változásokat jeleztek a kén-oxidok, a nem metán illékony szerves vegyületek, az ammónia és a finomrészecskék tekintetében, jóllehet, a nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkenését megkérdőjelezi a becsült kibocsátások és a dízelüzemű járművek valós vezetési feltételek melletti kibocsátása közötti különbség. Az ammóniaszint stabil, annak ellenére, hogy rendelkezésre állnak a csökkentést elősegítő technikai intézkedések. A finomrészecske-kibocsátás fő forrása a fosszilis tüzelőanyagok lakossági égetése és a közlekedés. Habár az EU 2020-ig vélhetően nem teljesíti a saját levegőminőségi előírásait a városi területeken, valószínűleg képes megfelelni a Göteborgi Jegyzőkönyv(2) szerinti nemzetközi kötelezettségeknek. A környezeti zajnak való kitettség továbbra is magas, és a 2020-as részcél elérése valószínűtlen. Nem lehet tudni, hogy az EU megvalósítja-e az egészségre és a környezetre ártalmas vegyi anyagoknak való kitettség mérésére és csökkentésére, valamint a növényvédő szerek fenntartható felhasználásának biztosítására irányuló célkitűzéseit. Jelentős előrelépések történtek a tisztább fürdővíz biztosítása terén, és a 2020-as célok várhatóan megvalósulnak.

•  4. sz. kiemelt célkitűzés: a környezetre vonatkozó uniós szabályozás előnyeinek maximalizálása a végrehajtás javításával

A környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálata (EIR) részletes országjelentéseket tartalmaz, és meghatároz olyan végrehajtási problémákat, amelyekkel számos vagy minden tagállam küzd. Ismerteti a közös problémák alapvető okait is, úgymint többek között a tagállamok hatóságai közötti eredménytelen koordináció, az igazgatási kapacitás és a finanszírozás hiánya, valamint a szakpolitikák közötti koherencia hiánya. Az EIR több olyan területet is azonosított, amelyeken javult a végrehajtás, nevezetesen a fürdővíz és az ivóvíz tekintetében.

Az EIR egy folyamat részét képezi, amely magában foglalja a tagállamokkal való együttműködést a végrehajtás javítása céljából. Fontos lehetőség arra, hogy előrelépést lehessen elérni olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint a levegőminőség, a zajszennyezés, a vízgazdálkodás, a hulladékgazdálkodás és a biológiai sokféleség. Néhány érdekelt fél kritizálta az EIR-t azért, mert csak a Bizottságra és a tagállamokra terjedt ki, és civil társadalmi szereplőket kihagyta.

•  5. sz. kiemelt célkitűzés: az uniós környezetpolitika ismeret- és tudományos alapjának javítása

Az ismeretalap javul a következő területeken: az éghajlatváltozás és a fajveszteség ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásai; endokrin károsító anyagok; a vegyszerek egészségügyi és környezetvédelmi következményei; az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás módszereinek költséghatékonysága; a városfejlesztés természetalapú megoldásai. Jelentős hiányosságok tapasztalhatók a környezeti küszöbértékeket (fordulópontokat), a körforgásos gazdaság paradigmáját, a vegyi anyagok és a nanoanyagok kombinált hatását, a veszélyazonosítás módjait, a mikroműanyagok hatásait és a rendszerszintű kockázatok és más, egészséget meghatározó tényezők közötti kölcsönhatást illetően.

Számos érdekelt fél arról számol be, hogy a politikai döntéshozók nem használják fel a rendelkezésre álló ismereteket, és hogy azokat nem adják át a végrehajtásért felelős szereplőknek. Az érintett területek a következők: élelmiszerfogyasztás és -pazarlás; endokrin károsító anyagok; bioenergia; KAP; az energiával és az éghajlattal kapcsolatos célok; várostervezés; valamint a fogyasztási szerkezet hatásai. A politikai akarat hiánya néha akadályozza az ismeretek szakpolitikákba való belefoglalását, bár a szabályozási korlátok és a forráshiány szintén fontos tényező.

A környezetvédelmi cselekvési program megvalósítása előrehaladásának nyomon követésére használt számos mutató korlátokba ütközik, ami akadályozza a helyzet teljes körű elemzését. A jövőbeli környezetvédelmi cselekvési programoknak több mutatóval kell rendelkezniük, és azoknak megfelelőbbnek kell lenniük az ellenőrzés és a végrehajtás javítása érdekében.

•  6. sz. kiemelt célkitűzés: a környezet- és éghajlat-politikával összefüggő beruházások feltételeinek biztosítása és a környezeti externáliák kezelése

E célkitűzés végrehajtásával kapcsolatban a Számvevőszék több különjelentésben is számos problémát azonosított. Az uniós finanszírozás a következő területeken nem hozta meg a várt eredményeket: a kibocsátáskereskedelmi rendszer piaci integritásának biztosítása; az akvakultúra és a mezőgazdaság környezeti fenntarthatóságának előmozdítása; a városi szennyvíztisztítás javítása; a vízi utak és a vasúti teherszállítás előmozdítása; valamint a Natura 2000 hálózat támogatása. A KAP-pal való kölcsönös megfeleltetést és a biológiai sokféleségbe való beruházások jótékony hatását nem lehetett értékelni. Egyes esetekben az 1. és a 2. célkitűzések végrehajtását a pénzgazdálkodás gyengesége ássa alá, nem pedig a pénzhiány. Ezzel ellentétben az ivóvízminőség javulása (2. célkitűzés) az uniós források hatékony beruházásának köszönhető, és a további előrehaladást a finanszírozási hiány akadályozta.

•  7. sz. kiemelt célkitűzés: a környezetvédelem integrációjának és a szakpolitikák koherenciájának növelése

Bár a környezetvédelmi cselekvési program és más szakpolitikák általában véve igazodnak egymáshoz, van néhány fontos kivétel. A KAP különleges kihívást jelent. A KAP által ösztönzött intenzív mezőgazdaság nem csökkentette a természeti tőkére nehezedő nyomást. Ehelyett inkább fokozta a vegyszerek által az egészségre és a környezetre gyakorolt nyomást, kimerítette az erőforrásokat, amelyektől a mezőgazdaság függ, valamint akadályozta a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvek és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia végrehajtását. Az ökologizálási kezdeményezések nem hoztak elegendő eredményt.

