Eljárás : 2017/2117(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0064/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0064/2018

Viták :

PV 02/05/2018 - 32
CRE 02/05/2018 - 32

Szavazatok :

PV 03/05/2018 - 7.14
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0203

JELENTÉS     
PDF 548kWORD 79k
3.4.2018
PE 612.315v03-00 A8-0064/2018

az uniós juh- és kecskeágazat jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól

(2017/2117(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság

Előadó: Esther Herranz García

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós juh- és kecskeágazat jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól

(2017/2117(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság felkérésére 2015-ben és 2016-ban megrendezett Európai Juhhúsfórum ajánlásaira,

–  tekintettel az európai juhhús- és kecskehúságazat jövőjéről szóló, megrendelésére készült tanulmányra,

–  tekintettel az európai juh-/bárány- és kecskeágazat jövőjéről szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság által „a juh- és kecskeágazatban hozott KAP-intézkedések értékelése” témáról 2011-ben készített tanulmány következtetéseire,

–  tekintettel a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a természetre, emberekre és gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” című, 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),

–  tekintettel a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a holland ombudsman 2012. évi, a holland kormány Q-láz elleni fellépéséről írt jelentésének következtetéseire(3), valamint az ombudsman 2017. évi kutatására a kormány Q-láz járvány kapcsán levont következtetéseiről(4);

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A8 0064/2017),

A.  mivel a juh- és kecskeágazatra az EU többségében alacsony megtérülés és az egyik legalacsonyabb uniós jövedelem jellemző, ami nagyrészt a jelentős – olykor az eladási árat is meghaladó – működési és szabályozási költségeknek, illetve a súlyos adminisztratív terheknek köszönhető, egyre gyakrabban kényszerítve számos állattenyésztőt az ágazat elhagyására;

B.  mivel az élelmiszerlánc egyensúlyhiányai tovább erősítik az említett ágazatok veszélyeztetettségét, és mivel a Bizottság eddig nem hozta meg a Parlament által az e területen sürgetett szükséges szabályozási intézkedéseket;

C.  mivel a juh- és kecsketartó gazdaságok létesítése és fenntartása nem lehetséges anélkül, hogy stabil jövedelmet biztosítanánk az állattenyésztőknek;

D.  mivel az európai juh- és kecsketenyésztés szezonális jellegű, eltérően a világ néhány más régiójától, ahol az év egészében lehetséges a teljes tenyésztési és termelési ciklus fenntartása; mivel ez az erősen szezonális jelleg a gazdálkodók és termelők számára gazdasági bizonytalanságot okozhat;

E.  mivel mindkét ágazat képes arra, hogy a hátrányos helyzetű területeken, például a távoli és hegyvidéki régiókban munkahelyeket teremtsen és fenntartsa a foglalkoztatási lehetőségeket;

F.  mivel a juh- és kecskeágazat sok érzékeny vidéki térség és városkörnyéki térség számára tartogat jelentős fejlődési és foglalkoztatási potenciált, elsősorban a rövid és a helyi ellátási láncokon keresztül forgalmazható juh- és kecskehús és minőségi tejtermékek értékesítése révén;

G.  mivel a juhtenyésztők számára nehézséget okoz, hogy szakképzett – néha akár szakképzetlen – munkaerőt találjanak;

H.  mivel a juh- és kecsketenyésztés több tagállamban a kulturális örökség része, és magas minőségű, hagyományos termékeket állít elő;

I.  mivel a juh- és kecskeágazatoknak biztosítaniuk kell a világ legszigorúbb előírásainak való megfelelést az élelmiszerbiztonság, az állategészségügy, az állatjólét, valamint a környezetvédelem terén;

J.  mivel különösen a legeltetett juh- és kecskeállomány fontos szerepet játszik a környezeti fenntarthatóságban, ezek ugyanis az EU természeti hátrányokkal küzdő területeinek – köztük az elszigetelt és nehezen megközelíthető régiók – 70%-ában jelen vannak, amivel hozzájárulnak a táj megőrzéséhez, a biológiai sokféleség (köztük a helyben őshonos fajok) fenntartásához és az erózió, a biomassza nemkívánatos felhalmozódása, a töltések és gátak megrongálódása, valamint a lavinák és az erdő- és bozóttüzek elleni küzdelemhez;

K.  mivel a juh- és kecsketenyésztés – azáltal, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken biztosítja a gazdálkodási tevékenység és a foglalkoztatottság fenntartását, valamint magas színvonalú, hagyományos termékeket állít elő – jelentős mértékben előmozdítja Európa vidéki területeinek társadalmi és gazdasági fejlődését;

L.  mivel meg kell erősíteni a generációváltást ahhoz, hogy garantálni lehessen az állattenyésztés e formájának túlélését és meg lehessen akadályozni a számos vidéki területet érintő gyors ütemű elnéptelenedést, ahol hiányoznak az alapszolgáltatások és a családoknak nyújtott támogatások, ami különösen a fontos, ám gyakran láthatatlan munkát végző nőket sújtja;

M.  mivel ezek az ágazatok kedvező környezetet és lehetőségeket kínálnak azoknak a fiataloknak, akik emberi léptékű – például kisebb tőkeigényű, erős csoportos szervezettségű, kölcsönösen segítséget nyújtó és közös eszközhasználatra szerveződött szövetkezet keretében történő – gazdálkodási struktúrákban szeretnének mezőgazdasági munkát végezni vagy vállalkozásokat létrehozni;

N.  mivel a juh- és kecsketenyésztő gazdálkodók átlagéletkora növekszik és hiányzik a generációk közötti ismeretátadás, ami akadályozza e két ágazat zökkenőmentes működését, amely azt eredményezi, hogy a jövőben a szakértelem és szaktudás hiánya miatt az ágazat sebezhetővé válik; mivel a tenyésztők és a minőségi feldolgozott termékek, például a kézműves sajtok előállítói gyakran nem rendelkeznek azokkal a marketing és kereskedelmi képességekkel, amelyekre szükségük lenne ahhoz, hogy a termékeiket vonzóvá tudják tenni a piacon;

O.  mivel a juhok és kecskék nagy részét külterjes gazdálkodás keretében, például legelőkön tartják; mivel egyes tagállamokban ezen ágazatok intenzív kecske- és juhtartási modellre támaszkodnak;

P.  mivel az említett ágazatok hozzájárulnak a magas ökológiai értékű vagy jelentős természeti értéket képviselő területek, például legelők és sovány legelők, fás legelők és más erdei legeltetéses rendszerek, például a legelőerdők (dehesák), és kevésbé termékeny földterületek megőrzéséhez, ezen túl az erdők kitisztításával is kiemelten fontos feladatot látnak el;

Q.  mivel az állandó gyepterületek fogalommeghatározása a salátarendelet hatálybalépése előtt nem terjedt ki a fás szárú fajokat is tartalmazó mediterrán legelőkre, például a legelőerdőkre (dehesákra) és az agrár-erdészettel összefüggő egyéb ökoszisztémákra, ami a közvetlen támogatásra jogosult területek zsugorodásával jár, és ezzel szankcionálja az említett területek tenyésztőit;

R.  mivel a legeltetéses állattartás olyan hagyományos extenzív állattenyésztési tevékenység, amelyet különösen a hegyvidéki régiókban folytatnak, ami lehetővé teszi a nehezen megközelíthető vagy nem gépesíthető, alacsony agronómiai értékű területek fejlődését, e területeken gazdasági tevékenység folytatását;

S.  mivel a vándorlegeltetés egyes tagállamokban a mezőgazdasági gyakorlat része;

T.  mivel a jelenlegi közös agrárpolitika (KAP) támogatást irányoz elő különféle őshonos juh- és kecskefajták tekintetében;

U.  mivel ezek a fajták jól illeszkednek a helyi környezetbe, és lényeges szerepet játszanak élőhelyeik biológiai sokféleségének és természetes egyensúlyának megőrzésében;

V.  mivel az őshonos fajok sokkal jobban alkalmazkodnak a terület sajátosságaihoz és a terület adta feltételekhez;

W.  mivel az 1980-as évek óta 25 millióval csökkent a juhok száma, és mivel a tenyésztés az elmúlt 17 évben több mint 20%-kal esett vissza;

X.  mivel a juh- és a kecskehús fogyasztása az elmúlt években jelentős mértékben – a juh esetében a 2001. évi 3,5 kg/főről a jelenlegi 2 kg/főre – esett vissza, és mivel 2017-ben ismét ez a csökkenő tendencia figyelhető meg különösen a fiatalok körében;

Y.  mivel Európában egyedülálló a kecskehús piaca, amiatt, hogy a termelés elsősorban Görögországban, Spanyolországban és Franciaországban zajlik, míg a fogyasztás különösen Portugáliában, Olaszországban és Görögországban jelentős;

Z.  mivel a kecskegidákból vagy kiselejtezett felnőtt állatokból nyert kecskehús termelése időszakos és a tejtermelés „melléktermékének” minősül, illetve néhány gazdasági szereplő ellenőrzése alatt áll, és az eladási ára nem elegendő az állattenyésztők javadalmazásához;

AA.  mivel annak következtében, hogy kevés kecskehús található az értékesítő pontokon, a termék kevésbé látható, így a fogyasztók kevesebbet fogyasztanak belőle;

AB.  mivel a juh- és kecskeágazat az európai tejtermelés 3%-át és az európai sajttermelés 9%-át biztosítja, és együttesen több mint 1,5 millió embert foglalkoztat az Unióban;

AC.  mivel a kecsketej és -sajt fogyasztása néhány tagállamban jelentősen megnövekedett az elmúlt években;

AD.  mivel az uniós juhhústermelés csak a piaci kereslet körülbelül 87%-át fedezi, és a harmadik országokból, elsősorban Új-Zélandról történő behozatal az év legérzékenyebb időszakaiban (húsvét, karácsony), de az év fennmaradó részében is kihat az uniós termékek versenyképességére, tekintettel arra, hogy Új-Zéland és Ausztrália a legnagyobb juhhús-exportőrök;

AE.  mivel Új-Zéland az elmúlt években növelte a friss vagy hűtött hússzállítmányainak mennyiségét, és csökkentette a fagyasztott hús hagyományos exportját, ami fokozza az uniós frisshúspiacra gyakorolt hatását és az európai termelőknek fizetett árak csökkenését eredményezi; véleménye szerint ezt figyelembe kell venni az Új-Zélanddal folytatandó, szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló közelgő tárgyalások során;

AF.  mivel az európai termelők sokszor nem egyenlő feltételek mellett versengenek a harmadik országok behozatalával, amelyekre gyakran alacsonyabb minőségi normák, szabályozási előírások és környezetvédelmi normák vonatkoznak;

AG.  mivel a juh- és a kecskeágazatot – érzékenysége miatt – meg kell védeni az Európai Unió és Új-Zéland, illetve Ausztrália közötti szabadkereskedelmi megállapodásokról jelenleg folyók a tárgyalások során, vagy tejesen ki is kell zárni e kereskedelmi tárgyalásokból;

AH.  mivel egyes, az EU-val határos régiókban érdeklődés mutatkozik az uniós juh- és kecsketermékek iránt, ami az uniós termelők számára – sajnos ezidáig nem teljesen kiaknázott – lehetőséget jelent;

AI.  mivel az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése jelentős változásokat hozhat a juhhús Unión belüli kereskedelmében, hiszen ez az első számú tenyésztő ország, és egyben a harmadik országokból származó import elsődleges belépési pontja;

AJ.  mivel az Egyesült Királyság importálja Új-Zéland juhhúsra vonatkozó piaci kvótája körülbelül felét, illetve Ausztrália piaci kvótája közel kétharmadát, és az EU nem számolhatja fel nemzetközi kötelezettségvállalásait egyik napról a másikra, ami fokozza a brexit okozta bizonytalanságokat;

AK.  mivel a juh- és kecskegyapjú fenntartható, megújuló és biológiailag lebomló erőforrás a textilipar számára;

AL.  mivel a gyapjú nem minősül az EUMSZ I. melléklete szerinti mezőgazdasági terméknek, hanem kizárólag a 142/2011 rendelet szerinti állati melléktermékként került besorolásra;

AM.  mivel az elismerés említett hiánya hátrányos helyzetbe hozza a juhtenyésztőket más gazdálkodókkal szemben, mivel a gyapjú szállítására szigorúbb követelmények vonatkoznak, mint az elismert mezőgazdasági termékekére, és mivel a gyapjú vonatkozásában nem lehetséges a közös piacszervezésen alapuló piaci beavatkozás;

AN.  mivel a juh- és kecsketenyésztő gazdaságok elsősorban külterjesek, aminek következtében közvetlen kapcsolatba kerülnek a vadon élő állatokkal, amelyek egészségi állapota nem garantálható;

AO.  mivel a 999/2001/EK rendelet értelmében a surlókórra vonatkozó terv 100%-osan korlátozta a tenyészállatok cseréjét, és mivel a kisebb, őshonos fajok esetében a surlókór a genotipizálás következtében közel 50%-kal csökkentette a hím tenyészállat-állományt;

AP.  mivel a közelmúlt állatbetegségeinek előfordulásai alapján tudható, hogy egyetlen tagállamban előforduló betegség az európai agrárpiac egészére fenyegetést jelenthet, szem előtt tartva az Európai Uniót sújtó több súlyos járványt, amelyek némelyike – például a kecskefarmokban 2007 és 2011 között kitört minden idők legnagyobb Q-láz járványa – következményekkel jár az emberi egészségre nézve is;

AQ.  mivel a juhok és kecskék vakcinázása megvédi a tagállamokban tartott állományokat a határokon átnyúló betegségektől, korlátozva a tagállamok közötti továbbterjedés kockázatát, illetve elősegítve az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia hatásainak mérséklését is;

AR.   mivel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” szerint az oltással történő immunizáció költséghatékony beavatkozás az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben – annak ellenére, hogy az antibiotikumok rövid távon olcsóbbak –, továbbá a terv ösztönzőket is tartalmaz a diagnosztikai módszerek, az antimikrobiális szerek alternatívái és a vakcinák felhasználásának elősegítéséhez;

AS.  mivel a juhok és kecskék elektronikus azonosítási rendszere hatékonyan garantálja az állatok nyomon követhetőségét, ám a füljelzők leolvasásának nem szándékos elmulasztása vagy azok elveszítése olykor aránytalan szankciókhoz vezethet;

AT.  mivel az állattenyésztők a kecskegidára vonatkozó jelenlegi azonosítási szabályok alkalmazása tekintetében is nehézségekbe ütköznek;

AU.  mivel egyes állatfajoknak, különösen a nagyragadozóknak az élőhelyvédelmi irányelv keretében történő védelme, az élőhelyeik romlása, a természetes zsákmányállataik mennyiségének és minőségének csökkenése, valamint a vidék elnéptelenedése és a megelőző intézkedésekbe irányuló tagállami beruházások hiánya mind hozzájárultak ahhoz, hogy az összes régióban jelentősen fokozódtak a juh- és kecskeállománnyal szembeni ragadozó támadások, ami tovább rontja egyes gazdaságok bizonytalan helyzetét, és számos területen veszélybe sodorja a hagyományos mezőgazdaságot és legelőgazdálkodást;

AV.  mivel a ragadozók és a nagyragadozók az Európai Unió néhány régiójában jó védettségi állapotot értek el;

AW.  mivel egyes régiókban célszerű megfontolni, hogy a kívánt védettségi állapot elérésekor a fajok védettségi szintje módosítható legyen;

AX.  mivel a juh- és kecsketenyésztőknek nemcsak a KAP-ból, hanem további uniós jogszabályokból, például a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékek kezelésére vonatkozó uniós jogszabályból fakadó bürokratikus és adminisztratív terhekkel is meg kell birkózniuk;

AY.  mivel a juh- és kecskehús piacán erőteljes a széttagoltság, és a piaci árak bejelentése nem átlátható;

AZ.  mivel egyes tagállamokban nagyon kevés vágóhíd található, ami akadályozza ezekben az országokban az érintett ágazatok fejlődését;

BA.  mivel a vágóhidak szerkezetátalakítása, az egészségügyi előírásoknak való megfelelés és a vágásoknak az állattenyésztési tevékenységek visszaesése miatti csökkenése következtében számos régióban eltűntek az értékteremtéshez és a helyi forgalmazási láncok fenntartásához szükséges gazdasági eszközök;

BB.  mivel egyebek mellett a vágóhidakat érintő szerkezetátalakítás, a kergemarhakór megjelenése miatt alkalmazott intézkedések, illetve a higiéniai és egészségügyi csomag számos tagállamban a közvetlen helyi értékesítés fennmaradásához szükséges több eszköz eltűnéséhez, valamint az állatok leöléséhez kapcsolódó költségek emelkedéséhez vezetett;

BC.  mivel a helyi mobil tejfeldolgozó létesítmények és vágóhidak vagy az ilyen létesítmények helyszíni felállítására irányuló intézkedések fontosak és szükségesek ahhoz, hogy meg lehessen könnyíteni a juh- és kecsketenyésztéshez kapcsolódó termékek előállítását;

BD.  mivel a juh- és kecskehúsból készült termékek gyakran kevésbé változatosak, mint az egyéb húsfélék, ami csökkenti vonzerejüket, így a vásárlók kevésbé keresik őket;