A múltban a kohéziós politika támogatott a környezetre káros infrastrukturális projekteket, a közelmúltbeli fejlemények azonban változtatnak ezen. Javult a közös halászati politika (KHP), amely korábban nem volt összhangban a környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseivel, azonban végrehajtásán javítani kell a benne rejlő lehetőségek kiaknázásához. A TEN-T kihívást jelent a 2. célkitűzést (erőforrás-hatékonyság és éghajlatváltozás) illetően.

Számos tagállam nem ratifikált olyan nemzetközi megállapodásokat, amelyek kapcsolódnak a környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseihez, ami a nemzeti politikák inkoherenciáját jelzi. A fenntartható fejlesztési célokat főként külső politikai kérdésnek vélik, azonban jobban el kellene ismerni a belső politikákra gyakorolt hatásukat annak érdekében, hogy javuljon az összhang a környezetvédelmi cselekvési program és az EU nemzetközi kötelezettségei között. E tekintetben az Európai Bizottság tett néhány pozitív lépést.

•  8. sz. kiemelt célkitűzés: az uniós városok fenntarthatóságának javítása

A környezetvédelmi cselekvési program teljesítményének és végrehajtásának értékelése e célkitűzés tekintetében nagy kihívást jelent, tekintettel az uniós városok sokféleségére és a konkrét célok hiányára e területen. Egy korlátozott elemzés azonban arra utal, hogy az uniós városokban folytatott szakpolitikák nagyjából összhangban állnak a környezetvédelmi cselekvési programmal. Eltérő az előrehaladás az energiahatékonyság, a fenntartható közlekedés és mobilitás, a fenntartható várostervezés, a városi biodiverzitás és a fenntartható épületek tekintetében.

•  9. sz. kiemelt célkitűzés: a nemzetközi környezettel és éghajlattal kapcsolatos kihívások hatékonyabb uniós kezelése

A 7. környezetvédelmi cselekvési program hatékonyságát illetően e téren nincsenek világos trendek, és az egyes kezdeményezések megvalósítása terén elért előrehaladás változó. Az EU nemzetközi szinten előmozdította a kibocsátáskereskedelmi rendszereket, azonban kevésbé volt sikeres annak biztosításában, hogy a gazdasági növekedés igazodjon a Föld teherbíró képességéhez. Kevés előrelépés történt az élelmiszeráruk és egyéb árucikkek iránti uniós kereslet, és annak nemzetközi szintű környezeti hatásai kérdésének tekintetében.

Következtetések és ajánlások

Az előadó véleménye szerint a 7. környezetvédelmi cselekvési program fontos stratégiai iránymutatást nyújt az EU és a tagállamok számára. Az általa előmozdított menetrend jótékony hatással van a polgárokra és a környezetre, és javítja az elszámoltathatóságot. Ugyanakkor számos olyan kulcsterület van, ahol a program gyenge végrehajtása környezetkárosodást okoz, és közvetlen veszélyt jelent a polgárok egészségére. ületek közé tartoznak a következők: nem fenntartható földhasználat és halászat; a biológiai sokféleség csökkenése; levegőminőség; környezeti zaj; hulladékgazdálkodás; valamint vegyszerkitettség. A területeken sürgősen foglalkozni kell a szabályozás végrehajtásának kudarcával, illetve a megfelelő szakpolitikák hiányával. További előrehaladást lehetne elérni valamennyi célkitűzés tekintetében az alábbi három fő téma előtérbe helyezésével: ismeretek hiánya, szakpolitikai koherencia és finanszírozás.

Az előadó támogatja a 8. környezetvédelmi cselekvési program elfogadását, ám elsődleges fontosságúnak véli a meglévő szabályozás és az azt támogató szakpolitikák végrehajtását a fent említett területeken. A jövőbeni környezetvédelmi cselekvési programnak olyan kérdésekre kell összpontosítania, amelyek alapvető fontossággal bírnak a környezetvédelem és az emberi egészség szempontjából, ahelyett, hogy különféle új célokkal és részcélokkal egészítené ki a már így is ambiciózus programot. Az előadó véleménye szerint a polgárok, a környezet és a gazdasági szereplők javára szolgálna, ha a program egyszerűbb és célirányosabb lenne, és ez elősegítené az ellenőrzést és a visszajelzéseket is. Alapvető a meglévő uniós szakpolitikai eszközökkel fennálló koherencia javítása.

Az előadó köszönetét fejezi ki az uniós intézményeknek, amelyek számos tanulmány révén támogatták e jelentéstervezet elkészítését, valamint a külső érdekelt feleknek és tagállamoknak, amelyek jelentősen hozzájárultak a munkához az érdekelt felekkel folytatott konzultációs felmérés keretében.

(1)

A főbb megállapítások az alábbi forrásokon alapulnak:

• Jelentés a környezeti mutatókról (Európai Környezetvédelmi Ügynökség, első kiadás, 2016. december);

• A környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálata (Európai Bizottság, első kiadás, 2017. február);

• a Számvevőszék vonatkozó jelentései;

• az érdekelt felekkel a program végrehajtásáról tartott célzott konzultáció eredményei (az Európai Parlament Kutatószolgálata (EPRS), 2017. május – szeptember);

• Az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített európai végrehajtás-értékelési tanulmány (DG EPRS).

(2)

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló ENSZ-egyezményhez csatolt 1999. évi Jegyzőkönyv a savasodás, az eutrofizáció és a talaj közeli ózon csökkentéséről („Göteborgi Jegyzőkönyv”).


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a 7. környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásáról

(2017/2030(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(1) (7. környezetvédelmi cselekvési program),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. és 192. cikkére, amely az emberi egészség és a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására vonatkozik,

  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek Párizsban, 2015. november 30. és december 11. között megtartott 21. konferenciájára,

  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira és azok egymással összefüggő és integrált jellegére,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „2016. évi jelentés a környezeti mutatókról – A 7. környezetvédelmi cselekvési program ellenőrzésének támogatása” című, 2016. decemberi jelentésére,

  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „2017. évi jelentés a környezeti mutatókról – A 7. környezetvédelmi cselekvési program ellenőrzésének támogatása” című, 2017. novemberi jelentésére,

–  tekintettel „A környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálata: Közös kihívások és az erőfeszítések egyesítésének lehetőségei a jobb eredmények elérése érdekében” című, 2017. február 3-i bizottsági közleményre (COM(2017)0063) és az azt kísérő 28 országjelentésre,