BE.  mivel javítani kell a hústermelés hozzáadott értékét, és a fiatalok fogyasztási szokásaihoz jobban alkalmazkodó, újszerű formákat kell bevezetni;

BF.  mivel amellett, hogy a juh- és kecsketenyésztés szerte az EU-ban hús-, tej és gyapjútermékeket kínál a fogyasztóknak, számos közösség hagyományaiban – például Bulgáriában a kukeri, Romániában pedig a capra megünnepésében – is kulcsfontosságú szerepet játszik;

BG.  mivel számos tagállamban egyre nagyobb a kereslet az átláthatóságra és minőségre vonatkozó fogyasztói igényeket kielégítő helyi és ökológiai termesztésű mezőgazdasági termékek iránt;

BH.  mivel az 1151/2012/EU rendelettel és a 665/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelettel összhangban a tagállamok használhatják az opcionális „hegyvidéki termék” minőségre utaló kifejezést, hogy nagyobb láthatóságot adjanak a hegyvidéki területeken folytatott juh- és kecsketenyésztéshez kapcsolódó termékeknek;

BI.  mivel az EU minőségügyi rendszerei, különösen az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) és az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) lehetővé teszik a juh- és kecsketenyésztéshez kapcsolódó termékek láthatóbbá tételét, ezáltal növelik a piaci értékesítés esélyét;

BJ.  mivel egyes tagállamokban hiányoznak az egyik vagy mindkét ágazat fejlesztésére vonatkozó strukturális szakpolitikák, ami akadályozza a fejlődésüket;

BK.  mivel e szakpolitikák keretében ajánlások is megfogalmazhatók a különböző szakaszokra (fajtaválasztás, tenyészkos-tenyésztés) és a piaci értékesítésre vonatkozóan;

Jobb támogatás

1.  támogatja a Bizottság kezdeményezésére megtartott Juhhúsfórum által 2016-ban közzétett ajánlásokat, és különösen egy környezetvédelmi kifizetés bevezetésének szükségességét a juh- és kecskeágazat – azon belül is elsősorban a külterjes legeltetés – által az alábbi közjavak szolgáltatása terén betöltött szerep elismeréseként: a területrendezés, valamint a biológiai sokféleség, az ökoszisztémák, az ökológiailag értékes területek és a vízminőség megőrzése; az éghajlatváltozás, az árvizek, a lavinák, az erdőtüzek és a kapcsolódó erózió megelőzése; továbbá a tájképmegőrzés és a foglalkoztatás megőrzése; hangsúlyozza, hogy ezeknek az ajánlásoknak a kecskehúsra, illetve mindkét ágazatban a tejtermékekre is vonatkozniuk kellene;

2.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra ösztönző intézkedéseket a vándorlegeltetést végző gazdálkodók támogatására;

3.  támogatja, hogy a KAP soron következő reformja keretében tartsák szinten – vagy adott esetben növeljék – a juh- és kecskeágazatnak nyújtott, termeléstől függő önkéntes támogatásokat, illetve a két ágazatra irányuló többi intézkedést, a legeltetett állományok után igénybe vehető differenciált támogatások mellett, hogy ezzel megfékezzék az EU-ban a tenyésztők eltűnését ezen ágazatokból, figyelembe véve, hogy a juh- és kecsketenyésztők milyen nagy mértékben függnek a közvetlen kifizetésektől;

4.  hangsúlyozza, hogy a salátarendeletről szóló tárgyalások során elért megállapodás keretében egyszerűsítették és egyértelműsítették a termeléstől függő önkéntes támogatás rendszerét azzal, hogy törölték a keretmennyiségekre és a termelés fenntartására vonatkozó hivatkozásokat, illetve azzal a rendelkezéssel, hogy a tagállamok évente felülvizsgálhatják az egyes támogathatósági kritériumokat, valamint a teljes keretösszeget;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy terjesszék ki az agrár-környezetvédelmi kifizetéseket a juh- és kecskelegeltetésre használt legelőkre, valamint támogassák a   magasabb szintű állatjóléti feltételeket biztosító tenyésztőket;

6.  üdvözli a salátarendeletről szóló tárgyalások keretében a mediterrán legelők, például a legelőerdők (dehesák) sajátosságainak elismeréséről kötött megállapodást, amelynek célja, hogy méltányosabb megoldásokat találjon a közvetlen kifizetésre jogosult földterületekre vonatkozóan, és orvosolja a sovány legelőkkel és az erdei legeltetéses rendszerekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést;

7.  hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú legelők fontosak a tüzek megelőzésében, megjegyzi ugyanakkor, hogy az említett fejlesztések a tagállamok számára továbbra is csak opcionálisak;

8.  úgy véli, hogy az agrárerdészettel összefüggő egyéb ökoszisztémák sem képezhetik e tekintetben hátrányos megkülönböztetés tárgyát, továbbá kéri, hogy a kecske- és juhtenyésztők esetében hagyják el az erdőterületekre vonatkozó, az állattartóknak nyújtott hektáralapú közvetlen kifizetés elindításához szükséges 50%-nyi füves terület kritériumát;

9.  támogatja a legeltetés ökológiai jelentőségű területeken való engedélyezését is, beleértve a kedvezőtlen adottságú területeken található száraz, gyenge minőségű legelőket is;

10.  hangsúlyozza, hogy nem volna szabad engedélyezni a legeltetést, amennyiben felmerül az érzékeny ökológiai területek károsodásának a kockázata; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a kérődzők nagy jelentőségét a nyersrostok hasznosításában;

11.  szükségesnek tekinti, hogy nagyobb támogatást nyújtsanak a fiatal tenyésztők és a tevékenységet megkezdők számára a nemzeti szakpolitikákkal összhangban közvetlen támogatás és a vidékfejlesztési politikából származó támogatás útján egyaránt, amely a juh- és kecsketenyésztő gazdaságok létrehozásához és átvételéhez nyújtanának ösztönzőt, tekintve, hogy az állattenyésztésben dolgozó gazdálkodók átlagéletkora – az alacsony jövedelmezőség miatt – a többi mezőgazdasági szakmához képest szembetűnően magasabb, ami az egyik legfontosabb kihívást támasztja a vidéki területek életben tartása és az Unió élelmiszerbiztonsága terén;

12.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az ágazat női munkavállalóit képviselő szervezetek által feltárt konkrét problémákat olyan intézkedéseken keresztül, amelyek többek között javítják a nők ágazatban játszott szerepének láthatóságát, erősítik tulajdonosi vagy társtulajdonosi jogaikat, valamint létrehozzák a családok támogatásához szükséges szolgáltatásokat;

13.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan konkrét programokat, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy elhelyezkedhessenek ezekben az ágazatokban, mivel ez nagymértékben elősegítheti az ágazatban szükséges nemzedéki megújulást, valamint elősegítheti a juh- és kecsketenyésztés családi vállalkozásként való megőrzését;

14.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a juh- és kecskeágazat genetikai erőforrásainak változatosságára, mivel ezek fontosak a termelékenységhez (termékenység, szaporaság stb.), a termékek minőségéhez és az állatok környezeti alkalmazkodásához;

15.  nagyra értékeli az őshonos fajok elterjesztésére és a megkülönböztetett minőségű, például az igazoltan biogazdálkodásban előállított termékekre igénybe vehető támogatási sorokat;

16.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a tenyésztési programokban figyelembe kell venni a helyi és rideg fajták megőrzését;

17.  hangsúlyozza, hogy mennyire fontosak az őshonos juh- és kecskefajták az alpesi térségben folyó legeltetés szempontjából, amely területeket más állatfajok nem tudnak használni;

18.  felszólítja a Bizottságot az ilyen juh- és kecskefajták támogatására szolgáló intézkedések megerősítésére;

19.  kéri a termelői szervezetek támogatásának növelését a juh- és kecskeágazatban;

20.  figyelembe veszi az ágazati támogatások alakulását, ami rendkívül fontos a termelés hatékonyságára, a versenyképesség növelésére, a termékminőség javítására és az uniós juhhús-ellátás terén nagyobb mértékű önellátás biztosítására irányuló erőfeszítések szempontjából – mindezen célok összhangban állnak az EU hatékonyságjavítási és minőségfejlesztési célkitűzéseivel;

Népszerűsítés és innováció

21.  kéri a Bizottságot, hogy fokozza a juh- és kecskeágazat versenyképességének erősítését célzó innovatív termelési módszerekre és technológiákra irányuló kutatás támogatását, valamint a hús-, tej és gyapjútermékek belső piacon való népszerűsítésére szánt támogatást, a sajthoz hasonló hagyományos termékek mellett a legújabb hústermékekre is összpontosítva, hogy olyan termékek jelenhessenek meg, amelyek kielégítik a fogyasztói elvárásokat és a piaci igényeket; felszólítja a Bizottságot arra is, hogy az új fogyasztási szokásoknak megfelelő elkészítési és főzési módokra vonatkozó tájékoztatási kampányokon keresztül ösztönözze e termékek rendszeresebb fogyasztását, többek között az új szomszédos országokban és a keleti piacokon is, kiemelve a juh- és kecskehús táplálkozási és egészségügyi előnyeit;

22.  fontosnak tartja ellensúlyozni azt az elképzelést, amely szerint a bárányhúst nehéz megfőzni, és dacolni a vörös húsok elkerülését hirdető jelenlegi tendencival;

23.  hangsúlyozza, hogy a juh- és kecskehús fogyasztásának növelésére irányuló erőfeszítések alapvető fontosságúak, ha azt szeretnénk, hogy növekedjen az uniós termelés;

24.  üdvözli, hogy az Unió által társfinanszírozott, következő népszerűsítő kampányok során a Bizottság külön költségvetési sort kíván rendelni a juh- és kecskehúsból készült termékekhez, valamint a juh- és kecsketejtermékekhez;

25.  hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani azokhoz a népszerűsítő kampányokhoz, amelyek a juh- és kecsketermékek fogyasztását hivatottak növelni az EU-ban;

26.  kéri a bőr és a gyapjú felvételét a kedvezményezett termékek körébe;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordináljon népszerűsítő kampányokat az OFJ és az OEM jelzéssel ellátott juh- és kecskehústermékek vonzóbbá tétele érdekében; felszólít a gyapjútermékek felvevő piacainak alapos elemzésére annak érdekében, hogy nagyobb legyen a gazdasági megtérülés a termelők számára;

28.  arra ösztönöz, hogy az aktuális uniós jogszabályokban előírtak szerint több tagállam alkalmazza az opcionális „hegyvidéki termék” minőségre utaló kifejezést, amely eszköz a termékek jobb láthatóságát és a fogyasztók nagyobb tájékozottságon alapuló választását hivatott elősegíteni;

29.  hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetett minőség okán támogatásra jogosult egyéni termelők és termelői szövetkezetek számára egyaránt be kell vezetni a juh- és kecskehúsra vonatkozó védjegyeket; hangsúlyozza, hogy az ilyen védjegyek használatára vonatkozó rendelkezésekkel és szabályokkal összhangban az illetékes helyi hatóságnak kell jóváhagyniuk e védjegyeket;

30.  felszólít az egész EU-ra kiterjedő, a juh- és kecskeágazat népszerűsítését szolgáló események, például fesztiválok és más hasonló, évente ismétlődő rendezvények támogatására, hogy a lakosság többet megtudjon azokról az előnyökről, amelyeket a szóban forgó ágazatok az EU, a környezet és az uniós polgárok számára biztosítanak;

31.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az agroturizmus révén támogassák a tradicionális juh- és kecsketenyésztési módszerekben rejlő nagy lehetőségek kiaknázását;

Bevált gyakorlatok

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy teremtse meg a juh- és kecsketejágazat fejlődésének feltételeit azáltal, hogy a gazdaságokban a lehető legnagyobb mértékben növekedjen a hozzáadott érték olyan minőségi politikák révén, amelyek előnyben részesítik az elsősorban rövid vagy helyi értékesítési láncokon keresztül értékesített háztáji tejtermékek előállítását; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy minden tagállamban hatékonyabban alkalmazzák a higiéniai jogszabályokat, különösen a házi és kézműves sajtok és tejtermékek termelőinek európai hálózata (FACE) által a Bizottsággal együttműködésben kidolgozott, „A házi sajtokkal kapcsolatos helyes higiéniai gyakorlatok uniós útmutatója” segítségével;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, a juh- és kecskeágazatra összpontosító online platformot azzal az elsődleges céllal, hogy lehetővé váljon az ágazatokra vonatkozó bevált gyakorlatok és adatok tagállamok közötti cseréje;

34.  sürgeti a Bizottságot, hogy a juh- és kecskeágazatból származó termékekkel kapcsolatos bevált értékesítési gyakorlatok alapján dolgozzon ki iránymutatás-tervezeteket, amelyeket meg lehetne osztani a tagállamokkal és a szakmai szervezetekkel;

35.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a gyapjútermelési és feldolgozó ágazatra azáltal, hogy támogatják az információk és a bevált gyakorlatok gyapjúfeldolgozó lánc tagjai közötti cseréjére irányuló programok végrehajtását;

36.  sürgeti a Bizottságot, hogy az állati eredetű melléktermékek kezeléséről szóló 1069/2009/EK és 142/2011/EU rendelet alkalmazásának vonatkozásában a gyapjúra is terjessze ki a mentességet, tekintettel arra, hogy nem emberi fogyasztásra szánt termékről van szó;

A piacok fejlesztése

37.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ezen ágazatok árainak átláthatóságára irányuló javaslatokat annak érdekében, hogy tájékoztassák a fogyasztókat és a termelőket a termékek árairól;

38.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a valós költségek tükrözése céljából vizsgálják meg az értékesítési csatornák – a helyi fajták által biztosított biológiai sokféleség károsítása nélküli – összehangolásának, továbbá egy olyan európai megfigyelőközpont létrehozásának lehetőségeit, amely a juh- és kecskehúsárak és a termelési költségek megfigyelésével foglalkozik; felhívja a figyelmet az élelmiszer-ellátási láncban a haszonkulcsok ellenőrzésének fontosságára, a nagykereskedelmi árakra is kiterjedően;

39.  arra figyelmeztet, hogy a stagnáló vagy csökkenő kereslet és a nagyobb mértékű termelés következtében a termelői árak csökkenhetnek;

40.  emlékeztet arra, hogy a termelői szervezetbe tömörült juh- vagy kecsketejtermelők az 1308/2013/EU rendelet 149. cikke értelmében szerződésre irányuló közös tárgyalásokat folytathatnak a nemzeti termelés 33%-a és az uniós termelés 3,5%-a erejéig; hangsúlyozza, hogy ezeket a határértékeket elsősorban a nyerstehéntej-termelésre vonatkozóan vezették be, ezért korlátozóak és kevésbé megfelelőek a kiskérődzők termékei esetén, különösen amikor az állattenyésztők térségi termelői szervezetek társulásai formájában, többvevős termelői szervezetek formájában vagy egy nagy ipari csoporttal szemben kívánnak szervezetbe tömörülni;

41.  kéri, hogy hozzanak létre pontos mutatókat, amelyek a kecskehús-termelés, -fogyasztás és -kereskedelem alaposabb nyomon követését teszik lehetővé, különbséget téve a felnőtt állatok és a kecskegidák között;

42.  véleménye szerint növelni kell az élelmiszerlánc termelőinek tárgyalási alkupozícióját és piaci erejét, olyan módon, hogy a más uniós mezőgazdasági és állattenyésztési ágazatokban meglévő termelői szervezetekhez és szakmaközi szervezetekhez hasonló, szerződésen alapuló viszonyrendszert hoznak létre a juh- és kecskeágazatban is, mind a húskészítmények, mind pedig a tejalapú termékek esetében a salátarendelet keretében született megállapodásnak megfelelően, hogy javuljon ezen ágazatok versenyképessége és – a jelenleg alacsony szintű – termelékenysége;

43.  kéri, hogy a sonkához hasonlóan az OEM és OFJ minőségi védjeggyel ellátott juh- és kecskehústermékekre is terjedjen ki az 1308/2013/EU rendelet 172. cikkének hatálya, annak érdekében, hogy nagyobb rugalmasságot lehessen biztosítani a kínálat kereslethez történő igazítása terén;

44.  megjegyzi, hogy a juh- vagy kecsketej termelői szervezetek vagy termelői szervezetek társulásai akkor függetleníthetik így magukat az 1308/2013/EU rendelet 149. cikkében meghatározott, korlátozó felső határoktól, ha a salátarendelettel módosított 152. cikk értelmében közösen végeznek valamely gazdasági tevékenységet (forgalmazás, minőségellenőrzés, csomagolás, címkézés vagy feldolgozás);

45.  arra buzdítja az összes tagállamot, amelyik még nem terjesztette ki a juh- és kecsketejre a tejágazati csomag pénzügyi támogatását, hogy ezt tegye meg;

46.  úgy véli, hogy meg kell akadályozni a juh- és kecsketermékek termelői ár alatti értékesítését;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve vizsgálja meg a juhhús és kecskehús ellátási láncát (például különbséget téve a kifejlett állatok, illetve a bárányok és kecskegidák között) annak biztosítása érdekében, hogy a termelők méltányos jövedelemben részesüljenek a piacról;