–  tekintettel „Az uniós környezetvédelmi politikák hatásának erősítése végrehajtásuk rendszeres felülvizsgálata révén” című, 2016. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2016)0316),

  tekintettel a környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálatáról szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására(2),

  tekintettel „Az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(3),

  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős értékeléséről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására(4),

  tekintettel a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(5),

  tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérés vizsgálatát követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, 2017. április 4-i ajánlására(6),

  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Az európai környezet – állapot és előretekintés 2015” című jelentésére,

  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „A természet állapota az EU-ban” című, 2015. május 19-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített, „A 7. környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásának félidős értékelése (2014–2020)” című, 2017. novemberi európai végrehajtás-értékelési tanulmányra és az annak mellékletében található tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament 2012. április 20-i jelentésére a 6. környezetvédelmi cselekvési program felülvizsgálatáról és a 7. környezetvédelmi cselekvési program prioritásainak meghatározásáról – egészségesebb környezet egy jobb életért(7),

–  tekintettel „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” című, 2016. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2016)0739),

  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD),

  tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

  tekintettel „Az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövője” című, 2017. november 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0713),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0059/2018),

A.  mivel a 7. környezetvédelmi cselekvési program jogilag kötelező erejű célkitűzéseket határoz meg a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén, amelyeket 2020-ig kell megvalósítani; mivel emellett 2050-re szóló hosszú távú jövőképet is meghatároz;

B.  mivel a 7. környezetvédelmi cselekvési program nem rendelkezik félidős felülvizsgálatról; mivel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság 7. környezetvédelmi cselekvési programról szóló jelentése alkalmat teremt a program előrehaladásának értékelésére, valamint arra, hogy bizonyítékokon alapuló javaslatokat lehessen tenni a jelenlegi program további végrehajtására és egy jövőbeni programra vonatkozóan; mivel e jelentésnek túl kell lépnie a jól ismert problémák újbóli bemutatásán, és a 7. környezetvédelmi cselekvési programban megállapított célok elérése felé vezető megoldásokra vonatkozó javaslatok megfogalmazására kell összpontosítania;

C.  mivel a Bizottság egy értékelő jelentésen dolgozik, amelynek középpontjában a 7. környezetvédelmi cselekvési program struktúrája és az általa játszott stratégiai szerep áll majd; mivel e jelentés különösen azt kívánja ellenőrizni, hogy az elfogadott keret segít-e a kilenc kiemelt célkitűzés intelligens módon történő megvalósításában;

D.  mivel az EU szigorú környezetvédelmi jogszabályokkal rendelkezik, azonban ezek erőtlen és eredménytelen végrehajtása régóta fennálló probléma; mivel ezek a végrehajtási hiányosságok veszélyeztetik a fenntartható fejlődést, és kedvezőtlen, határokon átnyúló hatással vannak a környezetre és az emberi egészségre nézve, valamint jelentős társadalmi-gazdasági költségeket eredményeznek; mivel ezen túlmenően a végrehajtási hiányosságok aláássák az EU hitelességét;

E.  mivel a 2020-as célkitűzések végrehajtása tekintetében elért előrehaladás nem egyenletes: nem valószínű, hogy az 1. célkitűzés (a természeti tőke védelme) megvalósul, a 2. célkitűzés (kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és erőforrás-hatékonyság) néhány részcélja azonban valószínűleg teljesül; bizonytalan, hogy a 3. célkitűzés (a környezeti nyomás és az emberi egészségre gyakorolt kockázatok csökkentése) megvalósul-e;

F.  mivel a jogszabályok végrehajtásának és a szakismeretek politikai döntéshozatalba való beépítésének elmaradása az olyan területeken, mint a levegőminőség, a környezeti zaj és a vegyi anyagoknak történő kitettség, súlyos egészségügyi veszélyt jelent, és csökkenti az uniós polgárok életminőségét és élettartamát;

G.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által közzétett legújabb adatok megerősítik az egyes tematikus célkitűzések tekintetében leírt általános tendenciákat, de egyes területeken az előrehaladás lassulásáról is beszámolnak; mivel egyes esetekben, így például az üvegházhatásúgáz-kibocsátások és az energiahatékonyság esetében ezen új tendenciák nem változtatnak az alcélkitűzések megvalósításának kilátásain;

H.  mivel immár bizonytalan, hogy teljesülni fog-e az ammóniakibocsátásokra vonatkozó cél, és nem valószínű, hogy sikerülhet a földterület-használatra vonatkozó cél elérése;

I.  mivel a végrehajtást nagy bizonytalanság övezi a mutatók hiánya, illetve a meglévő mutatók korlátai miatt; mivel az ismeretek hiánya továbbra is három szinten akadályozza az előrehaladást: a kockázat megértése; a kockázatkezelést és -csökkentést célzó megfelelő politika kialakítása; valamint a politikák eredményességének ellenőrzése;

J.  mivel az ismeretek gyakran rendelkezésre állnak, ám azokat a politikai döntéshozók nem használják fel, vagy nem adják át a végrehajtásért felelős szereplőknek; mivel ez gyakran a politikai akarat hiányából és érdekellentétekből fakad, amelyek nem felelnek meg a környezetvédelmi cselekvési program vagy általában véve a környezetvédelmi politika céljainak; mivel a folyamatos gazdasági növekedéshez tiszta környezetre is szükség van;

K.  mivel a program célkitűzéseinek elérése érdekében javítani kell a magas szintű uniós szakpolitikai eszközök és a környezetvédelmi cselekvési program közötti szinergiát;

L.  mivel a 7. környezetvédelmi cselekvési program megfelelő végrehajtásának finanszírozása néhány szinten nem megfelelő; mivel az uniós szintű finanszírozás néha nem hozta meg a várt eredményt, ami sokszor a pénzgazdálkodás gyengeségéből adódott, nem pedig a pénzhiányból;

M.  mivel a 7. környezetvédelmi cselekvési program hatóköre megfelel a jelenlegi környezetvédelmi igényeknek, jóllehet számos érdekelt fél további új részcél hozzáadását javasolja a program jövőbeni relevanciájának fokozása érdekében;

N.  mivel az érdekelt felek kifejezték egy egyszerűbb és célzottabb program iránti preferenciájukat is;

O.  mivel a 8. környezetvédelmi cselekvési programot általános támogatás övezi;

Fő következtetések

1.  úgy véli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program hozzáadott értéket teremt és pozitív hatást gyakorol a környezetvédelmi politikákra az EU-ban és a tagállamokban, és a polgárok, a természet és a gazdasági szereplők javát szolgálja;