48.  ebben az összefüggésben kiemeli a juh- és kecsketermékek közvetlen értékesítésének nagy jelentőségét;

49.  felszólítja a Bizottságot, hogy az árak mesterséges emelésének korlátozása érdekében támogassa a termelők és termelői szervezetek általi közvetlen értékesítéshez szükséges feltételek kialakítását;

50.  támogatja a helyi juhértékesítési láncok fejlődését, amely révén növelhető a juhtenyésztő gazdaságok jövedelme és jobb összhang alakítható ki a kereslet és a kínálat között, továbbá kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy különös figyelmet fordítsanak a helyi vágóhidakra vonatkozó közpolitikáikra, amelyek nélkülözhetetlenek e helyi értékesítési láncok fejlődéséhez;

51.  emlékeztet arra, hogy a termelők az 1308/2013/EU rendelet 150. cikke értelmében intézkedéseket vezethetnek be az OEM vagy OFJ címkével ellátott sajt kínálatának szabályozására, köztük a juh- vagy kecsketejre vonatkozóan is;

52.  üdvözli, hogy ezeket az eszközöket a salátarendeletről szóló tárgyalások során elért megállapodás keretében a 2020 utáni időszakra is sikerült fenntartani;

53.  szükségesnek tartja az állattenyésztők nyújtotta kínálat vállalatokban és szövetkezetekben történő koncentrálódásának előmozdítását, hogy azok erősítsék az élelmiszerláncon belüli tárgyalási alkupozíciót, biztosítsák a tagjaikat alkotó állattenyésztők termékeinek értékét, valamint a költségek csökkentését eredményező vagy más, egyénileg nehezen kivitelezhető tevékenységeket, például innovációt vagy gazdálkodási tanácsadást végezzenek;

54.  ösztönzi a szakmai szervezetekben részt vevő, a juh- és kecskeágazatokban bizonyítottan érdekelt tagállamok hatóságait, hogy dolgozzanak ki közép és hosszú távú stratégiákat az ágazatok fejlesztésére, és e stratégiákban tegyenek javaslatot a fajtaválasztás, valamint a termékek piaci értékesítése javításának módjára;

55.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak programokat, amelyek arra ösztönzik a tenyésztőket, hogy tenyésztői és forgalmazói csoportokat hozzanak létre, vegyenek részt a termékek közvetlen forgalmazásában, valamint különleges minőségű juh- és kecskehús-termékeket, valamint juh- és kecsketej-termékeket állítsanak elő, és igazolják a különleges minőséget (például biotermékek vagy regionális specialitások esetében);

56.  felszólítja a Bizottságot, hogy enyhítse a meglévő juh- és kecsketartó gazdaságokon belüli kis sajtüzemek elindításához kapcsolódó adminisztratív követelményeket, ezáltal lehetővé téve a gazdálkodók számára a gazdaságuk hozzáadott értékének növelését;

57.  sürgeti a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra olyan további eszközöket, amelyek segíthetik az ágazatokat a válságok leküzdésében és a globális kihívásoknak való megfelelésben, valamint fenntartható fejlődést biztosíthatnak számukra;

58.  szükségesnek tartja, hogy válságmegelőzési és -kezelési eszközök álljanak rendelkezésre a juh- és kecskeágazatban az áringadozás korlátozása, a termelők számára tisztességes jövedelem biztosítása, valamint a beruházásokhoz és a gazdaságok fiatalok általi átvételéhez kedvező környezet megteremtése érdekében;

59.  felhívja a figyelmet arra, hogy a juh- és kecskehús minősége nagyban függ az állatok tápláléktól, ezért nagyon eltérőek a juh- és kecskeágazatban a verseny feltételei az EU egyes régiói között;

60.  felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák a termelők piacra jutását és szakosodott értékesítési pontok létrehozását;

Brexit és a kereskedelmi megállapodások

61.  kéri a Bizottságot, hogy elemezze a juhpiacnak a brexitet követően várható helyzetét, és tegye meg a szükséges intézkedéseket a jelentős piaci zavarok elkerülésére, ideértve egy hatékonyabb biztonsági háló létrehozását az árak és piacok tekintetében, amely megvédi az ágazatot a brexit hatásaitól;

62.  sürgeti a Bizottságot, hogy amíg sor nem kerül a brexit által a juhágazatra gyakorolt hatások elemzésére, óvatosan járjon el az Új-Zélanddal és Ausztráliával való új szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások során, különösen egyrészt az EU által Új-Zéland számára garantált 287 000 tonnányi vágott-test-egyenértékű juhhúskontingens jövője tekintetében, amelynek átlagosan kb. 75%-a kerül felhasználásra – és amelyből kb.48% jut az Egyesült Királyságra –, másrészt az EU által Ausztráliának garantált 19 200 tonnányi vágott-test-egyenértékű juhhúskontingens jövője tekintetében, amelynek átlagosan majdnem 100%-a kerül felhasználásra, és amelyből mintegy 75% jut az Egyesült Királyságra;

63.  úgy véli, hogy az új szabadkereskedelmi megállapodásnak rendelkeznie kell az Új-Zéland és Ausztrália számára a juhhús EU-ba való behozatalára megállapított kontingens külön kategóriákra bontásáról, hogy meg lehesse különböztetni egymástól a friss vagy a hűtött, illetve a fagyasztott húst; emlékeztet arra, hogy míg az EU-ban a leggyakrabban 6 vagy 9 hónapos korú bárányokat forgalmaznak bárányként, addig Új-Zélandon gyakran 12 hónaposan kerülnek forgalomba; hangsúlyozza, hogy a kedvezményes piacra jutás lehetőségét nem célszerű a jelenlegi vámkontingenseket meghaladó mértékben lehetővé tenni;

64.  emlékeztet arra, hogy a Parlament a juhhúst az Új-Zélanddal folytatandó szabadkereskedelmi tárgyalások különösen érzékeny témájaként azonosította, és az Új-Zélanddal folytatandó kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozóan javasolt tárgyalási meghatalmazásról szóló 2017. október 26-i állásfoglalásában(5) támogatta a legérzékenyebb ágazatok potenciális kizárását;

65.  megismétli, hogy bármilyen szabadkereskedelmi megállapodásnak teljes mértékben meg kell felelnie az állatjólétre, környezetvédelemre és élelmiszerbiztonságra vonatkozó szigorú uniós szabályoknak; megjegyzi, hogy az Új-Zélandra vonatkozó jelenlegi vámkontingensek hatással vannak az uniós juhhústermelésre;

66.  aggasztja az a 2017. szeptember 26-i levél, amelyet az Egyesült Államok és hat másik jelentős mezőgazdasági exportőr (Argentína, Brazília, Kanada, Új-Zéland, Thaiföld és Uruguay) küldött az Egyesült Királyság és az EU Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) delegált képviselőinek a behozatali vámkontingensek Egyesült Királyság és a többi fennmaradó uniós tagállam közötti lehetséges újraelosztására vonatkozó belső tárgyalások összefüggésében;

67.  hangsúlyozza, hogy fontos, hogy az Egyesült Királyság az EU-ból való kilépését követően állja a vámkontingens jelenleg őt megillető részét, és olyan megállapodás szülessen, amelynek következtében sem az Egyesült Királyság, sem az EU piacán nem jelenik meg import juhhús okozta túlkínálat, elkerülve ezzel az Egyesült Királyság és az EU termelőire gyakorolt negatív hatást;

68.  tisztában van a brit juhhúságazat uniós piactól való függésével, ám úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet kihívásokat és lehetőségeket egyaránt tartogat;

69.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének lehetőséget kell teremtenie az európai juh- és kecskeágazat további fejlesztéséhez, annak érdekében, hogy az EU kevésbé függjön az Új-Zélandról származó juh- és kecskehús-behozataltól;

70.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több mint 1400 földrajzi jelzéssel védett európai mezőgazdasági termék nem részesül automatikusan azonos védelemben a harmadik országok azon piacain, amelyeket az Unió által kötött nemzetközi kereskedelmi megállapodások keretében nyitottak meg;

71.  kéri, hogy további kereskedelmi megállapodások harmadik országokkal való megkötésekor vegyék figyelembe a juh- és kecsketenyésztők bizonytalan helyzetét, nevezetesen sorolják be ezeket az ágazatokat az érzékeny ágazatok közé vagy teljesen zárják is ki a tárgyalásokból, hogy minden esetben elkerüljék az olyan rendelkezéseket, amelyek bármilyen módon veszélyeztetnék az európai termelési modellt vagy kárt okoznának a helyi vagy a regionális gazdaságok számára;

72.  hangsúlyozza, hogy a legnagyobb juhhús- és kecskehús-exportőr országok termelési költségei és előírásai az európai helyzethez képest jóval alacsonyabbak;