2.  megismétli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program egyértelmű, hosszú távú jövőképet határoz meg 2050-re annak érdekében, hogy stabil környezetet teremtsen a fenntartható beruházások és növekedés számára, bolygónk ökológiai korlátait tiszteletben tartva;

3.  üdvözli a múltbeli pozitív trendeket a program számos részcéljának megvalósítását illetően, valamint a biztató kilátásokat néhány 2020-as célkitűzés vonatkozásában;

4.  hangsúlyozza azonban, hogy még mindig nagy lehetőségek kínálkoznak a továbbfejlesztésre, és felhívja a Bizottságot és a tagállamok illetékes hatóságait, hogy a legmagasabb szinten növeljék a 7. környezetvédelmi cselekvési program végrehajtására irányuló politikai akaratot;

5.  sajnálja, hogy az Unió természeti tőkéjének védelmére, megőrzésére és fejlesztésére vonatkozó kiemelt célkitűzés valószínűleg nem valósul meg; aggodalommal jegyzi meg továbbá, hogy az Európa 2020 program biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának és a Biológiai Sokféleség Egyezménynek a céljai további azonnali és jelentős erőfeszítések nélkül nem fognak teljesülni;

6.  megállapítja, hogy a 2. sz. kiemelt célkitűzést illetően bizonyos területeken, különösen az éghajlattal és az energiával kapcsolatos célok tekintetében történt némi előrehaladás, megjegyzi azonban, hogy az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatban többet kell tenni; ismét felhívja a figyelmet a környezetbarát tervezésről szóló irányelvben(8) és az ökocímke-rendeletben(9) rejlő lehetőségekre, amelyek többek között a termékek tartósságának, javíthatóságának, újrahasználhatóságának, újrahasznosíthatóságának, újrahasznosított tartalmának és élettartamának kezelésével javíthatják a termékek teljes életciklus alatti környezeti teljesítményét és energiahatékonyságát;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felszíni vizek jó környezeti állapotának 2020-ig történő elérésére vonatkozó részcél nem fog megvalósulni a szennyezés, a vízfolyások morfológiájába való beavatkozások és a vízenergia előállítása céljából történő nagy vízkivételek okozta nyomás miatt;

8.  hangsúlyozza, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzései minimumcélok, és hogy a Párizsi Megállapodás céljainak, valamint a fenntartható fejlesztési céloknak az eléréséhez jelentős további erőfeszítésekre van szükség;

9.  emlékeztet arra, hogy az EU és valamennyi tagállama aláírta a Párizsi Megállapodást, tehát elkötelezett az abban foglalt célkitűzések megvalósítása iránt, és hogy a tagállamok nemzeti vállalást nyújtottak be, amely 2030-ig az egész gazdaságra kiterjedően 40%-os üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítást hoz majd az Unióban; hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós szakpolitikába és finanszírozási programba teljes mértékben be kell építeni a 2030-as célt és a zéró nettó kibocsátásra vonatkozó hosszú távú célt; felhívja a Bizottságot, hogy a 2018. évi támogató párbeszéd és az ötévente esedékes globális értékelés keretében tartsa folyamatos felülvizsgálat alatt az éghajlat- és energiapolitikai keret céljait, és dolgozzon ki az évszázad közepére zéró kibocsátást eredményező stratégiát az EU számára, amely költséghatékony pályán vezet el a Párizsi Megállapodásban elfogadott zéró nettó kibocsátásra vonatkozó cél eléréséhez;

10.  megállapítja, hogy jelentős bizonytalanság övezi az emberi egészséggel és jóléttel kapcsolatos célkitűzések terén való előrehaladást; hangsúlyozza, hogy az ismeretek hiánya és a mutatók korlátai akadályozzák a politikaformálást és az ellenőrzést;

11.  üdvözli a meglévő kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak a tudás terén fennálló hiányosságok megszüntetéséhez, ideértve a következőket: a DPSEEA-modell (hajtóerők, kényszerítő erő, állapot, expozíció, hatások, intézkedések), amellyel megérthetők az ökoszisztéma-szolgáltatások zavarát előidéző tényezők; humán biomonitoring (HBM), amellyel megbecsülhető az emberi populációk szennyezőanyagoknak való kitettsége és ennek lehetséges egészségügyi hatásai; valamint a vegyi anyagok nyomon követésével foglalkozó információs platform (IPCheM);

12.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szakismereteket és a tudományos bizonyítékokat a politikai döntéshozók nem mindig veszik megfelelően figyelembe, vagy nem adják át a végrehajtásért felelős szereplőknek; kiemeli a bioenergia, a pálmaolaj, a növényvédelmi termékek, az endokrin károsító anyagok, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás, a GMO-k, a várostervezés és -rendezés, a levegő- és zajszennyezés, valamint a városi élelmiszer-hulladékok példáját, ahol a nyilvános és a politikai viták során nem vettek figyelembe az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt, tudományosan bizonyított kockázatokat; meggyőződése, hogy a felelős politikai döntéshozatalt a széles körben egységes tudományos álláspontoknak, valamint megfelelő tudományos adatok rendelkezésre állásának hiányában az elővigyázatosság elvének kell vezérelniük; e tekintetben emlékeztet az uniós ügynökségek rendelkezésére álló tudományos bizonyítékok jelentőségére; hangsúlyozza, hogy az uniós környezetvédelmi jog és politika további vezérelvei a „szennyező fizet” elv, a megelőző intézkedés, valamint a környezeti károk azok eredeténél való helyreállítása;

13.  elítéli, hogy a Bizottság nem tartotta be az endokrin károsító anyagok azonosítására szolgáló, veszélyeken alapuló harmonizált kritériumok elkészítésére, valamint az 1223/2009/EK(10) rendelet (a kozmetikai termékekről szóló rendelet) endokrin károsító anyagok tekintetében történő módosítására vonatkozóan a jogszabályban megszabott határidőt; felhívja a Bizottságot, hogy bármilyen további késedelem nélkül, haladéktalanul vizsgálja felül a kozmetikai termékekről szóló rendeletet az endokrin károsító anyagok tekintetében; sajnálja, hogy az endokrin károsító anyagok tekintetében a megfelelő előrehaladás hiánya egészségügyi kockázatokat jelent az állampolgárok számára, és akadályozza a 7. környezetvédelmi cselekvési program 3. sz. kiemelt célkitűzésének megvalósítását;

14.  sajnálja az előrehaladás hiányát a nem toxikus környezetre vonatkozó uniós stratégia kidolgozása, a nem toxikus anyagciklusok előmozdítása és a káros anyagoknak, így többek között a termékekben található vegyi anyagoknak való kitettség csökkentése terén; kiemeli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy 2020-ra valamennyi különös aggodalomra okot adó anyagot – többek között az endokrin rendszer működését megzavaró tulajdonságokkal rendelkező anyagokat is – felvegyék a REACH jelöltlistára, a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban foglaltaknak megfelelően; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy valamennyi vonatkozó uniós jogszabály mihamarabb eredményesen kezelje a vegyi anyagok együttes hatásait, különös tekintettel a veszélyes anyagoknak való kitettségből adódóan a gyermekekre gyakorolt kockázatokra; üdvözli a Bizottság műanyagokra vonatkozó stratégiáját és kéri annak gyors végrehajtását; ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza, hogy a nem toxikus anyagciklusok előmozdítása elengedhetetlen egy működőképes másodlagos nyersanyagpiac megfelelő fejlődéséhez;

15.  kiemeli, hogy a környezetvédelmi jogszabályok és politikák végrehajtási hiányosságainak egyik alapvető oka a környezetvédelmi vonatkozások más szakpolitikai területekbe való integrálásának hiánya; úgy véli, hogy a más magas szintű uniós szakpolitikai eszközökkel, mint például a közös agrárpolitikával (KAP), a közös halászati politikával, a strukturális alapokkal és a Kohéziós Alappal való szinergiák, valamint a magas szintű szakpolitikai prioritások közötti koherencia erősödése továbbra is alapvető fontosságú a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek megvalósítása érdekében; felhívja a Bizottság és a Tanács valamennyi formációját, hogy javítsák a szakpolitikai koordinációt és a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek integrálását; hangsúlyozza továbbá, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program valamennyi nyitott vonatkozását integrálni kell a magas szintű eszközökbe, köztük az európai szemeszterbe;

16.  hangsúlyozza hogy a 2020-as célok elérése érdekében a biodiverzitás megőrzésére irányuló új pénzügyi mechanizmusok esetleges létrehozása korlátozott a jelenlegi többéves pénzügyi keret időtartama miatt; felhív e tekintetben a jelenlegi többéves pénzügyi keretben foglalt eszközök, köztük a LIFE, a KAP és a strukturális alapok maximális kihasználására, és kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretbe vegyenek fel a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló új pénzügyi mechanizmusokat;

17.  üdvözli a közös halászati politika és a kohéziós politika terén elért előrehaladást, amelyek esetében nőtt a 7. környezetvédelmi cselekvési programmal fennálló koherencia; sajnálja ugyanakkor, hogy a közös halászati politika szabályozási keretének javulása ellenére e szakpolitika végrehajtása továbbra is gyenge; emlékeztet az egészséges halállományok fontosságára;

18.  elismeri, hogy a KAP fokozatosan integrált környezeti megfontolásokat, ennek ellenére továbbra is kihívást jelent a környezetvédelmi cselekvési program megvalósítása tekintetében, főként, ami az erőforrás-intenzív termelést és a biológiai sokféleséget illeti; emlékeztet arra, hogy a KAP nagy kihívást jelentő feladata a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlatok (pl. nem fenntartható bioüzemanyagok) megelőzése, a mezőgazdaság intenzitása nem fenntartható növelésének vagy a földterületek parlagon maradása által okozott környezetkárosodásnak az elkerülése, és ezzel egyidejűleg jobb minőségű és nagyobb mennyiségű élelmiszer és mezőgazdasági nyersanyag biztosítása a világ egyre növekvő népessége számára; hangsúlyozza a környezetbarát gazdálkodási módszerekkel, többek között a vetésforgóval és a nitrogénmegkötő növényekkel kapcsolatos további kezdeményezések és támogatás jelentőségét, és hogy ezekkel összefüggésben a megoldás részeként figyelembe kell venni a mezőgazdaságot és a gazdálkodókat;

19.  hangsúlyozza, hogy a megreformált KAP kulcsfontosságú célkitűzései között szerepelnie kell az élelmezésbiztonság hosszú távú védelmének és megerősítésének a környezetkárosítás megakadályozása, valamint egy olyan élelmiszerrendszer felé történő elmozdulás révén, amely észszerű árakon biztosít élelmiszert a fogyasztók számára; hangsúlyozza, hogy e célkitűzéseket kizárólag a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az ökoszisztémák védelmét biztosító szakpolitikai beavatkozás révén lehet megvalósítani;

20.  emlékeztet rá, hogy az éghajlatváltozás és a világ népességének növekedése kontextusában az állati eredetű fehérjékben gazdag étrend iránti növekvő kereslet jelentős környezeti nyomást gyakorol a termőföldekre és az egyre sérülékenyebb ökoszisztémákra; hangsúlyozza továbbá, hogy a túl sok állati eredetű zsírt tartalmazó étrendek egyre nagyobb mértékben összefüggnek a nem fertőző betegségek jelentette teherrel;

21.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2016-ban kötelezettséget vállalt a fenntartható fejlesztési célok uniós politikákban és kezdeményezésekben való általános érvényesítésére; elismeri, hogy e kötelezettségvállalás nélkülözi a világos stratégiát és az azon intézményi struktúrákra és irányítási keretre irányuló konkrét javaslatokat, amelyek biztosítanák a fenntartható fejlesztési célok uniós szakpolitikákban, jogalkotási javaslatokban, végrehajtásban és betartatásban való általános érvényesítését; fontosnak tartja, hogy az EU úttörőként teljes elkötelezettséget vállaljon a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek megvalósításában; hangsúlyozza továbbá, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program az egyik kulcsfontosságú eszköz a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában;

22.  megállapítja, hogy az uniós ivóvíz kiváló minőségű; számít arra, hogy a 98/83/EK ivóvízirányelv(11) felülvizsgálata biztosítja az említett jogi keret szükséges frissítéseit; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi cselekvési program összefüggésében fokozzák az uniós vízügyi célkitűzések más ágazati szakpolitikákkal, és különösen a KAP-pal való integrálását;