73.  hangsúlyozza, hogy ezeket az ágazatokat ennek megfelelően kell kezelni, többek között vámkontingensek vagy megfelelő átmeneti időszakok bevezetése révén, és kellően figyelembe kell venni a kereskedelmi megállapodások mezőgazdaságra gyakorolt összesített hatását, vagy ezeket az ágazatokat akár ki is kell zárni a tárgyalásokból;

74.  ebben az összefüggésben kiemeli különösen a távoli országokból induló vagy oda tartó hosszú szállítási útvonalakkal kapcsolatos súlyos állatvédelmi problémákat és környezeti hatásokat;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be kötelező uniós rendszert a juhhústermékek címkézésére, amelyen lehetőség szerint egy, az Unió egészében használt közös logó szerepelne, hogy a fogyasztók meg tudják különböztetni az uniós és a harmadik országokból származó termékeket; javasolja, hogy ezt a címkét számos kritérium alapján tanúsítsák, beleértve a gazdaságok tanúsítási rendszerét és a származási ország feltüntetését, ily módon biztosítva, hogy a fogyasztók teljes mértékben tisztában legyenek a termék származási helyével;

76.  véleménye szerint egy ilyen rendszert úgy kell kialakítani, hogy megelőzzék a tagállami és regionális szinten már létező promóciós címkézési rendszerek aláásását;

77.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az Unióból származó juhhús és belsőség kiviteli piacainak megnyitásához azokban a harmadik országokban, amelyekben jelenleg szükségtelen korlátozások vannak érvényben;

78.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az Unióból a növekvő piacú és az EU által garantált minőséget és élelmiszerbiztonságot értékelő Észak-Afrikába irányuló kivitel növelését;

79.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentéseket az EU kecske- és juhhús termékeinek, valamint kecske-és juhtejtermékeinek lehetséges célpiacairól;

80.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az EU által exportált termékek minőségét, különösen olyan szigorú egészségügyi előírások és nyomon követhetőség révén, amelyek az Új-Zéland és Ausztrália által exportált húsokénál jobb minőségű juh- és kecskehúst garantálnak; rámutat arra, hogy az EU nagy hangsúlyt fektet a minőségre, amelyet ki kell emelni az európai juh- és kecskehús fogyasztására való ösztönzés során;

Elektronikus azonosítási rendszer

81.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a juhok füljelzővel való ellátása és az elektronikus azonosítási rendszer alkalmazása során az állattenyésztők által nem szándékosan elkövetett hibák miatti szankciók előírásakor vizsgálják meg a toleranciaszint egységesítését, azzal a szigorú megkötéssel, hogy ez nem vezethet a preventív állategészségügyben alkalmazottnál magasabb hibahatár elfogadásához, valamint azt az „egységes egészségügyi megközelítés” akcióterv indokolja;

82.  elismeri a preventív uniós állategészségügy egységes megközelítésének és fejlesztésének jelentőségét;

83.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak kivétel nélkül végre kell hajtaniuk a jogszabályokat;

84.  rámutat, hogy a füljelzők veszteségaránya magasabb a természeti hátrányokkal küzdő területeken külterjesen legeltetett juhoknál, mint a síkvidéki területeken tartott egyéb állatállományok esetében, és kéri a Bizottságot ennek elismerésére;

85.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanulmányozzák egy egyszerűsített azonosítási rendszer kialakításának lehetőségét a helyi forgalmazásra szánt, külterjes gazdálkodásban tartott és kisméretű állományok számára, a tenyésztés nyomon követhetőségének sérelme nélkül, valamint az elektronikus füljelzők használatára vonatkozóan vezessenek be rugalmasabb és növekedésorientáltabb eljárásokat;

86.  megjegyzi, hogy az azonosítási rendszereket úgy kell megtervezni, hogy minimalizálni lehessen a bürokráciát; hangsúlyozza, hogy az alacsony jövedelmű gazdáaslkodóknak pénzügyi segítsége lesz szükségük a költséges és kötelező elektronikus azonosítási rendszerek bevezetéséhez;

Egészségügyi szempontok

87.  megállapítja, hogy az állatbetegségek pusztító következményekkel járnak az állatok, a tenyésztők és a környéken lakók jólétére nézve;

88.  hangsúlyozza, hogy az emberek és az állatok egészsége minden körülmények között elsőbbséget kell, hogy élvezzen;

89.  véleménye szerint további intézkedésekre van szükség a határokon átnyúló állatbetegségek megelőzéséhez és az antimikrobiális rezisztencia hatásainak csökkentéséhez, valamint vakcinázás népszerűsítéséhez és a fertőző betegségek juhok és kecskék közötti terjedésének megállításához;

90.  felszólítja a Bizottságot, hogy az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében elfogadott egységes egészségügyi megközelítéssel összhangban nyújtson ösztönzőket és támogatást azoknak a juh- és kecsketenyésztőknek, akik igazolni tudják az állataik magas átoltottsági arányát, mivel erre egyébként más piaci ösztönző kevéssé veszi rá a gazdálkodókat;

91.  felszólítja a Bizottságot, hogy egy új uniós állategészségügyi stratégia, kutatási támogatások, a veszteségek megtérítése, kifizetési előlegek stb. révén javítsa az olyan állatbetegségekre való reagálási képességét, mint a kéknyelv-betegség;

92.  szorgalmazza egy olyan, az állatok önmagukban való értékéből kiinduló cselekvési terv elkészítését, amellyel megelőzhető a fiatal kecskebakok megbetegedése és elhullása, és amely a bakok és a többi kecske jólétét egyaránt messzemenően szem előtt tartja;

93.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a célzott oltóanyagok használatát az ágazatban előforduló állatbetegségek elleni küzdelem elsődleges intézkedéseként;

94.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerkutatás támogatása és a forgalomba hozatali engedélyezés egyszerűsítése révén a juh- és kecskeágazatnak szánt gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények hozzáférhetőségének uniós szintű javítására van szükség;

95.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen a külterjesen tartott nyájak által használt területeken mérjék fel újra a vadon élő állatok egészségi állapota nyomon követésének szintjét;

Ragadozók

96.  emlékeztet, hogy a ragadozók elterjedése annak a jelenlegi uniós jogszabálynak köszönhető, amelynek célja az őshonos vadállatfajok megőrzése;

97.  támogatja az élőhelyvédelmi irányelv vonatkozó mellékleteinek felülvizsgálatát, hogy ellenőrizhető és irányítható legyen az említett állatok bizonyos legelőterületeken történő elszaporodása;

98.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az említett irányelvben biztosított rugalmasságot e kérdések kezelésére, hogy ne veszélyeztessék a vidéki térségek fenntartható fejlődését;

99.  rámutat egy olyan objektív, tudományos alapú megközelítés szükségességére, amely az összes előterjesztett javaslatban figyelembe veszi az állatok viselkedését, a ragadozó-zsákmány viszonyt, az élőhelyvédelmi irányelvben felsorolt fajok szerint pontosan és régióspecifikusan számszerűsíti a zsákmánnyá válás kockázatát, figyelembe veszi a hibridizációt, az elterjedés dinamikáját és egyéb ökológiai problémákat;

100.  hangsúlyozza, hogy a farkasok, illetve a farkas és a kutya kereszteződéséből származó, nem védett keverékek egyre gyakrabban támadják meg a nyájakat, annak ellenére, hogy egyre több – az állattenyésztők és a közösség számára egyre költségesebb – eszközt mozgósítanak;

101.  megjegyzi, hogy az állatveszteség jelentős növekedésével mára megmutatkoznak a nyájak védelme céljából javasolt és végrehajtott védelmi intézkedések korlátai;

102.  rámutat, hogy ez az eredménytelenség kétségessé teszi a környezetkímélő tartási módok – például a legeltetéses gazdálkodás – fejlődését, mivel egyes állattenyésztők elkezdték bezárni állataikat, ami idővel nemcsak azt eredményezi, hogy hatalmas területeken hagynak fel a külterjes gazdálkodással – komoly tűz- és lavinaveszélyt idézve elő –, hanem intenzívebb mezőgazdasági formák felé is áttereli az állattenyésztő gazdaságokat;

103.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, valamint a helyi és a regionális hatóságokat, hogy a gazdálkodókkal és más érintett felekkel együttműködve vizsgálják meg az állomány ragadozókkal – köztük az élőhelyvédelmi irányelv értelmében nem védett ragadozókkal – szembeni védelmére és az általuk okozott veszteségek megfelelő kompenzációjára, valamint a támogatásoknak az állomány helyreállítását célzó kiigazítására irányuló vidékfejlesztési intézkedéseket;