23.  üdvözli az uniós finanszírozású projektek által hozott eredményeket, sajnálja azonban, hogy elmulasztották azt, hogy jobb eredményeket érjenek el, amint arra a Számvevőszék is rámutatott; hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretnek a fenntartható fejlődést és a környezetvédelmi politika valamennyi finanszírozási mechanizmusban és költségvetési sorban való általános érvényesítését kell céloznia; hangsúlyozza, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program hosszú távú jövőképének megvalósításához fokozni kell a zöld beruházásokat, az innovációt és a fenntartható növekedést, új, mind állami, mint pedig magán finanszírozási eszközök felhasználásával, valamint a jelenlegi befektetési politikától eltérő megközelítésekkel, mint amilyen a környezeti szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetése; úgy véli, hogy minden uniós strukturális és beruházási alap tekintetében, egyértelműen meghatározott fenntarthatósági kritériumokat és teljesítményalapú célkitűzéseket kell alkalmazni; felhív a jelenlegi többéves pénzügyi keret és a kohéziós és regionális fejlesztési politikák keretében rendelkezésre álló alapok hatékonyabb és célzottabb felhasználására, valamint a Számvevőszék által említett fenti problémák sürgős kezelésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak támogatására, hogy az uniós költségvetés egy részét továbbra is a környezettel és az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre különítsék el, valamint esetlegesen növeljék az e célokra elkülönített összeget;

24.  sajnálatát fejezi ki az Európa különféle régióiban a városi szennyvíz összegyűjtése és kezelése terén mutatkozó hiányosságok tartós fennállása miatt; hangsúlyozza a szennyvíztisztításban és a szennyvíz újrahasznosításában rejlő lehetőségeket az olyan helyzetek enyhítése terén, amikor vízhiány alakul ki, továbbá a közvetlen vízkitermelés csökkentése, a biogáztermelés és a vízforrások jobb kezelése terén, különösen a mezőgazdasági öntözés révén; várakozással tekint a Bizottság által 2018 elején benyújtandó, a szennyvíz újrahasznosítására vonatkozó jogalkotási javaslatra;

25.  megállapítja, hogy az egészségre gyakorolt legjelentősebb környezeti kockázatok leginkább a városi területeken jelentkeznek, ám a peremterületeken és a külvárosi agglomerációkban is érezhetőek, és hogy 2020-ra várhatóan a lakosság 80%-a fog városi és külvárosi területeken élni; hangsúlyozza, hogy a légköri szennyezőanyagoknak a nem megfelelő tervezéssel és infrastruktúrával együtt drámai gazdasági, társadalmi, közegészségügyi és környezeti következményei vannak; megállapítja, hogy a légszennyezés már most több mint 400 000 korai halálozást okoz az EU-ban(12), és hogy az egészséggel kapcsolatos külső költségek 330 milliárd és 940 milliárd euró között mozognak;

26.  kiemeli, hogy az EU-ban legalább 10 000 ember korai halálát okozzák a zaj által előidézett betegségek, és hogy 2012-ben az európai népesség egynegyede a határértékek feletti zajszintnek volt kitéve; kéri a tagállamokat, hogy a 2002/49/EK irányelvvel(13) összhangban kezeljék prioritásként a zajszintek folyamatos mérését, hogy ilyen módon biztosítsák az alkalmazandó határértékek betartását mind a belső, mind a külső környezetben;

27.  elismeri az egyes légköri szennyező anyagok kibocsátásnak csökkentése terén elért eredményeket, különösen a városi területeken, ugyanakkor sajnálja, hogy továbbra is problémák mutatkoznak a levegőminőség tekintetében, amihez jelentős mértékben hozzájárulnak a közúti közlekedési és a mezőgazdasági kibocsátások; elismeri a Bizottság által 2017 novemberében benyújtott mobilitási csomagot, valamint az alacsony kibocsátású mobilitásra vonatkozó, 2016-ban előterjesztett európai stratégiát, amelyek megnyithatják az utat az Unióban az alacsony kibocsátással járó mobilitás előtt;

28.  üdvözli a körforgásos gazdaságról szóló csomaggal kapcsolatban tett előrelépéseket; sürget valamennyi felet, hogy törekedjen ambiciózus célokat magában foglaló megállapodás elérésére;

Ajánlások

29.  felhívja a tagállamokat, hogy értékeljék a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzései felé tett előrehaladásukat, és szükség esetén igazítsák ki tevékenységeik irányát; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék az eredményeket nyilvánosan hozzáférhetővé;

30.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy bármely új jogalkotási javaslat teljes mértékben valósítsa meg a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseit és intézkedéseit;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a civil társadalmi szervezetek aktív bevonását az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának értékelésébe;

32.  kéri, hogy az érintett uniós intézmények és ügynökségek helyezzék előtérbe a kutatást és az ismeretek hiányának felszámolását a következő területeken: környezeti küszöbértékek (fordulópontok), a körforgásos gazdaság paradigmája, a vegyi anyagok és a nanoanyagok kombinált hatása, a veszélyazonosítás módjai, a mikroműanyagok hatásai és a rendszerszintű kockázatok és más, egészséget meghatározó tényezők közötti kölcsönhatás, talaj- és földhasználat és idegenhonos inváziós fajok;

33.  üdvözli a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatát, amely az uniós környezetvédelmi jogszabályok és politika végrehajtásának javítását segítő pozitív mechanizmus, és hozzájárulhat a 7. környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásának nyomon követéséhez, ahogyan azt a környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálatáról szóló, 2017. november 16-i állásfoglalásában(14) már hangsúlyozta; úgy véli, hogy a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatába minden lényeges szereplőt, köztük a civil társadalmat is be kell vonni, és hogy a felülvizsgálatnak le kell fednie a környezetvédelmi cselekvési program valamennyi kiemelt tematikus célkitűzését;

34.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy gyorsan és határozottan hagyjanak fel a környezetet károsító tevékenységek állami támogatásával;

35.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák és hangolják össze erőfeszítéseiket az állatkísérletekkel szembeni alternatív módszerek fejlesztésének és ellenőrzésének előmozdítására, hogy ezek hozzájárulhassanak a 7. környezetvédelmi cselekvési program 5. sz. kiemelt célkitűzésének megvalósításához;

36.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet az uniós környezetvédelmi politikák kognitív és tudományos alapjainak fejlesztése érdekében, növelve az adatok hozzáférhetőségét a polgárok számára és előmozdítva a nyilvánosság tudományos kutatásba való bevonását;