104.  szükségesnek tartja a ragadozók Berni Egyezmény szerinti védettségének felülvizsgálatára irányuló lépések megtételét;

105.  sürgeti a tagállamokat, hogy a Canis lupus faj megőrzését veszélyeztető, valamint a juh- és kecskenyájakat érő támadásokért nagyon nagy arányban felelős kutya-farkas keverékek elszaporodásának megakadályozása érdekében hajtsák végre az említett egyezmény ajánlásait;

106.  megjegyzi, hogy részben sikeresen alkalmazzák újra a juhászkutyákat a farkasok, de legalábbis a hibridek elijesztéséhez;

107.  javasolja az egyes tagállamokban bevált „medveombudsman” modell alapján „farkasombudsmanok” igénybevételét a különböző érdekek és a védettségi státuszra vonatkozó viták közötti közvetítésre, valamint felveti a farkastámadások miatti veszteségek ellentételezésének szükségességét;

108.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament által a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalásban tett ajánlásokat;

109.  ezen ágazatok munkaerő-helyzetének javítása érdekében kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek jobban segítik az őrző- és juhászkutyák képzését, valamint képzést kínálnak az állattenyésztő gazdaságokban való megfelelő alkalmazásukhoz, és e célból sürgősen fejlesszék a kormányzatok, állattenyésztők és természetvédők nagyragadozókkal kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködését, illetve az ötletek és sikeres megközelítések cseréjét;

110.  kéri olyan legelővédelmi területek kialakítását, ahol szabályozni lehet a nagyragadozók jelenlétét, hogy a nagyragadozók visszatérése ne okozzon visszalépést az állatok jólétét biztosító állattartásban (vándorlegeltetés, nyitott istállók), valamint a hagyományos mezőgazdaságban és legelőgazdálkodásban (alpesi gazdálkodásban);

Vágóhidak

111.  felhívja a figyelmet arra, hogy vágóhidak esetében egyre fokozottabb koncentrálódási folyamatok mennek végbe, ami abban nyilvánul meg, hogy a húsfeldolgozó cégcsoportok az élőállatoktól kezdve a csomagolt friss húsig a teljes húsipari láncot ellenőrzik, és ez nemcsak hosszabb szállítási utat jelent az élőállatok számára, hanem magasabb költségekkel és csekélyebb megtérüléssel jár a termelőknek;

112.  felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg a vágóhidak létrehozására és az engedélyezési eljárások egyszerűsítésére irányuló támogatási intézkedéseket;

113.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az értékesítési láncok strukturálásához nélkülözhetetlen helyi és mozgó vágóhidak létrehozását megkönnyítve biztosítsák a jövedelem növelését lehetővé tevő helyi értékesítési láncok fejlesztését;

Képzés

114.  felszólítja a tagállamokat, hogy szervezzenek képzési modulokat ezen ágazatok képviselői számára a termékár meghatározásának módjáról, hogy e termékek versenyképesek legyenek a többi hús- és tejtermékkel szemben;

115.  létfontosságúnak tartja a vándorlegeltetést középpontba helyező juhászképzések elindítását azokban a tagállamokban, ahol ez az állattenyésztési forma elterjedtebb, lehetőséget biztosítva ezzel az állattenyésztés területén történő, és a generációváltást elősegítő munkavállalásra, valamint erősítve a pásztorkodás mint hagyományos mesterség társadalmi elismerését és megbecsülését;

116.  szükségesnek tartja nemcsak az innováció (mezőgazdasági gyakorlatok, új termékek stb.), de a tanácsadás, illetve az alap- és továbbképzés elősegítését is a juh- és kecskeágazatban;

Egyéb

117.  kéri a Bizottságot a releváns uniós jog végrehajtására és megerősítésére, különös tekintettel  az állatoknak a szállítás közbeni védelméről szóló, 2004. december 22-i 2005/1/EK tanácsi rendeletre;

118.  szükségesnek tartja az Európai Unió Bírósága azon ítéletének való megfelelést, mely szerint az állatok jólétének védelme nem korlátozódik az Unió területére, ezért azoknak a szállítmányozóknak, akik az Unió területén kívülre szállítanak állatokat, az Unió határain kívül is tartaniuk kell magukat az állatjólléttel kapcsolatos európai jogszabályokhoz;

119.  felhívja a figyelmet arra, hogy számos juh- és kecsketartó régióban, és különösen a földközi-tengeri térségben található régiókban vízhiány tapasztalható, amely helyzet a globális felmelegedés jelenségével együtt csak tovább súlyosbodik;

120.  ezért megfelelő területrendezések révén jobb vízkészlet-gazdálkodást kell biztosítani az éves csapadékeloszlás és a fenntarthatóság figyelembevételével;

121.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0310.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0441.

(3)

https://www.nationaleombudsman.nl/onderzoeken/2012/100

(4)

https://www.nationaleombudsman.nl/onderzoeken/2017030-onderzoek-naar-de-lessen-die-de-overheid-uit-de-qkoorts-epidemie-heeft

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0420.


INDOKOLÁS

A juh- és kecsketenyésztés kétségkívül a legveszélyeztetettebb az Európai Unió állattenyésztési ágazatai között. Nagyon súlyos a tenyésztéssel való felhagyásnak és a szakmabeliek elöregedésének mértéke, amely miatt – az e tenyésztési forma által az elmúlt években elszenvedett súlyos egészségügyi válságokkal együtt – az 1980-as évek óta 25 millióval csökkent az egyedszám.

A KAP támogatásaitól való erőteljes függés jelzi az említett ágazatok veszélyeztetettségét, amelyeknek meg kell küzdeniük a húsfogyasztás folyamatos csökkenésével. A juh- és kecsketenyésztés hatalmas – köztük sok jelentős természeti hátránnyal küzdő – területeken zajlik, habár európai szinten az állattenyésztés teljes értékének mindössze 3,6%-át képviseli, 98 milliós egyedszámmal. Fontos példa az Egyesült Királyság, ahol az állatállomány a mezőgazdasági terület 31%-át foglalja el, vagy például Spanyolország, Románia és Olaszország, ahol a földterület 20%-án vannak jelen. A mezőgazdasági üzemek száma 850 000 a juh-, és 450 000 a kecsketenyésztés esetében. A legtöbb juhot – a teljes egyedszám 39,5%-át – az Egyesült Királyságban tenyésztik, majd Spanyolország (27,4%), Görögország (15,9%), Románia (15,6%), Franciaország (12,2%), Olaszország (12,2%) és Írország (11%) következik. A kecskéket illetően az első helyen Görögország áll 35%-kal, melyet Spanyolország (21%), Románia (10,6%), Franciaország (10,3%) és Olaszország (7,9%) követ.

Általában véve a juhhústermelés rendelkezik nagyobb gazdasági jelentőséggel, ám erőteljes visszaesésben van bizonyos tejtermékek előállításának növekedéséhez képest, amelyek gyorsabban alkalmazkodnak a fogyasztói szokásokhoz. A kecskeágazatban nő a tejtermékkínálat, és bővül a gidahús harmadik országokba történő kivitele.

A következő években az ágazat egyik fő problémája az Egyesült Királyság Unióból való kilépése lesz, mivel ez a tagállam meghatározó hatással van az európai piacra, és mivel ez a harmadik országokból érkező behozatal fő belépési pontja. A kereskedelmi hatást fokozzák a brexit uniós költségvetésre gyakorolt hatásai is, amelyek a gyengébb ágazatokban – például a juh- és kecskeágazatban – erősebben érzékelhetők a közös agrárpolitika finanszírozásának átfogó csökkentése esetén. Az Egyesült Királyság kilépése súlyosabb mértékben érintheti Írország juhágazatát, ez az ország ugyanis termelésének 80%-át a francia és a brit piacokra exportálja, és szállítmányainak 63%-a e piacokra irányul. Az Egyesült Királyság ugyanakkor a juhimport nagy részét harmadik országokból kapja, elsősorban Új-Zélandról, így az Európai Unióból való kilépése a 27 másik tagállammal való kereskedelmi forgalom terén problémákat vet fel.