37.  felhívja az uniós intézményeket és a nemzeti és adott esetben regionális kormányokat, hogy a szakpolitikák kialakítása és ellenőrzése során teljes mértékben használják ki a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt kockázatokkal kapcsolatosan rendelkezésre álló szaktudást;

38.  felhív a növényvédő szerek uniós engedélyezési rendszerének javítására, tudományos szakmai vizsgálatok alapján, teljes átláthatóságot biztosítva az emberi és környezeti kitettség mértékével és az egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban; felhív a növényvédő szerek monitoringjára vonatkozó normák javítására és a felhasználásuk csökkentésére vonatkozó célkitűzések megerősítésére; tudomásul veszi a „Tiltsák be a glifozátot, és védjék meg az embereket és a környezetet a mérgező növényvédő szerektől!” európai polgári kezdeményezésről szóló, 2017. december 12-i bizottsági közleményt (C(2017) 8414);

39.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy 2020-ra azonosítsák a nem toxikus környezetre vonatkozó célkitűzés eléréséhez szükséges hosszú távú intézkedéseket;

40.  kéri az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget az előrehaladás ellenőrzésére használt mutatók mennyiségének növelésére és minőségének javítására;

41.  kéri, hogy a végrehajtás kérdése rendszeres napirendi pontként szerepeljen az elnökségi trió prioritásai között és programjaiban, továbbá évente legalább egyszer tárgyalják meg a Környezetvédelmi Tanácsban, esetleg egy végrehajtási tanácsban, amelyet egy másik fórum egészítene ki, amelyben a Parlament és a Régiók Bizottsága is részt vesz; felszólít együttes tanácsi ülések szervezésére az ágazatközi, horizontális problémák és a közös kihívások, valamint az esetlegesen felmerülő, határokon átnyúló hatásokkal rendelkező problémák megoldása érdekében;

42.  felszólít arra, hogy haladéktalanul fokozzák az uniós biodiverzitási stratégia teljes körű végrehajtását;

43.  sürgeti, hogy az infrastrukturális projektek – különösen a TEN-T-hez kapcsolódóak – teljes mértékben vegyék figyelembe a regionális szinten és a projekt szintjén jelentkező környezeti hatásokat; megállapítja, hogy fontos a különböző környezeti politikák közötti összhang; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a környezeti és a biodiverzitási szempontokat a vízerőművekből származó és a tengeri megújuló energia előállítását célzó infrastrukturális projektekben;

44.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a frissvíztartalékok felhasználásának és épségének megőrzésére, a 7. környezetvédelmi cselekvési programban e tekintetben foglalt részcél megvalósítási lehetőségével kapcsolatos bizonytalanság miatt; kéri a tagállamokat, hogy kiemelten orvosolják a felszíni vizek rossz állapotát, mivel az e területre vonatkozó célkitűzések 2020-ig valószínűleg nem megvalósíthatók; kéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy kezeljék a víztestekre nehezedő nyomást, szüntessék meg a vízszennyezés forrásait, hozzanak létre olyan területeket, ahol vízerőművet nem lehet létesíteni, és gondoskodjanak az ökológiai áramlások megtartásáról a vízfolyások teljes hosszában; kéri a Bizottságot, hogy ne halogassa a tagállamok által a vízügyi keretirányelv keretében elfogadott vízgyűjtő-gazdálkodási tervek második ciklusának megfelelőségértékelését;

45.  sürgeti a KAP további reformját a fenntartható élelmiszer-termelési és környezetvédelmi politikai célkitűzések harmonizálása érdekében, beleértve a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket, az élelmezésbiztonság jelenlegi és jövőbeni megóvása céljából; hangsúlyozza, hogy intelligens mezőgazdasági politikára van szükség, amely határozottan elkötelezett a talajhoz, a vízhez, a biológiai sokféleséghez, a levegőminőséghez, az éghajlat-politikai fellépéshez és a tájfeltételek megteremtéséhez kapcsolódó közjavak és ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítása iránt; integrált politikát kér, amely célzottabb, ambiciózusabb, ám mégis rugalmas megközelítést követ, és amelynek keretében a mezőgazdasági ágazatnak nyújtott támogatást az élelmezésbiztonsághoz és a környezeti eredmények megvalósításához kötik; felhívja a tagállamokat, hogy az 1307/2013/EU rendelet(15) 46. cikkével összhangba ismerjék el az agrárerdészeti rendszert ökológiai jelentőségű területként; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a KAP bármely jövőbeli felülvizsgálata során kapjanak megfelelő támogatást a környezeti szempontból előnyös gazdálkodási gyakorlatok;

46.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák a környezeti kihívások megoldásainak elterjedését, különösen amennyiben már létezik műszaki megoldás, de azt még nem terjesztették el maradéktalanul, mint például az ammónia mezőgazdaságban való csökkentése esetében;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy jelentős mértékben javítsa az uniós pénzeszközök mennyiségét, felhasználását és az azokkal való gazdálkodást a környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseivel összefüggésben; felhív az ellenőrzés, az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítására; kéri, hogy az uniós költségvetésben általánosan érvényesítsék az éghajlat-politikai és egyéb környezetvédelmi szempontokat;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül dolgozzon ki a fenntartható fejlesztési célok EU-ban való végrehajtására vonatkozó átfogó, mindenre kiterjedő keretstratégiát, amely valamennyi szakpolitikai területtel foglalkozik, és felülvizsgálati mechanizmust foglal magában a végrehajtás eredményességének értékeléséhez; kéri a Bizottságot, hogy vezesse be valamennyi új szakpolitika és jogszabály fenntartható fejlesztési célok szempontjából való ellenőrzését, és biztosítsa a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása során a szakpolitikák maradéktalan koherenciáját;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy a rendelkezésére álló összes eszközt – például a kötelezettségszegési eljárást is – kihasználva garantálja a hatályos uniós jog betartatását és biztosítsa, hogy a tagállamok maradéktalanul megfeleljenek a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek;

50.  üdvözli a Számvevőszék meglévő különjelentéseit és teljesítményellenőrzéseit, és felhívja a Számvevőszéket a környezetvédelmi cselekvési program szempontjából releváns olyan más területek további elemzésére, amelyekre a munkaprogramja eddig nem terjedt ki;