A konjunkturális tényezőktől függetlenül az ezen ágazatok által leküzdendő nagy strukturális kihívás a juh- és kecskehús Európai Unión belüli fogyasztásának visszaesése, amelynek mértéke az elmúlt 15 évben 40%-os volt, azaz 3,6 kg/főről a jelenlegi 2 kg/főre csökkent. A 2015-ben az Európai Bizottság kezdeményezésére létrejött Juhhúsfórum ajánlásai szerint a fórum nagyobb népszerűsítő erőfeszítéseket kíván tenni. Az uniós végrehajtó szerv zárt költségvetési sort rendel a juh- és kecskeágazathoz az uniós költségvetésből társfinanszírozott következő promóciós kampányok számára, ami azzal az előnnyel jár majd, hogy megszünteti a más húságazatokhoz tartozó versenytársak kérelmei által keltett nyomást. E jelentés előadója üdvözli a Bizottság jó szándékát, mely szerint hozzá kíván járulni a juh- és kecskehús fogyasztásának növeléséhez, és javasolja, hogy szenteljenek különös figyelmet azoknak a kampányoknak, amelyek célja nemcsak a hagyományos termékek fogyasztásának erősítése, hanem a legfiatalabb fogyasztók számára vonzó, innovatívabb hústermékek előállítása is. A juh- és kecskeágazat innovációjának támogatását európai forrásokkal is támogatni kell.

Ez a fajta állattenyésztés vitathatatlan környezeti hozzáadott értékkel rendelkezik, ugyanis számos, természetes hátránnyal szenvedő vagy nem eléggé termékeny területen segít a biológiai sokféleség és a táj megőrzésében, hozzájárulva az olyan jelenségek elleni küzdelemhez, mint az erózió, a lavinák vagy az erdőtüzek. A legeltetés a vidéki környezet megőrzőjének szerepét tölti be, ami a szóban forgó tenyésztési formák veszélyeztetettségével együtt indokolja, hogy 28-ból 22 tagállam úgy határozott, hogy átlagosan évi 486 millió EUR értékben (ami egyedenként átlagosan 12 EUR-t jelent) termelésfüggő támogatásban részesíti a juh- és kecskeágazatot a pénzügyi terv jelenlegi időszakában, hogy megállítható legyen az ezen ágazatokban évek óta megfigyelhető erőteljes kivonulás. A termelésfüggő támogatást meg kell tartani és lehetőség szerint meg kell erősíteni a közös agrárpolitika következő reformja során.

Az európai termelés önellátásának mértéke 87%, azonban a juhhústermelésben különösen érezhető az egyes harmadik országok – például Új-Zéland és Ausztrália – behozatala által keltett nyomás, ezekkel ugyanis a kereskedelmi naptár kritikus pillanataiban (húsvét és karácsony) nehezen tud versenyezni. Az új-zélandi export struktúrája az elmúlt években úgy alakult át, hogy fagyasztott hús helyett friss és hűtött húst szállítanak, így az ágazat kéri, hogy e változásokat vegyék figyelembe az említett országgal való szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások során az aktuális kvóták részekre bontásának bevezetésével.

A marhahúságazathoz képest, amellyel a juh- és kecskehúságazat alkalmanként verseng, ezen ágazatokban nem hangolták össze a tagállami csatornákat, és ez – a tenyésztés erős széttagoltságával együtt – komoly hiányosságokat okoz az ártranszmisszió átláthatóságában, amely körülmény pedig megakadályozza, hogy hiteles képet lehessen alkotni az említett ágazatok helyzetéről a kritikus helyzetekre vonatkozó támogatási intézkedések elfogadása érdekében. Ehhez hozzáadódnak az élelmiszerláncban gyökerező egyensúlyhiányok miatti feszültségek, amelyek az Európai Unió számos mezőgazdasági ágazatában adnak okot aggodalomra. A juh- és kecsketejből készült termékekkel ellentétben – amelyek a tejágazati csomag védőernyője alá tartoznak – a húságazatokra nem vonatkoznak a szerződéses viszonyokat európai szinten szabályozó intézkedések.

Az Európai Juhhúsfórum javaslatai

Az előadó üdvözli Phil Hogan mezőgazdasági biztosnak az Európai Juhhúsfórum 2015-ben történt létrehozására irányuló kezdeményezését, amely az ezen ágazat támogatását célzó jövőbeli intézkedésekről folytatott megbeszélések platformjaként szolgált, továbbá határozottan támogatja a 2016-ban közzétett ajánlásokat. Véleménye szerint ezeknek az ajánlásoknak a kecskehúsra, illetve mindkét ágazatban a tejtermékekre is vonatkozniuk kellene.

A platform által javasolt intézkedések között kiemelkedik a környezetvédelmi támogatás bevezetése, amely az említett ágazatok természeti hátrányokkal küzdő nagy területek megőrzésében betöltött fontos szerepének elismerése. Ez a támogatás a vidékfejlesztés keretében már biztosított támogatás mellé járna, és bizonyos környezeti előírásoknak való megfeleléstől függne.

Másfelől pedig különösen a vidékfejlesztési programok keretében nagyobb támogatás nyújtására lenne szükség a fiatal gazdálkodók számára a közvetlen kifizetési rendszer keretében nyújtott egyedi kifizetések megtartása mellett. A salátarendeletről szóló tárgyalások során a fiatalok közvetlen támogatásának növelését illetően elért megállapodás különösen fontos például a juh- és kecskeágazatban, ahol nagyon súlyos az elöregedés mértéke.

Az ajánlások kitérnek az elsősorban a belső piacra irányuló új népszerűsítő intézkedések e tenyésztési formákat célzó külön költségvetésből támogatott kampányok útján történő bevezetésére is, amelyekre az Európai Bizottság azonnal kedvezően reagált.

Az európai platform javasolta továbbá egy piaci megfigyelőközpont létrehozását, amely a lánc különféle szakaszain az árak tendenciáival, továbbá a termelési költségekkel és a kereskedelmi adatokkal foglalkozna.

Az élelmiszerlánc termelői tárgyalási alkupozíciójának megerősítése is a fórum által megfogalmazott igények között szerepel, azaz hogy a húságazatra is kiterjesszék a más mezőgazdasági ágazatokban a piac közös szervezése keretében már meglévő, szerződéses tárgyalásokról szóló rendelkezéseket.

A tenyésztők óhaja az, hogy a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalások kereskedelmi fejezetében érzékeny ágazatként sorolják be őket, ami alapján majd újból megvizsgálják a kereskedelmi forgalmat az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépését követően, továbbá hogy a harmadik országokból származó behozatalra is ugyanazokat az uniós gazdálkodók által betartandó egészségügyi és fogyasztóvédelmi előírásokat alkalmazzák.

A fórum megvédi továbbá az elektronikus azonosítási rendszer egyszerűsítésére irányuló intézkedéseket, fenntartva a közvetlenül a vágóhídra szánt állatokra vonatkozó eltérést, elismeri ugyanakkor az említett eszköz fontosságát, mivel ezt az Egyesült Királyságot 2001-ben sújtó ragadós száj- és körömfájás válságot követően vezették be, és mivel ez garantálja a termékek teljes körű nyomon követhetőségét.

A fórumon felvetett másik aggály a ragadozó fajok (főleg farkasok, továbbá medvék és hiúzok) juh- és kecskeállománnyal szembeni támadásainak növekvő száma volt, ami annak köszönhető, hogy ezek az állatok a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló irányelvben előírt védelmi intézkedések eredményeként elszaporodtak. A vidékfejlesztési programok jelenleg lehetővé teszik támogatás nyújtását e veszély kezelése érdekében, ám az ilyen programok telítettségét és a KAP második pillérének korlátozott költségvetését figyelembe véve tanácsos lenne megvizsgálni a fent említett irányelv módosításának lehetőségét.

Az előadó véleménye szerint az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak igencsak figyelembe kell venniük az említett fórum ajánlásait a közös agrárpolitika következő reformja során.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, José Bové, Daniel Buda, Matt Carthy, Michel Dantin, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Norbert Lins, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, James Nicholson, Maria Noichl, Laurenţiu Rebega, Jens Rohde, Bronis Ropė, Ricardo Serrão Santos, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Maria Gabriela Zoană, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Franc Bogovič, Angélique Delahaye, Stefan Eck, Fredrick Federley, Jens Gieseke, Maria Heubuch, Karin Kadenbach, Ivari Padar

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Tim Aker, Stanisław Ożóg


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

37

+

ALDE

Jan Huitema, Jens Rohde

ECR

Zbigniew Kuźmiuk, James Nicholson, Stanisław Ożóg

EFDD

Marco Zullo

ENF

Philippe Loiseau, Laurenţiu Rebega

GUE

Matt Carthy, Luke Ming Flanagan

NI

Diane Dodds

PPE

Franc Bogovič, Daniel Buda, Michel Dantin, Angélique Delahaye, Albert Deß, Norbert Erdős, Jens Gieseke, Esther Herranz García, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Norbert Lins, Mairead McGuinness, Czesław Adam Siekierski

S&D

Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Maria Noichl, Ivari Padar, Ricardo Serrão Santos, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Maria Gabriela Zoană

VERTS/ALE

José Bové, Martin Häusling, Bronis Ropė

3

-

EFDD

Tim Aker

GUE

Stefan Eck, Anja Hazekamp

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. április 26.Jogi nyilatkozat