51.  felhívja a Bizottságot és a tagállami illetékes hatóságokat, hogy nyújtsanak megfelelő útmutatást annak érdekében, hogy az uniós alapok hozzáférhetőbbek legyenek többek között a helyi projektek számára is, különösen, ami a környezetbarát infrastruktúrát, a biológiai sokféleséget és a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelveket illeti;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a levegőminőséggel kapcsolatos jogszabályok teljes körű végrehajtását; felhívja a regionális hatóságokat, hogy biztosítsanak támogató keretet – különösen a városi tervezést és a helyi politikaformálást illetően – ahhoz, hogy valamennyi területen, de különösen a legrosszabb helyzetben lévő területeken javuljanak az egészségvédelemmel kapcsolatos eredmények;

53.  sürgeti az illetékes nemzeti és regionális hatóságokat, hogy fogadjanak el hiteles intézkedésekből álló átfogó terveket az uniós jogszabályok által a finom és az ultrafinom szálló porra vonatkozóan előírt napi és éves határértékek túllépése problémájának felszámolására olyan agglomerációkban, ahol rossz a levegőminőség; kiemeli, hogy mindez elengedhetetlen a 7. környezetvédelmi cselekvési program 2., 3. és 8. sz. kiemelt célkitűzésének megvalósításához;

54.  a következő intézkedéseket javasolja a levegőminőség városi területeken való javítása érdekében: alacsony kibocsátási zónák létrehozása; a közös gépkocsihasználati létesítmények és szolgáltatások előmozdítása; a nagymértékben szennyező járművek adókedvezményeinek fokozatos megszüntetése; „mobilitási költségvetések” bevezetése az alkalmazottak számára a céges autók alternatívájaként; olyan parkolási politikák alkalmazása, amelyekkel csökkenthető a forgalom a zsúfolt területeken; jobb infrastruktúra a kerékpározás ösztönzése érdekében, valamint a multimodális összeköttetések növelése és a kerékpározás biztonságának javítása; gyalogos övezetek létrehozása;

55.  fokozott várostervezést és infrastrukturális fejlesztést kér a megfelelő irányítási szinteken, annak érdekében, hogy az infrastruktúrát mihamarabb igazítsák hozzá az elektromos és a tiszta járművekhez (pl. töltőinfrastruktúra kialakítása), és megvalósítsanak olyan környezeti és egészségügyi előnyöket, mint például a hősziget hatás csökkentése és a fizikai aktivitás fokozása, például a zöld infrastruktúra bővítése, valamint az elhagyott vagy leromlott ipari övezetek helyreállítása révén; elismeri, hogy ezen intézkedések javítanák a levegőminőséget, szembe szállnának a szennyeződésből eredő betegségekkel és korai halálozással, és lehetővé tennék a kibocsátásmentes mobilitás felé való előrehaladást;

56.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a tisztességes intermodális versenyt és a fenntartható közlekedési módokra való áttérést;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 192. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően legkésőbb 2019 végéig terjesszen elő a 2020 utáni időszakra szóló átfogó uniós környezetvédelmi cselekvési programot; kiemeli az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság fontosságát az uniós politika nyomon követése során, és ezért hangsúlyozza, hogy a következő környezetvédelmi cselekvési program tartalmazzon mérhető, eredményen alapuló köztes mérföldköveket;

58.  felhívja a következő Bizottságot, hogy a következő jogalkotási ciklus egyik kiemelt területét szentelje általában a fenntartható fejlődésnek, a környezet- és éghajlatvédelemnek és különösen a 7. környezetvédelmi cselekvési program és a soron következő, 8. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseinek;

º

º  º

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

. HL L 354., 2013.12.28., 171. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0450.

(3)

HL C 265., 2017.8.11., 65. o.

(4)

HL C 35., 2018.1.31., 2. o.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0441.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0100.

(7)

HL C 258. E, 2013.9.7., 115. o.

(8)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/125/EK irányelve az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(9)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 66/2010/EK rendelete az uniós ökocímkéről (HL L 27., 2010.1.30., 1. o.).

(10)

Az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a kozmetikai termékekről (HL L 342., 2009.12.22., 59. o.).

(11)

A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).

(12)

Az EEA 2017. 10.11-i 13/2017. sz. jelentése: „Levegőminőség Európában, 2017.”

(13)

Az Európai Parlament és a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25.) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről (HL L 189., 2002.7.18., 12. o.).

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0450.

(15)

Az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 608. o.).


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

27.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

55

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Ivo Belet, Biljana Borzan, Soledad Cabezón Ruiz, Miriam Dalli, Seb Dance, Angélique Delahaye, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Giovanni La Via, Peter Liese, Lukas Mandl, Valentinas Mazuronis, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Rory Palmer, Gilles Pargneaux, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, John Procter, Julia Reid, Frédérique Ries, Michèle Rivasi, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Nils Torvalds, Adina-Ioana Vălean, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Nikos Androulakis, Ismail Ertug, Eleonora Evi, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Peter Jahr, Rupert Matthews, Ulrike Müller, Alojz Peterle, Stanislav Polčák, Bart Staes, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Josu Juaristi Abaunz, Tomáš Zdechovský, Maria Gabriela Zoană


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

55

+

ALDE

Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Ulrike Müller, Frédérique Ries, Nils Torvalds

ECR

Mark Demesmaeker, Julie Girling, Rupert Matthews, John Procter

EFDD

Eleonora Evi

GUE/NGL

Stefan Eck, Luke Ming Flanagan, Josu Juaristi Abaunz, Kateřina Konečná

NI

Zoltán Balczó

PPE

Pilar Ayuso, Ivo Belet, Angélique Delahaye, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, György Hölvényi, Peter Jahr, Giovanni La Via, Peter Liese, Lukas Mandl, Miroslav Mikolášik, Alojz Peterle, Stanislav Polčák, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Adina-Ioana Vălean, Tomáš Zdechovský

S&D

Nikos Androulakis, Biljana Borzan, Soledad Cabezón Ruiz, Miriam Dalli, Seb Dance, Ismail Ertug, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Susanne Melior, Rory Palmer, Gilles Pargneaux, Pavel Poc, Maria Gabriela Zoană, Damiano Zoffoli, Carlos Zorrinho

Verts/ALE

Margrete Auken, Martin Häusling, Michèle Rivasi, Bart Staes

1

-

EFDD

Julia Reid

3

0

ECR

Urszula Krupa, Bolesław G. Piecha, Jadwiga Wiśniewska

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. április 23.Jogi nyilatkozat